- Renningan írása -

Az őrült szabad ügynöki nyitás után sem pihent a Denver Broncos és komoly ráfordítások árán klasszisokkal erősítette meg a tavaly gyengélkedő védelmet. Sikerült megerősíteni a gyengécske secondaryt, klasszis DE-vel a pass rusht, ugyanakkor fontos játékos távozott a linebacker sorból, valamint többek között elvesztette a harmadik számú elkapóját a csapat. Ezzel együtt kijelenthetjük, hogy a 2013as szezonhoz képest, ha csak névleg is, de erősödtünk!

Érkezők:

1. T.J. Ward, S

4 év, 23M$ (14M$ garantált), Osztályzat: A+.

Ilyen olcsón megszerezni egy ennyire jó, a liga talán legjobb strong safety-ét tökéletes munka. Olcsóbb volt, mint Whitner a Brownsnak, ami azt jelenti, hogy a motiváltsággal nem lesz probléma. Gyűrűt jött nyerni! A tavalyi évben 112 tackle, 1,5 sack és 2 TD került a neve mellé. Még mindig csak 27 éves, tökéletes igazolás egy hiányposztra. Amennyiben Ihenacho kellő ütemben fog fejlődni, ligaszinten is top safety páros áll majd a csapat rendelkezésére.

2. Aqib Talib, CB

6 év, 57M$ (26M$ garantált), Osztályzat: B+.

Talib jobb játékos, mint DRC, akinek szintén hasonló feltételeket ajánlott franchise. Utóbbival kapcsolatos hír, hogy nem sikerült megegyezni a Cardinalsszal, így nagy az esély rá, hogy marad legalább egy évet Denverben. Abban az esetben pedig nem csak kezdő CB páros lenne meg Harrisszel (akit második körös pick-vel tendereltek), hanem DRCvel klasszis mélysége is lenne a posztnak. Az egyedüli negatívum a szerződéssel kapcsolatban a hatalmas garantált összeg és a hosszú távú szerződés. Egy sérülékeny, ráadásul balhéra hajlamos játékosnál ez igen nagy kockázat, remélem Elway tudja, mit csinál. Viszont ezzel a szerződéssel – névleg mindenkép – liga elit lett a csapat secondary-je. (csak zárójelben: Tony Carter is tenderelve volt a csapat részéről)

3. DeMarcus Ware, DE

3 év,30M$ (20M$ garantált), Osztályzat: A-

Állítólag elé és Jarad Allen elé is ugyanazt a szerződést tették és vártak, ki lesz szabad. DeMarcus volt. Ware a legjobb DE volt a piacon, csak azért nem A+ os a deal, mert sérülékeny. Ilyen tekintetben az összeg akár soknak is tűnhet, nagy eséllyel Manning visszavonulása után évekig lesz gödörben a csapat, de szerintem érthető a politika. Már csak egy normális HC és DC (Wade Phillips elérhető) kellene és akkor tényleg, nem csak papíron lennénk a liga legerősebb csapata. A secondary kész, Von Miller és Ware garancia a siettetésre (ha egészségesek), LDE-ként Derek Wolfe és Malik Jackson korrekt páros, belül pedig a Terrance Knighton – Kevin Vickerson – Sylvester Williams trióval a mélység és a minőség is megvan. Olyannyira, hogy akár egy sémaváltáson is el lehetne gondolkodni.

Az igazolásokkal kapcsolatban még annyit, hogy a csapat újra igazolta Andre Caldwellt, aki WR3nak talán nem ekkora playmaker, mint Decker volt, viszont kellő stabilitást adhat a csapatnak, draftról pedig érkezhet fiatal tehetség. Valamint a védőfalban Mitch Unrein lett tenderelve.

Távozók:

1. Eric Decker, WR -> New York Jets.

5 év, 36,25M$ (15M$ garantált)

Szerény véleményem szerint Decker egy fikarcnyit nem fog hiányozni. Sokat droppol, nagyon eltud tűnni akár meccsekre, valamint, ha elment egy SB esélyes csapatból, egy jobb esetben épülőbe, akkor ott mentális gondok is vannak. Ezzel az igazolással ő járt jól, mert WR1 szerződést kapott, mikor jobb esetben is WR2 szint, a Denverben pedig még az sem. Nem fog hiányozni a hegyen.

2. Zane Beadles, OG -> Jacksonville Jaguars

5 év, 30M$ (13M$ garantált)

Hatalmas túlfizetés a Jagsnek, egy jó egységből távozott és még nem is volt jó éve. Ha Clady visszajön és a mély OL draftról is sikerül jót húzni (na meg ha nem omlanak össze, mint a Super Bowlon), a támadófal jobb lesz, mint a tavalyi volt.

3. Wesley Woodyard, LB -> Tennessee Titans

4 év, 16M$

Woodyardot nagyon sajnálom. Talán ő volt az egyetlen ebből a középszer védelemből, aki mutatott is valamit. 4 év 16 millióért a liga egyik legjobb passz elleni LBének valami elképesztő munka. Von Miller és Danny Trevathan korrekt páros a szélen, de mögöttük nincs így minőségi csere (már ha ő lett volna az). Középső LB-re pedig mindenképp be kellene ruházni.

Jeremy Mincey-t leigazolta a Cowboys, Bailey-t kivágták, Chris Kuper pedig visszavonult. Morenon kívül fontosabb szabadügynök nincs a csapatnak, a drafton pedig tovább lehet erősíteni a gárdát. Az egyetlen kérdés az, hogy lesz-e a csapatban, a védelemben annyi tartás, hogy SB-t nyerhessen a csapat. Ha Elway szerint az FA piac olyan, mint a csajozás, akkor hajrá Casanova. Manning egy hideg profi, Ed Reed vagy Ray Lewis szintű mentális vezére pedig nincs a csapatnak. Sem pedig Caroll, Belichik, bármelyik Harbaugh féle mentális tartású főedzője, vagy Rob Ryan, Wade Phillips szintű DC-je. Manningel lesz offense, mert nála jobb irányító nincs, de hogy lesz-e védelem, lesz-e csapat ezzel az edzői gárdával? Az nagyon jó kérdés…

- Renningan írása -

Mielőtt kinyitna a szabad ügynök piac, nézzek meg, mi a helyzet a csapat háza táján, kik a fontosabb szabadügynökök, kiket lenne érdemes újra igazolni és kiket elengedni (vagy a meglévőket cuttolni).

1.  Chris Harris (RFA), CB, Kor: 25

Tekintve, hogy Dominique Rodgers-Cromartienak lejár a szerződése, Champ Bailey-t kivágták, a corner a legnagyobb hiányposzt a csapatban. Cris Harris korlátozott szabadügynök lesz, valamint elszakított ACL szalaggal sehol nem fog brutális szerződést kapni, hiába futott nagyon jó szezont. Így mindenképpen az egyik legnagyobb prioritás az ő megtartása.

2.  Wesley Woodyard, OLB, Kor: 28

2012ben Von Miller talán a legjobb linebacker volt, Woodyard pedig az egyik legjobb coverage LB a ligában. A 2013as év nem sikerült olyan fényesre, szinte végig sérüléssel küszködött és Miller is hiányzott mellőle. Ennek ellenére még mindig az egyik legjobb LB duót alkotják a ligában és az amúgy is gyenge (gyengén összerakott) védelem kegyetlenül megsínylené a hiányát.

3. Dominique Rodgers-Cromartie, CB, Kor: 28.

DRC az egyik legjobb corner (már így is) lehetne az NFLben, ha tényleg megszakadna a pályán. Tagelni nem lehetett, mert baromi drága, a hozzáállása kérdéses és olyan ostobaságok járnak a fejében, hogy visszavonul. Harris továbbra is sérülésből épülget, a sacondarynk pedig valami kegyetlenül sebezhető volt passz ellen. Ha mást nem, megint adni neki egy egyéves kontraktust, hogy legalább addig bóklásszon a pályán, ameddig Manning itt van.

4. Knowshon Moreno, RB, Kor: 27

A Montee Ball draftolásával van megfelelő utód és mélység a poszton, de Morenot elengedésével mindez megszűnne. Ezen felül remekül illik a rendszerbe, képes nagyokat futni, blokkolni, elkapja a labdákat és nagyon érzi Manninget. Ball-t folyamatosan kellene beépíteni a gépezetbe, Morenot pedig addig használni, ameddig képes tényező lenni. A tavalyi évig rengeteg sérüléssel bajlódott, idén is megszenvedte velük és Green-Ellis óta tudjuk, hogy egy elit irányító mellett azért más futni. Nem gondolom, hogy ne tudnánk vele egy kedvező szerződést aláiratni.

5. Shaun Phillips, DE, Kor: 33

Hacsak nem hozzuk el Jared Allent, akkor a 10 sacket elérő Phillips megtartása prioritás. Igaz 33 éves már, de korrekt játékot tudott hozni, stabil veterán, a drafton lehet mögé mélyítést hozni. Ilyen idősen sokan már nem fogják körül udvarolni, rövidtávú, de jó megoldás.

6. Robert Ayers, DE, Kor: 28

Ayers egy korrekt futás elleni védővé vált, bár ez a pass rush rovására ment. 17 millió van a sapka alatt, nem egy bombaigazolás, de vagy őt vagy Phillipset jó lenne megtartani.

7. Eric Decker, WR, Kor: 26

Szubjektív, de én nem fáradnék még a gondolatával sem. Decker nagy pénzt akar, amit egy Coltsban, ahol van némi pénz, talán meg is adnak neki. Szerintem nem ér meg egy 6-8 milliós fizetést, sokat és nagyon rosszkor tud droppolni, valamint nagyon el tud tűnni a pályán. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Manning precíz és jól helyezett labdáit kellett elkapnia. Nagy eséllyel nem fog maradni. Az NFLes szakértők szerint top WR, szerint inkább ő, mint a minden labdát fű alól összeszedő Edelman a túlértékelt.

8. Wes Welker, WR, Kor: 32

WW nagyon meg akarta mutatni a SB-on, hogy nem miatta kapott ki kétszer a Pats és sikerült is neki. Az egész csapat egyetlen vállalható teljesítményét produkálta. Nagy kérdés, hogy marad-e, ugyanis 8 millióra lenne jogosult, és ha a nálánál fiatalabb Deckernél a droppokról beszéltünk, itt még a sérülések is közbe szóltak. Ugyanakkor szerintem Welker klasszisokkal jobb, mint Decker, slotba kell valaki és nem hiszem, hogy visszamenne a Patsbe. Manningel nagyon jóban vannak, ha tudják mérsékelni a fizetését, mondjuk két évre 4-4 millió, akkor szerintem érdemes lenne megtartani.

9. Champ Bailey, CB/S, Kor: 36

Az All Pro corner inkább kárára, mint hasznára volt a csapatnak. Ennek megfelelően cuttolták, ezzel 10 milliót spórolva a fizetésén. Már a Super Bowl előtt sem tűnt agyon motiváltnak, azt mondta: mindegy mi lesz az eredmény, a fő, hogy eljutott ide. 36 évesen már sehova nem fogják el vinni, szerintem nem is nagyon menne. Cornernek már nem jó, viszont safetynek még jó lehet valami minimumért, mint Charles Woodson volt.

10. Mike Adams, S, Kor: 33

Rahim Moore maradt a Ravens elleni hatalmas hibája után is, de közepes játékot tud hozni. Adams nem volt csalódás, de már benne van a korban, Bailey meg van akkora legenda, hogy akár helyet kapjon safety pozícióban. Ám Duke Ihenacho mellé minőségi társ kéne. Adams így legfeljebb a csere cseréje lehet, nem valószínű, hogy marad.
További szabadügynökök:

1.  Zane Beadles, G, Kor: 27.  
2.  Tony Carter (RFA), CB, Kor: 28.  
3. Mitch Unrein (RFA), DT, Kor: 27. 
4. Chris Kuper, G, Kor: 31. 
5. Winston Justice, OT, Kor: 29. 
6. Andre Caldwell, WR, Kor: 29. 
7. Quentin Jammer, CB, Kor: 35. 
8. Stewart Bradley, ILB, Kor: 30. 
9. Dan Koppen, C, Kor: 34. 

Továbbra is felemásan teljesít a Lake Erie Monsters gárdája az AHLben, ami azt jelenti, hogy a rájátszásra nem igazán lehet esélyünk.

A november 21-22i hétvégén az Iowa Wildot láttuk vendégül két mérkőzésen. Első alkalommal 2-1re vesztettünk büntetőkkel.
A rendes játékidő mindkét találata az első harmadban esett, Agozzino vezető góljára három perc alatt reagáltak a vendégek. A továbbiakban mindkét csapat megnyerhette volna a meccset, azonban ez csak SOban sikerült a Wildnak, öt lövőjükből ketten is betaláltak, ezzel szemben a clevelandiek nem tudtak gólt lőni a szétlövésben.
A meccs legjobbja Sami Aittokallio volt 35 védéssel, Agozzino a 11. találatát szerezte.

Másnap egy 3-2es sikerrel tudtuk javítani a kisiklást.
Láthatóan felszívtuk magunkat erre a mérkőzésre és már 2:10 perc alatt megszereztük a vezetést Agozzino soron következő góljával, az első harmad végére pedig 2-0ra mentünk, mivel Schumacher is betalált PPből. A vendégek szépítettek, ám a 37. percben Colin Smith a korábbi assziszt után gólt is vállalt. Erre a Wild már csak szépíteni tudott a záró felvonásban, az egy gólos előnyt magabiztosan őriztük meg a lefújásig.
Calvin Pickard fantasztikus formában védve, 31ből 29 lövést hárított, Smith és Agozzino mellett még Hunwickot érdemes kiemelni két közvetlen előkészítése révén.

Pár nappal később újabb hazai összecsapást vívtunk, a Texas Stars ellen azonban 2-1 arányú vereséget szenvedtünk.
A meccs első gólját a vendégek szerezték a 16. percben, de még az első játékrész vége előtt sikerült egyenlítenünk: Schumacher passzát Meurs váltotta találatra. Azonban legközelebb újra a vendégek szereztek vezetést a találkozó derekánál, erre pedig már nem volt válaszunk.
A ketrec előtt ismét Pickard jutott szóhoz, de csak 21 védése volt, ezzel szemben a mieink 33 lövést püföltek rá.

A visszavágón megint javítottunk és büntetőkkel diadalmaskodtunk 3-2re.
Az első haramadban Schumacher révén szereztünk vezetést, de a másodikban a texasiak kiegyenlítettek, a harmadik elején pedig az előnyt is átvették. Szerencsére tudtunk válaszolni és a meccs 48. percében Elliott emberelőnyből 2-2re egalizálni tudott. A kiélezett küzdelem végül sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem dőlt el. A büntetőpárbajban most nekünk jött ki jobban a lépés, Smith és Schumacher is eredményes volt.
Pickard újra 34 hárítással tudott előállni.

Vasárnap a Toronto Marlies vendégeként sima 5-2es fiaskóval végeztünk.
A kanadai gárda már az első percben vezetést szerzett, a második harmadban a második találatot is megkaptuk, azonban Hishon és Sgarbossa villanásaival a játékrész végére sikerült az egyenlítés. Sajnos a záró harmadra újra megrázta magát a Marlies és a 47. percben alig 30 másodperc különbséggel két gólt is szereztek, a végeredményt pedig az üres kapura állították be.
Hishon a kilencedik, Sgarbossa csupán a harmadik találatát ütötte, Pickard 23 védéssel fejezte be.

Menet közben visszacsúsztunk a konferencia sereghajtó pozíciójába, jelenleg a lemaradásunk 10 pont a playofftól.

- Renningan írása -

Egyetlen egy snap

A 2013as NFL szezonra minden Denver Broncos fanatikus örömmel gondol majd vissza egészen az utolsó snappig. A denveri alakulat, pontosabb a Peyton Manning vezette offense letarolt mindenkit, aki az útjába került és mondhatni simán jutott be a Super Bowlba, hogy aztán egy snap után véget érjen a szezon..























Szeptember ötödikén, a nyitó fordulóban, a Mile Highban fogadta a Broncos a Ravens csapatát. A címvédő tavalyelőtt, egy emlékezetes meccsen ejtette ki az első kiemelt Vadlovakat, és egy félidő után 17-14es vezetéssel mehettek az öltözőbe. A szünet után Peyton 5 TD-t dobott, összesen 7el zárt eladott labda nélkül és a Broncos agyonverte a Hollókat. A 7ik hétig kétszer lépte át az offense az 50 pontot és legkevesebb feltett mennyiség is a 35 volt. Mindezt Clady és Von Miller nélkül. Majd meglepetésre érkezett az első vereség Indianapolisban, ami számomra a Colts iránti ellenszenv miatt a legfájóbb volt az egész szezonban.

A csapat mindenesetre nem tört meg. Manning talán legrosszabb játékával megverték a Redskins-t, 31 pontot feltéve a negyedik negyedben. Legyőzték az addig veretlen Chiefs-t és bár nem a megszokott módon, de a Chargers-t is San Diegóban. Majd egy őrült meccsen, 24 pontos hátrányból, a hosszabbításban, egy hatalmas hiba miatt 31-34re kikaptak Bostonban a szezon talán legjobb meccsén. Még egy vereség volt a pakliban a Chargers ellen otthon, ami végeredményben semmin nem változtatott: 13-3as mérleggel ismét az AFC első kiemelt helyén voltak Manningék.

Az offense minden létező rekordot megdöntött: 606 totál pont NFL csúcs, Manning 55 TD-vel és 5477 yarddal Brady és Brees korábbi rekordjait adta át a múltnak, Prater pedig 64 yardos mezőnygóllal szintén egyedüli csúcstartó. 4 játékos szerzett legalább 10 TD-t a szezonban, vezették a ligát passzolt és totál yardokban. Peyton lett az év támadója és legértékesebb játékosa. Knowson Morenoval és Montee Ballal végre lett futás, a támadó fal még mindig elit volt, Julius Thomassal lett érdemi (elkapó) TE játék, a Welker -Decker - Demarius Thomas hármas pedig Manninggel liga elitté nőtték ki magukat.

Igaz, hasonlóan impozáns statisztikákat a védelem már nem produkált, sőt! Ilyen nagy nevekkel ilyen semmilyen, gyenge játékot hozni... egész szezonban rossz volt nézni őket. Von Miller visszatértével javultak valamit, majd ő is beleszürkült az egységbe. Ennyit számított volna Dumervil? Vele egy mentális vezért vesztett a csapat? Apró fellángolásokon kívül nem sok jót lehet a D-ről mondani: 24,9 pontot kaptak meccsenként (12. legtöbb), passz ellen 19. volt a csapat. Ki tudja, mi lett volna itt, ha egy félidő után nem ment volna el az ellenfél életkedve is.

A rájátszásban a csapat a szükséges minimumot hozta. Okosan, eldugva a labdát simán nyertek az enervált és hitetlen Chargersel szemben, majd a megrogyott Pats védelem sem volt képes Manningre nyomást gyakorolni és ennek megfelelően ki is kaptak. Majd jött a Super Bowl és az első snap után véget ért a szezon.

Fox és Del Rio ismételten bebizonyították, hogy közel sem tartoznak a liga élvonalához. Vajon milyen megfontolásból gondolták azt, hogy a makkegészséges, önbizalomtól duzzadó Seahawks ellen nem kell egy fikarcnyit sem változtatni a game planen? Miért nem tudta ezt a teljesen semmilyen, gyenge offense-t sem megfogni a védelem? Miért kellett rendre 5 elkapóval felállni, szinte kezdetektől felhagyni a futójátékkal, amikor tavaly a Ravens megmutatta, hogy egy jó fal mellé két elkapó és egy futó is bőven elég a liga egyik legjobb védelme ellen?

Rábízni mindent Manningre? Hány elit irányító nyert SB-t csak passzal mondjuk az utóbbi 10-15 évben? A 18-0ás Brady sem volt képes a hátán fekve passzolni (még ha orbitális szerencse is kellett a Giantsnek). A Pats egy akkor korrekt irányítóval, jó futójátékkal és védelemmel nyert 3 SB-t, a Steelers 2-t, a Packers, a Saints 1-1-t. A Giants és a Colts is inkább szerencsével, mint Manningék nagyszerű játékával nyertek. Wilson mi rendkívülit csinált a meccsen? Semmit.

De ez még csak a kisebbik baj. A csapat ideges volt és dekoncentrált. Nagyon bíztam benne, sőt reménykedtem, hogy nem mi kezdjük az első támadást, de semmi nem jött össze. Számunkra az első snappel véget ért a szezon. A csapat megzavarodott, a dilettáns edzőink sem a game planen nem tudtak vagy nem akartak változtatni, sem megnyugtatni, motiválni vagy feltüzelni a játékosokat. Tavalyelőtt egy lepörgetett 40 másodperc, tavaly egyetlen egy snap vette el tőlünk a címet.

Manning egyedül nem fog SB-t nyerni, ahogy nem tudott eddig Brady sem, ahogy a Rodgers vezette Packers is rögtön kihullott 15-1 után. Belichik rájött erre, és például a Colts ellen az NFL valaha volt egyik legjobb irányítójának az volt a legnagyobb érdeme, hogy oda tudta adni a labdát a futónak. Vajon erre rájön Elway, akarom mondani Fox is?

A Broncosnak tavalyról 17 milliója maradt meg. Harris sérült, Woodyard, Cromartie, Ayers szabadügynök, ahogy Shaun Phillips és Mike Adams is. Bailey pedig jövőbeli HoF, de öreg, drága és már nem hasznos tagja a védelemnek. A csapatnak mindenkép kell két jó corner, legalább egy linebacker, mert Paris Lenon egy vicc. Egy safety és defensive end sem ártana csapatnak. Nem Deckerrel kell foglalkozni, aki Manning nélkül nem lesz sehol sem, hanem Morenoval és Ballal. Peytonnak sem 50 TD-t kell dobnia, hanem csak 35-t. Ahogy a csapatnak nem 25 pontot kell kapnia, csak 17et. Valamint kell egy mentális vezér a csapatba, mert sem Fox, sem Del Rio, sem Manning nem az. Pete Caroll az volt, Ray Lewis és Ed Reed az volt. Nagy eséllyel Dumervil is, ahogy Bernard Pollard is az. Ő szabad, hozzuk el, talán ez a legnagyobb hiányposzt. Manningnek 1-2 éve van még, most vagy soha!

- Tóth Milán írása -

Jól áll az észak-amerikai egyetemi férfi kosárlabda-bajnokság (NCAA) Big Sky konferenciájában a Northern Colorado együttese, hiszen a Weber State mögött a második helyet foglalja el. Az éllovas 12-4-es mérleggel büszkélkedhet a konferenciában, míg a Bears tíz győzelme mellett hat vereséget számlál, összességében pedig 16-9 a sikerek és a kudarcok aránya.

A non-conference-meccsek

Hat győzelem és három vereség volt a Bears mérlege a nyitányon. B.J. Hill legénysége az első meccsét idegenben játszotta, Derrick Barden (16 pont, 17 lepattanó, 3 labdaszerzés) vezérletével pedig 60-58-as sikert aratott a Kansas State otthonában. A tavalyiak közül Connor Osborne, Tevin Svihovec és Tim Huskisson is ott volt a kezdőben, míg Tate Unruh csereként állt be, de így is 34 percet töltött a pályán, hiszen továbbra is ő számít a csapat egyik legjobbjának. A Colorado Christiant már Greeley-ben, a Butler-Hancock arénában győzte le a UNC, viszonylag könnyedén. Ezt követően két idegenbeli vereség következett a tarsolyban: előbb a New Mexico State-től 67-63-ra, majd a Colorado State-től 72-65-re.

Ekkor 2-2-vel álltak a „medvék”, majd soron következő négy hazai meccsüket egyaránt megnyerték, sorrendben a Bethune-Cookman (65-60), a Prairie View (87-70), a Colorado College (96-57) és a UC Riverside (63-60) ellen. Utolsó non-conference-meccsét a Wyoming otthonában játszotta a Bears, ahol 72-59-es vereséget szenvedett. Pedig Unruh-ék az első félidő második felében már 12 ponttal is vezettek, de továbbra is várni kell a UNC első sikerére a Wyoming vendégeként 1936 óta. A cserepadról beálltak 23 pontot dobtak összesen.

„Rengeteget kell fejlődnünk védekezésben” – mondta B.J. Hill a december 22-ei találkozót követően. „Azt hiszem, hogy nagy energiával és kiváló lelkesedéssel vágtunk neki a mérkőzésnek, majd elszenvedtük az első igazán nagy pofonunkat.”

Kiegyensúlyozott erőviszonyok a Big Skyban

Kiváló rajtot vett konferenciájában a Bears, hiszen a kötelezőnek látszó meccsek mellett egy bravúros győzelmet is aratott. A North Dakota elleni hazai siker (84-66) kellő lökést adott a csapatnak, Hill pedig kiemelte, a védekezésben gyakoroltak meghozták a várt eredményt, és ha támadásban is bíznak egymásban a srácok, nagy dolgokra lehetnek képesek. Erre nem is kellett sokat várni, hiszen a Soouthern Utah (91-55) legyőzése után a Weber State is térdet hajtott a greenley-i gárda előtt.

A 70-51-es siker sok mindent elárul, főleg azt, hogy védekezésben tényleg sok van a Bearsben, hiszen a Webert sikerült ilyen jól megfognia, ráadásul öt vereség után végre sikerült legyőznie ellenfelét. Hasonló félidőket produkáltak a csapatok, hiszen a UNC 35-35, míg a State 26-25 pontot dobott az első illetve a második játékrészben. Barden 21 ponttal és 13 lepattanóval járult hozzá a sikerhez, de Svihovec (15 pont), Huskisson (12) és Unruh is (10) minimum tíz egységet ért el.

Január 11-én az Idaho State együttesét nehezen, de végül sikerült legyőznie Hill legénységének (82-75). Öt nappal később egy fájó vereség következett a Montana State otthonában (70-55), de a Montana elleni idegenbeli siker (84-73) talán megfelelő elégtétel volt érte. A Northern Arizonát (87-72) és a Sacramento State-et (72-62) Greeley-ben győzte le a Bears. Utóbbi összecsapáson – Hill szerint – megint bebizonyosodott, ha a játékosai képesek oda figyelni a védekezésre, bármelyik ellenfelet képesek 50 %-os dobóteljesítmény, vagy még azalatt is tartani.

A jó rajt után négy idegenbeli vereség következett, közülük a legfájóbb talán a Portland State elleni volt. Barden hiába ért el dupla-duplát, csapata 80-57-re kikapott. Az Eastern Washington hosszabbítást követően nyert 90-94-re, míg az Idaho State 73-70-re, a Weber State pedig 79-65-re fektette két vállra a „medvéket”. A Montana (89-86), a Montana State (83-73) és a Northern Arizona (59-74) elleni sikerek valamelyest javítottak a csapat helyzetén, de legutóbbi meccsén a Bears 79-58-ra kikapott a Sacramento State otthonában.

Barden 13.8-as dobóátlagot produkált eddig meccsenként, de tíz fölött van még Unruh, Huskisson és Svihovec is. Barden a lepattanókban is messze a legjobb a csapatban, meccsenkénti átlaga 8.2.

A fogadás piacán fellelhető szorzók alapján a Bearsnek nem sok esélye van a bajnoki cím elhódítására, de jó játékkal és egy nagyadag szerencsével akár a Big Sky élén is zárhat még. Amerikai sport akciók itt érhetőek el.

Tovább tart a Lake Erie Monsters kiegyensúlyozatlan formája az AHL-ben, a legutóbbi öt meccsből mindössze kettőt sikerült megnyerni.



Február 4én a rivális Grand Rapids Griffins otthonában jókora meglepetésre arattunk 4-0s magabiztos győzelmet. Tíz perc elteltével Beaupre szerezte meg a vezetést, a második felvonás alatt Siemes idei első gólját szerezve növeltük tovább az előnyt, ugyanebben a játékrészben Meurs is betalált, a negyediket pedig Colin Smith ütötte tíz perccel a mérkőzés vége előtt emberelőnyből.
Agozzino a négyből három találatnál vállalkozott gólpasszra, míg a ketrec előtt Aittokallio 19 lövés hárításával ért el hibátlan mérleget.

Hétvégén két mérkőzést vívtunk hazai pályán, melyek azonban sikertelenek voltak. Első ízben 4-1es vereséget szenvedtünk a San Antonio Rampagetől.
A vendégek 25 perc alatt 3-0s vezetéshez jutottak, a mieink csak futottak az eredmény után, a szépítő találatot Elliott szerezte az 51. percben, amivel gyakorlatilag semmire nem mentünk. Ráadásul a hajrában a Rampage még egyszer beköszönt az üres kapura, ezzel állították be a végeredményt.
Az egyetlen clevelandi találatot jegyző fiatal bekk a szezonbeli hetedik gólját ünnepelte, Aittokalliotól most a 30 védés is kevésnek bizonyult.

Másnapra nem sok változás történt, a Rampage 3-1re rakta le a Monsterst.
A vendégek az első két harmadban szerzett egy-egy találattal ismét előnybe kerültek, a záró felvonás elején Sgarbossa jóvoltából tudtunk szépíteni, azonban a végjátékban bebiztosították az újabb SA győzelmet.
Ezúttal Pickard kapott lehetőséget a Monsters kapujában, aki lekopírozta a finn portás előzőnapi produkcióját és 30/33as mutatóval végzett.

Egy hét szünet után most pénteken és szombaton az Oklahoma City Barons otthonában léptünk fel, és elsőre csak 2-1re kaptunk ki tőlük.
A gól nélküli első játékrészt követően a 25. minutumban szerzett vezetést az OKC, de Hunwick szezonbeli kilencedik találata révén még a középső etapban egyenlítettünk. Nagyon szépen tartottuk magunkat és a helyzetek alapján a győztes gólt is bevihettük volna akár, ám pechesek voltunk és a találkozó utolsó percében egy PPből a Barons vitte be a második gólt, így övék lett mind a két pont.
Aittokallio 32 védéssel jeleskedett, sajnos két lövéssel szemben viszont tehetetlen volt.

Szombaton sikerült a visszavágás, büntetőlövések végeztével 5-4es idegenbeli győzelmet arattunk.
A második harmad elején a házigazdák szereztek vezetést, de Soudek és Olver találataival rövid idő alatt fordítottuk, 40 perc után az állás mégis 2-2 volt. A harmadik játékrész első perceiben Meurs juttatta újból előnyhöz a Lake Eriet, nem sokkal később pedig Malone is beköszönt, mellyel már 4-2 állt az eredményjelzőn. Az utolsó bő öt percben viszont a Barons két góllal egalizálni tudott és hosszabbításra mentették a találkozót. A hirtelen halálban nem született döntés, a büntetők során pedig Stefan Elliott kísérlete döntött.
Robin Soudek az első AHLes mérkőzésén máris megszerezte az első találatát, Mark Olver 12szer volt eredményes a szezonban, Sami Aittokallio 38 hárítással végzett 65 perc alatt és a SOban is csak egyszer rezdült meg mögötte a háló.

Jelenleg 14ek vagyunk a nyugati konferenciában, 8 pont a lemaradás a rájátszástól. Jövő hétvégén az Iowa Wild ellen következhet két hazai csörte.

- Tóth Milán írása -

Lassan véget ér az alapszakasz az észak-amerikai egyetemi kosárlabda-bajnokságban (NCAAB) szereplő University of Denver számára. A Pioneers masszív középcsapatként szerepelt eddig, összesen 12 győzelme és 11 veresége van, a The Summit League-ben pedig 5-3-as mérleggel büszkélkedhet.



A szezont négy vereséggel kezdte a Pioneers. Első győzelmének Joe Scott legénysége november 30-án ünnepelhetett, akkor az Alaska Anchorage maradt alul a coloradóiakkal szemben 78-71-re. „Mindig jó érzés megszerezni az első sikert” – mondta a vezetőedző. „Komolyan hiszek abban, hogy folyamatosan jobbak leszünk, és a srácok is így vélekednek. Játékosaim végig keményen küzdöttek egy olyan hazai csapat ellen, amelyik végig jól játszott a háromnapos tornán.”

A Southern csapatát odahaza győzte le a Denver, méghozzá hosszabbítást követően 75-74-re. A sophomore támadó Marcus Byrd karriercsúcsot jelentő 20 pontot ért el (21 perc játék alatt), míg Brett Olson 19 egységnél állt meg. Jalen Love 14 pontja sem nevezhető rossznak, míg Chris Udofia nem csak a pontszerzésben (11), hanem a lepattanókban (12) is jeleskedett, így dupla duplával zárt. Cam Griffin 8-11-es mutatóval jeleskedhetett.

Négy nappal később a Mercertől hosszabbításban kapott ki a Pioneers, a Colorado State otthonában viszont egy fantasztikus, 80-70-es győzelmet ünnepelhetett a Scott-csapat. Ezúttal Olson ért el karriercsúcsot, 14 pontig jutott – a University of Denver 1979 óta nem nyert a Moby Arenában. A Fort Collins-i sikert tovább kettő győzelem követte, de már hazai pályán: előbb a Wyoming, majd a Belmont ellen. Előbbi szoros volt, utóbbi nagyon sima.

A UC Irvine jó védekezésének köszönhetően 50 ponton tartotta a Pioneerst, így örülhetett a 63-50-es sikerének a Magnessben. Az Alcorn State otthonában a két ünnep között nyertek Udofiáék, viszont a UTEP vendégeként kikaptak, ráadásul kétszeri hosszabbítást követően (60-54). A St. Francis nem okozott nagy gondot a Denvernek odahaza, a non-conference meccseket viszont vereséggel zárta, miután Philadelphiában 53-52-re kikapott.

A rájátszásban eddig pozitív mérleggel bír a csapat, öt győzelem mellett három veresége van. Utóbbiból kettőt már az elején elszenvedett: előbb a South Dakotától idegenben (59-54), majd a Magnessben a Fort Wayne-től (66-45). Olson az első összecsapáson 22 pontot dobott, a legtöbbet a mezőnyből, de társai ezúttal nem villogtak. A Fort Wayne ellen senki sem tudott kiemelkedően teljesíteni, így elmaradt a siker is. Scott szerint apróságok döntöttek az utóbbi meccsen, viszont ahhoz, hogy az ilyen szoros meccseket a maguk javára fordítsák, a hibák számát minimalizálni kell.

A legutóbbi hat meccséből ötöt is megnyert a Pioneers, sorrendben az IUPUI (otthon), az Omaha (idegenben), a Western Illinois (i), a North Dakota State (o) és a South Dakota (o) ellen. A széria középén a Denver kikapott a South Dakota State-től, így ez egy kicsit belepiszkított a január 18-án kezdődött sorozatba. A dél-dakotaiaktól elszenvedett kudarc is csak egy ponton múlott (73-74).

A fogadás piacán fellelhető szorzók alapján a Pioneersnak nem sok esélye van arra, hogy bejusson az NCAA nagydöntőjébe, de néhány bravúros eredményt még könnyen elérhet. Amerikai sport akciók itt érhetőek el.

Az elmúlt időszakban is sikertelenül szerepelt a Lake Erie Monsters csapata az AHLben. Legutóbbi hat mérkőzésből csak kettőt tudtunk megnyerni.


















Zsinórban öt vereség után január 23án a Rochester Americanst fogadtuk, azonban a rossz sorozat nem szakadt meg, mivel 4-1es vereséget szenvedtünk tőlük.
A divízió riválisunk már az első harmad alatt háromszor mattolta Pickard kapust, aki 15 perc után három kapott góllal távozott. A második felvonás hajrájában Malone PP góllal szépített, de a végeredményt a hajrában a vendégek állították be ugyancsak egy emberelőnyös találattal.

Két nappal később egy újabb nagy ellenfelet, a Hamilton Bulldogst láttunk vendégül a Q Arénában, de sajnos újra a mieink húzták a rövidebbet, ezúttal 6-2 arányban vesztettünk.
Pickard megint rosszul kezdte az összecsapást és megint három gólt kapott az első etap alatt. Csak az volt a szerencsénk, hogy most elöl termékenyebbek voltunk, Carey és Clark góljaival kétszer is sikerült egyenlíteni, s csak 3-2 volt a hátrány az első 20 perc végeztével. A folytatásban sok helyzetet elpuskáztunk, ezek megbosszulták magunkat és a 28. percben történt rövid zárlatot két góllal használták ki a kanadaiak, amivel eldőlt a mérkőzés. A hajrában a Bulldogs egy SHGval is sokkolta a hazai publikumot.
Pickard ezúttal 30/36-os mutatóval végzett, mégsem cseréltük le, mert csak Patterson volt mögötte, Aittokalliot felvitték az NHLbe. Érdekesség még, hogy a két csapat 136 perc kiállítást hozott össze a mérkőzésen, közel egyenlő arányban.

A Toronto Marlies vendégeként legalább egy pontot el tudtunk csípni egy 3-2es SO vereség által.
Végre nekünk jött ki jobban a lépés a kezdésnél, Agozzino góljával PPből szereztünk vezetést, nem sokkal később pedig Reid növelte a különbséget, de a kanadaiak még a szünet előtt szépíteni tudtak. Sőt, a harmadik harmad elején kiegyenlítették és közelebb álltak a győzelemhez, de az egy pontot sikerült megmenteni. A büntetőpárbajban viszont mind a négy lövőnk hibázott.
Pickard végre megemberelte magát, a kapujára tartó 31 lövésből 29et hárított. Agozzino immár a tizedik, Reid pedig a második találatát szerezte.

28án nyolc nyeretlen találkozót követően az Utica Comets ellen szakítottuk meg a rossz sorozatot, 3-2re győztünk idegenben szétlövésekkel.
A találkozó első gólját a hazaiak szerezték a 11. percben, ám kereken egy minutum alatt Olver révén válaszoltunk rá, az első felvonás végén mégis a Comets vezetett 2-1 arányban. A folytatásban komoly nyomást helyeztünk az ellenfél kapujára, ennek eredményeként a 37. percben Desbiens kiegyenlített. Több gól nem született a rendes játékidőben és a hosszabbításban se. A SO alatt Smith és Hishon találataival döntöttük el a két pontot.
Olver kereken a tizedik találatát ütötte, Pickard pedig 28 hárítással járult hozzá a sikerhez.

Ezt követően hazai pályán is sikerült javítani, a nyugati sereghajtó Charlotte Checkerst 1-0ra vertük.
Az összecsapás egyetlen gólját Paul Carey szerezte még az első harmad hajrájában, amely a támadó hetedik találata volt az idényben.
A fontos győzelemből Calvin Pickard 33 védéses shutouttal vette ki a részét.

A másnapi visszavágón a Checkers viszont 5-3ra diadalmaskodott Clevelandben.
A vendégek indították jobban a találkozót, az első harmadban máris 2-0ra húztak el. A meccs derekánál a harmadik találatot is megkaptuk, ezt követően viszont elindultak a Monsters rohamok. A 33. percben Heard szépített, nem sokkal a harmad vége előtt pedig ugyancsak ő egy újabb találattal zárkóztatta közelebb a csapatot. A harmadik harmadban tovább nyomultunk és nyolc perccel a rendes játékidő vége előtt Olver jóvoltából sikerült az egyenlítés. Hiába bátorodtunk fel, a hajrában kitámadtunk és a vendégek két gyors góllal szertefoszlatták a sikerről aratott álmainkat.
Pickard 25 lövésből csak 20at hárított, Heard a második és a harmadik gólját ünnepelte, a csapat sajnos így is kikapott.

Bár végre vannak biztató jelek, sajnos ezt a nehéz időszakot nem tudtunk túlélni és alaposan lemaradtunk a rájátszásért folyó küzdelemtől.

- Tóth Milán írása -

Az észak-amerikai egyetemi férfi kosárlabda-bajnokságban (NCAA) szereplő Air Force Academy együttese győzelemmel kezdte az új szezont, majd januárban első konferencia meccsét is megnyerte. Összességében azonban hullámzó a Falcons teljesítménye, hiszen eddigi 17 mérkőzéséből kilencet nyert meg, nyolcat pedig elveszített.



Az Army elleni 79-68-as győzelem jó alaphangot adott az Air Force-nak. Kamryn Williams (15 pont, 10 lepattanó) igazán csak a második félidőben villogott, míg a 20 ponttal záró Tre Coggins végig jól teljesített. Max Yon 12 egységnél állt meg, Chase Kammerer pedig hatnál, de szerzett ugyanennyi lepattanót és öt asszisztot is kiosztott. Egy nappal később, november 9-én már kikapott a csapat, mégpedig a VMI-tól 71-63-ra. Marek Olesinski pedig fantasztikus napot fogott ki (23, 9).

November 14-e és december 14-e között nyolc meccset játszott odahaza az Air Force, ezekből ötöt megnyert, hármat pedig elveszített. A Jackson State ellen egy nagyon szoros összecsapáson, 84-82-re kapott ki Dave Pilipovich legénysége. A vendégek már tíz ponttal is megléptek olykor, viszont Coggins vezérletével az Air Force felzárkózott és izgalmassá tette a végjátékot. Coggins 35 pontot dobott, Yon 22-t, a többiek viszont nagyon elmaradtak tőlük. Az Arkansas-Pline Buff elleni meccs is hasonlóan szoros volt, ezt viszont a coloradóiak már megnyerték 67-64-re. Az előző találkozóhoz hasonlóan most is homokszem került a gépezetbe az első félidőben, de a Pilipovics-csapat a második játékrészben feljavult. Olesinski (20, 3), Yon (14, 3) és Darrius Parker (12, 7) voltak a legjobbak. A Colorado Christian ellen 78-51-re nyert a légierő. Többen is bőven tíz pont felett zártak, a legtöbbet Parker dobta, szám szerint 17-et.Yon iskolai rekordot állított be hét szerzett labdával.

Hét nappal később, január 27-én a Ricmond 83-60-ra nyert a Clune Arenában. Coggins ugyan dobott 16 pontot, Hammonds pedig 12 dobott pontja mellett kilenc lepattanót is szerzett, a második félidőben a vendégek egy jó szériájuknak köszönhetően megléptek ellenfelüktől, az előnyt pedig már nem is engedték ki a kezükből. A Buffaloes ellen sem volt ellenszere az Air Force-nak, 81-57 lett a vége. Coggins jó estét fogott ki, 18 ponttal zárt.

Utolsó három hazai összecsapását a nyolcmeccses szériából megnyerte az Air Force. A South Dakota ellen (94-86) Yon (24, 3, 5) volt a nyerőember, de Olesinski (19, 8, 4), Hammonds (13, 3) és Coggins (12, 3) is jó napot fogott ki. A Western State-et nagyon elverte a légierő (94-53), azon a találkozón Hammonds élete első dupla-dupláját szerezte, a mezőny legeredményesebbje viszont Olesinski volt 16 ponttal, de Kocur is 15, Hammonds 14, Coggins és Graham is 13-13 pontot dobtak. A UC Riverside (62-52) elleni győzelemért már jobban meg kellett dolgoznia Pilipovich legénységének, de Coggins ismét remekelt, 17 ponttal fejezte be az összecsapást.

December 21-én Davisbe látogatott a Falcons, ahol 80-74-es vereséget szenvedett. Több tehetségünk is jó napot fogott ki, de Coggins és Hammond kimagaslott közülük, mind a ketten 20 ponttal zártak – előbbi még hét asszisztot is kiosztott, míg utóbbi ennyi lepattanót szedett össze.

Január 1-jén megkezdte szereplését saját konferenciájában az Air Force, rögtön két győzelemmel. Előbb a Utah State-et verték a kék-fehérek hazai pályán 73-72-re, majd a UNLV otthonában diadalmaskodtak 75-68-ra. A utah-iak ellen Olesinski és Yon is 21-21 pontot ért el, de Coggins is hozzá tett még 14-et, Williams pedig 11 lepattanóval segített. Las Vegasban Coggins volt leginkább elemében, 20 pontig masírozott, míg Williams 11 pontja mellé kilenc lepattanót szedett össze. Olesinski és Yon is tíz pont felett zárt. A Fresno State azonban megálljt parancsolt az Air Force-nak Kaliforniában, 71-65-re nyertek a vendégek. Coggins (21, 4, 2) és Yon (20, 2, -) mellett Williams (12, 7, 2) és Hammonds (10, 7, 2) is hozzátette a magájét, Olesinski viszont csak két pontig jutott hét lepattanója ellenére. A San Diego State a Clune Arenában győzte le az Air Force-t 79-72-re. Coggins ismét tarthatatlannak bizonyult, viszont 29 pontja kevésnek bizonyult a sikerhez. A San Jose State elleni sikernek (77-62) 1700 szurkoló örülhetett a helyszínen, illetve lehetett szemtanúja Coggins (27, 3, 2) és Olesinski (19, 7, 2) remek játékának. Legutóbb a Colorado State otthonában játszott Pilipovich csapata, ahol 74-68-as vereséget szenvedett. Cogginsnak (4, 2, 5) nem ment, de Yon (23, 3, 3), Olesinski (18, 9, -) és Williams (16, 7, 4) igazán kitett magáért.

Ugyan az Air Force-nak a sportfogadás piacán fellelhető oddsok alapján szinte semmi esélye nincs arra, hogy bajnok legyen, néhány szép eredménnyel öregbítheti iskolája hírnevét az NCAA-ben. Amerikai sport akciók ide kattintva érhetőek el.

Az utolsó öt mérkőzését idegenben vívta meg a Lake Erie Monsters csapata és sajnos a korábbi jó forma elillant, mind az öt találkozót elveszítve hátrányba kerültünk a rájátszásért folytatott küzdelemben.



Január 10én a Rockford IceHogs otthonában léptünk pályára és első alkalommal 4-3as vereséget szenvedtünk.
A hazaiak mindvégig többet veszélyeztettek és három alkalommal ki tudtuk egyenlíteni az egy gólos vezetésüket Clark, Hunwick, Desbiens találatai révén, azonban az 58. percben negynedszer is mattolták Aittokalliot, melyre már nem érkezett clevelandi válasz.
A finn portás a kapujára tartó 32 lövésből 28at hárított, mialatt a mieink 24 kísérlettel operáltak.

A másnapi visszavágó sajnos rettentő simán alakult, 6-1 arányban vesztettünk.
Az első harmad után még csak 1-0ra vezetett a Rockford, később azonban hiába támadtunk többet, a gólokat a vendégek szerezték. 0-3nál Agozzino évi kilencedik találatával szereztük meg a becsület gólt. A kiütést viszont nem kerülhettük el, az utolsó harmadban a hazaiak két PPGvel növelték fölényessé sikerüket.
Aittokallio mindössze 20/26os mérleggel zárt.

Harmadnap a Milwaukee Admirals vendégeként kíséreltük meg a javítást, ami azonban nem sikerült, 6-5 arányban húztuk a rövidebbet ellenük.
Rendkívül fásultan kezdtük az összecsapást, a vendéglátók viszont remekül pörögtek és 3-0s előnyre tettek szert 20 perc alatt. A meccs derekánál kezdtünk el ébredezni, ám Hishon létszámfölényből hiába szerezte meg a szépítést, kisvártatva az Admirals újabb két találattal növelte a különbséget. A harmad hajrájában Desbiens emberhátrányos góljával is csak 5-2re tudtunk feljönni. Nem sokkal a záró harmad megkezdése után a hatodik gólt is megszerezték, majd Joey Hishon újabb két találattal elérte a mesterhármast, az utolsó pillanatokban pedig Matt Hunwick három assziszt után egy gólt is szerzett. De csak egy gólra tudtuk megközelíteni az ellenfelet, egyenlíteni nem sikerült.
Pickard 26 hárítással zárta az összecsapást, Hishon három gólt lőtt, Hunwick pedig 1+3mal végzett.

Pénteken az Iowa Wild otthonában ismét nagy pofonba szaladtunk bele, 6-1es vereség lett a vége.
A Wild az első két harmad alatt 28 lövésből négyszer vette be Aittokallio ketrecét, a befejező etap során Pickard is csak 7/9es statisztikára volt képes. Az egyetlen gólunkat Cam Reid szerezte még az első harmadban, aki első ízben volt eredményes a Monsters színeiben.

A szombati napon a visszavágással próbálkoztunk, azonban 1-0ra ismét kikaptunk.
A Monsters végig támadta a mérkőzést, a szezonbeli legmagasabb, 45 kapura lövéssel próbálkoztunk, mégsem sikerült bevennünk egyszer sem az Iowa kapuját. A házigazdák a győztes találatot a 43. percben szerezték PPből.
Calvin Pickard 27 védéssel zárt egyetlen kapott gól mellett, míg Agozzino egymaga kilenc alkalommal próbálkozott gólszerzéssel.

Ezekkel a vereségekkel visszacsúsztunk a nyugati táblázat 12. helyére, 5 pont a lemaradásunk az utolsó PO helytől.

Jövő héten három divízió ellenféllel szemben igyekezhetünk javítani, a Rochesterrel és a Hamiltonnal itthon, a Torontoval idegenben találkozunk.

- Tóth Milán írása -

Az észak-amerikai egyetemi férfi kosárlabda-bajnokságban (NCAA) szereplő Colorado State University 17 mérkőzést játszott eddig a szezonban, plusz egy bemutatómeccset még november 2-án – ezzel vette kezdetét az idény, viszont a Regis elleni 70-69-es siker nem számít bele a statisztikába. A UCCS elleni 99-70-es viszont már igen. Daniel Bejarano 17 pontig és 16 lepattanóig jutott, de tíz pont felett zárt Marcus Holt, Jon Octeus, Gerson Santo, J.J. Avila és David Cohn is.



A Gonzaga ellen hiába dobott Octeus karriercsúcsot jelentő 27 pontot, a többiek jócskán elmaradtak az ő teljesítményétől, így a Rams 93-61-es vereséget szenvedett. Larry Eustachy vezetőedző a találkozót követően elmondta, hogy a top 15-ös Gonzaga ellen nem sok esélyük volt a győzelemre, viszont biztos abban, hogy néhány hónap után már más lenne a helyzet. A Weber State-tel már otthon játszott a Fort Collins-i együttes, Bejarano és Avila remek játékának köszönhetően pedig a siker nem is maradt el (88-67). Eustachy természetesen maximálisan elégedett volt, csapata diadalát fantasztikusnak nevezte. Avila 30 pontja mellett hét lepattanót is szerzett, míg Beratano 18/9-es mérleggel zárt. Joe De Ciman 11 ponttal, míg Santo tízzel zárt. Az összecsapást 4133 néző látta. November 19-én a UTEP otthonában kapott ki 82-74-re a CSU, pedig a mezőny két legeredményesebbje ismét Avila és Bejarano volt: mindketten 19 ponttal zártak, előbbi hét, utóbbi nyolc lepattanót is összeszedett.

November 22-étől egészen az újév első napjáig tíz meccset játszott odahaza a Rams, amiből hetet megnyert, hármat pedig elveszített. A sorozat négy sikerrel kezdődött, sorozatban a Northern Colorado (72-65), a Prairie View A&M (95-68), a Bethune-Cookman (66-52) és a New Mexico State ellen. Az állami rivális ellen Avila ismét villogott, 28 pontnál állt meg. Vezetőedzője elárulta róla, hogy egy nagyon önzetlen játékosról van szó, viszont muszáj volt őt bátorítani arra, hogy többet dobjon kosárra, mivel az is jól megy neki. A következő meccsen a cserék is közel 20 perc lehetőséget kaptak, így nem is meglepő, hogy a pontot szerző játékosok közül csak ketten maradtak tíz egység alatt – egyikük Avila volt, aki azért 11 lepattanót összeszorgoskodott. A junior támadó a Bethune-Cookman ellen 21 pontot dobott, a Rams viszont legfőképpen a jó és agresszív védekezésének köszönhette a győzelmet. Octeus 14 pontot, Santo pedig 12-t szerzett, előbbi hét lepattanóval a mezőny legjobbjának bizonyult. Avila remek teljesítménye még itt sem ért végett, hiszen a New Mexico State ellen a dudaszó pillanatában volt eredményes, ezzel pedig megnyerte csapatának a mérkőzést. Eustachy elárulta, talán ez volt a legizgalmasabb mérkőzés, amit 23 éves edzői pályafutása alatt átélt, hiszen a kosok kilencpontos hátrányból álltak fel és végül nyerték meg a meccset a 29 pontig jutó Avila kosarának köszönhetően. Igazi csapatmunka volt ez a siker a Rams részéről, hiszen a padról beszállók is pontokkal és jó játékkal hálálták meg edzőjük bizalmát.

December 3-án az állami rivális Colorado Buffaloestól kapott ki a CSU. „Úgy gondolom, hogy az erősebb csapat nyert. Nagy meccs volt, szoros mérkőzésen kaptunk ki. Tanulni fogunk belőle, túl leszünk rajta” – mondta Eustachy a találkozót követően, melyen Avila mellett Bejarano és Santo nyújtott még jó teljesítményt, de a csereként beálló De Ciman, Cohn párost is dicséret illeti. 3044 néző lehetett a szemtanúja annak, ahogy a Moby Arenában a Rams 109-55-re legyőzi a Southwestern Oklahoma State legénységét. Soha nem dobott még a csapat Eustachy irányítása alatt 100 pont felett egy meccsen. Hatan is minimum tíz vagy annál több pontot dobtak.

A rviális Denver 80-70-re nyert Fort Collinsban, hiába Avila (16 pont, 4 lepattanó, 6 assziszt) és Bejarano (17, 12, 3) kimagasló teljesítménye. Octeus és De Ciman is 12-12 ponttal zárt. A UIC-t (74-61) karácsony előtt, míg a Lamart (86-71) az ünnep után verte a Rams. Mind a két összecsapáson kiválóan játszott az Avila, Bejarano kettős, a Lamar ellen J.J. 33 pontig menetelt. A tízmeccses hazai sorozat a San Diego State-tel szemben ért véget, vereséggel. Ugyan a vendégek 71-61-re nyertek, mégis nagyon szoros volt az összecsapás, Eustachy büszke is volt játékosai teljesítményére, akik közül Bejarano volt a legeredményesebb 22 ponttal és nyolc lepattanóval.

Bejarano jó formája a folytatásban is kitartott, 25 egységgel zárt a New Mexico otthonában, a Colorado State azonban 80-73-ra kikapott esélyesebb ellenfelétől. Első két konferenciameccsét tehát vereséggel kezdte a CSU, viszont a folytatásban a San Josét (66-64) és a Fresno State-et (76-57) is sikerült két vállra fektetni. Avila mind a két összecsapást dupla-duplával zárta, de Bejarano is hozta a szokásos teljesítményét, míg De Ciman a San Jose, Octeus pedig a Fresno ellen volt igazán elemében.

A fogadás piacán fellelhető szorzók alapján a CSU-nak nem sok esélye van arra, hogy bejusson az NCAA nagydöntőjébe, de néhány bravúros eredményt még könnyen elérhet. Amerikai sport akciók itt érhetőek el.

Az első három 2014es meccséből kettőt megnyert az AHLben szereplő Lake Erie Monsters csapata.



Az új esztendő első napján a Utica Cometsnél vendégszerepeltünk és 3-2 arányban maradtunk alul.
A házigazdák két gólos vezetést szorgoskodtak össze a középső harmadban, Bryan Lerg idei 12. és Andrew Agozzino 7. találatával kétszer is sikerült kettőről egyetlen gólra felzárkóznunk, de sajnos az egyenlítés elmaradt, így a házigazdák otthon tartották a két pontot.
A kapuban Aittokallio 24 védéssel végzett, a mieink mindössze 20 próbálkozásra voltak képesek, szerényen indult tehát a naptári év.

A hétvége folyamán két mérkőzés állt előttünk a Milwaukee Admirals ellen hazai környezetben, és elsőre 4-2vel intéztük el őket.
A második percben Agozzino újabb találatával szereztünk előnyt, kisvártatva pedig Hishon átadásából Hunwick növelte 2-0ra a különbséget. A vendégek még az első harmadban szépíteni tudtak, azonban a folytatásban Olver használt ki egy emberelőnyös lehetőséget, visszaállítva a két gólos differenciát. Még a második harmad befejezése előtt az Admirals feljött 3-2re, de az utolsó találat Brett Clark nevéhez fűződött.
Az Avs egykori veterán játékosa első találatát szerezte a Monstersben, amikor üres kapura eredményes volt. Pickard pedig 12 hárítással zárt 14 lövésből.

A sima győzelem másnapján másodszor 6-1re diadalmaskodtunk.
Másodszor is egyértelműen jobbak voltunk, különösen David Van Der Gulik volt elemében, a rutinos támadó mesterhármast szórt, ezzel duplázta meg idei találatainak számát. De betalált még rajta kívül Joey Hishon és Karl Stollery a szezonban egyaránt ötödik alkalommal, a gólja mellett három előkészítést vállaló Mark Olver pedig már a kilencedik találatát ünnepelte. Sami Aittokallio 50 perc alatt 21/22vel állt, majd egy bunyó miatti fegyelmi után távozott.

Két győzelemmel és egy vereséggel erősítettük meg a nyolcadik helyet a nyugati konferenciában. 37 pont jóvoltából egy ponttal előzzük a kilencedik Rockfordot, és változatlanul csak 4gyel vagyunk lemaradva a divízió első és konf harmadik Torontoról.

Jövő hétvégén a közvetlen üldöző Rockford IceHogs ellen két kritikus fontosságú idegenbeli mérkőzés következik.

Az elmúlt egyetemi futballszezonra visszatekintő sorozatunk második részében a Colorado Buffaloes szereplését vesszük górcső alá. A 2012-es pocsék szezont követően a program élére Mike MacIntyre-t nevezték ki vezetőedzőnek, aki ha nem is azonnal, de hosszútávon mindenképpen előrelépést ígért a boulderi sportkedvelőknek. A kezdet kifejezetten jól sikerült, ugyanis 4-8-cal egészen becsületes szezont zártunk.



Szeptember 1-jén az évadnyitó során sikerült visszavágni a Rocky Mountain Showdown keretein belül az egy évvel ezelőtti vereségért a Colorado State-nek és MacIntyre fiai egy parázs mérkőzésen 41-27 arányban diadalmaskodtak. A Buffs az elejétől kezdve előnyben volt, leszámítva a harmadik negyed végét, amikor visszajött a meccsbe a Rams, de a negyedik negyedben a Bölények ismét a rivális fölé tudtak kerekedni. A harmadéves QB Connor Wood kereken 400 yardot jegyzett, három TD-passza közül a tíz elkapással és 208 yarddal jeleskedő Paul Richardson kettőt szerzett meg, D.D Goodson pedig egyet, míg a sophomore Nelson Spruce egy híján 100 yardot ért el nyolc catch-ből.

Az első hazai mérkőzésen esélyeshez méltóan, bár kicsit döcögősen győztük le a másodosztályú Cent Arkansas gárdáját 38-24-re, csak a záró negyedben döntöttük el a meccset. Wood ezúttal nem adta alább 341 yardnál, három TD mellé viszont két eladott passzt is vétett, megint Richardson kapott el két TD-t, és átlépte a 200 yardot. A junior CB Greg Henderson pedig egy 46 yardos INT return TD-vel hívta fel magára a figyelmet.

A harmadik hétre tervezett Fresno State elleni mérkőzést a kritikus időjárásra hivatkozva törölték és később sem tudták már pótolni a szezonban. (Megúsztunk egy biztosra vehető vereséget. :))

Ezután következett a bye week, így a csapat három hetes pihenő után kezdhette meg a konferencia-menetelést az Oregon State vendégeként. Hiába készültünk rá a mérkőzésre, nem tudtuk elkerülni a papírforma, 44-17-es fiaskót. A Beavers esélyt sem adott a mieinknek, az első három játékrész alatt mindössze egyetlen FG-t harcoltunk ki, az utolsó negyedben McCulloch és Richardson TD-vel szépítettünk.

Az országos második kiemelt Oregon ellen vívtuk az év legjobban várt hazai mérkőzését, nem mindennap látogat ekkora csapat a Folsom Field-re, a Ducks azonban nem kegyelmezett, 57-16-ra mosták le a csapatot. Valamennyi pontot az első félidőben szereztünk, de sajnos a vendégek a kezdetektől fogva fölényben voltak. Will Oliver háromból három mezőnygólt berúgott, az egyetlen TD-t pedig Goodson jegyezte Richardson átadásából, miközben az irányító Wood 205 passzolt yard közben két INT-et vétett.

Sorozatban a harmadik sima vereséget sem tudtuk elkerülni, az Arizona State otthonában 54-13-ra végeztünk, gyakorlatilag végig epizódszereplők voltunk. A kezdő irányító a freshman Sefo Liufau lehetett, aki a második negyedben Spruce-nak adott egy TD passzt, 169 yard és 18 completion mellett azonban két labdát is eladott.

A Fresno State elleni törlés helyére az FCS-es Charl Southern ellen kötöttünk le egy hazai meccset, melyet 43-10-re biztosan be is húztunk. Bár kevés passzjátékkal operáltunk, Liufau eljuttott 198 yardig, ebből 122-t (beleértve az egyetlen TD-t is) Richardson kapott el. A földön viszont valósággal remekeltek a Bölények: a lassan első számúvá előlépő freshman Michael Adkins II négyszer jutott be az end zone-ba összesen 137 yard megtétele közben, míg a sophomore Christian Powell ugyancsak szerzett egy touchdown-t.

Az önbizalomnövelő siker után hamar visszazökkentünk a régi kerékvágásba, és az Arizona dolgát csak három negyeden át tudtuk megnehezíteni, a vége 44-20 lett. Liufau éles meccsen is állta a sarat, 212 passzolt yard közben egy-egy TD-t és INT-et regisztrált, a pontszerző elkapás szokás szerint Richardson-é volt, aki egymaga 132 yardot fogott meg, míg Adkins II egy újabb futásos TD-t tudott magáénak.

A #20 UCLA otthonában is becsülettel helytálltunk, a 45-23-as vereség kapcsán nem volt okunk a panaszra, pláne hogy a 0-14-es harmadik etap kivételével minden egyes negyedben szoros eredményre voltunk képesek. Liufau eddigi legjobb mérkőzésén végre nem dobott pick-et, ellenben 36 kísérletből 25-ször megtalálta a célpontokat és adott egy újabb TD-passzt Richardson-nak, miközben hét különböző elkapót használt. Adkins II távollétében Powell kapta meg a cipelések zömét, 97 yarddal hálálta meg a bizalmat, viszont az egyetlen földi beérésünket nem ő, hanem a harmadéves Tony Jones jegyezte.

A következő körben sajnos alaposan beleszaladtunk a késbe, a Washington otthonában 59-7 arányban kaptunk ki, az első negyed után momentumaink sem akadtak.  0-10 után Liufau egy 53 yardos TD-passzt hintett Richardson-nak, az ifjú QB azonban 160 yardon maradt és két eladott labdája is akadt, a hajrában Wood is pályára lépett, de nem sok vízet zavartunk.

Egy héttel később viszont a szezon talán egyetlen nyerhető konferencia-mérkőzésére alaposan felszívtuk magunkat, és 41-24 arányban, végig vezetve felülmúltuk a California gárdáját. Liufau szépen felállt a padlóról és 364 yardos teljesítménye közben három TD-passzt (és egy pick-et) jegyzett. Richardson és Spruce egyaránt 140-140 yardot szelidített meg, azonban egyikük sem ért el elkapott TD-t - utóbbi egy visszahordást követően azért beért az end zone-ba, ellenben Adkins II, Tony Jones és a tight end Kyle Slavin igen.

Nagyon készültünk a szezon utolsó hazai fellépésére, de a 23. kiemelt USC ellen csak egy 47-29-es vereségre voltunk jók. Ráadásul az első három negyed alatt a Trojans mindent eldöntött, 22 pontot is csak a záró menetben tudtunk szerezni, amikor már lefutott volt a mérkőzés. Liufau mérlege 17/33, 188 yard, 2 TD és 1 INT volt - Richardson és Spruce kapta el ezúttal a TD-ket, utóbbi egy 38 yardos átadással ért be.

Az utolsó héten a Utah otthonáaban reménykedtünk a szép búcsúban, de 24-17-re kikaptunk a szomszédos állam rivális csapatától. Sajnos, későn ébredtünk, az első félidő 0-21-es eredményét követően hiába igyekeztünk, a második 30 percben már csak szorossá tudtunk tenni az eredményt, az egyenlítés nem sikerült. Liufau 241 yarddal és két TD-vel végzett egy újabb pick mellett. Nagyszerű passzt adott az utolsó egyetemi meccsén pályára lépő Scott Fernandez-nek, a másik TD-t Spruce regisztrálta, míg Oliver egy közeli FG-vel egészítette ki a pontszerzéseinket.

A Buffaloes 2013-as eredményei:

Szeptember 1. Colorado Buffaloes - Colorado State Rams (Denver, Sports Authority Field at Mile High Stadium) 41-27 W
Szeptember 7. Colorado Buffaloes - Central Arkansas Bears 38-24 W
Szeptember 14. Colorado Buffaloes - Fresno State Bulldogs elmaradt
Szeptember 28. Oregon State Beavers - Colorado Buffaloes 44-17 L
Október 5. Colorado Buffaloes - Oregon Ducks 16-57 L
Október 12. Arizona State Sun Devils - Colorado Buffaloes 54-13 L
Október 19. Colorado Buffaloes - Charl Southern Buccaneers 43-10 W
Október 26. Colorado Buffaloes - Arizona Wildcats 20-44 L
November 2. UCLA Bruins - Colorado Buffaloes 45-23 L
November 9. Washington Huskies - Colorado Buffaloes 59-7 L
November 16. Colorado Buffaloes - California Golden Bears 41-24 W
November 23. Colorado Buffaloes - USC Trojans 29-47 L
November 30. Utah Utes - Colorado Buffaloes 24-17 L

A Pac-12 konferencia South divíziójának végeredménye:

1. Arizona State Sun Devils 8-1
2. UCLA Bruins 6-3
3. USC Trojans 6-3
4. Arizona Wildcats 4-5
5. Utah Utes 2-7
6. Colorado Buffaloes 1-8

Korán eldőlt, hogy az utószezonra idén nem lehet esélyünk, de azért a négy leginkább nyerhető mérkőzésen hoztuk a papírformát és a fejlődés megkérdőjelezhetetlen volt a 2012-es évadhoz képest. Egyetlen hiányérzetünk talán csak az utolsó fordulós Utes elleni vereség lehet: jobb első félidővel talán lett volna esélyünk egy nagy rivális elleni skalppal zárni az esztendőt, és a 4-8 helyett az 5-7 sokkal szebben mutatott volna.

Az évad első harmada után váltottunk kezdő QB-t: Liufau nehéz kezdés után vállalható számokat hozott, és a nyolc kezdő mérkőzésén 1779 yardot passzolt 12-8-as TD-INT mutató mellett; míg Wood az első négy felvonáson 1103 yardot ért el 8 TD-passz és 7 eladott labda közben. 21 TD elkapásból 10-et Richardson birtokolt, aki ráadásul 1343 yarddal magasan kiemelkedett a többiek közül. A második helyezett Spruce csak 650-nel és 4 TD-vel követte, míg Goodson 306 yardot és 2 TD-t kaszált. A futók közt is szoros volt a harc: az átlagot tekintve Adkins II 5.2-vel jobb volt a 3.8-as Powell-nél, aki viszont 27 yarddal többet futott, de a TD-k tekintetében a freshman-nel hattal volt a legjobb a csapaton belül. Pozitívum, hogy jövőre még mindkettejükkel biztosan számolhatunk.

Reményeink szerint 2014-ben talán ennél jobb szezont is futhatunk, ami óhatatlanul a Bowl-szereplés iránti vágyainkat fogalmazhatja meg. 2007 óta nem voltunk résztvevői az évvégi küzdelmeknek, de ebből a konferenciából bizonyára jövőre is borzasztó nehéz dolgunk lesz. Mindenesetre MacIntyre kezdése biztató volt, várjuk a még eredményesebb folytatást!

- Tóth Milán írása -

Már javában tart az egyetemi kosárlabda-bajnokság (NCAA), így itt az ideje, hogy minél előbb átrágjuk magunkat a csapatok eddigi teljesítményén. Először a Colorado Buffaloes gárdájával foglalkozunk, hiszen Tad Boyle legénysége eddig meggyőzően teljesít, 13 mérkőzésből 11-et megnyert – bár Pac-12 riválisaik ellen még nem játszottak, a konferenciameccsek még csak ezt követően következnek.



Askia Booker, Xavier Johnson, Spencer Dinwiddie, Josh Scott – az ő nevük ismerősen csenghet blogunk olvasói számára, hiszen már nem az első évüket töltik az egyetemi csapatban. A Baylor elleni nyitó meccsen mindannyian kezdők voltak, az ötödik ember Wesley Gordon volt. A 72-60-as vereség fő oka az volt, hogy a csapat támadásban igen vérszegény volt.

A rossz szezonkezdet után azonban magukra találtak a boulderiek, és a dallasi vereséget követően odahaza nyerni tudtak a UT Martin ellen 91-65-re. Három nappal később, november 13-án a Wyoming vérzett el 63-58-ra a Coors Events Centerben, Gordonon kívül a kezdő többi tagja egyaránt tíz pont fölött zárt, ráadásul Scott még kilenc lepattanót is összeszedett. A csapat nem játszott ezúttal sem jól, „csúnya” játékkal nyert, de célját elérte.

November 24-ig további négy meccset játszott még odahaza a Buffaloes, mindet megnyerte. A Jackson State 94-70-re veszített, és látszólag jót tesz a csapatnak a reggeli 6:30-as edzés, ami Boyle mester szerint mentálisan megerősíti a társaságot. Heten is tíz pont felett zártak, többek között a kezdőként lehetőséget kapó Jaron Hopkins is, aki a hiányzó Johnsont pótolta. Az Arkansas State-et 93-70-re győzte le a Colorado University, a vezetőedző pedig a hibák mellett sok pozitívumot is látott. Scott 20 pontnál állt meg, a csereként beálló George King 11-ig jutott.

Két szorosabb mérkőzés zárta a novemberi, hazai meccsek sorát, de a UC Santa Barbarát 76-68-ra, a Harvardot pedig 70-62-re verték Bookerék. A guard 14 pontot ért el, míg Dinwiddie 24-et. Boyle igen mérges volt az övéire, hiszen az ellenfél egyik bedobója, Taran Brown 23 pontig jutott, mindössze három alkalommal hibázva – ez úgy történhetett meg, hogy védekezésben nem figyeltek igazán a boulderi bölények. A Harvard veretlenségi sorozatát a Colorado szakította meg, köszönhetően Scott dupla-duplájának és Dinwiddie 17 pontjának is. Boyle szerint jó meccset láthatott a 9770 néző, aki a helyszínen tekintette meg az összecsapást, ráadásul a hazaiak hátrányból fordítva, nagyot küzdve nyertek.

November utolsó napján az Air Force látta vendégül a Buffaloest. A Bölények 81-57-re nyertek az állami rivális ellen, Scott harmadik dupla-dupláját érte el a szezonban, Boyle pedig nagyon elégedett volt a látottakkal. Fort Collinsban a Colorado State sem tudta megállítani Dinwiddie-éket, 67-62-re nyert a CU – a bedobó remek napot fogott ki, 28 ponttal zárt, Booker 12-vel, Hopkins (csereként beállva) tízzel.

December 7-én ismét Boulderben lépett pályára a csapat, ellenfele a Kansas volt, a kilátogató 11113 nézőnek (teltház) pedig nem kellett csalódnia, 75-72-re nyertek kedvenceik. Johnson (14 pont), Scott (14), Booker (15) és Dinwiddie (15) is remekelt, a vezetőedző pedig oda-vissza volt. Hogy miért is? Mert a hatodik helyen rangsorolt KU-t verte a csapat, ráadásul úgy, hogy a dudaszó közvetlen megszólalása előtt Booker egy triplára vállalkozott, és talán élete kosarát szerezte, ezzel felejthetetlen emlékeket szerezve magának, társainak és a szurkolóknak is.

Még az Elonnal szemben 80-63-ra megnyert meccsen is sok hibával játszott a 21. helyen rangsorolt CU, mégis megszerezte sorozatbeli 10. győzelmét, amire az egyetem kosárcsapatának történelmében 52 éve nem volt példa. A jó sorozat december 21-én, az Oklahoma State otthonában szakadt meg, a boulderiek 78-73-ra kaptak ki. Hiába Scott dupla-duplája (20, 12), Booker 19 és Dinwiddie 18 pontja, a csapat vereséget szenvedett, Boyle pedig saját magát hibáztatta a lefújást követően a kudarcért.

Az óévet azonban sikerült győzelemmel zárni, Boulderben a Georgia ellen 84-70-re diadalmaskodtak Scotték. Boyle értékes sikerről beszélt, hiszen a SEC-ben szereplő ellenfél jó erőkből áll, mégis a CU jött ki jobban. Scott dupla-duplája mellett a másik négy alapember is tíz pont felett zárt.

A fogadás piacán fellelhető szorzók alapján a CU-nak nem sok esélye van arra, hogy bejusson az NCAA nagydöntőjébe, de néhány bravúros eredményt még könnyen elérhet. Amerikai sport akciók itt érhetőek el.

Sajnos, a 2013-as egyetemi futballszezon közben nem tudtunk jelentkezni a megszokott, rendszeres írásokkal, de a közeljövőben igyekszünk feleleveníteni az évad legfontosabb történéseit, ami a coloradói programokat érintette. Elsőként természetesen a legnagyobb sikert elérő együttessel, a New Mexico Bowl-t nyerő Colorado State Rams csapatával foglalkozunk.



Jim McElwain mester bemutatkozó szezonjában a CSU 4-8-as mutatót ért el 2012-ben, és nem titkoltan, a további javulásban bíztunk. Mindez akár a Bowl-szereplés lehetőségét is magában hordozta, ahol már öt esztendeje nem jártak a Kosok - de erre azért valljuk be, nem volt túl sok esély a megerősített Mountain West konferenciából.

Az idénynyitón nem sikerült megismételni a tavalyi sikert az ősi rivális Buffs ellen, és a boulderiek szinte végig vezetve diadalmaskodtak biztosan, 41-27 arányban. A sophomore RB Kapri Bibbs két TD-t futott, de csak 70 yardig jutott, Joe Hansley 90 elkapott yard mellett pedig egy punt return TD-vel jeleskedett.

Egy héttel később a Conference-USA-ben szereplő Tulsa otthonában javíthattunk volna, azonban a kiélezett összecsapás egy utolsó másodperces FG-vel a záró negyedet 13-0-ra megnyerő hazaiak javára dőlt el. Hiába vezettünk a második negyed után 6, a harmadik után 10 ponttal, a Golden Hurricane fordítani tudott. Garrett Grayson ismét hektikus volt: 2-2 TD és INT, mindössze 107 passzolt yard. A senior Chris Nwoke-nak mindössze három hiányzott a 100 yardhoz, de jegyzett egy TD-t, csakúgy mint a freshman WR Jordon Vaden.

Az első hazai mérkőzésen az alacsonyabb osztályú Cal Poly ellen kötelező volt a javítás és a 34-17-es diadallal sikerült is. A meccset már az első két negyed alatt eldöntöttük, Grayson majdnem elérte a 300 yardot és két TD-t szórt.

Az évad legnagyobb mérkőzésén McElwain sikereinek egykori színhelyére, az országos első kiemelt Alabamához látogattunk. A csapat tisztességgel helyt állt, de természetesen nem szoronghattuk meg a Crimson Tide-ot, 31-6-ra vesztettünk, két mezőnygólt sikerült értékesíteni.

Ezt követte az UTEP elleni parázs hazai mérkőzés, melyet 59-42 arányban sikerült behúzni. A félidőben már 28-7-re is vezettünk, de a vendégek visszakapaszkodtak, így a végén is küzdenünk kellett a győzelemért, ami végül sikerült. Grayson 307 yarddal és 3 TD átadással, valamint egy futott TD-vel fejezte be a mérkőzést, Bibbs 147 yardot haladt és háromszor ért be az endzone-ba.

A SJ State elleni hazai mérkőzésen egyenlőre hozhattuk volna a mérlegünket, de sajnos a Spartans 34-27-re győzött a Hughes Stadium-ben. A negyedik negyedben Roberts 47 yardos rúgásával egyenlítettünk, azonban öt perccel a vége előtt a vendégek bevitték a győztes TD-t. Grayson 310 yardig jutott három TD és két INT mellett.

Aztán sikerült hozni egy újabb kötelezőt a gyengécske konferencia-rivális Wyoming elleni idegenbeli meccset 52-22-re, miután külön-külön is valamennyi játékrészt megnyertünk. Grayson 219, Bibbs 201 yardot ért el a maga három-három TD-je mellett.

A következő fordulóban a Hawaii ellen sem kegyelmeztünk, a 35-28-as győzelmünket csak a hajrában tudták szorossá tenni a házigazdák. A változatosság kedvéért Bibbs ismét három TD-t repesztett 137 yard haladás közben, a passzjáték ezútal szerényebb volt.

Ezután következett a Boise State elleni rangadó, de csak az első negyedben tudtuk megnehezíteni a Broncos dolgát, később csak relatíve szoros, 42-30-as vereségre lehettünk büszkék. Grayson a szezonbeli legjobb, 397 yardját dobta meg 36 sikeres átadásból, Bibbs pedig mindössze 69 futott yard közben is beért háromszor a célterületre.

A tizedik mérkőzésünkön a nagyszerű második félidei játékunknak köszönhetően vertük a Nevada gárdáját 38-17-re. Bibbs félelmetes formában játszva, 30 kísérletből 312 yardot ért el és négy TD-t postázott, Grayson pedig TD nélkül is eljutott 239 yardig, így magabiztos győzelmet arattunk, és 5-5-re egyenlítettünk.

A New Mexico elleni 66-42-es győzelemmel pedig az évad során először kerültünk pozitív tartományba. A két csapat három negyeden át öldöklő küzdelmet vívott egymással, a negyedikben viszont bebiztosítottuk a sikert. Grayson három TD-passzt adott három különböző játékosnak, Bibbs pedig bravúros módon, egymaga hatszor ért be a pontszerző területre. Egyetlen győzelemre kerültünk tehát a Bowl-szerepléstől.

Az utolsó előtti fordulóban a Utah State ellen nem számítottunk esélyesnek, és a csoport éllovasa 13-0-ra diadalmaskodni is tudott a mieinkkel szemben.

Viszont a befejező körben az állami rangadón, a jócskán várakozásokon alul szereplő Air Force ellen az 58-13-as, egyértelmű siker a Bowl-t jelentette a Rams számára. A két hős közül Grayson ezúttal 26/34-es (!) százalékkal és közel 400 passzolt yarddal emelkedett ki, Bibbs pedig bár 100 alatt maradt, három TD-t ő is összehozott, csakúgy mint az irányító, aki valamennyi TD-t freshman-nek dobott: kettőt Rashard Higgins-nek, egyet Vaden-nek.



A Rams 2013-as eredményei:

Szeptember 1. Colorado Buffaloes - Colorado State Rams (Denver, Sports Authority Field at Mile High Stadium) 41-27 L
Szeptember 7. Tulsa Golden Hurricane - Colorado State Rams 30-27 L
Szeptember 14. Colorado State Rams - Cal Poly Mustangs 34-17 W
Szeptember 21. Alabama Crimson Tide - Colorado State Rams 31-6 L
Szeptember 28.  Colorado State Rams - UTEP Miners 59-42 W
Október 12. Colorado State Rams - San Jose State Spartans 27-34 L
Október 19. Wyoming Cowboys - Colorado State Rams 22-52 W
Október 27. Hawaii Warriors - Colorado State Rams 28-35 W
November 2. Colorado State Rams - Boise State Broncos 30-42 L
November 9. Colorado State Rams - Nevada Wolf Pack 38-17 W
November 16. New Mexico Lobos - Colorado State Rams 42-66 W
November 23. Utah State Aggies - Colorado State Rams 13-0 L
November 30. Colorado State Rams - Air Force Falcons 58-13 W
December 21. Colorado State Rams - Washington State Cougars (Albuquerque, Gildan New Mexico Bowl) 48-45 W

A Mountain West konferencia Mountain divíziójának végeredménye:

1. Utah State Aggies 7-1
2. Boise State Broncos 6-2
3. Colorado State Rams 5-3
4. Wyoming Cowboys 3-5
5. New Mexico Lobos 1-7
6. Air Force Falcons 0-8

7-6-os mérlegével tehát a Rams bejutott a Bowl-szezonba, ahol a Glidan New Mexico Bowl-ra soroltak bennünket a Washington State elleni derbire. Ellenfelünk 6-6-os összmutatóval végzett a bombaerős Pac-12 konferencia összetettbeli kilencedik helyén, és természetesen esélyesebbnek számított nálunk, de McElwain fiait nem lehetett leírni.

A kezdés sajnos meglehetősen szerényre sikeredett, ugyanis a legelső CSU play fumble lett, az ebből indított akciót pedig TD-vel fejezte be a Cougars. Rövidesen a saját end zone-unk előtt blokkolták a punt-unkat és könnyedén megszerezték a második touchdown-t is. Négy perc alatt 0-14-es hátrányba kerültünk. Szerencsére Grayson-ék megrázták magukat és egy gyors drive-ból sikerült szépíteni, az utolsó passzt Charles Lovett kapta el 63 yard-ért. A következő akcióját ismét TD-vel fejezte be a WSU, majd hiába haladtunk ígéretesen, a Cougars 7 yardosánál megállítottak bennünket, így be kellett érnünk Jared Roberts közeli mezőnygóljával. Az első negyedet tehát 10-21-es hátrányban fejeztük be.

A fordulásban hosszasan támadtunk, de megint nem tudtuk beküzdeni magunkat a célterületre, újra csak FG-ra voltunk képesek. A Cougars következő labdabirtoklása hiába ért véget punt-tal, sajnos Grayson bőven a saját térfelünkön eladott egy labdát, a Pumák pedig könyörtelenül kihasználták a lehetőséget egy újabb TD-vel. Továbbra is idegesen játszottunk, újabb támadás vallott kudarcot, ellenben a WSU rövidesen már 35-13-ra növelte a különbséget. Kevesebb mint három perc volt hátra a negyedből és ebből a drive-ból végre célbaértünk, a végén Bibbs 1 yardról vetődött be az end zone-ba. Fél perccel a befejezés előtt punt-ra kényszerítettük az ellenfelet és még egy FG-t sikerült összekaparni, ezzel 35-23-ra kapaszkodtunk fel. Semmi nem dőlt még el, a negyed végi feltámadással újra nyílttá tettük a mérkőzést és jó formában mehettünk le a pihenőre.






















A harmadik negyedet felszabadító rúgással kezdtük, azonban a Cougars lendületes akcióját sikerült mezőnygólon tartani, majd az ezt követő legelső játékból Kapri Bibbs robogott végig az egész pályán egy 75 yardos TD formájában, ezzel 8 pontra jöttünk fel. Az eredmény nem is változott már ebben a negyedben, mindkét oldalt történt egy-egy punt, majd a mieink a fél pálya közelében jártak, amikor letelt a harmadik negyed 38-30-as eredmény mellett.

Sajnos, a folyamatban lévő akciót nem vittük végig, punt-olni kellett. Viszont a Washington State rövidesen újabb TD-t szerzett és tíz perccel a mérkőzés vége előtt újra 15 pontosra növelték az előnyüket. Veszni látszott a mérkőzés, pláne hogy a következő próbálkozásunkban nem tudtunk kijönni a saját 20 yardosunkról sem és ismét punt-ra kényszerültünk. Szerencsére hamar megakadályoztuk a Cougars támadásának kialakulását és 4:17 perccel a vége előtt visszakaptuk a labdát a saját 28-asunkon. Grayson fantasztikus passzaival száguldottunk előre és végül a freshman Jordon Vaden 12 yardos elkapásával voltunk eredményesek, de már csak 2:52 perc maradt az órán. A WSU természetesen futásokkal próbálta ölni az időt, kikényszerítették, hogy elfogyjanak az időkéréseink, azonban a végzős Shaquil Barrett kiharcolt, majd megszerzett egy fumble-t az ellenfél 33-as vonalánál. Visszakaptuk a labdát az utolsó két percen belül, Grayson újra támadásba lendült, Bibbs közeli futásával pedig újabb TD-t értünk el. Két pontossal egyenlítetthettünk volna, és így is történt, Alexander jutott át a vonalon, 45-45. A sírból hoztuk vissza a mérkőzést, 27 másodperccel a vége előtt. A dráma azonban még nem ért véget! A kickoff-ot követően a Cougars elvesztette a labdát és az ellenfél 24 yardosánál megkaptuk. Nem sikerült közelebb jutnunk, de 41-ről Roberts értékesítette a győzelmet jelentő mezőnygólt, így 48-45 arányban egy félelmetes fordítással sikerült diadalmaskodnunk.

A New Mexico Bowl-on is az ismert nevek voltak a húzóemberek: Grayson 31 sikeres átadásból 369 yardot jegyzett, két TD ellenében végett egy interceptiont, míg Bibbs 27 carry-ből 169 yardot és három TD-t regisztrált.



Éves szinten a junior Garrett Grayson 3696 yardot és 23 TD-t számlált mindössze 11 eladott labda és 22 sack ellenében. Elkapói közül az újonc Rashard Higgins 837 yarddal volt a legjobb, a harmadéves TE Kivon Cartwright 462 yarddal végzett, mindketten 6-6 TD-t kaptak el. Kapri Bibbs a csapat 37 futott TD-je közül 31-et tudott magáénak, az össz 2861 yard-ból pedig 1741-et futott ő. Félelmetes szezonnal robbant be az első igazi szezonjában. Grayson az évad végére remek formába került, Bibbs személyében pedig egy igazi no.1 RB-t találtuk, ők ketten pedig még jövőre is a csapat sikereiért dolgozhatnak.

A 2013-as futballszezon, ahogy megszokhattunk, megint nem a coloradói csapatokról szólt, de ismét volt egy olyan csapatunk, akikre maradéktalanul büszkék lehettünk, s a CSU legénysége nem csak bejutott egy bowl-ba, hanem heroikus küzdelemben meg is nyerte azt!

A legutóbbi hétvégén a Lake Erie Monsters csapata a Chicago Wolves ellen játszott két hazai összecsapást, melyek közül egyet elvesztettünk, egyet pedig hosszabbításban behúztunk.

















A pénteki első mérkőzésen nem úgy jött ki a csapat számára a lépés, ahogyan szerettünk volna és rettentő simán, 4-0s vereséget szenvedtünk.
A gól nélküli első harmadban is már a vendégek voltak aktívabbak, több helyzetük volt, de akkor még Aittokallio állta a rohamokat, a második felvonás első hat percében viszont két találattal rövidesen mattolták őt. Sajnos később hiába igyekeztünk, nem sikerült váltani, egyszerűen nem találtuk a játék ritmusát. Így aztán a találkozó végéhez közeledve annyira kinyíltunk hátul, hogy a Wolves a mesterhármast elérő Andronov két újabb találatával már-már kiütésessé növelte a különbséget.
Mindössze 19 kapura lövést jegyeztünk, a Chicago 37 kísérletéből pedig Aittokallio 33at becsülettel hárítani tudott.

A másnap délutáni visszavágóra sikerült jobban rákészülni és ha nehezen is, de hosszabbításban 5-4re sikerült diadalmaskodni.
Schumacher első és Cheek szezonbeli második találatával már az első 5:59 perc alatt sikerült két gólos vezetést szerezni, de az első harmad vége előtt a vendégek is betaláltak egyszer, így 2-1es előnnyel mehettünk az első pihenőre. A folytatásban Wyman góljával már 3-1re is vezettünk és egy darabig szépen őriztük a megnyugtató előnyt, azonban a középső etap végére elbizonytalanodtunk, a vendégek előbb csak szépítettek, majd a második dudaszó megszólalása előtti utolsó 62 szekundumon belül fordítani is tudtak. 3-4ről mehettünk neki a harmadik harmadnak, ahol görcsösen játszottunk, kevés helyzetet tudtunk kiharcolni és már úgy tűnt, hogy elveszítjük a találkozót, amikor a befejező két percen belül Agozzino jóvoltából kiegyenlítettünk. Egy pontot megmentettünk, a hirtelen halál alatt pedig Mark Olver az évi hetedik góljával a második pontot is a Monstersnek adta.
A győztes gól szerzője mellett az 1+2es Michael Schumacher volt kulcsember a mezőnyjátékosok közül, a gólvonalon Calvin Pickard 35/39es statisztikát ért el.

Egy nagyon erős csapat ellen sikerült tehát két pontot szereznünk két meccs alatt, nem lehet okunk a panaszra. Pláne, hogy a 30 találkozót követő 33 pontunkkal változatlanul őrizzük a nyugati főcsoport utolsó PO pozícióját és csak két ponttal vagyunk lemaradva a divízió első Toronto Marliestól és ezzel együtt a konferencia harmadik helyétől. Így tovább 2014ben is!

A Monsters befejezte a 2013as naptári esztendőt, legközelebb az újév első napján a Utica Comets otthonában léphetünk pályára.

Eleddig nem esett szó az ECHL-es Colorado Eagles együttesének 2013-14es szezonbeli szereplésről, itt az ideje, hogy rájuk nézzünk!


















A lovelandi sasok a szezon első 28 mérkőzésén 39 pontot gyűjtöttek, 17 győzelem és 6 vereség mellett háromszor OT, kétszer pedig SO végeztével kaptunk ki. Ezzel a mieink a kilenc csapatos nyugati konferencia előkelő, második helyét foglalják el, mindössze három ponttal lemaradva az éllovas Ontario Reign csapatától, liga szinten pedig a harmadik legjobb recorddal bírunk.

A Mountain divízió tagjai közül az Alaskát mindkét eddigi összecsapásunkon legyőztük, az Idaho ellen 1-1es mérlegünk van, a Utah ellen pedig egy győzelem mellett egy hosszabbításos vereséggel rendelkezünk. A tabellán az Aces négy, a Steelheads hét ponttal gyűjtött kevesebbet nálunk, ők még veszélyesek ránk, a Grizzlies viszont 17 ponttal csak sereghajtó.

A csapat legponterősebb játékosa a 29 esztendős Trent Daavettila 33 ponttal (12+21), aki tavaly 70 találkozón 67 pontot regisztrált első coloradoi idényében, jelenleg második az ECHL kanadai táblázatán. Mindössze két egységgel előzi meg az Eaglest 2011 óta erősítő Kevin Ulanskit (8+23), aki ötödik a ponttáblázaton. A legjobb gólszerzők, Kyle Ostrow és Luke Fulghum 13-13 gólt számlál, előbbi 24, utóbbi 23 pontos az évben, náluk több találatot mindössze hárman szereztek a bajnokságban. Az első számú kapus Marc Cheverie lett, az Eaglesben az első, a ligában a negyedik szezonját töltő hálóőr 18 meccs alatt 2.23at és 90.9%t regisztrál.

A mai nap a Utah elleni rangadóval folytatódik az egészen április közepéig tartó alapszakasz menetelés. Remélhetőleg a végsőkig ki fog tartani a mostani lendület és az Eaglesért majd a playoffban is szoríthatunk.

A Denver Sports Blog szerkesztősége ezúton szeretne kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag 2014-es esztendőt kívánni minden kedves és hűséges olvasójának!

Ezen írásom megszületésének apropóját természetesen nem csak az ünnep adja, hanem az elmúlt időszak elkerülhetetlen csendbeburkolózása. Sajnos, sem nekem, sem szerkeszőtársaimnak nincs több ideje mostanában az írásokra, ezért nem tudunk jelentkezni az elmúlt években megszokott mennyiségű és mínőségi cikkekkel.

Reményeink szerint ez idővel változni fog, de jelenleg kevés esélyt látok rá... Óriási segítség lenne ebben a helyzetben, ha legalább egy új szerkesztőtárs tudna támogatni bennünket az írásaival, akinek legalább egy minimális szabadideje van erre. Ha bárki érez magában erre való hajlandóságot, nyugodtan keressen meg bennünket!

Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, csupán azt szeretném, hogy mindenki számára világos legyen, a legkevésbé sem untuk meg ezt az egészet, és nem az érdektelenség miatt nem jelentkezünk, hanem egyszerűen jelenleg nincs lehetőségünk többre.

Bízom benne, hogy ennek ellenére ki fogtok tartani mellettünk és/vagy tudtok segíteni nekünk, és persze mindenki továbbra is töretlenül szurkol a coloradói csapatok sikereiért! :)

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

Az elmúlt hétvégén a Lake Erie Monsters csapata előbb idegenben, majd hazai környezetben aratott egy-egy gólos győzelmet a divízió ellenfél Rochester Americans felett. Ezzel a clevelandi gárda változatlanul őrzi az utolsó rájátszást érő pozíciót.

Pénteki napon a két csapat Rochesterben mérközött meg egymással és 65 perc alatt egyetlen találat sem született, büntetőkkel 1-0ra győztünk.
A meccs bizonyos szakaszaiban az Americans jókora mezőnyfölényben volt, például az első harmad után 16-4re álltak a lövések terén, aztán 36-24re végeztek benne. A szétlövések során Smith és Olver voltak eredményesek, a hazaiak öt próbálkozója közül csak egy tudott túljárni Sami Aittokallio eszén.
A finn portás mind a 36 kapura menő lövést hárította, ezzel az évadbeli első shutoutját érte el.

Másnap a Quicken Loans Arénában sem kegyelmeztek a mieink, ismét túlórában diadalmaskodtunk 3-2 arányban.
Igazi villámrajtot vettünk, hiszen kevesebb mint öt perc alatt két gólos vezetésre sikerült szert tenni Olver és Stollery találatainak köszönhetően. A vendégek azonban nem voltak hajlandók feladni a mérkőzést és a középső harmadban a nagy küzdés egyenlítést eredményezett. A rendes játékidőben már nem volt döntés, viszont 1:12 perccel az OT megkezdését követően Stefan Elliott idei hatodik gólja két pontot eredményezett a Lake Erie javára.
Hozzá hasonlóan Olver is a hatodik, Stollery pedig a negyedik találatát ünnepelte. A ketrec előtt Aittokallio ezúttal 25 védésig jutott.

28 mérkőzést követően a Monsters 14-11-0-3as mérleggel tanyázik a nyugati konferencia nyolcadik helyén. A mezőny továbbra is rendkívül szoros, így a továbbiakban is szükség lesz a csapat jó formájára.

A kis karácsonyi szünetet követően jövő hétvégén a Chicago Wolves ellen következik két hazai összecsapás.

Az elmúlt hét alatt újabb három meccsen lépett pályára a Lake Erie Monsters csapata az AHLben, azonban balszerencsénkre a clevelandi hokisok nem tudták folytatni jó szereplésüket és mindössze két pontot szereztek két SO vereség révén.




















December 11én a Rochester Americans otthonában léptünk pályára egy rangadón, a házigazdák pedig 4-2re győztek le bennünket.
Az Amerks már az első harmad alatt két gólos vezetésre tett szert, a második felvonásban azonban Olver és Carey találataival rövid időre ki tudtunk egyenlíteni, ám a középső etap követő szünetben már újra a házigazdák voltak előnyben. A záró játékrész első pillanataiban egy büntetőből szerzett góllal pedig a Rochester a végeredményt is beállította.
Aittokallio 27 védéssel zárt négy kapott találat mellett, miközben a mieink csupán 18szor veszélyeztették az ellenfél kapuját, sima vereséget szenvedtünk.

Két nappal később került sor az évad legérdekesebb mérkőzésére, a Monsters ugyanis a Rochester Americanshoz volt hivatalos a Frontier Fieldre az idény egyetlen szabadtéri mérkőzésére. A kiegyenlített rangadót végül 5-4 arányban szétlövésekkel elvesztettük.
A házigazdák három perc után megszerezték a vezetést, azonban az első harmad derekánál Olver és Hunwick PP góljaival megfordítottuk a találkozó állását a magunk javára. A 30. percben Meurs jóvoltából 3-1re is vezettünk már, de a harmad hátralévő részében a Rochester két apró góllal kiharcolta az egyenlítést. A folytatásra egyre bizonytalanabbak voltunk, rövidesen a vezetést is átvették tőlünk és az egész harmadik harmad alatt hiábavalónak tűnő, elkeseredett rohamokat vezettünk. Végül egy másodperccel a rendes játékidő vége előtt Matt Hunwick megszerezte a második gólját és pontot mentett a csapat számára. A büntetőlövésekben mi húztuk a rövidebbet, Smith és Lerg találataira a házigazdák háromszor is betaláltak.
A kétgólos Hunwick mellett Mark Olver (1+2) és Andrew Agozzino (0+3) játszott még remekül, Pickard kapus 25/29es statisztikát ért el.

Vasárnap a Utica Comets vendégeként ismét SOban vesztettünk 3-2re.
A találkozó első harmada alakult a legizgalmasabban, ebben a periódusban ugyanis három találat született. Bő egy perc után Olver szerezte meg a vezetést a javunkra, de a játékrész felénél a hazaiak kiegyenlítettek, majd Elliott PPből újra előnyhöz juttatott bennünket. Legközelebb a 33. percben fórból egalizált a Comets, több találat pedig nem is született a rendes játékidő alatt, pedig lehetőségek mindkét oldalon adódtak. A SOban nálunk egyedül Smith talált be, miközben hazai oldalon zsinórban hárman is túljártak Aittokallio eszén.
A fiatal finn portás a 65 játékperc 28 védéssel zárta, míg Olver a hatodik, Elliott az ötödik gólját ünnepelte a szezonban.

A nyugati főcsoportban továbbra is tartjuk a nyolcadik helyezést, az eddigi 26 mérkőzés alatt 27 pontot gyűjtöttünk, de mondanom sem kell, hogy rettenetesen szoros az állás a konferenciában: a harmadik helytől mindössze 2 ponttal vagyunk lemaradva, de például a 14-et is csak 6tal előzzük meg.

Ezen a hétvégén újabb két alkalommal csapunk össze a Rochester Americans együttesével oda-visszavágós alapon.

- Tóth Milán írása -

Véget ért az észak-amerikai profi labdarúgóliga (MLS) 2013-as kiírása, a bajnok pedig a Sporting KC lett, miután a fináléban büntetőket követően verte 7-6-ra a Real Salt Lake-et. Peter Vermes legénysége a második félidő elején hátrányba került, de a rendes játékidő utolsó 15 percében sikerült az egyenlítés, és mivel a hosszabbításban nem született gól, jöhettek a büntetők.



Sporting KC 1 v 1 Real Salt Lake – 7-6 büntetőket követően

Kansas Cityben, a Sporting Parkban rendezték a finálét 21.650 néző előtt. Az első igazán komoly helyzetre – bár lehetőségek mind két oldalon voltak addig is – 25 percet kellett várni, ekkor C.J. Sapong egy remekül beívelt labdát fejelhetett a kapura hat méterről, ám már nem tudta azt irányítani, így Nick Rimando védeni tudott. Három perccel később a vendégek előtt még nagyobb lehetőség adódott. Jimmy Nielsen, a kansasiek kapusa pocsék helyre öklözte a labdát egy bal oldali beadást követően, Robbie Findley azonban nem tudott élni a nagy lehetőséggel, a kapufát találta el, a kipattanót pedig a dán kapus már meg tudta fogni. Az első félidőben négy percet hosszabbított a játékvezető, és ebben a pár percben a Sportingnak két lehetősége is volt a gólszerzésre, de Dom Dwyer közvetlen közelről Rimandót találta telibe.

A fordulás után is támadásban maradt a magyar származású Vermes által edzett csapat, de Sapong négy méterről is képtelen volt bevenni a kaput, pedig ez már mindennél nagyobb helyzet volt. És milyen a labdarúgás, a kihagyott lehetőség megbosszulta önmagát, mert az 52. percben Alvaro Saborio egy remek lövés után előnyhöz juttatta a Salt Lake-et. A vendégek éppen egy támadást építgettek, és amikor már úgy tűnt, hogy elveszítik a játékszert, a korábbi Colorado Rapids-játékos, Kyle Beckerman elé került, aki a hazai kaputól jó 30-35 méterre volt, de remek előre ívelése megtalálta Saboriót, aki mellel maga elé tette a labdát, majd 16 méterről, jobbal a kapu bal alsó sarkát célozta meg sikeresen, 0-1.

Alig tíz perccel később Beckerman az asszisztja után akár el is dönthette volna a mérkőzést, de nem volt szerencséje, távoli lövése a bal oldali kapufáról kipattant. Fortuna ezen a napon nem volt az RSL együttesével, hiszen egy újabb vendég kontra végén Javier Morales 16 méterről a jobb oldali kapufa tövét találta el, a labda pedig kifelé pattant, de úgy, hogy még elhaladt a másik kapufa előtt is, majd elhagyta a pályát az alapvonalon keresztül. Nielsen ezt is csak nézni tudta, még a kipattanót sem sikerült megfognia.

A 76. percben aztán a hazaiak egyenlíteni tudtak. Graham Zusi ezúttal is jól ívelt középre, most szögletből, az előre húzódó belső védő, Aurelien Collin pedig mindenkinél magasabbra emelkedett, életerős fejese pedig akadálytalanul vágódott a kapuba. Ez volt a francia harmadik gólja az idei rájátszásban, 1-1. A meccslabda Zusi lábában volt, aki a rendes játékidő ráadásában néhány méterről vette célba a kaput, de Rimando a középre tartó lövést remekül tenyerelte szögletre. Az eredmény már nem változott, így következhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás.

A csapatok már nagyon fáradtan kezdtél az első negyedórát is, és egy-egy lehetőség volt mindkét oldalon a 30 perc alatt. Sapong harmadik nagy helyzetét is képes volt kihagyni néhány méterről, míg a másik oldalon ugyan gólt ünnepelhettek, de a játékvezető helyesen, les miatt érvénytelenítette a találatot. Mivel ekkor sem született döntés, jöhettek a tizenegyesek.

A csereként beálló sportingos, Claudio Bieler lőtt először, egy csatárhoz illően pedig nagyon magabiztosan értékesítette a lehetőséget. Az RSL-os Saborio fölé lőtte, így az első kör után vezetett a KC. Paulo Nagamura higgadtan lőtt a kapuba, Ned Grabavoy viszont kihagyta, vagy hazai szemszögből nézve, Nielsen – aki egyébként igen rossz napot fogott ki – védett. Kettővel ment a Sporting két kör után. Rimando ekkor bemutatott egy szép védést, Matt Beslert mattolta, Beckerman pedig eredményes volt, 2-1. Benny Feilhaber erősen a léc alá, pont középre, míg Joao Plata a jobb felsőbe helyezett, 3-2. Zusi is a léc alá célzott, de tévedett, Morales viszont nagyon pimaszul elküldte Nielsent balra, míg ő középre gurított, öt-öt lövés után 3-3 volt az állás.

Seth Sinovic ballal volt eredményes, ahogy Chris Schuler is, 4-4. Sapong és Tony Beltran is belőtte a sajátját, 5-5, Olum Lawrence azonban mellé lőtt, így Sebastian Velasquez lábában volt a győzelem – ami ott is maradt, mert Nielsen védeni tudott, igen kritikus pillanatban. Chance Myers magabiztosan értékesítette a tizenegyest, ahogy Nat Borchers is. Collin jött a sorban, félmagasan a bal kapufa mellé lőtt, éppen elég erősen, Rimando kis híján kipiszkálta. A jamaikai Lovel Palmer kihagyta, a keresztlécről a vonal elé pattant a labda, így a Sporting 2000 után ismét felért a csúcsra – érdekesség, hogy Vermes az első olyan vezetőedző az MLS történelmében, aki játékosként is ugyanazzal a csapattal hódította el a győztesnek járó trófeát.

Nielsen visszavonult, a Salt Lake-nél már a 2014-es szezont kezdenék, míg Vermest a hosszú, tudatos építkezés miatt dicsérik az amerikai lapok. Érdekesség, hogy a találkozó előtt a bukmékerek abszolút favoritnak tartották a Sportingot, és ha nem is könnyedén nyertek a hazaiak, de a fogadási tippek igazat szóltak ezúttal.

Az elmúlt napokban a Lake Erie Monsters csapata többségében sikeres mérkőzéseket tudott a háta mögött, három divízió rangadó közül ugyanis kettőt megnyertünk.
















Csütörtökön a Toronto Marlies együttesét 2-1re győztük le hazai környezetben egy kiélezett találkozón.
Az első harmad végén emberelőnyből még a vendégek szereztek vezetést, azonban percekkel a középső etap megkezdését követően Hunwick átadásából Bryan Lerg idei tizedik találatával fórból egyenlítettünk. Egyre jobban elkaptuk a fonalat, ám fordítani sajnos képtelenek voltunk, a harmadik harmadban pedig a kanadaiak domináltak, többször emberelőnyös lehetőségeik is voltak. Aztán az 51. percben fordult a kocka: Hishon kiállítása alatt Carey kiugratta Matt Hunwickot, az Avsből száműzött hátvéd pedig megszerezte a győztes gólt.
Hunwick 1+1el volt a meccs hőse, miközben Calvin Pickard 30 hárítással járult hozzá a győzelemhez.

Másnap újabb hazai rangadó várt a mieinkre és újabb fantasztikus győzelmet arattunk, a Hamilton Bulldogst 4-1el küldtük haza.
Nagyszerűen kezdtük a mérkőzést és az első tíz percen belül Smith és Hishon találataival rögtön két gólos előnyre tettünk szert. Ezt jókora gólcsend követte, de a középső etap vége előtt másodpercekkel Hunwick kotort be egy PP gólt, mellyel már 3-0ra léptünk meg. A folytatásban aztán az újonc Colin Smith napi második góljával végképp eldöntöttük a találkozó sorsát. A győzelem nem lehetett kérdés, csak azt sajnálhattuk, hogy a végjátékban a vendégek elrontatták Pickard SOját, de a kiváló kapus így is 21/22es hatékonysággal büszkélkedhetett.
Smith megduplázta eddigi találatai számát, míg Hishon a negyedik, Hunwick a harmadik gólját ütötte a szezonban.

Vasárnapra sajnos kicsit elfogyott a lendület és sima, 6-2es zakót szenvedtünk a Hamilton Bulldogs otthonában.
Az első két játékrész kiegyenlített küzdelemben zajlott, a hazaiak két gólos előnyére Lerg jóvoltából válaszoltunk, azonban egy gólnál jobban képtelenek voltunk megközelíteni őket. A harmadik harmadban pedig a Hamilton mindent eldöntött, az első néhány percben villámgyorsan két újabb találatot helyeztek el Pickard ketrecében, nekünk pedig már csak a szépítésre volt lehetőségünk, 1-6nál Lauridsen szépített.
A clevelandi ketrec előtt Pickard 28 lövésből 22 hárítást mutatott be, sajnos az utolsó harmadban látványosan szétestünk.

Az Északi divízióban jelenleg a harmadik helyen állunk 12-10-0-1es mérleggel, mindössze két ponttal lemaradva az éllovas Bulldogs mögött. Ami a konferenciát illeti, éppen mi birtokuljuk az utolsó POt érő pozíciót.

Hogy ez a jövőben is így maradjon, ahhoz a következő két meccsen a Rochester Americans ellen kell jól teljesíteni.

Továbbra is változatosan szerepel a Lake Erie Monsters csapata az AHLben és bár vannak fellángolások, sajnos a clevelandi hokisok 20 mérkőzés után nem állnak rájátszást érő helyen.



















Október 21én és 22én a jó erőkből álló Oklahoma City Barons gárdáját fogadtuk a Quicken Loans Arénában. Sajnos az első mérkőzés a szezon legnagyobb hazai vereségét hozta, 6-1re kaptunk ki az Oilers fiókcsapatától.
Az első harmadban szinte egy kapura játszottunk, 20 perc után 18-6 volt a lövések aránya a javunkra. Ezt követően a vendégek vezetést szereztek, melyre a 27. percben Smith PPből válaszolt, de rövidesen újra hátrányban voltunk. A záró felvonásnak egyetlen gólos lemaradásból vághattunk neki, a mindent eldöntő játékrész elején viszont 3:22 perc alatt villámgyorsan bekaptunk három gólt, mellyel sajnos pillanatok alatt szertefoszlottak a győzelmi esélyeink. A hajrában Maggio, Desbiens, Heard is misconductot kapott.
Pickard a sorozatban kapott gólok után távozott a 44. percben 16/21es statisztikával, a végjátékban Aittokallio már csak egy találatot kapott.

A visszavágón már szerencsére jobban jött ki a lépés számunkra és 5-3as diadallal feledtettük az előző napi kudarcot.
A clevelandiek Agozzino és Elliott találataival már az első tíz perc alatt két gólos előnyt kovácsoltak össze, és bár a második etap derekánál a Barons két gyors góllal kiegyenlített, a 37. perc végén Hishon évadbeli harmadik góljával 3-2nél újra nálunk volt az előny. A fordulatoknak még korántsem volt vége, a harmadik harmadban elején újra egyenlített az OKC, azonban bő öt perccel a rendes játékidő vége előtt Meurs bevitte a győztes gólt. Az utolsó pillanatokban Andrew Agozzino az üres kapura ismét betalált, ezzel a duplával pedig megduplázta 2013as góljainak a számát.
Agozzino mellett az 1+2es Joey Hishon volt még a meccs hőse, Sami Aittokallio pedig három kapott találat közben negyedszáz lövést hárított.

Néhány napos pauzát követően e hét kedden az Utica Comets vendégeként történetünk során először léptünk pályára és ennek örömére 3-2re le is raktuk őket.
Nem indult sétagaloppnak a mérkőzés, a házigazdák 40 másodperc elteltével vezetést szereztek, de nem telt el újabb egy perc és Stollery jóvoltából máris egyenlítettünk. Az első harmad végére pedig már a vezetést is átvettük Lauridsen idei első góljával. A második etap derekánál PPből kiegyenlített a Comets, de még ugyanebben a harmadik védőnk is betalált a mérkőzésen, s Lauridsenhez hasonlóan, Hunwick is első ízben volt eredményes az idei AHLes bajnokságban. A záró harmad alatt nem estek újabb találatok, sikerült kiharcolnunk az értékes győzelmet.
26 kapura lövésünk közben mindössze 18 próbálkozást engedélyeztünk a hazaiaknak, melyből Aittokallio 16-ot védett.

Pénteken a Rochester Americansnél vendégszerepeltünk és azok után, hogy két hete nyertünk ellenük, most sajnos 5-3 arányban alulmaradtunk.
A két csapat kiegyenlített küzdelmet vívott egymással, másfél perc után Agozzino találatával a mieink kerültek előnybe, de az első harmad 1-1el ért végett. Aztán van der Gulik előnyből újra a Monsters juttatta vezetséhez, ám a házigazdák ismét percek alatt válaszolni tudtak. Döntetlen állásból kezdődött a harmadik felvonás, melyben az 52. percig nem esett találat, akkor az Amerks 3-2re átvette a vezetést, de Lerg jóvoltából gyorsan válaszoltunk. Jó esély tűnt a 3-3as döntetlenre, ám mégsem így történt, hanem a házigazdák két perccel a vége előtt bevittük a győztes gólt és egy ENGvel kialakult a végeredmény.
Az első két harmadban mutatott játék alapján akár meg is nyerhettük volna a mérkőzést, de a pontszerzésre mindenképp jók voltunk, sajnos a finisben az Americans koncentrált jobban. Pickard 28/32es statisztikával tudta le a találkozót.

A szombati játéknapon újabb riválissal ütköztünk idegenben és sajnos a Hamilton Bulldogs ellen 4-1es sima vereséggel végeztünk.
Paul Carey évadbeli harmadik találatával nem egész másfél percig vezettünk az első harmad végén, de ezt leszámítva valamennyi helyzetünk kimaradt, így a kanadaiak könnyedén fordíthattak.
Aittokallio 28 lövésből négyszer kapitulált, nem rajta múlott a vereség.

Vitathatatlan, hogy jó formában van az együttesünk, azonban az utolsó két mérkőzés elég gyengén sikerült számunkra, jelenleg 10-9-0-1es mutatóval állunk a nyugati konferencia tizedik helyén, egyetlen ponttal lemaradva az utolsó PO-pozíciót birtokló Chicago Wolvestól.

A következő öt találkozó mindegyikét egy-egy divízió-riválissal fogjuk vívni, jövő héten például a Torontoval és a Hamiltonnal is hazai közegben csaphatunk össze.

Az elmúlt héten négy mérkőzésből hármon győzelmet aratott az egyre jobb formába lendülő Lake Erie Monsters alakulata az AHLben.

Múlt hétfőn a divízió-vetélytárs Rochester Americans vendégeként 2-1es győzelmet arattunk büntető lövések után.
Az első harmadban még a vendéglátók jutottak előnyhöz emberhátrányból, ám a meccs derekánál Elliott lövésével egyenlítettünk, majd a szétlövések során a rendes játékidőben 34 védést bemutató Calvin Pickard háromból három hazai kísérletet hárított, miközben részünkről Barrie, Lerg, Smith egyaránt betaláltak. Ezáltal egy izgalmas meccsen mindkét pontot elhoztuk Rochesterből.

Három nappal később a Toronto Marlies együttesét láttuk vendégül a Quicken Loans Arénában és a vendégek fölénye ellenére 3-1es sikert értünk el ellenük.
A gól nélküli első harmadot követően a találkozó 32. percében a kanadaiak szereztek előnyt, de a csapatkapitány Lerg jóvoltából még a második felvonás vége előtt egyenlítettünk PPből. Ezt követően a záró menet nyolcadik percében újra kihasználtunk egy emberelőnyt, ezúttal Carey volt eredményes, aki az idei második gólját szerezte, majd a finisben a hátvéd Beaupre ide első találata állította be a végeredményt.
Pickard ezúttal 28 védést mutatott be egyetlen kapott találat mellett, míg a kapitány Bryan Lerg már a nyolcadik találatát szerezte az évben.

Másnap a Hamilton Bulldogs otthonában léptünk fel és egy izgalmas mérkőzés végén 5-3ra diadalmaskodtunk ellenük.
Az első harmadban a házigazdák szereztek vezetést és a második elején 2-0ra is mentek már, azonban a középső felvonás nagyszerűen jött ki a Monsters számára: a mieink hat perc leforgása alatt négyszer vették be a kanadai kaput. A clevelandi gólgyár az előző este is eredményes Beaupre találatával kezdődött, kisvártatva Desbiens is betalált, majd Hishon lekészítéséből Elliott tüzelt a ketrecbe, a verőember Heard jóvoltából pedig már 4-2es előnyben voltunk. Így fordultunk rá az utolsó játékrészre, ahol hiába nyomott a Hamilton, csak a hajrá perceiben tudtak szépíteni, de Wyman villanásából visszaállítottuk a két gólos különbséget és újabb fontos diadalt könyveltünk el.
Most Aittokallio kapott lehetőséget, a finn kapus 34 kapura lövésből 31-et hárított, a mezőnyjátékosok közül Stefan Elliott és Mitchell Heard három-három ponttal (mindketten 1+2) bizonyultak a legeredményesebbnek.

Szombaton a két csapat Clevelandben ismét összecsapott egymással, a Bulldogsnak pedig sikerült a revans, ugyanis szétlövések árán 3-2re ők győztek.
A vendégek kétszer is vezettek a rendes játékidő alatt, azonan Meurs és Wyman révén mindkétszer idejében válaszolni tudtunk. Ennél többre viszont képtelenek voltunk, a kanadaiak több kapura lövéssel operáltak, Lerg pedig a harmadik harmadban büntetőt hibázott. A 65 játékpercet követően sem voltunk sikeresek a szétlövésben, Tokarski lehúzta a rolót és hihetetlen módon mind az öt hazai lövő hibázott.
Pickard 33 védéssel jeleskedett a mérkőzésen, a szétlövésben kapott egyetlen gól sajnos a vereséget jelentette.

Fontos meccseket nyertünk meg a napokban, így a tabellán elfoglalt helyünkön is sikerült javítani, már csak néhány ponttal vagyunk a rájátszástól lemaradva, igaz szinte minden riválisnál több mérkőzésen vagyunk túl. A folytatásban újabb komoly rangadók állnak a Lake Erie előtt, jövő héten például két hazai derbi következik az Oklahoma City Barons ellen.

A bye weeket követően kemény csoportpárharc várt a Denver Broncos csapatára a San Diego Chargers ellen. Ellenfelünk az edzőváltást követően ismét korábbi jó formájához akar visszatérni, s nem egy győzelmükkel igazolták, hogy lenne keresnivalójuk az elitben, ugyanakkor nem egy vereséggel cáfolták is ezt. A találkozónak amellett, hogy divízió rangadó, több pikantériája is volt, tavaly emlékezetes mérkőzésen 0-24-ről fordítva nyertünk 35-24-re, Mike McCoy először játszott volt csapata ellen, mi pedig először voltunk kénytelenek nélkülözni John Fox vezetőedzőt 2011-es kinevezése óta. A meccs végül 28-20-as Broncos sikerrel végződött, ez volt Pat Bowlen tulajdonos 300. győzelme.



















Míg John Fox szívbillentyűműtét miatt kórházba került, addig a DC – korábbi Jacksonville HC – Jack Del Rio lett kinevezve interim HC-nek. Kézen fekvő megoldás volt a személye, tekintettel arra, hogy neki volt a legnagyobb tapasztalata ezen a téren, ugyanakkor kockázatos is, mert így több dologra kell megosztania a figyelmét. Ennél fogva kiváló RB coachunk Eric Studesville neve is felmerült a lehetséges jelöltek között, aki 2010-ben a Gonosz menesztése után 4 meccs erejéig kapitánya lett a süllyedő káoszhajónak, és meg tette az egyetlen dolgot, ami hatalmában ált, pozitív szájízzel zárta a csapat a katasztrofális idényt, végül az FO JDR mellett tette le voksát.

Értékelés

Hogy Fox mikor térhet vissza, az még kérdés, de egyelőre úgy tűnik JDR meg tud birkózni az extra feladat nyújtotta kihívásokkal. A meccsen a védelem hozta a Von Miller visszatérése óta tartó javuló formát, és Fox cipőjében is nagyszerűen helytállt. Ha csak egy dolgot emelhetnék ki a meccsről, az az volna, hogy 14-6-os állásnál, amikor a Botls támadott kikérte az időket, lehetőséget teremtve ezzel a csapatnak még egy támadásra a félidő vége előtt, aminek köszönhetően 21-6-tal mehettünk szünetre 14-6 helyett. A végeredményre tekintve nagyon jól jött a végén ez a +7 pont, ellenkező esetben egy 2 pontossal akár egyenlíthetett is volna a kaliforniai csapat. A támadójátékunkat a várakozásoknak megfelelően nem érintette vezetőedzőnk rövid távú hiánya. Ez egyrészt Adam Gase-nek köszönhető…

…másrészt Peyton Manningnek. Nehéz újdonságot írni az offenseről. Néha olyan egyszerűnek tűnik, Thomas, Decker, Welker és Thomas közül valaki mindig megjátszható, ha meg mégsem, akkor mindig ott van Moreno, aki szépen csendben az egyik legfontosabb szereplőjévé nőtte ki magát a liga legjobb támadósorában. Lassan azt mondhatjuk ő PM kedvenc célpontja, aki akkor is rengeteget van játékban, ha nem is erőltetjük a futást. A TD-ket ezúttal a 2 Thomas szállította, Demaryius 3-at Julius 1-et. Ez a 28 pont az igazat megvallva elmarad az idén megszokottól, és nem mehetünk el amellett, hogy komoly hullámvölgybe kerültek a meccs végén. Sajnos Clady hiánya egyre jobban meglátszik a falon, mely egyre kevésbé tud megfelelni a pass protection kihívásainak. Ennek következtében PM gyakran volt siettetve, ami nem egyszer a támadó sorozat végéhez vezetett, a meccs végén pedig MVP várományos irányítónk testi épségéért is aggódhattunk…  A 2. félidő első támadását követően nem szereztünk pontot, így a vége szorosabb lett. Érdekes, hogy az első félidőben alig volt nálunk a labda a chargers időölő támadásainak köszönhetően, mégis 21-6-tal mehettünk szünetre, a második féliben pedig hiába volt több lehetőség minössze 7 pont került a nevünk mellé…

A védelem egyre jobb formában. Igazából, amikor a marketing szerint a legrosszabb passz elleni védelem volt, az akkor is a semmit mondó totalyards alapján volt úgy. A meccs végkimenetelével sokkal-sokkal szorosabb korrelációban álló Defensive passer rating tekintetében akkor is a liga első felébe tartoztunk. Amióta meg visszatért Von Miller, minden mutatóban elkezdtünk felfelé kúszni a statisztikákban. Ezúttal a meccs elején a futással volt kisebb-nagyobb bajunk, azonban hiába haladtak a földön, és ölték az órát a padon tartva Manninget, csupán 6 pontot szereztek. Ez egyrészt McCoy hibája is, ha valaki, ő tudhatná, hogy nem FG-okkal lehet megverni minket. Ha minden támadásunkban ott a TD esélye, akkor nem lehet beérni 3-mal a goal line-on, de ugyanígy vesztettek múlthéten is a ’Skins ellen. Másrészt viszont a védelmünket is dicséret illeti, mert ugyan a ZBS-re úgy tűnt nincs válaszunk, de a red zoneban mégis megfogtuk őket. Aztán az offense hozta a ponokat és fel kellett hagyni a futással az ellenfélnek, és be is foltozódott a rés a pajzson… Coverage-ben végig ott voltunk szorosan, mégha egy-egy közel tökéletes játékkal és passzal állva is hagytak minket egyszer-egyszer, a passrush is megérkezett az ellenfél LT-jének kidőlése után. 20 kapott pontból 7 ezúttal is TO-t követően jött, ami viszont nem újdonság, és aggodalomra adhat okot. Egyrészt a labdavesztések gyakorisága is, másrészt, hogy a védelem ilyenkor ritkán tudja megmenteni az O-t…

Az ST kicsit beleszürkült a ligába. Hollidaytől egy ideje váratnak magukra a nagy visszahordások, s most field position battle-ben is kikaptunk, hiába Colquitt új szerződése. De hát ez egy ilyen poszt, a visszahordásnál nagyon látványos, ha összejön, de türelemmel kell várni mikor jön ki a lépés, a punt háborút meg eleve nem egy meccs alapján kell nézni, hanem hosszú távon.

Előretekintés

Jövőhéten az eddig veretlen Chiefs látogat hozzánk, az eddigi legnagyobb kihívást nyújtva az offensenek, ugyanakkor remek alkalmat nyújtva a defensenek, hogy folytassák a javuló tendenciát. Hazai pályán mi vagyunk az esélyesek, és ez egy remek alkalom, hogy megtörjük a rivális lendületét, de nem szabad félvállról venni őket. Hajrá Broncos!