Múlt szombaton kezdte meg szereplését a bajnok Colorado Rapids csapata az MLS idei évadában, és a denveri együttes címvédőhöz méltó, könnyed játékkal aratott magabiztos, 3-1-es diadalt a bajnokság mezőnyéhez újonnan csatlakozott Portland Timbers elleni hazai szezonnyitó mérkőzésen.


















Szenzációs hangulat köszöntötte a bajnoki címvédő csapatot a Dick's Sporting Goods Park-ban, ahová teltházhoz közeli nézősereg látogatott ki, hogy a múlt novemberi kupagyőzelem óta először pályára lépő helyi hősöket köszönthessék. A mérkőzést megelőzően a csapat körbevitte a kupát a stadionban a nézők előtt, majd igazi sziesztahangulatban kezdetét vehette a gálaelőadásnak szánt mérkőzés. A Rapids a tavalyi rájátszásban megszokott, legerősebb összeállításában várta a kezdő sípszót: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Casey, Cummings. Az ellenfél újonc együttesként teljesen ismeretlen volt számunkra, így mindenképpen érdemes volt komolyan venni az oregoni együttest, nehogy kellemetlen meglepetést okozzanak a nagy ünneplés közepette.

Szerencsére a mieink megfelelően készültek fel erre a találkozóra, és az első percek tapogatózását követően a nyolcadik minutumban máris magunkhoz ragadtuk a vezetést, amikor Cummings két embert is átrázott a jobb oldali szögletzászlónál, az alapvonal mellett befelé húzott a labdával, majd a tizenhatoson belülre érve, középre gurított, Casey mellett még tovább csorgott a játékszer, de a hosszú oldalon érkező Jeff Larentowicz már magabiztosan a hálóba lőtt. A korai előnyünk után természetesen hatalmas örömmámorban tört ki az egyébként is nagy kedvvel rendelkező népes coloradói publikum, majd alig egy perccel később Perlaza emelt a kapunk fölé egy ígéretes helyzetet, néhány másodperc erejéig igencsak lélegzetvisszafojtva figyelhettük az eseményeket. Ezt leszámítva viszont nem sok lehetősége adódott a vendég együttesnek, egyértelműen a mieink tartották kézben a mérkőzést, sokat birtokoltuk a labdát, és kisvártatva Cummings újra lerázta az őrzőit a jobb szélen, ám középre adása után ezúttal a kapu előtt Casey elől fel tudtak szabadítani a hátvédek. Jelentős fölényben játszott a Rapids, s amint kicsit rákapcsoltunk, máris könnyedén helyzeteket tudtunk kidolgozni a kissé megilletődött Timbers-szel szemben, és az első félóra végét még igencsak megpörgettük. Először Casey ügyes kiugratásából Omar Cummings lépett ki a védők mögött, első kísérete még a kapusról lepattant, de a labda éppen a csatár előtt maradt, így az ismétlést könnyedén gurította a hálóba, ezzel a jamaicai támadó zsinórban a negyedik szezonnyitón volt eredményes. Alig másfél perccel később egy lecsorgó labda Jamie Smith elé került, aki közel 25 méterre a kaputól középen őrizetlenül maradt, és lendületből egy hihetetlenül nagy gólt bombázott a portlandi kapuba a felső keresztléc segítségével. 30 perc alatt gyakorlatilag padlóra küldtük az ellenfelet, akik már végképp nem találták a helyüket, de a 3-0-s előnyünk birtokában visszavettünk, és a továbbiakban inkább csak őrizgettük az előnyt, miközben Casey kapott egy sárga lapot, ám a folyamatos támadásaink ellenére újabb komoly helyzet már nem adódott a csapat előtt a góllövésre, így az első félidő végén három gólos előnyben voltunk.


















A második félidőben is ráérősen játszottunk, érezhetően nem akartuk erőltetni a további gólok szerzését, melybe talán az is belejátszott, hogy a friss MLS-csapatot jobban tiszteltük annál, minthogy fennállásuk első bajnoki mérkőzésén teljesen elkedvetlenítsük őket. Így aztán átadtuk a területet a zöld mezeseknek, akik az akcióik ellenére sokáig képtelenek voltak egyáltalán kaput eltaláló lövést is elérni. Bő hatvan minutum elteltével cseréltünk először, amikor Casey helyét Amarikwa vette át a csatársorban, majd nem sokkal később a sárga lapos kapitány Mastroeni-t az egyik új szerzemény, Nyassi helyettesítette a befejező 20 percre fordulva. A 80. percben váratlanul szépített a vendég csapat, amikor Cooper távoli szabadrúgása az egyik blokkolni igyekvő coloradói játékoson balszerencsésen irányt változtatva megtréfálta Pickens kapust, és már nem tudta kitornászni a labdát a hosszú sarokból, így a Timbers megszerezte története első találatát az MLS-ben. Mellesleg ez volt a meccsen az első, és egyetlen alkalom, hogy egy portlandi lövés kapura ment volna. A szépítés nem igazán zavarta meg a mieinket, a vezetésünket gond nélkül megtartottuk a végsőkig, az utolsó percekben még Thompson is pályára léphetett Mullan helyén. A végjátékban több helyzetünk is adódott a negyedik gól megszerzésére egy-egy ellenakció végén, de Nyassi nagy lövését, és Smith távoli kísérletét egyaránt hárítani tudta az ellenfél portása. Bár újabb találatot nem sikerült bevinnünk, ettől függetlenül nagyon stabil győzelmet arattunk az évadnyitó mérkőzésen, mondhatni a csapat ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta, és igazi diadalmenettel jelentkeztünk be a címünk megvédéséért.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Nagyszerű első mérkőzés volt, a csapat maximálisan odatette magát az évadnyitóra, a meccs előtti ünneplés nem kényelmesítette el a srácokat, és az első harminc percben lőtt három gólunkkal eldöntöttük a mérkőzést. Végig stabil játékot mutattunk be, rámenős támadásainkkal pedig többször fel tudtuk törni az ellenfél védelmét, Jamie különösen látványos gólt szerzett, Omar pedig nagyszerű formában játszott. Komoly eredménynek tartom ezt a sikert, mert szerintem a Portland egy erős csapat, és több meglepetést fognak még okozni ebben az idényben, csak egy kicsit össze kell még csiszolódniuk. Kíváncsian várjuk a folytatást, úgy érzem, a csapat idén is elég motivált, a tavalyi siker pedig csak még inkább inspirációt biztosít az új céljaink megvalósításához."

- A közelmúltban kiderült, hogy két játékosunk kihagyja a csapat soron következő hétvégi mérkőzését, mivel hazájuk válogatottját képviselik a napokban néhány barátságos meccsen. Az eddigi 21-szeres válogatott támadó Omar Cummings a jamaicai nemzeti együttes színeiben pénteken Venezuela, vasárnap pedig El Salvador ellen léphet pályára. A másik érintettünk, Sanna Nyassi lesz, aki a jövő keddi Egyenlítői-Guinea elleni felkészülési találkozón vehet részt a gambiai csapattal, a középpályás számára ez lehet a negyedik mérkőzése nemzetközi szinten.

- A tartalékcsapatunk kedden egy barátságos mérkőzést játszott le a helyi Colorado Mines iskolai csapatával, mely meccsen Quincy Amarikwa korai gólja ellenére 4-1-es vereséget szenvedtünk, miközben egy gólos hátrányban két kapufát is szereztünk, majd végén az ellenfél két kontrából állította be a végeredményt. A csapatban több fiatal és próbajátékos is lehetőséget kapott, így kissé felforgatott összeállításban léptünk pályára: Joyce - Palguta, Marshall (Armstrong), Holody, Earls - Thompson (Emory), Gill, Nane, LaBauex - Amarikwa (Janniere), Folan (O'Brian, Hemmi).

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 1-0-1, 4 pont (2 meccs)
2. Colorado Rapids 1-0-0, 3 pont (1 meccs)
3. Real Salt Lake 1-0-0, 3 pont (1 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 1-0-0, 3 pont (1 meccs)
5. FC Dallas 0-0-1, 1 pont (1 meccs)
6. Chivas USA 0-1-0, 0 pont (1 meccs)
7. Portland Timbers 0-1-0, 0 pont (1 meccs)
8. San Jose Earthquakes 0-1-0, 0 pont (1 meccs)
9. Seattle Sounders 0-2-0, 0 pont (2 meccs)
 
A Rapids az idénybeli második mérkőzését a tavalyi főcsoport-utolsó Chivas USA otthonában vívhatja meg a Home Depot Center-ben, ahol még a két hiányzónk távollétében is esélyesnek számíthatunk. A gótok elleni találkozó vasárnapra virradóra kerül megrendezésre, Közép-európai idő, nyári (!) idő számítás szerint hajnali 04:30-as kezdéssel. Szurkoljunk ismét együtt a coloradói együttesnek, akik a sikeres rajt után bízhatnak a további eredményes folytatásban!

Az elmúlt napokban a Denver Nuggets a Keleti parton túrázott. Kemény ellenfelekkel csapott össze Karl gárdája, hiszen a Hawks, a Magic és a Heat voltak a vetélytársaink. Innen hazatérve megkezdtünk egy négy mérkőzésből álló hazai szériát, ennek első, Raptors elleni mérkőzéséről is olvashattok az alábbi összefoglalóban.






















Jó formában érkezett a csapat az Atlanta Hawks elleni összecsapásra, ám ennek ellenére nehéz mérkőzésre lehetett számítani. A találkozó első perceiben jól játszottunk, gyorsan sikerült is elhúzni hat ponttal, de az Atlanta hamar észbe kapott és felzárkózott. Innentől kezdve elég szorosan alakult a mérkőzés. A második negyed elején a Hawks fordított és sikerült egy kicsit leszakítaniuk is minket, de köszönhetően Nené és Lawson remek játékának, még ebben a negyedben visszavettük a vezetést. A harmadik negyedben egy kicsit még sikerült is növelni az előnyünket, ekkor már volt, hogy tíz ponttal is vezettünk. A magabiztosnak tűnő vezetés ellenére, nem nyugodhattunk meg a záró játékrész előtt. A negyedik felvonásban a hazaiak mindent megtettek, hogy egyenlítsenek, eleinte közelebb is lopakodtak. A hajrában aztán előlépett JR Smith, aki a kegyetlen hárompontosaival alaposan megtépázta a Hawks esélyeit. Mellette még Nené és Afflalo voltak kimagaslóak az utolsó negyedben. A nagyszerűre sikerült hajrának köszönhetően végül elég simán, 102:87-re győztünk Atlantában. Ismét a nagyszerű csapatmunka eredményezte a sikert, Nené, Afflalo, Lawson, Chandler és Smith is jól teljesítettek. A legeredményesebb a brazil center volt, 20 pontja mellé még 4 blokkot is elkönyvelhetett ezen a találkozón. Lawson egy pont híján dupla-duplával zárta a mérkőzést, a 10 assziszt így is nagyon szép. Ami neki nem sikerült, az összejött Chandlernek, Ő elérte a dupla-duplát, méghozzá 14 ponttal és 10 lepattanóval. Afflalo 15 pontot szerzett és hozta a tőle megszokott rendkívüli hatékonyságot. A meccset talán JR döntötte el, a negyedik negyedbeli produkciójával, ezért nálam Ő volt a mérkőzés legjobbja, 15 pontot szerzett.

Kemény mérkőzés várt ránk Orlandóban a Magic ellen. Az esélyeinket növelte, hogy Gallinari visszatérhetett a csapatba, de Karl egyelőre csak a padon szorított neki helyet. A mérkőzés az elejétől fogva nagyon kemény csatát hozott, az első negyedben fej-fej mellett haladtak a csapatok. A nyitó játékrész végén, majd a második elején sikerült hat ponttal ellépnünk, ez az előny ezen a mérkőzésen már komolynak számított. A félidőig már nem tudtuk megőrizni a fórunkat, a Magic fordított, így ők mehettek öt pontos előnnyel a pihenőre. A folytatásban sem változott a mérkőzés képe, továbbra is nagyon szoros maradt az állás, három-négy pont volt a legnagyobb különbség és többnyire mi voltunk hátrányban. A negyedik negyed utolsó két percében dőlt el csak a mérkőzés, ekkor Chandler hármasával két pontra sikerült felzárkóznunk. Miután az ellenfélnél Howard, majd Bass is elhibázta egy-egy büntetőt, megnyílt a lehetőség, hogy egyenlítsünk. Nené és Gallinari keze nem remegett meg a büntetővonalon állva, így a vége előtt öt másodperccel, az olasz büntetőinek köszönhetően 82-82-nél kiegyenlítettünk. Alig több mint öt másodperce maradt a Magicnek, hogy elkerülje a hosszabbítást, Nelson hozta fel a labdát, vele szemben Lawson védekezett. A hazaiak irányítója nem passzolta le a labdát, nem is próbált betörni, abban bízva, hogy a bírók majdcsak befújnak egy faultot, hanem inkább úgy döntött hogy jó messziről, Lawsonnal az arcában ráemeli a triplát, ami bánatunkra a gyűrűben kötött ki. Ez volt a mérkőzés utolsó mozzanata, a Magic ezzel a bravúros dobással 85:82-re megnyerte a mérkőzést. Kemény küzdelmes meccs volt, sajnos Howarddal nem tudtunk mit kezdeni, 18 lepattanó, 16 pont és 5 blokk volt a mérlege a meccs végén. A negyedik negyed derekán, pont a hajrá előtt, JR Smith kiszállt a mérkőzésből, majd a legvégén még Felton is sérülést szenvedett. Ezek sem a mi javunkra szóltak. A csapatból Chandler volt a legjobb pontszerző, 20 ponttal zárt. Nenének egyetlen lepattanó hiányzott a 14 pontja mellé, hogy dupla-duplát érjen el, de Howard mellett nem lehetett könnyű dolga. Mindenképpen pozitívra sikerült Gallinari visszatérése, jól játszott, sok faultot harcolt ki, összesen 17 pontig és 6 lepattanóig jutott. Úgy érzem, ha valakinek még egy kicsit jobban megy a játék, vagy Smith a hajrában pályára lép és szerez pár bravúros kosarat, akkor talán nyerhettünk is volna. Összességében tisztesen helyt állt a csapat, és ez a vereség mindenképpen vállalható.

A három meccses keleti túra utolsó állomása Miamiban volt. Orlando után ismét nehéz mérkőzés várt a Nuggetsra. A hazai csapat mindjárt a mérkőzés legelején elhúzott, egy tíz pontos rohammal nyitották a mérkőzést Wade-ék. Később a különbség még tovább nőtt, de a negyed végére sikerült tíz ponton belülire ledolgozni a hátrányt. A második negyedben két pontra is megközelítettük a vendéglátókat, de egyenlíteni nem tudtunk, a szünetig pedig visszaállt, a magabiztos 8-9 pontos vezetésük. A pihenő után egy kicsit az öltözőben ragadtunk, a Heat ebben az időszakban még továbbnövelte az előnyét, ami ekkor már bőven tíz pont felett is volt. A negyed végére Gallinari és Smith remeklésének köszönhetően sikerült közelebb zárkózni, némi reményt hagyva az utolsó játékrész előtt. A záró negyed elején még közelebb kerültünk, négy pontra is feljöttünk. A hajrát azonban jobban bírta a Heat, így ezúttal, a nagy igyekezet csak a tisztes vereségre volt elég. A végeredmény 103:98-as vereség lett. Még Orlandóban elveszítettük Feltont, majd e mérkőzés elején Afflalo is megsérült, ez egy kicsit felboríthatta a Karl által megálmodott taktikát. A sérülések miatt, Lawson kénytelen volt csaknem a teljes mérkőzést a pályán tölteni, a nagy terhelés ellenére szépen helytállt a fiatal irányító. A kezdőcsapatunk nem remekelt a meccsen, elképzelhető, hogy fáradtak voltak a Magic elleni nagy csatát követően. A padunk annál inkább tündökölt, különösen Gallinari és Smith voltak elemükben. Az olasz kiscsatár 23 pontot szerzett, JR még rajta is túltett, Ő 27 pontot szorgoskodott össze. Ketten 50 pontot szereztek a padról beszállva, ami nagyon komoly teljesítmény.























A túra végeztével a csapat visszatért Denverbe, ahol a Toronto Raptors gárdáját fogadtuk elsőként. Afflalo sérülés miatt hiányzott a mérkőzésről, ezért Karl kénytelen volt átszervezni a csapatot, Gallinari és Chandler is kezdőbe került, mellettük még Nené, Martin és Lawson voltak az első ötös tagjai. A mérkőzést jól kezdte a vendég csapat, eleinte úgy tűnt, akár szorosan is alakulhat a találkozó. Az első negyed végére aztán megráztuk magunkat és 13 ponttal elhúztunk az ellenféltől. A második negyedben még tovább nőtt az előnyünk és kezdett egyre inkább egyesélyessé válni a találkozó. A különbség már a harminc pontos határhoz is közelített, a félidőig 72 pontot szereztünk, a Raptors 44-ével szemben. Óriási fordulatnak kellett volna bekövetkeznie ahhoz, hogy egyáltalán izgalmas legyen ez a találkozó. A harmadik negyedben viszont nem változott a játék, így az utolsó játékrészt már tetemes előny birtokában várhattuk. A záró negyedben szinte csak a cserék léptek pályára, a győzelmünk egy percig sem forgott veszélyben. Végül  a szezon egyik legkönnyebb mérkőzésén 123:90-re diadalmaskodott a csapat. Sok jó teljesítmény volt a csapatban. A legeredményesebb játékosunk Lawson volt, a maga 23 pontjával, e mellé még 8 asszisztot is kiosztott. Kezdőből még Nené játéka volt kiemelkedő, 18 ponttal és 7 lepattanóval. A cserepadunk sok lehetőséghez jutott ezen a meccsen. Harrington végre hasznos tagja volt a csapatnak, 15 pont mellé még 6 lepattanót és 6 gólpasszt is szerzett. A másik meglepetés Forbes volt, majd' 18 percet töltött a pályán, ez idő alatt 14 pontra volt képes. Afflalo sérülése ellenére Smith a padon kezdte a találkozót és ezúttal is bizonyította, hogy ez a neki való pozíció. Remekül játszott, 13 pontot, 10 lepattanót és 8 gólpasszt hozott össze ezen a találkozón, nem sokon múlott, hogy tripla-duplával zárja a találkozót.

Úgy gondolom, elégedettek lehettünk a csapattal ezen a négy mérkőzésen. A Keleti kiruccanás alkalmával elszenvedett két vereség bőven a vállalható kategóriába sorolandó. A Hawks legyőzése nem lepett meg, elnézve a mostani formájukat, Orlandóban és Miamiban nyerni viszont a bravúr lett volna. Most egy négy meccses hazai szériában van a csapat, ennek volt az első meccse a Raptors elleni találkozó. Holnap hajnalban a Spurs érkezik a Pepsi Centerbe, illene már visszavágni a korábbi botrányos mérkőzések után, aki teheti keljen fel és szurkoljon a csapat sikeréért!

A közeljövő programja:

Csütörtök, 03:30 San Antonio Spurs @ Denver Nuggets
Szombat, 02:00 Washington Wizards @ Denver Nuggets
Jövő csütörtök, 03:00 Sacramento Kings @ Denver Nuggets
Jövő szombat, 04:00 Denver Nuggets @ Sacramento Kings

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 45-24 (69 meccs)
2. Denver Nuggets 42-29 (71 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 41-30 (71 meccs)
4. Utah Jazz 36-35 (71 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 17-54 (71 meccs)

Tovább folytatta zsúfolt menetelését a Colorado Rockies csapata az MLB felkészülési időszakában és az arizonai Cactus League küzdelmeiben újabb hét meccsen vagyunk túl. Kevesebb mint két hét van hátra az idei szezon kezdéséig, egyre több kérdőjelre választ kaphatunk, hogy kik lehetnek ott a 25ös keretre és további játékosokat küldtünk le a farmcsapathoz. Közben talán a rajt közeledtével a húzóembereink formája is kezd egyre jobb lenni.




















Múlt kedden a Chicago Cubs split squad csapatával mérkőztünk meg Mesaban, akik ellen 4-2-es magabiztos sikert arattunk. A mieink már 4-0ra vezettek, a Cubs csak az utolsó játékban tudott közelebb zárkózni. Helton egy biztonsági játékkal szerezte meg az előnyt a negyedik inningben, majd Rogers sac fly akciójából is beért egy futó, a közben vétett error miatt pedig még egy, a negyedik pontunkat a nyolcadik menetben Rosario postázta egy grondoutos kiesés alatt. Esmil Rogers volt a kezdőnk ezen a meccsen és fantasztikus teljesítményt nyújtott, az öt inninget kapott pont nélkül postázta, a minimális 15 ütővel nézett szembe. Egyetlen singlet hoztak ellene, de akkor is tovább ment a játkos a kettes bázisra, akit CarGo könnyedén kiszórt egy outfield assisttal. Eközben három SO is jutott a SPnek az idénybeli első győzelme alkalmával, ezzel a sikerrel pedig nagy esélyese lett az ötödik kezdő dobó posztnak. A négy csere mindegyike kapott ütést, összesen nyolcat, de csak a fiatal Escalona kárára tudtak szerezni két pontot a végén, sokkal biztatóbb, hogy Belisle, Lindstrom, Street mind jól kezelte a szorult helyzeteket. A támadóink mindössze négy ütést tudtak papírra vetni CarGo, Lopez, Paulsen, Iribarren révén. A sor tetején Taveras és S. Smith is találat nélkül maradt, Iannetta legalább két sétára képes volt. A meccs után három embert visszaminősítettünk a Triple-A csapathoz: a tehetséges IF Chris Nelson tavaly a szezon hajrájában remekül játszott, de a tavasszal eddig csak .130at ért el, a Cubs elleni meccsen például 0/3al lőtt öt bázison hagyással; a rutinos Michael McKenrynek nem sok esélye lehetett beleszólni a catcher kérdésbe; a harmadik pedig a dobó Clayton Mortensen volt, aki papíron kezdő helyért versenyzett, de szerintem ezt ő maga sem hitte el.



















A másnapi folytatásban Surpriseban nagy hátrányból fordítva győztünk 11-10-re egy hihetetlen összecsapáson a tavalyi WS-résztvevő Texas Rangers ellen. Az ötödik inning után már 9-2re vezetett a Rangers, de nem engedtük nyerni őket és a 22-11es ütő arányunknak köszönhetően megfordítottuk a meccset négy homerunt ütve. Ez volt a visszatérő meccse a közel három hetet pihenő Stewartnak, aki a mérkőzés első felét letolta 3Bként, közben 1/2es lőlapjára egy singlet és egy walkot írt. Az első bázison kezdő Ty Wigginton a nyitó játékban egy solo HRt lőtt, ezzel az előidényben már harmadszor bombázott a stadionon kívülre, viszont több ütése nem volt a meccsen. A veterán Jason Giambi a DH posztot betöltve megint lecsapott és a hatodik inningben az egy pontos bombájával indította meg a felzárkózást, igaz ezen kívül ő is csak egy walkot hozott. Váltótársa Jacobs egy 2run HRt tűzött a hetedik játékban, majd a befejező menetben Garner két pontos rakétájával értük be az ellenfelet 10-10nél. Hatalmas meccse volt a sérülés után formába lendülő Eric Young JR-nak és 4/6os statisztikát postázott a leadoff helyről, még egy pontot is szerzett, bár mindkét rabló kísérletét lekapcsolták. Fowler korán megsérült, így Willy Taveras csatlakozott a második helyre CFnek, a rutinos játékos pedig három singleből három RBIt kényszerített ki. A 2/3as Troy Tulowitzki ugyancsak hozott egy pontot, Charlie Blackmon három ütést süllyesztett el, Spilborghs egy találatot ért el, viszont Pacheco csak 0/3ra volt képes. A dobó Hammelnek rettentő pocsék meccse volt, az eddig szárnyaló önbizalmát egy három inning alatti nyolc futásos meccse tette tönkre, közben három homerunba és összesen hét ütésbe nézett bele. A váltótársak közül Stults és F. Morales is kapott még egy-egy pontot, a többiek viszont ütést sem szenvedtek el. Betancourt és a Wt hozó Daley egy-egy strikeoutot csinált, Baker pedig két walk ellenére hozta a savet az utolsó játékban.

Ezt követően a Chicago White Sox volt az ellenfelünk csütörtökön a Salt River Fieldsen, akiktől 12-6-ra kikaptunk és megszakadt a három meccses győzelmi sorozatunk. Erre a meccsre úgy terveztük, hogy G. Reynolds kaphat a lehetőséget a bizonyításra, Ubaldo pedig a B csapat meccsén dobhat, de a tartalékok összecsapása elmaradt, így az ace lett a kezdődobó. Talán megzavarta őt a hirtelen váltás, vagy egészen más probléma hátráltatta, mindenesetre rá nem jellemzően gyenge volt: 4.1 inning alatt hét futást kapott nyolc ütésből és még négy sétát engedélyezett, első veresége volt a tavasszal. Hamar nagy hátrányba kerültünk, a hetedik játékban a már farmolt McKenry 3run HR shottal feljöttünk 8-6ra, de az utolsó menetben White négy pontot nyelt be, így végleg sima lett az összecsapás. Carlos Gonzalez a három beállásában két singlet találatot mutatott be, a groundout közben pedig RBIt regisztrált. Rajta kívül még Todd Helton is elért egy pontot és Cole Garner is újra betalált egy double után ill. egy remek cutoff dobást is végrehajtott a meccsen. Fowler sérülése miatt S. Smith volt a felső ember, 1/3ra volt képes, csakúgy mint az őt követő Herrera, aki még az első errort is regisztrálta a Cactus Leagueben, Lopez és Iannetta szintén jegyzett ütést, elentétben Stewarttal. A dobóink közt M. Reynolds tovább gyengélkedett, megint beszedett egy futást, így egyre érdekesebb lehet Rex Brothers szerepe, ugyanis a balos helyért folytatott harcban könnyen kiszoríthatja a favoritot, ezen a meccsen háromból három SOt hozott és még nem kapott futást az előidényben. Az érdekes nevek közül még Belisle scoreless maradt.




















A pénteki meccset is a Rockies tavaszi komplexumában rendezték meg a korábban egyszer már legyőzött Milwaukee Brewers ellen, akiket újra legyőztünk 9-7 arányban. Nagyon fordulatos meccs volt, mert gyorsan 5-0s előnybe kerültünk az első játékban, az ötödik közepére viszont fordított a Brew Crew, majd a Rox került előnybe, 7-7 után pedig a nyolcadik menetben szerzett pontjaikkal döntöttük el a meccset. Az elején CarGo RBI double nyitotta a pontgyártást, majd Tulo haza küldte őt, Helton sétája után Ty Wigginton mindkét futóval pontot szereztetett egy double révén, ezzel már 8 RBInál tart az előidényben, illetve még Spilborghs is eredményes volt egy két bázisos találattal. G. Reynolds ezt a meccset kapta meg az előző fellépés helyett, az első három inning alatt egyetlen futót engedett pályára, majd a következő kettőben hat futást szedtek össze ellen és a hat inning alatt összesen kilenc ütést kapott, nagyot romlottak az esélyei az ötödik dobó helyére. A hetedik játékban a csere ember Ben Paulsen egy 2run RBI singlelel vette vissza a vezetést, majd Lindstrom ellen egyenlítettek, aki így BSt és győzelemt egyaránt elérte, mivel a következő támadó játékban Nelson egy sac bunt, J. Morales pedig egy single ütés után szállított futást. A kilenc ütésünket kilenc különböző játékos hozta, a kezdőből csak Helton és Iannetta nem mutatott be érvényes találatot, de mindketten sétáltak. A többi dobónk közül M. Reynolds javított és hibátlan inninget hozott, Paulino pedig egy single dacára biztosan termelte be az első savet.




















Aztán szombaton a Cincinnati Reds volt az ellenfelünk Goodyearban, és a korai vezetésünk ellenére nagyon sima 10-3-as zakót szenvedtünk el. A különleges alkalommal LFt játszó Ty Wigginton egy RBI single által már a kilencedik pontját szerezte az előidényben, viszont ezen kívül három embert is bázison hagyott. Stewart ugyanúgy háromból egyszer talált, az egyetlen pontját egy biztonsági játék után regisztrálta. Hozott még egy-egy ütést Herrera (plusz error), Giambi, Lopez, Spilborghs (plusz error) és két meghívott próbajátékos, közben Fowler újabb meccset hagyott ki a kisebb sérülése miatt. A Cincy elleni fellépést a nagy visszatérő Maine kapta meg, de nem igazán tudott élni a lehetőséggel és az első három inningben négy ütése közt kettő HRt vittek be rajta és végül öt pontot szedett be a veresége közben. Így ha eddig voltak is szerény esélyei a kerettagságra, ezután még inkább mérséklődtek. A cserék sem tudtak sokat javítani, F. Morales két, Lindstrom három futást nyelt be, közben legalább Street magabiztos volt, és a balos Stults szintúgy kapott pont nélküli két játékkal vétette észre magát. A mérkőzés után a minor campre küldtünk néhány játékost. Köztük a legkomolyabb benyomást Charlie Blackmon tette az előidény meccseken, a fiatal outfielderre érdemes lesz jobban figyelni a jövőben. A pinch hitter helyért versengő Ben Paulsen is a jó teljesítménye ellenére nem fért be a csapatba (1 HR, 4 triple), csakúgy mint az utility man Hernan Irirbarren sem. A két dobó száműzése viszont teljesen várható volt, Sean White és Claudio Vargas sem volt túl egetrengető az előidény alatt.

Vasárnap visszatértünk Talking Stickbe és a Los Angeles Angelsel szemben egy érdekes meccsen 6-6-os döntetlenre végeztünk. Három inning után már 6-0ra mi vezettünk, de a következő három játékban kiegyenlítettek, majd több pont már nem esett. Az előidényben csak egy extra inninget játszanak, ha kilenc játék után döntetlen van, és ha abban egyik csapat sem kerül előnybe, akkor eldöntetlennek minősítik a találkozót és egyik félnek sem írnak be győzelmet vagy vereséget. A jó kezdésünk leginkább a shortstop Troy Tulowitzki remeklésének volt köszönhető, mivel az All Star játékosunk elsüllyesztette első hazafutásait a tavasszal és belőtt egy 3run HRt és egy solo HRt két egymást követő ABben, így összesen négy pontot hozott a konyhára háromból három találattal, mellyel megduplázta eddigi pontjai számát. Tulo tehát kezd visszatért az éles üzemmódba. A denveriek másik két pontja az elkapó Chris Iannetta nevéhez fűződött, aki sac flyból valamint egy singleből volt eredményes, talán az önbizalmának jót tettek a pontok és végre .200 fölé keveredett az átlaga. Helton és Herrera mindketten két ütéssel zártak és mindketten egy doublet lőttek, továbbra is tartják a .350 feletti hatékonyságukat. Jó napjuk volt az ütőinknek, 12 találatot jegyeztünk, a kezdőből egyedül a visszatérő leadoff hitter Fowler ment le 0/4el. Rogersnek becsúszott most egy gyengébb mérkőzés és az öt inning alatt nyolc ütést és hat futást hoztak rajta, sajnos újra a szerencsétlenebb énjét mutatta. Ettől függetlenül még mindig az ötödik SP hely első számú várományosa. F. Morales vesztette el az előnyünket a hatodik játékban, miután Rogers utolsó embereit nem tudta feltartóztatni. Street egyetlen ütéssel volt futás nélküli, közben még Brothers és Paulino is makulátlan meneten volt túl.

Végezetül hétfőn kevés sikerrel jártunk hazai pályán a San Francisco Giants ellen, mivel a harmadik inning közepén az 5-0-s vezetésünknél az esőzések miatt félbeszakadt a találkozó. Így mivel nem jutottunk el az ötödik játékig, nem hirdettek végeredményt, hiába kezdtünk jól. Már délelőtt tudni lehetett, hogy esni fog, így a nagy meccsre tervezett kezdő dobó Hammel a B csapat meccsét tolta le, hogy biztosan meglegyen a napi játéka, a SF elleni fellépést pedig a bullpen tagjaival próbáltuk abszolválni. A korai előnyt CarGo RBI single, Stewart biztonsági játéka, Fowler triple utáni errorból való hazaérése, Lopez RBI single és Stewart újabb RBI találata jelentette. Balszerencse volt hogy nem tudtunk tovább játszani, mert nagyon jól kezdtünk Lincecum ellen, akit már lecseréltek. M. Reynolds volt az alkalmi kezdő dobó, aki az első két dobójátékában hibátlan maradt, másnak azonban már nem volt lehetősége a dombra lépnie.


















Menet közben Tracy bejelentette a kezdő dobó rotation első négy emberét sorrendben: Jimenez, De La Rosa, Chacin, Hammel. Az ötödik dobó kérdése még nem dőlt el, de Rogers az esélyes Maine és G. Reynolds előtt.

A Cactus League jelenlegi állása:

1. San Francisco Giants 18-8
2. Colorado Rockies 15-8
3. Kansas City Royals 14-8
4. Seattle Mariners 12-7
5. Cincinnati Reds 14-9
6. Milwaukee Brewers 13-9
7. Los Angeles Angels 11-12
8. Cleveland Indians 10-11
9. San Diego Padres 10-12
10. Texas Rangers 10-12
11. Oakland Athetics 10-14
12. Chicago Cubs 10-15
13. Chicago White Sox 9-14
14. Los Angeles Dodgers 9-16
15. Arizona Diamondbacks 9-19

A következő mérkőzések:

Március 24., csütörtök, 02:40 Colorado Rockies - Seattle Mariners
Március 24., csütörtök, 21:05 Los Angeles Angels - Colorado Rockies
Március 26., szombat, 02:40 Colorado Rockies - Texas Rangers
Március 27., vasárnap, 04:05 Oakland Athletics - Colorado Rockies
Március 27., vasárnap, 22:05 Chicago Cubs - Colorado Rockies
Március 27., vasárnap, 22:10 Colorado Rockies - Oakland Athletics
Március 28., hétfő, 22:05 Seattle Mariners - Colorado Rockies
Március 29., kedd, 22:10 Colorado Rockies - Seattle Mariners
Március 31., csütörtök, 01:05 Tulsa Drillers (Double-A) - Colorado Rockies (Tulsa, Oklahoma)

Már csak ez a 9 meccs van hátra a felkészülésből, aztán április 1től végre megkezdődik a 2011es MLB szezon.

Az elmúlt időszakban a Colorado Avalanche gárdája többségében idegenbeli mérkőzéseket játszott le, ám az eredményekben nem történt különösebb változás a megszokott trendhez képest: sok vereség és néha egy-egy győzelem jellemzi hokisaink szereplését immár hetek óta. Teljesen biztos már, hogy a csapat csupán a bajnokság sereghajtói között fog zárni az évad végeztével, legfeljebb a pontos pozíció lehet még kérdéses, ami a draftolási sorrend meghatározása szempontjából egyáltalán nem mellékes.


















A legutóbbi bejelentkezésünk óta március 11-én játszott először a csapat, amikor 6-2-re veszítettünk az Anaheim ellen hazai környezetben; másnap Nashville-ben 4-2-es fiaskóban volt részünk; majd a múlt szerdán kezdődő kanadai idegenbeli túra első felvonásán ugyancsak 4-2-re kaptunk ki a Vancouver-től; aztán Calgary-ban 5-2-vel léptek túl rajtunk; legutoljára pedig az Edmonton ellen szétlövésekkel győztünk 3-2-re, mellyel közel egy hónap után sikerült újra meccset nyernünk.

- Az elmúlt hetekben tartó hullámvölgyön felülkerekedve, Duchene ismét a csapat élére állt, és a legutóbbi meccseinken újra tehetségéhez méltó formában játszott. A másodéves center az utolsó négy mérkőzés mindegyikén pontszerző volt, ezalatt összesen hat pontot szorgoskodott össze, közben az Edmonton ellen szépségdíjas megmozdulásból volt eredményes. Újra egyre bátrabban veti bele magát a támadójátékba, nagyszerű lendülettel igyekszik, remekül ismeri fel a helyzeteket, hogy mikor kell a passzt, mikor a lövést választania, gyakorlatilag újra a régi, megszokott formáját idézi. A pontjai megszaporodásával visszafoglalta vezető helyét a csapaton belül kanadai táblázaton, és jelenlegi 56 pontjával megdöntötte az újonc szezonjában bemutatott termelését. Hatékony teljesítménye nagyban köszönhető Olver-nek is, akinek személyében végre újra talált egy hozzá hasonlóan a kreatív, gyors sortársat, s együtt remek támadásokat képesek vezetni. Az újonc széleő az utóbbi időben végre megkapta az érdemi játéklehetőséget, 16-18 perceket tölthet jégen egy góllövő sorban, és remekül oda is tudja tenni magát, több alkalommal is életveszélyes formában játszott szülőkörnyezetében, mire a Calgary ellen meg tudta szerezni karrierje első NHL-es gólját. A harmadik ízben felrendelt tehetség 10 mérkőzés után jelenleg négy pontot regisztrál a legjobbak között. Gyakorlatilag Duchene magára találásával fordított arányosságban esett vissza Stastny teljesítménye, bár egy meccset ki kellett hagyni hátfájása miatt. Azok után, hogy 26-osunk az elmúlt hetekben tartotta magát, mostanra elhalványult, és a minnesotai 1+1-e után az utóbbi három találkozón pontot sem szerzett, így megrekedt 53 pontnál, miközben harmadik játékosunkként elérte a 20 gólos mérföldkövet. Vele együtt a mellette játszó Jones is kissé visszaesett a kanadai földön megrendezett találkozókon, és több fokozattal gyengébben muzsikált az utolsó néhány fellépésén, mint előtte mondjuk az egész februári hónapban. Közben az Anaheim ellen szerzett találatával már 24 gólos az évben, így változatlanul versenyben van érte, hogy a látványos 30-ast elérhesse az idény végére, de ehhez mindenképpen újra meg kéne ráznia magát. Hejduk csupán az elmúlt időszak első két mérkőzésen tudta vállalni a játékot, mivel a Wild elleni asszisztja után a Ducks elleni találkozó második harmadában összeszedett egy váll sérülést, s azóta átmenetileg harcképtelen. Eddigi utolsó két meccsén egyaránt -3-at jegyzett, így egykori +52-es +/- bajnokként szégyenszemre jelenleg -21-gyel szerénykedik. Fontos lenne, hogy még visszatérjen, mert a következő meccse lenne a 900. fellépése a csapat színeiben, és változatlanul egy találat választja el tőle, hogy sorozatbeli 11. idényében is elérje a 20 gólt. Porter is gyakran megfordult a felső sorokban, de alaphelyzetben továbbra sem való ennyire magasra, becsületére legyen mondva, a mínuszgyűjtés mellett a közelmúltban újra elsüllyesztett egy lesipuskás találatot, ezzel már 13 gólnál tart a szezonban. Yip szintén gyakori vendég az 1-2. sorban, de gyakorlatilag mind a négy sorban eltöltött már hosszabb-rövidebb időt az elmúlt két hétben. Nagyobb baj, hogy mindenütt eredménytelen, és még ha a mezőnyben szépen igyekszik is, a kapu előtt rendre begörcsöl, és immár 14 mérkőzés óta még csak pont sem került a neve mellé, gólt pedig január 24-e óta nem lőtt. Stoa szerencsésen túl van a vakbélműtétjén, és a kanadai túra alatt csatlakozhatott is az együtteshez, az utolsó két meccsen pályára lépve rámenős produkciót mutatott be Stastny társaságában, pontot ugyan nem szerzett, de az Oilers elleni büntetőpárbajban az ő góljával szereztük meg a győzelmet Khabibulin ellen.




















- A másodéves O'Reilly remek formát kapott el a közelmúltban, amikor átmenetileg a második sort centerezhette, azóta viszont újra hátra szorult a 3-4. trióba, jóval kevesebb jégidőt kapva. Volt egy periódusa, mikor négy meccsen belül három gólt szerzett, az utóbbi három találkozóján viszont ismét pontképtelen volt a védekező sorokból, és csak a piszkos munkából tudja kivenni a részét, és meccsek óta folyamatosan negatív plusz/mínuszt jegyez. Winnik is állandó ingázásban van a sorokon belül, a másodiktól a negyedikig akár egy meccsen belül is bárhol megtalálható, közben kezdi újra elkapni az őszi ritmusát, s kemény defenzív produkciója mellett a letámadást is újra lelkesen végzi, ráadásul minden meccsen több kapura lövés is jutott neki mostanság. A Preds ellen betalált, ezzel már 9 gólos, közel egy hónap után volt ismét eredményes, talán még a szezon hajrájára ő is össze tudja kapni magát. A Blues-tól megszerzett McClement változatlanul pont nélküli a csapat színeiben, leginkább emberhátrányban képes átlagon felüli teljesítményre, ahol tényleg a csapat hasznára tud lenni, egyébként keveset tud hozzátenni a játékunkhoz, támadásban továbbra sem tényező, védekezőjátékát pedig jelentősen elhalványítja a rengeteg negatív statisztika. A fenegyerek McLeod az első adandó alkalommal megdöntötte az egyéni kiállításperc-rekordját az Anaheim elleni bunyójával, azóta is lelkesen gyűjti a kiállításokat, hiszen már 176 minutumnál jár. Csodák csodájára pedig Calgary-ban a találkozó utolsó másodperceiben, kettős emberelőnyből gólt ütött, ezzel napra pontosan három hónap után újra eredményes tudott lenni. A megbízható Dupuis az utóbbi időben egyre többször szorult ki az összeállításból, nagyon keveset vállalkozott támadásban, beleszürkült a meccsekbe, és a védekezésünket sem mindig tudta hatékonyan segíteni, így a 13 csatár közül gyakran ő volt a létszámon felüli ember. Koci az elmúlt ötből három meccsen tette tiszteletét a pályán, a biztonsági ember szolgálataira azonban ezúttal nem volt szükségünk, még csak kiállítást sem szedett össze 2-4 perceket játszva. A sérülések miatt egy meccs erejéig feltűnt a csapatnál Van der Gulik, és a farmcsapatunk pontgyárosa a nashville-i összecsapáson egy gólpasszt vállalt, majd másnap már utazhatott is vissza a playoff-ért hajtó AHL-es egyesületünkhöz.



















- A hátsó alakzat vitathatatlan vezére Johnson, akit a közelmúltban szereztünk meg a Blues-tól. Bár eleinte nem volt zökkentőmentes a beilleszkedése, most már kifejezetten hasznos teljesítményt nyújt mindkét irányba: sokat vállal támadásban, nagyszerű érzékkel viszi fel a korongokat, és közben kemény lövéseket tűz meg a kék vonalról, hátul pedig sziklaszilárd a kapunk előtt, és az ütközéseit is bátran végig viszi. A Vancouver ellen nagyszerű gólt szerzett emberelőnyből, első 13 meccsén már a harmadik találatát szerezte a klub színeiben, miközben a Flames ellen egy lábsérülés révén kevesebbet játszott, az Oilers ellen pedig lebonyolította első bunyóját az Avs mezében, mely egyúttal pályafutása mindössze ötödik verekedése volt. Tényleg minden téren felnőtt a feladatához, s a csapat iránti elkötelezettségéről is tanúbizonyságot tett, lehet rá számítani, a jövő védelmének alappillére lehet. O'Byrne a kellemetlen arcsérülését követő visszatérése óta mintha csak még jobban felbátorodott volna a rácsos sisakban, pedig talán azt hihetnénk, hogy egy ilyen rémisztő sérülés elbizonytalanítja a játékosokat, de nála ez nem így van, félelmetes fizikai harcokban vesz részt, szinte keresi a testi kontaktust a riválisokkal, akiket rendre kőkeményen helyben is tud hagyni. Iszonyatosan fontos védőmunkát végez meccsről meccsről, rendre kihasználja hatalmas termetét, az utóbbi két alkalommal már a 25 perces jégidőt is átlépte, az egykori montreali léhűtőből igenis húzóember lett a denveri védelemben. Suttyomban ráadásul három asszisztot is összeszedett, így éves szinten már kilenc előkészítésnél jár, bár gólja még mindig nincs. Liles a legutóbb említett sérülése miatt kihagyott két mérkőzést, így a csapat utolsó minden meccsén pályára lépő játékosa is kényszerpihenőre kényszerült. Az utolsó három találkozón már ismét számítottunk rá, keveset vállalkozott az előrejátékban, mérsékelt produkciója közben jutott neki egy gólpassz, mely által 204 asszisztjával már egyedüliként mondhatja magát a klub történetének legtöbb előkészítését jegyző hátvédnek. Kihagyása egyúttal azt is jelentette, hogy egymást követő második szezonban nem lesz olyan játékosunk, aki mind a 82 meccsen játszhatott volna az alapszakaszban, a lockout óta pedig ez lesz az első alkalom, hogy mindez előfordul a ligában. A másodéves Wilson újfent stabilizálni tudta védőmunkáját, és az utóbbi mérkőzéseken kifejezetten hatékonyan végezte az elhárítást, ráadásul kemény átlövéseivel még az előrejátékunkat is tudta támogatni, s másfél héten belül három assziszt is felkerült a neve mellé. A Nashville ellen bátran szembeszállt a félkegyelmű fenegyerek Tootoo-val, a keménységért változatlanul nem kell a szomszédba mennie, még ha mostanában adós is maradt a sajátos bodicsekekkel. Hunwick ugyan az elmúlt öt meccs mindegyikét negatív tartományban zárta, most mégsem kell annyira negatívan beszélnünk róla, végre kevesebb hibával képes játszani, gyors előrekorcsolyázásai által egyre többször képes megérkezni az ellenfél kapuja elé, és hátul is sokkal korongbiztosabb. Valamennyi meccsen fellépett, bár a Canucks ellen csak 9 minutum jutott neki negyedik soros balszélsőként. A veterán Foote nemrég tért vissza a védelembe, majd néhány meccses stabil munkáját követően a Vancouver ellen ismét megsérült, amikor lelkesen belelépett egy kőkemény lövésbe, így megint harcképtelenné vált. Menet közben szerződést kötött a következő szezonra egy coloradói kölyökcsapat edzőjének, így ha ő maga még nem is erősítette meg, de egyre inkább minden jel az idényvégi visszavonulása felé mutat. Az állandó sérülések miatt az elsőéves Holos is stabilizálta helyét az alaphatosban, és egyre több játéklehetőséghez jut. Minden erejével a védekezésre összpontosít, és a Canucks elleni -3-as meccsét leszámítva nem is dolgozott rosszul, de bizonyára alaphelyzetben nem igazán rúghatna labdába többiekkel.



- A két kapus változatlanul nagyjából felváltva kapja meg a mérkőzéseket, a legutóbbi öt találkozóból háromszor éppen Elliott védett. Az új portásunk az Anaheim ellen kissé erőtlenül játszva hat találatot szedett be, legközelebb viszont a Canucks otthonában bravúros formával 36/39-es teljesítményre volt képes. Utolsó meccsén, amely a hetedik fellépése volt a csapat színeiben, pedig végre megszerezte első győzelmét a denveri klubnál, amikor 31 hárítást mutatott be az Oilers elleni szétlövéses diadal alkalmával, miközben a büntetőpárbajban mind a négy edmontoni lövő kísérletének útját állta. Eközben Budaj-nak a Preds és a Flames elleni fellépés jutott, bár egyik alkalommal sem védett rosszul, különösebben extra teljesítményt sem nyújtott, így előbbi meccsen három, utóbbin öt gólt szenvedett el egyaránt 28-28 lövésből. Az idény végéhez közeledve a két portás kísértetiesen hasonló statisztikákkal rendelkezik, a szlováknak 89.3 %-os hatékonysága és 3.25-ös kapott gól átlaga van, a kanadai mérlege pedig 89.2 % és 3.32 GAA. Egyelőre mindkettejük sorsa kérdéses jövőre, ugyanakkor az sem elképzelhetetlen, hogy mindketten maradni fognak a csapat alkalmazásában.

- Sérültek: Foote alig hogy visszatért az egyik sérüléséből, máris újra kiesett, miután egy lövésblokkolás kellemetlenül érintette a lábát, így átmenetileg megint kiesett. Hejduk már három mérkőzés óta harcképtelen egy kemény ütközés közben összeszedett vállsérülésnek köszönhetően. Galiardi még mindig a kézműtétjét követően rehabilitálódik, de talán még a szezon utolsó heteiben számíthatunk rá. Cumiskey állapota továbbra is bizonytalan az agyrázkódása miatt, miközben a hasonló problémával hónapok óta küzdő Mueller már biztosan nem léphet többször pályára idén. Rajta kívül a tüdőembóliát sikeresen legyőző Fleischmann és a komoly operáció után lábadozó Quincey idénye is ugyancsak korábban befejeződött.

A következő mérkőzéseink:

Szerda, 02:00: Colorado Avalanche - Columbus Blue Jackets
Péntek, 02:00: Colorado Avalanche - Toronto Maple Leafs
Szombat, 21:00: Los Angeles Kings - Colorado Avalanche
Jövő kedd, 04:00: Anaheim Ducks - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Nashville Predators
Jövő szombat, 04:00: Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 47-17-9, 103 pont (73 meccs)
2. Calgary Flames 37-27-10, 84 pont (74 meccs)
3. Minnesota Wild 35-30-8, 78 pont (73 meccs)
4. Colorado Avalanche 27-36-8, 62 pont (71 meccs)
5. Edmonton Oilers 23-39-10, 56 pont (72 meccs)

Könnyen előfordulhat, hogy a divízióból csak a Presidents'-várományos Vancouver vehet részt a rájátszásban. Az utóbbi időbeli vereségsorozata miatt a Minnesota már kiszállt a playoff-harcból, a Calgary pedig komoly lépéshátrányban van a közvetlen riválisokhoz képest. A mieink az Edmonton legyőzésével úgy néz ki, hogy elkerülik a liga utolsó helyét, és nagy eséllyel a 28-29. pozícióban zárhatjuk a szezont, amely a második vagy a harmadik draftpozíciót jelentené nekünk a júniusi amatőr játékosbörzén, de ebbe még a közelgő lottery is beleszólhat.

Ezen a hétvégén kezdi meg szereplését a 2011-es MLS-szezonban a Colorado Rapids labdarúgócsapata, amely az idei kiírásnak címvédőként vághat neki, miután tavaly novemberben a klub történetében először megnyertük a bajnokságot egy feledhetetlen menetelés végén. Az évtized legnagyobb denveri sportsikerét elérő hősök rövidesen újra nekivágnak, s idén még nehezebb dolgunk lesz, mint tavaly volt, hiszen immár a kupa megvédéséért kell küzdenünk, és az MLS csatározásai mellett az Észak-amerikai Bajnokok Ligája tornán is illene helytállnunk. A néhány hónapos offszezon történéseiről időszerű írásaink segítségével folyamatosan értesülhettetek, de most, még egyszer a rajt előtt áttekinthetjük, hogy milyen események történtek a bajnok háza táján november 21-i történelmi siker óta, illetve egy kisebb esélylatolgatásra is sort kerítettünk a következő előzetesben.



















Ki ne emlékezne a 2010-es fantasztikus menetelésünkre, melynek során a hetedik helyen zártuk az alapszakaszt, és a playoff-ban elsőként a két évvel azt megelőző bajnok Columbus Crew gárdája sodródott az utunkba. A sárga mezes csapat ellen hazai környezetben az odavágón, a Dick's Sporting Goods Park-ban valaha rendezett első playoff-mérkőzésen 1-0-s sikert arattunk a kapitány Mastroeni találatával. Az idegenbeli visszavágón két gólos hátrányba kerültünk, de Casey megmentette a hosszabbítást a csapat számára, majd egy drámai büntetőpárbajban aratott 5-4-es diadalt követően ünnepelhettük Ohio-ban a továbbjutást. Szerencsénkre a főcsoport-döntő egyetlen mérkőzését hazai környezetben vívhattuk meg, melyen Kimura kapuba jutó beadásával 1-0 arányban felülmúltuk a San Jose Earthquakes együttesét. Az MLS döntőjére a kanadai földön, Toronto városában került sor, melyen az ellenfelünk az FC Dallas együttese volt, akik a döntő felé vezető menetelésük alatt a címvédő Real Salt Lake-et, és az alapszakasz-győztes Los Angeles Galaxy-t egyaránt kigolyózták a playoff-ból, így ők számítottak a finálé esélyesének. Azonban hihetetlen drámai küzdelemben a Rapids feljutott a csúcsra, miután az FCD vezetését Casey kiegyenlítette, majd a hosszabbítás második félidejében a csereként beállt Kandji kiharcolt egy öngólt, mely közben azonnal térdszalag-szakadást szenvedett, így az utolsó bő tíz percben - több cserelehetőség szűkében - a mieinknek tíz emberrel küzdve kellett kibekkelniük a 2-1-es győzelmet, de mindez sikerült, így a denveri labdarúgó klub 1996-os alapítása óta első ízben hódította el a bajnoki címet az MLS-ben.



A játékosok még javában ünnepeltek, amikor a vezetőségnek már muszáj volt végrehajtania néhány akciót a keretben, ugyanis a két újonnan csatlakozott klub feltöltő draftja előtt szükségessé vált a nemzetközi játékosaink létszámának csökkentése, ennek érdekében két légiós hátvédet, Julien Baudet-t és Danny Earls-t a Seattle-höz cseréltük a veterán Vagenas-ért cserébe, akivel azonban nem hosszabbítottunk szerződést. A döntő után néhány nappal esedékes feltöltő drafton Wallace kiválasztásra került a Portland által, azonban az oregoniaktól még aznap visszavásároltuk a fiatal bekk játékjogát, így nem kellett lemondanunk róla, miközben a börze alkalmával megszereztük a Vancouver által kiválasztott középpályás Sanna Nyassi-t egy csereüzletben, aki a tavalyi szezonban még a Sounders-t erősítette. Másnap elbocsátottuk a fiatal csatár Ross Schunk-ot, aki súlyos sérülése miatt egyetlen meccsen sem léphetett pályára a szezonban, és mivel a továbbiakban nem számoltunk vele, még időben megszabadultunk tőle, hogy legyen lehetősége más csapatot keresnie magának. Pár héttel később követte őt a veterán Claudio Lopez és a tehetséges Ciaran O'Brien, akik esetében nem éltünk a következő évadra lehetséges opciós jogunkkal. December végén végrehajtottunk egy cserét, amelyben a Toronto FC középpályására, Joseph Nane-re csaptunk le egy 2012-es harmadik körös draftcédula feláldozásával. Ebben a hónapban került még sor a hagyományos re-entry draftra, ahol a védetlen játékosok közül választva az első kör utolsó lehetőségeként a veterán hátvéd Tyrone Marshall-t szereztük meg, később pedig alá is tudtuk íratni a Seattle korábbi bekkjét. Január 13-án rendezték meg az amatőr játékosbörzét a ligában, ahol az első kör 18. választásaként a North Carolina-s hátvéd Eddie Ababio-ra esett a bajnok szelekciója, aki a sikeres előidénybeli szereplése után szerződést kapott a csapattól, ellentétben a második körös Givens-szel, valamint a pótdrafton kiválasztott további két fiatallal.

Az idény előtti edzőtábor január végén vette kezdetét a dermesztő coloradói télben, majd a napfényes Arizonában vívtunk meg néhány sikeres felkészülési meccset nívós MLS-csapatokkal szemben: a Kansas City-vel 0-0-s döntetlent értünk el, a Columbus-t 2-0-ra vertük Nyassi és Emory góljaival, a Los Angeles ellen pedig 4-2-re győztünk, miközben Casey duplázott, Folan és Emory szintén betaláltak. Később még Kaliforniában játszottunk le néhány találkozót, ahol több alacsonyabb osztályú és egyetemi csapat legyőzése mellett 1-0-ra veszítettünk a San Jose ellen egy tizenegyes góllal. Immár márciusban, 3-1-es fiaskóban volt részünk a Community Shield-meccsen a US Open Cup-nyertes Seattle vendégeként, a szépítő találatot Larentowicz szerezte, míg az újonc Vancouver otthonában Smith góljával 1-0-ra diadalmaskodtunk az utolsó MLS-csapat elleni előkészületi összecsapáson. A felkészülésen résztvevő próbajátékosok közül a már említett Ababio mellett szerződést adtunk még a helyi származású tehetség Steven Emory-nak, illetve a csapatnál korábban már megforduló hátvédnek, Michael Holody-nek. Ezt követően még néhány nappal a rajt előtt sikerült tető alá hoznunk a tél legnagyobb igazolását, amikor megállapodtunk a csatár Caleb Folan-nel, az egykori Premier League-játékossal, aki utoljára az angol második vonalban szereplő Hull City együttesét erősítette.

A Colorado Rapids szezonkezdő kerete:

Kapusok: Steward Ceus, Ian Joyce, Matt Pickens;
Hátvédek: Eddie Ababio, Michael Holody, Kosuke Kimura, Tyrone Marshall, Drew Moor, Scott Palguta, Anthony Wallace, Marvell Wynne;
Középpályások: Davy Armstrong, Steven Emory, Ross LaBauex, Jeff Larentowicz, Pablo Mastroeni, Brian Mullan, Joseph Nane, Sanna Nyassi, Jamie Smith, Wells Thompson;
Csatárok: Andre Akpan, Quincy Amarikwa, Conor Casey, Omar Cummings, Caleb Folan, Macoumba Kandji.


















- Természetesen idén is Pickens lehet a gárda első számú kapusa, a tavalyi szezonban is meggyőző teljesítményt nyújtott, a rájátszásban kifejezetten magabiztosan védett, nagy szerepet vállalt a sikerből. Az utóbbi időben már az amerikai válogatottnál is felmerült a neve, részt vett a hagyományos januári összetartáson, de egyelőre még nem mutatkozhatott be a nemzeti csapatban, talán majd a szezon közben erre is sor kerülhet. Mögötte a tartalék bizonyára 2011-ben is az ír Joyce lesz, annak ellenére, hogy a felkészülési időszakban lábujjtöréssel bajlódott, és csak néhány mérkőzésen jutott szóhoz. Ceus harmadik kapusként várhatóan legfeljebb csak sérülés esetén tűnhet fel, viszont amennyiben - a tavalyi szezonnal ellentétben - egészséges tud maradni, akkor a tartalékcsapatban bőven bizonyíthat.

- A védelemben nem történt számottevő változás, így minden bizonnyal a bajnoki rajton is a tavalyi szezon hajrájában megszokott Kimura-Moor-Wynne-Wallace négyes működhet együtt. A japán jobb hátvéd kisebb sérüléssel bajlódott az elmúlt hetekben, de várhatóan szombaton már számíthatunk rá, és a tavalyi lendületes játékával a címvédő idényben is húzóember lehetne. Az év denveri bekkje idén is hasonlóan a stabil munkát szeretne végezni, a bajnoki menetelésben elévülhetetlen érdemeket szerzett, a fináléban különösen félelmetes védőmunkát hajtott végre. Az egykori torontói hátvéd a télen újabb három évvel hosszabbította meg a lejáró szerződését, imád a coloradói környezetben élni, a januári havas edzések különösen felvillanyozták őt. A fiatal bal bekkünk ismét a poszt első embere lehet, bár nem titkoltan az idény közben szeretnénk egy kihívót hozni mellé, aki még jobb játékra sarkallhatja őt. A hasznos Baudet-ről sajnos le kellett mondanunk, a veterán francia szerepét Marshall veheti át, aki tartalékként juthat szóhoz, de a pályafutását még a '90-es években a mieinknél kezdő bekk rutinja még a hasznunkra vállhat. Palguta tavalyhoz hasonlóan alaphelyzetben csak helyettes lehet, míg az elmúlt szezon közben anyagi okokból elbocsátott Holody ismét visszaküzdötte magát a keretbe, és reménykedik benne, hogy idén több lehetőség teremhet neki. Az újonc Ababio meggyőzte a trénereket, hogy frissen draftolként is helye van a keretben, de kevés esélye van rá, hogy MLS-meccsen pályára léphet, leginkább csak a tartalékok között érdemes számolni vele.

- A középpályán is alapjában véve megmaradtak a tavalyi nevek, és még minőségi helyettesekkel sikerült megerősítenünk ezt az egységet. A csapatkapitány Mastroeni kisebb húzódás miatt később játszhatott csak felkészülési meccseket, és egyetlen találkozót sem töltött végig a pályán, bizonyára a veterán játékos még nincsen a legjobb fizikai állapotban, de vélhetően rövidesen fel fogja venni a megszokott formáját, és újra nagy erőkkel küzdhet szeretett csapata sikereiért. A másik általános kezdő belső középpályás, Larentowicz januárban debütált a válogatottban, pályafutása rohamléptekkel ível felfelé, tavaly rettenetesen hasznos volt a középpálya motorjaként, és a csapat egyetlen All-Star-képviselője lett. Viszont az offszezon nem volt zavartalan a számára, előbb eltört a hüvelykujja az egyik felkészülési meccsen, majd a napokban autóbalesetet szenvedett Denverben a csapat egyik jótékonysági rendezvényére tartva, de szerencsére az ijedtségen és kisebb zúzódásokon kívül nem esett baja, így a nem túl nyugodt körülmények ellenére ő is készen áll a rajtra. A két szélsőnk bizonyára az elmúlt szezon közben megszerzett rutinos Mullan, és a tavalyi évad nélkülözhetetlen embere, Smith lehet. A deadline-szerzeményünk a Rapids-szel szerzett bajnoki címével immár ötödik alkalommal hódította el a kupát, most pedig az első offszezonját töltötte a csapatnál, míg a skót bal szélső a rájátszásbeli sérüléseit követően a telet egészségesen és kifejezetten jó formában töltötte. A csupaszív Thompsont szerencsére megtarottuk a szünetben, így a mindkét szélen bevethető szorgalmas játékosra az idei csapatunkban is nyugodt szívvel számíthatunk, bár várhatóan most is csupán tartalék lesz, de biztosan sok lehetőséghez fog jutni. Nagy igazolás volt a Sounders egykori középpályása, a fiatal Nyassi megszerzése, aki a felkészülési mérkőzéseken már bizonyította rátermetségét, így Smith mesternek komoly fejtörést okozhat, hogy hogyan fogja pályára tenni őt, mert túl jó képességű ahhoz, hogy a padon jegeljük, így várhatóan azért bőven feltűnhet a nagycsapat meccsein. A másik új afrikai középpályás Nane viszont első sorban csak tartalék lehet, inkább defenzív játékosnak számít, leginkább Larentowicz biztonsági helyettese lehet, és csak a kidőlése esetén lehet esélye pályára kerülnie. Tagja még a keretnek három ifjú titán: a tavaly draftolt LaBaeux, a próbajáték alatt meggyőző teljesítményt nyújtó Emory, és a klub történetének első saját nevelésű szerződéshez jutó játékosa, Armstrong, azonban ők várhatóan idén csak a tartalékcsapatban tűnhetnek fel, hacsak nem okoznak valami nagy meglepetést.

- A csatársorban a régi ismerősökre számíthatunk, így Cummings is maradt a csapatnál, azok után, hogy a télen néhány hétig az angol Aston Villa tréningjein vett részt, szerencsére a származásába ütköző helyi korlátozások miatt nem tudták kölcsön venni sem, így nem kellett attól tartanunk, hogy távozni kényszerül a csapattól. Pályafutása legjobb éve után még inkább bizakodóak lehetünk vele kapcsolatban, hogy megismétli a tavalyi 14 gólos termését, miközben várhatóan júniusban a Gold Cup miatt nélkülöznünk kell a szolgálatait. A 2010-es finálé hőse, Casey a VB-keretből való kimaradása után a Rapids bajnoki címével vigasztalódott, a rájátszásban klasszis formában játszott, rendkívül fontos tagja volt a támadójátékunknak, és nélkülözhetetlen gólokból vállalt szerepet. Tőle sem várunk semmi különlegességet, csupán az elmúlt években megszokott formáját kéne hoznia, mellyel akár újra az Aranycipőért is versenyre kelhetne. Mögöttük az elsőszámú beugró Kandji lenne, de a szenegáli csatár az MLS-döntőben súlyos sérüléssel áldozott a kupagyőzelemért, térdszalagszakadása után pedig nem kezdheti el időben a szezont, az optimista becslések szerint legkorábban május-június tájékán számíthatunk ismét a technikás labdarúgóra. A sérülésére való tekintettel vetettük ki a hálónkat a rutinos erőcsatár Folan-re, aki az elmúlt években a Premier League-ben is szerepelt, az arizonai felkészülési meccseken pedig olyan jól teljesített, hogy mindenképpen szerettük volna leigazolni, s a napokban végre sikerült megállapodnunk eddigi kenyéradójával, a Hull City-vel az új szerződésről. A 2010-es első körös kiválasztott Akpan tavaly egyetlen bajnokin léphetett pályára, idén talán többször kerülhet oda a tűz közelébe, mivel az előidényben rendkívül biztató formában játszott. Elsősorban a tartalékcsapatunk gólgyárosa lehet, de remélhetőleg az MLS-ben is több játéklehetőséghez juthat, az eddigi munkája alapján mindenképpen megérdemelné. Hozzá hasonlóan Amarikwa is maradt az együttesnél, de várhatóan szintúgy csak tartalékként számolunk vele, kettejük közül ráadásul jelen állás szerint úgy fest, ő helyezkedik el hátrébb a rangsorban.



















Ahogy már többször említettük, az idei szezonra az MLS mezőnyéhez két új csapat, a Portland Timbers és a Vancouver Whitecaps csatlakozott. Az eddigi 16 fős létszám 18-ra emelése egyúttal azt is jelenti, hogy 30 helyett az alapszakasz immár 34 találkozóból fog állni, hiszen minden együttes két-két alkalommal mérkőzik meg a többi ellenfelével. Mindkét új csapat a nyugati konferenciába nyert besorolást, ennek értelmében a Houston Dynamo átkerült a keleti főcsoportba, így mindkét konferencia kilenc-kilenc csapatból állhat. Megváltozott a rájátszás lebonyolítása is, ugyanis a 2011-es szezonban a két konferencia első három helyezettje egyaránt automatikus résztvevője lesz az utószezonnak, mellettük pedig még a soron következő hat legjobb mérleggel záró csapat egészítheti ki a playoff tíz fős mezőnyét. A rájátszásban először két párharcra kerül sor, a négy leggyengébb Wild Card-os csapat közt, akik a nyolc közé jutásért mérkőznek meg egyenes kieséses rendszerben, majd a korábban már megszokott rendszerben bonyolítják le a főcsoport-elődöntőket, a főcsoport-döntőket és a nagydöntőt. Szintén újítás 2011-re, hogy az eddigi 26-os aktív játékoskeret létszámát 30 lehetséges főre emelték fel, miközben két év szünet után újraélesztették a tartalékbajnokságot, melyben értelemszerűen az MLS-csapatban kevés, vagy lehetőséghez egyáltalán nem jutó játékosok léphetnek pályára. A Reserve League-ben valamennyi klub képviselteti magát, régiónként három divízióra osztották a mezőnyt, ennek értelmében a mieink a Chicago, a Kansas City, a Houston, a Salt Lake és a Dallas tartalékaival kerültek a Central Division-be. A csapatok fejenként tíz mérkőzést játszanak le az alapszakaszban, majd a tartalékok között is lebonyolítanak egy rájátszást. A bajnokság mellett természetesen idén is megrendezik a hagyományos US Open Cup-ot, melynek az első selejtező körében a mieink március 30-án léphetnek pályára a Chicago Fire otthonában. Emellett a Rapids idén képviseltetheti magát az Észak- és Közép-amerikai, valamint a karibi szigetvilág legjobb klubcsapatainak szóló kontinenstornáján, a helyi Bajnokok Ligájában, mely csoport körének sorsolására májusban kerülhet sor. A csoportküzdelmek augusztustól októberig tartanak, ahol a mieink hat mérkőzést fognak játszani, továbbjutás esetén pedig még természetesen további fellépések várhatnak ránk a nemzetközi porondon.

Az MLS idei évada kedden, a Seattle-Los Angeles találkozóval vette kezdetét, míg a Rapids magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 02:00-es kezdettel léphet pályára először a Portland Timbers ellen a Dick's Sporting Goods Park-ban. Természetesen a 2010-es idény minden egyes lényeges mozzanatáról be fogunk számolni állandó írásainkban, és idén is várunk minden érdeklődőt a mérkőzések alatti élő szurkolásra, valamint a címvédő szezon teljes nyomon követésére.

A február végén megtörtént Anthony csere után megtáltosodott a Denver Nuggets csapata és a nagy trade óta a kosarasaink 9-2es mérleggel a liga egyik legjobb formájában lévő csapatának mondhatják magukat. Már az alapszakasz hajrájában vagyunk és a minél jobb végső helyezésért küzdünk. Azok után hogy pár héttel ezelőtt még a vonal körül táncoltunk, már a negyedik helyre is egész jó esélyeink vannak. Engedjétek meg, hogy most egy kicsit én is dicsőítsem a csapatot, korábban még nem volt lehetőségem rá! :)





















PG: Billups távozásával a méltó utódnak tartott Lawson kapta meg a kezdő posztot irányítóként és a másodéves kölyök talán még a legvérmesebb szurkolóink előzetes várakozásait is felül múlta az elmúlt hetekben. A North Carolina egyetemi bajnok irányítója amióta kezdő lett, 13.8 pontot és 8.3 asszsiztot átlagolt az utolsó 11 meccsén, ezen felül pedig nagyon érett játékra képes, konkrétan nincs irányító a ligában, aki sebességben felvenné vele a versenyt és a kinti dobásai is egyre magabiztosabban sikerülnek. A Knickstől szerzett Feltonra se nagyon lehet panaszkodni, az első néhány meccsen annyira nem ment neki a játék, de aztán nagyon szépen beilleszkedett a csapatunkba és egyértelműen hasznos tag lett belőle. Ugyan csak csere szokott lenni Ty mögött, de a padról beszállva kb ugyanannyi lehetőség jut neki és ügyesen szokta vezetgetni a csapatot egy kicsit lassabb játékra. Nagyon sokat játszunk egyszerre két PGvel, amivel bár még kisebbek vagyunk, de a két hasonló stílusú játékmester nagyon jól tudja mozgatni a csapatot. Védekezésben is jól működnek együtt, amíg Billups kevésbé tudta mindenkivel felvenni a harcot, addig ők ketten atletikusak és lábon nem igazán tudja lenyomni őket egyik irányító sem a mezőnyben. Felton átlaga az érkezése óta 8.3 pont és 6.7 assziszt meccsről, sokan biztosra vették az elcserélését, én az eddigiek fényében komolyan elgondolkodnék a megtartásán, brutális irányító párosunk van.

SG: Kettes poszton nem igazán okozott változást a nagy csere a személyek kérdésében. Afflalo tovább folytatja az egész éves döbbenetes formáját, mostanában ugyan ki kellett hagynia három meccset egy kisebb térd sérülés miatt, előtte ő volt az egyeten játékosunk, aki az évi összes meccsünkön kezdő lehetett. Védekezésben a tavaly megszokott szívós munkáját végzi, táamdásban viszont az idény eleje óta jóval nagyobb szerepet vállal és ha szükség van rá, akkor igazi kulcsemberré is elő tud lépni, Melo távozásával gyakorlatilag ő lett a meccs befejező dobások első számú végrehajtója. Az idényben 12.9 pontot átlagol a 7.4es karrier átlaga mellett, közben pedig 43.3%os tripla hatékonyságával a liga legjobb hárompontos dobói közé tartozik. Csak ezt kéne folytatnia a továbbiakban és talán a rájátszásban is lesz alkalma bevernie pár gyilkos kosarat a hajrában. Mondanom sem kell, kötelező lesz szerződést adni neki az év végén. Melo távozása különösen nagy teret nyitott Smith előtt, ugyanis gyakrabban tűnik fel hármas poszton és a szétszórt dobó hátvéd még némi kiegyensúlyozottságra is rátalált az elmúlt hetekben. Örültem neki, hogy nem cseréltük el a deadlinekor, mert mindentől függetlenül hasznos játékosnak tartom, amikor belejön a tripla gyártásba, az a leglátványosabb dolog a sportágban. Nemrég a Pistons ellen 9 triplát vert be és szezoncsúcsot érő 31 ponttal zárta a meccset. JR még mindig igazi energiabomba a padról és talán mostanában már a csapat sem függ annyira tőle, ha rossz napja van, más a helyére tud lépni, ha pedig jól megy neki, akkor bármikor képes meccset nyerni az őrült kinti dobásaival. Megváltozni úgyse fog soha, felesleges is lenne változtatni rajta, őt így kell megszokni, megszeretni. Afflalo kiesése alatt Forbesnak is több lehetőség jutott, de az újonc swingman keveset tud hozzátenni a csapat játékához, az előszezon teljesítménye után többet vártam volna tőle, sajnos nem sok pluszt jelent, így ha nincsenek sérülteink nem túl sok játékidőhöz juthat, és meglepődnék ha a nyáron maradna.

SF: A Melo által hátrahagyott posztot a harmadéves Gallinarival terveztük betölteni, az olasz hármas viszont már a második meccsén eltörte a lábujját és azóta nem is játszhatott, talán a hétvégén már visszatér, eddig nem sok alkalma volt a bizonyításra. Azon a második meccsén már megvillantott valamit az igazi tudásából és karriercsúcsát beállítva 30 pontot szórt a Blazers ellen, ha ahhoz hasonló szinten tudna játszani a visszatérése után, akkor nagyon elégedettek lehetnénk az ő érkezésével is, így viszont egyelőre nem jósolnék, csak reménykedem hogy minél előbb újra egészséges lesz. Addig is Chandler kapta meg a kezdő helyet és a másik ex-Knick a játék minden elemében lenyűgöző formában játszik. Melohoz képest összehasonlíthatatlanul jobb védekezésben, óriási előrelépés volt a Dnek a megszerzése, szinte minden meccsen bemutatott egy-két blokkot és néhány ügyes szerelése is akad, közben pedig nem szívbajos beverni a távoli hárompontosakat és a támadó palánk alatt sem veszik el a tömegben. Igazi harcos módjára küzd, nagyon beleillik a denveri gengszerek sorába a mentalitásával, az eddigiek alapján őt tartom a csere legnagyobb erősítésének. Ide cserélése óta 10 meccsből 9szer volt kezdő közben pedig 14.2 pontot szerez mérkőzésenként. Lejáró szerződése van, komolyan el kéne gondolkodni a megtartásán, szerintem lenne hely az aláíratására és szükségünk is lenne rá.




















PF: Martin maradt egyetlen csapatkapitánynak és ehhez méltóan, már-már újra a tavalyi formájában játszik, egyre többször tud a banda élére állni. A veterán hadvezér jobban aktivizálta magát a húzó embereink távozása óta és a Melo éra utáni 11 meccs közül 8szor elérte a 10 pontot, ami több mint az idény azt megelőző szakaszában összesen, míg kétszer még dupladupla is jutott neki. Bizonyára a régi már soha nem lesz, de a rutinja és a lelkesedése óriási segítség lehet a különösen fontos meccseken, úgy az alapszakasz finisében, mint majd esetleg a rájátszásban. Jó lenne, ha nem sértődne meg, ha jóval olcsóbbért, még aláíratnánk jövőre, mert rutinos kiegészítőembernek tökéletes, de nyilván már nem 16 millás játékos. Andersent is megihlette a csapat körüli új hullám és a sorozatos sérüléseit szép lassan kiherve újra a két évvel ezelőtti formájához kezd közelíteni a teljesítménye. Az elmúlt 2-3 hétben egyre aktívabb volt a festékben a teljesítménye, sorra hozta a 10 pont feletti meccseket, elképesztő töméseket mutatott be, rengeteg faultot harcolt ki és természetesen védekezésben is egyre egyenletesebben működik közre és minden meccsre jut neki néhány látványos blokkolás. Bízom benne, hogy ha újabb sérülés nem fogja őt hátráltatni, akkor a playoffban már tényleg újra a régi Birdman láthatjuk, aki ezzel a külsővel még félelmetesebb lesz, mint valaha volt. A csapat sötét lova Harrington, tavaly nyáron csak azért igazoltuk le, hogy Melot maradásra bírjuk, nem sikerült és a szerződtetése sem vált be. Meglehetősen hanyag módon játszik, a saját palánkunk alatt egyáltalán nem teszi oda magát, elöl pedig iszonyat hullámzó a formája, időnként ülnek a dobásai akkor nem annyira rossz, de rövid időn belül két nulla mezőnygólos meccse is volt nemrég. Nem nagyon van helye ebben a csapatban, szerencsére a cserepad legvégére szorult vissza és remélhetőleg a playoffban már tényleg csak sérülés vagy fault problémák esetén juthat szóhoz, mert egyébként csak többet árt, mint használ, semmi szükség egy ilyen kiéegett játékosra egy fiatalodó együttesben.

C: Centerposzton Nené az évad jelentős részében mindent elsöprő munkát végez és az utóbbi hetekben sem történt másként. A brazil nagy emberre több opció nyílt támadásban Melo és Billups távoztával és az azóta eltelt 11 mérkőzésen egy kivételével mindig átlépte a 10 pontos határt, közben pedig mindig DD közelében volt, gyakran el is érte azt, míg azon az egy meccsen, amikor csak 9 pont jött neki össze, akkor mellette 13 lepattanót tépett le. Nagyon lelkes, nagyon erőteljes, amikor így elkapja a ritmust, nehéz kizökkenteni őt. Sokat várhatunk tőle a hátralévő időszakban, mert ebben a formájában a liga legjobb centerei ellen is nyugodtan felveheti a harcot, csak nehogy megsérüljön. Sokan alábecsülik őt, pedig a maga nemében igazi kincs a számunkra, idén 15.1 pontos és 7.5 lepattanós átlagteljesítménye van, mindkettő karrier átlag felett, illetve 62.7% FG hatékonyságával már hosszú hetek óta éllovas az NBAben. A legfontosabb nyári teendőnk lesz a megtartása, semmiképpen sem szabad elengednünk őt. A Melo trade hátterében szereztünk két fiatal tehetséges centert, közülük az orosz Mozgovnak jósolnak nagyobb jövőt, de csak a simább meccsek utolsó negyedeiben tudott szóhoz jutni és nem is várható idén más szerep neki, míg a görög Koufos sem rossz képességű magasember, de szintén csak a lefutott szituációkban reménykedhet némi játékidőben. Karl nem igazán híve a fiatalok nevelgetésének, ha nem tudja őket azonnal bedobni, így nem lepődnék meg rajta, ha az offszezonban legalább az egyiken túladnánk, addig is a POban szerintem csak a padon fogjuk észrevenni őket. Szerencsére a veterán Ely legalább nem veszi el azt a kis lehetőséget sem a fiatalok elől, január óta nem is lépett pályára és remélhetőleg nem is nagyon fog többet, mert az csak súlyos sérülések esetén történhetne meg.

Abszolút pozitívan látom az esélyeinket, kifejezetten több lábon álló a csapat a Melo féle "diktatúra" után, mi sem bizonyítja jobban, hogy rengeteg olyan meccsünk volt a trade óta, hogy legalább öt játékosunk 10 és 20 pont között zárt a pontokon testvériesen osztozkodva. Szerintem még sokra vihetjük, bajnok esélyesek nyilván nem vagyunk, de szerencsés párosítások esetén nem kizárt, hogy a playoffban még bőven lesz lehetőségünk szurkolni a srácokért és akár egy-két kört sikerrel vehetünk.























A nyugati főcsoport jelenlegi állása:

1. San Antonio Spurs 54-13 (67 meccs)
2. Los Angeles Lakers 48-20 (68 meccs)
3. Dallas Mavericks 48-20 (68 meccs)
4. Oklahoma City Thunder 44-23 (67 meccs)
5. Denver Nuggets 41-27 (68 meccs)
6. Portland Trail Blazers 39-29 (68 meccs)
7. New Orleans Hornets 40-30 (70 meccs)
8. Memphis Grizzlies 37-32 (69 meccs)
9. Utah Jazz 36-33 (69 meccs)
10. Houston Rockets 35-34 (69 meccs)
11. Phoenix Suns 33-33 (66 meccs)
12. Golden State Warriors 30-38 (68 meccs)
13. Los Angeles Clippers 26-43 (69 meccs)
14. Minnesota Timberwolves 17-52 (69 meccs)
15. Sacramento Kings 16-50 (66 meccs)

A Spurs első helyét már senki nem veszélyezteti, a 2-3. pozíciót a Lakers és a Mavs egymás közt döntheti el. A negyedik helyet most az OKC birtokolja, de a mieink egy nagy hajrával még megpróbálhatják elvenni tőlük a pályaelőnyt. Közben még nem árt magunk mögé is nézni, mert a Portland és a NO a sarkunkban van nem messze. Az utolsó playoff helyet jelenleg a Grizzlies birtokolja, de az őket követő három csapatnak is lehet még reális esélye besurranni a rájátszásba.

A csapatunk hátralévő mérkőzései az alapszakaszban:

Március 19., szombat, 00:00 Orlando Magic - Denver Nuggets
Március 20., vasárnap, 00:30 Miami Heat - Denver Nuggets
Március 22., kedd, 02:00 Denver Nuggets - Toronto Raptors
Március 24., csütörtök, 03:30 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
Március 26., szombat, 02:00 Denver Nuggets - Washington Wizards
Március 31., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
Április 2., szombat, 04:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets
Április 3., vasárnap, 19:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
Április 6., szerda, 03:00 Denver Nuggets - Oklahoma City Thunder
Április 7., csütörtök, 02:30 Dallas Mavericks - Denver Nuggets
Április 9., szombat, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Április 10., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Április 12., kedd 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Április 14., csütörtök, 02:00 Utah Jazz - Denver Nuggets

Még ezen a héten van két meccsünk az idegenbeli túrából két keleti élcsapat ellen, de utána már nem tűnik annyira erősnek a program. Az üldözött OKC ellen még kétszer fogunk játszani, ha mindkettőt hozni tudnánk, nagyon jó esélyeink lennének a negyedik helyre, mert egyébként a DAL és a SA kivételével csupa verhető ellenféllel fogunk már csak találkozni a befejezésben.

Belül vagyunk az alapszakasz utolsó egy hónapjában, szurkoljatok minél jobban a csapatért, mert ezért az együttesért tényleg megéri odaadóan drukkolni éjszakáról éjszakára. Kövessétek továbbra is az írásainkat, és kísérjük el minél messzebb a csapatunkat idén tavasszal.

Két nap választ el bennünket attól, hogy a bajnoki címvédő Colorado Rapids együttese is megkezdje a várva várt szereplését a 2011-es MLS-idényben. A rajt előtti utolsó napok eseményeiről még egy külön kiadással jelentkezünk a végső simításokról, ugyanis ismételten meghatározó hírekről van alkalmunk beszámolni.


















Hosszas huzavona végén pont került Caleb Folan ügyére, és az angol másodosztályban szereplő Hull City alkalmazásában álló támadó a szerdai napon hivatalosan is megkötötte szerződését a coloradói csapattal, amely ezzel a legnagyobb igazolását hajtotta végre az idényt megelőzően. A két klub már hetekkel ezelőtt megállapodott a játékos átigazolásáról, azonban mivel Folan még másfél évig az angol együttes alkalmazásában állt volna, így jogosult volt egyfajta lelépési díjra, és leginkább ennek a meghatározása volt kérdéses a közelmúltban, de szerencsére erre is sikerült megoldást találni még az amerikai bajnokság megkezdése előtt, már csupán a légiós munkavállalási engedélyére kell várnunk a következő napokban. Az ír támadó az előidény egyes szakaszait már a Rapids-nél töltötte, és az arizonai felkészülési mérkőzéseken mutatott formájával Smith mester minden elismerését elnyerte, aki néhány meccs után azonnal eldöntötte, hogy mindenképpen a csapatban akarja tudni a kiváló fizikai felépítésű erőcsatárt a 2011-es szezonban. Folan elmúlt hetekben a Hull City képviselőivel egyeztetett, majd kedden már azért utazott ismét Denverbe, hogy megkösse az új szerződését az MLS bajnokával.

A 28 éves csatár a Leeds United korosztályos csapataiban kezdte pályafutását, majd néhány kölcsönadás megjárása után 2002 és 2007 között a negyedosztályú Chesterfield gárdáját erősítette, ahol 102 mérkőzésen 14 gólt szerzett. Ezt követően átmenetileg a Wigan Athletic alkalmazásában is feltűnt, színeikben debütálhatott a Premier League-ben, miközben két gólos volt 15 találkozó alatt. 2007. augusztusában a klub történetének első 1 millió fontos összeg feletti igazolása volt a Hull City számára, akikkel 58 mérkőzésen 12-szer talált be, s egy darabig a szigetország legmagasabb osztályában szerepelt a csapata, míg menet közben kölcsönjátékosként megfordult a Middlesbrough-nál is. Azóta viszont szerencsétlenül alakultak a dolgai Európában, volt egy súlyos térd sérülése, és alaposan összerúgta a port a csapata menedzserével, ezért is keresett a télen új kihívásokat a tengerentúlon, a Rapids pedig kapva kapott a lehetőségen. Emellett hét alkalommal már az ír nemzeti válogatott mezét is magára húzhatta az elmúlt években, köztük pályára lépett több VB-selejtezőn, mint például a Bulgária, a Ciprus vagy az Olaszország elleni találkozók a 2010-es tornára való kvalifikáció jegyében.

Gary Smith, vezetőedző, elmondta, hogy mindenképpen szeretett volna egy hozzá hasonló stílusú csatárt igazolni az offszezonban, mivel a tavalyi döntőben súlyos térdszalag-szakadást szenvedő Kandji még hónapokig harcképtelen lesz, így nincs igazi beugró a Casey-Cummings páros mögé, ráadásul a nyári Gold Cup küzdelmei alatt a jamaicai támadó biztosan nem állhat majd a csapat rendelkezésére, illetve sérülések is bármikor előfordulhatnak, ezért feltétlen szükségünk volt egy újabb, bármikor bevetésre kész támadóra. A Rapids az idei szezonban az MLS és a US Open Cup mérkőzései mellett bajnokként részt vehet az Észak- és Közép-amerikai Bajnokok Ligája-sorozatban, ahol szintén jól fog jönni egy friss támadó, hogy ne háruljon túl nagy terhelés a többiekre.

Videóinterjú az új igazolás, Caleb Folan-nel:



Egyéb hírek a rajt előtt:

- A bajnokcsapat szerda este lejátszotta legutolsó felkészülési mérkőzését a szezonrajt előtt, és a helyi Air Force Academy gárdája ellen 2-0-s győzelmet arattunk a Dick's Sporing Goods Park-ban. Az egyetemi együttes ellen gyakorlatilag a mieink B csapata állt ki, a felállásunkban több érdekesség is volt: az alapjában véve középpályás Armstrong például jobb hátvédet játszott, a bal oldali bekk egy próbajátékos volt, csereként egy saját nevelésű tehetségünk is beszállt, míg Joyce kapus a lábujjtörését követő több hetes kihagyása után újra játékra jelentkezett, és egy félidőt kapott. A Rapids következő összeállításban játszott a Falcons elleni meccsen, zárójelben feltűntetve a cserék: Ceus (Joyce) - Armstrong, Ababio, Holody, Aymer - Nyassi (S. Emory), LaBauex, Nane, Janniere - Amarikwa, Akpan (Rogers). Az első találatunkat Quincy Amarikwa szerezte a 32. percben, aki egy szögletrúgás után szerzett egy remek fejesgólt, míg a győzelmet bebiztosító találatot Andre Akpan rúgta egy bal oldalról megeresztett, remek lövésből. A másodéves csatár később újabb gólt szerzett, melyet vitatható körülmények közt les címén érvénytelenítettek, majd az utolsó percekben a térdét fájlalva kellett őt lecserélnünk, de nem tűnt komolyabbnak a problémája. A Rapids tartalékai tehát magabiztos diadallal hangolódtak az idényre, néhány nappal a nyitómeccset megelőzően.


















- A napokban megállapodás született arról, hogy a Westerra Credit Union cég lesz a Rapids főszponzora a következő három idényben, mely által a klub történetében még soha nem látott együttműködés veheti kezdetét egy szponzorral. A megállapodás értelmében ugyanis a helyi pénzügyi szervezet komoly összegekkel fogja támogatni a csapat utánpótlás akadémiáját, és segíteni fognak az egyesület törekvéseinek népszerűsítésében, illetve természetesen több különleges akcióit nyújthatnak a helyi szurkolók számára. A Westerra csoport idén már fennállása 77. évfordulóját ünnepli, a hitelintézet kifejezetten eredményesen működik, hiszen nagyjából 85 ezer tagja van, és megközelítőleg 1.2 milliárd dolláros nyereséggel bír. A klubigazgató, Jeff Plush a következőket nyilatkozta a szponzori szerződés megkötésével kapcsolatban: "Egy szponzorral való megállapodás mindig egy speciális szerződés, hiszen nem egyszerű megtalálni a megfelelő partner. Azonban úgy gondolom, hogy a Westerra Credeti Union mindent meg fog tenni a csapat támogatása érdekében, kifejezetten előnyös szerződést kötöttünk velük, és biztos vagyok benne, hogy a következő években mindkét fél komolyan profitálni tud a közös együttműködésből."

Az MLS idei kiírása kedden a Seattle-Los Angeles találkozóval vette kezdetét, míg a Rapids magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 02:00-es kezdettel léphet pályára először a Portland Timbers ellen a Dick's Sporting Goods Park-ban. A rajt előtti napokban még egy bővebb szezonelőzetessel fogunk jelentkezni a csapatunkkal kapcsolatban.

Az előző összefoglaló óta eltelt egy hétben három fellépése volt a Denver Nuggets-nak. Három olyan mérkőzés volt ez, ahol elvárható volt a győzelem, de a Clippers elleni gyenge játékot látva egyik ellenfél ellen sem mehettünk biztosra. Lássuk, hogyan sikerült a csapatnak a Suns, a Pistons és a Hornets elleni fellépése!

























Múlt pénteken a sokáig mumusnak számító, Phoenix Suns otthonában vendégszerepelt a Nuggets. Karl csapata hosszú évek óta nyeretlen az arizonaiak ellen, ezúttal viszont minden esélyünk meg volt rá, hogy megtörjük ezt a sikertelen szériát. A meccset ennek megfelelően nagy lendülettel kezdtük, már az első negyedben sikerült tíz ponttal meglépni a hazaiaktól. A második felvonást öt pontos előnyről indítottuk, eleinte tartotta a különbséget a Suns, de a szünetig sikerült ismét tíz pontra növelni a fórunkat, így nyugodtan mehettek a játékosaink a félidei pihenőre. A szüntet követően is inkább mi irányítottuk az eseményeket, tovább növeltük a meglévő előnyt, ami a negyed végére a húsz pontot is elérte. A negyedik negyednek komoly előny birtokában vághattunk neki, hatalmas fordulat szükségeltetett volna ahhoz, hogy innen az ellenfél fel tudjon állni. A csoda elmaradt, így a magabiztos vezetés birtokában a cserejátékosok is sok lehetőséget kaptak az utolsó felvonásban. A csapat nagyon magabiztosan, végig vezetve 116:97 arányban legyőzte a Sunst, megtörve ezzel az évek óta tartó negatív sorozatot. A kezdőben Afflalo sérülése miatt Forbes kapott lehetőséget, a pontok terén nem sikerült pótolnia a hiányzó hátvédet, de kilenc megszerzett lepattanójával ezen a téren Ő vitte a prímet a csapatban. A legjobb pontszerzőnk Nené volt, 22 egységgel zárt és szokásához hűen nagyon hatékony volt mezőnyből. A legjobbunk ezen a mérkőzésen véleményem szerint Lawson volt, 11 gólpasszal és 20 ponttal dupla-duplát hozott. A kezdőből Chandler hozta a megszokott 16 pontját, még Martin elég átlagos produkcióval rukkolt elő. A kezdőcsapat játékosai közül egyébként csak Lawson töltött 30 percnél többet a pályán ez is mutatja, milyen nagy fölényben voltunk a mérkőzésen. A padról Birdman és JR Smith voltak a legjobbak, mindketten 12 pontot szereztek, hasznosan játszottak.



















A következő jelenésünkre hazai pályán került sor, két nappal később a Detroit Pistons ellenében. Az előző mérkőzéshez hasonlóan ezt is remekül kezdte a csapat, már az első negyed elején sikerült komolyabb előnyre szert tenni. A folytatásban a vendégek is feljavultak, minek köszönhetően közelebb zárkóztak és a szünetre hat pontra csökkentették a hátrányukat. Az első félidőben szerzett 66 pontunk egyébként rekordnak számít Anthony elcserélése óta. A pihenő után jobban kezdett a Pistons, a harmadik játékrész elején gyorsan sikerült egyenlíteniük, de mielőtt nagyobb baj lett volna, észhez kaptunk, főleg védekezésben javultunk fel és a negyed végére már csaknem húsz pont volt az előnyünk. Ilyen előny birtokában a negyedik menetre ezúttal sem maradt már túl sok izgalom. Miután tovább növeltük az előnyünket és a vendégek is feladták a találkozót, jöhettek a cserejátékosok. A végeredmény nagyon sima 131:101-es győzelem lett. Engem egy kicsit meglepett, hogy ennyire könnyed lett a mérkőzés vége, mert a találkozó közepén voltak nehézségeink, egész jól meccsben maradt a Detroit. A kulcspillanat a Pistons egyenlítése volt a harmadik negyedben, itt ugyanis nem esett össze a csapat, hanem rátett még egy lapáttal, ami eldöntötte a meccs sorsát. Ebből láthattunk keveset az Anthony-érában, de a jelenlegi csapat képes ilyen húzásokra, remélhetőleg, még sok ellenfelet meglepünk ezzel a szezonban. Ezen mérkőzésen csak úgy hemzsegtek a jó egyéni teljesítmények, kezdőből Lawson és Nené is dupla-duplát értek el, előbbi 15 ponttal és 11 gólpasszal, de a négy labdaszerzést is érdemes megemlíteni. A brazil center pedig, 18 pontig és 11 lepattanóig jutott. Az igazi erősségünk azonban ezen a meccsen az ellenállhatatlan cserepadunk volt. Smith 31 pontot termelt a padról, 9(!) hármast süllyesztett el a vendégek gyűrűjében, fantasztikusan játszott. Birdman ezúttal is kitett magáért, 14 pontot szerzett, remekül védekezett és a mezőnyből 100%-os teljesítményt nyújtott. Felton amikor pályán volt, elég jól mozgatta a csapatot, Afflalo sérülése miatt többet van fent Lawsonnal együtt, de úgy tűnik, ez sem okoz nekik gondot, a meccset 12 ponttal és 6 assziszttal zárta. Érdemes még Harringtont is kiemelni, főleg az első félidőben voltak jó pillanatai, akkor kifejezetten hasznára volt a csapatnak.

A mai összefoglaló utolsó mérkőzését a New Orleans Hornets ellen vívtuk. Ennek a találkozónak az elejét nem sikerült olyan jól elcsípni, mint a korábbi mérkőzéseinken. Hamar hátrányba kerültünk, de időben észhez tért a csapat, és gyorsan visszajöttünk a meccsbe. A második negyedben aztán átvettük az irányítást és megfordítottuk az állást, a félidőre már 13 pontos előnnyel mehettünk. A harmadik negyedben eléggé kiegyenlített küzdelem folyt, de ebből is mi jöttünk ki jobban, néhány ponttal sikerült még megtoldanunk az előnyünket, így gyakorlatilag ezt a mérkőzést is megnyertük három negyednyi játék után. Az utolsó játékrészben a Hornets még megpróbálkozott visszakapaszkodni, de főleg a hárompontosainknak köszönhetően nem tudtak jelentősebb hátrányt ledolgozni. Végül 114:103 arányban megnyertük a mérkőzést. A csapatból hárman is átlépték a 20 pontos határt. Chandler 20 ponttal és 7 lepattanóval vállalt részt a Hornets két vállra fektetéséből, Lawson pedig egy újabb dupla-duplával örvendeztette meg a denveri rajongókat, ezúttal 23 pontot és 10 gólpasszt jegyzett. A harmadik 20 pont fölé jutó játékos a padról szállt be a mérkőzésbe, Ő Felton volt. Annak ellenére, hogy csere volt, messze a legtöbb időt töltötte a parketten és jól használta is fel ezt a játékidőt. Nagyon elemében volt, a dupla-duplát neki is összejött, 23 ponttal és 12 assziszttal. Ezen a találkozón egy karriercsúcsot is felállított azzal a hat hárompontossal, amit szerzett. A padról ki kell még emelni JR játékát is, aki újfent 18 ponttal segítette a csapatot. Visszatérve a kezdőhöz, még Martin és Nené teljesítménye is figyelemreméltó volt. K-Mart mindössze egyetlen lepattanóval maradt el a dupla-duplától, Nené viszont talán még közelebb volt hozzá, hiszen neki 13 lepattanó mellé, csupán egyetlen pont kellett volna.

A Clippers elleni botlást leszámítva, már a múlthéten is elég meggyőzően teljesített a csapat. Most három nagyon sima győzelmet aratott az együttes, így önbizalommal telve utazhatnak a srácok a Keleti-parti túrára, ahol komoly ellenfelekkel szemben kell majd helytállniuk. Anthony elcserélése óta 8-2 a csapat mérlege úgy, hogy az egyik legnagyobb ellenérték, Gallinari sérülés miatt csak két találkozón léphetett pályára eddig. Nagyon erős csapat kezd formálódni Karl keze alatt, főleg a védekezésben léptünk előre nagyot, de a támadások építése is sokkal színesebbé, ötletesebbé vált a sok új opciónak köszönhetően. Remélhetőleg, nem csak időszakos fellángolásról van szó és kitart a csapat jó formája az alapszakasz, még hátralévő részében!

A közeljövő programja:

Csütörtök, 00:00 Denver Nuggets @ Atlanta Hakws
Szombat, 00:00 Denver Nuggets @ Orlando Magic
Vasárnap, 00:30 Denver Nuggets @ Miami Heat

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 43-23 (66 meccs)
2. Denver Nuggets 40-27 (67 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 38-29 (67 meccs)
4. Utah Jazz 35-33 (68 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 17-51 (68 meccs)

Az NFL-szezon lassan egy hónapja véget ért, a kollektív szerződés is lejárt már, úgyhogy itt az ideje, hogy az edzői stáb bemutatása után, megnézzük mi is történt kedvenc csapatunkkal, a Denver Broncos-zal az elmúlt időszakban.





















A kollektív szerződés nem járt le rögtön a Super Bowl után, így mindenkinek volt egy-két hete kicsit bővíteni már meglévő keretét, nekünk meg már rögtön az alapszakasz után lehetőségünk nyílt rá. Ilyenkor olyan játékosokat lehet találni, akik egész szezon alatt egy csapatnak se kellettek, sehol se fértek be az 53-as keretbe, de azok a csapatoknak, ahol már véget ért az idény, lehet 53 játékosnál több is a keretben. Nem valószínű, hogy közülük bárki is meghatározó személyiségévé válna, akármelyik csapatnak is, sőt az 53-ba kerülésért sincs sok esélyük, hisz' tavaly se véletlenül maradtak ki. Elsősorban TC body-knak kellenek, hogy edzéseken meg legyen a kellő létszám, hogy lehessen kiken gyakorolni az ütközéseket, stb... Esélyeikhez hozzátartozik az is, hogy a végleges keret kialakításában döntő szóval bíró John Fox még itt sem volt, amikor kiválasztottuk őket. Ők: Mitch Unrein (DL), Eron Riley (WR), Nick Polk (S), Brandon Minor (RB), Jeremiah Johnson (RB), Dominic Dougles (LB), Manny Ramirez (OL), Mike McLaughlin (RB), Shawn Murphy (OL) és Herb Taylor (OL).

Bár a cikk elsősorban a transzferekről szólna amellett se mehetünk el, hogy Bailey és Lloyd Pro Bowl-ja, Sharpe HOF-ba választása közepette Eddie Royal egy rutin műtéten esett át, melynek következtében úgy 6 hónapot kell kihagynia, Demaryius Thomas pedig achilles-szakadást szenvedett, ami legalább 6-8 hónapig távol tartja a pályától, és sajnos komoly esély van arra is, hogy soha többé ne tudjon játszani. Figyelembe véve, hogy az elmúlt évben mennyi sérülése volt, nem feltétlen biztos, hogy ki tudja hozni a benne rejlő tehetséget...

Mindezek után olyan hírek láttak napvilágot, hogy 10× pro bowler corner back-ünk Champ Bailey elkezdte árulni a denveri házát. Utoljára Cutler tett ilyet, aki utána egy héten belül már Chicagoban élt. Meg lett volna a lehetőség, hogy franchise vagy transition taggel még egy évre magunkhoz láncoljuk közönség kedvenc CB-nket, ami után a liga 5 (transition tagnél 10) legjobban kereső CB fizetésének átlaga, vagy a jelenlegi keresete 120%-a járt volna neki, ám ahogy a történelemben még egyszer se, úgy most se élt ezzel a csapat, Bailey háza pedig eladó volt. A tragédia azonban ezúttal elmaradt, s Champ 4 évet hosszabbított. Nagyon fontos, hogy sikerült megtartani egy ilyen vezéregyéniséget. 2 évig $11m-t utána 2 évig $10,5m-t fog keresni, azaz kevesebbet mint idén...

Champ mellett az RFA-ink közül Ryan Harris-t, Matt Pratert, Marcus Thomas-t, Kevin Vickersont és Wesley Woodyard-ot próbáljuk maradásra bírni. Közülük Vickersonnal már biztos hogy sikerrel jártunk, a DE, akire 4-3-ban DT-ként számíthatunk majd, 2 évre hosszabbított. Nem volt ilyen szerencsés azonban Daniel Graham, Jamal Williams és Justin Bannan, cutoltuk őket. Graham-et még mindig sok csapat látná szívesen a keretében, de azért már nem akkora fizetésért, amekkora járt volna neki, és egy rosterbonust is megúsztunk így. Jamal pedig a séma váltás áldozata. Bannan már meglepőbb, neki lett volna 4-3 tapasztalata is, de mégis mennie kellett. Továbbá nem hosszabbítottuk meg lejáró szerződését Kyle Eckelnek (RB), Ronald Fieldsnek (DL), Ryan McBeannek (DL) és mindannyiunk nagy "bánatára" Laurence Maroneynak (RB) se.


















Ennyi történt a határidő lejárta előtt. Ezt a határidőt ugyan kétszer kibővítették 1 + 7 napra, de mégsem sikerült megállapodni. A játékos szakszervezet decertifikált (szétoszlott), a tulajok pedig bejelentették a lockoutot. Mivel már nincs szakszervezet, nem köti őket a szerződésben foglalt pont, miszerint, nem támadhatják a tulajokat a tröszt ellenes törvényre hivatkozva. A perben a játékosokat Tom Brady, Peyton Manning, Drew Brees, Logan Mankins, Vincent Jackson, Ben Leber, Brian Robinson, Osi Umenyiora, Mike Vrabel és Von Miller képviseli (utóbbi az újoncok nevében) képviseli. A perre pedig Tom Brady vs NFL néven fognak hivatkozni. Valamint végzés kérelmet nyújtottak be a lockout ellen. Lehet hogy lesz szezon, de amíg nincs kollektív szerződés, addig nincs szabadügynök piac se, és edzeni se lehet. Ez a sémaváltás projectnek nagyon nem tesz jót, ráadásul sok ember kellett volna FA-ról is.

Így óriási szerepe lesz az április 28-30-án sorra kerülő idei draftnak. Mindenképp meg kell erősíteni a védőfalat, én ezt tartom a legfontosabbnak, erre áldoznám az 1/2-t. Az LB sorba alig van 4-3-ban bevethető ember, illetve ember van, csak nem kifejezetten 4-3 LB-k. DJ biztos jó MLB-nek, de hogy a két szélen ki játszana, azt lehet hogy még Fox se tudja. A secondary-nkban majdnem mindenki túl öreg vagy túl fiatal, vagy túl sérülékeny, kellene S és CB is. Graham cutolásával született egy TE need is, valamint mivel Fox nem híve a feature backnek, kell Moreno mellé egy másik RB. Buck leamortizálódott, Ballt és Maroneyt gyorsan el kell felejteni, White akár megfelelő is lehetne ugyan, de szivárogtak ki olyan információk, hogy a drafton jön egy RB is. És természetesen egy punter. Nem kis feladat ennyi mindent megoldani FAval se, de a mindössze 6 draftcetli egészen biztos, hogy kevés lesz mindehhez. De lássuk kik jöhetnek szóba!

















1/2:

Patrick Peterson (CB) talán az egész draft legstabilabb, legkockázatmentesebb pickje lenne. Ugyanakkor Bailey hosszabbításával nem a CB a legnagyobb need. És az LSU Pro Day-ét ki is hagyta mind Elway, Fox és Xanders is...

Nick Fairley (4-3 DT) a bajnok Auburnból. Talán a legjobb játékos, de legalább annyira ostoba, buta, amennyire tehetséges. Számottevő esély van arra, hogy tönkre teszi a saját pályafutását.

Marcel Dareus (3-4 DE) érkezése akár garantált is lehetne, ha nem váltanánk 4-3-ra. Kiváló 3-4 DE, aki nagyon valószínű, hogy 4-3 DT-ként is megállná a helyét. De az átállás mindig hordoz magában némi kockázatot.

Da'Quan Bowers (DE) igazi 4-3 passrusher. Előrelépés lenne Ayershez képest, akár (idővel) Doomhoz képest is, de a Dumervil-Ayers páros se hangzik rosszul, mindenképp jobban, mint az egy szem Vickerson a fal közepén.

Von Miller (LB) Ő képviseli az újoncokat a perben és nem véletlenül. Messze a legjobb LB, 3-4-ben. Egyrészt pazarlás lenne 4-3-ban használni őt, másrészt nem is adnék 1/2-t egy 4-3 OLB-ért.

A későbbi körökre jóval nehezebb névsort adni, hiszen függ a saját első pickünktől és a többiek választásától is, úgyhogy helyette inkább posztonként nézzük, kinek van esélye hozzánk kerülni:

DT: Nick Fairley (1st) Auburn; Marcel Dareus (1st) Alabama; Phil Taylor (1st-2nd) Baylor; Stephen Paea (2nd) Oregon State; Marvin Austin (2nd) North Carolina. - Jöhet több is az első 2 körben...

TE: Kyle Rudolph (2nd) Notre Dame; Luke Stocker (2nd-3rd) Tennessee; DJ Williams (3rd-4th) Arkansas. - Nem örülnék a korai TE picknek...

RB: Mikel LeShoure (2nd) Illinois; Ryan Williams (2nd) Virginia Tech. - Annyira a korai RB picknek se örülnék, én bízom LenDale White-ban...

DB: Patrick Peterson CB (1st) LSU; Rahim Moore S (2nd) UCLA; Aaron Williams S (2nd) Texas; Brandon Bruton CB (2nd) Utah; Ahmad Black S (2nd-3rd), Florida. - Rengeteg jó 2-3. körös DB van, jöhetne közülük valaki a 2 DT mellé az első 3 pickünkből...

LB: Von Miller (1st) Texas; Martez Wilson (1st-2nd) Illinois; Greg Jones (2nd) Michigan State; Kelvin Sheppard (2nd) LSU; Bruce Carter (2nd-3rd) North Carolina. - Fox szerint akár házon belül is megoldható poszt, én azért nyugodtabban aludnék, ha a 2. vagy 3. körben jönne valaki.

P: Chas Henry (5th-6th) Florida; Ryan Donahue (5th-6th) Iowa. - Közülük valaki KELL.

Rengeteg a kérdés, ami biztos, jelenleg nem állunk túl jól, ami a következő szezont illeti (ha lesz egyáltalán), de azért viszonylag hamar újra lehet éleszteni a csapatot. Amit most tehetünk, hogy bízunk a jogászokban /*én aztán soha :)*/, bízunk Foxban és az edzői stábban és a front officeban, és tovább szurkolunk a csapatunknak. Hajrá Broncos!

A közelmúltban újabb hat mérkőzést játszott le a Cactus Leagueben a Colorado Rockies csapata, melyeken nagyon jó eredményeket értünk el, így változatlanul a 15 csapatos arizonai előidény élmezőnyében foglalunk helyet. Ennél is fontosabb, hogy féltávnál jár a márciusi felkészülési időszak és egyre okosabbak lehetünk a csapat keretével kapcsolatban, bár természetesen még mindig sok kérdőjel van. Ezekre majd a maradék két hétben fogunk választ kapni, addig is az összefoglalások mellett igyekeztem említést tenni a kérdéses pozíciókért folytatott harcok állásáról.


















Csütörtökön a Milwaukee Brewers ellen folytattuk a menetelést és a Maryvaleben megrendezett találkozót 9-8-ra nyertük meg tíz inningben. Ez volt az a meccs, ahol a Nuggets edzője George Karl is ott volt. Végig szoros mérkőzés volt, igazi ütő parádéval, az ellenfél 18, a mieink 14 darab találatot értek el. Folyamatosan váltott vezetéssel haladt a két együttes, az alap játékok végén 6-6ra állt a meccs, majd a tizedik inning felső részében viszont Iribarren és Nelson is sac flyból szerzett pontot, Paulsen pedig egy RBI singlet ütött, míg az alsó félben a Brewers csak két pontot tudott hozni Weathers ellen a mieink három pontjával szemben, így egy ponttal jobbak lettünk és befejeztük a mérkőzést. Todd Helton folytatta tavaszi szárnyalását és két double találatot ért el, melyekből összesen két pontot hozott a csapat számára, ezekkel az első futást érő megmozdulásait regisztrálta az előidényben. Az aktuális leadoff hitter Willy Taveras 3/5ös teljesítménnyel zárt és mindhárom bázisra kerülése végén hazaért, mi több fénykorát idézve három bázisrablást ért el sikeresen, talán vele is egyre komolyabb kell számolnunk. A kiegészítő ütő posztjáért egyre kompetensebb versenyben lévő Hernan Iribarren újabb két pontot termelt kezdő shortstopként. Illetve pontszerző volt még például Wigginton és CarGo is (utóbbi erre a meccsre a nagy kapkodásban elfelejtette elvinni a saját mezét, így az egyik trénerünk 25ös számát viselte), Blackmon pedig csereként besózott egy triplet, ellenben Iannetta és Lopez ütés nélkül gyengélkedtek. A kezdő dobó Esmil Rogers eddigi legjobb meccsét játszotta az előidényben, a négy inning alatt egyetlen balszerencsés megmozdulása volt, amikor a harmadik menetben beszedett egy 3run HRt, ennél több futást viszont nem kapott és négy shutoutot is jegyzett. A csere dobóink közül csak Betancourt és G. Smith ellen nem ért be Brewerses futó, Belisle és G. Reynolds sebezhetőek voltak, de mindketten megúszták egy-egy ponttal a nehéz inningüket. White a kilencedik játékban elvesztette az előnyt, de végül mégis a meccs győztes dobója lett. A záró inningben Weathers a két kapott run és a három ütés ellenére megszerezte a savet.



















Másnap a Salt River Fieldsen a Kansas City Royals csapata volt az ellenfelünk és ismét extra játékra volt szükségünk a győzelemhez, de végül 4-3-ra felül kerekedtünk rajtuk. Teljesen más meccs volt, mint a Brew Crew elleni, a két csapat együttesen volt képes 13 ütésre és a futások száma is jelentősen redukálódott. Végig egy pont volt a különbség a két csapat között, 1-0ra és 3-2re a vendégek, 2-1re és 4-3ra a mieink vezettek a meccsen. A rutinos Todd Helton ismét egy 2/2es lőlappal javította az átlagát, az első inningben egy RBI single találatot is jegyzett, szinte megfiatalodott az új edzőtábor helyszínen és a tavalyi gyengélkedése után sokkal biztatóbb az eddigi tavaszi formája. Seth Smith az első hazafutását szerezte az előidényben, az egyszeri pinch hitter Paulsen pedig egy triple ütéssel egyenlített a kilencedik játékban. A győztes pontot érdekes módon úgy szereztük meg, hogy két kieső után Field felkerült a kettes bázisra egy hibás passznak köszönhetően, majd ugyanez a Royals 3B nem tudta összeszedni Nelson labdáját sem, így Field hazaért és hozta a nyertes futást. Lopez ezúttal 3Bt játszott és bizonyította, hogy ezen a poszton a Seattleben miért volt annyira hatékony, több szép mentést és még egy nagyszerű kidobást is regisztrált az infield bal szélén. A kezdőnk Jason Hammel volt ezen a mérkőzésen és a négy inning alatt mindössze két ellenfél jutott fel a pályára ellene, szépen helyt állt azok után, hogy az első játékban benyelt egy solo HRt, azon kívül ütést sem kapott, nagyon magabiztos volt, állítása szerint karrierje alatt még nem volt ilyen jó formájában van egyik a tavasszal sem, mint most. Lindstom egy blown savet hozott az ötödik menetben, hozzá hasonlóan Jorgenson is egy kapott ponttal és ütéssel zárt, míg F. Morales hibátlanul dolgozott és a győzelmet elérő Billings is csak négy ütővel találta szemben magát.


















A szombati napon egy igazi doubleheader várt a csapatra, ugyanis délután és este egyaránt lejátszottunk egy-egy meccset. Elsőként a San Diego Padresel találkoztunk és több mint 11 ezer néző előtt 4-3-ra legyőztük a divíziónk tavalyi meglepetéscsapatát. Sokkal simábbnak tűnt a mérkőzés, hiszen már 4-0ra is vezettünk, miután a második játékban Willy Taveras feljegyezte napi egyetlen ütését egy 2run RBI singlet, míg a hatodik inningben a veterán Jason Giambi az első hazafutását lőtte a STben, mellyel négy pontos előnyhöz juttatta a csapatot. Sokáig nulla ponton tartottuk a SDt, de az utolsó játékban az egyik próbajátékos OF hibájából kaptunk egy pontot, majd Daley is beszedett egy 2run HRt, így izgalmas lett a befejezés, de megtartottunk egy pontot az előnyünkből. Gonzalez két single találatot és az első bázisrablását jegyezte fel a mérkőzésen, a hármas bázison ezúttal Herrera villogott, Pacheco kezdőként ütés nélkül maradt, csakúgy mint Lopez. Young JR és Rosario is ezen a meccsen játszott először az előidényben, mindketten kisebb-nagyobb sérülés után igyekeznek még formában lendülni, kevés sikerük volt bemutatkozásként. Ubaldo Jimenez elérte a csúcsformát erre a mérkőzésre, hiszen négy inning alatt perfect volt, egyetlen ember sem jutott ellene bázisra, a 12 kiesőből négyet strikeouttal küldött, ez volt statisztikailag az első győztes meccse a Cactus Leagueben. A longmannek visszaminősített Paulino jól látta el az új feladatát az ötödik inningben, a kezdő helyért versenyző Mortenesen pedig két inning alatt kapott egyetlen ütést, és végre Stultsot sem tudták megszórni, Daley pedig két ütésből három futást szedett be, idén először szereztek pontot ellene a negyedik meccsén.

Nem sokkal a Padres elleni meccs befejezése után aznap este az Arizona Diamondbacks volt már az ellenfelünk, végül ellenük is győzni tudtunk 5-3 arányban. Sokáig szorosan alakult a mérkőzés, majd az ötödik és a hatodik inningben hozott egy-egy pontjával a D'backs 3-1es előnyre tett szert, de utóbbi játékban a mieink egy négy pontos rohammal tudtak válaszolni, amellyel beállítottuk a végeredményt. Ebben a menetben a rutinos backup catcher Pagnozzi egy RBI doublet döngölt be, az 1/3as napot letudó első ember Fowler egy singleből küldte őt haza, majd a csereként beszálló Ben Paulsen két pontot suhintott, miután már a negyedik tripláját lőtte meg az előidényben, ezzel a napi egyetlen ütőjátékából kihozta a maximumot. Helton egy újabb single találatnak hála elérte a .400as átlagot a tavasszal, de mellette még olyan meghatározó emberek is képesek voltak érvényes ütésre az említetteken kívül, mint Tulowitzki, S. Smith, Iannetta, a kezdőből egyedül csak a 2B Wigginton volt találat nélküli. A fiatal SP Greg Reynolds rettentő bíztató fellépést tudott le az Arizona ellen, az öt játék alatt csupán az elsőben voltak kisebb gondjai, majd az ötödikben egy kihagyás alkalmával beszedett egy solo homerunt, ezen kívül viszont kimondottan magabiztosnak tűnt. Végig dobta a tervezett öt játékot, ezalatt csupán két ütést és két futást hoztak ellene, ezzel a meccsel tényleg bejelentkezett az ötödik kezdő dobó pozíciójáért vívott különversenybe. A tehetséges Escalona a hatodik menetben regisztrálta a győzelmet a két ütése és az egy elszenvedett pontja ellenére. Weathers és Vargas is egy-egy ütést és sétát engedélyezett az ellenfélnek, míg Johnson a hajrában egy balhés inninggel tudta le a savet.


















Ezután vasárnap délután Phoenixben folytattuk az Oakland Athletics ellen, akik ellen megszakadt a hat meccses győzelmi sorozatunk és 9-4-es zakót szabtak ránk. Korán eldőlt a mérkőzés, hiszen már az első öt inning alatt beszedtünk kilenc futást, így nem sok esélyünk lehetett a győzelemert, mert bár az ütések számában csak egyel maradtunk el az A'stől, ők sokkal jobban kihasználták a dobóink gyengélkedését. Ryan Spilborghs különösen nagy mérkőzést játszott, mindhárom ütési lehetőségében singlet regisztrált, egyik megmozdulása még RBIt is ért, és közben a jobb szélen egy nagyon ügyes elkapása is volt a fal közelében. Mellette még Jonathan Herrera volt az offenzív hősünk, 2/2vel és két futással zárt, ráadásul egy double és egy triple találatot lőtt, így továbbra is őrzi .387es átlagát, nagyon jó esélyei vannak rá, hogy kezdő 2B lesz az új szerzemény Lopez kárára. Gonzalez egy sétát és egy singlet tett hozzá, közben pedig két alkalommal rabolt bázist, az első SBeket szerezte idén. A tehetséges Field a kilencedik játékban egy egy pontos hazafutással szépített, a másik két pontunkat egy errorból és egy wild pitchből hoztuk. Young Jr a sor tetején egy singlere volt képes, az őt követő Taveras 0/4et ért el, Giambi is csupán két sétával jeleskedett. Eredetileg De La Rosa lett volna a soros kezdő dobó ezen a mérkőzésen, de izomfájdalmai miatt inkább pihentettük. Helyette a tehetséges Nicasio kapta meg a startot, szegény srác azonban nagyon lámpalázas volt és az első két játékban öt ütést elszenvedve három pontot vittek be ellene, viszont négy SOt osztott. A másik fiatal Riordan sem volt eredményesebb, sőt ő a maga két játéka alatt újabb öt pontot szívott, összesen két homerunt lőttek ellene. A closer Street ismét a harmadik játékban jutott szóhoz, de beszedett egy solo HRt, messze van még mindig az igazi formájától, ami nem túl kedvező. Belisle és Lindstrom viszont ütés nélkül hozták a saját egy-egy inningüket, utóbbi mérlegét csak egy séta rontotta, rájuk úgy tűnik bátran lehet számítani.

Hétfőre visszatértünk Talking Stickbe és a Cincinnati Reds elleni találkozón 3-2-es walk-off győzelmet arattunk. A vezetést a vendégek szerezték meg a harmadik játékban, de még ugyanebben a menetben Jordan Pacheco egyenlített egy RBI doublelal, S. Smith single ütése után pedig már vezettünk is. A fiatal elkapó egyre komolyabb esélyes a keretbe kerülésre, akár második számú elkapóként, vagy a Stewart sérülése miatt felszabaduló hely betöltésére. Egyre megbízhatóbban teljesít védekezésben, Phillipset szépen vadászta le a kettes bázisnál és ütésben is hatékonyan végzi a feladatát, ezt a meccset 2/3al tudta le és .348as összetettben. Aztán a kilencedik inning tetején kiegyenlített a Cincy, de aztán a csereként érkező Lopez egy RBI sinlgelel fejezte be az összecsapást a kilencedik alján. Fowler csak 1/4es volt leadoff hitter poszton, Helton, Tulo, Herrera mind ütés nélkül végzett, Wigginton egy single mellé pedig elkönyvelte első mezőnyhibáját az előidényben. Jhoulys Chacin újra nagyon jól dolgozott és öt játékot a dombon töltve mindössze egy pontot engedélyezett az ellenfélnek, közben csak négy single és két walk csúszott be neki és még négy strikeoutot is jegyzett. Azt hiszem felőle is érdemes egyre bizakodóbbnak lennünk. Az őt követő csere emberek közül Betancourt és F. Morales sem szenvedett el futást, utóbbi még az egész előidényben scoreless, ami kellemes meglepetés azok után, ahogy zárta a tavalyi évet. Az ifjú Brothers is hibátlan volt még két SOt is adott, White pedig ismét blown savet és wint egyszerre regisztrált az utolsó játékban, közben két ütésből egy pontot kapott.



















A napokban elkezdődött a minor camp a csapat farmjátékosai számára, a vasárnapi meccs után 14 játékost küldtünk át oda a ST rosterből: Billy Buckner, Greg Smith, Bruce Billings, Alan Johnson, Andrew Johnston, Adan Jorgenson, Casey Weathers, Christian Friedrich, Keith Weiser (dobók), Wilin Rosario (elkapó), Thomas Field, Hector Gomez (belsőpályások), Cole Garner, Tim Wheeler (külsőpályások). Nincs nagy meglepetés köztük, talán valóban ők voltak a leggyengébb láncszemek. A legnagyobb név közülük a tehetséges Rosario, de ő még egy térdszalag szakadás után lábadozik és az már korábban biztos volt, hogy a farmban sem kezdheti el áprilisban a szezont, csak később csatlakozhat, mivel még külön tréningekkel fog rehabilitálódni.

A hétfői napon sor került egy B csapat meccsre, melyen az LA Angelstől kikaptunk. Az igazán lényeges a sérült Ian Stewart fellépése volt, aki az első előidény meccsen összeszedett térd sérülése után most először merészkedhetett újra a pályára meccs körülmények között, bár a mezőnyben nem tűnt fel, hiszen csak DH volt. 2/4es ütési hatékonysággal és egy RBI singlel tudta le a végig játszott összecsapást. Ezen a meccsen a rutinos John Maine volt a kezdő dobónk, aki sokkal magabiztosabban mozgott, mint a legutóbbi alkalommal, végül 3.1 inning alatt két futást hoztak rajta. Érdemes rá is figyelnünk, mert ő is versenyben van az ötödik dobó posztjáért.

Többször szóba hoztam ezt a bizonyos ötödik dobó kérdését, méghozzá azért, mert az amúgy is a vállával bajlódó Aaron Cook a napokban bravúros módon eltörte a dobó kezén a gyűrűs ujja hegyét, miután rácsukott egy ajtót. Így már biztos, hogy április elején nem lesz játékra kész formában, most még legalább újabb két hétig nem dobhat és esélye sincs formába lendülni. A helyéért jelenleg G. Reynolds, Rogers, Mortensen, Maine versenyeznek, a következő időszakban biztosan mindannyian sok lehetőséget fognak még kapni, hogy az edzői stáb megállapítsa melyikükkel járnánk a legjobban.




















A Cactus League jelenlegi állása:

1. San Francisco Giants 14-5
2. Seattle Mariners 10-4
3. Colorado Rockies 12-6
4. Milwaukee Brewers 11-6
5. Kansas City Royals 10-6
6. Cincinnati Reds 10-7
7. Texas Rangers 9-7
8. San Diego Padres 8-8
9. Los Angeles Angels 8-10
10. Chicago Cubs 8-11
11. Oakland Athetics 7-10
12. Cleveland Indians 6-9
13. Chicago White Sox 6-10
14. Arizona Diamondbacks 5-15
15. Los Angeles Dodgers 5-15

A következő mérkőzések:

Kedd, 21:05 Chicago Cubs - Colorado Rockies
Csütörtök, 02:05 Texas Rangers - Colorado Rockies
Csütörtök, 21:10 Colorado Rockies - Chicago White Sox
Péntek, 21:10 Colorado Rockies - Milwaukee Brewers
Szombat, 21:05 Cincinnati Reds - Colorado Rockies
Vasárnap, 21:10 Colorado Rockies - Los Angeles Angels
Jövő hétfő, 21:05 San Francisco Giants - Colorado Rockies

Az elmúlt hétvége folyamán a Colorado Rapids együttese lejátszotta az utolsó előidény-mérkőzését a 2011-es MLS-szezon megkezdése előtt, és a néhány nappal ezelőtti seattle-i fiaskót feledtetve, a Vancouver otthonából már győzelemmel távoztunk, így kellemes szájízzel várhatjuk a szombati hazai évadnyitót. Már csak napok választanak el bennünket a címvédő hadjárat megkezdésétől, addig is még tekintsünk vissza a magunk mögött hagyott néhány nap eseményeire.




















Ahogy már beszámoltunk róla, múlt szerdán a coloradói együttes 3-1-es vereséget szenvedett a Seattle Sounders elleni idegenbeli felkészülési mérkőzésen, majd a delegáció másnap folytatta a nyugati parti túráját, és áttettük a határ másik oldalára, Kanadába a székhelyünket, ahol szombaton várt ránk egy újabb barátságos összecsapás.

Emlékezetetőül, a csapat az alábbi 20 fős kerettel vett részt a seattle-i és vancouveri mérkőzéseken:

Kapusok: Matt Pickens, Steward Ceus;
Hátvédek: Anthony Wallace, Marvell Wynne, Scott Palguta, Kosuke Kimura, Tyrone Marshall, Drew Moor;
Középpályások: Pablo Mastroeni, Jeff Larentowicz, Brian Mullan, Joseph Nane, Sanna Nyassi, Ross LaBauex, Wells Thompson, Jamie Smith;
Csatárok: Conor Casey, Andre Akpan, Omar Cummings, Quincy Amarikwa.

A szombati találkozón az ellenfelünk tehát a ligához újonnan csatlakozó Vancouver Whitecaps gárdája volt, akik az első fordulós ellenfelünkhöz, a Portland Timbers-hez hasonlóan abszolút ismeretlenek számunkra, hiszen még soha nem játszottunk velük korábban, és egyébként is az MLS-be való csatlakozással jelentős átalakításon ment keresztül az eddig alacsonyabb osztályú ligákban szereplő kanadai együttes.

A Rapids kezdő csapatában egyetlen változás történt a néhány nappal ezt megelőző állapotokhoz képest, ugyanis Kimura hátfájás miatt nem tudta vállalni a játékot, helyette pedig Palguta került be a jobb hátvéd posztjára, míg az eredetileg cserének tervezett Thompson egy kisebb megbetegedés miatt nem volt bevethető állapotban. Tehát a következő 11 fővel futottunk ki az Empire Field gyepére: Pickens - Palguta, Moor, Wynne, Wallace - Mullan, Larentowicz, Mastroeni, Smith - Casey, Cummings. Eközben a házigazdák is önmaguk legütőképesebbnek tekinthető kezdőcsapatát nevezték, legnevesebb játékosuk a csatársorban helyet foglaló Harris volt, akivel a tavalyi döntőben még az FC Dallas színeiben találkoztunk.

Az első játékrész meglehetősen alacsony színvonalú játékot hozott, a mieink ugyan próbáltak többet támadni, de pontatlanul, figyelmetlenül játszottunk, rengeteg passzolási, labdakezelési hiba tarkította a csapat játékát, így a Whitecaps-nek nem kellett túl nagy erőfeszítéseket végrehajtania, hogy távol tartsa kapujától a bajnok együttest. Gyakorlatilag az első 45 minutumban még csak számottevő gólhelyzetet sem nagyon jegyezhettünk fel, egy-egy kósza lövési kísérletet leszámítva.

A szünet után viszont mindkét csapat sokkal jobban össze tudta kapni magát, és pár perccel a második félidő megkezdését követően Cummings kiugrás utáni lapos lövését a vancouveri kapus bravúrral hárította, majd Pickens is végrehajtott egy látványos vetődéses védést az egyik hazai támadó kísérletével szemben. Lényegesen jobb iramban, és magasabb színvonalon zajlott a játék ebben félidőben, és változatlanul a mieink játszottak fölényben. A kék-fehérek a második játékrész alatt számtalan cserét végrehajtottak, a mieink csak a befejező 20 percen belülre érkezve eszközöltek változásokat, amikor néhány percen belül a támadó sorban Casey-t Akpan, Cummings-t pedig Amarikwa váltotta, míg a jobbszélső Mullan helyére a lendületes Nyassi-t küldtük be. A Rapids az egyre agresszívebb támadásait a 79. percben végre góllal tudta befejezni, ugyanis Nyassi a jobb szélen lerázta magáról az emberét, nagyszerű bejátszása pedig őrizetlenül találta középen Jamie Smith-t, aki egy közeli lövéssel juttatta előnyhöz a csapatát. Kisvártatva cseréltünk még egyet, és a kapitány Mastroeni helyét a másodéves LaBaeux vette át, de az eredményben már nem történt változás, a hazaiak nem tudtak minőségi helyzetet teremteni a hajrában, így a denveri csapat megőrizte az 1-0-s vezetését, és elértük a győzelmet az előidénybeli utolsó mérkőzésünkön.

Gary Smith, vezetőedző véleménye:

"Úgy gondolom, hogy az első félidőben várakozáson alul teljesítettünk, saját magunkhoz képest különösen gyengék voltunk, és több ránk nem jellemző hibát vétettünk, nem kezdtük valami jó formában a mérkőzést. Aztán viszont a második játékrészre már lényegesen jobban játszottunk, és közelebb voltunk ahhoz a szinthez, amint megkívánunk magunktól, egy héttel a bajnokság kezdete előtt. A játékosok keményen küzdöttek az előidényben, nehéz mérkőzéseken vagyunk túl, most már leginkább arra koncentrálunk, hogy minél jobb formában legyünk a szombati meccsünkre, és hogy bajnokhoz méltóan játsszunk a 2011-es idényben."

A Whitecaps elleni találkozó egyetlen gólját szerző skót középpályás, Jamie Smith, a következőképpen értékelt: "Jó érzés volt gólt rúgni, egy héttel a bajnokság rajtja előtt már különösen mérvadóak az ilyen előidény-mérkőzések, reális képet kaphatunk róla, hogy hogy állunk a többiekhez képest. Örülök, hogy megnyertük a meccset, egy győzelem mindig kellemes, sokkal jobb, hogy győztünk az utolsó felkészülési meccsünkön, mintha esetleg kikaptunk volna. A tavalyi szereplésünkkel magasra tettük a lécet, és biztosan nagyon nehéz lesz megismételni a 2010-es teljesítményünket, de ki merem jelenteni, hogy készen állunk a feladatra, hogy mindenki minket szeretne legyőzni, és újult erővel várjuk a címvédő idény mérkőzéseit."

A bajnokcsapat 4-2-1-es mérleggel tudta le az előidény alatti hét mérkőzését, és sikeréhesen várhatjuk a bajnoki címünk megvédéséért indított hadjáratot. Az MLS 2011-es idénye kedden a Seattle-Los Angeles találkozóval veszi kezdetét, míg a Rapids magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 02:00-es kezdettel léphet pályára először a Portland Timbers ellen a Dick's Sporting Goods Park-ban. A rajt előtti napokban még egy bővebb szezonelőzetessel fogunk jelentkezni a csapatunkkal kapcsolatban.

Mint tudjuk a Denver Broncos 2010-es szezon közben elküldte 1,5 év után a head coach-ot, Josh McDaniels-t és a helyére a szezon után érkezett a Carolina Panthers előző HC-a, John Fox, akiről már olvashattatok egy elemzést Filip tollából. Az én feladatom ezúttal a Fox által összeállított edzői stáb bemutatása.
















Kezdeném a három legfontosabb poszttal, az offensive, a defensive és a special teams coordinator posztjaival:

OC: Mike McCoy: egyike azon edzőknek, akik maradtak a JMD-érából. Fox bizonyára úgy érezte, hogy a támadó oldalon elegendő lesz megtartani a folytonosságot és ehhez McCoy lehet a tökéletes megoldás. Ismeri a játékosokat és az utolsó 4 meccsen azt is bebizonyította, hogy egész jól tudja hívni a play-eket. Fontos még tudni, hogy ő már dolgozott együtt Fox-al Carolina-ban, összesen 7 évet, így valószínűleg nem lesz gondjuk a közös munkával. Azt pedig már láthattuk, hogy Tebow-val remekül dolgoznak együtt, ami pozitív előjel lehet a jövőre nézve.

DC: Dennis Allen: A mindössze 38 éves Allen a New Orleans Saints csapatától érkezett, ahol 2006 és 2010 között előbb a védőfal felkészítésében segédkezett, majd a secondary munkájáért volt felelős. Előtte 2002-2005 között az Atlanta Falcons-nál volt a defensive assistant/quality control coach pozíciójában, még korábban pedig a Tulsa University (2000-2001 secondary coach) és a Texas A&M (1996-1999, graduate assistant coach) edzői stábjának volt a tagja. Mivel Fox egy védekezésre specializálódott HC, így Allen-re kevésbé jut majd vezető szerep, de a Saints-nél végzett munkája jó ajánlás volt számára. Elég csak annyit mondani, hogy 2010-ben az általa edzett secondary csak 13 passzolt TD-t kapott be és a liga negyedik legjobbja volt a passz ellen, mindössze 193,9 átlag ellenük passzolt yard-al. Az előtte lévő évben pedig, a Saints bajnoki idényében, mindkét safety-je, Roman Harper és Darren Sharper is meghívót kapott a Pro Bowl-ra, utóbbi holtversenyben a legjobb lett a ligában 9 interception-el. A Broncos secondary-je veteránok (Champ Bailey, Brian Dawkins, Renaldo Hill) és fiatalok (Perrish Cox, Syd’Quan Thompson, Darcel McBath, David Bruton) érdekes egyvelege, remélhetőleg tud segíteni, hogy a rutinosok teljesítménye ne romoljon, az ifjoncok pedig tovább tudjanak fejlődni. De a fő feladata, természetesen, az egész védelem összefogása lesz, reméljük, hogy felkészült a feladatra.

STC: Jeff Rodgers: A Carolina Panthers-től követte Fox-ot, ahol 2010-ben ugyanezt a posztot töltötte be, előtte évben pedig assistant ST coach volt. 2008-ban, a 2003-2007 között a 49ers-ben assistant-ként eltöltött 5 év után egy évre visszatért a college szintre, a Kansas State-nél volt ST coordinator, ahol egy szezon alatt felhozta a ST egységet az ország legjobbjai közé. A denveri special team elég hullámzó teljesítményt nyújtott az utóbbi években, részben a hosszú idő óta megoldatlan punter poszt miatt. Az még kérdéses, hogy ki lesz a P 2011-ben, de az biztos, hogy szükség lesz váltásra és jobb coverage-re is, legyen szó akár punt-ról, kickoff-ról, vagy visszahordásról. Van pár tehetséges visszahordónk (Eddie Royal, Thompson, Demaryius Thomas, Eric Decker), és egy nagyon jó rúgónk (Matt Prater), valamint több jó ST-játékosunk (Spencer Larsen, Wesley Woodyard), lehet, hogy csak egy jó coordinator hiányzik.




















A továbbiakban következnek a pozíció edzők, először a támadó, majd a védő oldalon, végül a ST és a kondicionáló stáb tagjai:

Dave Magazu (Offensive Line): Egy újabb ex-Panthers edző, de az ő érkezésének mindenképpen lehet örülni. 23 év college és 8 év NFL tapasztalattal a háta mögött érkezik Denverbe Magazu, akit már az egyetemi szinten is a támadófal egyik nagy szakértőjének tartottak és ugyanezt azóta már a profik között is kiérdemelte. Mióta ő a Panthers-nél van, azaz 2003 óta, a csapat egyre jobb lett futásban, 2009-ben pl. két futójuk is 1100 yard fölé jutott, pedig a szezon végére mindkét kezdő tackle lesérült. Magazu a régebben Denver-ben már alkalmazott zone blocking sémához hasonló rendszert használ, amihez remélhetőleg a most a csapatnál lévő játékosok is tudnak majd alkalmazkodni, szerencsére mind fiatalok, így az átállás talán nem lesz túl nehéz.

Adam Gase (Quarterbacks): A maradók egyike, pedig emlegették, hogy kapott ajánlatokat más csapatoktól. Nem is csoda, hiszen mindkét denveri szezonjában, amikor a WR-ek felkészítéséért volt a felelős, volt Broncos-elkapó a Pro Bowl-ban, 2009-ben Brandon Marshall, 2010-ben pedig Brandon Lloyd. A tavalyi szezonban a Broncos WR-sora a liga egyik legjobbja volt, többször segítették ki Kyle Orton-t, meg párszor Tebow-t is és ebben nagyon sok szerepe volt Gase munkájának, aki 2011-től már az irányítókért lesz felelős, remélhetőleg ugyanakkora hatékonysággal. Volt már ő QB coach, még 2007-ben a Detroit Lions-nál, John Kitna 4000 yard fölé jutott abban a szezonban, lehet bizakodni.

Eric Studesville (Running Backs): A 2010-es szezont Studesville ideiglenes head coach-ként zárta Denver-ben és bár kapott is lehetőséget, hogy interjúzhasson a vezetőedzői posztért, de végül nem kapta meg, viszont nem is kellett távoznia a csapattól, megtarthatta az előző posztját. Bár még csak 44 lesz idén, mégis már 15 éve dolgozik edzőként az NFL-ben, 2001 óta a New York Giants-nél, majd a Buffalo Bills-nél volt a futók edzője, ezen idő alatt hét 1000 yard fölötti szezont hoztak össze a futói. Rokonszenves ember, a játékosok és a csapat vezetői is meg vannak vele elégedve, talán végre Knowshon Moreno-ból is ki tudja hozni a maximumot.

Clancy Barone (Tight Ends): 2009 óta a Broncos staff tagja, előtte a San Diego Chargers (2007-2008) és az Atlanta Falcons (2005-2006) tight end-jeit edzette. 2010-ben az offensive line-hoz helyezte JMD, de most visszakapja a TE-ket, köszönhetően Magazu érkezésének. Bár college szinten volt OL coach, de az NFL-szinten a TE-knél voltak nagyon jó eredményei. 2005-2008 között minden évben PB-ban volt egy TE-e, előbb Alge Crumpler, majd Antonio Gates. JMD-nél nem volt fontos poszt a TE, félő, hogy Fox-nál is főleg csak blokkolni fognak, mindenesetre Barone megtartása semmiképpen nem tűnik rossz döntésnek.

Tyke Tolbert (Wide Recievers): Carolina-ból érkezett az új WR coach, akinek 2003 óta ez lesz a negyedik csapata ugyanebben a pozícióban. Első évében a keze alatt lett Anquan Boldin Rookie of the Year egy 1377 yard-os szezon után és egyből mehetett is a PB-ra. Tolbert a következő évben Buffalo-ba költözött, ahol 2009-ig olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Terrell Owens, Roscoe Parrish, Lee Evans és Eric Moulds, mégpedig nem is rosszul működtek együtt. A Panthers-nél a 15 év után nyugdíjba vonuló Richard Williamson helyére érkezett, most pedig követte Fox-ot Denver-be. fáradhatatlan és lelkes oktatónak tartják, aki most egy kiváló WR-keretet kap a keze alá, bízom benne, hogy nem esik vissza a teljesítményük.

Brian Callahan (Quality Control Offense): Harmadik éve következik az NFL-ben és egyben a harmadik a Broncos-nál. A 2010-es szezont offensive assistant-ként kezdte, majd JMD távozása után ő vette át Studesville helyét a futóknál. Neki ez még a tanulóévei közé fog tartozni, keveset lehet tudni róla.

Wayne Nunnely (Defensive Line): Régi motoros, 18 college szezon után ez már a 17-dik NFL szezonja lesz. Nagyon jó DL edző, az egyik legjobb a ligában és 2009 óta ez meg is látszik a Broncos DL alakulatán is, szemmel látható a javulás. Olyan szempontból érdekes a megtartása, hogy ő 1997 óta 3-4-es csapatnál volt végig, most pedig elvileg vissza fogunk állni a 4-3-ra. Most már tudjuk azt is, hogy Jamal Williams és Justin Bannan is távozik, így elég komoly újjáépítés fog következni, de erre nála sokkal jobb embert nem nagyon tudnék elképzelni, meg fogja ő oldani a 4-3-t is.

Richard Smith (Linebackers): Egy visszatérőt köszönthetünk a személyében, hiszen ő volt a ST csapatrész edzője 1993-1996 között, ami mellett ő volt a LB edző is az 1993-1994-es idényben. 23 éves NFL és 9 év college edzői tapasztalattal ő is a rutinos trénerek közé tartozik. Volt már DC Houston-ban (2006-2008) és Miami-ban (2005), de az utolsó két évet a Panthers LB edzőjeként töltötte. 10 Pro Bowl-os játékos játszott a kezei alatt, például legutóbb Jon Beason (2009-2010), de köztük volt Karl Mecklenburg (1993) is. Most megkap egy olyan LB sort, amiből csak DJ Williams játszott a csapatnál 4-3-at, igaz ő univerzális játékos.

Ron Milus (Secondary): Ő egy másik régről visszatérő edző, 2000-2002 között már ugyanezt a posztot betöltötte a csapatnál. Később Arizona-ban, a New York Giants-nél és a St. Louis Rams-nél is ő volt a secondary felelőse, mielőtt 2009-ben átvette volna a Panthers hátsó alakzatát. Valószínűleg örömmel fogadta, hogy Champ hosszabbított, így csak egy CB-poszt miatt főhet a feje, bár ha Cox tovább fejlődik, akkor nem lehet komoly gond. Keményebb dió lesz, hogy a kissé öregedő Dawkins-al mit kezd, illetve hogy valamelyik fiatal S-t (McBath vagy Bruton) be tudja-e illeszteni a kezdőbe.

Jay Rodgers (Quality Control Defense): Egy volt college QB, aki 2009 óta dolgozik a Broncos védelme mellett, eddig assistant volt, most kapta ezt az új posztot. Egyetemi szinten még a támadó oldalon volt edző, de az NFL-be lépve váltott. Ez is, ahogy a támadó oldali párja, tanuló poszt, így a szerepe is kevés lesz idén.

Sam Garnes (Assistant Secondary): Fox-al érkezett Carolina-ból, ahol defensive assistant volt. 7 éves NFL safety tapasztalattal felvértezve próbálhat segíteni.

Keith Burns (Assistant Spcial Teams): egy régi, ismerős arc, az utolsó olyan a csapatnál, aki még játékosként részese volt a csapat Super Bowl győzelmeinek. A pályán töltött 13 éve alatt (amiből az utolsó 11-et a Broncos-nál húzta le) is ST ász volt, azóta pedig, 2007 óta, a ST-egység felkészítésében segédkezik, így ő már Shanahan óta van a csapatnál, a harmadik HC alatt kezd el tehát dolgozni 2011-ben. Jó szakembernek mondják, aki jól tud bánni a játékosokkal, ráadásul nagy közönség kedvenc is. Örülök, hogy maradhatott a klubnál.

Rich Tuten (Strength and Conditioning): Az egyik legrégebbi Broncos-tag az edzői stábban, 16 éve van már a Mile High City-ben. Elismert szakember, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy hosszú évek óta ő felügyeli a Combine fekve nyomó megmérettetését. Shanahan az érája végén kicsit visszafogta Tuten-t, de JMD újra „szabadjára engedte”, ami meg is látszott, a játékosok jobb kondícióban és kevesebb sérüléssel jutottak túl az utóbbi két szezonon. Hagyni kell dolgozni, kiderült, hogy nem ő a gyenge láncszem.


Greg Saporta (Strength and Conditioning Assistant): Tuten-el érkezett még 1995-ben a floriadi egyetemről és azóta dolgoznak együtt a Broncos-nál. Összeszokott páros, amit most, 16 év után, se bontottak szét, ennél többet szerintem erről nem is érdemes beszélni.

Justin Lovett  (Strength and Conditioning Assistant): Ötödik évét kezdi a csapatnál, amiből az első 2-3 szezonban csak nagyon csekély szerepe volt, ez lesz az első éve ebben a pozícióban. Tuten segítője lett tehát ő is, remélhetőleg a csapat erőnlétén csak javítani fog.

Így állt össze tehát a Denver Broncos edzői stábja John Fox HC vezetésével. Remélhetőleg a lockout-ot sikerül valahogy elkerülni és akkor elmondhatjuk, hogy valóban ez lesz a Broncos 2011-es staff-e.

Csütörtök délután George Karl, a Denver Nuggets kosárcsapatának vezetőedzője a kispadról követhette végig a Colorado Rockies baseballosainak egyik felkészülési mérkőzését Arizonában, miután állandó golfpartnere, a városi baseball-csapat menedzsere, Jim Tracy néhány héttel ezelőtt meghívta őt maga mellé az egyik márciusi barátságos meccs levezénylésére, Karl pedig a napokban örömmel tett eleget az invitálásnak.






















Ahogy figyelmes olvasóink bizonyára pontosan tudják, a Rockies fiai ezekben a hetekben a verőfényes Arizona államban, napi rendszerességgel bonyolítják le az előidény-mérkőzéseket a Cactus League-ben, a közelmúltban pedig a kosarasoknak is végre ezen a környéken volt fellépésük, amikor a Phoenix Suns otthonában léptek pályára, s éppen ez az alkalom tette lehetővé a Coach Karl megjelenését a baseball parkban.

A szakember csütörtök délután a Milwaukee Brewers elleni 9-8-as coloradói sikerrel záruló mérkőzés első öt inningje alatt foglalt helyet a kispadon, mely találkozót Maryvile-ben, a kosármeccs helyszínétől alig néhány kilométerre rendezték meg. Aznap este pedig a mester 116-97-es sikerhez vezette a Nuggets-t, ezzel megszakította önmaga 14 éven át tartó nyeretlenségi sorozatát a Suns elleni idegenbeli fellépések terén, mellelesleg a denveri együttes is 2004 óta először hagyta el győztesen a US Airways Centert.

Úgy látszik, jó hatással volt az 59 esztendős trénerre a különleges kikapcsolódás, és a feltűnését követően boldogan nyilatkozott. Távozása előtt többek közt elmondta, hogy pittsburgh-i származása révén alapesetben a szebb napokat is látott Pirates szurkolója, de már csak a Tracy-vel való barátsága kapcsán is külön szorít a Rockies sikereiért, és reméli, hogy a denveri gárda eredményes menetelést kezdhet meg az április 1-jén rajtoló szezonban, reményei szerint pedig a tavalyi évhez hasonlóan, néhány alkalommal idén is tiszteletét tudja tenni a Coors Field-en, egy-egy hazai meccsen. Emellett hozzátette, hogy a csapat sztárjátékosa, a külsőpályás Carlos Gonzalez atletikussága és könnyedsége kifejezetten emlékeztette őt gyermekkori kedvenc baseballosára, a legendás Roberto Clemente-re, és szerinte a Rockies ifjú csillaga akár még a néhai Puerto Rico-i ikonnál is nagyobb karriert futhat be, óriási tehetségnek tartja őt.

"Szeretném, ha eljönne, és itt ülne mellettem a kispadon a mérkőzés alatt, ha gondolja segíthet a menedzselésben: irányítsa a dobásokat, vagy vezényelje a támadókat, a végén úgyis ő felel majd mindenért" - jegyezte meg tréfásan a meccs előtti napon Tracy, aki maga is rengeteg Nuggets-meccset meg szokott nézni minden évben, ha belefér az idejébe. "Szimpatikus együttesnek tartom a kosárcsapatot, bár nehéz időszakon vannak túl, de minden elismerésem George-é, azt hiszem, tökéletesen kezelte a kényes Melo-drámát."

Az amerikai sportvilágban nem újdonság, hogy egy másik sportág trénere feltűnjön egy baseball-mérkőzésen, hiszen néhány évvel ezelőtt például a St. Louis Cardinals menedzsere, Tony La Russa látta vendégül barátját, az egykori kosaras tréner Bobby Knight-ot egy találkozó erejéig a dugout-ban. Ennek ellenére természetesen globális Denver-szurkolóként mindig szívet melengető látni, amikor a különböző profi csapataink képviselői ennyire jó kapcsolatban vannak egymással, és ilyen nemes gesztusokkal tisztelik meg a másik felet, remélhetőleg a közeljövőben minél több hasonló esethez lesz szerencsénk.

Karl a napokban újabb három+három évvel hosszabbította meg a 2010/11-es szezon végeztével lejáró szerződését a Nuggets kispadján, azt követően, hogy az évad korábbi részében elérte 23 szezonos edzői karrierje 1000. győzelmét az NBA-ben. A csapat pedig az Anthony-csere óta valódi elsöprő lendülettel száguld egyre magasabbra, így remélhetőleg városunk kosárlabdázói hosszú és eredményes tavaszt varázsolhatnak nekünk.

Interjú George Karl-lal:

A közelmúltban igencsak szellős volt a Colorado Avalanche programja az alapszakasz hajrájában, s az elmúlt közel két hétben csupán öt mérkőzést játszott le a csapatunk, de a végeláthatatlan hanyatlás változatlanul megállíthatatlannak tűnik. A denveri jégkorongozók a legutóbbi 17 mérkőzésükön belül egyetlen győzelmet tudtak felmutatni, miközben csupán négy pontot szereztünk még további két hosszabbításos vereségnek köszönhetően, és jelenleg már csak a 28. helyet foglaljuk el az NHL-ben.























Február 26-án, szombaton, a Kings otthonában 4-3-ra veszítettünk egy lefutott meccsen; másnap már lényegesen közelebb álltunk a sikerhez, de alul maradtunk 3-2 arányban a Ducks ellen; a kaliforniai túra záró felvonásán, San Jose-ban 2-1-re veszítettünk büntetőkkel; majd a múlt hétvégi hazatérésünk alkalmával 5-1-es pofonba szaladtunk bele az Oilers ellen; a legutolsó fellépésünkön pedig 5-2-re elbuktunk a Wild ellen a keddi játéknapon.

- Az első sorunkat rendíthetetlenül centerező Stastny az utóbbi meccseink legponterősebb játékosa volt, hiszen négy pontot regisztrált az előző öt mérkőzés alatt, miközben két újabb találatával elérte a 20 gólos határt, melyet öt szezonos pályafutása alatt immár negyedszer tudhatott le. Úgy néz ki, hogy kilábalt a saját maga februári kríziséből, és az utóbbi időben rendre a legjobbjaink közé tartozik, intelligensen szervezi az akcióinkat, és hátrafelé sem rest besegíteni, emellett kifejezetten impozáns faceoff-statisztikákat is hozott újabban. Összetettben 64 találkozót követően 52 pontjával vezeti a házi pontlistát. Azaz továbbra is Duchene előtt tartózkodik, aki nagy erőkkel próbálja megszakítani a hullámzó formáját, de egyelőre kevés siker párosult az igyekezetéhez, s mindössze két gólpasszt regisztrált a február 26-a óta esedékes időszakban, az utóbbi három meccsét pedig mind negatív tartományban zárta, így már -9-re csökkent éves mutatója. A támadójátékán úgy látszik, már tudott javítani, újra meglehetősen aktívan teszi a dolgát, és sok helyzetet alakít ki, de a védekezésben mostanában kifejezetten hanyag módon teljesít. Jelenleg kereken 50 pontos, az újonc szezonjában elért 55 pontos eredményt nagy eséllyel felülmúlhatja, de az évad első fele alapján alighanem mindannyian sokkal jobb összprodukciót vártunk volna tőle. Jones talán a horrorisztikus február hónap egyetlen denveri hokisa volt, aki valós tudásához méltóan tudott játszani, elmúlt havi jó játékát a Kings elleni duplával és a Ducks elleni egy góljával koronázta meg, így hét alkalommal volt eredményes a hónapban, beállítva a novemberi termését. Elképesztően gólérzékeny módon teszi a dolgát meccsről meccsre, a kapu előterébe érkezve rengeteg veszélyt tud teremteni, kiválóan követi az akcióinkat, és nem akármilyen helyzetfelismerő képességeit is sokat kamatoztatja, éves szinten már 23 gólos, nem lehetetlen, hogy akár egy jó hajrával elérje a 30-as mérföldkövet is. Hejduk a legutóbbi elemzésünk óta nem szerzett újabb találatot, így változatlanul csak ott toporog a 20. találata előtt, mellyel Sakic 11 egymást követő szezonbeli 20 gólos klubcsúcsát állíthatná be. A veterán cseh játékos az elmúlt időszakban kifejezetten motiválatlanná vált, tessék-lássék módjára korcsolyázgat a pályán, bizonyos szinten érthető, hogy a reményeink elvesztése a kedvét szegte, de a csapat egyik rangidőseként éppen neki kellene példát mutatnia a fiataloknak, amit nem igazán tesz meg mostanában. Sokkal több lenne benne, meccsek óta pontot sem szerzett, legutóbb már jutott neki egy assziszt, de továbbra is csak a mínuszokat gyűjtögeti, -18-ban már nagyon kell figyelnie, hogy meg ne fázzon. Porter nyilván egy versenyképes NHL-csapatban az első két sor közelében sem lehetne, nálunk viszont ott van, és ha már így alakult, akkor - többekkel ellentétben - nem csak a helyet foglalja, hanem képességeihez mérten igyekszik kihozni magából a maximumot, és még ha gólkirály soha nem is lesz, a szorgalma és az erőfeszítése mindenképpen dicséretre méltó, bátran kiveszi a részét a játék minden lényeges eleméből. Az utolsó négy meccsen belül kétszer betalált, a Wild elleni gólját utólag adták meg, melyek által már 12-szer volt eredményes az évadban, így ő a legjobb góllövőnk a fenti négyest követően. A másodéves Yip az elmúlt időszakban négy meccsen kapott lehetőséget, bár keményen kapart, kevés sikerélményben volt része, így például a Sharks elleni találkozón csak tartalék volt, egyébként szinte mind a négy sorban megfordult a közelmúltban, gyakran egy meccs alatt több összetételben is feltűnt, de nem tud véget vetni a gyengélkedésének, közben -16-tal a második legrosszabb plusz/mínusz mutatóval rendelkezik. Stoa három mérkőzésen lépett pályára az aktuális összecsapások közül, többnyire Stastny mellett játszott, ám nem igazán ment neki a játék, majd ki kellett venni a vakbelét, elképzelhető, hogy az elmúlt hetekbeli gyengébb teljesítményét részben az egészségügyi problémái okozták.



















- A kiegészítő támadóink közül talán O'Reilly nyújtotta a legmeghatározóbb teljesítményt az utóbbi mérkőzéseket figyelembe véve, miután a kaliforniai túra alatti háttérbeszorulását követően, az utolsó két találkozón már újra a régi fényében csillogott. Mindez leginkább annak volt köszönhető, hogy az edzői stáb kihasználta a benne rejlő lehetőségeket, és ahelyett, hogy tovább jegelték volna őt a negyedik sorban, még a felső triókban is feltűnt, és 16-17 perc jégidőhöz jutott, eközben az Oilers elleni becsületgólunkat is összekaparta, mely a hatodik találata volt az idény során. Csak remélni tudjuk, hogy az irányítást már totálisan elvesztő Sacco mester becsülettel meg fogja adni a lehetőséget a tehetséges srácnak a kibontakozásra, és nem fogja teljesen ellehetetleníteni a dolgát a továbbiakban. Winnik továbbra is csak nyomokban emlékeztet a szezon első felében látott énjére, gyakran szinte semmit nem tud hozzátenni a játékhoz - hol vannak már az őszi ziccergóljai, a letámadásbeli ellenállhatatlan munkája, az emberhátrányok alatti mentései?! Legutóbb a Wild ellen már újra megcsillantott valami akaraterőt, bízzunk benne, hogy elindul ismét a helyes úton, és kilábal végre a jókora hullámvölgyből. A St. Louis-szal megkötött közelmúltbeli cserénk hátterében érkező McClement a 3-4. sort centerezve általában becsületes munkásemberként végzi a dolgát, sok lehetőséget kap PK-ban, és a bulizásban sem muzsikál rosszul, hátul kevés hibával játszik, de támadásban abszolút nem tényező, mindenesetre azok után, hogy a Blues-ban -13 volt idén, nálunk csupán -2-t gyűjtött össze nyolc meccs alatt, ilyen kollektív pokoljárásban már ez is kisebbfajta bravúrnak számít. Az őrült gladiátor McLeod az utóbbi találkozókon kétszer is ledobta a kesztyűit, vele kapcsolatban továbbra sincs új a nap alatt: a fizikai játékban vérét adja a csapattársaiért, és bárkinek nekimegy, de a koronggal totálisan impotensen bánik, néha egy-egy helyzetet leszámítva harmadokon keresztül nem is találkozik a játékszerrel, szinte felesleges botot venni a kezébe, a bunyóknál úgyis el kell hajítania. Menet közben már 161 minutum büntetésnél tart a szezonban, vagyis csupán egy perc választja el őt az egyéni idénycsúcsa beállításától, alighanem hűtheti a pezsgőt, mert a következő bejelentkezésünkben felköszönthetjük a sajátos rekorddöntése alkalmából. Dupuis az első két kaliforniai meccsünkön kimaradt az összeállításból, úgy látszik, a szorgalmas munkája nem feltétlenül győzi meg mindig a trénereket, mert egyébként tényleg kissé elszürkült mostanában, nem igazán bizonyítja, hogy nélkülözhetetlen csapattag lenne, kevés vállalkozószellem rejlik benne. Koci az edzéseken végzett kemény munkája révén érdekes módon mind az öt meccsen megkapta a játéklehetőséget, és a behemót támadó igyekszik hallatni magáról a minimális jégidejében, ugyanis öt meccsen belül háromszor bunyózott, ezzel megduplázta idei verekedéseinek számát, pár alkalommal még egész szépen helyt is állt az ökölcsatákban, nyilván ennél többet nem várhatunk el tőle, ennyiben bőven ki is merül a szerepe.



- A védelemnek ugyan vannak jobb periódusai, de mindent egybevetve még mindig rettentően sebezhetőek, a 229 kapott gólunkkal pedig már ligautolsók vagyunk a 30 csapatos mezőnyben. Johnson egyre inkább megtalálta a helyét a denveri hátsó alakzatban, és most már egyértelműen kijelenthető, hogy a defenzív egység elsőszámú embere lett. Amellett, hogy folyamatosan 25+ perceket tölt a jégen, előre-hátra masszívan teljesít, a Kings ellen két gólpasszt tolt, a Sharks-nak lőtt remek góljával pedig sokáig vezettünk is, ugyanakkor az utóbbi két találkozót egyaránt -2-vel fejezte be. Továbbra is a legtöbb esetben Wilson játszik mellette, a másodéves bekk pedig szintén nagyon jó formában teljesít, a kezdetbeli nehézségek után szépen összeszoktak, és együtt, egymást segítve, igazán stabil munkára képesek, bár a 44-esünk az utóbbi időben kevésbé használja ki a fizikai adottságait, és a koronggal sem mindig kellőképpen óvatos. A rengeteg cserepletykával ellentétben Liles maradt a csapatnál, és továbbra is elsőrangú produkciót nyújt az együttes kékvonalán, elképesztően hasznos kétirányú teljesítményt hoz az egész évben. Az Oilers elleni gólpassza a 36. volt tőle az idényben, mellyel beállította az egyéni szezoncsúcsát, míg pályafutása során 203-szor jegyzett előkészítést, ezzel beérte Foote-ot a klub örökranglistája élén, azonban a rákövetkező meccsen lesérült. A veterán csapatkapitány közel egy hónap kényszerpihenő után végre visszatért a láb sérülése után, és az utolsó két mérkőzésen pályára lépve, stabilan végezte az elhárítást, az Oilers elleni 1-5-ös meccset ráadásul +1-gyel tudta le. Hunwick az elmúlt meccseken is folytatta felfelé ívelő pályáját, elért egy újabb gólpasszt, ám továbbra sem képes levetkőzni a gyermeteg hibáit, például St. Paul-ban az egész meccsen remekül játszott, ám tíz perccel a vége előtt a saját kapunk mögötti korongvesztéséből az ellenfél bevitte a győztes gólt. Az utolsó két találkozón együttvéve -5-ig süllyedt, így változatlanul képtelen az előrelépésre, és nem tudjuk normálisan a hasznát venni. Az újonc Holos is egyre több lehetőséghez jutott végre, csak egyszer volt tartalék az elmúlt két hétben, és egyre gyakrabban már a 20 perces jégidő közelében jár, megbízhatóan dolgozik hátul, azonban a támadásokat keveset tudja segíteni, bár egy újabb előkészítésével már négy gólpassznál tart 23 meccs után. Gaunce is szóhoz jutott néhány további mérkőzésen, de csak epizódszereplő lehetett, ezalatt pedig nem túl sokat mutatott, legemlékezetesebb jelentét a Ducks ellen hajtotta végre, amikor Hejduk védelmére kelve verekedést kezdeményezett. A lehetőségekhez képest igyekezett mindent megtenni, ennek ellenére elkerülhetetlen volt, hogy ne küldjük őt vissza a sérültek reaktiválása után, de bizonyára a következő években még bőven láthatjuk a csapat mezében. A kellemetlen arc sérülése után O'Byrne a Wild ellen tért vissza egy egész arcot védő, teljesen rácsozott sisakban, melyet az évad hátralévő részében viselnie kell. Egyébiránt a mérkőzésen a szokatlan fejvédő ellenére a jól megszokott stílusában játszott, nem kímélte magát a fizikai harcokban sem, és rögtön az egyik legtöbbet volt foglalkoztatva.




















- Az új kapus Elliott a felejthető bemutatkozását követően képes volt a javításra, és azóta három kezdő meccséből kétszer is remek formában teljesített: a Kings ellen hiába kapott négy gólt, 38 védéssel zárt, és sokáig a csapat legjobbja volt, míg a Sharks ellen három percen múlott a bravúros shutout-ja, végül 34/35-ös mutatóval és szétlövéses vereséggel kellett beérnie. Aztán viszont az Edmonton ellen megint balszerencsés volt, a sereghajtó 19 lövésből négyszer mattolta, így féltávnál lecseréltük őt. Budaj továbbra is általában megbízhatóan tevékenykedik a ketrec előtt, az Anaheim ellen 29/32-es mérleget hozott, az Oilers elleni fél meccsén csupán egy ziccergólt kapott, viszont legutóbb Minnesotában nem mindig állt a helyzet magaslatán, miközben csupán 83 %-kal végzett, négy kapott góllal. Gyakorlatilag nincs igazi első számú kapusa a csapatnak, a hátralévő meccseket várhatóan nagyjából fele-fele arányban védheti le a két portás.

- A sérültek közé frissen csatlakozott Liles, akinek egy palánkra lökés következtében sérült meg a lába a Wild ellen, így könnyen lehet, hogy az utolsó játékosunk, aki eddig az idei összes meccsen játszott, ki fog hagyni pár mérkőzést, a következő fellépésre ugyanis kérdőjeles a szereplése. Stoa-nak szüksége volt a közelmúltban egy vakbélműtétre, így előreláthatólag 2-3 hétig nem játszhat, tehát még van esély rá, hogy az utolsó meccsekre visszatérhet. A kézműtét után rehabilitálódó Galiardi vele hasonló cipőben jár, a lábadozási ideje nagyjából március vége-április eleje magasságában telhet le. Cumiskey sorsa már jóval bizonytalanabb, agyrázkódása következtében semmi sem vehető biztosra, kevés az esély az idei játékára. Az előidényben súlyos agyrázkódást szenvedő Mueller-ről bebizonyosodott, hogy az évad hátralévő részében már biztosan nem fog pályára lépni, ugyan a hírek szerint javult az állapota, teljesen felesleges lenne már sürgetni a  visszatérését, inkább bízunk benne, hogy az őszre végre tünetmentes lehet. Fleischmann úgy néz ki, hogy sikeresen legyőzte a tüdőembóliát, és az utóbbi időben már korcsolyázgatott is, de a pihenése érdekében ő sem fog már játszani többet az idényben. Quincey pedig változatlanul egy komoly válloperáció utáni lábadozását tölti, és legközelebb már őt is csak a 2011/12-es évadban láthatjuk viszont.



















A következő mérkőzéseink:

Szombat, 03:00: Colorado Avalanche - Anaheim Ducks
Vasárnap, 02:00: Nashville Predators - Colorado Avalanche
Jövő csütörtök, 03:00: Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 02:00: Calgary Flames - Colorado Avalanche
Jövő vasárnap, 03:00: Edmonton Oilers - Colorado Avalanche

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 44-16-9, 97 pont (69 meccs)
2. Calgary Flames 36-25-9, 81 pont (70 meccs)
3. Minnesota Wild 35-26-7, 77 pont (68 meccs)
4. Colorado Avalanche 26-32-8, 60 pont (66 meccs)
5. Edmonton Oilers 23-37-8, 54 pont (68 meccs)

Nagy változások nincsenek az Észak-nyugati táblázaton, a három előttünk található rivális változatlanul a rájátszásért küzd, a Canucks lelki szemei előtt pedig már a Presidents'-trófea lebeghet. Sokkal lényegesebb számunkra, hogy 16 mérkőzéssel az alapszakasz befejezése előtt a képzeletbeli harmadik draft-pozíciót foglaljuk el, és csupán 6 ponttal van mögöttünk az 1/1-es választási lehetőséget jelen pillanatban birtokló Oilers, míg a 29. Senators 57 pontos. A hátralévő hetekben alighanem már csak erre érdemes figyelnünk, hogy legalább a pocsék szezon végeztével a júniusi drafton főszereplők lehessünk.


 

A teljes márciusban zajló MLB előidény alatt a Colorado Rockies az elmúlt napokban további hét mérkőzést bonyolított le, de még mindig a program nagyjából két harmada előttünk van. Lassan egyre közelebb kerülünk a Spring Training végéhez és a bajnokság kezdetéhez. Aktuális kiadásomban a legutóbbi bejegyzésem óta lejátszott felkészülési meccsekről számolnék be.
























A pénteki folytatásban a Cleveland Indians elleni idegenbeli meccsen, Goodyearban 6-2-re kaptunk ki egy interleague mérkőzésen. Gyengén kezdtük a mérkőzést és két inning alatt 3-0s vezetéshez jutott a Tribe, amivel gyakorlatilag eldöntötték a győzelem sorsát. Chacin nem tudta megközelíteni az előző meccsén mutatott formáját, az első három játékban öt ütést és három pontot kapott, így neki írták be a vereséget és még egy errort is vétett. Az ütőink részéről a veterán DH Jason Giambi zárt kimagasló teljesítménnyel, háromból két alkalommal ütést ért el, mindkétszer singlet talált, és közben megszerezte az előidénybeli első RBIt, amikor a triplet ütő Herrerat lökte haza a harmadik játékban. A másik pontunkat a backup OF Wheeler neve mellé írták be egy forceout play közben, amikor a runt Iribarren hozta. Ryan Spilborghs volt még átlagon felül, szintúgy 2/3as ütési hatékonysága mellett még egy bázisrablást is bemutatott. Tulo és Helton pihenőt kaptak pénteken és szombaton, Gomez elkönyvelte az ötödik hibáját a Cactus Leagueben, Field pedig két errort is bemutatott. Gyenge volt a támadójátékunk, a hét ütésünkből öt single volt, így nem lehetett esélyünk a korai hátrány kiegyenlítésére. Főleg hogy a csere dobók sem zártak makulátlanul, Lindstrom, Mortensen, Stults mindannyian benyeltek egy-egy runt, az Astrostól szerzett reliever két strikeout közt nézett bele egy solo homerunba a negyedik inningben, ő csak ezt az egy menetet töltötte pályán, szemben másik két kollégájával, akik fejenként két játékot kaptak.

Másnap megint egy házon kívül fellépés várt a fiúkra, szombaton Surprise városában mérkőztünk meg a Kansas City Royals együttesével, és ha már ott voltunk, egy 10-9-es sikerrel megszakítottuk a három meccses vereségi sorozatunkat. Gyorsan megszereztük a vezetést a három pontos első inningünkkel, de három menet után már 4-4 volt az állás, amikor a kezdő dobó Rogers négy-négy ütés és futás elszenvedése után távozott, közben ráadásul két hit-by-pitchet okozott, meglehetősen bizonytalannak tűnt, a bázisfutókat megint nagyon nehezen tudta kezelni, ideges volt a nehéz helyzetekben. A hatodik játék közepén már 9-4re is vezettünk, a hajrát a KC még szorossá tudta tenni, de szerencsére behúztuk a mérkőzést. A csapat legnagyobb sztárja Carlos Gonzalez lejátszotta az első igazán jó mérkőzését a tavasszal, hiszen háromból három ütést hozott, közben egy RBIt is postázott és két alkalommal ért haza. Mellette a veterán Jason Giambi megint egészen megtaláltosodott a sor negyedik helyén, mezőnyposzt nélküli ütőként és 2/3al tüzelt, idei első két double találatát ütötte és mindkettő után pontot termelt. A kezdő elkapó a tehetséges Jordan Pacheco volt ezen az összecsapáson és három kieső játék mellett a hatodik inningben elsüllyesztett egy 2run RBI doublet, majd még el is lopta a harmadik bázist. Illetve még egy-egy pontot ért el a rutinos Taveras, a regular outfielder S. Smith, a tehetséges Blackmon, a backup DH Jacobs és az új 2B Lopez. Helton és Tulo ismét pihentek, Tracy pedig egy ismerőse temetésén volt a meccs időpontjában. Betancourt a múltkori vereségét egy győzelemmel javította, a negyedik játékot egyetlen ütéssel hozta le, Morales az ötödikben szedett be egyetlen találatot. A Royals a felzárkózása közben Vargas ellen vitt be három futást, G. Smith két játék alatt négy ütést, de csak egyetlen futást szedett össze, végül a savet jegyző Billings is kapott egy solo HRt.


















Vasárnapra visszatértünk a Salt River Fieldsre és a két nappal ezelőtt bennünket legyőző Cleveland Indians ellen sikerrel vettünk revansot egy 3-1-es győzelemmel. A végeredmény korán kialakult, a meccs mind a négy futása az első négy innigen belül született, onnantól kezdve már nem történt változás. A leadoff hitter Dexter Fowler két doublet és egy walkot regisztrált, az első inningbeli egyetlen hazaérését egy passed ball után érte el, végre igazán hatékony és erőteljes tudott lenni, amit elvárnánk tőle. A 3B Ty Wiggintonnak is nagy napja volt, ő is háromból két ütést termelt, egy double mellett hozta az előidénybeli első hazafutását, amikor a második inningben kilőtte a labdát a stadionból. A csapat legnagyobb téli igazolása is kezd egyre jobban formába lendülni a Cactus League előrehaladásával, bizakodóak lehetünk, hogy a csapat segítségére lesz, elmondása szerint bármelyik infielder poszton kész a bevetésre. Kettejükön kívül csak egy ember szerzett ütést, Spilborghs a negyedik játékban egy RBI single találatból hozta a harmadik futásunkat. Helton és Tulowitzki mindketten visszatértek a két napos szüneteltetésből, de csak egy-egy sétára voltak képesek, S. Smith jegyzett egy outfield asszisztot, Iannetta háromból háromszor kiesett és csak 1/8 a tavasszal, közben ez volt az eddigi első error nélküli meccsünk az előszezonban. A kezdő dobó Jason Hammel már a meccs második ütőjétől beszedett egy hazafutást, de a nehéz kezdés ellenére több pontot már nem hoztak rajta a nyitó három inningben, hiába kapott öt ütést, a szorult helyzetekben szépen helyt állt, ami biztató a jövőre nézve. A nevesebb csere embereink közül M. Reynolds két, Daley egy ütést kapott, Street viszont hibátlan volt a maga játékában. A befejező inningben a savet Johnston jegyezte, aki egyedül a meccs utolsó emberét ejtette ki.


















Ezt követően az NL West rivális Los Angeles Dodgers érkezett hozzánk Talking Stickbe, akik 7-1-es csapást mértek a mieinkre. Nem úgy indult a mérkőzés, hogy sima vereség lesz, a kezdő dobó Ubaldo Jimenez magabiztosan lehozott három inninget, miközben egyetlen singlet és walkot értek el ellene. A csapat első számú dobójátékosa egyre jobb formában érzi magát, idei második mérkőzésén már rettentően jól sült a keze és újra a régi sebességben bombázta a fastballokat és a slidereket. A harmadik alján még a vezetést is megszereztük, amikor az elkapó J. Morales double találata után a 3Bt játszó Hector Gomez ütött egy RBI singlet. A STben eddig csak az errorokkal kitűnő tehetség 2/3al tevékenykedett a sor nyolcadik pozíciójából, a single után egy triplet tett be, a csapat hat ütése közül ő maga kettőt postázott, egyértelműen a legjobb támadónk volt ezen a napon. A folytatásban a fiatal G. Reynolds foglalta el a dombot, három játék alatt egy futást engedett és addig minden rendben volt nála, azonban fent akartuk hagyni őt egy újabb játékra, de váratlanul besokallt és villámgyorsan négy újabb pontot pakkoltak be rajta. Így végül a vereséget is ő kapta és 3 és 1/3 inning közben hat ütést, öt futást szerzett ellene a Dodgers, akik 5-1es vezetéshez jutottak és eldöntötték a meccset. A hetedik inningbeli mentő dobó Weathers hibátlan volt, viszont az utolsó két menetben még Belisle és Lindstrom is beszedett egy-egy futást, így ellenük alakult ki a végeredmény. Elég keveset nyújtottunk ezen a mérkőzésen támadásban, a három extra base hitünk közül csak az egyik után regisztráltunk pontot, nem volt még róla szó, hogy a csere jobb szélső Wheeler is ütött egy duplát, közben több meghatározó játékosunk kihagyta ezt a mérkőzést, az általános kezdők közül szinte csak CarGo játszott hétfőn.

A keddi napon két meccset is lejátszottunk egy időpontban, amikor a csapatot két részre osztották és szinte a teljes keret foglalkoztatva volt. A társaság egyik fele maradt a Salt River Fieldsen és a Chicago Cubst látta vendégül, akik ellen egy szoros összecsapáson 4-0-ra győztünk. A kezdő dobó Jorge De La Rosa a bemutatkozó gyengébb meccse után igazi klasszis formában dobott, a nyitó négy inning alatt mindössze két ütést mutattak be ellene, közben a 12 kiesőből ötöt strikeouttal búcsúztatott el. A bal kezes SP a múltkori veresége után tehát ezúttal egy szép győzelmet regisztrált, és kiváló önbizalomnövelő lehet ez a meccs neki. Közben a vezetést a fiatal Field RBI single ütése adta meg a csapatnak, akinek ez volt az első találata az előidényben. A második játéktól egészen a hetedik aljáig csak 1-0ra vezettünk, akkor viszont a menet közben csereként beszálló elkapó Jordan Pacheco egy 3run HRal erősítette meg az előnyünket, a nagy tehetségünk első pontjait hozta márciusban és hangzatosan hívta fel magára a figyelmet. Nyolc ütést értünk el a meccsen, hét single mellett ez a HR volt az egyetlen extra base hit, közben Todd Helton 2/3al kezd egyre jobban formába jönni, DLR pedig egy singlet helyezett el idei első ütőjátékában. A csere dobóink közül a télen egy tradeben érkező Mortensen két inninget úszott meg kapott pont nélkül, a múltkor betliző Betancourt és a korábban betegeskedő Escalona egy-egy single mellett zárt pont nélkül, F. Morales pedig érintetlen volt a befejező inningben.

Ezalatt a másik csoportra Glendaleben várt egy interleague mérkőzés a Chicago White Sox alkalmi otthonában, és egy jóval fordulatosabb találkozó végeztével 9-8 arányban maradtunk alul. A meccs elején gyorsan komoly hátrányt szedtünk össze, miután a kezdő ember Paulino rendesen alul teljesített és az első három inningben nyolc ütésből négy pontot nyelt be, három játék túléléséhez 62 dobásra volt szüksége, ezzel a gyengélkedéssel jelentősen rontotta az esélyeit a rotationben való helyre. A negyedik menetben megkezdtük a felzárkózást és Ty Wigginton lőtt be egy két pontos homerunt, az első játékosunk lett a tavasszal, akinek már két HR szerepel a neve mellett. A hetedik inning közepére ki is egyenlítettünk 5-5nél, ugyanis a meghívott backup 3B Macri két embert küldött haza egy singleből. Azonban nem sokáig volt egyenlő az állás, mert a következő dobójátékban az előidényre szerződést kapó Stults nagyon fejre állt és négy futást csapatott be neki a CWS. 5-9ről még egyszer megpróbáltuk a visszakapaszkodást, de Nazario 2run double és a veterán catcher Mike McKenry solo HR által már csak a szoros vereséget tudtuk kiharcolni. Dexter Fowler négyből kettővel végzett első emberként és a legelső tripláját is megszerezte, mellette még a tartalék 1B posztért versengő Paulsen volt képes két ütésre, aki pontszerző volt egyszer, de egy fontos missed catch errort vétett. A DH Giambi és az alkalmi SS Herrera a korábbi jó meccsek után egyaránt találat nélkül maradt, Ryan Spilborghs viszont egy singlet és két sétát regisztrált. A két négy-négy pontot elszenvedő dobónk mellett M. Reynolds kapott még egy runt, miután hazafutottak ellene a negyedik inningben, sajnos egyelőre nem tudja megközelíteni a tavalyi formáját a másodéves balos tehetség, így kevés esélye van a kerettagságra. Ellentétben Matt Daleyvel, aki a harmadik előidénybeli szereplésekor sem szenvedett el futást és látszólag újra jó passzban van.

Legutoljára szerdán lépett pályára a csapat és a Los Angeles Angels ellen Tempeben volt jelenésünk, melyet 8-1-re húztunk be. Közelről se volt ennyire sima meccs, mint az eredmény mutatná, sokáig csak 1-1re álltak a felek. Az első inningben Fowler egy wild pitchből hasznot húzva futott haza, majd a második menetben egy single után egyenlített az Angels. Az egyetlen kapott futása ellenére Jhoulys Chacin a múltkorinál sokkal jobb mérkőzésen van túl, az első négy játékot nyomta le, ezalatt három ütést és két sétát jegyeztek ellene. A Rockies a nyolcadik játékban hengerelt, amikor nagyon megszórtuk az LAA egyik cseredobóját és hét futást is ekkor szereztünk meg, a végére így alakult ki a fölényes különbség. A nagy szórás alatt a backup catcher Jose Morales egy 2run RBI single által az első pontjait szerezte az előidényben, a 2/4es Iribarren egy doublelal volt eredményes, a fiatal Charlie Blackmon két embert küldött haza és már 6 RBInál tart a Cactues League meccsein, illetve még Ben Paulsen is megütött egy 2run HRt. Továbbá a LF Cole Garner három singlet vágott a négy próbálkozásból, Tulowitzki és S. Smith szintén hozott ütést, bár utóbbinak volt egy hibája is a jobb szélen. A napi kezdő elkapó Pacheco egyetlen sétával zárt és kihagyott a meccs elején egy bases loadedot, de Chacin nagyon megdícsérte őt, mert szerinte igazi profiként kérte a dobásokat, és az első játékokban nagy szerepe volt benne, hogy a szorult helyzetekben csak egy pontot szenvedtünk el. Dobóként feltűnt a próbajátékos Maine, aki súlyos sérülése után nálunk próbál formába lendülni, az ötödik-hatodik játékban három ütést kapott, de megúszta pont nélkül a jó védekezésünknek köszönhetően, a vártnál talán jobban sikerült a nagy visszatérése. Street az eddigi szerény szereplés után most győzelmet regisztrált az egy inninges fellépése közben, valamint még Brothers és Johnston is megúszta egy-egy ütéssel.

A két lényeges sérültünk közül a 3B Ian Stewart fokozatosan egyre nagyobb terhelésnek van kitéve az edzéseken, az elmúlt napokban már ütött is, így minden esélye megvan rá, hogy a héten újra mérkőzést játszott a láb sérülése után. A rutinos dobó Aaron Cook viszont továbbra sem játszhat, de javul az állapota, a napokban már fájdalommentesen dobott, és bízik benne, hogy hamarosan megkezdheti dobó tréningeket és az utolsó hetekben még lesz alkalma helyt szereznie magának a starting rotationben.























A Cactus League jelenlegi állása:

1. San Francisco Giants 10-4
2. Cincinnati Reds 8-4
3. Kansas City Royals 8-4
4. Seattle Mariners 6-4
5. Colorado Rockies 7-5
6. Milwaukee Brewers 7-5
7. Texas Rangers 7-5
8. Los Angeles Angels 6-6
9. San Diego Padres 5-6
10. Oakland Athetics 5-7
11. Los Angeles Dodgers 5-8
12. Cleveland Indians 4-7
13. Arizona Diamondbacks 5-10
14. Chicago Cubs 4-8
15. Chicago White Sox 3-7

A közeljövőbeli program:

Csütörtök, 21:05 Milwaukee Brewers - Colorado Rockies
Péntek, 21:10 Colorado Rockies - Kansas City Royals
Szombat, 21:10 Colorado Rockies - San Diego Padres
Vasárnap, 02:40 Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Vasárnap, 21:05 Oakland Athletics - Colorado Rockies
Hétfő, 21:10 Colorado Rockies - Cincinnati Reds
Kedd, 21:05 Chicago Cubs - Colorado Rockies

Utolsó előtti felkészülési mérkőzését, mintegy másfél héttel a szezonkezdés előtt, a Seattle Sounders otthonában bonyolította le a címvédő Colorado Rapids labdarúgócsapata a szerdai napon. A meccs legfontosabb történéseiről, illetve a csapatunkat érintő aktuális hírekről értekeztünk a következő írásunkban, amikor már tényleg igazán a nyakunkon van a 2011-es bajnoki rajt.


















A denveri együttes a múlt heti kaliforniai előidény-szereplést követően csak néhány napot töltött el a Dick's Sporing Goods Park-ban, mivel kedden már ismét úton volt a stáb, és újra nyugat felé vettük az irányt. Szerdán ugyanis Seattle-ben, szombaton pedig nem sokkal messzebb, de már az amerikai-kanadai határon túl, Vancouver-ben vár ránk egy-egy újabb felkészülési találkozó, amelyek az évadnyitót megelőző legutolsó bemelegítő meccseink. A vezetőedző, Gary Smith, a két legfontosabb előkészületi találkozónak tartotta a hátralévő két fellépést, ugyanis a felkészülési utolsó heteiben lehet a legtöbb tanulságot leszűrni a barátságos összecsapásokból, ilyenkor a csapatok már közel állnak az éles formájukhoz, és mindenki kiélezetten hajt a minél jobb eredményekért, mert senki sem szeretné rossz formában várni a szezonrajtot.

A Rapids egy 20 fős gárdával a fedélzeten indult el az előidény harmadik, Észak-nyugati felvonására, Colorado-ban maradt ugyanis a lábujj töréssel bajlódó második számú kapus Ian Joyce, a hosszútávú sérült Macoumba Kandji, valamint néhány fiatal tartalékjátékos: a hátvéd Michael Holodyés Eddie Ababio, a középpályás Davy Armstrong és Steven Emory, illetve a tinédzser próbajátékos, a szélső Josh Janniere.

A Rapids kerete az Észak-nyugati előidény-meccseken:

Kapusok: Matt Pickens, Steward Ceus;
Hátvédek: Anthony Wallace, Marvell Wynne, Scott Palguta, Kosuke Kimura, Tyrone Marshall, Drew Moor;
Középpályások: Pablo Mastroeni, Jeff Larentowicz, Brian Mullan, Joseph Nane, Sanna Nyassi, Ross LaBauex, Wells Thompson, Jamie Smith;
Csatárok: Conor Casey, Andre Akpan, Omar Cummings, Quincy Amarikwa.

A Sounders elleni találkozót két játékosunk különösen izgatottan várta, két új igazolásunk, Tyrone Marshall és Sanna Nyassi ugyanis a tavalyi szezonban még a zöldmezesek sorait erősítette. A veterán hátvéd elmondta, "nem úgy veszem a seattle-i fellépést, mint egy előidény-meccset, nem számít, hogy nincs különösebb tétje, mindenképpen szeretném győztesen elhagyni a pályát a 90 perc végeztével". Hozzá hasonlóan a technikás középpályás is elszánt volt a mérkőzés előtt: "Tudom, hogy ez még csak felkészülési meccs, de szeretném ha győznénk, hogy tudjam, jó úton vagyunk a rajt előtt. Örülök, hogy visszatérhetek Seattle-be, szerettem itt játszani, de most nyerni akarok ellenük."

A mérkőzés az előidénybeli mivolta mellett egyúttal a 'Community Shield' szerepét is betöltötte, lévén a Rapids személyében az MLS aktuális bajnoka, a Sounders-ében pedig a 2010-es US Open Cup-győztes lépett pályára egymás ellen.

A mieink a papíron talán legerősebbnek tekinthető összeállításukkal várták a kezdő sípszót a Qwest Field gyepén: Pickens - Kimura, Moor, Wynne, Wallace - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Cummings, Casey, miközben a házigazda, Seattle Sounders is az általános kezdő 11-ével készült a találkozóra.

A mérkőzés első félidejében a két fél legjobb fiai nem igazán bírtak egymással, jobbára a mezőnyben dúlt éles küzdelem, közben pedig amikor helyzetek alakultak ki, azok rendre a nagyon aktívan kezdő Cummings-Casey duónak volt köszönhető, vagyis egyértelműen a mieink álltak közelebb a vezetés megszerzéséhez. Az ellenfél azonban stabilan védekezett, és Keller kapus is nagyszerű formában hatástalanította a próbálkozásainkat, így egyetlen találat sem született az első játékrész alatt.

A félidőben a coloradóiak egyedül kapusposzton cseréltek, az előzetes terveknek megfelelően ugyanis a második játékrészre Ceus kapta meg a hatalmat a Rapids ketrece előtt. Kisvártatva a Sounders szerezte meg a vezetést, miután egy távoli szabadrúgásból érkező előreívelésből fejjel voltak eredményesek Ceus kapussal szemben. Gyorsan végrehajtottunk két újabb cserét a 61. percben, amikor a középpályán Mastroeni-t Nane helyettesítette, a csatársorban pedig Casey Akpan-nek adta át a stafétabotot. Három perccel később érkezett a bajnokcsapat egyenlítése, miután Cummings-t a 16-os vonalán belül csak szabálytalanul tudták feltartóztatni egy veszélyes helyzetben, az így megítélt büntetőt pedig Casey távollétében Jeff Larentowicz értékesítette magabiztosan. Nem telt el újabb négy minutum a találkozóból, és a házigazdák rövidesen visszavették az előnyt, ugyanis a 67. percben egy látványos akció végén újra megoldhatatlan feladat elé állították a tartalékcsapatunk hálóőrét. A folytatásban még újabb tömeges cserék történtek a csapatunk összeállításában, így a 70. minutum magasságában pályára lépett a védelemben Palguta és Marshall, a középpályán LaBauex, Nyassi és Thompson, a támadósorba pedig Amarikwa szállt be, vagyis a teljes, 20 fős aktuális keretünk szóhoz jutott Seattle-ben. Ennek ellenére hiába rohamoztunk nagy lendülettel az egyenlítésért, mert bő tíz perccel a találkozó befejezése előtt Montero megszerezte napi második találat, mellyel beállította a 3-1 arányú Sounders-győzelmet.


















- Továbbra sincs végleges megállapodás a csapatnál az offszezonban próbajátékon remekül teljesítő Caleb Folan ügyében. Az angol másodosztályban szereplő Hull City-ből elkívánkozó ír csatár klubváltásáról a két egyesület már több forrás szerint is megegyezett, pusztán a játékos és az angol egyesület közti anyagi vonzatokon megy a huzavona, de minden bizonnyal az MLS-rajtig csatlakozhat a coloradói együtteshez az esetleges legnagyobb téli igazolásunk.

- Smith mester angol kapcsolatai révén újabb szigetországi tehetségre vetette ki a hálóját, és úgy néz ki, hogy élénken érdeklődünk a fiatal hátvéd, Martin John leigazolása iránt. A 22 esztendős játékos jelenleg az angol másodosztályban szereplő Cardiff City alkalmazásában áll, és a klubja inkább csak az ottani szezon végeztével, májusban szeretné rendelkezésünkre bocsátani húzóemberét, aki a terveink szerint a balhátvéd posztért lehetne az ifjú Wallace vetélytársa.

- A következő linken egy jól áttekinthető listán keresztül végig követhető, hogy egyes MLS-csapatok játékoskeretében milyen változások mentek végbe a bő három hónapos téli szünet alatt.

A Rapids fiai a szombati napon még a ligához újonnan csatlakozott, Vancouver Whitecaps ellen lejátsszák az utolsó felkészülési mérkőzésüket, majd a következő heti hazai gyakorlásokat követően, az újonc Portland Timbers ellen hazai környezetben magyar idő szerint jövő vasárnapra virradóra, hajnali 2:00-től sor kerülhet a 2011-es, címvédő szezonbeli nyitómeccsükre.

Az elmúlt héten újabb négy mérkőzéssel folytatta menetelését az NBA-ben a Denver Nuggets. Két hazai és két idegenbeli mérkőzést játszott a csapat. Otthon az Atlanta Hawks és a Charlotte Bobcats voltak az ellenfeleink, majd a Utah Jazz és a LA Clippers otthonában vendégszerepeltünk.




















A Blazers elleni hosszabbításban elszenvedett vereség után néhány nap pihenőt követően, múlt hétfőn hazai pályán az Atlanta Hawks ellen javíthatott a csapat. A Portland ellen remeklő Gallinari sérülés miatt hiányzott a csapatból, helyette Chandler kezdett, a többi poszton a megszokott felállásban léptünk pályára. Nem kezdtük túl jól a találkozót, kezdetben Chandler és Nené pontjainak köszönhetően tartottuk magunkat, de a negyed végére már Felton, Smith és Martin is betaláltak. A második felvonás első néhány percében a vendégek egy jó szériával csaknem tíz pontra megléptek, de cserejátékosainknak köszönhetően sikerült megállítani a sólymokat. A negyed hátralévő részében már sokkal kiegyenlítettebb játék folyt, és a szünetre szép lassan egy pontra zárkóztunk fel. A harmadik felvonásban fej-fej mellett haladtak a csapatok, egyik fél sem tudott a záró negyed előtt komoly előnybe kerülni, így izgalmas utolsó etapnak néztünk elébe. A negyedik negyed első két percében tovább folytatódott az adok-kapok, majd a következő időszakban szerencsére mi kaptunk el egy jó szériát, aminek köszönhetően lélegzetvételnyi előnyhöz jutottunk. A hátralévő időben már csak annyi volt a feladat, hogy ezt a 7-8 pontot megtartsuk, amit sikeresen végre is hajtottunk, így végül különösebb nehézség nélkül 100:90 arányban győztünk. Nagyon komoly csapatmunka eredményezte ezt a sikert, öt játékosunk szerzett több mint tíz pontot, de senki sem érte el a húszas határt. Martin dupla-duplával zárt, 11 lepattanója és 14 pontja volt, lehetett volna ennél is eredményesebb, ha ügyesebben használja ki a büntetőit. A cserepadunk jól játszott ezen a találkozón, Felton 16 ponttal és 7 gólpasszal szállt be, Smith pedig a csapat legeredményesebb játékosa volt, 19 ponttal. Mindössze hatszor adtuk el a labdát a mérkőzésen, ez nagyon kis szám, örömteli, hogy Billups nélkül is képes labda biztosan játszani a csapat. A festékben egyértelműen felülmúltuk az ellenfelünket, 50 pontot termeltek a játékosaink a tábla alól, ezen kívül még a lerohanásokból szerzett pontok tekintetében volt nyomasztó a fölényünk.

A csapat következő ellenfele a Charlotte Bobcats volt, két nappal később őket is hazai pályán fogadtuk. Igaz, a Cats még elméletileg harcban van a keleti nyolcadik helyért, előzetesen nem számítottam ellenük nehéz mérkőzésre. A mérkőzést jól kezdtük, már az első negyedben a vendégek tudtára adtuk, hogy nem sok keresnivalójuk lehet ezen az estén a Pepsi Centerben, és a játékrész végére már nyolc pontos előnyünk volt. A második negyed közepe tájékán alaposan megszórtuk az ellenfelünket, ekkor már 18 ponttal is megléptünk, a szünetre 14 pont maradt ebből az előnyből. A harmadik negyed elejét egész jól indította a vendég együttes, tíz pont körülire faragták le a hátrányukat, de aztán mintha bedeszkázták volna a gyűrűnket, hosszú perceken át képtelenek voltak pontot szerezni. Ennek az lett az eredménye, hogy visszaállítottuk, sőt, növeltük az előnyünket, a záró menet előtt már 24 ponttal álltunk jobban. Az utolsó felvonás már csak formalitás volt, a Cats is feladta a találkozót és jobbára a cserejátékosaik szerepeltek, nálunk is előkerültek olyan, eddig keveset- vagy még egyáltalán nem látott játékosok, mint például Forbes, Mozgov vagy Kuofos. A cserék bizonyítási vágyának köszönhetően erre a negyedre is megmaradt a lendület, így a vége nagyarányú, 120:80-as győzelem lett. Az eredmény nagyjából mindent elárul erről a mérkőzésről, óriási fölényben kosárlabdáztunk, ez leginkább annak volt köszönhető, hogy szinte minden játékos jó napot fogott ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a csapatból heten értél el a tíz pontot. Lawson dupla-duplával zárt (14 pont és 10 assziszt), de Nené és Martin is közel voltak hozzá, hogy két mutatóban is kétszámjegyű eredményt könyvelhessenek el. A védekezésünk is nagyon rendben volt, tulajdonképpen annak volt köszönhető, hogy a harmadik negyedben végleg megtörtük az ellenfelet. Támadásban félelmetesen hatékonyak voltunk, ritka az olyan mérkőzés, főleg ezen a szinten, amikor egy csapat 60% feletti mezőnymutatóval zár egy meccset, nekünk most ez is sikerült.

Másnap a következő mérkőzés már jóval nehezebbnek ígérkezett, hiszen a nagy rivális Utah Jazz otthonában kellett helytállnia a csapatnak. A találkozót egy 7:0-ás futással indítottuk, a Jazz egy kicsit beragadt a rajtnál, de a negyed közepére elkezdtek közelebb zárkózni, a játékrész végére azonban sikerült visszaállítani a hét pontos különbséget. A második negyedben is hasonló játék folyt, a hazaiak próbáltak egyenlíteni, de valahányszor közel kerültek, mindig volt válaszunk és újra elléptünk pár ponttal. Az első két negyedet így végig vezetve hoztuk le. Az előnyünk egészen a harmadik negyed utolsó percéig tartott, ekkor egyenlítettek, majd fordítottak is a hazaiak. Az utolsó negyedben már Afflaloéknak kellett az eredmény után futniuk, az utolsó öt percen belül Felton egy hárompontossal egalizált, ezt követően a vezetést is újra átvettük. A mérkőzés vége meglehetősen fordulatosra sikerült, a Jazz Harris és Jefferson vezérletével újból fordított, ekkor Lawson állt a csapat élére és a gyorsaságát kamatoztatva sikeresen harcolt ki büntetőket, ezek révén sikerült előnybe kerülnünk. Tíz másodperccel a vége előtt Afflalo triplája, majd Felton büntetője után már öt ponttal meglógtunk, ekkor már csak öt másodperc volt az órán. Harris azonban még izgalmassá tette ezt az öt másodpercet, bevágott egy hármast, két pontra csökkentve a Jazz hátrányát. A labda a Nuggetsnál, pontosabban Kenyon Martinnál volt, és már csak 1,2 másodperc volt hátra a találkozóból, joggal gondolhattuk, hogy itt már nem lehet baj. Martin viszont elrontotta a bedobást, kicsúszott a kezéből a labda, egyenest az előtte üresen álló Kirilenko kezei közé, az orosznak csak egy sima ziccert kellett volna feltennie, de képes volt elhibázni ezt az egyszerű feladatot, nagy örömet szerezve ezzel a Nuggets drukkereinek. A furcsa végjáték után végül 103:101-re nyertünk Utahban. A csapat legjobbja Ty Lawson volt, 23 ponttal, 5 gólpasszal és 6 lepattanóval vette ki a részét a sikerből, ezen kívül remekül lépett elő a meccs hajrájában, nagyon nagy szerepe volt ebben a fontos győzelemben. Nem sokkal maradt el tőle Afflalo sem, Ő 19 pontot szerzett és végre a tőle megszokott pontossággal játszott. A padról némi meglepetésre ezúttal Andersen volt a legeredményesebb, főleg a találkozó elején villogott, 13 pontot szerzett. Nagyon hiányoltam ezen kívül viszont a blokkokat, csak egy alkalommal sikerült az ellenfél játékosát betakarnunk, ezzel szemben a Jazz tíz sapkát is kiosztott, Jefferson egymaga hatot jegyzett.





















A múlt heti sorozat utolsó mérkőzését a Los Angeles Clippers ellen játszottuk szombaton, méghozzá idegenben. A kisebbik LA-i csapat egyszer már megtréfált minket Kaliforniában és ezt a találkozót is Griffinék kezdték jobban. Az első negyed közepe felé kezdtek ellépni tőlünk, és hét pontos előnyt szereztek a játékrész végére. A folytatásban is a vendéglátók akarata érvényesült, tovább növelték az előnyüket, ami így már bőven tíz pont fölöttire hízott, de a félidőig sikerült valamennyit lejjebb tornázni a hátrányunkból. A harmadik negyedben nagyon fontos lett volna közelebb kerülni az ellenfélhez és ennek megfelelően jól is kezdtük ezt a játékrészt. Sikeresen felzárkóztunk, még az egyenlítés is sikerült, de negyed végére a hazaiak ismét visszavették a vezetést, de legalább meccsben maradtunk a befejező negyedre. A meccs utolsó öt percéig tartani tudtuk magunkat, a végjátékban viszont jobb volt az ellenfél, megőrizték a magabiztos előnyüket, így megérdemelten, 100:94-re megnyerték a találkozót. Elég gyengén ment a játék a csapatnak, védekezésben és támadásban is alulmúltuk a megszokott teljesítményünket, fáradtnak és egy kicsit fásultnak éreztem a társaságot. A kezdőből Nené volt az egyetlen játékos, aki jól teljesített, 25 pontot és 14 lepattanót jegyzett ezen a mérkőzésen. A cserepadról Felton volt a legjobb, 18 pont, 7 lepattanó és 6 gólpassz volt a mérlege. A vereség oka elsősorban a pontatlan dobásoknak volt köszönhető, 102 mezőnykísérletből csak 40 alkalommal voltunk eredményesek. A festékben és a lepattanók tekintetében ugyan nem teljesített rosszul a csapat, a blokkok viszont megint elmaradtak, négyszer állítottuk meg az ellenfelet blokkal, ezzel szemben a Clippers 11 alkalommal tette ugyanezt. Az utóbbi mérkőzéseken a bűntőzésünk is eléggé leromlott, kevesebbszer állhatunk a vonalra, mint korábban, és azt a kevés lehetőséget is elég gyenge hatékonysággal értékesítjük, ezen a mérkőzésen csupán 61%-osak voltunk a vonalról. Ezen mindenképpen javítani kell majd a későbbiekben.

A Clippers elleni vereségtől eltekintve egész jó volt ez a hét. Nagyon erős csapat van kialakulóban, egy olyan gárda, amelyikben nincs egyénieskedés, ahol mindenki keményen dolgozik a csapat sikeréért. Sok jó játékosunk van jelenleg, nagyon mély a cserepadunk is, ha a hibáinkat sikerül kijavítani, vagy csak csökkenti a mértékükön, akkor jó esélyünk lesz rá, hogy utolérjük az Oklahomát a csoportunk élén.

A közeljövő programja:

Péntek, 04:30 Denver Nuggets @ Phoenix Suns
Vasárnap, 03:00 Detroit Pistons @ Denver Nuggets
Jövő kedd, 01:00 Denver Nuggets @ New Orleans Hornets
Jövő csütörtök, 00:00 Denver Nuggets @ Atlanta Hakws
Jövő szombat, 00:00 Denver Nuggets @ Orlando Magic
Jövő vasárnap, 00:30 Denver Nuggets @ Miami Heat

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 39-23 (62 meccs)
2. Denver Nuggets 37-27 (64 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 37-27 (64 meccs)
4. Utah Jazz 33-31 (64 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 15-50 (65 meccs)

Legutóbbi, múlt pénteki mérkőzésén a Colorado Mammoth csapata ismételten egy fájdalmas vereséget szenvedett, miután hazai környezetben a Minnesota Swarm ellen egy kiélezett meccs végén, hosszabbításos küzdelemben veszítettünk 11-10 arányban. A denveri együttes jelenleg 1-8-as győzelem-vereség statisztikával szerénykedik a mezőny legvégén, de változatlanul mindösszesen csak egy sikerrel vagyunk lemaradva az utolsó rájátszást érő helyezésről a nyugati divízióban.



















Az NLL All-Star gála miatt két héten át nem lépett pályára a csapatunk, legutóbb éppen a Swarm-mal találkoztunk a Pepsi Centerben egy elvesztett meccsen, és emlékezetes módon történt egy tömeges verekedés a két csapat közt az első félidő végén, melynek résztvevőit eltiltották a következő mérkőzéstől, vagyis éppen a múlt pénteki összecsapástól. Ennek értelmében amíg a minnesotai oldalról három kiegészítő embert kellett nélkülözni, addig a mieinknél olyan meghatározó játékosok nem léphettek pályára, mint a helyi lacrosse-legenda Brian Langtry, a tehetséges támadó Cliff Smith, illetve az All-Star hátvéd Mac Allen. Emellett a keretben is végrehajtottunk egy változást, és felemeltük az aktív névsorba a másodéves agresszív középpályást, Brad Richardson-t, mivel az egyébként is eltiltott Smith megsérült a múltkori bunyója közben, így a sérültlistára került. Tehát nem a legjobb előjelekkel készülhettünk a Swarm elleni idei második találkozásunkra, de a csapat nagyon komolyan fogadkozott, hogy az évad második felében minden más lesz, és az 1-7-es első félévet egy sokkal szebb meneteléssel fogják feledtetni, és már a Minnesota elleni péntek esti összecsapáson igyekeztek tenni a változásokért.

A denveri oroszlánbarlangban igazán őrült, szó szerint "állati" hangulat uralkodott, mivel Wooly, a Mammoth kabalaállata, mellett szinte az összes egyéb denveri majorcsapat és coloradói egyetemi gárda kabalafigurája feltűnt a csarnokban, akik a minél jobb atmoszféra megteremtésére törekedtek, miközben közel 14 ezren foglaltak helyet a lelátókon. Nagy küzdelemben kezdődött a találkozó, és három perc után máris sor került egy kisebb összetűzésre, amikor a denveri csapatkapitány Gallant és a közelmúltban még a mieinket erősítő Shewchuk akaszkodott össze egymással. A dulakodás kezdeményezéséért a Mammoth játékosa 2+2-t, a vendég sportoló sima két perces büntetést kapott. Így a Swarm kapta meg a mérkőzés első emberelőnyös lehetőségét, melyet a második akcióból ki is használtak, amikor a rutinos Wilson lövése kötött ki a Levis által őrzött ketrecben. A következő időszakban egyre rámenősebb támadásokat vezettek a mieink, és Grant Jr-ék kőkemény lövéseket eresztettek rá, azonban a nyugati All-Star kezdőkapus Patterson igazolta nagy hírét, és kiváló formában hárította el sorra a próbálkozásainkat. Rövid időn belül két létszámfölényes lehetőség is megadatott a Mammoth számára, azonban Patterson ezek alkalmával sem engedte a hálójába jutni a játékszert. Sőt, az utóbbi kiállítás alatt a vendég kapus egy védés után egy félelmetes, egész pályás indítással ugratta ki Watt-ot, aki remek ziccergólt helyezett el a denveri kapuban bő 10 perc elteltével. Továbbra is képtelenek voltunk betalálni, ehelyett kisvártatva Watt szerzett egy újabb ziccergólt, miután egy lecsorgó labdával léphetett ki egy-az-egyben a kapussal szemben, s ezzel már 3-0-ra növelte csapata előnyét. Bő két perccel a játékrész befejezése előtt már végre megszerezte a szépítő találatot a Mammoth serege, ugyanis egy gyors akció végeztével a fiatal Jamie Floris nagyszerűen húzott befelé a palánk mellől, majd őrzőjétől elszakadva, futtában a kapuba tüzelt. A küzdelmes első negyed után 3-1-es előnyben voltak a helyzeteiket sokkal jobb arányban értékesítő vendégek, a kissé ész nélkül tüzelő mieinkkel szemben.

A második negyed fél perc után rögtön egy hazai találattal vette kezdetét, miután Carey csodálatos keresztpasszából a másodéves Alex Gajic volt eredményes a kapu torkából, kissé éles szögből, egy gyors kapáslövéssel. Nem sokkal később, Davies és Pacey akaszkodott össze egymással, majd a dulakodásért megítélt sima kisbüntetések mellett mindketten egy-egy tíz perces fegyelmi kiállítással lettek jutalmazva a játékvezetés által. Menet közben elpuskáztunk egy újabb emberelőnyt, de legalább létszámhátrányos gólt sem szenvedtünk el. Érdekes módon egyik oldalon sem esett találat perceken át, de kifejezetten izgalmasan alakult a mérkőzés, mindkét csapat komoly erőfeszítéseket tett támadásban, de a két kapus remekül állta a rohamokat. Aztán a játékrész fele magasságában, váratlanul mégis két minutum különbséggel újabb két találatot süllyesztettek el a vendégek Levis ketrecében. Ekkor eredményes volt a hosszú éveken át Mammoth-játékos Shewchuk egy közeli találattal, valamint a gólgyáros Benesch is beköszönt egy kinti lövésből. 5-2-re vezettek már a minnesotaiak, és igencsak nehéz helyzetben voltunk, mert hiába vezettünk nagyszerű akciókat, Patterson védéseivel szemben mintha csak egy falba ütköztünk volna. Öt perccel a nagyszünet előtt Alex Gajic egyszercsak betalált, miután Floris csodálatos asszisztját váltotta gólra ajtó-ablak helyzetből. A félidő előtti utolsó szót mégis a Swarm adta meg, miután Shewchuk lerázta magáról a kapunk előtt Carlsont, és egy gyönyörű befordulást követően köszönt be Levis-nek. Az utolsó percek már viszonylag nyugodt körülmények között pörögtek le, s a két a két csapat a kék-sárgák 6-3-as vezetése mellett térhetett le a hosszabb pihenőre. Nem voltunk ugyan behozhatatlan lemaradásban, de kétségtelenül nehéz feladatnak ígérkezett a felzárkózás a második félidőre.






















A szünet után kissé leült a játék ritmusa, és kevesebb lehetőséget láthattunk eleinte, jónéhány perc gól nélkül zajlott le, majd némileg váratlanul nem akármilyen offenzívába kezdett a hazai alakulat. Kereken hat perc elteltével Jed Prossner szerzett egy sajátos gólt a védjegyének tekinthető hatalmas átlövéséből, majd ahogy megszereztük a labdát a következő faceoff-nál, Nick Carlson lépett ki Park indításából, és szemtől szemben egy erős lövéssel mattolta a kapust, megszerezve ezzel az idénybeli első találatát. Visszazárkóztunk egyetlen gólos hátrányba, és természetesen egy pillanat alatt lázba jött a denveri publikum, akik hatalmas bíztatásban részesítették a csapatot. A Mammoth annyira belelendült, hogy kisvártatva egy akció alatt levittük a kapust, hogy hat-az-ötös mesterséges létszámfölénnyel próbálkozzunk, ám ezalatt a középpályán elvesztettük a labdát, Hass pedig messziről a hálóba dobta azt, mielőtt Levis visszaérhetett volna a pályára. Hamarosan újra kaptunk egy emberelőnyt, ezt pedig már végre ki tudtuk használni, amikor Alex Gajic remek lövésével elérte a mesterhármast, és ismét egy gólra felzárkóztatta a hazai együttest. Hiába jöttünk fel egészen közel, mert egy perccel később Crawford feltartóztathatatlanul tört be a kapunk elé, és látványos előrevetődéses találattal mattolta Levis-t. A negyedbeli gólgyártás 6-8-nál átmenetileg kicsit elakadt, de a játékrész hajrájára ismét felélénkültek az események. Mindkét oldalon felváltva történt néhány kiállítás, majd éppen egy emberfór alatt, bő két perccel a harmad végét megelőzően, John Grant Jr húzta be közvetlen közelről A. Gajic passzát. Újra visszajöttünk egyetlen gólra, de szerencsétlen módon a faceoff után Leveque hátrafelé elütött labdájából Giles léphetett ki szólóban, melyet könnyedén értékesített, így villámgyorsan visszaállították a két gólos különbséget a minnesotaiak. A negyed végjátéka kifejezetten izgalmas hangulatban telt, Gallant ismét részt vett egy fizikai párharcban, végül a befejező minutumban Carey nagyszerű bejátszással hozta helyzetbe a kapu elé befutó John Grant Jr-t, aki egy szemtelen lövéssel lepte meg Pattersont. Ezúttal pedig már nem tudtak gyorsan reagálni a vendégek, hiába próbálkoztak a vége előtt még hat-az-ötben, csak egy kapuvasig jutottak, majd vége lett a negyednek. 45 perc játék után már csak egy góllal, 9-8 arányban voltunk lemaradva a Swarm mögött, és elképesztő izgalmakra volt kilátás a záró menetben.

A negyedik negyedre az előző játékrészt jellemző gólszüretet egy sokkal küzdelmesebb, pozíciós játék váltotta fel, mindkét fél próbált jobban figyelni a védekezésre, hiszen egyre kevesebb idő volt már hátra a mérkőzésből. A negyed elején az újonc Crotty jutott a kiállítás sorsára, de különösebb gond nélkül átvészeltük a PK-t. Ezt követően egyre rámenősebb támadásokat vezettünk, miközben a Swarm fiai is néhány kemény lövéssel tesztelték Levis kapust, de az óriási csatában jó darabig nem született egyetlen találat sem. A játékrész fele magasságában, Martin tört be óriási lendülettel a kapu elé, és a hálóba helyezett, de közben már egyértelműen berepült a kapus területén belülre, így nem lehetett érvényes a gólja. Rövidesen a denveri rohamok már valóban célba értek, és Carey bejátszásából Mike McLellan szerzett gólt egy remek lövésből, mellyel hat perccel a rendes játékidő befejezése előtt 9-9-nél utolértük az ellenfelet. A következő időszak támadásaira ismét a hatalmas tét nyomta rá a bélyegét, ugyan mindkét csapatnak megvoltak a maga gólhelyzetei, leginkább arra figyeltek az együttesek, hogy ne engedélyezzenek lefordulást a vetélytárs számára, miközben óriási küzdelem zajlott a mezőnyben. A Mammoth hatalmas ambícióval küzdött a hajrában, a játékosok valósággal csúsztak-másztak a pályán, és iszonyatos szívvel tették oda magukat az egy-egy elleni küzdelmekben. Egyértelműen közelebb jártunk a tizedik gólhoz, mint az ellenfél, és úgy tűnt, hogy az önkívületi állapotban játszó A. Gajic újabb találatával már nálunk lehet az előny, de hiába talált be két emberről lefordulva, mert a védők közben belökték őt a vonalon belülre, s nem ítélték szabályosnak a találatot, továbbra is maradt a döntetlen. A túlzott akarásunk rövidesen hibához vezetett, ugyanis másfél perccel a vége előtt egy rossz passzért a sorcserénél lefelé haladó Richardson még visszafordult, hogy megmentse a játékszert az ellenfél elől, mely által egyszerre már túl sok emberünk tartózkodott a pályán. Az utolsó két percen belül ilyenkor már nem sima kiállítást, hanem rávezetést kell ítélniük a játékvezetőknek, s ez így történt ebben az esetben, a büntetőből pedig Watt elérte a napi harmadik gólját, Levis-nek esélye sem volt a hárításra. Rettenetesen csalódottak lehettünk, hogy szereztünk egy meg nem adott gólt, majd ilyen körülmények között hátrányba kerültünk, és már csak 1:31 percünk maradt az újbóli egyenlítésre. A denveri harcosokat azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátráljanak a csatában, s tovább harcoltunk, Carlson gyorsan összeveszett Suitor-rel, mindkettejüket kiszórták, majd az utoló percen belülre fordulva, Toll harcolt ki egy kiállítást, ugyanis a csipkelődése után Ross nemes egyszerűséggel leütötte őt a bíró orra előtt. A létszámfölény előtt Hamley mester kihasználta az időkérést, a szurkolók pedig óriási buzdítással hajtották előre a hat-a-négyben rohamozó hazai kedvenceket, majd néhány átadás után Alex Gajic középtávolról egy lapos lövéssel bombázott Patterson szemei közé, ezt a találatot pedig már senki, és semmi nem vehette el tőle. 10-10-re kiegyenlítettünk, 37 másodperc maradt hátra a rendes játékidőből, melyet a mieink támadtak végig, de Prossner lövését hárította a vendég kapus, így aztán nem történt változás a hajrában, s elképesztő csatában döntetlennel zárult a játék négy negyed után, hosszabbításra kerülhetett sor a drámai mérkőzésen.

A ráadás egy 15 perces "ötödik negyed" ebben a sportágban, mely hirtelen halállal, azaz első születendő góllal véget ér. A kezdő faceoff-ot a Minnesota szedte össze, s az első akcióból rögtön befejezték a mérkőzést, miután Benesch takarásból megeresztett lövésével 33 másodperc után véget vetettek a hosszabbításnak, ezzel 11-10 arányú győzelmet arattak a hihetetlen erőket mozgósító mieinkkel szemben. A Mammoth sorozatban a tizenharmadik hazai meccsét veszítette el, 2009. április 17-e óta nyeretlenek vagyunk a Pepsi Centerben, sokadszor is nüanszokon múlott, hogy nem a győztes oldalon végeztünk, hanem lógó orral, a könnyeinkkel küszködve kényszerültünk elhagyni a küzdőteret az összecsapás végén.




















A legjobb egyéni teljesítmények:

- A. Gajic 4+2 és 11 lövés
- Grant Jr 2+5 és 13 lövés
- Prossner 1+2
- Floris, McLellan és Carlson mind 1+1
- Carey 3 assziszt, Crotty, Davies, Park, Campeau, Leveque mind 1-1 assziszt
- Gallant 11 szerzett labda
- Leveque 16/24-es faceoff-hatékonyság
- Levis 31/41-es védési hatékonyság
- A csapat egyetlen tartalék játékosa Ilija Gajic volt, miközben Brian Langtry és Mac Allen eltiltás miatt nem játszott, Cliff Smith pedig sérültlistára került.

A találkozó teljes egészében a következő linkeken tekinthető meg egyes részletekben: első, második, harmadik, negyedik, ötödik részlet.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 5-3
2. Minnesota Swarm 5-4
3. Washington Stealth 4-5
4. Edmonton Rush 2-8
5. Colorado Mammoth 1-8

A Rush szintén kikapott az elmúlt fordulóban, így továbbra is minimális lemaradásban vagyunk mögöttük, s a rettentő harmatos szereplésünk ellenére minden esélyünk megvan rá, hogy bejussunk a rájátszásba. A Swarm ellen mutatott mentalitással pedig remélhetőleg a folytatásban már tényleg több sikerben lehet részünk. A csapat legközelebb csak három hét múlva, március 26-án, szombaton fog mérkőzést játszani, amikor hazai környezetben a nagyon erős Boston Blazers alakulatát láthatjuk vendégül.

Az utóbbi néhány napot a Colorado Rapids labdarúgói a nyugati partvidéken, Kaliforniában töltötték a felkészülés jegyében, ahol több környékbeli amatőr vagy egyetemi csapattal tréningeztek együtt, valamint néhány felkészülési mérkőzésre is sor került a keddtől szombatig tartó látogatás alatt. Az MLS címvédője egy előidény-mérkőzést vívott a San Jose Earthquakes ellen, miközben a denveri csapat tartalékai további két találkozót bonyolítottak le egy-egy alacsonyabb osztályú együttessel szemben.


A Rapids kerete a kaliforniai edzőtáborban:

Kapusok: Matt Pickens, Ian Joyce, Stew Ceus;
Hátvédek: Anthony Wallace, Marvell Wynne, Scott Palguta, Kosuke Kimura, Tyrone Marshall, Eddie Ababio, Mike Holody, Drew Moor;
Középpályások: Pablo Mastroeni, Jeff Larentowicz, Brian Mullan, Davy Armstrong, Joseph Nane, Sanna Nyassi, Josh Janniere, Steven Emory, Ross LaBauex, Wells Thompson, Jamie Smith;
Csatárok: Conor Casey, Andre Akpan, Omar Cummings, Quincy Amarikwa.

A 26 fős delegáció, kiegészülve a teljes edzői stábbal, kedden a délutáni órákban érkezett meg a Santa barbara-i repülőtérre, ahonnan egy rövid buszos utazást követően jutottak el a szálláshelyre, az óceán mellett fekvő Ventura Beach Hotel-be. A csapat az első edzését szerda reggel tartotta meg a közeli Oxnard College pályáján, melyen a keret egyik fele vett részt, mivel a többiekre aznap délután egy barátságos mérkőzés várt, ugyancsak ebben a létesítményben.

Szerdán a Rapids tartalékcsapata a Ventura County Fusion együttesével mérkőzött meg, akik a USL Premier Development League-ben, az Egyesült Államok legerősebb amatőr bajnokságában szerepelnek, és a közelmúltban több figyelemre méltó, szoros eredményt értek el felkészülési meccseken az MLS élcsapataival szemben, így személyükben a mieink egy kifejezetten nívós edzőpartnerrel találkoztak.
A coloradói csapat a következő összeállításban lépett pályára a Fusion ellen: Ceus - Ababio, Holody, Marshall, Palguta - Nyassi, Nane, LaBaeux, Thompson, Akpan, Amarikwa. A mérkőzés meglehetősen lassan vette kezdetét a délutáni szieszta hangulatában, majd a szendergős első 20 percet követően, egyszercsak a játékvezető fújt ébresztőt, amikor váratlanul tizenegyest ítélt a Fusion javára, miután Marshallt látták szabálytalannak a büntetőterületen belül. Az ellenfél a büntetőt sikeresen értékesítette, a Rapids pedig egy szemvillanás alatt sebességi fokozatot váltott, azon nyomban nagyobb lendülettel kezdtünk el játszani, s a 25. percben Thompson rögtön egyenlíthetett volna, de nagy lövése a hosszú oldali kapufán puffant. Kisvártatva az egyik Fusion-játékos megkapta a második sárga lapját a mérkőzésen, így a játékvezető kiállította őt, de a találkozó barátságos jellegére való tekintettel a két vezetőedző gyorsan megállapodott benne, hogy folytatódjon 11-11 mezőnyjátékossal a küzdelem. A folyamatos coloradói akciók végén a 38. minutumban végre megszületett az egyenlítést érő találat, amikor Thompson bal oldali szögletrúgása után a kapu torkából Tyrone Marshall bólintott a hálóba. Egy újabb perc sem pörgött még le, és Amarikwa finom kiugratásából Andre Akpan törhetett ziccerben kapura, a másodéves támadó pedig elegáns mozdulattal emelt a kifutó kapus felett a hálóba. Újabb két perccel később, Ababio tört be a tizenhatoson belülre egy jobb oldali elviharzást követően, ahol lerántották őt, a meccs második tizenegyesét már a mieink kapták, melyet Sanna Nyassi kíméletlenül értékesített. Ezzel a félidőre 3-1-es előny birtokában térhettek le a mieink.
A szünetben egyetlen cserét hajtottunk végre, és a hátvéd Marshall helyét a középpályás Emory foglalta el, mely által LaBaeux húzódott vissza bal bekknek, Palguta pedig bement Marshall eredeti helyére, a középhátvéd posztjára. Alig néhány perccel a folytatást követően, máris szépített a Ventura együttese, miután a helyi csatár egy-az-egyben léphetett ki a kapusunkkal szemben, Ceus pedig képtelen volt elhárítani a ziccert. Kisvártatva visszaállítottuk a két gólos differenciát, a 49. percben ugyanis Nyassi verte meg emberét a jobb szélen, jó ütemű középreadását pedig Andre Akpan csúsztatta a kapuba, aki ezzel már a második találatát szerezte a mérkőzésen. Néhány perc múlva ismét egy könnyű gólt adományoztunk az ellenfélnek, a hátvédeink teljesen ártalmatlan szituációban szórták el a játékszert, az így kialakított ziccert, pedig ismét gólra váltotta a Fusion együttese, akik ezzel 4-3-ra zárkóztak fel. A találkozó 60. minutumában végrehajtottunk egy kettőscserét, a középpályán alkalmaztunk frissítéseket, távozott a pályáról Nane és Thompson, őket pedig két ifjú játékos, Armstrong és Janniere váltották a maradék félórára. A folytatásban Akpan hagyott ki egy hatalmas lehetőséget, nagy helyzetében a kapus bravúrral hiúsította meg a csatár mesterhármasát, ám nem sokkal később Akpan passza után Quincy Amarikwa lövése már védhetetlennek bizonyult. A meccs utolsó harmada ismét nyugodtabb körülmények között telt, annyira már nem erőltettük a támadásokat, ellenben jobban ügyeltünk a védekezésünkre, így gond nélkül őriztük a vezetésünket. Negyedórával a befejezés előtt Emory gurított le egy szabadrúgást Michael Holody-nak, aki közel 30 méterről, iszonyatos erővel bombázott a hálóba egy remekül eltalált lövésből. Az eredmény már többször nem változott, a tartalékcsapatunk kifejezetten komolyan vette a mérkőzést, és igazi gólfesztivált rendezett a Ventura ellen, végül 6-3-ra diadalmaskodtunk a PDL-es együttes ellenében.



















A csütörtöki napon csak egy edzés szerepelt a programban, majd délután elutaztunk a másnapi előidény-meccsünk helyszínére, a Csendes-óceán partja mentén, északabbra található San Luis Obispo városába. Péntek este pedig a tavalyi főcsoport-döntőben kiütött San Jose Earthquakes gárdájával találkoztunk a California Polytechnic State University stadionjában.
Ezen az összecsapáson a címvédő Rapids már igencsak ütőképes felállásban képviseltette magát, hiszen Smith mester gyakorlatilag a tavalyi rájátszásban megszokott kezdő 11-et küldte pályára a kezdésnél: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Casey, Cummings. Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, s a találkozó elején Casey és Cummings egyaránt zavarba tudta hozni a kaliforniaiak védelmét, ugyanakkor a 'Quakes-nek is voltak ígéretes lehetőségei. Aztán 30 perc elteltével Wynne rántotta le ellenfelét a büntetőterületen belül, a játékvezető pedig habozás nélkül tizenegyest ítélt, melyet a tavalyi aranycipős Wondolowski magabiztosan értékesített Pickens-szel szemben, így a San Jose szerezte meg a vezetést. A bekapott gól után még inkább rákapcsolt a Rapids, de képtelenek voltunk kihasználni a lehetőségeinket, így az első 45 percet követően az ellenfelünk állt jobban 1-0 arányban.
A szünet alatt a denveriek két cserét hajtottak végre: a támadó sorban Cummings-t Amarikwa helyettesítette a második félidőre, míg az előidényben első alkalommal pályára lépő csapatkapitány Mastroeni is befejezte a játékot az első félidő végeztével, az ő pozícióját pedig Nane foglalta el a továbbiakban. A második játékrész eleinte kiegyenlített küzdelemben zajlott, majd ahogy haladt előre a mérkőzés, úgy kezdte egyre inkább fokozatosan átvenni az irányítást a csapatunk, de hiába támadtunk többet, sokáig nem igazán tudtunk igazi gólhelyzetet teremteni Busch kapus portája előtt, így nem sok esélyünk volt az egyenlítésre. A félidő fele magasságában rövid időn belül végrehajtottunk két újabb személyi cserét a középpályán, s Mullan helyére Thompson állt be, Smith-t pedig Nyassi váltotta. A két lendületes szélső beállításával még aktívabb lett a támadójátékunk, és ekkor már igazi helyzetekig is eljutottunk, a végjátékban például Wallace távoli szabadrúgása kipattant a kapusról, az ismétlést azonban Nyassi a kapufára tette. Az utolsó tíz percre Casey helyét Akpan foglalta el a csatársorban, akinek szintén volt pár ígéretes próbálkozása az egyenlítés érdekében. Az utolsó percekben Moor megelőzte a kifutó kapust, és átfejelte felette a játékszert, azonban a labda a kapu mellett kötött ki néhány centiméterrel. A csapatunk hiába tett meg mindent az egyenlítés érdekében, és hiába játszottunk fölényben a mérkőzés nagy részében, egy 11-es góllal az Earthquakes legyőzött bennünket 1-0 arányban, pedig 13-6 arányban több kapura lövést eresztettünk meg. Természetesen egy előkészületi mérkőzésen mindez nem probléma, bizonyára így is sok tapasztalattal gazdagodtunk a mérkőzés után, remélhetőleg sikerül tanulni a hibáinkból, és a hátralévő előidény-meccseken már valamivel eredményesebb támadójátékot tud bemutatni az első csapatunk, s nem marad mindig meddő a mezőnyfölényünk.




















Szombat délelőtt még egy utolsó barátságos mérkőzésre kerítettünk sort, amikor a Rapids tartalékai a helyi 'Cal-Poly' University gárdájával mérkőztek meg a tegnapi meccs helyszínén, egy kétszer 35 perces edzőmeccs keretein belül. Jobbára azok kaptak lehetőséget, akik előző este az Earthquakes ellen nem, vagy csak keveset játszottak, s a kiegészítő embereink a következő hadrendben szálltak harcba: Ceus - Palguta, Ababio, Holody, LaBauex - Thompson, Armstron, Emory, Nyassi, Janniere - Akpan. Kissé fáradtan mozgott a csapat az első félidőben, így a nyitó 35 minutum gól nélküli döntetlennel zárult, majd Marshall-t küldtük pályára, aki Thompson-t váltotta. Öt perc telt el a második játékrészből, és máris megszerezték a vezetést a mieink, miután LaBauex jobb oldali beadása Emory-t találta meg középen, aki egy pazar labdát adott a védők mögött bemozduló Sanna Nyassi-nak, az új szerzemény pedig a kapus elfektetése után az őrizetlenül maradó hálóba gurított. Nem sokkal később, újra a fiatal tehetség Emory volt a főszereplő, miután az ellenfél térfelén lekapcsolt egy óvatlan átadást, és azonnal indította az üres területre futó Andre Akpan-t, aki könnyedén gólra váltotta a kiugrást. A harmadik gólunkat tíz perccel később újra Andre Akpan szerezte, aki egy tizenegyest váltott gólra a házigazdák kezezését követően. A hajrában már nem történt változás, könnyedén megtartottuk az előnyünket, s a Rapids tartalékai 3-0-s győzelemmel zárták le az előidény kaliforniai felvonását.

A csapat két győzelemmel és egy vereséggel a tarsolyában, a szombat délutáni órákban hagyta maga mögött a napfényes Kaliforniát, és utazott haza a lassacskán már tavaszodó Colorado-ba. A következő néhány napban idehaza, a Dick's Sporting Goods Park-ban fog edzeni a társaság, majd a jövő héten már újra úton leszünk, hiszen jövő szerdán a Seattle Sounders otthonában fogunk fellépni, szombaton pedig az újonc Vancouver Whitecaps-nél leszünk hivatalosak az utolsó felkészülési találkozónkra. A rajt előtti utolsó héten már hazai környezetben készülhetünk, majd március 19-én, szombaton, kerül sor a 2011-es szezonbeli nyitómérkőzésünkre a Portland Timbers ellenében.

Az elmúlt hétvégén megkezdődtek a küzdelmek a baseball liga előidényében, így a Colorado Rockies felkészülési mérkőzései is elindultak az arizonai Cactus League-ben. A teljes márciusban tartó meccs sorozatról időről időre fogok kisebb-nagyobb tudósításokkal jelentkezni, hogy végig kövessük a denveri srácok szereplését. Elsőként következő cikkemben a nyitó 5 találkozó történéseit elemeztem.
















Ahogy már korábbi írásomban említettem, a csapat februárban három héten át Talking Stickben, a vadonatúj Spring Training otthonában, a Salt River Fields komplexumban edzőtáborozott és zajlottak a tréningek a felkészülési meccsek előtt.

A csapat egyetlen komolyabb sérültje, Cook állapota sajnos súlyosabb, mint elsőre látszott. Úgy tűnt, csak egy kicsit megerőltette a dobó vállát, de ennél komolyabb a probléma, így az erre a hétvégére tervezett csúsztatott bemutatkozását is még későbbre kellett tolni. A napokban látogatta meg először a csapatorvost, mely után kiderült, hogy még egy darabig mindenképpen pihennie kell és még minimum 1-2 hétig biztosan nem játszhat a Cactus Leagueben. Cook helye ezzel bizonytalanná vált a dobó ötösben, mivel biztosan rövidebb ideje lesz a felkészülésre és nem valószínű, hogy az április eleji rajton olyan formában lenne, hogy megérné a rotationbe nevezni. A helyére a legesélyesebb Paulino vagy Rogers lehet.

Az első mérkőzésünket szombaton az Arizona Diamondbacks ellen játszottunk a Salt River Fieldsen, amely mindkét csapat bázisa a tavasszal, így bár ők voltak a pályaválasztók, tulajdonképpen mindkét együttes házigazda volt. Ez volt a stadionban rendezett első baseball mérkőzés, amelyre 12 ezer néző látogatott ki. A meccsen a mieink nyertek meg 8-7-re tíz inningben. Nem sokkal a vége előtt már 7-2re is vezettünk, de a kilencedik játékban Jorgenson leadta az öt pontos előnyt, majd az első extra inningben a tehetséges OF Charlie Blackmon hazafutásával szereztük meg a győzelmet. Előtte még a keretbe meghívott Mike Jacobs és az outfielder Ryan Spilborghs szintén 2run RBI doublet jegyzett, de például Gonzalez és Gomez is regisztrált egy-egy pontot érő megmozdulást. A denveri csapatból egyedül a tartalék Garner zárt két ütéssel, aki single és double találata mellett még egy outfield assistot is végrehajtott. Ubaldo Jimenez magabiztos volt az idénybeli első kezdő meccsén, és a nyitó két játékban mindössze két singlet és egy walkot hoztak rajta. A fentebb már említett Jorgenson mellett még a tehetséges G. Reynolds és a non-roster játékos Buckner szenvedtek el futást, a győzelmet pedig Johnston regisztrálta az utolsó 1 és 1/3 inninget a dombon töltve. A meccs legkellemetlenebb momentuma az elején történt, amikor egy foul ballnál CarGo és Stewart összeütköztek a bal szélen, és mindketten megsérültek. Szerencsére annyira nem komoly a bajuk, mindkettejüknek a lába sérült meg, a 3B járt rosszabul, akinek meghúzódott a keresztszalagja és kb 1 hét kihagyás várt rá innentől, míg a venezuelainak csak egy meccset kellett pihennie a sípcsont sérülése következtében.




















Vasárnap csak egy csapaton belüli nyolc inninges barátságos játék volt a program, a következő meccsünket hétfő délután ismét az Arizona Diamondbacks ellen játszottuk le, és másodszor 6-5-re vertük meg őket a Salt River Fieldsen. Jól kezdtük a meccset, az első inningben Jonathan Herrera RBI triple és Charlie Blackmon RBI groundout után kerültünk hamar 2-0-s előnybe. Aztán a D'backs szépítése után a hetedik inningben három újabb runt szereztünk, amikor J. Morales és Taveras egy-egy singlelel került bázisra, aztán Irribarren RBI single, Wheeler sac fly RBI révén volt eredményes és még egy errorból is beértünk. A vége felé már 6-1re vezettünk egy fielder's choice playt követően, de a hetedik-nyolcadik játékban a próbajátékos balos dobó Stults öt ütést és három futást szedett össze, így szorosra engedtük a hajrát, de Weiser egy kapott pont ellenére regisztrálta a savet, ezúttal nem volt szükségünk extra játékra sem. CarGo ezt a meccset hagyta ki a kisebb sérülése miatt, a nagy visszatérő Taveras két bázisrablással zárt, Helton két beállás alatt ütés nélkül debütált a szezonban, Tulo pedig 0/3 mellett egy mezőnyhibát vétett. A kezdő dobó Jhoulys Chacin érintetlen volt a két inning alatt, magabiztosan játszott és neki írták be a győzelmet is. Rogers szintén nagyon jól mozgott és két játék alatt csak egyetlen ütést kapott, majd az ötödik inningben Street ellen szerzett egy futást az ellenfél. A következő menetben Belisle volt hibátlan és a három kiesőből kettőnek strikeoutot adott.

A keddi játéknapon készültünk a harmadik meccsre az Arizona Diamondbacks ellen a szokásos helyszínen, és harmadszorra bántunk el a legsimábban velük, mivel 7-4-re diadalmaskodtunk, végre nem csak egy ponttal voltunk jobbak. Az elkapó Chris Iannetta egy hatalmas 2run homerunnal indította a találkozót, így a második inningben hamar vezetéshez jutottunk. Rövidesen Spilborghs biztonsági játékából növeltük az előnyt, ám a negyedik menetben G. Smith alaposan megingott és négy futást hoztak rajta, miközben 1.1 inning alatt öt ütést és két sétát szedett be, így nem is játszotta végig az előre tervezett két játékot. Szerencsére az ütőket nem zökkentette ki a ritmusból a vezetés hirtelen elvesztése, és a folytatásban a harmadik bázison kezdő Ty Wigginton RBI double találatával kiegyenlítettünk, majd egy passed ball közben az ő beérésével az előnyt is visszavettük. A továbbiakban még S. Smith hazaért egy error révén, a fiatal Pacheco pedig egy RBI singlet pakolt be, így állítottuk be a 7-4es végeredményt. CarGo visszatért starting LFként, de mindhárom próbálkozásakor eredménytelen maradt, a többi meghatározó emberünk nagy része pihent. A kezdő dobó Jason Hammel nagyon jó formában játszott, mindössze egy singlet szereztek ellene az első két játék alatt. A lényeges nevek közül Lindstrom és Daley is csak egy-egy ütést kapott, F. Morales pedig egyetlen sétát vétett. Az utolsó játékban Vargas két ütés és egy walk ellenére behúzta a savet és közelebb sem engedte az ellenfelet, Johnston pedig mákos módon már a második Wt jegyezte három meccsen belül. Az Arizona mind a négy futása a fentebb már elemzett G. Smith ellen született.

A szerdai meccsen a változatosság kedvéért már végre nem a D'backs volt az ellenfelünk, hanem egy másik NL West rivális, méghozzá a San Diego Padres csapata, akik ellen már egy másik helyszínen, Peoriaban mérkőztünk meg és kaptunk ki tőlük 7-3 arányban. Eredetileg Ubaldo lett volna a kezdő emberünk a dombon, de ő egy kisebb hüvelykujj sérülés miatt inkább nem vállalta a játékot, helyette a korábbi első körös draftolt, Greg Reynolds kapta meg a lehetőséget SPként. A fiatal játékos remekül teljesített az első három játékban és csupán két singlet szereztek ellene, így három inning után 0-0ra állt a meccs. Ezután megszereztük a vezetést, amikor Blackmon egy bases loaded szituáció közbeni force out play által jutott haza. Nem sokáig tartott az előny, mert már az inning alsó részében Betancourt sokat bizonytalankodott és négy ütést követően három pontot szereztek ellene. Közvetlenül utána az ötödik inningben ráadásul a másodéves M. Reynolds sem állt a helyzet magaslatán és egy 3run HRt lőttek neki, ezzel már 6-1re húzott el a Padres. A hatodik játékban még Troy Tulowitzki két pontot érő hazafutásával szépítettünk, a shortstop első HRja és első pontja volt ez az ütés az előidényben, 2/3as hatékonysággal tudta le az eddigi legjobb meccsét. De erre még mindig volt egy válasza a SDnek így alakították ki a 7-3as eredményt. Tulo mellett még Charlie Blackmonnak volt nagy meccse, aki két futást regisztrált, egyszer ütéssel és kétszer sétával került bázisra, nagyszerűen játszott a Cactus League első néhány meccsén. Ahogy szóba került, két regular reliever is gyengén teljesített, Betancourt és M. Reynolds egyaránt három pontot kapott, előbbi blown savet és vereséget regisztrált, míg a hetedik futásunkat Buckner nyelte be a hatodik menetben.

A másnapi folytatásban egy újabb közvetlen riválissal találkoztunk, amikor a World Series-nyertes San Francisco Giantsszel meccseltünk "hazai" környezetben. A gyönge kezdés miatt 7-5-ös vereséget szenvedtünk ellenük, ugyanis a SF a második inningben megszerezte a vezetést, majd a harmadik játékban két hazafutással további három pontot szereztek, így korán 4-0s lépéselőnybe kerültek. A kezdő dobó De La Rosa pocsékul debütált a Cactus Leaguben, hiszen három inning alatt hat ütést szenvedett el és négy pontot kapott, az utolsó játékában ráadásul Ford és Posey is a korlát fölé bombázott ellene. Street sem folytatta sokkal jobban, és negyedik játékban két ütésből két újabb pontot regisztráltak ellene a Giantsesek. Eközben az első ütésünkre az ötödik játékig kellett várnunk, de legalább Felipe Paulino stabilizálta a dobójátékunkat, és három inninges fellépése alatt csupán egyetlen pontot szevedett el, bár három ütést és két sétát is kapott. A magabiztos teljesítménye okán jeleneg ő a legesélyesebb az ötödik helyre a SP rotationben. 0-7nél kezdett nagyon csúnyának kinézni a meccs, de szerencsére a hajrában szépítettünk. A nyolcadik menetben a meghívott Ben Paulsen egy 2run RBI triplet helyezett el, Pacheco egy singleből, Nelson pedig egy groundoutos kiesés közben volt eredményes. Az utolsó menetben még Blackmon újra villantott egy RBI singlet, ezzel tovább folytatta remeklését. A leadoff hitter Taveras ugyan öt lehetőségből csak egy ütést ért el, de két nagyszerű elkapást is bemutatott a center fielden, Helton idei első ütését szerezte egy duplával, vele ellentétben S. Smith és CarGo is találat nélkül zárt, az fiatal IF Gomez pedig már negyedszer hibázott a mezőnyben öt meccs alatt. Minden egyes dobónk kapott legalább egy ütést, a vereséget DLR könyvelte el, Belisle viszont újra futás nélkül fejezte be. Tulowitzki egy strikeout elszenvedése közben az utolsó lendítésnél szerencsétlenül lépett és aláfordult a sarka, azonnal lecseréltük, nincs komoly baja, de elővigyázatosságból a következő két mérkőzésen biztosan nem játszhat.




















A Cactus League jelenlegi állása:

1. Kansas City Royals 4-1
2. Milwaukee Brewers 4-1
3. San Francisco Giants 5-2
4. Cincinnati Reds 4-2
5. Texas Rangers 4-2
6. Colorado Rockies 3-2
7. Los Angeles Angels 3-3
8. San Diego Padres 2-2
9. Seattle Mariners 2-2
10. Cleveland Indians 2-3
11. Oakland Athetics 2-3
12. Los Angeles Dodgers 2-5
13. Arizona Diamondbacks 2-6
14. Chicago White Sox 1-3
15. Chicago Cubs 1-4

Az MLB-mezőny 15 csapata Arizonában, a Cactus League-ben játssza felkészülési mérkőzéseit március hónapban, miközben a többi együttes Floridában, a Grapefruit League elnevezésű, tét nélküli bajnokságban hangolódik a 2011-es idényre.

A közeljövőbeli program:

Péntek, 21:05 Cleveland Indians - Colorado Rockies
Szombat, 21:05 Kansas City Royals - Colorado Rockies
Vasárnap, 21:10 Colorado Rockies - Cleveland Indians
Jövő hétfő, 21:10 Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Jövő kedd, 21:05 Chicago White Sox - Colorado Rockies
Jövő kedd, 21:10 Colorado Rockies - Chicago Cubs
Jövő szerda, 21:05 Los Angeles Angels - Colorado Rockies
Jövő csütörtök, 21:05 Milwaukee Brewers - Colorado Rockies
Jövő péntek, 21:10 Colorado Rockies - Kansas City Royals
Jövő szombat, 21:10 Colorado Rockies - San Diego Padres

Terveim szerint a folytatásban hetente egy-egy összefoglalóval fogok jelentkezni több mérkőzésről egyszerre, tehát továbbra is igyekszem végig követni a Rockies szereplését a felkészülési időszakban.

Múlt vasárnap rendezték meg az All-Star gálát a fedett pályás lacrosse bajnokságban, melynek helyszíne a New York államban található Verona városának Turning Stone Resort Casino nevű csarnoka volt. A világ legjobbjainak jutalomjátéka idén visszatért a sportág őshazájába, az Oneida és az Írókéz indián törzsek otthonába, akik annak idején, évszázadokkal ezelőtt ezen a környéken teremtették meg a lacrosse alapjait. Most következő összeállításunkban a gála eseményeit elevenítjük fel.










A két év után újra megrendezésre kerülő gálamérkőzésen a hagyományoknak megfelelően a keleti divízió és a nyugati divízió legjobbjai mérték össze tudásukat egymással. Az NLL történetében a 2011-es volt a tizedik All-Star rendezvény, egyúttal a hetedik Kelet-Nyugat csata, azok után, hogy az előző hat alkalomból a ötször a keletiek diadalmaskodtak, így az örökmérlegben jelentős fölényben voltak. Az idei résztvevők közt tarthattuk számon a veterán Colin Doyle-t és a keleti kapitány John Tavares-t, akik mindketten pályafutásuk kilencedik All-Star-részvételüket jegyezték, ezzel új rekordernek számítottak.

Eközben a szerényen teljesítő Colorado Mammoth csapata is három játékossal képviseltette magát az eseményen, akik közt ott volt a hetedik részvételére készülő házi pontlista éllovas, John Grant Jr. Az egykori rochesteri klasszis a korábbi hat alkalommal még a keleti csapatot erősítette a Knighthawks játékosaként, most azonban első coloradói szezonjában Nyugat színeiben léphetett pályára, méghozzá rögtön az együttes csapatkapitányaként. Mellette játszott még a nyugati csapatban a denveriek közül a hátvéd Mac Allen, illetve a cserekapus Chris Levis, utóbbi két játékos egyaránt karrierje első All-Star-szereplését harcolta ki ebben az évben.

A szurkolók többsége a környékbeli lacrosse-városokból, Buffalo-ból, Rochester-ből, vagy Toronto-ból látogattak el a helyszínre, de nagyon sokan érkeztek a szomszédos Syracuse-ból is, akik a helyi egyetemi élcsapat egykori tehetségeit buzdították, mint például Cody Jamieson-t vagy Brett Bucktooth-ot. A mérkőzés természetesen igazi All-Star-hangulatban telt, a játékosok a minél szebb technikai megoldásokra törekedtek, már a passzok és a labdakezelések terén is gyakran bedobtak néhány trükköt, miközben egészen látványos találatokat szereztek a sportág repertoárjának teljes tárházát felvonultatva: előrevetődéses gólok, hát mögötti lövések, váll feletti bombák, láb közötti találatok egyaránt tarkították a magas színvonalú felvonulást. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a látványos offenzív játék dominált, a tétmeccseken megszokott kőkemény védekezés és a fizikai belépők abszolút elmaradtak a mérkőzésről, a hátvédek gyakorlatilag bójaként állva, mosolyogva nézték végig testközelből az ellenfél csatárainak élményszámba menő, remek találatait, amely miatt legfeljebb a pórul járt kapusok bánkódhattak.

Szinte perceként estek a találatok a mérkőzésen, így az első negyedóra végeztével 8-6-os fórt épített fel magának a keleti csapat. A lépéselőnybe kerülő együttes boldogulását első sorban a 2010-es draft első két kiválasztottja, Jamieson (Rochester) és Rubisch (Boston) vezette nagy lendülettel, miközben az első hat nyugati gól közül három a Stealth-es Wiles nevéhez fűződött.
A második játékrészben Nyugat felzárkózott, és a félidőben már testvéries, 12-12-es döntetlen állt az eredményjelző táblán. A szünetben Wiles már öt találatnál járt, míg a keleti gárdából Jamieson mellett a két Bandits-kiválóság, Tavares és Steenhuis is elérték a második góljukat. Eközben a két kezdőkapus, a minnesotai Patterson és a philadelphiai Miller egyaránt 38 lövésből szenvedték el a fejenkénti 12 bekapott gólt, majd a második félidőre előbbit Levis, utóbbit Cosmo váltott a ketrec előtt.
A harmadik negyedre a támadók még jobban "megőrültek", és az elképesztő gólgyártást tovább fokozva, mindkét fél újabb nyolc alkalommal zörgette meg az ellenfél hálóját ebben a 15 percben. Nyugati részről végre előkerült a denveri támadó, Grant Jr, aki csak ebben a menetben háromszor volt eredményes, mellette pedig a calgary-i Ranger duplázott; míg a másik oldalon rövid időn belül Steenhuis, Jamieson és Shawn Evans mindannyian elérték a mesterhármast, így rendkívül kiélezett végjátékra volt kilátás.
Ugyan a záró felvonás elején egy újabb Grant Jr-góllal Nyugat került lépéselőnybe 21-20-nál, de Evans erőfeszítései árán rövidesen fordított Kelet, majd a negyed fele magasságában 25-23 arányban újra a nyugatiak álltak jobban, ám innentől kezdve többször már nem vezettek. Sőt, egymást követő hét góljukkal a keletiek magabiztos győzelmet arattak, a vesztes fél legfeljebb a találkozó utolsó találatának örülhetett 17 másodperccel a vége előtt, mellyel Wiles meglőtte önmaga hatodik gólját, egyúttal beállította a 30-25-ös végeredményt. Az utolsó etap során Grant Jr újabb két találatot süllyesztett el, miközben a lendületes keleti rohamot Evans, Sanderson, Steenhuis és Bucktooth is újabb gólokkal tette emlékezetessé, mialatt beköszönt a sportág szabadtéri változatában Denverben játszó Seibald is. A második félidőben szerephez jutó hálóőrök közül, a nyugati ketrec előtt tevékenykedő Levis (Colorado) 25/43-as mutatóval zárt, míg Cosmo (Boston) 29 hárítást hajtott végre Kelet kapuját védve.
















A mérkőzés legértékesebb játékosának a rochesteri Shawn Evans-t választották meg Kelet csapatából, miután 12 egységével (4 gól és 8 assziszt) messze a legtöbb pontot szerezte az egész találkozón. Mellette még a győztes együttesből a bostoni D. Dawson egy találata mellett nyolc gólpasszt szórt, Steenhuis ötször volt eredményes, míg Sanderson (4+3) és Jamieson (4+1) szintúgy négy-négy gólt szerzett, Bucktooth pedig három assziszthoz három találatot regisztrált. Nyugati oldalon a bajnoki címvédő Stealth játékosa, Wiles 6+4-es teljesítményével bizonyult a legjobbnak, őt szorosan követte a mi Grant Jr-unk öt góllal, közben Ranger (3+3) és Crawford (2+4) hat-hat pontot szorgoskodott össze, Rabil és Benesch neve mellé pedig egyaránt két találat és három előkészítés került. Nem lehet elmenni még szó nélküli a washingtoni Duch emberfeletti teljesítménye mellett sem, aki a nyugati csapat színeiben 38-ból 22 bedobást megnyert, és a meccsen legtöbbnek számító 19 felszedett labdája mellett még egy gólt és három asszisztot is termelt.

"Nagyszerű, kemény mérkőzés volt a ma esti gálameccs. Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy itt lehettem, és olyan kiválóságokkal játszhattam egy csapatban, mint Josh Sanderson, Colin Doyle, John Tavares, és a többi veterán játékos. Számomra ez többet ér, minthogy én lettem az MVP" - nyilatkozta szerényen Evans.

Az All-Star mérkőzésről készült videóösszefoglaló a linkre kattintva a legalsó videón keresztül nézhető meg.














A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 5-3
2. Minnesota Swarm 4-4
3. Washington Stealth 4-5
4. Edmonton Rush 2-7
5. Colorado Mammoth 1-7

Az elmúlt hétvégén a bajnokságban is rendeztek két mérkőzést, ezeken egyetlen rivális lépett pályára, s a Rush újabb vereségével elérhető közelségbe került számunkra a rájátszást érő negyedik helyezés a divízióban. A Mammoth következő meccsét magyar idő szerint szombatra virradóra, hajnali 3:00-tól rendezik a Minnesota Swarm ellen a Pepsi Centerben, akiktől a legutóbbi fordulóban 12-10-re kikaptunk hazai környezetben. Reménykedjünk benne, hogy az alapszakasz második felére jobbra fordulnak a dolgaink, és visszavághatunk a Swarm-nak a múltkori fiaskóért.

Az elmúlt hetekben a bajnoki címvédő Colorado Rapids csapata hazai környezetben folytatta felkészülését a közelgő 2011-es szezonra, ennek alkalmából jött el az ideje egy újabb helyzetjelentő írásnak, melyben néhány újdonság mellett be tudunk számolni a legtöbb próbajátékosunk további sorsáról is, miközben már csak alig két hét van hátra a várva várt bajnoki rajtig.



















Először is a februári arizonai felkészülési mérkőzéseink után hazatérve, néhány nappal később Gary Smith, vezetőedző, döntést hozott a legtöbb meghívott próbajátékosunk ügyében. Ennek értelmében a csapat szerződést ajánlott két hátvédnek, a régi ismerős Michael Holody-nek és a frissen draftolt Eddie Ababio-nak, valamint Steven Emory személyében a helyi származású ifjú középpályásnak, ellenben Andy Lorei, Adrian LeRoy, J.T. Murray és Logan Emory számára megköszöntük az eddigi szereplést.

"Valamennyi játékos teljesítményével meg voltam elégedve, mindannyian kifejezetten komolyan vették az edzőtábort, és igyekeztek a legjobb tudásukat nyújtni. Végül azok mellett tettük le a voksunkat, akiket a leginkább érettnek tartottuk arra, hogy segítséget nyújthatnak a csapatnak a szezon folyamán. Eddie személyében egy kiváló jobb hátvéddel gazdagodtunk, nagyon jól be tudja játszani a pálya szélét, és remek fizikai adottságokkal rendelkezik. Mike néhány éve már feltűnt a csapat környékén, de akkor képtelen volt megragadni nálunk, most viszont sokkal elszántabbnak láttam őt, hasonló mentalitással még sokra viheti. Steven pedig az a srác, akinek talán az előidény előtt a legkevesebb esélye volt a szerződésre, de rendkívül lelkesen tette a dolgát az edzéseken és a felkészülési meccseken egyaránt, két kézzel ragadta meg a kínálkozó lehetőséget, nagyszerűen helyt állt a LA és a Columbus elleni mérkőzéseinken. Így aztán megérdemelte a szerződést, nagyon várjuk már a közös munkát vele" - értékelt Smith mester.

A 24 esztendős Holody-t annak idején, 2008-ban nagy reményekkel draftoltuk a negyedik körben, de az MLS-ben nem igazán tudott kibontakozni, két idényen át jobbára csak csereként kapott lehetőséget, majd a 2010-es szezonban szabadon távozott a csapattól. Most azonban újra nekirugaszkodott a küzdelemnek, és ismét kiharcolta magának a kerettagságot, nagyon bízik benne, hogy másodszorra tartósabb lesz a denveri maradása.

Ababio játékjogát az idén januárban megrendezett MLS SuperDraft-on foglaltuk le, ő volt ugyanis a bajnokcsapat első körös választása az összesítésbeli 18. pozícióban. A North Carolina University tehetsége csapata meghatározó játékosa volt az elmúlt években, két alkalommal még az ACC-konferencia All-Star listáján is helyet követelt magának. A ghánai származású hátvéd gyermekkora óta az Egyesült Államokban él, és az U17-es amerikai válogatottban is feltűnhetett már.

A 21 esztendős Emory a coloradói Fort Collins városában látta meg a napvilágot, a helyi középiskolába járt, a csapatot pedig 2005-ben állami bajnoki címhez vezette, majd az elmúlt esztendőket már a Metro State College-ben töltötte, ahol a csapat színeiben egymást követő két évben választották meg a Rocky Mountain konferencia legértékesebb játékosának. A hatalmas helyi tehetségnek kikiálltott középpályás a tavalyi szezont 17 góllal és 10 gólpasszal zárta, a Rapids arizonai előidény-meccsei alatt pedig a csapat legponterősebb embere volt, így a klubnak kiskora óta hűen szorító játékos ebben a szezonban már a kedvenc csapata mezét viselheti.

A rutinos ír támadó, Folan nagyon közel áll ahhoz, hogy aláírja a szerződését a csapathoz, a denveri klub gyakorlatilag már mindenben megállapodott az angol másodosztályban szereplő Hull City együttesével, akik ezidáig birtokolták a játékos jogait, és könnyen elképzelhető, hogy már a napokban pont kerülhet az ügy végére. A 28 éves csatár 2007 óta 58 meccset játszott le a Hull City színeiben, 12 gólt szerzett, többször feltűnt a Premier League-ben, ahol szintén eredményes volt, emellett hét alkalommal az ír nemzeti válogatott mezét is magára húzhatta. Azóta viszont szerencsétlenül alakultak a dolgai Európában, így csatlakozott a Rapids-hez az előidényben, ahol rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott a csatársorban, Smith mester pedig mindenképpen szeretné a keretben tudni az erőcsatárt, akinek érkezése rengeteg új variációs lehetőséget biztosítana a támadójátékunkban.

A közelmúltban csatlakozott az együtteshez a 18 éves Josh Janniere, aki Toronto Academy játékosa, és ha elnyeri a coloradói klub trénereinek tetszését, akkor elképzelhető, hogy a következő szezonban már a mieink birtokában bontogathatja tovább a szárnyait. A kanadai szélső középpályás nem ismeretlen a számunkra, ugyanis a téli időszakban a junior edzőtáborunkban már szerepelt.

Ezen kívül Smith elmondása szerint még egy kiadó hely van a keretünkben, melyet egy hátvéddel kívánna betölteni. A tréner titokzatosan hozzátette, van már egy kiszemelt játékosa, egy tapasztalt hátvéd, aki jelenleg Görögországban futballozik, de a nevét nem volt hajlandó elárulni. Ugyanakkor az valószínűsíthető, hogy a mester angol kapcsolatai által képbe került Terry Dixon nem lesz a mieink játékosa, mivel a Tottenham Hotspur-ben is megforduló bekk még csak 21 éves, és az ügynöke szerint egyelőre nem lenne kedvező a karrierjének a tengerentúlra való költözéssel járó váltás.



A lehetséges 30 fős keretből jelen állás szerint már 25 név ismert, a következőképpen néz ki a névsor, akiknek van szerződése a csapattal a következő szezonra:

Kapusok: Matt Pickens, Ian Joyce, Steward Ceus;
Hátvédek: Drew Moor, Marvell Wynne, Anthony Wallace, Kosuke Kimura, Scott Palguta, Tyrone Marshall, Michael Holody, Eddie Ababio;
Középpályások: Pablo Mastroeni, Brian Mullan, Wells Thompson, Jeff Larentowicz, Jamie Smith, Sanna Nyassi, Joseph Nane, Ross LaBauex, Davy Armstrong, Steven Emory;
Csatárok: Conor Casey, Omar Cummings, Andre Akpan, Quincey Amarikwa.

Ehhez a kerethez érdemes még hozzászámolni a térdszalag-szakadás után lábadozó Macoumba Kandji-t, aki majd a későbbiekben csatlakozhat az aktív névsorhoz, miután a közelmúltban megkezdte a labdás tréningeket, és optimista a mielőbbi felépülését illetően. A technikás szenegáli csatár, aki még tavaly novemberben, a kupadöntő mérkőzésen sérült meg, bizakodó, hogy hamarosan még jobb állapotban lesz, mint a sérülése előtt volt, ahogyan az a következő videófelvételen is látható.



















A Rapids ezekben a napokban már a kaliforniai Santa Barbara városában tartózkodik, és a tréningek mellett a tartalékcsapatunk két mérkőzést is le fog játszani helyi együttesek ellen, míg pénteken egy valamivel erősebb összeállításban vívhatunk edzőmérkőzést a tavalyi főcsoport-döntőben már legyőzött San Jose Earthquakes együttesével San Luis Obispo-ban, a California Polytechnic State University területén. A nyugati kirándulásra a teljes játékoskeret és a teljes edzői stáb elutazott, bár néhány játékosunk kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódik. A cserekapus Joyce biztosan nem fog védeni a 'Quakes elleni találkozón, mivel a Galaxy elleni arizonai előidény-meccsen eltörött a nagy lábujja, és egyelőre kénytelen fájdalommentesen a labdába rúgni, így egyelőre pihentetnünk kell őt. A csapatkapitány Mastroeni éppen az arizonai meccseket hagyta ki egy makacs húzódás miatt, de már teljesen rendben van, és alig várja az évadbeli első pályára lépéseit. Hozzá hasonlóan az újonc Ababio ugyancsak kisebb sérülés után áll készen a visszatérésre, míg az elmúlt héten Casey és Cummings is némi nyavalyával bajlódott, de bizonyára mindketten a csapat rendelkezésére állhatnak ezen az összecsapáson. A San Jose elleni felkészülési mérkőzésünket magyar idő szerint szombatra virradóra, hajnali 5:00-s kezdettel rendezik meg.

A kaliforniai kiruccanást követően a csapat a hétvégén újra Commerce City-ben tréningezhet, de a jövő héten megint útra kelünk, ugyanis szerdán a Seattle Sounders, szombaton pedig a Vancouver Whitecaps ellen várnak ránk a rajt előtti utolsó felkészülési találkozóink. Ezt követően az utolsó hetet már hazai környezetben töltheti el a keret, majd március 19-én, mához 17 napra, a Portland Timbers elleni összecsapással kezdhetjük meg a 2011-es címvédő szezont a Dick's Sporting Goods Park-ban.

Magyar idő szerint a hétfő esti órákban ment végbe az idei cserestop az NHL-ben, azonban a várakozásoktól eltérően a mezőny 26. helyén szerénykedő Colorado Avalanche gárdája semmi komoly játékoscserére nem szánta el magát az utolsó órákban, mindösszesen egy nem kifejezetten számottevő üzletet kötöttünk két farmjátékos megcserélésével. Fellégezhetünk tehát, a szabadelvű GM Sherman nem hajtott végre újabb aránytalan cserét, pedig a hírek szerint több komoly érdeklődő is akadt néhány meghatározó játékosunkra, ám megállapodnunk mégsem sikerült egyikük eladásáról sem.




















Az egyetlen csere:

- Ennek keretein belül a fiatal hátvédtehetség Kevin Montgomery-t az Edmonton Oilers-hez irányítottuk egy valamivel rutinosabb bekkért, Shawn Belle-ért cserébe. A 22 éves amerikai védőt a 2006-os draft negyedik körében választottuk ki, és miután lecsaptunk rá, két idényt az OHL-es sztárcsapatban, a London Knights-ban töltött el, akkor utolsónak hitt junior szezonjában 9 gólt és 34 asszisztot regisztrált. Már 2008-ban feltűnt a fiókcsapatunkban, azonban sem abban az évben, sem a következő szezonban képtelen volt tartósan helyet kiharcolni magának a Lake Erie Monsters-ben, így a 2008/09-es idény jelentős részére még visszatért a juniorok közé, ahol 2+34-es ponttermeléssel zárt. A tavalyi szezonban futotta első teljes évét a profik között, a clevelandi AHL-es kirendeltségen hét pontra volt képes 65 pályára lépés alkalmával, stabil játékának jutalma a rájátszás alatti felrendelése lett az Avs-hez, ahol bár tagja volt a bő keretnek, a nagyok közt nem mutatkozhatott be. A jelenleg is futó szezont ugyancsak a Monsters-nél töltötte, s elcserélését megelőzően 51 mérkőzésről 19 ponttal állt, ebben az évadban már végre meghatározó ember tudott lenni, így kissé nehezen érthető, hogy miért éppen most jutott az elcserélés sorsára. Persze, egyáltalán nem nélkülözhetetlen, ráadásul nála jóval tehetségesebb, hasonló kaliberű offenzív hátvédek hemzsegnek a klub kötelékében, így az NHL-es kerettagságra hosszútávon nálunk nagyon kevés esélye lett volna.
Az érkező Belle annak idején, a 2003-as draft első körének utolsó, 30. kiválasztottja volt a St. Louis által, de korántsem futott be akkora pályafutást, mint amekkora a magas draftolásából várható lenne. Sokat elmond róla, hogy az Avalanche már az ötödik klubja lesz, ahol megfordul, alig 26 esztendős korára. Az utóbbi évek jelentős részét az AHL-ben töltötte, miközben az NHL-ben 2006-ban debütálhatott a Wild színeiben, majd tavaly pár meccs erejéig feltűnt a Canadiens-ben, az ősszel pedig már az Oilers mezében virított. A három csapatban együttesen csupán 16 mérkőzésen lépett pályára, ezalatt egyetlen gólpasszt jegyeztek fel a neve mellé még a Minnesota-ban. Az aktuális szezon jelentős részét az Edmonton farmcsapatában, az Oklahoma City Barons-ben töltötte, ahol 39 találkozóról jelenleg 20 pontot jegyez, amely már most új egyéni csúcs tőle egész AHL-karrierje alatt. A denveri klub is első sorban a farmcsapatban számíthat a keménykötésű, színesbőrű bekkre, akinek rutinja biztosan a rájátszásra hajtó Monsters segítségére lehet, azonban elég sok sérülésnek közbe kéne jönnie ahhoz, hogy az Avs-ben is megmutathassa magát.

Korábbi cserék:

- Amint arról korábbi írásunkban már bővebben beszámoltunk, pár héttel ezelőtt két komoly horderejű cserét is végrehajtott a csapat. Az egyik üzletben két kapus cserélt gazdát a mieink és az Ottawa Senators között, amikor Craig Anderson-t a fiatalabb Brian Elliott-ra váltottuk, míg a másik trade keretein belül Kevin Shattenkirk-öt, Chris Stewart-ot és egy idei vagy jövőévi második körös választási lehetőséget bocsátottunk a St. Louis Blues rendelkezésére, akik cserébe az egykori 1/1-es hátvéd Erik Johnson, a defenzív center Jay McClement és egy idei vagy jövőévi első körös draftlehetőség jogát adták át.

- Az idei szezon folyamán már néhány cserét végrehajtottunk az előző hónapokban: novemberben a tavaly draftolt balszélső Michael Bournival-t a rutinos bekk Ryan O'Byrne-re váltottuk a Montreal Canadiens-szel kötött cserében; nem sokkal később a fiatal Colby Cohen-t a Boston Bruins-hoz irányítottuk a támadószellemű hátvéd Matt Hunwick megszerzése érdekében; illetve a veterán Scott Hannan-t a gólvágó szélső Tomas Fleischmann-ért cserébe a Washington Capitals-hez postáztuk.
















Akiket nem cseréltünk el:

- Greg Sherman, általános menedzser már a deadline-t megelőző napokban eloszlatott néhány felmerülő pletykát, amikor leszögezte, hogy sem Adam Fooote-ot, sem Milan Hejduk-ot nem kívánja elcserélni egy-egy playoff-esélyes csapathoz, és mindkét rutinos klasszis nálunk fogja kitölteni a szerződéséből hátralévő néhány hónapot, amely a csapatkapitány esetében nagy eséllyel azt jelenti, hogy tőlünk fog visszavonulni.

- A csapat legjobban fizetett játékosa, Paul Stastny elcserélésére sem nyílt realitás, bár a korábbi hetekben szóba került néhány érdeklődés iránta, az utóbbi napokban már teljességében kizárhatónak tűnt bármiféle olyan cserelehetőség, amiben a topcenterünk érintett lehetett volna.

- A címmel ellentétben nem mindenki számára volt annyira nyugodt a cserestop életbe lépését megelőző néhány nap, John-Michael Liles bizonyára lélegzetvisszafojtva várta az esetleges elcseréléséről szóló telefonhívást, mivel napok óta az aktív pletykák kereszttűzében hangozott el a neve, azonban ahogy, az elmúlt években mindannyiszor, most is túlélte a deadline-t, és maradt továbbra is a csapatnál. A rutinos amerikai hátvéd az egyik legnagyobb név volt a cserére esélyes játékosok között az egész ligában, azonban szerencsére rendesen megkértük az árát, és nem voltunk hajlandóak olcsón megszabadulni érte, mint például a Toronto teljesen irreális, egy harmadik körös választási lehetőséget nyújtó ajánlatáért nem adtuk oda. A kanadai együttes mellett még a Buffalo, Columbus és a Nashville gárdája tartozott a legfőbb kérők közé, de végülis egyik csapattal sem sikerült megállapodást kötnünk, így a hatalmas népszerűségnek örvendő közönségkedvenc hátvéd az idei szezont is biztosan a csapatnál tudhatja le. Jövőre lejár a szerződése, vagyis egy év múlva ilyenkor, alighanem ismét szárnyra kaphatnak a cseréje körüli pletykák, de JML számára már nem is lenne igazi egy deadline, ha nem kerülne szóba minden alkalommal az elcserélése.

- A hírek szerint komolyan dolgoztunk rajta, hogy a szezon korábbi részében egy-egy csereüzletben megszerzett játékosainkat tovább cseréljük, és közel jártunk ahhoz, hogy Matt Hunwick-ot visszairányítsuk a Bruins-hoz, ám valamely meg nem nevezett okból kifolyólag a visszaváltás épphogy kútba esett. Nem titkolt szándékkal, Jay McClement-et azért szereztük meg a Blues-szal kötött közelmúltbeli cserénkben, hogy a deadline-kor tovább tudjuk cserélni a hasznos alsó soros centert, ám úgy látszik, nem hemzsegtek érte a kérők, vagy a kívánt ellenértéket nem akarták megfizetni érte, mivel itt maradt ő is a nyakunkon.

- Bizonyára mindenki megnyugvását szolgálta, hogy egyik tehetséges fiatal játékosunk sem jutott az elcserélés sorsára, pedig a menedzsment kissé kiszámíthatatlan munkája révén joggal félhettünk tőle, hogy például T.J. Galiardi vagy Ryan O'Reilly coloradói mindennapjait megpecsételheti az idei február 28-a, azonban szerencsére nem így történt, s ők is mindketten maradtak a fedélzeten.

Túl vagyunk egy nagyon fontos napon, és azt hiszem nagyobb részben boldogok lehetünk, hogy nem kötöttünk újabb fájdalmas cserét egy-egy szívünkhöz közel álló játékos feláldozásával, ugyanakkor némi hiányérzetünk is lehet, hogy egyesektől nem tudtunk megszabadulni, és az egyetlen farmcserét leszámítva passzívak maradtunk a deadline napján. Mostantól játékostranzakciók már csak a farmcsapat és a nagycsapat közt lehetségesek a szezon hátralévő másfél hónapjában. Az Avalanche fiaira még 19 alapszakasz-mérkőzés vár, melynek során a legfőbb tét már csupán a minél előkelőbb draft-pozíció kiharcolása lehet.

A mai naptól kezdődő március hónapban újra felpörögnek az események a denveri sportéletben, ezáltal blogunk is egyre több írással fog kedveskedni az érdeklődő olvasók számára, hiszen több csapatunk is megkezdi, vagy éppen folytatja szereplését egy-egy aktuálisan futó majorbajnokságban. Ebben a hónapban egyszerre átmenetileg öt városi egyesület fog zajló ligában részt venni, ami egy naptári esztendő legfoglalkoztatottabb időszakát jelenti.






















- Mindenekelőtt a Rapids diadalittas labdarúgói hamarosan megkezdik a címvédő hadjáratukat az MLS-ben, miután a még felkészülésüket töltő bajnokcsapat számára március 19-én kezdetét veszi a 2011-es szezon. Tavaly novemberben Casey-ék az elmúlt közel tíz év legemlékezetesebb denveri sportsikerét aratták a bajnoki cím drámai körülmények közötti elhódításával, amikor hosszabbításban 2-1-re diadalmaskodtunk az FC Dallas elleni torontói fináléban, a győztes gólt kiharcoló Kandji pedig térdszalag-szakadással áldozott a Kupáért, így számára csak később kezdődhet a következő idény. Ahogy folyamatos beszámolóinkból már értesülhettetek, a csapat javában hangol az új szezonra, a felkészülés rövidesen a célegyenesbe fordul, s az utolsó igazolásokat végrehajtva egy a tavalyinál még erősebb kerettel vághatunk neki, hogy a bajnoki címért folytatott küzdelem mellett a klub történetében először részt vegyünk a Közép-amerikai Bajnokok Ligája-sorozatban. Természetesen idén is végig követni fogjuk a labdarúgócsapat szereplését már a kezdetektől fogva, mindenki csatlakozzon a bajnok seregéhez, 2011-ben új csúcsokat kell meghódítania a bordó-fehér bandának!

- A Rockies baseballosai az elmúlt hetekben már Arizonában edzőtáboroztak, az utóbbi napokban pedig megkezdték szereplésüket az MLB előidényeként szolgáló 'Cactus League'-ben. Időről időre be fogunk számolni az egész márciusban zajló felkészülési mérkőzések eseményeiről, miközben már jaában várjuk a rajtot, melyre április 1-jén kerülhet sor a Coors Field-en. Tulowitzki-ék egy szezonnal ezelőtt lemaradtak a rájátszásról, idén azonban minden eddiginél mélyebb játékoskeretből áll a csapat, és bízunk benne, hogy a kiegyensúlyozottságon is sikerülhet javítani, és 2011-ben emlékezetes évet futhatunk, legalább annyira, mint például négy évvel ezelőtt, amikor a Boston Red Sox sztárcsapata csak a World Series-ben tudta megállítani a Sziklásokat. Immár egymást követő harmadik alkalommal fogjuk folyamatos tudósításainkkal, összefoglalóinkkal végig követni a blogunkban a Rockies aktuális szezonját, talán ezúttal minden eddiginél sikeresebbek lehetünk. A remény él, a tavasz úgyis a bizakodás hava, bízzunk tehát benne, hogy a baseballos srácok napról napra bearanyozhatják az előttünk álló bő hat hónapot.

- Jelentős átalakuláson ment keresztül Nuggets kosárcsapata, amikor a közelmúltban végre pont került a hónapok óta húzódó Anthony-ügy végére, és az elkívánkozó játékost a deadline-t megelőző napokban elcseréltük a New York Knicks-hez, helyére pedig több minőségi játékossal erősödtünk. Bár Melo és Billups személyében két élharcost vesztettünk el, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy gyengébb lett volna a csapat, mert az értük kapott ellenértékek kiválóan beleillenek a csapat sémájába, érkezésükkel új dimenziók nyíltak meg a gárda védekező és támadó játékában egyaránt. A csapat végre mindenféle nyomás nélkül, felszabadultan játszhat, véget ért a hónapok óta mindenkit bizonytalanságban tartó dráma, most már csak a játékra és az eredményekre lehet koncentrálni. Az alapszakasz hajrájához közeledve a csapat rájátszás helyen áll, és elnézve a hátralévő programot, minden esélyünk megvan rá, hogy bejussunk a playoff-ba, s akár még a pályaelőnnyel való kezdés jogának kivívása sem lenne lehetetlen, ha az új banda képes lesz gyorsan és eredményesen összeállni. Gallinari, Chandler és Felton segítségével a Nuggets könnyedén szép tavaszt varázsolhat mindannyiunknak, s talán 2011-ben összejöhet az, ami Melo-val és Billups-szal sem sikerült az elmúlt szezonokban, és képesek lehetünk egy hosszabb playoff-menetelésre. Egy biztos, aki bennünket olvas, és velünk együtt drukkol, semmi fontosról nem fog lemaradni.

- A hetek óta tartó végeláthatatlan hullámvölgy alighanem már végképp megpecsételte az Avalanche 2010/11-es szezonját az NHL-ben, ugyanis a denveri hokisok a rájátszástól fényévekre kerültek. Ellenben a hátralévő 19 találkozón még jó eséllyel vívhatunk ki magunknak egy kedvező draft-pozíciót, hiszen jelen állás szerint csupán négy csapat szerénykedik mögöttünk a tabellán. Így bár joggal lehetünk csalódottak a várakozáson aluli gyenge szereplés miatt, hogy Sacco mester fiai az egy évvel ezelőtti kiugró jó szereplést nem tudják megismételni, és hosszú ideje nem látott gyengélkedést mutatnak be már hetek óta, mégis minden rosszban van valami jó, és a júniusi drafton könnyen a főszereplők között lehetünk, hiszen akár még egy másik első körös választási jogunk is lehet a saját pick-ünk mellett. Kövessük végig az Avs szezonjából hátralévő utolsó másfél hónapot, és bízzunk benne, hogy minél előkelőbb pozícióból választhatunk új korszakos tehetséget a nyári draft első körében. Természetesen a szerény eredmények sem szeghetik kedvünket, és az alapszakasz befejező meccseiről is a megszokott kiadásainkban fogunk beszámolni, értékelni.

- A fedett pályás lacrosse-csapatunk, a szebb napokat is megélt Mammoth serege éppen az alapszakasz felezőpontjánál tart, s az első nyolc meccsből hetet elvesztettünk, ezzel az utolsó helyen szerénykedünk a tíz csapatos bajnokságban. Azonban egyelőre nincs okunk lemondani a szezonról, lévén az utolsó előtti nyugati ellenfél mindössze egyetlen győzelemmel előzi meg a mieinket, minden esélyünk megvan rá tehát, hogy őket beérve, még elcsípjünk egy rájátszás-helyezést, ha pedig ez mégsem sikerülne, az idei draft különösen erős választékot kínál, és ellentétben a tavalyi évvel, 2011-ben a birtokunkban van a saját első körös lehetőségünk, és már több második körös cetlivel is rendelkezünk. Bárhogyan is alakuljanak a Mammoth dolgai: legyen az playoff- vagy draft-hadjárat, szurkoljuk végig együtt a maradék nyolc alapszakasz-mérkőzést ezután is. Természetesen márciusban és áprilisban is rendszerint jelentkezni fogunk meccsenként a megszokott összefoglaló kiadásainkkal.

Hosszas huzavonát követően a múlt héten végre sikerült túladnunk Carmelo Anthonyn. Ennek következtében a Denver Nuggets csapata sok ponton megváltozott a néhány héttel korábbi állapotokhoz képest. Karlnak azonban nem volt sok ideje arra, hogy beépítse az újonnan érkezőket, a bajnokságban máris három kemény ellenféllel szemben kellett bizonyítaniuk, hogy Denverben Melo után is van élet.























A Carmelo utáni éra első meccsére a Memphis Grizzlies ellen került sor. Nemrég még Anthonyval a sorainkban, Memphisben sima vereséget szenvedtünk tőlük. Ezúttal is nehéz helyzetben voltunk, ugyanis az elcserélt játékosok már nem léphettek pályára és az érkezők sem állhattak még Karl mester rendelkezésére, így a maradék kilenc fős keretből gazdálkodhattunk. A kezdőcsapatba Anthony helyett Smith került be, Billups pótlása pedig Lawson feladata volt. Nagyon felszabadult játékkal kezdtük a találkozót, ez talán meglephette az ellenfelet, akik elég ritmustalanul kosárlabdáztak az első negyedben, a játékrész végére már kilenc pontos előnyünk volt. A játék képe a következő negyedben sem változott, tovább tartottuk a jó formát és sikerült megduplázni az előnyünket a félidőre. A meccs kimenetele szempontjából kulcsfontosságú volt a harmadik negyed. A pihenőt követően sem álltak le JR-ék, remekül termelte a pontokat az Afflalo-Smith-Lawson tengely. A negyedik negyed előtt huszonhat pontos fórunk volt, így a záró játékrészre már csak a különbség volt kérdéses, végül tizenhárom ponttal, simán győztünk 120:107-re. Igazi örömjátékot mutatott be a csapat, érezni lehetett a játékosokon, hogy sokkal felszabadultabban állnak a meccshez, mint a Melo-csere előtt. Smith, Afflalo és Lawson fantasztikusan játszottak. JR 26 pontjával a csapat legeredményesebb tagja volt, mellé még 8 lepattanót és 5 asszisztot is jegyzett. Afflalo és Lawson egyaránt 21 pontig jutottak, a fiatal irányító a pontok mellett még 7 assziszttal és 6 labdaszerzéssel járult hozzá a Grizzlies legyőzéséhez.

Az újdonsült denveri játékosok egy igazi rangadó keretein belül mutatkozhattak be a Pepsi Center közönségének. Magyar idő szerint péntek hajnalban ugyanis a Boston Celtics vendégeskedett a Mile High Cityben. Az újak közül csak Gallinari kapott kezdőként lehetőséget, Chandler, Felton és Mozgov a kispadon vártak bevetésre. A meccset egy kicsit álmosan kezdtük. Elég pontatlanul játszott a csapat az első negyedben, ennek megfelelően ezt a játékrészt a vendégek nyerték. A második felvonás elején a vendégek estek szét támadásban, így lassan ledolgoztuk a hátrányt, de mielőtt lélegzetvételnyi előnyhöz jutottunk volna, a Boston is szerzett pár pontot. A félidőre 37:36-os vezetéssel mehettünk. Már ebből is látszott, hogy ez a Nuggets más lesz, mint az Anthony nevével fémjelzett csapat, korábban ennyi pontot egy negyed alatt kaptunk, nem egy félidő alatt. A pihenőt követően a harmadik negyed szoros játékot hozott, hol a vendégek, hol mi tudtunk egy-egy jobb sorozatot produkálni, de 3-4 pontnál nagyobb előnyt egyik fél sem volt képes felépíteni. Ilyen előzmények után nagyon érdekesnek ígérkezett a záró negyed, melynek első felében ugyanazt a szoros, küzdős játékot láthattuk, mint a harmadik negyedben. Aztán úgy tűnt, fordulóponthoz érkezik a mérkőzés, mikor Pierce hárompontosával fordított a Celtics. Valóban fordulópont volt ez, hiszen a hátralévő több mint hat percben egyetlen pontot sem engedtünk az ellenfélnek. Nálunk Afflalo és Martin remekeltek a végjátékban, így végül 89:75-re nyertük meg a mérkőzést. Az eredmény kicsit csalóka, elég sima győzelemre enged következtetni, pedig nagyon komolyan meg kellett küzdeni ezért a sikerért. Még soha nem láttam olyan Nuggets-meccset, ahol ennyire dominált volna a védekezésünk. Nagyszerűen védtük meg a gyűrűt, remekül lepattanóztunk és sok blokkot mutattunk be. Ami külön öröm, hogy a liga egyik, ha nem a legjobban védekező csapatát sikerült a saját műfajában felülmúlnunk. A csapat legjobbja szerintem, Kenyon Martin volt, 18 ponttal szezoncsúcsot ért el, és 10 lepattanója is volt. Nagyot küzdött Nené is, Ő dupla-duplával zárta a találkozót. Lawsonnak a pontokat tekintve visszafogottabb meccse volt, de a 10 gólpassz, amit kiosztott figyelemre méltó. Gallinari első Nuggets-meccsén nem parádézott támadásban, csak két pontot szerzett, védekezésben viszont nagyon hasznosan játszott, 3 blokk fűződött a nevéhez, hajtott becsülettel, összességében nem okozott csalódást. Chandlernek nagyon jól ment a játék, 9 kísérletből 16 pontot szerzett és lélektanilag fontos pillanatokban is képes volt betalálni, az újak közül, az Ő teljesítménye volt a legmeggyőzőbb. Felton bemutatkozása egy kicsit szürkére sikerült, 4 ponttal és 6 asziszttal zárt, de biztos vagyok benne, hogy lesz ennél jobb is.

Szombat hajnalban egy közvetlen riválissal vívott rangadót a Nuggets, mikor is a Portland Trail Blazers otthonába látogatott. A mérkőzést Martin nem tudta vállalni, így az Ő helyén Chandler kapott lehetőséget a kezdőben. A meccset a Portland kezdte jobban, már az elején öt pont körüli előnyt szereztek. A második negyed elején már valamivel jobban játszottunk, egyenlítettünk is, de a félidő előtt rákapcsoltak a hazaiak és a szünetre tíz pontos előnyt szereztek. A harmadik negyedben nagyot javult a játékunk, Gallinari vezetésével toronymagasan megnyertük ezt a játékrészt, így a záró negyedre hét pontos előnnyel fordultunk. A negyedik negyedben sokáig őriztük az előnyünket, már-már úgy tűnt, hogy zsebben van találkozó, de a Blazers nem adta fel és az utolsó percekben három, fantasztikus hárompontosnak köszönhetően egyenlítettek. Az utolsó támadás lehetősége azonban a miénk volt, ám Lawson elhibázta a ziccert. Következhetett az idei első hosszabbításos mérkőzésünk. A ráadást a hazaiak kezdték jobban, de sikerült visszajönni és egyenlíteni, sőt egy perccel a vége előtt a vezetést is átvettük. Az utolsó percen belül nagy csata folyt a győzelemért, már csak büntetőből estek pontok, mindhármat a Blazers szerezte. Mivel a legvégén Gallinari és Affalo is hibázott, így ezt a mérkőzést 107:106-ra elveszítettük. Nagyon szoros meccs volt, szinte csak a szerencsén múlt, hogy nem mi jöttünk ki belőle győztesen. Megint jellemző volt a csapatra a jó védekezés,  és ezúttal már támadásban is láthattunk szép dolgokat. A legjobbunk Gallinari volt, az olasz 30 ponttal a mezőny legeredményesebb játékosa volt és csak egy lepattanó hiányzott a dupla-duplájához. Chandler játéka ismét nagyon hasznos volt, védekezésben és támadásban egyaránt jól dolgozott, 20 ponttal és 6 lepattanóval zárt, de 2 blokkot is bemutatott. Nené 11 lepattanóval és 12 ponttal dupla-duplát ért el. Afflalo 19 ponttal zárt, főleg a meccs vége felé kezdett magára találni. A cseresorunk elég gyenge volt ezen az találkozón, ebben látom a vereség egyik okát. Ha a tartalékok közül csak egyvalaki jobb napot fog ki, akkor akár simán nyerhettünk is volna.

Ebből a három mérkőzésből is látszik, hogy az Anthony-éra után is van kosárlabda Denverben. Igaz, ez még csak három mérkőzés volt, ezért hosszú távú következtetéseket talán nem vonhatunk le, de az biztos, hogy a mostani csapattól teljesen más felfogású játékot láthatunk majd, mint amit az előző néhány évben megszokhattunk. Ez a keret sokkal több taktikai húzásra ad lehetőséget Karlnak, támadásban jóval több opciónk van és a védekezésünk is sokkal keményebb lesz a jövőben. Időre természetesen szükség van, hogy igazán olajozottan működjenek a dolgok. Nekem személy szerint, nagyon tetszik az „új” Nuggets, már alig várom a következő mérkőzéseinket!

A közeljövő programja:

Kedd, 03:00 Atlanta Hawks @ Denver Nuggets
Csütörtök, 03:00 Charlotte Bobcats @ Denver Nuggets
Péntek, 04:30 Denver Nuggets @ Utah Jazz
Vasárnap, 04:30 Denver Nuggets @ Los Angeles Clippers

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 36-22 (58 meccs)
2. Denver Nuggets 34-26 (60 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 33-26 (59 meccs)
4. Utah Jazz 32-28 (60 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 14-46 (60 meccs)