- Renningan írása -
Az őrült szabad ügynöki nyitás után sem pihent a Denver Broncos és komoly ráfordítások árán klasszisokkal erősítette meg a tavaly gyengélkedő védelmet. Sikerült megerősíteni a gyengécske secondaryt, klasszis DE-vel a pass rusht, ugyanakkor fontos játékos távozott a linebacker sorból, valamint többek között elvesztette a harmadik számú elkapóját a csapat. Ezzel együtt kijelenthetjük, hogy a 2013as szezonhoz képest, ha csak névleg is, de erősödtünk!
Érkezők:
1. T.J. Ward, S
4 év, 23M$ (14M$ garantált), Osztályzat: A+.
Ilyen olcsón megszerezni egy ennyire jó, a liga talán legjobb strong safety-ét tökéletes munka. Olcsóbb volt, mint Whitner a Brownsnak, ami azt jelenti, hogy a motiváltsággal nem lesz probléma. Gyűrűt jött nyerni! A tavalyi évben 112 tackle, 1,5 sack és 2 TD került a neve mellé. Még mindig csak 27 éves, tökéletes igazolás egy hiányposztra. Amennyiben Ihenacho kellő ütemben fog fejlődni, ligaszinten is top safety páros áll majd a csapat rendelkezésére.
2. Aqib Talib, CB
6 év, 57M$ (26M$ garantált), Osztályzat: B+.
Talib jobb játékos, mint DRC, akinek szintén hasonló feltételeket ajánlott franchise. Utóbbival kapcsolatos hír, hogy nem sikerült megegyezni a Cardinalsszal, így nagy az esély rá, hogy marad legalább egy évet Denverben. Abban az esetben pedig nem csak kezdő CB páros lenne meg Harrisszel (akit második körös pick-vel tendereltek), hanem DRCvel klasszis mélysége is lenne a posztnak. Az egyedüli negatívum a szerződéssel kapcsolatban a hatalmas garantált összeg és a hosszú távú szerződés. Egy sérülékeny, ráadásul balhéra hajlamos játékosnál ez igen nagy kockázat, remélem Elway tudja, mit csinál. Viszont ezzel a szerződéssel – névleg mindenkép – liga elit lett a csapat secondary-je. (csak zárójelben: Tony Carter is tenderelve volt a csapat részéről)
3. DeMarcus Ware, DE
3 év,30M$ (20M$ garantált), Osztályzat: A-
Állítólag elé és Jarad Allen elé is ugyanazt a szerződést tették és vártak, ki lesz szabad. DeMarcus volt. Ware a legjobb DE volt a piacon, csak azért nem A+ os a deal, mert sérülékeny. Ilyen tekintetben az összeg akár soknak is tűnhet, nagy eséllyel Manning visszavonulása után évekig lesz gödörben a csapat, de szerintem érthető a politika. Már csak egy normális HC és DC (Wade Phillips elérhető) kellene és akkor tényleg, nem csak papíron lennénk a liga legerősebb csapata. A secondary kész, Von Miller és Ware garancia a siettetésre (ha egészségesek), LDE-ként Derek Wolfe és Malik Jackson korrekt páros, belül pedig a Terrance Knighton – Kevin Vickerson – Sylvester Williams trióval a mélység és a minőség is megvan. Olyannyira, hogy akár egy sémaváltáson is el lehetne gondolkodni.
Az igazolásokkal kapcsolatban még annyit, hogy a csapat újra igazolta Andre Caldwellt, aki WR3nak talán nem ekkora playmaker, mint Decker volt, viszont kellő stabilitást adhat a csapatnak, draftról pedig érkezhet fiatal tehetség. Valamint a védőfalban Mitch Unrein lett tenderelve.
Távozók:
1. Eric Decker, WR -> New York Jets.
5 év, 36,25M$ (15M$ garantált)
Szerény véleményem szerint Decker egy fikarcnyit nem fog hiányozni. Sokat droppol, nagyon eltud tűnni akár meccsekre, valamint, ha elment egy SB esélyes csapatból, egy jobb esetben épülőbe, akkor ott mentális gondok is vannak. Ezzel az igazolással ő járt jól, mert WR1 szerződést kapott, mikor jobb esetben is WR2 szint, a Denverben pedig még az sem. Nem fog hiányozni a hegyen.
2. Zane Beadles, OG -> Jacksonville Jaguars
5 év, 30M$ (13M$ garantált)
Hatalmas túlfizetés a Jagsnek, egy jó egységből távozott és még nem is volt jó éve. Ha Clady visszajön és a mély OL draftról is sikerül jót húzni (na meg ha nem omlanak össze, mint a Super Bowlon), a támadófal jobb lesz, mint a tavalyi volt.
3. Wesley Woodyard, LB -> Tennessee Titans
4 év, 16M$
Woodyardot nagyon sajnálom. Talán ő volt az egyetlen ebből a középszer védelemből, aki mutatott is valamit. 4 év 16 millióért a liga egyik legjobb passz elleni LBének valami elképesztő munka. Von Miller és Danny Trevathan korrekt páros a szélen, de mögöttük nincs így minőségi csere (már ha ő lett volna az). Középső LB-re pedig mindenképp be kellene ruházni.
Jeremy Mincey-t leigazolta a Cowboys, Bailey-t kivágták, Chris Kuper pedig visszavonult. Morenon kívül fontosabb szabadügynök nincs a csapatnak, a drafton pedig tovább lehet erősíteni a gárdát. Az egyetlen kérdés az, hogy lesz-e a csapatban, a védelemben annyi tartás, hogy SB-t nyerhessen a csapat. Ha Elway szerint az FA piac olyan, mint a csajozás, akkor hajrá Casanova. Manning egy hideg profi, Ed Reed vagy Ray Lewis szintű mentális vezére pedig nincs a csapatnak. Sem pedig Caroll, Belichik, bármelyik Harbaugh féle mentális tartású főedzője, vagy Rob Ryan, Wade Phillips szintű DC-je. Manningel lesz offense, mert nála jobb irányító nincs, de hogy lesz-e védelem, lesz-e csapat ezzel az edzői gárdával? Az nagyon jó kérdés…














November 22-étől egészen az újév első napjáig tíz meccset játszott odahaza a Rams, amiből hetet megnyert, hármat pedig elveszített. A sorozat négy sikerrel kezdődött, sorozatban a Northern Colorado (72-65), a Prairie View A&M (95-68), a Bethune-Cookman (66-52) és a New Mexico State ellen. Az állami rivális ellen Avila ismét villogott, 28 pontnál állt meg. Vezetőedzője elárulta róla, hogy egy nagyon önzetlen játékosról van szó, viszont muszáj volt őt bátorítani arra, hogy többet dobjon kosárra, mivel az is jól megy neki. A következő meccsen a cserék is közel 20 perc lehetőséget kaptak, így nem is meglepő, hogy a pontot szerző játékosok közül csak ketten maradtak tíz egység alatt – egyikük Avila volt, aki azért 11 lepattanót összeszorgoskodott. A junior támadó a Bethune-Cookman ellen 21 pontot dobott, a Rams viszont legfőképpen a jó és agresszív védekezésének köszönhette a győzelmet. Octeus 14 pontot, Santo pedig 12-t szerzett, előbbi hét lepattanóval a mezőny legjobbjának bizonyult. Avila remek teljesítménye még itt sem ért végett, hiszen a New Mexico State ellen a dudaszó pillanatában volt eredményes, ezzel pedig megnyerte csapatának a mérkőzést. Eustachy elárulta, talán ez volt a legizgalmasabb mérkőzés, amit 23 éves edzői pályafutása alatt átélt, hiszen a kosok kilencpontos hátrányból álltak fel és végül nyerték meg a meccset a 29 pontig jutó Avila kosarának köszönhetően. Igazi csapatmunka volt ez a siker a Rams részéről, hiszen a padról beszállók is pontokkal és jó játékkal hálálták meg edzőjük bizalmát.


Sorozatban a harmadik sima vereséget sem tudtuk elkerülni, az Arizona State otthonában 54-13-ra végeztünk, gyakorlatilag végig epizódszereplők voltunk. A kezdő irányító a freshman Sefo Liufau lehetett, aki a második negyedben Spruce-nak adott egy TD passzt, 169 yard és 18 completion mellett azonban két labdát is eladott.
Egy héttel később viszont a szezon talán egyetlen nyerhető konferencia-mérkőzésére alaposan felszívtuk magunkat, és 41-24 arányban, végig vezetve felülmúltuk a California gárdáját. Liufau szépen felállt a padlóról és 364 yardos teljesítménye közben három TD-passzt (és egy pick-et) jegyzett. Richardson és Spruce egyaránt 140-140 yardot szelidített meg, azonban egyikük sem ért el elkapott TD-t - utóbbi egy visszahordást követően azért beért az end zone-ba, ellenben Adkins II, Tony Jones és a tight end Kyle Slavin igen.



Az évad legnagyobb mérkőzésén McElwain sikereinek egykori színhelyére, az országos első kiemelt Alabamához látogattunk. A csapat tisztességgel helyt állt, de természetesen nem szoronghattuk meg a Crimson Tide-ot, 31-6-ra vesztettünk, két mezőnygólt sikerült értékesíteni.
A tizedik mérkőzésünkön a nagyszerű második félidei játékunknak köszönhetően vertük a Nevada gárdáját 38-17-re. Bibbs félelmetes formában játszva, 30 kísérletből 312 yardot ért el és négy TD-t postázott, Grayson pedig TD nélkül is eljutott 239 yardig, így magabiztos győzelmet arattunk, és 5-5-re egyenlítettünk.
















