MLB:

- A Rockies a vasárnapi játéknapon aratott 4-3-as sikerrel 2-1 arányban megnyerte összesítésben a Marlins elleni idegenbeli párharcot. Már a második játékrésben magabiztos vezetést szereztünk, amikor Wheeler pontot érő single találatát követően Pacheco és Herrera is egy-egy kieséses játék közben tudott eredményes lenni. Nem sokáig maradt a 3-0, az első adandó alkalommal szépített egy HR-nal a floridai alakulat, majd a negyedik alján az egyenlítés is összejött számukra. Ezt követően a hatodik tetején Arenado RBI double-jával jutottunk ismét vezetéshez, és ez az előny már kitartott egészen a végsőkig. De La Rosa az első öt inning után vezetés mellett távozott, ezzel már a 14. győzelmet szerezte az évben. Brothers pedig hibátlan save-et postázott, egyre inkább úgy néz ki, hogy át kell vennie a befejező szerepet Betancourt-tól. Arenado sokadszor jegyzett későbbi győztes pontot, és immár a 43. RBI-t regisztrálta a szezonban. Végre visszatér a csapat Denverbe és hétfőtől a Giants ellen vívhatunk meg három kőkemény mérkőzést.

Már csak egy hét választ el bennünket a 2013-as egyetemi futballszezon rajtjától, aktuális felvezető írásunkban pedig az elmúlt évek legsikeresebben szereplő coloradói programjával, az Air Force Falcons-szal foglalkozunk.



Mióta Troy Calhoun-t nevezték ki a Sólymok vezetőedzőjének, azóta a csapat mind a hat szezon végén Bowl-szereplést regisztrált, de intő jel lehet, hogy a 2012-es szezonban olyan kevés győzelmet értünk el, mint a korábbi öt esztendőben egyszer sem, mindössze hatszor diadalmaskodtunk. Tavaly 6-6-os mutatóval vehettünk részt az Armed Forces Bowl-on, melyet aztán elvesztettünk. Az AFA a 2012-es szezonban az egész ország egyik legfiatalabb csapatának számított, 25 játékosunk debütált tavaly a Falcons színeiben a szezon valamely pontján, mindez a trend az előttünk álló évadban csak tovább folytatódhat.

Már ebből is sejthető, hogy további fiatalításon ment keresztül a program, s ha 2012-ben átmeneti évről beszéltünk, a 2013-as szezon még inkább a rebuild-ről fog szólni az Akadémia futballprogramja számára. A teljes tavalyi kezdőből mindössze tízen térnek, abból is csak hárman a támadók közé. Kijárta az iskolát többek közt az irányító Dietz, a futó Cobb, DeWitt és Getz, az elkapó Coleman és Strickland, valamint az OL-ből Kons és Kaufman. Az első számú QR minden bizonnyal Kale Pearson lehet, finoman szólva sem várható főszerep tőle, passzolásbeli szerény képességei mellett sajnos futás terén is jócskán elmarad attól a szinttől, amit az elmúlt években megszoktunk a csapat irányítóitól. A futókra azért 2013-ban is nyugodt szívvel támaszkodhatunk, bár három senior távozott az akadémiáról, a junior Jon Lee személyében új no.1 RB-t köszönthetünk, mellette vélhetően Broam Hart és Anthony LaCosta fog több labdát kapni, és bizonyára a freshman-eket is előszeretettel fogjuk bedobni a mélyvízbe. WR posztra pedig Ty McDonald személyében egy megbízható játékos tér vissza, aki a csapat tavalyi összes 83 elkapásából 24-et jegyzett összesen 411 yard mellett. A másik két visszatérő offensive starter az OL-ben foglal helyet, a végzős Drew Kerber és David Lore, míg a tavalyi szezont majdnem teljes egészében kihagyni kényszerülő Michael Husar Jr újra bevethető lesz, mindez kiegészíve a sophomore LT Matt Rochell-lel, a center Austin Hayes-szel, valamint a RT Jerry Henry-vel kifejezetten versenyképes sornak tűnik. Ha pedig az AFA OL erős lesz, az tudjuk, hogy az automatikusan eredményes futójátékot és jó néhány győzelmet vonhat maga után.

A védelem leggyengébb része vélhetően a LB-sor lesz, ahonnan a tavalyi állapotokhoz képest szegényebbek lettünk olyan nagyszerű egyénisegekkel, mint Means, Niklas és Chambers. Nem akármilyen játékosok helyére kéne tehát beugrókat keresnünk, egyelőre nem tudhatjuk, hogy kik lesznek képesek előlépni a kezdők közé. A sophomore Alex Hansen és a junior Joseph Champaign által alkotott DE-párostól viszont mindenképpen termékeny szereplés várható, tavaly előbbi négy, utóbbi 2.5 sack-et regisztrált, a pass rush-ért változatlanul ők fognak leginkább felelni. A secondary-ből Lindsay távozott, a másik három tavalyi starter-re viszont 2013-ban is számíthatunk: a harmadéves safety Christian Spears egy éve harmadik volt a házi tackle-rangsorban 91 szereléssel; a szintén junior Steffon Batts 77 megállítást és két interceptiont jegyzett tavaly; illetve még a végzős évét kezdő Chris Miller számít ismerős arcnak a leghátsó alakzatból.

A távozó kicker Herrington helyére Will Conant pályázik talán a legjobb esélyekkel, a junior Harrison Elliott marad a long snapper poszton, a megbízható punter David Baska pedig a végzős szezonja előtt áll.

Amennyiben sikerül megfelelően helyettesíteni a távozó játékosokat, és a néhány gyengébb posztot Calhoun mesternek sikerül befoltoznia, akkor az Air Force-nak minden esélye meg lehet rá, hogy sorozatban a hetedik esztendő végén is részese legyünk az utószezonnak. Mindent egybevetve 2013-ban még mindig a Falcons lesz a legnagyobb Bowl-esélyell bíró coloradói csapat, hiszen a tavalyi 6-6-os mérleg megismétlése azért nem tűnik annyira megoldhatatlan feladatnak.

A Falcons 2013-as teljes menetrendje:

Augusztus 31., szombat, 21:00 Air Force Falcons - Colgate Raiders
Szeptember 7., szombat, 21:30 Air Force Falcons - Utah State Aggies*
Szeptember 13., szombat, 02:00 Boise State Broncos - Air Force Falcons*
Szeptember 21., szombat, TBD Air Force Falcons - Wyoming Cowboys*
Szeptember 29., vasárnap, 02:00 Nevada Wolf Pack - Air Force Falcons*
Október 5., szombat, 17:30 Navy Midshipment - Air Force Falcons
Október 11., péntek, 03:00 Air Force Falcons - San Diego State Aztecs*
Október 26., szombat, 23:00 Air Force Falcons - Notre Dame Fighting Irish*
November 2., szombat, TBD Air Force Falcons - Army Black Knights
November 9., szombat, 03:00 New Mexico Lobos - Air Force Falcons*
November 22., péntek, 03:30 Air Force Falcons - UNLV Rebels*
November 30., szombat, TBD Colorado State Rams - Air Force Falcons*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

MLL:

- Az Outlaws átka 2013-ban is folytatódott, sajnos a Championship Weekend elődöntőjében 17-14-es vereséget szenvedtünk a Hounds-tól Philadelphiában, így a veretlen alapszakasz ellenére megint nem sikerült elhódítanunk a hőn áhított bajnoki címet. Bár a legelső gólt mi szereztük, sajnos a Charlotte hamar nagyszerű formában kezdte el lövöldözni a találatokat, és a második etap közepén 11-3-ra is elhúztak. Innen még feljebb tudtunk csatlakozni, és a félidő alatt hat góllal voltunk lemaradva. Sajnos, azonban hiába erőlködtünk a továbbiakban, nem tudtuk már ledolgozni a hátrányt, és végül három találattal így is alul maradtunk. Tizenhét találatunk közül Law kilencet vállalt, az újonc csatár ismét bizonyította nem mindennepi rátermettségét, a többiek közül egyedül a veterán Mundorf vállalt egynél több, szám szerint kettő ttalálatot. Schwartzman kapus sajnos 28 kapura lövésből 15-ször kapitulált, beleértve két kétpontos találatot. A 14-0-s alapszakasz után tehát a rájátszásban megint nem tudtunk felérni a trónra, és legalább újabb egy évet megint várnunk kell erre.

MLB:

- A Rockies a tegnapi győzelem után másodszorra sajnos 3-0-s vereséget szenvedett a Marlins otthonában. Az igencsak csendes mérkőzésen a két csapat együttesen csak nyolc ütést hozott, minden futás a negyedik játszmában született, amikor Manship sorban kapott több extra base hit-et, ekkoriban pecsételődött meg a sorsunk. Sajnos, a továbbiakban nem volt annyi erő a támadásainkban, hogy egyáltalán esélyünk is legyen az egyenlítésre, meglehetősen sima vereséggel végeztünk, és egyenlítődött ki a párharc. A négy ütésünkön két veterán harcos, Cuddy és Helton osztoztak meg testvériesen, a többiek bázisra sem tudtak kerülni. A vasárnap esti series finale alkalmával DLR lesz a kezdő dobónk, és minden esélyünk meglesz rá, hogy behúzzuk a párharcot.

MLB:

- A Rockies a pénteki napon győzelemmel kezdte a Marlins elleni párharcot, miután 3-2 arányban diadalmaskodtunk ellenük Miamiban. Egy jó darabig csendes mederben haladt a találkozó, majd a házigazdák szereztek vezetést az ötödik alján, de közvetlenül utána kiegyenlítettünk, amikor a Cuddyer elleni kieséses játék közben hazaért az egyik futónk. A hetedik részben a Marlins ismét eredményes volt, 2-1 arányban újra ők szereztek vezetést. Szerencsére ismét gyorsan válaszoltunk, és a nyolcadik tetején Cuddyer single találatával, valamint Wheeler RBI double-jával fordítani tudtunk 3-2-re. Ezt követően pedig már nem változott a helyzet, végre képesek voltunk lehozni egy save-et, ezúttal a tegnap megsérülő Betancourt helyett Brothers próbálkozott.Wheeler idei első pontja rögtön győztes pontnak bizonyult, a másik két RBI-unket Cuddyer szerezte, Chacin pedig hét inning sikeres abszolválását követően a 12. győzelmét ünnepelhette az évben. A holnap éjszakai folytatásban Manship kezdése mögött sajnos vélhetően kevés esélyünk lesz a győzelemre.

Sajnos a holtszezon eseményei nem értek véget az erősítések után. S míg ezelőtt egy bő másfél hónappal az AFC egyik favoritjai voltunk, azóta számtalan kisebb-nagyobb sérüléssel kellett szembe nézni, melyeket csak tetézett Von Miller ...ügye.

Sok eltérő, esetleg egymásnak ellentmondó verziót is lehetett olvasni míg húzódott az ügy, így a teljes igazságot nem tudom leírni, mégha esetleg el is hangzott, de dióhéjban annyi a történet, hogy Von Miller még a rookie évében pozitív mintát adott egy dopping ellenőrzésen. A mintában egészen pontosan marijuanna és egyes források szerint más partidrogok nyomait mutatták ki. Colorado ellenben legális a fű, úgyhogy ebből nem volt komolyabb ügy, míg a mostani ki nem robbant én pl nem is tudtam erről az egészről. Azonban mivel pozitív mintát adott, be került egy ilyen ... nevezzük ellenőrzési rendszernek... rendszerbe, aminek keretében kötelezhetik őt bármikor mintaadásra ellenőrzés céljából. Miller pedig, mint most kiderült több ilyen ellenőrzést is elmulasztott megtisztelni a jelenlétével, illetve vélhetően egyszer megpróbálkozott a saját mintájának felhígításával.

A történtek miatt a liga először 4 meccsre eltiltotta ami ellen fellebbezett. A fellebbezés eredménye képpen a 4 meccses eltiltásból 6 meccses lett, és Von Millerre mostantól szigorúbb ellenőrzések vonatkoznak majd, és szigorúbb szankciók. Ez azt jelenti, hogy még gyakrabban ellenőrizhetik, és ha ismét valamilyen vétséget követne, akár úgy is, hogy nem jelenik meg, az egész szezonra eltilthatják.

Úgy tűnik Von Millernek komoly gondjai vannak a magánéletben az ügykezeléssel, a hetekben érvényesítettek ellene egy letartóztatási parancsot, mivel egy közlekedési kihágás után nem jelent meg a tárgyalásán.

Ezek nem annyira komoly kihágások (bár én nehezen fogadom, ha egy példakép drogozik), ugyanakkor intő jelek. Von Millerrel valami nincs rendben pályán kívül. A csapattársak és a vezetés egyelőre mögötte áll, de most 6 meccs erejéig nélkülöznünk kell a legjobb játékosunkat, s mostantól mindig ott lebeg majd domoklész kardja Von Miller feje fölött, bármikor eltilthatják a teljes szezonra, s ezzel együtt kell élnie a csapatnak. A magam részéről én most csalódtam kedvenc játékosomban, de remélem a pályán feledtetni tudja majd a történteket (ehhez ugye az is kell, h pályán lehessen).

Az elmúlt napokban három szoros vereség révén sajnos elvesztette legutóbbi párharcát a Colorado Rockies csapata a Philadelphia Phillies ellen.



1. meccs, hétfő: Phillies-Rockies 5-4
A series nyitó meccsén Manship volt a kezdő dobónk, az elkapó Rosario lehetett, a belső négyest Helton, LeMahieu, Tulo, Arenado alkották, kívül pedig a Dickerson-Fowler-Cuddy hármas kapott lehetőséget. Az első próbálkozásban két kieső mellett Tulo jegyzett egy singlet, a hazaiaknál is csak egyetlen double született. A folytatásban háromból három strikeoutot szenvedtek el a denveriek, miközben Manship csak egy singlet engedélyezett. A harmadik felvonás mindkét oldal részéről eseménytelenül zajlott le, majd Cuddy ért el egy 2out singlet, a Phils pedig kieső nélkül töltötte fel a bázisokat, Asche forceout közben megszerezték az első pontjukat, az őt követő Mayberry Jr 3run HRal pedig 4-0ra módosította a mérkőzés állását. Az ötödik támadásban simán elhullott a Helton-Arenado-LeMahieu trió, majd Ruiz solo hazafutásával tovább növelte a különbséget a Phils. Ezt követően megint három könnyű kiejtést kaptunk, míg az első csere dobó Francis a leadoff singlet követően magabiztosan kiosztotta a három ellenfelét. A hetedik akciót Tulo solo hazafutásával kezdtük, majd Cuddy harcolt ki egy sétát és elrabolta a kettes bázist, Helton ground rule doublelal újabb pontot szereztünk, Arenado sétája után viszont ketten is kiestek. Lopez háromból három kiejtéssel hozta a soron következő dobórészt, majd két séta és egy single ütés által loaded 0outot harcoltunk ki, Cuddy strikeoutot szenvedett el, egy kieső mellett viszont Rosario két embert küldött haza egy singlelel. Egyetlen pontra felzárkóztunk, de utána Helton is és Arenado is kiesett egy-egy SOval. A folytatásban Brothers hibátlan volt, a legutolsó támadásban LeMahieu hiába ért el egy singlet, rablás közben lekapcsolták és a következő két ütő is kiesett, így nem tudtunk kiegyenlíteni.
- Egy pontos vereségünk közben a két csapat 7-7re végzett az ütésekben. Tulowitzki volt az egyetlen játékosunk két ütéssel, aki megszerezte közben a 21. hazafutását a szezonban, összességében 66 RBInál tart. Rosario remek formája is tovább folytatódott, két pontot érő ütésével immár 65 darab futás kikényszerítésével bír az évben. Manship megszokottnál jobb kezdése sajnos csúnya véget ért, két gyenge játék alatt öt pontot kapott, amivel nem tudta elkerülni a szezonbeli harmadik vereséget. Francis, Lopez, Brothers mindannyian hibátlan inninget postáztak.

2. meccs, kedd: Phillies-Rockies 3-5
Egyetlen változásként Blackmon kapott lehetőséget a bal szélső helyén, egyébként a kezdő megegyezett a hétfői összeállítással, a soros dobó De La Rosa lehetett. Fowler sétával kezdtük a legelső támadást, egy forceout után LeMahieu maradt bázison, amikor Tulo takarított egy 2run HRal, őt követően Cuddy doublet szerzett és a hármasról egy wild pitch jóvoltából jutott haza, korán 3-0s előnyt szereztünk. Ezzel szemben a hazaiak oldaláról csak egyetlen séta történt, majd Blackmon doublet követően Fowler RBI singleből növeltük tovább az előnyt, utána DLR kiszórta a szembejövő Philly hármast. A harmadik felvonásban két kieső után Rosario solo HRal voltunk eredményesek, majd két hazai futó is hamarosan bázisra került, Helton hibájából az első játékos hazaért, Utley RBI singleből újabb pontot szereztek, végül Brown sac flyból 5-3ra zárkóztak fel. A következő felvonásban egyik csapat részéről se volt bázisra kerülő futó, majd az ötödik menetben csak Cuddy révén jegyeztünk egy 2out singlet, DLR újra kiszórta a hazai triót. A hatodik tetején Arenado ért el egy duplát három kiesés közben, a mexikói dobónk pedig újra hibátlanul teljesített. Aztán Fowler leadoff single után el lett kapva a kettesen rablás közben, majd DLR egy outig két embert engedett fel, szerencsére azonban Belisle és Brothers is kiszórt egy-egy vetélytársat és megtartottuk az eredményt a játékrész végén is. Ezt követően simán kiesett a soron következő denveri hármas, majd Brothers ellen csak egy walk történt a nyolcadik dobórészben. Az utolsó támadásban Blackmon singlet és Fowler walkot regisztrált, de képtelenek voltunk növelni az előnyt, a végén pedig Betancourt hibátlan teljesítménnyel tartotta vissza a Phils ütőit a bázisra kerülést, az 5-3as előnyt tehát megtartottuk a végéig.
- Három inning alatt kialakult a végeredmény, a mieink tíz, a házigazdák csak három ütést jegyeztek az egész mérkőzés alatt. Arenado bemutatta a szezon talán legnagyobb játékát védekezésben, ami még annak fényében is óriási, hogy a tag közel se volt meg Heltonnak. Tulowitzki napi egyetlen találata egy két pontos hazafutás volt, amely a 22. HR volt tőle az évben. Rosario ugyancsak 1/4el ütött és a 18. rakétát süllyesztette el a 2013as szezonban. Két ütésig jutott a pontot is szerző első ember Fowler, valamint Cuddyer és Blackmon. A kezdő dobó De La Rosa 6.1 IP alatt három ütést és három futást szenvedett el az idei 13. győzelme alkalmával. Belisle egyetlen kiejtést hozott a hetedik játékban, Brothers pedig 1.1 inninget abszolvált egyetlen sétával. Betancourt a hibátlan záró játékrésszel immár a 16. savet regisztrálta a szezonban.

3. meccs, szerda: Phillies-Rockies 4-3 walk-off
Újdonság volt a kezdőben, hogy Pacheco volt az elkapó, Rosario átállt az egyes bázisra, Herrera tűnt fel a kettesen, Culberson pedig a bal szélen, miközben a soros kezdő dobó Nicasio lehetett. Az első akcióban egyedül Tulo lépett bázisra egy két outot követő infield single jóvoltából, míg a hazaiak két kieső után Utley solo HR révén szereztek vezetést. Gyorsan jött a válasz és a következő akcióban az első ütő Rosario hazafutásával egyenlítettünk, majd Arenado és Pacheco single találatait követően Fowler RBI singlelel átvettük a vezetést. Válaszként a Phils csak két ütést tudott felmutatni, de pontot nem szereztek, majd Culberson single után Cuddy kapott dupla játékot, Nicasio pedig simán kiosztott három embert. Ezt követően nálunk is három out született, odaát pedig egyetlen 2out doulbet jegyeztek. Az ötödik tetején csak Fowler ért el egy duplát, majd a házigazdák kieső nélkül töltötték fel a bázisokat, köszönhetően Pacheco errorjának is, a Young elleni dupla játék közben pedig megszerezték az egyenlítést jelentő runt. A hatodik akcióban Cuddy doublet leszámítva nem jutottunk előrébb, Nicasio két kiejtés mellett két singlet engedett, Lopez SOval zárta le az aktuális dobórészt. A következő felvonásban LeMahieu jegyezte az egyetlen találatunkat, Belisle egy double közben ejtett ki két ütőt, Outman hozta a harmadik outot. Ezután Blackmon és Cuddy kerültek bázisra, két kieső mellett pedig Arenado RBI single találatával szereztük meg az előnyt 3-2 arányban. Brothers magabiztosan teljesítette a soron következő védekező játékot, majd a kilencedik tetején simán elbúcsúzott a denveri hármas. Betancourt rögtön beszedett egy duplát, majd egy outot követően Ruiz RBI doublelel egyenlített, Rollinst szándékosan felengedtük az üres egyes bázisra, őt követően pedig Young belőtte a walk-off singlet és a Phils 4-3as sikert aratott.
- Rosario a 19. hazafutását és a 67. pontszerzését regisztrálta, a 11 denveri ütés közül pedig Fowler, Arenado, Cuddyer fejenként két darabot vállalt. Nicasio 5.2 inning alatt hét ütésből két pontot szenvedett el, ahogy elérte a 100 dobásos határt, lecseréltük. A bullpenből egyedül Brothers teljesített egy egész inninget, méghozzá hiba nélkül. Betancourt pedig a második előny elvesztését és a negyedik vereségét regisztrálta az utolsó inningbeli kisiklásával.



4. meccs, csütörtök: Phillies-Rockies 5-4 walk-off
Az utolsó mérkőzésre Helton az egyest, LeMahieu a kettest foglalta vissza, Rosariot elkapóként használtuk, a külső széleken Dickerson és Cuddy kezdtek, a dobó pedig Bettis volt. Kezdésnek egyedül Tulo ért el egy 2out singlet, Bettis kiszórt három ütőt, majd a második akcióban simán elhullottak a mieink, aztán beszedtünk két singlet és Asche RBI doublelal vezetéshez jutott a Phils, végül két strikeout segítségével sikerült megúszni a játékrészt a további pontoktól. A harmadikban LeMahieu sétája után sorban hárman kiestek, az ellenfél részéről egyetlen single esett két outot követően. Ezt követően Cuddy révén voltunk képesek egyetlen single találatra, közben a hazaiaknál ugyancsak egy single született, szerencsére a hármasnál tovább nem jutott a futó. Az ötödik tetején Arenado és LeMahieu single ütéseivel lendültünk támadásba, majd egy biztonságit követően Fowler sac flyból egyenlítette ki az állást. Bettis ezután biztosan lehozta az ötödik dobórészt, majd Tulo és Cuddy single után Rosario takarított egy 3run HRnal, mellyel azonnal 4-1es előnybe kerültünk. A következő részben Bettis két embert engedett fel egy outig, majd a váltótárs Lopez szerepvállalása közben a Tulo-LeMahieu-Helton DPvel zártuk le az inninget. A hetedik tetején kiesett mindhárom emberünk, majd Lopez két out után egy walk és egy single engedése dacára teljesítette a soros dobórészt. Ezután részünkről csak Rosario hozott egy singlet, majd Outman egy walkot és egy outot postázott, Belisle kiszórt egy embert, aztán viszont Ruf besózott ellene egy 2run HRt és 4-3ra felzárkózott a Phils. Az utolsó akcióban képtelenek voltunk bázisra kerülni, majd Betancourt két kiejtés után került bajba, kapott egy duplát, majd Young singlelel egyenlített, a dobócserét követően Francis engedett egy walkot, utána pedig Brown beütötte a walk-off singlet, még egyszer drámai körülmények közt maradtunk alul.
- Az ütésekben a Phils volt jobb 11-9el, Rosario viszont ismét kitett magáért, két ütéssel és összesen három ponttal zárta a mérkőzést, elérte a 20 HRt és a 70 RBIt éves szinten. Tulowitzki és Cuddyer ugyancsak két-két ütéssel végeztek, Fowler a biztonságiból az idei 42. pontját regisztrálta. Bettis a hatodik játék közben távozott, hat ütést és egyetlen futást szenvedett el, talán az idei legjobb szerepvállalását hozta. Lopez 1.2 inninget teljesített, Belisle két out közben egy pontot kapott, Betancourt két nap alatt a második, összességében a harmadik BSt jegyezte két kapott ponttal.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Los Angeles Dodgers 75-52 (127 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 65-61 (126 meccs)
3. Colorado Rockies 59-70 (129 meccs)
4. San Diego Padres 57-70 (127 meccs)
5. San Francisco Giants 56-71 (127 meccs)

A mieink veresége mellett további három rivális esett túl egy-egy vesztes párharcon, a napokban egyedül a listavezető Dodgers brillírozott, akik négy meccsből hármat megnyertek Miamiban. A folytatásban a LAD a Bostont fogadja, a SD a Cubst, a SF pedig a Pittsburghöt, az Arizona Philadelphiába utazik.

A mieink maradnak idegenben, a következő három összecsapást ezekben az időpontokban vívjuk meg a Miami Marlins ellen: szombat 01:10, vasárnap 01:10, vasárnap 19:10. GO ROCKIES!!!

MLB:

- A Rockies sajnos négy meccsen belül harmadszor is szoros küzdelemben maradt alul a Phillies-szel szemben, a csütörtöki játéknapon 5-4-es walk-off vereséget szenvedtünk. A második inningben a házigazdák szerezték meg a vezetést, aztán viszont az ötödik tetején Fowler sac fly révén egyenlítettünk ki, majd a következő felvonásban Rosario a legjobbkor folytatta a remeklését és egy 3-run HR-t bombázott a 4-1-es coloradói vezetésért. Jó felé haladtunk, de sajnos a nyolcadik inningben Belisle ellen egy két pontos hazafutással felzárkóztak a nyakunkra a hazaiak, majd Betancourt két nap alatt a második blown save-et regisztrálta, amikor kiegyenlítettek ellene a kilencedik alján, majd az őt váltó Francis ellen Brown a győztes pontot is beütötte. Az ütőink ismét jól teljesítettek, Rosario három pontot szerzett a hazafutásával, illetve Tulo és Cuddy is két-két ütéssel végzett, sajnos a bullpent a hajrában megint felülmúlták. Bosszantó körülmények között vesztettük el a párharcot, mert minimum egy döntetlenre jók lehettünk volna.

A 2013-as egyetemi futballszezont felvezető négy részes sorozatunk második epizódjában az egyre inkább fejlődésnek induló Colorado State Rams esélyeit boncolgatjuk.



A tavalyi szezont megelőzően az egész CSU sportéletét meghatározó változások történtek az új sportigazgató Jack Graham kinevézésével. Például a férfi kosárprogram fejlődése azóta két Madness-szerepléssel támasztotta alá a változásokat, 2012-ben pedig valami a futballistáknál is elkezdődött. Az országos bajnok Alabama korábbi segédedzője, Jim McElwain bemutatkozó szezonjában négy győzelmet és nyolc vereséget postázott a csapat élén, a legszebb győzelmet pedig a Rams számára sok éve veretlen ősi rivális Buffs elleni siker jelentette az évad legelső fordulójában.

A támadók közül összesen kilencen térnek vissza a kezdőbe, beleértve a 2012-ben kezdő három irányító közül kettőt. A junior Garrett Grayson kifejezetten bevállalós teljesítményt nyújtott tavaly a sérüléséig, 946 yard passzolása közben hét touchdownt és három interceptiont regisztrált, míg a másodéves Connor Smith 1022 yardot ért el hat-hat TD és INT mellett. Kettejük közül várhatóan Grayson kezdi első számúként a szezont, de vitathatatlan, hogy Smith-ben több potenciál rejtőzik. A futóknál minden bizonnyal idén is a senior Chris Nwoke (570 yard) és a sophomore Donnell Alexander (587 yard) osztozhat a carry-k többségében. Ugyancsak visszatér az iskola falai közé a harmadik szezonjára készülő elkapó Charles Lovett, tavaly 35 elkapással és 428 yard-dal volt a gárda legjobbja a műfajban. Mellette elkapásban nyugodt szívvel támaszkodhatunk még a két megbízható tight end-re, az egyaránt befejező évére készülő Crockett Gillmore-ra és Kivon Cartwright-ra. A CSU évek óta hadilábon áll az offensive line-nal, hiányosságaik miatt az irányítók állandó fokozott terhelésnek vannak kitéve, ráadásul Caprioglio lediplomázásával az egyik legjobb embernek intettük búcsút. A LT kiválásával várhatóan az eddigi RT Jared Biard átmegy a vak oldalra, a junior Ty Sambrailo pedig a jobb szélre vonul ki. Biard mellett az OL-ben további három végzős szerepelhet még a LG Brandon Haynes, a C Weston Richburg és a RG Jordan Gragert személyében.

A defensive line-ból többen is távoztak, ami komoly problémákat idézhet elő, ezek áthidalása érdekében mindenképpen szükségünk lesz az újdonsült kezdők, Eli Edwards és Calvin Tonga hathatós közreműködésére. A négyfős LB-sorból három tavalyi játékosra is számíthatunk, élükön a 2012-es házi tackle-listavezető junior Aaron Davis-szel, aki egy évvel ezelőtt 84 szereléssel emelkedett ki. A végzős Shaquil Barrett és a sophomore Cory James együttesen 120 tackle-t produkált tavaly, ugyancsak megbízható pontjai az egységnek. A leghátsó sor legmegbízhatóbb játékosa a negyedik idényét kezdő Shaq Bell lesz, aki tavaly 66 tackle-t ért el. Komoly szerep hárulhat még két tavaly bemutatkozó játékosra, a cornerback DeAndre Elliott volt az egyetlen egynél több interception-nel (bár ő is csak kettőt szerzet), míg a safety Trent Matthews ugyancsak rátermett teljesítménnyel bizonyította, hogy helye van a csapatban.

Kontodiakos személyében egy háromszoros All-MWC punter távozott a csapattól, utódja a freshman Hayden Hunt lehet. Ugyanakkor visszatér a junior évére a kicker Jared Roberts, azok után, hogy 2012-ben a mezőnygól kísérleteinek a 90 %-át értékesítette.

A Mountain West létszámának 12-re való emelésével létrejött a konferenciában két hat tagú divízió, a hegyvidéki csoportban a CSU és az AFA közvetlen ellenfele a Boise State, a New Mexico, a Utah State és a Wyoming lesznek, míg a nyugati hatost a Fresno State, a Hawaii, a Nevada, a San Diego State, a San Jose State és a UNLV alkothatja. Bár McElwain munkája már az első évében szembetűnő volt, szignifikánsan látszik az új irány a csapat számára, azért 2013-ban a Bowl-szerepléshez szükséges hét győzelem megszerzése még mindig esélytelennek tűnik. A szezon legérdekesebb mérkőzésére szeptember 21-én kerülhet sor, amikor a gárda McElwain egykori állomáshelyén, a címvédő Crimson Tide otthonában léphet pályára.

A Rams 2013-as teljes menetrendje:

Szeptember 2., hétfő, 00:00 Colorado Buffaloes - Colorado State Rams (Denver, Sports Authority Field at Mile High Stadium)
Szeptember 8., vasárnap, 01:00 Tulsa Golden Hurricane - Colorado State Rams
Szeptember 14., szombat, 21:30 Colorado State Rams - Cal Poly Mustangs
Szeptember 21., szombat, TBD Alabama Crimson Tide - Colorado State Rams
Szeptember 28., szombat, 21:30 Colorado State Rams - UTEP Miners
Október 12., szombat, 21:30 Colorado State Rams - San Jose State Spartans*
Október 19., szombat, 20:00 Wyoming Cowboys - Colorado State Rams*
Október 27., vasárnap, 18:00 Hawaii Warriors - Colorado State Rams*
November 3., vasárnap, 02:00 Colorado State Rams - Boise State Broncos*
November 9., szombat, TBD Colorado State Rams - Nevad Wolf Pack*
November 17., vasárnap, 01:00 New Mexico Lobos - Colorado State Rams*
November 23., szombat, 21:30 Utah State Aggies - Colorado State Rams*
November 30., szombat, TBD Colorado State Rams - Air Force Falcons*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

MLB:

- A Rockies a series harmadik mérkőzésén a második vereségét is elszenvedte a Phillies otthonában, miután a szerdai játéknapon kilenc inning alatt 4-3-as walk-off zakóval végeztünk. Az elején a házigazdák szereztek vezetést egy solo hazafutással, de a második tetején Rosario HR-nal és Fowler RBI single-lel fordítani tudtunk 2-1 arányban, nem sokkal később viszont már ismét döntetlen volt az állás. Sokáig maradt a 2-2-es részeredmény, aztán kisebb meglepetésre a nyolcadik tetején az újonc Arenado RBI single ütésével ismét a denveriek kerültek lépéselőnybe, és minden esélyünk megvolt a győzelem megszerzésére. Sajnos azonban a finisben kudarcot vallottunk, Betancourt eltékozolta a save-lehetőséget, a vendéglátók előbb kiegyenlítettek, majd a győztes pontot is bevitték ellene a kilencedik alján. Mindkét csapat 11-11 találattal végzett, Rosario már a 19. hazafutását szerezte a szezonban a 67. RBI-jal egyetemben. Nicasio a hatodik inning közben távozott, addig hét ütésből mindössze kétszer kapitulált, megbízható teljesítményt nyújtott. Lopez, Belisle és Outman egyaránt biztosan oldott meg egy-két out-ot, Brothers pedig egy teljes inninget teljesített, ezzel önmaga 12. hold-ját regisztrálta az évad folyamán. Betancourt viszont a második blown save-et regisztrálta, miután három ütésből két futást szenvedett el a befejező játékrészben, ezzel a negyedik vereségét is megkapta a szezonban. A csütörtökről péntekre hajnalodva esedékes negyedik mérkőzésen az újonc Bettis lesz a mieink kezdő dobója, és a tét a párharc döntetlenre való mentése lesz.

Történelmi tettet vitt véghez a Denver Outlaws szabadtéri lacrosse-csapata, ugyanis a bajnoki cím legfőbb várományosa mind a 14 mérkőzésén győzelmet aratott a 2013-as alapszakaszban. Így tehát ez alól az utolsó két meccs sem lehetett kivétel, első kiemeltként várhatjuk tehát az augusztus 24-25-i finálét.



Augusztus 4-én a mieink 13-10-re diadalmaskodtak a New York Lizards vendégeként, a sorozatbeli 13. győzelmünkkel pedig máris új MLL-rekordot hoztunk létre.
Az első negyedben rendre a házigazdák jártak előttünk egy-egy találattal, Pennington és Sieverts révén kétszer ki tudtunk egyenlíteni, de a játékrész végeztével a házigazdák 3-2-es előnyben voltak. Aztán a folytatásban C. Bocklet és Sieverts találataival percek alatt fordítani tudtunk, végül a Lizards nem adta olcsón a bőrét, mindannyiszor egyenlíteni tudtak, pedig Greer és Sieverts újabb találataival többször is vezetést szereztük. A félidei eredmény tehát ennek következtében 6-6 volt.
A harmadik játékrészben sem született döntés a csapatok közt, a hazaiak változatlanul nagyon szépen tartották magukat, sőt a második félidő első percében két gólos előnyre is szert tettek. Ezt a lemaradást azonban pár pillanattal később sikerült eltűntetnünk C. Bocklet és M. Bocklet találataival, melyek egymástól 50 másodperc eltéréssel születtek. 9-8-ra is a Lizards vezetett, de a negyed hajrájában Snider ismét egyenlíteni tudott, így az utolsó játékrészre is döntetlen állással fordulhattak a küzdőfelek. Fél perc elteltével Pennington jóvoltából ismét visszavettük a vezetést, nem sokkal később pedig Kimener és C. Bocklet is újabb találatokat süllyesztettek el a vendéglátók ketrecében, mellyel kezdett végképp eldőlni az összecsapás sorsa. A zöld-fehérek erejéből még egy szépítő gólra futotta, de a végeredményt az újonc Law állította be két perccel a mérkőzés vége előtt.
Chris Bocklet (3+3) és Jeremy Sieverts (3+1) mindketten mesterhármast értek el, Justin Pennington kétszer volt eredményes, Terry Kimener pedig egy találat mellett három előkészítést jegyzett. A ketrec előtt Jesse Schwartzman 14 védést mutatott be tíz kapott találat mellett.

Az alapszakasz utolsó fordulójában ugyancsak házon kívül léptünk pályára, és a Hamilton Nationals otthonában 18-12-es sikerrel fejeztük be a menetelést.
Nagy lendülettel kezdtük az összecsapást, az első percektől fogva lépéselőnyben voltunk, és bár C. Bocklet és Law góljaira még válaszolni tudtak a kanadaiak, öt perccel az első negyed vége előtt Sieverts bevágott egy duplát, Mangan pedig emberelőnyből volt eredményes. Ezekre nem érkeztek válaszok, így a nyitó felvonást követően 5-2-re vezettünk. A folytatásban további hat megválaszolatlan találattal végképp leszakítottuk magunk mögül az ellenfelet. Ez időtájt Law két pontos gólt szerzett, Snider kétszer talált be, C. Bocklet és Greer pedig egy-egy alkalommal vették be az ellenfél kapuját. A szünetig hátralévő maradék bő öt percben a Nationals két találattal adott még némi életjelet magáról, de a mieink magabiztos vezetését már nem tudták veszélyeztetni, a szünetbeli eredmény 11-4 volt a javunkra.
A második félidő elején rövid időn belül Kimener, Law, Pennington újabb gólokat szereztek, melyekre a házigazdák nagy nehezen válaszolni tudtak, így a hét gólos differencia nem változott. A záró játékrészben pedig egy találattal közelebb is tudtak zárkózni hozzánk, hiszen ötször voltak eredményesek, amíg az Outlaws "csak" négy találatot süllyesztett el C. Bocklet (2), Law és Kimener révén.
Az alapszakasz utolsó mérkőzésén Eric Law összesen hét ponttal vette ki a részét a sikerből, négy találata közben egy duplát is bevágott, valamint két gólpasszal jeleskedett. Nem sokkal maradt el tőle az öt pontig (4+1) jutó Chris Bocklet és a 2+3-mal vitézkedő Drew Snider sem. Jesse Schwatzman 16/27-es hatékonysággal zárta a fellépést.

Az MLL alapszakaszának jelenlegi állása (W-L):

1. Denver Outlaws 14-0
2. Chesapeake Bayhawks 9-5
3. Hamilton Nationals 9-5
4. Charlotte Hounds 7-7
5. Rochester Rattlers 6-8
6. Boston Cannons 5-9
7. New York Lizards 4-10
8. Ohio Machine 2-12

Az alapszakasz végi egyéni díjak odaítélésekor természetesen a coloradói képviselők sem maradtak üres kézzel. A veterán Jesse Schwartzman-t az év kapusának választották; a veretlen csapat trénere Jim Stagnitta lett a szezon legjobb edzője; Drew Snider pedig a liga legtöbbet fejlődött játékosa cím büszke tulajdonosa lehetett.

A 2013-as MLL Championship Weekend programja:

Elődöntők:

Augusztus 24., szombat:
19:00 Charlotte Hounds - Denver Outlaws
22:00 Hamilton Nationals - Chesapeake Bayhawks

Döntő:

Augusztus 25., vasárnap:
21:00 Az elődöntők nyertesei

A hétvégén megrendezésre kerülő négyesdöntő helyszíne a philadelphiai PPL Park lesz, a veretlen Outlaws pedig fennállása első bajnoki címére készül, hogy annyi balul sikerült finálé után 2013-ban végre tényleg felkerülhessünk a liga trónjára.

MLB:

- A Rockies a párharc második mérkőzésén 5-3-as győzelemmel egyenlített a Phillies elleni idegenbeli párharcban. Az első három játék alatt összesen öt pontot szereztünk: Tulo 2-run HR-ből volt eredményes; Cuddy egy wild pitch-ből ért haza; Fowler RBI single-t rajzolt; Rosario pedig solo HR-nal takarított. Később, még a harmadik dobórészben a házigazdák meg tudták sebezni DLR-t, de csak három pontot szereztek. Az ekkoriban kialakuló 5-3-as eredmény pedig a hátralévő hat játék alatt már egyáltalán nem is változott. De La Rosa 6 és 1/3 játékot teljesített mindössze három-három ütést és futást kapva, ezáltal magabiztosan szerezte meg a 13. győzelmét a szezonban. A bullpen tagjai közül Belisle egyetlen kiejtést regisztrált, Brothers négy out-ot oldott meg, Betancourt pedig az utolsó inninget teljesítette a sikeres save érdekében. Eközben Tulo a 22., Rosario a 18. hazafutását szerezte a szezonban. Mindenképpen meg kell még említeni a hetedik inningben Arenado fantasztikus védekező játékát, amikor szorult helyzetben fonákkal szelídített meg egy labdát a hot corner-ben, majd kilépve a foul területre, ugrás közben tüzelt az egyes bázisra Helton-hoz. A dobás nem volt tökéletesen pontos, a 40. szülinapját ünneplő Todd-nak el kellett lépnie a bázistól, de a dobás így is megelőzte a kiváló futó Rollins-t, Helton pedig tett egy kósza mozdulatot a tag-re, ami egyértelmű volt, hogy nem volt meg számára, de a játékvezető mégis megadta az out-ot. Ez a része mondjuk hidegen hagy, ha nem lett volna out, Arenado megoldása akkor is fantasztikus, és jól bizonyítja az újonc játékos emberfeletti képességeit, melyeket szinte meccsről meccsre csillogtat meg hol védekezésben, hol támadásban. A series holnapi harmadik meccsén Nicasio-nak kell farkasszemet néznie Lee-vel.

Az augusztus vége egyúttal az egyetemi tanév kezdetét is jelenti az Egyesült Államokban, mely által legnagyobb örömünkre végre elindul az aktuális college football szezon. Mi mással is kezdhetnénk az idei coloradói futballszezon felvezetését, mint a szebb napokat is látott Colorado Buffaloes portáján való körültekintéssel.



A boulderi gárda két éve szerepel a Pac-12 konferenciában, azóta tavaly mindössze egy, tavalyelőtt három győzelmet mutattunk fel, legjobb helyezésünk a 2011-es 11. pozíció volt. Nincs mit szépíteni, sajnos pofozógépek vagyunk a Pac-12-ben, és minden valószínűség szerint az előttünk álló esztendőben sem számíthatunk másra. A tavalyi gyenge szereplés Embree mester állásába került, helyére Mike MacIntyre-t nevezték ki a csapat élére. A 48 esztendős tréner jelentős asszisztensi tapasztalokkal rendelkezik mind egyetemi, mind profi szinten, az elmúlt három évben pedig a San Jose State főedzőjeként tevékenykedett, összesített mérlege 16-21 volt a Spartans élén.

A fiatalos coloradói offense elég jól együttmaradt, összesen tíz kezdő tér vissza a csapathoz. Az első számú irányító címét Webb egész éves kiesésével a harmadéves Connor Wood örökölte meg, bár a tavalyi szereplése cseppet sem volt megnyugtató. Nem lehet teljesen biztos a helye, kíváncsian várhatjuk, hogy a freshman Sefo Liufau számára miként fog sikerülni az átállás, egyértelműen a csapat legszebb reményű újonc játékosa. A tavalyi négy legjobb RB visszatér a csapathoz, sokat várhatunk a sikeres bemutatkozó idényen áteső Christian Powell-től (691 yard és 7 TD tavaly), őt egészítheti ki a harmadéves Tony Jones (320 yard, három TD), a sophomore Donta Abron (256 yard, két TD), valamint a végzős Josh Ford (127 yard, egy TD). Visszatér a csapatba a tavalyi szezont térdsérülés miatt teljes egészében kihagyni kényszerülő Paul Richardson, aki a kiválása előtt országos szinten is a meggyőző WR-ek közé tartozott. Remélhetőleg az eltékozolt esztendő nem hatott negatívan a pályafutására, és a régi önmagát láthatjuk személyében. Rajta kívül visszatér még a tavaly három TD-vel jeleskedő sophomore Nelson Spruce, valamint a másodéves Tyler McCulloch is. Az OL-be négy kezdő marad tavalyról, nyilván komoly érvágás volt az OT Bakhtiari és a TE Kasa diplomázása, ennek ellenére a C Gus Handler, az OT Jack Harris és az OG Danier Munyer valamennyien a meghatározó emberek közé tartoznak.

A védelembe is összesen hét kezdő jön vissza, a DL-ből Pericak, a LB-sorból Major elvesztése fájhat különösen. A defense első sorából a végzős DE Chider Uzi-Diribe és a sophomore DE Josh Tupou számít megbízható harcosnak. A kissé foghíjas középső sorban különösen nagy teher hárulhat a búcsúzó évébe lépő Derrick Webb-re, aki egy évvel ezelőtt 88 tackle-lel a legjobb volt házon belül. A tavaly rongyosra vert secondary fiatal magja egy tanév tapasztalatával felvértezve, reméljük 2013-ban jobban fog teljesíteni. A safety Terrel Smith és a CB Parker Orms számítanak rutinosnak a maguk végzős fejével, de minden bizonnyal nagy szerep fog hárulni Kenneth Crawley-ra és Marques Mosley-ra, akik bemutatkozó szezonjukban egyaránt mutattak biztató dolgokat, utóbbi ráadásul kickoff return-ökben is használható.

A special team talán az egyetlen egységünk volt a balul sikerült 2012-es évad alatt, amelyre nem igazán lehetett panasz, a kicker Will Oliver és punter Darragh O'Neill egyaránt junior szezonját kezdheti meg az ősztől.

Összességében sajnos be kell látnunk, hogy a biztatónak tűnő változások ellenére jelentős előrelépésre az idei szezonban sem számíthatunk. Nagyon nehéz dolgunk lesz a bombaerős konferenciában, hogy legalább egy-egy győzelmet elcsíphessünk, alighanem a sereghajtó pozícióból való elmozdulás már a bravúr kategóriába tartozna.

A Buffaloes 2013-as teljes menetrendje:

Szeptember 2., hétfő, 00:00 Colorado Buffaloes - Colorado State Rams (Denver, Sports Authority Field at Mile High Stadium)
Szeptember 8., vasárnap, 02:00 Colorado Buffaloes - Central Arkansas Bears
Szeptember 14., szombat, 22:00 Colorado Buffaloes - Fresno State Bulldogs
Szeptember 28., szombat, TBD Oregon State Beavers - Colorado Buffaloes*
Október 5., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Oregon Ducks*
Október 12., szombat, TBD Arizona State Sun Devils - Colorado Buffaloes*
Október 26., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Arizona Wildcats*
November 2., szombat, TBD UCLA Bruins - Colorado Buffaloes*
November 9., szombat, TBD Washington Huskies - Colorado Buffaloes*
November 16., szombat, TBD Colorado Buffaloes - California Golden Bears*
November 23., szombat, TBD Colorado Buffaloes - USC Trojans*
November 30., szombat, TBD Utah Utes - Colorado Buffaloes*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

MLB:

- A Rockies zsinórban a harmadik vereségét szenvedte el, amikor a favorit Phillies elleni idegenbeli párharc nyitó meccseén 5-4 arányban kaptunk ki. A kezdő dobó Manship magához képest kifejezetten jól kezdett, és az első három játékban egyetlen pontot sem kapott, aztán viszont a negyedikben négy futást helyeztek el ellene, és az ötödikben egy újabbat kapott, így öt játékot követően öt ponttal a tarsolyában távozott. A mieink sajnos túl későn ébredtek fel, a hetedik játszma alatt Tulo solo HR-nal és Helton ground-rule double-lal szépítettünk, majd a nyolcadikban Rosario regisztrált egy két pontos single-t, egyetlen pontra megközelítettük a házigazdákat, azonban az egyenlítés sajnos a legutolsó felvonásban is elmaradt, be kellett érnünk a szoros fiaskóval. Pacheco visszatért a csapathoz, mivel Torrealba DL-re került a hétvégi agyrázkódás gyanús sérülése miatt, Chacin pedig egy rokona temetésére átmenetileg hazautazott Venezuelába, de a pénteki soros startjára vissza fog térni. Holnap éjszaka DLR vezetésével próbálhatjuk meg kiegyenlíteni a párharc állását.

Nagyjából egy hónappal Duchene hosszabbítása után a Colorado Avalanche egy másik kimagasló tehetségével is komoly szerződést kötött. A közelmúltban a csapatkapitány Gabriel Landeskog hét évre 39 millióért írt alá a klubhoz.

Az új szerződés értelmében a 20 éves svéd klasszis 2021ig biztosan a csapatot fogja erősíteni. "Hosszútávú szerződést akartam. Mindenképpen Denverben szeretnék kupát nyerni" - tette hozzá.

A 2012es Calder trófea nyertese a következő szezonban 3.575 milliót fog kapni, összességében pedig átlagban 5.571 millát kereshet a hét év alatt, miközben Duchene átlagosan 6 millióért írt alá.

Csak Landeskog és Duchene rendelkezik ennyire hosszú élő szerződéssel a csapathoz, de mellettük a következő három évre van még kontraktusa a támadók közül Parenteaunak, Tanguaynek, az 1/1es MacKinnonak és a hátvéd Johnsonnak.

Jól látható, hogy Sakic és Roy vezetésével a klub komoly újításokat fontolgat és egyre inkább kezd kirajzolódni, hogy a jövőt mely játékosokkal képzeljük el, illetve kik azok, akikkel nem számolunk már hosszabb távon.

Landeskog jó hosszú szerződést kötött a csapattal ahhoz képest, hogy még csak két (pontosabban egy teljes, egy csonka) szezont töltött az NHLben. A bizalom azonban úgy látszik, töretlen a kapitány iránt.

Az első meccs megnyerése ellenére elvesztette legutóbbi párharcát a Colorado Rockies csapata a Baltimore Orioles ellen.



1. meccs, péntek: Orioles-Rockies 3-6
A párharc első mérkőzésén Nicasio lehetett a soros kezdő dobó, az infielden Helton, LeMahieu, Tulo, Arenado kezdett, kívül a Culberson-Fowler-Cuddy trió foglalt helyet, Rosario volt a poszt nélküli ütő, Torrealba pedig az elkapó. A nyitó akcióban két kieső után Tulo volt képes egy duplára, az O's pedig rögtön az első ütő McLouth hazafutásával vezetést szerzett és csak egy újabb single után tudtuk befejezni az inninget. A második felvonásban senki nem került pályára, majd ismét kihullott a mieink hármasa, közben egyetlen kieső mellett feltöltötték a bázisokat, A. Jones single találatával pedig 2-0ra növelte előnyét a hazai alakulat. Ezt követően újfent mindhárom ütőnk kiesett, legalább Nicasio is újra kiszórta a soron következő három baltimorei támadót. Aztán az ötödik akciót Rosario duplájával kezdtük, egy wild pitchből a hármasra jutott, ahonnan Arenado RBI singlelel volt eredményes, viszont Torrealba ellen dupla játékkal ért véget a játékrész. A soros dobó felvonást egyetlen sétával abszolváltuk, majd Culberson leadoff HRal kiegyenlítettünk 2-2re és egy séta után az Arenado-LeMahieu-Helton dupla játékkal hárítottunk védekezésben. A hetedik tetején Cuddy sétával fogott bázist, az utána következő Rosario pedig 2run HRal takarított, közben az első csere dobó Outman három magabiztos kiejtéssel jeleskedett. A nyolcadik tetején Blackmon hazafutásával növeltük tovább az előnyt, majd Fowlert egy single után rablás közben elkapták és Tulo is csak az egyesig jutott egy sétával. A dobórészt Belisle háromból három kiejtéssel hozta, majd egy out mellett Helton solo hazafutással csengetett be, négy pont előnyben Brothers azt is megengedhette magának, hogy Wieterstől kapott egy solo HRt, így is diadalmaskodtunk 6-3 arányban.
- Nyolc ütésből négy hazafutást szereztünk. Culberson MLB pályafutása első rakétáját süllyesztette el, mely az ötödik pontja volt az idényben. Rosario már a 17. hazafutást és a 63. RBIt regisztrálta, Blackmon a harmadik, Helton a nyolcadik HRt szórta. Nicasio megszerezte a hetedik győzelmét a szezonban, hat játék alatt négy ütést, négy sétát és két pontot engedett. Outman és Belisle egy-egy hibátlan játékot hozott, Brothers pedig egy runt kapott az utolsó felvonásban.

2. meccs, szombat: Orioles-Rockies 8-4
Bekerült a külső mezőnybe Dickerson és Blackmon, Cuddy pedig DH volt, Rosario elkapónak öltözött be, az ő kezdő dobója az újonc Bettis lehetett. A legelső támadásban Fowler és Dickerson a szélső bázisokra kerültek, a Tulo elleni double play közben pedig az első futó hazaért, két újabb feljutást követően Helton ellen strikeouttal ért véget az akció. Eközben egy walk és egy single után C. Davis sac flyból egyenlített az O's. A második felvonásban három denveri outot követően a házigazdák egy out mellett feltöltötték a bázisokat, de egy strikeout és egy flyout jóvoltából hárítani tudtuk a lehetőséget. Aztán két kiesés után Tulo doublet és Cuddy singlet jegyzett, de Rosario ellen összejött a harmadik out, közben az első két ütést követően Markakis RBI single találatával jutott előnyhöz a Baltimore, Pearce játéka alatt Tulo errorból volt eredményes a hazai csapat, majd Roberts duplájából ketten értek haza, egy sétát követően Machado ugyancsak 2run doublet jegyzett, végül Ottavino egy walk és A. Jones pontot érő single után szerezte meg a harmadik outot, amikorra már 1-8 volt az állás. A folytatásban két ütés nélküli pályára kerüléssel jeleskedtünk, Fowler RBI singlelel szépítettünk, a túloldalon csak egy single esett. A következő akcióban Tulo single után Rosario ellen dupla játékkal védekeztek, majd Ottavino loaded 2outnál távozott, Escalona magabiztosan oldotta meg a szorult helyzetet. A hatodik akciót Arenado triplájával kezdtük, Blackmon groundout közben volt eredményes, Herrera single után pedig Fowler a napi második RBI singlet ütötte. Escalona egy hit-by-pitch és egy walk ellenére újabb biztos játékot abszolvált, legközelebb nálunk csak egy single esett Rosario részéről. A hetedik dobórészt Lopez felengedés nélkül hozta, míg nálunk három sima out közben Herrera járt bázison egy duplával. Az utolsó dobójátékot a visszatérő Betancourt hozta, a legutolsó támadásban pedig csak Cuddy volt képes egy kósza duplára, a végeredmény már nem változott.
- Hiába volt 12-10 arányban több ütésünk, sajnos a harmadik játékrészben kapott hét futással hamar megpecsételődött a sorsunk. A leadoff hitter Fowler négy lehetőség alatt két pontot érő singlet termelt, összesen 39 pontnál jár az évben. Bettis a második veresége alkalmával 2.2 IP alatt hét ütést és nyolc futást regisztrált. Ottavino két egész játék alatt három ütést és három futást kapott, de hasonlóan a többiekhez nem kapott már futást, ahogy Escalona, Lopez, Betancourt se.

3. meccs, vasárnap: Orioles-Rockies 7-2
Az utolsó mérkőzésen Cuddy foglalta el az egyes bázist, Helton designated hitter volt, Chacin elkapója pedig Torrealba lehetett. A nyitó játszma során mindössze Tulo jegyzett egy 2out singlet, Chacin háromból három kiejtést szórt ki. Ezt követően mindhárom denveri ütő kiesett, majd két single mellett két outot harcoltunk ki, azonban Casilla single ütésével a házigazdák vezetést szereztek a második alsó részében. Aztán újra elhullott a mieink hármasa, ezzel szemben két kiesést követően kaptunk egy duplát, majd A. Jones takarított egy 2run HRal és 0-3ra módosult az eredmény. A negyedik tetején Tulo single és Helton walk által hiába járt két futónk a bázisokon, szerencsére azonban az O's is csak egy leadoff duplára volt képes, sorban három outtal hárítani tudtunk. Utána megint simán kiesett a Blackmon-Torrealba-LeMahieu trió, Chacin pedig két ütés után Robertst szándékosan sétáltatta, hogy Flaherty ellen flyouttal befejezze az aktuális dobórészt. A hatodik akció során Dickerson ért el egy sétát, két wild pitchből egészen a hármas bázisig eljutott, ám Tulo és Cuddy képtelenek voltak hazaküldeni őt, ezalatt Chacin egy dupla után távozott, Outman fejezte be a játékot. A hetedik támadást Helton duplájával kezdtük, majd a hármasról Blackmon küldte őt haza egy duplával, ő maga elrabolta a hármas bázist, Torrealba groundout közben pedig egy újabb pontot szereztünk, majd LeMahieu ért még el egy singlet, de Fowler ellen összehozták a harmadik kiejtést. Egyetlen pontra felzárkóztunk, azonban Outman rögtön két singlet kapott, Roberts 2run találatával pedig visszaállt a három pontos különbség. A folytatásban Dickerson és Cuddy single ütései ellenére nem tudtunk újabb pontot szerezni, ezzel szemben Escalona is rövidesen bajba került, egy single után C. Davis 2run HRal alakította ki a 7-2es állást. Később a végeredmény is ez lett, mivel Blackmon single után Culberson DPt kapott, LeMahieu séta után pedig hamarosan összejött a harmadik out.
- Az ütésekben 8-15re végeztünk, sajnos nagyon simán kaptunk ki megint. Blackmon és Tulowitzki két-két ütést jegyeztek, előbbi az egyik pontszerzésünket könyvelte el, az évi hatodik doubleból a kilencedik RBIt szerezte. Chacin 11 győzelem mellé a hetedik vereségét könyvelte el, kilenc ütésből három pontot kapott az első 5.1 IP alatt. Outman négy out közben két futást szenvedett el, Escalona pedig az utolsó játékban további kettőt.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Los Angeles Dodgers 72-51 (123 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 64-58 (122 meccs)
3. Colorado Rockies 58-67 (125 meccs)
4. San Diego Padres 56-68 (124 meccs)
5. San Francisco Giants 55-68 (123 meccs)

A Dodgers, a D'backs, a Padres egyaránt megnyerte legutóbbi párharcát 2-1 arányban, a mieink veresége mellett a Giants döntetlenre volt képes a Marlins ellen. A folytatásban MIA-LAD, CIN-ARZ, SD-PIT, SF-BOS párosítások következnek.

A mieink a következő négy napot a Philadelphia Phillies vendégeként tölthetik, ebben a menetrendben fogunk pályára lépni: kedd 01:05, szerda 01:05, csütörtök 01:05, péntek 01:05. Bízzunk az eredményes folytatásban. GO ROCKIES!!!

MLB:

- A Rockies sajnos az első meccs megnyerése ellenére összetettben elvesztette az Orioles elleni párharcot, hiszen a vasárnapi series finale alkalmával 7-2 arányú fiaskóban részesültünk. A házigazdák az első három játék alatt 3-0-s előnybe kerültek, és sokáig úgy tűnt, hogy simán végig is viszik a korán megszerzett vezetést a találkozón, aztán a hetedik támadásban Blackmon duplájával és Torrealba kieséses játékával egyetlen pontra megközelítettük őket. Sajnos, mielőtt még azt hittük volna, hogy lehet esélyünk visszajönni a mérkőzésbe, a vendéglátók a következő két támadásuk során Outman és Escalona kárára újabb két-két pontot szereztek és gyakorlatilag minden további kérdést eldöntöttek. Így a végére sima vereséget szenvedtünk, nyolc ütésünkből Tulo és Blackmon vállalt kettőt-kettőt, miközben az O's összesen 15 találatot szerzett. Egy győzelem után tehát két vereséget szenvedve vesztettük el a párharcot, hétfőtől csütörtökig pedig a Phillies ellen vívhatunk négy újabb idegenbeli mérkőzést.

MLB:

- A Rockies 8-4 arányban elvesztette az Orioles elleni második mérkőzést a szombati játéknapon. Bár a meccs első pontját mi szereztük a Tulo elleni double play közben, rögvest egyenlítettek a házigazdák, majd a harmadik inningben mindent el is döntöttek, amikor összesen hét futást vittek be az újonc kezdő dobó Bettis kárára. Becsületünkre legyen mondva, hogy a továbbiakban egyetlen újabb pontot sem engedtünk, miközben Fowler kétszer is RBI single-lel volt eredményes, Blackmon pedig egy kieséses játék közben küldött haza egy futót, jobban viszont nem tudtunk felzárkózni. A párharc vasárnap este esedékes fináléjában Chacin vezérletével próbáljuk meg elhódítani a baltimore-i skalpot.

MLS:

- A Rapids sorozatban a kilencedik mérkőzését vívta meg veretlenül, miután 2-0-ra diadalmaskodtunk hazai környezetben a Whitecaps csapata felett. Mindkét közelmúltbeli új igazolás, Vicente Sanchez és Gabriel Torres is a kezdőben kapott lehetőséget a hazai debütálásuk alkalmával. Az első félidő hajrájához közeledve szereztük meg a vezetést, Sanchez kiváló beadását Brown közelről fejelte a kapuba. A mieink magabiztosan őrizték a különbséget, de természetesen szükség volt a kapuban Irwin magabiztos fellépésére, aki sorozatosan hárította a legnagyobb vancouveri lehetőségeket és ismét megóvta kapuját a góltól. Aztán bő tíz perccel a vége előtt bebiztosítottuk a győzelmet, amikor Buddle megpattanó lövésével megdupláztuk az előnyünket. Ezzel a fontos győzelemmel három ponttal elszakadtunk a Vancouver-től, és csak kettő ponttal vagyunk lemaradva a nyugati éllovas RSL gárdájától. Jövő héten szabadnaposak leszünk, augusztus legutolsó napján a Kansas City otthonában fogunk legközelebb pályára lépni.

Előző írásunkban a támadók szemszögéből vizsgáltuk a holtszezon eddigi történéseit, most a védelem kerül sorra. Kiugró teljesítményeknek itt is örülhettünk az edzések krónikái alapján, s várakozásaink egy része szerencsére be is bizonyosodott. De lássuk részletesebben, posztonkénti bontásban...



DE: Az első számú kérdés, hogy a távozó Dumervilt hogyan tudja majd pótolni Ayers, Shaun Phillips és Quan Smith. A hallottak alapján nem okoz majd komolyabb problémát, ugyanakkor egyelőre még nem láttuk elemében a denveri sack masinát, és a szezon kezdet előtt aligha fogjuk

Derek Wolfe: Biztos pont a fal baloldalán. Szélen és beljebb egyaránt tud játszani, ahogy base és nickel felállásban is. Szerintem kifejezetten jól sikerült a bemutatkozó éve, azonban passz siettetés terén tudna még hova fejlődni, noha DE létére nem ez volt az elsődleges feladata. Dumervil hiányában lehet, hogy nagyobb szerepet kell ilyen téren is magára vállalnia. Illetve ő lehet a vocal leader.

Robert Ayers: Az ő nyakába hullik elsősorban az a teher, amit eddig Doom hordozott. Korábbi első körös választottunk futó playek levédekezésében elvileg felül is kell múlnia nagy nevű elődjét, ugyanakkor a korai downokban elmaradhat a nyomás az ellenfél irányítóján ha rajta múlik. Egyelőre jól titkoljuk, hogy, hogy pontosan mit várunk tőle.

Shaun Phillips: Valószínűleg több helyen is szóhoz jut majd a rotációban, elsősorban csereként, illetve nickel (5DBs felállásokban). Jó hírek jöttek róla a TC alatt, és tetszetősen játszott a PS meccseken is...

Malik Jackson: kb pontosan azt játssza, mint Wolfe. Tehetségben és adottságokban kicsit elmarad tőle, ezért ő a csere, de a védelmet gyakran "rotálni" kell, így ahogy tavaly is idén is szignifikáns szerep hárul majd rá.

Quan Smith: Idei pass rusher specialista újoncunk. Egyértelmű passz szituációk alkalmával kerülhet a csapatba, Doom sackjeit hivatott pótolni...

A többiek: Nos nekik nem lesz könnyű dolguk rosteren maradni. Jeremy Beal mutatott valamit a TCn ami alapján sok csapatban reménykedhetne, de nálunk túl úgy érzem túl erős játékosállomány áll a védekező koordinátor Jack Del Rio számára, ahhoz, hogy egy Jeremy Beal neve ott maradjon a várhatóan 25 nevet tartalmazó listán, mely azokat a védőket tartalmazza, akik a szezon során erősíthetik a csapatot.

Sorrend: Derek Wolfe (LDE), Robert Ayers (RDE), Shaun Phillips(RDE), Malik Jackson(LDE), Jeremy Beal

Harc: kezdőért Ayers vs Phillips. Rosterért Beal, nem feltételen másik DE-vel...

Biztos hely: Wolfe, Ayers, Phillips, Jackson

DT: Itt is van változás tavalyhoz képest. A veterán Bannannal nem hosszabbítottunk, helyette jött JDR előző állomáshelyéről, Jacksonvilleből Knighton, a draft elős körében pedig Sly Williams. Előbbi azonnal a kezdőbe került, utóbbit sérülések hátráltatták, de az edzők elismeréssel beszéltek munkájáról...

Kevin Vickerson: Ő képviseli az állandóságot tavalyhoz képest, kérdés ugyanakkor hogy ez meddig marad így, mert a szerződéshosszabbítás mellé kapott vetélytársakat is. Nagyjából tudjuk mire számíthatunk tőle, tavaly megbízható szolid teljesítményt mutatott,..

Terrance Knighton: A már említett új szerzemény. Hamar a kezdőben találta magát, s ha már ott van nem tágít. Ez többet mond minden TC riportnál, de ennél többet egyelőre én se tudok mondani...

Sylvester Williams: Az idei első körös reménység. Sajnos a sérülések nem kerülték el az edzések alatt, ami kicsit hátráltathatja fejlődését, noha komolyabb gond nem volt vele. Egyelőre, ahogy arra számítani lehetett kezdetben inkább csak nickel felállásokban használjuk, várhatóan a szezon közben fokozatosan kap majd egyre több szerepet

Mitch Unrein: Tavaly elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a támadók között Peyton Manning átadásából szerzett egy TD-t. Arra talán már kevesebben emlékeznek, hogy Von Miller pick6e előtt ő kényszerítette hibára az irányítót. Nagy playeket tehát már láthattunk tőle

A többiek: Nincs könnyebb dolguk, mint a fal szélén.

Sorrend: Vickerson, Knighton, Sly Williams, Unrein

Harc: Nincs

Biztos hely: Mind a négyüknek.



LB: Kisebb változás az LB sorban is történt. Woody és Von Miller helye a két szélen ugyan biztosnak mondható, de középről távozott Joe Mays és Keith Brooking, más pedig nem jött betölteni a mögöttük keletkező űrt, ami mellesleg nem igazán lett nagyobb nélkülük, mint velük...

Von Miller a csapat legjobb játékosa. Semmi kérdés nem merülhet fel a nevével kapcsolatban. Mégis felmerült nem is egy kérdés. Először is 4 meccses eltiltással néz szembe, mert nem jelent meg dopping, pontosabban drog ellenőrzésen. Fellebbezése csütörtökön lesz, a csapat bizakodó. Ugyanakkor be kell látnunk, Von Millernek az ügyintézés nem erőssége, ugyanis egy közúti kihágás miatt sem jelent meg az azt követő tárgyaláson, ami miatt le is tartóztatták. Ezek egyelőre nem nagy ügyek, de a semminél azért nagyobbak, és ez pont elég nagy gond...

Wesley Woodyard: Ő a holtszezonban is megmaradt biztos pontnak, és reméljük a jövőben is így marad. Több szót érdemelne, most mégsem pazarlom rá.

Nate Irving: Ő az új ember a kezdőben. Szokatlan módon annak ellenére, hogy a kezdőben van mégsem feltétlen kap annyi lehetőséget, mint néhány csere. Egyértelmű passz szituációkban ugyanis a front7-ből lejön egy ember, aki ő lesz, s helyét egy DB veszi át (Chris Harris), ez a már említett nickel felállás, melyet manapság gyakrabban használunk, mint az alap (base) felállást. Ettől függetlenül nagy előrelépés ez Irving számára, és nagy kérdés, hogy megállja-e a helyét. A bizalom nagy iránta, Elway talán róla beszélt a legelismerőbben, s az első felkészülési meccsen meg is mutatta miért. Elvileg semmi nem szól az ellen, hogy ezt élesben is megmutassa, csak akkor hol volt első két évében?

Danny Trevathan: Most bonyolódik tovább a helyzet. Azokban a bizonyos nickel felállásokban ugyanis nem csak Irving jön le egy DB kedvéért, hanem ha tehetjük még egy ember, hogy felmehessen Trevathan is, a nickel LB. Fontossága összemérhető Irvingével is, csak ő nem kezdő. Tavaly az egyik legnagyobb stealnek bizonyult a 6. körös választottunk, s idén is jó TCn van túl, csak idén már számítottunk rá, ezért talán nem szólt akkorát mint tavaly.

A többiek: Stewart Breadley lenne Irving ellenfele, azonban ha egy pillanatig is volt valós harc köztük, az az első preseason meccsen el is dőlt. Sokkal inkább hátra felé kell tekintenie a rosteren, ahol a másodéves Steven Johnson veszélyes rá. Szélen nem igazán érdemes újabb embereket megemlíteni, Woody mögött a már említett Trevathan a csere, Miller mögött egy helycserés támadással Irving kaphatna helyet illetve Shaun Phillips tudja még ellátni a feladatát. Ha nem sikerül a fellebbezés, akkor alighanem erre szükség is lesz... Az UDFA Lerentee McCrayt lehet még kiemelni, akinek a legnagyobb esélye lenne folytatni a 9 éve tartó UDFA sorozatunkat, azonban pechére mára túl mély lett a keret, hogy komoly esélyekkel várhassa a keretszűkítést. Pár év múlva PSből még ismét előtérbe kerülhet a neve.

Sorrend: Miller, Woody, Irving, Trevathan, Breadley, Steven Johnson

Harc: MLB posztért Irving, Breadley Steven Johnson, de igazából eldőlt

Biztos hely: Miller, Woody, Irving, Trevathan



CB: Tavaly az egyik ha nem a legerősebb egységünk volt, ennek ellenére talán ide érkezett a legnagyobb erősítés, ezzel akiket akár simán kezdőnek is hihettünk volna, hirtelen rosterért harcolnak...

Champ Bailey: Na nem ő. Ő továbbra is a liga szűk elitjébe tartozik, annak ellenére, hogy egy kifejezetten gyenge meccsel fejezte be a tavalyi szezont.

Dominique Rogers-Cromartie: Az offseason egyik nagy fogása, kérdés csak, hogy szükség volt-e rá. TC-n, ahogy szinte mindenkiről, úgy róla is ódák zengtek, talán még a többit is felülmúlta, azonban egy sérülés miatt a múltheti meccsen nem derült ki, hogy ezeknek mekkora valóságalapja volt. Mindenesetre, ha nem nőtt volna fel a hypehoz, nem edzett volna a kezdőkkel, szóval bizakodóak lehetünk.

Chris Harris: Tavalyelőtt még meglepetés ember volt, aztán tavaly újabb szintet lépett, az utolsó kétkedőeket is elhallgattatva. Idén kapott egy DRC-t ellenfélnek, aki jobb fizikai adottságai miatt kiszorította őt a kezdőből. Ez nem feltétlen baj, Harris úgy is elsősoran nickel felállásoknál a slot receiver ellen volt igazán elemében. Gyakorlatilag egyetlen egy SR volt akivel nem bírt, Wes Welker. Na megkapta őt is ajándékba edzéstársnak. Az hogy Welker nagyon jó TC-n van túl, az azt jelenti, hogy  Harris nem lehet, de összességében nem biztos, hogy ebből rosszul jön ki. Elvégre nemezise most már a csapattársa, aki ellen edzéseken rengeteget fejlődhet, élesben pedig nem állhat az útjába.

Tony Carter: Tavaly évvégére ő lett a nickel CB, az az ember, aki az 5. DB amikor 5 DBvel álltunk fel. Idén DRC miatt ő is eggyel hátrébb csúszott. Ráadásul jött egy 3. körös CB /*ki tudja mi célból*/, meg ott van még a nyakán a tavalyi 4. körös Bolden, akikkel a 4. CB posztért küzdhet, s ha veszít, akár az 53-ból is kicsúszhat, annak ellenére, hogy lenne csapat ahol kezdő lehetne.

Omar Bolden: Sokat még nem tudunk róla. Nem a tehetségével van a baj, hanem túl sok jó játékos volt és van előtte. A specialteamben jól tolta.

Kayvon Webster: Biztos helye van a rosteren a kora és az ára miatt. Egy harmadik körös picket ugyanis aligha dobunk ki egy év után. Nem tejesít egyébként rosszul, ettől függetlenül elképzelhető, hogy valaki nála jobb kényszerül távozni miatta...

A többiek: Na ha valakiknek, akkor nekik tényleg nincs esélyük rosterre jutni

Sorrend: Bailey, DRC, Harris, Tony Carter, Bolden, Webster

Harc: 4. számú CB posztért Carter, Bolden és Webster. A vesztes a rosterről is lemaradhat, de szerintem 6-ot tartunk meg

Biztos hely: Bailey, DRC, Harris

S: Szintén egy mély pozícióról van szó, könnyen lehet h valaki tőlünk repül, más meg nagyon örül majd neki

Rahim Moore: Brutális hibájával végződött a Broncos szezon, és ez elég volt sok szakinak, hogy teljesen elfelejtsék, mennyire jól játszott előtte egész szezonban, a legtöbbet fejlődő játékosunk. Egyelőre úgy tűnik a hiba nem törte össze, ellenben motivációt merített belőle.

Duke Ihenacho: Az idei év legnagyobb felfedezettje. A TC királya, és az első PS meccs legértékesebb játékosa. Az edzőket és a vezetést is nagyon meglepte, alighanem week1-r kezdő lesz. Ő a következő nagy felfedezett.

Mike Adams: Nincs mögötte rossz TC, nem játszott rosszul a PS meccsen se, de Ihenacho alighanem kijátszotta a kezdőből. Tudása alapján ő lenne a 3. safety a sorban, de kora és a fiatalokban rejlő potenciál miatt, lehet hogy végül a keretszűkítést se éli túl.

David Bruton: Egy újabb meglepetés ember. Elsősorban ST-ben mutatott kiemelkedő teljesítménye miatt hosszabbítottunk vele, aztán van képe S-ként is jól játszani, legalábbis ezt hallani róla. Magán a meccsen még nem volt alkalma villantani, de helye biztosnak mondható, ha egyszer most hosszabbítottunk vele...

Quinton Carter: Rossz ütemben kellett kihagynia egy egész szezont, mert míg 2011-ben a szezon végére, elfogadható kezdővé vált, míg IR-en rostokolt annyit erősödött a poszt, hogy koránt sem biztos, hogy itt marad szerződése 3. évére is. Ráadásul továbbra se 100%-os. Nem irigylem...

Quentin Jammer: 1 éves szerződéssel hoztuk, hogy legyen valaki a secodnaryben aki tud védekezni TE-ken is, 10-nél több DB-t nem tartunk rosteren, jelenleg van 6 túl értékes CB, és rajta kívül 5 túl értékes S.  Ezen a poszton egy értékes játékost el fogunk veszteni, inkább 2-t, az egyik jelen állás szerint Jammer lenne...

A többiek: Ihenachonak a többiek kategóriából sikerült kitörnie ugyan, de itt megáll a sor...

Sorrend: Rahim Moore, Ihenacho, Adams, Bruton, Carter, Jammer

Harc: Kezdő SS posztért Ihenacho és Adams, de ahogy Ihenacho játszik nem sokáig. Adams Carter és Jammer a rosterért küzd, de alighanem csak egyiküknek lesz szerencséje. Tudás alapján Adams lenne az esély, potenciál alapján Carter, adott szerepre talán Jammer.

Biztos hely: Rahim Moore, Ihenacho és Bruton. Utóbbi az ST miatt...

Összességen a védelem felállása továbbra is kiszámíthatatlan, de ez szerencsére a kiváló és mély alapanyagoknak köszönhető. Sok variációt játszhatunk, és fogunk is. A legtöbb kérdésre, majd csak élesben kapunk választ, mint hogy mennyire fog hiányozni Dumervil, mekkora szerephez jut első idényében Sly Williams, hogyan állja meg a helyét Nate Irving a kezdőben, mennyire karcol majd valójában a secondary, meg egyebek. Ma este ezekre aligha kapunk végleges választ, de érdemes ilyen szemmel is nézni az összecsapást, és persze hajrá Broncos!

MLB:

- A Rockies kisebb meglepetésre 6-3-as idegenbeli győzelemmel kezdte az Orioles elleni series-t a pénteki játéknapon. Az első néhány menet alatt a házigazdák két pontos vezetést szereztek, majd az ötödik felvonás alatt Arenado single ütésével szépítettünk, a hatodikban pedig Culberson karrierje első hazafutása jelentette az egyenlítést. Sőt, tovább tartott a lendület és a következő menetben Rosario 2-run HR-nal átvettük a vezetést, aztán még Blackmon és Helton is bepakolt egy solo HR-t a végjátékban. A meccs utolsó öt támadásának mindegyikében szereztünk legalább egy pontot, így csak győzelem lehetett a vége, közben nyolc ütést és összesen négy hazafutást szereztünk. Nicasio hat játékrész alatt két kapott ponttal postázta önmaga hetedik győzelmét a szezonban, a finisben csak Brothers kapott egyetlen futást. Kezdünk végre magunkra találni az elmúlt időszakban, az utolsó hét meccsből ugyanis hatot megnyertünk. A szombati mérkőzésen az újonc Bettis mögött kísérelhetjük meg a második diadal megszerzését.

A felkészülés időszak eljutott a legjelentősebb állomásához, a training camphez. Ahogy minden évben, a csapatok egy 3 hetes edzőtáborban vesznek részt valamint játszanak 4 felkészülési meccset (+ 2 szerencsés (?) csapat még egyet), mely alatt a keretet 90 főről 53-ra kell redukálni. Ez az az időszak, amikor kiderül, mit tudnak az újoncok, fel bukkannak az eddig ismeretlen játékosok, akik hatalmas benyomást keltve rostert csinálnak, s ez a helye a csalódásoknak is, amikor valaki minden várakozás ellenére nem teljesít elég jól.



A TC-k fő jellemzői, hogy az edzőnek tetszik amit lát, azt próbálja tenni, ami a csapat számára a legjobb, minden játékos elsőnek érkezik edzésre és utoljára távozik, mindenki megszállottként dolgozik, mindenki future HOF, de minimum a szűk elit tagja, a cserepad is simán megnyerné a bajnokságot, bla-bla-bla. Ez alól a Broncos capmpt se kivétel. Még az edzések el se kezdődtek, Oswi és Irving Elway nyilatkozatai alapján rengeteget fejlődött, akkor amikor elvileg nem is találkozhattak, amikor szinte szó szerint tilos edzeniük a játékosoknak. Aztán az OTAk és mini campek alatt egyre konrétabb utalásokat hallhattunk, hogy Montee Ball az új Terrell Davis, és így tovább. A TC-n viszont azért már vannak olyan jelek, amik többet mondanak ezeknél a közhelyeknél, a vak hype-nál, s ami a legtöbbet mondja, az a depth chart. Hiába dicsérnek valakit agyon, ha a DC-n az utolsó helyen van, akkor azok üres szavak voltak. Ha viszont nem csak szavak jönnek róla, hanem a kezdőkkel edz, az már biztató, ha a DC-n is elől van, az már jelent valamit, ha a PS meccsen is godlike módban játszik akkor tudhatjuk, hogy na ebből tényleg lesz valami. Lássuk, hogy állunk ilyen téren a játékosokkal.

QB: A leglefutottabb poszt. Ha hiszünk a híreknek, akkor Manning még sokkal jobb lesz mint tavaly volt, Osweiler bárhol máshol ünnepelt sztár és kezdő lenne, Dysert meg a jövő nagy reménysége. Ha hiszünk a szemünknek:

Manning valóban erősebbnek tűnik a keze, de a mély passzok sosem tartoztak a legnagyobb erősségei közé és továbbra is horizontális passz játék fog jellemezni minket. Az hogy jobb fizikai állpotban van, mint tavaly a nyakműtéte után az azért mindenképp biztató. Tavaly az első néhány meccsen azért nem úgy ment még a szekér, mint az alapszakasz végére, + amit elhiszek a nyilatkozatokból, hogy PM a rehabja miatt kevesebbet tudott videózni. Márpedig ő tehetsége mellett elsősorban annak köszönheti a sikereit, hogy ha kell saját szabadideje kárára is az aktuális ellenfelet elemzi, hogy megtalálja, és kihasználja annak gyengéjét. Ezt többnyire a rosszakarói is csodálják benne. Az NFL top 100 játékos listáján a 2.

http://www.nfl.com/top100/2013#video=0ap2000000215196

Osweiler, ahogy utaltam rá a legnagyobb fejlődést akkor mutatta, amikor senki se láthatta és valószínűleg inkább nyaralt, mint edzett volna. Amióta szem előtt van koránt sem annyira dinamikus ez a fejlődés. A kommentátorok persze quantum leapről beszétek nála, de elsősorban Elway nyilatkozatai alapján, valójában sem ezdésen nem tűnt ki rendszeresen, sem az első PS meccsen nem váltotta meg a világot. Ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne, vagy hogy nem fejlődne, Mannign esetleges sérülése esetén még akár el is menedzselhetné a csapatot, de messze van még attól, hogy ő vigye a hátán. Egyelőre nem is kell ott tartania.

Dysert, egyelőre nehéz lenne bármit is mondani róla

Sorrend: Peyton Manning, Brock Osweiler, Zac Dysert.

Harc: Nincs.



Biztos hely: Mindhármójuk

RB: Csak egy fokkal érdekesebb poszt, mint az irányítóé. Ha hiszünk a híreknek, akkor Montee Ball az új TD, Hillman felszedett 15-20 font izmot, amivel egy igazi beast, Moreno meg jól kiegészíti őket. Ha hiszünk a szemünknek:

Hillman valóban felszedett magára egy kis tömeget, és még csak nem is háj, hanem izom formájában, amivel kicsit jobban hasonlít egy NFL RB-re, de továbbra se szívesen engedném őt be a darálóba. Jelenleg kezdőnek írják, de ez nem biztos, hogy sokáig így marad.

Montee Ball: OTAkon és Mini Campeken kimagaslóan jó volt, amióta azonban teljes felszerelésben edzenek kicsit mintha megtorpant volna, ezért is lehet még Hillman mögött a DCn. Van nála gyorsabb, van nála robbanékonyabb, van nála erősebb, de nagyon jól olvassa a blokkokat, tudja melyik hol nyílhat számára lyuk a falon, és át is megy rajta, egy jó falból így ki tudja hozni a legtöbbet. Valóban ugyanígy jellemezném a nagyszerű Terrell Davist is, az összehasonlítással azért még megvárom, míg Ball is úgy hozza a yardokat és TDket. Edzésen még lehet h jobb nála Hillman, de nincsenek kétségeim afelől, hogy előbb-utóbb át fogja venni azt a helyet, és inkább előbb, mint utóbb...

Moreno kicsit el van felejtve, pedig az összes RB közül ő blokkol legjobban a passzhoz, ami mostanában egyre fontosabb, nálunk meg hatványozottan így van. Mivel inkább az első és második kísérletre szoktak futni, semminta 3.-ra, ezért lehet, h Hillman és Ball verekszik a kezdő pozícióért, de a 3rd down RB az továbbra is Moreno (feltéve, h cserélünk). Kevesebb terheléssel, talán tovább maradhat egészsésges, akkor olyasmira számíthatunk tőle, mint tavaly év végén. Az egy korábbi első köröshöz képest elég kevés, a rosterre kerülés szempontjából viszont bőven elég, ha meg hasznára van a csapatnak nem azt kell nézni h hol draftoltuk...

A többiek: McGahee távozásával nyílt lett a harc a 4. RB posztra. Viszont McGahee nélkül nagyon valószínűtlen, hogy 4nél többet tartunk meg /*amúgy is az lett volna*/. Hogy ki lesz az a 4. /*feltéve, hogy nem csak 3-mat viszünk*/, talán azt a legnehezebb most megmondani. Az első PS meccsen CJ Anderson ment át a szem-teszten, de túl sokszor láttam már tündökölni egy futót a 3-4 védelmek ellen az első PS meccsen, aztán eltűnni majd cutolva látni. Eddig minden esetre többe mutatott mint a többi vetélytársa, több carrie-t is kapott, szóval jó helyzetben van. Első számú kihívója Lance Ball lehet, akit évek óta próbálunk elüldözni, valahogy mégis mindig megragad a csapatnál, annak ellenére, hogy nem hogy hasznára nincs, de sokszor kifejezetten kárára van... Idén azonban 1,323M-t keres, ami soknak számít egy 4. számú futónak, ráadásul két egyforma nevű futó túl összezavaró lenne, úgyhogy lehet h örömkönnyes búcsőt inthetünk neki. Más RB még csak szerephez sem jutott a 49ers ellen, azonban tavalyi teljesítménye alapján Hesternek lehet még esélye, illetve az edzésen mindig jól teljesítő, 2011-ben a rosterre is oda férő Jeremiah Johnsonnak. Na nem sok, de 0tól különböző...

Sorrend: Montee Ball, Ronnie Hillman, Knowshon Moreno, CJ Anderson.

Harc: Kezdőért Ball és Hillman. Rosterért CJ Anderson és mindenki más.de egyelőre CJ Anderson vezet

Biztos hely: Montee Ball, Hillman, Moreno

WR: Várhatóan 3WR-es felállások fognak dominálni.ennek megfelelően ezen a poszton többen beférhetnek, mint a futók közül. Ha hiszünk a híreknek, talán miénk a legerősebb elkapó gárda. Ha hiszünk a szemünknek, talán miénk a legerősebb elkapó gárda.

Demaryius Thomas: Eddig minden szezon előtt azt írtuk róla, h mindene meg van, hogy első számú elkapó legyen. Most azt írom, hogy első számú elkapó, s csak kevés jobb van nála a ligában. A magassága, a gyorsasága, az erőssége, mind-mind kimagasló, 1v1-ben csak nagyon kevesen képesek levédekezni. Talán kicsit szegényebb kiadása Brandon Marshallnak, de ami hiányzik vállon alul, azt pótolja vállon felül. DT ugyanis nagy örömömre nem csak Marshallnál intelligensebb, de kifejezetten normális játékos, ami a WR poszton felettébb ritka. Manning alatt rengeteget fejlődött, első sorban a route-ok futása terén, a passz-orientált támadó felfogásnak köszönhetően a saját bőrén tanulva ugyan, de a labdabiztonság terén is előre lépett. Elit WR. Az NLF top 100-as listáján 68.

http://www.nfl.com/top100/2013#video=0ap2000000169203

Eric Decker: Kicsit szerényebb fizikai paraméterek, mint DT esetében, de még mindig a liga átlag fölött. Ugyanazok az előnyei, és ugyanazokat a hátrányokat kellett leküzdenie. Kicsit szerényebb fizikai paraméterek, de az ellenfél védelmében a fizikálisabb CB rendre úgy is DT-re jut, aki CB2-vel szemben pedig neki is simán lehet még fizikai fölénye. Szintén rengetedet fejlődött route futás, labdabirtoklás és elkapás terén. tényleg, ahogy első évében neki is és Thomasnak is a sérülésekkel kellett megbírkóznia, 2. évükben egy unorthodox rendszerben kellett játszaniuk, ahol a WReknek nem volt esélyük kitűnniük, s 3. évükre üstökösként robbantak be az NFL köztudatba...

Wes Welker: Talán az egész offseason legjobb igazolása az egész NFLben. Egészen brutális elkapási számai vannak, még akkor is, ha Brady passzolt neki, és évek óta a Patsé a leggyorsabb támadó szekció (náluk telik el a legkevesebb idő 2 play között, ezért több támadó play-ük van, mint a többi csapatnak, így több passz is, és több lehetőség Welker előtt, h elkapja a labdát). Ráadásul egész jutányos áron. Valójában egyébként koránt sem akkora upgrade, mint sok szakíró gondolja, merthogy Stokley-n keveset lehet upgrade-elni. Mindketten slot receiverek, azonban mégis kicsit különböző módon játszanak. Stokleynak nem volt annyi elkapása soha, azonban amikor kellett, mindig lehetett rá számítani. Welker igazi motorként hozza az elkapásokat, akkor is, ha gyakorlatilag ő az egyetlen célpont, kulcssziutációkban azonban láttuk már droppolni, meg droppolni, és még droppolni is. Nálunk aligha hozza ugyanazokat a számokat, mint Bostonban, azonban ha a DT-Decker-Welker hármast nézem, összességében minden adott, hogy felülmúlják a tavalyi DT-Decker-Stokley teljesítményt. Az NFL top 100-as listáján a 44.

http://www.nfl.com/top100/2013#video=0ap2000000207467

A sajtó hamar rá is harapott erre a trióra. Korábban volt már Denverben 3 nagyon jó elkapó egyszerre /*Sanos idő hiánya miatt félbeszakatt a múltidéző sorozatom, de ha tartom az ütem tervet akkor se hiszem, h eljutok idáig*/. A 3 amigo becenévre hallgató Marc Jackson, Vance Johnson és Ricky Nattiel. Valójában azonban az a korszak inkább arról szólt, hogy Elway az 1 személyes offense és Dan Reeves nem volt hajlandó megfelelő "fegyvereket", hozni neki, amik aztán 3 elbukott Super Bowlban nagyon hiányoztak. Nem kérdés, h a "Three amigos" új kiadása felülmúlja az előzőt, volt azonban volt olyan, aminél nem biztos. A '90-es évek végén Rod Smith, Eddie McCaffrey és Shannon Sharpe igazán felejthetetlen elkapói voltak Elwaynek. Számomra a DT-Rod és Decker-EddieMac összehasonlítás egyébként is sokkal kézenfekvőbb, bár igaz, h Welker ha lehet, akkor a szöges ellentéte Shannon Sharpe-nak.

A többiek: Trindon Holliday helye biztos a keretben, mert a liga egyik legjobb visszahordója. Kérdés, hogy csere elkapóként mennyire tudunk/akarunk/fogunk rá számítani. Andre Caldwell és az újonc Tavarres King helye tűnik a legbiztosabbnak. Én 6 WR-rel számolok. Ennél több az azért meglepetés lenne, viszont ennyire passhappybe az 5-öt kevesebbnek érzem. Greg Orton és Gerrell Robinson és McDuffie reménykedhet még, de ők inkább practice squadra esélyesek szerintem...

Sorrend: DT, Decker, Welker, Caldwell, King, Holliday

Harc 4. 5. számú posztért Caldwell, King, Orton, Robinson

Biztos hely: DT, decker, Welker, Holliday



TE: Ez is csakhogynem kőbe vésett pozíció. A tavalyi FAn szerzett két "összekötő", Dressen és Tamme, jól beváltak. Ha hiszünk a híreknek, akkor Julius thomas idén megváltja a világot, ha hiszünk a szemünknek, az az alakulat jobb leeht mint tavaly

Joel Dressen, az inkább blokkoló TE. Jelenleg sérült, ami nagyon jól jött Julius Thomasnak és Virgil Greennek, de week1-re valszeg ő lesz a kezdő.

Jacob Tamme az inkább elkapó TE. Jelenleg sérült, ami nagyon jól jött Julius Thoamsnak és Virgil Greennek, de week1-re valszeg ő lesz a kezdő.

Julius Thomas, kiváló TC van eddig mögötte. A kosarasból lett TE-nek, mindig is nagyon jó keze volt az elkapásokhoz, azonban még rookie évében, ahogy jöttek a full contactos edzések túl gyengének bizonyult, aztán sérülések is hátráltatták. Csak azért maradt rosteren, mert 4. körös pickként túl drága volt. Ennek az értéke azonban minden évvel egyre kisebb, idén már nem mentette volna meg. Idén viszont egészséges, továbbra is szenzációsan kap el, és olyat mutat amit eddig nem láthattunk tőle. Elszakad védőitől, és blokkol futáshoz, passzhoz. A legjobbkor talált magára, és talán ha van ilyen a legjobbkor bajlódott sérüléssel a 2 kezdő TE. Amúgy lehet h legtöbbször csak egyikük lesz kezdő, vagy 2WR-2TE-1RB-vel állunk fel általában vagy 3WR-1TE-1RBvel., de Dressen és Tamme között igazából nincs olyan szempontból különbség, h melyikük első számú, melyikük második számú. Másra használjuk őket.

Virgil Green: Szolid kis blokkoló TE, elkapásokban se teljesen ügyetlen, de most van nála 3 jobb. És míg Julius Thomas miatt képesek voltunk 4TE-et cipelni, addig Greenért nem biztos...

Sorrend: Dressen, Tamme, Julius Thomas, Virgil Green

Harc: 3. számú TE posztért Thomas és Green, de elég lefutottnak tűnik. A kérdés inkább, h Thomas mekkora szerephez tud jutni a támadókkal.

Biztos hely: Dressen, Tamme, Thomas. Az eddig látottak alapján Thomas akkor is marad, ha Green akkorát szárnyal, h megelőzi

OT: Itt a nagy újdonság Clady hosszabbítása, mivel azonban eddig a műtétje miatt nem edzett, nem sokat tudtak cikkezni az emberekről, amit láttunk az meg annyira nagyon azért nem bitató:

Ryan Clady: Liga elit LT. Az offseasonben vállműtéten esett át, ami miatt eddig nem edzhetett, de a szerződéshosszabbításával nem véletlenül vártuk meg, h kiderüljön hogyan sikerült. Az h hosszabbítottunk vele, gyakorlatilag borítékolja, h nem lesz vele baj.

Orlando Franklin: Solid RT. A szó angol értelmében. Ő is bajlódott sérüléssel, de már túl van rajta. Nincs újdonság vele kapcsolatban

A többiek: A cserék közül talán Chris Clark lehet a legismertebb a Broncos durkkerek számára, hisz a 2011es csapat előszeretettel használt 6 támadófal-emberes felállást, amikor is ő volt az a bizonyos 6. ember. Róla se lehet sokat mondani. Ő elég stabilan a 3. ember a poszton. Mellette még Vinston Paintert kell megemlíteni, az idei újoncot. Ő igazi workout warrior, nagyon messze van még attól, h számítani lehessen rá a pályán is. Lehet h csak PS-be kerül, de ha rosteren ragad, a 45-ös aktív keretbe akkor se nagyon fog beférni. Min 2-3 év mire számottevően számíthatunk rá.

Sorrend: Clady, Franklin, Clark, Painter

Harc: nincs

Biztos hely: Clady, Franklin, Clark

OG: Itt már mozgalmasabb offseason volt. A média inkább a skill posztokra fókuszál, így itt sincs annyi hír, pedig... Az eddig látottak alapján nem tudunk semmit. Mivel Clady és minden épkézláb center sérült a csapatban, a csapat nem igen játszott a legideálisabbnak tűnő felállásban, pedig a kezdők szintjén ez se lenne kacifántos kérdés

Zane Beadles: Biztos pont, pro bowler LG. Szezon végén lejár a szerződése, jó lenne hosszabbítani vele.

Louis Vasquez: Az új szerzemény, sokat várok tőle, a 2. 3. meccsen jó lenne sokat látni is tőle. Eddig nem az ő hibája, h ez nem történt meg

Chris Kuper: Nem szívesen emlékszem vissza 2011-es brutális sérülésére a Chiefs ellen, de muszáj. Sajnos az egy nagy törés volt pályafutása során. Visszatért ugyan, de tavaly több sérülés is hátráltatta, ezért is hoztuk a helyére Vasquezt. Új fejlemény azonban, hogy belement a paycutba. Míg 4.5 milliós fizetésével aligha maradhatott volna a cserepadon, 1.05-ért jobb backup G-ről nem is álmodhatna Elway. Az egyetlen kérdőjel már csak az, sikerül-e felépülnie a sérüléséből.  Ha igen, akkor bérelt helye van a rosteren, s van egy poszt a falban, amiről elmondhatjuk megvan a quality backup, ellenkező esetben Ryan Harris szomorú sorsára jut...

A többiek: Na itt már jóval kevesebb pozitívumot tudok mondani. A hivatalos DC-n a tavalyi 4. körös centerünk. Phillip Blake, már OG-ként szerepel, azonban semmi jót nem olvasni róla a TC beszámolók között, a többieknek meg talán alapból nincs esélyük, már csak a nevük csengése alapján se. Egy névre azonban mégis felhívnám a figyelmet, az Air Force Falcons korábbi DT-je Ben Garland teljesítette katonai szolgálatait, majd tavaly visszatért a csapathoz (UDFAként szereztük meg a játékjogát). Első évében annak ellenére, hogy sokat vesztett a "versenysúlyából" sikerült be kerülnie a praktice squadba, idén viszont némi meglepetésre azt találták ki az edzők, hogy majd OG lesz. Garland jó katonához méltón tudomásul vette a parancsot, s azóta teljes erőbedobással küzd új pozícióján, de úgy egyelőre úgy tűnik 1 év alatt nem fog mennie az átállás...

Sorrend: Beadles, Vasquez, Kuper, Blake, Saulsberry, Garland

Harc 4. számú OG posztért Blake, Saulsberry és Garland. Valószínűleg rostert is érne, de csak valószínűleg.

Biztos hely: Beadles, Vasquez.



C: Legvégére a legproblémásabb. Amiről a hírek se mondanak semmi jót. Először Walton sérült le. Majd a helyére újra visszahozott Koppen is. Ahogy múlthéten beszámoltunk róla, Ryan Liljat igazoltuk le erre a posztra, de egyelőre még nem centerként játszott az első PS meccsen. Sok jót nem olvashattunk itt, és nem is láthattunk.

Ryan Lilja: Akarom/remélem, hogy a végére ő legyen a kezdő C. Hurry up nem jelenthet gondot neki, Chiefsben játszott már C-t, minden adott, hogy legalább azt, mint Koppen hozza, egyelőre mégse ő a kezdő itt. Hanem egyéb sérülések miatt OG-t játszott, ami egyébként az eredeti posztja.

Manny Ramirez: Szidalmaink középpontja tavaly Kupert helyettesítő RG-ként, kétlem, hogy a fal közepén sokkal jobb lenne. És eddig nem is volt. Aggasztó lenne, ha week 1-en is ő lenne a kezdő C. Walton sérülése előtt azt reméltem a rostert se éli meg, ehhez képest még fontos szerep is hárulhat rá, ez nem túl jó...

A többiek: Nincsenek nagyon és ez a gond. Blake-et annó mint centert igazoltuk, de eddig bust. 4. körös prospektet 1 év után tán még nem dobunk ki, de ettől még nem lesz C idén se. Nem is véletlen, h nem is csere C, hanem csere OGként szerepel a DC-n. CJ Davis a 2. jelenleg, de Lilját máris elé számolom. Tavaly kis meglepetésre csinált rostert igazából nem sokat tudok róla, de nem biztos, hogy jobb lenne, ha jobban meg kéne ismernünk. Kuper sosem játszott C-t, de volt már vész snapper. Ez azt jelenti, hogy gyakorolgatta/gatja a snappet is. Az hogy ezen a poszton kezdő legyen, azt szinte kizártnak tartom, de egyszerre két helyre lehet backup, és akkor megspórolunk 1 embert...

Sorrend: Lilja, ManRam, CJ Davis

Harc: Kezdőért Lilja ManRam. Roster helyért CJ Davis, valamelyik másik poszt roster helyért versenyző emberével. Úgy 8-10 OL embert fogunk megtartani... Walton PUPon kezdi a szezont, de november elején esetleg visszatérhet, akkor egy másik OL ember repül miatta., Remélem Ramirez.

Biztos hely: Senki.

Összességében: Nagyon erős offensünk van, talán még a tavalyit is felülmúlja. Az alapszakaszban egészen biztosan nem lesz probléma. A legnagyobb kérdőjel, hogy Manning a hidegben és az post seasonben hogyan tud felülkerekedni korábbi kudarcain. Van már gyűrűje, s a tavalyi vereség se varrható egyedül az ő nyakába, mégis emiatt aggódnak talán legtöbben, se tény h tavaly az offseasonbne nem hasonlított a támadás az alapszakaszban látottakhoz. Idén talán konzisztensebb futójáték segíthet a passzjáték gyengébb napjain, de idén se ez lesz az erősségünk. Új OC is van, a korábbi QB coach Adam Gase személyében. Gase azt mondta, ha lehet, szeretné tovább fokozni a tempót a támadásban. Tény s való, tavaly akkor voltunk igazán elemében, amikor a leggyorsabban támadtunk, de azért az nem ennyire egyszerű, h majd gyorsabban támadunk jobbak leszünk. Gase azért először lesz OC, hiba volna úgy kalkulálni, hogy előrelépés lesz a kiváló munkát végző Mike McCoyhoz képest.

Hamarosan (?) a védelemről és a speciális egységről is olvashattok hasonló cikket. Utána pedig jön a 2. Pre Season meccs. Ott sokkal több szerephez fognak jutni a kezdők, sokkal több okosságot le lehet majd vonni. Az eredmény továbbra is másodlagos lesz, s mint minden PS meccsnél a sikeresség elsősorban itt is a sérültek számában mérhető majd. Szurkolni azért persze lehet, legfeljebb most nem a Bronocsnak, hanem egy-egy embernek, küzdjön az akár a kezdőért, akár roster helyért.

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban (MLS) szereplő Colorado Rapids kisebb meglepetésre 1-1-es döntetlent játszott a Chivas USA otthonában. Azért meglepetésre, mert a hazaiak pocsék formában vannak, míg a Rapids mindössze néhány pontra van lemaradva a Nyugati konferencia éllovasától, a rivális Real Salt Lake-től. A Chivas gyakorlatilag egy félidőt emberhátrányban töltött, de még így is egy pontot Carsonban tudott tartani. A coloradóiak egyenlítő gólját a csereként beállt Rivero szerezte, tőle talán szokatlan módon fejjel.



Chivas USA 1 v 1 Rapids

Csapat: Irwin – O’Neill, Moor, Mera (Sanchez, 46.), Klute – Sturgis, Powers (Mwanga, 75.) – LaBrocca (Rivero, 62.), Castrillon, Cascio – Brown.
Gólszerzők: Alvarez az 5., illetve Rivero a 80. percben.
Kiállítva: Farfan a 34., Bowen a 63., illetve Cascio a 49. percben.

Oscar Pareja vezetőedzőnek kisebb sérülések és eltiltások miatt át kellett alakítania a keretet az előző találkozókhoz képest, így került be a Chivas elleni kezdőbe Castrillon és Cascio is. Visszatért LaBrocca, ám Thomasra és Buddle-re ezúttal nem számíthatott a kolumbiai szakember, de ott volt a cserék között a 33 éves korábbi uruguayi válogatott Vicente Sanchez – a Bajnokok Ligája tapasztalattal is rendelkező csatár egy félidőnyi lehetőséget kapott.

Az 5. perc végén a Chivas Mera hibáját kihasználva már korán megszerezte a vezetést. A dél-amerikai védő nagyon körülményes volt, szinte a legrosszabb megoldást választotta azzal, hogy az oldalvonal mellett laposan próbált passzolni egy társának. A hazaiak megszerezték a labdát, Alvarez pedig 16 méterről szép gólt lőtt, emiatt pedig a védelem többi tagja is hibáztatható, hiszen senki nem támadta le a piros-fehér mezesek játékosát, 1-0.

Szűk húsz perccel később Mera javított korábbi hibáján, hiszen 11-est harcolt ki. Powers remekül ívelte be a labdát a jobb oldalról, a Rapids védője pedig a legmagasabbra emelkedett. Fejelni azonban már nem tudott, mert az őt fogó hazai labdarúgó kézzel beleért a labdába, amiért ő sárga lapot, együttesünk pedig büntetőt kapott. A labda mögé Brown állt, a jobb oldalt választotta, azonban gyenge és nem túl jól helyezett lövését Kennedy könnyedén védte, így maradt az 1-0-s Chivas-vezetés.

A 33. minutumban egy nagyon csúnya jelenetet láthatott a kilátogató 8221 néző: O’Neill már régen elrúgta a játékszert, de Farfan otthagyta a lábát, amiért egyből pirosat kapott. Ha a hazaiak játékosa visszanézi az esetet, valószínűleg belátja, hogy a bíró helyesen döntött. Ekkor a játék – ahogy az egész mérkőzés folyamán – nem volt valami izgalmas, egy távoli LaBrocca lövést Kennedy könnyedén hárított.

A fordulást követően hamar kiegyenlítődött a létszám: Cascio talppal érkezett, amiért sárgát kapott Penso játékvezetőtől, és mivel korábban is volt már egy lapja, ezért automatikusan felmutatta neki a bíró a piros lapot is. Ez mintha egy kicsit felpezsdítette volna a hazaiakat, hiszen a következő támadásukból könnyedén gólt is szerezhettek volna, azonban Irwin jól zárta a szöget, szépen védett egy nem túl távoli próbálkozást, majd Klute szabadított fel.

Már a 63. percben járunk – kevés helyzet után –, amikor Bowen megfeledkezett önmagáról és leköpte Klute-ot. Az asszisztens ezt helyesen szóvá tette a bírónál, aki nem habozott, ismét pirosat mutatott fel.

A Rapids ezt követően próbált mezőnyfölényt kiharcolni, de helyzetekig nem igen jutott. A 80. Percig kellett várni, amikor a csereként beállt Martin Rivero megszerezte az egyenlítő találatot. Az argentin középpályás Klute bal oldali beadását a 11-es pontról fejelte a kapu jobb felső sarkába védhetetlenül, így utóbbi szezonbeli első gólját szerezte, míg a fiatal védő a hatodik gólpasszát könyvelhette el, 1-1.

Tovább nyomott a Rapids, az újabb gól azonban már nem jött, pedig Sanchez a keresztlécet is eltalálta.

A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. Real Salt Lake 41 pont (12-7-5)
2. Vancouver Whitecaps 36 pont (10-7-6)
3. Colorado Rapids 36 pont (9-7-9)
4. Portland Timbers 35 pont (8-3-11)
5. Los Angeles Galaxy 34 pont (10-9-4)
6. Seattle Sounders 34 pont (10-7-4)
7. FC Dallas 33 pont (8-6-9)
8. San Jose Earthquakes 30 pont (8-10-6)
9. Chivas USA 18 pont (4-13-6)

Vasárnap rangadó vár odahaza a Rapidsra, hiszen a szintén 36 pontos, de két meccsel kevesebbet játszó Vancouver Whitecaps lesz az ellenfele – a fogadási tippek alapján a coloradóiak felé billen a mérleg nyelve.

A hét első napjaiban a Colorado Rockies újabb győzelmeket aratott, háromból kétszer diadalmaskodtunk a rivális San Diego Padres ellen.



1. meccs, hétfő: Rockies-Padres 14-2
A párharc első mérkőzésén Chacin volt a kezdő dobónk, az elkapója Rosario lehetett, az infielden Helton, LeMahieu, Tulo, Arenado kezdtek, kívül pedig a Dickerson-Fowler-Blackmon trió állt. Az első dobórészt egy double és egy walk ellenére lehoztuk, köszönhetően a LeMahieu-Tulo-Helton dupla játéknak. Ezalatt a mieink Fowler és Dickerson ütéseivel rögtön elfoglalták a pontszerző területeket, az első outot követően pedig Rosario 2run singlelel jutottunk vezetéshez. Chacin a következő játékot a leadoff double ellenére biztosan megoldotta, majd az első ütő LeMahieu solo hazafutásával voltunk eredményesek, Fowler sétát követően Dickerson RBI doublelal talált be, egy wild pitchből a hármasra jutott, Tulo játéka közben pedig egy errorból újabb pontot szereztünk és 5-0ra vezettünk már. A harmadik tetején egyetlen sétát engedélyeztünk, nálunk pedig csak LeMahieu ért el egy 2out doublet. Aztán egy single után ismét dupla játékkal védekeztünk, Fowler sétája után pedig sorban három emberünket ejtették ki. Chacin legközelebb megint csak egyetlen single ütést engedélyezett, majd két single és egy walk jóvoltából megtöltöttük a bázisokat, a vendégek pedig lecserélték a kezdő dobójukat, az első csere ember ellen pedig Chacin küldött ki egy sac flyt, kisvártatva Fowler single ütésével újabb két embert küldtünk haza. Öt játszmát követően már 8-0ra vezettünk, a következő inningben mindkét oldalt három-három out történt. A hetedik tetején két strikeoutot követően Decker solo hazafutásával engedtünk szépítést a SD számára, miközben Arenado egy singlet mutatott fel, Chacin pedig errorból lépett bázisra, de újabb pontot ekkor még nem szereztünk. A soros dobórészt háromból három kiejtéssel magabiztosan megoldottuk, aztán Dickerson walk és Herrera single jóvoltából kezdtük a soros támadást, Rosario RBI single találatával köszöntünk be, őt követően a csere ütő Culberson újabb singlelel volt eredményes, Arenado ugyancsak pontot érő singlet jegyzett, a második out után LeMahieu singleből küldött haza egy embert, a Chacin helyett ütő Bettis errort használt ki és újra feltöttük a bázisokat, ebből a helyzetből pedig Fowler egy duplával két futót juttatott haza és már 14-1 volt az állás a javunkra. A legutolsó dobórészben Francis ellen két kieső mellett Gyorko talált be egy solo hazafutással, ezzel állították be a 14-2es végeredményt.
- 17 találatunk volt a vendégek hat ütésével szemben, Arenado öt lehetőség alatt egymaga négy ütést szerzett és egy pontot köszöntünk neki. Fowler három találatból összesen négy RBIt szórt. Rosario két ütésből három futót küldött haza, LeMahieu pedig három ütés és három futás mellett két RBIt regisztrált. Chacin az első nyolc inning alatt mindössze öt ütést és egy solo HRt kapott, 100 dobásából 69 strike volt, hat dobás utáni kiejtést jegyzett idei 11. győztes meccse alkalmával. Francis a legutolsó játékban egyetlen pontot szenvedett el.























2. meccs, kedd: Rockies-Padres 5-7
Másnapra a kezdőben egyetlen változás történt, a bal szélen Culberson kezdett, a soros kezdő dobó pedig Manship volt. A nyitó játékrészt egy singlelel kezdték a vendégek, két outtal a hármasra jutott a futó, ahonnan Alonso RBI single találatával tudtak eredményesek lenni. Válaszként két single és egy walk által kieső nélkül töltöttük fel a bázisokat, Rosario pedig két embert beküldött egy singlelel, majd egy out mellett Helton RBI singlelel volt eredményes, az őt követő Culberson singlelel pedig 4-1re módosult az eredmény. A második tetején egy séta után Hundley bombázott ki egy solo HRt a left fieldre, majd egy single után Venable triplájával egyenlített a SD, Amarista ráadásul őt is hazaküldte egy RBI singlelel, így a vendégek 5-4re máris fordítani tudtak. A következő akcióban egyedül LeMahieu jegyzett egy singlet, Gyorko hazafutásával pedig ismét betalált a SD. A mieinknél újra bases loaded alakult ki out nélkül, azonban Blackmon flyouttal kiesett, a dobó Manship ellen pedig dupla játékkal véget ért a nyomulás. A negyedik játékrész során három groundoutot szórtunk, majd Fowler walk után LeMahieu kapott double playt, később még Tulo ért el egy singlet. A soron következő dobórészben egyetlen singlet kaptunk, majd az ötödik akciót Arenado tripálájával kezdtük, egy kieső után Culberson sac flyal zárkóztunk közelebb, Blackmon single ütése után jött össze a harmadik kiejtés. Az első reliever Ottavino ellen az első singlet követően Venable singeből nőtt a különbség és csak egy újabb ütés után sikerült befejezni, mialatt mindhárom denveri ütő elbúcsúzott. A következő részt egy séta utáni DPvel biztosan lehoztuk és megint mindhárom ütőnk kiesett. A folytatásban Escalona két outig egyetlen ütést kapott, Outman hozta a harmadik kiejtést, részünkről két kieső után a pinch hitter Dickerson bevállalta karrierje első tripláját, de nem tudtuk őt hazaküldeni. A befejező játékrészt Lopez magabiztosan lehozta, sajnos nem tudtunk már változtatni, a LeMahieu-Tulo-Rosario hármas simán kiesett, maradt az 5-7es végeredmény.
- A csapatok 12-12 ütéssel végeztek, Culberson két ütésből két pontot szerzett és megduplázta eddigi pontjait, Rosario egy találat mellett ugyancsak két RBIig jutott. Manship regisztrálta a vereséget, mivel öt inning alatt nyolc ütésből összesen hat pont született ellene. Ottavino a maga két játéka során szintén kapott egy pontot, Escalona két outot, Outman egy outot postázott, Lopez egy inninget hozott le.

3. meccs, szerda: Rockies-Padres 4-2
Az előző nap kisebb sérülést szenvedő Rosario pihenőt kapott és Torrealba kezdett elkapóként, Cuddy 1B poszton tért vissza, az aktuális dobó De La Rosa volt. Az első dobórészt háromból három outtal lehoztuk, majd két out után Dickerson duplájával lendültünk akcióba, az őt követő Tulo RBI double találatával pedig megszereztük a vezetést. DLR a második játékot ugyancsak hibátlanul teljesítette, közben egyedül Blackmon járt bázison egy singlelel. Aztán a harmadik tetején a SD egy singlelel kezdett, két out mellett pedig Denorfia single ütésével egyenlítettek, de Fowler leadoff singlet követően Dickerson triplájával máris visszavettük az előnyt, ráadásul közvetlen utána Tulo is bevágott egy pontot érő singlet. Ezt követően egy dupla után Guzman RBI singlelel ismét egy pontra felkapaszkodott a Padres, miközben mindhárom denveri ütő a kiesés sorsára jutott. Az ötödik tetején DLR csak két kiejtés után engedett fel két futót, de Headleyt strikeouttal kiszórta, nálunk ismét háromból három out született. A következő felvonásban hamar beszedtünk két singlet és a futók a pontszerző bázisokon jártak, amikor kiejtettük a home platre tartó futót és kidobtuk Guzmant is a kettesen, a mieink triója ismét elhullott. DLR a hetedik részt egy single ellenében biztosan abszolválta, megint mindhárom ütőnket biztosan kiszórták. A nyolcadik dobórészben Belisle mögött három groundouttal védekeztünk, majd Fowler leadoff singlet követően Dickerson RBI doublelal voltunk eredményesek, ezt követően pedig már csak Brothers hozott háromból három kiejtést és a 4-2es győzelmet.
- Mindkét csapat 8-8 ütéssel végzett, a jó kezdés elég volt a szűk sikerhez és a párharc megnyeréséhez. Az újonc Dickerson négy beállás alatt három ütést és két futást regisztrált, egész pontosan két doublet és egy triplet ért el, melyekből két runt szorgoskodott össze. Tulowitzki ugyancsak két pontot érő ütést szerzett, melyekkel megszerzte az idei 64. és 65. RBIt. De La Rosa magabiztosan hozta a 12. győzelmét a szezonban, hét inning alatt nyolc ütésből csak két pontot szereztek ellene. Belisle a 18. holdot érte el a hibátlan nyolcadik játékkal, Brothers pedig gond nélkül abszolválta a 11. savet.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Los Angeles Dodgers 70-50 (120 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 62-57 (119 meccs)
3. Colorado Rockies 57-65 (122 meccs)
4. San Diego Padres 54-66 (120 meccs)
5. San Francisco Giants 52-67 (119 meccs)

A Dodgers a Metst, a D'backs az O'st végezte ki hazai környezetben söpréssel, mialatt a Giants az első két találkozót elvesztette odahaza a Nats ellen. A folytatásban a LAD Phillybe látogat, az ARZ Pittsburghben folytatja,a SF Miamiban lép pályára, a SD pedig a Mets láthatja vendégül.

A mieink ugyancsak útra kelnek és a következő három mérkőzésünket a Baltimore Orioles ellen vívhatjuk meg. Az AL East harmadik helyezettje ellen ebben a menetrendben fogunk pályára lépni: szombat 01:05, vasárnap 01:05, vasárnap 19:35. Remélhetőleg idegenben is folytatni tudjuk a napokban meglelt jó formánkat! GO ROCKIES!!!

MLB:

- A Rockies hat meccsen belül az ötödik győzelmét aratta, miután a Padres elleni hazai párharc legutolsó összecsapását 4-2-re megnyertük, ezzel sikerrel zártuk az aktuális series-t. Már az első játékrészben vezetést szereztünk Tulo RBI double-lal, nemsokára egyenlítettek a vendégek, de a harmadik alján Dickerson triplájával és Tulo single-jével rövidesen újabb pontokat süllyesztettünk el. A következő alkalommal egy ponttal megint feljebb zárkózott az ellenfél, végül a nyolcadik menetben tudtuk bebiztosítani a győzelmet Dickerson pontot érő duplájával. A négy pontunkon tehát Tulo és Dickerson testvériesen megosztoztak kettő-kettő arányban, az újonc outfielder összesen három ütéssel zárta a napot: két double-t és egy triple-t jegyzett. De La Rosa hét inning alatt nyolc kapott ütés ellenére mindössze kétszer kapitulált a meccs első felében, a hajrában Belisle és Brothers abszolvált még egy-egy játékot. Egy nap szünet után péntektől Baltimore-ban léphetünk fel három mérkőzésen.

MLB:

- A Rockies négy mérkőzéses győzelmi sorozata a keddi játéknapon a Padres elleni 7-5-ös hazai vereség alkalmával megszakadt. A fordulatos ütközet első pontját a vendégek szerezték a nyitó játékrészben, ám a legelső támadásban rögvest fordítani tudtunk: Rosario 2-run single-lel volt eredményes teli pályánál, később Helton és Culberson regisztrált egy-egy sima RBI single-t. Nem tartott sokáig az öröm, a második akcióban a vendégek is négy futást vittek véghez, így 5-4 arányban fordítottak. Sőt, a harmadik tetején elért solo hazaafutással 6-4-es előnyre tettek szert, amikor az ötödik dobórészt követően lecseréltük a kezdő dobó Manship-ot. Az ötödik alsó felében Culberson sac fly-jal zárkóztatta feljebb a csapatot, később pedig a bullpen legénységének kellett volna kézben tartania az eseményeket. Mindez nem sikerült tökéletesen, kisvártatva Ottavino ellen a SD újabb pontot süllyesztett el, megint kettővel vezettek, és az utolsó három inningben már egyetlen futás sem született. Rosario és Culberson két-két pontot szereztek, előbbi bár végig játszotta a mérkőzést, sajnos kisebb térdsérülést szenvedett. Manship ellen öt játék alatt hat futás született, így már a második vereségét volt kénytelen elkönyvelni. Később Ottavino két inning alatt egy runt kapott, Escalona két, Outman egy kiejtést abszolvált, Lopez pedig egy teljes inninget teljesített pont nélkül. Véget ért a győzelmi sorozat, de az aktuális home stand utolsó felvonásán, szerda este még minden esélyünk meg lehet a sikerre, hiszen DLR lesz a kezdő dobónk.

MLB:

- A Rockies sorozatban a negyedik győzelmét aratta, ugyanis a Pirates elleni söpréssel megnyert párharcot követően most a Padres gárdáját győztük le 14-2 arányban a Coors Field-en. Végig fölényben játszottunk és a kezdetektől fogva, végig vezetve diadalmaskodtunk. Az előnyt már az első támadás során megszereztük Rosario 2-run single ütésével, aztán a második menetben LeMahieu solo HR-t jegyzett, Dickerson duplával talált be, Tulo pedig egy error kiharcolása közben küldött haza egy futót, két inning alatt 5-0-s lépéselőnybe kerültünk. Kisebb szünetet követően az ötödik menetben növeltük tovább a különbséget, ekkortájt Chacin biztonságiból, Fowler 2-run single-ből köszönt be. Kisvártatva a vendégek egy solo hazafutással szépítettek, majd a nyolcadik alján hat ponttal újra megszórtuk őket: Rosario, Culberson, Arenado, LeMahieu újra eredményesek voltak egy-egy pontot érő single találatokkal, míg Fowler két embert terelt haza egy duplával. A legvégén egy újabb solo HR-nal állította be a végeredményt a SD, de Chacin nyolc inningje alatt így is mindössze egy futás esett, a második HR-t Francis szenvedte el. Fowler volt a legeredményesebb játékosunk, összesen három ütéssel és négy pontszerzéssel zárt. Arenado öt beállás alatt négy találatot és egy RBI-t regisztrált; míg Rosario három, LeMahieu két pontot szorgoskodott össze. Jót tett most a hazatérés a csapatnak, az elmúlt négy napban négy hazai meccset nyertünk meg.