Tovább tart a Colorado Rockies sikeres augusztusi szereplése, a hét első napjaiban meglepetésre kétszer is legyőztük a rájátszásért hajtó Los Angeles Dodgerst, csak a harmadik meccset vesztettük el ellenük.






















1. meccs, hétfő: Rockies-Dodgers 10-0
Az első mérkőzésen a Pacheco-LeMahieu-Herrera-Nelson négyes alkotta az infieldet, kívül CarGo, Colvin, Brown kezdtek, az elkapó Rosario lehetett, a soros dobó pedig a bal kezes Francis volt. Az első játékrészben csak két kieső után engedtünk egy duplát, majd rögtön az első ütő Colvin hazafutásával magunkhoz ragadtuk a vezetést. A második menet alatt mindkét oldalt három-három out történt, Francis a harmadikban csak egy sétát engedett, a futó egészen a hármasig eljutott, annál tovább nem engedtük. A mieink akciója Herrera single ütésével indult, két forceout után még Pacheco sétált, de CarGo ellen befejeződött a nyomulás. A következő dobójátékot újra hibátlanul teljesítettük, majd két out után Nelson tripláját követően LeMahieu RBI singlelel találtunk be. Az ötödik részben egy singlet és egy doublet kaptunk, a pontszerző helyeken jártak a futók, két strikeouttal sikerült hárítani, majd csak két sétára voltunk képesek. A hatodik inning alatt az első csere dobó Roenicke ellen egyetlen walk született, majd Nelson nyitott egy singlelel és a pinch hitter Rutledge single találatával újabb pontot szereztünk és már 3-0 volt az állás a javunkra. A hetedik játék eseménytelenül alakult, Brothers lehozta a három outot és mi se jártunk bázison. Ezt követően beszedtünk egy triplet, Brothers hit-by-pitchet vétett, a szélső bázisokon jártak az emberek egy kieső mellett, amikor Belisle mögött egy Nelson-LeMahieu-Pacheco double play által sikerült befejeznünk az inninget. Újra támadásba lendültünk Nelson double ütésével és LeMahieu második RBI singlelel lecsaptunk, majd Colvin mindkét társát beküldte egy triplával, ráadásul Pacheco is bevágott egy RBI doublet, CarGo ellen egy SOval befejezték volna a játékot, de az utolsó labda wild pitch lett és Pacheco hazaért, az ütő pedig az egyesre jutott, ekkor Rosario pörkölt ki egy 2run HRt végezetül. A legutolsó jelenést Belisle egy séta ellenére könnyedén lehozta, így maradt a 10-0s eredmény.
- Végig vezettünk és a hajrában kiütésessé növeltük a különbséget, a vendégek mindössze négy ütést hoztak az egész meccs alatt. Colvin hatalmasat játszott, két ütésből három pontot rittyentett és 15 HR mellett 55 pontos az évben. LeMahieu két RBI single ütéssel jeleskedett, Herrera és Nelson mindketten három-három találatot értek el pontszerzés nélkül. Rosario már a 21. hazafutást szerezte az évben. Francis ellen csak három ütés született az első öt játékban, az ötödik győzelmét hozta 2012ben. Valamennyi reliever hibátlan volt, Roenicke, Brothers, Belisle se kapott pontot.

2. meccs, kedd: Rockies-Dodgers 8-4
Másnap két változás volt a kezdőben, CarGo helyett Blackmon játszott az outfielden, a shortstop posztot pedig Rutledge töltötte be és Herrera pihent, közben a soros dobó Chatwood lehetett. Az első beállásban egy strikeout közben az egyesre jutott az ütő, majd történt egy séta, de a LeMahieu-Rutledge lineout double playel sikerült hárítani. Támadásban Rutledge triplájával indítottunk, Pacheco RBI doublelal szereztünk vezetést, őt követően még további ütésesk estek és Rosario volt eredményes egy singlelel, a kettesre kerülő futót Brown küldte be egy újabb single által, majd LeMahieu duplájával 4-0ra húztunk el. Ezt követően két ütéssel a szélső bázisokra kerültek a futók és A. Ellis sac flyal szépített, a második akciónk eredménytelen volt. A harmadik részt biztosan lehoztuk, Rosario hazafutással növeltük az előnyt, aztán még Brown hintett egy doublet. A folytatásban Chatwood kieső nélkül engedett teli pályát egy walk és két single révén, Kennedy ellen a LeMahieu-Rutledge-Pacheco dupla játék közben ért haza egy futó, A. Ellist szándékos sétával engedtük az egyesre és a dobó ellen lezártuk az inninget. Ezután Blackmon dupláját követően Colvin RBI singlelel volt eredményes, majd csak egy singlet kaptunk, az ötödik inningben kiesett mindhárom denveri támadó. A hatodik tetején Reynolds biztosan kiosztotta a három ellenfelét, nálunk Blackmon járt bázison, de pickoffal leszedték az egyesről. A következő dobórészt biztosan teljesítettük, aztán két ütéssel a szélső helyekre kerültünk, Rosario single megmozdulásával és Nelson kieséses játékával tovább növeltük az előnyt, már 8-2re vezettünk. A Dodgers egy doublet követően Rivera biztonságijából szépített egy kicsit, majd az utolsó eredménytelen akciónk után a befejező részben Hanley solo HRal faragták a különbséget 8-4re, ami a végeredmény lett.
- Most korán szereztünk vezetést és az előnyt magabiztosan végig vittük a meccs teljes hosszában, 14-7el volt több ütésünk. Rosarionak óriási meccse volt, az újonc catcher három ütésből három pontot szállított, köztük a 22. HRt a szezonban, mellyel beérte CarGot a házi rangsorban. Mellette Brown vállalt még három találatot és egy pontot is szerzett, de több fiatal játékos kimagasló formában ütött. Chatwood szállította a győzelmet, a szezonban ötödik alkalommal nyert a startja mögött a csapat, ezúttal öt inning alatt két futást engedett. Később Torres ellen született még két run, Reynolds viszont hibátlan volt és Betancourt is szépen tette a dolgát a finisben.





















3. meccs, szerda: Rockies-Dodgers 8-10
A legutolsó mérkőzésre Hernandez volt az elkapó, CarGo visszatért a külső mezőnybe és Pomeranz volt a soros kezdő dobó. Az újonc dobó kiválóan kezdett és az első játékrészt hiba nélkül teljesítette, közben a mieink Rutledge révén jegyeztek egy singlet. A második felvonásban megismétlődött a forgatókönyv, három LAi out után egyetlen singlet értünk el. A harmadikban viszont fordult a kocka és Pomeranzt alaposan elkapták, az első két singlet követően Pacheco hibájából ért haza egy futó, Victorino szállította a következő runt, A. Gonzalez két embert küldött be egy singlelel, majd Hanley takarította ki a bázisokat egy két pontos hazafutással és a vendégek pikk-pakk 6-0s előnybe kerültek. Válaszként Rutledge jegyezte az egyetlen egy bázist érő ütést két kiesés után, majd a leadouff double után sorban három ellenfelet ejtettünk ki. A negyedik akcióban csak egy 2out single ütésre futotta Nelsonnak, aztán Ottavino két single és egy walk után teli pályát hárított strikeouttal, majd részünkről újra egyetlen ütés esett. A hatodik játékrész során mind a három ellenfelet visszatartottuk, utána CarGo járt bázison egy singlet követően, de az első kanyarnál képtelen volt tovább haladni. Ezt követően újra magabiztosan háromból három kiejtéssel tevékenykedtünk, utána Blackmon lendült akcióba egy singlelel, a PH Fowler sétát tett hozzá, Colvin RBI singleből végre szépítettünk, de Rutledge dupla játék áldozata lett. Harris vesztére két walk és egy single révén a Dodgers feltöltötte a bázisokat, ekkor A. Ellis grand slam hazafutással mindent eldöntött, 10-1. Aztán Pacheco és Hernandez ütéseivel az egyes és a hármas területet vettük birtokba, Nelson RBI singleből betaláltunk, őt követően LeMahieu helyezett el egy pontot érő singlet, Brown sétájával bases loaded alakult ki, Fowler küldött be egy futót és maradt a teli pálya, Colvin hit-by-pitchből szereztük a következő pontot, a Rutledge elleni forceout közben született újabb run, végezetül még CarGo jegyzett egy RBI singlet és ezalatt egy error által még egy ember beért, mellyel 10-8ra jöttünk vissza. A legutolsó játékban a LAD egy singlet szerzett Belisle ellen, nálunk Nelson talált egy singlet, de LeMahieu ellen dupla játékkal zárult a mérkőzés, 10-8ra vesztettünk.
- Korán nagy hátrányt szedtünk össze és sajnos a végén a 7 pontos nyolcadik inning csak arra volt jó, hogy a sima vereséget elkerüljük és még szorossá tegyük a meccset. A 15 Rockies hitből Nelson 3/5el vette ki a részét és pontot is szerzett, további négy játékos két találattal zárt, közülük Colvin két RBIt postázott, Rutledge, CarGo, LeMahieu egyet-egyet. Pomeranz egy játék alatt hat pontot engedett, a másik három inningben egyetlen runt sem kapott, ennek ellenére nem úszta meg az idei nyolcadik vereséget. Ottavino három pont nélküli játékot abszolvált, az egyik különösen nehéz volt.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 73-57 (130 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 70-61 (131 meccs, 3.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 64-67 (131 meccs, 9.5 GB)
4. San Diego Padres 61-71 (132 meccs, 13.0 GB)
5. Colorado Rockies 53-76 (129 meccs, 19.5 GB)

Végre elkezdtünk egyre többször nyerni, de akkora a hátrányunk mindenkitől, hogy nem nagyon kerülhetünk már el a divízió utolsó helyéről, hiszen a Padres is megnyerte a legutóbbi seriest a Braves ellen. A Dodgers denveri zakói alatt a SF két houstoni sikerrel stabilizálta az első helyet és még egy meccs hátra van, viszont a D'backs hazai pályán kapott söprést a Redstől. A hétvégén a Giants a Cubshoz utazik, a csoporton belül LAD-ARZ és COL-SD rangadókat rendeznek.

A mieink következő ellenfele tehát a San Diego Padres lesz, akik a legközelebb vannak hozzánk, de ha még tényleg utol akarjuk érni őket, akkor most sweepre lenne szükség, különben megbarátkozhatunk a divízió ötödik helyével. Mindkét csapat szerényen áll, ugyanakkor mindkettő jó formában van mostanában, így izgalmas mérkőzésekre van kilátás. A párharc meccseit a következő időpontokban játsszák le: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. GO ROCKIES!!!

Nyakunkon az idei egyetemi futballbajnokság rajtja, ennek alkalmából már a szezonfelvezető sorozatunk harmadik epizódjával jelentkezünk, amely a kimondottan izgalmas offszezonon túllévő Colorado State Rams csapatáról szól.






















A Fort collins-i egyesület négy éve nem járt Bowl-mérkőzésen, tehát a 2011-es szezon végén sem tudtunk továbbjutni, mert az ígéretes rajtot követően az idény utolsó nyolc mérkőzését kivétel nélkül mind elvesztettük. A szezon végeztével 3-9-es mutatót jegyeztünk, a konferencián belül egyetlen győzelmet értünk el, és mindössze a hatodik helyen zártunk a Mountain West-ben a két pofozógépet megelőzve. Több se kellett az vezérkarnak, és az egyetem atlétikai igazgatói székében nemrégiben helyet foglaló Jack Graham a tavalyi futballszezon végén megköszönte Fairchild mester munkáját, e húzással megkezdte azt a projektet, melynek végén - saját elmondása szerint - pár éven belül újra top25-ös csapata lesz a CSU-nak.

Tavaly decemberben már be is mutatták az utódot az országos bajnok Alabama Crimson Tide offensive coordinatora, Jim McElwain személyében, akinek vezérletével remélhetőleg új időszámítás kezdődik az elmúlt években csak vegetáló programnál. A frissen kinevezett HC mellé új irányító is dukál, a 2012-es szezontól a sophomore évébe lépő Garrett Grayson kaphatja a legnagyobb szerepet QB poszton, miután újoncként ígéretesen működött a november óta jobbára csak sérüléssel bajlódó Pete Thomas beugrójaként, aki később a NC State-hez transzferált, végképp megnyitva az utat a fiatal irányító előtt. Grayson-nak a célzásban még van hová fejlődnie, de mindenképpen komoly potenciál rejtőzik benne, melyet remélhetőleg egy McElwain-hez hasonló szakember ki tud hozni belőle. Kedvelt célpont lehet számára évfolyamtársa, a korábbi középiskolai irányító, Lee Clubb, aki freshman-ként hasonlóan szépen bontogatta szárnyait. Ugyancsak támogatás lehet a fiatal irányítónak két régi motoros célpont, a junior TE Crockett Gillmore és a senior WR Lou Greenwood, mindketten évek óta megbízható húzóemberei az offense-nek. A backfield első számú embere egyértelműen Chris Nwoke lesz, a harmadik szezonjára készülő running back egy évvel ezelőtt meccsenkénti átlagban 94.2 yardot tepert és a Rams 17 futott TD-jének több mint a felét ő jegyezte. Az OL tavaly sikeresen támogatta a futójátékot, a passzokat már kevésbé, rengeteg sack-et szenvedtünk el, a konferencia legjobb centerei közé tartozó Weston Richburg is első sorban a földön való játékot képes elősegíteni, de bízunk benne, hogy a falba érkező fiatal erősítések hatékonyak lesznek az előttünk álló szezonban.

A védelem már tavaly is sebezhető volt a szezon jelentős részében, és nyilván nem segítette elő az egység boldogulását az az incidens, amely során három kezdő védőjátékos verekedésbe keveredett egyéb CSU-hallgatókkal, ráadásul a rendőrség különféle kábítószereket talált a lakásukon, így azonnal elbocsátották őket az egyetemről. A DL a kimagaslóan tehetséges Nordly Capi-val és Colton Paulhus-szal lett szegényebb, a harmadik kitiltott pedig a linebacker Mike Orakpo volt, ezzel párhuzamosan a DE C.J. James transzfer által távozott - egyik pillanatról a másikra négy játékost vesztettünk el. A távozók helyét leginkább a DT-ből szélre irányított sophomore John Froland-nek, illetve a végzős szezonja előtt álló Zach Tiedgen-nek kéne befoltoznia. Az biztos, hogy hatalmas űr tátong a DL-ben, amelyeket szép lassan már a recruit-okon elkezdtünk pótolgatni. A LB-sorban kisebb a gond, visszatér Shaquil Barrett és James Skelton, akik 2011-ben a házi tackle lista első és második helyén végeztek, a hasonlóan aktív szerepvállalás idén is nélkülözhetetlen lesz tőlük, Orakpo búcsújával előbbinek a sor vezérévé kell előrelépnie. A secondary-ben leginkább a rendkívül tapasztalt Momo Thomas-ra számíthatunk, az ötödik évére visszatérő cornerback 32 kezdő mérkőzést tudott eddig a háta mögött, tavaly ő volt az egyetlen játékosunk egynél több interception-nel. A safety-párost legtöbb esetben Shaq Bell és Austin Gray alkothatja, akik tavaly már bizonyítottak, míg a sok fiatal CB közül Trent Matthews teljesített a legjobban a tavaszi gyakorlásokon, az ő feltűnését kíváncsian várhatjuk, valószínűleg hamar a kezdőben fogja találni magát.

A felkészülésre cseppet sem ideálisnak tekinthető nyári szünetet követően nincs könnyű helyzetben Coach McElwain, akinek a kissé szertelen csoportból kéne eredményes, küzdeni képes csapatot kovácsolnia belátható időn belül. A CSU-nak vannak ígéretes csapatrészei tehetségekkel, de hiányosságok is bőven akadnak, remélhetőleg az új edző képes lesz kezelni a problémákat, és a tavalyinál kevesebb balszerencsés sérülés fogja sújtani az együttest, akkor talán képesek lehetünk megvalósítani a céljainkat. Bizonyára a 2012-es egy átmeneti év lesz a Rams számára, nem lehet azonnal túl sokat várni, pusztán egy jövőbeli sikeres csapat alapjait szeretnénk megteremteni. Az előttünk álló menetrend nem tűnik különösen egyszerűnek, talán a tavalyihoz hasonló összeomlást el tudjuk kerülni azzal, hogy az MWC két leggyengébb csapatával csak novemberben fogunk találkozni, ráadásul hazai pályán, akik ellen változatlanul kötelező a győzelem, szemben a többi vetélytárssal. Ettől függetlenül a tavalyi 3-9-hez képest mindenképpen javulást remélünk, s adott esetben talán újra a Bowl-képes mérleg elérése is aktuális lehet, de a jelenlegi nehéz időszakban mindez biztosan a bravúr kategóriába tartozna.

A Rams 2012-es teljes menetrendje:

Szeptember 1., szombat, 22:00 Colorado Buffaloes - Colorado State Rams (Denver, Sports Authority Field at Mile High Stadium)
Szeptember 9., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - North Dakota State Bison
Szeptember 16., vasárnap, 02:00 San Jose State Spartans - Colorado State Rams
Szeptember 23., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - Utah State Aggies
Szeptember 29., szmobat, 20:00 Air Force Falcons - Colorado State Rams*
Október 7., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - Fresno State Bulldogs*
Október 14., vasárnap, 01:00 San Diego State Aztecs - Colorado State Rams*
Október 28., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - Hawaii Warriors*
November 3., szombat, 22:30 Wyoming Cowboys - Colorado State Rams*
November 11., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - UNLV Rebels*
November 17., szombat, 21:30 Boise State Broncos - Colorado State Rams*
November 25., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - New Mexico Lobos*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Még bő egy héten keresztül szavazhattok az idei Goldenblog választás jelöltjeire, s reményeink szerint minél több voksot sikerül elhelyeznetek a Denver Sports Blog neve mellett. A verseny megkezdése után már jelentkeztünk egy felhívással, hogy miért számítunk idén is az olvasók támogatására, most következő írásunkban pedig a blog szerkesztői igyekeznek voksolásra buzdítani az érdeklődőket saját benyomásaik alapján.























Zephyr írása:

Azt gondolom, hogy a DSB nem csak a denveri fanatikusok igényeit elégíti ki, de rendkívül hasznos és érdekes oldal lehet más városok és csapatok szurkolóinak is. A blogon csaknem minden coloradói és denveri profi, illetve egyetemi sporttal kapcsolatos eseményről részletes beszámoló olvasható folyamatosan. A meccsek összefoglalóin és az elemzéseken kívül rendszeres helyzetjelentések és egyéb érdekes írások színesítik a blog egyébként sem csekély repertoárját. Én elsősorban a Nuggets-szal foglalkozom, ha denveri sportról van szó. Be kell vallanom, hogy más major ligákban további városok csapataiért szorítok elsősorban (Buffalo, Tampa, Indianapolis), de a második helyen rögtön a denveri csapatok következnek, ami nagyrészt a blognak köszönhető. A remek cikkek és elemzések közelebb hozták hozzám a Nuggetsen kívül a például Avalanche-t és a Broncos-t is, leginkább ezért szeretem ezt a blogot és szavazok rá az idei goldenblogon is. Tegyetek így ti is!

Black_Adder írása:

Nem igazán szeretek kampány cikket írni, szerintem jó bornak nem kell cégér. Aki olvas minket és elégedett írásainkkal, azt úgy se ez a cikk győzné meg arról, hogy szavazzon, vagy hogy ránk szavazzon. Ugyanakkor a blog megérdemel annyit, hogy pár mondatot írjunk róla. Én Broncos témában írok cikkeket, s az vele a célom, hogy lelkes amatőrként közelebb hozzam vele a sportot azokhoz, akik még csak ismerkednek ezzel a műfajjal, vagy fent tartsam azok érdeklődését, akik már követik a csapathoz kapcsolódó eseményeket. Olvasóként pedig hasonlót kaptam a többi témában, olyan sportokat ismertem meg, amiket korábban sosem néztem, s rendszeres átfogó képet kapok sorsuk aktuális alakulásáról. Én úgy gondolom, hogy mindenki tudásához mérten a lehető legmagasabb színvonalú írásokkal próbálja megajándékozni olvasóinkat, akik lehet hogy kevesebben vannak, mint egy-két divatsport vagy divatcsapat blogján, viszont számunkra sokkal többet érnek náluk. Ezért egyrészt köszönjük, hogy minket olvastok, másrészt ha ez a viszony kölcsönös, akkor arra szeretnénk kérni benneteket, hogy ezt valóban fejezzétek ki szavazataitokkal is. Szavazzatok a Denver Sports Blogra!

TomiTanguay írása:

Már három éve áll a denveri szurkolók szolgálatában a Denver Sports Blog és szerintem mindig a legjobb tudásunkkal készítettük az írásainkat éjt nappallá téve. A magam részéről lelkes amatőrként csatlakoztam a "stábhoz" 2009ben és azóta tökéletes expertnek érzem magam minden csapatunkkal, hála a többi kolléga szakértő írásainak. Holott előtte max az Avst és a Roxt követtem figyelemmel, de most már nem tudnék lemondani egyik csapatunkról se. Nagy dolog, hogy ennyi ideje működünk és annak ellenére, hogy sokszor a szeretett csapatok kudarcáról kell beszámolnunk, tesszük a dolgunkat rendületlenül. Nem akarom magunkat fényezni, mert nem az elismerés miatt csináljuk, hanem szinte már kötelességből a coloradoi szurkolók tájékoztatása érdekében, de azt hiszem, hogy legalább ilyenkor a Goldenblog választásnál ünnepelhetjük egy kicsit magunkat. Megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, mennyire sokra tartom a szerkesztőtársak munkáját, hogy mennyire naprakész szakértő elemzésekkel és összefoglalókkal tudnak jelentkezni, minden elismerésem. Az olvasókat pedig ezúton szeretném megkérni, hogy a sok-sok cikkért és tájékoztatásért cserébe, egy évben egyszer egy apró gesztust várnánk tőletek a szavazatotok formájában, ha elégedettek vagytok velünk. Köszönjük!

Foresz írása:

Szerintem nagyon jó ötlet egy ilyen nagy sportváros, mint Denver, csapatainak önálló blogon történő bemutatása, illetve folyamatos figyelemmel követése. Sajnos, nem mondhatjuk feltétlenül gyakorinak az ilyesféle próbálkozásokat hazánkban, pedig talán több város kapcsán is elkéne az ilyen kezdeményezés. A szurkolók és a szerkesztők (akik természetesen szintén szurkolók) saját véleményüket is leírhatják egy olyan oldalon, ahol már-már családias és baráti a hangulat egymás közt. Egyébként is, valahová tartozni mindig jó érzés. Szerencsésnek érzem magam abban, hogy én is részt vehetek ebben a projektben, ami inkább egy remek időtöltés számomra és nem a szó szoros értelmében vett munka. Amennyiben elégedettek vagytok írásainkkal, és gyakran olvassátok a blogot, akkor nyugodtan szavazzatok ránk!

Tóth Milán írása:

Üdv minden olvasónak! Nem is tudom, talán mostanában volt nagyjából egy éve, hogy elkezdtem írogatni én is a Denver Sports Blogon. Kezdetben az MLS-ben szereplő Colorado Rapids volt az én "feladatköröm", de a holtidényben az egyetemi kosárlabdázókról is írtam, legalábbis próbáltam segíteni Filip munkáját. Sok olyan szurkolói oldal van Magyarországon, mely a legfelkapottabb csapatokkal, játékosokkal foglalkozik, azonban olyanról korábban soha nem hallottam, hogy egy blog egy amerikai állam/város sporteseményeiről írjon magyarul, főleg nem egy nem topcsapatokat foglalkoztató régióról. Ráadásul nem arról van szó, hogy pár mondatban, hanem igen komoly elemzések születnek például a baseball, a jégkorong, a futball, a kosárlabda és a lacrosse csapatról, az egyetemi viadalokról nem is beszélve. Én is már egyre jobban megismerem a Rapids gárdáját, a játékosokat, és ha nem is nézem élőben a meccseket, másnap reggel mindig az az első, hogy megnézem, mit játszott a csapat. Megfertőzött teljesen. Ha titeket is legalább ennyire, akkor nyomjatok egy voksot a DSB-re!

Szavazni szeptember 6-án, csütörtökön éjfélig lehet a Goldenblog oldalán kategóriánként egy-egy blogra.

Nem tudta folytatni az eredményes szereplést a hétvégén a Colorado Rockies csapata, mivel a Chicago Cubs elleni idegenbeli széria alatt a három meccsen kétszer is vereséget szenvedtünk.
























1. meccs, péntek: Cubs-Rockies 5-3
A chicagoi párharc első meccsének a Pacheco-LeMahieu-Herrera-Nelson belső négyessel vágtunk neki, az outfielden CarGo, Colvin, Blackmon kezdtek, az elkapó Hernandez volt, az első dobó pedig Pomeranz lehetett. Az első támadás során Herrera egy errornak köszönhetően lépett bázisra, Pacheco singlet jegyzett, majd amikor a hármason járt az első futó, akkor wild pitchből szereztünk pontot, később még egy séta történt, de további futások nem születtek. Ezalatt Pomeranz meggyőzően hozta a háromból három outot, majd a másodikban az első ember Nelson küldött ki egy solo HRt és további két pályára kerülés után Pacheco ellen ért véget az akció. Pomeranz újabb játékot teljesített egy séta utáni double play segítségével, majd a harmadik tetején CarGo süllyesztett el egy hazafutást, melyet három out követett. Már 3-0ra vezettünk és a harmadik dobórészben se hibáztunk, majd LeMahieu a single ütése után rablás közben kiesett, de a következő alkalommal is elbúcsúztattuk a hazai hármast. Az ötödik részben nem kerültünk bázisra, ezzel szemben Pomeranz cseppet megtört, először Soriano lőtt solo HRt neki, majd egy kieső után Castillo bombázott a lelátóra, 3-2re felzárkóztak a hazaiak. A következő akcióban nem veszélyeztettünk és Roenicke biztosan dolgozott egy walk ellenére. A hetedik felső részében egy single után zsinórban hárman kiestünk, a Cubs bázison se járt. Ezt követően megint eredménytelenek voltunk, viszont Belisle ellen rögtön az első játékos Jackson egyenlített egy hazafutással, egy double után Mather RBI singlelel fordított a Cubs és még egy futó felkerült, ráadásul sajnos Reynolds se tudott hárítani és a saját throwing errorból újabb futó ért haza. Végül Blackmon flyout dupla játékával fejeztük be a játékrészt, de 5-3ra vezetett a Cubs és meg is nyerték a meccset ilyen arányban, mert a legutolsó próbálkozásban csak Nelson ért el egy ütést, a többiek kiestek.
- 3-0ról 3-5re kikaptunk, a csapat hét ütése közül LeMahieu hármat regisztrált anélkül, hogy egyetlen pontot szerzett volna. Gonzalez a 21., Nelson a hatodik hazafutását szórta a szezonban. Pomeranz nagyszerűen kezdte a meccset, négy hibátlan játék után azonban az ötödikben két HRt beszedett, csak ezt a két ütést kapta a meccsen. Roenicke a tőle megszokott magabiztossággal két inninget hozott egyetlen séta ellenében, viszont Belisle ötödik alkalommal regisztrált vereséget, három futást kapott.
























2. meccs, szombat: Cubs-Rockies 3-4
A másnap délutáni meccsre a LF Brown és a C Rosario voltak új emberek a kezdőben, miközben a soros dobó a jó formában lévő White lehetett. Az elsőben Pacheco és Rosario vállalt egy-egy single ütést, de a pontszerző bázisoknál tovább nem jutottak, közben a Cubs is egyetlen találatot jegyzett. A másodikban egyedül Colvin járt fent egy sétával, a hazaiaknál egy double született, majd a következő részben mindkét csapatnál három-három sima kiejtés történt. Ezt követően Nelson ért el egy singlet két kieső után, majd a negyedik inningben a házigazdák lecsaptak Whitera és rögtön az első két ütő singlet szállított, Nelson hibájából megszületett az első run, plusz még Jackson küldött ki egy 2run HRt, amivel 3-0ra elhúztak. Az ötödik tetején igyekeztünk válaszolni és Herrera single után a csere ütő Rutledge volt eredményes egy 2run HRal, majd egy séta után Pacheco dupla játékot szenvedett el. A következő két dobójátékot Torres három-három kieséssel nagyon imponálóan lehozta, köztük a hatodik inningben Brown solo hazafutásával kiegyenlítettünk 3-3ra. A hetedik játékrész alatt megint két singlet jegyeztünk és CarGo forceout játékával átvettük a vezetést. Torres 2in-1outnál távozott a hetedik alján, Brothers pedig egy strikeout & caught stealing play jóvoltából jött ki a bajból. A következő akcióban simán kiesett a denveri trió, közben Brothers és Harris együttes erővel hozták össze a három outot, de ezután is búcsúzott a hármasunk. Maradt az egy pont küönbség és szerencsére Betancourt gond nélkül befejezte a meccset, 4-3ra győztünk.
- A második meccsen mi érvényesültünk 0-3as hátrányból és 8-6os ütési arány mellett begyűjtöttük a győzelmet. Brown napi egyetlen ütése az első hazafutása volt az MLBben, egyben a negyedik pontot szerezte. Rutledge a hetedik HRt lőtte és már 25 pontos a csonka újonc szezonjában, mostanában PHként is megállja a helyét. White az első négy játékot öt ütéssel és három futással tudta le, mindhárom pontot ugyanabban az inningben kapta. Torres hozta a győzelmet, miután 2.1 játékot teljesített egyetlen ütés mellett. Brothers is lehozott 1.1 IPt, Betancourt már a 26 savet szerezte.

3. meccs, vasárnap: Cubs-Rockies 5-0
A series utolsó mérkőzése több mint két órával később kezdődött egy esőszünet miatt, az infield maradt a megszokott összeállításban, kívülre visszatért Blackmon, míg a soros dobó Chacin lehetett. A hosszú közjáték után eredménytelen első támadással kezdtünk, a hazaiak egyetlen singlet hoztak három out közt, melyek mindegyikét Blackmon elkapásai jelentették. Ezt követően Rosario ütött egy singlet, de egy lineout double playel kiesett Colvinnel együtt, majd jöttek az első megpróbáltatások Chacin ellen, két futót pályára engedtünk egyetlen kiesővel és egy forceout play közben Castro beért a pontszerző területre, így a Cubs megszerezte a vezetést. A harmadik játékban megint kiestünk hárman és a hazaiak is csak egy singlet hoztak, majd a negyedikben mindkét oldalon egy-egy ütés esett. Ezt követően két kieső után Nelson sétált, majd a kezdő dobó egy single és egy walk ellenére abszolválta az ötödik dobórészt. Aztán újra csak egy sétát szedtünk össze LeMahieu jóvoltából, majd Ottavino hagyott egy leadoff walkot, két groundouttal a hármasra került a futó, ahonnan Barney RBI singlelel volt eredményes a második hazai pontért. A hetedik akcióban jutottunk a legmesszebb, két kieső után Colvin pakolt be egy duplát, Nelson sétált, de Herrera ellen sajnos összehozták a harmadik outot. A Cubs kiharcolt egy singlet és egy kieső után a hármason tartott a futó, amikor Rizzot direkt sétáltattuk, Soriano ellen pedig egy Nelson-LeMahieu-Pacheco dupla játékkal zártuk le az inninget. Támadásban LeMahieu kapart össze egy 2out doublet, de a másik három játékos kiesett, majd Reynolds két embert pályára engedett egyetlen kiesővel, később Harris ellen bases loaded alakult ki és ellene sorban születtek a pontok, Mather sac flyból volt eredményes, Jackson egy wild pitchből futott haza és DeJesus is bevágott egy singlet. A végeredmény 5-0 lett, az eső miatt nem mentünk tovább a kilencedik inningre.
- A Cubs végig vezetett és simán győztek, de csak a hajrában biztosították be a sikert. Nem volt esély felzárkózni, mindössze négy ütésre voltunk képesek a nyolc inning alatt, a kilenc kapott találat mellett pedig két errort is vétettünk. Chacin kapta a vereséget, mert az első játékban beszedett egy runt. Ottavino is kapott pontot, a végén Reynolds kétszer, Harris egyszer kapitulált, csúnyán fejeződött be a párharc.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 71-57 (128 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 69-59 (128 meccs, 2.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 64-64 (128 meccs, 7.0 GB)
4. San Diego Padres 59-70 (129 meccs, 12.5 GB)
5. Colorado Rockies 51-75 (126 meccs, 19.0 GB)

Egyre élesebb a harc az első helyért a SF és a LAD között, a Giants a hétvégén 2-1re vesztett a Braves ellen, a Dodgers ilyen arányban volt jobb a Marlinsnál. A divízión belüli rangadón meglepetésre a Padres idegenben hajtott végre sweepet a D'backs ellen, így a 3-4. helyért is nyílt még a csata. A következő napokban a Giants Houstonban folytatja, az Arizona a Cincy ellen, a SD pedig az Atlanta ellen fog játszani.

Eközben a Coors Fielden a mieink ellenfele a Los Angeles Dodgers lesz, akik az elmúlt napokban A-Gone megszerzésével erősödtek és egészen brutális lineupot hoztak össze, de idő míg összeérik a csapat, így egy-két meccset akár nyerhetünk is ellenük. A seriest a szokásos hazai időpontokban bonyolítják le: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Reméljük legalább a söprést megússzuk. GO ROCKIES!!!

Augusztus 9-én Chicago-ban kezdte meg a 2012-es NFL-idény előszezonját a Denver Broncos a Chicago Bears vendégeként a Soldier Field-en. A meccs végül villámlás miatt csak fél óra csúszással kezdődött el, de szerencsére közben már nem volt gond az időjárással, viszont mivel korábban esett is egy adag eső, így a pálya talaja nem volt tökéletesnek nevezhető.




















Mivel a preseason meccsekre a teljes 90 fős keret nevezhető, ezért hivatalos inaktív listát se szoktak kiadni a csapatok, de azt tudni lehetett, hogy kik nem fognak a denveri oldalon pályára lépni sérülés miatt, ez a névsor pedig a következő volt: Justin Bannan DE, Keith Brooking LB, Quinton Carter S, Tyler Grisham WR, Chris Kuper G, Jim Leonhard S, Greg Orton WR. Bannan helyett Mitch Unrein, Kuper helyett Manny Ramirez, Carter helyett pedig Mike Adams került a kezdőbe illetve a pályára.

Nagyon várták a Broncos szurkolói ezt a találkozót, mivel most lépett először denveri mezben pályára Peyton Manning, igaz azt már korábban tudni lehetett, hogy csak egy drive-ot lesz a pályán, ahogy az sok csapatnál szokás ilyenkor az előszezonban. A hazai oldalon még ennél is jobban óvták az ex-Bronco QB Jay Cutler-t, mivel ő pályára se lépett korábbi csapata ellen.

Mivel az előszezon meccsek főleg arra hivatottak, hogy a korábban/később kevesebb szerephez jutók szerepeljenek és ezért a meccs színvonala is sokszor hagy maga után kívánnivalót, így ez az összefoglaló és a későbbiek se lesznek annyira részletesek, mint amennyire az alapszakasz illetve a rájátszás találkozók esetén tapasztalhattátok. Igyekszem a leendő kezdők megmozdulásait komolyabban leírni, mikor ők már nem lépnek pályára, akkor csak a fontosabb play-eket ill. az eredmény alakulását követem majd nyomon.

A meccs kezdése előtt a feldobáshoz előszezonban, mielőtt a játékosok megválasztják a kapitányokat, John Fox HC választja ki a denveri oldalon a résztvevőket, ezúttal ez a megtiszteltetés Champ Bailey-t, Ryan Clady-t, Elvis Dumervil-t, Britton Colquitt-et, Peyton Manning-et és Caleb Hanie-t érte.

Egy dolog azonban nem fog elmaradni ezúttal se és ez a kezdőcsapatok leírása mindkét oldalon, kezdve ezúttal a támadókkal, mivel a Broncos nyerte a feldobást, így PM-ék támadhattak először az alábbi felállásban:

QB: Peyton Manning
RB: Willis McGahee
WR: Eric Decker, Demaryius „Bay-Bay” Thomas
TE: Joel Dreesen, Jacob Tamme
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Manny Ramirez
RT: Orlandon Franklin

A tavalyi szabályváltozások óta kevés kickoff return-t láthattak a nézők, de a 2012-es preseason-t mégis egy ilyen play nyitotta a Soldier Field-en, Willis kapta el Robbie Gould rúgása után a labdát a 7 yard-on és a 38-ig hordta vissza, kiváló helyről indulhatott tehát Manning és alakulata az első támadásra. PM egyből a korábbi Colts-os célpontját, Tamme-t kereste, a passz pontos volt, de egy hazai védő szépen leütötte a TE elől a labdát. 2&10 jött, McGahee kapta a labdát, csinált előtte egy lyukat az OL, ő meg is találta és 11 yard-ot szerzett, ami 1st down-t ért. Újra Tamme felé szállt a labda 1&10-nél, ezúttal a dobásba belenyúlt egy védő és felütötte, de Tamme-nak így is sikerült elkapnia a labdát, így Manning első hivatalos passza egy 12 yard-os, kissé szerencsés átadás lett. A második jó passz egy 3 yard-os McGahee futás után jött, ez már sokkal szebb volt, Decker-t találta meg az oldalvonal mellett, miközben a fal nagyon szépen megvédte. 10 yard-os volt a passz, így újra 1&10 jött, aminél McGahee nem tudott yard-okat szerezni, de úgy tűnt pár pillanatig, hogy ez nem lesz gond, mivel Bay-Bay csinált egy 11 yard-os elkapást, de bírók Clady-nél holding-ot láttak, így 1&10 helyett 2&20 jött. Bejött a backup RB Ball és kapott egy rövid passzot, ami után 3&17 következett. Újra szépen dolgozott a fal, volt ideje PM-nek, Decker szabadra tudta játszani magát és szállt is felé a passz, ami 19 yard-ot és egy új 1st down-t ért. A 14-ről először McGahee futott 2 yard-ot, majd Bay-Bay felé szállt egy passz az endzone végébe, de kicsit hosszú lett, így 3&8 jött. Stokley  volt a célpont, kicsit mögé szállt a passz, de esélye volt megfogni, viszont kipattant a labda a kezei közül és a Broncos pechére pont Major Wright kezébe esett, így PM első drive-ja nem épp a legjobban sikerült denveri színekben.




















Jöhetett a tavaly még a csoport-rivális Oakland Raiders-nél játszó Jason Campbell vezette Bears támadósor a Broncos elsőszámú védelme ellen a saját 4 yard-os vonaláról. A Jack Del Rio defensive coordinator által vezényelt defense így állt fel:

DE: Elvis „Doom” Dumervil, Jason Hunter
DT: Ty Warren, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Joe Mays
CB: Champ Bailey, Tracy Porter
S: Rahim Moore, Mike Adams

Egy másik ex-Raider, a RB Michael Bush nyitotta a hazaiak támadását, de futása csak 1 yard-os lett, jött a 2&9. Az idén nyáron a Miami Dolphins-tól Chicago-ba vándorolt Brandon Marshall is bemutatkozott új csapata szurkolóinak, igaz mi már jóval régebben ismerjük a balhés WR-t, első Bears-es elkapása 4 yard-os lett, de ez végül kevésbé számított, mivel Doom fejbevágta Campbell-t, amiért 15 yard büntetés járt. A 24-ről folytatódott a támadás, Campbell kifutott a zsebből és futott 3 yard-ot mikor nem talált célpontot, de mivel Doom korán indult, ezért a 29-ről jött egy 1&5. Passzolni próbált Campbell, de a nagy nyomástól rövid lett az átadás, 2&5-nél pedig Bush futott bele Porter szép szerelésébe, így csak 1 yard-ot tudott szerezni. 3&4-nél is ő futott volna egy hátrapassz után, de nem tudta megfogni a labdát, így az a földre esett és Von fel tudta kapni és meg tudott vele iramodni előtte, de az utolsó pillanatba felbuktatták, de így is a 6 yard-ig jutott a labdával.

PM helyett az ex-Bear Hanie lépett pályára a szurkolók nemtetszése mellett. Lecserélődött pár ember a falban is és ez egyből meg is látszott, hamar átjutottak a védők és -4 yard-on fogták meg Ball futását. Két sikertelen Hanie passzkísérlet után érkezett a szezonban először FG-t rúgni Matt Prater és magabiztosan bevágta a labdát a póznák közé -> 3-0.

A Bears-nél maradt Campbell a pályán, de előtte és mellette lecserélődött pár ember, nem is lett sikeres a drive-juk, két 0 yard-os futás után a Broncos 2. körös pick-je Derrick Wolfe megszerezte karrierje első sack-jét, kierőszakolva egy 3&out-ot. Az oldalvonalon túl szálló punt után bejött Knowshon Moreno futni, kétszer próbálkozott is, a másodiknál holding miatt repült a zászló, de egy rövid passzal és egy Hanie meneküléssel 2&15 után 1&10 jött. Volt még vissza 2:37 a negyedből, sikerült még egy 19 yard-os passzot dobnia Caleb-nek, de végül pont a negyed végére egy sack miatt megfeneklett a támadás, az első negyedet Britton Colquitt első 2012-es punt-ja zárta, az első negyed után az eredmény tehát: 3-0.

Campbell három rövid passzal kezdte a negyedet, de mivel 1&15-ről indultak egy false start miatt, így újra 3&out-ra volt csak elég a próbálkozás, az így következő punt-nál pedig egy év kihagyás után újra pályára lépett a Broncos-nál Syd’Quan Thompson és ha már ott volt csinált egy szép 16 yard-os return-t. Moreno futásai után egy rövid Hanie-Andre Caldwell összjáték elég volt egy 1st down-hoz, de mivel később jött egy újabb holding (sorozatban a második az OG Adam Grant-től), így megfeneklett a támadás és hamarosan punt jött újra.

QB-t cserélt a Bears is, bejött Josh McCown, ám mivel egy falembere korán indult, ezért egyből gödörben találta magát és nem is tudta onnan kivezetni a támadókat, a támadást végül 3&11-nél egy -1 yard-os Robert Ayers sack zárta. Moreno játékán a következő Broncos drive-ban is látszott, hogy a roster helyért kell harcolnia, egy elkapással és egy szép futással szerzett 1st down-t, majd egy új nevet írhattunk fel a jók közé, a TE Cornelius Ingram kapott egy szép passzot Hanie-től, 20 yard-ot ért a catch. Ball jött két futással, a második után a védőknél láttak egy holding-ot, így az ajándék 10 yard után már 1&goal jött a 10-ről. Jason Hill is bemutatkozott 2&goal-nál, az elkapása után már csak 2 yard kellett egy TD-hez és ezt Lance Ball hozta is egy futással, így Prater extra point-ja már 10-re növelte az előnyt -> 10-0.

Egy 1st down-t egyből szereztek a Bears támadói egy 12 yard-os passzal, majd úgy tűnt, hogy újabb nem lesz, mivel 3&1-nél nem lett sikeres McCown passza, de Tony Carter-t szabálytalannak látták a bírók, folytathatták tehát a támadást a hazaiak. A two-minute warning után Wolfe megszerezte második sack-jét, -8 yard-on kapta el a QB-t. Egy rövid passzra és egy rövid McCown menekülésre futotta még, így 4&8-nál jött még egy punt, 1:02-je maradt még Hanie-éknek támadni és volt még két időkérés is a tarsolyukban.

Willis első elkapása is meglett, 1st down-t is ért, majd két futással lett meg a következő, előbb Hanie menekült, majd Ball volt a soros. Hanie majdnem eladta a labdát egy rizikós passzal, majd újra menekülnie kellett, ezúttal 8 yard jött össze neki, de már csak 9 másodperc maradt az órán az utolsó időkérés után. Egy oldalra kidobott labda után egy beszedett sack jött, ami közben az egyik védő pont a fején találta el a QB-t, ami 15 yard-os büntetést ért és mivel az óra közben lepergett, de a félidő nem érhet véget egy védő szabálytalansággal, ezért jöhetett még Prater egy 57 yard-os FG-ra, de kicsit túlhúzta és így balra elkerülte a labda a póznának. A félidő után az eredmény tehát: 10-0.






















A Chicago kezdhette a második félidőt egy rosszul sikerült return után a 16-ról, jól is haladtak egy darabig, két 1st down-t is szereztek, de amikor a saját 48-as vonalukról jött egy 2&3, akkor McCown nem tudta megfogni a snap-et és az előre pattanó labdára az undrafted free agent Malik Jackson vetődött rá, így tehát a Broncos jöhetett támadni az újonc Brock Osweiler vezetésével. Meg is lett hamar a fiatal QB első sikeres passza, de sajnos mivel Gerrel Robinson elkapása 3&7-nél csak 5 yard-os lett, így visszakapta a Bears a labdát, de ők se támadtak sokáig, 3&out után vissza is adták egyből a labdát.

Jeremiah Johnson jött be futni és bár elsőre mínuszos futást csinált csak, Jason Hill 10 yard-os elkapása után javított és szerzett ő is 10-et. Virgil Green elejtett egy jó passzot, majd Xavier Omon futása után egy védő szabálytalansága hozta a 1st down-t.  13 yard maradt még, ezt pedig Omon két futással hozta is, az utolsó 3 yard-ot az endzone-ba bevetődve hozta, Prater XP-ja pedig simán bent volt ismét -> 17-0.

Ismét QB-t cserélt a hazai csapat, bejött Matt Blanchard, de ő se talált igazán rést a Broncos védelmén, egy-egy sikeres passza és futása csak 8 yard-ot ért, ismét a Broncos vehette át a támadás jogát egy 10 yard-os Tony Carter return után. A WR Mark Dell kapta a labdát egy end-around futásra, egy pillanatra kiesett a labda a kezéből, de szerencsére pont visszapattant hozzá és így tovább tudott futni, végül 12 yard-ot szerzett a play-el. Omon futott majd csinált egy elkapást is, ami után még szabálytalankodtak is vele, így már csak 23 yard volt az endzone-ig. Osweiler-t majdnem elkapták egy sack-re, de még időben szabadult a labdától, majd Jeremiah Johnson futása után Jason Hill-nek passzolt, aki beküzdötte magát az endzone-ba, így a második körös QB első TD passza is meglett. Prater hozta a szokásos XP-t -> 24-0.

Omar Bolden szabálytalanság miatt kapott pár ajándék yard-ot a Bears, majd egy elkapással és egy futással hoztak egy 1st down-t, majd a negyedet egy rövid futás és egy 0 yard-os passz zárta. A harmadik negyed után az eredmény tehát: 24-0.

Az utolsó negyed második play-e egyből egy 4&2 volt, de ezt egy 28 yard-os passzal megoldották, így folytatódott a támadás, de nem jutottak sokáig, egy false start és a másodéves Jeremy Beal -4 yard-os sack-je megpecsételte a drive sorság, amit végül Robbie Gould 47 yard-os sikeres FG-ja zárt -> 24-3.

Pályára lépett a Broncos 4. QB-je is, Adam Weber első passza jó is lett 2&7-nél, 17 yard-ot ért, majd a harmadik 18-at ért volna, ha nem látnak a bírók újra holding-ot a Broncos OL-ban, így azonban a drive a félpálya környékén megfeneklett, utolsó kísérletre nem sikerült Gerrell Robinson-nak megfognia Weber passzát, igaz picit bele is nyúlt egy védő. A punt után bekeményítettek a denveri védők, előbb 2&6-ból csinált Steven Johnson 3&12-t egy sack-el, majd Beal kapta el Blanchard-ot még -7 yard-ra, saját 3-ról punt-olhatott a Chicago és ez után az ő térfelükről jöhetett a Broncos a 39-ről.

Omon mutatott be egy szép futást, majd Jeremiah Johnson jött egy hasonlóval, 21 yard-ra az endzone-tól járt máris a Broncos. Ekkor Weber előbb túldobta az üresen futó Robinson-t, majd Omon-t fogták meg -3 yard-on, de a tavalyi évet a PS-en töltő QB javította korábbi hibáját, a TE Cornelius Ingram-nek passzolt középen, ő pedig berobogott az endzone-ba, így Prater XP-ja után már 28 lett az előny -> 31-3.

Maradt még 4:56 a meccsből, 3&6-ig jutott a Bears, amikor Blanchard passzát Joshua Moore leleste egy INT-t szerezve, ami után a Broncos 4 futással visszaadta a labdát, hogy a Bears végül szintén két futással lepörgesse a maradék 1:09-et. A meccs végeredménye tehát: 31-3.

Attól függetlenül, hogy az ilyen első preseason meccsekből nehéz és nem is nagyon szabad komoly tanulságokat levonni, volt pár biztató jel. Manning nem tűnt túlzottan rozsdásnak, szép drive-ot vezetett, bár a végén peche volt, de ez benne van. A támadófal jónak tűnt, amíg a kezdők voltak bent, ugyanez igaz a védelemre is. Ami mindenképpen jó jelnek tekinthető, az az, hogy a Bears-nek egész meccsen nem engedett egyetlen 3rd down conversion-t se megcsinálni a védelem, akár a kezdők, akár a 2-3-4. soros játékosok voltak a pályán.

Voltak páran, akik jó úton indultak el az 53-as keretbe való bekerülésért folytatott harcban, gondolok itt például Beal-re és Omon-ra, de azért még mindenki nagyon az út elején jár. Sajnos Doom-on nagyon meglátszottak az offseason gondjai, de bízhatunk benne, hogy a gondok csak átmenetiek.




















Sajnos a meccs utáni hét sokkal rosszabbra sikerült, mint amilyen a meccs volt, két potenciális kezdőt is elveszített nem épp rövid távra a csapat mire a 2012-es Training Camp hivatalosan véget ért. Előbb a már így is sérülésből lábadozó Chris Kuper törte el az alkarját kb. 6 hétre kidőlve a sorból, majd a magát a TC alatt a kezdő DE posztra szépen beküzdő Jason Hunter szenvedett tricepsz-szakadást, kb. 4 hónapra, esetleg az egész szezonra kiírva magát a játékra alkalmasak közül. Sajnos Quinton Carter sérülése se nagyon javult a második felkészülési meccs előtt, ahogy a TC alatt érkezett Keith Brooking se lett még hadra fogható.

A jövő hétvégén kezdődő egyetemi futballszezont felvezető sorozatunk második részében az elmúlt évek legsikeresebb coloradói csapatával, az Air Force Falcons 2012-es esélyeivel foglalkozunk.





















Mióta 2007-ben Troy Calhoun-t kinevezték a program vezetőedzőjének, azóta a Sólymok minden évben pozitív mutatóval végeztek, azaz mindannyiszor kiharcolták a Bowl-szereplést. S mi több, általában a Mountain West konferencia élmezőnyébe sikerült odaférkőznünk, némi meglepetésre éppen tavaly muzsikáltunk a leggyengébben az elmúlt öt évet tekintve, amikor 7-6-tal épphogy kiharcoltuk a Bowl-képes mérleget, illetve csak az ötödik helyen végeztünk a konferencián belül három győzelemmel és négy vereséggel. A zsinórban lejátszott ötödik Bowl-mérkőzés pedig heroikus küzdelemben ért véget, sajnos emlékezetes körülmények között húztuk a rövidebbet 42-41 arányban a Toledo Rockets-szal szemben a tavalyi Military Bowl-on.

A Falcons egyáltalán nincsen irigylésre méltó helyzetben, rengeteg seniortól el kellett búcsúznunk az elmúlt tanév év végén, ennek ellenére ismét komoly célokat tűztünk ki magunk elé, bár a támadósorból és a védelemből is mindössze három-három starter maradt hírmondónak a tavalyi egységekből. Joggal bízhatunk benne, hogy a mindig fanatikusan maximalista Calhoun mester képes lesz legjobb tudása szerint motiválni a csapatot, és az előttünk álló szezonban is versenyben lehetünk a Bowl-szereplésért.

Az offense-t érő legnagyobb veszteség természetesen az akadémia történetének valaha volt legeredményesebb irányítója, Tim Jefferson búcsúja volt. Alapjában véve szinte lehetetlen helyettesíteni egy ilyen meghatározó embert, aki ennyit jelentett a program számára, idén ez a feladat az ötödéves senior, Connor Dietz vállaira fog nehezedni. Tavaly már Jr mellett időnként kapott lehetőséget, de kevés passzkísérletre vállalkozott (kis túlzással kevesebb dobása volt, mint ahány TD-passzt Jefferson jegyzett), ugyanakkor kiváló futónak számít, így a triple option-t alkalmazó offense-ben ő is hatékony lehet. Abban biztosak lehetünk, hogy 2012-ben is erősek leszünk a földön, tavalyról a két legeredményesebb futónk visszatér még egy-egy évére, így újra szurkolhatunk a fullback Mike DeWitt és a running back Wes Cobb sikereiért, akik már egy évvel ezelőtt is kiválóan feledtették a tékozló fiú Clark-ot. Az egyébként sem sokat használt passzjátékunk vélhetően még a szokásosnál is nehezebben fog működni - egyrészt az irányító sem bánik a legjobban a labdával, másrészt az elmúlt évek legjobb célpontjai közül nincs már az elkapó Warzeka és a TE Kauth sem a csapatnál, és egyelőre nehéz elképzelni, hogy bárki is át tudná venni a helyüket. Az offensive line megbízható munkájára remélhetőleg újra számíthatunk, évek óta kiválóan építettük fel a futásra hangolt falat, a mostani egység is abszolút több lábon áll, telis tele junior és senior játékosokkal, akik pontosan tudják mi a dolguk, noha a RG Wallerstein személyében egy hatalmas egyéniségtől köszöntünk el. Természetesen biztosak lehetünk benne, hogy az AFA 2012-ben is az ország leghatékonyabb futócsapatai közé fog tartozni.

A védelemben Waiwaiole távozása lehet érzékeny veszteség, aki egy évvel ezelőtt egymaga 96 szerelést hajtott végre, s nem számíthatunk a tackle-lista második helyezettjére, Amack-ra sem. Velük ellentétben legalább a két másik legjobb linebacker-ünk, Alex Means (77 tackle és 6 sack tavaly), illetve Jamil Cooks (50 és 2.5) visszatérnek a programhoz, kettejük rátermettségére nagy szüksége lesz a csapatnak, ha a két vezérbikát eredményesen szeretnénk pótolni. Eközben a DL Payne és Gardner távozását nyögi. Egy évvel ezelőtt 100-on kívül voltunk a futás elleni védekezés terén az országos listán, meccsenkénti átlagban több mint 200 yardot tettek meg ellenünk a földön, de passz ellen a legjobbak közé tartoztunk, köszönhetően az ellenfelek általános run heavy játékának. Nem valószínű, hogy 2012-ben újra ilyen markáns különbség lesz a két védekező egység között, mivel a secondary gyengüllésével (Davis és Wright távozott) párhuzamosan valószínűleg az eddiginél több passzra és kevesebb futásra fognak vállalkozni az ellenfelek.

A nagy jövés-menés miatt nem lesz egyszerű dolgunk, de én személy szerint bízom Calhoun munkájában és motivációs képességében, hogy újra eredményesen tudja majd egyengetni a csapatot. Az MWC összetétele némileg átalakult erre a szezonra, először is tízről 12-re emelkedett a létszám, mivel a TCU távozott a Big12-be, közben a Hawaii, a Nevada és a Fresno State csatlakozott a konferenciához. Ennek ellenére a Falcons-nak mindenképpen illene a csoport első felében végeznie, mellyel komoly esélyünk lehet elérni a Bowl-hoz szükséges minium hat győzelmet. Nehéz jóslatokba bocsátkozni, a papírforma öt-hét diadalt ígér, vagyis vélhetően egész évben a Bowl-mérleg határon fogunk táncolni. Attól tartok, 2012-ben túl merész céljaink nem lehetnek, s az elmúlt évekkel ellentétben most annak is örülhetnénk, ha egy Bowl-ra sikerülne eljutni ezzel a csapattal (na, meg azért a riválisok elleni elismeréseket jó lenne begyűjteni, mint a Ram-Falcon, és a Commander-in-Chief trófea), de remélhetőleg ez csak egy átmeneti időszak lesz, és pár éven belül visszatérhetünk a megszokott eredményességhez.

A Falcons 2012-es teljes menetrendje:

Szeptember 1., szombat, 20:00 Air Force Falcons - Idaho State Bengals
Szeptember 8., szombat, 21:30 Michigan Wolverines - Air Force Falcons
Szeptember 23., vasárnap, 04:00 UNLV Rebels - Air Force Falcons*
Szeptember 29., szombat, 20:00 Air Force Falcons - Colorado State Rams*
Október 6., szombat, 17:30 Air Force Falcons - Navy Midshipmen
Október 14., vasárnap, 01:00 Wyoming Cowboys - Air Force Falcons*
Október 21., vasárnap, 01:00 Air Force Falcons - New Mexico Lobos*
Október 27., szombat, 02:00 Air Force Falcons - Nevada Wolf Pack*
November 3., szombat, 18:00 Army Black Knights - Air Force Falcons
November 10., szombat, 21:30 San Diego State Aztecs - Air Force Falcons*
November 17., szombat, 03:30 Hawaii Warriors - Air Force Falcons*
November 24., szombat, 21:30 Fresno State Bulldogs - Air Force Falcons*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Azok után, hogy a 2012-es alapszakasz élén végzett a Denver Outlaws együttese, ezen a hétvégén sor kerülhet az MLL Championship weekend-jére Boston-ban a legjobb négy csapat részvételével. Nincs új a nap alatt, a denveri field lacrosse csapat változatlanul fennállása első bajnoki címéért küzd, és reméljük, hogy az elmúlt esztendők sikertelen playoff-szereplését követően most vasárnapra végre felérhetünk a csúcsra.



A klub a fennállásának hetedik évében hetedik alkalommal vehet részt a Final Four küzdelmeiben, sajnos az előző hat szezonban hiába voltunk többször is favoritok, egyszer sem sikerült felérnünk trónra, háromszor ráadásul a döntőben szenvedtünk vereséget. Újonc csapatként a 2006-os bajnoki döntőt a Philadelphia ellen veszítettük el 23-12-re, egy év múlva ugyancsak a Barrage jelentette a végállomást a legjobb négy között, akik egy hosszabbításos meccsen vertek bennünket. 2008-ban már komoly reményekkel vártuk a rájátszást, de a döntőben csúnya pofonba szaladtunk bele a Rochester Rattlers elleni 16-6-os fiaskó alkalmával. A 2009-es esztendőre újra megráztuk magunkat, és az "előrehozott döntőben", a legnagyobb ellenfél Boston Cannons-t még legyőztük, azonban a másnapi valódi fináléban megint képtelenek voltunk megkoronáztatni magunkat, és 10-9 arányban elhullottunk a Toronto Nationals ellenében. A rákövetkező esztendőben is komoly lehetőség adódott a mieink előtt a bajnoki címre, főleg mert a bostoniak elvesztették a saját elődöntőjüket, a mieink azonban nem bírtak a Long Island-del, és a 16-12-es vereséggel elbúcsúztunk a négy között. Tavaly pedig megint az elődöntőben vallottunk kudarcot, méghozzá a Hamilton elleni 11-9-es fiaskóval.

A 2012-es szezont megelőzően valósággal új alapokra helyezték az egyesületet, kulcsemberek jöttek-mentek, mindenképpen megpróbáltunk szakítani az elmúlt évek sikertelenségével, és hatalmas népvándorlás történt a játékosok és a szakvezetők közt egyaránt. A részletes változásokat Fake szezonfelvezető írásában követhettétek nyomon. A megújult keret nagyon szépen megállta a helyét, mert 11 győzelemmel és három vereséggel az alapszakasz első helyén végeztünk, ráadásul az utolsó hat fellépésünk mindegyikét megnyertük, így talán a mieink várhatják a legjobb formában a hétvégi finálét.

A Denver Outlaws eredményei az MLL 2012-es alapszakaszában:

Április 29., vasárnap, 01:00 Charlotte Hounds - Denver Outlaws 12-21
Május 6., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Hamilton Nationals 15-6
Május 13., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Long Island Lizards 19-11
Május 20., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Boston Cannons 10-17
Június 3., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks 16-18
Június 10., vasárnap, 01:00 Ohio Machine - Denver Outlaws 16-8
Június 17., vasárnap, 03:30 Denver Outlaws - Rochester Rattlers 16-12
Június 24., vasárnap, 01:00 Long Island Lizards - Denver Outlaws 14-8
Július 5., csütörtök, 03:00 Denver Outlaws - Chicago Machine 17-13
Július 15., vasárnap, 01:00 Denver Outlaws - Charlotte Hounds 21-7
Július 20., péntek, 01:00 Boston Cannons - Denver Outlaws 13-17
Július 29., vasárnap, 01:00 Hamilton Nationals - Denver Outlaws 12-21
Augusztus 5., vasárnap, 01:00 Rochester Rattlers - Denver Outlaws 12-17
Augusztus 12., vasárnap, 01:00 Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws 13-15

Az MLL 2012-es alapszakaszának végeredménye (W-L):

1. Denver Outlaws 11-3
2. Chesapeake Bayhawks 10-4
3. Boston Cannons 9-5
4. Long Island Lizards 8-6
5. Rochester Rattlers 7-7
6. Charlotte Hounds 5-9
7. Hamilton Nationals 4-10
8. Ohio Machine 2-12





















A héten kiosztották az év végi egyéni elismeréseket a ligában, melyből természetesen az Outlaws játékosai is alaposan kivették a részüket. A legnagyobb megtiszteltetés a Denverben lassan legendává emelkedő Brendan Mundorf-ot érte, aki egyenesen a 2012-es évad legértékesebb játékosa (MVP) lett. A 28 esztendős támadó karrierje legeredményesebb szezonját futotta, összesen 59 pontot szedett össze az évben, 32 gólt és 27 asszisztot regisztrált, és oroszlánrészt vállalt abból, hogy az Outlaws 11 győzelemmel új klubrekordot állított fel 2012-ben. Mundorf 12 mérkőzésen játszva háromszor lett egy-egy meccs legjobbjának választva, további két alkalommal pedig a játékhét legjobb támadója címet vihette haza. Az idény valamennyi pályára lépése során pontszerző volt, június 12-én a Chesapeake, 16-án pedig a Rochester ellen nyolc-nyolc pontot termelt, utóbbi mérkőzésen hat gólos teljesítménnyel rukkolt elő. Mundorf természetesen a denveri csapat történetének valaha volt legjobb játékosa, az eddig eltöltött hét esztendő alatt 79 mérkőzésen 206 gólt és 100 gólpasszt szorgoskodott össze a klub színeiben, de a legnagyobb eredményt, a bajnoki címet egyelőre sosem sikerült elérnie.

Az év hátvédje az Outlaws veterán harcosa, Lee Zink lett. A kilenc MLL-szezon rutinjával felvértezett bekk a szezonbeli 13 pályára lépése során összesen 17 groundball-t gyűjtött össze, és mindvégig kiegyensúlyozott teljesítménnyel irányította a denveri hátsó alakzatot. Zink a pályafutása alatt több mint 100 mérkőzésen lépett pályára a ligában, ezalatt 213 labdaszerzést produkált, és ellentétben az Outlaws-játékosok többségével, neki már van bajnoki címe, hiszen tagja volt a 2005-ben győztes Baltimore Bayhawks együttesének.

Továbbá a tehetséges Jeremy Sieverts gyűjtötte be az év legtöbbet fejlődött játékosának járó különdíjat 2012-ben. A fiatal játékos a legutóbbi offszezon alatt került az Outlaws-hoz egy több embert megmozgató cserében, és azok után, hogy tavaly egyetlen meccsen sem játszott a Bayhawks-ban, 2010-ben pedig mindössze háromszor lépett pályára, idén valósággal szárnyalt, és 40 pontjával a kanadai táblázat kilencedik helyén végzett az MLL-ben. Sieverts 26 gólt szorgoskodott össze, beleértve hét darab két pontos találatot, mellette pedig hét gólpassza is akadt. Az idei legjobb meccseit a szezon első felében játszotta, április 28-án a Charlotte ellen négy gólt (köztük két duplát) és egy asszisztot termelt, május 12-én pedig négy találattal és két előkészítéssel jeleskedett a Long Island ellen.

Csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az idény legjobb támadójának a bostoni klasszist, Paul Rabil-t jelölték; az év kapusa Drew Adams lett a Long Island-ből, a legjobb újonc pedig ugyancsak egy Lizards-tehetség, Matt Gibson volt. Illetőleg a szurkolói szavazatok alapján fény derült a lacrosse.com All-MLL csapatára, melybe Zink és Mundorf személyében két denveri sportoló fért be.

Annyi sikertelen próbálkozás után tehát 2012-ben újra ott állunk a remélt nagy siker küszöbén, és várjuk, hogy idén végre átlépjünk a mennyország kapuján. Az idei csapat rendkívül kiegyensúlyozottnak és több lábon állónak tűnik, azonban az alapszakaszbeli parádé mit sem ér, ha most hétvégén nem tudjuk a lehető legjobb formánkat hozni. Számtalanszor tapasztaltuk már a saját bőrünkön, hogy most, a rájátszásban kell a legjobbnak lenni, az alapszakaszból elég bejutni a legjobb négy közé. 2009 óta először nyertük meg az alapszakaszt, azonban akkor, és ahogy korábban mindig, elbuktunk a a legfontosabb pillanatban. Jim Stagnitta vezetőedző úgy fogalmazott, hogy "a csapat még mindig nem játszik a legjobb formájában, négy negyeden át kiegyensúlyozottan jó játékra van szükségünk ahhoz, hogy valóban a legjobbak lehessünk", utalva arra, hogy az elmúlt hetekben a győzelmek ellenére azért voltak hullámvölgyek a csapat játékában, amelyek a rájátszásban végzetesek lehetnek.

A párosítást illetően szerencsések vagyunk, hiszen azzal, hogy megnyertük az alapszakaszt, csak a negyedik helyezett Long Island-del kell meccselnünk az elődöntőben, miközben a tavalyi győztes Boston és a 2010-es bajnok Chesapeake egymás ellen kénytelen küzdeni. Reményeink szerint sikerrel vesszük a Lizards elleni akadályt, közben pedig a másik elődöntőben a két legfőbb riválisunk kellőképpen lefárasztja egymást, és a vasárnapi döntőben nem lesz annyira nehéz dolgunk egyikük ellen sem. Persze, ez csak a legszebb álmunk, valójában biztosak lehetünk benne, hogy vért kell izzadnunk majd a sikerért mindkét előttünk álló mérkőzésen.

Az MLL Championship Weekend programja:

Augusztus 25., szombat, elődöntők:
19:00 Denver Outlaws - Long Island Lizards
22:00 Chesapeake Bayhawks - Boston Cannons

Augusztus 26., vasárnap, döntő:
21:00 Az elődöntők győztesei

Szurkoljunk ismét együtt a csapatért, hogy ami nem sikerült annyi éven keresztül, az most végre összejöjjön, és együtt foglalhassuk el az MLL trónját!

Hamarosan elválik, hogy tényleg annyira különlegesen erős az idei csapatunk, vagy megint a régi jól bevált forgatókönyv kényszerül érvényesülni...

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids legutóbb hazai pályán 1-1-es döntetlent játszott a Chivas USA ellen, így ideiglenesen sem tudta megelőzni a tabellán a nála eddig három mérkőzéssel kevesebbet játszó Los Angeles-ieket.



Oscar Pareja vezetőedző néhány változtatást végre hajtott a kezdőben a Dallas ellen elveszített találkozót követően. Eltiltás miatt nem számíthatott legeredményesebb játékosára, a hatgólos Jaime Castrillonra a szakember. A védelemben Moor visszakerült középre, a jobb oldalon pedig Freeman szerepelt. A kezdő 11 így nézett ki: Pickens – Freeman, Moor, Wynne, Zapata – Mullan, Nane, Rivero, Larentowicz, Cascio – Cummings.

A hazai közönség előtt játszó Rapids kezdte jobban a találkozót, az előző mérkőzésekkel ellentétben most láthatóan nagyobb önbizalommal futballoztak a srácok. Az első gólra mindössze 19 percet kellett várni. Cummings a jobb oldalon indult meg, de középre tett labdáját lefülelték. A vendégek védője azonban addig totojázott, míg Brian Mullan el nem vette tőle a labdát, és 13 méterről könnyedén helyezett a kapuba, 1-0.

Az első játékrészhez hasonlóan a másodikban is a hazaiak kezdtek jobban, több helyzetet is kialakítottak. Előbb egy éles szögből leadott lövést kellett védenie a vendégek kapusának, majd a 60. percben Freeman beadását Cummings a földről fejelve próbálta a kapu rövid oldalába helyezni, de Dan Kennedy ezt is szépen hárította. Ezt követően Casey is pályára lépett, és gyakorlatilag első labdaérintéséből majdnem gólt szerzett, ám túlemelte a játékszert a kapu felett.

A meccset kézben tartotta a Rapids, a 83. percben Riverónak volt egy lehetősége, azonban fejese jócskán célt tévesztett. A Chivas ebből a kirúgásból indított egy akciót, a labda a bal szélre keveredett ki, ahonnan laposan érkezett középre. Pickens nem érte el a játékszert, a kolumbiai labdarúgás egyik legnagyobb alakja, a 36 éves Juan Pablo Angel pedig könnyedén helyezett a kapuba, 1-1. Az eredmény már nem változott, a Rapids szezonbeli második döntetlenjét érte el, nyolc győzelem és 15 vereség mellett.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 14-6-5, 47 pont (25 meccs)
2. Real Salt Lake 13-10-3, 42 pont (26 meccs)
3. Seattle Sounders FC 11-6-7, 40 pont (24 meccs)
4. Los Angeles Galaxy 11-11-4, 37 pont (26 meccs)
5. Vancouver Whitecaps 10-9-7, 37 pont (26 meccs)
6. FC Dallas 8-11-8, 32 pont (27 meccs)
7. Chivas USA 7-9-6, 27 pont (22 meccs)
8. Colorado Rapids 8-15-2, 26 pont (25 meccs)
9. Portland Timbers 5-13-6, 21 pont (24 meccs)

A gyenge szezon miatt nem meglepő, hogy a coloradóiak keretük megerősítésén dolgoznak. A napokban a klub szerződtette a hondurasi Hendry Thomast, aki a legutóbbi három évet az angol Premier League-ben szereplő Wigan Athleticben töltötte. A 27 éves védekező középpályás összesen 55 bajnokin lépett pályára volt együttesében, de sem gólt, sem pedig asszisztot nem jegyzett, persze edzői nem ezt várják el tőle, hiszen az ő szerepe az, hogy az ellenfél támadásait már a középpályán megállítsa. Ebben nagy segítségére lehet a Rapidsnak. Durva játékosnak sem számít, összesen 13 sárgát kapott, ebből kettőt egy meccsen, ami természetesen pirosat jelentett. Tavaly egyetlen EPL-találkozón sem lépett pályára, sérült is volt, de nem is számítottak már rá az első csapatban, azonban az MLS-ben még ígéretes pályafutás állhat előtte. A 2010-es világbajnokságot és a 2008-as olimpiát is megjárta Thomas, így 27 éves létére valóban rutinosnak mondható.

Egy másik játékos, a kaliforniai Anton Peterlin is szerződést kaphat a héten. A 25 éves szélső a 2009/10-es idényben az Evertont erősítette, de csak a tartalékok között kapott szerepet. Egy évvel később már az angol harmadosztályban (League One) szereplő Plymouth Argyle-ben játszott, 12 meccsen egy gólpasszt jegyzett. A szintén League One-ban vitézkedő FC Walshall gárdájában tavaly 26 meccsen egy assziszt volt a termése. Tehetsége mindenképpen van, azonban eddig ezt nem tudta bizonyítani, talán majd éppen nálunk?!

Nehéz meccs vár a Rapidsre vasárnap hajnali 04:30-tól, hiszen a San José Earthquakes otthonában vendégeskedik majd az együttes. A sportfogadás piacain fellelhető szorzók alapján nem mi vagyunk a találkozó esélyesei.

Elég szépen magára talált az elmúlt hetekben a Colorado Rockies csapata, a legutóbbi négy nap alatt négy győzelmet szereztünk és söpréssel távoztunk a New York Mets otthonából.























1. meccs, hétfő: Mets-Rockies 1-3
Foghíjas összeállításban kezdtük hétfőn a párharcot, az infielden Colvin, LeMahieu, Herrera, Pacheco álltak, a külső hármast a Brown-Fowler-Blackmon trió alkotta, az elkapó Rosario lehetett és az első meccsen White volt a soros dobó. Az első három denveri simán búcsúzott, majd két kieső után lendült támadásba Mets és két pályára kerülést követően Murphy RBI singlelel meg is szerezték a vezetést az elbizonytalanodó White ellen. A második menet mindkét oldalt eredménytelen volt, a harmadikban egyedül White mutatott fel egy 2out singlet, közben a hazaiaknál is egy single esett, de Baxtert pickoffal leszedtük a kettesnél. Ezt követően Fowler jegyzett egy singlet, de utána Brown lineout double play áldozata lett, míg a Metst egyetlen sétát könyvelt el. Az ötödik tetején végre tényleg hallattunk magunkról, az első ember kiesését követően Colvin lőtt ki egy solo HRt a jobb szélen, mellyel kiegyenlítettünk. White távozott és a következő dobórészt már Moscoso teljesítette hibátlanul, majd a hatodik akcióban eredménytelenek voltunk, ám a denveri long reliever is lehozott egy újabb játékrészt egyetlen 2out ütéssel. A következő attak során két sétát harcoltunk ki, az első két bázisnál nem jutottunk messzebb, LeMahieu ellen SOval védekeztek. A hetedik alsó felében 1in-1outról Brothers zárta le sikeresen a játékrészt, majd Herrera kezdett akcióba egy bunt singlelel, azonnal a kettesre jutott a dobó hibájának köszönhetően, Nelson biztonságival a hármasra ért ahonnan egy passed ball jóvoltából átvettük a vezetést. Az őt követő két ember simán kiesett, utána Brothers egy double, illetve egy vétlen és egy direkt sétával teli pályát engedett az ellenfélnek, a 3in-2out lehetőséget Belisle hárította el egy fantasztikus játékkal Valdespin ellen. Maradtunk 2-1es előnyben és a kilencedik tetején ketten bázison tartózkodtak, amikor Hernandez volt eredményes egy RBI singlelel és már két ponttal vezettünk. Betancourt volt még hátra, aki egy single és egy walk ellenére magabiztosan hozta a savet és 3-1re győztünk.
- Csak 6-6 ütésre volt képes a két csapat a meccsen, szerencsére a fontos pillanatokban mi tudtunk pontokat szerezni, a hajrában sikerült megszerezni a győzelmet. Colvin a 14. HRt szerezte, július 6 óta először talált be, az egyetlen játékosunk volt két ütéssel. Hernandez a 24. RBIt szállította, illetve még Herrera jegyzett egy fontos runt. White az első négy menetet egyetlen futással abszolválta, Moscoso 2.1 játékot oldott meg hibátlanul. Brothers 7-2re módosította az éves W-L statisztikát, Betancourt pedig 24. alkalommal regisztrált savet a szezonban.

2. meccs, kedd: Mets-Rockies 2-6
A második meccsen ugyanaz volt a felállás a mezőnyben, csak elkapót váltottunk és Hernandez kezdett, a dombra visszatért több hónapos kihagyásból Chacin. Az első próbálkozás alkalmával mindhárom ütőnk strikeoutot kapott, de Chacint se kellett félteni, biztosan tartotta távol a bázisoktól a hazai triót. A második inning alatt egyetlen futó került csak fel, aki Brown mezőnyhibájának köszönhetően jutott az egyesre. A következő részben mindkét csapatnál kiesett a három-három ütő, majd a Rockies a negyedik tetején se volt képes elkerülni a három outot, ezzel szemben a házigazdák két singlet követően Murphy sac flylal előnybe kerültek. Az ötödikben három flyoutot szenvedtünk el, Chris Young 15ből 15 outnál járt, közben Colvin hibájából engedtünk fel egy futót, de később pickoffal leszedtük. A hatodik inningben aztán végre megtörtük a jeget és megszakítottuk a perfect gamet, LeMahieu és Herrera talált egy-egy single ütést, Chacin bunt közben pedig egy errorból pontot is szereztünk. Ment tovább az akció és Blackmon RBI singlelel fordítottunk, majd Fowler ütése is ért egy pontot, végül Hernandez biztonságival volt eredményes, 4-1re átvettük a vezetést. Chacin a hatodik dobórészt is lehozta két single ellenére, a második közben Brown asszisztjával előztük meg a futót a home platen. Ezután Colvin jegyzett egy singlet, a következő két strikeout alatt elrabolt egy-egy bázist, Herrerat direkt pályára engedték, de aztán a harmadik outot is összehozták. Reynolds beszedett egy doublet és Roenicke ellen Torres talált be egy biztonsági jóvoltából. A nyolcadikban Blackmon nyitott egy duplával és Fowler RBI singlelel újra beköszönt, majd egy újabb ütést követően ért véget az akció, mely alatt Belisle egyetlen singlet engedélyezett és egy Herrera-Colvin double play is a hasznát szolgálta. Az utolsó részben Brown hintett egy doublet és Herrera fielder's choice play közben szállítottuk a hatodik runt, Brothers biztosan megőrizte a négy pontos előnyt és 6-2re diadalmaskodtunk kedd este.
- A nehéz kezdés után csak belejöttünk és a hatodikban megfordítottuk az állást, onnantól biztosan vezetve nyertünk. Fowler négy lehetőség alatt két RBI singlet jegyzett, újabb két találatával már 44 pontos és .300 feletti átlaga van, ráadásul egy remek elkapása is volt a falnál. Blackmon a sor tetején két ütésre volt képes és megszerezte az első pontját a szezonban. Chacin parádésan tért vissza és az első hat játékot egyetlen futással lehozta négy ütés mellett, megvolt az első győzelme az évben. A cserék is hibátlanok voltak, Belisle és Brothers is egy-egy játékot teljesített.






















3. meccs, szerda: Mets-Rockies 2-5
A harmadik meccsre CarGo visszatért a személyes pauzából Brown helyére, a 3B posztot Nelson vette át Pachecotól, újra Rosario volt az elkapó és a következő dobó Francis lehetett. A legelső denveri hármas simán kiesett, a hazaiak egy leadoff doublelal indítottak, a futó hármasra került egy outtal, Wrightot direkt sétáltattuk, viszont Hairston biztonságival így is megszerezte a vezetést a Mets. A második trió valamennyi tagja strikeoutot kapott, Francis is kiszórt három dobás utáni kiejtést egyetlen single ellenére. A harmadik akcióban két sétát értünk el Nelson és Francis jóvoltából, de a kettő közt kaptunk egy dupla játékot, a dobórészt két felengedés ellenére teljesítettük. Ezt követően Herrera és Fowler single ütéseivel kezdtünk, Rosario sac flyból az egyenlítés is megérkezett, majd Francis újabb játékot abszolvált hibátlanul. Az ötödik inningben a sorunk vége elhullott, a házigazdák két ütésre voltak képesek, de Wright ellen összehoztuk a harmadik outot, maradt az 1-1. Aztán a csereként érkező Pacheco volt képes egyetlen 2out singlere, majd Torres a három kiejtés közben csak egy sétát hagyott. A hetedik inning legelső ütője Rosario bevágott egy hazafutást a vezetésért, Colvin duplája után pedig LeMahieu volt eredményes egy bunttal és 3-1re megléptünk. A Mets következő próbálkozása sikertelen volt, nálunk is kiestek hárman, majd Torres ellen egy double esett két outig, Reynolds kárára Davis sózott be egy RBI singlet, melyet követően Harris zárta le a játékrészt. Az utolsó menet felső részében Colvin szórt egy singlet, elrabolta a kettest és errorból a hármasra ért, Nelson RBI singlelel talált be és haladt tovább a kettesre, a pinch hitter Rutledge RBI doublelel szereztük az ötödik pontunkat. Nem volt már nehéz dolgunk és Betancourt egy single és egy walk ellenére lezárta a mérkőzést, melyet 5-2re nyertünk meg.
- 8-8 ütése volt mindkét csapatnak, a korai hátrányból szépen fordítottunk és a végén magabiztosan győztünk. Colvin volt a legjobbunk két-két ütéssel és futással, bár egyetlen pontot sem szerzett. Rosario két RBIt postázott, köztük megszerezte a 20. hazafutását az idényben. Francis öt inning alatt egyetlen pontot kapott, azt is még az első játékban, utána nagyon szépen összekapta magát. Torres 2.2 inning alatt egyetlen runt engedett, a második győzelme volt az évben. Betancourt a jó befejezéssel a 25. savet postázta.






















4. meccs, csütörtök: Mets-Rockies 0-1
Az előző nap megsérülő Fowler helyett Colvin volt a CF, Pacheco állt az egyes bázisra, dobóként Chatwood került sorra. A legelső támadást Blackmon duplájával kezdtük, Herrera tovább küldte őt a hármasra egy biztonságival, onnan viszont nem tudtunk pontot szerezni, a hazai dobó két SOval hárított. Közben Chatwood egyetlen séta után sorban három kiejtést osztott ki, a második játékban eredménytelenek voltunk, a túloldalon ketten kerültek bázisra pontszerzés nélkül. A folytatásban LeMahieut egy single után lekapcsolták a kettesen rablás közben, a házigazdák pedig két singlet találtak hiába. A negyedik részben két kieső után egyedül CarGo ért el egy sétát, nálunk az első csere dobó Ottavino ugyancsak egy walkot engedélyezett. Aztán a Colvin-Nelson-LeMahieu trió minden tagja dobás utáni kiejtéssel búcsúzott, majd újra egy single és egy walk ellenére védekeztünk hibátlanul. A hatodik inningben igazából semmi nem történt, tőlünk Brothers tevékenykedett hibátlanul, majd a hetedikben is kiesett a három denveri, közben egy single után sikerült visszavonultatni három ellenfelet egy újabb szándékos séta ellenére. A nyolcadik támadás hozta meg végre a várva várt áttörést és az első ember Colvin belőtt egy triplát a center fieldre, őt követően Nelson RBI singleből szereztünk vezetést, LeMahieu dupla játék áldozata lett, később még Rutledge talált egy singlet. A következő menetet Harris teljesítette egy double közben, a legutolsó támadásban Pacheco hintett egy doublet. 1-0ra vezettünk és Betancourt szabadnapja miatt Belisle érkezett a befejezésért, ami sikerült is neki, egy single után sorban három embert kiszórt, így azzal az egy ponttal megnyertük a mérkőzést.
- Teljesítettük a söprést, az utolsó találkozó nem igazán eseménydús, de a 6-7es ütési arány ellenére egyetlen pont révén mi győztünk. A mindent eldöntő pontot Nelson szerezte, az idei 32. pontja volt. Chatwood az első három játékot három-három ütés és séta ellenében lehozta. Később Ottavino és Brothers két játszmát postáztak, utóbbi már a nyolcadik győzelmet jegyezte. Belisle az idei első savenek örülhetett.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 70-55 (125 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 67-58 (125 meccs, 3.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 64-61 (125 meccs, 6.0 GB)
4. San Diego Padres 56-70 (126 meccs, 14.5 GB)
5. Colorado Rockies 50-73 (123 meccs, 19.0 GB)

Az első helyért vívott harcban most a Giants került előnybe, a napokban 3-0val söpörték a Dodgerst idegenben. A D'backs 2-2re végzett a Marlinst ellen, közben a Padres is menekül előlünk, mert söpréssel búcsúztatták a Piratest. A hétvégén a csoporton belül ARZ-SD rangadó lesz, a SF a Bravest, a LAD a Marlinst látja vendégül.

A Rockies marad az idegenbeli túrán és a következő három mérkőzést a Chicago Cubs otthonában vívhatjuk meg a következő időpontokban péntek 20:20, szombat 19:05, vasárnap 20:20. Nagyon reméljük, hogy sikerült kitartani a feljavuló formát erre a seriesre, mert a CHC elleni győzelmekkel a tabella leghátsó régiójából is végre el tudnánk egy kicsit mozdulni. GO ROCKIES!!!

Hamarosan véget ér a nyári iskolaszünet, és a becsöngetéssel párhuzamosan, legnagyobb örömünkre kezdetét veszi a 2012-es egyetemi futballbajnokság. Ennek alkalmából természetesen idén is jelentkezünk egy idényfelvezető sorozattal, melyben a coloradói programok esélyeit vesszük számba, s az első részben a Colorado Buffaloes csapatáról értekezünk.



















A boulderi gárda a konferencia-váltást követő első évben nem teljesített túl sikeresen a Pac-12 gyepén, mindössze a csoport 11. helyén végeztünk az Arizona csapatát magunk mögé utasítva. Nehezen vettük fel a ritmust a szokatlanul erős vetélytársakkal szemben, és a teljes idényt mindössze 3-10-es mutatóval abszolváltuk, a szezon egészében a tanulásra, a hangolódásra ment rá, a végére viszont egész jól össze tudtuk szedni magunkat, hiszen az utolsó három játékhét alatt két győzelmet is elkönyveltünk. Reményeink szerint a 2012-es esztendőben már nem kell az elemekkel és az akklimatizálódás viszontagságaival küzdenünk, hanem azonnal a legjobb formánkban vehetjük fel a harcot a kőkemény ellenfelekkel.

Sajnos, egy cseppet sem vagyunk könnyű helyzetben, mert számtalan húzóemberünk hagyta el az iskolát a tavalyi szemeszter végén, akiket komoly feladat lesz pótolni. Hová tovább, az elmúlt évi általános kezdőt tekintve a támadósorból mindössze három, a védelemből csupán hat játékos tér vissza a csapathoz.

Kijárta az egyetemet a kezdő irányító Hansen, akinek megüresedett helyére, már tavaly transzferáltunk két tehetséges QB-t, mindketten az idei szezontól lesznek bevethetőek. Kettejük közül Embree kisebb meglepetésre a junior idényére készülő Jordan Webb-et (Kansas transfer) jelölte ki kezdőnek, míg a Texas-tól érkező sophomore Connor Wood csak csere lesz, éppúgy mint a folyamatosan sérülésekkel bajlódó Hirschman. Nem vagyunk szerencsések, hogy a tavaly legtöbbet foglalkoztatott elkapó, Paul Richardson tavasszal térdszalag-szakadást szenvedett, és sokáig úgy nézett ki, hogy a teljes szezont ki kell hagynia, azonban jelen állás szerint a harmadéves WR már októberben vissza akar térni. A futójátékunk Stewart-tal lett szegényebb, de az alacsony tailback már az utolsó évében is sok meccset hagyott ki sérülések miatt, nem lesz idegen nélküle játszani, Tony Jones egy éve kiválóan bontogatta szárnyait, másodévesként nagy eséllyel a gárda első számú futójaként kell tevékenykednie. Mellette még a junior Josh Ford számíthat viszonylag sok cipelésre, és erősítés lehet a földi szekciónak a freshman fullback Christian Powell megjelenése is. Az OL fele búcsúzott, köztük a LG Miller, illetve egyetlen végzősként a RT Ryan Dannewitz tér vissza az egységbe, a vállaira komoly teher fog nehezedni.

A D#-ben is jelentős átalakulások történtek, az első sorban például a DT Will Pericak lesz az egyetlen senior játékos, de az edzők egybehangzó véleménye szerint a fiatal erősítések egytől egyig kiválóan megállják a helyüket, és mindenkinek érdemes lesz odafigyelniük rájuk. A linebacker-sor tökéletesen együtt maradt, visszatér a két óriási hadvezér, az OLB Jon Major és az MLB Doug Rippy, s mindketten egyetemi pályafutásuk utolsó évét szeretnék különösen emlékezetessé tenni, alighanem kettejük teljesítményén és hozzáállásán semmi nem fog múlni. A secondary teljesítményén viszont nagyon sok dőlhet el, azok után, hogy 2010-ről 2011-re teljesen kicserélődött a leghátsó egység, az elmúlt idényt követően megint négyen a távozás mezejére léptek, mindössze a safety Ray Polk és a másodéves CB Greg Henderson maradt a tavalyi kezdőből. Az egységet hat friss elsőéves érkezése és egy junior transfer egészíti ki, ami nem tűnik igazán biztatónak, pláne annak fényében, hogy már tavaly is meggyűlt a bajunk a passz elleni védekezéssel, meccsenkénti 255.4 yard-dal az egyik legrosszabbak voltunk a konferenciában és 97-ek liga szinten, míg az országos mezőnyben mi kaptuk a legtöbb passzolt TD-t, szám szerint 34-et.

A rengeteg változás miatt sajnos 2012-ben sem számíthatunk jobb eredményre a 3-10-nél, hiszen az egész országban miénk lesz az egyik legfiatalabb keret. A csapat bár tehetséges, valószínűleg inkább hosszú távon lehetünk eredményesek, és a második Pac-12-beli szezonunk is várhatóan a tűzoltás jegyében fog telni. A 12 meccsből álló program felét kéne megnyernünk ahhoz, hogy négy év szünet után újra Bowl-mérkőzésen szerepelhessünk, de a realitás nem ezt ígéri. Egyetlen esélyünknek azt látom, hogy az év első három non-conference meccsét megnyerjük, és azzal a lendülettel talán sikerülhet összekaparni még valahogy három sikert a riválisok ellen, de nagy eséllyel idén is csak a tisztes helytállásért szurkolhatunk, s kétségkívül bravúr lenne, ha nem sereghajtóként végeznénk a konferenciában.

A Buffaloes 2012-es teljes menetrendje:

Szeptember 1., szombat, 22:00 Colorado Buffaloes - Colorado State Rams (Denver, Sports Authority Field at Mile High Stadium)
Szeptember 8., szombat, 21:00 Colorado Buffaloes - Sacramento State Hornets
Szeptember 16., vasárnap, 02:00 Fresno State Bulldogs - Colorado Buffaloes
Szeptember 22., szombat, TBD Washington State Cougars - Colorado Buffaloes*
Szeptember 29., szombat, TBD Colorado Buffaloes - UCLA Bruins*
Október 12., péntek, 03:00 Colorado Buffaloes - Arizona State Sun Devils*
Október 20., szombat, TBD USC Trojans - Colorado Buffaloes*
Október 27., szombat, TBD Oregon Ducks - Colorado Buffaloes*
November 3., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Stanford Cardinal*
November 10., szombat, TBD Arizona Wildcats - Colorado Buffaloes*
November 17., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Washington Huskies*
November 23., péntek, 21:00 Colorado Buffaloes - Utah Utes*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

A 2011-es évhez hasonlóan idén is megméretteti magát Magyarország legnépszerűbb blogversenyében, a nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő Goldenblog választáson a Denver Sports Blog weboldala, mely alkalomból ismét számítanánk valamennyi olvasónk segítségére.



















A több mint három esztendeje működő és a nehéz körülmények ellenére felhőtlenül virágzó blogunk szerkesztősége természetesen újra számít a hűséges olvasók buzgó támogatására, hogy szavazataitok segítségével bebizonyítsuk, igenis sokan kíváncsiak kis hazánkban a denveri profi csapatok, illetve a coloradói egyetemi csapatok szereplésére a nem mindig feltétlenül versenyképes eredmények dacára.

Egy évvel ezelőtt a magyarországi coloradói sportrajongók alaposan kitettek magukért, ugyanis a Hírblogok kategória száz jelentkezője között egészen a 28. helyig juttattatok bennünket rengeteg voksotokkal, melyet ezúton szeretnénk újra megköszönni nektek!

Véleményem szerint a magunk mögött hagyott 12 hónapban csak tovább fejlődött a blog színvonala és terjeszkedett a foglalkozási köre, hiszen múlt ősztől kezdve már a hat coloradói felső oktatási intézmény legnépszerűbb sportprogramjainak eredményeit is naprakészen követjük. A 2011/12-es tanév tapasztalatait alapul véve pedig bőven akadt érdeklődés az egyetemi sportok iránt, ezért természetesen a jövőben is folyamatosan be fogunk számolni a helyi iskolák sportéletéről a major klubok mindennapjai mellett. (Bízom benne, hogy az említett fejlődést nem csak jómagam érzékelem, hanem minél több olvasó és szerkesztőtárs is hasonlóképpen vélekedik.)

Úgy gondolom, hogy mint korábban mindig, úgy az elmúlt egy évben is igyekeztünk legjobb tudásunk szerint minél több, színes, mélyreható, ismeretterjesztő írással jelentkezni valamennyi csapatunkkal kapcsolatban. Amennyiben ti is hasonlóan vagytok vele, és 2011-ben, ill. 2012-ben szívesen olvastátok a bejegyzéseinket, akkor számítunk a segítségetekre, hogy szavazataitokkal ismét mellénk álljatok, és ezzel az apró elismeréssel jutalmazzátok a DSB fáradhatatlan stábjának munkásságát!

Tisztában vagyunk vele, hogy az ország legjobb webnaplói közé még a kategórián belül sem érhetünk oda, és korántsem mi vagyunk a honi sportújságírás vezéralakjai, de azt nyugodt szívvel állíthatom valamennyi szerkesztőtársam nevében, hogy minden írásunkba a szívünket-lelkünket beletettük az érdeklődők szórakoztatása, s minél széleskörűbb tájékoztatása érdekében.

Célunk a mostani megmérettetésen csupán annyi, hogy minden bennünket követő érdeklődőtől begyűjtsünk egy-egy voksot, és meglássuk, hogy az elmúlt esztendő folyamán hány olvasó tetszését tudtuk elnyerni. Reméljük, hogy elégedettek vagytok velünk, és idén is számíthatunk rátok!

Szavazni szeptember 6-án, csütörtökön éjfélig lehet a Goldenblog oldalán kategóriánként egy-egy blogra.

A tavalyi egyetemi szezont felelevenítő sorozatunk befejező epizódjában a legnépesebb sportprogrammal bíró Air Force Academy csapataival foglalkozunk, akik számára természetesen a 2011/12-es szemeszter is zsúfolt programot tartogatott.






















A Légierő futballcsapata iskolarekordot jelentve, zsinórban az ötödik évben kvalifikálta magát a szezon végén egy Bowl-mérkőzésre, miután 7-5-ös mérleggel teljesítették az alapszakaszt a Mountain West konferencia ötödik helyén. Calhoun mester irányítása alatt mindig megszereztük a bónuszmérkőzés jogát, és bár 2011-ben ennél is magasabbra vágytunk, sajnos a legnagyobb rangadókat kivétel nélkül elvesztettük, csak a minimális célkitűzést sikerült teljesítenünk. December 28-án aztán egy őrült meccsen főhajtásra kényszerültünk a Toledo elleni Military Bowl-on 42-41 arányban, mivel az utolsó percekben drámai körülmények közepette elszórakoztunk egy két pontos lehetőséget a fordításért. A tavalyi idény után számos futballista végezte el az akadémiát, többek között a fantasztikus képességű irányító, Tim Jefferson, akit különösen nehéz lesz pótolni, minden tekintetben kőkemény évre számíthatunk, és jelen állás szerint bravúr lenne, ha újra Bowl-meccset játszhatnánk a megerősített konferenciából, de az Air Force serege nem ismer lehetetlent.

A férfi kosárlabda csapat alapjában véve szerény reményekkel vágott neki az elmúlt esztendőnek, és sajnos nem történt meglepetés, nem sok vizet zavartunk a rendkívül erős MWC küzdelmeiben. A konferencián belül mindössze három találkozót nyertünk meg a szezonban, köztük a San Diego State elleni skalp azért hatalmas bravúr volt, de a hetedik helynél feljebb esélyünk sem lehetett kerülni. Sokszor szerencséje sem volt a mieinknek, a szezon legfontosabb időszakában nélkülöznünk kellett a legjobb ember, Michael Lyons játékát, aki később, a sérülése után sem tudott képességeihez méltóan játszani, így végképp esélyünk sem lehetett a helytállásra. A csapat magja számára a következő lesz az utolsó év az akadémián, még egyszer nekirugaszkodhatunk, hogy hátha sikerül valamivel jobb eredményt elérni, de bizonyára nem lesz egyszerű dolgunk.

A női program idénye legalább ennyire gyengén sikerült, kosarasaink mindössze egyetlen konferencia-meccset tudtak megnyerni, méghozzá az utolsót az alapszakaszban, egymást követő 14 vereség után. Mondanom sem kell, hogy a fiatal csapat sereghajtóként végzett a Mountain West-ben, és a tourney első körében kiejtették a Sólymokat. Sajnálatos módon a pofozógép szerepét kellett betöltenünk a nagyon erős konferenciában, semmi keresnivalónk nem lehetett a meccsek jelentős részén, jövőre talán többször fel tudjuk venni a kesztyűt az ellenfelekkel.























A hokicsapat hat éven belül immár az ötödik konferencia-győzelmét aratta, miután a szezon végére nagyszerű formába lendültünk, és előbb besöpörtük az első helyet az alapszakaszban, majd hibátlan teljesítménnyel az Atlantic Hockey konferencia tornáján is toronymagasan a legjobbnak bizonyultunk. Azonban 2011/12-ben sem volt szerencsénk az NCAA Tournament-en, megint rögtön az ország egyik legjobb csapatával futottunk össze, és a Boston College elleni szoros fiaskóval búcsúzni kényszerültünk a legjobb 16 között. A Falcons ismét kihozta a maximumot a szezonból, bátran állíthatjuk, hogy az elérhető legjobb eredményt megcsináltuk, nincs okunk szégyenkezni. Jövőre is legfeljebb hasonló sikerekben bízhatunk, bár a Hobey Baker-jelölt hátvéd Tim Kirby-t már nélkülöznünk kell, de még egy szép menetelés összejöhet a gárdának.

A Falcons fiatal alapokra helyezett lacrosse-programja az elmúlt esztendőben folytatta a megkezdett fejlődést, és bár a legerősebb konferenciában esélyünk sem lehetett a rájátszásba kerülni, mindenképpen elégedettek lehetünk a csapat átlagon felüli teljesítményével. Összetettben hat győzelemmel és hét vereséggel végeztünk, az ECAC-ben a hatodik helyet sikerült megkaparintani 2-5-ös mérleggel, amely mindenképpen bizakodásra adhat okot a jövőre nézve, hiszen a keretet jobbára csak sophomore és junior játékosok alkották, reményeink szerint jövő tavasszal sikerül megfejelni a tavalyi eredményeket.

A baseballcsapat is velük hasonló cipőben járt, előzetesen nem várhattunk nagy eredményeket tőlük, és az 5-19-es konferencia-mutatóval nem is végezhettünk előrébb a Mountain West utolsó helyénél. A szezont összetettben 14 győzelemmel zártuk 39 vereség mellett, akadtak szép pillanatok és emlékezetes diadalok, de sajnos a konferencia-ellenfelekkel szemben általában nem tudtuk felvenni érdemben a versenyt. Hat játékosunk volt végzős, rájuk már nem számíthatunk a folytatásban, ahol valljuk be, nagy változásoknak kellene történnie ahhoz, hogy legalább az utolsó helyről elmozdulhassunk.

Ennél valamivel több sikerélményben volt része a férfi vízilabda szakágnak, az alapszakaszt 5-7-es konferencia-mutatóval abszolváltuk úgy, hogy jobbára csak az országos ranglistán szereplő csapatoktól kaptunk ki. A hetedik helyezést pedig a WWPA konferencia-tornán sikerült megfejelnünk, és a negyeddöntős búcsút követően két szép győzelemmel az alsóházban a lehető legjobb, ötödik hellyel gazdagodtunk, a kaliforniai tourney alatt négyből három meccsen diadalmaskodtunk. Mindenképpen fejlődésen megy keresztül a program, s reményeink szerint a szeptemberben induló új idény még több Falcons-sikertől lehet majd hangos a medencében.

A női röplabdacsapat szerepléséről mindent elmond, hogy a hosszú idény alatt mindössze két győzelmet sikerült felmutatnunk, azokat is még augusztus, ill. szeptember hónapban, az utolsó két teljes hónap alatt kivétel nélkül valamennyi meccsünket elvesztettük, jelentős részüket szettnyerés nélkül. A Mountain West utolsó helyén végeztünk, a torna első körében búcsúztunk a később parádés menetelésbe kezdő állami rivális Colorado State ellen, egyszerűen ez a program nem tartozik a legjobbak közé, és egy ideig még nem is várható számottevő előrelépés.

A labdarúgócsapataink közül a férfiaké ért el több sikert, az alapszakasz alatt harmadikok lettek a konferenciában, és végül csak hosszabbításos küzdelemben vesztették el a CSU Bakersfield elleni elődöntőt. Ezzel szemben a hölgyek csapata 1-5-ös mérleggel utolsó előttiként végzett a Mountain West-ben, és nem jutottak be a rájátszásba.

Ha a futballisták nem érték volna el a Bowl-szereplést, akkor tényleg nem sok sikerélményt lehetne találni az elmúlt idényben, remélhetőleg a 2012/13-as kiírás valamivel több pozitívumot tartogat számunkra, és a népes sportprogram minél versenyképesebb tud lenni ősztől.

A hosszú hétvégi párharcban a Colorado Rockies csapata 2-2es döntetlenre végzett a Miami Marlins ellen hazai pályán, mind a négy mérkőzés nagyon szoros volt, a két csapat testvériesen megosztozott a sikereken.




















1. meccs, csütörtök: Rockies-Marlins 5-3
A párharc nyitó meccsén White volt a kezdő dobó, az infieldre visszatért sérülés után Cuddy, mellette LeMahieu, Herrera, Pacheco kezdtek, kívül a CarGo-EYJR-Colvin trió kezdett, az elkapó pedig Rosario lehetett. Az első három floridai ütő mindegyikét groundouttal vonultattuk vissza, közben EYJR leadoff single után háromból három ember esett ki. Aztán a második tetején rögtön az első ütő Lee kitűzött egy solo HRt a left center fieldre és megszerezték a vezetést a vendégek, egy újabb single után ért véget az akció. Két kieső után LeMahieu triplával jeleskedett, Herrerat szándékosan sétáltatták, hogy a dobó ellen tudják befejezni a játékrészt, ami sikerült is, de előtte egy wild pitchből eredményesek voltunk. A következő játékban össz-vissz a Marlins volt képes egy sétára, majd a negyedikben két pályára kerülést követően White vétett egy wild pitchet, mellyel visszavette az előnyt a vendég együttes. A következő próbálkozás alkalmával háromból hárman elbúcsúztunk, majd az első csere dobó Ottavino egyetlen sétát engedélyezett. A mieink részéről már két futó bázison járt, azonban EYJR lineout double play áldozata lett, aztán a hatodik tetején Stanton hazafutásával újra eredményes volt az ellenfél, de hamar jött a válasz, mivel CarGo singlet követően Cuddy 2run HRból kiegyenlítettünk. A hetedik dobórészt Ottavino könnyedén abszolválta, aztán LeMahieu került bázisra és egészen hármasig eljutott, ahonnan a pinch hitter Rutledge triplájával ért haza, majd EYJR bunttal volt eredményes, egy újabb single után viszont a CarGo ellen dupla játékkal ért véget a nyomulás, addigra 5-3ra vezettünk. Belisle két single után tudta befejezni a maga részét, köszönhetően egy LeMahieu-Herrera-Cuddy dupla játéknak, majd nálunk egyedül Pacheco jegyzett egy 2out singlet. Befejezésként Betancourt gond nélkül lezárta a meccset, két ponttal diadalmaskodtunk.
- Többször hátrányban voltunk, de több ütésünkkel sikerült fordítani. Cuddyer rögtön egy két pontos hazafutással tért vissza a sérülésből, a 16. volt tőle a szezonban. Egyedül LeMahieu ért el két találatot, a többiek közül néhányan egy-egy ütést hoztak. White az első négy játszmát megúszta két kapott ponttal, később Ottavino egy run ellenére szállította a győzelmet, három inninget abszolvált. Belisle és Betancourt is hibátlanok voltak a hajrában, előbbi a 19. holdot, utóbbi a 22. savet hozta.






















2. meccs, péntek: Rockies-Marlins 5-6
Néhány helyen változott az összeállítás, az outfieldre visszakerült Colvin helyett Fowler, belül Nelson és Rutledge jutottak szóhoz, Pacheco átkerült az egyesre, a soron következő dobó pedig Francis lehetett. Nehezen indult a mérkőzés, Francis már az első inningben bizonytalankodott és egy singlet követően Lee duplájával előnyhöz jutott a vendég csapat. A mieinknél Fowler hozott egy singlet, de a kettes bázisnál kiejtették rablás közben. A másodikban a floridaiak két emberrel jártak bázison Nelson és Rosario hibáival, de nem lett baj belőle, nálunk egy séta után Rosario szenvedett el dupla játékot. Ezt követően háromból hármat kiszórtunk, majd egyedül LeMahieu mutatott be egy doublet, aztán Francis a negyedikben is hibátlanul dolgozott. A következő akciót máris két ütéssel indítottuk, Rosario RBI singlelel pedig kiegyenlítettünk, sőt után Pacheco is elhelyezett egy pontot érő singlet és 2-1re megfordítottuk az eredményt. Az ötödik tetején becsúszott egy single és egy walk, két kieső után Reyes 3run jacket lőtt, melyet CarGo kis híján elkapott a kerítés felett, kevésen múlott, hogy visszavette az előnyt 4-2re a Marlins. Nem rágódtunk rajta sokat, Herrera és EYJR lendült támadásba és Rutldege RBI singlelel zárkóztunk közelebb, CarGo kieséses játékával már újra egyenlő volt az állás, végül Rosario napi második pontjával vettük vissza az előnyt. Ezután Francist Roenicke váltotta, aki ritka gyenge formában kezdett dobni, Stanton kiküldött egy brutális leadoff HRt, esett egy triple és egy kiejtés után Buck RBI doublelal újra vezetett a vendég csapat, az inninget Brothers fejezte be. Következő nekifutásra simán kiesett a denveri trió, de Brothers is újabb hibátlan játékrészt teljesített. A hetedik akcióban EYJR leadoff single után sorban hárman kiestek, majd Harris fogta vissza a három ellenfelét. A nyolcadikban két kieső után két ütést regisztráltunk és a szélső bázisokon jártak a futók, azonban Colvin ellen egy lineouttal vége lett a támadásnak. Reynolds biztosan abszolválta a kilencedik menetet, de sajnos a befejező részben képtelenek voltunk pályára férkőzni, így 6-5re elvesztettük a meccset.
- Több ütésünk volt, de rengeteg helyzetet elpuskáztunk és nem tudtunk az utolsó négy inningben egyetlen pontot se tudtunk szerezni. Rosario két ütésből kétszer volt eredményes, az újonc catcher 49 RBInál tart a szezonban. Hozzá hasonlóan EYJR, Rutledge, Fowler, LeMahieu is két ütést szerzett a mérkőzés alatt. Francis az első öt inningben négy futást szenvedett el, melyből hármat Reyes hazafutása jelentett. A vereséget mégsem ő kapta, hanem a hatodikban váltó Roenicke, aki egy outig két futást kapott és a szezonban először kapott L betűt, most rossz napja volt. A többiek már hibátlanok voltak, Brothers például 1.2 inninget hozott érintetlenül.

3. meccs, szombat: Rockies-Marlins 5-6
Sajnálatos módon CarGonak elhunyt a nagyapja, el kellett utaznia, az EYJR-Fowler-Colvin trió kezdett az outfielden, Cuddy az egyesen, Pacheco átkerült a hot cornerbe és Chatwood lehetett a dobó. Megint nem indult jó formában a mérkőzés, rögtön az első három ellenféltől ütést kaptunk, abból a harmadik, Reyes single találata már pontot ért, majd Stanton 3run HRal köszönt be és összesen négy futást szenvedtünk el a nyitó játékrészben. Ezzel szemben nálunk kiesett a sor felső hármasa, majd két single ütést követően Reyes két pontos triplájával már 6-0 volt az állás a Marlins javára. Nálunk Cuddy séta után háromból hárman elbúcsúztak, majd a harmadik dobórészre összeszedtük magunkat és Chatwood csak egy ütést engedett, mialatt nálunk EYJR sétált. A negyedikben újra egyetlen ütést kaptunk, majd végre támadni kezdtünk és két pályára kerülést követően Colvin tűzött be egy RBI doublet, végre szépítettünk. Ezután Torres teljesítette a következő dobórészt, majd két kieső után Rutledge és Fowler jegyzett single találatokat, de Cuddy ellen véget ért az akció. A hatodik dobórész alatt két ütés után tudtunk hárítani, miközben Rosario duplája után háromból három outot szenvedtünk el. Harris két single találat után sorban három kiejtést postázott, majd a hetedik akcióban a változatosság kedvéért két out után ketten kerültek bázisra, de megint Cuddy ellen fejeződött be a nyomulás egy forceouttal. A nyolcadik tetejét is magabiztosan lehoztuk, majd igyekeztünk felzárkózni és az első két futó felkerülését követően Pacheco RBI singlelel volt eredményes, egy kieső mellett Nelson küldött ki egy sac flyt és 6-3ra feljöttünk. Az utolsó védekező részben se történt semmi, közben Fowler és Rosario ütéseivel a szélső bázisokat foglaltuk el, ekkor Colvin mindkét társát hazaküldte egy singlelel, de mivel Pacheco ellen összehozták a harmadik outot, véget ért a mérkőzés és nem tudtunk kiegyenlíteni, be kellett érnünk a 6-5ös vereséggel.
- A korai 0-6 után csak öt pontot tudtunk szerezni, szépen visszajöttünk a végére, az egyenlítés nem sikerült. Colvin öt próbálkozásból három ütést és három pontszerzést postázott, míg Fowler, Rutledge, Rosario két-két ütést termeltek, de közvetlenül pontot egyikük se ért el. Chatwood pocsék kezdésével elvesztettük a meccset, két inning alatt hat pontot kapott, a következő kettőben viszont egyet sem, a harmadik vereséget szenvedte el az évben. A bullpenből Torres 2.0, Harris 1.1 játékot teljesített pont nélkül.

4. meccs, vasárnap: Rockies-Marlins 3-2
A negyedik meccs előtt Cuddy DLre került, Blackmon kezdett a jobb szélen az idei bemutatkozó meccsén, Colvin volt a kezdő 1B, Herrera, Rutledge, Pacheco kapott még helyet az infielden, közben a seriesben először Hernandez volt az elkapó, akinek Pomeranz dobhatott. Szokás szerint a Marlins kezdett jobban, két pályára kerülés után Lee groundoutból szerezték meg a vezetést és csak loaded 2outról sikerült hoznunk a nyitó játékot Buck ellen. A második inninget egy single és egy walk ellenére abszolváltuk, támadásban viszont kiesett a denveri hármas. Ezt követően egyetlen sétát engedtünk, mely után a Pacheco-Herrera-Colvin dupla játékkal sikerült menteni, de a következő akció is eredménytelen volt. A negyedik tetején rögtön az első ember Buck küldött ki egy solo HRt a center fielden át és két pontos hátrányba kerültünk. Aztán viszont megkezdtük a felzárkózást, Rutledge leadoff single után Fowler szépített egy RBI doublelal, aki elrabolta a hármas bázist, majd két kieső után Pacheco 2run homerun révén megfordítottuk a meccset 3-2re. Az ötödik dobórészben Ottavino folytatta, aki ellen egy single, egy error, egy szándékos séta által megtöltötték a bázisokat, de két outtal sikerült kikecmeregni a bajból. Ezalatt a mieinknél Herrera sétája után sorban hárman kiestek, nálunk az első single után Hernandez kapott double playt, még két találat után Blackmon ellen jött össze a harmadik kiejtés. Ottavino újabb inninget teljesített, közben Hernandez szalasztott el egy teli pályás lehetőséget. A nyolcadik dobórészben Belisle háromból három kiejtéssel villogott, két singlelel és egy sétával újra bases loadedot harcoltunk ki, azonban Nelson double playt szenvedett el 3in-1outnál, újabb komoly helyzetet puskáztunk el. Nem tudtuk növelni az előnyt, de egy pont megmaradt és Betancourt egy singlet követő DP vezérletével hozta az újabb savet és 3-2re győztünk.
- 9-6 arányban ütöttünk többet, végig több helyzetünk volt, de csak egy ponttal győztünk. Pacheco a legjobbkor lőtte meg a második HRt a szezonban, az jelentette a győztes pontot és összesen három találattal zárt. Fowlernek volt még két ütése, aki a 42. RBIt szállította a szezonban és az elmúlt hetekben egyre inkább húzóemberré lépett elő. Pomeranz az első négy játékot egyetlen earned run mellett teljesítette, két pontot kapott és javítani tudta a korábbi kisiklásait. Ottavino három teljes játékot egyetlen ütéssel oldott meg, immár az ötödik Wt regisztrálta. Belisle és Betancourt ugyancsak megint hibátlan volt.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 67-55 (122 meccs)
2. San Francisco Giants 66-55 (121 meccs, 0.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 62-59 (121 meccs, 4.5 GB)
4. San Diego Padres 53-70 (123 meccs, 14.5 GB)
5. Colorado Rockies 46-73 (119 meccs, 19.5 GB)

A Dodgers az atlantai párharc győzelemmel megtartotta a vezető helyet, de a Giants nem akar leszakadni róluk, ők is 2-1 arányban diadalmaskodtak a Padres ellen idegenben. A D'backs az Astros elleni söprés dacára se tudott előrébb keveredni. A hét első napjaiban következik a LAD-SF csúcsrangadó, az Arizona a Marlinst fogadja, a SD következő ellenfele a Pittsburgh lesz.

A Rockies ezen a héten újra útra kel, első vetélytársunk a New York Mets lesz, akik ellen négy meccset bonyolíthatunk le a következő időpontokban: kedd 01:10, szerda 01:10, csütörtök 01:10, csütörtök 19:10. Nem számíthatunk könnyű küzdelemre, megint nem mi leszünk az esélyesek, de egy-két sikerre mindenképpen szükség lenne, ha szeretnénk még feljebb jutni a 29. helyről. GO ROCKIES!!!

Egy kis szünet után folytatjuk az elmúlt egyetemi tanévre való visszatekintő sorozatunkat, s az ötödik részben a Colorado Buffaloes sportoló hallgatóinak 2011/12-es szereplését elevenítjük fel még egyszer.



A boulderi intézményben természetesen a futball az elsőszámú sportág, a program hosszú-hosszú évtizedes múltra tekint vissza, és tavaly ősszel különösen nagy fába vágták a fejszét közkedvelt Bölényeink, mivel a Big12-ből a bombaerős Pac-12 konferenciába költöztek. Nem számíthattunk túl sok sikerre az ország legjobbjai közé tartozó nyugati parti együttesek ellen, előzetesen sokan nyeretlen szezont helyeztek kilátásba, a legnegatívabb jóslatok nem váltak valóra, de jobbára sajnos valóban vereségekkel telt az esztendő. Végezetül 3-10-es mutatóval zártunk, a sok kisebb-nagyobb fiaskó közt a konferencia-ellenfelek közül az Arizona és a Utah ellen diadalmaskodtunk, illetve a CSU elleni rangadót sikerült még behúzni. A nehéz kezdet és a sok sérülés után a szezon végére sikerült felvenni az új konferencia ritmusát, a befejező három fordulóban kétszer győztünk, és bár a Bowl-szereplésről korán le kellett mondanunk, kellemes szájízzel zártuk az idényt. Több meghatározó emberünk is kijárta az egyetemet, például Hansen, Stewart, Clemons, Miller vagy Hartigan, akiknek pótlása nehéz feladat lesz a jövőben, de töretlenül bízunk benne, hogy a szeptembertől rajtoló új szezonban a tavalyinál már valamivel több vizet fogunk zavarni.

Az egész coloradói szezon legnagyobb menetelését vitathatatlanul a Buffs férfi kosarasai okozták tavaly, akik félelmetes hadjáratuk végén a váltást követő első évben bajnokok lettek a Pac-12-ben, és nyertek egy mérkőzést a March Madness főtábláján is. A futballistákhoz hasonlóan az új konferenciába kerülő kosaras legényeket is sokan lebecsülték, annál is inkább, mert Burks és Higgins személyében két kulcsember távozott az iskolától, azonban Tad Boyle mester seregét nem szabadott leírni. A csapat nagyon szépen megállta a helyét a konferencia-meccseken, több közvetlen riválist móresre tanítottunk, és végig az élmezőnyben haladtunk, ám az alapszakasz végén becsúszott néhány váratlan vereség, így csak a konferencia hatodik helyéről vártuk a folytatást. A Staples Center-ben rendezték a conf tourney-t, ahol négy nap alatt négy győzelemmel ellent mondást nem tűrve, gyűjtöttük be a bajnoki címet a legnagyobb ellenfelek félresöprésével, és automatikusan helyet szereztünk az országos torna 64-es főtáblájára. Az első kanyarban ráadásul egy parádés mérkőzésen a favorit UNLV-t le is győztük, majd második alkalommal csak az éppen szenzációs napot kifogó Baylor tudta két vállra fektetni az utolsó leheletéig hatalmas szívvel küzdő Bölénycsordát. Ismét számtalan meghatározó játékosnak kellett búcsút intenünk, a kezdőből hárman lediplomáztak, a mostani keret azonban rendkívül elszántan készül a következő idény megmérettetéseire, és a tavalyi példából okolva, senkinek sem szabad alábecsülnie a mieinket.

A nőknek nem sikerült ennyire jól az elmúlt szezon, a jó kezdés után a végére szinte teljesen elfogytunk, és a konferencián belül mindössze hat győzelemmel a tizedik helyen végeztünk a 12 csapatot tömörítő mezőnyben. A tourney alatt a #2 California elleni negyeddöntő jelentette a végállomást, de a WNIT tornán részt vehettünk, ahol sikerült is komoly vigaszra találnunk, hiszen három parádés győzelemmel bejutottunk a legjobb nyolc közé, ám a jóval esélyesebb Oklahoma State ellen már véget ért a menetelés. Ősztől is nagyjából együtt marad a keret, egy évvel rutinosabbak leszünk, tapasztaltabban mozoghatunk már a Pac-12 csapatok parkettjein, melyből kifolyólag talán valamivel jobb eredményekben is lehet reménykedni.



















Az elmúlt évi konferencia-váltást igencsak megsínylette a női röplabda program, sajnos képtelenek voltak felvenni a kesztyűt a Pac-12 többi csapatával, és mindenkitől messze lemaradva végeztünk a sereghajtó pozícióban. A szezon 30 meccse közül mindössze hatot nyertünk meg, a konferencián belüli 1-21-es mutatóval pedig végképp nincs okunk büszkélkedni. Nagyon nehéz dolga van a csapatnak, egyik pillanatról a másikra a mezőny egyik legerősebb csoportjába csöppentek, ahol sajnos nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltük volna, de talán a hamarosan rajtoló idényben már versenyképesebbek lehetünk.

A női labdarúgócsapat a röpisekhez kísértetiesen hasonlóan szerepelt, a hatalmas szívvel való küzdés ellenére nem tudtuk érdemben felvenni a harcot a közvetlen vetélytársakkal, és mindössze 11-ek lettünk a csoportban, egyedül az Arizonát előztük meg. A konferencia-ellenfelekkel szemben egy-egy győzelem és döntetlen kivételével valamennyiszer kikaptunk, összességében pedig 1-16-2-es mutatóval tudtuk le a hátunk mögött hagyott esztendőt. Az augusztusban rajtoló új bajnokságnak nagy reményekkel vághat neki a gárda, s talán sikerül néhányszor meglepni az erősebb ellenfeleket, és meglepetéseket okozhatunk.

A teniszezőinknek sem ment jobban, mind a férfiak, mind a nők csapata sereghajtó lett a konferenciában, így a Pac-12 tournament-en csapatként nem is vehettünk részt, az egyéni és a páros versenyek küzdelmei pedig legkésőbb a 16 között valamennyi Buffs-növendéknek befejeződtek.

Hogy azért a kevésbé rivaldafényben tündöklő sportágak közül sikerélményről is beszámolhassunk, a távfutó csapataink tavalyi teljesítményéről egyértelműen csak dicsérően lehet szólni. Már az év közben mindkét csapatversenyben több nívós tornát megnyertünk, október végén pedig a lányok és a fiúk csapata is konferencia-bajnok lett, ezzel a Buffs történetének első bajnoki címeit szállították a Pac-12-ben. Ennyivel nem is értük be, a Mountain Region bajnokságát a hölgyek remek teljesítménnyel megnyerték, és az urak versenyében is csak a BYU bizonyult jobbnak a boulderi legénységnél - természetesen mindkét nem tikettet váltott az NCAA Championship-re. Az országos döntőben némi meglepetésre a srácoknak jött ki jobban a lépés, hatodik kiemeltként az előkelő harmadik helyre értünk oda, miközben a gyengébbik nem képviselői az összetettbeli 11. helyet kaparintották meg.

A konferencia-váltást követő első évben a körülményekhez képest sikeresen teljesítettek az egyetem csapatai, noha például a futballisták gyengélkedése bizonyára sok olvasónkat érzékenyen érintette, de azt hiszem, a férfi kosárcsapat parádés sikere mindenki számára gyógyír, és olyan eredmény volt, amelyet a coloradói sportélet jelenlegi helyzetében mindenképpen meg kell becsülnünk.

Reményeink szerint a 2012/13-as tanév alatt még jobban sikerül felvenni a versenyt a Pac-12 csapataival, és minél több programunk esetében sikerekről számolhatunk be.

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids 24. bajnoki meccsén 3-2-es vereséget szenvedett az FC Dallas otthonában, a várva várt felzárkózás tehát elmaradt, és jelenleg csak a Nyugati konferencia utolsó előtti, nyolcadik helyén áll Oscar Pareja legénysége.



A vezetőedző nem számíthatott a Dallas ellen Conor Casey-re, a 31 éves támadó zsinórban második meccsét hagyta ki, így Cummings volt az egyedüli csatár a kezdőben. A Pickens – Moor, Marshall, Wynne, Zapata – Castrillon, Larentowicz, Nane, Rivero, Mullan – Cummings tizenegy jól kezdte a találkozót. Mullan az alapvonal előtt még éppen elcsípett egy indítást, és a középre lőtt labdára a kolumbiai Jaime Castrillon érkezett a legjobb ütemben, és pár méterről a kapu bal oldalába lőtt, 0-1.

Akár a meccset is eldönthette volna már ekkortájt a Rapids, de Cummings rövid időn belül két nagy helyzetet is kihagyott, ráadásul másodjára már csak a kapus állt vele szemben, de így is bele tudta rúgni a labdát.

Akik ismerik a labdarúgás egyik alaptörvényét azok tudják, a kihagyott helyzetek... Nos, kétszer is lecsaptak a hazaiak még az első félidő utolsó öt percében. Előbb Castillo lőtt laposan a jobb kapufa mellé, majd Benitez szabadrúgásból volt eredményes, és máris fordított a Dallas, ők mehettek le a pihenőre 2-1-es előnnyel.

A második félidő elején mintha az öltözőben maradt volna a coloradói csapat, a kezdőrúgást követően alig négy perccel Ferreira alakította 3-1-re a mérkőzés állását. Még mindig csak az 54. percben járunk, amikor Jeff Larentowicz egy szépségdíjas lövéssel 3-2-re szépített szabadrúgásból, és bár a folytatásban is adódtak még lehetőségek, Castrillon a 72. minutumban gondoskodott arról, hogy kialakuljon a végeredmény. Történt, hogy a hatgólos kolumbiait egy dallasi védő kicsit meglökte hátulról, a Rapids játékosa pedig ezen felhúzva magát teljesen feleslegesen, odarúgott ellenfelének. Nem volt veszélyes, de a mozdulat önmagában csúnya volt, jogosan járt érte a piros lap.

Az eredmény tehát nem változott, így ismét vereséget szenvedtek a fiaink, de a hétvégén a ellen javíthatnak Commerce Cityben.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 14-5-5, 47 pont (24 meccs)
2. Real Salt Lake 13-9-3, 42 pont (25 meccs)
3. Los Angeles Galaxy 11-11-4, 37 pont (26 meccs)
4. Seattle Sounders FC 10-6-7, 37 pont (23 meccs)
5. Vancouver Whitecaps 10-8-7, 34 pont (25 meccs)
6. FC Dallas 7-11-8, 29 pont (26 meccs)
7. Chivas USA 7-9-5, 26 pont (21 meccs)
8. Colorado Rapids 8-15-1, 25 pont (24 meccs)
9. Portland Timbers 5-12-6, 21 pont (23 meccs)

A gótok sincsenek valami jó passzban, legutóbbi négy meccséből kettőt ugyan megnyertek, de a másik két találkozót elveszítették, ráadásul hét gólt kaptak összesen, és csak egyet rúgtak. Csatárgondokkal nem csak a Los Angeles-iek küzdenek, hanem mi is, de a kétmeccses kihagyását követően Casey valószínűleg már ott lesz a pályán a magyar idő szerint vasárnap hajnalban kezdődő összecsapáson.

„A lábam jól van, most már csak az erőnlétemen dolgozom, hogy a hétvégére készen álljak – remélem, hogy a csapat rendelkezésére tudok majd állni” – mondta a klub történetének legeredményesebb támadója a liga hivatalos honlapjának. A Rapids és Casey is sokat szenved a kapu előtt a szezon során, a kopasz csatár szerint pedig az is közrejátszik hullámzó teljesítményében, hogy hol egészséges, hol sérült.

A nagy júliusi terhelést követően azért még augusztus második felére is maradt három meccs. Előbb a Chivas lesz az ellenfél, majd a San José Earthquakes után a Portland Timbersszel is megmérkőzik a Rapids. Természetesen akit érdekel az online fogadás, az akár élőben is fogadhat kedvencére.

A múlt héten éppen Dawyd átfogó írása után pár órával egy komoly horderejű cserét hajtott végre a Denver Nuggets. Ezzel a tradedel tovább segítettük a csapat hosszútávú fejlődését és talán már a következő szezonnak is nagyobb reményekkel vághatunk neki az egyre inkább gyarapodó csapatunkkal.




















A mieink részt vettek abban a négy csapatot megmozgató cserében, amellyel Dwight Howardot a Lakersbe "segítettük". A magunk részéről Arron Afflalot és Al Harringtont dobtuk be az üzletbe, mindketten a Magicbe kerültek, közben Andre Iguodala jött hozzánk a Sixerstől.

A legújabb Nugget a maga 28 életével még mindig fiatal játékosnak tekinthető, de nyolc NBA szezonnal a háta mögött a denveri csapat legrutinosabbjai közé tartozik. AI2 a 2004es draft 1/9es helyén kelt el a Philadelphia 76ers által és onnantól kezdve egészen mostanáig hűséges a maradt csapatához a nem igazán sikeres eredmények ellenére. Iggy 615 mérkőzésen húzta magára a Sixers trikóját, valahányszor kezdőként kapott lehetőséget és sérülés miatt is csak nagyon kevés meccset kellett kihagynia a nyolc év alatt. Karrierátlagot tekintve 15.3 pontot és 5.8 lepattanót jegyzett, 33 % felett értékesíti a triplákat és megközelítőleg 46 százalékban hajtja végre sikerrel a mezőnydobásait. Legeredményesebb egyéni szezonját 2008ban produkálta,  meccsenkénti átlagban 19.9 pontot szórt, míg az egy évvel később esedékes playoff hat meccse alatt 21.5ös PPGt regisztrált. Ami a számoknál is fontosabb, hogy Iguodala kiváló click a Nuggetsbe, tökéletesen beleillik abba az irányvonalba, amelyen Ujiri terelgeti a csapatot évek óta. Egy rendkívül gyors, atletikus swingman, mozgékonyságával képes segíteni a támadásokat, ha kell bátran beleáll a kinti dobásokba, emellett liga szinten is a legjobban védekező SGok egyike. Valószínűleg a csere hátterében az áll, hogy Afflalo egyénileg hiába volt képzett játékos, a csapatot kevésbé tudta segíteni, reményeink szerint Iggy kiváló backcourt párost alkothat Lawsonnal, elméletileg kettejüknek jól kell együttműködniük egymással.

Afflalo három évet töltött a Nuggetsben azok után, hogy 2009 nyarán egy kisebb cserében megszereztük a Pistonstól. Utolsó évében 15 pont felett átlagolt, több remekbe szabott meccse is volt, amikor nagyon sült a keze, ugyanakkor a tavalyi csonka szezon első felében jobbára csak kereste önmagát, de szinte semmi nem akart összejönni neki. Távozásához valószínűleg az vezetett, hogy képtelen volt részt venni a Lawson által képviselt gyors, kombinatív stílusú játékban, ő inkább "csak" szép csendben megdobta a maga pontjait, de csapat szinten keveset tett hozzá a játékhoz. Kiváló játékosnak tartom, de nem feltétlenül az, akire nekünk most szükségünk van, elindultunk egy úton és a céljaink megvalósításához papíron Iggy megfelelőbb ember lehet.

Csak a hab a tortán, hogy Harringtont is fel tudtuk használni ebben a cserében. A 32 éves erőcsatár rengeteg kritikát kapott az elmúlt szezon alatt, ám hihetetlen küzdeni akarással bizonyította, hogy nem szabad leírni őt, nem egyszer a padról beszállva tudott a Nuggets legeredményesebb játékosa lenni. Ugyanakkor a sok szerzett pont mellett sajnos magas hibaszázalékkal dolgozott, sokszor meggondolatlanul elszórta a labdákat, védekezésben pedig egyszerűen nem tényező. Ráadásul fiatalabb se lesz már, idén nyáron műteni kellett és csak később kezdi a szezont, fizikálisan és játékban is romlás várható tőle, nagy eséllyel az utolsó lehetőséget ragadtuk meg, hogy értékre váltsuk őt, később végképp csak a nyakunkon maradt volna.

A Denver Nuggets jelenlegi kerete:

Irányítók: Ty Lawson, Andre Miller, Julyan Stone (?)
Dobóhátvédek: Andre Iguodala, Corey Brewer, Evan Fournier
Kiscsatárok: Danilo Gallinari, Wilson Chandler, Jordan Hamilton
Erőcsatárok: Kenneth Faried, Anthony Randolph
Centerek: JaVale McGee, Timofey Mozgov, Kosta Koufos

Felszabadult egy hely, tehát van lehetőségünk Quincy Miller aláíratására. A keretet elnézve egyértelműnek tűnik, hogy még nincs készen a csapat a rajtra, négyes-ötös posztra mindenképp várok erősítést, vélhetően csak újabb trade útján oldható meg. Még egy-két jól irányzott cserét hajtanék végre, például szerintem Chandler luxus a padra, sok csapatban kezdő is lehet, nálunk viszont egyértelmű, hogy Gallot favorizálják, mögé a fiatalok ideálisak lehetnek, illetve Mozgov és Koufos, két ugyanolyan stílusú európai center is sok, közülük az egyiket plusz Wt bedobnám egy csomagba egy rutinos, keménykezű négyesért és máris nagyra törő céljaink lehetnének ősztől.

Kiváló húzásnak tartom Iguodala megszerzését, a mostani összetétel komoly reményekre jogosíthat fel bennünket, talán annyi év után végre újra képesek lehetünk kört menni a rájátszásban, de mint említettem, az előrelépéshez nem szabad ennyivel megelégedni, tovább kell formálni a keretet, hogy minél erősebbek legyünk.

Nagy érdeklődéssel várom a további eseményeket, kövessétek velünk ti is a nyári időszak további fontos állomásait!

Nagyszerűen sikerültek a hét első napjai a Colorado Rockies csapatának, május vége óta először nyertünk meg söpréssel egy párharcot, a Milwaukee Brewerst győztük le háromból háromszor hazai környezetben.























1. meccs, hétfő: Rockies-Brewers 9-6
A series nyitó meccsén a mostanában megszokott kezdővel álltunk fel, a belső négyest Colvin, LeMahieu, Herrera, Nelson alkotta, kívül a CarGo-Fowler-EYJR trió kapott szerepet, az elkapó Rosario volt, neki a balos Francis dobott. Az első játszmában senkit nem engedtünk pályára, ezzel szemben rögtön komoly támadásba kezdtünk és EYJR leadoff doublet követően Herrera RBI singlelel kerültünk előnybe. Ezt követően még Fowler is elhelyezett egy duplát, mellyel két futó a pontszerző helyekre került, ekkor CarGo groundoutból, Rosario sac flyból volt eredményes és gyorsan 3-0ra elhúztunk. A második részben Francis egyetlen HBPt engedett, közben két ütést követően EYJR RBI groundouttal növelte az előnyt. Ezután két futó jutott pályára ellenünk és a Crew megszerezte az első ütését, ellenben Fowler egy single után a kettesről CarGo RBI singleből szerzett pontot, Rosario találatával tovább haladtunk, Colvin duplája szállította a következő runt, egymás után Nelson és LeMahieu egy-egy RBI singlelel talált be, EYJR játéka közben megelőztek egy futót a home platen, de az attak végén már így is 8-0 volt az eredmény. A negyedik inning alatt egy doublet követően Hart kieséses játékával szerezte meg az első pontját a vendég csapat, részünkről egyedül CarGo harcolt ki egy sétát. Ezután két ütést is elszenvedtünk, de gond nélkül kijöttünk a bajból, majd LeMahieu singlet követően Francis kapott double playt. A hatodik tetején is Francis folytatta, azonban egy sétát engedett és Gomez tűzött ki egy 2run HRt, végül Ottavino fejezte be a játékrészt két strikeouttal. A következő denveri akciónak megint egy dupla játék vetett véget, melyet Fowler kapott meg. A hetedik részt háromból három outtal oldottuk meg, később Rosario walk és Colvin single után LeMahieu újra eredményes volt egy singlelel és 9-3ra húztunk el. Kisvártatva Ottavino újabb inninget teljesített egy single ellenére, támadásban semmeddig nem jutottunk, de nem volt már gond, ugyan a végén Harris ellen Weeks kivágott egy három pontos HRt, a végeredmény 9-6 lett a javunkra.
- Három inning alatt eldöntöttük a meccset, 8-0 után már nem kellett megerőltetni magunkat, simán nyertünk, 15-9re végeztünk az ütésekkel. LeMahieu 4/4es hatékonysággal végzett és közben két pontot is szállított. Gonzalez ugyancsak két RBIval zárt és már 76 pontos a szezonban. Ezen felül EYJR, Fowler, Colvin, Nelson mind két ütést ért el. Francis 5.1 játékot postázott, ezalatt hat ütésből három futást kapott, valamennyit az outing második felében. Ottavino 2.2 inning alatt egyetlen ütést szenvedett el.

2. meccs, kedd: Rockies-Brewers 8-6
A párharc második meccsére Pacheco került az egyesre és Rutledge shortstopnak, a többiek maradtak a helyükön, annyi különbséggel, hogy Chatwood lehetett a kezdő dobó. A legelső ütőtől beszedtünk egy singlet, a rablási próbálkozását azonban megsemmisítettük és a következő két embert is kiszórtuk, aztán legalább olyan jól kezdtünk, mint az első mérkőzésen. EYJR és Rutledge fogtak bázist, Fowler biztonságijával a kettes-hármasra kerültek, ahonnan CarGo mindkettőt hazaküldte egy singlelel, utána Rosario RBI doublelal volt eredményes és Pacheco is beszórt egy pontot érő singlet, majd a Nelson elleni DP vetett véget a nyomulásnak. A második játékban mindkét részről búcsúzott a három-három ütő, azután a vendégek egy singlelel kezdtek és Aoki RBI singleből az első pontot is megszerezték. Ezt követően újra támadásba lendültünk Fowler és CarGo ütéseivel a szélső bázisokat foglaltuk el, Pacheco a második RBI singlelel módosította 5-1re az állást. A negyedikben egyedül Chatwood volt képes egy double találatra, majd a dobó beszedett egy HRt Maldonadotól, melyet három groundout követett. A mieinknél CarGo járt bázison egy single által, de pickoffal leszedték, majd Rosario solo hazafutással köszönt be. A hatodik tetejét is a kezdő dobónk hozta le, miközben Nelson duplája után EYJR 2run shottal növelte az előnyt és már 8-2re húztunk el. Egyre tetemesebb volt a különbség és csak a hetedik inningre kellett dobót cserélnünk, Roenicke kieső nélkül két ütést engedélyezett, majd egy Rutledge-LeMahieu-Pacheco dupla játék alatt a hármason lévő futó pontot szerzett. A következő akcióban többen is bázisra kerültek, CarGot ismét elkapták rablás közben és a többiek se jutottak túl messzire. A nyolcadik inningben Roenicke kettőből kettő ütést kapott, Reynolds egy embert kiejtett, Belisle beállása latt Rutledge mezőnyhibájából küldött fel futót a Brewers, végül loaded 1outról két SOval sikerült befejezni a játékrészt. Az utolsó akcióban egyedül EYJR mutatott fel egy 2out singlet, a vendégek Brothers ellen több találatot bevittek kieső nélkül és szépítettek is, majd Betancourt ellen Lucroy és Aoki találataival zárkóztak még feljebb, de 8-6 arányban így is megnyertük a mérkőzést.
- Kísértetiesen hasonlóan alakult a meccs, mint az első összecsapás, ugyanúgy korán előnybe kerültünk és végig vezettünk, megint csak a végén engedtük fel a Milwaukeet. CarGo négy ütéssel sziporkázott és két újabb RBIt szórt. Young Jr 3/5ös hatékonyságot ért el, a harmadik hazafutásával ugyancsak két pontot szerzett. Rosario 19. alkalommal lőtt HRt és Pachecoval együtt két ütéssel, két pontszerzéssel zárt. Ezen kívül Fowler egy parádés elkapást mutatott be. Chatwood hat inninget lehozott egyetlen kikényszerített futással, összesen négy ütés és két pont született ellene. A többiek közül egyedül Brothers hibázott, a kilencedik tetején kieső nélkül hárman értek haza vele szemben, de Betancourt megmentette a végé és a 21. savet jegyezte.





















3. meccs, szerda: Rockies-Brewers 7-6 walk-off
A series záró meccsén Hernandez volt az elkapó, az infield is jelentősen átalakult, Colvin-Nelson-Herrera-Pacheco négyessel kezdtünk és a soros dobó Moscoso volt ezen a napon Pomeranz kisebb sérülése miatt. Nehézkesen indult a mérkőzés, a legelső inningben máris bases loadedot kellett hárítani, amit meg is tettünk Lucroy ellen. Aztán kezdődött a coloradói attak, EYJR és CarGo tört előre, Hernandez RBI singlelel nyitotta a pontszórást, egy újabb sétával feltöltöttük a bázisokat, Nelson pedig két futót beküldött, de a single ütése közben a harmadik ember már nem érhetett haza, így befejeződött a játékrész. A másodikban két out után két ellenfelet engedtünk bázisra eredmény nélkül, majd két groundoutot követően EYJR tűzött be egy hazafutást és már 4-0ra vezettünk. A következő inning abszolút esemény nélkül zajlott, a negyedik tetején ismét két singlet szenvedtünk el, közben háromból három denveri kiesett. Ezt követően az addig nagyon magabiztos Moscoso alaposan fejre állt, kieső nélkül záporoztak ellene a pályára kerülő futók, Weeks és Hart egy-egy RBI doublelal volt eredményes, majd a váltótárs Torres hit-by-pitchet engedett, Morgan RBI singlelel ketten is beértek és egyenlítettek, illetve még Segura biztonságit ért el, öt ponttal pedig fordított a Brewers. Hamar elszállt a Rockies vezetése és ezután csak egy singlet hoztunk. A hatodik dobórészt Torres egy single ellenében abszolválta, majd CarGo leadoff singlet követően két outnál Nelson RBI singlelel egyenlítettünk 5-5re. A hetedik felső része alatt újra dobót cseréltünk, 1in-1outnál érkezett Reynolds, aki ellen Morgan újabb találatával vette vissza a vezetést a vendég csapat és válaszként csak Colvin tudott sétálni. A következőt Harris teljesítette gond nélkül, nálunk csupán Pacheco könyvelt el egy 2out singlet. Az utolsó dobórészben nem engedtünk pályára senkit, ellenben Rosario és EYJR is singlet jegyzett, majd Colvin bevágta a győzelmet érő 2run doublet és 7-6ra megfordítottuk a meccset a végén.
- Fordulatos és izgalmas csatában győztünk, ezzel megszereztük a söprést, amely mindössze a második volt a szezonban. Colvin az idei 16. doublelal szállította a walk-off ütést, két találattal és két ponttal zárt. Nelson két ütésből három RBIt postázott, 29nél tart most a szezonban. Ezen kívül Young Jr is folytatta remeklését, elsüllyesztett egy újabb HRt, illetve C arGo is két találattal végzett. Moscoso az első négy játékot gond nélkül lehozta, az ötödikben viszont out nélkül négy futást kapott, addigra rendesen elfogyott. A továbbiakban Torres két runt szenvedett, Harris az utolsó két inninget pont nélkül teljesítette és megszerezte az első győzelmét az MLBben.

A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 65-53 (118 meccs)
2. San Francisco Giants 64-54 (118 meccs, 1.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 58-59 (117 meccs, 6.5 GB)
4. San Diego Padres 52-67 (119 meccs, 13.5 GB)
5. Colorado Rockies 44-71 (115 meccs, 19.5 GB)

A mieink párharcán kívül egyedül a Giants legutóbbi szériája fejeződött be eddig, akik 2-1re vesztettek hazai pályán a Nats ellen. Eközben a Dodgers háromból háromszor diadalmaskodott Pittsburghben, a D'backs kétszer kikapott a Cardstól, a SD pedig 1-2re áll Atlantában, de csütörtökön még mindhárom párharcban rendeznek egy-egy összecsapást. A hétvégén a csoporton belül Padres-Giants derbik lesznek, az Arizona Houstonban, a LAD pedig Atlantában folytatja.

A Rockies hosszú hetek szerencsétlenkedése után végre adott magáról némi életjelet és a hét második felében talán a nem túl acélos Miami Marlins elleni négy hazai meccs közül is behúzhatunk néhányat. A series mérkőzéseit az alábbi időpontokban fogják megrendezni: péntek 02:40, szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Reméljük, sikerül folytatni a felzárkózást további szép hazai győzelmekkel. GO ROCKIES!!!

Az utolsó fordulóban újabb parádés győzelmet aratott a Denver Outlaws lacrosse-csapata, ezáltal sorozatban hat sikerrel fejeztük be a 2012-es alapszakaszt, és számtalan korábbi rekordot megdöntve, az első kiemelt helyről várhatjuk az augusztus utolsó hétvégéjén esedékes rájátszás küzdelmeit.



Hatalmas küzdelemre volt kilátás a Chesapeake Bayhawks elleni idegenbeli rangadón az alapszakasz utolsó játéknapján, ugyanis a két csapat közti mérkőzés az első-második hely sorsáról volt hivatott dönteni. A meccs előtt mindkét fél egyaránt 10-3-as győzelem-vereség mérleggel rendelkezett, és biztosak lehettünk benne, hogy a múlt szombati csörte nyertese szerzi meg az alapszakasz első kiemelését, és a vele együtt járó valamivel könnyebb elődöntős ágat.
A házigazdák egy pillanatig sem teketóriáztak, gyorsan kihasználták, hogy a mieink beragadtak a rajtnál, s az első két percben máris két gólt szereztek. Később Mundorf ugyan szépített, de továbbra sem igazán találtuk helyünket védekezésben, kisvártatva újabb két alkalommal kapituláltunk, és az első negyed abszolút nem rólunk szólt, Matthews szépítése után is kétszer válaszolt a 'Hawks. Vagyis a nyitó negyedóra alatt máris 2-7-es hátrányt szedtünk össze, és egy cseppet sem nézett ki biztatóan a helyzet. Szerencsére a rövid szünet alatt meg tudta magát rázni a csapat, egyre többször tartóztattuk fel a Chesapeake támadásait, és Schwartzman is formába lendült néhány bravúros védéssel. Eközben több alkalommal védhetetlen lövéseket intéztünk a hazai kapu felé, és szép lassan szűkítettük a különbséget. Mindez olyan jól ment, hogy a hajrában ki is tudtunk egyenlíteni, a szünet előtti utolsó három percen belül három gólt szereztünk, és kiharcoltuk a 7-7-es döntetlent a félidőre, egyetlen találatot sem szenvedtünk el ebben a 15 percben.
A harmadik negyedben megálltak a csapatok a gólgyártásban, közel öt perc elteltével a házigazdák egy két pontossal hallattak magukról, de nem sokkal később Poillon duplájával egalizáltunk. Ezt követően is fej-fej mellett haladtak a küzdőfelek, néhány alkalommal már a mieink is átvették a vezetést, de jobbára a Bayhawks előttünk járt egy találattal. A befejező játékrészt megelőzően továbbra is eldöntetlen volt a mérkőzés, 12-12-re álltak a csapatok. A záró negyedben a denveriek tudtak újítani, az első 5:18 perc alatt három megválaszolatlan találatot szereztünk, és először húztunk el három góllal a meccs folyamán, ennyi pedig elegendőnek bizonyult a Chesapeake legyőzéséhez, akik a hátralévő játékidőben már csak egyetlen szépítő találatot voltak képesek szerezni, így 15-13 arányban győzedelmeskedtünk, és megszereztük az első helyet az alapszakasz végeztével. Brendan Mundorf 3+2-es egyéni teljesítménnyel volt a találkozó legeredményesebb játékosa, továbbá Mark Matthews és Chris Bocklet is elérték a mesterhármast. Jesse Schwartzman kapus a mérsékelt kezdés után nagyszerű formában védett, a végére 18 lövést hárított 11 kapott találat mellett, teljes joggal választották meg a játékhét legjobb védekező játékosának.

Az MLL alapszakaszának végeredménye (W-L):

1. Denver Outlaws 11-3
2. Chesapeake Bayhawks 10-4
3. Boston Cannons 9-5
4. Long Island Lizards 8-6
5. Rochester Rattlers 7-7
6. Charlotte Hounds 5-9
7. Hamilton Nationals 4-10
8. Ohio Machine 2-12

A csapat számára az egy szezon alatti 11 győzelem új rekordnak számít, korábban 2006-ban tíz diadallal zártuk az alapszakaszt, most ezt sikerült egyel megfejelnünk. Ezen kívül 229 lőtt góllal, 116 szerzett assziszttal és 482 groundball összegyűjtésével ugyancsak klubrekordot állítottunk fel, valamennyi kategóriában jócskán megdöntöttük a több éve fennálló korábbi csúcsokat. A csapat legnagyobb ásza, Brendan Mundorf 2012-ben még a szokásosnál is kiemelkedőbb idényt futott, az örökké balszerencsés klasszis 59 ponttal karrierje legeredményesebb szezonját futotta, egyúttal a valaha volt legtöbb pontot szerezte egy szezonban az Outlaws színeiben, hiszen saját korábbi rekordját adta át az utókornak. Mundy emellett a 27 asszisztjával is új csúcsot ért el, míg Jeremy Sieverts három győztes góllal csúcsbeállítást jegyzett, Jesse Schwartzman 11 győzelem révén kettővel megdöntötte a saját korábbi legjobbját. Mindemellett a július 4-i hazai mérkőzésen 30 128 fővel hatalmas sportág történeti nézőcsúcsot hoztunk létre, az egy évvel ezelőtti saját rekordunkat javítottuk meg.

Papíron kétségkívül a könnyebb ágra kerültünk, hiszen az elődöntőben a negyedik helyezett Long Island Lizards-szal fogunk találkozni, miközben a két legnagyobb vetélytárs, a Chesapeake és a Boston egymás ellen hivatott küzdeni. Az idei Championship Weekend-et az augusztus 25-26-i hétvégén bonyolítják le a Harvard Stadium-ben, de természetesen addig még bővebb előzetessel fogunk jelentkezni az év eddigi legnagyobb denveri megmérettetéséről!

Az első meccs váratlan megnyerése után kétszer kikapott a Colorado Rockies a San Francisco Giants otthonában, így visszatértünk az elvesztett párharcok mezejére.























1. meccs, péntek: Giants-Rockies 0-3
A series első fellépésén az inifielden Colvin, LeMahieu, Rutledge, Pacheco kezdett, a külső hármast a CarGo-Fowler-EYJR trió alkotta, az elkapó Rosario lehetett, neki pedig Chatwood dobott. A denveri sor első három embere simán kiesett, aztán a leadoff walkot követően a kettesen megelőztük a rabolni készülő futót, a többiek outot kaptak. A második játszmában egyedül Rosario jegyzett doublet, a következőben LeMahieu single és EYJR séta által jutott bázisra, előbbi futót Fowler terelte haza egy RBI singlelel, amivel megszereztük a vezetést, de a kettesre tartva kiesett és véget ért az inning. Válaszul a Giants egyetlen single ütésre volt képes, majd a negyedikben újra beindultak a denveri ütők és Rosario double találata után Colvin RBI singleből szereztünk ismét pontot. Chatwood biztosan tartotta magát és újra csak egyetlen sétát engedettt, majd mindhárman búcsúztunk, de az ötödik alján is jól védekeztünk két single ellenére, Lincecum ellen egy strikeout & caught stealing double playel zártuk le az inninget 2-0nál. A hatodik támadásban egyetlen sétára futotta, majd Ottavino szerepvállalása alatt csak Nelson hibájából járt futó a bázisok közelében. A soron következő menetet Colvin single találata nyitotta, egy steal és egy sac bunt által eljutott a hármasra, Nelson sac flyból pedig újabb pontot szereztünk. Ottavino maradt a dombon és két séta ellenére 2in-1outról megoldotta a szorult helyzetet, majd a nyolcadikban simán búcsúztak CarGoék. Belisle is biztosan lehozta a maga dobó játékát, a legutolsó próbálkozásunk ismét eredménytelen volt, azonban a Giants képtelen volt már veszélyeztetni a győzelmet, Betancourt lezárta a meccset, 3-0ra győztünk.
- Hamar megszereztük az előnyt és végig vezetve magabiztosan hoztuk az első mérkőzést. Colvin két ütéssel zárt és már a 45. pontját szerezte a szezonban, illetve Rosario vállalt még két találatot, két double formájában. Chatwood az első öt játékban nem kapott pontot, három ütéssel és két sétával hozta le az idei második győztes meccsét. Ottavino két inninget teljesített, Betancourt már a 20. savet regisztrálta.

2. meccs, szombat: Giants-Rockies 9-3
A második meccset Fowler hátfájás miatt kihagyta, McBride került be harmadiknak az outfieldre, új ember volt még Hernandez az elkapó poszton, a következő dobó az újonc Pomeranz lehetett. A nyitó játszma mindkét csapat részéről eredmény nélkül telt el, aztán a második akciót két ütéssel kezdtük, de a második hit özben pechünkre Pacheco eltalálta Hernandezt, aki így nem tudott tovább haladni és a következő két ütő is kiesett. Eközben a házigazdák hamar belelendültek, három singlelel loaded 1outot harcoltak ki, Arias sac flyból a vezetést is megszerezték, illetve a dobó Cain single találatával ugyancsak betaláltak. A harmadikban mindhárom denveri ütő strikeout áldozata lett, majd egy single után Posey hazafutásával már 4-0ra vezetett a Giants. Ezután mindkét oldalon három három kiesés következett, majd egyedül Pacheco járt bázison egy hit-by-pitchet követően, a rablási kísérletét könnyen meghiúsították. Az ötödik dobórészre Roenicke futott ki, sajnos egy vétlen és egy direkt sétát követően Pence tudott eredményes lenni egy duplából. Két single és egy séta jóvoltából teli bázisokat harcoltunk ki, Rutledge kieséses játéka közben végre szépítettünk. Nem tartott sokáig a felkapaszkodás, Roenicke továbbra se volt formában, két single után Pagan 2run triplet hintett és Scutaro szerezte a hazaiak nyolcadik pontját a Rockies egy futásával szemben. A hetedik támadásban megint elhullottunk, Ekstrom egy single után abszolválta a dobórészt egy saját maga által indított dupla játékkal. A nyolcadik tetején az első ember LeMahieu a bal szélre tűzött ki egy solo HRt, EJYR és Rutledge jegyzett még egy-egy singlet, de sorban két outtal hárítottak ellenük. Brothers rögtön beengedett egy leadoff triplet és egy wild pitchből hazaküldte a futót, majd a befejező átékrészben két ember járt pályán, amikor Nelson volt eredményes egy RBI singlelel, hogy beállítsa a 9-3as végeredményt.
- A második meccsen végig hátrányban voltunk és esélyünk se volt változtatni rajta, sima vereséget szenvedtünk. Az ütők közül talán LeMahieut érdemes kiemelni, megszerezte az első hazafutását az évben. Pomeranz már a hetedik vereséget kapta, az első négy játékban négy pont esett ellene. Később Roenicke két inningben kapott négyet és Brothers ellen is hazaért egy futó, nem lehettünk elégedettek a dobókkal.

3. meccs, vasárnap: Giants-Rockies 9-6
A mindent eldöntő utolsó mérkőzésre Fowler visszatért a kezdőbe, Pacheco átkerült az egyes bázisra és Nelson volt a hármason, újra Rosario volt a home plate mögött és White a soros dobó. A kezdő játékban Fowler ütése mellett hárman kiestek, majd máris nagy akcióba lendült a SF, az első két pályára kerülő futót Cabrera terelte haza egy 2run singlelel, egy újabb single után Belt szerzett pontot, végül egy szándékos sétát követően a dobó ellen védekeztünk sikerrel loaded 2outnál, de már 3-0ra elhúztak a hazaiak. A folytatásban Pacheco hiába jegyzett singlet, Nelson ellen dupla játék történt, White két pályára engedés ellenére hozta a második dobórészt. A harmadik tetején LeMahieu singlelel kezdtünk és EYJR RBI doubleból szépített, ráadásul az utána érkező Rutledge double ütésével újabb pontot szereztünk, ezalatt a Giantsnél egy single ütés közben a home platen előztük meg a futót, nem tudtak újabb futást bevinni. Legközelebb két emberünk járt a pontszerző bázisoknál, LeMahieut direkt sétáltatták, hogy a dobó ellen be tudják fejezni az inninget loaded 1outról, azonban White bevágott egy sac flyt és a sikeres biztonságival 3-3ra egyenlítettünk. A dobó ezen felbuzdulva a következő részt érintetlenül abszolválta, majd három denveri kiesett, a hazaiak oldalán pedig két séta közt egy lineout double play történt az egyes bázisnál, végül Theriot RBI doublelal újra megszerezték az előnyt. A hatodikban igencsak bekezdtek a denveri legények, Pacheco leadoff singlet követően LeMahieu RBI doublelal újra egalizáltunk, a dobó Torres RBI singlelel a vezetést is átvettük először a meccsen. A következő játékrészben nem engedtük pályára a SF ütőit, majd a hetedikben Fowler és Rosario törtek előre, hogy Pacheco biztonsági pontjával 6-4re stabilizáljuk az eredményt. Belisle két pályára engedés közben hozta a hetedik dobórészt, utána két singlet szereztünk, de pont nem született, majd komoly gondba került Belisle, ugyanis kieső nélkül bases loaded alakult ki ellene. Bemutatott egy flyoutot és Cabreratól RBI singlet kapott, majd távozott, Betancourt korábban érkezett a tervezettnél és egy hosszú beállás végén sac flyon tartotta Poseyt, de sajnos Pence kitakarított egy 3run jackkel és elhúztak a hazaiak. A játékot Ekstrom zárta le és mivel az utolsó támadás eredménytelen volt, 9-6ra elvesztettük a vasárnapi összecsapást.
- A fordulatos meccs végén mi maradtunk alul, nagy kár a nyolcadik dobórészben történt krízisért. Young Jr a sor tetején öt lehetőségből három ütést postázott és egy pontot köszönhettünk neki, miközben LeMahieu, Pacheco, Rutledge, Fowler mindnyájan két ütésre voltak képesek és utóbbi kivétel mind egy-egy RBIt is szórt. White az első játékban három pontot kapott, a következő háromban egyet se, kihozta a maxot a gyenge start után. Belisle kapta a vereséget, a hetedik-nyolcadik inningben négy out közt négy futó ért haza ellene és Betancourt is már az ötödik BSt jegyezte.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 63-52 (115 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 62-53 (115 meccs, 1.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 58-57 (115 meccs, 5.0 GB)
4. San Diego Padres 51-65 (116 meccs, 12.5 GB)
5. Colorado Rockies 41-71 (112 meccs, 20.5 GB)

A többi ellenfél közül a Dodgers és a Padres egyaránt idegenben nyert párharcot a Miami, ill. a Pittsburgh ellen, viszont a D'backs háromból kétszer bukott a Nats elleni hazai csörték alkalmával. A hét elején a SF a Washingtont fogadja, a LAD a Pittsburgh ellen folytatja, a SD következő ellenfele az Atlanta, az Arizonáé pedig a St. Louis lesz házon kívül.

A Rockies hétfőtől szerdáig a Milwaukee Brewerst látja vendégül a Coors Fielden, a röpke kaliforniai kitérő után visszatérünk a hegyekbe és reméljük a sikeres folytatást, lenne mit javítani a hazai mérlegen. A párharc meccseit a következő rendben bonyolítják le: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

Hat meccses nyeretlenségi sorozatát szakította meg a múlt fordulóban az Észak-amerikai labdarúgóligában szereplő Colorado Rapids, miután hazai pályán, 1-0-ra legyőzte a rivális Real Salt Lake gárdáját, és talán végre sikerült véget vetni a hetek óta tartó vegetálásnak.



Oscar Pareja vezetőedző nem nagyon változtatott a Seattle Sounders ellen legutóbb pályára küldött kezdőjén. A szezon korábbi szakaszában jobbára tartalék Nane is maradt a csapatban, Larentowicz mellett szerepelt a középpálya szívében. Omar Cummings volt az egyedüli csatár, mögötte Martin Rivero volt a segítője. A kezdő 11: Pickens – Moor, Wynne, Marshall, Zapata – Mullan, Nane, Larentowicz, Castrillon – Rivero – Cummings.

Az elmúlt hetek csalódásait feledtetni igyekvő Rapids kiválóan kezdte a meccset, és a zsinórban harmadik mérkőzésén szerepet kapó Nane löketével kis híján meg is szerezte a vezetést a hazai csapat, ám a jobblábas bomba a keresztlécen csattant a 12. percben.

Három perccel később a Rocky Mountain riválisunk állt közel a gólhoz, de Pickensnek is köszönhetően, maradt a 0-0. A folytatásban inkább a középpályán folyt a játék, de hét perccel az első félidő vége előtt Joseph Nane ballal bevette a vendégek kapuját, 1-0. A kameruni-amerikai jókor volt jó helyen, hiszen egy védőről pattant elé a labda, amit előbb megigazított, majd szépen célzott a keresztléc alá. Igen látványosra sikeredett Nane első gólja a Rapids színeiben. Ő 2010 novemberében került a csapathoz, korábban megfordult többek között a Torontóban is, de az amerikai labdarúgás világában eddig még sehol sem sikerült maradandót alkotnia, mostanában viszont megbízható játékkal hívta fel magára a figyelmet, és végre egy találat formájában is letette a névjegyét. Az első 45 minutum tehát 1-0-val zárult.

A második félidőben a Salt Lake nem tudott felpörögni, a coloradóiak pedig magabiztosan tartották előnyüket, sőt, a 68. percben csak Fortunának köszönhették a hazaiak, hogy nem duplázták meg előnyüket, mert Castrillon lapos lövése a jobb oldali kapufa tövéről pattant ki. A 29-szeres kolumbiai válogatottnak még volt egy helyzete, de Cummings is betalálhatott volna, azonban az eredmény már nem változott, így hat nyeretlen bajnoki meccs után ismét győzött a Rapids, magabiztosan diadalmaskodtunk a mormonok ellen.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Különösen sokat jelentett a győzelem Matt Pickensnek, akinek anyai nagyapjánál rákot diagnosztizáltak a napokban, és az orvosok már csak fél évet jósoltak neki. A csapat hivatalos honlapjának adott nyilatkozatában a portás elmondta, a lefújás után egyből nagyapjára gondolt, és a legendás Hahnemann 1997 óta fennálló klubrekordjának megdöntését is neki ajánlotta, melyet a Rapids színeiben elért 40. győzelmével hozott létre.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 13-5-5, 44 pont (23 meccs)
2. Real Salt Lake 13-8-3, 42 pont (24 meccs)
3. Seattle Sounders FC 10-5-7, 37 pont (22 meccs)
4. Vancouver Whitecaps 9-7-7, 34 pont (23 meccs)
5. Los Angeles Galaxy 10-11-3, 33 pont (24 meccs)
6. Chivas USA 7-8-5, 26 pont (20 meccs)
7. Colorado Rapids 8-14-1, 25 pont (23 meccs)
8. FC Dallas 5-11-8, 23 pont (24 meccs)
9. Portland Timbers 5-12-5, 20 pont (22 meccs)

A coloradóiak következő ellenfele az FC Dallas lesz idegenben, magyar idő szerint szombatról vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól. A két évvel ezelőtti finálé másik résztvevője két ponttal van mögöttünk, a nyolcadik helyen állnak a Nyugati konferenciában, ráadásul még egy meccsel többet is játszottak. A fogadás piacain fellelhető szorzók alapján a texasiak a találkozó esélyesei, de persze ebben az is közre játszik, hogy ők szerepelnek hazai pályán, joggal bízhatunk a mieink javuló formájában.

A Dallas is kezd magára találni, még annak ellenére is, ha a legutóbbi két fordulóban csak egy pontot gyűjtött. Hétvégi ellenfelünk hosszú ideje képtelen volt nyerni, ezt a sorozatot július közepén, éppen ellenünk tudták megtörni, akkor Commerce Cityben 2-1-re nyertek. Nem is kell mondanom, most itt a lehetőség a visszavágásra. Ha szeretnénk még beleszólni a rájátszásért folyó küzdelmekbe, akkor győzelmekre van szükségünk!

Elmúlt hétvégi diadalával végképp bebiztosította a helyét az MLL idei négyesdöntőjében a Denver Outlaws csapata, miután zsinórban a harmadik idegenbeli meccsünket nyertük meg a Rochester Rattlers 17-12-es legyőzésével.

Augusztus 2-án a nyolcadik nappal folytatódott a Denver Broncos 2012-es Training Camp-je. A csapat immár teljes erőből edzett a rohamosan közeledő szezonra, ami előtt egy nyilvános edzőmeccsre is sor került a napokban, méghozzá a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban.



Bár az előző napon Decker még a sérültek között szerepelt, úgy tűnt, hogy hamar sikerült felgyógyulnia, mivel teljes felszerelésben a társai között kezdtek meg a gyakorlást. Nem vett viszont részt a tréningen Quinton Carter, D’Andre Goodwin és Greg Orton se, Tyler Grisham, Orlando Franklin és Ronnie Hillman pedig csak a pálya széléről figyelte a gyakorlatokat. Jött egy új játékos is a Broncoshoz, a WR Cameron Kenney, aki a Seahawks-nál lett felesleges pár nappal korábban.

Többen is kiváló formát mutattak ezen az edzésen, főleg Demaryius „Bay-Bay” Thomas csinált emlékezetes dolgokat, pl. két nagyon jó elkapást egész csapatos gyakorlás alatt, az elsőt térden állva, a másikat a vonal mellett, ami után még két védőt lerázott és így szabaddá válva TD-t szerzett. Nem csökkentette a tempót ez után se a Manning-DT páros, a következő gyakorlatsorban is összehoztak egy hosszú passzos TD-t, Rahim Moore kárára. McGahee se maradt le, rögtön az első futása, melyet egy pitch passzból ért el, de hamarosan egy screen passz után is a háta mögött hagyott pár védőt. A backup QB Adam Weber is jól mozgott ezúttal, előbb Gerell Robinson-nak adott egy hosszú passzot, majd pár gyakorlattal később egy red-zone drill-ben a TE Joel Dreesen-t célozta meg az endzone-ban és meg is lett a TD. Ugyanebben a gyakorlatban Manning a másik TE Jacob Tamme-t találta meg egy TD-re.

A védelem oldalán is volt pár érdekesség, például a LDE poszton elég sokat edzett a kezdőkkel Jason Hunter, aki Robert Ayers-t kezdi kiszorítani. Ben Garland pedig az OL-DL gyakorlatban mutatott szép dolgokat.

A nyolcadik nap délutánján egy walkthrough edzést tartott a csapat, amiről ezúttal még a csapat honlapjára se került fel beszámoló, csupán annyi, hogy az egész edzés alatt red-zone gyakorlatok voltak, amikben főleg Decker villogott.

A kilencedik napra csak egy edzést terveztek be Fox-ék, melyen 5 hiányzó volt, Carter, Grisham, Orton, Ronnie és Franklin, bár utóbbiról a HC azt mondta edzés után, hogy az orvosok engedélyt adtak neki a folytatásra a következő napra az agyrázkódása után. Justin Bannan vádlija ismét rendetlenkedett, így miatta korábban fejezte be az edzést.

7-7 elleni játékkal kezdték a gyakorlást a játékosok, amit Champ Bailey szép megmozdulásai tarkítottak, kezdve egy Bay-Bay elől elütött labdáva, amiből Mike Adams majdnem interception-t csinált, majd Decker kezéből ütötte ki a labdát, mielőtt a WR teljesen meg tudta volna fogni.

Igaz, azért Bay-Bay is meg tudott csinálni egy szép elkapást a klasszis CB szorításában később, ahogy Andre Caldwell is el tudta kapni Weber passzát, akit Wolfe kergetett ki a zsebből, tehát a támadók se hagyták magukat.

Red-Zone gyakorlás ezen az edzésen is volt, az első próbálkozásnál PM előbb Decker-nek, majd Bay-Bay-nek passzolt és így gyorsan meg is lett a TD. Később szerencséje is volt a támadóknak, amikor Chris Harris belenyúlt egy passzba, ami azonban így pont Jacob Tamme-hoz pattant, aki így TD-t szerezhetett. A nap legszebb elkapása Joel Dreesen-é volt, aki a lábait éppen hogy bent tartva az endzone végében csinálta meg a catch-t.

Voltak még 1-1 elleni gyakorlatok a WR-ek és a CB-ek között, ebben főleg Decker villogott, de azért a védők se voltak restek, Joshua Moore, Drayton Florence, Syd’Quan Thompson és az újonc Omar Bolden is csinált interception-t vagy pass deflection-t. Akadt egy kis feszültség is az edzés vége felé, az OL-DL gyakorlatoknál Jason Hunter sisakja került a földre egy kis lökdösődés után, Wesley Woodyard lépett közbe, Von Miller pedig egy kis tánccal hozta a jókedvet.

Több vendég is érkezett az edzésre, például két ex-Bronco Billy Thompson és Larry Brunson, valamint a University of Colorado és a University of Wyoming edzői stábjának több tagja, közte a 2010-ben még nálunk játszó S Renaldo Hill.

Augusztus 4-e egy különleges napja volt a Broncos TC-nek, mivel a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban játszott egymással edzőmeccset a támadó és a védő oldal és ezt a szurkolók ingyen tekinthették meg a Denver egyik ékkövének számító stadionban. Ugyanezen a napon egy viszonylag jól csengő névvel is gyarapodott a denveri névsor, mivel leigazoltuk a korábban a New York Jets, a Baltimore Ravens-ben és a Buffalo Bills-ben is játszó S Jim Leonhard-ot. Sajnos egyből nem tud csatlakozni társaihoz, mivel egy korábbi térdsérülése miatt az első orvosin nem ment át, de amikor felgyógyul tapasztalatával sokat segíthet az elég fiatal S csapaton.

De akkor most térjünk rá a scrimmage meccsre, melyre, a régi 2010-es 20 782-es nézőszámot messze túlszárnyaló 41 304 szurkoló volt kíváncsi. Az edzőmeccs előtt még egyéni drill-eket csináltak a játékosok, közben a lelátók folyamatosan teltek fel és a szurkolók hangos ovációval köszöntötték az edzésen megjelent régi klasszis WR párost, Eddie McCaffrey-t és Rod Smith, utóbbinak a neve ősszel fog felkerülni a Ring of Fame-be. Volt még pár 7-7 elleni gyakorlat, majd kezdődött a teljes csapatos gyakorlás, de nem a támadóknak indult jól. Először egy MCcGahee-nek bemutatott handoff után indított el Manning egy hosszú passzot Bay-Bay felé, de nem lett jó az átadás, majd McGahee első futása csak 4 yard-os lett. 3&6 jött, aminél Von átjutott az OL-on és egy sack-et mutatott be, de természetesen csak virtuálisan, mivel nem volt szabad a QB-hez érni. Jött a második támadás, egy 5 yard-os Tamme elkapással indult, de a második play-ben Tony Carter felütötte a levegőbe Peyton Manning passzát, a labdát pedig David Bruton kapta el, megszerezve az INT-t. Mivel edzőmeccs volt, így maradt a labda a támadóknál és újra McGahee futhatott, ezúttal kijutott az oldalvonalhoz, egy szép stiff arm-al lerázta magáról Florence-t és végül egy komoly gain után lépett ki a pályáról. Jött újra egy passz, ezúttal Brandon Stokley kapta el vetődve, pedig Manning nem volt könnyű helyzetben, mivel Mitch Unrein majdnem elkapta egy sack-re. Következett egy újabb play-action passz, újra Bay-Bay volt a célpont, de most meg is lett az elkapás a védelem 20-as vonala előtt, majd McGahee futott be a 12-ig, onnan jött egy 1&10. Ayers kicsit megkergette PM-et, így inkább kidobta a labdát az endzone végébe, ez után pedig Lance Ball futásával ért be a labda a 10-en belülre. Manning többször is áthívta a play-t a snap előtt, de végül sikerült jól választania, mivel Decker-nek dobott egy TD-t az endzone sarkába. Matt Prater berúgta az Extra Point-ot, így a fehér mezes csapat megszerezte a vezetést 7-0-ra. Jött a támadók második sora a védők első sora ellen, a támadókat ezúttal Hanie vezette és nekik se jött össze az első próbálkozás, egy incomplete passz és egy 3 yard-os Jeremiah Johnson futás után Elvis „Doom” Dumervil kapta el Hanie-t egy sack-re. A második próbálkozást egy 4 yard-os futás nyitotta, majd Willis kapott el egy labdát és kipörgött a tackle-ből, hogy megszerezze a 1st down-t. A következő futást a védők -2 yard-on tartották, 2&12-nél pedig Wolfe visszalépett coverage-be és így Hanie-nek nem volt célpontja. 3&12 jött, Johnson kapta a labdát és nem járt messze a 1st down-tól a futás végén, de végül nem folytathatták a támadást. Érkezett Adam Weber a QB posztra, futott 9 yard-ot, ami után 3&1 következett, újra Johnson futhatott, kint a szélen majdnem meglett neki a 1st down, de végül Woodyard a földre vitte. Weber-ék újrakezdték a támadást az első számú D ellen, de csak 1 play maradt a védőknek, aminél Unrein majdnem sack-et ért el, utána jött be a védelem harmadik sora a támadók harmadik sora ellen, utóbbit egy ideig még Weber vezette. Hamarosan bejött Osweiler, akin a szintén rookie Malik Jackson csinált egy -6 yard-os sack-et a támadás első play-ében, ami után már nem, sikerült 1st down-t elérniük a támadóknak és ezzel le is zárult a nyilvános scrimmage.



Egy nap pihenő után folytatódott augusztus 6-án a TC és ezen a napon csupán egy edzés volt beiktatva. Hiányzott még mindig Quinton Carter, Tyler Grisham, Ronnie Hillman, Justin Bannan és a TE Anythony Miller, edzés közben ment be az öltözőbe Bay-Bay (kicsit merev volt az achilles-e, de semmi komoly gond nem volt), Ryan Harris és Greg Orton.

Az idén leigazolt WR Jason Hill-nek volt jó napja, több szép elkapást csinált a 7-7 elleni gyakorlásnál Manning passzaiból, majd egy red-zone play-es TD-t is csinált Champ feje fölött, Cameron Kenney pedig Osweiler passzából csinált egy emlékezetes catch-t. A védelem oldalán is voltak jó napot kifogó játékosok, Rahim Moore, Ty Warren és Syd’Quan is kapott hangos ovációt a nézőktől.

Decker neve ezúttal is felkerült a jól játszók listájára, Champ előtt csinált meg egy szép TD elkapást egy red-zone drill-ben, de volt szép elkapása Andre Caldwell-nek is és a védő oldalon is meg kell említeni még Florence és Bruton nevét. Egy two-minute drill zárta ezt az edzést, ismét saját 35-ös vonaláról indulhatott a támadósor, ezúttal 20-21-es hátrányban (tehát egy FG is elég a fordításhoz) és 1:20-al az órán időkérések nélkül. Természetesen Manning kezdte a QB-k közül a drill-t és egy gyors 5 yard-os passzal nyitott Willis-nek. A következő passza se lett volna rossz, de a célpont megcsúszott. Decker kapta a passzot 3&5-nél és 11 yard-ot szerzett, így meglett a 1st down. Ball futott 1 yard-ot, majd kilépett az oldalvonalon, 30,8 másodperc maradt utána. Jött egy hosszabb passz, újra Willis kapta, egészen a védelem 30-as vonaláig jutott, egy gyors spike után maradt még 5,9 másodperc. Ez pont elég volt Matt Prater-nek, hogy berúgja a „győztes” FG-t.

Hanie-é volt a következő próbálkozás és egy gyors 13 yard-os passzot dobott a pályáról az elkapás után kilépő Virgil Green-nek. A következő passz is a vonal mellé ment, ezúttal Caldwell volt az elkapó, amikor kilépett a pályáról a védők 40-es vonalán, akkor még 1:08 volt az órán. Innen futásokkal lepörgették az órát, végül 4&1 jött a 31-ről és Prater innen is pontos volt, újabb „győzelem” a támadóknak.

Harmadiknak Osweiler próbálkozhatott és egy gyors 4 yard-os passzal nyitott. Sajnos csak eddig tartott a támadása, mivel a passzát egy védő leleste. Dobtak még a backup QB-k egy-egy Hail-Mary passzot, de csak Hanie-é lett jó, igaz a védők nem akadályozták a WR-t az elkapásban, a másik két próbálkozás túl hosszú lett.

Közben feltűnt egy újabb új arc a csapatnál, aki ezt az edzést még csak a vonal mellett álldogálva és beszélgetve nézte, ő pedig nem más, mint az ex-Falcon és ex-Cowboy Keith Brooking, akit a csapat ezen a napon szerződtetett le és aki (talán utolsóként) még játszott a Broncos ellen a Super Bowl XXXIII-ban az Atlanta Falcons mezében és egyébként fénykorában kiváló LB volt, remélhetőleg valami plusszot még tud nyújtani, ha bekerül az 53-as keretbe.

Augusztus 7-én, kedden, mindössze két nappal az első preseason meccs előtt, teljes edzésmunkát végzett a Broncos, igaz ezúttal is csak egy edzéssel egy napon. Ezt az tréninget kihagyta a még mindig lábadozó Quiton Carter, a szerződtetése után phisically unable to perform (PuP) listára tett Jim Leonhard, Ryan Harris, Justin Bannan, Greg Orton és Tyler Gresham, visszatért tehát végre Ronnie Hillman a pályára. Ty Warren gyomorbántalmak miatt korábban bement az öltözőbe, de semmi komoly gond nem volt. Keith Brooking, 57-es mezben, az edzés elején még részt vett, főleg az egyéni edzés részén és pár play-ben a 7-7 elleni gyakorlásban.

Champ egyből megmutatta a WR-CB 1-1 elleni gyakorlás elején, hogy még mindig a régi, egy Manning-Decker összjátékot hiúsított meg, ami TD lett volna. Gerrell Robinson, az egyik újonc WR-ünk két szép elkapást csinált, egyet a CB Ramzee Robinson felett, a másiknál Tony Carter volt a szenvedő alany. Később Decker és Manning azért összehoztak egy szép play-t, a vége egy egykezes elkapás lett Champ szoros őrizetében.

Ezen az edzésen is voltak red-zone drille-ek, amit ezúttal inkább a védelem dominált. Előbb Porter ütött el egy potenciális TD-t Bay-Bay elől, majd Mike Adams vezetésével ismét kierőszakoltak egy rossz passzot, később pedig Joshua Moore ütött fel egy labdát a levegőbe, ami végül a földre hullott, de majd interception lett belőle, csak Anthony Perkins nem tudta elkapni.

Ismét volt pár two-minute drill is, ám ezúttal fordított volt a szituáció a korábbiakhoz képest: ezúttal az előny megtartása volt a cél, saját 40-es vonalról indulva, 2:29-el a meccsből, az állás pedig 20-14 a támadóknak.

Először Manning próbálkozott, vagyis inkább csak átadta a labdát, három futás után 4&1 volt. A védelem oldalán bejött a punt coverage csapat, ám Manning-ék fent maradtak és a kavarodásban meg tudták szerezni a támadók a szükséges 1 yard-ot. John Fox újrajátszatta  a playt, ezúttal bejött Britton Colquitt és a 11-es yard-jára hátraszegezte a védőket, így a „győzelem” a támadóké lett.

Adam Weber volt a második a sorban, kicsit változtatott szituációval, mivel a védők kaptak két időkérést. Az első két futás után rendre időt kért, 3rd down-nál pedig Knowshon Moreno csinált egy „barbereset”, azaz kifutott az oldalvonalon kívülre, 2 percen kívül megállítva az órát, ovációt váltva ki a győzelmet így megszerző védelem oldaláról.

Osweiler jött a harmadik csapattal, amiben Jeremiah Johnson egyből egy 22 yard-os futással kezdett, a védők 38-as vonaláig jutva. Jött a two-minute warning, aztán még két futás, majd egy időkérés után egy térdelés, azaz lepörgött az óra, győztek a támadók.

Jött még egy új szituáció, ezúttal a támadók 4 pont hátrányban indultak a saját 40-ükről, kerek 2 perccel az órán és két időkéréssel a tarsolyukban. Manning két gyors, rövid passzal hozta az első first down-t, Stokley és Ball voltak az elkapók. A védők 45-jéről jött az 1&10, majd a 3&10 is két sikertelen passz után. Andre Caldwell volt ekkor a célpont, aki egy 20 yard-os elkapást csinált és már csak 25 yard kellett egy TD-hez 43,2-vel az órán. Újabb két jó passz, Willis-nek és a McGahee-nek, jött egy 1&goal a 4-ről, majd egy időkérés, maradt még 19,6 másodperc. Elsőre Caldwell volt a célpont, de nem lett jó a passz, ahogy a második se, ami szintén Caldwell-nek szállt, ezúttal az endzone közepén. Harmadik passz jött, harmadszor is Caldwell-nek, de egy védő belenyúlt, így ez is a földre esett. 4&goal jött 7,2-vel a vége előtt, Willis felé szállt a passz ezúttal, aki sajnos nem tudta elkapni a gyors passzot, így nyertek a védők ismét.

Osweiler jött másodikra, Jeremiah Johnson-nak adott egy 5 yard-os passzot nyitásként, majd újra neki passzolt, 1&10 jött a védők 44-es vonaláról. Sajnos a fiatal QB szerencséje csak eddig tartott, ugyanis Gerell Robinson-nak dobott passza felpattant a WR kezéről, pont Tony Carter kezébe, aki kilépett vele a pályáról, megszerezve az újabb sikert a védő oldalnak.

Weber is kapott egy lehetőséget, egy 11 yard-os passzal nyitott Jeremiah Johnson-nak, majd jött két passz Gerell Robinson-nak, az első 7, a második 12 yard-ot ért, így már a 30-ról jöhetett a 1st down. Két sikertelen passz után egy sack jött Cyril Obiozor-tól, ami után 4&15 következett. Időkérés, majd hosszú passz jött, újra Robinson-nak, aki 16 yard-ot és 1st down-t szerzett, ami után egy spike-al állította meg Weber az órát 17,3-nál. Cameron Kenney felé szállt egy hosszú passz az endzone-be, a WR pedig egy szép ugrással elkapta a labdát, TD-t és a támadóknak győzelmet szerezve.

Egy jó hír zárta a napot Dove Valley-ben, ugyanis az edzés után Doom és ügyvédje bejelentették a média képviselőinek, hogy lezárult a rendőrségi vizsgálat a pár héttel korábbi letartóztatásával kapcsolatban és nem történt feljelentés, azaz az ügynek jogi következményei, bár a liga főnöke, Roger Goodell még szankcionálhatja a kiváló DE-t, de reméljük, hogy nem fogja.

A TC 14. napjára csak egy walkthrough edzést terveztek be Fox-ék, mivel utána nem sokkal indult a csapat repülője Chicago-ba. Egy illusztris vendége volt ezúttal a mezben és shortban gyakorló csapatnak a csapatot először Super Bowl-ba vezető Red Miller személyében, aki a családjával érkezett megtekinteni az edzést és John Fox-al beszélgetni.

Azt már megtudhattuk Fox-tól, hogy Leonhard, Quinton Carter, Bannan, Grisham, Orton és Brooking nem utazik a csapattal a Bears-hez. Hillman helyzete még kérdéses, csak Chicago-ban döntenek az edzők a sorsáról. Közben megjelent az első hivatalos depth chart is, komolyabb meglepetés nélkül.

A péntek hajnali Chicago Bears elleni edzőmeccsről elöljáróban csak annyit lehet tudni, hogy Manning csak 10-12 play-t lesz bent, utána Hanie kapja majd a labdát az első félidő fennmaradó részére, a harmadik negyed Osweiler-é, a negyedik pedig Weber-é lesz.

A Denver Broncos előidénybeli programja:

Augusztus 10., péntek, 02:30 Chicago Bears - Denver Broncos
Augusztus 19., vasárnap, 03:00 Denver Broncos - Seattle Seahawks
Augusztus 26., vasárnap, 22:00 Denver Broncos - San Francisco 49ers
Augusztus 31., péntek, 05:00 Arizona Cardinals - Denver Broncos

Fel lettem kérve, hogy értékelés féleséget dobjak össze a Denver Nuggets idei nyaráról. Nagyjából ezeket fogom érinteni: csapat eddigi nyári tranzakciói(hosszabbítások, érkezők, távozók, draft, stb), hogyan fest a keret és mi várható még.



Sokan környezetemben úgy vannak vele, hogy érjen már véget az offseason és pattogjon már a labda, addig én mindig csodálkozom, mert a holt idény eleje igenis lehet izgalmas, csak észre kell venni a maga szépségét. Gyakorlatilag egy csapat épülésének, fejlődésének első, és talán legfontosabb fázisa ez. Persze néha őrjöngeni tudnék, hogy más csapat ezt hogy miért csinálhatja meg, szerezheti meg az adott játékost. Na de félre az üres fecsegést.

Tavalyi szezonban első körben pottyantunk ki a Lakers ellen, egy drámai 7 meccses párharcban. Az előző szezonban arra épített a vezetőség, hogy egy mély keretet hozzon össze, lehetőleg fiatal tehetséges játékosokkal, akik a későbbiekben All-Star szintre fejlődhetnek. Ez viszont azt jelenti igazi franchise player nélkül akarunk a bajnoki címre törni. Ujiri többször említette már, az építkezésünk mintáját a Pistons 2004-es bajnokcsapata szolgáltatja. Ennek lényege, hogy mindegyik poszton top10-es játékossal legyen feltöltve a keret, akiknek játékstílusa tökéletesen passzol is egymáshoz. Azt azért jegyezzük meg, hogy talán ez a legnehezebb építkezési útvonal. Ebben sok rizikó is benne van. Tehetséges játékost csak úgy nehéz szerezni, ha nem draftolsz a top10-ben, vagy nem nagy piacon van a kedvenc csapatod. Ebben az esetben sokszor 19-re kell lapot kérned. Ilyen volt a tavalyi Nené-McGee csere is. Látszólag visszalépés volt a csere, de Nenéből többet már nem tudtunk kihozni, addig a problémás, de rendkívüli képességekkel megáldott JaVale egy új közegben akár ki is bontakozhat. Ugyan még nem dőlt el, hogy előreléptünk vele, ez majd csak a jövő zenéje lesz.

Lejáró szerződése volt McGee, A. Miller és a spanyol Fernandeznek. Velük viszont csak júliusban lehetett elkezdeni foglalkozni, mert előtte június végén volt a draft. Mint sokan mások én is PG-PF választást tartottam a legvalószínűbbnek az első körben, erre jött a hidegzuhany és elhoztuk a francia Evan Fournier-t (innentől 4nier), aki az idei legtöbbre taksált európainak számított. Posztja dobóhátvéd, de playmaker mentalitással. Talán ez az, ami leginkább szerepet játszott a választásában, mert Lawson mellé sajnos nem AAA való. Aaron leindításon kívül magának és másnak dobóhelyzetet nem tud kialakítani, a felállt védelmet nem képes megbontani. Ez nem azt jelenti, hogy akár már idén vagy jövőre kiszoríthatná a kezdőből, de a Lawson-AAA backcourtal nagyra törő álmaink nem lehetnek. Lawson mellé egy Harden-Ginobili típusú játékos kellene, addig AAA mellé Rubio-Kidd féle pass first PG. Mi most 4nier-vel az előbbi típusú projectbe kezdtünk. 2-3 év múlva visszatérhetünk, hogy megérte-e. Azért is, mert a drafton a 20. választás előtt bent volt még Sullinger, Perry Jones III, Moultrie és az irányító Teague is. Véleményem szerint az első 3 közül Sullinger az, akiben sok lehetőség rejtőzködik, csak kicsit vissza kell fogyasztani, hogy felgyorsuljon az NBA ritmusára, mert 6-9-es méretéhez képest a fesztávja is rendben van, a keze is vajból van, tökéletesen kiegészíthették volna egymás Faried-al. Nála az volt a kockázat, hogy az utolsó hónapokban visszaesett a teljesítménye, és a draft előtti napokban derült ki róla, hogy a derekával sincs minden rendben. Kockázatos lett volna, de kockázat nélkül nincs nyereség.

38. helyen elhoztuk a hatalmasat csúszó Quincy Millert, aki gimiben hatalmas tehetségnek számított, de jött egy fránya sérülés, ami nagyon visszavetette. Először nem is akart kijönni az idei draftra, majd a határidő előtt kicsivel döntött, hogy jön. Eleinte még így is első körösnek predesztinálták, majd a workoutok során sorra kapta a negatív kritikákat, így már a draft napján 30 körüli helyre rakták, de szerencsére csúszott még egy kicsit, mi pedig köszöntük szépen. Ez nagyszerű választás volt az FO részéről. A srác amolyan szegény ember Kevin Durant-ja lehet. Testfelépítése alapján megszólalásig hasonlít rá. Viszont nagyon nyers még, így ha lefogjuk igazolni, akkor is az első évet szinte biztos, hogy az új D-ligás csapatunkban, az Iowában fogja tölteni. Ez is újdonság, mert eddig az Idaho Stampede volt a csikócsapatunk, de idéntől a Blazers átvette a teljes uralmat a csapat felett, így Jazz és mi is új csapat után nézhettünk. Ezek után a fiataljainknak a Bulls, Hornets, Wizards ifjú tehetségeivel kell megosztani a játékperceket. Visszatérve a draftra behúztunk az 50. helyen egy török árbocot, İzzet Türkyılmazt, aki posztját tekintve center, de hiányzik róla vagy 20 kiló, ami nélkül semmi esélye. Szerződést nem fogunk neki adni, nem is kell, ha évek alatt netán kisül belőle vmi, akkor jól jártunk. Kérdezhetitek, hogy akkor miért nem olyat választottunk, aki sokkal inkább nba ready, erre a válasz egyszerű: kevés a hely a csapatban, így is nehéz volt eldönteni hogyan lehet helyet csinálni egy-egy játékosnak, mivel csak 15-en lehetnek a keretben, és a szabadügynök piac nyitása előtt 12 fő biztosan a keret tagja volt. Rajtuk kívül az első 2 draftoltunk plusz a két szabadügynökünk McGee és Miller még szerződés nélkül volt.

Majd jött a júliusi Free Agency, ahol a kezdetekben egyáltalán nem mozgolódtunk, a nagyobb halak szóba sem kerültek. Első hír az volt, hogy Rudy Fernandez 9M/3éves szerződést kötött a Real Madriddal, ez már jó előre sejthető volt. Pár nappal később közelegni kezdett az amnesztálások (mondj jobbat) határideje, amikor is el kellett dönteni, hogy tudunk-e kettőt az egyért, vagy hármat a kettőért cserét összehozni, vagy megköszönjük az egyik olyan játékosunknak az eddigi munkáját, aki legkevésbé tud lendíteni a csapat szekerén, és mellette még sokat is keres, amivel a közeljövőben beszűkítheti az anyagi lehetőségeinket. Így esett a választás Chris Andersen-re, aki az utóbbi hónapokban elég nagy pácba került. Vele hivatalosan is lezárult egy korszak. A WCF-es csapat egyik legfontosabb embere volt, Camby távozása után vet. min.-ért sikerült azt az űrt betölteni, amit a korábbi DPOY hagyott. Billups és ő volt a difference maker egy PO söprés és egy WCF-es szezon között. Kösz’ mindent Chris!

11-en maradtunk. Először visszaigazoltuk Andre Millert, aki ugyan pedzegette már, hogy kezdő akar lenni, de ha csere is lesz, azt csak bajnokesélyesben. Amen. Idén és jövőre is 5M-t fog keresni, a 3. éve nem garantált. Én nem tartom rossz döntésnek, mert McGee-Faried mellé egy ilyen irányító elengedhetetlen. Löbbölésben talán verhetetlen az egész ligában, elég megnézni az Aldridge-al való connectionjüket. Veterán leadership miatt is fontos, azért mi még csikócsapat vagyunk. Én azt remélem, hogy minél kevesebbet lesz együtt a pályán Ty-al, és akkor mindenki elégedett lesz. 20 perces játékosnak még mindig tökéletes, igaz lassú már, főleg periméteren botrány néha, de például szégyen-szemre a legjobb pozíciós játékosunk, ami az amúgy is gyenge half-court offense számára jelenthet nagyobb variációs lehetőséget.

Újra 12-en vagyunk. 4nier-vel szerződést kötöttünk. Nem maradt Franciaországban. Ez engem akkor őszintén meglepett, mert az első hírek azt mondták, hogy 1-2 évet lehet marad itt Európában. Elmondtam már fentebb milyen játékos, a nyári ligában is láthattuk. Szerintem van fantázia benne, a triplái sem annyira rosszak, én az első jelentésekben mindenhol azt olvastam, hogy nagy gondjai lesznek vele. A nyári ligáról külön nem akarok írni, nem sokat láttam belőle, amit igen abból azt szűrtem le, hogy nagy gond volt, hogy nem volt egy normális játékszervezője a csapatnak, így néha kaotikus dolgok folytak a pályán. Ezért én semmit nem vonok le a fiataljaink teljesítményéből.



















Már 13-an. Már rég elkeltek a nagyobb halak, már csak JaVale McGee maradt, aki 10+M/éves szerződést remélhetett. Félő volt, akik lemaradtak Asik-Hibbert párosról, azok elkeseredettségükben bepróbálkoznak érte, ez nem így lett, végül a korlátozott szabadügynökünket 44M-ért 4 évre sikerült magunkhoz láncolni. Jövőre 10M-t kap, ez szépen az évek alatt 12M-ig fog fentebb kúszni. Gyakorlatilag azt kapta, amit tavaly Jordan is. A mai center ínségben ennyi az ára azoknak a játékosoknak, akik képesek lepattanózni, atletikusak, a gyűrű alatti 2-3m-es zónában a lecsorgó labdákat képes visszarakni, visszazsákolni. Idén nyáron Olajuwon fogja edzeni. Nem csak őt! Reméljük egy két post movet sikerül eltanulni, de ami a legfontosabb, hogy védekezésben tanulja meg mikor kell repkedni és mikor kell a földön maradni. Ami még nem ártana, ha a büntetőzését 60% felé hozná, e nélkül ugyanis egy véghajrában nem lehet a pályán tartani.

Így lettünk 14-en. A nyári ligás meccseken arra lehettünk figyelmesek, hogy az FO-nk mellett foglalt többször is Anthony Randolph helyet. Nem zörög a haraszt… Végül átlag 1,7M-t fog keresni idén és jövőre is, ami a benne rejlő potenciált (lehet már csak én látom benne) tekintve ajándék. Neki azért is örültem, mert így nem bosszankodom Perry Jones III  kihagyása miatt. Játékstílusban nagyon hasonlóak, sőt bizonyos értelemben hasonló Harringtonhoz is, ugyanúgy tweenerek mind a 3-an, de amíg Harrington egy elhízott teknős, addig ők egy vékony 4-es testbe bújt 3-asok. Nagyon jó kéz, atletikusság jellemzi őket, viszont palánk alatt nyuszik, ezt Randolph remélem elhagyja nálunk. Karl jelszava pedig a penetration-penetration-penatration… Ha pedig hozzánk igazolt, akkor gondolom tudta mi vár majd rá. Én nagyon bízok benne, 23 éves csak. Reméljük nálunk megtalálja a pályafutását, ebben valószínű segítségére lehet az is, hogy Harrington a szezon első hónapjában még nem lesz 100%-os, így könnyen lehet, hogy Faried mellett találja magát a rotációban.

Ezzel 15-en is vagyunk. Itt a lista:
PG:Lawson, Miller, Stone(?)
SG:Afflalo, Hamilton, Fournier
SF:Gallo, Chandler, Brewer
PF:Faried, Harrington, Randolph
C:McGee, Koufos, Mozgov
Szerződés nélkül van még a 2. körös választásunk Quincy Miller. Szeptember 6.-a az a dátum, ameddig alá kell íratni vele a szerződést, különben szabadügynökké válik, így utána bárki más ajánlatot tehet neki. Ezt kijátszhatjuk azzal is, hogy leszerződtetjük, és egy darabig 16 játékosunk lesz, de akkor október 29.-e lesz az a dátum, amikor 15 főre kell csökkenteni a keretet. A kérdőjel nem véletlenül van Stone neve mellett, ugyanis ő megsérült még a nyári liga előtt(?)/alatt(?), de a lényeg, fél évet min. kikell hagynia sérülés miatt. Ezért komoly esélyesé lépett elő, akinek a helyét kapja meg Q. Miller projectnek. Így nem maradna 3. számú irányítónk, ami alapból nem is lenne nagy gond, mert ha kiesne bárki is azon a poszton, az alapjaiban tönkretehetné a szezonunkat.

A keret maga erős, változtatás nélkül egy hazai pályával 2. körbe is juthatnánk, amire reális esély is megvan, de ez nem lehet cél ennél nagyobb célokat kell kergetni, amihez elengedhetetlen a minden poszton top10-es játékos. Jelenlegi keretben, aki top10-es az csak Lawson és Gallo. Igen, az olasz is. Persze mindenkiben az utolsó emlék az, ami a perdöntő, de azt ne feledjük el, hogy az első szűk 2 hónapban ő volt a csapat legjobbja, majd jött egy bokasérülés, amikor gipszet is kapott, majd visszatért és a dobókezén eltörte a hüvelykujját egy ártalmatlan helyzetben. Persze lehet mondani, hogy miért nem játszott, meg azt is, hogy amikor játszott akkor miért úgy, de aki volt már komolyabban megsérülve az tudja, hogy nem az egyik pillanatról a másikra lehet felvenni a korábbi ritmust. Én bízok benne, hogy sérülésektől mentes idénye lesz, egy közös edzőtáborral az előző szezon elején mutatott Gallot láthatnánk. Ami azért is fontos, mert ha cserélünk is, akkor egy viszonylag nagy értékkel bíró Gallinarit is belerakhatunk egy olyan cserébe, ahol top10, vagy esetleg FP potenciálú játékost kaphatunk. Visszatérve a top10-es gondolathoz McGee az, akiben megvan a potenciál, hogy az legyen, talán periódusokra már az is. Viszont a többi poszton egyelőre még kiadó a top10-es játékos helye, ugyanis senki sincs még a közelében sem. Faried sem az, bármennyire is nehéz leírni. Persze a berobbanása hangosabb volt, mint amit vártam, de amíg a gyűrűtől 2-3 méterre teljesen veszélytelen, addig nincs miről beszélni. A liga talán leghasznosabb játékosa lehetne, ha maradna ennél a 25min/game szintnél. Az a lendület, energia nélkülözhetetlen a csapat számára, de őt sem lehet teljesen kifacsarni, mert a játékperc növelésével az intenzitása is csökkenni fog.

Ami a jövő zenéje lesz még, az Lawson szerződéshosszabbítása, ami véleményem szerint ősszel meg is fog történni. 12M/év köré várom. Ami lényeges, hogy ne engedjük ki a piacra, mert akkor licitháborúban sokat bukhatunk. Jelenleg az ide payroll 60,6M-n áll. Saját draftjogainkat birtokoljuk, ezen kívül ’14-es Knicks-ét is, plusz egy csomó második köröst. Rengeteg asset, ideje őket beváltani. A lényeg, hogy sokan vagyunk, ezért az elkövetkezendő 1 évben kettőt az egyért, hármat a kettőért, vagy akár hármat az egyért cserékben kell gondolkodni. Ez a keret 60 perces meccsekre lenne ideális.

Részemről további szép nyarat mindenkinek, ja és k*va jó az új design. :)

Sorban hét elvesztett párharc után végre újra győzött a Colorado Rockies, háromból kétszer sikerült megvernünk idegenben a Los Angeles Dodgers csapatát, kellemes meglepetésre csaptuk meg az egyik vetélytársat.





















1. meccs, hétfő: Dodgers-Rockies 0-2
Több vesztes párharc után a Dodgers otthonába se favoritként utaztunk, Heltont DLre tettük a műtétje miatt, viszont Nelsont aktiváltuk és 2Bként egyből kezdő volt. Mellette az infielden még McBride, Herrera, Pacheco kezdett, a  külső hármast a CarGo-Fowler-EYJR trió alkotta, az elkapó Hernandez volt, a dobó pedig Pomeranz. A legelső támadásban EJYR és Pacheco a szélső bázisokat foglalta el egy-egy single ütés után, majd CarGo kiküldött egy sac flyt a vezetésért. Az első dobórészt Pomeranz két single után sorban három outtal abszolválta, aztán a második akció eredménytelen volt, de mi is csupán egy HBPt engedtünk. Ezt követően újra a sor teteje akciózott, EYJR és Fowler ütéseit követően Pacheco RBI singlelel növeltük tovább az előnyt, CarGo még direkt sétával került fel, de a Hernandez elleni double playel odaveszett a loaded 1out lehetőség. A folytatásban hamar két sétát értek el a hazaiak, aztán Kemp ellen Herrera-Nelson-McBride double playt mutattunk be és egy SOval hárítottuk a veszélyt. A negyedik tetején két kieső után hoztunk két singlet, míg a Dodgers két ütés nélküli pályára kerüléssel veszélyeztetett, de egyik oldalon se esett pont. A következő játékokban szinte semmi nem történt, Ottavino foglalta el a dombot és két inninget hibátlanul lehozott, közben Hernandez single után McBride futott bele egy dupla játékba. A hetedikben csak egy singlet hoztunk, majd McBride vétett egy errort, két kieső után pedig Fowler elkapásánál úgy tűnt, hogy vége az inningnek, de a játékvezetők megváltoztatták az ítéletet és Victorinonak singlet adtak, Tracy nehezen vette tudomásul és a háborgó Rockies GMet kiállították, de később simán befejeztük a játékot. Ezután könnyen kiesett a három soros ütő, majd Belisle két pályára engedés ellenére összehozta a három outot. A legutolsó akcióban Nelson és Herrera a szélső bázisokon maradt fent, végül Betancourt könnyen abszolválta a savet.
- 11-5 arányban végig több ütésünk volt, de nehéz meccset játszottunk és csak nehezen tudtunk érvényesülni, de a korán megszerzett előnyt szépen végig vittük. Young Jr öt próbálkozásban három singlet ért el, mindkét futásunknál ő ért haza. Gonzalez a 74., Pacheco a 26. RBIt szerezte az idényben, az All Star játékosunk ezen kívül egy outfield assistot és egy pazar elkapást is jegyzett. Pomeranz négy inning alatt hét strikeoutot szórt, csak három ütést és három sétát szenvedett el. A három inninget egyetlen ütéssel abszolváló Ottavinoé lett a győzelem, utána Belisle és Betancourt se hibázott.

2. meccs, kedd: Dodgers-Rockies 1-3
Másnapra a belső négyes változott egy kicsit, az egyes bázist Colvin vette át, Rutledge visszatért SSnak, Herrera pedig a kettesen kezdett, a kezdő dobó White lehetett, aki legutóbb biztató formában játszott. Az első menetben máris komoly támadásba kezdtünk, EJYR és Rutledge ütöttek, CarGo direkt sétát kapott, loaded 1outnál azonban Pacheco játék alatt az előbbi futót megelőzték a home platen, majd Hernandez ellen a harmadik kiejtést is összehozták. Az első dobórészt simán hoztuk, majd kiesett három denveri ütő, White egy single és egy walk ellenében a második játszmát is abszolválta. A harmadik menetet EYJR nyitotta egy singlelel, a kettesen járt, amikor CarGo újra intent walkkal jutott előre, de ismét hárítani tudtak utána, ezalatt három séta után Hanley ellen hárítottunk bases loadedot. A negyedik felvonásban csak a hazaiaknál történt egy séta, majd az ötödikben a változatosság kedvéért újra EYJR került bázisra, Rutledge RBI doublelal pedig végre megszereztük a vezetést, utána még két ember pályára került ütés nélkül, de megint elpuskáztuk a loaded 1outot a Pacheco elleni DP jóvoltából. A folytatásra dobót cseréltünk és Roenicke háromból három outtal jeleskedett, míg a hatodik akcióban a Hernandez-Colvin-Herrera trió minden tagja groundoutot kapott. A következő dobójátékot is biztosan megcsináltuk, aztán az első két ember bázist fogott, Nelson single, EYJR walk révén tette meg, majd újra Rutledge csapott le egy 2run doublelal, amely 3-0ra módosította az eredményt. Ezután megint csak két embert engedtünk fel, majd Herrera járt pályán egy SOt követő error miatt, de nem jutottunk vele messzire. A nyolcadik részre Brothers jött ki, két out után kicsit elbizonytalanodott, először beszedett egy singlet, aztán M. Ellis doublelel szépített a Dodgers. Az utolsó akcióban két singlet jegyeztünk, majd a legvégén Betancourt hibátlanul hozta le a savet és megtartottuk a 3-1es előnyt.
- Tíz darab ütéssel megint jóval többet szereztünk az ellenfélnél és tulajdonképpen magabiztosan győztünk. Rutledge fantasztikus napot zárt, öt beállás alatt négy ütést jegyzett, abból három double volt és három RBIt postázott. Hozzá hasonlóan Young Jr is húzóember volt, a leadoff hitter 3/4es hatékonysága által kétszer haza is ért. CarGo ismét egy pazar elkapással hallatott magáról. White négy inning alatt egyetlen ütést engedélyezett öt séta mellett, de szerencsére pontot nem kapott. Őt követően Roenicke három inninget hozott le ugyancsak egy ütéssel és már a negyedik győzelmét szerezte az évben. Betancourt saveje a 19. volt a szezonban, ezt is simán megcsinálta.






















3. meccs, szerda: Dodgers-Rockies 6-4
Az utolsó mérkőzésen a söprésért léptünk pályára, CarGo pihenőt kapott és EYJR játszott a bal szélen, Colvin a jobbon, LeMahieu volt a 2B és a párharcban először Rosario lett az elkapó, akinek Francis dobott kezdőként. Emlékezetesen kezdtük a meccset, ugyanis rögtön az első beállásban EYJR lőtt egy inside-the-park HRt, majd Fowler és Rosario kerültek bázisra, Colvin RBI singleből a második pontunkat szereztük. Nem örülhettünk sokáig, Francis gyengén tartolt, pályára engedte az első két embert és Kemp takarított egy 3run HRal, újabb két futó feljutása után hoztuk össze a három outot. Ezt követően a második játékrészben csak a hazaiak hoztak egy sétát, majd a harmadikban mindkét oldalt egy-egy single esett. A folytatásban Pacheco double ütése után LeMahieu RBI singleből kiegyenlítettünk és Francis a negyedik részt is lehozta. Aztán könnyen kiesett a három denveri ütő, majd az első reliever Torres ellen két single és egy walk révén kieső nélkül töltötték fel a bázisokat, Ramirez sétájával visszavette az előnyt a Dodgers, egy lineout után pedig loaded 1outnál Pacheco-LeMahieu-McBride double playel mentettük a menthetőt. Sajnos a következő támadás ismét eredménytelen volt, a LAD pedig újra lecsapott, egy hit-by-pitch után Victorino küldte haza Billingsleyt, majd M. Ellis volt eredményes egy RBI singlelel, 6-3ra módosítva az eredményt. A hetedikben 2in-1outnál EJYR single ütése után egy hibával szépítettünk, de az őt követő két ember sajnos kiesett, legalább Ekstrom lehozta a következő dobó menetet, csupán Pacheco errorból volt jelenése egy futónak. Az egész nyolcadik játékban egyedül Colvin sétált, az utolsó támadással pedig semmire nem mentünk, 6-4re elbuktuk az utolsó meccset.
- Szerdára fölénk nőtt a Dodgers és a gyengébb dobóteljesítményt szépen kihasználták. EYJR történelmet írt, a klub valaha volt 13. inside-the-park HRt szerezte, korábban az apjának is volt egy, fantasztikusan ment neki ebben a seriesben, 2/5el ütött szerdán. Fowler és LeMahieu is két-két ütéssel végzett. Francis az első négy inningben három pontot kapott, mindhárom futás a legelső játékba született a 3run HR révén, később megemberelte magát. Torres két inning alatt kapitulált háromszor és az első vereségét regisztrálta.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 61-50 (111 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 60-52 (112 meccs, 1.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 56-55 (111 meccs, 5.0 GB)
4. San Diego Padres 49-64 (113 meccs, 13.0 GB)
5. Colorado Rockies 40-69 (109 meccs, 20.0 GB)

A Giants megerősítette a vezető helyét nekünk köszönhetően, illetve hogy háromból kétszer győztek St. Louisban és még egy meccs hátra van a seriesből. Ezalatt a D'backs kétszer kikapott Pittsburghben, de még ott is lesz egy meccs, a Padres pedig 3-0val sweepelte a Cubst. A hétvégén a Dodgers Miamba utazik, a SD a Bucsnál folytatja, az Arizona a Washington fogadja madj.

A Rockies egy újabb csoportellenféllel fog találkozni, hétvégén San Franciscoban lesz jelenésünk, akik nemrég hazai pályán alaposan elbántak velünk, reméljük most több sikerben lesz részünk. A meccseket a következő menetrendben bonyolítják le: szombat 04:15, szombat 22:05, vasárnap 22:05. GO ROCKIES!!!

Egy kis szünet után tovább haladunk a coloradói egyetemek elmúlt tanév alatti sportteljesítményeinek összefoglalásával, és a sorozatunk negyedik epizódjában a híres Denver University 2011/12-es eredményeit tekinthetjük át.





















Az egyetem legnagyobb érdeklődéssel kísért programja évről évre a jégkorongcsapat, a korábbi többszörös országos bajnok gárda természetesen a 2012-es bajnokságban is a legnagyobb esélyesek közé tartozott. A DU legénysége annak ellenére, hogy menet közben többször nélkülözött húzóembereket hosszabb-rövidebb időn keresztül, a harmadik helyen zárta az alapszakaszt a bombaerős WCHA konferenciában. A rájátszás első körét kicsit nyögve nyelve, de sikerrel vettük a Wisconsin ellen, majd a minnesotai Final Five küzdelmei alatt két újabb győzelmet arattunk, viszont a túlórában megvívott elődöntő annyira kivette az erőnket, hogy a konferencia-döntőt simán elvesztettük. Ennyi természetesen elég volt az NCAA Tournament 16-os főtáblájára kerüléshez, ott azonban némi meglepetésre a Fresno State azonnal megállított bennünket, egyetlen kört sem tudtunk menni. A csapat sokáig szépen haladt, aztán mégsem sikerült elérnünk az igazán nagy dobást, sajnos 2012-ben sem váltottuk valóra az álmainkat, és jövőre még nehezebb dolgunk lesz, mivel többek közt Jason Zucker és Drew Shore is profinak állt a befejezést követően.

Az egy évvel ezelőtti országos elődöntős szereplés jogán a férfi lacrosse-csapattól is nagy menetelést reméltünk az elmúlt idényben, és végül a csapat kihozta magából tudása legjavát, eredményesen zárta az évet, ám a tavalyi bravúrt nem sikerült megismételni. Az alapszakaszban több fájdalmas vereséget szenvedtünk, valamennyi nagy ellenféltől drámai körülmények között, hosszabbításos vereséget szenvedtünk, és címvédőként mindössze a negyedik helyen zártunk a konferenciában, a hazai rendezésű tourney alatt is már az elődöntőben búcsúztunk - a változatosság kedvéért akkor is OT-ban. Az utolsó fordulóban egy fantasztikus mérkőzésen a denveri futballstadionban viszont valósággal lemostuk a Duke gárdáját, melyet követően a szakértők meghívták a csapatot az NCAA Tournament-re. A nyolcaddöntőben a kiemelt North Carolina-t kellemes meglepetésre győztük le, aztán a szezonban harmadszor is összeakadtunk a Loyola-val, a későbbi bajnokcsapattól pedig ismét szoros küzdelemben kaptunk ki, így a nyolc között fejeztük be. A Pioneers keretének nagy része jövőre is együtt marad, talán lehet még egy csúcshódítási kísérletünk, de Mark Matthews-ért már az Outlaws-ban kell szurkolnunk.

A férfi kosárlabdázóink ugyancsak elszántan várták a szezont, a csapat jelentős részét negyedéves játékosok alkották, akik számára ez volt az utolsó lehetőség, hogy nagy eredménnyel koronázhassák meg egyetemi pályafutásukat. Ennek érdekében szép menetelésbe kezdtünk, és az alapszakaszban a Sun Belt harmadik helyét kaparintottuk meg 11-5-ös csoporton belüli mérleggel, amivel abszolút elégedettek lehettünk, és a jó formaidőzítésben bízva még többen reménykedtünk. A conference tourney-n aztán alaposan fejre állt minden, az első két kiemelt idő előtt búcsúzott, és komoly lehetőség nyílt a mieink előtt akár a végső győzelemre is, de egy zaklatott mérkőzésen sajnos az elődöntőben vereséget szenvedtünk a Western Kentucky-tól, így lógó orral fejezte be iskolai pályafutását a Pios több kiemelkedő kosarasa.

Maradva ugyanennél a sportnál, a hölgyek is legalább ekkora favoritnak számítottak a Sun Belt mezőnyében, és az alapszakaszban elért második helyezés még nagyobb bizakodásra adott okot. Azonban a Sun Belt playoff-torna alatt komoly pofon érte a mieinket, és rögtön az elődöntőbe jutásért vereséget szenvedtünk az előzetesen kissé lesajnált ellenféltől, ideje korán ért véget a szezon, és a lányoknak is le kellett mondaniuk a további szereplésről. Az ősztől kezdődő tanévben mindkét program a WAC konferencia küzdelmeiben fog részt venni, ahol ha sikerül alkalmazkodnunk az új ellenfelekhez, akkor könnyen mind a fiúk, mind a lányok a legjobbak között lehetnek.

A női röplabdacsapat a kissé göröngyös rajtot követően az évad második felére nagyon szépen formába lendült, és 10-6-os győzelem-vereség mutatóval a Sun Belt konferencia legjobbjai között végeztünk. Sajnos azonban az a fránya tourney nekik sem sikerült jól, ötödik kiemeltként szoros csatában, négy játszmában maradtunk alul a negyedik kiemelt Florida International ellen. A következő idényben remélhetőleg az új konferenciában is lehet esélyünk a playoff-ba kerülni, és talán még messzebb is eljuthatunk, mint tavaly tettük.

Az egyetemi lacrosse-program a gyengébbik nem tekintetében is rohamos fejlődésen megy keresztül, a hölgyek munkáját is egyre profibb edzői stáb segíti, egyre jobb feltételek között készülhetnek, ami az eredményekben is abszolút tetten érhető. A DU az egész alapszakaszban mindössze két vereséget szenvedett 14 mérkőzés alatt, vesztünkre azonban az MPSF konferencia elődöntőjében a vendéglátó Stanford került elénk, akik 14-9 arányban felül is múlták a mieinket, sajnos az ígéretes szezon valódi megkoronázása nem jött össze, de jövőre ismét nekivághatunk, hogy egy újabb év rutinjával felvértezve még messzebb juthassunk.

A golfszezon a lányoknak sikerült jobban, a Pioneers hölgykoszorúja megnyerte a saját konferenciáját, és részt vehettek a coloradói Erie-ben megrendezett regionális döntőben, az ottani 19. helyezés azonban nem volt elég a továbbjutáshoz. Eközben a férfiak mindössze a hetedik pozíciót szerezték meg a Sun Belt-ben, és jóval szerényebb idényt hagytak maguk mögött.

Teniszezőink mindkét nem esetében a Sun Belt legjobbjai közé tartoztak, a férfiak azonban kellemetlen meglepetésre első kiemeltként búcsúztak az elődöntőben, míg a lányok az alapszakasz negyedik helyét követően ugyancsak a négy között estek ki a későbbi győztes ellen, utóbbiakra lehettünk valamivel büszkébbek.

A legszebb múlttal rendelkező coloradói intézmény a tavalyi évadban rendkívül gazdag sportprogramot kínált az érdeklődők számára, ez jövőre is biztosan így lesz, ha pedig még egy kicsit az eredményeken is tudnánk javítani, akkor végképp mindannyian elégedettek lehetnénk.