Nem menekül az óriási gödörből a Colorado Rockies együttese, az elmúlt három napban újabb három vereséget szenvedtünk el az Oakland Athleticstől és egyre kilátástalanabb helyzetben sodródunk.




















1. meccs, kedd: Rockies-Athletics 5-8
A szokásos összeállításban kezdtünk, az infielden Helton, Nelson, Scut, Pacheco álltak, kívül CarGo, Colvin, Cuddy várták a kezdő dobást, az elkapó Nieves, a soros dobó Guthrie volt. Az első menetben két ütéssel és egy sétával feltöltötte a bázisokat az ellenfél, de egy strikeouttal megúsztuk a szorult helyzetet és rögtön nagy akciót indítottunk. Az első ütő Colvin kilőtt egy solo HRt a center fieldre, majd Scut triple után Cuddy RBI singlelel érkezett a következő pont, egy séta történt, két kiesőnél előbb Nelson vágott be egy RBI singlet, Nieves ugyancsak single ütésből volt eredményes, hamar 4-0ra elhúztunk. A második játékrészt hibátlanul lehoztuk, ám két pályára kerülés ellenére Cuddy double playt szenvedett el. A folytatás rosszul indult, két futó felment ütés nélkül, az ex-Rockie Smith mindkettőt beküldte egy duplával, Inge RBI doublelal jött a következő futás, Moss 2run homerunnal takarítottak a vendégek, egy groundout után Pennington is kitűzött egy bombát és máris 6-4re fordítottak. A harmadikban Pacheco volt képes egy duplára, de a dobó ellen hárítottak, a negyedikben mindkét oldalon kiesett a három-három játékos. Ezt követően 2outnál Moss sózott be egy újabb HRt, míg Helton solo homerunnal válaszoltunk és mérsékeltük a különbséget, de egy single után Nelson dupla játék áldozata lett. A hatodik dobórészt az első reliever Reynolds biztosan teljesítette, nálunk Nieves és EYJR került bázisra, utána sorban hárman kiestek. Aztán Brothers ellen két kiesőnél Inge volt eredményes egy hazafutással, nálunk kiesett a soros hármas. A nyolcadik inning eseménytelen volt, majd Roenicke boldogulását egy double play segítette, ám a mieink Colvin walk és Scut single után hárman búcsúztak, így 8-5 arányban elvesztettük a nyitó mérkőzést.
- Hiába volt több ütésünk 11-10el, nem használtuk ki a helyzeteket, ehelyett sorra kaptuk a pontokat. Minden kezdőnek volt ütése, hárman két találatot jegyeztek, közülük a 2/3as Nieves egy RBIt is postázott. Colvin a hetedik hazafutását és a 19. pontját szerezte rögtön az első beállásban, utána már csak két sétát hozott, közben egy félelmetes elkapást mutatott be. Cuddy öt AB alatt egy ütést talált, amivel a 39. pontját szállította. Guthrie kezdése szokás szerint pocsék volt, öt inninget bírt ki nyolc ütéssel és hét futással, újra rajta ment el a meccs, már az ötödik vereséget kapta. Rajta kívül csak Brothers kapott pontot, aki három SO közt szedett be egy HRt.

2. meccs, szerda: Rockies-Athletics 8-10
A második összecsapásról CarGo pihenőt kapott, Fowler visszakerült a kezdőbe, Colvin is maradt, valamint újdonságként Rosario volt az elkapó és Outman dobhatott. Nem indult jól a mérkőzés, rögtön az első akcióban egy single után S. Smith 2run homerun jóvoltából jutott előnyhöz az A's, de nem kellett sokat várni a válaszra, két walk és egy single által feltöltöttük a bázisokat egyetlen kiesővel, ekkor Helton bombázott ki egy grand slamet a fordításért. Ugyanebben a támadásban Pacheco jegyzett egy singlet, Nelsont direkt sétáltatták, ám a dobó ellen nem tudtak hárítani, mert Outman RBI singlelel volt eredményes. 5-2re fordítottunk és Outman a második részt könnyen hozta, majd két kieső után Cuddy vágta be a következő HRt. A harmadik inning eseménytelenül alakult, ezt követően egy double után Inge RBI singlelel talált be, Miles két pontos hazafutással zárkóztak a vendégek, azonban Scut singlet követően Cuddy egy 2run homerunt is elhelyezett és 8-5re álltunk. Az ötödik menetben egy séta után Nelson-Scut-Helton double playt hajtottunk végre, támadásban viszont a szélső bázisoknál tovább nem értünk két sétával. Az első cseredobó Ottavino beszedett egy solo HRt Gomestől, nálunk Scut hiába talált, Colvin flyout DPt szenvedett el, majd Cuddy double után ért véget az akció. A hetedik alatt Brothers ütés nélkül két futót engedett fel egy outig, Belisle ellen Cowgill single találatával zárkóztak még közelebb. Ezalatt a mieink Pacheco singlelel mentek előre, de újra DP fékezte meg az akciót. A nyolcadikban Belisle egy sétát kapott, nálunk is csak egy bázisra jutás történt. Egy pont előnyben fordultunk az utolsó menetre, Betancourt érkezett, de beszedett egy singlet és egészen a hármasig jutott a futó, ahonnan Cowgill sac flyból volt eredményes, jött egy double és egy szándékos séta, vesztünkre azonban Inge 2run doublet küldött és az előnyből két pont hátrány lett. Az utolsó akciót jól kezdtük, de Helton DPt kapott, Giambi hit-by-pitch után pedig véget ért a mérkőzés, melyet 10-8ra vesztettünk el.
- 12-11 arányban többet ütöttünk, de megint nem mentünk vele semmire. Cuddyer a két HRal együtt négy ütést szerzett és három pontot szórt, 42nél tart az évben. Helton a rossz formát egy grand slammel igyekezett megtörni, amely a hetedik hazafutása volt. Scutaro 4/5ös hatékonysága dicséretes volt, a gyenge rajt után .280ra javította az átlagát. Outman öt inning alatt öt pontot kapott, nem dobott most se igazán jól, de beütött egy RBI singlet. Ottavino és Brothers is kapott egy-egy pontot rövid idő alatt, a bullpenből egyedül Belisle volt hibátlan 1.2 inningen keresztül. Betancourt az idei második BSt jegyezte, három pontot szenvedett el a kilencedik játszmában.




















3. meccs, csütörtök: Rockies-Athletics 2-8
Az utolsó alkalommal a becsületért küzdött a csapat, Helton szabadnapot kapott, Colvin állt át az egyes bázisra, CarGo visszatért az összeállításba és White volt az aktuális kezdő dobó. Az első játszmában két kieső után engedtünk egyetlen singlet, mialatt a mieink nem jártak a bázisok közelében. A másodikat nem úsztuk meg ilyen olcsón, két ütést kaptunk és hamarosan mindkét futó hazaért Pacheco throwing errornak köszönhetően, közben kiesett mindhárom denveri ütő. A folytatásban egy double és egy walk által kerültek bázisra a vendégek és Moss 2run doubleból újra mindketten hazaértek, válaszként csupán Nelson tudott felmutatni egy singlet. A negyedikben három két ellenfelet engedtünk pályára, de loaded 1outnál egy jól időzített double playel menekültünk meg, azonban a bázisokat újra messze elkerültük. A következő dobórészre már Moscoso érkezett, aki egy single ellenére hozta a három outot, köszönhetően egy újabb dupla játéknak, a változatosság kedvéért megint háromból három outot kaptunk. A hatodik tetején két kieső után hagytunk teli pályát, flyouttal mentettünk, támadásban Nelson és Fowler tört előre, de sorban két kiejtéssel végeztük. A hetedikben egy-egy futó járt pályán mindkét oldalon, majd Reynolds két kieső után szedett be egy solo HRt Reddicktől, amivel már 5-0 volt a hátrány. Ezután Roenicke is betlizett, Moss hazafutással talált be, újabb pályára kerüléseket követően Crisp single és Pennington groundout révén volt eredményes és már nyolc pontnál tartott az A's. A legutolsó akcióban aztán Scutaro köszönt be egy solo HRal, CarGo single után pedig Colvin RBI doublelal újabb pontot szereztünk, aztán egy séta után vége lett a meccsnek, 8-2ig zárkóztunk vissza.
- A hat ütésből hármat az utolsó játékban hoztunk, impotensek voltak a támadók. Scutaro szárnyalása folytatódik, a negyedik hazafutást lőtte és Colvin is megőrizte a jó formáját, elérte a 20 pontot. White négy inning alatt hét ütésből négy pontot kapott, nem váltotta meg a világot, de nem is volt annyira rossz. Moscoso három pont nélküli inninget postázott, ellenben Reynolds egy, Roenicke három futást kapott.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 40-24 (64 meccs)
2. San Francisco Giants 36-28 (64 meccs, 4.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 31-32 (63 meccs, 8.5 GB)
4. Colorado Rockies 24-38 (62 meccs, 15.0 GB)
5. San Diego Padres 23-41 (64 meccs, 17.0 GB)

Nem jártunk az újabb vereségekkel, bár a LAD 2-1re bukta összetettben az LAi rangadókat, de a SF és a SD is megnyerte a mostani párharcát, az ARZ legalább bukott. A hétvégén is folytatódnak a vegyes párharcok, a Dodgers a CWS ellen folytatja, a Giants következő ellenfele a Mariners lesz, a D'backs az Angelshez, a Padres az A'shez megy.

A következő párharcot a Detroit Tigers otthonában vívjuk, jön sorban három idegenbeli series AL csapatok ellen, nem vagyunk egyszerű helyzetben, a túlélésért kell játszanunk. A hétvégi series meccseit a következő menetrendben vívjuk: szombat 01:05, szombat 22:05, vasárnap 19:05. Igyekezni kell szurkolni a srácokért, hogy feltámadjunk! GO ROCKIES!!!

Tíz napon keresztül szavazhattak a vállalkozókedvű olvasóink arra, hogy mely ifjú atléták voltak az elmúlt szezon legjobb coloradói egyetemi sportolói a helyi felsőoktatási intézmények csapataiban. Nagy örömünkre szolgál, hogy a körülményekhez képest elég sok rajongót sikerült megmozgatnunk, akiknek ezúton szeretnénk megköszönni, hogy szavazataikkal támogatták a voksolást, és kiálltak a hazánkban jelenleg nem éppen széleskörű érdeklődésre számon tartott egyetemi sportvilág mellett.



Emlékeztetőül az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kapott, ezek alapján alakult ki a végeredmény:

A voksoláson három különböző csapat, három különböző sportágat magas szinten művelő tehetsége emelkedett ki a többiek közül. Végül mind közül a legjobb a konferencia-bajnok és March Madness-résztvevő kosárcsapat, a Buffaloes másodéves játékosa, Andre Roberson volt markáns különbséggel. Őt követte a dobogó második és harmadik fokán a lacrosse-klasszis Mark Matthews a Denver University-ről, illetőleg az AFA futball-fejedelmének számító Tim Jefferson irányító. A nagy hármastól kissé lemarat a kosaras Carlon Brown és a mezőny legjobb jégkorongozója, Jason Zucker, de a negyedik-ötödik pozícióban ők is szép számmal gyűjtöttek szavazatokat. A lista további pontos végeredményét lejjebb böngészhetitek végig, szerencsére mind a 14 induló kapott legalább néhány voksot, senkinek nem kellett üres kézzel távoznia.

A 2011/12-ES TANÉV LEGJOBB COLORADÓI EGYETEMI SPOROLÓI VÉGEREDMÉNY:
(név, csapat, sportág, korosztály, 1. hely + 2. hely + 3. hely + 4. hely + 5. hely)

1. Andre Roberson (Colorado Buffaloes, kosárlabda, sophomore) 130 pont (9+4+2+2+4)
2. Mark Matthews (Denver Pioneers, lacrosse, senior) 114 pont (6+5+4+3+2)
3. Tim Jefferson (Air Force Falcons, futball, senior) 105 pont (6+4+3+3+1)
4. Carlon Brown (Colorado Buffaloes, kosárlabda, senior) 59 pont (2+4+2+3+1)
5. Jason Zucker (Denver Pioneers, jégkorong, sophomore) 57 pont (3+2+3+1+1)
6. Rodney Stewart (Colorado Buffaloes, futball, senior) 49 pont (1+2+4+4+3)
7. Pierce Hornung (Colorado State Rams, kosárlabda, junior) 40 pont (0+3+4+2+2)
8. Toney Clemons (Colorado Buffaloes, futball, senior) 34 pont (1+1+2+3+2)
9. Asher Clark (Air Force Falcons, futball, senior) 18 pont (0+2+1+0+2)
10. Jaden Schwartz (Colorado College Tigers, sophomore) 14 pont (0+1+0+3+2)
11. Drew Shore (Denver Pioneers, jégkorong, sophomore) 11 pont (0+0+2+1+1)
12. Tim Kirby (Air Force Falcons, jégkorong, senior) 10 pont (0+0+1+2+2)
13. Patrick Walker (Northern Colorado Bears, futball, senior) 5 pont (0+0+0+1+3)
14. Brian Stafford (Denver Pioneers, kosárlabda, senior) 2 pont (0+0+0+0+2)

Köszönjük minden kedves résztvevőnek a szavazatokat!

Természetesen a következő tanévben is követni fogjuk a blogon a helyi intézmények sikercsapatait, s újra együtt szurkolhatunk majd a Buffs, a Pios és valamennyi iskola legjobbjaiért, hogy egy év múlva ilyenkor újra megversenyeztessük az állam legjobb egyetemi sportolóit. Kellemes nyári szünetet, de ha nem akartok lemaradni semmi fontos eseményről, akkor az iskolai holtidényben is figyeljetek bennünket!

Azok után, hogy az első négy játékhéten három győzelmet arattunk, a folytatásban egy újabb szoros vereség és egy sima diadalmenet következett a Denver Outlaws számára a 2012-es menetelésben, így továbbra is tartjuk a helyünket az MLL élmezőnyében.



Két hét pihenő után rendezték a szezon ötödik mérkőzését, melyen a Chesapeake Bayhawks gárdáját fogadtuk az Invesco Field at Mile High Stadium-ben. A két közel hasonló képességű csapat közt nagy csatára volt kilátás, mindkét fél egy-egy vereséggel várta az egymás elleni rangadót. A kezdés egyértelműen a mieinknek sikerült jobban, Sieverts kétpontosa vezérletével 8-3-ra húztunk el a nyitó játékrész alatt. Amilyen könnyen jött az előny, olyan könnyen leadtuk a második negyedben, a vendégek belelendültek, és a Mammoth-ból jól ismert legenda, Grant Jr közbenjárásával kiegyenlítettek, ám a félidőben még 11-10 arányban a mieink álltak jobban. A szünet után egyre többször átvette a vezetést a 'Hawks, az újonc McBride góljaival igyekeztük tartani velük a lépést, és az utolsó negyed előtt még döntetlen volt az állás. A végjáték is rettentő szorosan alakult, sokáig fej-fej mellett haladtunk, de az utolsó két percen belül két villanás mindent eldöntött a vendégek javára, akik így 18-16-ra diadalmaskodtak ellenünk. A nap hőse a frissen debütáló Mark Matthews volt, a Denver Pioneers egykori kiválósága élete első profi mérkőzésén rögtön négy gólt és két asszisztot postázott, habozás nélkül választották meg a játékhét legjobb újoncának. Brendan Mundorf még nála is több pontot szerzett, nyolc egység (3+5) fűződött a nevéhez, míg egy másik újonc tehetség, Jordan McBride ugyancsak 4+2-ig jutott. Jesse Schwartzman kapus 17 védés mellett 15 alkalommal kapitulált, azonban rá nem igazán jellemző módon három duplát is beszedett.

Egy héttel később egyértelmű favoritként várhattuk az Ohio Machine elleni idegenbeli fellépést, és az első pillanattól kezdve ennek tudatában játszva arattunk magabiztos győzelmet. Hamar kiderült, hogy semmi esélyt nem adunk a házigazdáknak, három perc alatt három gólt pakoltunk be, és az első negyed végén már néggyel vezettünk. A második felvonás idején engedtünk ugyan két találatot, de közben számolatlanul lőttünk is a magunk góljait, féltávnál 10-2-vel fordulhattunk. A harmadik negyedben tovább folytatódott a denveri örömjáték, 12 gólos előnnyel vártuk az utolsó felvonást. A befejező játékrészben látványosan visszavettünk, és teret adtunk a Machine-nak a szépítésre, akik éltek is a lehetőséggel, igyekeztek menteni a menthetőt, de a 16-8-as diadalunkhoz már kétség sem férhetett. Brendan Mundorf szokásos 3+3-as produkciója mellett ismét egy újonc lépett elő a legjobbak közé, Chris Bocklet három gólt és egy gólpasszt regisztrált, így a hatodik játék héten immár harmadik alkalommal lett egy denveri ifjonc a hét újonca az MLL-ben. Terry Kimener és Jordan McBride újfent dupláztak, miközben Sims, Cittadino, Holmes, Sieverts és Snider voltak még eredményesek. Jesse Schwartzman az első 50 perc alatt mindössze négy találatot kapott tíz védés mellett, a hajrában az ifjú Cipriano is lehetőséghez jutott.

Az MLL jelenlegi állása (W-L):

1. Chesapeake Bayhawks 5-1
2. Boston Cannons 4-2
3. Denver Outlaws 4-2
4. Long Island Lizards 3-2
5. Hamilton Nationals 2-3
6. Rochester Rattlers 2-3
7. Ohio Machine 1-4
8. Charlotte Hounds 1-5

A közeljövő programja:

Június 17., vasárnap, 03:30 Denver Outlaws - Rochester Rattlers
Június 24., vasárnap, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws
Július 5., csütörtök, 03:00 Denver Outlaws - Chicago Machine
Július 15., vasárnap, 01:00 Denver Outlaws - Charlotte Hounds

A legjobb három csapat már most látványosan kezd kiemelkedni a mezőnyből, gyakorlatilag mindenki más ellen a kötelező győzelem reményével léphetünk pályára, így lesz ez a következő négy hétben is valamennyi alkalommal, egyedül a Lizards elleni meccs ígérkezik szorosabbnak.

Kedd hajnalban befejeződött a 2012es Stanley Kupa finálé és a hat meccses küzdelemsorozat végén a Los Angeles Kings fennállása első bajnoki címét ünnepelhette a New Jersey Devils legyőzésével.























A döntő mindkét résztvevője tulajdonképpen meglepetésre jutott el ilyen sokáig a POban, a Devils a keleti hatodik, a Kings a nyugati nyolcadik helyen zárta az alapszakaszt, mégis a rájátszásban mindkét csapat fantasztikus formát kapott el. A finálé első meccsét május 30án, múlt hét előtti szerdán rendezték a Devils vendéglátásában, azonban az első csörtét az LA nyerte, Kopitar szóló góljával diadalmaskodtak 2-1re hirtelen halálban. Pár nap múlva a második mérkőzésen megismétlődött ugyanez a forgatókönyv, a kaliforniaiak ugyanilyen arányban győztek túlórában és már 2-0ra vezettek a seriesben. A harmadik fellépést már LAben játszották le és a Kings hazai közönség előtt sem kegyelmezett, sőt még az eddigi teljesítményt is megfejelve, 4-0ra ütötték ki a NJDt és kerültek egyetlen lépésre a kupa győzelemtől.

3-0 volt már a párharc állása és a második hazai meccsen akár söpréssel is behúzhatta volna a kupát a Kings. Nem így történt, az ördögök végre megrázták magukat és ezúttal nekik jött ki a lépés a hajrában, 3-1es idegenbeli győzelemmel hosszabbították meg a párharcot és kerülték el a szégyennel felérő söprést. A múlt szombati ötödik meccset Newarkban játszották és a 25 védésig jutó veterán Brodeur segítségével 2-1 arányban nyert a Devils, 3-2re zárkóztak fel összetettben és a hatodik meccset is kiharcolták. Legközelebb pedig hétfőn léptek pályára a csapatok a Staples Centerben és az előző két "meccslabda" elpuskázása után harmadszorra befejezte a párharcot a Kings, mivel 6-1es diadalmenettel elhódították a kupát. Már az első harmadban bevágtak három PPGt Bernier öt perces major kiállítása alatt, innentől a NJD csak futott az eredmény után, de nem tudták már veszélyeztetni a hazaiak győzelmét.

Az 1967 óta létező franchise 2012ben az első kupagyőzelmét szerezte, korábban még Gretzkyvel se voltak rá képesek és döntőben is csak egyszer jártak, 1993ban. Az idei menetelést az alapszakasz nyolcadik helyéről kezdték meg és az első körben rögtön kiejtették 4-1el a Presidents-győztes és tavalyi döntős Vancouvert, majd söpörték a St. Louist, a konferencia döntőjében pedig öt meccs alatt ütötték ki a Phoenixt.

A rájátszás MVPnek a bajnok kapusát, Jonathan Quicket választották. A 26 éves kapus a rájátszás alatt négy meccset vesztett el 16 győzelem mellett a csapat kapujában és háromnál több gólt egyszer se kapott, ennyit is csak két alkalommal. Quick a lockout óta a harmadik Conn Smythe trófea győztes kapus, egyúttal mindössze a harmadik amerikai származású PO MVP Brian Leetch és Tim Thomas után.

Bár a Kings bizonyára egyetlen denveri szurkolónak se a szíve csücske, az idei rájátszás alatt félelmetes formát futottak és igazi csapattá érettek, teljesen megérdemelten hódították el 2012ben a Stanleyt. Egyúttal újra bizonyosságot nyert, hogy nem számít az alapszakasz, elég bejutni a rájátszásba, ahol a jó forma időzítés lehet a siker kulcsa. Gratulálunk nekik!

Az elmúlt hétvégén is sikertelen volt a Colorado Rockies alakulata, a gyenge dobó teljesítmény miatt mind a három meccset elvesztettük a sztárcsapat Los Angeles Angels ellen, így sorban megint ötször kaptunk ki.




















1. meccs, péntek: Rockies-Angels 2-7
A hazai interliga párharc nyitó meccsére a mostanában leggyakoribb összeállításban álltunk ki, vagyis az infielden Helton, LeMahieu, Scut, Pacheco kezdett, kívül CarGo, Fowler, Cuddy állt, az elkapó Rosario volt, a soros dobó White lehetett. Az első játszmában csak egy singlet engedtünk, közben egyetlen futó se került pályára. A második inningben mindkét oldalon kiesett három-három ember, majd a harmadik tetején két kieső után gondok támadtak, White kapott egy singlet, Hunter 2run hazafutásával szerezte meg a vezetést az Angels, majd egy double és egy hit-by-pitch után sikerült lehozni a menetet. A továbbiakban ismét mindannyian kiestünk, a negyediket két ütése ellenére teljesítettük, miközben csak CarGo ért el egy singlet. Az ötödikben beszedtünk egy ütést, újra Hunter sózott be egy HRt két pontért, amire válaszként egyetlen doublet mutattunk fel Helton jóvoltából, de Pacheco ellen flyout double playel hárítottak, 0-4es hátrányban voltunk. A következő játszmát White még biztosan lehozta, részünkről a csere ütő EYJR singlet vállalt, Scutaro RBI double megmozdulásával  végre szépítettünk egy ponttal. A folytatásban az első reliever Roenicke hibátlanul dolgozott, nálunk Helton errorból került bázisra, de az őt követő Pacheco ismét dupla játékot kapott. A nyolcadik tetején Belisle egy singlet kapott, majd egy Scutaro-LeMahieu-Helton dupla játékot hajtottunk végre, hogy aztán a kilencedikben Rogers ellen szülessenek újabb LAi pontok, teli pályánál Huntertől szedett be egy 2run singlet és még Pujols is lecsapott egy duplával. 1-7ről az utolsó játékban már csak Helton ütött egy singlet és Pacheco RBI triplelel tudtunk szépíteni, de a sima vereséget nem kerülhettük el.
- 12 ütést kaptunk hét darabbal szemben, Hunter egyedül megverte a csapatot 6 RBIval. A mieinknél egyedül Helton hozott több ütést, két találata mellett pedig egy fantasztikus mentést mutatott be az egyes bázis közelében. A pontszerzők közül Scut a 13., Pacheco a 14. RBIt szerezte az évben. White kezdése nem sikerült rosszul, de két 2run HR révén négy pontot kapott az első hat játékban és negyedszer hagyta el vesztesen a pályát. A cserék közül Roenicke és Belisle teljesített egy-egy inninget, Rogers három pontot kapott a kilencedikben.

2. meccs, szombat: Rockies-Angels 5-11
A szombat délutáni mérkőzésen debütált a nagy visszatérő Francis a csapatban, néhány év kihagyás után tűnt fel újra Denverben és a dobóteljesítmény javítását reméltük tőle. A mezőnyben még az 1B Giambi, a RF Colvin, és az elkapó Nieves volt új ember. Sajnos a kezdés nem sikerült jól, Francis rögtön két ütést kapott, Pujols sac flyból pontot is beszedtünk, egy wild pitchből újabb futó ért haza. Ezt követően Scutaro küldött ki egy hazafutást, illetve még egy sétára voltunk képesek, ám a következő akcióban megint lecsapott az LAA, sorra záporoztak az ütések, Trout két, Pujols egy embert terelt be a single találatok után, 1-5re álltunk. A második akcióban az első ütő Colvin egy hosszú beállás végén tűzött ki egy solo HRt, aztán Nieves singlet vágott, de a kettesnél tovább nem jutott. Aztám két single után Aybar groundout közben voltak eredményesek, mialatt tőlünk egyedül Giambi vállalt doublet. A negyedikben Francis 2in-1outnál távozott, Moscoso ellen mindkét ember pontot szerzett Trumbo és Kendrick jóvoltából, mi pedig hiába alakítottunk ki loaded 1outot három ütéssel, üres kézzel maradtunk. A következő részben kiejtettünk három LAi ütőt, majd CarGo hatalmas hazafutással faragtuk a deficitet, de a dobó váratlan duplája után két kiesés jött. A hatodikban egy single után Pujols tűzte ki a következő homerunt két pontért és további megpróbáltatások után sikerült csak hárítani, majd Nelson vert be egy HRt egy kiesőnél, felzárkóztunk 10-4re. A hetedikben Brothers hibátlan volt és Colvin meglőtte a második hazafutását, a nyolcadikban Ottavino egy futót engedett fel, aki egy groundout közben hazaért, nálunk egy séta történt. A befejező játékot Reynolds egy single ellenére abszolválta, részünkről is egy ütés esett, de a Cuddy elleni DPvel befejeződött a meccs.
- 11-5re simán vesztettünk, mind az öt pontunkat solo homerunból szereztük. Colvin a ritka kezdésén két hazafutást lőtt és három ütést vállalt négy próbálkozásból, jelenleg öt HRnál tart az évben. Gonzalez a 15. hazafutását szerezte egy óriási bombával és 46 RBIval is a legjobb a csapaton belül. Illetve még Scutaro és Nelson bombáztak messzire. Francis 3.1 inninget bírt ki, ez idő alatt a tíz ütés és a nyolc futás borzasztó teljesítmény, nagyon nincs egyelőre formában, talán legközelebb jobb lesz. A longman Moscoso 2.2 IPt hozott két ponttal, a végén még Ottavino kapott egy runt.























3. meccs, vasárnap: Rockies-Angels 8-10
A vasárnap délutáni harmadik meccsen a söprés elkerüléséért küzdöttünk. A kezdőbe visszatért Helton, Cuddy, Rosario, ill. Colvin maradt a csapatban CFként Fowler helyett, Nelson a kettes bázison kapott lehetőséget, közben a kezdő dobó az újonc Friedrich volt. A kezdés ugyanolyan volt, mint az első két meccsen, pocsék. A vendégek a leadoff double után Hunter RBI singlelel szerezték meg a vezetést, újabb futó lépett pályára, Trumbo három pontos hazafutással köszönt be és csak további ütések után sikerült hárítani. Az első támadásban két kieső után két double mutattunk fel, Cuddy küldte haza CarGot az első pontért. A folytatásban egy séta után ismét Hunter csapott le, ezúttal egy hazafutást küldött ki és már 6-1es hátrányba kerültünk, de a második támadásban Pacheco és Friedrich éppen bázison járt, amikor Colvin tűzött ki egy 3run homerunt, majd Scut ütését követően CarGo homerun révén egyenlítettünk ki öt pont hátrányt ledolgozva. A harmadik játékot két felengedés után sorban három kiejtéssel sikerült hozni, mialatt egyetlen denveri se kerülte el az outot. A negyedikben két LAi futó lépett fel, Trumbo napi második 3run jackkel vette vissza az előnyt az Angels, válaszként két singlet követően Scut sac flyal szépítettünk, majd az ötödik dobórészt Roenicke abszolválta két single ellenére. Ezt követően Helton harcolt ki egy errort, de Pacheco lineout DPt szenvedett el, aztán loaded 2outot úsztunk meg, de a következő akcióban csak két kieső után küldtünk fel két embert, ami hiábavaló volt. A hetedik játszmát Brothers könnyedén teljesítette, CarGo egy singlet követően a hármason maradt fent. Ezután Belisle kárára esett egy double, Kendrick RBI singleből szerezték a következő pontot, mialatt a mieink kiestek hárman, de a kilencedik tetején Betancourt is szépen tette a dolgát. Az utolsó támadást Colvin duplája nyitotta, majd Scut single ütésével sikerült szépíteni, ezután viszont CarGo ellen egy vitatott lineout double playt hajtottak végre, amely után Tracyt kiállították, a végén még Cuddy bázisra került, de Helton ellen véget ért a mérkőzés, 10-8ra vesztettünk.
- Söpréssel buktuk el a párharcot, zsinórban az ötödik vereséget szenvedtük el. Colvin a szombati kt HR után bent maradt a kezdőben, újra 3/4es átlaggal operált és bevágott egy 3run jacket, közben elérte a .300as hatékonyságot. Gonzalez ugyancsak három ütést vállalt, neki két pontot köszönhettünk egy 2run HR révén és már .326os az átlaga. Scut két külön megmozdulásból két pontot postázott, illetve még Cuddy jegyzett egy RBIt. Friedrich pocsékul kezdett, négy inninget élt túl, addigra tíz ütésből kilenc futást kapott, négy győzelem mellé a második vereséget regisztrálta. Roenicke két játszmát hozott három ütés és két séta ellenére, a többiek közül egyedül Belisle kapott egy runt.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 39-22 (61 meccs)
2. San Francisco Giants 34-27 (61 meccs, 5.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 30-30 (60 meccs, 8.5 GB)
4. Colorado Rockies 24-35 (59 meccs, 14.0 GB)
5. San Diego Padres 20-41 (61 meccs, 19.0 GB)

Jelentős hátrányba kerültünk a riválisokkal szemben a hétvégén, mivel a Giants 2-1es Rangers elleni fiaskója kivételével minden előttünk lévő csapat győzött a napokban. A Dodgers négy meccs közül hármat megnyert Seattleben, a D'backs söpréssel szomorította az A'st, a Padres ugyanúgy 0-3at kapott a Brewerstől, mint mi az Angelstől. A napokban LAD-LAA városi rangadó következik, ezen kívül a SF a Houstont látja vendégül, az Arizona Texasba, a SD Seattlebe utazik.

Újabb hazai interleague párharcot bonyolíthatunk le, keddtől csütörtökig az Oakland Athletics ellen léphetünk pályára a Coors Fielden. Az AL leggyengébb csapatai közé tartozó ellenfél ellen meg kéne állítani a vereségek sorát, bár mi az NL legutolsói közé tartozunk, nem lesz egyszerű dolgunk ellenük se. Az biztos, hogy nagyon kell szurkolni a denveri csapatért a következő időpontokban: szerda 02:40, csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. GO ROCKIES!!!

A napokban nyílt meg a voksolás az 2012-es MLS All-Star gálára vonatkozólag, és a labdarúgó szurkolók természetesen a Colorado Rapids csapatából is szép számmal válogathatnak jelöltek az év csillagai közé, akik idén egy igazi sztárcsapattal vívhatnak majd gálamérkőzést.




















Szavazni a következő linken keresztül lehet, ahol összesen 114 játékos nevét találhatjuk meg, minden csapatból hat labdarúgót jelöltek, így természetesen a 2011-es bajnok Rapids-ből is. Szavazni egy kapusra és tíz mezőnyjátékosra lehet, számunkra kötelezően ajánlott a csapatunk játékosait kikeresni, mellettük pedig tetszés szerint további öt nevet kiválasztani - lehetőleg olyanokat, akik egy-egy szimpatikus kiscsapat játékosai, és nem veszélyeztethetik a mieink All-Star szereplését. Legvégül, már csak lejjebb tekerve a nevünket és az e-mail címünket kell magadni, és már szavazhatunk is annyiszor kedvenceinkre, ahányszor csak a rendszer engedi elküldeni a voksot!

A szurkolói szavazás július 2-án, magyar idő szerint reggel 7 óráig tart, az akkori eredmény szerinti legtöbb szavazatot kapó kapus, és legjobb tíz mezőnyjátékos automatikusan helyet követel magának az MLS All-Star csapat legjobb 11-ében. Ezt követően a 22 emberből álló aktív játékoskeretet július 15-én, vasárnap, a New York Red Bulls-Seattle Sounders FC rangadót megelőzően jelenti majd be a komisszár, Don Garber a média és a játékosok szavazatai alapján. A listát 32 fősre (4 kapus, 8 hátvéd, 13 középpályás, 7 támadó) fogják kiegészíteni a legutolsó stádiumban az edzők voksolása után, de az utolsó tíz név a gálán nem fog pályára lépni, csupán ők is All-Star játékosnak mondhatják majd el magukat.

Az idei gálamérkőzésen az Európai Bajnokok Ligája-győztes Chelsea FC lesz az MLS All-Star csapat ellenfele július 25-én a philadelphia PPL Park-ban, míg az amerikai gárda edzője a Union mestere, Peter Nowak lesz.

Végezetül lássuk a Rapids hat jelöltjét, és hogy miért érdemes rájuk szavazni:

Matt Pickens (kapus): 30 esztendős korára már szinte minden fontos kategóriában a Rapids történetének valaha volt legjobb hálóőre, pedig csupán a negyedik szezonját kezdte a csapat színeiben. A gyakori jellegzetes szakálláról hírhedt portás 2012-ben is hozza a tőle megszokott bravúros védéseket és hibátlan mérkőzéseket, pechjére a védelem gyakran sebezhető, és nem mindig tudja elhárítani a kiszolgáltatott helyzeteket, ami viszont nem írható az ő számlájára. Évek óta az MLS legjobb kapusai közé tartozik, ám All-Star szavazáson még egyszer sem tudott érvényesülni, talán most eljön az ő ideje, rajtunk nem múlhat semmi!

Drew Moor (hátvéd): A közönség kedvenc védő játékában semmi változás nem történt az elmúlt évekbeliekhez képest, vagyis elsőrangú védőmunkája mellett a támadásokat is eredményesen segíti, s a pontrúgásokhoz való felmenetelekkel állandó veszélyt jelent az ellenfél kapuja előtt. Az idei szezonban is már két gólos a csapat egyetlen hátvédjeként, ráadásul a 2012-es esztendő legelső találatát is Moor szerezte. Mastroeni sérülése alatt a csapatkapitányi karszalagot is átvette, jelenleg ő is éppen egy kisebb sérüléssel bajlódik, de a pár hetes szünetet követően bizonyára újra számíthatunk az elnyűhetetlen hátvédre. Most pedig neki kell számítania ránk, hogy szavazatainkkal töretlenül támogassuk őt az All-Star választáson!

Jeff Larentowicz (középpályás): Az amerikai válogatottban megforduló középpályás természetesen 2012-ben is a csapat középpályájának igazi motorjaként funkcionál. A rutinos játékos védekezésben és támadásban egyaránt sokat tesz hozzá a csapat játékához, páratlan munkabírása mellett pedig az egyik állandó pontrúgás végrehajtónk. Az egy felesleges, buta kiállítását leszámítva nem sok hibát róhatunk fel előtte az idei szezonban, igazán harcos, példaértékű sportolói karakterrel rendelkezik, meccsről meccsre kiteszi a szívét a pályára. Jeff azon kevés játékosaink egyike, aki korábban már volt All-Star résztvevő, idén is simán megérdemelné, hogy ott legyen, kötelességünk szavazni rá!



















Jaime Castrillon (középpályás): A kolumbiai származású középpályás a Rapids egyik új igazolása volt múlt télen, és az ismeretlenségből feltörve egy pillanat alatt belopta magát a coloradói szurkolók szívébe. A 29 éves válogatott játékos hamar letette a névjegyét az MLS-ben, azonnal megmutatta, hogy mennyire technikás labdarúgó, fantasztikus passzai mellett kiválóan fejel és remekül érzi az ellenfél kapuját, amelyet már néhány góllal is alá tudott támasztani. Szerintem óriási dolog, hogy ilyen rövid MLS-pályafutás alatt is kiharcolta, hogy nem csak a csapat szurkolói, de az általános szakértők körében is elismerjék tudását, és egyáltalán elindulhasson ezen a szavazáson. Nekünk kell tenni érte, hogy még magasabbra jusson, és akár a gálán való részvételt is összehozzuk neki!

Martin Rivero (középpályás): A fiatal argentin játékmester a télen kölcsönbe került a mieinkhez nevelőegyesületétől, a Rosario Central-tól. Hosszú hetekig vártunk a játékengedélyére, amelyet végül a FIFA közbenjárásával sikerült megszerezni, de megérte a várakozás, mert Rivero azóta kirobbanthatatlan a kezdőcsapatból, és a Rapids alapemberévé nőtte ki magát. Fáradhatatlanul robotolja végig a meccseket, állandó gólveszélyt jelentenek az indításai, fantasztikusan szervezi a csapat támadójátékát, tökéletes passzokkal képes akár kiszorított helyzetből is ziccerbe hozni a csatártársait. Fiatal kora ellenére nagyon éretten játszik, csak örülhetünk neki, hogy ezt a szezont nálunk tölti, s biztosak lehetünk benne, hogy néhány éven belül nemzetközi szinten is elismert játékos fog válni belőle, könnyen összejöhet az All-Star szereplés is számára, ha a coloradói szurkolók eredményesen összefognak az érdekében!

Omar Cummings (csatár): A rutinos jamaicai támadó részt vett a tavalyi All-Star gálán, és régi motorosnak számít már az ilyen szavazásokon, hiszen évek óta nagyszerűen teljesít. A 2012-es szezon mégsem alakult eddig igazán emlékezetesen számára, ideje nagy részében sérült volt, vagy éppen csak kereste a formáját, ez a jelölés inkább a magas ázsiójának és a korábbi évek eredményeinek szól, jól ismeri már őt a média és a szurkolók egyaránt. Egyelőre nem nagyon szolgált rá, hogy helye legyen a gálán, de reméljük a legjobbakat, hogy hamarosan visszatérhet, és a pályán is meg fogja mutatni, hogy nem véletlen lett jelölve, szavazzunk rá bizalommal!

Nem jutott be a legjobb nyolc közé a US Open Cup 2012-es kiírásában a Colorado Rapids együttese, miután az előző kört sikerrel vevő denveri alakulat a keddi játéknapon 2-0-s vereséggel hagyta el a pályát a Sporting Kansas City vendégeként.



















Az idei sorozathoz a harmadik körben csatlakoztunk, és az alacsonyabb osztályú Tampa Bay Rowdies elleni 3-1-es idegenbeli győzelemmel váltottunk jegyet a következő körbe, ahol a legjobb 16 között a Sporting KC-vel találkoztunk. Mint ismeretes a 2011-es MLS-szezont éppen a világoskékek ellen fejeztük be, akik a főcsoport-elődöntőben kettős vereséggel okozták a vesztünket, ezúttal már csak emiatt is szerettünk volna visszavágni nekik.

A Rapids a sok sérültet leszámítva az elérhető legerősebb összeállításban lépett fel a Livestrong Park-ban: Pickens - Kimura, Marshall, Palguta, Freeman - Larentowicz, Castrillon, Rivero, Thompson - Cascio, Edu. A foghíjas összeállítás dacára határozottan kezdtünk el játszani, és az első időszakban egyértelműen uraltuk a mérkőzést, a játékmester Rivero vezetésével ötletes akciókat vezettünk, de a kapu előterében rendre elfogyott a tudomány.

Aztán, ahogy az általában lenni szokott, a 27. percben hatalmas balszerencse érte a mieinket, a KC a felezővonal közeléből végezhetett el szabadrúgást, melyet a kapu előterében Collin bólintott rá, Pickens a kapufára tolta a játékszert, ám a visszapattanó labda a földön fekvő tehetetlen kapus kezeiről bepattant a gólvonal mögé. Óriási pech volt részünkről, hatalmas mázli a Sporting oldaláról, ennek eredményeképpen az első félidő végeztével 1-0-ra vezettek a vendéglátók.

A folytatásban sem adtuk fel, és a második félidőben úgy rohamoztunk, mintha mi sem történt volna, A szünetben Cascio helyett Hill foglalt helyet a csatársorban, nem sokkal később pedig Akpan-t is pályára küldtük. Azonban sajnos hiábavaló volt az állandó mezőnyfölény, a támadóink kevésbé voltak határozottak, a legnagyobb lehetőségeket is elügyetlenkedtük, a KC-i védők többször is ordító helyzetet tudtak megakadályozni. Végül Sapong beadását követően Palguta az égbe fejelte a labdát, melyre leggyorsabban a számunkra hatalmas mumusnak számító Bunbury reagált és állította be a 2-0-s végeredményt, amely a US Open Cup-tól való búcsúnkat jelentette.

A néhány hetes MLS-szünet tovább folytatódik, a csapat legközelebb jövő hétvégén, vagyis június 16-án, szombatról vasárnapra virradóra, hajnali 01:00-es kezdettel fog mérkőzést játszani, amikor hazai környezetben a Vancouver Whitecaps lesz az ellenfelünk. Talán jól jön most is ez a kis pihenő a csapatnak, és minél több sérültünk visszatérhet a pauza után a csapathoz, hogy velük kiegészülve megkezdhessük a felkapaszkodást a nyugati élmezőnyhöz.

 

Június 4-től 6-ig rendezték az idei draftot az MLB-ben és a Colorado Rockies ismét gazdagabb lett néhány reményteljes tehetséggel, akik a következő években talán a csapat hasznos tagjai lehetnek.




















A 2012es New jerseyi válogató kapcsán nem tudhattuk előre, hogy a négy-öt legnagyobb tehetség közül ki lesz az 1/1, ami komoly újdonság volt az utóbbi évekhez képest. Végül a legelső választással a Houston Astros a Puerto ricoi baseball akadémia tanoncát, a shortstop Carlos Correat jelölte meg. Őt követően a második helyen az outfielder Byron Buxton (Appling County High School) kelt el a Minnesota Twins által, míg a harmadik pozícióban a Seattle Mariners húzta ki az elkapó Mike Zuninot, aki korábban a Florida University növendéke volt. A draft első dobója csak a negyedik helyen kelt el, Kevin Gausman (Louisiana State) került a Baltimore Orioleshoz.

A mieink a tavalyi szerény szereplés hozományaként a 10. helyen választhattak az első körben, ebből a pickből az outfielder David Dahl jutott a birtokunkba. A 18 esztendős tehetség az alabamai Oak Mountain középiskolából érkezik és az elmúlt hetekben meggyőző formában tevékenykedett a Coors Fielden rendezett gyakorlásokon, különösen felkeltette a Rockies érdeklődését. A csapat draft kutatásait vezető Bill Schmidt a választás után elmondta: "Nagyon sok fiatal játékost tekintettünk meg a kutatások alatt, de Dahl tetszett mind közül a legjobban. Atletikus külsős és bármilyen helyzetből képes ütéseket bemutatni". Dahl a középiskolai csapata mellett a korosztályos amerikai válogatottban is bontogatta már a szárnyait, leginkább az USA Baseball Tournament hetében jegyzett .714es átlagával hívta fel magára a figyelmet sok más jó meccse mellett. Az utolsó évében három hazafutást, 11 doublet, három triplet és 18 bázis rablást jegyzett .435ös ütési hatékonyság mellett. Schmidt elmondta, hogy Dahlnak még erősödnie kell, hogy támadásban és védekezésben is tökéletesítse magát, de minden esélye megvan a fejlődésre és sokat várunk tőle az elkövetkezendő évek során.

Mellesleg 2004 óta Dahl az első középiskolás top választás a Rockiesnál, utoljára Nelson járt vele hasonló cipőben. Az elmúlt hat draftot tekintve mindössze másodszor fordult elő, hogy nem dobót választottunk a legelső pickből.

A 2012-es MLB draft első körének választásai:

1. Houston Astros - Carlos Correa (SS)
2. Minnesota Twins - Byron Buxton (OF)
3. Seattle Mariners - Mike Zunino (C)
4. Baltimore Orioles - Kevin Gausman (RHP)
5. Kansas City Royals - Kyle Zimmer (RHP)
6. Chicago Cubs - Albert Almora (OF)
7. San Diego Padres - Max Fried (LHP)
8. Pittsburgh Pirates - Mark Appel (RHP)
9. Miami Marlins - Andrew Heaney (LHP)
10. Colorado Rockies - David Dahl (OF)
11. Oakland Athletics - Addison Russell (SS)
12. New York Mets - Gavin Cecchini (SS)
13. Chicago White Sox - Courtney Hawkins (OF)
14. Cincinnati Reds - Nick Travieso (RHP)
15. Cleveland Indians - Tyler Naquin (OF)
16. Washington Nationals - Lucas Giolito (RHP)
17. Toronto Blue Jays - D.J. Davis (OF)
18. Los Angeles Dodgers - Corey Seager (SS)
19. St. Louis Cardinals - Michael Wacha (RHP)
20. San Francisco Giants - Chris Stratton (RHP)
21. Atlanta Braves - Lucas Sims (RHP)
22. Toronto Blue Jays - Marcus Stroman (RHP)
23. St. Louis Cardinals - James Ramsey (OF)
24. Boston Red Sox - Deven Marrero (SS)
25. Tampa Bay Rays - Richie Shaffer (3b)
26. Arizona Diamondbacks - Stryker Trahan (C)
27. Milwaukee Brewers - Clint Coulter (C)
28. Milwaukee Brewers - Victor Roache (OF)
29. Texas Rangers - Lewis Brinson (OF)
30. New York Yankees - Ty Hensley (RHP)
31. Boston Red Sox - Brian Johnson (LHP)


























Az első napon még egy választási lehetőségünk volt, a kompenzációs kör 46. helyét megkaptuk, amiért télen Mark Ellis szabadügynökként távozott a csapattól. Ebből a lehetőségből Radford University dobóját, Eddie Butlert csábítottuk magunkhoz. A magas dobó a 2012es esztendőben 14 kezdés alatt 7-4es győzelem-vereség statisztikát postázott 2.20as ERAval és 98 inning alatti 85 SOval. Nagyszerű teljesítménye révén másodmagával a Big South konferencia legjobb dobójának választották. A szakértők szerint a profik közt Butler relieverként kezdheti meg a fejlődést, idővel akár kezdő kaliberű játékossá cseperedhet, már most 97 mérföldes fastballokat dobál. A 22 éves dobó második legjobb dobásának a changeup számít, ami azonban még sok javításra szorul és fizikálisan is lenne hová fejlődni.

Az első kompenzációs kör választásai:

32. Minnesota Twins - Orlando Berrios (RHP)
33. San Diego Padres - Zach Eflin (RHP)
34. Oakland Athletics - Daniel Robertson (3B)
35. New York Mets - Kevin Plawecki (C)
36. St. Louis Cardinals - Stephen Piscotty (3B)
37. Boston Red Sox - Pat Light (RHP)
38. Milwaukee Brewers - Mitch Haniger (OF)
39. Texas Rangers - Joey Gallo (3B)
40. Philadelphia Phillies - Shane Watson (RHP)
41. Houston Astros - Lance McCullers Jr. (RHP)
42. Minnesota Twins - Luke Bard (RHP)
43. Chicago Cubs - Pierce Johnson (RHP)
44. San Diego Padres - Travis Jankowski (OF)
45. Pittsburgh Pirates - Barrett Barnes (OF)
46. Colorado Rockies - Eddie Butler (RHP)
47. Oakland Athletics - Matt Olson (1B)
48. Chicago White Sox - Keon Barnum (1B)
49. Cincinnati Reds - Jesse Winker (OF)
50. Toronto Blue Jays - Matt Smoral (LHP)
51. Los Angeles Dodgers - Jesmuel Valentin (SS)
52. St. Louis Cardinals - Patrick Wisdom (3B)
53. Texas Rangers - Collin Wiles (RHP)
54. Philadelphia Phillies - Mitch Gueller (RHP)
55. San Diego Padres - Walker Weickel (RHP)
56. Chicago Cubs - Paul Blackburn (RHP)
57. Cincinnati Reds - Jeff Gelalich (OF)
58. Toronto Blue Jays - Mitch Nay (3B)
59. St. Louis Cardinals - Steve Bean (C)
60. Toronto Blue Jays - Tyler Gonzales (RHP)


















Ezután a második körben, az összetett 73. helyen újra egy középiskolai tehetséget rendeltünk a csapathoz, a floridai Williston center fieldere, Max White .407el ütött az elmúlt szezonban öt HRt és 24 RBIt szorgoskodott össze, ráadásul kiválóan védekezik az outfield mindhárom posztján. Ősztől a Florida University hallgatója lesz, reméljük tovább tud majd fejlődni.

A harmadik kör elején a Buffalo University elkapója, Tom Murphy érkezett. Tavaly a harmadik egyetemi szezonjában 13 hazafutást ütött és 51 alkalommal ért haza, fantasztikus erejű ütései vannak. Egy évvel ezelőtt a MAC konferencia év játékosa lett, még egy szezonja hátra van az egyetemen, de könnyen lehet, hogy ehelyett a Rockies egyik farmcsapatánál kap lehetőséget.

A 128. helyen egy kompenzációs pickből a helyi Pine Creek középiskola tehetséges dobóját Ryan Warnert választottuk. Nagy álma vált valóra a Rockies húzásával, gyerekkori kedvenc csapatához került, pedig többek közt a Phils és a Phins is érdeklődött iránta, így hogy a denveri csapat választotta, könnyen előfordulhat hogy nem fog a North Carolina State egyetem csapatában játszani, ahol folytatja a felső oktatást.

A Rockies választásai a második napon:

2. kör/73. pozíció Max White (CF), 3./105. Tom Murphy (C), 3./128. Ryan Warner (RHP), 4./138. Seth Willoughby (RHP), 5./168. Matthew Wessinger (SS), 6./198. Matt Carasiti (RHP), 7./228. Wilfredo Rodriguez (C), 8./258. Derek Jones (OF), 9./288. Zach Jemiola (RHP), 10/318. Ben Waldrip (1B), 11./348. T.J. Oakes (RHP), 12./378. Corelle Prime (1B), 13./408. Kyle Von Tungeln (CF), 14./438. Shane Broyles (RHP), 15./468. Scott Oberg (RHP).

A Rockies választásai a harmadik napon:

16./498. Jeffrey Popick (LF), 17./528. Jason Stolz (SS), 18./558. Aaron Jones (C), 19./588. Kyle Newton (3B), 20./618. Anthony Seise (LHP), 21./648. Rayan Gonzalez (RHP), 22./678. Jordan Mejia (RHP), 23./708. Andrew Brown (RHP), 24./738. Michael Mason (LHP), 25./768. Alec Mehrten (SS), 26./798. Adam Paulencu (RHP), 27./828. Matthew Flemer (RHP), 28./858. Justin Arrowood (RHP), 29./888. Patrick Hutcheson (2B), 30./918. Trent Blank (RHP), 31./948. Shawn Stuart (RHP), 32./978. Austion Simcox (SS), 33./1008. Ryan Garvey (RF), 34./1038. Chris Cowell (C), 35./1068. Justin Solomon (2B), 36./1098. Kevin Bradley (SS), 37./1128. Casey Burns (3B), 38./1158. Dansby Swanson (SS), 39./1188. Justin Dillon (RHP), 40./1218. Brandon Montalvo (C).

Az alsóbb fordulókban is választottunk néhány helyi tehetséget, a 16. körös Popick például a Mesa State College tanulója, a 37. körben kiválasztott Burns a Grand Junction középiskolába járt.

A legmagasabb pickek kifejezetten jó húzásnak tűntek, Dahl és Butler olyan elit prospectek, aki előtt hatalmas jövő állhat a csapatnáll, de az őt követő választások is jók lehetnek. A többiekről butaság lenne előre jósolni, hamarosan meglátjuk, hogy ki mire képes és mely játékosokra lehet majd építeni, hogy esetleg idővel a Rockies roster közelébe kerüljenek.

Véget ért a Colorado Rockies felzárkózási kísérlete, mert az elmúlt napokban hiába nyertük meg az első meccset az Arizona Diamondbacks elleni idegenbeli párharcban, a második két alkalommal sima fiaskókba néztünk bele és még hátrébb csúsztunk a tabellán.























1. meccs, hétfő: Diamondbacks-Rockies 0-4
A mostanában leginkább megszokott kezdővel álltunk fel az első arizonai mérkőzésen, az újonc Friedrich dobójátéka mellett Helton, LeMahieu, Scut, Pacheco volt az infielden, kívül CarGo, Fowler, Cuddy kezdett, az elkapó Rosario lehetett. Rögtön az első beállásban Fowler vitt véghez egy triplát, akit Scut küldött haza egy sac flyból. Ezalatt az első hazai akciót két séta és egy double ellenére megúsztuk, a fiatal dobó kiválóan kászálódott ki a bajból. A továbbiakban újabb ígéretes támadást vezettünk, Helton double és Pacheco single által tört előre, egyiküket Rosario terelte a pontszerző területre egy singlelel, másikuk LeMahieu single után egy passed ballból tudott eredményes lenni, hamar 3-0s előnyhöz jutottunk. Ezután egy single ellenére hoztuk a második dobórészt, a harmadik tetején CarGo single után Cuddy ellen double playel végeztek, közben a D'backs nem járt bázison. A negyedikben egy groundoutot követően Rosario tűzött ki egy hazafutást a right center fielden keresztül és egy újabb single után zárult az akció, közben a hazaiak ismét eredménytelenek voltak. Utána az ötödik részben csak az Arizona hozott egy singlet, melyet dupla játékkal semlegesítettünk, a hatodikban két pályára kerülés ellenére se voltunk eredményesek, Friedrich egy double után három ellenfelet kiszórt. A hetedikben Scut és Cuddy vállalt ütést, de Helton fent hagyta őket a pontszerző helyeken, míg a denveri SP újabb inninget abszolvált. A nyolcadikban sehova se jutottunk, közben az első csere dobó Belisle egy double és egy walk ellenére jeleskedett három kiejtéssel. Az utolsó részben is volt két futónk a pályán, de EYJRt pickoffolták, mialatt Ottavino egy singlelel lezárta a mérkőzést.
- 4-0s sima győzelmet arattunk, az első akciótól kezdve vezettünk és 12-6 arányban végeztünk több ütéssel. Rosario két ütésből két pontot szerzett, az újonc elkapó már a kilencedik hazafutását tűzte és az átlagát is .250 közelébe emelte. Mellette további két kiegészítő embert, Pacheco és LeMahieu is két találattal zárt, valamennyi kezdő hozott legalább egy ütést. Friedrich hét inninges shutoutot hozott, az első néhány játékban adódtak problémái, később ellenállhatatlan formában játszott, csak négy ütést és két sétát értek el ellene.

2. meccs, kedd: Diamondbacks-Rockies 10-0
A hétfői mérkőzéssel teljesen egyező összeállításban álltunk a keddi csatára, A nyitó támadásban egyedül Scut járt bázison egy single és egy rablás jóvoltából, de a másik három játékos könnyen kiesett, mialatt a hazaiak is csak egyetlen singlet értek el. A második játszmában Pacheco és Rosario is ütött, egy szándékos sétával loaded 1outot harcoltunk ki, azonban képtelenek voltunk élni a lehetőséggel, Guthrie és Fowler is SOt kapott. Gyorsan megbosszulta magát a hiba, egy séta után Hill hazafutásával került előnybe az Arizona. A következő akcióban megint csak Scut ért el egy doublet, erre fel a D'backs egy single után Kubel 2run HRal növelte az előnyt, végül egy bases loaded után sikerült hárítani, de már 0-4re álltunk. Ezt követően háromból hárman kiestünk, míg a hazaiaknál sorban záporoztak az ütések, egy 2run doublelal Kubel volt eredményes, egy újabb single után Young küldött futót a home platere, Guthriet le kellett cserélni és Reynolds dupla játékával fejeztük be a balhés játszmát 7-0s állásnál. Az ötödik tetején se jártunk pályán, Moscoso kezdett dobni és egy triplát szedett be, melyet követően ismét csak egy duplát hoztunk Cuddy révén, de a következő dobórészben stabilizáltuk a helyzetet három kiejtéssel. Sima volt a meccs és több posztra cseréket állítunk. A hetedikben nem úsztuk meg a három outot, de legalább mi is csak egy két singlet szenvedtünk el. A folytatásban Nelson termelt egy singlet, majd Moscoso is belenézett pár ütésbe, Parra solo homerunt rittyentett, egy újabb ütés után Kubel triplából szereztek pontot, nálunk pedig már nem történt semmi, 10-0ra kaptunk ki.
- A gyenge dobóteljesítmény alapjában befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét. Guthrie 3.1 inning alatt hét pontot kapott, Moscoso az utolsó három játék alatt négyet, összesen 17 ütést szenvedtek el. Közben a Rockies oldalán hat találat született, egyedül Scutaro vállalt egynél több ütést, Cuddy pedig a 20. doublet jegyezte. Az idény egyik legnagyobb verése volt.

3. meccs, szerda: Diamondbacks-Rockies 6-1
A series döntőjéről Helton szabadnapos volt, Giambi kezdett az egyes bázison, a többi név ugyanaz volt, Outman lehetett a kezdő dobó. Az elején nem jártunk bázison, viszont a hazaiak egy singlet követően Goldschmidt duplájával ragadták magukhoz az előnyt. A következő próbálkozásban se kerültük el a három outot, míg Outman ellen két futó pályára lépett, Pollock RBI singleből ismét eredményesek voltak. A denveri sor legalsó hármasa se volt képes pályára férkőzni, azonban Outman továbbra se javult, egy séta után megint Goldscmidt vágott be egy RBI doublet, utána még Hill és McDonald is duplával küldött be futót, 5-0ra húztak el. A negyedik teteje se rólunk szólt, aztán Roenicke stabilizálta a helyzetet és három out közt csak egy sétát engedett. Ezt követően Giambi duplája törte meg a csendet, aztán Rosario RBI singleből az első pontot is bevittük, közben megint csak egy futót engedtünk bázisra. A hatodikban egyedül Fowler tudott felmutatni egy singlet, szerencsére Ottavino kárára se történt más. A folytatásban megint mind a három denveri könnyen kiesett, majd az első ember Goldschmidt volt eredményes egy hazafutással, végül Brothers három kiejtéssel zárta le ezt a játékrészt. A nyolcadik inning alatt se veszélyeztettük a bázisokat, aztán Betancourt ellen csak egy double született, mi pedig már képtelenek voltunk a végén bármit is csinálni, így nem kerültük el a sima vereséget, esélyünk se volt ezen a napon.
- Mindössze három ütést értünk el a hazaiak 11 találatával szemben. Az egyetlen pontunkat az újonc Rosario szerezte, ez volt a 25. RBI tőle a szezonban, ezen kívül még Giambi egy doublet, Fowler singlet jegyzett. Outman kezdése elég pocsékul sikerült, három játék alatt öt pontot szereztek ellene, a második vereségét könyvelte el. Ottavino egy solo HRből kapott runt, a többiek közül Roenicke két inninget teljesített, mindenki más egyet.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 36-21 (57 meccs)
2. San Francisco Giants 32-25 (57 meccs, 4.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 27-30 (57 meccs, 9.0 GB)
4. Colorado Rockies 24-32 (56 meccs, 11.5 GB)
5. San Diego Padres 19-38 (55 meccs, 17.0 GB)

A kisebb megtorpanás után a Dodgers visszanyerte a formáját, három meccsen söpörték legutóbb a Philst, a csoport másik rangadóján a SD és a SF 1-1re áll, de egy ütközet még hátra van. A hétvégén a divízió mind az öt csapat más-más ellenféllel fog csatázni: a LAD Miamiba, a Padres Milwaukeeba látogat, az Arizona az A'st, a SF pedig a Rangers fogadja.

Ezalatt a mieink három meccset vívhatnak a Los Angeles Angels sztárcsapatával hazai környezetben, muszáj lesz a kisiklás után magunkhoz térni. A következő időpontokban szurkolhatunk a srácoknak Pujolsék ellen: szombat 02:40, szombat 22:10, vasárnap 21:10. Bízzunk továbbra is töretlenül a csapatban, hátha a mostani két vereség után sikerül visszatérni a jó formához! GO ROCKIES!!!

A Colorado Avalancheről szóló legutóbbi írásomban már szóba került néhány aktuális szünetbeli tranzakció, de pár hete még csak kisebb hírekről tudtam beszámolni, azóta tényleges igazolásokat is végrehajtottunk.






















A csapatban idén rengeteg a lejáró szerződésű játékos, az UFAkkal július 1-je előtt kell megállapodni és az RFAkkal is érdemes minél előbb, mert több meghatározó emberről van szó. Ezek közül néhány szerződést már sikerült megkötni, de a munka oroszlánrésze még a stáb előtt áll.

Először is május 18án a csapat bejelentette, hogy egy évvel meghosszabbította a csapatkapitány Milan Hejduk szerződését. A veterán támadó a következő szezonban csupán 2 milliót fog keresni, azért hogy a csapatnál maradjon belement a jelentős csökkentésbe. Tudjuk, hogy már túl van karrierje fénypontján, Hejduk tavaly a 13. NHL szezonjában csupán 13 gólt és 37 pontot szerzett, de a fiatal csatárokkal teli csapatnak nagyon sokat jelent a rutinja, egyelőre korai lett volna a visszavonulása. A klasszis a draftolása óta a klub alkalmazásában áll, kilenc meccsre van az 1000es határtól, melyet korábban csak Joe Sakic lépett át az egyesületben. Hejduk emellett minden idők harmadik legeredményesebb cseh hokisa az NHLben, 991 meccsről 794 pontos a ligában, 11 egymást követő szezonban legalább 20 gólt szerzett. Stílszerű volt, hogy a lejárók közül elsőként a kapitánnyal hosszabbítottunk szerződést.

Nem sokkal később Cody McLeod is alá firkantotta az új szerződést, a verekedő szélső három évben össz 3.45 milliót kaphat nálunk 2015ig. A 27 esztendős szélső tavaly 75 meccsen 11 pontot szerzett és csapaton belül ő kapta a legtöbb kiállítást 164 perccel. A klub történetének első játékosa volt, aki sorban öt szezonban legalább 100 minutumot volt büntetésben. Azok után, hogy 2006ban draftolatlan szabadügynökként írattuk alá, emblematikus arca lett az Avsnek, kemény munkabírásával és gólra éhes játékával sok szurkoló kedvencévé vált. Ennek ellenére az utolsó egy-két szezonja nem sikerült annyira látványosan jól, kicsit meglepetés ez az előzékeny hosszabbítás felé, reméljük élni fog a bizalommal.

Hejduk és McLeod aláírásával már "csak" négy korlátozatlan szabadügynök maradt az első csapatból, a támadó David Jones és Jay McClement hosszabbítása borítékolható, viszont a védelemben Shane O'Brien és Matt Hunwick helye nem biztos. Véleményem szerint meg kéne tartani mindkettőjüket, előbbi már nem fiatal és lehet hogy a fiatalokban gondolkozunk, de nagyon hasznos csapatjátékos, utóbbi 2011-12ben nagyot javult és bizonyítani tudta hasznosságát, ezért talán megérdemelne újabb egy évet.

Szerződés nélküli RFA rengeteg játékos: a védelemből Erik Johnson és Ryan Wilson, az amerikai miatt biztosan mélyen a tárcába kell nyúlni, kinéz neki egy jó 3-5 éves kontraktus. Eközben olyan meghatározó csatárok is szerződés nélküliek lesznek, mint Matt Duchene vagy Ryan O'Reilly, akik megtartásának fontosságát nem kell különösebben ecsetelni és az is biztos, hogy jócskán emelni kell az entry level fizetésükön. Továbbá idén jár le a szerződése Peter Muellernek, Kevin Porternek, Mark Olvernek, Steve Downienak, Jamie McGinnnek, valószínűsíthető hogy a legtöbbjükkel közösen képzeljük el a jövőt.

A sok bizonytalanság közben a kapusok helye legalább biztos, Varly és Jiggy is több évig szerződésben áll a csapattal, legalább miattuk nem kell izgulni.

Abban biztosak lehetünk, hogy zsúfolt hetek állnak előttünk, az UFA játékosokkal a hó végéig lehet egyezkedni, hogy ne menjenek ki a piacra, az RFA játékosokkal elvileg a rajtig kell megállapodni, de menet közben akár mások is ajánlhatnak rájuk, ami nem lenne szerencsés. Sokan szerződés nélkül vannak és nem tudni, hogy a vezetőség mit tervez, valószínű hogy a nagy részükkel hosszabbítani fogunk, de akár nem elképzelhetetlen a gyökeres változtatás se, például hogy Duchenet vagy O'Reillyt megpróbáljuk cserében felhasználni. (Ezzel azért óvatos lennék ismerve Sherman húzásait általában, de számolni lehet ezzel az eshetőséggel is.)

Június 22-23án rendezik az 2012-es NHL drafton Pittsburghben, ahol első körös jogunk nem lesz (a Varlamov csere miatt), de természetesen ez is az offseason egyik fontos eseménye lesz.

Maradjatok velünk és kövessétek az írásainkat, ha semmi fontosról nem szeretnétek lemaradni a nyári szünet alatt!

Megszakadt a Colorado Rockies veretlen sorozata, de csak egyszer kaptunk ki a hétvégén a Los Angeles Dodgers elleni seriesben, így a divízió elsőn faragni tudtuk a lemaradást, miután 2-1re behúztuk ellenük a hazai párharcot.
























1. meccs, péntek: Rockies-Dodgers 13-3
A mostanában megszokott összeállításban álltunk ki az első mérkőzésre, vagyis az infielden Helton, LeMahieu, Scut, Pacheco kezdtek az elkapó Rosario mellett, a külső hármast CarGo, Fowler, Cuddy alkotta, a kezdő dobó az évi első startjára készülő Outman volt. A nyitó játék kicsit bizonytalanul indult két singlet engedtünk, szerencsére egy LeMahieu-Scut-Helton double play kirángatta a bajból a dobót, miközben egyedül CarGo ért el egy singlet, de a kettesre tartva kiesett. A másodikban csak egy walkot engedtünk, aztán Cuddy és Rosario ütés nélkül ment fel és egy rablás közben throwing error jóvoltából mindketten pontot is szereztek. Ezt követően három outot szórtunk, mialatt Scutaro sétált, a negyedik tetején Outman még egy ütőt kiejtett, az első váltótárs Torres beszedett egy doublet és Castellenos triple révén az első pontot is megkaptuk. Ezalatt Cuddy sétával és Helton singlelel tört előre, a Pacheco elleni dupla játék alatt az első futó hazaért, 3-1re módosítva az eredményt. Az ötödik inning során csak egy sétát kaptunk, aztán két kiejtés után lendültünk támadásba Fowler és Scut ütéseivel, sőt CarGo egy RBI singleből tudott eredményes lenni. A folytatásban két futót léptettünk bázisra, Castellanos sac flyból szépített, de Ottavino két SOval hárította el a veszélyt. Helton duplával nyitottuk a következő akciót, Rosario 2run hazafutásával tovább nőtt a denveri vezetés, LeMahieu egy walk után a hármasig jutott, egy error által hazaért, a bázison lévő Fowlert pedig Scut single szállította a home platere. A hetedik tetején a Dodgers két ütést ért el, a kettő közt végrehajtottunk egy sikeres double playt, majd újabb nagy akciót kezdtünk. Sorban Cuddy, Helton, Pacheco ment bázisra kieső nélküli teli pályát elérve, Rosario egy forceout közben küldött be futót, majd LeMahieu single ütéséből ért be újabb ember, kisvártatva Fowler RBI single növelte tetemessé a különbséget. A folytatásban Belisle két ütést beszedett, Treanor forceout jóvoltából eredményes volt a LAD, de itt még mindig nem volt vége, az utolsó támadásban a csereütő Nelson tűzött egy solo HRt, majd Cuddyer hazafutásával alakult ki a 13-3as végeredmény, mert a végén már nem jutott szóhoz a vendég csapat.
- Nagyszerű játékkal szórtuk meg a Dodgerst, 15 denveri találat mellett négy LAi error is segítette a boldogulást. Rosario már a nyolcadik hazafutását tűzte és összesen három ponttal zárta a mérkőzést. Fowler három ütésből két RBIt szállított, illetve még további négy ütő három találatot jegyzett. Outman idei első kezdése jól sikerült, 3.1 inninget pont nélkül lehozott, 55 dobásnál befejezte. Torres két inningben két pontot kapott, később még Belisle ellen született run.




















2. meccs, szombat: Rockies-Dodgers 2-6
A második mérkőzésről Helton szabadnapot kapott, Cuddy került helyette az 1B helyre, akit Colvin helyettesített a jobb szélen, közben a hármas bázisra Nelson, elkapó posztra Nieves jött, míg a dobó Nicasio volt. Rögtön az első playben a 2B LeMahieu vétett egy fielding errort, engedtünk még egy sétát és Ethier single ütésével szerezte meg a vezetést a Dodgers. Az első denveri próbálkozást Fowler triplájával indítottuk, két kiesést követően Cuddy RBI doublelal megszületett az egyenlítés. Ezután hamar beesett két single Nicasio ellen, a pontszerző helyeken lévő futókat E. Herrera küldte haza egy 2run singlelel, ráadásul a denveri kezdő dobót a térdét fájlalva le kellett cserélni, Roenicke folytatta a helyén. A következő menetben Nelson sétája után hárman kiestek, de a vendégeknél is csak egy futó került bázisra. A negyedik tetején két kiejtés után kerültünk gondba, Roenicke két sétával és egy ütéssel teli bázist engedélyezett, Ethier RBI walkkal 4-1re léptek meg. A soron következő részben mindhárman búcsúztunk, az újabb csere dobó Reynolds egy double után három outtal abszolválta az ötödik részt, utána loaded 1outot értünk el, de sajnos CarGo és Cuddy se tudott élni a jókora felzárkózási lehetőséggel. A hatodik menetben két groundout után Abreu küldött ki egy solo HRt a jobb szélen át, egy újabb double után Kennedy RBI singlelel csapott le és már öt pont volt a hátrány. A következő támadás eredménytelen lett, de Brothers szépen hozta a dobó játékot egy séta ellenére, a hetedik alján LeMahieu single után Rosario RBI doublelal zárkóztunk közelebb 6-2re, de a további nyomulást CarGo ellen DPvel akadályozták meg. Az utolsó két játszma egyetlen pályára kerülést se hozott már, nem változott az eredmény, 6-2 arányban vesztettünk.
- Nem tudtuk folytatni az elmúlt napok parádés ütő játékát, csak hat találatra voltunk képesek az 1/8as RISP hatékonyság mellett. Cuddyer a 37., Rosario a 22. RBIt szállította az évben, LeMahieu az error mellett két ütéssel végzett, CarGo hat embert hagyott bázison és volt egy parádés elkapása. A kezdő dobó Nicasio megsérült és a második inningben távozott három kapott futással. A cserék közül Roenicke és Reynolds kapott egy, ill. két pontot, Brothers és Rogers hibátlan volt.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Dodgers 3-2
A vasárnap délutáni series finalra Rosario, Helton, Pacheco is visszatért a kezdőbe, a péntekivel teljesen megegyezett a lineup, közben White volt a soron következő dobó. Az első játékban könnyedén kiosztottunk három groundoutot, tőlünk Fowler lendült előre egy singlelel, egy lopás és egy passed ball révén a hármasra jutott, onnan Scutaro groundout játékával ért haza. Megszereztük a vezetést és a másodikban is kivágtuk a három ellenfelet, de Helton sétája után Pacheco kapott double playt. A harmadik tetejét két walk ellenére átvészeltük, ezalatt háromból három denveri kiesett. Ezt követően mindössze két kiejtést követően engedtünk egy singlet, részünkről Cuddy és Helton harcolt ki sétát, de nem tudtuk tovább vinni az akciót. Az ötödik inningben újfent nem jutott pályára a Dodgers, tőlünk ugyan Rosario jegyzett egy singlet, de a strikeout-caught stealing dupla játékkal lezárták a játékrészt a vendégek. White a hatodikban is hibátlan volt egy sétát leszámítva, Fowler sétával kezdtünk támadni és szép akció kerekedett ki, CarGo is bázisra került egy singlelel, Helton RBI singlelel nőtt az előny, őt követően pedig Pacheco is bevágott egy pontot érő doublet, így 3-0s vezetéshez jutottunk. Nem sokáig volt ekkora a különbség, a továbbiakban született egy séta, A. Ellis hazafutásával egy pontra visszajöttek, aztán az első csere dobó Brothers fejezte be ezt a részt. A következő próbálkozásunk eredménytelen volt, de a nyolcadik tetején Belisle stabilizálta a helyzetet, majd ketten pályára kerültünk hiába, de a befejezéskor Betancourt keze se remegett meg, megtartottuk a 3-2es eredményt a végére.
- Megnyertük a párharcot, az utolsó meccset végig vezetve húztuk be. Megint csak hat ütésünk volt, de pont a legjobbkor sújtottunk le néhányszor. Scut, Helton, Pacheco szerezték az egy-egy pontjainkat, sokkal fontosabb szerepe volt a győzelemben a fantasztikusan játszó Whitenak, aki 6.2 inninget hozott le úgy hogy csak egy 2run HRből kapott futást. A végén a bullpen is magabiztos volt, Betancourt a tizedik savet szerezte az idényben.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 33-21 (54 meccs)
2. San Francisco Giants 30-24 (54 meccs, 3.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 25-29 (54 meccs, 8.0 GB)
4. Colorado Rockies 23-30 (53 meccs, 9.5 GB)
5. San Diego Padres 18-37 (55 meccs, 15.5 GB)

9.5 GBre megközelítettük a Dodgerst ezekkel a győzelmekkel, viszont a többi riválishoz nem tudtunk közelebb zárkózni. A Giants az első három meccs mindegyikét megnyerte a Cubs ellen, még egy fellépés hátra van a seriesben, a D'backs pedig 2-1re bizonyult jobbnak a Padresnél. A hét első napjaiban a Dodgers a Phillynél folytatja, a csoporton belül SD-SF viadal lesz.

Illetve a mieink legközelebb az Arizona Diamondbacks ellen vívhatnak három esti meccset idegenben a következő program szerint: kedd 03:40, szerda 03:40, csütörtök 03:40. Újabb fontos mérkőzések jönnek egy közvetlen rivális ellen, ha folytatni szeretnénk a kapaszkodást, akkor további győzelmeket kell szereznünk. GO ROCKIES!!!

Az alapszakasz harmadánál járva a Colorado Rockies idei menetelésével egyelőre egy cseppet sem lehetünk elégedettek, a 2012-es szezon első két hónapjának jelentős részében gyengélkedett a helyi baseball-csapat, és jelenleg is igen szerény mérleggel állunk, 22-30. Bőven lenne még hová javulni, nagyon kell reménykednünk benne, hogy időben észhez tér a gárda, ha szeretnénk emlékezetes eredményeket produkálni ebben az évadban.



























A kezdés kifejezetten középszerű volt, áprilisban kivétel nélkül csak 2-1-re végződő párharcokat játszottunk, általában egy-egy győztes series-t mindannyiszor vesztes csörte követett, vagy éppen fordítva, de a lényeg, hogy folyamatosan a .500-as határon táncoltunk, sem alá, sem fölé nem kerültünk igazán. Nem voltunk kellően kiegyensúlyozottak ahhoz, hogy winning streak-be kezdjünk, de egy-két balul elsült mérkőzés után mindig sikerült az átmeneti javítás egy győzelem képében, ugyanakkor sem a dobók, sem az ütők nem teljesítettek hibátlanul. Májusban aztán jócskán elmozdult a mérleg nyelve, méghozzá sajnos negatív irányba, sorra vesztettük el a párharcokat, nem egyszer söpréssel. A rohamos visszaesésnek köszönhetően több héten keresztül az MLB legrosszabb formájában lévő csapata voltunk, melynek köszönhetően a National League sereghajtói között találtuk magunkat. A kilátástalanságot csak a hó végére sikerült megfékezni, május legutolsó napjaiban négy meccses párharcban söpörtük az Astos-t, és öt meccses győzelmi sorozatba kerültünk hosszú-hosszú idő után először, de azóta a legutolsó meccsünket megint elvesztettük, s egyelőre nem tudni, hogy most melyik irányba fogunk tovább haladni.

A meghatározó ütőink jelentős része csendesebben teljesített eleddig a vártnál, ami az egyik fő oka lehet a szerényre sikeredett rajtnak. Az első számú klasszis Troy Tulowitzki az előidény alatti ominózus sérülése óta szinte folyamatosan bajlódik kisebb-nagyobb fizikai problémákkal, leginkább egy vissza-visszatérő húzódás gátolja őt az igazi formája elérésében, amellyel a közelmúltban DL-re is tettük, átmenetileg nélkülöznünk kell a shortstop-ot, aki egyelőre mind támadásban, mind védekezésben adós marad a tőle joggal várt szinttől. A veterán Todd Helton ugyancsak várakozáson alul kezdte az évet, még a pontok terén egész jól is áll, de tőle a .240-es hatékonyság minden körülmények között szerénynek számít, az egész csapatnak szüksége van rá, hogy Toddfather javításba kezdjen. Az új szerzemény Marco Scutaro sem szolgált rá egyelőre a töretlen bizalomra, gyengén ütött az első két hónapban, főleg a sor első-második helyén ennél sokkal komolyabb hozzájárulásra lenne szükségünk részéről, noha 2B-ként és SS-ként is elsőrangúan védekezik.

Velük ellentétben Carlos Gonzalez újra a 2010-es önmagát idézi, a közepes kezdést követően május második felében alaposan elkapta a fonalat, számolatlan ütészuhatagba és pontszórásba kezdett, jelen állás szerint 14 HR-nal és 45 RBI-val is a liga legjobbjai között tapsolhatunk neki. Végre tényleg egészséges, és újra megtalálta az ütéseit, melynek eredménye a napokban például egy négy egymást követő beállásos HR-sorozat volt két meccs alatt, ezzel MLB-rekordot állított be. A szertelen Dexter Fowler feje lágya is kezd benőni, egészen hihetetlen tőle ennyi hazafutást és folyamatos .300 körüli hatékonyságot látni, az elmúlt években korántsem ehhez szokhattunk. Már nyolc HR-nál tart, amivel túl szárnyalta a tavalyi egész éves termését, ha ilyen ütemben folytatja, akkor 2012-ben könnyen lehet, hogy többet fog lőni, mint korábban az egész karrierje alatt. Michael Cuddyer egyértelműen a csapat legnagyobb igazolása volt a télen, az egykori minnesotai klasszis Denverben is hozza magát, mit neki az AL-ből NL-be való váltás, csak püföli a felé tartó dobásokat, melynek eredménye, hogy már 18 double-nál tart, és a pontokat is ipari mennyiségben gyűjti, például két GS-t vágott ki az első két hónapban. Illetve az újonc catcher Willin Rosario is ígéretesen kezdett, eleinte csak csere volt, Hernandez sérülése miatt stabil kezdő lett, és felejthető átlaga mellett már 8 HR-nál jár a major legjobb újoncaként.

A kezdő rotáció hullámzása a másik legfőbb oka a csapat mérsékelt szereplésének, nincs olyan denveri kezdő dobó, aki háromnál több győzelemmel rendelkezne, és az egész ligát figyelembe véve a Rockies kezdőinek van a legkevesebb W-je. Ez az, ami elgondolkoztató, és mindenképpen javításért kiállt. Az opening day starter Jeremy Guthrie köszönőviszonyban sincs azzal a teljesítménnyel, amit az AL-ben megszoktunk tőle, de várható volt, hogy időt lesz, amíg át tud állni a másik ligához és a nem éppen dobóbarát Coors Field-hez. Egyelőre az 5.48-as ERA csalódást keltő, egyetlen olyan meccse se volt, amivel maradéktalanul elégedettek lennénk, talán lassan javulásba kezd. Az alapötös többi tagja közül Moyer néhány jobb meccs után teljesen becsődölt és kikerült a keretből, Chacin a hosszú ideje tartó sérülése miatt szorul határozatlan idejű pihenőre, a napokban a nyakcsigolyatörésből visszatérő Juan Nicasio-t is elvesztettük, holott ő még a jobbak közé tartozott. Két újonc fiatal is lehetőséghez jutott már néhány alkalommal Christian Friedrich öt kezdésből három győzelmet postázott, Drew Pomeranz egyelőre egy lépéssel lejjebb tart, pár start után visszaküldtük a farmba tanulni, de minden esélye megvan rá, hogy rövidesen visszakerül a csapatba. Mindezek mellett az egész csapat nagyon várja De La Rosa mielőbbi felépülését, aki több mint egy évet hagyott ki könyökszalag-szakadás miatt, egyelőre a rehabilitáció befejező szakaszában problémák merültek fel.

A bullpen-nek szokás szerint a végével lehetünk a leginkább megelégedve, Rafael Betancourt egy kivétellel minden save-jét hozta, a setupman Matt Reynolds és Matt Belisle egyaránt nagyon magabiztos szokott lenni a végjátékok túlnyomó részében, és a menet közben felkerülő Adam Ottavino-ra is lehet számítani, akár még longman-ként is. Ezt a szerepkört Josh Roenicke április óta kifogástalanul tölti be, egy-két gyengébb fellépést tekintve folyamatosan magas színvonalon játszik. A másik több inninges ember Esmil Rogers viszont idén is nagyon hullámzó, sajnos többségében vannak a gyengébb meccsei, hosszú távon nem lehet építeni a szolgálataira. Rex Brothers évkezdete sem volt a legjobb, átmenetileg a farmba is lekerült, hogy rendezze a sorokat, azóta visszatért, és remélhetőleg folytathatja a fejlődését.




















Amint már a fentiekből is kiderült, sok dologban változásnak kéne bekövetkeznie annak érdekében, hogy elindulhasson felfelé a csapat, és meg tudjuk nehezíteni a rájátszásért küzdő vetélytársak dolgát. Leginkább a két csapategységet kéne jobban összehangolni, kevés olyan meccsünk volt a szezonban, amikor a dobók és az ütők egyszerre tudtak volna jól teljesíteni: hol az egyik, hol a másik szerencsétlenkedett, ami alapjában véve lehetetlenítette el a csapat boldogulását. Ez így nem mehet tovább, ha bele akarunk szólni a Wild Card-harcba, muszáj a kezdő dobóknak és az ütőknek is javítani. Az elmúlt évekhez képest komoly furcsaság, hogy még a bullpen a legbiztosabb pontja az együttesnek, főleg hogy a SP-ek gyengélkedései miatt folyamatosan nagy terhelés alatt állnak - igaz, ez később még komolyan visszaüthet a fáradtság miatt, de egyelőre nem érheti szó a ház elejét esetükben.

Az már most elmondható, hogy örömmel tölt el a fiatalokra való jelentős támaszkodás, egyre több lehetőséghez jutnak a "saját nevelésű" tehetségek, s reményeim szerint rövidesen Friedrich és Pomeranz mindketten a rotáció tagjai lesznek, miközben a mezőnycsapatban Rosario és Pacheco pásztázza a pályát.

Jelenleg mind a divízió első helyétől, mind az NL WC-helyektől fényévékre vagyunk, jókora hátrányt kéne ledolgoznunk a hátralévő szakaszban, de még nem lehetetlen a helyzet, csupán a vereség sorozatoknak kell sürgősen véget vetni, és apró pici győzelmekkel meg kell kezdeni a felzárkózást, ha akarunk még valamit.

Nekünk pedig továbbra sem szabad feladni a reményt, a szezon két harmada még előttünk áll, és megvan az esélye, hogy a hátralévő időszak sokkal több sikert tartogat majd számunkra, mint az első két hónap.

Bízzunk a csapatban, szurkoljunk együtt, és olvassátok ezután is a DSB állandó Rockies-összefoglalóit!

Hétfőtől csütörtökig négyből négy meccset nyert meg a Colorado Rockies, végre meghoztuk az igazi áttörést és az évben először értünk el söprést a szerény képességű Houston Astros ellen.
























1. meccs, hétfő: Rockies-Astros 9-7
Az amerikai háborús emléknap alkalmából hétfőn két meccset játszottak le, a délutáni órákban Nicasio volt a kezdő dobó, az infielden Helton, LeMahieu, Tulo, Pacheco kezdtek az elkapó Rosarioval együtt, kívül CarGo, Fowler, Cuddy álltak. Nicasio rögtön beszedett egy leadoff triplet, Altuve groundoutból küldte haza a társát, Lowrie hazafutásával újabb pontot szereztek, végül egy double után jött össze a három kiejtés. Nem hagyták magukat a támadók, az errorral pályára kerülő Fowlert Pacheco küldte haza egy triplával, utána CarGo doublelal egyenlített, Tulo RBI doubleból a vezetést is átvettük, aztán Rosario egy 2run HRal takarított és 5-2re megléptünk. A második játékrészben egyedül a mieink voltak képesek két single ütésre, a harmadikban két ütés után egy wild pitch által a kettes-hármasra engedtük a futókat, akik Lowrie groundout és Lee single révén pontot is szereztek. Válaszként 2outnál Rosario lőtt egy singlet, az első meccsén játszó LeMahieu RBI doublelal volt eredményes. Aztán Nicasio csak egy sétát engedett, három denveri búcsúját követően az ötödik tetején két out után hagytunk két singlet, Johnson ütésével mindkét futó hazaért, így kiegyenlítettek a vendégek. A folytatásban az első ütő Tulo hazafutásával rögtön visszavettük az előnyt, a következő három ember kiesett, mint ahogy Nicasio is hibátlanul tartotta vissza a houstoni triót a hatodik dobórészben. Ezt követően egyedül Fowler járt bázison egy single után, majd az első csere dobó Ottavino három ütést engedett, azok közt a másodikból Altuve kiegyenlített és 7-7re módosult az állás. Részünkről csak Tulo jegyzett egy singlet, a nyolcadik tetején Belisle egyetlen HBPt vétett, több nem történt. A következő akcióban Giambi harcolt ki sétát, Fowler singlet jegyzett és egy errorból mindkét futó pontszerző helyre jutott, ahonnan Pacheco 2run singlelel értek haza, vagyis a nyolcadik alján a legjobbkor szereztük vissza az előnyt. 9-7nél már csak Betancourt feladata volt hátra, aki magabiztosan hozta a savet.
- Szinte végig nálunk volt az előny, párszor kiegyenlített az Astros, de a legjobbkor mindig vissza tudtuk venni a vezetést és a végén is így történt, kettővel több ütésünk volt, szám szerint 14. Ebből Tulowitzki egyedül hármat vállalt, a nyolcadik hazafutását tűzte és két ponttal gazdagodott. Főszerepet játszott két fiatal játékos: Pacheco két ütésből három pontot kaszírozott, beleértve a győzelmet érő 2run singlet a nyolcadikban, Rosario a hetedik HRből a 16. és a 17. RBIt érte el a szezonban. Nicasio hat inning alatt hat futást kapott kilenc ütésből, nem mindig volt a helyzet magaslatán, de szerencsére most ez is belefért. Ottavino kapott még egy runt, ellenben Belisle és Betancourt sebezhetetlen volt.




















2. meccs, hétfő: Rockies-Astros 7-6 walk-off extra inningben
Két órával az előző befejezése után kezdődött a második meccs, pár változással az összeállításban: Nieves volt az elkapó, Scutaro kezdett a kettes bázison, Cuddy helyett Colvin volt a right fielder, a soron következő dobónk White lehetett. Az első játszmában két kiejtés után vittek be két singlet, de pontot nem engedtünk, majd a leadoff hitter Fowler vezette fel a meccset egy hazafutással, utána CarGo és Tulo is a pontszerző területeken járt, ám Helton és Pacheco fent hagyták őket. A második menetben egyik oldalt se történt semmi, a harmadik felső részében egy singlet követően Bogusevic 2run HRal fordított az Astros és csak egy újabb double után tudtunk véget vetni a támadásnak. Ezt követően Fowler a single utáni errorral azonnal a hármas bázisra került és CarGo groundout közben értünk el futást. A negyedikben Snyder solo HRal vette vissza az előnyt a vendég csapat, plusz egy ütés után Schafer volt eredményes RBI singleből, közben kieső nélkül sikerült feltölteni a bázisokat, az első helyzetnél kiejtették a home platen a futót, a másodiknál White SOt kapott, loaded 2outnál először Fowler bases loaded walkot regisztrált, majd Scutaro mindenkit beküldött egy doublelal három pontért, mellyel 6-4re fordítottunk. Az ötödik tetején két ütés nélküli pályára kerülést követően Snyder RBI singleből zárkózott vissza a Houston, amíg nálunk hárman kiestek. Sőt a hatodikban Maxwell solo HRal egyenlítettek, az inninget már Outman fejezte be, mialatt Nieves és Fowler jegyzett singlet, de a szélső bázisoknál tovább nem jutottak. A hetedikben Ottavino hibátlan volt, nálunk CarGo és Tulo hozott egy-egy singlet, nem tudtunk pontot szerezni, egy fielder's choice játékkal megelőzték előbbit a home platenél, maradt a 6-6. Belisle egy single ellenére hozta a következő részt, Nieves és Giambi lendült akcióba, Fowler sac bunt playel a kettes-hármasra küldte a futókat, azonban egy újabb out at homeot hajtottak végre, CarGot szándékos sétával felengedték, Tulo ellen hárítottak. A kilencedik játék alatt Betancourt egyetlen singlet kapott, míg hazai részről mindenki kiesett, extra inningekre került sor. A folytatásban Roenicke ellen két single esett, de jókor jött egy dupla játék, tőlünk Cuddyer vállalt egy singlet, utána Fowler beütötte a győzelmet jelentő RBI triplet, mellyel 7-6ra behúztuk a második meccset.
- Újra sok ütéses, fordulatos meccset játszott a két csapat, 2-4ről 6-4re fordítottunk a négy pontos negyedik játékkal, utána kiegyenlítettek és csak az extra játékban született döntés. Fowler óriási játékkal állt elő, ezen a meccsen megkoronázta a hetek óta tartó bomba formáját, 4/4el ütött három pontot szerzett és három futást szállított, ütött egy HRt és a walk-off triplet. Scutaro napi egyetlen találata egy 3run double volt, továbbra is .250 alatt átlagol, de igazi clutch ütést hozott. White öt játékban hat pontot kapott tíz ütéssel együtt, három HRt vittek be ellene. A bullpen viszont egyetlen pontot se engedett, öt különböző játékos hozta az öt inninget, közülük a végén Roenicke regisztrálta az első győzelmét a szezonban.
























3. meccs, szerda: Rockies-Astros 13-5
Egy nap szünet után folytatódott a párharc és a harmadik mérkőzésre bekerült az összeállításba az elkapó Rosario és a RF Cuddyer, miközben a dobó az újonc Friedrich volt. Az első menetben a leadoff singlet követően három embert kiszórtunk, majd két sétával és egy singlelel feltöltöttük a bázisokat, loaded 2outnál az első labdából Cuddy kilőtte a grand slamet a jobb szélre és 4-0ra elléptünk. Aztán beszedtünk két singlet, a harmadikból a dobó Harrell szállította az első houstoni futást, ami után SOval lezártuk az inninget, részünkről Fowler ért el egy doublet, Scut single ütésével hoztuk a következő runt. A harmadik játékban Friedrich nagyot bizonytalankodott és teli bázist engedett, amelyből Maxwell RBI singlelel és Johnson sac flyal volt eredményes, aztán Snyder 2run doublelal pedig ki is egyenlítettek. A következő akcióban csak Tulo hozott egy duplát, az Astros is egy doublet ért el három out közben, a negyedikben mi is csupán egyetlen sétát vittünk véghez. Az ötödik dobórészben két singlet hagytunk, de két strikeouttal sikerült befejezni, aztán az első ember CarGo solo HRal vettük vissza a vezetést, később Helton singlet követően Cuddy ellen double playel végeztek. Ezután Rosario nyitott egy doublelal, Pacheco RBI singleből csaptunk le, majd a csere ütő EYJR is ütést vitt véghez, éppen a szélső bázison álltak a futók, amikor Fowler küldött ki egy 3run HRt. Még mindig nem volt vége az emlékezetes akciónak, rövidesen Scut kötött ki az egyes bázison, CarGo hazafutásával újabb két pontot kasszíroztunk, a hat futásos játék végeztével 12-5re módosítottuk az eredményt. A nagy előny birtokában jöhettek a bullpen emberei, Ottavino két kieső után két embert felengedett következmények nélkül, mialatt három SOt szenvedtünk el. Az utolsó előtti játékban Rogers is két singlet engedett, majd CarGo a napi harmadik homerunt is végrehajtotta, végül Roenicke fejezte be a mérkőzést két pályára engedés ellenére, melyet 13-5re nyertünk meg.
- Nem volt egyszerű mérkőzés, mert sok ütést kaptunk, 15-14el az Astros jegyzett több találatot, de a hatodik inningben hozott hat ponttal megnyertük a meccset. Gonzalez életében először lőtt egy meccsen három HRt, öt beállás alatt négy ütéssel zárt, 13 HR és 41 RBI az éves mérlege. Cuddyer már a második GSt ütötte az évben a napi egyetlen ütésével, jelenleg 32 pontnál tart. Fowler folytatta a szárnyalást, belőtt egy újabb HRt, négy meccsen belül a harmadikat és az évben a nyolcadikat. Hozzá hasonlóan Scutaro is két ütéssel végzett, mindketten hasznosak voltak a sor tetején. Friedrich nem volt kifejezetten meggyőző, hat inning alatt 11 ütésből öt futást kapott, de a harmadik győzelmet elérte az ütők remeklése révén.





















4. meccs, csütörtök: Rockies-Astros 11-5
A series utolsó meccse előtt sajnos Tulot DLre kellett tenni, Scutaro állt át SSnak és LeMahieu töltötte be a 2B posztot, a többi helyen a szokásos nevek tűntek fel, míg a dobó Guthrie lehetett. Az első játékban csak két kieső után engedtünk két singlet, majd máris megindult a denveri offenzíva, az első két ember bázisra lépett CarGo pedig egy 3run HRal köszönt be. Tovább nyomultunk és Cuddy single után Helton doubleból szereztük a következő pontot, kisvártatva Pacheco ground-rule doubleból volt eredményes, így 5-0ra húztunk el. A másodikban Martinez solo hazafutásával szépített az Astros, de újra lecsaptunk rájuk, két sétával kezdtünk, hogy aztán Cuddy mindkét társát hazarepítse egy duplával, utána Rosario RBI singlelel talált be és elrabolta a kettes bázist, Pacheco single találatával pedig már 9-1 volt az állás. Ezt követően követően Guthrie csak egy doublet engedett, mi nem jártunk pályán. A negyedik tetején támadt először bizonytalansága a denveri dobónak és feljebb zárkózhatott az Astros, egy single után Castro RBI triplelel kezdtek, Maxwell duplából ő is haza ért, végül Altuve volt eredményes egy singlelel. Nem kellett aggódni, mert CarGo újabb ütése után Cuddy RBI singlelel csapott le és stabilizálta a vezetést 10-4re. Az ötödik játék eseménytelenül pörgött le, a hatodikban az első ütő Scutaro vágott be egy hazafutást, mely után csak egy sétát hoztunk még. A hetedik játszmában sorban három singlet ütöttek Guthrie ellen kieső nélkül, a Lee elleni double play közben pedig hazaért az első futó, de egy ponttal megúsztuk a szorult helyzetet. A következő akcióban két single dacára eredménytelenek voltunk, majd Reynolds három SOval tartotta fel a vendégeket. A végén több ütés ellenére nem történt változás az eredményben, 11-5re győztünk és söpörtük a seriest.
- Az ütések számában csak 15-14re végeztünk, nagyon jól hárítottuk az Astros pontszerzési lehetőségeit, mi pedig több helyzetet értékesítettük. Gonzalez folytatta a szerdai szárnyalást, 3/4es napja közben újabb HRt és abból három pontot pakolt be, már .330 felett jár. Cuddyer ugyancsak három ütéssel és három pontszerzéssel végzett, már a 17. doublet szerezte az évben. Pacheco három ütése közt kettő futót terelt haza és szép csendben .300 fölé jutott. Scutaro az évi második hazafutását lőtte és kilencedik alkalommal volt eredményes. Guthrie a tucatnyi ütés ellenére megúszta öt futással az első hét játékot így meglett a győzelem, a negyedik játékot leszámítva jól dolgozott és szerencséje is volt párszor.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 32-19 (51 meccs)
2. San Francisco Giants 27-24 (51 meccs, 5.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 23-28 (51 meccs, 9.0 GB)
4. Colorado Rockies 21-29 (50 meccs, 10.5 GB)
5. San Diego Padres 17-35 (52 meccs, 15.5 GB)

Ezzel a söpréssel sokat tudtunk hozni a riválisokon, mivel például a Dodgers 0-4re elbukta a Brewers elleni hazai seriest, így közelebb zárkóztunk rájuk, közben a SF-ARZ párharcot a hazaiak nyerték két győzelemmel, míg a SD szintúgy nyeretlenül zárta az elmúlt napokat a Cubs ellen. A hétvégén SD-ARZ divízió rangadó következik, a Giants a Cubs ellen folytatja hazai környezetben.

És lesz még egy komoly rangadó, hiszen a mieink a Los Angeles Dodgers ellen próbálhatnak szerencsét a soron következő három napban a következő menetrend szerint: szombat 02:40, szombat 22:10, vasárnap 21:10. Most elválhat, hogy egy igazi ellenfél ellen mennyire tudunk sziporkázni, nagyon fontos lenne, hogy tudjuk folytatni a felzárkózást, ha akarunk még valamit elérni, akkor tovább kell faragni a hátrányt az éllovason. GO ROCKIES!!!

Azok után, hogy az elmúlt három esztendőben hatalmas érdeklődés övezte az év legjobb denveri profi sportolója választást, úgy gondoltuk, most eljött az ideje annak, hogy az aktuális tanév végén szavazást indítsunk a 2011/12-es esztendő legjobb coloradói egyetemi sportolói között.

Tisztában vagyunk vele, hogy az egyetemi sportok korántsem vonzanak annyi érdeklődőt kis hazánkban, mint az amerikai major bajnokságok, de nagyon reméljük, hogy írásaink segítségével minél több szurkolóval sikerül megismertetni, és előbb-utóbb megszerettetni a college sportok világát, ennek részeként most szavazásra biztatnánk valamennyi érdeklődőt!

A szavazásban a következőképpen lehet részt venni:
 
- Küldj e-mailt a magyaravsoldal@gmail.com címre, benne sorrendben az általad legjobbnak vélt öt sportoló nevével. Fontos, hogy a sorrendre is figyeljetek, mivel az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kaphat, és az összesítésnél az így kiosztott pontok alapján alakul majd ki a végeredmény (döntetlen esetén a több előkelőbb szavazat rangsorol).
 
- A voksolás természetesen nem csak a coloradói iskolák szurkolóinak szól, hanem minden egyes érdeklődő sportbarát szavazatait szívesen vesszük, akit érdekelnek az egyetemi sportok, és szavazataival szeretne beleszólni a voksolás végkimenetelébe.
 
- Amellett, hogy e-mailben szavaztok, természetesen vitaindítás, "kampányolás" céljából a kommentek közé is várjuk véleményeiteket, például, hogy szerintetek ki miért jobb egy-egy másik atlétánál. De a hivatalos pontszámításban csak és kizárólag az e-mailben leadott voksokat vesszük figyelembe, szóval szíveskedjetek mindenképpen ezen az úton szavazni, ha ténylegesen részt akartok venni a választásban!

- A szavazás határideje: 2012. június 10., vasárnap, 24:00!

AZ ÉV EGYETEMI SPORTOLÓJA VÁLASZTÁS JELÖLTJEI:

Carlon Brown (Colorado Buffaloes, kosárlabda, senior, SG)

Brown az egyetemi pályafutása első három évét a Utah University-n töltötte 2008 és 2010 között, majd transzferrel került a mieinkhez, hogy egy szezon kihagyást követően a Burks és Higgins távozása által keletkezett űrt próbálja meg mérsékelni kettes poszton. A Buffaloes nem várt sikerei jelentős részben köszönhetők Brown fantasztikus játékának, aki különösen a fontos pillanatokban tudott maradandót alkotni, a konferencia-meccseken hatványozottan jól ment neki, és az elsöprő Bölény-sikerrel záruló Pac-12 conference tourney-n a játékhét MVP-je lett - lélegzetelállító tripláitól és brutális zsákolásaitól volt hangos a Staples Center. Az alapszakaszban 12.6 pontos átlagteljesítményre volt képes, később a rájátszás-meccseken ezt is meg tudta fejelni, végzősként a vállán vitte a csapatot a tourney és a Madness mérkőzésein. Brown személyében egy nagyszerű sportembert és kiváló technikai képességekkel rendelkező kosarast ismerhettünk meg, aki reményeink szerint a jövőben a profik közt is gyökeret verhet magának, de most még az idei produkcióját kell értékelnünk.

Asher Clark (Air Force Falcons, futball, senior, RB)

Clark az elmúlt négy esztendő alatt túlzás nélkül állítható, hogy a Falcons arca volt, hiszen a triple option-t alkalmazó gárda első számú futójának számított. Calhoun mester kezei alatt óriás fejlődésen ment keresztül, és bár - nem véletlen - úgy tartják a Falcons-ben bárki képes futni, biztosan hiányozni fog a csapatból a lediplomázását követően. Az elmúlt szezon alatt újra átlépte az 1000 yardos határt, mindössze hétszer jutott az end zone-ba, mégis toronymagasan ő kapta a legtöbb labdát, s a négy tanév végén a szerzett yardok terén alig húsz yarddal maradt el a 3612 yardos mindenkori akadémiai csúcstól. Télen a Toledo elleni Bowl-meccs nem sikerült túl fényesen, ezért nem tudta megdönteni a rekordot, pedig ott táncolt a kapujában, de tényleg csak ennyi kivetni való lehet Clark elmúlt idényében, egyébként minden téren megállta a helyét, és végképp beírta magát az AFA történelemkönyveibe. Természetesen ősztől is run heavy lesz a csapat támadójátéka, nem akarok nagy szavakat használni, hogy minden összedől nélküle, de az biztos, hogy egy igazi egyéniséggel leszünk szegényebbek, akinek az erőfeszítéseit még egyszer honorálhatjuk ezen a szavazáson.

Toney Clemons (Colorado Buffaloes, futball, senior, WR)

A Buffaloes futballcsapatának első számú elkapójává nőtte ki magát Richardson sérülése után, és Clemons tökéletesen tudott élni a lehetőséggel, minden jelentős statisztikai mutatóban új egyéni csúcsot állított fel a 2011-es idény alatt, kiváló összhangban voltak az irányító Hansen-nel. Például a teljesség igénye nélkül átlépte az ezres határt, sőt egészen 1162 elkapott yardig jutott, 11 TD-t szórt mintegy 284 yard-ért, ezekkel a számokkal ráadásul az iskola örökranglistáján is előkelő helyezéseket foglalt el. Rohamosan fejlődött az egyetemen évről évre, emellett azt a nem túl szokványos különlegességet hajtotta végre, hogy a Big Ten, a Big 12 és a Pac-12 konferenciában is azonnal egyéni legjobb szezonját futotta, mivel előbb hozzánk transzferált a Michigan-ből, majd a Colorado váltott konferenciát. Egy cseppet sem volt meglepő, hogy elkelt a drafton, a hetedik fordulóban a Pittsburgh Steelers választotta ki, idővel talán Roethlisberger kedvelt újkori célpontja lehet, érdemes lesz az NFL-ben is követni a pályafutását, de előtte még szavaznunk kell rá a DSB házi voksolásán.

Pierce Hornung (Colorado State Rams, kosárlabda, junior, PF)

A minden téren szerény esztendőt produkáló CSU-t egyetlen sportoló képviseli a megmérettetésen, méghozzá egy munkás harmadéves kosaras. A statisztikák szerint nem feltétlenül Hornung volt a program legeredményesebb játékosa az idei esztendőben, Eikmeier és Green is több pontot átlagolt nála, de az igazán fontos mérkőzéseken leginkább ő tudott hosszútávon megbízható produkcióval előállni. A helyi származású erőcsatár az első két szezonhoz képest jelentős javuláson ment keresztül, már csak azért is, mert most lett stabil tagja a kezdőötösnek. Nem volt egyszerű helyzetben, hiszen a gárda alacsony szerkezete miatt sokszor neki kellett a center posztot is betöltenie, holott még PF-nek sem számít túl nagynak. Ennek ellenére nagyon szépen megállta a helyét, 8.8-as pontátlaga mellett meccsenként 8.7 lepattanót szerzett, mellyel magasan a csapat legjobb pattanózója volt. Az évad utolsó meccsén a Madness-főtáblán is nagyot alkotott, a Murray State ellen 12 pontot és 17 lepattanót kapart össze. Még egy utolsó nagy dobásra lesz lehetősége a következő tanévben, de a voksoláson már idén bérelt helye kell hogy legyen.

Tim Jefferson (Air Force Falcons, futball, senior, QB)

A Sólymok végzős irányítója négy év alatt negyedszer vezette Bowl-mérkőzéshez a csapatot, ami a program történetében csúcsbeállítás volt. A legkevésbé sem rajta múlott, hogy végül drámai körülmények között elbuktuk az idei bónuszmeccset, és nem tudott diadallal búcsúzni az akadémiától. Jefferson az utolsó szezonjában is hozta a tőle megszokott dinamikus játékot, mind futás, mind a passzjáték terén. Ennek eredményeként együttesen 25 TD-t ért el (14 passzolt, 11 futott), és a nem túl gyakori passzok kiváló menedzselése mellett az egész csapat második legtöbbet foglalkoztatott futója volt, meccsenként 42.5 yardot vállalva, egyedül Clark kapott nála több carry-t. Játékstílusa teljesen idegen a profiknál megszokottól, így nagy valószínűséggel nem fog több jelentős sikert elérni futballistaként, hanem inkább a Légierőbe vonul, de az AFA-n mutatott játékára méltán lehet büszke, s az akadémia történetének legeredményesebb irányítói között tartják számon. Egyetemi sikerei megkoronázásaként a magyar szurkolók szavazataira is teljes joggal számíthat, egy hatalmas egyéniségtől kell most elköszönnünk.

Tim Kirby (Air Force Falcons, jégkorong, senior, D)

A Falcons hokicsapatának végzős hátvédje fantasztikus szezont futott búcsúzóul, 12 góljával a harmadik legjobb bekk volt a teljes első osztályú mezőnyben, illetve a 28 pont is szép teljesítmény volt tőle védő létére, a csapaton belüli kanadai táblázat harmadik helyén végzett. A remek ponttermés és a masszív védekező játék hatására az AHA konferenciában nem csak az év hátvédjének, de a legértékesebb játékosának is megválasztották, ami óriási elismerés számára. Kirby egymást követő második alkalommal segítette konferencia-győzelemhez a csapatot, ezen kívül számos All-American Team második vagy harmadik sorába jelölték, amelyet előtte csak hárman mondhattak el magukról a program történetében. A tanulmányai alatti négy esztendőben minden egyes meccsen pályára lépett, egymást követő 155 játszott mérkőzéssel akadémiai csúcsot állított fel. Minden esélye megvan rá, hogy farmbajnokságokban akár profiként is megállja a helyét, rendkívül intelligens, korongbiztos, magas munkabírású, két irányú játékos, első sorban a hokirajongóktól számíthat a szavazatokra, amelyekre nagy szüksége van.

Mark Matthews (Denver Pioneers, lacrosse, senior, A)

A kanadai származású támadó egykori box lacrosse játékosként igazán technikás csatárnak számít, erőcsatárhoz méltó fizikai adottságait pedig kiválóan kamatoztatja. Matthews az utolsó évében újabb karrier évet futott, hiszen még a 2011-es - felülmúlhatatlannak hitt - mutatóit is meg tudta fejelni, a magunk mögött hagyott esztendőben 47 góllal, 64 ponttal és 126 darab kapura lövéssel javította meg önmaga egy évvel ezelőtti iskolacsúcsát. Nagyszerű teljesítménye elismeréseképpen az év végi All-American csapat legjobb 16 játékosa közé is besorolást nyert egyetlen coloradói játékosként. Példás egyetemi karrierjét 155 góllal és 30 mesterhármassal fejezte be, miközben a legutolsó 45 mérkőzése mindegyikén pontszerző volt. Matthews nem mindennapi jelenség a lacrosse-pályán, mindent elsöprő dinamizmusa mellett óriási játékintelligenciával rendelkezik, élmény nézni minden egyes megmozdulását, és nagy örömünkre szolgál, hogy profiként is láthatjuk majd eleget, hiszen az Outlaws-ban folytatja karrierjét. Elképzelhető, hogy hamarosan az év végi profi szavazáson is fel fog tűnni a neve, de egyelőre még az egyetemi sportolók között kell voksolni rá.

Andre Roberson (Colorado Buffaloes, kosárlabda, sophomore, PF)

Másodéves létére Roberson-ra óriási szerep hárult a Buffaloes kosarasainak idei menetelése során, hiszen a legtöbbet foglalkoztatott magas emberré lépett elő. Azok után, hogy az újonc szezonjában ígéretesen bontogatta a szárnyait, a 2012-es esztendőben alaposan bedobtuk őt a mély vízbe, és a texasi származású csatár csattanósan tudott élni a lehetőséggel. Gyakorlatilag meccsről meccsre folyamatosan fejlődött, a konferencia-meccsek alatt már az egész csapat húzóembere volt, és amikor sorra vertük a legveszélyesebb riválisainkat, akkor nagy részt minden Roberson körül forgott. Az alapszakasz idején 30 percet játszott átlagban, ezalatt 11.6 pontot és 11.1 lepattanót postázott meccsenként. Brown mellett a csapat legjobbja volt a tourney alatt, és a főtábla meccsein is alaposan odatette magát, például a UNLV elleni bravúrgyőzelem alkalmával 12 pont mellé 16 lepattanót szorgoskodott össze. Fájó szívvel kell tudomásul vennünk, hogy csak ilyen rövid ideig láthattuk a csapatban, ősztől máris profinak áll, a közelgő NBA drafton is ott lesz, és a második körben könnyen elképzelhető a kiválasztása. Aki látta a játszani, pontosan tudja mekkora tehetség, és tisztában van vele, hogy nem vesznek kárba a rá adott voksok.

Jaden Schwartz (Colorado College Tigers, jégkorong, sophomore, LW)

Az ifjabbik Schwartz-fivér tehetségéhez méltóan teljesített a magunk mögött hagyott tanévben, bár a Tigers nagy meglepetésre sajnos képtelen volt bejutni az országos 16-os döntőbe. A két évvel ezelőtti 1/14-es draftolt 30 mérkőzésen 41 pontot szórt, kiválóan megértették egymást a harmadéves bátyjával, ketten együtt folyamatosan jobb és jobb teljesítményre tudták sarkallni egymást. Jaden hat egységgel elmaradt az újonc évében hozott pontmennyiségtől, de becsületére legyen mondva, hogy nagyszerűen teljesített Kanada csapatkapitányaként a junior VB-n, illetve menet közben kisebb sérüléssel is bajlódott, ennek ellenére a második évében újra megválasztották a csapaton belüli legjobb játékosnak. Nem túl kellemes szájízzel kellett befejeznie egyetemi karrierjét, a 2011/12-es szezon kétségkívül csalódást keltő volt a CC számára, de a búcsú után leigazolt a St. Louis Blues-hoz, és hét meccsen korcsolyát húzhatott az NHL-ben, ráadásul rögtön gólokat is szerzett. Jaden nem mindennapi tehetség, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan a profik között is bizonyítani fogja átlagon felüli képességeit, csak győzzük majd követni a sziporkázását, de mindenek előtt toljuk rá a szavazatokat becsülettel!

Drew Shore (Denver Pioneers, jégkorong, junior, C)

A Pioneers egyik testvérpárjának üstököse, a legidősebb Shore-legény pályafutása harmadik szezonjában még az első két idényben látottakat is fokozni tudta, és co-captain-hez méltóan teljesített, az évad végeztével pedig a házi MVP-nek járó elismeréssel is megjutalmazták. A denveri származású fiatal egyéni rekordot jelentő 53 ponttal a DU-ranglista éllovasa lett, 22 gólt és 31 asszisztot szorgoskodott össze 42 pályára lépés alatt. Rengeteg fontos pontjának köszönhetően a program történetében először sikerült sorozatban az ötödik esztendőben részt vennünk az országos rájátszás küzdelmeiben. Drew idén végképp bizonyította kiváló játékmesteri adottságait, nagyszerű vezéregyéniség, aki az egész csapatot fel tudja tüzelni, ez a stílus biztosan hiányozni fog számunkra a távozását követően. Az idény végeztével profi szerződést kötött a 2009-es második körben őt draftolt Florida Panthers-szel, de az NHL-es bemutatkozás egyelőre várat magára, az AHL-ben már néhány találattal sikerült letennie a névjegyét. Bízunk benne, hogy a következő szezonban a legmagasabb osztályú küzdelmek során is eredményesen fog muzsikálni, s miután felvette a profiliga ritmusát, meghatározó NHL-játékos válhat belőle. Búcsúzóul érdemes szavaznunk rá, nagyszerű teljesítménye révén szinte kötelező, hogy mindenki ötös listáján helyet kapjon a neve.

Brian Stafford (Denver Pioneers, kosárlabda, senior, SG)

A négy évvel ezelőtt a DU kosárprogram élére állított Joe Scott mester első recruit csoportja az elmúlt évben futott ki, ebből a névsorból a konferencia-elődöntőig jutó csapat legjobbját, Stafford-ot versenyeztetjük meg a szavazáson. A végzős hátvéd minden tőle telhetőt megtett, hogy sikerüljön emlékezetesen búcsúznia az iskolától, de az átütő csapatsiker sajnos idén is elmaradt, ennek ellenére a négy esztendő alatt most hozta a legjobb számokat egyénileg. 14.5 ponttal a gárda legponterősebb játékosa volt, 33.4 perccel a legtöbb időt töltötte a parketten, miközben centereket megszégyenítő módon majd' 50 %-os hatékonysággal dobott a mezőnyből, s 45 % felett értékesítette a triplákat, összesen 75 darab három pontost süllyesztett el az elmúlt évben, a kiváló büntetőzéséről (81.8 %) már nem is beszélve. Február 16-án hat triplával vette ki a részét az iskolarekordot jelentő 16 három pontost hozó mérkőzésből a Louisiana-Monroe ellen. Stafford különösebb hullámvölgy nélkül a szezon elejétől a végéig magas színvonalon játszott, menet közben egy kisebb sérülés is korlátozta, de a maximumot teljesítette, amelyet nekünk kötelességünk jutalmazni a szavazatainkkal.

Rodney Stewart (Colorado Buffaloes, futball, senior, RB)

A Buffs alacsony termetű futója a 2011-es tanévben a konferencia-váltástól szenvedő csapat legfényesebben csillogó játékosa volt, túlzás nélkül állítható, hogy 'Speedy' teljesítményétől zengett a boulderi campus hétről hétre. Négy éves karrierje alatt 3598 yardot futott, nem sokkal maradt el a mostani futó edző, Bieniemy iskolarekordjától, ha sérülés miatt nem kellett volna négy meccset kihagynia, valószínűleg a rekorddöntés is összejött volna neki. Stewart parádés számokat postázott az utolsó évében, a total yardok tekintetében a Pac-12-ben is a legjobbak közé tartozott, futva 854, elkapással 571 yardot szorgoskodott össze a sérülésektől korlátozott esztendőben. Emellett a program első játékosaként mind a négy idényben a csapat legeredményesebb futója lett, és amikor nem volt sérült, a tanulmányai alatt minden egyes mérkőzésen kezdő lehetett. Az ohiói származású tehetség a jövőben a Cincinnati Bengals-ban bizonyíthatja rátermettségét és hogy kedvezőtlen fizikai adottságai dacára robbanékonysága az NFL-ben is nyerő lehet, hiszen UDFA-ként velük kötött szerződést a korábbi Buffs QB Hansen-nel egyetemben. Bizonyára sok helyi futballrajongó nagy kedvence, ne fogjátok vissza magatokat a szavazáson!

Patrick Walker (Northern Colorado Bears, futball, senior, WR)

A másodosztályú futballbajnokságban szereplő Northern Colorado gárdája nyeretlenül zárta az elmúlt esztendőt, azonban a végzős elkapó egészen egyedülálló szezont produkált. Walker páratlan teljesítménye révén több iskolarekordot megdöntött, az egy szezon alatti 84, és a négyéves 178 darab elkapásával egyaránt a jól ismert Vincent Jackson korábbi rekordjait adta át a múltnak. Az évad utolsó öt meccse mindegyikén 100+ elkapott yarddal zárt, beleértve a legjobbak közé tartozó North Dakota elleni 315 yardot, amely egy meccs alatti új konferencia-rekordnak felelt meg, és az idei FCS Senior Bowl-on is részt vehetett. Az atletikus WR a gyengélkedő csapat első számú játékosa volt, ezeket a fantasztikus számokat úgy hozta, hogy az ellenfelek rá ügyeltek a leginkább. Az elmúlt szezont 1100 elkapott yard felett és 10 TD-vel zárta, míg a négy év alatti adatokat tekintve ugyancsak valamennyi fontos mutatóban a Bears örökranglistájának élmezőnyébe került. Bár több profi csapat érdeklődését felkeltette, jelenleg draftolatlan szabadügynök, de biztosak lehetünk benne, hogy idővel alá fogja íratni valaki, nekünk pedig érdemes addig is szavazni rá.

Jason Zucker (Denver Pioneers, jégkorong, sophomore, LW)

A 2010-es draft második körös kiválasztottja a legutóbbi szezonban nagyszerű játékkal ismételte meg a bemutatkozó idényében mutatott produkciót. Zucker 46 pont révén még egyel több pontot is szerzett, mint egy éve, ezzel újból a Pioneers egyik legeredményesebb játékosa volt. A hatványozott fontosságú mérkőzéseken rendre hasznos és ponterős játékkal tudott előállni, elévülhetetlen érdemeket szerzett a konferencia-döntős részvételből, s a legkevésbé sem rajta múlott, hogy nem sikerült túlélnünk a regionális elődöntőt, addigra kicsit mindenki elfogyott. A kaliforniai születésű szélső kifejezetten technikás és gyors játékos hírében áll, mindezt már az NHL-ben is bizonyíthatta, mert az egyetemi évad befejezését követően profi szerződést írt alá az őt draftoló Minnesota Wild-hoz, akik színeiben néhány mérkőzés erejéig feltűnhetett a legjobbak közt és pontokat is szerzett. Bízunk benne, hogy jövőre még nagyobb szerep hárulhat rá, és első teljes profi szezonjában bizonyítani fogja rátermettségét, mint ahogyan a mostani szavazásban is jó esélyekkel indul harcba.

Az értékelő második részében a rájátszással, illetve a csapat közeljövőjével kívánok foglalkozni. Amint az első részben is megemlítettem, a hatodik helyen kerültünk be a playoff-ba, ahol a Los Angeles Lakers várt ránk az első körben. A párharc esélyese egyértelműen a kaliforniai alakulat volt, tehát gyakorlatilag az esélytelenebbek nyugalmával kezdhettünk hozzá a párharchoz. Kobe Bryant-et talán egyetlen kosár-szurkolónak sem kell bemutatni, a Lakers első számú játékosa, akin azért az idei szezonban már meglátszottak az évek, nem olyan hatékonysággal játszott, mint az eddig az évek során. Ettől függetlenül az idén is képes volt időszakonként kiemelkedő teljesítményre, így fontos tényező volt a semlegesítése. A kettes-hármas poszton elég széles rotációval dolgozhattunk a szezon alatt, így igazából Afflalo szerepeltetése volt a legkézenfekvőbb. Aztán a padról Brewer-re várt a feladat, hogy megállítsa a Fekete Mambát. (Néha persze Gallinari is besegített a párharc során, ami még inkább alátámasztotta a széles skálán futó variációs lehetőségeinket.)

Az igazság az, hogy Bryant-re készül minden csapat évek óta. Ez nem meglepetés. Viszont a párharc előtt a szakértők elsősorban a Gasol-Bynum duó teljesítményétől remélték az áttörést. Volt is benne valami, hiszen Andrew Bynum végre komolyabb sérülés nélkül tudta végig játszani a szezont, és igen ritkán fordult elő vele, hogy egy meccset dupla-dupla nélkül hozzon le. (Dupla-dupla=két játékmutatóban is két számjegyű eredményt produkálni. Pl.:12 pont, 13 lepattanó.)

Mellette Pau Gasol az ideális négyes szerepében, aki a középtávoli dobásokat is hatékonyan értékesíti, miközben természetesen kimozdulásaival nagyobb helyet hagy a tábla alatt brusztoló Bynum-nak. Talán nem nagyfokú túlzás azt állítani, hogy a Lakers kezdő magasai a liga legjobb párosa címre is esélyesek voltak az alapszakasz zárultával. Karl feladata tehát elsősorban a fentebb említett három játékos semlegesítésére irányuló stratégia kidolgozása volt. Afflalo és Brewer egy-egy elleni védekezése biztató jelként hathatott, a magasemberek semlegesítése viszont valóban kulcskérdéssé emelkedett (Egyébként is sokat emlegettük régebben is a Lakers elleni meccsek kapcsán, hogy nem számít Bryant mennyi pontot dob, csak a többiek közül senki se tudjon mellé fellépni.)  Az alapszakaszban általánosan kezdő Faried-Koufos(Mozgov) frontcourt nem tűnt megnyugtató megoldásnak Gasol-ék megfékezésére. Faried-nek jelentősnek mondható magasságbeli hátránya van a spanyollal szemben, ami a kinti dobások blokkolásában fontos tényező. Koufos pedig - a második meccsen már világosan láthatóan - nagyon gyenge ellenfele Bynum-nak. Az első két LA-i mérkőzésen be is igazolódott a papírforma, a Gasol-Bynum duó remeklésével nyerték meg a találkozóikat a hazaiak. A harmadik meccsen már Mozgov kezdett centerposzton, és cseréjeként McGee lépett pályára. Bynum érezhetően messze elmaradt a várt teljesítményétől, amit elsősorban a két centerünk közti játékstílus különbség okozhatott. Míg az orosz a "körtéből" kilépegetve biztosan dobálta a tempókat középtávolról, addig McGee magasságát és atlétikai képességét kamatoztatva dolgozott a festékben. Mellesleg gyakrabban bevetettük a két centeres játékot, ezzel mondhatni leredukáltuk a magasságbeli hátrányunkat. (Gasol sem dobhatott olyan könnyen középtávoli tempókat.) Ennek a rendszernek az átkát viszont támadásban érezhettük, hiszen ami hátul előny volt, az elöl hátrány. A felső két emberünk igen kis teljesítményen mozgott a festékben, ezzel tovább nehezítve az amúgy is gyenge támadójátékunkat felállt védelem ellen. Egyetlen dolog amiben bízhattunk, a játék felgyorsítása, az hogy fizikálisan őröljük fel a Lakers-t. Természetesen a hosszú padunk szerepe ebben duplán felértékelődött. Hogy őszinte legyek, én a bench-ben láttam a megoldást arra, hogy megverjük őket. Azzal viszont nem számoltunk, hogy Steve Blake személyében az ellenfél soraiból előlép valaki, aki meccset/meccseket fog eldönteni a párharcban.

Az egykoron volt denveri játékos kinti dobásai szinte kifogástalanul működtek, az utolsó - hetedik - meccsen 100%-os triplamutatójának köszönhetően győzött csak a Lakers (5/5). Mint már említettem, az első két idegenbeli meccs után 2-0-ra vezettek, és ekkor játszhattunk két meccset a Pepsi Centerben. Aki a harmadik meccset végignézte, az egy életre való élménnyel gazdagodhatott. Csapatunk mindent egy lapra feltéve űzte, hajtotta ellenfelét. Fáradságot nem ismerve, szinte extázisban akarták a győzelmet. Amit aztán teljesen megérdemelten meg is szereztek. Elröppent a lámpaláz - amit a playoff hangulata ad - pszichológiailag is felkészültnek tűnt a csapat, és egymásért, a csapatért játszottak. Sajnos a negyedik meccsen ismét vereséget szenvedtünk, holott azon a meccsen is vezettünk sokáig. Az utolsó percekben engedtük ki a győzelmet a kezünkből, ami sajnos erre a szériára jellemzően hatott ránk nézve. Hiába, a rutint csak lejátszott meccsekkel a hátunk mögött lehet megszerezni, és egy-két idősebb játékosunkat leszámítva a többieknek ilyenben még nem volt részük.

Most pedig elérkezett az a pillanat,hogy már mondatot írjak Andre Miller-ről, akinek remek játéka nélkül nem lett volna ilyen szoros a párharc. Konkrétan az 5. és 6. meccs egyértelműen az ő remeklését hozta, váratlan passzaival és kiváló betöréseivel szétcincálta a lila-sárgák védelmét. Védekezésbeli hiányosságait kevésbé használták ki, ellenben a támadásban új színt vitt bele a játékba. Sokszor szoktam szidni őt, de úgy érzem akkor is emlegetni kell, ha kiválóan teljesít. A párharc 5.-6. meccsén azt tette...

Az, hogy a hetedik meccset elbuktuk nagyon szoros csatában, igazából papírformának is mondható. Kiélezett helyzetekben hiányzott a kellő rutin, ezért 10-15 pontos előnyöket is pillanatok alatt képesek voltunk leadni. Az ellenfél legjobb három játékosának technikai tudásán nem sikerült minden esetben makulátlanul úrrá lennünk. Szinte a párharc minden meccsén vezettünk akár több ponttal is, egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet. Sőt...Kicsit nagyobb szerencsével (vagy csak kicsit több rutinnal felvértezve) akár tovább is juthattunk volna. Biztató jelek bőven voltak, a fiatalok most már saját bőrükön érezték a rájátszás feelingjét, hangulatát. Lawson, Faried, McGee és a többiek 2-3 meccsen is átlagon felüli játékot produkáltak a nyugati konferencia egyik legjobb csapata ellen. Innentől kezdve az lehet kérdéses, hogy sikerül-e ezt a formát nem csak 2-3 meccsre beütemezni,hanem egy egész szériára átmenteni. Nagyon nem is kívánok belemenni a meccsek egyesével történő lebontásába, hiszen szerintem minden Nuggets-nek szurkoló néző látta azokat. Összességében ugyanazt tudom mondani, amit az alapszakasz kapcsán említettem, azaz tökéletesen meg vagyok elégedve a csapat által nyújtott eredménnyel. Azt gondolom, hogy a realitásoknak megfelelő maximumot hoztuk ki az idényből. Fiataljaink fejlődnek, szinte minden poszton van legalább két hasonló kaliberű játékosunk.

A nyári offszezonban természetesen először a draft izgalmaival kell számolnunk. (Az első körben a 20., míg a második körben a 38. és az 50. pick a miénk.) Majd azután a játékosok szerződéshosszabbításával, illetve az esetleges cserékkel lehetünk elfoglalva.

Szerény véleményem szerint Miller-t nem szerződtetném újra, már a korára való tekintettel sem. Bár eszméletlen passzokra képes, de lassú a védelemben, róla sok pontot kaphatunk ha továbbra is marad. (olvasni olyan híreket ugyanis, hogy Ujiri marasztalni kívánja.) Egyébként sem lehet komoly koncepció egy 37 éves játékos újraszerződtetése egy fiatalokra épített csapat rendszerében. Az ő helyére draftolnék egy irányítót, aki Lawson cseréjévé válhatna. Ugyanilyen megfontolásból egy másik draftcetlivel Harrington helyére keresnék embert, mert bár Harrington egész biztosan marad még a következő idényben is, egy kintről jól dobó fiatal négyes a jövő csapatában feltétlenül fontos lehet.

Rudy Fernandez szerződése is lejárt. Játéka alapján ugyan hasznos lenne, viszont rendkívül sérülékeny. Ezáltal meggondolnám a szerződéshosszabbítását. Sok centerünk van, Andersen-t cserélném akár egy második körös draftjogra is. (De az is lehet hogy a rendőrségi nyomozás fogja megoldani eme problémánkat.)

A Mozgov-McGee-Koufos centertrióból egyet szintén cserélnék. Mivel az orosz játéka kissé másabb mint társaié, ezért a görög játékost cserélném, aki McGee gyengített kiadásának látszik. Azért is el kellene cserélni, mert McGee-t csak akkor tarthatjuk meg ha új szerződést kötünk vele. Szerintem pedig az évi 8-10 millió dollárban fog fájni nekünk, olyan 4-5 éves ciklusban. Másrészt Lawson szerződése is lejár a következő idény után, célszerű lenne még az idén ősszel hosszabbítani a "kicsivel". Koufos pedig egy betonkemény 3 millás szerződést birtokol még legalább 2 évig. (Andersen elcserélése is elsősorban anyagilag lenne leginkább segítség.)

Ha Rudy marad, akkor roppant sok játékosunk lesz 2-3-as poszton, onnan kell majd valakit cserélnünk. (Mintha most is hallanám ahogy Filip, Gallo nevét ejti ki éppen...) Elsősorban azért tenném ezt, mert a szezon közben viszonylag keveset játszó Hamilton-nak a jövőben egyre több játékidőt adnék. Kintről is jól dob, és labda nélkül jól helyezkedik. Azt tudnám viszonylag reálisnak elképzelni, hogy a Brewer, Chandler vagy talán Hamilton hármasból valakit a draft előtt elcseréljünk egy magasabb drafthely céljából. (Akkor lenne elsősorban életképes ez a gondolat, ha az első körben irányítót akarnánk húzni. Abból ugyanis kevés minőségi fiatal játékos van idén.) Harrington következő éve még garantált, de aztán csapatopciós. Egy évet még kibírunk belőle - és itt most elsősorban a több mint 6 milliós évi fizetésére gondolok - aztán jövő ilyenkor elköszönnék tőle. (Ezért kellene most egy hasonló mentalitású négyes a draftról.)

Az edző George Karl várhatóan maradni fog. Nem biztos, hogy ez egyébként most jó ötlet. Taktikailag nem érzem kellően felkészültnek ahhoz, hogy ennyi fiatal egyszerre tudjon a kezei alatt töretlenül fejlődni. Úgy érzem, mintha csak egy és ugyanazt a játékrendszert játszatná évek óta, és annak sikeressége csupán a benne játszó játékosok egyéni képességeitől függne. Ha a Lakers-t idén is egy Phil Jackson irányította volna, akkor nem biztos hogy hét meccset játszottunk volna velük, és ez elsősorban edzőkérdés lett volna. Csak azért nem vehettük igazán észre Karl hiányosságait, mert az ellenfél kispadján sem egy edzőzseni foglalt helyet. Ettől függetlenül egész biztosan maradni fog az öreg, hogy aztán jövőre ismét az első körig (minimum!) elvigye a csapatot.

Szeretném megköszönni minden olyan szurkolónak a csapat felé történt buzdítását, aki elsősorban nem kosárlabdadrukker, hanem valamilyen más okból kifolyólag drukkolt a Nuggets-nek. (Pl. egy másik sportág denveri alakulatának szurkol, és ezáltal szimpatizál a Nuggs-al)! Szintén köszönöm, hogy olvasgattátok a cikkeinket, és remélem az ősztől ismét találkozhatunk e blog oldalain!

A közelmúltban a Colorado Rapids csapata két mérkőzést játszott le, és nagy örömünkre a denveri labdarúgók mindkétszer győztesen hagyták el a pályát, mivel a hétvégi hazai bajnok mérkőzést óriási csatában 3-2-re nyertük meg az újonc Montreal Impact ellen, néhány nappal később pedig a US Open Cup-ban is győzelmet arattunk.



















A szombati találkozó előtt változatlanul majdnem egy kezdőcsapatra való játékost nélkülöztünk különféle sérülések miatt, köztük olyan meghatározó láncszemeket, mint Wynne, Mastroeni, Mullan, Smith, Casey vagy éppen Cummings. Ilyen körülmények között Pareja mester a következő összeállításban küldte pályára a fiait: Pickens - Kimura, Marshall, Moor, Freeman - Larentowicz, Castrillon, Rivero, Thompson - Cascio, Akpan.

Közel telt ház fogadta a csapatokat a Dick's Sporting Goods Park-ban, és a hazai gárda ígéretesen kezdte az összecsapást, azonban a kihagyott helyzeteket követően az első negyedóra végén meglepetésre a kanadaiak szereztek előnyt, miután egy gyönyörű összjátékból Bernier ugorhatott ki ziccerben és helyezett a hosszú sarokba a kiszolgáltatott Pickens kapus mellett. Nem kellett félteni a mieinket, hamarosan megérkezett a Rapids válasza, pár perc múlva a lendületből előretörő Thompson-t borították fel a büntetőterületen belül, az így megítélt tizenegyest pedig Jeff Larentowicz magabiztosan váltotta az egyenlítő találatra. (1-1)

A továbbiakban is fölényben játszottunk, de nehezen tudtuk feltörni az Impact masszív védekezését, így sokáig valamire való helyzet nélkül zajlott a játék. Aztán a 39. percben Rivero végezhetett el szabadrúgást az ellenfél térfelének felső részéről, az előrehúzódó Drew Moor pedig a kapu előterében fantasztikus érzékkel bólintott keresztbe a hosszú sarokba. Az alkalmi kapitány hátvéd létére már a második találatát szerezte a szezonban, így a Rapids mehetett 2-1-es előnnyel a pihenőre.

A második félidő elején rögtön kiegyenlítettek a kanadaiak, nagyszerű gurigázás által feltörték a védelmet, és az első gólt szerző Bernier kiugratásából Wenger találatával egyenlítettek ki a 48. minutumban. A következő időszakban rövid időn belül egyre több sárga lapos figyelmeztetést gyűjtöttünk be, a veterán Marshall tíz perc alatt kettőt is, amiért a 61. percben felmutatták neki a piros kártyát - tíz emberre fogyatkozott a Rapids.

Ennek ellenére továbbra sem estünk kétségbe, végrehajtottunk néhány cserét az elkövetkezendő időszakban, pályára lépett Palguta, Henao és Hill, hősiesen helyt állt a védelem, s gyakran még veszélyes támadásokat is vezettünk. Végül a 83. percben ismét egy rögzített lehetőséget követően voltunk eredményesek, Rivero végzett el szabadrúgást a jobb oldalról, Palguta első fejese kiszorított helyzetből a felső lécre pattant, ahol a játékszer végig gurult anélkül, hogy kiment volna a játéktérről, majd ismét lepottyant a kapu elé, s a dermedt montreali hátvédek közül Jaime Castrillon eszmélt a leggyorsabban, aki a hálóba bólintotta a trükkös játékszert. A kolumbiai középpályás már a negyedik gólját szerezte, míg a pontrúgást beadó Rivero hatodszor volt asszisztos a szezonban.

A hátralévő tíz percben a Montreal képtelen volt válaszolni, a Rapids drámai körülmények között tíz emberrel harcolta ki a diadalt a harcos kis csapat ellen.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Real Salt Lake 9-3-2, 29 pont (14 meccs)
2. San Jose Earthquakes 8-3-3, 27 pont (14 meccs)
3. Seattle Sounders FC 7-3-3, 24 pont (13 meccs)
4. Colorado Rapids 6-6-1, 19 pont (13 meccs)
5. Vancouver Whitecaps 5-3-4, 19 pont (12 meccs)
6. Chivas USA 4-6-3, 15 pont (13 meccs)
7. Portland Timbers 3-5-4, 13 pont (12 meccs)
8. FC Dallas 3-8-4, 13 pont (15 meccs)
9. Los Angeles Galaxy 3-8-2, 11 pont (13 meccs)

Kedden már ismét mérkőzést játszott a csapat, a US Open Cup harmadik fordulójában kapcsolódtunk be a 2012-es kupasorozat küzdelmeibe, ahol az első ellenfelünk az alacsonyabb osztályú Tampa Bay Rowdies volt idegenben. A csapat kissé tartalékos névsorral képviseltette magát, amelyet leginkább a rengeteg hiányzónak köszönhettünk, s a Ceus - Freeman, Marshall, Palguta, Zapata - Henao, Thompson, Castrillon - Hill, Akpan, Edu felállásban kezdtünk. A 17. percben egy kezezésért ítélt büntetőt Edu jóvoltából használtunk ki, majd negyedóra múlva Thompson lekészítéséből a tartalékmeccsek legnagyobb gólgyárosa, Andre Akpan volt eredményes. A második félidőre 2-0-s előny birtokában fordulhattunk, és bár a házigazdák szépen igyekeztek, magabiztosan tartottuk kézben a mérkőzést, s a hajrá pillanataiban Kamani Hill bombagóljával harmadszor is betaláltunk. A hosszabbítás alatt a Rowdies szerzett egy vitatható szépítő találatot, de a Rapids továbbjutását és 3-1-es győzelmét már képtelenek voltak veszélyeztetni. A csapat a következő fordulóban június 5-én a Sporting Kansas City otthonában folytathatja a menetelést.

Következik egy kis szünet a csapat számára, a jövő kedden esedékes kupamérkőzést leszámítva egészen június 16-ig nem fogunk pályára lépni, akkor a következő MLS-meccsen a szépen menetelő Vancouver Whitecaps otthonában játszhatunk.

Egy mérkőzés hátrányban várta a Denver Nuggets a második hazai összecsapást az NBA főcsoport-negyeddöntőjében. Az első denveri találkozót fölényesen megnyertük, így joggal reménykedtek a coloradói szurkolók a sikeres folytatásban.



A párharc negyedik mérkőzésére május 6-án került sor hazai környezetben, s csakúgy mint az első denveri találkozón Mozgov kapott helyt a kezdőcsapat center pozíciójában, a többi poszton nem történt változás. Jól kezdtük az első negyedet a játékosaink nagy része eredményesen indította a találkozót, csak Afflalonak nem sikerült elkapni a fonalat. A második negyedben is sikerült tartani a tempót, igaz a Lakerst nem tudtuk jelentősen leszakítani, a félidőre azért sikerült hat pontos előnnyel menni. A második félidőt nagyon gyengén kezdtük, a vendégek Bryant és Bynum vezetésével átvették a vezetést, a negyed második felében köszönhetően elsősorban a cseresornak felvettük a ritmust, ezért a Lakers nem tudott ellépni. Az utolsó felvonásra egy pontos különbséggel érkeztek meg a csapatok. Szorosan alakult ez a negyed, a mérkőzés sorsa csak az utolsó percben dőlt el. Sessions és Blake hármasaival komoly előnyre tett szert a vendég csapat, Gallinari kihagyott hármasa után még Lawson betalált, de ez kevés volt az egyenlítéshez, így végül 92:88-as vereséget szenvedtünk. A mérkőzésen a Lakers magas emberei domináltak inkább, ez jól látszik a lepattanók számán. A festékből szerzett pontokat tekintve igaz mi voltunk fölényben, de ezt sikerült a gyenge hárompontos mutatóval lerontanunk. Jobb büntetőzésre is szükségünk lett volna, ha nyerni szerettünk volna, ez azért is komoly előnyt jelenthetett volna, mert a Lakers is rendkívül gyengén teljesített a vonalról. A csapatból Gallinari és Miller teljesítettek a legjobban, az olasz 20 ponttal volt a csapat legeredményesebb játékosa, a veterán irányító pedig a padról 15 ponttal és 7 assziszttal segítette a csapatot. Több kulcsemberünk tudása alatt produkált, így Afflalo és Lawson is elmaradt a tőle elvárható teljesítménytől. Rendkívül fontos mérkőzést buktunk el és sajnos ezzel a vereséggel nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, 3-1-re a kaliforniai csapat vezetett ekkor a párharcban, tehát minden hátralévő találkozót meg kellett nyernünk, hogy továbbjuthassunk.

Az ötödik meccsre a csapatok visszatértek Los Angelesbe, a Nuggetsnak a túlélésért kellett harcolnia ezen a mérkőzésen, hiszen a Lakers akár már itt lezárhatta volna a párharcot. Jó kezdtük a találkozót, nagyrészt nálunk volt az előny az első negyed során. A második negyedet egy kisebb hullámvölggyel indítottuk, majd a félidő előtt felpörögtünk és tíz ponttal is elléptünk a hazai csapattól. A harmadik negyedben sikerült tartani az előnyünk, Miller és McGee remekül játszottak, különösen az ő teljesítményüknek köszönhetően vezettünk. A záró negyedben továbbra is a Miller-McGee páros húzta a csapat szekerét, jól ment a játék, már bőven tíz pont fölött járt a két csapat közti különbség, a találkozó vége mégis izgalmasra sikeredett. Bryant visszahozta a meccsbe csapatát, így a meccs végén egy pontos előnyben létfontosságú volt a Miller által dobott két büntető, ezzel sikerült bebiztosítani a győzelmünket és visszavinni a párharcot Denverbe. Annak ellenére sikerült behúzni ezt a nagyon fontos győzelmet, hogy Bryant láthatóan mindent megtett csapata sikeréért, talán túl sokat is vállalt magára, egyemberessé téve ezzel a Lakerst, míg nálunk többen is kiemelkedően teljesítettek. Kiemelkedett a csapatból Miller és McGee, ketten együtt közel 50 pontot szereztek, remek volt köztük a kémia, Dre több asszisztot is kiosztott JaValenak, aki nem csak támadásban, de védekezésben és lepattanók gyűjtögetésében is élen járt. A kezdőcsapatból Afflalo és Gallinarira játszottak jól, különösen előbbi teljesítménye volt örömteli, mivel az előző mérkőzése nagyon gyengére sikeredett. A legkomolyabb hiányérzet ezzel a találkozóval kapcsolatban a hármasokkal lehet, 19 próbálkozásból mindössze 3 volt sikeres, ami nagyon kevés ezen a szinten. Simábban is győzhettünk volna, ha Kobe nem hozza fel az övéit az utolsó negyedben. A Lakers talán azt hihette, hogy simán megadjuk magunkat, de másképp alakultak a dolgok, így jó eséllyel indulunk harcba az egyenlítésért a következő mérkőzésen.

A párharc utolsó denveri mérkőzésén is a túlélés volt a cél május 10-én. Amennyiben sikerül a hatodik mérkőzésen diadalmaskodnunk, akkor kiharcolunk egy mindent eldöntő hetedik mérkőzést. Ennek megfelelően remekül kezdtünk, 13:0-val adtuk meg az alaphangot a mérkőzésnek. Az első negyedben 30 pontot szerzett a Nuggets, ezzel természetesen magabiztosan vezetett is csapat. A második negyed már kiegyenlítettebb játékot hozott, az előnyünket azonban sikerült megőrizni a nagyszünetig. A második félidőt hasonlóan jól kezdtük, mint az első negyedet, ebben a játékrészben már 20 pontnál nagyobb előnyünk is volt. Az utolsó negyedben már csak meg kellett tartani az előnyünket, ez félgőzzel is könnyen sikerült, a találkozó végén már a cserejátékosok is lehetőséget kaptak mindkét oldalon, a végeredmény 113:96-es győzelem lett. Remekül játszott a csapat ezen az estén, különösen a hármasok terén sikerült előrelépni, 50%-al szórták a játékosaink a triplát, amire szükség is volt, hiszen a büntetőzésünk gyenge volt, ezt sikerült ezzel kompenzálni. A csapat vezére Lawson volt, 32 ponttal a legeredményesebb játékosunk lettek, a pontok mellett még 6 gólpasszt és 5 lepattanót jegyzett. A kezdőből Faried emelkedett ki 15 ponttal és 11 lepattanóval újabb dupla-duplával gazdagította a statisztikáit. A cserejátékosaink közül Brewer és Miller tették hozzá a legtöbbet a sikerhez, előbbi 18 ponttal, utóbbi 12 egységgel zárt. A mérkőzés krónikájához hozzá tartozik, hogy Bryant betegen vállalta a játékot, ennek ellenére szépen megszórta magát, tehát nem rajta múlt az eredmény, sokkal inkább Gasol vagy a cseresor gyengélkedésén, de ez legyen a Lakers baja. Fölényes győzelemmel jó alaphangot adott a csapat a hetedik mérkőzésnek, amelyre a Staples Centerben került sor május 12-én, szombat este.



A csapat a becsületét mindenképpen megtartotta azzal, hogy két meccses hátrányból egyenlítve, hetedik mérkőzésre kényszerítette a Lakerst. Bizonyos szempontból teher nélkül léphettünk pályára, hiszen az LA-nek sokkal komolyabb blama lett volna hazai pályán, ilyen előzmények után búcsúzni. Az első negyed ennél szorosabb játékot nem is hozhatott volna, fej-fej mellett haladtak a csapatok, legfeljebb 2-3 pontos különbségek alakultak ki. A következő játékrészben már sikerült a hazai csapatnak 6-8 ponttal ellépni, a pihenőre hat pontos hátrányban vonulhatott a csapatunk. A harmadik játékrészben tíz pont feletti előnye is volt a hazai csapatnak, de szerencsére a negyed végére sikerült visszazárkózni és egál közeli eredményt kiharcolni. A záró negyed második felétől kezdett egyre inkább fölénybe kerülni a Lakers, védekezésben léptek előre leginkább, sorra blokkolták a kísérleteinket és mi is a kezükre játszottunk a sok kihagyott helyzettel. Innentől már nem sikerült egy támadáson belülre kerülnünk, a Lakers megnyerte a mérkőzést 96:87 arányban. Mind a két csapat elég gyengén dobott mezőnyből, a hazaiak a hármason túlról sokkal jobban céloztak, mint mi, ez a végén sokat számított, hiszen a hajrában több triplánk kimaradt. Talán agresszívebben kellett volna játszanunk a tábla alatt, túl sok második esélyt engedtünk Gasolnak és Bynumnak, a spanyol az előző mérkőzésen nyújtott produkcióját jócskán felülmúlta, sajnos ez döntőnek bizonyult. A Nuggets legjobbja Lawson volt, 24 ponttal és 6 assziszttal zárta mérkőzést. Szintén 24 egységig jutott Harrington is, a cserék közül Miller nagyot küzdött 11 lepattanót és 8 asszisztot vállalt magára, de a pontok ezúttal elmaradtak tőle. McGee 14 lepattanóval és öt blokkal zárt, de a pontszerzés neki sem ment ezen a meccsen. A találkozó citromdíjasa Gallinari volt, nagyon gyengén teljesített, mindössze 3 pontig jutott, ha ő hozott volna egy átlagos teljesítményt, akkor talán máshogy alakult volna a hetedik mérkőzés, de hiba volna egyedül az olaszra hárítani a vereséget, hiszen Lawsonon, Afflalón és Harringtonon kívül nem teljesítettek jól a játékosaink.

Összességében elégedettek lehetünk ezzel a szériával, hiszen két mérkőzéses hátrányból sikerült hetedik meccsre menteni a párharcot. Talán ez a felzárkózás fárasztotta el a csapatunkat, így a hetedik találkozón már nem maradt bennünk elég erő arra, hogy idegenben megverjük a Lakerst, másrészt az ellenfél sokkal tapasztaltabb játékosokból áll, és ennek egy ilyen döntő fontosságú összecsapáson nagyon nagy jelentősége van.

Azt hiszem, emelt fővel búcsúzott a csapat a rájátszásból és a vereség ellenére is elégedettek lehetünk a csapat teljesítményével, ez a párharc a jövőre nézve is jó alapként szolgálhat.

Nem sokáig tartott a Colorado Rockies fellángolása, az első meccs megnyerése után ugyanis kétszer kikaptunk a Cincinnati Reds vendégeként, így a heti idegenbeli sorozatot két vesztes párharccal tudtuk le.


1. meccs, péntek: Reds-Rockies 3-6
Az első mérkőzésen az infield összeállítása a szokásos volt, Helton, Scut, Tulo, Pacheco alkották a négyest, kívül a sérült Fowler helyett Young Jr volt a CF, a jobb szélen Colvin helyettesítette a szabadnapos Cuddyt, CarGo volt a harmadik ember. Közben az elkapó Rosario lehetett Hernandez kiválása miatt, akinek az újonc Friedrich dobott. Az első inningben nem jártunk bázison, a fiatal dobó is csak egy 2out doublet engedett Vottonak. A második felvonásban kezdtünk neki igazán, Tulo double után Helton 2run hazafutása jelentette a vezetést a csapatnak, majd Friedrich háromból három ütőt kiejtett. A következő akcióban egy single és két walk által feltöltöttük a bázisokat, de Colvin groundouttal kiesett, mialatt a hazaiak csak egy doublet jegyeztek. A negyedik tetején Rosario szórt egy ground-rule doublet, Friedrich is bázisra került, EYJR RBI single ütésével hoztuk a következő pontot. Nem sokáig tartott a 3-0, a negyedik menetben támadt egy kis bizonytalanság a fiatal dobó részéről, két single után Ludwick doubleból egy, Frazier duplájából újabb két futó érintette meg a home platet, 3-3ra egyenlítettek. Gyorsan válaszoltunk, CarGo és Tulo jutottak a pontszerző bázisokra, előbbit Helton küldte haza egy singlelel, utóbbi Pacheco RBI doubleból szerzett pontot. A hatodik játék eseménytelenül zajlott, három denveri out után Roenicket egy double play támogatta. A hetedikben csak egy doublet hoztunk, két pályára engedés ellenére Belisle zárta le a dobórészt, a következőben három-három kiesés történt mindkét oldalon. A kilencedik tetején CarGo egy séta után egészen a hármasig eljutott, ahonnan Tulo küldte haza egy RBI singlelel a hatodik pontért, mely után már csak Betancourt volt hátra, aki magabiztosan lehozta a savet.
- 6-3ra nyertünk az első mérkőzésen, tulajdonképpen végig nálunk volt az előny és több ütéssel arattunk győzelmet. Helton négy lehetőség alatt két ütést vállalt és három pontot szállított, egy 2run HRt lőtt és elérte a 25 RBIt. Tulowitzki 3/4es hatékonyság közben az idei 24. pontszerzést könyvelte el, Young Jr és Pacheco szerzett még egy-egy pontot az egyetlen ütéséből. Friedrich öt inninget teljesített, hét ütést és három futást kapott, tulajdonképpen csak egy gyenge játéka volt, egyébként remekül dolgozott, megérdemelte a győzelmet. A cserék közül senki nem kapott futást, leginkább Roenicke és Belisle tette ki magáért három-négy outtal, míg Betancourt a nyolcadik savet postázta az évben.

2. meccs, szombat: Reds-Rockies 10-3
A második meccsre Cuddy visszatért a kezdőbe, Colvin CFnek állt át, illetve a frissen felrendelt Nieves öltözött be elkapónak Guthrie kezdésére, a többi kezdő változatlan maradt. A legelső ütő Scut triplet helyezett el, Colvin RBI singleből a vezetést is megszereztük, de további két ütés után befejeződött a támadás, majd Pacheco hibájából engedtük fel az első futót, aki Phillips RBI doubleból volt eredményes, egy újabb séta után pedig Heisey tűzött ki egy hazafutást három pontért, rögtön 1-4el kezdtünk, Guthrie hamar csődöt mondott. A második játékban két singlet értünk el eredménytelenül, majd a sorokat némileg rendezve a Cincynek csak egy doublet adtunk. A folytatásban Helton sétált és Cuddy játéka alatt egy error történt, de a hazafelé tartó futót megelőzték, Votto és Bruce egyaránt doublet talált, utóbbiból az ötödik pontot szerezték. A negyedik tetején mi vágtunk gyorsan két duplát, Pacheco ütését követően Nieves RBI doubleból tudtunk közelebb zárkózni, két kiejtés után Colvin volt eredményes egy újabb singlelel. Guthrie rögtön az első embertől beszedett egy HRt, Mesoraco bombájával már 6-3ra vezettek a házigazdák. Az ötödik támadásban csak Cuddy ért el egy walkot, két korai ütést követően három outtal védekeztünk. Ezután nem kerültünk bázisra, majd az első csere ember Rogers volt hibátlan. A hetedikben egy séta után Tulo lett dupla játék áldozata, Rogers ellen két walk született, Phillips ütéséből hazaért egy futó, kisvártatva egy flyout double playt hajtottunk végre, Cuddyer elkapott egy magas labdát az outfielden és hatalmas erővel kidobta a home plate felé tartó embert, de egy újabb séta után Reynolds ellen Ludwick köszönt be egy 3run HRal, kezdett kilátástalan lenni a helyzetünk. A vége felé már nem is történt változás, a nyolcadikban ketten jártunk bázison hiába, maradt a 3-10es végeredmény.
- Az első játéktól kezdve hátrányban voltunk és nem is sikerült közelebb zárkóznunk, sima vereséget szenvedtünk. Colvin volt a nap hőse több okból, négy lehetőségből kétszer ütést vállalt, mindkettőből RBI született, a 12. és a 13. pontját szerezte az évben, közben egy pazar elkapást is bemutatott a center fielden. Pacheco 3/4el célzott a sor hetedik helyén, Scutaro 2/5 a leadoff spotban, Nieves az első meccsén rögtön pontszerző volt. Guthrie pocsék starton van túl, az első öt játék alatt tíz ütésből hat futást kapott és a harmadik vereségét szedte össze. Rogers egy inningben, Reynolds két inningben kapott két-két futást a folytatásban.




















3. meccs, vasárnap: Reds-Rockies 7-5
A párharc döntőjére Young Jr került be CFnek, Helton pihenőnapján Giambi volt az 1B, illetve Rosario lehetett az elkapó, miközben a veterán Moyer volt a dobó. Az első támadásban könnyedén kiszórták a sor felső három emberét, ezzel szemben két kieső után Votto pakolt be egy solo HRt Moyernek, a Reds került előnybe. Ezt követően rögtön az első ember Tulo válaszolt egy solo homerunnal, melyet három out követett, majd a HR osztást a Reds folytatta, Bruce rakétájával 2-1re visszavették a vezetést, egy séta után pedig Scut-Tulo-Giambi double playel mentettünk. A harmadik tetején könnyen búcsúzott három ütő, utána hit-by-pitchet és singlet engedtünk, Phillips 3run hazafutásával pedig tovább nőtt a különbség a két csapat között. Ezután újra mi következtünk, CarGo solo HRal sikerült kapaszkodni egy kicsit, de a negyedik támadásában megint lecsapott a Reds, Frazier tűzte be a soron következő HRt, majd egy single után Cozart RBI doubleból voltak eredményesek a 7-2es vezetésért. Az ötödik inningben is tartott a nem mindennapi homerun party, Cuddyer solo shottal köszönt be, Moyer végre stabilizálta a helyzetet háromból három kiejtéssel. A hatodikban két kiesés után CarGo tűzte ki a napi második HRt a jobb szélre, az első csere dobó Roenicke egy séta engedélyezése után DP segítségével fejezte be a játékrészt. Aztán három groundoutot szedtünk össze, de a Redst se engedtük pályára, a nyolcadik tetején a dobó helyett ütő Fowler vágta ki az ötödik denveri hazafutást, aztán EYJR sétált és rabolt, Scut játéka alatt pedig nem tudták kiejteni, így a két szélső területet foglalták el a futók, ám CarGo és Tulo is kiestek. Maradtunk két pont hátrányban, Reynolds két futót engedett fel egy kiesővel, Ottavinot megtámogatta egy inning befejező DP. Az utolsó támadásban Giambi walkot harcolt ki, PR helyettesítette, de Cuddy lineout után a Pacheco elleni DPvel véget ért a mérkőzés.
- Két ponttal alul maradtunk, öt ütésből öt solo HRt szereztünk, más találatunk nem volt az egész meccsen. Gonzalez két hazafutást vállalt, 10 HRal és 36 RBIval listavezető a csapaton belül és végre .300 fölé jutott az átlaga. Tulowitzki a hetedik HRt vágta, kezdi egyre inkább elkapni a ritmust a második hónap végére. Cuddyer az ötödször futott körbe és 28 RBIval követi CarGot. A pinch hitter Fowler a hatodik HRt lőtte, másodszor volt eredményes csereként. Moyer pocsékul kezdte a meccset, az első négy játék mindegyikében kapott HRt, összesen hét futást kiviteleztek ellene öt inning alatt. Őt követően Roenicke két hibátlan játékot abszolvált, csupán egy walkot engedett.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 32-15 (47 meccs)
2. San Francisco Giants 25-23 (48 meccs, 7.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 22-26 (48 meccs, 10.5 GB)
4. Colorado Rockies 17-29 (46 meccs, 14.5 GB)
5. San Diego Padres 17-32 (49 meccs, 16.0 GB)

A Dodgers magabiztosan őrzi az első helyet, legutóbb az Astros ellen nyertek párharcot, a Giants 2-2re végzett a Mami otthonában, a D'backs 2-1el fejezte be a Brewers elleni szériát, míg a sereghajtó Padres maradt mögöttünk, mivel négy meccsen csak egy győzelmet arattak a hétvégén a Mets ellen. A következő napokban lesz egy SF-ARZ csata a divízióban, a LAD a Milwaukeet fogadja, a SD a Cubshoz utazik.

A mieink következő ellenfele a nem túl veretes Houston Astros lesz a Coors Fielden, akik ennek ellenére lényegesen jobban állnak nálunk idén, de megvan most az esély a javításra. Négy meccset fogunk velük vívni négy nap alatt, beleértve a hétfői doubleheadert és a keddi szünnapot: hétfő 21:10, kedd 02:10, csütörtök 02:40, péntek 02:40. Reméljük sikerül eredményesen folytatni. GO ROCKIES!!!

Ígéretesen kezdődött a 2012-es MLL-szezon a Denver Outlaws számára, a végső győzelem kapujában évek óta rendre elbukó szabadtéri lacrosse-csapat az első négy meccséből hármat magabiztosan megnyert, az egyetlen vereséget pedig a címvédőtől szenvedte el.






















Az idei évad április 28-án az újonc Charlotte Hounds elleni idegenbeli fellépéssel vette kezdetét, amelyen a mieink még az NLL, és az egyetemi bajnokság rájátszása miatt nélkülözött játékosok távollétében is egyértelműen esélyesek voltak. Némi bizonytalanságra adott okot, hogy a téli szünetben a keret és a stáb összetétele teljesen átalakult, nem tudtuk pontosan, mit is várhatunk a csapattól. Az első időszakban a lendületes házigazdák néhányszor vezetni tudtak, de hamar kidomborodott az Outlaws egyértelmű fölénye, az első félidő végeztével már 11-7-re vezettünk. A folytatásban sem voltunk hajlandóak leállni, ellenben a széteső Hounds-t a végére alaposan megszórtuk, és 21-12-es diadalmenettel rajtoltunk. A legeredményesebb játékosunk az offszezonban a Bayhawks-tól megszerzett Jeremy Sieverts volt, aki négy gólja közt két kétpontos találatot is elsüllyesztett, így a játékhét legjobb támadójának választották. A csapat összesen négy duplát szórt, ami új klubrekordnak számított, az ugyancsak hét pontig és négy gólig jutó Peet Poillon, valamint Joe Yevoli jegyzett még távoli átlövéses gólt, de például Terry Kimener és Ryan Hoff is mesterhármassal vette ki a részét a gólszüretből - nagyon magabiztosak voltunk a rajton.

Egy héttel később került sor az első hazai mérkőzésre a Hamilton Nationals ellen. Továbbra is nélkülöztük Mundorf-ékat, de a kanadai csapat is komoly nevek távollétében volt kénytelen pályára lépni, így joggal remélt hazai sikert a Sport Authority Field at Mile High publikuma. Ott folytattuk, ahol Charlotte-ban abbahagytuk, rögtön nyolc perc alatt háromszor vettük be az ellenfél kapuját, az igazi áttörést azonban a második játékrész hozta meg, amelyet Sieverts és Sims vezérletével 7-0-ra (!) nyertünk meg. A harmadik negyedet ugyancsak kapott gól nélkül abszolváltuk, így 14-2-re is vezettünk, teljesen padlóra küldtük az ellenfelet. A hajrában némileg felengedtük a Nationals-t, de a 15-6-os sikert nem tudták veszélyeztetni. A nagy visszatérő Josh Sims élete legszebb időszakát idéző formában játszott, öt gólnál és hat pontnál nem adta alább. Az első forduló hőse, Jeremy Sieverts hat-trick-et regisztrált, és újra bevágott egy duplát, míg Joe Yevoli 2+1-ig jutott. Jesse Schwartzman kapus a meccs derekánál több mint 30 percen keresztül nem kapott gólt, 12 védés mellett csupán ötször kapitulált, törvényszerűen választották meg a hét legjobb védőjátékosának a ligában. Kettőből kettővel rajtoltunk.






















A harmadik fordulóban a tavalyi menetelésünknek véget vető Long Island Lizards volt az ellenfelünk, a rájátszásban mindig is komoly mumusnak számító csapatot hazai környezetben mindenképpen szerettük volna jobb belátásra bírni. A meccs eleje nem sikerült valami fényesen, kilenc perc leforgása alatt a vendégek az ex-Outlaw Seibald két góljával 4-1-re elhúztak, de az idei első meccsét játszó Mundorf vezetésével az első játékrészt követően már a mieink voltak lépéselőnyben. A második felvonásban tovább egyértelműsödött a denveri fölény, féltávnál már 10-5 arányban álltunk jobban. Kezdett lefutni a találkozó, és a harmadik negyedre végképp minden kérdést eldöntöttünk, négy újabb hazai találat közt csak Seibald duplája jelentett vigaszt a Lizards-nak. A gólzáporos záró negyedben nem történt jelentősebb változás, az előnyt magabiztosan megtartva, 19-11 arányban múltuk felül a riválist. Jeremy Sieverts az újabb négy gólja mellé két előkészítést vállalt, Josh Sims újfent 4+1-es teljesítménnyel hallatott magáról, egy másik középpályás Peet Poillon három góllal és két assziszttal követte őt. Az NLL-idénytől búcsúzó közönség kedvenc, Brendan Mundorf három góllal debütált az idényben, mint ahogyan a Mammoth-ban megismert Jordan McBride is betalált kétszer. A faceoff-specialista Stephen Robarge-t élete első profi meccsén mutatott küzdése révén a hét újonca elismeréssel jutalmazták, 17/30-as hatékonysággal bulizott és négy labdaszerzése volt a mérkőzésen.

Május 19-én rendezték az eddigi legnehezebb összecsapásunkat, a Boston Cannons ellen mindig óriási meccseket szoktunk vívni, most különösen nagy szavakkal lehetett felvezetni a rangadót, mivel a mezőny maradék két veretlen csapata küzdött meg egymással Denverben. Az első percekben még 1-0-ra és 3-1-re is sikerült vezetnünk, később a bajnoki címvédő egyre feltartóztathatatlanabb játékba kezdett, és a nyitó játékrészt 5-3-mal fejezték be. A második negyedben  tovább nyílt az olló a küzdőfelek közt, féltávnál 5-9 volt az állás, és sajnos a második félidő sem hozott jelentős változást, a Törvényen kívüliek hiába tettek meg mindent, képtelenek voltak feljebb zárkózni Rabil-ékhez. A harmadik negyedet ugyan kihoztuk egálra, de a záró felvonást újfent a vendégek nyerték, így a végére 17-10-es vereséget szenvedtünk. Brendan Mundorf két-két góllal és előkészítéssel a legeredményesebb pontszerzőnk volt, mellette még Terry Kimener, Jordan McBride és Christian Pastrick is duplázni tudott, azonban a korábban sziporkázó emberek közül Sims csak egy gólt szerzett, a kanadai táblázaton éllovas Sieverts pedig egyetlen pontot sem tudott összekaparni. Schwartzman kapus a 16 kapott gól mellett 15 védett lövéssel zárt, ennél jobban képtelen volt korlátozni a bostoni bombázókat.

Az MLL jelenlegi állása (W-L):

1. Boston Cannons 4-0
2. Chesapeake Bayhawks 3-1
3. Denver Outlaws 3-1
4. Ohio Machine 1-2
5. Long Island Lizards 1-2
6. Rochester Rattlers 1-2
7. Charlotte Hounds 1-3
8. Hamilton Nationals 0-3

Rendkívül magabiztos győzelmekkel kezdtük az új évadot, azonban úgy tűnik, a Cannons idén is más szintet képvisel, de még bőven lesz alkalmunk rá, hogy visszavágjunk nekik. A jövőben különösen fontosak lehetnek a Bayhawks elleni összecsapások, akikkel megközelítőleg azonos játékerővel rendelkezünk, és nagy eséllyel e két csapat közt dőlhet majd el a második-harmadik helyezés sorsa.

A közeljövő programja:

Június 3., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks
Június 10., vasárnap, 01:00 Ohio Machine - Denver Outlaws
Június 17., vasárnap, 03:30 Denver Outlaws - Rochester Rattlers
Június 24., vasárnap, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws

- Tóth Milán írása -

Május 20-án az észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids a Sporting Kansas City együttesét látta vendégül Commerce City-ben. A találkozón a vendégek negyedóra után már két góllal vezettek, de a második félidőben a hazaiaknak sikerült döntetlenre menteniük a mérkőzést, így pontosztozkodás lett a vége.


Oscar Pareja vezetőedző a Matt Pickens – Kosuke Kimura, Tyrone Marshall, Drew Moor, Hunter Freeman – Jeff Larentowicz, Jaime Castrillon, Martin Rivero, Wells Thompson – Tony Cascio, Conor Casey kezdőt küldte a pályára. Freeman visszakerült a bal oldalra, jobb védőt Kimura játszott. Bekerült még a kezdőbe Thompson, Zapata pedig csak a padon foglalt helyet, mialatt többek közt Marvell Wynne, Brian Mullan és Omar Cummings is hiányzott különféle sérülésekből kifolyólag.

A DC United elleni, siralmas teljesítményt követően sokan győzelmet vártak a csapattól, ehhez képest a vendégek már a 2. percben előnyhöz jutottak. A KC a bal oldalon vezetett támadást, a szélről beívelt labdára pedig a gólzsák Teal Bunbury remek ütemben érkezett, és néhány méterről, védhetetlenül fejelt a kapuba. 0-1.

Az első igazi Rapids helyzet tíz perccel később következett. A vendégek védője gyakorlatilag lepasszolta a labdát Casey-nek, aki egy az egyben vezethette rá a játékszert a kapusra, de hanyag megoldását Nielsen könnyedén lehúzta.  Nem sokkal a kihagyott helyzetet követően már Pickensnek kellett vetődnie, a 14. minutumban pedig egy labdát kellett volna elkapnia a hazaiak kapusának, ám azt kiejtette, Bunbury pedig az üres kapuba helyezett. 0-2.

A nagy pofont követően a Rapids lassan kezdett ébredezni, a félidő második felében pedig már egyértelműen a Pareja-csapat játszott fölényben, de gól ekkor még nem született.

A második játékrész 6. percében Riverónak léptek be csúnyán hátulról a KC kapujától jó 30 méterre. A szabadrúgást maga a sértett végezte el, beívelt labdáját pedig az előre húzódó Tyrone Marshall váltotta gólra fejjel, aki mellesleg az idei szezon eddigi legidősebb gólszerzője lett David Beckham-et megelőzve, mivel a mérkőzés napján 37 éves és 189 napos volt. 1-2! 

Lendületben maradtak a coloradóiak, nyolc perccel később az egyenlítő gól is megszületett. Larentowicz végezhetett el egy szabadrúgást a 16-os előterében, és kicsit erőtlen labdáját Nielsen nem tudta megfogni. A lecsorgót Casey szedte össze, kicsit babusgatta a játékszert, majd középen Kosuke Kimura elé passzolt, akinek egy méterről nem volt nehéz dolga. 2-2!

A folytatásban próbálkozott a Rapids becsülettel, de a győztes gólt már nem tudta megszerezni, így pontosztozkodás lett a vége. 0-2-ről a döntetlen kiharcolása szép eredmény, de ezzel az egy ponttal igazából nincs nagyon kisegítve együttesünk. 

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



„Mint edzők és játékosok, próbálunk válaszokat keresni, mivel az első tizenöt percben nyújtott teljesítményünk elfogadhatatlan” – mondta Pareja mester a találkozót követően. „Profik vagyunk, ezzel tisztában vannak a szakmai stáb tagjai és a játékosok is. Szurkolóink megérdemlik a tiszteletet, de ami az első negyedórában történt, nem volt fair velük szemben.”

Az edző ezt követően a játékosokat megdicsérte, mivel szépen visszajöttek a meccsbe, és egy percig sem adták fel, hittek a három pont megszerzésében. Riveróék hozzáállásával elégedett volt a tréner, de az első 15 perc nagyon bántotta.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 8-2-3, 27 pont (13 meccs)
2. Real Salt Lake 8-3-2, 26 pont (13 meccs)
3. Seattle Sounders FC 7-3-2, 23 pont (12 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 5-3-3, 18 pont (11 meccs)
5. Colorado Rapids 5-6-1, 16 pont (12 meccs)
6. Chivas USA 4-6-2, 14 pont (12 meccs)
7. FC Dallas 3-7-4, 13 pont (14 meccs)
8. Portland Timbers 3-5-3, 12 pont (11 meccs)
9. Los Angeles Galaxy 3-7-2, 11 pont (12 meccs)

A szerdai játéknapon a tartalékcsapat is pályára lépett, az MLS Reserve League aktuális fordulójában a Houston Dynamo volt az ellenfelünk hazai környezetben, akikkel 2-2-es döntetlenre végeztünk. A coloradói gárda a következő összeállításban játszott: Ceus - Armstrong (Garcia), Palguta, Burling, Zapata - Smith (Yamada, Henao (O'Neill), Nane - Edu, Hill, Akpan (Camara). Az első gólunkat Edu szerezte, amellyel vezettünk is az első félidő derekánál, míg az egyenlítést a hosszabbítás pillanataiban a próbajátékos Kevin Garcia-nak köszönhettük. Három győzelem és két vereség után először értünk el döntetlent a szezonban, a tartalékok következő meccsére június 9-én kerülhet sor a Sporting KC ellen.

A közelmúltban kiderült, hogy a másodosztálynak megfelelő NASL-ben szereplő Tampa Bay Rowdies lesz a mieink ellenfele az idei US Open Cup harmadik fordulójában, amikor az MLS-csapatok csatlakoznak a sorozat küzdelmeibe. A floridaiak elleni mérkőzést idegenben fogjuk megvívni jövő keddről szerdára virradóra, hajnali 01:30-as kezdettel.

Következő mérkőzését ismét hazai pályán játssza a Rapids, ellenfele az újonc Montreal Impact lesz vasárnap hajnali 03:00-tól. Az online fogadás piacain fellelhető szorzók alapján mi vagyunk az esélyesek a bukiknál, de tudjuk milyen a labdarúgás, ráadásul a csapat idén mutatott formája igen ingadozó és kiszámíthatatlan, nem könnyíti a dolgunkat, hogy nagy eséllyel legalább nyolc meghatározó játékost nélkülöznünk kell sérülések miatt, bár a térdszalag-szakadásból gyógyulgató skót szélső, Jamie Smith egyre közelebb van a visszatéréshez.

A hét első felében folytatódtak a kilátástalan napok a Colorado Rockiesnál, de folyamatosan javulva legalább az utolsó meccset meg tudtuk nyerni a Miami Marlins ellen, így sorozatban hat vereséget követően végre újra diadalmaskodtunk és reménykedhetünk a feltámadásban.




















1. meccs, hétfő: Marlins-Rockies 7-4
Nem volt meglepetés az első meccsre kiküldött összeállításban, belül Helton, Scut, Tulo, Pacheco álltak, a külső hármast CarGo, Fowler, Cuddy alkotta, az elkapó Hernandez volt, akinek a veterán Moyer dobott. Érdekesség volt még, hogy Cuddy felkerült a sor negyedik helyére, Tulo az ötödik, Helton a hatodik helyen ment ütni. Rögtön az első támadást két singlelel kezdtük Pacheco és CarGo révén, Cuddy mindkét futót hazaküldte egy 2run double által, az őt követő Tulo két pontos hazafutásával 4-0s előnybe kerültünk. Moyer az első menetben két singlet kapott gond nélkül, a másodikban egyedül Fowler sétált, Moyer két pályára engedés után két called strikeouttal javított. A következő menetben nem jutottunk előre, ezzel szemben a Marlins egy single után Kearns ütésével szépített. A negyedikben megint kiesett az aktuális denveri hármas, majd a hazaiak vágtak egy doublet, Reyes RBI single újabb pontot eredményezett, még két sétával feltöltötték a bázisokat, a loaded 2out lehetőségnél Stanton egy hatalmas grand slamet küldött ki, amivel az ellenfél 6-4re fordított és ezt a dobórészt már az első csere ember Roenicke zárta le két séta ellenére. Ezt követően semmit nem tudtunk elérni, Ottavino pedig a saját dolgát nehezítette meg, de loaded 1outról két strikeouttal hárított. A hatodik játék alatt CarGo sétált, Tulo double playt kapott, utána Belisle háromból három SOval jeleskedett. Aztán megint nem jártunk bázison, a hazaiak egy triplet követően Kearns single megmozdulásából vitték be a hetedik futást. Az utolsó előtti akcióban egyetlen single ütésre voltunk képesek, a legutolsóban Herrera hiába járt bázison egy hiba miatt, Tulo újra double playt szenvedett el és Helton ellen összejött a harmadik out, így simán elvesztettük az első meccset.
- 4-0ról 4-7re kikaptunk, hiábavaló volt a korai vezetés, a negyedik játékban öt ponttal fordított a Miami, 13-5 arányban végeztek az ütésekben. Tulowtzki az ötödik hazafutást szerezte az évben, jelenleg 18 pontos, viszont az 1/4es hatékonysága közben kétszer is DPt kapott. Cuddyer a negyedik helyről bevágta az évi 14. doublet és elérte a negyedszáz RBIt. Pacheco volt az egyetlen ember több ütéssel, a második helyen jól elkapta a ritmust, 2/4el célzott. Moyer nem úszta meg olcsón a meccset, már a negyedik inningben távozott, 9 ütést és féltucat futást hoztak ellene, a negyedik vereségét szenvedte el, a GS nem hiányzott volna. Belisle kapott még egy runt, de összesen hat outot hozott le két ütés mellett és négy strikeoutot osztott ki.




















2. meccs, kedd: Marlins-Rockies 7-6
A második meccsen Scut pihenőt kapott és Herrera volt a 2B, Hernandez helyett Rosario lehetett az elkapó, közben a dobó Nicasio volt Nolasco ellen. Az első játék megint eredményesen sikerült, Herrera és Pacheco singlet jegyzett, Tulo sétált, egyetlen kieső mellett feltöltöttük a bázisokat, ennél a helyzetnél először Helton volt eredményes egy RBI singleből, őt követően ugyanezt megtette Cuddy is egy RBI singlelel, míg Rosario sac flyból küldött haza futót, három pontot szereztünk a nyitó játékrészben. Hétfőhöz hasonlóan most se sokáig örülhettünk, egy séta után Petersen talált be triplával, őt pedig Ramirez single ütése repítette haza, egy pontra felzárkóztak. A második játékban nem kerültünk bázisra, ezalatt a hazaiak egy ground-rule doublet és egy singlet értek el, de pontot nem szereztek. A következőben se kerültük el a három outot, viszont a Marlins eredményes tudott lenni nem egyszer, az első single után Stanton süllyesztett el egy doublet az egyenlítésért, Murphyt szándékosan sétáltattuk, hogy majd a dobó ellen lezárjuk a játékot, de nem így történt Nolasco bevágott egy 2run doublet és 5-3ra fordítottak. A negyedik tetején Cuddy double mellett hárman kiestek, Nicasio ellen két single született, a másodikból Coughlan volt eredményes. Azt követően két outnál CarGo pakolt be egy doublet és Tulo RBI single ütésével zárkóztunk közelebb és a következő dobórészt sikerült hibátlanul megoldani. A hatodik játékban ismét csak egy Cuddy doublet értünk el, majd Roenicke játéka alatt Tulo dobóhibát vétett, az így kettesre jutó futót Ramirez szállította haza egy single ütéssel, egy újabb találat után sikerült elérni a három outot, de már 4-7 volt az állás. A hetedik tetején egy leadoff walk után hárman búcsúztunk, majd Roenicke loaded 1outot adott tovább, Outman és Belisle hárították a veszélyt egy-egy SOval. A folytatásban Helton és Cuddy került bázisra, Rosario RBI singleből zárkóztunk közelebb, Giambi beállása alatt a pickoff kísérletnél error történt, amiből újabb futó ért haza, egyetlen pontra feljöttünk, de egyenlíteni nem sikerült, Rosariot a hármason hagytuk fent. A következő dobórészben Rogers két walkot engedélyezett, a kilencedik akciót Pacheco double nyitotta, CarGo a hármasra küldte tovább egy groundouttal, de Tulo és Helton  kiesett, maradt a 7-6os eredmény.
- A második meccset szorosabb csatában vesztettük el, 11 ütésre voltunk képesek, sokat javultunk, de a győzelemhez még mindig nem volt elég. Cuddyer visszakerült a hatodik helyre, három beállás alatt három ütést vállalt, két doublet süllyesztett el és egy RBI is került a neve mellé. Helton és Pacheco 2/5ös hatékonysággal végzett, a veterán 1B így is csupán .220al üt de már a 22. pontját szerezte. Tulowitzki ugyancsak elért egy pontot, ugyanakkor a nyolcadik errort regisztrálta a szezonban, de egy tanári védekező játékot is bemutatott. Rosario egy ütéssel és két ponttal zárt, illetve neki is becsúszott egy error. Nicasio öt inning alatt hat futást elszenvedte kapta az újabb vereséget, kilenc ütést értek el ellene ilyen rövid idő alatt.

3. meccs, szerda: Marlins-Rockies 4-8
A befejező összecsapáson White volt a kezdő dobó, a mezőnybeli felállásban új arc volt az elkapó Hernandez, az 1B Giambi, ill a CF Young Jr, mivel néhány húzóember szabadnapot kapott. Nem kezdtünk olyan jól, mint az elmúlt két napban, három grondoutot kaptunk az első támadásban, melyet követően egy doublet és egy singlet szenvedtünk el, utóbbi megmozdulás Dobbs révén a floridai vezetést jelentette. A másodikban se jártunk bázison, ezzel szemben felengedtünk két futót, az egyik Zambrano RBI single ütéséből jutott haza, a másik Reyes találatából, így 3-0ra megléptek a vendéglátók. Ezt követően voltunk képesek a napi első ütésünkre Pacheco single jóvoltából, közben White senkit nem engedett bázisra. A negyedik támadás hozta meg a várva várt áttörést, két séta után Tulo RBI double eredményezte az első pontunkat, amelyet követően először Giambi volt eredményes egy sac flyból, majd ugyanezt Cuddy is megtette az egyenlítésért. Nem sokáig volt 3-3 az állás, a következő részben egy double után Reyes RBI singlelel vette vissza az előnyt a Miami. Az ötödik akcióban Hernandez és Scut lendült támadásba, CarGo RBI singleből újra egyenlítettünk, majd a sorban következő ütő Tulo lőtt ki egy homerunt három pontért, mellyel 7-4es vezetéshez jutottunk. A hatodik játszma során egyik csapatból se járt senki a pályán, majd legközelebb két out után Scut singlet jegyzett, CarGo pedig egy triplából szállította a nyolcadik futást. Az utolsó néhány menetet rendkívül simán hoztuk le, a bullpen tagjai még pályára engedést se nagyon hagytak a floridai legényeknek, közben az utolsó akcióban veszélyeztettünk, de Colvin double és EYJR walk után nem tudtunk újabb pontot szerezni, így is győztünk 8-4 arányban.
-  Felnőttünk az ellenfélhez, ütésben és dobásban is most játszottunk a legjobban a párharc alatt, aminek meg lett az eredménye, hat vereség után először tudtunk nyerni. Tulowitzki két ütésből négy RBIt postázott, a hatodik hazafutása után 23 pontnál tart az évben, többször lenne szükség tőle hasonló teljesítményre. Gonzalez ugyanúgy 2/4es átlag mellett hozott két pontot két ütésből, csapaton belüli legjobbként 34 RBIval áll. Scutaro nem szerzett pontot, de 2/4es hatékonysága közben három futással ért haza és .250 fölé emelte az átlagát. White három vereség után a negyedik mérkőzésén végre egyszer győzni tudott, hat játék alatt nyolc ütést és négy pontot engedélyezett, igazából csak egy inning sikerült gyengén neki. Ottavino, Belisle, Betancourt se kapott pontot egy-egy játék alatt, csak legelőbbi vitt el egy singlet.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 30-14 (44 meccs)
2. San Francisco Giants 23-21 (44 meccs, 7.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 20-25 (45 meccs, 10.5 GB)
4. Colorado Rockies 16-27 (43 meccs, 13.5 GB)
5. San Diego Padres 16-29 (45 meccs, 14.5 GB)

Visszakerültünk a negyedik helyre, mert a Padres söpréssel veszített a Cards ellen, nekünk pedig legalább egy W jutott az elmúlt napokban. A csoport éllovas Dodgers idegenben nyert meg háromból két meccset a D'backs ellen, míg a Giants Milwaukeeban húzta be a legutóbbi párharcot. A hétvégén minden divízió ellenfél külön utakon jár, a LAD az Astrost fogadja, az ARZ a Brewerst, eközben a SF Miaimiba utazik, a SD pedig a Metshez.

A mieink maradnak idegenben, a csütörtöki pihenő nap után három mérkőzés vár ránk a Cincinnati Reds ellen a következő menetrend szerint: szombat 01:10, vasárnap 01:15, vasárnap 19:10. Remélhetőleg sikerül folytatni a tendenciát és az utolsó győzelemmel végre egy pozitív sorozat vette kezdetét, ránk férne a javulás. GO ROCKIES!!!

Az alapszakasz végeztével jelentkeztünk utoljára a Denver Pioneers egyetemi lacrosse-csapatával kapcsolatos írással, azóta a srácok kiestek az elődöntőben a hazai rendezésű konferencia-tornán, viszont meghívást kaptak az NCAA Tournament-re, ahol egy mérkőzést meg is nyertünk. Így tulajdonképpen kihoztuk a maximumot a szezonból, és nincs okunk elégedetlenkedni, de sajnos az igazán nagy dobás idén sem jött össze.



















Amint arról korábbi írásunkban szót ejtettünk, a denveri csapat címvédőként csak a konferencia negyedik helyén végzett az alapszakaszban 8-5-ös mutatóval. Az első négy helyezett számára május 2-án és 4-én tartották meg az ECAC konferencia-tornát, melynek éppen a denveri Peter Barton Lacrosse Stadium adhatott otthont.

Negyedik helyezettként az elődöntőben az alapszakasz-nyertes Loyola csapatával találkoztunk, akiktől egy hatalmas mérkőzés végén szenvedtünk 14-13-as hosszabbításos vereséget. Rögtön az első időszakban kiderült, hogy a Greyhounds nyerni jött az otthonunkba, semmit nem bíztak a véletlenre, és a nyitó tíz perc alatt máris négyszer vették be a LaPlante kapuját, szerencsére a negyed hajrájában Berg és Noble találatával mi is tudtunk adni némi életjelet magunkról. A második játékrész ugyanúgy indult, mint az első, pár perc alatt további találatokat szereztek a vendégek, rövid időn belül máris 7-2-re húztak el. Nehéz helyzetbe kerültünk, de megkezdtük a felzárkózást, és a félidő utolsó percében szerzett két találattal három gólra közelítettük meg őket. Harminc perc játék után Matthews duplájával 5-8-ra álltunk, nehéz, de talán nem teljesen reménytelen helyzetből várhattuk a második félidőt. Három másodperccel a faceoff-ot követően Carraro ziccerből betalált és két gólra jöttünk fel, utána viszont totális csődöt mondtunk támadásban - rendre kimaradtak lehetőségeink, ellenben hátul sebezhetőek voltunk, és sorban kaptuk a gólokat, így az utolsó negyed előtt kezdett végleg eldőlni a mérkőzés, 12-6-ra vezetett ekkor a 'Hounds. A negyedik felvonás elején a 13. gólt is bevitték, teljesen kilátástalan helyzetbe kerültünk, de még nem adtuk fel, hét gólos hátrány mellett egyre felszabadultabban játszottunk, és teher nélkül ereszthettük el a lövéseket, amelyek közül néhány be is akadt. Öt perccel a vége előtt Demopoulos kétszer megvillant, amivel 11-13-ra kapaszkodtunk fel, de talán a Loyola még mindig nem vett komolyan bennünket. Így aztán komoly hideg zuhany érhette őket, amikor a vér szagát megérző Pioneers folytatta a felzárkózó hadművelet, és 3:30 perccel a vége előtt Flint révén 13-13 arányban kiegyenlítettünk. Sorozatban hét gólt szerezve mentettük döntetlenre a meccset a befejező 12 percben, hatalmas hátrányból kapaszkodtunk fel, de a helyzetek ellenére a győztes gólt nem tudtuk megszerezni, döntetlennel ért véget a rendes játékidő. Minden erőfeszítés hiábavaló volt, nagyon reménykedtünk a hosszabbítás előtt, ám ahogy elkezdődött az OT, rögtön az első támadását eredményesen fejezte be a Loyola, akik így megnyerték az összecsapást. A DU-ból Jeremy Noble és Eric Law mesterhármast értek el, Mark Matthews és Alex Demopoulos pedig két-két alkalommal voltak eredményesek.

A másik elődöntőben a Fairfield 8-7 arányban diadalmaskodott az Ohio State ellen, így borítékolhatóan jegyet váltottak az NCAA Tournament-re. A két nappal később esedékes konferencia-fináléban azonban nem tudtak meglepetést okozni, a Loyola 14-7 arányban kiütötte a Stags-t és elhódította a bajnoki címet.

A május 6-i Selection Sunday alkalmával kitűzték a Warrior May Madness 16-os főtábláját, és kiderült, hogy a kedvezőtlen eredmények ellenére a Denver csapatát is meghívták az országos tornára. Ebbe azért belejátszott, hogy az alapszakaszban háromszor is csak hosszabbításban kaptunk ki egy-egy topcsapattól, illetve az utolsó fordulóban a #3 Duke-ot kiütöttük, és a konferencia-elődöntőben is csak túlórában húztuk a rövidebbet az országos első kiemelt Loyola ellen.





















A főtáblán a nyolcaddöntőben a 8. helyre rangsorolt North Carolina csapatával játszhattunk házon kívül, akikkel május 12-én mértük össze a tudásunkat Chapel Hill-ben. Hazai pályán a Tar Heels természetesen jóval esélyesebb volt, de joggal reménykedtünk benne, hogy a rájátszásra változik a szerencse iránya, és az alapszakaszbeli fájdalmas fiaskókat több sikerélmény követi a legjobb 16 között. Az első percekben a vendéglátók kétszer is vezettek, de ellenállhatatlan támadásokat vezettünk, Matthews már az első negyedben háromszor zörgette meg a NC-i hálót, így negyedóra alatt 5-2-es előnyre tettünk szert. A második felvonásban sokáig tartottuk a lépéselőnyt, három és fél perccel a nagy szünet előtt Berg góljával még 8-6-ra vezettünk, de sajnos az utolsó pár minutumban kihagyott a figyelmünk, és a házigazdák 10-8 arányban fordítottak, tehát ők álltak jobban a pihenő alatt. A folytatásban egy jó darabig csak futottunk az eredmény után, néhány gólos lemaradásból követtük a kék-fehéreket, a harmadik negyed végén viszont nekünk jött ki jobban a lépés. Sorrendben Berg, Law és Noble voltak eredményesek néhány perc alatt, mely találatokkal 13-12-es vezetéshez jutottunk a befejező menetet megelőzően. Ráadásul tovább tartott a hazai rövidzárlat, amelyet két újabb góllal használtunk ki, amire csak egyetlen válasz érkezett. Két gólos előnnyel fordultunk a hajrá pillanataira, az utolsó minutumban újra betaláltak a hazaiak, egyenlíteniük már nem sikerült, és a legutolsó másodpercben Law találata alakította ki a 16-14-es végeredményt a javunkra. Heroikus küzdelemben vittük véghez a bravúrt, kiejtettük a nyolcadik kiemeltet és bejutottunk a legjobb nyolc közé. A meccs egyes számú hőse Jeremy Noble volt, a másodéves középpályás a program történetében új rekordot állított fel 10 ponttal a három gólos, hét asszisztos teljesítménye révén, mely által az egész játékhét legjobb játékosának is megválaszották. A végzős Mark Matthews ezalatt öt találatot vállalt, az újonc Wes Berg ugyancsak öt pontot termelt, hármat gól formájában. A faceoff-specialista Chase Carraro 22/30-as hatékonysággal hozta el a bedobásokat, LaPlante kapus pedig kilenc védést hozott a 14 kapott gól mellett.

A legjobb nyolc között a változatosság kedvéért újra a #1 Loyola-val találtuk szembe magunkat, akiktől az alapszakaszban és a konf-tornán is kikaptunk hazai környezetben egy-egy szoros mérkőzésen. Május 19-én, egy verőfényes szombat délután, az országos negyeddöntőben sorra kerülő összecsapást semleges helyszínen, Annapolis-ban rendezték meg, de a maryland-iek inkább otthon érezhették magukat. A Greyhounds esélyeshez méltóan kezdte a mérkőzést, hamar két gólos előnybe kerültek, de a nyitó negyed utolsó perceiben Matthews duplájával döntetlenre módosítottuk az állást. A második negyed ugyancsak szorosan alakult, fej-fej mellett haladtak a csapatok, átmenetileg vezettünk is, végül a félidő idején a házigazdák örülhettek 6-4-es fórnak. Innentől kezdve egyre inkább állandósult a loyolai vezetés, nehezen tudtuk tartani a favorittal a lépést, Flint és Berg egymást követő találataival még visszazárkóztunk egy gólra, de Lusby újabb duplájával a befejező játékrész előtt 9-6 volt az ellenfél előnye. Hamarosan négy gólosra duzzadt a különbség, de nem adtuk fel könnyen, és a konferencia-elődöntőhöz hasonlóan megint nagy hajrába kezdtünk. Nyolc perccel a vége előtt Matthews és Noble is eredményes volt, s tovább folytattuk az őrült nyomást, melynek eredményeképpen az utolsó három minutumban Berg is beköszönt, egyetlen gólra megközelítve a 'Hounds-t. Ennél több viszont nem jött össze, az egyenlítés nem sikerült, kénytelenek voltunk beérni a 10-9-es vereséggel, így emelt fővel búcsúzhattunk az idei évadtól. Utolsó egyetemi mérkőzésén Mark Matthews három góllal köszönt el a csapattól, Cameron Flint, Jeremy Noble és Wes Berg mindannyian kétszer vették be az ellenfél kapuját. Az elsőéves Ryan LaPlante nagyszerűen dolgozott, 14 lövést hárított, mindössze két darabbal maradt el a saját egyéni csúcsától.

Nincs okunk a panaszra, a végén tulajdonképpen kihoztuk a maximumot a szezonból, és közel jártunk hozzá, hogy megismételjük az egy évvel ezelőtti bravúros, elődöntős szereplést. Egyedül az alapszakaszbeli hosszabbításos vereségek miatt lehet hiányérzetünk, ha azokat a meccseket megnyertük volna, könnyen a konferencia első-második helyén érhettünk volna célba, amely jóval kedvezőbb NCAA Tournament-ágat vont volna maga után, és több esélyünk lehetett volna a hosszabb menetelésre. Egy év múlva minden esélyünk meg lehet a javításra, a meghatározó játékosok közül csupán Mark Matthews és Alex Demopoulos kénytelen elköszönni az egyetemtől, a többi gladiátorra a 2013-as tanévben is számíthatunk majd.

Az egyetemi bajnokság négyesdöntőjét ezen a hétvégén rendezik meg Boston-ban, a mieinket kiejtő Loyola mellett még a Maryland, a Notre Dame és a Duke csapatai maradtak versenyben.

Az elmúlt hét második felében bonyolították le az egyenes kieséses szakasz mérkőzéseit a Finnországban és Svédországban rendezett jégkorong világbajnokságon, melynek végén kiderült, hogy az orosz válogatott jutott fel a trónra. A négy denveri érdekelt közül sajnos hárman már a negyeddöntőben búcsúztak, viszont a Colorado Avalanche család egy VB aranyéremmel gazdagodott.
























A legjobb nyolc között csütörtökön rendezték a meccseket, Kanada ellenfele a szlovák válogatott volt, természetesen Ryan O'Reillyék számítottak nagy esélyesnek. Viszont a szlovákok nagyon kezdtek és az első tíz percben Kopecky és Satan találataival sokkolták a juharleveleseket, akik csak az első szünet előtt tudtak szépíteni Kane révén. A második harmadban összekapta magát a kanadai csapat, szinte egy kapura játszottak, Skinner és Burrows góljaival fordítottak és az utolsó harmad előtt 3-2re vezettek. Úgy tűnt sínen vannak, szépen őrizték az előnyt és veszélyesen játszottak az utolsó felvonásban, de az 54. percben Bartovic váratlanul kiegyenlített. Sőt, hamarosan jött az igazi sokk, két és fél perccel a vége előtt Getzlaf egy térdelés miatt 5+20as fegyelmit kapott, a PP alatt a veterán Handzus bevitte a győztes gólt, amire esélyük se lehetett válaszolni, 4-3ra győzött Szlovákia. O'Reilly a negyedik sorban 12 és fél percet töltött a pályán, pontot nem szerzett, de 13-7 arányban bulizott, végül a tornát hét meccset játszva négy ponttal zárta.

A másik finnországi negyeddöntőben a házigazda csapat ellenfele a Paul Stastnyval felálló Egyesült Államok volt. A két csapat egymás elleni meccsét a csoportkörben az amerikaiak sima kiütéses győzelemmel nyerték, de a saját közönség által tüzelt finneket nem lehetett lebecsülni. A gól nélküli első harmadban az amik próbálkoztak többet, majd a középső felvonás alatt egy gyors gólváltás történt, Joenssu és Palmieri voltak eredményesek. 1-1re álltak a felek az utolsó harmad előtt és a harmadik játékrészben másfél perc elteltével az USA szerzett előnyt, Faulk átadását Ryan értékesítette. Átvették a vezetést az amerikaiak és szépen haladtak a győzelem felé, a finnek csak erőlködtek és nem tűnt úgy hogy veszélyesek lehetnek, de hét perccel a vége előtt M. Koivu mégis betalált, majd amikor már mindenki az OTra készült, 9 másodperccel a rendes játékidő vége előtt Joensuu a GWGt is elhelyezte, 3-2 lett az eredmény. Drámai végjátékban esett ki az USA, Stastny 18 perc alatt nem volt pontszerző és nem is bulizott annyira jól, ennek ellenére 64%kal végzett a tornán. A nyolc meccs alatt kilenc pontot szerzett, a csapat legjobb támadójának választották.

Stockholmban a veretlen csoportelső orosz válogatott Norvégiával csapott össze a negyeddöntőben és természetesen nagy esélyesek voltak Semyon Varlamovval a kapuban. Az első harmadban Ovechkin és Popov találataival 2-1es előnyre tett szert a szbornaja, ám a második felvonás alatt a 16-4es lövési fölény ellenére egyetlen gólt sem szereztek, ellenben a norvégok egy létszámfölényes találattal kiegyenlítettek. Két harmad után 2-2-re állt a meccs és izgalmas végjátékra volt kilátás. Ahogy elkezdődött a záró harmad, újra előnybe kerültek az oroszok és nem is adtak már többször esélyt a skandinávoknak a felzárkózásra, a vége felé Zherdev és Nikulin állították be az 5-2es végeredményt. Varlamovnak nem volt sok dolga, a 21 kapujára tartó lövésből 19et hatástalanított, ami elég volt a győzelemhez és ezzel csapata bejutott a négy közé.

A forduló negyedik meccsén is volt érdekeltségünk, Gabriel Landeskog és a svéd válogatott Csehországgal mérkőzött meg az elődöntőbe kerülésért. Az eleje a várakozásoknak megfelelően alakult, svéd helyzetek és a vezető gólt is bevitték Eriksson révén, aztán viszont a csehek egyre jobban felbátorodtak és még az első harmadban két góllal sikerült fordítaniuk Nedved és Novotny révén. A középső felvonásban egyre nagyobb fölénybe kerültek a három koronások, de hiába játszottak egy kapura, nem sikerült az egyenlítés, ehelyett a 30. percben Erat PPből megszerezte a harmadik cseh gólt. Nem sokkal a szünet előtt Zetterberg faragta újra egy gólosra a hátrányt, 2-3. Aztán a folytatásban egyből megszületett az egyenlítő gól, Ericsson találatával zárkóztak fel 3-3ra, de hiába igyekeztek lendületesen a svédek, a győztes gólt nem tudták megszerezni. Hatalmas volt a küzdelem a mezőnyben, végül a csehek örülhettek, mert 59:31nél Michalek volt eredményes, így a 4-3as meccs végén Svédország búcsúzott a tornától. Landeskog a harmadik sorból egy gólpasszt vállalt az egyenlítő gólnál 16 percet játszva, míg a VBt öt ponttal zárta nyolc mérkőzésről.




















Szombaton a délutáni elődöntőben voltunk érdekeltek Semyon Varlamov révén, az Oroszország-Finnország találkozón a vörösök voltak az esélyesek, veretlenül jutottak a négy közé, de nekik is óvatosnak kellett lenniük a hazai pályán jégre lépő finnekkel. Az első gólt ráadásul a házigazdák szerezték, még az első harmad utolsó öt percében sikerült fordítani Malkin duplájával, így az oroszok álltak jobban. A középső felvonásban pedig el is döntötték a meccset a javukra, Ovechkin találata mellé Malkin elérte a mesterhármast és 4-1ről már nem volt esélyük a finneknek. A vége igazi örömjáték lett az oroszok részéről, a finn oroszlánokkal alaposan felnyalatták a jeget Helsinkiben, Kokarev és Shirokov jóvoltából már öt gól is volt a különbség, Granlund még a hajrában szépített, így "csak" 6-2re győztek az oroszok. Varlamov ismét magabiztosan védte a csapat kapuját, a denveri portás 29/31es hatékonysággal vezette döntőbe a válogatottat, akik tovább őrizték veretlenségüket.

A másik elődöntő cseh-szlovák rangadót hozott, melyet két harmadik harmadbeli találattal Szlovákia nyert meg 3-1 arányban, így ők készülhettek az oroszok elleni fináléra.

Vasárnap először a bronz meccset bonyolították le, a házigazdák érem nélkül maradtak, Csehország meglepetésre 3-2es győzelmet aratva megcsípte a bronzot ellenük.

Ezután következett a finálé a finn fővárosbeli Hartwall Arenaban, a veretlen oroszok toronymagas favoritok voltak a váratlanul nagy menetelésbe kezdő szlovák csapat ellen. A vasárnapi döntő elején mégis meglepetést okoztak a szlovákok, 66 másodperc után Chara megszerezte nekik a vezetést. Nagyon nem ijedtek meg az oroszok, hamar megindították a lendületes támadásokat, a szlovákok nem tarthatták velük a lépést és a harmad felénél Syomin egyenlített, a nyitó játékrész 1-1el ért véget. Aztán csak tovább fokozódott az orosz fölény és a második harmadot szinte egy kapura játszották le, ennek meg is lett az eredménye, a középső 20 perc alatt három gólt süllyesztettek el Laco hálójában. Sorrendben Perezhogin, Tereshenko, Syomin voltak eredményesek, nem feltétlen a megszokott nevek találtak be, ezekkel a gólokkal 4-1re elhúztak a záró felvonás előtt és nyeregben érezhették magukat az oroszok. Sőt a harmadik felvonás elején Datysuk növelte tovább az előnyt, majd Chara második góljával hiába zárkóztak feljebb a szlovákok, nem tudták már elkapni a veszett fejsze nyelét és esélyük se lehetett hogy megszorongassák az oroszokat. A végeredményt két perccel a vége előtt az MVP Malkin 11. VB gólja állította be. Oroszország 6-2es győzelemmel hódította el az első helyet, a szovjetek 1989es győzelme óta most fordult elő először, hogy egy csapat veretlenül nyerte meg a világbajnokságot. Varlamov ismét 29/31es mérleget postázott és nyolc meccsen védve 1.77es gólátlagot és 93.9%ot ért el, minden meccsét megnyerte a csapatával.

Ez volt tehát az idei jégkorong világbajnokság. Minden jó, ha a vége jó, született egy denveri aranyérem, annak ellenére, hogy a másik három képviselő már a negyeddöntőben búcsúzott. Köszönöm a figyelmeteket, a továbbiakban az Avalanche offszezon cselekményeivel fogunk foglalkozni.

Ezen a hétvégén került sor a 2012-es NLL-szezon nagy döntőjére Rochester-ben, amelyen hatalmas küzdelemben a hazai pályán színre lépő Rochester Knighthawks csapata diadalmaskodott 9-6 arányban a nyugati divíziót nagy meglepetésre meghódító Edmonton Rush felett. Az indián ősökkel rendelkező játékosokra építő egyesület 1995-ös megalapítása óta immár harmadik alkalommal hódította el a bajnoki címet az 1997-es és a 2007-es sikert követően.




















Mivel az alapszakaszban a Rochester a keleti második helyen végzett 7-9-es mérleggel, míg az Edmonton csak negyedik lett Nyugaton 6-10-zel, így az amerikai csapat lehetett a pályaválasztó az egy mérkőzésen eldőlő fináléban. A PO-menetelés alatt az indiánok korábban a Philadelphia Wings-t 14-13-mal búcsúztatták, a keleti döntőben pedig a címvédő Toronto Rock-ot verték idegenben 17-13-ra. Ezalatt a kanadaiak útja az állami rivális Calgary Roughnecks (19-11) és a coloradóiakat búcsúztató Minnesota Swarm (15-3) testén keresztül vezetett, mindkétszer idegenben győztek, így történetük első döntőjében sem kellett kétségbeesniük az ellenfél oroszlánbarlangjától.

Egyértelműen a Rush kezdte jobban a mérkőzést, a csendes első negyed egyetlen gólját a kanadai csapat szerezte, másfél perc elteltével Greer volt eredményes. Érdekes módon több találat nem is esett a játékrész alatt, a vendégek veszélyeztettek többet. A folytatásban sem változott a játék képe, csak annyi, hogy Vinc kapus nem tudta olyan eredményesen tartani magát, a negyed elején kétszer is mattolták őt, 3-0-ra elhúztak a kanadaiak. A menet fele magasságában Jamieson törte meg a jeget a hazaiak számára, de az első gól sem szakította fel a gátakat, épp ellenkezőleg, a következő percekben több kiállítás sújtotta a hazai csapatot, amelyeket A. Wilson és J. Toll jóvoltából többször is kihasznált a Rush. Az első félidő végén az esélytelenebbnek tartott Edmonton 5-1-re húzott el, és a játék minden elemében meggyőzően felül múlták a K-hawks-t, jó úton haladtak a végső győzelem felé.

A szünetben látványosan megrázták magukat a házigazdák, a veterán Accursi vezérletével hamar megkezdték a felzárkózást. A törzsfőnök először saját maga volt eredményes öt perc elteltével, majd kisvártatva Powless is betalált, a tizedik percre pedig már 5-5-re egyenlítettek Jamieson duplájával, mellyel kompletizálta a mesterhármast. Egyre nagyobb bajban volt a Rush, a hazaiak megérezték a vér szagát, és nem voltak hajlandóak abbahagyni a felzárkózást. Kisvártatva S. Williams kiállításával sodródtak hátrányba a vendégek, amely alatt Accursi újra betalált, és még a harmadik negyed befejezése előtti pillanatokban Keogh találatával módosult 7-5-re az állás. A Rochester 6-0-ra nyerte meg ezt a játékrészt, és máris átkerült hozzájuk a lélektani előny. Nem sokkal a folytatást követően már három találat volt a különbség, egyre inkább nyeregben érezhették magukat. Hatalmas küzdelem dúlt a pályán, az Edmonton kezei közül kezdett kicsúszni a mérkőzés, de nem adták könnyen a bőrüket, próbálták még megragadni az utolsó szalmaszálat, és hat perccel a játékidő lejárta előtt Ward jóvoltából 8-6-ra visszazárkóztak. Ennél többre azonban nem voltak képesek, hiába lövöldöztek minden szögből Small-ék, nem tudtak több gólt szerezni, ezzel szemben Jamieson a napi negyedik góljával, egyben nyolcadik pontjával, beállította a 9-6-os végeredményt az utolsó percben, így a Rochester parádés második félidei játékkal hódította el a bajnoki címet, a Rush pedig üres kézzel távozott.

Érdekesség, hogy a bajnokcsapatot az alapszakaszban a Mammoth mindkét egymás elleni randevún legyőzte: január 28-án hazai környezetben 14-11-re vertük őket, míg március 31-én házon kívül 16-12 arányban bizonyultunk jobbnak náluk. Vinc-ék a reguláris bajnokságban nem játszottak különösebben nagy formában, viszont a rájátszásra kiválóan összekapták magukat, ami mindennél többet ért - ideális példa lehet mindenki számára a cselekedetük.

Arról már korábban beszámoltunk, hogy a pontrekorder John Grant Jr lett az évad legértékesebb játékosa és Adam Jones az év újonca, a napokban viszont az is kiderült, hogy előbbit az All-Pro csapatba, utóbbit pedig az All-Rookie csapatba sorolták be. Ezúton is gratulálunk az újabb értékes elismerésekért!

Jövőre visszatérünk, hátha akkor sikerül véghez vinni, amit 2012-ben elkezdünk. Addig pedig szurkoljunk az Outlaws-ért a field lacrosse pályákon!

A remélt javítás helyett még nagyobb gödörbe került a Colorado Rockies csapata, az idei első interliga párharcban háromból háromszor kikaptunk hazai környezetben a Seattle Mariners ellen és visszaestünk a csoport utolsó helyére.























1. meccs, péntek: Rockies-Mariners 0-4
A nyitó meccsre a mostanában leggyakoribb kezdővel álltunk ki, az infielden Helton, Scut, Tulo, Pacheco kezdett, Rosario volt az elkapó, kívül a CarGo-Fowler-Cuddy hármas mozgott, a dobó pedig White lehetett. Az első menetben hamar beszedtünk egy triplet és Seager RBI single ütésével vezetéshez jutott a vendég alakulat, válaszul csak három outot tudtunk felmutatni. A második részt se úsztuk meg, két kieső után Carp tűzött be egy solo HRt, mi továbbra se léptünk pályára. Ezután egy singlet engedtünk, majd Fowler sétájával először kerültünk bázisra, egy rablásnál tovább ő se jutott. A negyedik inning alatt ütöttek egy singlet, melyet double playel semlegesítettünk, viszont támadásban megint nem jutottunk előre. Az ötödikben mindkét részről három-három kiejtés történt, aztán újra akcióba lendültek a vendégek és a singlet követő sikeres SB közben Rosario throwing errorból rögtön a hármasra jutott a futó, így Suzuki sac flyból lehetett eredményes. 3-0s hátrányba kerültünk, két kiesést követően két singlet vágtunk, de a másodiknál az előrébb tartó futót a hármas kanyar előtt megelőzték. A hetedik játszmában White ellen ütöttek egy leadoff ground rule doublet de a soron következő három ütőt mind kiszórtuk, ám mi se tudtuk elkerülni a három kiesést. Aztán megint három-három out következett, majd a kilencedik tetején Reynolds kapott egy triplát, egy SO után Jaso sac flyból szállítottak pontot, végül Roenicke fejezte be az inninget. A legutolsó támadásnak négy pontos hátrányból vágtunk neki, a pinch hitter EYJR hit-by-pitchet kapott és két outtal a hármasra jutott, de CarGo ellen befejeződött a játék és sima vereséget szenvedtünk.
- Ritka gyengék voltunk ezen az összecsapáson, mindössze két ütésre és egy sétára voltunk képesek a teljes meccs alatt. Nem csoda hogy nem volt futásunk és sima vereség lett a vége, alig volt pontszerző lehetőség. A két ütést Scutaro és Pacheco jegyezte single formájában. Rosarionak volt egy remek dobása a kettes bázisra egy rablás megakadályozásáért. White egész jól dobott, hét inning alatt hét ütésből három pontot kapott és összesen hét strikeoutot szórt ki, ám esélye se lehetett elkerülni az idei harmadik vereségét.





















2. meccs, szombat: Rockies-Mariners 3-10
A szombat délutáni meccsre Helton pihenőt kapott, Cuddy helyettesítette az egyes bázison, Colvin került a kezdőbe RFként, a kezdő dobó az újonc Friedrich volt. Az első játék teljesen eseménytelenül zajlott, a másodikban egy sétát követően Seager 2run hazafutása törte meg a csendet és idejekorán hátrányt szedtünk össze. Támadásban Tulo sétája után zsinórban hárman kiestek flyouttal, aztán a harmadik tetején két out után ismét megingott a fiatal denveri dobó, egy walkot és egy singlet követően Montero és Seager RBI single által voltak eredményesek a vendégek. Válaszként csak egy 2out singlet értünk el és a mélyrepülésnek nem volt vége, a negyedik játékrész alatt egy triple után Vargas szerzett pontot érő singlet, mellyel már 5-0 volt a lemaradásunk. A következő játékok csendesen teltek, aztán a hatodik tetején újra bajba kerültünk, Friedrich ellen kieső nélkül töltötték fel a bázisokat, a dobó átadta a helyét Rogersnek, aki azonban képtelen volt hárítani, Ackley 2run doublet szórt, Wells újabb két futót terelt haza, 0-9re álltunk már. Eközben a mieink csak egy singlet szereztek, utána Colvin szenvedett el dupla játékot. A hetedik tetején Rogers hibátlanul tüzelt és végre minimálisan feljebb zárkóztunk, Giambi double után Pacheco RBI singleből szereztünk pontot és még Rosario küldött ki egy 2run homerunt a 3-9es állásért. A nyolcadik inningben Brothers kárára született két single, Rosario passed ball miatt az előrébb tartó futó beért, megkapva a tizedik seattlei runt. A végjátékban több érdekesség már nem történt, nem változott az eredmény, 10-3as pofonba szaladtunk bele.
- Ismét csődöt mondott az offense, mindössze öt ütést szereztünk, de a dobóteljesítmény se közelítette meg az elvárt szintet. Rosario már a hatodik hazafutását vágta egy 2run shot formájában, viszont az ötödik passed ballt jegyezte és pontot is kaptunk belőle. A másik pontunkat szerző Pacheco mindössze negyedik alkalommal ért el RBIt az évben. Tulo bemutatott egy nagyszerű megmozdulást védekezésben. Friedrich öt inninget élt túl, a hatodik elején távozott, addigra 8 pontot hoztak rajta, kellemetlenül elbántak vele.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Mariners 4-6
Az utolsó meccsre Guthrie következett a rotációban, Helton visszakapta az egyes bázist a pihenő után, Cuddy pedig a jobb külső szélre ment ki, Fowler helyett Young Jr kezdett a center fielden, míg Hernandez kisebb sérülése miatt Rosario volt az elkapó. Megint nem kezdtünk jól, Guthrie az első inningben két embert felengedett a szélső bázisokra, ahonnan egy double steal play segítségével Ackley ért el runt, majd Smoak RBI singleből volt eredményes. 0-2 után mentünk először ütni, és 2outnál CarGo vert be egy solo homerunt. A második játék eseménytelen volt, tőlünk egyedül Cuddy hozott egy singlet, de a kettes bázis elrablása után véget ért az akció. A harmadikban Guthrie újra bajba került, egy doublet követően Montero tűzött ki egy HRt két pontért és az őt követő Smoak is a lelátóra bombázott, a back-to-back HRokkal már 5-1re mentek a vendégek. A következő alkalommal három out közt CarGo jegyzett egy doublet, majd a negyedik tetején egyetlen singlet kaptunk, Cuddy double találata után pedig Pacheco szépített egy RBI singlelel. Az ötödikben három flyoutot adtunk, majd EYJR és Tulo járt bázison, de nem jutottak célba. Ezt követően Carp solo hazafutásával 2-6os hátrányba kerültünk, közben Cuddy jegyzett egy újabb doublet. A hetedik menetre már Reynolds jött ki, egy single után a Scut-Tulo-Helton DP segítette a boldogulását, közben egyetlen singlet hoztunk. A Mariners a végjátékban nem szorgalmazta további pontok szerzését, így volt esélyünk a közelebb zárkózásra, a csere ütő Fowler solo HRt lőtt, majd újabb két singlet követően CarGo talált be egy RBI singleből, végül 2in-2outnál Helton ellen fejeződött be a mérkőzés, be kellett érnünk a 6-4es fiaskóval.
- A párharc alatt most játszottunk a legjobban, 12 ütésünk volt, de kevés helyzetet tudtunk kihasználni. Gonzalez 3/5ös hatékonysággal .300 fölé emelte az átlagát, a nyolcadik HRt ütötte és az újabb két ponttal 32 RBInál tart. Cuddyer is három találattal zárt, de pontot nem szerzett, két doublet és egy singlet jegyzett. Fowler már az ötödik HRt lőtte az évben, csereütőként először volt eredményes és már 19 pontos az idényben. Guthrie hat játék alatt hat pontot kapott, nem volt túl magabiztos, három HRt szedett be és a második vereségét regisztrálta. Reynolds és Ottavino jó teljesítménnyel fejenként 1.1 inninget abszolvált.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 28-13 (41 meccs)
2. San Francisco Giants 21-20 (41 meccs, 7.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 19-23 (42 meccs, 9.5 GB)
4. San Diego Padres 16-26 (42 meccs, 12.5 GB)
5. Colorado Rockies 15-25 (40 meccs, 12.5 GB)

Nagyon rosszul jártunk ezzel a hétvégével, mert minden rivális megnyerte a párharcot és visszacsúsztunk az ötödik helyre. A Dodgers kisöpörte a bajnok Cardst, a Giants az A's ellen, a D'backs a KC ellen, a Padres pedig az Angels ellen diadalmaskodott 2-1es összesítéssel. A hét elején a csoporton belül ARZ-LAD párharcot vívnak, a SF Milwaukeeban folytatja, a SD pedig a St. Louishoz látogat.

Nekünk is két idegenbeli párharc következik erre a hétre, az első három napban a Miami Marlins ellen lépünk pályára a következő időpontok szerint: kedd 01:10, szerda 01:10, csütörtök 01:10. Nagyon kéne javítani, mert csak egyre hátrébb kerülünk a táblázaton, de sajnos a következő párharcban se mi leszünk az esélyesek. Reménykedni azért szabad és kell is, hátha egyszer változnak a dolgok. GO ROCKIES!!!