Két elsöprő győzelemmel kezdte a csonka NBA szezont a Denver Nuggets együttese, a Dallas és a Utah legyőzése után viszont legutóbb a Portland elleni rangadóról vesztesen távoztunk. Ennek ellenére pozitív volt a rajt, de akadnak még hiányosságok.






















Karácsony második napján kezdte a Nuggets az új szezont, a legelső meccset rögtön a bajnok ellen vívtuk. Mindenki nagy elképedésére a denveri csapat fantasztikus játékkal 115-93ra leiskolázta a Dallas Maverickst.
A csapat az előzetesen legerősebbnek tartott ötössel kezdett: Lawson, Afflalo, Gallinari, Nené, Mozgov. Rögtön nagy lendülettel kezdtünk, a Dallas kinti dobásai is ültek, tartották velünk a lépést az első 6-8 percben. Később viszont a Nuggets támadásai feltartóztathatatlanok voltak, a hazaiak egyre többet hibáztak, az első rövid pihenőre már 9 pontos előnyünk volt. A második negyedben tovább nyílt az olló a két csapat közt, ellenállhatatlanul játszottunk, a padról Harrington és Miller kiváló játékkal jeleskedett, mellettük Lawson lendülete vezette a csapatot. Ebben a 12 percben 37 pontot szórtunk, a félidő idején 69-42re vezettünk. Tengernyi előnnyel fordultunk a második félidőre és innentől kezdve már semmi baj nem érhette a csapatot. A harmadik negyedben nem egyszer 30 pont fölé is ment a különbség, már nem játszottunk annyira koncentráltan és a cserepad nagy részét is pályára küldte Karl bácsi. Az elsöprő különbséget csak a záró negyedben adtuk lejjebb, Millerék a hajrában pontatlanul játszottak, így a texasiak még próbálták menteni a menthetőt, de így is 12 ponttal raktuk le őket.
A legeredményesebb játékosunk Ty Lawson volt 27 ponttal, 10/15el célzott a mezőnyből és három triplát bevert. Mint említettem, a cserék közül Andre Miller és Al Harrington emelkedett ki, mindketten 18-18 pontig és 5-5 lepattanóig jutottak, a veterán PG még 5 asszisztot is osztott. Danilo Gallinari az első félidei remeklésével szállított 15 pontot, míg Nené 8 mérlege 8 pont és 7 pattanó volt. Csak Carroll és Faried nem jutottak lehetőséghez, illetve Stone és Hamilton nem lett benevezve a 13as aktív keretbe.























Szerdán került sor a csapat idei első hazai mérkőzésére, egyben az első csoporton belüli összecsapásra. A Nuggets másodszor sem kegyelmezett az ellenfelének, a Utah Jazz elleni meccset 117-110es győzelemmel zártuk.
19 ezernél is többen zsúfolódtak be a Pepsi Centerbe, hogy buzdítsák a csapatot az év első hazai meccsén. Ugyanazzal a kezdővel és ugyanazzal a 13as kerettel vettük fel a harcot a szomszédvár ellen. Az első percekben gyengén céloztunk, de a negyed végére lendületbe jöttünk, különösen Nené játszott őrületesen. Így aztán fordítottunk és az első játékrész végén 28-23as előnyben voltunk. A folytatásban is kitartott a lendület, kezdtük egyre jobban megtörni a Utah ritmusát, labdaszerzéseket és ziccer pontokat szereztünk, a különbség egyre csak nőtt, a nagyszünetben 63-46al álltunk jobban. Így a második félidő megint formalitás lett és a csapat tényleg csak a közönségnek játszott, igyekeztünk minél látványosabb pontokat szerezni, zseniális leindításokat és alley oopokat láthatott a nagyérdemű. A cserepadról ezúttal mindenki pályára került, a második félidőben főleg a kiegészítő embereknek szavazott bizalmat a mester, így Dreék megint kedvükre villogtak. A végjátékra 20+ pontos vezetéssel érkeztünk, a finisben a "harmadik számú" ötös szellős védekezése által a Jazz feljebb tudott zárkózni, így a túl nagy verést megúszták és a 100 pontot is elérték.
A meccs legjobbja nálam vitathatatlanul Nené volt, karrierje legjobb időszakát idéző formában játszott. Visszatért négyesbe, a palánktól kicsit kintebb szabadabban mozoghat és nem egyszer megverte egy az egyben a védőit, 25 pontot és 7 lepattanót szórt (10/13 FG), csupán 24 percet töltött a pályán. Al Harrington ismét bizonyította, hogy szebb napjain jó az öreg a háznál, kiváló ütemben értékesítette a tempóit, 18 pontnál és 7 pattanónál nem adta alább. A padról Andre Miller nyújtott különösen lendületes játékot, önzetlenül osztogatott, eredménye 12 assziszt lett. Rudy Fernandez is jobb ritmusban játszott a második denveri meccsén, 11 ponttal és 8 előkészítéssel jeleskedett. Ezen kívül Lawson, Gallinari, Afflalo is két számjegyű pontot ért el, de egyikük se játszott látványosan extra meccset, így is lehetett számítani rájuk. Bemutatkozott Faried és Carroll az utolsó néhány percben, de nem sok vizet zavartak.

Rögtön másnap újabb fellépés várt a csapatra és sajnos elszenvedtük az első vereséget, a Portland Trail Blazers ellen 111-102re kikaptunk idegenben.
A szokásos összeállításban játszva és szokás szerint gyengén kezdtük az első perceket. Eleinte csak futottunk az eredmény után, pontatlanok voltunk a mezőnyben és gyengén dobtunk, így az első negyed végén a Portland 30-17re meglépett. A második negyedben Lawson vezetésével sikerült lassan feljebb kapaszkodni, szerencsénk volt, hogy a Blazers elkezdett többet hibázni, nem szűkölködtek a turnoverekben és a rossz dobásokban. Végül a szünet idejére 53-53ra kiegyenlítettünk. A hosszabb pihenő után se tudtuk felvenni a harcot igazán az ellenféllel, a hazaiak folyamatosan vezettek és mindenben fölénk nőttek, de továbbra is rengeteg labdát vesztettek, ezt általában ziccerekből ki tudtuk használni. Nem nagy lemaradásból követtük őket és az utolsó negyed előtt még mindig csak 4 ponttal volt a hátrány. A negyedik negyedben egy rövid ideig fej-fej mellett haladtak a csapatok, de sajnos az utolsó 6-8 percben Crawford és Matthews kosaraival újra meglépett a Blazers, erre pedig már nem volt válasz. Csak erőlködtünk, a dobások  kimaradtak, a végére sima vereséget szenvedtünk, ami a játék képe alapján a realitás volt. Sajnos az ellenfél szó szerint fölénk nőtt, jobban pattanóztak, hatékonyabban dobtak, ilyen szellős palánk alatti védekezéssel és borzalmas dobószázalékkal nem nyerhettünk.
Borzalmasan dobtunk ezen az estén, a mezőnyből csak 40 %kal céloztunk, a triplákat pedig mindössze 20 %os hatékonysággal értékesítettük, legfeljebb közel 85 %os büntetőzésre és a 16 stealre lehettünk büszkék. Az egyetlen játékos, akivel igazán elégedettek lehetünk, az Ty Lawson volt. Az irányító 25 ponttal volt a legjobb és egymaga 8 labdaszerzést vállalt, a lefordulásokból sok pontot szerzett, de egyedül nem csinálhatott többet. Afflalo 19, Gallinari 16 ponttal követte, mindketten gyengén dobtak, különösen az olasz pocsékolta el a kinti dobásokat, ötből öt open threet szúrt el és csak 4/15el dobta a mezőnykosarakat. Nené 10 pontos, 9 lepattanós teljesítményével se lehettünk elégedettek a gyenge közép távolik miatt. A cserék közül csak Miller játszott hasznosan, 13 pontot és 8 asszisztot termelt, bár ő is gyengén dobott, de például Fernandez és Harrington kifejezetten rosszak voltak.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Portland Trail Blazers 3-0 (3 meccs)
2. Oklahoma City Thunder 4-0 (4 meccs)
3. Denver Nuggets 2-1 (3 meccs)
4. Minnesota Timberwolves 0-2 (2 meccs)
5. Utah Jazz 0-2 (2 meccs)

A közeljövő programja:

December 31., szombat, 21:30 Los Angeles Lakers - Denver Nuggets
Január 2., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - Los Angeles Lakers
Január 3., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Milwaukee Bucks
Január 5., csütörtök, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings

Két remek sikerrel kezdtünk, Portlandben viszont fáradtabban játszottunk és túl sok lövőnk tüzelt vaktölténnyel. A harmadik meccs megmutatta a csapat korlátait, a palánk alatti és a kinti védekezést jobban össze kéne hangolni, mert egy magasabb és kintről hatékonyan dobó együttes bármikor szétkaphat bennünket. Ennek ellenére szerintem elégedettnek kell lennünk az eddig látottakkal, de lenne még miben javulni.

Az óév utolsó és az újév első napján következik egy home-to-home series a LA Lakers ellen, utóbbi fellépéssel máris megkezdünk egy három meccses hazai sorozatot. Reméljük győzelmekre számíthatunk és talán a nagy riválist is el tudjuk kapni legalább egyszer.

A 2011-es egyetemi futballszezon siralmasan végződött a coloradói csapatok számára. Államunk felsőoktatási intézményei közül csupán egyetlen program érte el a Bowl-képes mérleget, a másik két első osztályú egylet jócskán negatív tartományban végzett, míg az egyetlen FCS-es csapatunk nyert meccs nélkül zárta a szezont. De most felejtsünk el minden rosszat, hiszen szerda este sor kerül az évad egyetlen általunk érdekelt a Bowl-mérkőzésére, melyen az Air Force Falcons csapatáért szoríthatunk.


























Troy Calhoun legénysége a Military Bowl-ra lesz hivatalos a december 28-i college football gameday-en. Ezt a bónuszmérkőzést 2008-ban rendezték meg első alkalommal, az idei tehát mindössze a negyedik összecsapás lesz a washingtoni trónért. Az eredeti tervek szerint Congressional Bowl-nak hívták volna a mérkőzést, de egy helyi pénzintézmény szponzorálása révén először EagleBank Bowl-ra keresztelték át, 2010 óta pedig már a Northrop Grumman, nemzetbiztonsági csoport adja a támogatást a meccshez, ezért lett Military Bowl a jelenlegi elnevezés. A mérkőzés színhelye évről évre a Washington városában található Robert F. Kennedy Memorial Stadium. A Bowl-meccsen eredetileg az ACC konferencia egyik csapata mérkőzik meg egy C-USA-es együttessel, vagy valamely hadi intézmény futball programjával. Első alkalommal 2008. december 20-án a Wake Forest 29-19-re verte a Navy-t. Egy évvel később a UCLA diadalmaskodott a Temple ellen 30-21 arányban, míg a tavalyi évben, vagyis az első Military Bowl-on a cím visszakerült egy ACC-s egyetem birtokába, mivel a Maryland 51-20-ra leiskolázta az East Carolina-t.

A 2011-es Military Bowl-on az AFA ellenfele a Toledo Rockets csapata lesz a Mid-American Conference-ből (MAC). Az ohio-i intézmény 1872 óta teljesít szolgálatot, híresek a gyógyászati, mérnöki és biológiai szakirányú képzései. A futballprogram működése kisebb megszakításokkal egészen 1917-ig nyúlik vissza, a MAC-t pedig már az '50-es évektől erősítik, ahol 13 konferencia-, és 5 divízió-bajnoki címmel büszkélkedhetnek. Legjobb időszakukat a '70-es évek elején töltötték, amikor egymást követő három esztendőben zártak hibátlan mérleggel, valamennyi évben elhódították a Tangerine Bowl-t, és például 1970-ben az AP év végi listáján a 12. helyen zártak, ami a mai napig a legkiemelkedőbb pozíció a Rockets történetében. Összesen 11 alkalommal kvalifikálták magukat bónuszmérkőzésre, ezekről 7-4-es győzelem-vereség aránnyal rendelkeznek: utoljára 2005-ben hódították el a GMAC Bowl-t, majd négy esztendő távolmaradást követően tavaly elvesztették a Little Caesars Pizza Bowl-t a FIU ellen 34-32 arányban.

Az idei szezont 8-4-es mutatóval fejezték be, mellyel a Northern Illinois (10-3) mögött a második helyen végeztek a MAC nyugati divíziójában. Gyakorlatilag csak olyan csapatoktól szenvedtek vereséget, akik előrébb rangsoroltak náluk, mint például a kiemelt Ohio State és Boise State gárdái (előbbit jelentősen megszorongatták), illetve még a BCS-es Syracuse, és a divízió-rivális Northern Illinois-tól kaptak ki szoros küzdelemben, egyaránt három-három ponttal. Menet közben a legértékesebb sikert két Bowl-ozó vetélytárs, a Temple és a Western Michigan legyőzése mellett az ősi rivális, Bowling Green elkalapálása jelentette. A Rockets különleges stílusban játszik, meccsenkénti átlagban 272 passzolt yarddal operálnak, amely a 29. legelőkelőbb statisztika a mezőnyben, mindehhez ráadásul az ország 14. legjobb futójátéka (221.2 y/g) párosul, ezzel nem sokkal maradnak el a rettegett triple option-t játszó Falcons-tól. Furcsa módon két irányítót használnak, nem egyszer egy-egy meccset felesben nyom le a két QB, a junior Austin Dantin és a sophomore Terrance Owens. A két renitens kísértetiesen hasonló statisztikákkal rendelkezett az évad végeztével, mindketten 15 TD-t és három INT-et dobtak, bár a passzolt yardok terén a másodéves kolléga bő 400 yardot ver harmadéves társára. Az első számú célpontjuk a toledói születésű Eric Page, aki mindhárom szezonjában iszonyat kiegyensúlyozottan kapja el az átadásokat, a 2011-es kiírásban 1123 yarddal és 10 beéréssel vétette észre magát. Futásban két végzős tehetségre kell odafigyelni, Adonis Thomas és Morgan Williams egyaránt 11-11 alkalommal tette tiszteletét az end zone-ban, előbbi nem sokkal maradt el az 1000 yardos határtól sem. Amely egyéni statisztika még sokatmondó lehet, a senior kicker Ryan Casano 10/13-as hatékonysággal értékesítette idén a mezőnygólokat, valamennyi hibáját 40 yard felett érte el, amely távolságból egyszer sem tudott eredményes lenni, 40 alatt viszont mindannyiszor hibátlanul célzott.






















Az Air Force a futballprogram 1955-ös fennállása óta a 22. Bowl-mérkőzésre készül, az eddigi örökmérleg 10-10-1-es statisztikát mutat, ma tehát valamelyik irányba el fog billenni a mérleg nyelve, hacsak nem döntetlenre végzünk, mint az '58-as Cotton Bowl Classic-on a TCU ellen. Nem meglepetésre az akadémiát a legtöbb esetben valamely hadászati pluszmeccsre hívták meg - az Independence Bowl-t háromból háromszor, a Liberty Bowl-t négyből két alkalommal hódítottuk el. Először fordult elő az AFA történetében, hogy a csapat az egymást követő ötödik évben is elérte a Bowl-képes mérleget, korábban két alkalommal is csak négyéves sorozathoz volt szerencsénk 1982-86-ig és 1989-1992-ig, most azonban a Calhoun-érában eddig valamennyiszer Bowl-lal búcsúztunk az évtől és az aktuális végzős sportemberektől. Ami az elmúlt időszakot illeti, a mostani sorozatban először 2007-ben váltottunk tikettet pluszmeccsre, abban az évben konkrétan az Armed Forces Bowl-on szerepeltünk, és 42-36-ra elbuktunk a California ellen. Egy esztendővel később ugyanott a Houston csapata állított meg bennünket 34-28 arányban, azonban 2009-ben már összejött a visszavágás, harmadik nekifutásra végre megszereztük az Armed Forces Bowl-t, miután 47-20-ra legyőztük az akkori 25. kiemelt Houston-t. A tavalyi esztendő utolsó napjaiban az Independence Bowl-on vettünk részt, s nagy küzdelemben 14-7-re diadalmaskodtunk a Georgia Tech felett.

2011-ben 7-5-ös mérleggel harcoltuk ki a Bowl-szereplés jogát, ami gyakorlatilag a minimális célkitűzés volt a csapat felé az esztendőt megelőzően, a vérmes reményeket viszont képtelenek voltunk megvalósítani. Vereséget szenvedtünk a Mountain West két óriásától, emellett a San Diego State és a Wyoming is elhúzta a nótánkat, így csak az ötödik helyen végeztünk a nyolc csapatos konferenciában. Az ötödik fiaskót, egyúttal az egyetlen non-conference vereséget a Notre Dame ellen szenvedtük. Ezzel párhuzamosan legyőztük mindkét rivális katonai akadémiát, a Navy-t idegenben és az Army-t itthon, így egymást követő második évben hódítottuk el a Commander-in-Chief's Trophy-t, illetve mivel november 26-án az állami rivális Colorado State-et 45-21-es főhajtásra kényszerítettük, a hagyományos Ram-Falcon Trophy is maradt a Sólymok fészkében. A csapat a nemzet második legjobb futó statisztikáját produkálta (320.3 yard/meccs), és valamennyi offenzív mutatóban közel jártunk az akadémia történetének legjobb számaihoz. Mindezt leginkább a senior RB Asher Clark sorozatbeli második 1000+ yardos szezonjának köszönhettük. Az AFA első számú futója már csak 33 yardra van Dee Dowis 3612 yardos iskolarekordjának megdöntésétől, ha esetleg sérülés nem jön közbe, akkor bizonyára a mai napon új rushing leader-t köszönthetünk az akadémia történetében. Mellette még a junior fullback Mike DeWitt, illetve az ugyancsak harmadéves Wes Cobb számít a leghatékonyabb futóknak az irányítókon kívül. Az utolsóéves Tim Jefferson a 2011-es évben 1478 passzolt, illetve 492 futott yardot termelt, 12+10 TD-vel egybekötve, így mindenképpen sikeres éveket fog maga mögött hagyni a mai nappal. A kevés passzjátékunk legfőbb célpontja mostanában a végzős Zack Kauth volt (543 elkapott yard), megelőzve az elmúlt évek legjobbját, a return specialista Jonathan Warzeka-t (392), aki szintén egyetemi pályafutása búcsúmérkőzésére készül.

A fentebb említett nagy neveken kívül az utolsó egyetemi meccsét játszhatja a mai napon többek közt az All-MWC 2nd team-be jelölt LB Brady Amack, a defensive back P.J. Adeji-Paul, Jon Davis, Josh Hall és Anthony Wright, az OL-ból Jeff Benson, Michael Hester és A.J. Wallerstein, a TE Joshua Freeman, illetve a DL-ember Ross Fleming, Ryan Gardner és Zach Payne.

A mai Military Bowl-on összecsapó két csapat korábban soha nem játszott még egymás ellen, így túl sok következtetést nem vonhatunk le. Mindössze annyit tudunk, hogy az Air Force 1-1-es mérleggel rendelkezik a MAC-csapatok ellen, mindkétszer a Kent State-tel mérkőztünk meg évtizedekkel ezelőtt. Idén 4-1-es, Calhoun irányítása alatt összességében 17-8-as a mérlegünk a konferenciánkon kívül csapatok ellen. Küzdelmes mérkőzésre van kilátás, túlnyomó többségében mindkét csapattól futásokra számíthatunk, bár a Rockets passzjátéka is eredményes lehet, de - stílszerűen - a coloradói légi elhárítás a hatodik legjobb az egész első osztályban, meccsenkénti alig 162.7-es átlaggal. A Toledo általában sok pontot szerez, viszont a mieink mindössze 15.8 pontot kaptak a legutolsó öt fellépésen, ugyanebben a periódusban ráadásul 15 turnovert is kikényszerítettünk az ellenfelektől.

Az év legfontosabb coloradói egyetemi futball meccse szerda este, 22:30-tól veszi kezdetét. A Bowl-mérkőzéseket az interneten is általában tökéletes minőségben lehet nézni, így a soron következő Military Bowl megtekintése államunk valamennyi sportrajongója számára kötelezően ajánlott!

A naptári esztendő végéhez közeledve ismét összegyűjtöttük az Óév leglátványosabb denveri sportpillanatait. Úgy gondoltuk, hogy kellemes lesz visszanézni azokat a lélekemelő momentumokat, amelyek 2011-ben értek minket, mindenre elszánt Denver-szurkolókat, s amelyekre most, illetve akár majd évek távlatából is meleg szívvel tudunk visszagondolni. Még ha nem is lehetünk maradéktalanul elégedettek csapataink idei szereplésével, azért azt biztosan állíthatjuk, hogy sportolóink ebben az esztendőben is bőven okoztak kellemes pillanatokat számunkra. Mindez a következő videó összeállításunkból is maradéktalanul kiderülhet.

Február 10.: Arron Afflalo utolsó másodperces győztes dobása a Dallas Mavericks ellen:



Néhány héttel az emlékezetes Anthony-csere előtt történt, hogy februárban a későbbi bajnok Dallas elleni hazai mérkőzés végjátékában a Nuggets első számú játékosa, Melo már kipontozódott, és nélküle kellett valahogy megnyernie a meccset a rájátszásért igyekvő csapatnak. Húsz másodperccel a vége előtt támadást vezethettünk a győzelemért 119-120-as állásnál, Billups felvitte a labdát, de képtelen volt fault-ot kiharcolni, majd kétségbeesetten Afflalo-hoz passzolt, a nagyszerű formában játszó dobóhátvéd pedig a tripla vonal közeléből az utolsó másodpercben még el tudta engedni a dobást, amelynek sikerességével a szezon egyik legemlékezetesebb végjátékában diadalmaskodtunk.

Március 19.: Jamie Smith óriási gólja a Portland Timbers ellen:



A bajnoki címvédő Rapids 2011-es nyitómérkőzését hatalmas érdeklődés várta a Dick's Sporting Goods Park-ban, s a csapat valóban bajnokhoz méltó játékkal iskolázta le a ligához újonnan csatlakozó Portland Timbers együttesét. A coloradói labdarúgók villámrajtot vettek, az első 30 perc játék alatt három találattal sokkolták az oregoni vendégeket, melyek közül a harmadik gól volt a legemlékezetesebb. A skót bal szélső Jamie Smith már az MLS-szezon első fordulójában az év egyik legszebb gólját lőtte, miután a középen, a kaputól jó 20 méterre elé került egy lecsorgó labda, ő pedig állítás nélkül, azonnal tüzelt, méghozzá nyílegyenesen a kapu jobb felső sarkába, végképp padlóra küldve a már amúgy is támolygó ellenfelet.

Július 3.: Peet Poillon szólógólja a Boston Cannons ellen:



Az Outlaws 2011-ben is bajnokesélyesként menetelt, és sajnos idén sem változott a tendencia, a város kültéri lacrosse-osai ismét elbuktak a kupagyőzelem célegyenesében. Az arra felé vezető úton viszont több emlékezetes jelenet volt köthető a játékosok nevéhez, az egyik ilyet a Függetlenség napja keretében rendezett összecsapáson a középpályás Poillon okozta. A sportág történeti nézőrekordot jelentő mérkőzésen hatalmas küzdelmet vívtunk a későbbi bajnok Boston Cannons-szal, menet közben Poillon szerzett különösen látványos találatot, elhúzott a bal szélen, középre adást imitáló cseleivel több védőt megtévesztett, majd kapura tört, és a kapust nagyszerű cselekkel kibillentette, végül elegánsan a ketrecbe helyezett a teljesen meghülyített bostoni hálóőr felett.

Július 23.: Kosuke Kimura saját térfélről szerzett gólja a New England Revolution ellen:



Július végén a Rapids zaklatott mérkőzést játszott, kiélezett küzdelemben éppen 1-1-es döntetlenre álltunk a Revs elleni hazai találkozó utolsó tíz percébe fordulva. Ekkor azonban csodát látott a DSGP népes publikuma, Kosuke Kimura ugyanis a saját térfeléről lőtt emlékezetes találatot. A nagy góljairól híres japán hátvéd nem első szándékból volt eredményes, hiszen később elmondta, hogy Folan-t szerette volna megjátszani egy hosszú indítással, a labda azonban túl hosszú volt a támadónak, ám a rossz ütemben kifutó kapust is kellőképpen megzavarta, amikor az lepattant előtte, majd a feje fölött egyenesen a hálóba pattogott. Végül mégsem volt felhőtlen az örömünk, mert a mérkőzés végeredménye a parádés találat ellenére döntetlen lett.

Augusztus 5.: Brian Mullan bombagólja a Columbus Crew ellen:



Néhány hét múlva ismét a labdarúgók szolgáltattak az aranypillanatok közé dukáló megmozdulást. A Columbus Crew elleni hazai rangadó éppen gól nélküli döntetlenre állt, de a második félidő elején rámenős támadásokat vezettünk, majd az 54. percben végre sikerült betalálnunk - na, de még hogy! Thompson keresztpassza Mullan-t találta meg a jobb oldalon, aki hátra lépett az átadásért, majd az előtte lévő üres területre futott, és a kaputól közel 30 méterre védhetetlen csodagólt intézett Hesmer kapujának bal felső sarkába. A nem mindennapi találat később győztes gólnak bizonyult, a Crew képtelen volt válaszolni, 2-0-ra nyertünk.

November 4.: Matt Duchene karrierje első mesterhármasa a Dallas Stars ellen:



Napjaink legjobb és legkedveltebb coloradói jégkorongozója, Matt Duchene pályafutása egyik komoly mérföldkövéhez érkezett el az ősszel, hiszen a Dallas Stars elleni idegenbeli összecsapáson megszerezte karrierje első hat-trick-jét az NHL-ben. A 19 esztendős tehetség mindhárom harmadban egy-egy zseniális találatot szerzett, így bár a 13 gólt hozó, őrült mérkőzésen az Avs húzta a rövidebbet, Duchene egyéni teljesítménye kapcsán bőven volt okunk az ünneplésre. Első gólját egy palánk mellőli befordulást követően szerezte, a másodiknál egy rövid felszabadítást vágott a hálóba éles szögből, a harmadikat pedig egy félelmetes szólót követően ütötte Lehtonen-nek.

November 17.: Tim Tebow 95 yardos győztes akciója a New York Jets ellen:



Az esztendő utolsó hónapjaiban egyértelműen a Broncos szereplése kápráztatta el a denveri sportrajongók szívét. Az amerikai futballistáink talán legemlékezetesebb fordítását a New York Jets ellen láthattuk, amikor 3-10-es, majd 10-13-as hátrányból jöttünk vissza, méghozzá minden idők egyik leglátványosabb befejező drive-jával. Az utolsó öt percen belül a csapat egy 95 yardos támadást vezetett, amelyet stílszerűen az irányító Tebow maga fejezett be egy szenzációs 20 yardos futással. A másodéves QB újabb káprázatosan levezényelt fordítását követően már óhatatlan volt, hogy ne mindenki a Broncos történetének legjobb játékosához, John Elway-hez hasonlítsa őt.

December 11.: Matt Prater 51 yardos hosszabbításos győztes mezőnygólja a Chicago Bears ellen:



Pár fordulóval később újabb őrületes Broncos-comeback-nek lehetettünk szemtanúi, december 11-én újabb nagy fordítás történt a Sports Autorithy Field at Mile High Stadium-ben. A Bears elleni találkozón tíz pontos hátrányból egyenlítettünk ki az utolsó két percben, majd a hosszabbításban a győzelmet is kiharcoltuk. A kötélidegű rúgó Matt Prater előbb a rendes játékidő utolsó másodperceiben egyéni csúcsbeállítást jelentő 59 yardról értékesített egy mezőnygólt, majd a hosszabbításban 51 yardos távolságból bombázott gátlástalanul a póznák közé, ami akkor a csapat sorozatbeli hatodik győzelmét jelentette.

Tovább tartott a Colorado Avalanche hazai nyerési sorozata, a legutóbbi három otthoni meccset megint megnyertük, így sikerült megdönteni a korábbi klubrekordot 2003ból, azzal hogy zsinórban 8szor győztünk a Pepsi Centerben. Az utolsó győzelemmel ráadásul hosszú hetek után újra .500 fölé küzdöttük magunkat.
























December 19én hétfőn a Philadelphia Flyers ellen arattunk 3-2es sikert büntetőkkel, ez volt sorozatban a hatodik hazai győzelem.
Továbbra is számos sérültünk volt, a védelemből kivált Quincey és Wilson, a szélekről pedig Kobasew, Yip,  Jones hiányzott, az egyetlen tartalékként Van Der Gulik nem lépett pályára. A kapuban a legutóbbi jó teljesítményen felbuzdulva, ismét a veterán Giguere kezdett.
Az első harmad nem indult a legjobban, kicsit lassan vettük fel a ritmust, a Philly frissebben játszott és több helyzetük is volt. A vendégek két emberelőnyös lehetőségükből az egyiket gólra váltották, másfél perccel a vége előtt tiszta helyzetből Hartnell piszkálta be a pakkot. A második harmadban gyorsabban kezdtünk el játszani és egyre több lehetőségünk volt a gólszerzésre. Végül a 33. minutumban O'Brien távoli löketét a jól helyezkedő Gabriel Landeskog kotorta a kapuba. Tovább tartott az Avs nyomás és a harmad legutolsó percén belül szerencsés góllal a vezetést is átvettük, Malone tette középre a korongot, ami egy védőn és T.J. Galiardin egyaránt irányt változtatott, utóbbi korcsolyájáról a hálóban kötött ki. Nem volt szándékos a mozdulat, Gally is csak forgatta a fejét, hogy hova került a játékszer. A folytatásban a fehér-narancsok próbálkoztak, de inkább erőlködés volt részükről a görcsös támadó játék, nagyon úgy nézett ki, hogy kitart a denveri vezetés a végéig. Nem így történt, 19 másodperccel a rendes játékidő lefújása előtt a hatalmas kapu előtti kavarodásban nem tudtunk tisztázni, Briere a gólvonal mögé erőszakolta a korongot. A hosszabbításban nem esett gól, a büntetőpárbaj alatt háromból három kísérletet bevertünk (Hejduk, Duchene, O'Reilly), a Flyers csak kettőig tartotta a lépést, Read hibájával mi nyertük a meccset.
Izgalmas összecsapás végén diadalmaskodtunk, megküzdöttünk a két pontért és kis szerencsével sikerrel jártunk. Landeskog a hatodik gólját lőtte a szezonban, november 8. óta az elsőt, azóta sem játszott rosszul, de a góllövéssel kicsit hadilábon állt. A lassabban formába lendülő Galiardi már ötödször volt eredményes, noha ehhez a gólhoz nem sok köze volt. Utóbbi találatánál jegyezte első NHLes pontját az újonc Malone, aki meccsről meccsre egyre meggyőzőbb a kevés lehetőség ellenére. Érdemes még megjegyezni a sokat kritizált Johnson fejlődését, a hátvéd több mint 25 perc alatt első osztályú védő munkát végzett és egy assziszt jutott neki. Giguere egymást követő második meccsén vezette sikerre a csapatot 31 lövést hárítva.

Két nappal később újabb hazai meccs és újabb hazai győzelem következett, a St. Louis Blues ellen rendes játékidőben győztünk 3-2re.
Egyetlen helyen változtattunk az összeállításon, Brophey ült ki és Van Der Gulik foglalt helyet McClement és Malone sorában. Quincey állítólag egészséges volt, de maradt scratch és Hunwick játszott. Giguere sorozatban a harmadik mérkőzésen kapott lehetőséget kezdőként.
Nagyszerű indult számunkra a meccs, egy támadó harmadban megnyert bulit követően Hunwick kinti lövésébe Paul Stastny ért bele úgy, hogy a korong egyenesen az ex-Avs kapus Elliott hálójába vágódott. Másfél minutum sem telt el és újra köszöntöttük a tavalyi denveri portást, Elliott kapitálisat hibázott, Porter belőtt korongját röviden tette le a védőjének, Cody McLeod köszönte szépen és könnyű találatot szerzett. Az első öt percben két góllal sokkoltuk a STLt, ennek ellenére hamar megrázták magukat és a harmad további részében ők játszottak fölényben. A szünet után is folytatódott a zenészek lendülete, három perc elteltével a kapitány Backes óriási bomba góljával zárkóztak közelebb, féltávnál pedig egykori játékosunk Stewart vert be egy közeli kipattanót. 2-2re módosították az állást és egyre komolyabb lendületben játszottak a vendégek, kezdtünk bajba kerülni. Azonban a 35. percben újabb fordulat történt, a 3. sor vezetett egy kontrát, aminek végén Jay McClement VDGnek szánt passza az egyik menteni igyekvő védőről került a ketrecbe. A második harmad végén előnybe kerültünk és ellentétben a 2-0s vezetéssel, ezt már nem adtuk le később sem. A Blues hiába nyomott nagy erőkkel az utolsó játékrészben, remek védekezéssel tartottuk magunkat és kiszenvedtünk a két pontot.
A kapura lövésekben 39-22es fölényben volt a vendég csapat, sajnos a végére teljesen felborult a pálya, de mégis volt tartásunk és a lefújásig megőriztük a vezetést. Stastny a 11. gólját szerezte, McLeod a másodikat, mindkettő emlékezetes volt. McClement győztes góllal köszöntötte korábbi klubját, egyúttal már hatodszor talált be és a csapat motorja tud lenni az alsóbb sorokból. EJ és Hejda megint szolidan védekezett, a cseh assziszttal és +1gyel zárt. Giguere a 37 védése közben két védhetetlen gólt kapott, megint magabiztos produkcióval vette ki a részét a győzelemből.






















Két napra rá, azaz múlt péntek este volt esedékes a soron következő fellépésünk, az eddigi utolsó mérkőzésen hosszabbításban 2-1re legyőztük a Tampa Bay Lightning csapatát.
A siker receptjén nem változtattunk, egy az egyben ugyanaz a csapat játszott, mint a Blues ellen, megint egyedül Brophey maradt ki és Giguere zsinórban negyedszer védett, Varlamov jegelése tovább folytatódott.
Rettentő lassan lendültünk játékba, az első harmadban végig fásultan mozogtunk és pontatlanul játszottunk. A Tampa uralta a pályát, 14-5ös lövési fölényt dolgoztak ki a nyitó 20 percben és több komoly helyzetük is volt a vezetés megszerzésére. Sokáig tartottuk magunkat, de az utolsó két minutumon belül már nem menekültünk, komolyabb helyzet nélkül szereztek gólt, Kubina nem annyira jól sikerült lövése Giguere lábai között sodródott a ketrecbe. Hátrányban kezdtük a középső harmadot, de a rövid pihenő alatt sikerült felpörgetni magunkat, fokozatosan kezdtünk egyre jobban játékba lendülni és a 30. percben a várva várt egyenlítés is megérkezett. Hejduk és O'Brien játszottak össze a kék vonalnál, a hátvéd kemény lövése messzire pattant ki Garonról, a szemfüles Ryan O'Reilly könnyen értékesítette a reboundot. A lendületes második harmad 1-1es eredménnyel ért véget, majd a folytatásban is támadásban maradt az Avs, és amekkora fölényben volt a Bolts az első menetben, a harmadikban a mieink alakítottak ki hasonló nyomást. O'Reillyék hiába döngettek ezerrel, nem sikerült bebrusztolni a győztes gólt, közel jártunk hozzá, de hosszabbítást kellett játszani. Már csak másfél perc volt hátra az OTból, amikor sikerült lezárnunk a mérkőzést, Matt Duchene indult meg a kék vonalnál kapott koronggal a bal szélen, a sarok közeléből megeresztett lövése a rövid sarkot hanyagul fogó kapus lábai között a hálóba vágódott, ezzel megnyertük a mérkőzést a túlórában.
A lassú kezdés után nagyszerűen jöttünk lendületbe és a meccs második felében egyértelműen az uralmunk alatt zajlott a mérkőzés. A két fiatal center villanása szállította az újabb győzelmet: O'Reilly 8., Duchene 12. alkalommal volt eredményes. A 9es pályafutása második hosszabbításos győztes találatát ünnepelte egy nem mindennapi góllal. Giguere 29/30as statisztikával védett, a gólban vastagon benne volt, azt leszámítva viszont hibátlanul teljesített egész este, voltak pillanatok amikor meccsben kellett tartania a csapatot. A rutinos kapus zsinórban negyedik kezdő meccsén negyedszer szállított győzelmet, ezzel megduplázta idei sikerei számát, 8-4es mutatóval és 93.4 %kal karácsonyozhat. Mindenben lepipálja a drágán hozott Varlamovot, egyre inkább úgy néz ki, hogy az orosz kiszorult a csapat kapujából.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Minnesota Wild 20-11-5, 45 pont
2. Vancouver Canucks 21-12-2, 44 pont
3. Calgary Flames 17-15-4, 38 pont
4. Colorado Avalanche 18-17-1, 37 pont
5. Edmonton Oilers 15-16-3, 33 pont

A közeljövő programja:

December 27., kedd, 00:00 Minnesota Wild - Colorado Avalanche
December 28., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - Winnipeg Jets
December 30., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes
Január 1., vasárnap, 02:00 Anaheim Ducks - Colorado Avalanche

A hazai győzelmi sorozattal elmozdultunk a csoport utolsó helyéről és a konferenciában is feljöttünk a 12. helyre, lenne még hová haladni. 3 pontra vagyunk a POtól. Ezen a héten négy mérkőzésünk lesz, kettő idegenben, ahol mostanában kevésbé megy, de akár az itthoni sikerek számát is gyarapíthatjuk két alkalommal. Remélhetőleg sikerült elkapni a lendületet és versenyre kelhetünk a rájátszásért a többi nyugati csapattal.

- Tóth Milán írása -

Ugyan felkészülési mérkőzésén nyert az egyetemi kosárlabda-bajnokság Big Sky konferenciájában szereplő University of Northern Colorado férfi csapata, B. J. Hill vezetőedző együttese a szezon első 11 mérkőzésén csupán három alkalommal hagyta el győztesként a pályát. A Bears tavaly megnyerte konferenciáját, ám most három sikere mellett már nyolc alkalommal veszített a non-conference meccseken.




















A Chadron State ellen november elsején játszott a Bears, a felkészülési mérkőzésen pedig a coloradóiak simán, 89-65-re diadalmaskodtak. A mérkőzés legeredményesebbje a keret egyetlen negyedéves hallgatója, a magas ember Mike Proctor volt. A kosaras 14 pontja mellett hat lepattanót is szerzett, a többiek igazságosan osztoztak a pontokon.

A szezon első tétmeccsén, november 12-én a jó erőkből álló New Mexico State ellen bizonyíthattak Proctorék, ám a 41-41-es félidőt követően a vendégek 89-75-re legyőzték mieinket. Hill a Huskisson, Proctor, Osborne, Garnica, Unruh ötöst jelölte a kezdőbe, a mérkőzés legeredményesebbje a másodéves bedobó Tate Unruh volt 15 ponttal.

Három nappal később a Wyoming otthonában 75-56-os vereséggel zárt a csapat, így Paul Garnica 18 pontja is hiábavaló volt. Mellette még némi meglepetésre két fiatal tehetség, Huskisson és Osborne tettek ki magukért különösen. Érdekesség, hogy egy évvel ezelőtt a Bears 31-4-re is vezetett már a Cowboys ellen, de most a hazaiak léptek meg a mérkőzés elején hét ponttal, és az előnyüket végig megőrizték.

Következő négy mérkőzését a South Padre Island Invitational Tournament keretein belül játszotta Hill csapata. Az első két találkozót elveszítették, ám a másik két mérkőzésen már örülhettek Proctorék. Paul Garnica tavaly is jól játszott a szezon első felében, ezen a szokásán idén sem változtatott. A UNI (69-78) ellen 22, az Iowa State (82-90) ellen pedig 15 pontig jutott. Azonban a második mérkőzésen nem ő volt csapata legeredményesebbje, hanem 16 ponttal a freshman Tim Huskisson. Fontos megemlíteni, hogy mellettük Proctor 14, Unruh 13, míg a csereként beállt Addo 15 pontot dobott. A sophomore Connor Osborne a Western Carolina ellen megnyert mérkőzésen (74-57) karriercsúcsot jelentő 16 pontot szórt, míg a Southern University elleni sikerből (77-57) mind a 11 pályára lépő játékos pontszerzéssel vette ki a részét. Garnica karriercsúcsot döntött öt gólpasszával, míg az újonc Bryce Douvier nyolc pontig jutott 11 perc alatt – természetesen ez is egyéni csúcs egyetemi kosárlabda-karrierjében.

Ezt követően kellemetlen meglepetésre, a utah-i Westminster december 1-én 73-60-ra nyert a Bears otthonában. A mieink legeredményesebbje a 16 pontot dobó Tate Unruh volt, de Paul Garnica is csupán két egységgel maradt el tőle.

Két nappal később az alacsonyabb osztályú helyi csapat, Johnson & Wales ellen már győzelmet ünnepelhetett a hazai publikum, 98-66-ra győztek a Macik. A csereként beálló Emannuel Addo 17 pontig és 10 lepattanóig jutott, ezzel a teljesítményével pedig kiérdemelte a mérkőzés MVP-jének járó elismerést. Vele együtt összesen hatan szereztek két számjegyű pontot a szezon legtermékenyebb meccsén.

A folytatás jóval kevesebb sikerrel kecsegtetett az UNC számára, akik december 14. és 22. között újabb három vereségbe szaladtak bele esélytelenebb csapatként. A Denver 71-65-re, a #10 Marquette 93-72-re, a Colorado State pedig 92-78-ra nyert Garnicaék ellen. Mindhárom mérkőzésen Tate Unruh volt a legeredményesebb: a Pioneers ellen 19, míg a másik két mérkőzésen 25 pontig meg sem állt. Mellette még legfeljebb Paul Garnica újabb 18 pontos teljesítményét lehetett kiemelni, amelyet a DU ellen vitt véghez.

Meglehetősen szerényen teljesít a csapat, az irányító Beitzel távozásával komoly veszteség érte a tavaly még Madness főtáblán járó együttest, de remélhetőleg a lassabb rajt után a 2011/12-es évadban is magunkra tudunk még találni. A szezon legfontosabb szakasza hamarosan megkezdődik, a naptári év utolsó napján a Northern Arizona lesz az ellenfél hazai pályán a szezon legelső konferencia-mérkőzésén.

December 7-től 21-ig szavazhattak olvasóink, hogy kik voltak a 2011-es esztendő legjobb atlétái a denveri sportéletben, azáltal hogy a szerkesztőségünk által kijelölt 20 fős listáról öt nevet választottatok ki a megfelelőnek vélt erősorrendben. Blogunk történetében immár harmadik alkalommal került sor az évzáró szavazásra, idén ismét nagy érdeklődés övezte a voksolást. Köszönjük a szavazatokat valamennyi igazi sportrajongónak!

Karácsony alkalmára a végeredmény is megszületett, ezzel kedveskedünk az ünnep jóvoltából hűséges olvasóink és szavazóink számára, akiknek ezúton kívánunk kellemes Karácsonyt és boldog új évet, remélve, hogy 2012-ben is követni fogjátok blogunk bejegyzéseit!

Emlékeztetőül az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kapott, ezek alapján alakult ki a végeredmény:





















Három éves történetünk legszorosabb küzdelmét láthattuk a 2011-es választásokon, mindössze két szavazatpont döntött városunk legkiemelkedőbb csillagai közt. A tűzijáték győztese a Rockies shortstop-ja, Troy Tulowitzki lett, ezzel zsinórban a harmadik évben végzett a legjobb négy között, és 2010 után újra egy baseballos hódította el az elismerést. A második helyen a Broncos irányítója, a csodatevő Tim Tebow végzett, hajszálon múlott, hogy nem a Vadlovaknak merőben új szemléletet biztosító tehetség diadalmaskodott. Kettejük mögött a többiek jócskán lemaradtak, a dobogó harmadik fokára még napjaink legjobb coloradói jégkorongozója, Matt Duchene állhatott fel. A rendkívül előkelő negyedik helyet csípte el a Nuggets csupaszív, szélvészgyors irányítója, Ty Lawson, megelőzve az ötödik helyen egy újabb Avalanche-hokist, a center Ryan O'Reilly-t. Mögötte is szoros volt a küzdelem, mindössze néhány pont választotta el a sportolókat egymástól, a legjobb labdarúgó, Jeff Larentowicz hetedik lett, míg a tavalyi győztes baseballos, Carlos Gonzalez-nek 2011-ben a nyolcadik helyezéssel kellett beérnie. A top10-ben még további két Broncos-játékos foglalt helyet, vagyis mind a négy futballista a mezőny első felében végzett. Érdekes volt még, hogy a 13-14. helyen David Jones és Brendan Mundorf között csak a több harmadik helyes voks döntött a hokis javára a field lacrosse-ossal szemben. Amint látható, a mezőny második felében is szoros volt az eredmény, és legnagyobb örömünkre mind a 20 jelöltre érkezett legalább néhány voks.

A 2011-ES ÉV LEGJOBB DENVERI SPORTOLÓI - VÉGEREDMÉNY:
(név, csapat, pontszám, 1. hely + 2. hely + 3. hely + 4. hely + 5. hely)

1. Troy Tulowitzki (Colorado Rockies) 287 pont (18+11+7+5+3)
2. Tim Tebow (Denver Broncos) 285 pont (19+10+6+3+5)
3. Matt Duchene (Colorado Avalanche) 151 pont (8+6+6+3+5)
4. Ty Lawson (Denver Nuggets) 121 pont (6+6+3+4+5)
5. Ryan O'Reilly (Colorado Avalanche) 114 pont (5+5+6+3+4)
6. Eric Decker (Denver Broncos) 107 pont (4+7+3+2+5)
7. Jeff Larentowicz (Colorado Rapids) 99 pont (3+4+8+4+5)
8. Carlos Gonzalez (Colorado Rockies) 91 pont (4+5+2+4+5)
9. Willis McGahee (Denver Broncos) 74 pont (2+3+6+5+2)
10. Champ Bailey (Denver Broncos) 68 pont (3+2+4+5+4)
11. Arron Afflalo (Denver Nuggets) 56 pont (0+5+4+4+6)
12. Todd Helton (Colorado Rockies) 51 pont (0+4+5+2+3)
13. David Jones (Colorado Avalanche) 40 pont (0+2+4+5+2)
14. Brendan Mundorf (Denver Outlaws) 40 pont (0+2+3+7+2)
15. Caleb Folan (Colorado Rapids) 36 pont (1+1+2+3+6)
16. John Grant Jr (Colorado Mammoth) 32 pont (1+0+2+5+4)
17. Gavin Prout (Colorado Mammoth) 20 pont (0+1+2+2+2)
18. Drew Moor (Colorado Rapids) 13 pont (0+0+1+3+3)
19. Drew Westervelt (Denver Outlaws) 9 pont (0+0+0+4+1)
20. Chris Levis (Colorado Mammoth) 4 pont (0+0+0+1+2)

Ezzel párhuzamosan az esztendő legjobb újonc sportolóira is vártuk a szavazatokat. Az elsőévesek külön versenyében az öt jelölt közül egyre lehetett szavazni, akit a legjobbnak véltetek. A szavazáson nem történt meglepetés, a nagy esélyes Von Miller (Denver Broncos) a szavazók két harmadát maga mellé állítva, toronymagasan végzett a trónon. Azért a második helyezett jégkorongozó, Gabriel Landeskog nevéhez is szép számmal regisztráltunk szavazatokat, míg a dobogóra még a baseballozó Rex Brothers fért oda, egyetlen szavazattal leutasítva onnan a lacrosse-bohóc Connor Martin-t. Négyükkel ellentétben sajnos a sereghajtó Billy Bitter-re egyetlen szavazat sem érkezett.

A 2011-ES ÉV LEGJOBB DENVERI ÚJONCAI - VÉGEREDMÉNY:

1. Von Miller (Denver Broncos) 45 szavazat
2. Gabriel Landeskog (Colorado Avalanche) 16 szavazat
3. Rex Brothers (Colorado Rockies) 4 szavazat
4. Connor Martin (Colorado Mammoth) 3 szavazat
5. Billy Bitter (Denver Outlaws) 0 szavazat



 

A múlt fordulóban odalett a Denver Broncos hat meccses veretlen sorozata, viszont két mérkőzéssel az alapszakasz befejezése előtt a csapat változatlanul őrzi vezető helyét az AFC West-ben, és már nem sok választ el minket a rájátszástól. Az utószezon felé rendkívül fontos lépést tehetünk a mai napon, ugyanis Tebow-ék rendhagyó módon szombat este, 19 órától küzdenek meg a Buffalo Bills vendégeként.




















Aktuális ellenfelünk a liga alapító tagjai közé tartozik, hozzánk hasonlóan a Bills is 1960-ban kezdte meg szereplését az AFL-ben, és az előző ligában eltöltött egy évtized alatt négyszer jutottak be a playoff-ba, két alkalommal AFL-győztesként zártak, pechjükre ezek még a Super Bowl éra előtt történtek. A két bajnokság fúzióját követően, vagyis 1970-től mind a mai napig az AFC East divízióban szerepelnek, olyan hírhedt riválisok társaságában, mint a Patriots, a Jets és a Dolphins. Az NFL-kezdet finoman fogalmazva is nehézkesre sikeredett számukra, első három évüket negatív tartományban zárták, első ízben 1974-ben kóstolhattak bele a rájátszás illatába, de ott is csak egy meccs adatott meg nekik. Ekkoriban a franchise arca a running back O.J. Simpson volt, az 1969-es draft legelső választása a futballpálya mellett a filmvásznon is jelentős sikereket ért el. Az "Electric Company" jelzővel illetett OL mögött 'Juice' volt a liga történetének első játékosa, aki a 16 meccses alapszakaszban elérte a 2000 futott yardot. Azonban O.J. hiába parádézott, a csapat egyetlen egyszer jutott be vele a rájátszásba, azon kívül jórészt mínuszos szezonokat produkáltak sorozatban.

A nagy változást az 1980-as esztendő hozta el, az akkoriban kinevezett vezetőedző, Chuck Knox irányítása mellett ugyanis ebben az évben győzték le először az ősi rivális Dolphins-t, illetve a 11-5-ös mérleg kapcsán az első divízió bajnoki cím is ehhez volt köthető - de PO-meccset továbbra sem tudtak nyerni. Egy évvel később végre mentek egy kört a rájátszásban, de a divisional round-ban a Bengals megállította őket. Újabb változás vált szükségessé, így a '82-es sikertelen, csonka évet követően az 1983-as drafton irányítót választottak. Emlékezhetünk rá, hogy ezen a börzén Elway volt az 1/1-es pick a Baltimore Colts által, később pedig a Broncos-hoz került, míg az első kör, 27. helyén bizonyos Dan Marino kelt el a rivális Dolphins által. A Bills a 14. választásból a University of Miami tehetségét, Jim Kelly-t húzta, aki azonban a hideg buffalói időjárásra és a csapat szerény szurkolói támogatására hivatkozva, nem akart hozzájuk igazolni, ezért néhány szezon erejéig az USFL-be szerződött, ahol 1984-ben MVP címet is szerzett, és sorra döntögette az ottani rekordokat.


















A vegetálás tovább tartott, két 2-14-es szezont követően pedig Kelly végre beadta a derekát, és az 1986-os szezontól kezdve már a Bills-t irányította - úgy látszik, kiderült az ég Buffalo környékén. A várva várt messiás az első két évben még nem tudott csodát tenni, aztán viszont megkezdődött a Bills sikerkorszaka. Kelly 11 év alatt 8-szor vezette rájátszásba a bandát, '88 és '96 között csak egyetlen alkalommal nem voltak tagjai a PO mezőnyének. A liga történetében egyedülálló módon azonban a csapat egymást követő négy évben vesztette el a SB-t, 1990-93-ig mindannyiszor bejutottak a nagydöntőbe, de minden egyes alkalommal ők húzták a rövidebbet. A legelső esetben, '90-ben 13-3-as mérleggel söpörték be a divízió bajnoki címet, majd a playoff első körében lélekemelő sikert arattak a Miami felett (44-34), a konferencia-döntőben pedig az Oakland-et verték rommá (51-3), ám a 25. Super Bowl-on elképesztő küzdelemben a New York Giants 20-19-re legyőzte őket. Jövőre visszatértek a tűz közelébe, újabb 13-3-as alapszakasz után végig robogtak a playoff-on, de a fináléban ezúttal a Redskins ütötte el őket a bajnoki címtől 37-24-es eredménnyel. 1992-ben csak másodikok lettek a csoportban, így Wild Card körre kényszerültek, mégis újra elérték a SB-t, ekkor viszont a Dallas Cowboys sokkolta őket 52-17-re. A következő  esztendőben 12-4-gyel abszolválták a reguláris bajnokságot, két sikeres PO-meccs után azonban a rematch-en újra a Cowboys örülhetett (30-13). Négy elvesztett SB után érthető volt a visszaesés, egy év szünetet után ugyan még Kelly-vel kétszer ott voltak a rájátszásban, de újabb döntő közelébe már nem tudtak kerülni. Az irányító 1996-ban köszönt el a csapattól, négyszeres AFC-bajnokként és négyszeres Pro Bowl-résztvevőként, nem sokkal az elérhetőségét követően beválasztották a Pro Football Hall of Fame-be, és 12-es mezszámát is visszavonultatták egykori klubjánál.

Az azóta eltelt másfél évtized nem tartozik a Bills történelemkönyveinek aranyoldalai közé, 1999 óta nem jártak a rájátszásban, az utolsó hat szezon mindegyikét negatív mérleggel zárták, tavaly például 4-12-vel szégyenszemre egészen a 30. helyig süllyedtek. A 2011-es szezon előtt se várt tőlük senki jobb teljesítményt, mégis átmenetileg az idény egyik meglepetéscsapata voltak: háromból három győzelemmel kezdték az évet, menet közben álltak 4-1-gyel és 5-2-vel is, az utóbbi hét fellépésüket viszont kivétel nélkül mind elvesztették. A figyelemreméltó rajt során például két közvetlen riválisunkat, a KC-t és az OAK-t is legyőzték (a SD-től december 11-én simán kikaptak), de komoly skalpnak számított a Patriots és az Eagles két vállra fektetése, ill. a Redskins elleni 23-0 ugyancsak megsüvegelendő eredmény volt. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor pont a jó csapatok ellen arattak győzelmeket, amikor pedig papíron könnyebb lett volna a schedule, akkor kezdtek folyamatos vereségekbe, az október 30-i diadal óta ugyanis a NY Jets és a Dolphins kétszer, a Cowboys, a Titans és a Chargers egyszer-egyszer ment át rajtuk. Így az már biztos, hogy ezúttal is a Bills részvétele nélkül rendezik majd meg a rájátszást.

Napjaink csapatában jóval nehezebb igazi meghatározó játékosokat kiemelni, mint a régmúlt történetéből. Az irányító Ryan Fitzpatrick soha nem tartozott a jobb QB-k közé, azért zsinórban harmadik évben tol le egy szezont kezdőként a Bills-ben, és egymást követő második idényben zárhat majd 3000 passzolt yard felett. A Harvard-on végzett irányító meglehetősen hektikusan teljesít, nagy eséllyel mind a TD-k, mind az INT-ek számában egyéni rekordot fog felállítani, jelenleg 22-nél, ill. 19-nél tart, ugyanakkor ő kapja az egyik legkevesebb sack-et az egész ligában. Legfőbb célpontjának Steve Johnson és David Nelson számítanak, közel a passzok felét kettejük közül kapja valamelyik, és általában a TD-k is hozzájuk köthetőek. Eközben a liga szinten 13. futóegység zászlóvívője a rutinos Fred Jackson volt a season ending sérüléséig, 934 yardnál tartott, távollétében a QB mellett C.J. Spiller vállalkozik a legtöbb cipelésre.

A Bills passz elleni védekezése még bőven elfogadható, futás ellen azonban mindössze 28-ak a jelenlegi statisztikák szerint a 32 csapatos mezőnyben, ami nem túl jó ómen számukra az NFL legerősebb futócsapata elleni meccs előtt. A DL elég erősnek tűnik, például az elmúlt drafton 1/3-asként választott Marcell Dareus is ott virít 5.5 sack-kel, a húzóember mégis a veterán LB Nick Barnett, 113 kombinált szerelésével toronymagas házi listavezető, 8 mínuszos tackle-lel ráadásul összsen 26 yard-dal hátráltatta az ellenfeleket. Jó teljesítményre lesz szükség a denveri OL-től, ha passzokra vállalkozunk, de alighanem ezen a mérkőzésen célravezetőbb lesz a futásokat erőltetni, főleg ha az előrejelzéseknek megfelelően hideg, havas időjárás lesz a Ralph Wilson Stadium-ben a meccs ideje alatt.

Az egymás elleni mérleg 18-15-1-es Buffalo-fölényről árulkodik, azonban ezt a vezetést évtizedekkel ezelőtt alapozták meg, a legutóbbi hat találkozásból öt denveri győzelemmel ért véget. Legutoljára éppen 2008. december 21-én a Bills 30-23-ra legyőzött minket, míg az utolsó buffalói meccset 2007-ben mi nyertük 15-14-re. A két csapat egyetlen egyszer találkozott a rájátszásban, az Elway-Kelly különmeccset 10-7-re elbuktuk az 1991-es szezont követő AFC-döntőben, így ők jutottak be a fináléba, bár sok örömük nem volt benne.

A mai mérkőzésre két denveri safety, Brian Dawkins és David Bruton játéka kérdőjeles, egyikük sem játszhatott a múlt fordulóban, mindkettejük hiányát megéreztük, főleg a veterán hadvezérre lenne most nagy szükségünk, hogy legalább a jelenlétével magabiztosságot adjon fiatal kollégáinak. Eközben a Bills három támadójátékost biztosan nélkülözni fog, az elkapó Ruvell Martin, a TE Lee Smith és a futó Johnny White egyaránt OUT státuszt kapott pénteken.

Ellenfelünk számára már tét nélküli összecsapás következik, nekünk viszont mindenképpen győznünk kell a rájátszásba jutás felé, nem férhet bele a botlás most. Adott esetben akár már a mai napon kvalifikálhatjuk magunkat a playoff-ba a divízió élén, míg az utolsó fordulóban a KC ellen vár ránk majd egy fellépés, hogy 2005 után újra sikerrel vegyünk egy alapszakaszt. Nehéz mérkőzésre van kilátás, valószínűleg ismét szoros csatában lesz részünk, de ha McGahee teljesen egészséges lesz, akkor kettejüknek Tebow-val illene szétfutniuk a Bills-t. A várhatóan hideg időjárás kellemetlen lehet, mégsem gondolnám, hogy számunkra hátrány lenne, csak talán kiszámíthatatlanabbá teszi a meccset, és az esélyeket egyenlítheti ki.

Hóban-fagyban, tűzön-vízen csak egy dolog számít: meg kell nyernünk a mai meccset! Aki szenteste napján megteheti, hogy futballt nézzen, az gőzerővel szurkoljon a Broncos-ért, hátha Jézus születése napján Tebow mennybe vezeti a gárdát!

A Denver Broncos (8-5) az NFL tizenötödik játékhetében a New England Patriots (10-3) gárdáját fogadta a decemberhez képest ismét szokatlanul jó időben, +17 fokban, a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban. Sajnos rossz hírek érkeztek a csapat háza tájáról a meccs előtt, a védelem egyik vezére, Brian Dawkins, nem tudta vállalni a játékot az előző héten összeszedett nyaksérülése miatt. Ezen kívül fejtörést okozott még David Bruton kiválása is, hiszen ő a special teams egység egyik fontos tagja az utóbbi években. A szokásos keretszűkítést ezúttal nem úszta meg még Mike Mohamed, Manny Ramirez, Tony Hills, Julius Thomas és Derrick Harvey.





















A vendégek nyerték a pénzfeldobást és úgy döntöttek, hogy a második félidőt akarják kezdeni. Így tehát a touchback után a Tim Tebow vezette denveri támadósor léphetett először pályára a teltházas stadionban:

QB: Tim Tebow
RB: Willis McGahee
WR: Erik Decker, Demaryius „Bay-Bay” Thomas
TE: Daniel Fells, Dante Rosario
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

McGahee futásával indult a meccs, ami 4 yard-os lett, majd Tebow futott kétszer is, bár a második inkább menekülésnek volt mondható, de mivel az első 2, a második pedig 7 yard-ot ért, így meglett az első 1st down. McGahee kapta újra a labdát, szépen elrobogott a fal jobb oldalán és csak 19 yard megtétele után tudták megállítani, már a Patriots térfelén a 48-on. Ismét ő jöhetett, egy 3 yard-os futás jött össze belőle középen. A következő play a meccs első sikeres passzjátékát hozta, Lance Ball kapta el Tebow passzát, 7 yard-ot és 1st down-t szerzett vele. A 38-ról érkezett az 1&10, Jeremiah Johnson jött futni, a fal jobb oldalán talált egy lyukat és 25 yard-os „vágtája” után a 13-ról jöhetett a 1st down. Visszatért McGahee és 4 yard-dal közelebb juttatta a Broncos-t a touchdown-hoz. Tim Tebow talán passzolni akart volna, de egy védő, Rob Ninkovich átjutott a falon és úgy tűnt, hogy elkapja a QB-t, de ő ki tudott bújni a tackle-ből és meg tudott indulni az endzone felé és ha már elindult, akkor be is jutott mielőtt el tudták volna kapni. Prater sajnos egy ritka hiba miatt kihagyta az extra point-ot, Britton Colquitt nem tudta megfogni Lonnie Paxton snap-jét és a labda messzire hátra pattant. Egy vendégjátékos felszedte a pattogó játékszert és egészen a Broncos endzone-jáig futott vele, mivel nem ismerte a szabályt, miszerint a play-nek vége van, amikor az első védő a labdához ér -> 6-0.

Jöttek a Patriots rettegett támadói, az alábbi felállású védelem ellen:

DE: Elvis Dumervil, Robert Ayers
DT: Marcus Thomas
OLB: DJ Williams, Von Miller
MLB: Wesley Woodyard
CB: Champ Bailey, Andre Goodman, Chris Harris
S: Rahim Moore, Quinton Carter

A vendégek passzal akarták kezdeni a meccset, de a RB Kevin Faulk felé szálló passz sikertelen lett. Faulk futott egy 1 yard-ost, így egyből egy 3&9-be sikerült belekényszeríteni a New England-et. Nem remegett meg sajnos Tom Brady keze, a második számú TE-jét, Aaron Hernandez-t találta meg a pálya közepén, Carter egy kicsit lemaradt, majd kapott még pár jó blokkot, így Tebow régi egyetemi csapattársát csak 46 yard után sikerült a földre vinni a Broncos 33-as vonalán. BenJarvus Green-Ellis érkezett egy futásra, de Bunkley 0 yard-on tartotta, aztán Brady balra indított el egy passzot, Goodman rossz döntést hozott és így lemaradt Chad Ochocinco-ról, aki egy 33 yard-os TD-t ért el, az elsőt ebben a szezonban. Steven Gostkowski bevágta az XP-t, így vezetést szerzett a Patriots -> 6-7. Quan Cosby megpróbálkozott egy kickoff return-nel, de a -6-ról csak a 18-ig jutott, így onnan kellett elkezdeni a következő drive-ot. Nem okozott gondot a 2 yard-dal hátrébbról való indulás, főleg McGahee első, bal oldali futása miatt, ami a Broncos 47-es vonalán ért véget, vagyis 29 yard-os lett. Ball jött, de őt -1 yard-on tartották, de ez se jelentett gondot, mivel Tebow Bay-Bay-nek passzot, aki a Patriots 32-es vonaláig jutott. Érkezett Lance Ball egy újabb próbálkozásra, ezúttal sokkal sikeresebben, át tudott jutni a falon, majd elindult a jobb oldalvonal felé, ki is jutott a szélre, a védők nem tudták se utolérni, se megállítani, végül benyújtotta a labdát az endzone-ba, a touchdown-t a bírók egy visszanézés után is érvényesnek látták, így jöhetett úja Prater egy extra point-ra és ezúttal sikerült hiba nélkül megoldania mindenkinek a feladatát. Gyors válaszra tehát még gyorsabb viszontválasz érkezett, újra átvette a vezetést a Broncos -> 13-7.

Danny Woodhead futásával kezdett a New England, ez 3 yard-os lett, 2&7-nél pedig Rob Gronkowski volt Brady célpontja, de nem sikerült játékba hozni a kiváló TE-et. 3&7-nél is „Gronko” volt a célpont, de a passz ezúttal se lett sikeres, de mivel Chris Harris-t szabálytalannak látták a bírók, így ajándékba kapott 5 yard-ot és egy 1st down-t a Patriots. Green-Ellis futását Harris 0 yard-on tartotta, majd Brady két sikertelen passza következett, így a meccs során először puntolniuk kellett, melyet a magyar származású Zoltán Mesko végzett el, a labda végül a denveri 29 yard-on állapodott meg. 3:11 maradt még az első negyedből, Tebow pedig egy 22 yard-os passzal indította a drive-ot, Decker volt az elkapó, máris a vendégek térfelén járt a Broncos. Jött egy trükkös play, aminek a végén Bay-Bay próbált meg egy passzot Ball-nak, de egy kicsit rövid lett a labda. Ball ezután egy futással jött, középen át is jutott, 12 yard-ot és 1st down-t szerzett. A következő futása csak 1 yard-os lett, Tebow passzát 2&9-nél pedig levédekezték, így egy new englandi időkérés után 3&9 jött. Tebow indult meg shotgun-ból a jobb oldalon, meg is csinálták neki a helyet, csak 19 yard után, a Pats 17-es vonalán tudta földre vinni az ex-Bronco Nate Jones. 0:22 maradt még a negyedből, ez Ball 2 yard-os futásával pergette le a Broncos, viszont közben a vendégek idei legjobb pass rusher-e, Andre Carter lent maradt, úgy kellett levinni a pályáról és ezen a meccsen már nem lépett pályára. Az első negyed után az eredmény: 13-7.
























Egy 2 yard-os Bay-Bay Tebow összjáték nyitotta a második negyedet, így 3&6 jött, amit Tebow próbált futva megoldani, de csak 5 yard-ot haladt vele, így a Patriots már nem is kérte a közben Kuper ellen megítélt büntetést. Jött tehát Matt Prater egy 26 yard-os FG-ra és magabiztosan be is vágta, tovább növelve a vezetést -> 16-7. Brady-ék passzal indították a soron következő drive-jukat, ismét Hernandez volt az elkapó, 8 yard-ot szerzett. Jött egyből a következő átadás, ennél a Pats idei sztárja, Wes Welker felé és ő is megcsinálta az elkapást, ami 5 yard-os lett, így jöhetett az 1&10. Egy incomplete passz után 2&10-nél Danny Woodhead futott 8 yard-ot, 3&2-nél pedig meglepő módon Hernandez futhatott, a védőket is meglepte, csak 16 yard után tudták elkapni a Broncos 43-as vonalán. Hernandez 1 yard-os elkapása után Woodhead-é jött, ami már 12 yard-os lett, így újabb 1st down következett. Újra Woodhead került elő, két futással, egy 4 és egy 6 yard-ossal hozott még egy 1st down-t. A 20-ról jött az 1&10, Brady Welker-nek passzolt, aki az elkapás után becsúszott az endzone-ba és a bírók megadták a TD-t, ám ezt a videóbíró jelzése alapján visszavonták és az 1-ről jöhetett az 1&goal. Green-Ellis próbált meg futva bejutni, de ez nem sikerült neki, így jöhetett a 2&goal. Ezúttal passzot választottak és Hernandez-nek sikerült is szabadra játszania magát az endzone végében, így meglett a TD, amihez Gostkowski szolgáltatta XP-ot is, 2 pontra csökkentve a vendégek hátrányát -> 16-14.

Cosby ismét egy return-t csinált, ezúttal kicsit sikeresebben, mivel a -3-ról a 23-ig jutott. Sajnos azonban a drive nagyon hamar véget ért, mivel 1&10-nél a jobbra futó Ball kezéből a Patriots védői ki tudták ütni a labdát és meg is szerezték, így a 19-en kapta vissza a támadás jogát a vendégcsapat. Stevan Ridley is pályára lépett és majdnem egyből meg is lett a fiatal futónak a 1st down, de pár inch még hiányzott, de ezt Brady egy középső „nyomulással” hozta. A 8-ról jött a 1&goal, először Hernandez csinált egy elkapást, de ez csak 2 yard-os lett hála Moore-nak, majd Woodhead futott még 3 yard-ot, így 3&goal jött a 3-ról. Brady ismét Hernandez-zel akarta megoldani a TD-t, de ezúttal nem voltak sikeresek, így a védelemnek sikerült egy 21 yard-os Gostkowski FG-on tartania a Patriots támadóit, de a vezetést így is át tudták venni -> 16-17. Ezután a 20-ról kezdhettek támadni a denveri támadók, Bay-Bay 15 yard-os elkapásával pedig jól is indult az akció. Ball futott 11 yard-ot, azaz újra 1st down jöhetett. Bejött Johnson futni, de Tebow nem adta át neki a labdát, hanem maga akart vele futni, de ezt a Carter helyére bejött Mark Anderson nem ette meg, elkapta Tebow-t és a földre vitel közben kiverte a kezéből a labdát és rá is vetődött a játékszerre, így tehát gyors egymásutánban kétszer kapott kiváló kezdési pozíciót ajándékba a New England, ezúttal a denveri 40-ről indulhattak. Ridley futását DJ és Doom 0 yard-on tartotta, majd egy büntetés következett korai bemozdulásért, így 2&5 jött. Welker csinált egy 4 yard-os elkapást, 3&1-nél pedig Green-Ellis próbált futva 1st down-t szerezni, de Mays és Marcus Thomas megakadályozta ebben. A Patriots időt kért, majd úgy döntöttek, hogy nekimennek a 4&1-nek. Futás ellen készült a Broncos, Brady viszont passzolt, Hernandez egyedül maradt, végül pedig csak a 6-on sikerült a földre vinni, 25 yard-ot ért az elkapás, ami után jött a 2-minute warning. Ridley futása jött a szünet után, majdnem be is ért az endzone-ba, de egy kicsi még hiányzott, így 2&goal lehetett. A korábbihoz hasonló playt hívták, Brady nyomult az endzone felé a falemberei mögött. Amikor kibukkant a testek sűrűjéből, akkor a labda az endzone fölé ért, így a bírók megadták a TD-t és ezt egy videós visszanézés után is tartották. Gostkowski bevágta ismét az XP-t, így 8 pontosra nőtt a különbség -> 16-24.

Cosby ismét nem elégedett meg egy sima touchback-kel, ez pedig ismét rossz döntésnek bizonyult, mivel a -5-ről csak a 13-ig jutott. 1:12 maradt még a negyedből  és a Broncos érthető módon passzokkal próbálkozott, de előbb Royal-lal, majd Bay-Bay-el se tudott Tebow sikeres passzjátékot összehozni. 0:58-nál ezért úgy döntöttek John Fox-ék, hogy egy kicsit még pörgetni kell az órát, így egy Ball futás következett, de mivel csak 7 yard-os lett, így a Broncos első punt-ja következett a New England utolsó időkérése után. Colquitt 60 yard-os punt-ja után Julian Edelman 14 yard-os visszahordást hajtott végre. 0:40-nél támadhatott saját 34-es vonaláról a Patriots és Brady 14 yard-os passza után, amit Gronkowski kapott el, már a 49-en voltak. Brady egy spike-kal megállította az órát, ami után két sikertelen passzkísérlet következett, így 0:14-nél Mesko punt-olt. Cosby a 12-n próbálta meg elkapni a labdát, de nem sikerült megszelídítenie a játékszert, amit így Dane Fletcher meg tudott szerezni a Broncos 16-os vonalán. Mivel maradt még 0:03, így pont volt elég idő egy 34 yard-os FG-ra, ami Gostkowski be is vágott, így a katasztrofális, csupán 6 Broncos támadó play-t tartalmazó második negyed után, melyben 3 labdát is sikerült eladni, a különbség 11-re nőtt. A félidőben az eredmény tehát: 16-27.

A második félidőt, mivel az elsőben ezt választották, a Patriots kezdhette. Brady Gronkowski-nak passzolt a line of scrimmage mögött és  a védők egyből odaértek, így csak -4 yard-os lett az elkapás. A következő snap-et Brady-nek nem sikerült elkapnia, így az hátrafelé pattogott a földön, mire a QB meg tudta szelídíteni, addigra Von oda tudott érni és a földre vitte őt -5 yard-on. (először sack-nek gondolta mindenki, de a statisztikusok máshogy gondolták) 3&19 jött volna, helyette 3&24 következett, mivel Brady nem tudta elindítani időben a play-t. A saját 6 yard-járól indíthatta a játékot a New England, Welker kapott egy passzot, de csak a 20-ig jutott, így úgy tűnt, hogy sikerült megállítani a drive-ot, de mivel a bírók (eléggé szőrösszívűen) Ayers-nél szabálytalanságot láttak, ezért bár csak a 11-ről, de egy ajándék 1&10-el folytathatták Brady-ék a támadást. Ridley futott 4 yard-ot, majd egy sikertelen passzjáték után Tiquan Underwood csinált egy 13 yard-os elkapást, így folytatódhatott tovább a drive. Ridley jött be futni és a jobb oldalon talált is helyet a futásra, így mire Moore ki tudta lökni a pályáról, addigra már a Broncos 48-án volt, 24 yard-ot haladt előre. Ridley futott még 3 yard-ot 1&10-nél, majd egy incomplete passz jött. 3&7-nél Brady újra passzolni akart volna, de a hazai oldalon nagyon jó ütemben küldték Carter-t egy blitz-re, nem volt aki blokkolja és így el tudta érni Brady-t, egy -4 yard-os sack lett belőle. A 49-ről jöhetett Mesko punt-ja, Royal a 10-en csinált fair catch-et. McGahee futásai nyitották a Broncos drive-ját, előbb 5, majd 6 yard-ot tepert, így meg is lett a 1st down. Tebow passza jött, Bay-Bay volt a célpont, ő pedig megharcolt a 1st down-ért, 16 yard-ot szerzett, újra 1&10 jött. Ball futott 2 yard-ot, Tebow „menekült” még 6-ot, majd 3&2-nél újra Ball jött 2 yard-dal, ez pont elég lett egy 1st down-hoz. Tebow futott 2 yard-ot, majd Bay-Bay felé dobott egy passzot, de nem lett jó az átadás. 3&7-nél is passz jött volna talán, de ez sose derült ki, mivel Anderson elkapta Tebow-t egy -10 yard-os sack-re. Colquitt punt-ja előtt még egy false start is becsúszott, így a 35-ről indult a felszabadítás. 50 yard-os lett a punt, Edelman akart egy return-t csinálni, de rögtön azután, hogy a 15-ön elkapta a labdát Matt Willis odaért és meg is csinálta a tackle-t, 0 yard-os lett a return.

Mindössze 4:07 maradt még a negyedből, Brady Green-Ellis-nek passzolt, ő pedig a 36-ig jutott a labdával, Harris büntetését már nem is kérték a vendégek. Green-Ellis három futása következett, 7-2-5 yard-osak, tehát a 1st down is meglett. Az 50-ről jött az 1&10, majd a 37-ről a következő, hála Welker elkapásának. Ezt követően Hernandez volt az elkapó, 8 yard-ot szerzett, de ehhez még hozzá jött 15 yard büntetés is, mivel Ryan McBean „jó szokásához híven” ismét sisakrácsot rángatott. 14 yard-ot kellett még megtenni a vendégeknek, majd Gronkowski elkapása után már csak 10-et. Woodhead jött futni, középen indult el, csináltak neki helyet és a védők nem is tudták megállítani mielőtt beért az endzone-ba, így Gostkowski XP-je már 18-ra növelte a különbséget 0:45-el a negyed vége előtt -> 16-34. Cosby kapott még egy esélyt a visszahordásra, de ismét nem tudott nyugton maradni, az 5-ről akart return-t csinálni, de újra elejtette a labdát és bár fel tudta szedni, csak a 8-ig jutott vele. Maradt még 0:36 a negyedből, McGahee futott 9 yard-ot, de Franklin-nél holding-ot láttak, így 1&14 jött. 0:09 maradt még, Ball próbált futni, de nem jutott előre, a negyednek pedig vége lett. A harmadik negyed után az eredmény: 16-34.





















Passzjáték nyitotta a negyedik játékrészt, bár majdnem safety lett, viszont Tebow kezéből kiverték a labdát, mielőtt a földre vitték volna, ő pedig fel tudta venni a és még el tudott indítani egy passzot Bay-Bay felé, igaz az sikertelen lett, de legalább nem lett nagyobb baj. 3&14-nél Tebow indult meg középen a nagy nyomás miatt, de csak a 14-ig jutott, a bírók pedig egy elég nyilvánvaló facemask rángatást figyelmen kívül hagytak, így punt-olni kellett. Colquitt punt-ja 55 yard-os lett, Edelman return-je 9 yard-os, így a 40-ről jöhetett a Patriots. Green-Ellis kapott egy rövid passzot, 11 yard-ot haladt vele, így meglett a 1st down. Újra Green-Ellis jött, ezúttal egy futással, de Wesley Woodyard megfogta 0 yard-on. Passzjáték jött volna, de Doom végre egyszer át tudott jutni a blokkolóján és teljesen üresen kapta el Brady-t, aki nem is látta, hogy érkezik, egy -6 yard-os sack-et írtak be a statisztikákba. 3&16-nál Edelman kapott egy rövid passzot, de Bunkley 7 yard után elkapta így véget ért a vendégek drive-ja.

Mesko punt-ja a 7-ig szállt, onnan Royal a 11-ig hordta vissza, így nem túl jó helyről kezdődhetett a Broncos drive-ja. 11:19 marad a meccsből, így ha fel akart zárkózni a hazai csapat, akkor gyors és eredményes akciókra volt szükség. Egy 8 yard-os passzal sikerült elindítani a drive-ot, ezt egy 14 yard-os követte, mindkét esetben Bay-Bay volt az elkapó, jöhetett egy 1st down. A következő passz nem lett jó, majd Tebow beszedett egy -8 yard-os sack-et, 3&18-ra kényszerült a hazai támadósor. Tebow elindított egy hosszú passzot újra Bay-Bay felé, sikeres is lett az átadás, 39 yard-ot ért és így a New England 36-os vonaláról jöhetett egy 1st down. Ment egy rövid passz Ball-nak, aki kis híján újra bejutott az endzone-ba, de végül 2 yard-dal előtte a földre vitték. 1&goal-nál Tim Tebow, ahogy már többször láthattuk tőle ilyen rövid távolságoknál, a jobb oldalon indult az endzone felé Beadles háta mögött és ezúttal is sikerült a labdát benyújtania az endzone-ba. Prater extra point-jával ezúttal se volt gond, 11 csökkent újra a különbség -> 23-34. A vendégek próbálkozását Ridley 4 yard-os futása nyitotta, ezt pedig a nagyon üresen maradó Gronkowski elkapása követte, mire Harris utolérte és a földre vitte, már eljutott egészen a Broncos 38-as vonaláig, az elkapás hossza 38 yard volt. Újra Ridley futott, ezúttal 3 yard-ot, így Brady újra egy TE-jének passzolt, ezúttal Hernandez-nek, aki 16 yard-ot szerezve a 19-ig jutott. Woodhead jött futni, 6 yard-ot ért el, 2&4-nél pedig Hernandez csinált egy 5 yard-os elkapást, ám ezt egy 10 yard-os holding büntetés miatt érvénytelenítették, így 2&14 jött. Brady újra Hernandez-nek passzolt, az elkapás ezúttal is sikeres lett és csak az 1 yard-on sikerült a földre vinni. Brady próbált volna meg újra befutni, de DJ megfogta -2 yard-on, ám ez nem számított, mivel 12 védő volt a pályán, újra 1&goal jött az 1-ről. Brady próbálkozott még kétszer, mindkétszer megfogta a védelem és mindkétszer időt kért a Broncos. Bunkley lent maradt a második futás után és már nem tudott visszatérni. Jött Green-Ellis egy próbálkozásra és ő már sikerrel tudott járni, így Gostkowski FG-jával együtt újra 18-ra növelte a különbséget a New England, az órán pedig már csak 4:10 maradt -> 23-41.


















Nekiindult még egy drive-nak a Broncos, Willis elkapásával kezdtünk, ami 15 yard-os lett, így jöhetett a 1st down. Ball kapta a következő passzot, ez az elkapás 8 yard-os lett, de helyette egy 5 yard-os büntetést kaptak a vendégek. Tebow menekült el egy blitz elől a bal oldalon és csak 30 yard után ment le a földre a Patriots 30-as vonalánál. Ball lett volna a következő célpont, de nem lett jó a passz, 2&10-nél pedig nem volt célpontja Tebow-nak, így elérte a pass rush, -7 yard-os sack lett belőle. Royal felé szállt egy hosszú passz 3&17-nél, de csak 4&17 jött a New England időkérése után. Minden mindegy alapon egy passzjáték jött, de ismét jól védekezett a vendégek védelme, Tebow jó sokáig menekült, nem akarta feladni, így viszont végül egy -28 yard-os sack-kel vitték a földre a saját 35-jén és még a labdát is megkapta a Patriots. 2:17 marad, Green-Ellis futott 17 yard-ot, de ezt egy holding miatt elvették és 1&20 jött. Green-Ellis futott még egyet a 2-minute warning előtt, ez csak 2 yard-os lett. Ridley kapta a labdát 2&18-nél, futott 8 yard-ot, a Broncos pedig kikérte az utolsó idejét. Újra Ridley futott, ezúttal 7 yard-ot, 4&3-at előkészítve. Mivel az órát akarta lepergetni a New England, ezért nekimentek a 4&3-nak, de Harris -2 yard-on tartotta Ridley-t. 1:08-nál kapta vissza még egyszer a labdát a Broncos, de 4 lehetőséggel se sikerült megcsinálni a 1st down-t, így végül visszakapta egy térdelés erejéig a Patriots, a meccsnek pedig vége lett. A végeredmény: 23-41.

A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Tebow: 11/22 sikeres/összes passz, 194 passzolt yard; 12 próbálkozás, 93 futott yard, 2 futott TD, 1 elvesztett fumble
McGahee: 7 próbálkozás, 70 futott yard
Ball: 11 próbálkozás, 64 futott yard, 1 futott TD, 1 elvesztett fumble; 2 elkapás, 41 elkapott yard
D. Thomas: 7 elkapás, 116 elkapott yard
Cosby: 4 kickoff return, 17 visszahordott yard AVG; 1 punt return, 1 elvesztett fumble
Prater: 1/1 FG, 2/2 XP (26 yard sikeres)
Colquitt: 3 punt, 47.3 yard AVG
Harris: 9 tackle
Moore: 6+1 tackle
M. Thomas: 6+3 tackle
Carter: 5+2 tackle, 1 sack
Dumervil: 1+1 tackle, 1 sack

Elég kemény pofont kapott tehát a liga egyik legjobb csapatától a Broncos, de ebben sok volt a saját hibáinkból is, nem csak az ellenfél jó játéka volt az ok. Nagyon hiányzott a pályáról Brian Dawkins is, hiányzott a rutinja és vezéregyénisége is. Azt már régóta sejtettük, hogy gondjaink lesznek a Patriots kiváló TE-jeivel, Dawkins kiesésével pedig ez a helyzet tovább romlott.

A támadósor nem végzett nagyon rossz munkát, de sajnos az eladott labdákkal, főleg a második negyedben túl nagy hátrányt szedtek össze. Tebow 11/22-es passzmutatóval, 194 passzolt és 93 futott yard-dal, valamint 2 futott TD-vel zárt, így ő rá a fumble-jén kívül nem igazán lehetett panasz. McGahee 70 futott yard-ja se volt rossz, neki eladott labdája se volt, szintén jó teljesítményt nyújtott, ráadásul így már csak 10 yard-ra van szüksége az 1000 yard-os határ eléréséhez. Ball 64 yard-ja (1 TD) se rossz, de a fumble-je nagyon káros volt. Bay-Bay 116 elkapott yard-ja érdemel még kiemelést, most már kezd stabilan jó teljesítményt nyújtani.

A védelemben már sajnos nehezebb jó teljesítményt kiemelni, bár Von-ra és Doom-ra semmiképpen se lehetett komoly panasz. Harris volt az egyik, akin elég sok kulcs elkapást csináltak, valamint a Mays-Woodyard MLB pároson, ők coverage-ben sajnos nem jó megoldások. Azonban olyan emberek is hibáztak, akik nem szoktak, így DJ és Champ is.

Az AFC West divízió állása a 15. játékhét után (W-L):

1. Denver Broncos 8-6
2. Oakland Raiders 7-7
3. San Diego Chargers 7-7
4. Kansas City Chiefs 6-8

Egyre jobban összerázódott a csoport, mivel a mieink mellett a második helyezett Raiders is vesztett, méghozzá egy kiélezett találkozón buktak el 28-27 arányban a Lions ellen. Eközben a Chiefs a forduló meglepetését okozva 19-14-re elpáholta címvédő, eddig még veretlen Packers-t, míg a Chargers a vasárnap esti rangadón aratott 34-14-es sikert a Ravens felett. A szombati (!) játéknapon rendeznek még egy KC-OAK csoportrangadót, míg a SD a Detroit gárdáját láthatja vendégül.

Következik a Buffalo Bills (5-9) elleni idegenbeli párharc szenteste. Még mindig mi vezetjük az AFC West-et és bár sokféle lehetőség lehet még a playoff szempontjából a maradék két fordulóban, de a lényeg az, hogy a Broncos a saját jövőjének a kovácsa, mivel ha mindkét maradék meccsünket megnyerjük, akkor mindenképpen bejutunk. Várhatóan hóban és hidegben kell majd ezt a meccset lejátszanunk, ez jelenthet némi gondot, de talán nem túl nagyot. A Bills jelenleg a liga legrosszabb formájában lévő csapata, mivel utolsó 7 meccsüket elvesztették, de semmiképpen se lehet őket félvállról venni, így ezúttal is a lényeg:

Nyerni kell, nincs mese...

Most már tényleg a nyakunkon a 2011-12es csonka NBA-szezon, a Denver Nuggets a napokban átesett a röpke előidényen és már csak az utolsó simítások vannak hátra a rajt előtt. Karácsonykor kezdődik az új idény, december 26tól a denveri kosarasok is újra birtokba veszik a parkettet.



















Múlt pénteken a csapat egy egymás közti edző meccset tartott a Pepsi Centerben, melyre a belépés és a stadion előtti parkolás ingyenes volt, így mintegy 4 ezren kilátogatottak az open scrimmagere. Az összeállítást egy 'draft' határozta meg, az egyik csapatot George Karl, a másikat segédedzője, John Welch dirigálta. A kék mezes csapatban Miller irányított, mellette szerepelt egykori portlandi társa Fernandez, a palánk alatt Harrington, Nené és Koufos is őket erősítette. Közben a fehér mezeseknél például Lawson, Gallinari, Mozgov igyekezett tartani a lépést a vetélytárssal, de végül Karl legényei nyertek.
A remek hangulatról a mókás szórakozás gondoskodott, az újoncok táncoltak a közönségnek és az egész meccsnek tiszta party hangulata volt, mindenki ünnepelte, hogy nyolc hónap szünet után újra itt az NBA szezon.
A legeredményesebb játékos a kékek közt Rudy (20 pont és 10 assziszt) és Koufos (24 pont és 8 lepattanó) voltak, míg a fehéreknél Gallinari 14 egységgel és 10 gólpasszal, Mozgov 18 ponttal és 8 pattanóval jeleskedett. De a veterán Harrington is beszórt öt triplával össz 17 pontot és például az újonc Faried is egészen 16 egységig jutott.

Ezután kedden játszottuk le az első előidény meccsünket a Phoenix Suns ellen hazai környezetben. A csapat a Lawson, Miller, Gallinari, Nené, Mozgov ötössel állt ki az arizonaiak ellen, egyedül Afflalo volt inaktív, pár nappal a meccs előtt írta alá az új szerződését (5yr/$43M) de még egyetlen edzésen se vett részt a csapattal, így a meccsen se dobtuk be.
Csak az első negyed alakult szorosan, annak a végére is már 6 pontos előnyben voltunk a látványos offenzív meccsen. A félidőig tovább nyílt az olló a két csapat között, az első 24 perc játékot követően már 63-49re mentünk. A különbség végig megmaradt, a Nuggets valósággal gálázott, 239 nap szünet után a játékosok kiélvezték, hogy újra meccset játszhatnak. A végeredmény 127-110 lett a javunkra.
Lawson volt az egész csapat legeredményesebbje 21 ponttal, rendkívül gyors és pontos támadójátékot láttunk tőle. A rutinos Miller alkalmi kettest játszott, 8 pont mellé 12 asszisztot és 7 lepattanót birtokolt. Nené csak az első negyedben játszott, később térdfájdalmak miatt biztonsági okokból jobbnak láttuk, ha pihen. A kezdőből még Gallinari 15 pontot termelt a korai virágzásának köszönhetően. A padról elsőként a rutinosabbak szálltak be, a 6. ember Rudy 8 pontot dobott első meccsén a Nuggets mezében. A veterán Harrington alig 13 perc alatt 12 pontot szórt, de hátfájással küzdött. Andersen kevés lehetőséget kapva is bemutatott három blokkolt, talán újra egészséges és a legjobb formáját tudja hozni. Brewer részfeladatokat kapott, legfeljebb a 7 lepattanóra lehetett  büszke, a 2/7 dobó százalékra kevésbé. Az újonc Faried nem akármilyen bemutatót tartott, a közönség hatalmas ovációval köszöntötte, ő pedig ezt meghálálva gyönyörű zsákolásokat mutatott be, meg sem állt 14 pontig és 6 lepattanóig. Illetve még a camp invitee Stone játszott jól, a negyedik negyedben végig irányított, ezalatt 5 pontot és 4 asszisztot ért el.

Két nappal később, azaz csütörtökön léptünk pályára másodszor (utoljára) az előidényben, újra a Phoenix Suns volt az ellenfél, ezúttal idegenben. Néhány játékost pihentettünk, Lawson a bokájával, Nené a térdével bajlódott, Rudy és Big Al pedig szabadnapot kaptak. Így egy kicsit érdekes kezdővel vettük fel a kesztyűt, a Miller-Afflal-Gallinari-Koufos-Mozgov ötös várta a feldobást a meccs elején.
Az első negyedben máris 10 ponttal el tudtunk lépni, a kezdők hamar állva hagyták a Sunst. Sajnos a második negyed döcögősebben alakult, a hazaiak utolértek minket és a cserepad ellen a vezetést is átvették, de Carroll utolsó másodperces triplájával mégis 52-50es előnnyel vonultunk le a hosszú szünetre. A harmadik negyedben is nálunk volt az irányítás, többet nem engedtük ki a kezünkből az előnyt és a befejező menet előtt már megint 10 volt közte a javunkra. Az utolsó játékrész már csak a Nuggetsről szólt, a cserék végképp padlóra küldték a Sunst, a negyedben 31 pontot szerezve 110-85re szórtuk meg a széteső vetélytársat.
Gallinari remek játékkal állt a csapat élére, 23 pontot vágott, a 17 dobásából csak 6 esett be, büntetőből hibátlan volt és óriási lelkesedéssel hajtott, ahogy várjuk a talján kakastól. Miller is szemmel láthatóan élvezte a sok lehetőséget, 28 perc alatt megint 9 pontot, 10 asszisztot, 7 lepattanót termelt a veterán PG. A kezdő csapatból még Koufos doubledouble volt kiemelkedő, a görög 15 pontot, 11 lepattanót hozott össze. Afflalo és Mozgov csak kevés játékidőt kaptak. A padról leginkább Brewer játszott kimagasló formában, 8/15ös hatékonysággal 20 pontot szórt, de a roster spotért küzdő Carroll 14 pontja is dicséretes volt. Birdman 8 pontot és 7 lepattanót gyűjtött, kicsit mintha álmosnak tűnt volna. Stone nem tudta megismételni a denveri játékát és Faried se kapott annyi lehetőséget.

Véleményem szerint jó úton halad a csapat, Nené és Afflalo megtartásával rendkívül kiegyensúlyozott, mély keretet hoztunk össze. A két sikerből komoly következtetéseket ne vonjunk le, főleg védekezésben lenne még mit javulni, de önbizalom növelőnek tökéletes volt a Suns oda-vissza eltángálása.

December 26-án kezdjük az igazi szezont, jövő kedd hajnalban rögtön a bajnok Dallas Mavericks otthonában szerepelünk, tökéletes erőfelmérő lesz a csapat számára. Úgy gondolom, hogy ez a keret simán rájátszás-esélyes, de bővebb jóslatokra nem vállalkozom a csonka, de annál sűrűbb idény előtt.

Az előző néhány hétben tovább zajlott a holtszezon az MLBben, ami azt jelentette, hogy a csapatok folytatták a fáradozást a jövőévi keretük megerősítésére. A Colorado Rockies változatlanul aktív résztvevője a játékos piacnak, nemrég három cserét és két szabadügynök igazolást hajtottunk végre, egyre inkább alakul a 2012es 40 fős roster.
























December 6án megvalósult egy régóta tervezett üzlet, addig udvaroltunk évek óta a Minnesota Twinsnek, amíg beadták a derekukat, hogy hozzánk cseréljék a kezdő dobó Kevin Sloweyt. A 27 esztendős SP 2007 óta erősítette a Minnesotat, az öt szezon alatt 39-29es győzelem-vereség statisztikát, valamint 4.66os összetett ERAt könyvelt el. Legjobb idényét talán 2010ben hozta (13 győzelem és 4.45ös ERA), tavaly  zaklatott éve volt, egyetlen győzelem nélkül, nyolc zakóval zárt 6.67es ERA mutatóval. Bízunk benne, hogy a környezetváltozás visszahozhatja őt a régi formájához és állandó tagja lehet a Rockies rotationnek. Kevéssel a megszerzése után már meg is állapítottuk a 2012es fizetését, ami 2.75 millió lesz. Cserébe egyébként egy minor prospect Daniel Turpen repült Minnesotaba.

A tervek szerint még nem fejeztük be a rotation megerősítését, puhatolózunk hogy esetleg cserében, vagy akár piacról való igazolás útján további SPt szerezzünk. A legnépszerűbb célpontunk a Dodgers fiatal tehetsége, a jelenleg szabadügynök Hiroki Kuroda lenne, míg tradeben Jair Jurrjens vagy Jonathon Niese megszerzésén fáradozunk, nem beszélve arról, hogy a veterán Kevin Milwood visszaigazolása se zárható ki.

A további erősítések reményében lemondtunk a korábbi closer Huston Streetről, gyakorlatilag ingyen engedtük át a rivális San Diego Padresnek, akik finanszírozni fogják a jövőévi 8 milliós gázsijának jelentős részét, így nekünk lett helyünk a budgetben. Street helyére egyébként egy bal kezes minor dobó Nick Schmidt jött hozzánk formalitásból.

Ami a bullpent illeti, jövőre Betancourt lesz a closer, miután tavaly kitűnően látta el a szerepkört Street sérülése alatt. A régi helyére viszont nem titkoltan szeretnénk szerződtetni egy setupmant Brothers, Belisle, Lindstrom mellé a 7-8. inningekre. A legfőbb kiszemelt mostanában a Phillies korábbi closerje, a coloradói születésű Brad Lidge, de az egykori Rox reliever LaTroy Hawkinsszal is felvettük már a kapcsolatot.




















Ennyivel nem fejeztük be a csereberélést, pont került egy másik régóta húzódó ügy végére, elcseréltük Ian Stewartot egy csomagban a Chicago Cubshoz. A 3B 2007től állt a denveri csapat alkalmazásában, komoly potenciál rejlett benne, de sorozatosan nem tudta kihozni a képességeit és rettentő hullámzóan játszott. A 2011es szezon jelentős részében sérült volt vagy a farmban szerepelt, ezzel végleg megpecsételődött a sorsa. Vele együtt a tehetséges dobó Casey Weathers távozott, az ellenérték Tyler Colvin és D.J. LeMahieu voltak. Colvin személyében egy outfielder érkezett, nálunk valószínűleg tartalék lehet, 2010ben még 20 HRt és 56 RBIt szórt a Cubsban, a legutóbbi év kicsit gyengébben sikerült neki. Nála talán nagyobb erősítés LaMahieu, újabb opció lehet a 2B kérdés megoldására, tavaly 38 meccsen szolíd védőmunkát hozott a CHCban, könnyen versenyre kelhet Herreraval, Nelsonnal a 2B posztért, de akár a hármas bázison is el tud játszani.

Ha már a 2B kérdés, továbbra sem tettünk le Martin Prado megszerzéséről. Most már hosszú hetek óta zajlanak az egyezkedések az Atlanta Braves által elcserélni kívánt rutinos játékos áráról, addig jutottunk, hogy a trade blockra tett Seth Smitht szívesen átvennék, mellette viszont még egy tehetséges OFt akarnak. A Braves konkrétan Ryan Wheelerre vetett szemet, de erről érthető okokból hallani se akarunk, új megoldás után kell nézni a cserében.

Nemrégiben 3B ügyben is mozgolódtunk, Stewart és Wigginton elengedése után tudtuk, hogy más felé kell nézelődnünk, ezért tegnap leigazoltuk a veterán Casey Blaket egy évre. A 38 esztendős ütő 1999 óta játszik az MLBben, karrierje legszebb időszakát Clevelandben töltötte, az elmúlt két és fél szezonban pedig a Dodgersben testközelből is láthattuk. Az egykori 28 HRos és 88 RBIos játékos csillaga mára hanyatlásnak indult, tavaly se igazán ment neki a LADben, túl sokat mi sem várhatunk tőle. Egy opció a 3B posztra, esetleg 1Bt is eljátszhat párszor, vagy ha más nem, akkor a farmban hasznát tudjuk venni.

A végére pedig a legnagyobb hír, hogy december 16án megegyezés született Michael Cuddyer leigazolásáról. A 32 éves outfielder az első számú jelöltünk volt az egyik szélső külső posztra, akinek vezéregyéniségére és megbízhatóságára komoly szükségünk volt. Cuddyer három évre összesen 31.5 millióért választotta a mieink ajánlatát. A tavalyi szezonban .284es átlaggal ütött, 20 hazafutásával és 70 pontjával pedig az AL All Star csapatban is szerepelt. Az elmúlt nyolc szezonban átlagban 49 extra-base hitet jegez évente, 2008 óta az összesített átlaga .272es, iszonyat megbízható játékos. A mezőnyben leginkább a jobb szélre várható, de Helton pihenő időjében könnyen helyettes lehet 1B poszton. Az ütő sorban jó eséllyel CarGo és Tulo mögött az 5. helyen kaphat szerepet, jobb kezes ütő, évek óta hiányzott a righty hitting power, most megkapjuk, remélem nem kell csalódnunk benne.

Jelenleg nagyjából itt tartunk, szépen alakul a keret és véleményem szerint gyarapodik is a csapat. Megfontoltan, helyesnek látszó döntéseket hozunk és eddig kizárólag a szükséges posztokra hajtottunk végre igazolásokat. További feladatok állnak előttünk, van még néhány megoldatlan kérdés, amelyekre választ kell találni az előttünk álló időszakban jövő tavaszig.

Javában tart a 2012-es szezont megelőző edzőtábor a Colorado Mammoth lacrosse-osai számára, az elmúlt három hétvégén a csapat három helyszínen lebonyolította a hivatalos edzőtábort, és néhány felkészülési meccset is lejátszottunk. Menet közben a keret folyamatosan szűkül, már közel vagyunk a végleges, szezonkezdő 23-as lista kialakulásához, amelyet csütörtökig kell létrehozni.



















Először is a december 2-4-i hétvégét a különítmény a coloradói Parker városában töltötte, ahol a tréningek mellett két egymás elleni mérkőzést is megrendeztek. Érdekes módon mindkét találkozót a Grant Jr vezetésével rohamozó bordó mezes alkalmi csapat nyerte a fehér szerelésben pályára lépő, Prout-csapat ellen, szombaton 16-8, vasárnap 10-5 arányban. Több új játékos és kiegészítő ember is megvillant ezeken az összecsapásokon, a két mérkőzés alatt Connor Martin öt góllal volt a legeredményesebb mindenki közül, de Ilija Gajic is eljutott négy gólig, míg az újoncok közül az idei 14. draft-választás Jamie Lincoln volt a legtermékenyebb, aki szombaton három, vasárnap egy alkalommal bombázott a hálóba. Továbbá Derek Hopcroft és Jed Prossner három-három gólra voltak képesek, a két kapitány közül JGJR két, Prout csupán egy találatot vállalt magára a hétvégén. A legeredményesebb hátvéd a 24 esztendős Creighton Reid volt a maga két góljával, akit a nyári szünet alatt egy cserében szereztük meg a Toronto Rock csapatától. Bob Hamley, vezetőedző, elégedetten summázta a látottakat: "Valósággal le voltam nyűgözve a játék színvonalától, a veteránok és az új játékosok egyaránt nagyon igyekeztek, több frissen draftolt fiatal is kifejezetten eredményesen teljesített."

Az első hétvége benyomásaira alapozva az edzői stáb pár nappal később három fővel szűkítette a 36-os keretet, a legelső elbocsátottak között két hátvéd, Brad Richardson és Mark Farthing, illetve egy támadó, Brandon McMillen szerepelt.



















A soron következő víkendet a mammut-csorda tagjai Kanadában töltötték, egészen pontosan a Brit-Kolumbia államban található Langley-ben folytatták a gyakorlásokat. A vasárnapi napon a denveri csapat lejátszotta első előidény-mérkőzését egy külső ellenféllel szemben, melyen a Calgary Roughnecks ellen végül nagy küzdelemben, 12-10-es vereséget szenvedtünk. A mérkőzés elején a kanadai vetélytárs négy megválaszolatlan góllal magabiztos előnyre tett szert, de hamar magára talált a csapat, és több emberelőnyös gólnak köszönhetően előbb visszazárkóztunk, majd nem sokkal a szünet előtt 7-6 arányban a vezetést is átvettük. A második félidő kifejezetten izgalmasan alakult, többször változott az éppen előnyben lévő csapat kiléte, végül a 'Necks az utolsó két percben döntötte el a meccset a maga javára. A mieink soraiból Ilija Gajic és az új szerzemény Mat MacLeod három-három találattal jeleskedtek, Jed Prossner kétszer köszönt be, és például az újonc Jamie Lincoln is megszerezte első gólját  egy NLL-csapat ellen. "Ahhoz képest, hogy még csak a szezon eleje van, a csapat máris nagyon éretten játszik, aminek kifejezetten örülök. Ezen a mérkőzésen a speciális egységek teljesítettek kiválóan, a rendkívül eredményes emberelőnyös játékunknak köszönhettük a szoros eredményt" - értékelt Hamley mester.

A kanadai túrát követően négy játékos esett áldozatául a következő keretszűkítésnek, a tavalyi szezont csapatnál töltő hátvéd Ben Davies és a támadó Connor Martin mellett a negyedik körös kiválasztott Craig England, illetve az új igazolás Ryan Boyle eddigi munkáját köszöntük meg.



















Az edzőtábor legutolsó harmadát Seattle-ben bonyolítottuk le, mely alatt átruccantunk Everett-be is, hogy megmérkőzzünk a címvédő Washington Stealth-szel, és ennek örömére 15-9-re el is kalapáltuk őket a második előidény-meccsen. A csapat legeredményesebb játékosa John Grant Jr volt a maga öt találatával, az újonc Jamie Lincoln mesterhármast regisztrált, továbbá eredményes volt még Gavin Prout, Mat MacLeod, Derek Hopcroft, Jarett Park, Ilija Gajic és Creighton Reid. A kapuban mindhárom hálóőr, Chris Levis, Tye Belanger és Dan Lewis, részfeladatokat vállalt a tavalyi bajnok legyőzéséből.

Az edzőtábor formai része véget ért, még 29 játékos tartózkodik a csapat aktív keretében, december 22-re ki kell alakítani azt a 23 fős listát, amellyel részt kívánunk venni a bajnoki rajton. Emellett idővel majd a practice squad-ban helyet foglaló játékosok névsorát is ki kell tűzni, attól függően, hogy mely keretből kimaradók maradnak még a klub birtokában.

A klub a közelmúltban megmutatta a vadonatúj harmadik számú mezét, amelyet a 2012-es szezonban fogunk használni a Mammoth fennállásának tizedik évfordulója tiszteletére. Az új mez leginkább az első évben látott, 2003-as szerelésre hajaz a szürke szín miatt, de a jubileumi logó is helyet kapott rajta.

A Mammoth január 14-én a Minnesota Swarm elleni hazai mérkőzéssel kezdi meg szereplését az előttünk álló 2012-es szezonban.

- Tóth Milán írása -

Remekül szerepel eddig a Sun Belt konferenciában versengő Denver Pioneers férfi kosárlabda együttese, miután a gárda eddigi tíz mérkőzéséből nyolcat megnyert. A szezont november 11-én kezdte Joe Scott csapata, a nyitó meccsen az ellenfél a Portland State volt. A DU mérlege a szezonnyitókon 7-5, ám a legutóbbi három évben mindig kikaptak hőseink. A Vikings elleni meccs legjobbja most Brian Stafford volt, aki karriercsúcsot döntött 32 pontjával, oroszlánrészt vállalva csapata 69-61-es győzelméből. Stafford hat triplát dobott és 37 percet töltött a pályán.





















A negyedéves hallgató káprázatosan kezdte az évet, lendületét a következő meccsekre is át tudta menteni. A Texas A&M-Corpus Christi (micsoda név) otthonában aratott 65-58-as győzelemből Stafford ismét alaposan kivette a részét, ezúttal 25 pontot szerzett. Hogy másról is szót ejtsünk, a sophomore center Chris Udofia 12 és hat blokkolásig egységig jutott, míg Travis Hallam 9 pontig, a freshman Royce O’Neale pedig nyolcig.

November 17-én a Southern Mississippit fogadta a Scott-csapat, Chris Udofia 21 pontig jutott az 59-52-re megnyert találkozón, ezzel eddig karriercsúcsát ismételte meg. A második legeredményesebb a végzős támadó Rob Lewis volt 15 egységgel, így elmondhatjuk, hogy a frontcourt nyerte meg ezt a mérkőzést a 36 dobott pontjukkal. Az első két meccs hőse, Stafford hiába töltött 24 percet a pályán, mindössze három pont szerepelt a neve mellett a jegyzőkönyvben.

Hat nappal később az első komolyabban jegyzett ellenfél, a St. Mary’s is fejet hajtott a Pioneers előtt. 5,408 szurkoló ünnepelhette az iskola történetének legjobb szezonrajtját (4-0) a Magness Arénában, miután Rob Lewis második félidőben nyújtott remek teljesítményének köszönhetően csapatunk 70-58-ra diadalmaskodott, 22 perc alatt 17 pontot szórt. Mellette még szokás szerint Chris Udofia, illetve némi meglepetésre a helyi származású cserejátékos, Justin Coughlin lépte át a tíz pontos határt.

November 26-án az országos 18. kiemelt California aztán alaposan elpáholta a mienket, Staffordék 80-59-re maradtak alul. A DU legeredményesebbje Chris Udofia volt kilenc ponttal, sajnos képtelenek voltunk felvenni a harcot a lényegesen jobb erőkből álló vetélytárssal, így kénytelenek voltunk elkönyvelni a szezon első vereségét.

Néhány nappal később a Pioneers hatalmas győzelmet aratott és egy nagy szériának vetett véget. A Utah State 33 meccs óta veretlen volt hazai pályán, ám a sokat emlegetett Rob Lewis vezérletével, aki egyben az egyik csapatkapitánya is az együttesnek, 67-54-es vendég siker született. Udofia és Lewis egyaránt 15-15 pontot dobott, Brian Stafford újra 12 egységig jutott. A DU 62-46-ra diadalmaskodott, és hat meccsen belül az ötödik győzelmet arattuk.

Ezután az Iona College ellen hosszabbításban kaptunk ki egy őrületes meccsen, így elveszítettük hazai veretlenséget. A 80-78-ra elbukott találkozón a freshman Brett Olson új egyéni rekordnak megfelelő 20 pontot szerzett, mellette még Chris Udofia tett ki magáért, a gárda kezdő centere 18 pontot, 5-5 lepattanót és blokkolást, valamint 4 asszisztot termelt.

A kudarc után azonban nem törte meg a csapat lendületét, azóta Staffordék újabb két győzelmet arattak: előbb az állami vetélytárs Northern Colorado (71-65), majd a Boise State (79-62) ellen. Az alapkezdő a Stafford-Olson-C. Hallam-Lewis-Udofia ötös, de az UNC ellen például Royce O’Neale 14 pontig jutott, míg a Broncos ellen Justin Coughlin dobott 11-et.

A Denver Pioneers férfi kosárlabda együttese eddig remekül szerepel, reméljük a lendület a szezon hátralévő részében is ki fog tartani. Ezen a héten még két hazai mérkőzés következik, aztán december 29-től kezdődik a szezon sava-borsa a konferencián belüli összecsapásokkal.

Nagyot fordult a kocka a Colorado Avalanchenél, a szezon eleji hazai vesszőfutással szemben most sorban 5 meccset nyertünk meg a Pepsi Centerben. Ellenben idegenben kezdtünk el bukdácsolni, az utóbbi három mérkőzés közül is csak a két hazait hoztuk, amivel sajnos nem értünk igazán sokat.
























A múlt hét kedden léptünk először pályára, sorban három idegenbeli vereséget követően visszatértünk Denverbe, ahol meglepetésre 4-3ra büntetőkkel legyőztük a San Jose Sharkst.
Sérülés miatt két szélső Kobasew és Yip hiányzott a szokásos nevek mellett, Porterre még a korábbi eltiltása miatt nem számíthattunk, illetve Wilsont fej sérüléssel IRre tettük, de legalább Stastny visszatérhetett pár meccses kihagyásából. A kapuban Varlamov próbálta feltartóztatni a cápákat, a mezőnyben pedig mindenki játszott, aki élt és mozgott.
A kiegyenlített első harmadban sokáig nem esett gól, de 17 másodperccel a dudaszó előtt mi törtük meg a csendet, az újonc Stefan Elliott őrült szólóba kezdett a saját harmadából és az ellenfél faceoff körének tetejéről remek lövést vágott a kapuba. Így az első szünetre előnnyel mentünk le, de percekkel a folytatásban létszámfölényből egyenlített a Sharks, Boyle kinti lövését McGinn simogatta a ketrecbe. Az egyenlítés ellenére továbbra is lendületes hokit mutatottunk be, szépen mentünk előre és bátran végeztük a letámadást, de sajnos a következő gólt is a SJ szerezte, a 34. percben Boyle volt eredményes egy közeli lecsorgó korongból. Erre nem is tudtunk egy darabig válaszolni, csak akkor, amikor már hat és fél perce tartott a záró harmad, 4-on-4ben Daniel Winnik pazar wrap-around góllal volt eredményes. 2-2re álltunk és érezhető volt a mieinken, hogy még ennél is többre lehetünk képesek, hamarosan megkaptuk a napi egyetlen PPt és a szépen kijátszott helyzetet Hejduk passzából Matt Duchene váltotta gólra. Nyolc perccel a vége előtt újra átvettük a vezetést és biztosan őriztük a végéig, de az utolsó fél percen belül a SJ hat mezőnyjátékossal támadva Marleau révén egyenlített. A vendégek hosszabbításra mentették a találkozót, ahol nem volt döntés, büntetőket kellett lőni. A szétlövést Hejduk gólja nyitotta, majd a harmadik párban Pavelski találata jelentette a tovább folytatást. A negyedikben mindkét oldal hibázott, majd Landeskog gólja hozta a plusz pontot számunkra, mivel Winchester utolsó kísérlete elakadt Varlamovban.
Óriási küzdelemben harcoltuk ki a győzelmet, már a rendes játékidőben is közelebb álltunk a sikerhez, így teljesen megérdemelt a két pont. Elliott már a harmadik gólját szerezte, zseniális egyéni megmozdulásból volt eredményes, kevés ilyen korong előre vitelt láttunk idén a védőktől, ő erre is bátran tud vállalkozni. Duchene már a 11. gólját ütötte, Landeskog a mezőny egyik legjobbja volt, nem szerzett pontot, de a végén az ő rávezetése döntött. Varlamov 27 védést ért el három góllal, vagyis kereken 90 %os teljesítményt és újabb hazai győzelmet jegyzett.






















Két nappal később újra megmérkőzött egymással a két csapat, idegenben a San Jose Sharks 5-4re lerakta a mieinket a három gólos záró harmadnak köszönhetően.
Még nehezebb helyzetben voltunk a sérülésekkel, Kobasew és Yip IRre került, Jones ágyék húzódás miatt lett harcképtelen. Felhoztunk még két csatárt az AHLből, hogy meg legyen a 12 támadó a meccsre, Van Der Gulik és Brophey a 3-4. sorban jutott szóhoz. Az egyetlen aktív kimaradó Hunwick volt, a ketrec előtt maradt Varlamov az előző sikeren felbuzdulva.
McLeod és Winchester korai bunyója hozta lázba a csapatokat és az első gólt a hazaiak szerezték, két és fél perc után Varlamov eladott korongjából Clowe volt eredményes. Gyorsan tudtunk válaszolni, hiszen a hatodik percben ahogy PPbe kerültünk, Johnson lövésébe Paul Stastny tette bele hibátlanul a botját. Egyenlő erők küzdelme zajlott és a harmad végén megkaptuk a második emberelőnyt, ezt szintén gólra váltottuk, remekül kavargattunk és Ryan O'Reilly értékesített pár méterről egy kipattanót. Ezzel a góllal 2-1es előnybe kerültünk az első harmad végére, de a szünet után Handzus révén gyorsan egyenlített a Sharks a saját kapu mögötti korongvesztés után. Két perc sem telt és visszavettük az előnyt, Paul Stastny fonákkal talált be egész közelről. Kezdte átvenni az irányítást az ellenfél, de nagyon szépen küzdöttünk a mezőnyben és a játékrész vége felé újra sokkolni tudtuk a kaliforniaiakat, Stastny kapu mögüli befordulását követően Daniel Winnik juttatta közelről a hálóba a korongot. Így két gólos előnyből várhattuk az utolsó harmadot. A befejező játékrész elején jól tartottuk magunkat, de aztán pokollá fordult minden és semmissé vált az előny. A 47. percben az előre húzódó Burns talált be a saját kipattanójából, másfél percre rá Pavelski gólja már az egyenlítést jelentette, mindkétszer nagyon gyámoltalanok voltunk a saját kapunk előtt. Ráadásul az 52. percben a győztes gólt is bevitte a SJ Couture jóvoltából, így 2-4es hátrányból 5-4re megvertek minket.
Nem tesszük ki az ablakba ezt a meccset, látványosan összeomlottunk a végére, pedig az első két harmadban fölényben játszottunk és két gólos előnyt építettünk fel. Stastny 2+1es teljesítménnyel a csapat legjobbja volt, O'Reilly és Winnik újabb gólokat szereztek. Sajnos a záró harmadban a védelem többször bizonytalankodott, Varlamov nem igazán okolható a kapott gólok miatt (legfeljebb az elsőért), 29/34es statisztikával tudta le az összecsapást. Nem múlt el meccs vezéráldozat nélkül, ezúttal Quinceyt vesztettük el, a szélsők mellett a védőink is egyre jobban fogynak.

Szombat este újra odahaza volt jelenésünk és ennek örömére 2-1re legyőztük a Washington Capitalst, sorozatban az ötödik hazai győzelmünket elérve.
Továbbra is rengeteg sérültünk volt, Porter már bevethető lett volna az eltiltása után, de tartalékoltuk őt, mivel Quincey sérülése miatt be kellett tenni Hunwickot a védelembe. Varlamovot nem szerettük volna védetni a korábbi csapata ellen, inkább a veterán Giguere foglalta el a ketrecet Ovechkinék ellen.
Álomszerűen sikerült a kezdés, kevesebb mint három perc alatt megszereztük a vezetést, Cody McLeod a támadó harmadba érve a palánk mellől ráemelt egy korongot, ami teljesen meglepte Neuvirthet és a dermedt kapus mellett a hálóba hullott. Ezt követően többnyire a Caps irányított, magabiztosan őriztük a vezetést, érdekes jelenet volt a 13. percben a két egykori játszótárs Hendricks és McLeod verekedett egymással. A második harmadban is tartottuk a vezetést, nem sok lehetőséget engedélyeztünk a Washingtonnak, de a meccs fele környékén mégis ki tudtak egyenlíteni, egy gyors támadásból Semin lőtt védhetetlenül a hálóba. Egy percet se kellett várni az egyenlítésre, Erik Johnson őrületes bombája kötött ki a kapuban a kék vonalról. 2-1el mentünk ki az utolsó harmadra, a fővárosiak próbálkoztak, nem engedtünk igazi helyzeteket nekik, többé-kevésbé magabiztosan őriztük meg az előnyt lefújásig és arattunk nagyon fontos győzelmet.
Két olyan játékos volt eredményes, akik az első góljukat szerezték a szezonban, McLeod és Johnson is korábban sok kritikát kapott. EJ és Hejda védőpárja végre a tőlük elvárt teljesítményt hozta, talán a legjobb meccset csinálták eddig ketten együtt. Giguere nagyszerű formát kapott el, ezúttal is csak egyetlen gólt kapott 26 washingtoni lövésből, jó az öreg a háznál.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Minnesota Wild 20-8-5, 45 pont
2. Vancouver Canucks 19-11-2, 40 pont
3. Calgary Flames 14-15-4, 32 pont
4. Edmonton Oilers 14-15-3, 31 pont
5. Colorado Avalanche 15-17-1, 31 pont

A közeljövő programja:

December 20., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Philadelphia Flyers
December 22., csütörtök, 03:30 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
December 24., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - Tampa Bay Lightning

Következik még három hazai meccs verhető ellenfelekkel, ha sikerülne folytatni a jó hazai szereplést, akkor talán végre a tabellán is feljebb küzdenénk magunkat. Szükségünk van a pontokra, nagyon szerencsétlenül állunk és sajnos sérültből is egyre több van. Nem túl jók a kilátásaink a jövőre nézve, de talán még nem kell lemondani semmiről.

Hat meccsre rúg a Denver Broncos győzelmi szériája, hat meccs óta nem talált legyőzőre az 'Orange and Blue'. Menetelésünknek áldozatul esett a Raiders, a Chiefs, a Jets, a Chargers, a Vikings, és legutóbb a Bears. Utóbbi négy ellen ráadásul az Elway érában megszokott 4th quarter comeback hozta a győzelmet. Most azonban minden eddiginél nehezebb kihívás vár a csapatra, amikor vasárnap a New England Patriots látogat a Mile High-ra.


















A hazafiak, ahogyan a Broncos is, 1960-ban született és az AFL alapító tagjai. Még Boston Patriotsként 1960. szeptember 9-én, első meccsüket, ami egyben a legelső AFL-meccs volt, pont ellenünk játszották, és ahogy azóta szokássá vált, ki is kaptak. 13-10 lett a végeredmény. Igaz, sokkal több győzelmünk nem lett a szezonban. Ami a Pats-et illeti, a korai években, ahogy mi se, úgy ők se voltak igazán meghatározó csapat. '63-ban még megnyerték a divíziót, de utána 15 évig semmi. A '70-es évek vége, '80-as évek eleje felé kezdték állandósítani helyüket a Play Offs-ban. A fokozatos csapatépítés bár volt benne visszaesés is (Plunkett-et eltradelték, aki így a Raiders-szel lett 2× Super Bowl győztes), de végül 1985-re beérett a gárda. A kezdőpozícióját korábban elvesztő, s csak egy sérülés miatt visszaszerző Eason legénysége 11-5-ös alapszakasz mérleggel várhatta a rájátszást szabadkártyásként. Az elsőre göröngyösnek tűnő úton viszonylag simán jutottak történelmük első Super Bowljába, megverve idegenben a divízió rivális Jetset, majd a Raiderst, végül a másik divízió rivális Dolphinst is. A döntőben azonban minden idők egyik legerősebb csapata várt rájuk a Chicago Bears személyében. Mike Ditka fiai Walter Payton, Jim McMahon, Mike Singletary és a védelem vezérletével könnyed 46-10-es győzelmet arattak ellenük.

A vereség a Super Bowlon pár évre visszavetette a hazafiakat. A következő évben még bejutottak a rájátszásba, ám a Divisional Playoffs áldozatul estek egy Elway 4th quarter comebacknek köszönhetően a sok közül. S a vereség után 8 évig nem kvalifikálták magukat újra az utószezon küzdelmeire. A hullámvölgyet azonban fellendülés követi, esetükben ez a jelenlegi tulaj, Robert Kraft színre lépésével köthető össze. Kraft máig a liga befolyásosabb tulajdonosai közé tartozik, a Patriots pedig megjelenése után 3 évvel ismét a Super Bowlban volt. Drew Bledsoe mindenképpen az NFL legjobb irányítói közé tartozott és egész karrierjét nézve is tartozik, mellette pedig egy brutális védelem, amit ma alighanem visszasírnak - Tedy Bruschi-t vagy Ty Law-t aligha kell bemutatni. Második kiemeltként magabiztosan győzték le a Steelerst, és a minket búcsúztató Jaguars-t, 28-3 illetve 20-6, azonban a szerencse megint elpártolt tőlük, mert a döntőben a korszak egyik legjobb irányítójával, Brett Favre-ral kellett farkas szemet nézniük, és a Green Bay Packers-szel. Kezdetben jól tartották magukat, azonban Favre 2 passzolt és 1 futott TD-je a sajtfejűek javára döntötte el a meccset, na meg a Pats felzárkózásának hamar véget vető Desmond Howard, aki mellesleg a Super Bowl MVP-je is lett. A meccs krónikájához hozzá tartozik az is, hogy Bledsoe 4 INT-je nem növelte az egyébként is hatalmas underdog NE esélyeit.






















Újra elbuktak a cél kapujában, azonban ez egy fiatal és erős csapat volt, aminek a magját sikerült egyben tartani. Kicsit gyorsítok a tempón, mert ez elég recent history. 2000-ben Bill Belichick lett a vezetőedző, /*a Jets fanok bővebben tudnának mesélni a körülményekről, én más kapcsán fogom anyázni :)*/, majd 2001-ben megsérült Bledsoe és helyére egy bizonyos Tom Brady állt be. És a legenda elkezdődött. 2001-ben óriási meglepetésre nemhogy a Super Bowlba jutottak /*Az általam mélységesen elítélt Tuck Rule-nak köszönhetően, mit fogok ezért kapni a bowl.hu-n, pedig bárki elhiheti, nem bánom, hogy a Raiders helyett ők jutottak a döntőbe*/, de az óriási esélyes Kurt Warner vezette Rams ellen megcsinálták a csodát. Nagyszerű védő teljesítmény megteremtette Bradynek, hogy game-winning drive-ot vezessen és élt is vele. A lendület pedig kitartott, a 2003-as és a 2004-es szezont követően újabb két gyűrű került az ujjára. Érdekesség, hogy mind a (Fox vezette) Panthers, mind az Eagles ellen 3 ponttal tudtak nyerni, pont ahogy a Rams ellen is. A triplázás azonban nem jött össze, mert 2005-ben volt egy náluk is jobb csapat, a Denver Broncos, ami a Mile High-on újra legyőzte őket. Bailey 100 yardos INT utáni visszahordását a mai napig nem felejtem, bár nem ért rögtön TD-t, de az döntötte el a meccset, meg hogy kishíján minden returnből fumblet kaptak. :) /*Harmadszor kerül szóba a 2 csapat valamely összecsapása, és eddig mind olyan, ami után mi örülhettünk. Tekintsétek ezt jelnek! :)*/

A 2000-es évek eleji sikereket beárnyékolja a tény, hogy utóbb kiderült, meg nem engedett segédeszközöket is bevetettek a cél elérése érdekében. A videózási botrányról sokat lehetne beszélni, én egy South Park részt ajánlok mindenki figyelmébe, ami hűen mutatja be a "fehér ember módszerét" :P. A botrányt követő üldözési hadjárat eredményeképpen 2007-ben szó szerint mindenkit eltiportak, aki útjukba került, sokakban újabb felháborodást váltva ki azzal, hogy a már legyőzött ellenfélnek se kegyelmeztek, és addig verték, míg a bíró le nem fújta. Akárhogy is savanyú a szőlő, azért el kell ismerni, hogy az minden idők egyik legerősebb csapata volt Brady-vel, Moss-szal, Welkerrel és a védelemmel. Szerencsére /*mit fogok ezért kapni a bowl.hu-n...*/ a döntőben győzött az igazság, és Eli Manning game winning drive-ja után a New York Giants diadalmaskodott szószerint sokkolva a football világot.





















Ami azóta történt, az már nem a dicsőséges kor számukra. 2008-ban Brady lesérült és lemaradtak a rájátszásból. 2009-ben sajnos nálunk landolt egyik sugárzó hulladékuk, JMD személyében, azonban távozása a Patsnek se volt hiánytalanul jó. Mármint persze így eltudták sózni ránk - a szerencsétlen pancser waiverről se szedtem volna fel - Maroney-t, azonban az offenseben Moss játéka visszaesett, a védelem pedig egyszeráen kiöregedett. Mára a Patriotsban Brady tartja a lelket, Gronkowski és Welker támogatásával, míg az egykor rettegett védelem, most leginkább a nevetség tárgya.

Idén váltottak 3-4-ről 4-3-mas alapfelállásra /*mekkora ötlet a csonka offseasonben*/. Valójában a játékukat elnézve, bár nem láttam minden meccsüket, attól hogy átálltak, a séma sokat nem változott. Korábban is keverték egyébként a felállást, a racionalitás abban rejtőzhet, hogy több tehetséges DL emberük van, mint LB. Mindenesetre érdekes, nem tudni emiatt-e vagy sérülései miatt, de a védelem egyik korábbi vezére az aranykorból, Ty Warren hozzánk került. Ami a jelenlegi DL-t illeti, Vince Wilfork és Andre Carter azok, akik nagyjából állandó tagja a négyesnek, és ők nagyon is jó játékosok. A többiek, a sérülések és egyéb okok miatt jóval kevesebb lehetőséget kaptak, amin nagyjából azonos arányban részesültek. Az LB sorban is két ember kap jelentősebb szerepet, Rob Ninkovich és Jerod Mayo. Rajtuk kívül még Guytonra és Tebow volt csapattársára, Spikes-ra kell figyelni. Solid hármas. A secondaryről talán elég ha annyit mondok, hogy megváltóként várták Nate Jonest, azt a Nate Jonest... Kyle Arringtonnak egyébként 7 INT-je van, nem tudom hogyan, mellette McCourthy, Iheidgbo és Chung emelkedik ki, de követhetetlen hogy mikor ki sérült. Ja, hogy ki ne felejtsem, már a draftra QB-ként jelentkező, a Patsben eddig WR-t játszó Edelman is CB-t játszik (bár ez egyébként nem idegen poszt neki, ha jól tudom). A legjobb játékos innen Chung, aki viszont jó eséllyel ellenünk se léphet pályára, hetek óta sérüléssel küzd. A 4-3, 3-4 azért is túl lihegett egy kicsit, mert az esetek nagy részében úgyis package-t használnak. Átlag majdnem 5 DB-vel állnak fel. A pass rusht elsősorban a DL generálja, de Ninkovich is gyakran támadja a QB-t.

Ami a támadásukat illeti, természetesen tombrédire épül. Kedvenc célpontjai Rob Gronkowski, Wes Welker és Aaron Hernandez. El kell ismerni, Brady a liga egyik legjobb irányítója és Gronko jelenleg a leghatékonyabb az elkapásokban. /*számomra érthetetlen, mindig ugyanaz van, Brady->Gronko, hogy nem lehet ezt levédekezni*/ RB-t nem sűrűn használnak, Green-Ellis és Woodhead nem elit futók, de oda lehet nekik adni a labdát, ha arról van szó. PassHappy-be nem is kell jobb. Az irányító mellett szinte mindig 1RB, 2WR és 2TE van, ahol a 2TE elsősorban elkapó szerepet játszik, bár Gronko elvileg nagyon jó blokkoló is, a meccsenkénti néhány futójátékuknál csillogtatja is ezen tudását, a snappek 96%!-ában fent van. Ami a mi védelmünk szempontjából fontos lehet az az OL. Sokak szerint Miller és Doom lehet a győzelem kulcsa, és ha ők a seggén tartják Brady-t, az valóban jó lenne, sajnos azonban nem rossz összességében ez a fal. Volmer sérült, így jó eséllyel nem is oly régi ismerősünk Nate Solder vív majd párharcot Millerrel, Doomra pedig a többszörös Pro Bowler Matt Light vigyáz majd. /*Mondjuk szerintem a Pro Bowl egy hatalmas kritikája, hogy tavaly részt vehetett rajta... :P*/ Logan Mankinst nem rég még szerettük volna néhányan a csapathoz, azóta már kevésbé, ettől ő még mindig veszélyes tagja az OL-nek.




















Mit tehetünk ezek után ellenük?

Egyrészt fussunk. Abban mi vagyunk a legjobbak. Csak ezúttal próbáljunk meg valahogy szélen, én legalábbis nem tartanám a legjobb ötletnek a labdát egyenesen Wilfork hasába vinni. Az LB-k lassúak, a DB-k nem igazán jók Boxban (sem), szóval ez működhet. Ott van még a secondary is, ami a liga legrosszabbja. Zónáznak, de rosszul. Ha Sexy Rexynek sikerült szétpasszolnia őket, akkor Tebownak is meg van rá minden esélye. Kicsit kevesebb drop és máris működhet. Annyit kell tenni, mint a Vikes ellen, a töküres elkapóknak odapasszolni. A lényeg, hogy ne csináljunk megint egy csomó 3&outot. A Pats ellen a 4&shortnak is mindenképp neki mennék, hiszen elsősorban az a kulcs, hogy a pályán kívül tartsuk Brady-t.

A nehezebb feladat megállítani a támadókat. Nem sok csapatnak sikerült eddig. Mivel nagyon jó passrusherjeink vannak 4 man rush elég lehet, a többieknek covert kell nyomni. Gronkot duplázni, esetleg Welkert is, ha lehet. Gronkot a Redskins nem tudta levinni a földre, szeretném ha most Dawk megmutatná nekik hogyan kell ezt, mert ha valaki, akkor ő biztos megtudja.

Leírni azonban egyszerűbb ezeket, mint megcsinálni. Valójában megint underdog szerepben vagyunk. Amibe kapaszkodhatunk, hogy ez idén eddig nagyon bejött nekünk, másrészről pedig a két csapat egymás elleni történelme is erőt adhat számunkra. Alapszakaszban 25-16 a mérlegünk ellenük, rájátszásban pedig 2-0. S tegyük hozzá azt is, hogy az isteni tombrédi mérlege 1-6 a Broncos ellen...

A Patriots soraiból nem tévedés, 15 (!) játékos szereplése kérdőjeles vasárnapra, a lényegesebb nevek fentebb már említésre kerültek. A mieinknél hárman kérdésesek, mindhárman a secondary-ból, reméljük azért Brian Dawkins, Andre Goodman és David Bruton közül többekre számíthatunk majd.

Akárhogy is alakul, ne veszítsük el a hitünket, ne kapcsoljunk át az utolsó 5 perc előtt, mert akkor jön a lényeg! A meccs magyar idő szerint vasárnap este, 22:15-kor kezdődik, és mindannyiunk örömére (?) a Sport2 is élőben közvetíti. Hajrá Broncos!

A Denver Broncos (7-5) az NFL tizennegyedik játékhetében a Chicago Bears (7-5) gárdáját fogadta a decemberhez képest szokatlanul jó időben, +10 fokban, a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban. Többen is hagytak ki edzéseket a meccset megelőző napokban, de végül csak a Minnesota Vikings ellen agyrázkódást szenvedő Eddie Royal volt kénytelen sérülés miatt kihagyni a meccset. A keretszűkítést rajta kívül még Quinn Johnson, Mike Mohamed, Manny Ramirez, Tony Hills, Julius Thomas és Derrick Harvey bánhatta. Szerencsére visszakerült a keretbe és a kezdőbe az előző meccset kihagyó Von Miller egy hatalmas kötéssel a bal kezén. A vendégeknél több volt a gond, sérülés miatt hiányzott az ex-Bronco QB Jay „Crybaby” Cutler és a liga jobb futói közé tartozó Matt Forte is.




















A Bears nyerte a feldobást és mivel a második félidőt akarták indítani, ezért átadták a kezdés lehetőségét a Broncos-nak, így a támadók jöhettek először a pályára:

QB: Tim Tebow
RB: Willis McGahee
FB: Spencer Larsen
WR: Eric Decker, Demaryius „Bay-Bay” Thomas
TE: Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

McGahee futásával indult az első drive, ez egy 3 yard-os run lett. Újra ő jött, de középen nem sikerült előre jutnia, így 3&7 jött. Tebow passzolni akart, de a Bears pass rush odaért, majdnem ki tudott lépni előre a zsebből, de végül Henry Melton elkapta egy -2 yard-os sack-re, így 3&out-al vége lett az akciónak. Jött Britton Colquitt és a liga talán legjobb return-ere, Devin Hester irányába rúgta az első punt-ot, de a biztonsági, 38 yard-os felszabadítás után fair catch-et hívott Hester. Ezután a saját 41-es vonaláról jöhetett a Bears a Broncos utóbbi hetekben liga elit szinten játszó védelme ellen:

DE: Elvis Dumervil, Robert Ayers
DT: Marcus Thomas, Brodrick Bunkley
OLB: DJ Williams, Von Miller
MLB: Joe Mays
CB: Champ Bailey, Andre Goodman
S: Brian Dawkins, Quinton Carter

A Colorado State University-ről draft-olt Caleb Hanie által vezetett első drive első play-ében a hazai pass rush egyből megmutatta, hogy mennyire jó, alaposan megkergették az irányítót, aki a backup RB Khalil Bell-nek passzolt mielőtt elkapták a védők, de így is -1 yard-os lett a play. A Forte hiányában első számúvá előrelépő ex-Cowboy Marion Barber jött futni és szerzett 4 yard-ot, így 3&7 lett volna, de csak 3&12 következett, mivel egy támadó falember korán indult. Hanie passzolva próbálta megoldani és Bell elkapásával majdnem sikerült is, de Chris Harris 11 yard-on tartotta az elkapást, így a Chicago első drive-ja is 3&out-tal végződött. Quan Cosby a 15-ön csinált egy fair catch-et a punt után, így innen kezdhettek támadni a denveriek. Tebow futni próbált 1&10-nél, de a védők jól felkészültek erre és így -3 yard lett belőle. Jött egy passz 2&13-nél, Lance Ball el is kapta és csinált vele 10 yard-ot, jöhetett a 3&3. Decker volt a célpont ezúttal, a passz nem is volt rossz, de sajnos az elkapó kezei közül kicsúszott a labda, így újra punt-ra kényszerült a Broncos. Colquitt ezúttal 53 yard-ot rúgott, de olyan jó ívben, hogy Hester ezúttal is csak fair catch-et tudott csinálni a 25-ön. A Chicago ráállt Barber futásaira és az első két run meg is hozta a meccs első 1st down-ját, összesen 13 yard-ot értek. 1&10-nél már nem jött az eredmény, 0 yard-on tartotta Goodman egy gyönyörű szereléssel. A következő play-t se fogja kitenni Barber a kirakatba, átengedte a kicsit késve érkező DJ-t, aki elkapta Hanie-t egy -8 yard-os sack-re. 3&18-nál Hester kapta a snap-et Hanie helyett és átadta Barber-nek, de mivel ő csak 9 yard-ot tudott futni, így újra punt következett.

Cosby a 13 yard-on kapta el a labdát és csainált egy 5 yard-os return-t, de mivel Mario Haggan-t szabálytalannak látták, így az első snap csak a 9-ről jött. McGahee futott 1 yard-ot, majd Tebow passza jött Bay-Bay-nek, a másodéves WR pedig több védőt is le tudott rázni magáról, így meg tudta szerezni a 1st down-t, végül mire meg tudták állítani már 12 yard-ot haladt. Újabb futás következett, de ezúttal is figyelt a védelem és -1 yard-on tartották McGahee-t. Tebow kergetőzött egy kicsit a védőkkel 2&11-nél, majd kidobta a labdát a pályáról. Lejárt a támadóidő, így 3&16 jött, Tebow kimozgott balra, sokáig nem talált célpontot, de a falemberek jól dolgoztak, így volt ideje, végül Matt Willis tudta magát üresre játszani, jött is a passz és az elkapás 23 yard-ot és 1st down-t ért. McGahee futott 3 yard-ot középen, ami után ismét egy passz kísérlet következett, ismét Decker irányába, de az átadás ezúttal pontatlan lett, viszont a bírók a labda eldobása után Tebow fejére ütő Lance Briggs-et 15 yard-dal büntették mozdulatáért, így a Bears 43-as vonaláról érkezett a következő 1st down. McGahee futott ki a jobb oldalra és ért el 4 yard-ot, így 2&6 jött, aminél Tebow Fells felé szálló passza lett túl magas. 3&6-nál Tebow balra mozgott ki, sok ideje volt, elkerülte a védőket, majd végül eldobta előre a labdát Willis irányába. A WR valahogy a földre került (soha sehol nem ismételték), az őt őrző Charles Tillman elkapta a labdát és még bent is tudta tartani a lábait az interception után. Willis is reklamált, Tebow is, de a bírók meggyőzhetetlenek voltak.

A pick-et követően a saját 24-es vonaláról indulhatott a Bears, Barber futott 3 yard-ot, ami után két Bronco is lent maradt, Ayers és Dawkins, utóbbi fejjel futott neki társa hátának és a nyaka rándult meg, így a hazai védők egyik vezére csak az oldalvonal mellől figyelhette innentől a meccset, Ayers később még vissza tudott térni. Feljött Dawkins helyére Rahim Moore és egyből neki kellett megcsinálnia egy tackle-t Barber-en, igaz a 1st down így is meglett neki. 1:30 volt még az első negyedből, amikor Barber futott 2 yard-ot, majd Johny Knox 0 yard-os elkapása után, ahol Champ dolgozott nagyon szépen, maradt még 0:07. 3&8-nál ismét Knox lett volna Hanie célpontja, de az elkapást nem sikerült megcsinálnia Champ őrzése mellett, így a negyed vége előtt még egy punt-ot rúgnia kellett a Bears-nek, ami után Cosby a 18-ról a 29-ig vitte vissza a labdát. Az első negyed után az eredmény tehát: 0-0.
























A második negyed egy 3 yard-os McGahee futással kezdődött, majd újra ő futott 3 yard-ot, de rossz felállás miatt érvénytelenítették a bírók. 2&12 jött tehát, összeomlott a zseb, Tebow nem tudott fellépni előre és Julius Peppers oda tudott érni, egy -3 yard-os sack-et szerezve. 3&15 jött, Tebow elindult egy futásra, pár védőt kicselezett, egy pár másikat meg maga előtt tolt egészen addig, amíg a 40 yard-os vonalig nem ért, így meg is lett a 1st down. McGahee futott 2 yard-ot 1&10-nél, majd Tebow menekült egy keveset, végül így visszajutott a line of scimmage-ig, bár egy 0 yard-os sack-et így is beírtak egy Bears védőnek. 3&8-nál Bay-Bay-nek szállt egy passz, ami hosszú lett, de mivel egy védő Tebow-t a térdénél kapta el, így egy 15 yard-os büntetés után folytatódhatott tovább a drive a Bears 43-as vonaláról. Jeremiah Johnson jött be futni és szerzett 4 yard-ot, majd Larsen futott még 4-et, így 3&1-et harcoltunk ki. Tebow futott át középen egy jól előkészített lyukon és 9 yard-os futása újabb 1st down-t jelentett. McGahee jött vissza és haladt 7 yard-ot, majd utána még 3-at, jöhetett egy 1&10 a 15-ről. Decker felé szállt egy hosszú passz az endzone-ba, de sajnos elég rosszul sikerült, így 2&10 jött. McGahee futott 4 yard-ot, 3&6-nál viszont jött a blitz, Tebow Ball-nak próbált adni egy screen passzot, de nem lett jó az átadás, így érkezett Prater egy 28 yard-os FG-ra. Időt kellett kérni a Broncos-nak, mert lejárt volna a támadóóra. Végül jött a snap, de sajnos nem sikerült elég sokáig feltartani a vendégek falembereit és így Peppers bele tudott érni a labdába, leblokkolva ezzel a field goal-t és 0-0-n tartva az eredményt.

A 20-ról jöhetett a Bears, Hanie Hester-nek passzolt, de a WR elég csúnyán elejtette a labdát. 2&10-nél Barber futott 8 yard-ot, de 3&2 helyett 3&7 következett egy újabb false start miatt. Hanie passzal akarta megoldani, de nem tudta időben elindítani a jó coverage miatt, így a kiváló napot kifogó DJ már másodszor tudott odaérni a QB-hoz, megszerezte második sack-jét ezen a meccsen, ez is -8 yard-os lett. Cosby 9 yard-os visszahordása után a 42-es vonaláról indulhatott a Broncos és egyből majdnem lett is egy 1st down, de sajnos Decker elejtette Tebow passzát az oldalvonal mellett. McGahee futott 4 yard-ot, 3&6-nál pedig Tebow indult előre, egy testcsellel majdnem meg is verte a rutinos Brian Urlacher-t, de végül a LB meg tudta csinálni a tackle-t, így egy kevéssel rövidebb lett a futás, mint amennyi kellett volna, jött tehát újra Colquitt. Hester a 10-en csinált egy fair catch-et, de egy büntetés miatt csak az 5-ről jött a 1st down. Elsőre Bell nem jutott sehová, hála a szerelését egy szaltóval ünneplő Von-nak, de másodikra át tudott jutni a falon és 12 yard-ot futva szerzett 1st down-t. Újra Bell futott 3 yard-ot, ami után ismét ő jött, ezúttal egy elkapással, 13 yard-ot és egy újabb 1st down-t szerzett a 2-minute warning előtt. A pihenő után Knox volt Hanie célpontja, ezúttal meg is csinálta az elkapást és 19 yard után lépett csak ki a pályáról, újabb 1st-öt szerezve a Chicago-nak, ezúttal már a Broncos térfelén a 48 yard-on. Egy rövid passz ment Bell-nek a jobb oldalra, de ezt DJ nagyon szépen kileste és -5 yard-on elkapta a futót. 2&15-ös szituációban Hanie bajban volt a kemény pass rush miatt, végül ki tudott lépni előre a zsebből, de Doom hamar elkapta, így csak 2 yard-ot szerzett. 3&13-nál Earl Bennett lett volna Hanie célpontja, de Chris Harris ezúttal nagyon szépen védekezett és így bele tudott nyúlni a passzba, ha egy kicsit jobban odafigyel még az interception is meg lehetett volna. Jött egy punt a Chicago 49-es vonaláról és bepattant az endzone-ba. 0:37 maradt még a félidőből, amikor a 20-ról elindult a Broncos. Ball futhatott egyet a jobb oldalon, 13 yard-ot szerzett, ami után kikérte utolsó idejét John Fox. Bay-Bay-nek szállt az 1&10-es passz, ami újabb 1st down-t ért volna, de átcsúszott a WR kezei között a könnyen elkapható labda. 2&10-nél is ő volt a célpont, ezúttal azonban Tebow hibázott, nagyon hosszú lett a passz. 3&10-nél, hogy leperegjen az órán lévő 0:19 Johnson kapta egy futásra a labdát és mivel talált egy lyukat és 14 yard-dal 1st down-t ért el, talán lett volna még idő egy play-re, de nem sikerült időben felállni a snap-hez, így véget ért a félidő, ami után az eredmény: 0-0.





















A második félidőt a Bears kezdhette, DJ ott folytatta, ahol korábban abbahagyta: egy -1 yard-os tackle-t csinálva. Hanie messze nem talált célpontot, így a közelben álló Barber-nek akart passzolni, de egy kicsit elmérte az átadást, így 3&11 jött, vagyis inkább 3&16 egy újabb false start miatt. Passzolnia kellett Hanie-nek, de sokáig nem talált célpontot, majd Knox felé dobta a labdát, de alaposan túldobta, így punt-olni kényszerült a Bears ismét. Cosby a 32-n kapta el a labdát, egy embert megvert egy testcsellel és így egészen a 45-ig tudta visszahordani a punt-ot. McGahee futását 0 yard-ot tartotta a vendégek védelme, 2&10-nál pedig Tebow egy hosszú passzot dobott Bay-Bay-nek, ő megverte az emberét, pontosan jött a labda, meg is lett volna simán a TD, ha Bay-Bay nem engedi átcsúszni a kezei között a labdát. Nem sikerült időben felállni a 3&10-hez, így el kellett vesztegetni egy időkérést. Tebow-t megkergették a snap után, kimozgott balra, Willis-nek passzolt egy kicsit pontatlanul, de a WR se segítette ki, a földre ért a labda, így a Bears a közben illegális felállás miatt befújt szabálytalanságot se kérte. Hester ezúttal se tudott return-t csinálni, csak a 19-en egy fair catch-et. Bell futásával nyitott a Bears, pár védő lepattant róla, így 13 yard-ot szaladt, megszerezve a 1st down-t. Másodszorra már nem volt ennyire sikeres Bell, csak 3 yard-ot tudott futni. Hanie megint sokáig nem talált célpontot, nem érezte a jobb oldaláról érkező Von-t, aki el tudta kapni, 11,5-re növelve a sack-jei számát és 3&15-re kényszerítve a Medvéket. Időt kért a Bears, majd Hanie-nek kellett újra menekülnie, fel tudott lépni a zseb bal oldalán és tudott futni, de csak 9 yard-ot, így jött egy újabb punt.

Cosby kezéből kiesett a punt, de így is tudott 6 yard-ot csinálni a return-el, bár csak a 13-ig jutott. Tebow-éknak végre működött az option figura, TT ki tudott futni balra és 9 yard-ot haladt. 2&1-nél ugyanazt próbálta meg, ezúttal Peppers nem engedte átjutni a line of scrimmage-en, jött a 3&1. Ezúttal McGahee próbált meg átjutni, de kicsivel a 1st down marker előtt meg tudták fogni, így újra Colquitt-nak kellett punt-olnia. Egy nagyon picit hosszú lett a punt (talán egy szabálytalanság is volt Jonathan Wilhite ellen), Hester ki tudott szabadulni és csak a Broncos 42-es vonalán tudták elkapni, kiváló kezdőpozíciót tudott biztosítani a támadósornak. Barber egy 5 yard-os futással be is indította a drive-ot, majd egy 17 yard-ossal folytatta, jöhetett egy 1&10. A 20-ról folytatódott az akció, Barber futott 3 yard-ot, ami után Goodman-t le kellett cserélni agyrázkódás miatt és nem is tudott visszajönni, a helyére Harris állt be. Bell kapott egy rövid passzot, majdnem meg is verte Champ-et, de végül a rutinos CB tett róla, hogy csak 6 yard-os legyen az elkapás. 3&1 jött, Barber kapta a labdát és át tudott vetődni a fal szélén, meglett a 1st down. A 9-ről jött a 1&goal, balra futott Barber, ketten is lecsúsztak róla (Moore és Carter), így el tudott indulni az endzone felé és már nem volt, aki megállítsa, megszerezte a TD-t, amihez Robbie Gould szolgáltatta az extra point-ot -> 0-7.

A touchback után a 20-ról jött a 1st down, Decker felé szállt egy passz, de az eddig ebben a szezonban brillírozó elkapó átengedte a kezei között a labdát, igaz már estében volt, mivel összeakadt a lába a rajta védekező emberével. McGahee futott 0 yard-ot, 3&10 jött, aminél Tebow futott középen, de csak 6 yard-ot tudott haladni, újabb Colquitt punt következett. Hester a bal oldalon a 27-en kapta el a labdát, elindult jobbra, eljutott a másik oldalvonalig, de csak 10 yard-ot haladt közben, a saját 37-jéről támadhatott a Bears 3:48-al a negyed vége előtt. Barber 8 yard-os futásával nyitottak, majd újra ő jött, Marcus Thomas fogta meg -1 yard-on. Hanie indított el egy hosszú passzot, Roy Williams pedig szép elkapást csinált, ami 17 yard-ot és 1st down-t ért. A Broncos 38-áról jött a snap, Hester kapott egy rövid passzot, de Champ egyből ott volt rajta, kikergette az oldalvonalon 1 yard haladás után, ráadásul a WR belekapaszkodott a sisakrácsába, amiért 15 yard-dal büntették. Időt kért a Chicago, már csak egy maradt nekik, de így se tudtak jó play-t kitalálni, Hanie-nek nem volt célpontja, így a 3 emberes rush odaért hozzá, Doom pedig egy 5 yard-os sack-et csinált a fiatal QB-n. 2&29 jött, Barber futott 2 yard-ot, Hanie pedig 0:18-al a negyed vége előtt még adott egy screen passzot Barber-nek, aki a Broncos 39-es vonaláig jutott, így a 1st down nem lett meg. A harmadik negyed után az eredmény: 0-7.

Bármelyik másik pályán egy punt jött volna, a Mile High ritka levegője miatt azonban ezúttal egy 57 yard-os FG-hoz álltak fel a vendégek, Gould pedig magabiztosan bevágta a Bears franchise rekordnak számító FG-t (gratula neki) -> 0-10. Bay-Bay futása indította a Broncos drive-ját a 20-ról, a 25-ig jutott. 2&5-nél McGahee nem tudott előre haladni, Tebow pedig csak 3-at bírt 3&5-nél, így ismét visszakerült a labda a Bears-hez. Hester az 52 yard-os punt után a 20-on csinált fair catch-et, ismét nagyon szép punt-ot láthattunk. Barber futott 5 yard-ot, utána viszont jött előbb Bunkley, majd Von és -5-ön tartották a futót, 3&10-re kényszerítve a vendégeket. Ekkor Hanie Barber-nek akart passzolni, aki elég üresen futott a fal bal oldal mellett, de elég sokkal túldobta. Cosby a 24-en kapta el a punt-ot és a 37-ig hordta vissza. Tebow futott balra, csak -1 yard lett volna, de mivel Kuper-nél holding-ot láttak, így 1&20 lehetett. Jött blitz-re egy CB, de Tebow még időben el tudta indítani a passzot, amit Bay-Bay el tudott kapni, 14 yard-ot ért a catch. 2&6-nál is a 88-as mezszámú elkapó volt a célpont, 9 yard-os elkapása 4 új down-t ért az 50-ről. Hamar jött az újabb 1st down, Matt Willis-t találta meg egy passzal Tebow egy kis menekülés után, 14 yard lett belőle. Rosszul sikerült a következő Tebow futás, -2 yard lett belőle. 2&12-nél Tebow nem talált célpontot, nagyon sokáig várt, a védők oda tudtak érni és ki tudták ütni a kezéből a labdát és még meg is tudták szerezni a saját 45-ös vonalukon.

A drive előtt elhasználta utolsó időkérését a vendégcsapat, majd Barber futott két futással 3 yard-ot (1+2), hamar jött a 3&7. Ismét Barber futott, a vendégek csak az óra lepergetésével foglalkoztak, a futás csak 2 yard-os lett, így 6:57-el a vége előtt jött egy punt, ami után Cosby a 7-en csinált fair catch-et. Veszélybe kerülni látszott a Broncos 305 meccs óta tartó shutout nélkülisége és a csapat alapítása óta tartó hazai shutout nélküli sorozata. Tebow-t majdnem elkapták a védők az endzone-ban, végül ki tudott menekülni a bal oldal felé, majd elindított egy hosszú passzot Decker felé, aki végre meg tudta csinálni az elkapást a 30-on. Bay-Bay volt a következő célpont, de elég rosszul nyúlt a labdáért, ami így képtelen is volt elkapni, jött a 2&10. Újabb passz jött volna, ezúttal Willis felé, de Tebow inkább a pályáról akarta kidobni a labdát, sok volt a védő a WR-en. 3&10-nél Decker csinált egy újabb elkapást a jobb oldalon, de a védők ott voltak a sarkában, így csak 1 yard lett a play-ből. Colquitt punt-ja zárta a drive-ot, ami a Chicago 17-es vonalánál szállt ki a pályáról.
























5:41-el a vége előtt kezdhetett újabb drive-ot a Bears. Marcus Thomas csinált egy szép tackle-t -1 yard-on tartva Bell-t, a Broncos pedig kikérte második idejét. Újra Bell futott, ezúttal +1 yard-ot, majd utolsó idejét is kikérte Fox. 3&10-nél is futás jött természetesen, Bell egészen a 24-ig jutott, de így is punt következett. Cosby a 31-en kapta el a labdát, a 37-ig jutott vissza vele, innen kezdhetett tehát támadni a hazai támadósor 4:34-el a vége előtt. Ball kapott egy passzot, ami 7 yard-ot ért, így 2&3 jött. Újra Ball kapta a passzot és 10 yard-os elkapása 1&10-et ért a Bears 47-es vonalán. Jeremiah Johnson csinált egy elkapást középen, ez 8 yard-ot jelentett, majd a következő elkapása még 3 yard-ot, 1st down-t és mivel kilépett, óramegállást is ért. 1&10-et 1&10 követett, hála Willis 19 yard-os elkapásának. Már a 20-ról jött az 1&10 2:39-nél, Bay-Bay csinált egy elkapást a 10-en és még sikerült gyorsan felállni egy újabb snap-hez. Tebow előre kilépett a zsebből, a védők felé mozdultak, mert úgy gondolták, hogy futás jön, ő viszont elindult a line of scrimmage-el párhuzamosan és anélkül, hogy átlépte volna, az endzone-ban üresen maradt Demaryius Thomas-nak passzolt, aki meg is csinálta a könnyű TD elkapást 2:08-nál. Jött Prater és bevágta az XP-t, 3 pontra csökkentve a hátrányt -> 7-10.

A kevés hátralévő idő miatt onside kick jött, Prater elég jól találta el, de a kavarodásban sajnos Haggan kiütötte Wilhite kezei közül a labdát, amit egy Bears játékos meg tudott szerezni és gyorsan kilépett vele a pályáról. 2:05-nél így a Chicago kezdett támadni egy 0 yard-os Barber futással, amit a 2-minute warning követett. 2 perc és legalább 3 down maradt, a Chicago-nak csak két futásra volt szüksége, hogy a punt előtt lepergesse a labdát, de ekkor Barber egy hatalmas hibát követett el azzal, hogy balra futva kiment a pályáról egy 5 yard-os gain után, így 1:55-nél megállt az óra. Újra Barber jött egy futással középen, de mivel csak 1 yard-os lett, így punt-nak kellett következni. Teljesen lefutott a támadóidő, így egy 5 yard-os büntetés után szállt Cosby felé a labda, ő pedig miután a 11-en elkapta a 20-ig hordta vissza. Csupán 0:56 maradt, Prater pedig nekiállt melegíteni, Tebow meg Decker-nek passzolt, aki lerázott egy védőt és 9 yard után lépett ki a pályáról. 2&1-nél Ball csinált egy elkapást, ami 11 yard-os lett, 0:30-nál sikerült megcsinálni a spike-ot. A FOX tévétársaság bevágta Prater melegítés közben simán bevágott 70 (!!) yard-os FG-ját, majd Tebow Willis-nek passzolt, aki a jobb oldalon maradt üresen és egy 19 yard-os elkapás után kilépett a vonalon túlra a Chicago 41 yard-ján, ismét megállítva az órát. Bay-Bay felé szállt egy passz, a védő egy kicsit korán ért oda, nem is lett meg az elkapás, de a zászló se jött. Tebow felé érkezett a nyomás 2&10-nél így ő inkább Ball lábánál a földre dobta a labdát, mert 14 másodperc volt már csak az órán és egy középső elkapás után nem lett volna idő felállni. 3&10-nál Tebow balra futott, nem tudott előre haladni, de yard-ot se vesztett és ki tudott lépni, így 0:08-nál Matt Prater érkezett egy 59 yard-os mezőnygólra. A labda csak szállt és szállt, majd messze a vízszintes kapufa fölött, a két pózna között repült el, kiegyenlítve a meccs állását 0:03-al a rendes játékidő vége előtt -> 10-10. Hester -9 yard-ról megpróbált még egy return-t csinálni, de csak a 16-ig jutott, így egy újabb meccset sikerült a Broncos-nak hosszabbításra mentenie. Négy negyed után az eredmény: 10-10.

A feldobást a vendégek nyerték, így ők kezdhették az overtime-ot a 20-ról. Knox elkapásával nyitottak, ami 18 yard-os lett, így 1&10 jött újra. Roy Williams kapta el Hanie kicsit vaktában eldobott passzát és 5 yard után lépett ki a pályáról. Barber felé szállt a következő passz, ő pedig vetődve elkapta, de a visszajátszásból látszott, hogy a talaj kiütötte a kezéből a labdát, az overtime-ban a visszajátszásokat kezelő videóbíró mégse kért érdekes módon időt. Hanie célpont híján kidobta a labdát a pályáról 1&10-nél, majd egy időkérés után (minden csapat kettőt kap a hosszabbításban) 2&10-nél Barber futott 3 yard-ot, így már belül jártak Gould FG távolságán. 3&7-nél is futás jött, Barber majdnem át is jutott a falon, de Wesley Woodyard bele tudott kapaszkodni a labdába, ami így kiesett a kezéből és Doom rávetődött a 33-on. Elmondhatjuk tehát, hogy Marion Barber pár perc leforgása alatt második óriási hibáját vétette. 1&10-nél Tebow-nak ki kellett dobnia a pályáról a labdát, 2&10-nél pedig McGahee-t találta meg egy rövid passzal a line of scrimmage mögött, aki 2 yard-ot azért tudott csinálni belőle, így lett 3&8. Bay-Bay felé szállt a labda, ő elkapta és hiába lökte hátrafelé a védője, így is 10 yard és 1st down lett a play-ből. Tebow körül összeomlott a zseb 1&10-nél, előre menekült, de nem jutott vissza, egy -2 yard-os sack került a statisztikákba. 2&12-nél újra a korábban sokat hibázó Bay-Bay volt a célpont, ő pedig újra egy gyönyörű elkapást csinált, ezúttal egy 16 yard-ost, így újra meglett a 1st down. A Chicago 40-es vonaláról, Prater FG távolságán már belülről jött az újabb 1&10 és McGahee futott 1 yard-ot. Tebow futott előre a zsebből 2&9-nél és 5 yard-ot tudott haladni a 34-ig. Időt kért a Broncos a 3&4 előtt, Tebow balra futott, de csak 1 yard lett belőle, Matt Prater-nek tehát egy 51 yard-os FG-ra kellett érkeznie. Időt kért a Bears, hogy „fagyassza” a rúgót, de nem sikerült megzavarniuk, magabiztosan vágta be a game-winning FG-t, sorozatban a harmadikat és idén a harmadikat overtime-ban -> 13-10.

Ismét a halálból hozta vissza a meccset a Broncos, még ha ehhez kellettek is Barber hibái. Ezzel a győzelmi sorozat 6 meccsesre nyúlt, a csapat mérlege 8-5-re, Tebow-é pedig 7-1-re javult. Továbbá, ami még fontosabb, a gárda már nem lehet 8-8-nál rosszabb, vagyis a negatív mérleget mindenképpen sikerül elkerülni, ami egy 4-12-es szezon után már magában nagyon nagy eredménynek számít.






















A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Tebow: 21/40 sikeres/összes passz, 236 passzolt yard, 1 passzolt TD, 1 interception; 12 próbálkozás, 49 futott yard, 1 elvesztett fumble
McGahee: 17 próbálkozás, 34 futott yard
Ball: 1 próbálkozás, 13 futott yard; 4 elkapás, 37 elkapott yard
D. Thomas: 7 elkapás, 78 elkapott yard, 1 elkapott TD
Willis: 4 elkapás, 75 elkapott yard
Decker: 3 elkapás, 33 elkapott yard
Cosby: 8 kickoff return, 9 visszahordott yard AVG
Prater: 2/3 FG, 1/1 XP (28 yard sikertelen, 59 és 51 yard sikeres)
Colquitt: 8 punt, 40.9 yard AVG
Williams: 9 tackle, 2 sack
Dumervil: 5 tackle, 1 sack, 1 megszerzett fumble
Moore: 5 tackle
M. Thomas: 5+1 tackle
Miller: 4+1 tackle, 1 sack
Woodyard: 2 tackle, 1 kikényszerített fumble

Tebow és a támadók a múlt heti pontszórás után ezúttal nem álltak a helyzet magaslatán, de a végén csak sikerült 3 pontszerző drive-ot vezetniük. Tebow végül 21/40-es mutatóval 236 yard-dal és 1-1 TD-vel és INT-el zárt, valamint 49 futott yard-dal, amivel az egész csapatban neki lett a legtöbb. Az elkapók több elejtett labda ellenére végül nem jöttek ki rosszul a meccsből, Bay-Bay 78 yard-dal (1 TD), Willis 75-el, Ball 37-es és Decker 33-al zárt. A futás ezúttal kevésbé ment, McGahee-nek csak 34 yard jött össze.

A védelem újra nagyot alkotott, ezúttal nem volt komolyabb gyenge pont, így végül 245 yard-on tartották a Bears támadóit. Sikerült elviselni Dawkins kiesését, majd Goodman kiválását is, szerencsére a cserék fel tudtak nőni a feladathoz. DJ a szezonja legjobb meccsét játszotta, 9 tackle-t, 2 sack-et és 4 tackle-for-loss-t jegyzett. A Doom-Von páros újra 1-1 sack-et gyűjtött és fontos még megemlíteni a meccs egyetlen hazai turnover-ét jegyző Woodyard-ot is.

Külön kiemelést érdemel a Special Teams alakulat is ezen a meccsen. Prater két FG-lal 110 yard-ot jegyzett, Colquitt 8 punt-ja 45,4 yard-os átlagot (nettó 40,9!) ért és 3 esett le a 20-on belül, Cosby pedig 8 return-el 73 yard-ot ért el 9,1-es átlaggal, ami elég jónak számít.

Az AFC West divízió állása a 14. játékhét után (W-L):

1. Denver Broncos 8-5
2. Oakland Raiders 7-6
3. San Diego Chargers 6-7
4. Kansas City Chiefs 5-8

A Raiders botlott a Green Bay ellen, 46-16-os vereségükkel leszakadtak rólunk. Ezzel ellentétben a Chargers próbál még kapaszkodni, legutóbb a Bills-t páholták el 37-10 arányban, viszont a Chiefs szezonja elvben már véget ért a Jets-től elszenvedett, ugyancsak 37-10-es fiaskó miatt. A következő körben minden ellenfelünk hazai környezetben léphet pályára, a KC ellenfele a címvédő Packers lesz, az Oakland a Lions ellen próbál javítani, a SD-nak pedig a Ravens-szel kell farkasszemet néznie.

Következik a szezon talán legfontosabb meccse, a New England Patriots (10-3) elleni hazai rangadó. A Tom Brady vezette támadók nagy kihívást fognak jelenteni a  védőinknek, míg az ő védőfaluk se ígérkezik könnyű falatnak a mi támadófalunknak és a futójátékunknak. A secondary-jük egy kicsit gyengébb, bár a mi passzjátékunk se tökéletes még, így azért lesz szükség egy adag kreativitásra, de ami a lényeg:

Nyerni kell, nincs mese...

Az elmúlt időszakban ismét csak a színfalak mögött és nem a pályán zajlottak az események a holtszezonban lévő Colorado Rapids háza táján, de ez nem jelenti azt, hogy a vezetőség unatkozott volna mostanság. A klub nemrégiben díjazta az elmúlt évad legjobbjait, emellett sor került a re-entry draftra, és például új elnököt is kineveztek az egyesület élére, de vezetőedzővel továbbra sem szolgálhatunk.


















Az előzetes várakozásoknak megfelelően Jeff Larentowicz-et választották a csapat 2011-es MVP-jének. A belső középpályás a Rapids legeredményesebb játékosa volt 7 góljával az elmúlt esztendőben, ezért korábban a házi Aranycipő elismeréssel jutalmazták. Védekezésben és támadásban egyaránt kiválóan teljesített, hatalmas munkabírása révén a szezon valamennyi MLS-meccsén pályára lépett. A szurkolók által csak 'Ginger Ninja'-nak becézett játékos az év közben többször magára húzhatta az amerikai válogatott mezét, a téli időszakban pedig több héten át az angol Premier League-ben szereplő Bolton Wanderers-nél edzőtáborozott. "Nagyszerű érzés most megkapni ezt a díjat" - kezdte Larentowicz, "amikor két évvel ezelőtt a csapathoz kerültem, az volt a célom, hogy fejlődjek, és jobb játékos legyen belőlem. Azt hiszem, sokat javultam és vezéregyéniség vált belőlem. Persze, Pablo mellett hihetetlenül könnyű játszani, nagyon egyszerűen megérti magát vele az ember. Szeretek Denverben lenni, úgy érzem, itt elértem arra a pontra karrieremben, ahová eddig igyekeztem."

Az év hátvédje az egymást követő második évben is természetesen Drew Moor lett a csapaton belül. A coloradói védelem tengelyében vagy a bal oldalán egész évben kiegyensúlyozott, magabiztos teljesítményt hozott, számtalan nagy mentéssel és a hátsó karmesteri pálca eredményes forgatásával hívta fel magára a figyelmet. Ráadásul a hatékony defenzív munka mellett új egyéni csúcsot érő négy gólt is szerzett, beleértve két győztes találatot. Az év közben MLS-rekordot döntött sorozatban 69 mérkőzés végig játszásával, 2009. augusztus 6-a és 2011. augusztus 27-e között valamennyi bajnokin teljes hosszában a pályán tartózkodott aktuális csapatában.

A "legemberbarátibb" játékosnak járó elismerést a középpályás Wells Thompson vihette haza a december eleji díjátadóról. A bal szélső nagyszerű teljesítményt nyújtott pályán, szinte minden lényeges statisztikai mutatóban egyéni csúcsot állított fel 2011-ben - a játszott mérkőzések, kezdő mérkőzések, pályán töltött percek, gólok, asszisztok terén. Emellett maga a mindennapokhoz való hozzáállása és a mindig pozitív kisugárzása alapozta meg számára ezt a nemes díjat, amelyhez természetesen gyakori jótékonykodások párosultak. Thompson számtalan alkalommal látogatott meg beteg gyermekeket és családokat kórházakban, szabadidejében a Rapids utánpótlásprogramját segítette, illetve a bajnokcsapat washingtoni látogatásakor Barack Obama, amerikai elnök is külön kiemelte Thompson nemes adományait a Fehér Házban.


















A közelmúltban a veterán Brian Mullan újabb több évre szóló szerződést kötött a csapattal, de a kontraktus konkrét időtartamát ezidáig nem tárták nyilvánosság elé. A 11 idénye alatt ötszörös MLS Cup-győztes középpályás a 2010-es trade deadline alkalmával került a mieink birtokába a Houston Dynamo-tól, és két hónappal később máris bajnoki címet ünnepelhetett a coloradói együttessel. A helyi származású Mullan a megszerzése óta alapembernek számít a Rapids jobb oldali középpályás posztján, és rendkívül boldog volt a hosszabbítás kapcsán: "Örömmel kötöttem új szerződést a Rapids-szel, izgatott vagyok, hogy Colorado-ban folytathatom tovább a pályafutásomat. Nagyszerű érzés a szülővárosom csapatában játszani, már most alig várom a következő szezont."

A 2011-es szezon összes Rapids-gólja:



A hétfői napon tartották meg az MLS re-entry Draftot, amelyen a lejáró szerződésű, el nem fogadott csapatopcióval rendelkező játékosok közül válogathattak a klubok egy két körös draft keretein belül az idei végeredmény fordított sorrendjének megfelelően. A Rapids még a börze előtt érvényesítette Steven Emory, Danny Earls és Miguel Comminges opcióját, így csak a tartalék hátvéd Michael Holody került ki a draftra, ahol egyébként nem kelt el, mostantól szabadon igazolhat bármelyik csapathoz.

A 2010-es bajnok a 13. választási lehetőségből a középpályás Baggio Husidic játékjogára csapott le, aki a 2009-es draftolásától kezdve mostanáig a Chicago Fire alkalmazásában állt. A bosnyák származású játékmester a három szezon alatt 50 mérkőzésen lépett pályára, 32-szer kezdőként, ezalatt öt gólt szerzett, és 24 éves tehetségként még komoly karrier állhat előtte.

Ezt követően a csapat reaktivált egy régi ismerőst, a hátvéd Hunter Freeman-t, a draft második körében került hozzánk. Annak idején a 2005-ös draft összetettbeli hetedik választásként húztuk a University of Virginia szélső bekkjét, de két szezon után draftjogokért tovább adtuk. Azóta megfordult több másik MLS-csapatban és a norvég bajnokságban is lehúzott két szezont, 2011-ben visszatért az Egyesült Államokba, és az elmúlt esztendőben 22 mérkőzésen kezdett a bajnoki döntőig menetelő Houston Dynamo gárdájában.

Mindkét játékosra bizonyára tartalékként számíthatunk a jövőévi keretben, a posztok mélyítéséért felelnek, amennyiben egy héten belül sikerül megújítanunk a szerződésüket, ellenkező esetben szabadügynökké válnak.


















Az eddigi főigazgató, Jeff Plush bejelentette távozását az egyesülettől, a jövőben tanácsadóként fog dolgozni Kroenke Sports & Entertainment-nél, de a Rapids új edzőjének felkutatásában is szerepet fog vállalni. A Commerce City-ben hatalmas népszerűségnek örvendő szakember 2006. januárjától töltötte be a tisztséget az egyesületnél, munkája idején a csapat hat szezonból háromszor bejutott a rájátszásba, 2006-ban konferencia-döntőt játszott, 2010-ben pedig emlékezetes módon bajnok lett. Plush nevéhez köthető az angol sztárcsapat, FC Arsenal-lal való szoros együttműködés, amelynek köszönhetően 2007 óta partnerklubok vagyunk a londoni "ágyúsokkal".

Pár nappal később már ki is nevezték Plush utódját, ugyanis az eddigi marketing igazgató Tim Hinchey-t előléptették a klubelnöki pozícióba, így gyakorlatilag a távozó elődjével azonos munkakört fog betölteni, bár a pontos tisztséget másként nevezik. Az angol szakember annak idején maga is aktív labdarúgó volt, karrierje jelentős részét a Premier League-ben szereplő Derby County csapatánál töltötte. Később az egyesület alelnöke is volt, majd az Egyesült Államokba költözését követően több NBA-s klubnál vállalt alelnöki és/vagy igazgatói állást, illetve a Sacramento Kings-t és egyéb profi csapatokat foglalkoztató Maloff Sports & Entertainment stratégiai igazgatójaként is közreműködött.

Az elmúlt időszakban az is kiderült, hogy a Rapids számára a 2012-es szezon március 10-én egy hazai mérkőzéssel veheti kezdetét később meghatározandó ellenféllel szemben.


 

Múlt pénteken elkezdődött az edzőtábor és megnyílt a szabadügynök piac az NBAben, ennek alkalmából a Denver Nuggetsnél is megkezdődött a 2011-12es szezon, amely majd 66 meccses alapszakaszból fog állni Karácsonytól.





















A csapat meglehetősen foghíjas kerettel kezdte meg a felkészülést, az edzőtábor első napján mindössze tízen álltak szerződésben az egyesülettel. Mint tudjátok, el kellett köszönnünk - legalább márciusig - három Kínába igazoló játékosunktól (J.R. Smith, Kenyon Martin, Wilson Chandler), még hárman pedig kiléptek a piacra (Arron Afflalo, Gary Forbes, Nené) és amíg nem rendeződik a sorsuk, nem tréningezhetnek a Nuggets többi tagjával.

Hogy elegen legyünk az egymás elleni gyakorlásra és persze mert így szokás a leendő igazi szerződés jegyében, néhány játékosnak próba szerződést adtunk a TC és az előidény idejére. Köztük van a Colorado Buffaloes tavalyi végzős bedobója, Cory Higgins, akinek jó esélyei lehetnek bekerülni a csapatba, elnézve az edzéseken nyújtott remeklését. Mellette még az UTEP egykori irányítója Julyan Stone és a veterán erőcsatár Michael Ruffin kaptak meghívást a tréningekre. Utóbbi érdekes személy, 34 éves és Coloradoban született, 1999-2009ig 414 meccset játszott az NBAben hat különböző csapattal, utoljára a Portlandben láttuk. Tavaly a spanyol másodosztályban bajnok csapatában pattogtatott és edzősködött az ABAban (American Basketball League) szereplő Colorado Kingsnél, most újra megpróbál visszatérni a profi ligába.

Aztán a TCn résztvevő csapathoz csatlakozott DeMarre Carroll még egy próba szerződéssel. A 25 esztendős SF/PF két szezont töltött eddig a ligában. Újoncként a Memphisben 71 meccsen lépett pályára, főleg csere volt, tavaly viszont mindössze 12 mérkőzést játszott a Grizzlies és a Rockets csapataiban együtt, a szezon nagy részét a D-Leagueben töltötte. Túl sokat mi sem várhatunk tőle, de az egyik tartalék helyért versenyezhet.



















Számos csapat már javában akciózott, de nálunk sokáig csend volt, az egyetlen próbálkozás Luc Mbah a Moute megszerzésére irányult. A Milwaukee azonban a 4 év, 19 milliós RFA offer sheetet tartotta, ezzel a kameruni csatár maradt az eddigi klubjánál, pedig Karl bácsi szerint tökéletesen illett volna a Nuggetsbe.

Eközben kiderült, hogy a backup swingman Gary Forbest nem tudjuk megtartani, a Toronto Raptors komolyan tárgyalt vele és alá is íratták őt jó pénzért 2+1 évre csapat opcióval. Bizonyára a kanadaiaknál nagyobb szerepet kap, boldogan fogadta el az ajánlatot, nálunk továbbra is csak tartalék lehetett volna.

Kedden végre megtörtük a csendet és ha a denveri tűzijáték nem is ért fel CP3 meg nem történt cseréjével vagy Superman szappanoperájával, de Nuggets szinten nagy dolgok történtek. Először felhasználtuk a februári Melo cserében kapott trade exceptiont és a bajnok Dallastól átvettük a kettes-hármas Rudy Fernandez és a kis csatár Corey Brewer játékjogát. Mindkettejüket jól ismerhetjük, mivel éveken át egy-egy riválist erősítettek.

Rudy 2008tól a tavalyi szezonig a Portland Trail Blazers játékosa volt, az idei offszezonban egy három csapatos cserével került a Mavshez, most pedig tovább hozzánk. A lockout idején hazatért és a Real Madridban kezdett el játszani, nem is rosszul. Ha már itt tartunk, 26 éves korára kétszeres európabajnok és egyszeres világbajnok a spanyol válogatottal, komoly nemzetközi rutinnal rendelkezik. Az NBAben legtöbbször csereként számítottak rá, de a padról is 23-25 perceket átlagolt 8-10 pont mellett. Ha elkapja a ritmust, kiváló tripla dobó, védekezésben is hasznos játékos és hidegvérű büntetőző. Amennyiben esetleg Afflalot nem tudjuk megtartani, akkor könnyen a kezdő ötösben találhatja magát, egyébként valószínűleg a csapat hatodik embere lesz belőle.

Brewer kétszeres egyetemi bajnokként és a 2007es NCAA MVPként  - Tebow csapatától - a Florida Gatorstől került a Minnesota Timberwolveshoz a draft 7. helyén. Három és fél szezont töltött el a leggyengébb divízió riválisnál, de nem igazán felelt meg a magas elvárásoknak. Valójában csak 2009-10ben játszott tehetségéhez méltóan, mind a 82 meccsen kezdő volt 30 perc feletti átlagos játékidővel és 13as pontátlaggal, a többi szezonban meg sem tudta közelíteni ezt a produkciót és gyakran a harmatos csapat kezdőjéből is kiszorult. A tavalyi deadlinekor lett elcserélve a Dallashoz, a későbbi bajnok színeiben az alapszakaszban és a rájátszásban összesen 19 meccsen jutott lehetőséghez epizódszereplőként. Szertelen tehetség, hullámzó játékos, de ha sikerülne megemberelni őt, akkor nagyot nyerhetnénk vele, addig is meglátjuk csereként hogyan állja meg a helyét.

Ugyanezen a napon bejelentettük Nené megtartását, a brazil center 5 évre, 67 milliós szerződést kötött a csapattal. Az elmúlt napokban arról lehetett hallani, hogy több egyesület szeretné megszerezni, különösen a Nets volt agresszív, de a magasember mégis a coloradói gárda mellett döntött, amelynek 2002 óta a játékosa. Véleményem szerint megérte beáldozni ennyi pénzt, sajnos a mai árak ennyire magasak az NBAben, kevés az igazán jó center. Lehet, hogy liga szinten Nené sem a leghatékonyabb ötös, de nálunk már bizonyított, túlzottan nagy űrt hagyott volna maga mögött az elengedése, ezért kellett megtartani. 29 éves játékosnak sok lehet az 5 éves kontraktus, de annyira öreg még nem lesz a végére és talán remélhetjük, hogy most lesz karrierje csúcsformájában, akkor pedig óriási hasznunkra lesz.

A Denver Nuggets jelenlegi kerete a 2011/12-es szezonra:
 
Irányítók: Ty Lawson, Andre Miller, Julyan Stone (tryout)
Dobóhátvédek: Arron Afflalo (RFA), Rudy Fernandez, Cory Higgins (tryout)
Kiscsatárok: Danilo Gallinari, Corey Brewer, Jordan Hamilton, DeMarre Carroll (tryout)
Erőcsatárok: Al Harrington, Kenneth Faried, Chris Andersen, Chukwudiebere Maduabum, Michael Ruffin (tryout)
Centerek: Nené Hilario, Timofey Mozgov, Kosta Koufos

A mostani keret már sokkal pofásabb annál, amit a múlt héten közöltem. Afflalo megtartása még mindig borzasztó fontos lenne, reméljük nem lesz gond vele. Azután már csak Harrington elbocsátása és a tartalékok megversenyeztetése szerepelne a vezetés feladatai közt. Nem hiszem, hogy több új igazolás várható, legfeljebb még egy négyes-ötös érkezése lehet benne a pakliban, ha Big Alt cutolnánk végre.

Természetesen folytatódik az edzőtábor, jövő kedden és csütörtökön pedig már az előidényben szurkolhatunk a fiainkért, majd december 26án a Dallas ellen kezdődik az igazi szezon. Lassan ébredjetek fel a téli álomból és kövessétek idén is a csapat menetelését!

Az első négy héten aratott három sikert követően óriási hátraarcot vett a Colorado State Rams futballcsapata az NCAA 2011-es szezonjában, és a Bowl-reményeket szövögető gárda mindössze 3-8-cal, a Mountain West konferencia hatodik helyén fejezte be a dicstelen esztendőt.



















Nem sok reményünk maradt a finisre, az utolsó három forduló valamennyi mérkőzését meg kellett volna nyernünk, hogy legalább a remény meglegyen a bónuszmérkőzésre, de a mieinknél erősebb és jobb formában lévő csapatok ellen halvány reményeink sem lehettek. November 19-én a a konferencia bajnoki címéért igyekvő TCU otthonába látogattunk, de hamar eldőlt, hogy nem sok keresnivalónk lehet az aktuális 19. kiemelt ellen. Az első félidő utolsó pillanataiban 0-13 után Chad VanderMolen 24 yardos mezőnygóljával iratkoztunk fel az eredményjelzőre, azonban a második félidő kezdetén két további TD-vel végleg eldöntötte a meccset a Horned Frogs. Végül a harmadik negyed végén mi is szereztünk egy TD-t, amely a senior futó Raymond Carter 66 yardos elkapását követően született meg. A végeredményt mégis a TCU állította be a záró negyedben szerzett pontjaival, így 34-10 arányban kényszerültünk fejet hajtani a lényegesen erősebb vetélytárs előtt. Thomas sérülése miatt a freshman QB Garrett Grayson élete első kezdő mérkőzését játszotta az egyetemen, 14 sikeres passzából 248 yardot haladt előre a csapat, az első TD és az első INT is megszületett a zöldfülű irányítónak. 160 yardot futottunk, Grayson 53 yardja mellett Carter és Nwoke osztoztak a cipeléseken, de meglepetésre mégis a QB érte el a legjobb átlagot. A vereséggel immár matematikailag is biztossá vált, hogy a Rams 2008 óta most sem fog Bowl-t játszani.





















A következő fordulóban az állami-, és konferencia-rivális Air Force csapatával mérkőztünk meg Fort Collins-ban, de a több sebből vérző Rams-szel szemben a még reális Bowl-esélyei életben tartásáért küzdő Falcons volt az egyértelmű favorit. Mégis sikerült meglepetést okozni az elején, az első negyedben a junior elkapó Byron Steele 4 yardos TD-jével a CSU került lépéselőnybe. Nem sokáig tartott a hazai öröm, a második negyedben minden az ellenkezőjére fordult - az offense labdákat vesztett, az AFA pedig nemes egyszerűséggel szétpasszolta a secondary-t. Az egyoldalú küzdelem során csak a második negyed alatt 31 pontot kapott a csapat, ezek után gyakorlatilag a teljes második félidő formalitássá vált. Változás már nem történt, a különbség megmaradt, a másodéves Chris Nwoke két TD-t futott a hajrában, 29 carry-ből 269 yardig meg sem állt, így az iskola történetének valaha volt egyik legjobb futóteljesítményét mutatta be. Sovány vigasz volt a remeklése, mert 45-21 arányban újabb vereséget szenvedtünk. A futójáték kiválóan működött, így legalább a bizonytalan Grayson válláról komoly terhet sikerült levenni, az ifjú irányító ismét dobott pick-et és csak 125 yardot hoztak a konyhára az átadásai. A nagy ellenféltől elszenvedett fiaskó egyúttal azt jelentette, hogy az egymást követő hatodik évben is az AFA szerezte meg a két csapat közt zajló Ram-Falcon trophy-t.

December 3-án az utolsó játékhéten egy abszolút tét nélküli mérkőzésen fogadtuk a Wyoming-et, a mieink már biztosan lemaradtak a további küzdelmekről, a Cowboys pedig korábban elérte a Bowl-képes mérleget. Így legfeljebb presztízskérdés lehetett a találkozó, ugyanis a két szomszédos állam csapatai örök harcban állnak egymással, már csak emiatt is szerettünk volna emelt fővel búcsúzni a 2011-es szezontól. Az első félidő alatt a vendégek két TD-t, a mieink viszont csupán két FG-t szereztek, a végzős rúgó Chad VanderMolen 21 és 44 yardról sem tévesztett célt, így 6-14-es lemaradásban voltunk a hosszabb szünet alatt. A folytatásra sikerült összeszedni magunkat, a harmadik negyedben több veszélyes drive-ot vezettünk a futójátékra építve, két alkalommal pedig az összesen 158 yardot száguldó Raymond Carter közeli beéréséivel fejeztük be a labdabirtoklásunkat. Ennek köszönhetően 19-14-re fordítani tudtunk, vagyis előnnyel vártuk a záró játékrészt. Sajnos, a vezetés nem sokáig tartott, az utolsó tíz percen belül egy 35 yardos passzjátékkal fordította meg az állást a maga javára a Cowboys, ám az elhibázott kétpontos kísérlet miatt csak egyetlen ponttal álltak jobban. A következő próbálkozás alkalmával a fél pálya közelében csődöt mondtunk egy 4th down-nál, majd már csak 3 perc volt hátra, amikor újra labdát kaptunk, de az újonc irányító 11 yardról behátrált az end zone-ba, ahol földre vitték egy safety-ért, 19-22. Kezdett elúszni a mérkőzés, de 47 másodperccel a befejezés előtt punt-ra késztettük a vendégeket, viszont rövidesen Grayson hosszú passzából interception született, amivel végleg eldőlt a mérkőzés, maradt a 22-19-es végeredmény a Wyoming javára. Grayson meglehetősen gyámoltalan formában játszott, 15/25-ös hatékonysága közben 143 yardot értek a passzjátékai, három alkalommal adta el a labdát, viszont ismét mobilis volt, 91 yardot tett meg futva, így a már említett Carter mellett a legjobbunk volt a földön. A szép búcsú sem igazán sikerült a senioroknak, a csapat zsinórban nyolc vereséggel zárta az esztendőt, miután az elképesztő sérüléshullám miatt 19 játékos együttesen 101 meccset hagyott ki.

A Mountain West konferencia végeredménye (conf W-L, overall W-L):
 
1. TCU Horned Frogs 7-0 (10-2)
2. Boise State Broncos 6-1 (11-1)
3. Wyoming Cowboys 5-2 (8-4)
4. San Diego State Aztecs 4-3 (8-4)
5. Air Force Falcons 3-4 (7-5)
6. Colorado State Rams 1-6 (3-9)
7. UNLV Rebels 1-6 (2-10)
8. New Mexico Lobos 1-6 (1-11)

Az idény végén kiadott All-MWC csapatokban azért szép számmal képviselték az állami egyetemet a Rams-játékosok. A konferencia első számú csapatába egyedül a sophomore Nordly Capi került be a DL-ből; a 0.83-as meccsenkénti sack-, és a 0.58-as kikényszerített fumble-átlagával az ország legjobbjai között szerepelt, 1983 óta a legfiatalabb CSU-játékos az all-conference first team-ben. Néhány támadójátékos a konferencia második sorába lett jelölve, mint például a RB Chris Nwoke, a TE Crockett Gillmore, az OT Paul Madsen és a C Weston Richburg, továbbá a Mountain West második számú puntere a junior Pete Kontodiakos lett.

A 3-1-es villámrajt után sorozatban nyolcszor vesztettünk, s bár szeptemberben felcsillant a Bowl-mérkőzés reménye, csúfos véget ért az idei bajnokság számunkra. Nem volt meglepetés tehát, hogy az egyetem új sportigazgatója az évad végeztével menesztette a futballprogram élén a 2008-as szezon óta dolgozó Steve Fairchild-ot. Röviddel később már meg is találták az utódot az idei BCS-döntős Alabama Crimson Tide offensive coordinatora, Jim McElwain személyében, akinek segítségével remélhetőleg 2012-től új időszámítás kezdődhet az évek óta vegetáló Rams-nél.

Hamar véget ért a Colorado Avalanche győzelmi sorozata, ugyanis a csapat a múlt heti három meccses idegenbeli túrán háromszor kikapott, újra vesztő szériába fordultunk át. A divízió ellenfelek ellen gyengén teljesítünk és az egyre több hiányzó mellett kezd kilátástalan lenni a helyzet.




















Sorozatban három győzelemmel kezdtük a túrát a kanadai riválisaink ellen és múlt kedden erőtől duzzadva vártuk a meccseket, de a Vancouver Canucks 6-0-s kiütéssel hűtötte le a kedélyeket.
Sajnos a Canucks ellen nem számíthattunk a derék sérüléssel kieső Stastnyra, Duchene centerezte az 1., O'Reilly a 2. sort, mellette még Hunwick és McLeod volt tartalék, Varlamov védett.
A lelkesedésünk nem sokáig tartott, három perc után D. Sedin szerezte meg a vezetést a hazaiaknak, nem tudtunk felszabadítani a saját harmadból, a hosszú támadás végén a kimozduló Varlamov mellett lőttek gólt. Ezt leszámítva bátran mentünk előre és az első játékrész inkább a mieink nyomásáról szólt, noha az eredményben nem mutatkozott meg. Menet közben Porter egy elkésett szerelésnél térddel találta el Boothot, 5+10 perces fegyelmit kapott, de a hosszú PKt átvészeltük. A második harmad elején megint rövid zárlat történt hátul, sakk-matt helyzetig passzolták ki a védelmet és Hansen szerezte a második vancouveri gólt. Kezdett eldőlni a meccs 2-0nál, de a lövésekben érdekes módon még mindig fölényben voltunk, de többször naggyá tettük Luongot és a féltávnál érkező Schneidert. Az utolsó harmadot úgy kezdtük, hogy még talán lehet esélyünk a visszazárkózásra, de a 46. és 48. perc között még három gólt kaptunk (kettőt D. Sedin, egyet Hansen lőtt) ezzel végképp eldőlt a meccs. Aztán tíz perccel a vége előtt Edler PPből talált be, ezután hoztuk le Varlamovot. A végjáték indulatosan telt, a Canucks törleszteni akart Porter belépőjéért, tőlünk O'Brien és Kobasew vettek részt a dulakodásokban.
A 33-23as kapura lövési fölény ellenére ronggyá vertek minket Vancouverben, nem tudtuk kihasználni a helyzeteket, szellősen védekeztünk és a végére teljesen összeestünk. Varlamov 15/21es statisztikával végzett, Giguere már nem kapott gólt a végén. A meccs után kiderült, hogy Porter a szerencsétlen sérülés okozásért 4 meccs eltiltást kapott. Kicsit szigorú döntés, tekintve, hogy abszolút nem visszaeső rendbontóról van szó. Wilson fej sérülést szenvedett a végén egy kemény ütközésnél, így talán a leghasznosabb védőt vesztettük el.

Két nappal később a Calgary Flames ellen 3-2 arányban húztuk a rövidebbet.
A védelemből Wilson, a támadók közül a sérült Stastny és az eltiltott Porter hiányzott, vagyis a 18 bevethető mezőnyjátékos mindegyike pályára lépett a Calgary ellen. Még Hunwickot is bevetettük a negyedik sorban és a mostanában mellőzött McLeod is szóhoz jutott. A kapuban is váltottunk, Varlamov betlije után Giguere állt az Avs ketrec előtt.
Eleinte alárendelt szerepet játszottunk, ilyen összeállításban nem volt meglepetés, de jól tartottuk magunkat és a Flames se tudott gólt szerezni. A második harmadban még tovább nőtt a hazaiak fölénye, sokat voltunk emberhátrányban, de Giguere remekül védett és tartottuk a döntetlent. Sőt a 36. percben Hejda bent tartotta a korongot a támadó zónában, a lecsorgó lövését pedig Matt Duchene szedte össze a kapu közelében és élt a lehetőséggel. Két harmad után 1-0ra vezettünk, de a harmadik felvonás elején Galiardi magas botos szabálytalansága miatt 4 percre PKba kerültünk és sajnos Stempniak és Glencross góljaival mindkét fórt kihasználták a házigazdák és megfordították a meccset. Erre még volt válaszunk és a visszatérő T.J. Galiardi rövidesen balról szépen talált a hálóba Hejduk passzából, javítva az előző hibáját. Nagyon keményen küzdöttünk, de mégse sikerült a végén pontot menteni, mert az utolsó 5 percben egy remekül kijátszott lerohanást Jokinen góljával fejezett be a hazai csapat. Harmadszor nem tudtunk válaszolni, be kellett érnünk az egy gólos vereséggel a küzdés ellenére.
A bírók nem velünk voltak ezen a meccsen, 7 PKt kaptunk a 2 előnnyel szemben, így a Flames fölénye egyértelmű volt és sajnos a harmadik harmadban az eredményt is képesek voltak megfordítani. Duchene kereken a tizedik gólját szerezte egy pazar csuklólövésből, Galiardi negyedszer volt eredményes, az utolsó hetekben ő is egyre jobban formába lendült. Giguere ismét jól védett a Calgary ellen, de 32 védése mellett három védhetetlen gólt kapott és vereséget vitt el. Nem volt szégyen ez a fiaskó, de bosszantó volt, hogy megint nem ment egy rivális ellen.























Másnap az előző helyszíntől nem messze léptünk fel, de az Edmonton Oilers ellen se tudtunk javítani, 4-1re kikaptunk, a nyugat-kanadai túra minden meccsét elvesztettük.
Változás volt, hogy Stastny sérült listára került, így a szabad helyre felrendeltük az AHLből az újonc támadó Malonet, aki egyre meggyőzőbben játszott a Lake Erieben. A fiatal játékos első NHLes meccsére készült Edmontonban, Hunwick újra tartalék volt. A kapuba visszatért Varlamov és két orosz egy csecsen egymás ellen küzdött, mivel a hazaiaknál Khabibulin volt a soros.
A meccs elején elpuskáztunk egy PPt, majd rövidesen tőlünk állították ki Hejdát, az első fórt pedig az Oilers kíméletlenül gólra váltotta, a saját harmad elvesztett korongból Gagner volt eredményes. Rendeztük a sorokat és nagyjából egyenlő erők küzdelme zajlott, azonban egyenlítés helyett a szünet előtti utolsó percben Eager zavartalanul pofozta be a sokadik kipattanóját egészen közelről, Winnik szerelési kísérlete legfeljebb hátba veregetéssel ért fel. A második harmad elején egy távoli lövés lepattant a hátsó palánkról, a hosszú saroknál Jay McClement juttatta a korongot a hálóba. Egy gólra faragtuk a hátrányt, de egyenlíteni nem tudtunk, a meccs felénél Eberle használt ki egy PPt, majd a harmad legutolsó másodperceiben kontrából Gagner lőtte be a második gólját. 1-4ről a harmadik harmadban már esély se volt a felzárkózásra, kedvetlenül és ímmel-ámmal tettük a dolgunkat, menteünk előre, de a komoly gólhelyzetek elmaradtak, újra kikaptunk a divízió meglepetés csapatától.
A becsület gólt McClement szerezte, furcsa módon már az 5. gólja volt a szezonban, a kevés lehetőség ellenére lassan a legjobbak közé tartozik. Kevés minőségi helyzetünk volt és sebezhetően teljesített a védelem, csak vereség lehetett a vége a meccsnek ezzel a játékkal. Varlamov most nem lehetett bűnbak, 35 lövésből négyszer mattolták.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Minnesota Wild 20-7-3, 43 pont
2. Vancouver Canucks 18-10-1, 37 pont
3. Edmonton Oilers 14-13-3, 31 pont
4. Calgary Flames 14-13-2, 30 pont
5. Colorado Avalanche 13-16-1, 27 pont

A közeljövő programja:

December 14., szerda, 03:00 Colorado Avalanche - San Jose Sharks
December 16., péntek, 04:30 San Jose Sharks - Colorado Avalanche
December 18., vasárnap, 03:00 Colorado Avalanche - Washington Capitals

Borzasztó gyengék vagyunk a legfőbb vetélytársak ellen, a divízióban 1-9, a nyugati konferencia csapatai ellen 7-15-1 a mérlegünk és már csak 13.ok vagyunk a főcsoport 15 csapata közt. A héten két meccs következik oda-vissza a SJS ellen és végre egy keleti társasággal is játszhatunk.

Ahogy mostanra már szokássá vált, múlthéten, lassú kezdés után a második félidőben ismét megfordította a meccset Tim Tebow, ezúttal a Minesota Vikings ellen, így jelen pillanatban a Denver Broncos vezeti az AFC West-et, és bármilyen furcsa is kimondani az 1-4-es kezdés után minden esélyünk meg van a Playoffs-ra. Ehhez azonban még a hátralévő 4 meccsen is mindent meg kell tenni a sikerért. A szériát vasárnap este, 22:05-től a Cutler és Forte nélküli Chicago Bears ellen folytathatjuk hazai környezetben.




















A medvék /*egyes magyar rádiós forrás szerint 'Sörök'* :D/ a liga legősibb tagjai közé tartoznak. Rögtön az első világháború után, 1919-ben létrejöttek Decatur Staleys néven. Majd az NFL 1920-as megalapulása óta annak minden évben résztvevői. 1921-ben Chicagoba költöztek, s '22 óta a Bears nevet is viselik, azóta ők a Chicago Bears. A pre Super Bowl érában komoly sikereket értek el George Halas elnöklete alatt, megnyerték a bajnokságot 1921-ben, '32-ben, '33-ban, '40-ben, '41-ben, '43-ban, '46-ban és '63-ban, összesen 8×. Figyelmes olvasóink talán emlékezhetnek a Cardinals elleni beharangozó kapcsán, hogy a pintyek is Chicago-ban kezdték vesszőfutásukat. Ennek megfelelően komoly rivalizálás volt a két csapat között, a legnagyobb ellenfelük azonban mégis a Green Bay Packers. A liga egyik legnagyobb rivalizálása a két talán legnagyobb múltú csapata között 1921 óta tart.

Ami a Super Bowl érát illeti, ahogy a gazdagodott a liga csapatokban, használva a jól bevált esélykiegyenlítő rendszert, ritkábban jöttek a sikerek. Mindössze kétszer jutottak el a Super Bowlba 1985-ben és 2006-ban. A '85-ös csapat a liga valaha volt egyik legjobb 53-as kerete. Mike Ditka legénysége 15-1-es alapszakasz után kvalifikálta magukat a rájátszás küzdelmeire, és esélyeshez méltón is kezdték azt. Shutoutolták előbb a Giants-et majd a Rams-et is, 21-0 illetve 24-0. Természetesen a SB-on is abszolút favoritok voltak a Patriots ellen. Az irányító McMahon és a legendás futó Walter Payton vezérletével érvényesítették is a papírformát, 46-10-zel verve az ellenfelet. Ami a 2006-os szereplést illeti, a jelenlegi edzővel, Lovie Smith brutálisan erős védelmével, s korunk legjobb visszahordójával akár esélyesek is lehettek volna. Brian Ulrachert sokan elfogadnák még ma is, ahogy Devin Hestert is. Hogy mi hiányzott akkor a sikerhez? Az ellenfél? Na jó, Manning minden bizonnyal HoF lesz, ahogy Reggie Wayne is, mégse mondanám, hogy verhetetlen erőt képeztek sőt, szerintem kifejezetten visszafogott teljesítményt nyújtottak. A Bears ellenben rögtön az első kickoffot visszahordta TD-re. A baj csak az volt, hogy Rex Grossman nem hogy egy meccset nem tudott lemenedzselni, hanem a centertől se tudta elvenni a labdát. Hiába látszott már a szezon vége felé nagyon, hogy ez így sok jóra nem fog vezetni "Rex is our QB...". Pedig mögötte az a Kyle Orton volt a csere irányító aki "He gives us the best chance to win".

Sportban nincs ha. Elbukták a Super Bowlt, és ha későn is de felfedezték, hogy Rex nem NFL szintű irányító /*akármennyire is próbálkozik erre rácáfolni Shanny*/ és amikor JMD összebalhézott Cutlerrel, azt hitték megszerezhetik az utolsó darabot a puzzleba és irány a championship. Nem sajnáltak érte két 1. és egy 3. kört adni. Nos, utóbb kiderült, hogy ahhoz azért nem ártana OL se, esetleg WR-ek se. Azóta eltelt 2,5 év, és ugyanott tartanak. Kéne az OL meg a WR-ek, miközben a védelem öregszik. Azért ennek ellenére is tavaly konferencia döntőt játszottak és idén is jó eséllyel pályáztak a PO-ra, azonban Cutler ujja eltört, s most úgy tűnik romokban hever a szezonjuk. Crybaby visszatérése nagy esemény lett volna, de azért a Colorado State-alumni Caleb Hanie játékát elnézve, így se szomorkodhatunk. Szegény embert még az ág is húzza, Forte is kidőlt, így az egyetlen veszélyes fegyverük Hester maradt. Na meg a védelem. Azért nem szabad őket félvállról venni.




















A statisztikára ezúttal sokat hangsúlyt nem értelmes hagyatkozni, tekintettel arra, hogy ez a Bears koránt sem az, mint Cutlerrel volt.

Ellenfelünk soraiból tehát hiányozni fog az első számú irányító ex-Bronco Jay Cutler, a legjobb futó Matt Forte és a másodéves strong safety Major Wright, viszont legalább további kérdőjeleik nincsenek. A mieinknél két játékos szereplése kérdéses, a múlt fordulóban agyrázkódást szenvedő Eddie Royal és a térdével bajlódó Willis McGahee sorsa várhatóan csak közvetlen a kezdés előtt dőlhet el. Többen kisebb sérülésekkel küzdenek, de az utolsó napokban mindenki más teljes tréninget végzett, így bizonyára Von Miller is visszatérhet a múlt fordulós pihenőjét követően.

Szóval újabb olyan mérkőzés következik, ami előzetesen sima vereségnek tűnt, azonban jelenlegi formánk és az ellenfelet sújtó sérülések miatt az esélyesség mérlege felénk billen. Ez nem azt jelenti, hogy hazai pályán biztosan és simán behúzzuk, de ha rájátszásba akarunk jutni, akkor ezt a meccset hozni kéne. Egy szó mint száz, ezen a héten is: Hajrá Broncos!

Végezetül pedig legyen ITT egy mese azoknak akik rá akarnak pihenni a meccsre, vagy a meccs után nem tudnának elaludni, esetleg gyerekeknek is lehet olvasni, mert tanulságos, nevelő célú! :)

- Tóth Milán írása -

A University of Colorado férfi kosárlabda együttese a Pacific-12 konferenciában szerepel a 2011/12-es évadtól. A mérleg az első néhány hét után 5 győzelem és 4 vereség, de a főbb riválisok ellen még egyetlen mérkőzést sem játszottunk.



















A legelső találkozót november 11-én simán, Austin Dufault 18 pontjának köszönhetően 85-57-re nyerte a gárda helyi alacsonyabb osztályú csapat, a Fort Lewis College ellenében. Nagyszerűen sikerült a transzferrel érkező Carlon Brown bemutatkozása, első meccsén 15 pontot szórt a Buffs színeiben, míg a magas ember Andre Roberson dupladuplával (13 pont, 15 lepattanó) nyitotta az évet.

Hat napra rá már Puerto Ricóban lépett pályára a Buffaloes a nyolc csapatos Tip-off tornán. Az első két mérkőzést elveszítették Dufaulték: a Wichita State 67-58-ra, a Maryland 78-71-re nyert ellenünk. A WSU ellen a senior Carlon Brown 15 ponttal, a Maryland ellen pedig a sophomore Andre Roberson 21 ponttal volt csapata legeredményesebbje. A Tip-off harmadik mérkőzésén a Buffaloes már nyerni tudott, ezt a Western Michigan bánta. A 81-76-ra végződő összecsapáson ismét Brown volt a Colorado legjobbja, 23 pontja mellett hat lepattanót szerzett, de Dufault sem sokkal maradt el tőle a maga 16 pontjával, továbbá a végzős Nate Tomlinson és váratlan módon a freshman Askia Booker is két számjegyű termést vállalt.

A San juan-i mérkőzések után november 23-án újabb győzelmet ünnepelhetett a boulderi bölénycsorda. Az állami vetélytárs Air Force ellen egy drámai, hosszabbításos mérkőzésen arattak 76-73-as sikert idegenben Nate Tomlinsonék, a bedobó 19 ponttal csapata legjobbja volt. Szokás szerint Brown és Dufault is megszórta magát, Roberson pedig újabb DD-t regisztrált.

A változatosságot fenntartották a Buffaloes játékosai, a Georgia ellen nem kis meglepetésre az újonc Spencer Dinwiddie szerezte a legtöbb pontot, szám szerint 16-ot. Azonban Andre Roberson és Askia Booker is jól teljesíttek, előbbi 15 pontja mellett 15 lepattanót is szerzett, az utóbbi freshman pedig 14 ponttal járult hozzá az idény eddigi legkomolyabb skalpjához. Az eddigi mérkőzéseken talán az 1-es mezszámú Roberson nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt átlagban, a védekezésből is hasznosan vette ki a dolgát.

Érdekesség, hogy ezután a nagy rivális Colorado State elleni, 65-64-re elveszített mérkőzésen Roberson mindössze 1 pontot szerzett 30 perc alatt, de 12 lepattanójával így is kimagaslott a mezőnyből, közben Spencer Dinwiddie 16 pontot vágott.

Néhány napja a Fresno State ellen ismét csak Andre Roberson az, akit meg kell említenünk. A másodéves sportember 21 pontot szerzett számos lepattanója mellett, a 71-64-es győzelemben oroszlánrészt vállalt, mellette még Dinwiddie és Dufault voltak főszereplők.

Legutóbbi mérkőzését pénteken játszotta a csapat, de a Buffaloes 65-54-re alul maradt a szomszédos állam élcsapatával, a Wyoming-gal szemben. Az újonc Spencer Dinwiddie 33 percet töltött a pályán, 16 pontot szerzett, Roberson elérte a dupladuplát és Brown is 10 ponttal zárt, de a játékosok mindössze 38.8 %-os hatékonysággal értékesítették a kétpontosokat, és ilyen alacsony pontszámmal nem lehetett győzni.

A csapat kezdőötöse kezd összeállni, a húzóemberek közül Roberson egyértelműen hozza a bemutatkozó évében tőle látott játékot, sőt, egyre többször pontokban is a gárda élére tud állni. A "Burks-pótlék" Brown nem tudja maradéktalanul pótolni a nagy elődöt, de hasznos tagja a gárdának, és a rutinosabb játékosok közül Dufault-ra is bátran támaszkodhatunk. Mellettük ráadásul két freshman, Dinwiddie és Booker is egyre gyakrabban képes meghatározó produkcióval előrukkolni, így nem lehet leírni idén sem Tad Boyle, vezetőedző fiatal kosárlabda csapatát.

A most következő hat találkozó mindegyikét, egytől egyig hazai pályán játsszuk, mialatt december 31-től kezdve belekóstolhatunk a Pac-12 konferencia levegőjébe, amikor a Utah Utes elleni rangadóval kezdetét veszi a legfőbb vetélytársak elleni hosszú küzdelemsorozat.

A Denver Broncos (6-5) az NFL tizenharmadik játékhetében a Minnesota Vikings (2-9) otthonába látogatott a fagyos Minneapolisba, a Mall of America Field at HHH Metrodome fedett létesítményébe. Négy meccses győzelmi szériával a háta mögött léphetett pályára a csapat, de sajnos egy nagy hiányzóval, mivel Von Miller az előző mérkőzésen egy sérülést szedett össze a jobb keze nagyujjában, amin egy kisebb műtétet kellett végrehajtani és az orvosok a seb elfertőződésétől tartva nem adtak engedélyt a pályára lépésére, helyette Mario Haggan került a kezdőbe. Kissé meglepő módon kimaradt a 45 fős keretből a szezon elején még kezdőként pályára lépő Rahim Moore, de ez inkább a kevés visszahordásban bevethető játékos miatt volt. Tartalék volt még Mike Mohamed, Quinn Johnson, Manny Ramirez, Tony Hills és Julius Thomas.




















A hazai csapat, akiknél hiányzott a legnagyobb sztárjátékos Adrian Peterson sérülés miatt, nyerte a feldobást és így ők kezdhették a meccset a nickel felállásban kezdő denveri védelem ellen:

DE: Elvis Dumervil, Rober Ayers
DT: Marcus Thomas, Brodrick Bunkley
OLB: DJ Williams, Mario Haggan
MLB: Joe Mays
CB: Champ Bailey, Andre Goodman, Chris Harris
S: Quinton Carter

Brian Dawkins csak az első play-t hagyta ki, ami egy sikertelen passzjáték volt a 24-ről, ahová egy 26 yard-os kickoff return után jutott a Vikings. Champ védekezte le az első átadást, ami Devin Aromashodu felé szállt, majd a második play-nél is ő volt a főszereplő, de ezúttal negatív előjellel, kicsit túl keményen kapta el a hazaiak újonc irányítóját, Christian Ponder-t egy screen passz után, ezért a bírók 15 yard-os büntetéssel sújtották és ehhez még hozzájött Percy Harvin elkapás után szerzett 8 yard-ja is. 1&10 helyett azonban 1&15 jött false start miatt, ekkor az erre a meccsre elsőszámúvá előlépő Toby Gerhart futott 9 yard-ot. Haggan bejelentkezett a következő play-nél, a backup RB Lorenzo Booker-t lapította ki -3 yard-on. 3&9 jött, Ponder a TE Vishante Shiancoe-t célozta, de Harris majdnem odaért hozzá, így a kemény tackle előtt eldobott passza sikertelen lett. Chris Kluwe punt-olt és nagyon nagy szerencséje volt, a labda úgy pattogott földet érés után, hogy a Broncos 1 yard-os vonalán belül rá tudtak vetődni a társai, így nagyon nehéz helyzetből kezdhette az első támadást a vendég támadósor, az ilyen helyzetben természetes run-heavy felállással:

QB: Tim Tebow
RB: Willis McGahee
WR: Eric Decker
TE: Daniel Fells, Virgil Green, Chis Clark (OT)
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin





















Hiába volt azonban sajnos a sok blokkoló, a Vikings sztár DE-jét, Jared Allen-t így se sikerült kordában tartani, az endzone-ban földre tudta vinni McGahee-t, így a hazaiak +2 ponttal, azaz egy safety-vel gazdagodtak, ráadásul a labdabirtoklás joga is hozzájuk került vissza egy kézből elvégzett kickoff után -> 0-2. Colquitt punt-kickoff-ja 66 yard-ot szállt a 14-ig, onnan 35-ig hordta vissza a Minnesota. Shiancoe 12 yard-os elkapása nyitotta a következő hazai drive-ot, majd az új 1&10-nél a WR-RB-return specialista Harvin futott 5 yard-ot. 2&5-nél Gerhart-on volt a sor, aki 7 yard-ot és egy új 1st down-t tudott szerezni. Újra Harvin volt a főszereplő, Harris mellett csinált megy egy 18 yard-os elkapást, a Broncos 23-as vonaláról jöhetett az 1&10. Bejött a backup QB Joe Webb és a jobb oldalon próbált futni, 4 yard lett belőle, mielőtt kilépett a pályáról. 2&6-nál a TE Kyle Rudolph volt a célpont, DJ csak szabálytalanul tudta megakadályozni az elkapást, amit a bírók láttak is, a büntetés után 1&goal jött a 9-ről. Gerhart kapott egy rövid pitch passzot, de a védelmet nem sikerült átverni, így nem tudott yard-ot szerezni. Harris javított egy kicsit, Gerhart screen elkapását tartotta 1 yard-on, így 3&goal jött a 8-ról. Dennis Allen DC Dawkins-t a QB figyelésére küldte és amikor Ponder megpróbált futni egyből lecsapott rá a rutinos safety és egy gyönyörű mozdulattal kiütötte a kezéből a labdát. A játékszer pont Jason Hunter-hez pattant, aki felkapta és elindult vele előre, lerázott magáról pár embert és végül egészen a félpályáig jutott, mire földre tudták vinni. Tehát nem csak a TD-t sikerült megakadályozni, de még a labdaszerzés után a támadók is kiváló helyről kezdhettek dolgozni.

Demaryius „Bay-Bay” Thomas volt az első play-nél a célpont, de nem lett jó a passz. McGahee futása jött, de ezúttal se lett sokkal sikeresebb, csak 1 yard lett a play-ből. 3&9-nél Eddie Royal csinált egy elkapást, majd kifelé indult volna, de ez lett a veszte, mivel a 1st down marker előtt 2 yard-dal földre vitték, így nem tudtunk élni a kiváló field position-nel. Jött Britton Colquitt az első punt-jára és úgy tűnik, hogy megirigyelte a Vikings-es társát és egy szintén kiváló felszabadítást rúgott, amit Matt Wiliis kívül tartott az endzone-ból és végül a 7 yard-os vonalón vetődtek rá a denveri ST-alakulat játékosai. Ezután Gerhart futott 2 yard-ot, majd 2&8-nál Ponder Aromashodu-nak akart passzolni, de nem vette észre a coverage-be hátralépő Mario Haggan-t, aki belépett a passz útjába, elkapta a labdát és meg se állt az interception-nel az endzone-ig. Prater érkezett az extra point-ra és sikeres rúgása után 5 pontos lett a Broncos előnye -> 7-2. A 25-ről induló hazai drive Gerhart 3 yard-os futásával vette kezdetét, utána Harvin elkapása jött, de a screen passzot Goodman kileste, le tudta lassítani az elkapót, akit végül Haggan vitt földre -1 yard-on. Újabb passz jött volna 3&8-nál, de Ponder nem tudott menekülni, Doom elkapta a lábát és miközben földre vitte a társak is odaértek, így egy -4 yard-os sack lett a play-ből. Ez volt Doom ötödik meccse sorozatban, amikor legalább 0,5 sack-ket jegyzett, ezt most egyedül ő kapta. 

Royal a 27-en csinált egy fair catch-et a punt után, innen indult a vendég támadás, de csak egy play-t ért meg, McGahee futott 8 yard-ot, de a végén kiütötték a kezéből a labdát és a bírók a challenge után a hazai csapatnak adták a labdát a Broncos 36-os vonalán. 3:45-nél kezdhettek támadni a Vikingek és Harvin 7 yard-os elkapásával indítottak. 2&3-nál is a Ponder-Harvin páros dolgozott össze, ezúttal 8 yard-ot hoztak, így a 1st down is meglett. Gerhart futása nem ért yard-ot, utána Ponder-t kergették meg és inkább csak kidobta a labdát a pályáról, így 3&10 jött. Gerhart kapott egy rövid passzot a bal oldalon, de az elkapás után Goodman egyből elkapta egy ütközéssel, ami után Wesley Woodyard vitte a földre a futót -1 yard-on. Érkezett Ryan Longwell egy 40 yard-os FG-ra és 3 ponttal közelebb hozta a csapatát, de a TD-t legalább ezúttal is sikerült megakadályozni -> 7-5. Maradt még 1:24 a negyedből és McGahee 7 yard-os futásával meg is kezdte drive-ját a Broncos. Spencer Larsen érkezett egy futásra, ami csak 1 yard-ot ért, a 3&2-t pedig még az első negyed vége előtt elindított a vendég támadósor, de a védők odafigyeltek és 1 yard-on tartották Tebow próbálkozását. Az első negyed után az eredmény tehát -> 7-5.



Colquitt puntja nyitotta a második negyedet, 58 yard-ot szállt a labda a 13-ig, ahonnan egy 11 yard visszahordást hajtottak végre. Ponder passzal nyitotta a drive-ot, az újonc Stephen Burton-nek dobta a labdát, aki megcsinálta NFL karrierje első elkapását, méghozzá egy 21 yard-ost, ami így egyből 1st down-t ért. Gerhart futott 5 yard-ot, majd 2&5-nél passz jött volna, de túl sokat várt ki Ponder, amiért Mays büntette meg keményen, bár a labdát még el tudta dobni, de az ütközést megkapta. 3&5-nél újra jött a nagy nyomás, Ponder eldobta a labdát a sack előtt, de a bírók megbüntették intentional grounding-ért, a 15 yard-os penalty után jöhett a punt. Royal a 15-ön kapta el a punt-ot és a 21-ig jutott, innen lehetett támadni, illetve Beadles false start-ja miatt 5 yard-dal hátrébbról. McGahee futott 4 yard-ot, majd Tebow 7-et, így 3&4 jött. Lance Ball is pályára lépett és egy elkapással mutatkozott be, 6 yard és egy 1st down lett az eredmény. McGahee haladt ismét 4 yard-ot, majd újra ő még kettőt, így 3&4 jöhetett volna, de végül 3&9 lett Franklin false start-ja miatt. Bay-Bay kapott egy szép passzot a bal oldalon, de hiába adták meg a bírók elsőre az elkapást, de a Vikings második sikeres challenge-e után elvették a catch-et és teljesen jogosan. Colquitt szép punt-ja után Willis szép szerelése jött, ráadásul volt még egy szabálytalanság is a hazai oldalon, így végül a 4-ről kezdhetett támadni a Minnesota. Harvin próbált volna futni, de Mays -2 yard-on megfogta, így 2&12 jött a 2-ről. Sajnos Goodman eléggé elrontotta a védekezést Aromashodu-n és ezt Ponder ki is használta, kijött szorongatott helyzetéből a hazai gárda. 1&10-nél Gerhart futott 1 yard-ot, majd ismét ő 2-t, jöhetett egy 3&7. Újra Aromashodu volt a célpont, akiről Goodman elváltott üres területre, egyedül hagyva a kissé meglepődött Woodyard-ot, aki mellett meg is csinálta a WR a 14 yard-os elkapást, meglett tehát az újabb 1st down. Gerhart kapott egy rövid passzot, DJ elcsúszott, így az play 14 yard-os lett, jöhetett újra az 1st down. Champ gyönyörű védekezést mutatott be Shiancoe ellen, kiütötte a TE kezéből a labdát az elkapás előtt. Gerhart futott volna, de Haggan nagyon szépen levédekezte a play-t, -6 yard-on fogta meg a futót. 3&16-nál Goodman-t égette le megint a Ponder-Aromashodu páros, 18 yard-os összjátékuk újabb első lehetőséget ért. Egy rossz passz után Gerhrt futhatott, talált egy lyukat és meg se állt 14 yard-ig, újabb 1st down-t szerezve a hazai csapatnak. 1&10 a 19-ről, Ponder-t megvédte a fal, ő pedig Rudolph-nak passzolt az endzone-ban, a magas TE pedig Carter feje fölött elkapta a passzot. Dawkins kiütötte a kezéből a labdát pár pillanattal később, de a hivatalos visszajátszás után a bírók helybenhagyták a touchdown-t, mert tudott lépni párat labdával a kezében. Longwell bevágta az XP-t, így a vezetés a hazai csapathoz került -> 7-12.

Cosby 18 yard-os return-je a 21-en zárult, innen kezdhetett támadni a Broncos 3:28-nál. McGahee futott 1 yard-ot, majd Tebow került bajba a fal hibázása után, Remi Ayodele csinált egy -10 yard-os sack-et. 3&19-nál Ball kapott egy screen passzot, de nem sikerült előtte elég jól a blokkolás, így csak 8 yard-ot tudott szerezni, érkezni kellett tehát ismét Colquitt-nek, aki egy 59 yard-os punt-ot rúgott, ami után csak 3 yard lett a visszahordás, ráadásul volt egy szabálytalan blokkolás a Vikings oldalán, így a 14-ről támadhattak a hazaiak a two-minute warning után. Shiancoe 6 yard-os elkapása után Aromashodu 13 yard-os elkapása jött (ismét Goodman védekezett rosszul), majd időt kértek a hazaiak. Jött egy nagy bírói hiba, Ponder időt akart kérni időkérés után, amit nem lehet, a bírók pedig ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyták volna a jelzését, megállították az órát, majd adtak neki még 10 másodpercet, hogy elindítsa a play-t. Szerencsére a passza nem lett jó Aromahodu felé, de ekkora hibát nem lett volna szabad véteniük a „zebráknak”. 2&10-nél Gerhart kapott egy rövid passzot és 7 yard-ot tudott szerezni, majd a pályáról kilépve az órát is meg tudta állítani. Aromashodu-val akarta volna megoldani ismét Ponder, de ezúttal Goodman összekapta magát és megakadályozta az átadást. Jött egy punt, Kluwe rúgása bepattant az endzone-ba, így a 20-ról támadhatott a Broncos 0:54-el a félidő vége előtt. Decker kapott egy passzot a bal oldalon és 8 yard-ot szerezve lépett ki a pályáról, csak 7 másodpercet használva el. Jött a pass rush 2&2-nél, Tebow jobbra forgott ki a zsebből, de Allen elkapta a lábát és a földre vitte. Tebow leérkezés közben a labdát tette le először és az kicsúszott a kezéből és pont Allen-hez pattant, aki rá tudott vetődni. A bírók visszanézték és megerősítették a fumble ítéletet (milyen meglepő) és így 0:39-nél megkapták a hazaiak a labdát a Broncos 21-es vonalán. Shiancoe csinált egy 6 yard-os elkapást, majd Aromashodu egy 9 yard-ost, ami 1st down-t ért, de egy időkérést el kellett használni. 0:08 maradt, Ponder megpróbált még egy passzot, de esélytelen volt, hogy sikeres legyen. 0:03-nál jött tehát Longwell és egy 25 yard-os FG-al lezárta a félidőt, ami után az eredmény: 7-15.



A második félidőt a Broncos kezdhette, Cosby 23 yard-os return-je után a 22-ről. Passzal indult a félidő, Tebow célpontja Decker volt, ő pedig nagyon szép mozdulattal megcsinálta az elkapást és a földet érés után meg is tudta tartani, ez a play 17 yard-ot ért. A 1st down után jött az újabb 1&10, hála McGahee 11 yard-os futásának. Nem lassult le a drive ezután se, újra McGahee kapta a labdát és ezúttal 14 yard-ot futott vele a félpályáról. Az újabb 1&10-nél ismét McGahee futhatott, ezúttal 9 yard-ot tudott haladni, amihez 2&1-nél se tudott sajnos hozzátenni. 3&1 következett, félő volt, hogy megáll a támadás, de Ball talált egy lyukat a futáshoz, 5 yard-ot csinált, amivel meglett a 1st down. 1&10-nél Decker-nek próbált passzolni Tebow, de a fiatal WR nem tudta elkapni a jól dobott passzot. McGahee futott 1 yard-ot 2&10-re, így 3&9 jött a 21-ről. Passz jött, Demaryius Thomas tudta magát üresre játszani a bal oldalon az endzone-ban, a passz pedig pontosan érkezett hozzá, így meglett a TD, majd Prater extra point-ja is jó lett -> 14-15.

Egy elég gyatra kickoff return után a 11-ről indulhatott támadásba a Minnesota és Harvin 4 yard-os futásával kezdett. 2&6-nél Aromashodu maradt nagyon üresen, Ponder passzát elkapva szerzett 16 yard-ot. Gerhart futását fogta meg Haggan 0 yard-on, 2&10-nél pedig a Champ őrizetében szaladó Aromashodu-t dobta eléggé túl. 3&10 jött, Ponder Booker-nek passzolt, de a védők még a 1st down marker előtt földre tudták vinni és így visszaszerezték a támadás jogát. Ezt követően Royal csinált egy rövid return-t, a 22-ről támadhatott a Broncos és egy 1 yard-os McGahee futással nyitották a drive-ot. 2&9-re is ő futott, majdnem meg is lett a 1st down, csak fél yard hiányzott, amit újabb futással próbáltak megoldani a támadók, de nem sikerült átjutni a képzeletbeli vonalon, így Colquitt punt-ja után a 15-ről kezdhetett támadni a Vikings. Booker 6 yard-os futása nyitotta a drive-ot, amit Harvin 13 yard-osa követett, így jöhetett az 1&10. Gerhart futott középen és talált helyet a falban, csak 14 yard után tudta földre vinni Carter, meglett tehát újra a 1st down. Aromashodu kezei között átszállt Ponder következő passza, így 2&10 jött. Webb kapott egy passzot, amivel csinált 28 yard-ot, de a bírók észrevették, hogy az elkapás előtt Champ-et ellökte magától, így a 10 yard-os büntetés után 2&20 következett. Gerhart kapott egy screen passzot, amivel 10 yard-ot csinált, előkészítve egy 3&10-et. Harvin őrzésével Harris-t bízták meg erre a play-re, a WR a szabályosság határán táncolva ellökte magától a CB-t és így üresen tudott maradni, jött is a labda, ami után a maradék yard-okon már nem tudták elkapni, 52 yard után beért az endzone-ba, így Longwell XP-ja után 8 pont lett a Minnesota előnye -> 14-22.

Cosby a -4-en kapta el a kickoff-ot, elindult vele előre, talált egy lyukat és szépen kifutott a bal oldalvonal mellé, a bírók orra előtt lerázta magáról azt az ellenfelét, aki belekapaszkodott a sisakrácsába (ez még +15 yard lett volna normális esetben), majd végül a rúgó lökte ki a pályáról a Vikings 41-es vonalán, így a 63 yard-os visszahordással kiváló helyzetbe hozta az offense-t. Ők gyorsan éltek is vele: Tebow balra kilépett a zsebből, a földre tolt egy rátámadó védőt, majd az üres területre futó Demaryius Thomas-nak passzolt, aki több védő szorítása ellenére is be tudott jutni az endzone-ba, megszerezte a második TD-ját és Prater extra point-ja tehát újra 1 pontra csökkentette a hátrányt -> 21-22. Ismét jól működött a coverage a kickoff-nál, így a Vikings csak a 13-ról kezdhette a támadást 2:44-nél. Harvin kapott egy rövid 4 yard-os passzot, majd Gerhart futott még 3-at. 3&3-nál Shiancoe csinált egy 12 yard-os elkapást, így folytathatták a támadást a hazaiak. Gerhart 5 yard-os futása jött, ami után egy 0 yard-os run zárta le a harmadik negyedet, ami után az eredmény: 21-22.

Jól indult a Broncos számára a negyedik negyed, Ponder passzát Ayers felugorva elütötte, így punt-ra kényszerült a Vikings. A nem túl hosszú rúgás után Royal Willis-el ütközött és elejtette a labdát, de szerencsére Harris rá tudott vetődni a 22-n, viszont Royal-t sérülés miatt ezen a meccsen már nem láthattuk. A drive első play-e McGahee 17 yard-os futása volt, így jöhetett az 1&10 a 39-ről. McGahee haladt 7 yard-ot, de Fells-nél láttak holding-ot, így 1&20 jött. Ball próbált futni, de ez csak 1 yard-os lett, 2&19-nél pedig Tebow futott 7 yard-ot, így jött a 3&12. Tebow Willis-nek passzolt, akinek bőven meglett a 1st down, de a bírók Clady­-nél láttak Illegal Hands to the Face szabálytalanságot Jared Allen ellen, ami megítélhető is volt, de valamiért a bírók azzal nem foglalkoztak, hogy Allen volt az, aki először Clady sisakrácsát elkezdte felfelé tolni ugyanolyan mozdulattal (később a bíró bizottság korábbi elnöke, Mike Pereira is megírta twitter-en, hogy mindkét játékosnál be kellett volna dobni a büntetést). 3&22 következett és egy konzervatív hívással Ball futása jött, ami csak 7 yard-os lett, így jönnie kellett egy újabb Colquitt punt, amit a 23-on kapott el a Vikings-es játékos. A Vikings drive-ja egy rossz passzal indult, de Goodman szabálytalansága miatt 13 yard-dal előrébbről jöhetett újra egy 1&10. Gerhart két futásával, egy 9 és egy 7 yard-ossal, a Broncos 48-as vonaláról jöhetett már a 1st down. Ponder Aromashodu-nak próbált passzolni, de Dawkins gyönyörűen leütötte a labdát, kikényszerítve egy 2&10-et. Harvin üresen futott keresztbe nem sokkal a fal mögött, Ponder neki passzolt, Champ-et a FB szépen leblokkolta, Kyle McCarthy elhibázta a tackle-t, így Harvin be tudott jutni újra az endzone-ba, ezúttal a TD 48 yard-os lett és Longwell XP-ja újra 8-ra növelte a különbséget -> 21-29.

Cosby újra előreiramodott a kickoff-al, miközben Dawkins pörölt az oldalvonal mellett a védőtársaival, a visszahordást ezúttal is Longwell tackle-je állította meg, ezúttal a 34-en. Tebow passzal indította ismét a drive-ot, Bay-Bay-t találta meg egy szép hosszú átadással, ő pedig még hozzátett pár yard-ot, így összesen 42 yard lett belőle, máris a Vikings 24 yard-járól jöhetett a 1st down. Willis McGahee kapta a labdát, kivárta, amíg a fal jobb oldalán kinyílik a lyuk és elindult az endzone felé, két védőt is elküldött testcselekkel, majd végül bevetődött az endzone-ba az oldalvonal mellett. Mivel már csak 8:52 volt vissza, így John Fox-ék úgy döntöttek, hogy nekimegy a Broncos a 2 pontos kísérletnek. Tim Tebow, ahogy korábban a Miami Dolphins ellen is, megtartotta a labdát és a jobb oldalon Beadles háta mögött befutott az endzone-ba, kiegyenlítve a meccs állását -> 29-29. A 20-ról indulhatott a Minnesota, Gerhart elkapása után pedig 2&2 jött, majd Harvin 11 yard-os elkapásával1&10. Doom-ot csak holding-al tudták távol tartani Ponder-től, így 1&20 jött. Gerhart futott erőből 7 yard-ot, majd 2&13-nál még 6-ot. 3&6-nál Ponder kiszabadult a zsebből és a védők nem tudtak odaérni, Goodman meg nem vette észre, hogy fut a QB, akinek 12 yard-os futása 1st down-t ért. Gerhart kapott egy 3 yard-os passzot, majd nekifutott a falnak, így 3&7 jött. Burton-nek passzolt Ponder, ő pedig Goodman „őrizetében” megcsinálta a 17 yard-os elkapást, így jöhetett újra egy 1&10. Gerhart futott még 1 yard-ot, de ezúttal Bunkley-nál észrevették az illegális kézhasználatot (amit korábban Allen-nél nem), ez 5 yard-ot és egy 1st down-t jelentett a hazaiaknak a Broncos 20-a vonalán. Ponder kiforgott jobbra és Aromashodu-nak passzolt, de Champ megmutatta, hogy hogyan kell szépen levédekezni egy passzot, így 2&10 jött. Ponder nem talált célpontot, megpróbált futni, de nem jutott vissza a line of scimmage-ig, Ryan McBean-nek került egy sack a neve mellé a szerelés után. Ponder nem értette meg magát az elkapóival, kidobta a pályáról a labdát a jobb oldalon, ami intentional grounding gyanús volt, de a bírók végül nem büntették meg, mivel úgy ítélték meg, hogy nem volt rajta nyomás. Jött Longwell egy 39 yard-os FG-ra, amit magabiztosan értékesített is, így 3:06-al a vége előtt a hazaiak újra vezetést szereztek -> 29-32.






 

A touchback után a 20-ról kezdhetett támadni a Broncos. 1&10-nél nem volt célpont, így Tebow kidobta a pályáról a labdát a zsebből kilépve, 2&10-nél viszont már sikerült Willis-nek jó labdát dobni, aki pár jól blokkoló társának hála 12 yard után lépett ki a pályáról, így az óra is megállt 2:51-nél és a 1st down is meglett. Újra passz jött, méghozzá egy hosszú a jobb oldalon, pontosan Bay-Bay kezébe, akit a védője eléggé üresen hagyott a vonal mellett, mire kilökték a pályáról 2:43-nál, már 40 yard-dal előrébbről, a Vikings 32-es vonaláról jöhetett a 1st down. McGahee futott 4 yard-ot, ami után bekövetkezett a 2-minute warning. Összekapta magát a hazai védelem, McGahee-t kapták el -4 yard-on, pedig a futó egyszer már visszajutott a falig, csak megpróbált előrébb jutni. A Minnesota sérülés miatt el kellett, hogy használja egy időkérését, így 1:44-nél jött a 3&10, Tebow újra Bay-Bay-t célozta meg, ezúttal az endzone előtt egy kicsivel, jó is lett a passz, de a védekezés is, sikerült kiütni Bay-Bay kezéből a labdát. Be kellett érni a mezőnygóllal és Matt Prater értékesítette a 46 yard-os FG-t az egyenlítésért -> 32-32.

Jó hosszú lett a kickoff, nem is hordták vissza, a 20-ról jöhetett a Vikings. Balra passzolt Ponder, de nem vette észre az egész meccsen betliző Andre Goodman-t, aki belépett a passz útjába és megcsinálta az interception-t, majd a 35-ről a 15-ig hordta vissza. Már csak 1:22 maradt, Ball jött futni és az első próbálkozása 0 yard-os lett, a Vikings pedig időt kért. 2&10-nál már sikerült 11 yard-ot haladni, így 1&goal jött, valamint ami még fontosabb, a Viking 1:12-nél elhasználta az utolsó időkérését. Ball futott még 2, majd -1 yard-ot, ekkor a Broncos időt kért. Jött még egy futás balra Tebow-tól, aminek eredetileg középre kellett volna tennie a FG helyét, de egy kicsit túlment, ráadásul Clady lent maradt, szerencsére nem volt komoly gond. Érkezett Matt Prater a 23 yard-os meccsnyerő FG-ra, és bevágta ahogy kell, sorozatban második meccsgyőztes FG-ját berúgva és megszerezve a győzelmet. A meccs végeredménye: 35-32.






















A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Tebow: 10/15 sikeres/összes passz, 202 passzolt yard, 2 passzolt TD; 4 próbálkozás, 13 futott yard, 1 elvesztett fumble
McGahee: 20 próbálkozás, 111 futott yard, 1 futott TD, 1 elvesztett fumble
Ball: 7 próbálkozás, 25 futott yard; 2 elkapás, 14 elkapott yard
D. Thomas: 4 elkapás, 144 elkapott yard, 2 elkapott TD
Decker: 2 elkapás, 25 elkapott yard
Cosby: 4 kickoff return, 33 visszahordott yard AVG
Royal: 2 punt return, 6 visszahordott yard AVG
Prater: 2/2 FG, 3/3 XP (46 és 23 yard)
Colquitt: 6 punt, 48.8 yard AVG
Haggan: 7+5 tackle, 1 interception, 1 visszahordott TD
Goodman: 5+2 tackle, 1 interception
Williams: 5+4 tackle
Dawkins: 4+1 tackle, 1 sack, 1 kikényszerített fumble
Harris: 4 tackle, 1 megszerzett fumble

Meglett a győzelem tehát és a folytatódott, 5 meccsesre nyúlt a győzelmi sorozat. Mivel az Oakland Raiders (7-5) alapos verést kapott Miami-ban, így a Broncos beérte őket az AFC West élén, szezon előtt erre nagyon kevesen fogadtak volna, 1-4-es mérlegnél meg pláne.

Tebow és a támadók ezúttal inkább a passzjátékkal jeleskedtek, de azért McGahee 111 yard-ja mellett (6-dik meccse idén 100 yard fölött, vezeti az NFL-t) sem szabad elmenni szó nélkül. Tebow 10/15-el zárt, 202 yard-dal és 2 TD-vel, rajta kívül Bay-Bay-t lehet még kiemelni, aki 4 elkapással, 144 yard-dal és 2 TD-vel végzett, végre tőle is olyasmit láttunk, amit egy első körös WR-től kéne már régóta. A fal ismét jól dolgozott, mind a passzoknál, mind a futásoknál, megérdemlik ők is dicséretet.

A védelemben először mindenképpen a Von helyett beugró Haggan-t emelném ki, INT-t és TD-t szerzett, valamint 12 tackle-t, amiből 3 tackle for loss volt. Nagyon jó volt még Dawkins és Champ is, mindkettőnek voltak kulcsmegmozdulásai, amik fontos pillanatokban jöttek. Goodman egész meccsen rossz volt, de végül a győzelmet ő hozta, ezért nem kap nagy lecseszést, reméljük legközelebb jobban fog koncentrálni. Doom újra sack-et szerzett, így az ő nevét is megemlíteném még, de az egész védelem megérdemli, hogy ismét csak pozitív jelzőkkel illessük őket, még ha a yard-ban és pontban kicsit sokat is kaptak, mivel az első félidőben ők tartották a meccsben csapatot.

Fontos még megemlíteni a Special Teams alakulatot, akik ezen az estén minden szinten fenomenálist nyújtottak, mindig jó volt a coverage, sikerült odaérni a visszahordásoknál és a két rúgó lába se remegett meg egyszer se.

Az AFC West divízió állása a 13. játékhét után (W-L):

1. Denver Broncos 7-5
2. Oakland Raiders 7-5
3. Kansas City Chiefs 5-7
4. San Diego Chargers 5-7

Beértük az élen a Raiders-t, mivel a kaliforniai fosztogatók a múlt fordulóban 34-14-es vereséget szenvedtek a Dolphins otthonában. Eközben a Chiefs 10-3 arányban győzött Chicago-ban, a Chargers pedig 38-14-es különbséggel diadalmaskodott a MNF-on a Jacksonville ellen. A következő fordulóban amíg a Bears-szel küzdünk, az Oakland útját a címvédő Green Bay állhatja, a KC-nak sem lesz egyszerű dolga a Jets ellen, a SD pedig a megtorpanó Bills-t fogadja.

Következik egy újabb erőpróba, mégpedig a Chicago Bears (7-5) denveri vendégjátéka. Sajnos azt ezúttal nem láthatjuk, hogy a Doom-Von páros hogyan döngöli a földbe Jay „Crybaby” Cutler-t, mivel a QB sérülés miatt nem fog pályára lépni, de így is jó meccsnek ígérkezik a vasárnap esti találkozó. Úgy tűnik, hogy ismét szerencsénk is van, mivel a Medvék legjobb futója, Matt Forte szintén sérült, de azért nem szabad lebecsülni a leendő vendégcsapatot, főleg a kemény védelmük miatt, akik még okozhatnak problémákat. Von úgy tűnik, hogy tud játszani és az agyrázkódást szenvedő Royal-on kívül ez talán mindenki másra is igaz lesz, bár Clady, McGahee és Bruton is hagyott ki edzést a héten. Kemény meccs lesz, valószínűleg túl meleg se lesz, viszont az esélyek ezúttal már mellettünk szólnak, tehát:

Nyerni kell, nincs mese...