Egy héttel az oaklandi sikert követően most vasárnap a Denver Broncos csapata újra egy közvetlen rivális, a Kansas City Chiefs otthonába látogat az egyre inkább kiéleződő AFC West soron következő rangadójára.




















Azok után, hogy az elmúlt héten a csoport négy csapata közül egyedül a mieink diadalmaskodtak, a csütörtöki mérkőzésen komoly meglepetésre a leszálló ágban lévő Raiders házon kívül elpáholta a Chargers-t, így még tovább kuszálódott a helyzet a négyesfogatban. Jelen állás szerint az OAK 5-4-gyel vezet, a KC 4-4-es, a SD 4-5-ös mérleggel rendelkezik, míg a mieink három győzelem mellett számlálnak öt vereséget. Vagyis különös fontossággal bír a mai összecsapás, hiszen egy esetleges Broncos-sikerrel akár három csapat is 4-5-ös mutatóval állhatna a csoportban, ellenkező esetben kicsit leszakadnánk a többiekről.

A Chiefs több alapembere nélkülözésével kezdte a szezont, így talán nem volt meglepetés az első három forduló nyeretlensége, bár a Buffalo és a Detroit ellen egyaránt kínos különbséggel kapituláltak. Ezt követően egyre jobban megemberelték magukat, a harmatos Vikings és Colts legyőzése után tölthették a bye week-et. A pihenő után még jobban erőre kaptak, és október 23-án 28-0-ra kiütötték a saját közönsége előtt játszó Raiders-t, majd az ezt követő csoportrangadón a Chargers-t hosszabbításban 23-20-ra verték némi szerencsével. Három vereséget tehát sorban négy siker követett, és úgy tűnt, kiváló úton halad felfelé a Chiefs szekere, azonban a múlt játékhéten egy kellemetlen, 31-3-as fiaskóba néztek bele a Dolphins ellen az Arrowhead-en. Így be kell érniük egyelőre a 4-4-es mérleggel.

A KC offense az irányító Matt Cassel vezetésével - nem meglepetésre - csak a 24. az össz yardokat tekintve a 32 csapatos mezőnyben, mivel a QB idénre sem tudta levetkőzni, hogy ne dobjon legalább annyi interceptiont, ahány TD-t passzt. Meccsenkénti átlagban éppen 200 yard felett tart, de érthető okokból a mezőnyben sokkal inkább a megbízható futójátékra építik a támadó oldalt, a passzokat általában a red zone-ban húzzák elő. Balszerencséjükre az első számú futó Jamaal Charles-t már a második héten elvesztették az évad hátra lévő részére, távollétében három RB osztozik a carry-ken, közülük egyelőre Jackie Battle a legaktívabb, ám 342 yard megtétele közben ő is csak egyetlen alkalommal ért be az end zone-ba, és az egész csapat mindössze három futott TD-vel rendelkezik. A sztár elkapó Dwayne Bowe idén is Pro Bowl szezont fut, 39 elkapásból már 646 yardot hozott a konyhára (80.8-as meccsenkénti és 16.6-os elkapásonkénti átlag!), emellett a csapat 9 passzolt TD-je közül négynek volt a címzettje. Mellette még Steve Breaston népszerű célpont, 450 yard megtétele közben Bowe mellett ő az egyetlen KC-i, aki egynél több TD-vel bír.

A védelmek rangsorában - egy hellyel előttünk - a 21-ek 370.8 yardos átlaggal, passz és futás ellen egyaránt a középmezőnyben találhatók. A védelem kulcsembere a pass rusher Tamba Hali, aki már fél tucat sack-nél jár az évben, és összesen -41 yarddal akadályozta az ellenfeleit. Emellett a secondary is eredményes munkára képes, 13 (!) interceptiont halásztak már le a Chiefs elkapás ellen védekező játékosai. Közülük természetesen Brandon Flowers a legeredményesebb a maga négy pick-jével, de a másik CB Carr és a safety Lewis ugyancsak több alkalommal ábrándította ki a rivális irányítókat. Tebow-nak tehát óvatosnak kell lennie a passzolással, de már a földön való előkészületekkel is, mert pusztításra éhes ellenfelek fognak szembenézni vele.

Általában nem sok szó esik a punter poszt jeles művelőiről, a két csapat találkozása kapcsán azonban érdemes megjegyezni, hogy két testvér, Dustin Colquitt és Britton Colquitt végezheti majd a felszabadító rúgásokat a két csapat részéről. Ráadásul mindketten posztjuk legjobbjai közé tartoznak idén, a denveri Britton második NFL-szezonjában nyolc mérkőzés alatt 43.1 nettó yardot termelt rúgásonként, míg a nála jóval rutinosabb bátyja jelenleg 41.3-as átlagnál tart, mindketten átlépték már a 2000 puntolt yardot a szezonban. Már csak kettejük fellépése miatt is lesz egy külön pikantériája a mérkőzésnek.

Sérülés miatt a KC biztosan nélkülözni fogja ma este a linebacker Demorrio Williams játékát, mellette a safety Jon McGraw fellépése nevezhető még kérdőjelesnek. Eközben a Broncos részéről bizonytalan a CB Cassius Vaughn és a LB Wesley Woodyard játéka, mindketten csak limitált edzéseken vettek részt a héten, így különféle térdproblémák miatt kérdőjelesek voltak a pénteki állapotok szerint. Ezzel szemben viszont valamennyi múlt héten megsérülő játékosunkra jó eséllyel számíthatunk, így a veterán S Brian Dawkins és újonc szárnysegédje, Rahim Moore, valamint a tight end Virgil Green és a fullback Spencer Larsen szereplése egyaránt valószínűsíthető.

A múlt héten olyan győzelmet arattunk, ami biztosan komoly felkészülésre sarkallta a KC stábját, várhatóan nem lesz annyira szabad mozgástere Tebow-nak, mint a Raiders ellen volt, és McGahee futásainak megállítására ugyancsak nagy hangsúlyt fognak fektetni. Biztosan nehezebb dolgunk lesz, és még az egy héttel ezelőtti varázslat ellenére is a Chiefs tekinthető a találkozó esélyesének. Amennyiben a védelem ismét tudja tartani magát (márpedig Cassel ellen illene :P), és Tebow képes lesz maximálisan felpörögni az összecsapásra, mindemellett pedig még az OL is meg tudja ismételni a legutóbbi teljesítményét, akkor egész nyugodtan jók lehetünk egy szoros meccsre, aminek tényleg bármi lehet a vége.

A rangadó egészen emberi időpontban, vasárnap este 19 órakor veszi kezdetét, így valamennyi Broncos-rajongót várunk az élő szurkolásra! A tét igen nagy, hiszen egy újabb sikerrel életben tarthatnánk a reális PO-esélyeket ebben a kiegyensúlyozottan szar divízióban. Hajrá Tebow, hajrá Broncos!

Pénteken több coloradói csapat számára kezdetét veszi az egyetemi kosárlabda bajnokság 2011/12-es idénye, a szezonbeharangozó sorozatunk ezennel végéhez ér. Az ötödik részben az évet talán legnagyobb reményekkel váró Colorado State Rams gárdájáról szólunk.





















A Fort collins-i állami támogatású iskola sportéletében a futball mellett mindig is kitüntetett szerepet töltött be a férfi kosárlabda szakág. A legnagyobb eredmények a legendás tréner, Jim Williams nevéhez köthetőek, aki 1955-től 26 éven keresztül irányította a csapatot, ezalatt 352 győzelmet és négy NCAA Tournament-részvételt ért el a gárda, beleértve az 1969-es országos negyeddöntőt, amely a mai napig az álmok netovábbját jelenti az egyetem részéről. Williams utódja, Boyd Grant irányítása alatt a CSU 1988-ban elődöntős volt a NIT-en, a rákövetkezendő két évben pedig besöpörtük a WAC konferenciát, és mindkétszer részt vehettünk a March Madness-en. 2003 óta viszont nem jártunk a "nagyszínpadon", abban az évben az MWC-s bajnoki cím jelentett kvalifikációs jogot.

Az azóta eltelt időszakban némi visszaesést tapasztaltunk, ám a 2007-ben kinevezett vezetőedző, Tim Miles munkája manapság kezd beérni, a felé áradó bizalmat pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy az egyetem az offszezonban további három esztendővel  meghosszabbította az egyébként is még két tartó szerződését, így 2016-ig biztosan a Rams kispadján tartózkodhat. Irányítása alatt a legsikeresebb szereplést tavaly produkáltuk, 19-13-as össz-, és 9-7 konf-mérlegre volt képes a csapat, ennyi győzelmet az említett 2003-as szezon óta nem hoztunk össze. Eközben február elejéig reális esélyünk volt a Tournament-re, ám csak a negyedik helyen végeztünk a konferenciában, ami így is elég volt a NIT-szerepléshez.

Tavaly óta könnyes búcsút kellett vennünk a végzős Andy Ogide-tól, ugyanis a nigériai származású center befejezte tanulmányait, és bár az NBA Draft-on nem kelt el, könnyen lehet, hogy ha egyszer véget ér a lockout, el tud majd helyezkedni valamelyik profi csapatnál. Vele együtt szegényebbek lettünk az erőcsatár Travis Franklin-nel is.

Rajtuk kívül együtt maradt a csapat, három kezdő visszatér a parkettre, a nagy újdonság Pierce Hornung szerepvállalása lesz centerként, a harmadik évét taposó tehetség tavaly a konferencia legjobb hatodik játékosának lett megválasztva, valószínűleg nem fogja megzavarni, hogy mostantól az ötösben kap szerepet. Mellette viszont meglehetősen alacsony lesz a kezdőcsapat, három vérbeli guard-ra is jó eséllyel számíthatunk, köztük az irányító Dorian Green-re, aki a kiváló freshman év után tavaly kicsit megrekedt, vízválasztó lehet számára az idei junior szezon. A bedobó poszton játszó Jesse Carr ugyancsak harmadéves, az elmúlt két szezonban megbízhatóan teljesített, egyetlen problémája, hogy gyakori sérülések hátráltatják. Hármas poszton a szintúgy junior Wes Eikmeier tevékenykedhet, alacsony termete miatt kérdéses, hogy miként fog érvényesülni kis csatárként, de a csapat bizakodó, és 15 pont körüli átlagteljesítményt remél tőle. Továbbá még várhatóan Greg Smith tűnhet fel a kezdőben, neki is kicsit soknak tűnhet az erőcsatár szerepkör, ráadásul atletikussága ellenére nem dob elég kiegyensúlyozottan. Mivel alacsonyak vagyunk, és kevés a négyes-ötös depth, így nagyon kell szurkolnunk érte, hogy a freshman center Chad Calcaterra hamar fel tudja venni az egyetemi bajnokság ritmusát, és be tudjon segíteni a többieknek, hogy több opciós lehetőségünk legyen a magas posztokon.

Kissé féloldalas a csapat, nélkülözhetetlen lesz a jó kinti dobóteljesítmény, mert Ogide nélkül nem várható igazi erőteljes centermunka a palánk alatt, ami lehet, hogy védekezésben fog nagyobb gondot okozni.

Ennek ellenére nem tűnik annyira erősnek a Mountain West konferencia, és ha Miles mester munkája tovább fog fejlődni, akkor az előzetesen negyedik helyre sorolt Rams akár még a dobogóért folytatott küzdelembe is bejelentkezhet, ezzel párhuzamosan pedig akár az NCAA Tournament-ért is harcba szállhatunk - de a NIT-részvételt mindenképpen szeretnénk megismételni.

A Rams 2011/12-es menetrendje:

November 12., szombat, 03:00 Colorado State Rams - Montana Grizzlies
November 15., kedd, 02:00 Colorado State Rams - Southern Methodist Mustangs (Dick's Sporting Goods NIT Season Tip-Off Regionals, Palo Alto, California)
November 16., szerda, 02:00 vagy 05:00 Colorado State Rams - Fresno State / Stanford
November 20., vasárnap, 03:00 Colorado State Rams - Southern Mississippi Golden Eagles
November 21-22. Dick's Sporting Goods NIT Season Tip-Off Consolation Rounds VAGY november 23-25. Dicks's Sporting Goods NIT Season Tip-Off National Semifinals and Finals (New York)
December 1., csütörtök, 02:00 Colorado State Rams - Colorado Buffalos
December 4., vasárnap, 02:00 Northern Iowa Panthers - Colorado State Rams
December 8., csütörtök, 01:00 Duke Blue Devils - Colorado State Rams
December 20., kedd, 03:00 Colorado State Rams - Texas Southern Tigers
December 23., péntek, 03:00 Northern Colorado Bears - Colorado State Rams
December 29., csütörtök, 03:00 UTEP Miners - Colorado State Rams (Bank of the West Don Haskins Sun Bowl Invitational, El Paso)
December 30., péntek Colorado State Rams - Jacksonville State/Arkansas-Pine Bluff (Bank of the West Don Haskins Sun Bowl Invitational, El Paso)
Január 8., vasárnap, 03:00 Colorado State Rams - Nebraska-Omaha Mavericks
Január 12., csütörtök, 03:00 Colorado State Rams - Denver Pioneers
Január 15., vasárnap, 03:00 Colorado State Rams - TCU Horned Frogs*
Január 18., szerda, 04:00 Colorado State Rams - Boise State Broncos*
Január 22., vasárnap, 00:00 Wyoming Cowboys - Colorado State Rams*
Január 26., csütörtök, 04:00 New Mexico Lobos - Colorado State Rams*
Január 28., szombat, 22:00 Colorado State Rams - San Diego State Aztecs*
Február 2., csütörtök, 04:30 UNLV Rebels - Colorado State Rams*
Február 4., szombat, 23:00 Colorado State Rams - Air Force Falcons*
Február 12., vasárnap, 02:30 TCU Horned Frogs - Colorado State Rams*
Február 16., csütörtök, 04:00 Boise State Broncos - Colorado State Rams*
Február 19., vasárnap, 03:00 Colorado State Rams - Wyoming Cowboys*
Február 22., szerda, 04:00 Colorado State Rams - New Mexico Lobos*
Február 26., vasárnap, 04:00 San Diego State Aztecs - Colorado State Rams*
Március 1., csütörtök, 04:00 Colorado State Rams - UNLV Rebels*
Március 3., szombat, 22:00 Air Force Falcons - Colorado State Rams*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

- Tóth Milán írása -

Az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokság (MLS) konferencia-döntőit rendezték múlt vasárnap este: nyugat bajnoka a Los Angeles Galaxy, keleté pedig a Houston Dynamo lett. Ez a két csapat vívja majd az idei MLS-döntőt november 20-án Carsonban.



















Remek mérkőzésen nyert a Galaxy a Real Salt Lake City ellen, a Nyugati konferencia döntőjében. A labdarúgás minden szépségét felvonultatták a csapatok, izgalomban nem volt hiány. Jól kezdtek a vendégek, egy szögletet követően kis híján megszerezték a vezetést, de a hazaiak kapusa, Josh Saunders a helyén volt. A 23. percben a Galaxy szerzett vezetést Landon Donovannek köszönhetően, a csatár tizenegyesből volt eredményes. A büntető jogosságán lehet vitatkozni, hiszen komoly fizikai kontaktus nem volt a védő és a támadó között, de a bíró az előbbit szabálytalannak látta. Donovant ez nem zavarta, nagy erővel a kapu bal oldalába lőtte a játékszert, 1-0. Az egyenlítésre nem is kellett sokáig várni, hiszen egy szögletrúgást követően Alvaro Saborio fejelt Saunders kapujába, 1-1. A 32. percben Omar Gonzalez fejelt vissza egy előre ívelt labdát, amit Robbie Keane 11 méterről a jobb kapufa tövére bombázott. Gólra gól, kapufára kapufa volt a válasz. Igaz, kicsit megkésve érkezett Kyle Beckerman lökete, mivel az első félidő ráadásában forgácsolta szét a bal kapufát a csapatkapitány.

Az 58. minutumban következett egy menetrendszerű gól a Galaxytól. Keane továbbította a labdát ki a jobb szélre David Beckhamnek, az angol középre tekert, ott pedig szokás szerint Mike Magee érkezett. A 27 éves támadó eddig minden playoff mérkőzésén a kapuba talált, ez a sorozat most sem szakadt meg. Csukafejeséhez még a Salt Lake portása is hozzáért, de kitenyerelni már nem tudta azt, 2-1. Egy perccel később majdnem egyenlítettek a vendégek, de Fabian Espindolának nem volt szerencséje, lövése a felső lécről kifelé pattant. Gyönyörű megmozdulás volt. Kilenc perccel később minden eldőlt, Robbie Keane egy szóló után magabiztosan helyezett az ellenfél kapujába, ezzel kialakítva a 3-1-es végeredményt és bebiztosítva a Galaxy továbbjutását.



Eközben a Keleti konferencia fináléjában a címvédő mieinket kettős győzelemmel búcsúztató Sporting Kansas City hazai pályán fogadta a Houston együttesét. Az első félidőben a vendégek közel voltak a vezetés megszerzéséhez, de a Sporting kapusa, Jimmy Nielsen hatalmasat védett. Másik említésre méltó esemény az első játékrészből egy sajnálatos sérülés. A Dynamo egyik legjobbja, Brad Davies egy ütközést követően maradt lent a gyepen, folytatni pedig már nem is tudta a találkozót. A texasiaknak ez nagy érvágást jelentett, hiszen a pontrúgásokért felelős játékosukat veszítették el.

A második játékrészben aztán éppen egy szabadrúgást követően volt eredményes a Dynamo. Egy remek beívelés érkezett a jobb oldalról, a középre fejelt labdát pedig Andre Hainault pofozta a kapuba, 0-1. Nem sokkal később a brazil Luiz Camargo duplázhatta volna meg csapata előnyét, de addig ügyetlenkedett, míg végül kihagyta a kihagyhatatlant. Mindössze három perc telt el a gól óta, de ismét egy helyzet következett. A Sporting jutott szabadrúgáshoz, a beívelt labdát többször is próbálták a kapuba pofozni a hazaiak, de Tally Hall védeni tudott. A 87. percben minden eldőlt, miután Carlos Costly kapott egy remek indítást társától, a kapufa segítségével pedig 0-2-re alakította az állást. A Sporting már nem tudott újítani, csak helyzetecskékig jutott, a Dynamo pedig bejutott a nagy döntőbe, ahol a Galaxy lesz az ellenfele.



Az MLS 2011-es döntőjét magyar idő szerint november 20-án, hétfőre virradóra, hajnali 3-tól rendezik a Home Depot Center-ben. Aki a fogadás mellett dönt, semmi biztosra nem számíthat, de a bukiknál mégis inkább a Beckham, Keane és Donovan alkotta Galaxy az esélyesebb a hazai pálya miatt, ám a Dynamo személyében mégis a 2007-es és 2008-as bajnokkal fognak találkozni.

Elnézést kérek a blog olvasóitól, sajnos az előző héten családi gondok, betegség és meló okán nem sikerült elkészülnöm a Detroit Lions elleni hazai meccs összefoglalójával. Ebben a bejegyzésben előbb ezt a korábbi meccset, majd az Oakland Raiders elleni idegenbeli csoportrangadót idézem fel, előbbit rövidített, utóbbit a megszokott részletes formában.





















a megszokott A Denver Broncos (2-4) az NFL nyolcadik játékhetében tehát a Detroit Lions (5-2) csapatát látta vendégül. Sajnos kéztörés miatt John Fox HC nem számíthatott Willis McGahee játékára, így Knowshon Moreno lett a kezdő futó erre a meccsre, más változás nem volt a keretet illetően.

A Broncos kezdhette a meccset, egy mutatós kis drive-al haladtunk előre, főleg Lance Ball 34 yard-os futása volt szép. 2&14 jött a Lions 21-es vonaláról, Tebow Decker felé passzolt az endzone-ba, ő el is kapta a labdát, de a bírók szerint nem volt bent mind a két lába, így nem adták meg a TD-t. Fox challenge-elt, de visszanézés után se ért a TD-t, pedig eléggé úgy látszott, hogy érvényes volt az elkapás. A 3&14-et nem sikerült megoldani, így meg kellett elégedni egy 39 yard-os Matt Prater FG-al. (3-0) Az első Lions drive-ot Matthew Stafford passzai mozgatták előre, méghozzá elég gyorsan, a hatodik play már a Broncos 41-es vonaláról jött, ekkor a védelemben Dawkins és Goodman félreértette egymást és így Titus Young teljesen üresen ért az endzone-ba, ami egy könnyű lehetőséget adott Stafford-nak, hogy egy TD passzot dobjon. (3-7) A következő hazai drive 3&out lett, Tebow-t egy -8 yard-os sack-kel kapták el a vendégek, jöhetett először ezen a meccsen Britton Colquitt egy punt-ra. A Detroit drive-je egy 1st down-t érő futással nyitott, majd 3 play-el később egy -2 yard-os Ryan McBean sack-kel ért véget. A Broncos is össze tudott hozni egy 1st down-t Decker 16 yard-os elkapásával, de ez után 3&7-nél jött egy -5 yard-os sack, így ismét vissza kellett adni a labdát. Az első negyed vége előtt még eljutott a Broncos 32-es vonaláig a Lions, igaz ehhez hozzájárult egy kissé túlzónak érződő fölösleges durvaság büntetés is. [3-7]

Stafford-ék két rossz passzal nyitották a második negyedet, így egy 50 yard-os Jason Hanson FG-al növelték csak az előnyüket. (3-10) Egy gyors hazai 3&out után újra a Detroit támadhatott, megoldottak két 3rd down-t, de a harmadikat már nem tudták, hála Robert Ayers -7 yard-os sack-jének, ami még egy esetleges FG-tól is megvédte a Broncos-t. Sajnos a következő denveri támadás se lett jobb az előzőnél, két sikertelen Tebow-Decker összjáték között csak egy rövid futásra tellett, támadhatott újra a Lions. Stafford-ék jól is kezdték a drive-ot, a Champ által addig kiválóan őrzött Calvin Johnson csinált egy 19 yard-os elkapást 2&3-ra, majd nem sokkal később az ex-Bronco TE Scheffler csinált egy elég szerencsés 28 yard-os elkapást, miután az őt kiválóan őrző Chris Harris majdnem elütötte előle a labdát. Maradt még 2 yard, amit két sikertelen futás után egy Scheffler elkapással oldottak meg a vendégek. (3-17) Tebow két futása és Royal elkapása is csak 9 yard-ot ért összesen, így punt jött ismét, aminél Colquitt ellen egy 15 yard-os fölösleges durvaság büntetést ítéltek meg a bírók, így a Broncos térfeléről kezdhettek támadni az Oroszlánok. 3&5-nél újra a Megatron becenevű Johnson csinált egy 17 yard-os elkapást, majd két futás után újra ő kapta a labdát, az elkapása után már csak 1 yard kellett a TD-hez, ezt Maurice Morris futásával meg is csinálták. (3-24) A maradék 29 másodpercbe még egy -7 yard-os sack fért bele, meg egy 10 yard-os Moreno futás, de végül az eredmény nem változott. [3-24]

A második félidőt a vendégek kezdték, de egy 3&out után átadták a támadás lehetőségét. 2&8-nál Orlando Franklin nem tudott mit kezdeni a blitz-re jövő Cliff Avril-el, aki elérte Tebow dobásra induló kezét és ki tudta ütni belőle a labdát, majd a földön pattogó játékszert gyorsan fel is kapta és beszaladt vele az endzone-ba. (3-31) A következő hazai támadásra is egy sack nyomta rá a bélyegét, ezúttal egy -10 yard-os 2&10-nél. A Lions soron következő akciója egy nagyon kicsivel sikeresebb lett, egy 1st down-t tudtak csinálni, de tovább nem nagyon jutottak. Sajnos egy újabb 3&out jött a Broncos-tól, visszaadva a támadás lehetőségét a Lions-nak. 1&10 helyett 1&5 jött Von Miller szabálytalansága miatt, amit egy 6 yard-os futással oldottak meg. A következő play-nél beugrottak a védők, így Stafford kapott egy szabad play-t, Megatron-nak passzolt, aki le tudta szakítani Champ-et egy pillanatra és így be tudott jutni az endzone-ba. (3-38) Mivel innentől már a Broncos arra tett fel mindent, hogy legalább egy TD-t szerezzünk, így nem volt meglepő, hogy a következő drive végén 4&2-nél a Lions 33-as vonalán egy passzot választottak McCoy-ék, ami viszont sajnos sikertelen lett, így hiábavaló volt a két megszerzett 1st down. Egy Lions 3&out után ismét támadásba lendülhettek Tebow-ék és a negyed végére eljutottak a 49-ig. [3-38]

Egy -5 yard-os sack nyitotta az utolsó negyedet, majd Moreno kezéből ütötték ki a labdát egy futás végén, de a bírók egy challenge után visszaadták a játékszert a Broncos-nak, majd 3&10-nél a Decker-t fogó védőt látták szabálytalannak, így a Lions 26-os vonalán folytatódhatott a támadás. Összejött még egy 1st down Tebow futása után. 3&5 következett hamarosan, Tebow-n nagy volt a nyomás, Decker irányába passzolt, de az elkapó mögé érkezett a labda, amit Chris Houston kapott el az endzone elején (Tebow első interception-je idén) és 100 yard-ot szaladva a labdával TD-t ért el. (3-45) Ismét egy Broncos támadás jött, Tebow előbb egy 18 yard-os futással, majd két Royal-nak dobott 6 yard-os passzal hozott 1st down-t. Decker-nek dobott egy 13 yard-os passzot 2&10-nél, így lett még egy 1st down a Detroit 29-es vonalán, Ball 15 yard-os futása után jött a következő 14-ről. Eric Decker volt a következő célpont, el is kapta a rövid passzot, majd szépen lerázta magáról a védőket és beszaladt az endzone-ba, így legalább egy TD meglett ezen a meccsen is. (10-45) A maradék 8:19-ben előbb egy 12 perces, 12 yard-os Lions támadás, majd egy Ball fumble miatt egy play-esre sikeredett hazai drive jött, majd egy 3&out a vendégektől. A Broncos utolsó próbálkoása a 4-ről indult 4:05-nél, sikerült is eljutni a Lions 40-es vonaláig, de előbb egy -6 yard-os sack, majd két sikertelen passz bevégezte a drive-ot és végül a meccset is. A meccs végeredménye tehát: 10-45.

Alapos verést kapott tehát a Broncos, ráadásul hazai pályán. Egyből fellángoltak a Tebow-ellenes hangok, mivel bevallhatjuk nyugodtan, rövid karrierje legrosszabb meccsét játszotta, igaz nem is kapott túl sok segítséget, se a támadó, se a védő oldalon. Fox másnap bejelentette, hogy a következő, Oakland Raiders (4-3) elleni idegenbeli meccsen még mindenképpen Tebow lesz a kezdő, így nyugodtan és a sérüléséből felgyógyuló McGahee-vel együtt készülhetett együtt a csapat a csoportrangadóra.


















Ezt követően az NFL kilencedik játékhetében tehát a Denver Broncos (2-5) az Oakland Raiders (4-3) csapatánál lépett pályára idegenben az O.Co Coliseum-ban. Sérülés miatt csak Cassius Vaughn és Virgil Green hiányzott nálunk, bekerült viszont a meccskeretbe a két meccs óta kimaradó Brady Quinn, akiről Fox edző kijelentette, hogy ha Tebow-val gond van, ő kerülhet a pályára Orton helyett. A sérülteken kívül kimaradt a keretből ezen a meccsen Rafael Bush, Quinn Johnson, Manny Ramirez, Tony Hills és Derrick Harvey.

A Broncos nyerte a pénzfeldobást, de úgy döntöttünk, hogy inkább a második félidőt szeretnénk kezdeni. Így tehát a pár hete Cincinnatti-ből Oakland-be érkezett QB Carson Palmer vezethetett először támadást, mégpedig az alábbi Broncos védelem ellen:

DE: Elvis Dumervil, Robert Ayers
DT: Marcus Thomas, Brodrick Bunkley
OLB: DJ Williams, Von Miller
MLB: Joe Mays
CB: Champ Bailey, Andre Goodman, Chris Harris
S: Rahim Moore

Mielőtt bárki megijedne, Brian Dawkins nem hiányzott, csupán a kezdő csapatban nem kapott helyet, mivel passz ellen álltunk fel. Jól is jött, hogy ő is rendelkezésre állt, mivel az első play után Moore lent maradt, Goodman-nel ütközött csúnyán, miközben megakadályoztak egy passzot Denarius Moore-nak, agyrázkódása lett és ezen a meccsen már nem lépett pályára. Michael Bush futott egy 6 yard-ost, Palmer pedig 3&4-nél passzolni akart, újra Moore-nak, de eléggé túldobta a WR-t, nem értették meg egymást. Jött a liga egyik legjobb punter-e, Shane Lechler, rúgása után Quan Cosby rövid visszahordásával a 23-ról kezdhetett támadni a Broncos offense:

QB: Tim Tebow
RB: Willis McGahee
FB: Spencer Larsen
WR: Eric Decker, Eddie Royal
TE: Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

Bár egy elhibázott play se volt az első drive-ban, de mivel McGahee futása, majd Tebow két futása együtt csak 9 yard-ot ért (2+4+3), így hamar pályára lépett a punter Britton Colquitt is, aki eddig a szezonba szintén a liga legjobbjai között van. Ezúttal a punt-ja 41 yard-os lett, visszahordás nélkül, a 27-ről következett a Raiders. 2&8-nál jött Palmer első sikeres passza, Champ mellett kapta el a labdát Jacoby Ford, majd szaladt még egy jó adagot vele, mire Champ utól tudta érni és földre tudta vinni, közben Ford a labdát is elvesztette, de a FB Marcel Reece rá tudott vetődni a játékszerre. Egy pillanatra meg is zavarodott a védelem, Bush kihasználta egy 14 yard-os futással, ami után ráadásul Dawkins lent is maradt, a térde majdnem visszafelé hajlott, mikor nekiesett a hazai futó, de végül a saját lábán hagyta el a pályát. Bejött David Bruton safety-be és ha már ott volt, egyből csinált egy szép play-t, a backup futó Taiwan Jones-t kapta el -1 yard-on. Most a támadókon volt a sor, hogy elveszítsék a fonalat, előbb egy hibás snap után térdelt a labdával egyet Palmer, majd szintén ő nem indította el időben a játékot, végül 12-en voltak pályán, ami 3&21-hez vezetett. Ami még jobb hír volt a vendég oldalon, hogy Dawkins visszatért a pályára, ismét hozzátéve egy adagot a saját legendás hírnevéhez. Palmer passzal próbálta megoldani a nehéz play-t, a héten érkezett régi ismerőséhez, T.J. Houshmandzadeh-hez passzolt (továbbiakban csak Housh :) ), de mivel a WR megcsúszott a rossz talajon, így majdnem DJ kezében landolt a labda, de végül csak incomplete passz lett, nem interception. Érkezett a sérüléssel bajlódó Sabastian Janikowski egy 48 yard-os FG-ra és kissé szorosan a léc mellé, de berúgta a mezőnygólt -> 0-3.

Janikowski rúgta a következő kickoff-ot, de itt már látszott, hogy nem tökéletes a lába, a labdát Fells kapta el a 21-en és egészen a 41-ig hordta vissza, nagyon jó kezdőpozíciót adva ezzel Tebow-éknak. Sajnos 2&9-nél egy Clady holding visszavetette a drive-ot, után már csak egy futással és egy konzervatív, Moreno-nak odanyomott passzocskával próbálkoztunk, jöhetett is Colquitt újra. A punt szerencsésen elpattogott a 8 yard-os vonalig, de mivel a pályáról a coverage közben kifutó Harris ért hozzá először a labdához a játékszert körbeálló 5 játékos közül, ezért 5 yard-os büntetéssel és újrarúgással bűnhődött a vendégcsapat. A második rúgás se lett rossz, de ezután jött egy visszahordás, így a 8 helyett a 20-ról támadhatott az Oakland. Palmer screen passzal indított volna, de a liga egyik legalacsonyabb DL játékosa, Doom bele tudott érni, így a labda a földre esett. 2&10 helyett egy holding miatt 2&20 jött, Bush futott 7 yard-ot, előkészítve egy 3&13-at. Palmer-nek passzolni kellett, de nem jutott el addig, mivel Von el tudta kapni a lábát, ami megkönnyítette Doom-nak, hogy a földre vigye a QB-t, a sack-et ők ketten megosztva kapták, meglett végre Doom első bejegyzése ebben a statisztikai kategóriában ebben a szezonban.

Lechler punt-ja után a 29-ről kezdhettünk támadni, Fells kapott egy screen passzot, amivel csinált 6 yard-ot, 2&4-nél pedig Tebow megtartotta a labdát, miután szépen bemutatta a védelemnek, hogy McGahee-nek adja, mire észrevették a cselt, már futott előre a bal oldalon és mire kilökték a pályáról, már 32 yard-ot szaladt a labdával a Raiders 27-es vonaláig. McGahee 0 yard-os futása és egy eléggé túldobott Julius Thomas felé szálló passz kísérlet után 3&10 jött egy időkérés után, TT hátralépett, majd egy szép pontos passzot dobott Eric Decker-nek az endzone előtt, aki szépen bevetődött a touchdown-ért, bár inkább csak azért, mert elvesztette az egyensúlyát, mivel a védője nagyon lemaradt róla. Érkezett Prater az extra point-ra és magabiztosan be is vágta -> 7-3. 1:11 maradt az első negyedből, Reece kapott el egy 5 yard-os passzot, ami után Bush talált lyukat a falban 11 yard-ot futva és megszerezve a 1st down-t. Palmer megpróbált még egy hosszú passzot, Moore elcsúszott, de így pont meg tudta akadályozni Carter-t a labda megszerzésében. 2&10-nél egy 6 yard-os Bush futás zárta a negyedet, ami után az eredmény tehát: 7-3.




















3&4-el kezdődött a második negyed, Housh volt a célpont, de Harris szép védekezésének hála nem lett jó a passz. Lechler punt-ja után a 16-ról kezdhetett támadni a Broncos, ezt egy 6 yard-os McGahee futással meg is tettük. 2&4-nél szintén ő futott 2 yard-ot, majd egy időkérés után Tebow szaladt 7 yard-ot, de Clady-nél holding-ot láttak ismét a bírók, így 3&12 jött. Menekülni kellett a nyomás elől Tebow-nak, de csak annyit tudott elérni, hogy sack helyett egy 1 yard-os futás lett a play-ből. Punt jött volna, de Colquitt kezéből kicsúszott a labda és csak felkapni és előrevágni volt ideje és mivel a labda a földre esett, így egy incomplete passz-nak ítélték a bírók, az Oakland pedig a DEN 14-en megkapta a labdát. Jones futott 2 yard-ot, majd egy holding jött a Raiders-nél, így 2&18 következett. Palmer a TE Brandon Myers-nek passzolt középen, 11 yard lett az elkapás eredménye. 3&7-nél, egy időkérés után, Bush volt a célpont, Woodyard, akinek őriznie kellett volna, elcsúszott, a futó pedig a vetődő/elcsúszó Champ fölött bevetődött az endzone-ba. Janikowksi bevágta az XP-t, visszaszerezve a vezetést a hazaiaknak -> 7-10.

Cosby visszahordása a 23-nál ért véget, innen indulhatott tehát a Broncos soros támadása. Tebow jobbra futott 8 yard-ot, így McGahee 3 yard-os futása már 1st down-t jelentett. 1&10-nél TT balra kiforogva passzolt, Royal volt a célpont, de nem tudta elkapni a labdát. Lance Ball futott egy -1 yard-ost, majd 3&11 helyett 3&16 lett, mivel Tebow nem tudta időben elindítani a play-t. Ahogy korábban, most is egy konzervatív, rövid kis passzocska jött, így jött Colquitt, akinek a punt-ja után Moore csinált egy 16 yard-os visszahordást, tehát a saját 32-ről kezdhetett támadni az Oakland. Bush futása nyitotta a hazaiak drive-ját, 16 yard-ot és egy 1st down-t ért. Másodikra már nem volt sikeres, 0 yard-on tartotta Doom és a védelem. Ismét Bush próbálkozhatott 2&10-nél, 5 yard-ot tudott haladni, 3&5-nél Moore kapott egy passzot és át tudta nyújtani a labdát a 1st down marker-en. 1&10-nél ismét ő volt a célpont, ezúttal egy hosszú passzra, de Palmer átadását egy gyönyörű mozdulattal Champ lekapta a WR elől, karrierje 49. interception-jét szerezve meg.

McGahee futásával kezdte a drive-ot a Broncos, 2 yard-ot szerzett a veterán RB. 2&8-ra passz jött Decker irányába, ő nem tudta elkapni, bár ebben nagy része volt a sisakrácsát nem sokkal korábban megcibáló védőnek is. A bírók észrevették a szabálytalanságot, de ez nem számított, mivel a passz elengedése után az ex-Bronco DE Jarvis Moss beledöngölte Tebow-t a földbe, eléggé szabálytalan mozdulattal, 15 yard-os büntetést kapott érte. 1&10-nél egy 3 yard-os futás jött, majd egy sikertelen passz Royal irányába, aminél érdekes módon a bírók nem vették észre a Tebow állát lefejelő védő szabálytalanságát. 3&7-nál Moreno volt a célpont, gyorsan kellett eldobnia Tebow-nak a labdát, inkább csak eldobta, hogy ne legyen sack, nem is lett jó a passz. Colquitt punt-ja után Moore 5 yard-ot hordta vissza a labdát, a 28-ról támadhatott a hazai csapat. Bush futott 2 yard-ot, ami után Ford-nak passzolt Palmer, Champ szépen fogta, de pont a legrosszabb pillanatban elcsúszott, így a WR 31 yard-ot tudott előre haladni, mielőtt le tudták vinni. Jött a 2-minute warning, majd egy 4 yard-os Bush futás. Marcus Thomas 2&6-nál be tudta ugratni az egyik hazai falembert egy false start-ban, ami után kicsit viccesen ünnepeltette magát, picit talán túlpörögve. Nem nagyon zavarta meg ezzel Palmer-t, aki Reece-nek passzolt középen, DJ jól őrizte, de nem tudta megakadályozni az elkapást, ami után a FB be tudott jutni az endzone-ba, Janikowski pedig bevágta az XP-t -> 7-17.

Mindössze 1:22 maradt egy szép Coby visszahordás után, ami a 39-re hozta előre a drive kezdetét, viszont a Broncos-nak már csak egy időkérése volt erre a félidőre. Moreno kezéről lecsúszott az első passz, a futását 2&10-nál pedig megfogta a védelem 0 yard-on, ám mivel Richard Seymour megrángatta a sisakrácsát, 15 yard büntetés járt. Demaryius „Bay-Bay” Thomas volt a következő célpont, de nem lett jó az átadás, részben talán azért, mert a WR nem a jó irányba fordult. Royal felé szállt a következő passz és majdnem el is tudta kapni a vonal mellett, de csak az egyik lábát tudta letenni. 3&10 jött, ki kellett lépnie Tebow-nak a zsebből, de a vonal mellé érő Decker-t így is meg tudta taláni egy 12 yard-os passzal, meglett tehát a 1st down. Újra Decker felé szállt a labda, ezúttal az endzone-ban, de egy leheletnyit hosszú lett a dobás. Royal kapott egy screen passzot, de a védelem kileste és -1 yard lett belőle. Julius Thomas-nak akart passzolni Tebow 3&11-nél, de ez is kicsit hosszú lett, így jött Prater egy 53 yard-os FG-ra. Mellé szállt a labda, de nem számított a rúgás, mivel Taiwan Jones korán indult, a büntetés után egy 48 yard-os FG kísérlet jöhetett, amit már elég simán bevágott Prater, de ez se számított, újra Jones-t büntették a bírók, ezúttal azért, mert a rúgás után nekiment Prater támaszkodó lábának. 15 yard büntetés járt ezért, ami 1st down-t ért a Broncos-nak a 15-ről, mivel John Fox elfogadta a büntetést, hátha 0:17 elég lesz még egy TD-re, vagy esetleg egy közelebbi FG-ra. Passzok jöttek, előbb Royal, majd Fells felé, de egyik se lett jó, ráadásul a másodiknál Franklin-t megbüntették a bírók holding-ért, így Fox-ék inkább újra beküldték Prater-t FG-t rúgni, 43-ról azonban elhibázta a mezőnygólt, így maradt a félidő végén az eredmény egy Palmer térdelés után: 7-17.




















A második félidőt a Broncos kezdhette, neki is kezdtek a srácok egy 8 yard-os passzjátékkal, melynél Decker volt az elkapó. McGahee kapta a labdát, egy 5 yard-os futás lett belőle. A következő futás még hosszabb lett volna, de Matt Willis-nél holding-ot láttak a bírók és így 1&20 jött. Tebow kiforgott a zsebből és futás közben megcélozta Dante Rosario-t, a TE pedig meg is csinálta az elkapást, ami 18 yard-os lett. 2&2-nél Decker kezei közt ment át a labda, pedig Tebow szépen eldobta a 8 emberes blitz odaérése előtt. 3&2-nél McGahee hozta a 1st down-t egy 3 yard-os futással. 1&10-nél Tebow fellépett a falon keresztül és talált helyet a futásra, 19 yard-ot szaladt egészen a Raiders 38-as vonaláig. McGahee megirigyelhette a QB-től a futást, ő is szaladt gyorsan egy 12 yard-ost, újabb 1st down-t szerezve. TT hátrafelé lépett ki a zsebből, ezúttal volt is ideje körülnézni, talált is célpontot, mégpedig Eddie Royal-t teljesen üresen a pálya közepén, ő pedig be is szaladt a labdával a TD-ért, amihez Prater hozta az XP-t -> 14-17.

A hazai drive első play-e duplán is veszteség volt a Raiders-nek, egyrészt Von -1 yard-on megfogta Bush futását, másrészt elvesztették a kezdő C Samson Satele-t. 2&11-re Bush kapott egy rövid passzot a blitz-elő játékosok feje felett és a secondary csak 22 yard megtétele után tudta megállítani a 41-en. Ford false start-ja miatt 1&15 jött, Bush futott 8 yard-ot, majd Reece kapott el egy 6 yard-os passzot, ami után Palmer vetődött előre a 1st down-ért, a bírók pedig kedvesen tették le a labdát a play után, így meglett az első kísérlet joga. Ford csinált egy 14 yard-os elkapást, újabb 1st down jött. Bush futott 9 yard-ot, amiből 5-öt egy újabb false start miatt elvesztettek. 2&6-nál Ford volt a célpont, akit Goodman csak szabálytalanul tudott megakadályozni az elkapásban, ezt pedig a bírók is látták, defensive pass interference-t ítéltek és így újabb 1st down-hoz jutott az Oakland. Palmer újra Ford-nak passzolt, Goodman eléggé benézte az átadást, Ford pedig kihasználta a lehetőséget és egy szép elkapást csinált, gyönyörűen benn tartotta a lábait a pályán, meg is lett a jutalma, egy TD, amihez Janikowski hozta a pluszpontot -> 14-24. Rövid kickoff, rövid Ball return, a 23-ról kezdhettek támadni a Vadlovak. Jött a nyomás elsőre, de Tebow nem ijedt meg és dobott egy hosszú passzot az üresbe futó Bay-Bay-nek, 29 yard-ot ért. McGahee termelt 2 yard-ot, 2&8-nál Tebow célpontot keresett, de inkább futott és nem is keveset, 12 yard-ot, 1st down-t elérve. McGahee és Moreno is 1-1 yard-ot hozott futással, 3&8 helyett pedig 3&13 következett, mivel ismét nem indult el a támadás időben (igaz csak kb. fél másodperc hiányzott). TT futott középen a labdáva és majdnem meg is lett a 1st down, de mivel 1 yard hiányzott még, így érkezett a pályára Matt Prater egy 43 yard-os FG-ra és ezúttal végre nem hibázott -> 17-24.

2:52 maradt a negyedből, mikor a Raiders elkezdett támadni, egy 1 yard-os Bush futással nyitva. Újra ő futott 2&9-nél, de ezúttal is csak 1 yard-ot. Ford el tudott szakadni Harris-től 3&8-nál és el tudott jutni pont a 1st down marker-ig, megszerezve az újabb 4 down-t. Az első passzot DJ levédekezte, a másodikat, ami Housh-nak ment, Harris már nem tudta leszedni és végül a WR-t Dawkins-nak kellett leszerelnie, de csak az után tudta, hogy meglett a 28 yard-os elkapás. Bejött az eddig pihentetett Darius Heyward-Bey, felé dobta a labdát az endzone-ba Palmer, de Goodman ezúttal jól védekezett, sőt majdnem meg is tudta szerezni a labdát. 2&10-nél elrontották a snap-et, így Palmer-nek rá kellett vetődnie a labdára, 1 yard-ot veszítve. Maradt még 0:14, amikor időt  kért a Raiders, de nem jött be nekik a kupaktanács, mivel Palmer egy pontatlan passzot dobott Moore-nak, amibe a WR csak beleérni tudott, amitől a játékszer pont Harris kezébe esett, aki az interception után a Broncos 40-es vonaláig haladt vissza. 0:07 maradt még a negyedből, a Broncos a bal oldalon erősítette az OL-t, McGahee talált is ott egy óriási lyukat és miután átment rajta magasabb sebességi fokozatba kapcsolt és lefutotta a teljes hazai védelmet egy 60 yard-os TD-t szerezve. Ez után Prater XP-je azt jelentette, hogy a Broncos kiegyenlítette a meccset. A harmadik negyed után az eredmény tehát: 24-24.



















A negyedik negyed elejét egy kickoff nyitotta, a return után a 27-ről támadhatott a hazai alakulat. Bush két futással 4 yard-ot ért el, 3&6-nál az eddig pályára se küldött Chaz Schilens kapott egy passzot, de csak 5 yard-ot tudott szerezni, így egy punt után Cosby a 19-ig hordta vissza a labdát. McGahee futott 6 yard-ot 1st down-nál, majd Ball 12 yard-os vágtája újabb 1st-öt jelentett. Újra Ball futhatott, de csak 1 yard-ot tudott haladni, majd miatta buktunk is 11-et, mivel elrontotta a blokkolást a passz play-nél, esélyt sem adva Tebow-nak, hogy eldobja a labdát, érkezett a sack, nem is kérte a két büntetést a Raiders, amit közben megítéltek a bírók. 3&20 következett, Tebow futott a bal oldalon, nem sikerült előre haladni, mielőtt kilépett volna az oldalvonalon, de mivel az egyik védő már a pályán kívül lökött rajta egy nagyot, ezért 15 yard büntetést kapott és folytatódhatott a drive. Sajnos nem sikerült élni a lehetőséggel, ugyanis hiába futott 1&10-nél McGahee 8 yard-ot, utána kétszer hívtak Tebow-nak középső futást és a védelem mindkét esetben meg tudta fogni a futást, 4&3 lett és jött a punt. A 20-ról indult az Oakland, egy futással kezdtek volna, de egy 10 yard-os holding érvénytelenítette a play-t. 1&20-nál Schilens csinált egy 15 yard-os elkapást, így 2&5 jött, Bush 1 yard-os futásával. 3&4-nél Palmer-t sikerült nyomás alá helyezni, célpontja se volt, így futnia kellett, de 1 yard-dal kevesebb lett a futás, mint amennyi kellett volna, így újabb punt jött Lechler-től. Ezúttal Eddie Royal állt fel a visszahordáshoz, a 14-en kapta el a labdát, lerázott magáról egy pár védőt, a többit meg lefutotta, a végén pedig már szinte csak be kellett kocognia az endzone-ba, második TD-ját szerezbe ezen a meccsen, Prater pedig rutinból hozta a +1 pontot -> 31-24.




















A Broncos szempontjából jól indult a Raiders következő drive-ja, mivel Doom megszerezte az első teljes sack-jét ebben a szezonban, méghozzá rögtön egy -9 yard-ost. A folytatás már nem lett ennyire jó, Palmer Moore-nak passzolt egy denveri időkérés után, a passzjáték 24 yard-ot és egy 1st down-t hozott. Moore benne volt a következő 1st down megszerzésében is, 2&10-nél csinált egy 11 yard-os catch-et Goodman őrizetében. Palmer majdnem eladta a labdát a következő play-nél, igaz Wilhite-nál nem vettek észre egy szabálytalanságot a zebrák. Von megszorongatta a QB-t a következő play-nél, így el kellett dobnia a földre a labdát, előkészítve egy 3&10-et. Dennis Allen-ék ismét blitz-et hívtak, Palmer pedig újra csak elhajítani tudta a labdát. Lechler rövid punt-ja következett, ami a 23-nél pattogott ki a pályáról 31 yard megtétele után. Tebow egy ugyanolyan szépen bemutatott futást csinált, mint amilyet az első félidőben is, ismét megzavarta a védelmet, 28 yard-ot szaladt a labdával. A hazaiak futás elleni védelme eléggé szétesett, a vendég OL is jól dolgozott, McGahee-nek csináltak egy lyukat, 17 yard-ot tudott futni a labdával, újabb 1&10 jött, vagyis egy 1&5 egy rossz helyen felálló védő miatt. McGahee futott újra, de ezúttal csak 3 yard lett belőle, következett a 2-minute warning. Jól jött a szünet, sikerült egy tökéletes play-t hívni, Willis McGahee előtt csináltak hatalmas lyukat a bal oldalon, védő érintése nélkül jutott be az endzone-be egy 24 yard-os vágta után. Prater ismét bevágta az XP-t, így a Broncos 24 pontot szerzett egyhuzamban -> 38-24.

A 17-ről indulhatott neki a maradék 1:53-nak az Oakland egy return után, Von egyből el is kapta egy -9 yard-os sack-kel Palmer-t, de sajnos nem számított, mivel Carter-nél láttak szabálytalanságot a bírók. Ismét 1&10 jött, ezúttal a 22-ről, majd ugyaninnen egy 2&10, mivel Moore-nak nem tudott jó passzot dobni Palmer. Louis Murphy is bejelentkezett, megcsinált egy 23 yard-os elkapást, de ebből utána elvettek a bírók 5 yard-ot, mivel örömében/bosszúságában elhajította a labdát, amit időhúzásként büntettek. Moore kapott egy 20 yard-os passzot a 1&10-nél és a bírók ezúttal 15 yard-ot hozzátettek, Von-t látták túlzottan keménynek a QB ellen (jogosan). Ford-nak akart passzolni Palmer a következő play-nél, de az átadás túl rövid lett, viszont Champ Bailey még időben észrevette és visszalépve egy szép elkapással megszerezte karrierje 50. INT-jét, lényegében befejezve ezzel a meccset 1:04-nél. Ball futott még egy 2 yard-ost, majd egy időhúzás után Tebow térdelt egyet, lepergetve a maradék időt. A végeredmény tehát: 38-24.

Sikerült tehát bosszút állni az első fordulóban elszenvedett hazai vereségért a Raiders-en, ráadásul mivel a csoportban rajtunk kívül mindenki vereséget szenvedett, így csupán 1 meccses a lemaradásunk a hármas holtversenyben 4-4-el álló csoportellenfeleink mögött.




















A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Tebow: 10/21 sikeres/összes passz, 124 passzolt yard, 2 passzolt TD, 12 próbálkozás, 118 futott yard
McGahee: 20 próbálkozás, 163 futott yard, 2 futott TD
Decker: 3 elkapás, 47 elkapott yard, 1 elkapott TD
Royal: 2 elkapás, 25 elkapott yard, 1 elkapott TD; 1 punt return, 85 visszahordott yard, 1 punt return TD
D. Thomas: 1 elkapás, 29 elkapott yard
Cosby: 3 punt return, 7 visszahordott yard AVG; 2 kickoff return, 33 visszahordott yard
Prater: 1/2 FG, 5/5 XP (43 yard sikertelen, 43 yard sikeres)
Colquitt: 5 punt, 39 yard AVG
Harris: 9+2 tackle, 1 interception
Carter: 7+1 tackle
Bailey: 2+0 tackle, 2 interception, 1 kikényszerített fumble
Miller: 4+1 tackle, 0.5 sack
Dumervil: 2+1 tackle, 1.5 sack

Sokan érdemelnek dicséretet ezért a győzelemért, a támadó oldalon mindenekelőtt Willis McGahee, aki 163 futott yard-ot és 2 TD-t szerzett, valamint Tim Tebow is, aki 117 futott yardja mellé 124 passzolt yard-ot is összeszedett, valamint két passzolt TD-t. Feltétlen meg kell dicsérni a támadófalat, akik nem játszottak tökéletesen, de csak 1 sack-et engedtek be (azt is inkább Ball) és a futásoknak kiválóan dolgoztak.

A védelemben kiemelhető a két pass rush felelős, Doom és Von, valamint a 2 INT-t szerző Champ is, a mindenhol ott lévő DJ és Dawkins is, aki ismét bebizonyította, hogy elnyűhetetlen. Voltak gondok a futásoknál, meg Goodman-nek és Harris-nek a passzoknál, de összességében a védelem megadta az esélyt a győzelemre és a végén az előnyt is meg tudták tartani, így nem nagyon lehet rájuk panasz.

Hatalmas elismerés jár még a hamvaiból feltámadó Eddie Royal-nak, aki a visszahordott TD-jával kiérdemelte az NFL-nél az AFC Special Teams Player of the Week címet és az elkapott TD-je is szép teljesítmény volt.

Az AFC West divízió állása a 9. játékhét után (W-L):

1. San Diego Chargers 4-4
2. Kansas City Chiefs 4-4
3. Oakland Raiders 4-4
4. Denver Broncos 3-5

A két héttel ezelőtti fordulóban a Chiefs hosszabbításban 23-20-ra győzött a Chargers elleni MNF-on, míg a Raiders szabadnapos volt. Aztán a kilencedik játékhéten a riválisok közül mindenki kikapott, a KC a Miami ellen odahaza 31-3-ra égett, a SD a címvédő Green Bay ellen 45-38 arányban húzta a rövidebbet. Ami a közeljövőt tekinti, a 10. héten két csoport-rangadót rendeznek, csütörtök este a Chargers és a Raiders csap össze egymással, vasárnap délután a mieink a Chiefs-nél lépnek fel.

Tehát újabb csoportrangadó rangadó, a Kansas City Chiefs (4-4) vendégeként az Arrowhead Stadium-ban. Egyelőre úgy látszik, hogy Moore vissza tud térni erre a meccsre, egyedül Woodyard-nak vannak sérülés gondjai, remélhetőleg azért ő is bevethető lesz. Nehezebb ellenfélnek ígérkezik a Chiefs, ők ezt a Raiders-t nemrég eléggé elpáholták (28-0), de ellenük is lehet esély a jó helytállásra, hiszen épp ezen a héten mutatták meg, hogy képesek a botlásra. Így ismét, ahogy mindig is, a lényeg:

Nyerni kell, nincs mese...

A college kosárszezon előzetes sorozatunk következő kiadásában a Denver Pioneers idény előtti esélylatolgatását olvashatjátok.




















A Denver University széleskörű sport profiljában a férfi kosárlabda szakág már régóta működik, de soha se volt az első számú program, túl nagy figyelmet nem szentelnek neki és az eredmények sem igazán jöttek. A közelmúlt legnagyobb sikerét 2005-ben a Sun Belt konferencia nyugati divíziójának megnyerése jelentette, ebben az évben a csapat a National Invitational Tournament-en (NIT) is részt vehetett az '50-es évek óta először.

Egy évvel ezelőtt kiválóan kezdtük a szezont, a november-decemberi 8 meccses győzelmi sorozattal még vezettük is a konf-ot, de az erőcsatár Lewis sérülésével fel kellett forgatni az egész összeállítást, ami ahhoz vezetett, hogy több ember nem a saját posztján játszott és nagyobb terhelésnek volt kitéve, a csapat pedig innentől sorra vesztette a meccseket. A szezont végül csak 13-17es mérleggel zártuk és a Pioneers már a konferencia torna első fordulójában búcsúzott, de joggal bízhatunk benne, hogy ha sikerül egyben tartani idén a lineupot, akkor jó eredményekre lehetünk képesek.

A csapat vezérei a két senior co-captain Brian Stafford és Rob Lewis lehetnek. A hátvéd Stafford három éve megbízható és kiegyensúlyozott teljesítményt hoz, évről évre magas pontátlaggal és dobó százalékkal dolgozik, tőle az egyetemi karrierje megkoronázását várjuk az idei esztendőben. Lewis a tavalyi korai búcsú után tér vissza az utolsó évre, domináns palánk alatti játékára nagy szüksége lesz a csapatnak. Visszatér természetesen a két fivér, Chase Hallam és Travis Hallam, akik tavaly a legtöbb játékpercet kapták és közben Chase a csapat legjobb pontszerzője és lepattanózja volt, így az All-SBC 2nd team-be is benevezték, Travis a konferencia második legtöbb percét töltötte a pályán. A hármas-négyes posztokon bevethető Chris Udofia a meggyőzőre sikerült freshman year után másodévesként szeretne bizonyítani, idén az edzők többet fognak várni tőle védekezésben. Illetve még a junior Tyler Thalken lehet érdekes személy, tavaly mind a 19 meccsen pályára lépett, 18szor kezdő volt és nagy-nagy dobó hírében áll, egy évvel ezelőtt 48 %-ban bevágta a hármasokat. A friss újoncok közül Brett Olson adhatja a legtöbbet a csapatnak, 2011 legjobb coloradói középiskolás játékosától sokoldalú produkciót remélünk.

Az előzetes várakozások szerint a Denver a konferencia élmezőnyébe várható, ha több szerencsénk lesz a tavalyinál és minden tekintetben jól jön ki a lépés, akkor akár a Sun Belt első helyéért is harcban lehetünk. És mint tudjuk, a conf tourney megnyerése ebből a csoportból automatikus NCAA Tournament szereplést érne.

A Pioneers 2011/12-es menetrendje:

November 12., szombat, 03:30 Denver Pioneers - Portland State Vikings
November 15., kedd, 02:00 Texas A&M Corpus Christi Islanders - Denver Pioneers
November 18., péntek, 03:00 Denver Pioneers - Southern Mississippi Golden Eagles
November 24., csütörtök, 01:00 Denver Pioneers - Saint Mary's Gaels
November 26., szombat, 23:00 California Golden Bears - Denver Pioneers
December 1., csütörtök, 03:00 Utah State Aggies - Denver Pioneers
December 4., vasárnap, 00:00 Denver Pioneers - Texas Southern Tigers
December 8., csütörtök, 03:00 Denver Pioneers - Ilona Gaels
December 15., csütörtök, 03:00 Northern Colorado Bears - Denver Pioneers
December 18., vasárnap, 00:30 Denver Pioneers - Boise State Broncos
December 20., kedd, 02:00 Denver Pioneers - Wyoming Cowboys
December 23., péntek, 03:00 Denver Pioneers - Citadel Bulldogs
December 30., péntek, 03:00 Denver Pioneers - Troy Trojans*
Január 1., vasárnap, 00:00 Denver Pioneers - Arkansas-Little Rock Trojans*
Január 6., péntek, 02:00 Arkansas State Red Wolves - Denver Pioneers*
Január 7., szombat, 22:30 South Alabama Jaguar - Denver Pioneers*
Január 12., csütörtök, 03:00 Colorado State Rams - Denver Pioneers
Január 15., szombat, 21:00 Denver Pioneers - Western Kentucky Hilltoppers*
Január 20., péntek, 02:30 Louisiana-Monroe Warhawks - Denver Pioneers*
Január 22., vasárnap, 02:00 North Texas Mean Green - Denver Pioneers*
Január 27., péntek, 03:00 Denver Pioneers - Arkansas State Red Wolves*
Január 29., vasárnap, 02:00 Arkansas-Little Rock Trojans - Denver Pioneers*
Február 3., péntek, 02:00 Louisiana-Lafayette Ragin' Cajuns - Denver Pioneers*
Február 5., vasárnap, 00:00 Denver Pioneers - Middle Tennessee Blue Raiders*
Február 10., péntek, 01:00 Florida Atlantic Owls - Denver  Pioneers*
Február 12., vasárnap, 01:30 Florida International Golden Panthers - Denver Pioneers*
Február 17., péntek, 01:00 Denver Pioneers - Louisiana-Lafayette Ragin' Cajuns*
Február 19., vasárnap, 00:00 Denver Pioneers - Louisiana-Monroe Warhawks*
Február 26., vasárnap, 21:00 Denver Pioneers - North Texas Mean Green*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Már csak néhány nap van hátra az egyetemi kosárlabda-szezon rajtjáig, ennek alkalmából öt részes felvezető sorozatot indítottunk az állami intézmények csapatairól, melyben harmadikként a Northern Colorado Bears gárdájával foglalkozunk.



















A Northern Colorado sportolói 2006-ban csatlakoztak az NCAA Division I-ba, annak is a Big Sky konferenciájába. Azóta a férfi kosárprogram folyamatosan fejlődést mutat, a debütáló évben még utolsók voltunk a konferenciában négy darab győzelemmel az egész szezonban, de évről évre jobb eredményeket érünk el. Aztán a legnagyobb sikert a tavalyi idény hozta meg, a Bears történetében először konferencia-bajnok lett az alapszakaszban, ráadásul a hazai rendezésű conf tourney-t is megnyertük. Utóbbi azt eredményezte, hogy a csapat az iskola fennállása során először kvalifikálta magát a March Madness 64 csapata közé, mivel a kis konferenciák bajnokai kijutnak a 'Big Dance'-re. Természetesen ennél többet nem lehetett kihozni a pazar évből, a csapat 68-50re kikapott a főtábla első fordulójában az esélyes San Diego Statetől.

Nem várható, hogy ebben a szezonban sikerül megismételni a remek szereplést, mert a tavalyi csapatból négy kezdő távozott az egyetemről. Közülük a legnagyobb veszteség az irányító Devon Beitzel diplomája volt, az alacsony dobógép a csapat éljátékosaként repítette a Medvéket soha nem látott magasságokkba és Big Sky MVPnek választották. Mellette búcsúzott a hármas Taylor Montgomery és a frontcourt két oroszlánja Chris Kaba és Neal Kingman. Nem lesz könnyű helyettesíteni négy ilyen játékost.

Az NCAA Tournamentet megjáró csapat kezdőjéből tehát egyetlen játékos maradt hírmondónak, a dobó hátvéd Elliott Lloyd a harmadik évét kezdi meg az egyetemen és az edzők bíznak benne, hogy a tavalyi átlagait (7.5 pont, 3.3 assziszt, 2.9 lepattanó) tudja egy kicsit javítani és a csapat vezéregyénisége lesz. Mellette kulcsszereplőnek léphet elő a senior center Mike Proctor (5.4 pont és 5.6 lepattanó meccsenként tavaly), de karakteres teljesítményre lehet még képes három sophomore kosaras, Emmanuel Addo, Paul Garnica, Tate Unruh. A tavalyi bemutatkozó évükben mind meghatározó szereplők voltak. A csapat idén se lesz szívbajos bedobni a freshmaneket és nem csak a keretben lesz ott sok zöldfülű, hanem valóban szerepet is kaphatnak, például két guard Dylan Elias és James Davis Jr., valamint két forward Tim Huskinsson és Brendan Keane.

És hogy mit várhatunk idén a csapattól? A tavalyi eredmény megismétlését nem vagy csak extrém esetben. A Big Sky megnyerésére a Weber State és a Montana a legnagyobb esélyes, de a mieinket is az élmezőnyben sorolják, ha jól jön ki a lépés, akkor akár beleszólhatunk az első helyek kérdésébe, de Beitzelék nélkül biztosan jóval nehezebb lesz érvényesülni.

A Bears 2011/12-es menetrendje:

November 13., vasárnap, 03:00 Northern Colorado Bears - New Mexico State Aggies
November 16., szerda, 03:00 Wyoming Cowboys - Northern Colorado Bears
November 21., hétfő, 00:00 Northern Iowa Panthers - Northern Colorado Bears (South Padre Island Invitational Tournament)
November 23., szerda, 02:00 Iowa State Cyclones - Northern Colorado Bears (South Padre Island Invitational Tournament)
November 25., péntek, 21:30 Northern Colorado Bears - Western Carolina Catamounts (South Padre Island Invitational Tournament)
November 26., szombat Northern Colorado Bears - TBD (South Padre Invitational Tournament)
December 2., péntek, 03.05 Northern Colorado Bears - Westminster
December 4., vasárnap, 03:05 Northern Colorado Bears - Johnson & Wales
December 15., csütörtök, 03:05 Northern Colorado Bears - Denver Pioneers
December 17., szombat, 20:00 Marquette Golden Eagles - Northern Colorado Bears
December 23., péntek, 03:00 Northern Colorado Bears - Colorado State Rams
Január 1., vasárnap, 03:35 Northern Colorado Bears - Northern Arizona Lumberjacks*
Január 3., kedd, 03:05 Northern Colorado Bears - Idaho State Bengals*
Január 8., vasárnap, 04:05 Sacramento State Hornets - Northern Colorado Bears*
Január 13., péntek, 03:05 Northern Colorado Bears - Portland State Vikings*
Január 15., vasárnap, 01:05 Northern Colorado Bears - Eastern Washington Eagles*
Január 20., péntek, 03:00 Montana Grizzlies - Northern Colorado Bears*
Január 22., vasárnap, 03:05 Montana State Bobcats - Northern Colorado Bears*
Január 27., péntek, 03:05 Idaho State Bengals - Northern Colorado Bears*
Január 31., kedd, 02:30 Northern Arizona Lumberjacks - Northern Colorado Bears*
Február 3., péntek, 03:05 Northern Colorado Bears - Sacramento State Hornets*
Február 5., vasárnap, 03:00 Weber State Wildcats - Northern Colorado Bears*
Február 10., péntek, 03:05 Northern Colorado Bears - Montana Grizzlies*
Február 16., csütörtök, 03:05 Eastern Washington Eagles - Northern Colorado Bears*
Február 24., péntek, 03:05 Northern Colorado Bears - Weber State Wildcats*
Február 29., szerda, 04:05 Portland State Vikings - Northern Colorado Bears*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Az NCAA kosárlabda-szezonra felkészülő sorozatunk második részében a coloradói egyetemek közül ezúttal az Air Force Falcons csapatának idény előtti kilátásait, esélyeit elemeztük.

















Colorado Springs-ben, a Légierő akadémiáján hosszú múltra tekint vissza a férfi kosárlabda szakág, azonban országos szinten jelentősebb sikereket csak ritkán tudtak elérni. A csapat eddig összesen négy alkalommal szerepelt az NCAA Tournament-en, az 1960-as és '62-es részvétel mellett nem is olyan régen, 2004-ben és 2006-ban is ott voltunk a nemzet 64 legjobb csapata között, de mérkőzést egyik alkalommal sem sikerült nyernünk. Eközben a Sólymok 2004-ben a Mountain West konferencia bajnokai voltak az alapszakaszban, míg 2007-ben elődöntősök lehettünk a National Invitational Tournament-en.

Ez utóbbi siker óta már négy esztendő eltelt, és a Falcons mostanában korántsem tekinthető meghatározó csapatnak az egyetemi kosárlabdázásban, sem országos, de még igazán konferencia-szinten sem. A mélyrepülés után tavaly mintha már elkezdődött volna némi fejlődés, hiszen a 2010/11-es évadban 6-10-es konferencia-, és 16-16-os összetett mutatóra voltunk képesek, azok után, hogy az azt megelőző két szezonban együttesen 32-ből 31 meccset elvesztettünk az MWC-ben.

A szerény konferenciánkat is elérte a változás szele erre a szezonra, s ahogy bizonyára az egyetemi futball szerelmesei pontosan tudják, távozott a hegyvidéki csoportból a Brigham Young és Utah csapata, helyükre pedig a kosárlabdában nem feltétlenül ütőképes Boise State érkezett. Ezen felbuzdulva több csapat is versenyre kelhet az előkelő dobogós helyekért, amibe reményeink szerint az AFA legjobbjainak is lesz beleszólása. A konferencia legnagyobb favoritja a négy tavalyi kezdőjével felálló New Mexico lesz, őket követheti a San Diego State és az UNLV, de utóbbi két csapatra már többen is veszélyesek lehetnek, köztük a Falcons is. A migráció miatt három végzőstől köszönt el a csapat a nyáron, a tavalyi kezdő ötösből Tom Fow és Evan Washington, míg a cserepadról Derek Brooks állt a Légierő szolgálatába.

Hármójuk távozása mondhatni belefér, a csapat meghatározó emberei visszatérnek a parkettre, és a keret zömében legfeljebb junior játékosokat tartalmaz. A legnagyobb név egyértelműen a bedobó Michael Lyons lehet, aki egy évvel ezelőtt a sophomore szezonjában az MWC harmadik számú all-conference csapatába nyert besorolást, meccsenkénti átlagban 13.7 pontot regisztrált, amivel nem mellesleg az egész konferencia legjobbja az idénre visszatérő játékosok közül. Ebben a szezonban kifejezetten nagy szerep hárulhat rá, az offszezon alatt 20 font izmot szedett magára, így Jeff Reynolds, vezetőedzőnek magas elvárásai vannak irányába. Mellette további két harmadéves kosaras lehet még kulcsszereplő a csapatban, az irányító Todd Fletcher és a helyi származású center Taylor Broekhuis. A freshman-ek soraiból leginkább a kettes-hármas poszton bevethető DeLovell Earls-re érdemes odafigyelni, tőle ugyanis akár már azonnal komoly szereplést remélhetünk.

Amennyiben a csapat tovább tud haladni a tavaly elkezdett helyes úton, úgy a Falcons-szal igenis számolni kell a Mountain West kompetensebb csapatai között, és a nyolc tagú konferenciában simán odaérhetünk a harmadik-hatodik hely között várható tumultusba, amely adott esetben konferencia-elődöntőt vagy akár NIT-részvételt is jelenthet. Emellett szurkoljunk külön Lyons-nak, hogy minél több elismerést begyűjtsön a konferencia egyéni díjai közül.

A Falcons 2011/12-es menetrendje:

November 12., szombat, 03:30 Air Force Falcons - Army Black Knights (All-Military Classic Tournament, Colorado Springs)
November 13., vasárnap, 02:30 vagy 04:30 Air Force Falcons - Citadel / Virginia Military Institute (All-Military Classic Tournament, Colorado Springs)
November 19., szombat, 03:00 Air Force Falcons - Western State
November 24., csütörtök, 03:00 Air Force Falcons - Colorado Buffaloes
December 4., vasárnap, 02:00 Drake Bulldogs - Air Force Falcons
December 8., csütörtök, 03:00 Air Force Falcons - Wright State Raiders
December 11., vasárnap, 03:00 Air Force Falcons - Arkansas-Pine Bluff Golden Lions
December 18., vasárnap, 03:00 Air Force Falcons - Maryland-Eastern Shore Hawks
December 23., péntek, 02:00 Gonzaga Bulldogs - Air Force Falcons
December 30., péntek, 02:00 Air Force Falcons - Wagner Seahawks (Cable Car Classic Tournament, Santa Clara)
December 31., szombat, 02:00 vagy 04:15 Air Force Falcons - Santa Clara / Eastern Michigan
Január 4., szerda, 03:00 Air Force Falcons - Johnson & Wales
Január 7., szombat, 03:00 Air Force Falcons - Chicago State Cougars
Január 10., kedd, 03:00 Air Force Falcons - Texas-Pan American Broncs
Január 15., vasárnap, 00:00 Boise State Broncos - Air Force Falcons*
Január 19., csütörtök, 02:00 Air Force Falcons - Wyoming Cowboys*
Január 22., vasárnap, 03:00 San Diego State Aztecs - Air Force Falcons*
Január 26., csütörtök, 02:30 TCU Horned Frogs - Air Force Falcons*
Január 29., vasárnap, 03:00 Air Force Falcons - UNLV Rebels*
Február 1., szerda, 04:00 Air Force Falcons - New Mexico Lobos*
Február 4, szombat, 23:00 Colorado State Rams - Air Force Falcons*
Február 12., vasárnap, 03:00 Air Force Falcons - Boise State Broncos*
Február 16., csütörtök, 02:00 Wyoming Cowboys - Air Force Falcons*
Február 18., szombat, 22:00 Air Force Falcons - San Diego State Aztecs*
Február 23., csütörtök, 02:00 Air Force Falcons - TCU Horned Frogs*
Február 25., szombat, 21:00 UNLV Rebels - Air Force Falcons*
Március 1., csütörtök, 02:00 New Mexico Lobos - Air Force Falcons*
Március 3., szombat, 22:00 Air Force Falcons - Colorado State Rams*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

Néhány mérkőzéssel már elkezdődött a 2011/12-es tanév alatt az egyetemi kosárlabda bajnokság az Egyesült Államokban, rövidesen pedig a coloradói gárdák is megkezdik a szereplésüket az új idényben. Ahogy megszokhattátok, a rajtra való tekintettel, a kosárcsapatokról is egy-egy részletes szezonelőzetest olvashattok, amely sorozat legelső kiadását a friss konferencia-váltáson áteső Colorado Buffaloes fiainak szenteljük.


















Az egyik legmélyebb gyökerekkel rendelkező helyi iskolában 1902 óta működik a férfi kosárlabda szakág. A történelem során eddigi a Buffs tíz alkalommal vett részt az NCAA Tournament 64 csapatos főtábláján, ahol a legjobb eredmény az elődöntős szereplés volt 1942-ben és 1955-ben. Ezen kívül a legjobbak közé be nem kerülő csapatok "vigasztornáján", a National Invitational Tournament-en (NIT) is gyakran részt vett már az együttes, melyet az 1940-es esztendőben megnyertünk, míg 1991-ben és 2011-ben egyaránt az utolsó négy csapat között maradtunk állva.

A Buffs egy évvel ezelőtt fantasztikus évet futott az újonnan kinevezett vezetőedző, Tad Boyle első évében. A csapat iskolarekordot jelentő 24-14-es összetett mérleggel, és 8-8-as konferencián belüli mutatóval zárt a bombaerős Big 12 mezőnyében, és annak ellenére, hogy jó néhány top25-ös kiemelt csapatot leckéztettünk meg az évad folyamán, hatalmas visszhangot keltve nem hívták meg a mieinket a March Madness küzdelmeire, holott az előzetes várakozások szinte teljesen biztosra vették a csapat részvételét. A jókora igazságtalansággal felérő döntésen nem rágódtunk sokat, a Buffs elindult a NIT-en, amelyen egészen az elődöntőig jutottunk, és legalább kellemes szájízzel búcsúztunk az idénytől, amely mindenképpen sikeres volt a NCAA Tournament elmulasztása dacára.

Ahogy már a futballprogram kapcsán többször beszéltünk róla, a boulderi egyetem csapatai a 2011-es szezontól kezdve csatlakoztak a Pac-12 konferencia vérkeringéséhez, így a most rajtoló idényben már a kosarasok is a nyugati parti térség legjobbjai ellen mérettetik meg magukat. A váltás biztosan nem lesz egyszerű, de nem is első sorban a veretesebb ellenfelektől kell félnünk (mert a Big12-ben sem sörmeccseket játszottunk), hanem inkább a csapat meggyengülésétől. A Buffs tavalyi két meghatározó játékosa távozott az iskolától, Alec Burks a sophomore év után profinak állt, míg Cory Higgins befejezte tanulmányait. Mellettük ráadásul ugyancsak kinőtte az intézmény falait az első számú center Marcus Relphorde és a legjobb cserejátékos Levi Knutson is. Biztosan nem lesz egyszerű helyettesíteni őket, ám ennek ellenére Boyle mester határozottan kiáll a céljai mellett, mely szerint az idei év nem a rebuild-ről fog szólni, hanem az újjáépített csapatot is a sikeres szereplésért fogja vezényelni, nem pofozógépek szeretnénk lenni az új konferenciában.

Jócskán át fog alakulni a kezdő ötös, és több olyan játékos nagyobb szerephez juthat, akik tavaly még csak tartalékok voltak. Így például két végzős, az irányító Nate Tomlinson-ra és a kis csatár Austin Dufault-ra hárulhat több teher, eddig mindketten csak kiegészítő emberek voltak, mostantól viszont a Burks és Higgins elvesztésével keletkezett űrt kéne pótolniuk. A tavalyi kezdőből az egyetlen nagy visszatérő az erőcsatár Andre Roberson, aki az elmúlt évben freshman létére a csapat legjobb lepattanózója volt. Segítségére lehet a frontcourt-on a center Shane Harris-Tunks, miután az ausztrál magas ember teljes egészében kihagyta egyetemi karrierje első szezonját egy komoly térdoperáció következtében, most végre bemutatkozhat és meghatározó palánk alatti játékot várunk tőle a pálya mindkét végén. Hozzá hasonlóan új név még a csapatban a dobóhátvéd Carlon Brown, aki három szezont már lejátszott a Utah Utes-ben, a tavalyi évet a transzfer miatt kihagyta, most pedig utolsó szezonjában könnyen húzóember lehet a Buffs-nál.

Reméljük, igaza lesz az trénernek, és a csapat versenyképes szereplésre lehet képes az új összeállításban, új ellenfelek között. A realitás nem feltétlenül ezt sugallja, a konferencia-váltás és Burks-ék távozása egyszerre nagyon komoly feladatot jelent, de talán érdemes lesz bíznunk benne, hogy kemény munkával sikeres együttest sikerül összekovácsolni, ám esélyesebb, hogy ebben az évben csak a konferencia alsóbb régiójában fogunk elhelyezkedni. Ha mégis pozitívan alakulnak a dolgok, akkor sem várható a tavalyihoz hasonló bravúros teljesítmény, de például a NIT-en való részvételt talán nem lenne lehetetlen kiharcolni.

A Buffaloes 2011/12-es menetrendje:

November 18., péntek, 01:30 Colorado Buffaloes - Wichita State Shockers (Fifth Annual 5-hour Energy Tournament, Puerto Rico)
November 18., péntek Colorado Buffaloes - Alabama / Maryland (Fifth Annual 5-hour Energy Tournament, Puerto Rico)
November 20., vasárnap Colorado Buffaloes - Ilona / Purdue / Temple / Western Michigan (Fifth Annual 5-hour Energy Tournament, Puerto Rico)
November 24., csütörtök, 03:00 Air Force Falcons - Colorado Buffaloes
November 29., kedd, 02:30 Colorado Buffaloes - Georgia Bulldogs
December 1., csütörtök, 02:00 Colorado State Rams - Colorado Buffaloes
December 8., csütörtök, 03:00 Colorado Buffaloes - Fresno State Bulldogs
December 10., szombat, 03:00 Colorado Buffaloes - Wyoming Cowboys
December 20., kedd, 03:00 Colorado Buffaloes - California State-Bakersfield Roadrunners
December 23., péntek, 03:00 Colorado Buffaloes - Texas Southern Tigers
December 29., csütörtök, 03:00 Colorado Buffaloes - New Orleans
Január 1., vasárnap, 00:00 Colorado Buffaloes - Utah Utes*
Január 6., péntek, 03:00 Colorado Buffaloes - Washington Huskies*
Január 7., szombat, 22:00 Colorado Buffaloes - Washington State*
Január 13., péntek, 05:00 California Golden Bears - Colorado Buffaloes*
Január 14., szombat, 22:00 Stanford Cardinal - Colorado Buffaloes*
Január 20., péntek, 02:30 Colorado Buffaloes - Arizona State Sun Devils*
Január 22., vasárnap, 00:00 Colorado Buffaloes - Arizona Wildcats*
Január 27., péntek, 04:30 USC Trojans - Colorado Buffaloes*
Január 28., szombat, 22:00 UCLA Bruins - Colorado Buffaloes*
Február 3., péntek, 03:00 Colorado Buffaloes - Oregon State Beavers*
Február 5., vasárnap, 03:00 Colorado Buffaloes - Oregon Ducks*
Február 10., péntek, 02:30 Arizona Wildcats - Colorado Buffaloes*
Február 12., vasárnap, 00:30 Arizona State Sun Devils - Colorado Buffaloes*
Február 18., szombat, 23:00 Utah Utes - Colorado Buffaloes*
Február 24., péntek, 03:00 Colorado Buffalos - Stanford Cardinal*
Február 26., vasárnap, 23:30 Colorado Buffaloes - California Golden Bears*
Március 1., csütörtök Oregon Ducks - Colorado Buffaloes*
Március 3., szombat, Oregon State Beavers - Colorado Buffaloes*

*-gal jelölve a konferencia-mérkőzések!

A múlt hét nem sikerült túl jól a Colorado Avalanche csapatának, három meccs alatt csak egyetlen pontot szereztünk egy hosszabbításos vereséggel, a másik két alkalommal rendes játékidőben kaptunk ki, így a jó rajt után egyre jobban kezdünk visszaesni.





















A szerdai játéknapon következett a szokásos hazai égés, 4-1-re kaptunk ki a Phoenix Coyotes ellen a Pepsi Centerben.
A sorok az előtti mérkőzéshez képest nem változtak, de már annyira rég volt, hogy elevenítsük fel újra: Galiardi-Stastny-Hejduk, Lindstrom-Duchene-Jones, Landeskog-O'Reilly-Winnik, McLeod-McClement-Kobasew, közben a védőpárok is a szokásosak voltak: Johnson-Hejda, Quincey-O'Brien, Wilson-O'Byrne. A kapuban Varlamov állt, healthy scratch volt Hunwick és Porter, Mueller fejsérüléssel hiányzott.
Helyzetekkel kezdtük a mérkőzést, de balszerencsénkre nyolc perc után Pyatt góljával a Coyotes szerezte meg az előnyt, szinte támadások nélkül kerültek előnybe. Az első harmadban kissé akadozott a támadó játék, de a másodikban már igazán jól mentünk, szép dolgokat műveltünk a mezőnyben és az is látványos volt, ahogyan kidolgoztunk a gólhelyzeteket, de mégse tudtuk bevenni a phoenixi kaput. Ahogy ilyenkor lenni szokott, két perccel a középső harmad vége előtt váratlan gólt kaptunk, az ex-Avs player Vrbata volt eredményes egy kontrából. A faceoff után fél perccel végre nekünk is összejött valami, Winnik húzott be a kapu elé, lövése lejött a kapusról, de a jókor érkező Ryan O'Reilly a hálóba kotorta a szabadon maradt játékszert. Kétszer húsz perc után egy gólos lemaradásban voltunk és egyértelmű mezőnyfölényben játszottunk, de hiába bizakodtunk az utolsó harmad előtt, rögtön a folytatásban Korpikoski estében szerzett góljával növelte az előnyt a Yotes. Innentől nem sok esély maradt, a felvonás elején kapott találat lelombozta a csapatot és csak ímmel-ámmal támadgattunk, nem alakultak ki komolyabb helyzetek. A legvégén még 6 az 5 ellen igyekeztünk, de szépítés helyett csak Vrbata második gólja alakította ki a végeredményt.
Sajnos a támadók megint eredménytelenek voltak, csak lövöldöztünk ész nélkül. Nem helyeztük a lövéseket, a távoli középre menő kísérletekből pedig nem tudtunk elégszer betalálni, így a 40-28as fölénnyel se mentünk semmire. A szépítő gólt a 3. sor szerezte, O'Reilly másodszor volt eredményes a szezonban, Winnik a harmadik gólpasszt ért el. Ezzel szemben az első két sor csak egy rakat kihagyott helyzetig jutott és a védelem is többször bizonytalankodott a kapu előtt. Varlamov 24/27es mutatót hozott, konkrétan egyik gólban se volt benne, de talán lehetett volna határozottabb.






















Két nap múlva újabb Pacific csapat ellen léptünk pályára és a Dallas Stars otthonában egy őrült meccsen 7-6ra vesztettünk hosszabbításban.
Érdekes változás volt, hogy Duchene felkerült az első sorba bal szélsőnek Stastny mellé, a jobb oldalon pedig Hejduk játszott. Közben a második sort Galiardi centerezte és még a védelemben is szétszedtük a nem igazán működő első párt, így Johnson Quinceyvel, Hejda O'Byrnenel játszott együtt.
Az első harmad még olyan volt, ahogy hoki meccsen szokás, nem gondoltuk volna, hogy 13 gól fog esni az estén. Talán a szezon legjobb harmadát hoztuk, egyértelmű fölényben játszottunk és két alkalommal megzörgettük a Stars hálóját. Először a negyedik sor talált egy közeli gólt Jay McClement révén, később Matt Duchene emberelőnyben lőtt kiválóan a hálóba. A második harmadban kezdtek kissé elkomolytalanodni az események, továbbra is fölényben maradtunk, de két PP góllal váratlanul kiegyenlített a Stars Eriksson és Souray révén 2-2re. Aztán a 36. percben a vezetést is átvették Fiddler nagy lövésével, másfél perc múlva a következő emberelőny alatt Goligoski is hatalmas gólt lőtt Varlamovnak, aki nagyon elvesztette a fonalat, de maradt a kapuban. A felvonás vége előtt még Matt Duchene zárkóztatta közelebb a csapatot egy lecsorgó korong értékesítésével, rövidesen a következő támadásban Paul Stastny kapu mögüli beadása Lehtonen lábvédőjéről vágódott a gólvonal mögé. Az utolsó öt percben négy gól esett, így a második szünetben 4-4 volt az állás. A folytatásban Daniel Winnik egy ellentámadásban tálalt a hálóba, majd kisváratva a Stars újra mattolta a PK egységet, ezúttal Nystrom helyezett be egy kipattanót. 5-5nél is újra lépéselőnybe tudtunk kerülni, bő tíz perccel a vége előtt létszámfölény alatt Matt Duchene kígyózott előre több védő között majd remek góljával elérte karrierje első mesterhármasát. Sajnos még mindig nem volt vége és négy percre voltunk a befejezéstől, amikor Robidas belenyúlásával sokadszor is döntetlen lett az eredmény. 6-6ra végeztünk a 60 perc után, az OTban több helyzetet kihagytunk, 63:55nél Eriksson találata vetett véget a dallasi izgalmaknak, így a többszöri vezetés és a mezőnyfölény ellenére csak egy ponttal gazdagodtunk.
A helyzetkihasználásra ezúttal nem lehet panasz, hat gólt szereztünk 40 lövésből, a mezőnyben szinte végig jobbak voltunk, de így is akadtak hiányosságok. A meccs előtt még a liga legjobbjai közé tartozott az emberhátrányos egységünk, ezen a meccsen viszont három PPGt kaptunk, a védők megint nem voltak elég határozottak a kapu előtt. Ráadásul Varlamov az eddigi leggyengébb meccsét játszotta, 29 lövésből nyelt be hetet, többször védhető gólt kapott a kapu torkából. Az első sor átszervezése nagyon jól bejött, Duchene 3+1el fejezte be az összecsapást, Stastny szintúgy betalált, Hejduk pont nélkül de hat kapura lövéssel zárt. Ezen kívül McClement az első, Winnik a harmadik gólt ütötte az évben. Annyi visszaütője volt az új első sornak, hogy mögöttük a második nagyon elhalványult, Galiardi képtelen egy hármast rendesen vinni, főleg ha egy gyenge formában lévő Jones és Lindstrom van mellette.

Vasárnap játszottunk legközelebb, de a Calgary Flames ellen 2-1 arányban újabb hazai vereség következett.
Erre a meccsre történt egy személyi változás az összeállításban, a meccsek óta észrevehetetlen Lindstrom kikerült a 12 csatár közül, helyette Porter kapott lehetőséget. Duchene és Stastny maradtak egy sorban, viszont mögöttük Jones és Galiardi is kevesebb időt kapott. Pozitívum volt még a napokban, hogy Mueller megkezdte a korcsolyázásokat, így talán nem annyira súlyos a problémája és hamarosan besegíthet a csapatnak.
Nagyszerűen kezdődött a mérkőzés, mert már az első támadásból betaláltunk 34 másodperc után Paul Stastny kotorta be O'Brien nagy lövése után a lepattanót. A könnyen jött vezetés túlzottan megnyugtatta a csapatot és nem sokkal később Giordano egyenlített, aki egy beadást tett volna középre, de Wilson korcsolyájáról a hálóba pattant a korong. A gyors gólváltás után kicsit leült a játék, nem volt túl magas az iram és helyzetet alig láttunk. A középső harmadban a Calgary kezdett bátrabban játszani és öt perc elteltével egy emberelőnyből Glencross góljával a vezetést is megszerezték. Nem sok erő volt ekkoriban a támadásainkban és nem volt lehetőségünk a válaszra. A harmadik játékrészben kezdtünk jobban belelendülni és az utolsó húsz percben egy kapura játszottunk, de hiába lőttük szét Kiprusoffot, semmi se akart bemenni és be kellett érnünk az egy gólos vereséggel.
Szokás szerint nem volt szerencsénk a harmadik számú mezben, 33-23al megint több lövésünk volt az ellenfélnél, megint eredménytelenül. Az első sor jól játszott, hárman együtt 8 lövésig jutottak és az egyetlen gólt is ők szerezték, de többször nem tudtak betalálni. Duchene jelenleg 11, Stastny 9 ponttal tartoznak a legjobb pontszerzőink közül, de O'Reilly is 10nél áll a 3. sorban játszva. Az idei hatodik hazai meccsen ötödször kaptunk ki, ezzel a liga leggyengébb otthoni csapata vagyunk. Gyakorlatilag két sorunk van, a második szinte nem létezik mostanában, a negyedik pedig elég harmatos, így nehéz dolgunk lesz javítani. Valamit azért ki kell találnia Sacconak, talán segítség lehet majd Yip és Mueller közelgő visszatérése.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Edmonton Oilers 8-3-2, 18 pont
2. Minnesota Wild 7-3-3, 17 pont
3. Colorado Avalanche 7-6-1, 15 pont
4. Vancouver Canucks 7-7-1, 15 pont
5. Calgary Flames 6-6-1, 13 pont

A közeljövő programja:

November 9., szerda, 01:30 Detroit Red Wings - Colorado Avalanche
November 11., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - New York Islanders
November 13., vasárnap, 04:00 Colorado Avalanche - Calgary Flames

Kikerültünk a rájátszás helyekről és ha szeretnénk versenyben lenni a POért, akkor meg kell állítanunk a hullámvölgyet. Főleg a hazai teljesítményben kéne javulni, a következő időszakban is többször fel fogunk lépni Denverben, nem engedhetjük meg magunknak a folyamatos vereségeket a saját közönség előtt.

Immár ötödik hete zajlanak az európai kosárlabda bajnokságok, és az NBA kényszerű leállása alatt a Denver Nuggets-ból több szereplő is állandó játéklehetőséget talált magának az óceán túloldalán, amíg az Egyesült Államokban nem rendeződik a lockout helyzet. A Denver Sports Blog-on hétről hétre igyekszünk beszámolni a három coloradói kosaras európai kalandjairól, hétfő alkalmából újra eljut hozzátok a sorozat aktuális epizódja.














Rendhagyó módon az első helyszínen nemes egyszerűséggel nincs miről beszámolnunk, ugyanis Timofey Mozgov csapata, a BC Khimki, az elmúlt héten egyetlen mérkőzést sem játszott. A moszkvai legények az idei első hat tétmeccsük veretlen megvívása után megérdemelték a vodkakávészünetet, jelenleg 4-0-s mérleggel állnak címvédőként a VTB United League-ben, és az orosz bajnokságban is behúzták az eddigi két fellépésüket. Hamarosan a körforgásba bekapcsolódhat a második legnevesebb európai nemzetközi bajnokság, az Euro Cup szereplés, ugyanis miután a csapat szeptemberben nem tudta kvalifikálni magát az Euroligába, automatikusan besorolást nyertek az EC mezőnyébe. Túl nagy unalomra tehát nem kell panaszkodniuk Mozzy-éknak, éppen ellenkezőleg, ki kell élvezniük, hogy most kilenc nap szünetük lehetett két mérkőzés között, mert hamarosan fokozott terhelés veszi kezdetét a csapat számára.

A mai naptól kezdődő héten máris két összecsapás vár a társaságra a PBL-ben, elsőként hétfőn a Spartak Saint Petersburg ellen otthon, majd szombaton a Triumph Lyubertsy ellen idegenben indulhatnak csatába komoly győzelmi esélyekkel.













Szerencsére lecsendesedtek a kedélyek a litván bajnok Zalgiris Kaunas együttesénél profiskodó Ty Lawson körül, azok után, hogy a közelmúltban rasszista attrocitások érték a tehetséges színes bőrű irányítót. Napjainkban nem történtek újabb - nyilvános - beszólások a sportoló felé, így talán kiegyensúlyozottabb lehet Ty litvániai jövője, és minden erejével képes lehet a játékra koncentrálni. Szüksége is volt erre a csapatnak, mivel az elmúlt heti egyetlen mérkőzésüket éppen a 2011-es Euroliga-győztes Panathinaikos Athens ellen vívták a nemzetközi porondon. A házigazda görög csapatban több helyi kiemelkedő játékos volt megtalálható, a keret tagja például Diamantidis, Calathes és Tsartsaris. A Zalgiris játékosai számára a legnagyobb vetélytárs mégis minden bizonnyal a litván kosárlabdázás meghatározó figurája, Jasikevicius lehetett, aki az ország másik nagy csapata, a Lietuvos Rytas nevelése volt, az idei szezont pedig a görög topcsapatnál kezdte meg. Nagyon élvezetes, pörgős játékkal indult a találkozó, gyors akciókat láthattunk, amelyek rendre kosarakkal fejeződtek be, és 46 pont született már az első negyed alatt. Bár a görögök gyakorlatilag folyamatosan lépéselőnyben voltak, a Zalgiris nem hagyta elszakadni őket, és csak négy pontos hátrányban voltak a nyitó játékrészt követően. A litván gárda a második negyedben is rendkívül bátor játékot mutatott, sőt, kiválóan kihasználták a címvédő néhány perces megingását, amikor a Panathinaikos cseréi kissé felelőtlenül dobáltak, ezalatt Lawson és Weems kosarainak vezérlétével megfordították a mérkőzés állását, és a félidőben 42-38 arányú vezetés mellett fújhatták ki magukat. Ahogyan az várható volt, a harmadik negyedre összekapták magukat a hazaiak, agresszív védekezésük nagyon nem ízlett a litvánoknak, miközben Diamantidis-ék jókora triplagyártásba kezdtek, hamar fordítani tudtak, és a befejező etap előtt már 9 ponttal elléptek. A Zalgiris a finisben is becsülettel küzdött, de képtelenek voltak feltartóztatni a görög rohamokat, akik ellenállhatatlan játékkal rukkoltak elő a meccs második felében, így teljesen megérdemelten mértek 92-75-ös csapást a fiainkra. Szépen küzdött a csapat, de a nagyobb tudású ellenfél otthonában csak ennyire tellett, így sajnos a Lawson-ék háromból három meccset vesztettek el az Euroligában, és a KK Zagreb-bel holtversenyben sereghajtók a B-csoportban. Ty kiváló mérkőzést tudott maga mögött, 22 perc játéklehetőség alatt 14 pontot és 4 asszisztot szorgoskodott össze, valamint még 4 lepattanót is birtokba vett, ráadásul két triplát elsüllyesztett, és négy mezőnybeli kísérletéből hármat hibátlanul kivitelezett. +19-es plusz/mínusz statisztikája a legjobb volt az egész csapatból, egyértelműen Weems-szel ketten vitték a csapat szekerét, sajnos ezúttal a gárda európai képviselőitől kevés támogatás érkezett, így nem lehetett esélyük tartani a lépést a Panathinaikos-szal.

A Zalgiris programja is felpörög erre a hétre, három különböző ligában, három meccset fog játszani a csapat az elkövetkezendő hét napban. Hétfőn a VTB United League-ben a szomszédos Lettországba ugranak át a VEF Riga elleni találkozóra; csütörtökön egy hozható hazai Euroliga-meccs következik a Brose Baskets Bamberg ellen; míg a vasárnapi napon a litván bajnokságban a Neptunas Klaipeda otthonában kell fellépniük.
























A játékhét a legzsúfoltabb programot Danilo Gallinari-ék, azaz az EA7 Emporio Armani (Olimpia) Milano együttese részére tartogatta, hiszen a három érdekelt csapatunk közül egyedüliként, két mérkőzésen is pályára léphettek az aktuális időszakban. A csapat csütörtök este az Euroligában játszott, és a honfoglaló török Anadolu Efes Istanbul elleni hazai mérkőzésen kiélezett csatára lehetett számítani. Mindkét csapat egy-egy győzelemmel és vereséggel kezdte a megmérettetést a C-csoportban - emlékezhetünk rá, hogy az Olimpia verte a tavalyi döntős Maccabi Electra Tel-Aviv-ot, ám vesztettek a jó erőkből álló Real Madrid ellen, eközben a török gárda legyőzte a szerb ellenfelét házon kívül, ám meglepetésre a hatos leggyengébb láncszemének tartott belga Spirou ellen Istanbul-ban égtek le. A törökönél több nemzetközi szinten is jól csengő névvel találkozhattunk, a félholdasok közül főleg Tunceri és Ilyasova lehet jól ismert, de a lockout alatt még Sasha Vujacic is a csapatnál tüsténkedik, aki leginkább a Lakers-beli sziporkázásáról szerencsétlenkedéséről, illetve Maria Sharapova hegesztéséről híresült el. A meccset sajnos a törökök kezdték sokkal jobban, már az első percekben tetemes különbség alakult ki, mire a padon kezdő Gallo-t először pályára vezényelték, már több mint 10 pont volt a különbség, és az első negyedet 22-9-re nyerte az Efes. Alaposan fel volt adva a lecke a milánói kosarasoknak, hogy az erős ellenfél ellen javítani tudják az átaludt első negyedet, és bár nagyon igyekeztek, nem tudtak jelentősen közelebb zárkózni, így a nagyszünet idején is ponttal mentek a törökök. A második félidő ugyancsak szoros küzdelemben telt, de valahányszor közelebb tudtak volna zárkózni a hazaiak, az ellenfél hamar visszaverte a kísérleteket, különösen Barac és Kinsey volt ennek a nagymestere, a lélekromboló pillanatokban bevert kosarakkal, de a derék "Szása" is szépen gyűjtögette a pontokat egyesével, mindvégig hibátlan volt a vonalról. Így aztán nem sok esélye lehetett az Olimpia-nak, hogy szorossá tegyék a meccset, az utolsó negyedben Gallinari és Bourousis hallatlan lelkesedésének köszönhetően tudtak 10 pont alá beférkőzni, de a törökök nem engedték ki a kezükből a sikert, így a Milano 62-54-es fiaskót szenvedett hazai pályán. A csapat drágán ráfizetett a gyenge kezdésre, a továbbiakban hiába próbáltak meg mindent, amit csak lehetett, az Efes három negyeden át biztosan őrizte a nyitó tíz percben megszerzett előnyt, és nem sikerült elkerülni a második Euroligás zakót az idényben. Gallinari a csapat egyik legjobbja volt, csere létére 32 percet töltött a pályán, 12 pontjánál senki, és 8 lepattanójánál is csak a dupladupláig jutó center Bourousis jegyzett többet. Sokat elmond a denveri kis csatár eredményes játékáról, hogy egy 8 ponttal elvesztett mérkőzésen +14-es egyéni statisztikára volt képes, pontjai javarészét újra büntetőből szerezte, akcióból mindössze 2/6-tal dobott és mind a négy tripla kísérletét elhibázta. Nem játszott tökéletesen ő sem, de legalább küzdött-hajtott a végsőkig, abszolút nem rajta múlott, hogy nem sikerült elkerülni a vereséget a török sztárcsapat ellen.

Vasárnap még egy bajnoki mérkőzést játszott le a csapat, a 3-1-es mérleggel rajtoló Olimpia az első négy meccse mindegyikét elvesztő Novipiu Casale Monferrato otthonába látogatott. Annak ellenére, hogy a vendégek mekkora favoritok voltak, a hazai csapat rettentő lelkesen kezdte az összecsapást, és eleinte inkább ők voltak lépéselőnyben, a milánóiak csak kapaszkodtak rájuk. Az első negyed befejezésekor egálban voltak a csapatok, de a második felvonásban is nagy lendülettel játszott a Novipiu, gyors és pontos támadójátékuk ellen nem védekeztek jól Gallinari-ék, akik továbbra is csak az eredmény után futottak. Szemmel láthatóan meglepte a csapatot a váratlanul nagy ellenállás, amelyben részesültek, így a nagyszünet idején a házigazdák vezettek 37-35-re. A harmadik negyedben egyre inkább kezdett égni a talaj az Olimpia talpa alatt, de mégsem tudtak kibontakozni, és ahelyett hogy szépen a maguk javára fordították volna a mérkőzést, csak még tovább nőtt a vendéglátók előnye, akik a befejező negyedet megelőzően 7 pontos lépéselőnyhöz jutottak. Ekkor végre észbe kapott az esélyesebb csapat, a záró játékrészt alaposan meghúzta az Olimpia, felvették a kesztyűt védekezésben, valamint a csereember Hairston remek formáját kihasználva támadásban is eredményesek tudtak lenni, így fordítottak a finisben, és 67-64-re sikerült valahogy teljesíteni a kötelező győzelmet. Nagy nehezen kerülte el a csapat az égést, sokáig úgy tűnt, hogy nem veszik kellő komolysággal a mérkőzést, de amikor nagyon kellett, akkor éppen időben még meg tudták rázni magukat, és ez pont elég volt a siker begyűjtéséhez. Ezzel a diadallal a csapat holtversenyben a mezőny élére ugrott, a milánóiak mellett még a Montepaschi Siena, a Cimberio Varese és a Sidigas Avellino áll egyaránt 4-1-es W-L mutatóval. Gallinari csak csereként kapott lehetőséget ezen a találkozón, 24 perces játékideje alatt 7 ponttal gazdagodott, pocsék dobóhatékonysága mellett 6 lepattanót szedett össze, amellyel ismét csapata legjobbjai közé tartozott, de a vasárnapi összecsapáson nem alkotott maradandót.

Ezen a héten az Olimpia csütörtökön az Euroligában a Belgacom Spirou otthonában folytatja javítás reményében, majd vasárnap este következik a Serie A óriási rangadója a címvédő Montepaschi Siena ellen hazai környezetben.













Az NBA jövőjét illetően folyamatosan zajlanak a tárgyalások, de semmiféle érdemi előrelépés nem történt a tulajdonosok és a játékosok közti bérvitában, így továbbra sem valószínű, hogy belátható időn belül Észak-amerikai kosárlabdát fogunk látni. Öröm az ürömben, hogy ezzel párhuzamosan még hosszabb ideig tapsolhatunk a "Hódítók Európában" című sorozat működésének.

Kalandozzatok velünk tovább az európai vadászmezőkön! Oroszország, Litvánia és Olaszország irányából indulnak támadásba a coloradói hadvezérek, hogy meghódítsák az öreg kontinenst!

Az NFL alapszakaszának kilencedik hetében nyolcadik alkalommal léphet pályára a Denver Broncos együttese, és a Tim Tebow vezette Vadlovas seregnek rögtön az ősi rivális otthonában kéne feledtetnie a múlt fordulóban elszenvedett kiadós verést.


















Mai ellenfelünk, az Oakland Raiders kapcsán egyetlen dologról lehet mostanság szólni, egy hónappal ezelőtt a klub legendás tulajdonosa, Al Davis elhunyt. Elvesztésével nem csak a Raiders franchise arcával, hanem az NFL egyik meghatározó egyéniségével lettünk szegényebbek. Az oaklandieket sohasem szívleltük igazán a rivalizálás miatt, ám a következő sorokban a Broncos-tábor őszinte tiszteletét szeretnénk kifejezni a távozó Raiders-nagyfőnök előtt!

Davis 1929-ben látta meg a napvilágot Massachusetts-ban. Egyetemi tanulmányait a Wittenberg és a Syracuse University falai között végezte el, a futballal az '50-es évek elején kezdett el foglalkozni. Első szerepvállalásai egy-egy kisebb főiskolai csapat segédedzői munkakörét foglalták magukban, így például OL coach volt az Adelphi College-nál, recruitor-ként tevékenykedett a Citadel számára, és ugyancsak a támadófal működéséért volt felelős a jól csengő University of Southern California csapatánál 1957-59-ig. Az első profi csapatnál való munkáját a Los Angeles/San Diego Chargers-nél kapta, ahol az elkapókkal foglalkozott három éven keresztül. Ezt követően az 1962-es szezon után az Oakland Raiders kinevezte őt HC-nek és GM-nek, ezzel az akkor mindössze 33 esztendős Davis a liga valaha volt legfiatalabb személye lett, aki betölthette bármelyiket e két magas beosztás közül. Davis hamar érdemi munkához látott, temperamentumos személyiségét és sikerorientált magatartását gyorsan megismerhette az egész futballtársadalom. Első évében rögtön 10-4-es mutatóhoz vezette a fekete sereget, amely a Raiders fennállásának első pozitív mérleggel zárt idénye volt. Egy gyengébb és egy eredményesebb szezon után 1966. áprilisában - átmenetileg - elhagyta a csapatot, és az AFL komisszárja lett néhány hónap erejéig, és minden idegszálával a liga életben tartásáért fáradozott az NFL-lel szembeni harcban, több játékost is átcsábított a másik ligából, ám a két bajnokság képviselőinek titkos megbeszélései az egyesüléshez vezettek, így Davis távozott a posztjáról.

A rövid kitérő után természetesen azonnal visszatért a Raiders élére, sőt 1966-tól kezdve, az A.D. Football Inc. megalapításával immár a klub résztulajdonosaként vállalt szerepet a csapat vezetéséből, miközben betöltötte a menedzser posztot, az edzői feladatokat viszont John Rauch-ra ruházta át. Ebben az évben a Raiders a Houston Oilers legyőzésével megnyerte az AFL Championship-et, és a klub történetében első alkalommal ott lehetett a Super Bowl-on, azonban ott 33-14-es vereséget szenvedtek a Vince Lombardi vezette Green Bay Packers-től. A következő két esztendőben nem sikerült feljebb lépniük, de mindkét alkalommal divízió-győztesek voltak, és a Championship Game-en mindkét esetben csak a későbbi SB-győztes ellen búcsúztak. A két liga 1970-es egyesítését követően az Oakland az AFC West divízióba került, ahol négy mai napig meglévő ellenféllel hozta össze őket a sors: a Denver Broncos mellett a Los Angeles/San Diego Chargers és a Dallas Texans (1963 óta Kansas City Chiefs) számít a klub legfőbb riválisának.

Az NFL-ben tovább folytatódott az eredményes szereplés Davis kezei alatt, és a klub a következő évtizedekben egyértelműen a mezőny meghatározó csapata volt. Számtalan alkalommal bejutottak a rájátszásba, a lépés legjobban az 1976-os esztendőben jött ki számukra, ebben az évben ugyanis történetük első Super Bowl-győzelmét ünnepelhették John Madden, vezetőedző irányításával. A Raiders ebben a szezonban egyetlen vereséget szenvedett, a nagydöntőben pedig Rose Bowl-ban 32-14 arányban diadalmaskodtak a Minnesota Vikings felett. Rövid időn belül még kétszer tudtak ismételni, 1980-ban a Philadelphia Eagles, '83-ban a Washington Redskins magabiztos legyőzésével hódították el a bajnoki címet. Davis fennhatósága alatt a csapat az 1967-85-ig terjedő időszakban 15-ször kvalifikálta magát a rájátszásba, ebből 13 alkalommal megnyerték a divíziót, és a négy említett SB-szereplés közül háromszor diadalmaskodtak.

A későbbiekre kifutott a sikercsapat, és nehezebben találták meg a megfelelő utódokat a régi nagy hírnév fenntartásához, menet közben '82-től '94-ig Los Angeles-ben székeltek, de maradtak az AFC West-ben, '95-ben visszatértek Oakland-be. Közel húsz esztendő böjtölést követően, 2002-ben újra részt vehettek a Super Bowl-on, miután a 11-5-ös alapszakaszban oda-vissza verték a Broncos-t, majd a rájátszásban a Jets-t és a Titans-t is magabiztosan múlták felül. A negyedik SB azonban nem jöhetett össze, mert a San diego-i finálét 48-21-re elvesztették a Tampa Bay Buccaners ellen. Azóta kifejezetten komoly mélyrepülés vette kezdetét a klubnál, a SB elvesztésétől kezdve a mai napig nem is játszottak több rájátszás-mérkőzést. Azóta nem volt pozitív szezonjuk, egyedül 2010-ben érték el újra a 8-8-as mérleget, de 2003-tól a tavalyi szezon végéig mindössze 37-91-es összetett W-L statisztikára voltak képesek. A 2000-es években Davis kétségtelenül néhányszor rossz döntést hozott a csapat vezetése közben, ami sikertelen évekhez vezetett, de az utóbbi időben a Raiders-szel már újra számolni kell, a tavalyi idényben bizalomgerjesztően bontogatták a szárnyaikat, és a jelenleg futó bajnokságban is minden esélyük meg lehet a rájátszás-szereplés kiharcolásához - ellentétben a Broncos-zal.

Davis-t 1992-ben beválasztották a Pro Football Hall of Fame-be a Raiders-ért és a ligáért végzett kiváló munkája eredményeként. Irányítása alatt csapata négy különböző évtizedben játszott SB-t, amelyre csak két franchise volt képes az NFL történetében, az Oakland mellett még a Pittsburgh hajtotta végre a különleges bravúrt. 2007-ben 150 millió dollár értékben eladott egy kisebb részt a Raiders tulajdonjogaiból, azonban rögtön kijelentette, hogy esze ágában sincs visszavonulni, amíg a csapat nem nyer még két Super Bowl-t vagy nem hal meg. Végül sajnos utóbbi vetett véget Al Davis páratlan karrierjének, 2011. október 8-án ugyanis 82 esztendős korában magukhoz szólították az égiek. "Just win, baby."






















A két csapat idén egyszer már megmérkőzött egymással, szeptember 12-én a nyitó fordulóban egy hétfő esti mérkőzésen a Raiders 23-20-ra győzött Denverben, mint ahogyan tavaly is oda-vissza verték a mieinket. Emlékezhetünk rá, hogy a 2010-es szezon hajrájában Tim Tebow éppen a Coliseum-ban játszhatta le első NFL-es kezdő mérkőzését, és bár vesztettünk, TT bemutatkozása fantasztikusra sikeredett. Remélhetőleg a szép emlékekkel teli közeg fel fogja dobni az ifjú QB-t, és a mai meccsen ki tudja javítani az elmúlt játékhéten mutatott gyengébb produkcióját.

Ritka eset, hogy sérülésfronton nem a Broncos, hanem aktuális ellenfele áll rosszabbul, mivel a Raiders számtalan meghatározó játékosa bajlódik kisebb-nagyobb nyavalyákkal. A Fosztogatók soraiból a legnagyobb veszteség a RB Darren McFadden kiválása, mellette biztosan nem fog játszani a QB Jason Campbell és a CB Chris Johnson sem; továbbá a kérdőjelesek közt megtalálható a rúgó Sebastian Janikowski, a linebacker Rolando McClain, a cornerback Chimdi Chekwa, illetve a safety Michael Huff.

Eközben a mieinknél a múlt fordulóban nyaksérülést szenvedő újonc TE Virgil Green-t és a szintén elsőéves CB Cassius Vaughn-t kell nélkülözni, míg a fiatal safety Quinton Carter játéka agyrázkódás miatt kérdőjeles. Jó hír viszont, hogy a két hete kéztörést szenvedő futó, Willis McGahee jó eséllyel újra csatasorba állhat, illetve a rookie tight end Julius Thomas is várhatóan játékra jelentkezhet a bokasérülése után, és reményeink szerint a Lions ellen kiszálló RT Orlando Franklin-nek sem kell kihagynia a meccset.

A mérkőzésen nem mi leszünk az esélyesek, de bízzunk a javulásban, és ma este, 22:05-től szurkoljunk ismét Tebow-ért és a csapatért!

- Tóth Milán írása -

Kialakultak az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokság (MLS) elődöntőinek párosításai. A Nyugati konferencia fináléjában az alapszakasz-győztes Los Angeles Galaxy a két évvel ezelőtti bajnok Real Salt Lake együttesével fog megküzdeni, míg keleten a Houston Dynamo-ra a Sporting Kansas City csapata vár.


















A Colorado Rapids hazai pályán és idegenben egyaránt 2-0-ra kapott ki a Sportingtól, a párharcról bővebben ide kattintva olvashattok. A kansasiek ellenfele a Keleti főcsoport döntőjében az a Houston Dynamo lesz, amely szintén kettős győzelemmel vette az előző fordulót. A narancsmezesek az első találkozón 2-1-re nyertek a Philadelphia Union vendégeként, odahaza pedig 1-0-ra diadalmaskodtak a veterán Brian Ching góljával. Továbbjutásának köszönhetően a Dynamo hat év alatt a negyedik konferencia döntőjére készülhet, ráadásul a 2006-os és a 2007-es szezon bajnokáról van szó. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az amerikai labdarúgás egyik meghatározó csapata a Dynamo, keretét főként amerikai játékosok alkotják, mindössze hat légiósuk van. Ráadásul csapatukat erősíti a Rapids egykori közönség kedvenc középpályása, a coloradói származású Colin Clark is. A Sportingnak nem lesz könnyű dolga, hiszen vasárnapi ellenfele kiváló formában van, legutóbbi nyolc meccsén nem talált legyőzőre a Dynamo, ebből hatot meg is nyert, ám az egy meccsen eldőlő konferencia-döntő házigazdája az alapszakasz keleti első helyezettje, a Kansas City lesz.

A másik ágon a Supporters' Shield-győztes Galaxy a Salt Lake gárdájával fog megmérkőzni. A kaliforniaiak idegenben egy góllal nyertek, majd a második mérkőzésen hazai pályán diadalmaskodtak 2-1-re a New York Red Bulls ellen. A második mérkőzésen Thierry Henry passzát követően Luke Rodgers már a 4. percben megszerezte a vezetést a Red Bullsnak, majd következtek az LA-i ász, David Beckham pillanatai. Az angol válogatott korábbi csapatkapitánya kulcsszerepet vállalt csapata továbbjutásában, hiszen a párharc mindhárom Galaxy góljában benne volt. Már az első félidőben egyenlíteni tudott a Galaxy, Beckham szögletét Mike Magee fejelte a vendégek kapujába – ahogy az történt pár nappal korábban New Yorkban is. Landon Donovan később megszerezte a győzelmet jelentő gólt is a hazaiaknak, miután higgadtan értékesítette a Beckham által kiharcolt büntetőt. Donovant még az sem zavarta meg, hogy vele szemben egy igen tapasztalt hálóőr, a német Frank Rost állt.

A Rapids legnagyobb ellenlábasa, a Salt Lake az első mérkőzésen Saborio duplájával simán, 3-0-ra nyert hazai környezetben a Seattle Sounders ellen, és megnyugtató előnyt szereztek a második meccsre. A visszavágóra viszont kicsit könnyelműen érkezett a 2009-es év bajnoka, hiszen hatalmas csatában Seattle 2-0-ra nyerte a mérkőzést, de így is a utah-iak jutottak tovább. A 78. minutumban az RSL el is dönthette volna a továbbjutást, de a Seattle veterán kapusa, Kesey Keller akkor még meccsben tartotta övéit. A korábban Angliában is légióskodó, 41 éves hálóőrnek ez volt profi pályafutásának utolsó védése. Végül a Seattle hiába igyekezett, nem tudták hosszabbításra menteni az összecsapást, így bár győztek, 3-2-es összesítéssel a Real jutott tovább a legizgalmasabb konferencia-elődöntőből.

Az MLS elődöntőit vasárnap rendezik és mindkét párharc igen izgalmasnak ígérkezik. Gyakorlatilag itt már minden csapat eséllyel pályázik a végső győzelemre, de a hazai pálya előnye sokat segíthet a Galaxynak és a Sportingnak. Ha a sportfogadás mellett döntünk, talán a Dynamo sikerére érdemes pénzt tenni, hiszen a texasiak jó formát mutatnak a rájátszásban, de a siker egyik csapat számára sem garantált. A nyugati fináléra vonatkozólag szinte lehetetlen jósolni, a két csapat 2009-ben éppen egymás ellen játszotta le az MLS nagydöntőjét, melyet akkor egy emlékezetes tizenegyespárbaj végén az RSL nyert meg, most az LA-iek ezért is szeretnének revansot venni Beckerman-éken.

2011 MLS PLAYOFF:

Wild Card forduló:

FC Dallas - New York Red Bulls 0-2

Colorado Rapids - Columbus Crew 1-0

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- Colorado Rapids - Sporting Kansas City
1. mérkőzés: 0-2; Visszavágó: Csütörtök, 01:00
Philadelphia Union - Houston Dynamo
1. mérkőzés: 1-2; Visszavágó: 0-1

Döntő:
Sporting Kansas City - Houston Dynamo
vasárnap, 23:30

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Real Salt Lake - Seattle Sounders
1. mérkőzés: 3-0; Visszavágó: 0-2
- New York Red Bulls - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; Visszavágó: 1-2

Döntő:
Los Angeles Galaxy - Real Salt Lake
hétfő, 03:00

Véget ért az idei szezon a Colorado Rapids számára, a tavalyi bajnok ugyanis képtelen volt ledolgozni az első meccsen összeszedett kétgólos hátrányt a Sporting Kansas City elleni konferencia-elődöntőben. Ehelyett a címvédő a szerdai visszavágón ugyancsak 2-0-ra veszített, így kettős vereséggel, rúgott gól nélkül estünk ki a legjobb nyolc között, s idejekorán befejeződött a 2011-es playoff-menetelés.



















A párharc múlt hétvégi első meccsén több játékost is elvesztettünk, akikre nem számíthattunk a visszavágón sem. Kosuke Kimura lábtörés, Drew Moor vállsérülés, Caleb Folan boka-, és térdficam, Tyrone Marshall pedig eltiltás miatt volt bevethetetlen. Ezen kívül a korábbi sérülteket is kénytelenek voltunk nélkülözni, a csapatkapitány Pablo Mastroeni, továbbá Jamie Smith, Conor Casey és Anthony Wallace sem állhatott a csapat rendelkezésére. Tehát összesen nyolc játékos, köztük számtalan alapember hiányzott a Rapids soraiból, így meglehetősen felforgatott összeállításban képviseltettük magunkat a Livestrong Sporting Park gyepén: Pickens - Thompson, Wynne, Palguta, Comminges - Mullan, Nane, Larentowicz, LaBauex - Cummings, Nyassi.

Szerda este pocsék, esős időjárás fogadta a csapatokat Kansas City-ben, a hazai szurkolók mégis hallatlan lelkesedéssel várták a keleti alapszakasz-győztes idei első otthoni PO-megmérettetését, miután kedvenceik idegenben fektették két vállra a bajnok Rapids-t. A mérkőzés a tapogatózás jegyében kezdődött, a mieink 0-2-es összesítésbeli hátrány mellett próbáltak hangsúlyt fektetni a támadásokra, de valahányszor akciókat vezettünk volna, a házigazdák általában csírájában elfojtották a kísérleteinket. Az első komolyabb lehetőség a KC előtt adódott negyedóra elteltével, amikor az első meccsen duplázó Bunbury egy kiugrás végén veszélyeztetett, de éles szögből leadott kísérleténél a kapujából kimozduló Pickens nagyszerűen zárta össze a lábait. A továbbiakban is a ráérősen játszó házigazdák maradtak támadásban, megfontolt, hosszú akciókat vezettek, ezáltal könnyedén tartották távol a mieinket a kapujuktól, a mezőnyben hiába tűntünk egyenrangú ellenfélnek, a komolyabb helyzetek rendre a Sporting előtt adódtak. A 27. percben Nane rántotta le a bal oldalon előretörő ellenfelét, amelyért az összeállításba a sérülések miatt bekerülő középpályás megkapta a meccs első sárga lapos figyelmeztetését. Az így megítélt szabadrúgást Zusi végezhette el, kiváló beívelését pedig a kapu torkában Collin csúsztatta a hálóba, megelőzve a későn kiérkező Pickens kapust. Túl egyszerű lenne a gólt kizárólag a portás nyakába varrni, sokkal elgondolkodtatóbb, hogy hogy hagyhatta négy ember is ennyi üresen a KC játékosát a kapunk előtt. Összesítésben ezzel már három gól volt a deficit, és az eleve reménytelennek tűnő helyzet kezdett még inkább megpecsételődni. A gól után becsületünkre legyen mondva, igyekeztünk komolyabb erőfeszítéseket tenni, és néhány kisebb lehetőségig eljutottunk, de mind Nyassi, mind Cummings távoli, erőtlen kísérlete könnyű zsákmány volt a hazai kapusnak. A legveszélyesebb Rapids-helyzet a hosszabbítás perceiben alakult ki, egy mezőnyből előre ívelt pontrúgás az egyik hazai hátvéd fején változtatott irányt, és Nielsen kapusnak igencsak résen kellett lennie, hogy megóvja kapuját egy öngóltól. A nyugodt első félidő 1-0-s KC-vezetés mellett ért véget, és a továbbjutás kérdése kezdett eldőlni.

Mindkét csapat végrehajtott egy-egy cserét a szünetben, ami számunkra fontosabb volt, hogy Smith mester csatárposzton változtatott, ugyanis Cummings helyére a hosszú hetek mellőzése után újra lehetőséghez jutó Amarikwa-t küldte pályára. A Sporting változatlanul többet birtokolta a labdát, a biztos továbbjutás tudatában igyekeztek lassítani a játékot, hogy minél kevesebb lehetőséget engedélyezzenek a Rapids számára a felzárkózáshoz. Jól is végezték a feladatukat, azonban néhány perc múlva egy váratlan labdaszerzést követően Nyassi szúrt rá egy bátor kísérletét, melynél Nielsen ismét hárítani tudott. Mivel tíz perc után nem történt jelentős előrelépés a játékunkban, hamarosan újabb cseréhez folyamodtunk, Nane helyett Kandji érkezett, ami már a hadrendben is változást okozott, hiszen a továbbiakban három csatár tartózkodott a pályán. Ennek ellenére a következő hazai szöglet után könnyen újabb gólt szenvedhettünk el, ám Collin közeli kísérleténél a labda a keresztlécről pattant le, az ismétlést pedig fölé tűzték. Egyre kevesebb átütő erő volt a próbálkozásainkban, inkább csak kötelességtudóan mentünk előre, de a számottevő coloradói lehetőségek helyett még inkább az ellenfél előtt nyíltak helyzetek egy-egy ellenakciót követően. Már csak negyedóra volt hátra a mérkőzésből, és a gólhoz kísértetiesen hasonló szituációból végzett el Zusi újabb pontrúgást, ezúttal a beívelésből Sapong fejelt a hálóba a büntetővonal közeléből, a kissé túlzottan kint álló Pickens hiába úszott a levegőben, nem érhette el a tökéletes helyre bólintott labdát. 2-0 után végleg minden reményről lemondhattunk, nem sokkal később a harmadik csere keretein belül LaBauex helyére beállítottuk az újonc Ababio-t, aki pályafutása során első alkalommal kóstolhatott bele egy MLS-mérkőzésbe. Nem történtek már nagy dolgok a finisben, rövid időn belül még Comminges, Mullan és Nyassi kaptak sárga lapot egy-egy sportszerűtlen megmozdulás miatt, de az eredmény már nem változott. Másodszor is 2-0-ra győzött le bennünket Sporting, ami azt jelentette, hogy 4-0-s összesítéssel búcsúztunk a 2011-es rájátszás küzdelmeitől.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az egy évvel ezelőtti feledhetetlen bajnoki cím után 2011-ben már a főcsoport-elődöntő a Rapids búcsúját jelentette. Sajnos, ilyen szerencsétlen körülmények között, ennyi hiányzóval a csapatnak esélye sem lehetett az újabb kupagyőzelemre. Erre az évre ez volt megírva a nagykönyvben, de ne csüggedjünk, 2012-ben újra megpróbálhatjuk visszahódítani a trófeát!

Köszönjük valamennyi szurkolónak a kitartó biztatást, hogy az egész szezon alatt figyelemmel kísértétek az írásainkat! Maradjatok velünk továbbra is, mert a közeljövőben több évösszegző kiadással fogunk jelentkezni, emellett terveink közt szerepel az MLS Playoff további követése, és természetesen aktuális bejegyzéseinkben majd az offszezon eseményeiről is tájékoztatásokat fogunk adni!

2011 MLS PLAYOFF:

Wild Card forduló:

FC Dallas - New York Red Bulls 0-2

Colorado Rapids - Columbus Crew 1-0

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- Colorado Rapids - Sporting Kansas City
1. mérkőzés: 0-2; Visszavágó: Csütörtök, 01:00
Philadelphia Union - Houston Dynamo
1. mérkőzés: 1-2; Visszavágó: 0-1

Döntő:
Sporting Kansas City - Houston Dynamo
vasárnap, 23:30

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Real Salt Lake - Seattle Sounders
1. mérkőzés: 3-0; Visszavágó: 0-2
- New York Red Bulls - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; Visszavágó: 1-2

Döntő:
Los Angeles Galaxy - Real Salt Lake
hétfő, 03:00

A Gold Glove után szerdán kiosztották az idény legjobb támadó játékosainak járó Silver Slugger díjakat az MLB-ben. Ahogy a védekező elismerést, úgy az ütő díjat is besöpörte a Colorado Rockies legnagyobb csillaga, Troy Tulowitzki.
























Silver Slugger (Ezüst Ütő, az év legjobb támadó játékosainak):

American League:

C Alex Avila (Detroit Tigers)
1B Adrian Gonzalez (Boston Red Sox)
2B Robinson Cano (New York Yankees)
3B Adrian Beltre (Texas Rangers)
SS Asdrubral Cabrera (Cleveland Indians)
OF Curtis Granderson (New York Yankees)
OF Jose Bautista (Toronto Blue Jays)
OF Jacoby Ellsbury (Boston Red Sox)
DH David Ortiz (Boston Red Sox)

Az AL csapatban a poszt nélküli ütő Ortiz már ötödször gyűjtötte be az Ezüst ütőt, csak 2007 óta tudott újra nyerni. Rajta kívül mindössze három többszörös győztes van, akik megvédték a tavalyi címüket. A 2B Cano és a 3B Beltre karrierje harmadik, a tavalyi győztes outfielder Bautista pedig második alkalommal hódította el a díjat. Az új nyertesek közül a legérdekesebb A. Gonzalez esete, aki 2011ben került a BoSoxhoz és egyből megnyerte az AL SSt a posztján, korábban az NL-ben Pujols és Fielder mögött nem tudott érvényesülni. A shorstopok között a nagy évet záró clevelandi A. Cabrera győzött, az elkapók közt Avila elsősége lehet újdonság. A fennmaradó két outfielder helyre az AL comeback player of the year Ellsbury és a liga legjobb pontszerzője Granderson értek oda, mindketten első alkalommal.

National League:

C Brian McCann (Atlanta Braves)
1B Prince Fielder  (Milwaukee Brewers)
2B Brandon Phillips (Cincinnati Reds)
3B Aramis Ramirez (Chicago Cubs)
SS Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)
OF Ryan Braun (Milwaukee Brewers)
OF Matt Kemp (Los Angeles Dodgers)
OF Justin Upton (Arizona Diamondbacks)
P Daniel Hudson (Arizona Diamondbacks)

A NL-ben valamivel több jól ismert névvel találkozhatunk, de négy új győztest is köszönthettünk az idei Silver Slugger átadón. A rutinos 2B Phillips öt egymást követő 18+ HR szezon után most először nyerte meg a díjat, a 3B poszton A. Ramirez újonc győztes, azok után, hogy az elmúlt négy évben csak Wright és Zimmerman diadalmaskodtak a 3B poszton. Ortizhoz hasonlóan ebben a ligában is van egy ötszörös nyertes, méghozzá a catcher McCann, zsinórban negyedszer győzött a hét éves karrierje alatt. A Brewers két nagy ásza, Fielder és Braun mindketten jutalmazva lettek, az 1B másodszor, az OF negyedszer gyűjtötte be az offenzív elismerést. Mellettük még a D'backsből is két embert honoráltak, két első győztest, az outfielder Uptont és a pitcher Hudsont, utóbbi az NL legjobb ütő hatékonyságával és legtöbb pontjával rendelkezett a dobók közül. Végezetül Kemp egyike azon öt játékosnak, aki a GGt és a SSt is bezsebelte idén, miután mindkét kategóriában kétszeres győztesnek mondhatja magát, az NL legjobb pontszerzőjeként nem lehetett kérdéses a díjazása.

Troy Tulowitzki 2010-hez hasonlóan duplázott, a Gold Gloveot és a Silver Sluggert egyaránt begyűjtötte a NL shortstopok között. A denveri játékos győzelme nem lehetett kérdéses, hiszen minden fontos kategóriában magasan győzött a vele azonos poszton játszó vetélytársai közül. Pályafutása alatt másodszor érte el a 30 HRt, ezen kívül új egyéni csúcs 105 RBIt ütött, egyedül a .302es átlaga gyengébb egy árnyalattal a megszokottnál, ebben nem nyert az NL shortstopoknál, de minden másban igen, például még a doubleok, az extra base hitek, és a total basesek számában. Az NL batting title birtokos Reyes is nagyszerű évet futott, de az ütési hatékonyság kivételével Tulo minden egyes kategóriában lepipálta a Mets sztárját, így teljes joggal nyert. A hármas fináléban részt vett még a Cubs fiatal ásza, Castro de neki egyelőre nem lehetett beleszólása a két nagy csatájába. Mindannyiunk kedvence 1980 óta, mióta kiosztják a díjakat, csak a harmadik NL shortstop, aki a GGt és a SSt is elhódította két egymás utáni évben. Tulo a klub történetében a hatodik többszörös Silver Slugger győztes, előtte Todd Helton négy, Vinny Castilla és Matt Holliday három, Mike Hampton és Larry Walker két alkalommal nyerte meg a posztonkénti offensive díjat. Tulo nagyszerű sorozatba kezdett tavaly, azóta már két-két GGt és SSt nyert, reméljük még tovább tudja folytatni a díjak gyűjtését párosával.

Ennek ellenére a denveri shortstop nem teljesen elégedett magával: "Szép díjak, de sokkal inkább szeretnék valami olyasmit csinálni, amit a Cardinals tett, felemelni a nagy trófeát az év végén. Ugyanakkor ha minél több Gold Glove és Silver Slugger nyertes játékos van a csapatodban, akkor nagyobb esélyed lehet odaérni a végső győzelemre."

Nem éppen sikeres heteken van túl az Air Force Falcons futballprogramja, a Sólymok ugyanis a legutóbbi négy meccs közül hármat elvesztettek, de a menetrend nehezebb részét már átvészeltük, a hátralévő hetekben sikerek várhatóak, amelyekkel bizonyára bebiztosíthatjuk a Bowl-képes mérleget.

























Legutóbbi kiadásunk idején, 3-1-es győzelem-vereség mutatóval rendelkeztünk, az egyetlen vereséget a top25-ös TCU elleni konferencia-rangadó okozta. A folytatásban elsőként október 8-án a Notre Dame mezején lépett fel a csapat, ahol nem a Sólymok számítottak esélyesnek. Sajnos, az Irish rendkívül komolyan vette a Légierő elleni összecsapást, pontos és összeszedett játékukra nem lehetett válaszunk, egy félidő alatt lefutottá vált a mérkőzés. A nagyszünetre a hazaiak 42-16-os előnyt kovácsoltak össze, ennyi idő alatt a mieink teljesen elkedvetlenedtek, a második félidő már csupán formalitás volt, a hajrában két TD-vel tudtuk még valamelyest menteni a menthetőt, de az 59-33-as vereségre sem lehettünk büszkék. Drága turnover-eket engedtünk, egy interceptiont és egy fumble-t jegyeztünk, az Irish mindkét labdaszerzést követő drive-ot TD-vel zárta, és magabiztos győzelmet arattak velünk szemben. Érdekes módon a szerzett yardokban 565-560 arányban felülmúltuk a vendéglátókat, de csak a tét nélküli második félidőben tudtunk fordítani. Tim Jefferson 137 yard-ot dobott és 22-t futott, mindkét módon egy-egy TD-t regisztrált, de az említett pick is az ő nevéhez fűződött. Mellette még mindkét tartalék irányító lehetőséghez jutott, Dietz egy TD-t érő átadást is bemutatott a két comple passza közül. Eközben a futó Asher Clark hiába lépte át a 100 yardos határt, egyetlen beérést sem ért el, illetve egy fontos labdavesztést vétett.

Ezt követően egy csütörtök esti mérkőzés szerepelt a programban, amelyre az egész ország odafigyelhetett, de a konferencia-ellenfél San Diego State ellen még hazai pályán sem számítottunk favoritnak, tekintve a sok sérültet és a felejthető formánkat. A mérkőzés hatalmas csatában vette kezdetét, az első félidőben többször is fordult a vezetés, végül féltávnál 17-17-re álltunk Parker Herrington 44 yard-ról megeresztett, tökéletes mezőnygóljával. A harmadik negyed elején a junior kicker egy 31 yard-os FG-t is bevert, mellyel utoljára vezettünk a meccsen. Sajnos, a továbbiakban többször is hibáztunk, az Aztecs pedig tökéletesen kihasználta a foghíjas secondary hiányosságait, és a végére 41-27-es sikert értek el. A QB Tim Jefferson újabb változatos mérkőzést játszott le, 22/36-os hatékonysággal 224 yardot eredményeztek az átadásai, két-két TD-t és INT-et dobott, a földről további 27 yard-ot tett bele a közösbe. A csapat legjobb képességű elkapója, a senior Jonathan Warzeka az idei első igazán meggyőző teljesítményét az SDSU elleni rangadóra tartogatta, 7 catch-ből 96 yardot hozott és két alkalommal is TD-elkapást mutatott be. Külön érdekesség volt, hogy a második negyedben a sophomore punter David Baska állt be egy rushing play-re, és 4 yard-ról TD-t hajtott végre, amely egyetemi karrierje első pontszerzése volt.

Innentől kilenc napunk volt rá, hogy összeszedjük magunkat két vereség után és az aktuális ötödik kiemelt Boise State ellen helytálljunk. Értelemszerűen a konferencia veretlen favoritja ellen nem sok esélyünk lehetett, de a Falcons remekül küzdött ezen a szombat délutánon, és bár a házigazdák végig vezettek, az utolsó pillanatig kiélezetten tartottuk az összecsapást, több alkalommal is visszazárkóztunk egyetlen TD különbségre. Három és fél perccel a vége előtt 14 pontos lemaradásnál hoztunk egy touchdown-t, de sajnos blokkolták az extra point-ot, majd az utolsó percben még egy Broncos FG állította be a 37-26-os eredményt. Tim Jefferson újra alaposan megrázta magát, nem hívtunk túl sok passzjátékot, de 16 kísérletének a fele sikeres volt, miközben összesen 144 yard-ot haladtunk előre a passzai nyomán, de egy interception ismét becsúszott neki. Emellett futással ismét kétszer beért az end zone-ba, mindkétszer 1 yard-os távolságból vetődött át a vonalon. Sajnos, ennél jobban nem tudta felvenni a versenyt Kellen Moore-ral, aki ezen a napon 281 yard-ot és három TD-t rittyentett. A napi harmadik Falcons TD Clark nevéhez fűződött, ugyancsak egy közeli play-ből volt eredményes, de mindössze 23 yard-ot tudott összekaparni 2.1-es play-enkénti átlaggal. Nála sokkal eredményesebben tepert a FB Mike DeWitt, aki 18 carry-ből 108 yard-ot száguldott beérés nélkül. A rúgó Herrington ezen a meccsen sem hibázott, ezúttal egy 37 és egy 39 yardos mezőnygólt értékesített, így a szezonban jelenleg 9/10-es hatékonysággal bír, az egyetlen hibáját 49 yard-ról követte el még a Tenn State ellen.

Múlt szombaton egy klasszisokkal könnyebb mérkőzést várt a csapatra, a 2011-es évadban még nyeretlen New Mexico ellen idegenben is sima diadalmenetben reménykedtünk. Nem is kellett csalódnunk a Sólymokban, a srácok az első negyedben két, a másodikban további három TD-t pakoltak be, amivel eldöntötték a mérkőzést. A második félidőben is tisztán tartottuk az end zone-t, és a hajrában még egy újabb beérést vállaltunk, így 42-0-ra mostuk le házon kívül a Lobos-t, vagyis végre megszereztük az idei első konferencia-győzelmet. Természetesen a meccs nagy részében futójátékot alkalmaztunk, a triple option miatt alapból is ez a csapat főprofilja, most hogy sima volt a küzdelem, még inkább próbáltuk a földön tartani a labdát. Mindössze három darab passing play-t hívtunk az egész meccsen, közben 61 futásból mintegy 335 yard-ot tettünk meg 12 különböző játékos közbenjárásával. A találkozó ismét a junior fullback Mike DeWitt teljesítményétől volt hangos, a hat TD közül egymaga négyet regisztrált, ezzel máris duplaannyi beérést könyvelt el, mint korábban a szezon első hét meccse alatt összesen. Rajta kívül még a backup QB Connor Dietz vállalt egy TD-t, valamint a TE Austin Briehl egy end zone-beli fumble recovery jóvoltából tudott pontokat szerezni. A csapat egy átmozgató edzés keretein belül aratott sima győzelmet, az elmúlt hetek nehezebb programja után végre újra nyertünk, méghozzá egy felszabadult sikerrel ünnepeltük, hogy végre nem topcsapat ellen kellett játszanunk.


A Mountain West konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

1. TCU Horned Frogs 3-0 (6-2)
2. Boise State Broncos 2-0 (7-0)
3. Wyoming Cowboys 2-0 (5-2)
4. UNLV Rebels 1-1 (2-5)
5. San Diego State Aztecs 1-2 (4-3)
6. Colorado State Rams 1-2 (3-5)
7. Air Force Falcons 1-3 (4-4)
8. New Mexico Lobos 0-3 (0-8)

Kezd lassan helyreállni a tabella, a három legjobb MWC-csapat mindegyikétől vereséget szenvedtünk, a másik négy vetélytárs ellen viszont egytől egyig kötelező a győzelem. A maradék négy találkozóból legalább kettőt kéne még hoznunk a biztos Bowl-szerepléshez, és erre minden esélyünk meg is van, mivel az utolsó négy meccs mindegyikén egyértelműen nálunk gyengébb képességű ellenfeleink lesznek. Mindenképpen elvárás, hogy legalább kétszer nyerjünk, és decemberben/januárban egy bónuszmérkőzéssel fejezzük be a 2011-es tanévet.

A Falcons hátralévő menetrendje:

November 5., szombat, 20:30 Air Force Falcons - Army Black Knights
November 12., szombat, 20:00 Air Force Falcons - Wyoming Cowboys*
November 20., vasárnap, 00:00 Air Force Falcons - UNLV Rebels*
November 27., vasárnap, 00:00 Colorado State Rams - Air Force Falcons*

A múlt héten három meccset játszott le a Colorado Avalanche három nyugati ellenféllel szemben és sajnos csak egy győzelmet szereztünk, mindkét divízió riválistól kikaptunk. Némileg megtorpantunk a tökéletes rajt után, de még mindig a legjobb nyugati csapatok között állunk.





















Múlt szerdán a Calgary Flames csarnokában 4-2-re kikaptunk, ezzel a szezon első idegenbeli vereségét szenvedtük el.
A megszokott összeállításban nem történt sok változás, egyetlen érdekességképpen Duchene visszakerült a top6be a száműzésből. A következő csatársorokkal vártuk a meccset a kanadai csapat otthonában: Hejduk-Stastny-Jones, Lindstrom-Duchene-Kobasew, Landeskog-O'Reilly-Winnik, Galiardi-McClement-McLeod. Közben a védelemben is a szokásos hatos dolgozott: Johnson-Hejda, Quincey-O'Brien, Wilson-O'Byrne párosok. Ezt a meccset a csere kapus Giguere kapta. Kimaradt az összeállításból Porter és Hunwick, illetve a rejtélyes fejsérüléssel küzdő Mueller.
Tíz perc után Kyle Quincey kotorta be a vezető gólt közelről emberelőnyben, de csak három percig tartott a coloradói vezetés, egy hasonló kavarodásól Horak egyenlített. A nyitó harmadban egyértelmű fölényben játszott a Flames, 21-5 volt oda a lövésekben, nem találtuk a játék ritmusát, szerencsések voltunk a döntetlen állással. Nem sokáig maradt így, a középső harmadban néhány perc alatt Stempniak és Bourque is egy-egy kipattanóból volt eredményes. Lassan lendültünk játékba és csak a két gólos hátrány után kezdtünk el ébredezni, de a görcsös próbálkozásokat Kiprusoff hárította. Csak a meccs végén sikerült közelebb zárkózni, az 56. percben Landeskog kipattanóját az előre húzúdó Ryan Wilson vágta be. Szorossá tudtuk tenni a végét, de 6-on-5ben a Flames Bourque második góljával bebiztosította a győzelmet.
Sajnos a gyenge kezdés után csak a meccs második felére ébredtünk fel, de a két gól hátrányt nem tudtuk ledolgozni, jobban kell figyelni a kezdésekre, mert sok esetben egy jó első harmad eldöntheti a meccset. Két védő szerezte a gólokat, Quincey másodszor, Wilson először talált be az évben. A veterán Giguere jól védte a kapunkat, nagy nyomás alatt állt a meccs első felében és nem is bírta ki, 31/34es statisztikával végzett.






















Két nap múlva visszatértünk a hazai közönség elé és a harmadik számú mezben 3-1re leégtünk a tavalyi sereghajtó Edmonton Oilers ellen.
A pénteki meccsre Varlamov visszafoglalta a ketrecet, illetve a mezőnyben is történt egy változás, a mostanában sokat jegelt Galiardi helyett Portert neveztük az összecsapásra.
Az első harmad elég csendesen telt, több helyzetünk volt, de egyik csapat se szerzett gólt. Aztán a középső játszmában már kezdtünk egyre jobban fölényben játszani, de ahelyett, hogy gólt lőttünk volna egy PPből Barker révén jutott vezetéshez az Oilers. Tovább folytattuk a nyomást, de csak kihagyott lehetőségeink volt, aztán egy kontrából Sutton beleérős találatával voltak újra eredményesek az edmontoniak. 2-0s hátrányba kerültünk és két harmad alatt nem sok szerencsénk volt, sajnos kezdett eldőlni a mérkőzés. A második szünet alatt megráztuk magunkat és a harmadik harmadban nagy erővel kezdtünk rohamozni, nem sokára Ryan O'Reilly emberelőnyös góljával végre közelebb jöttünk. De sajnos fél perc sem telt el és a bedobás után Smyth egyből visszaállította a két gólos különbséget. 14 percünk volt még a szépítésre, de elvette a kedvünket a hirtelen jött válasz és nem tudtunk igazán komoly helyzeteket kialakítani. Csak töltöttünk és nem tüzeltünk, hiába lőttük szét Dubnykot, vereség lett a vége.
A csapat 41-19es fölényt dolgozott ki a kapura lövésekben, Winnik és Landeskog 6, Duchene és Lindstrom fejenként 5 kísérletre vállalkozott, de ezen a napon nem ment a góllövés. Az egyetlen találatot O'Reilly hozta, a fiatal center idei első gólját lőtte 7 assziszt után. A harmadik harmadban Sutton szándékosan fejbe könyökölte Landeskogot, szerencsére az újonc svéd nem sérülést meg, a vétkest később 5 meccses eltiltással jutalmazták. Varlamov sajnos csak 16 védésre volt képes, kevés dolga volt, akkor viszont megoldhatatlan feladat elé állították.

Utoljára vasárnap léptünk pályára és a Los Angeles Kings 3-2-es legyőzésével véget vetettünk a denveri vesszőfutásnak, három vereség után megnyertük az első meccsünket hazai pályán.
Galiardi máris visszakerült a csapatba és végre felkerült Stastny és Hejduk sorába, ahol lehet esélye a bizonyításra. Kisebb változás történt az összetételekben, Duchene két oldalán Jones és Lindstrom tevékenykedtek, Kobasew csúszott vissza a negyedik sorba. A kapu elé újra Varlamovot vezényeltük ki, javítást reméltünk tőle az előző szerényebb napja után.
Még éppen csak bemelegedtek a csapatok a meccsbe, amikor a 7. percben Chuck Kobasew szerzett gyönyörű emberhátrányos gólt. A statiszta szélső elegánsan megkerülte a kaput jobbról és az elfektett kapus mellett balról húzta be a ketrecbe a pakkot. A vezetés alig fél percig tartott, a létszámfölényt Parse beleérős találatával használta ki a Kings. A nyitó harmadban 1-1re végeztek a csapatok, aztán a középső etapban az LA kezdett egyre bátrabb játékba, de remekül védekeztünk és a meccs felénél Milan Hejduk szemfüles góljával zártunk le egy PPt. Quick kikorcsolyázott a kapu mögé a korongért, ami a palánkról visszapattant és a jókor jó helyen járó cseh szélső bevágta a hálóba. A nagy küzdelemben sajnos másodszor sem tartottuk sokáig a vezetést, nem sokkal a harmad vége előtt Kopitar válaszolt PPben egy kipattanóból. A harmadik harmad elején Matt Duchene szerzett korongot a semleges harmadban, nagy lendülettel előre tört és jobbról remek lövést küldött fel a hosszú felsőbe. Harmadszor is megszereztük az előnyt, ez pedig már elég volt a győzelemhez, a hátralévő időben remek védekezéssel álltunk a lábunkon a végső dudaszó pillanatáig.
A Kings kétszer annyi lövést jegyzett (32-16), de most a szerencse mellénk állt, így megnyerhettük a meccset. Varlamov önbizalmát is helyre tette a mérkőzés a múltkori pech után, hiszen 30 védéssel zárt két kapott góllal. A rossz passzban lévő Duchene egy remek találattal törte meg a csendet és Kobasew is szenzációs wrap-around gólt szerzett, mindketten másodszor voltak eredményesek az új szezonban.

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Edmonton Oilers 7-2-2, 16 pont
2. Colorado Avalanche 7-4-0, 14 pont
3. Minnesota Wild 5-3-3, 13 pont
4. Vancouver Canucks 6-5-1, 13 pont
5. Calgary Flames 4-5-1, 9 pont

A közeljövő programja:

November 3., csütörtök, 02:30 Colorado Avalanche - Phoenix Coyotes
Novemer 5., szombat, 01:30 Dallas Stars - Colorado Avalache
November 7., hétfő, 02:00 Colorado Avalanche - Calgary Flames

Kezdődik a november, azaz a "Movember" hónap, amikor az NHL-ben sok játékos bajuszt növeszt a prosztatarák elleni küzdelem jegyében, talán a csapatban is láthatunk majd pár srácot új külsővel. Ezen a héten is három meccset fogunk játszani, kettőt itthon, egyet idegenben nyugati riválisok ellen. Reméljük még sokáig maradhatunk az élmezőnyben.

Kedden átadták az MLB idei legjobb védekező játékosainak a posztonkénti díjakat, vagyis a nevezetes Gold Glove elismeréseket. A 2011-es esztendő se múlt el denveri győztes nélkül, az NL legjobban védekező shortstopjának természetesen a Rockies üdvöskéjét, Troy Tulowitzkit választották.
























Gold Glove (Arany Kesztyű, az év legjobb védekező játékosainak):

American League:

C Matt Wieters (Baltimore Orioles)
1B Adrian Gonzalez (Boston Red Sox)
2B Dustin Pedroia (Boston Red Sox)
3B Adrian Beltre (Texas Rangers)
SS Erick Aybar (Los Angeles Angels)
LF Alex Gordon (Kansas City Royals)
CF Jacoby Ellsbury (Boston Red Sox)
RF Nick Markakis (Baltimore Orioles)
P Mark Buehrle (Chicago White Sox)

Érdekes változtatás volt erre az évre, hogy az outfielden a három pontos posztot külön nézik és nem csak a három legjobban védekező OF kapta a díjakat. Talán ennek is köszönhető, hogy három újonc győztest választottak be a best defensive AL csapatba, Gordon, Ellsbury, és Markakis. Wieters élete első arany kesztyűjét kapta, egyben az O's történetének első catcher győztese lett. Az idei ötödik új nyertes Aybar, aki shortstop poszton hódította el a díjat, ezzel megszakította Jeter hét éves egyeduralmát. A-Gone a harmadik GGt tehette zsebre, az elsőt az ALben a tavalyi klubváltása után. A 3B Beltre 2007 és 2008 után harmadszor diadalmaskodott, a dobó Buehrle egymást követő harmadik évben nyert, a 2B Pedroia két év kihagyás után kapta a pályafutása második GGt.

National League:

C Yadier Molina (St. Louis Cardinals)
1B Joey Votto (Cincinnati Reds)
2B Brandon Phillips (Cincinnati Reds)
3B Placido Polanco (Philadelphia Phillies)
SS Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)
LF Gerardo Parra (Arizona Diamondbacks)
CF Matt Kemp (Los Angeles Dodgers)
RF Andre Ethier (Los Angeles Dodgers)
P Clayton Kershaw (Los Angeles Dodgers)

Az NL-ben is kicsit átrendezte az erőviszonyokat az outfielderek közti változás. Mindkét szélső választott Parra és Ethier rutinos játékosként csak az első elismerésnek örülhetett, a CF Kemp a második védekező díjat kapta karrierje alatt. Molina sorozatban a negyedik évben lett a legjobb defenzív elkapó, a World Series mellett újabb jelentős díjat söpört be. A 2B Phillips négy éven belül harmadszor kapta a GGt, míg a szintúgy háromszoros győztes Polanco korábban 2007-ben és 2009-ben még 2Bként nyert, most az első címet kapta a hot cornerben. Első alkalommal nyert a tavalyi MVP Votto, illetve a dobók között Kershaw.

Egy valaki nem véletlen maradt ki, Troy Tulowitzki a tavalyi szezon után második alkalommal lett a NL legjobban védekező shortstop játékosa. Tulo a döntőben a Pirateses Ronny Cedenot és a Braveses Alex Gonzalezt utasította maga mögé. Az idei győzelme még annyira se lehetett kérdéses, mint a tavalyi, karrierje legjobb mezőny hatékonyságával (.991) és legkevesebb errorjával (6) zárta a szezont, mindkettőben a legjobb volt a posztján. Az év közben június végétől szeptember elejéig tartott egy 59 meccses mezőnyhiba nélküli sorozata, amikor 509 és 1/3 játékon keresztül nem vétett errort. Tulo a klub fennállása alatt az ötödik Gold Glove győztes játékos, egyben a harmadik ember legalább két győzelemmel Larry Walker ('97, '98, '99, '01, '02) és Todd Helton ('01, '02, '04) mellett. A denveri klasszis 1981 óta a liga történetének első SSja lett, aki 26 éves korára már kétszeres győztesnek mondhatja magát. Reményeink Tulo hegemóniát kezdett a tavalyi elsőséggel és elnézve az idei játékát nagy esély lehet rá, hogy a következő években még számtalan alkalommal győzhet.

Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a tavalyi Gold Glove winner outfielder Carlos Gonzalez idén még a három LF jelölt közé se került be. Az outfieldereknél a posztokhoz kötött díjazás jelentősen csökkentette CarGo esélyeit, aki a sokoldalúsága révén 60 meccset játszott a bal szélen, 28at középen, 34et a jobb oldalon. A venezuelai játékos többször csuklósérüléssel bajlódott az évben, de amikor játszott mindig tökéletes védekező teljesítményt nyújtott, egyetlen errorja volt 125 mérkőzés alatt, .996os fielding mutatóval zárt, 12 outfield assistja új egyéni csúcs volt és a legtöbb az NL outfielderek közt. Elmondhatjuk, hogy a posztonkénti díjazással azt érték el, hogy nem a legjobb védő outfielderek, hanem azok a játékosok győztek, akik kiegyensúlyozottan egy poszton játsszák végig a szezont, háttérbe szorítva a CarGohoz hasonló sokoldalú külsősöket. Reméljük jövőre Tracy megtalálja a fix posztot CarGonak, nem mozdítja el onnan havonta és akkor lehet esélye az új rendszerben GG győzelemre.

Szerdán bejelentik a Silver Slugger díjakat, Tulo újra magasan esélyes lesz, reméljük nem ér minket kellemetlen meglepetés és a Rockies legjobbja idén is duplázhat.

A konferencia-elődöntő odavágó, első mérkőzésén a Colorado Rapids együttese hazai pályán 2-0-s vereséget szenvedett a Sporting Kansas City ellen rendkívül balszerencsés körülmények között, így a bajnoki címvédő csapat a kiesés szélére sodródott. Gary Smith mesternek csak néhány napja van rá, hogy lelket öntsön a csapatába a szerdai visszavágóig, ami már csak azért is nehéz lesz, mert további három játékost elvesztettünk sérülések miatt a vasárnapi első találkozón.



















A Wild Card körből való továbbjutást követően a csapat kis szerencsével a "keleti konferencia" mezőnyébe került, ahol a Sporting Kansas City lehetett az elődöntőbeli ellenfelünk, és az első meccset idehaza vívtuk ellenük. Sajnos, továbbra is számtalan játékosunk hiányzott, a hónapokkal ezelőtt kidőlő Conor Casey (achilles-szakadás) és Anthony Wallace (artroszkópos térdműtét) mellett továbbra sem számíthattunk az agyrázkódással bajlódó Pablo Mastroeni-re, míg a Columbus elleni múlt csütörtöki találkozón Jamie Smith térdszalag-szakadást szenvedett, így ő sem játszhat már többet ebben az esztendőben. A Rapids meglehetősen foghíjas felállásban várta a vasárnapi meccset a KC ellen: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Comminges - Mullan, Larentowicz, Thompson, Nyassi - Cummings, Folan.

Vasárnap délután ismét csak valamivel több mint 8 ezren látogattak ki a Dick's Sporting Goods Park-ba, a tavalyi bajnok Rapids idénybeli legutolsó hazai mérkőzésére. A címvédő a Crew elleni meccshez hasonló lendülettel kezdte az összecsapást, és már az első percekben igyekeztünk komolyabb támadásokat vezetni. Mindez sikerült is, de jelentősebb gólveszély nem alakult ki a vendég kapu előterében, csupán Cummings-nak volt egy lehetősége, de a közeli kísérlet elment a kapu előtt keresztbe. Aztán az első negyedóra végén Collin kőkemény belépőjénél Folan szenvedett lábsérülést, aki először még megpróbálta folytatni a játékot, de nem sokkal később kénytelenek voltunk lecserélni őt, helyére Kandji személyében küldtünk be egy másik csatárt. Az első húsz perc elteltével kezdtünk csak igazán lendületbe jönni, ekkoriban több ígéretes támadást vezettünk, és néhány komoly helyzetig is eljutottunk. Egyik alkalommal Cummings dobott ki egy labdát a bal oldalra Thompson-hoz, aki az alapvonaltól elegánsan visszafelé cselezte magát, ám jobbal eldurrantott a hosszú sarok mellett. Kisvártatva egy szögletrúgásnál alakult ki komolyabb kakaskodás a coloradói büntetőterületen belül, melynek kereszttűzében Pickens és Kamara állt, akit végül csak egyik csapattársa tudott lenyugtatni, miután Comminges-t is fellökte, ám a játékvezető szemet hunyt valamennyi eset felett. Félóra elteltével nagyon szép ellentámadást vezettünk, Kimura szaporázta meg a lépteit a jobb szélen, de mielőtt középre játszott volna, egy páros lábas becsúszással elkaszálták, amelyet újfent érdekes körülmények között intettek tovább. A japán hátvéd is próbált még tovább játszani, de rövidesen akció közben esett össze, és őt is le kellett hoznunk. A második kényszerű csere alkalmával Marshall foglalt helyet a védelem tengelyében, Wynne pedig kihúzódott jobbra, Kimura eredeti helyére. A mérkőzés igazi playoff-csatához híven igencsak fizikai jelleget öltött magára, köszönhetően a vendégek rendkívül kemény stílusú játékának, de ettől függetlenül a mezőnyben változatlanul a Rapids uralta az eseményeket, bár a két sérülés némileg visszavette a lendületünket. A félidő utolsó perceiben alakult ki az első igazi helyzet a Sporting előtt, egy szöglet utáni beívelést Bunbury tett rá a rövid oldalnál a kapufára, a lövés kis híján befért Pickens mellett a rövid sarokba. A játékrész utolsó mozzanataként egy ártalmatlan szituációban Bunbury hátulról, durván levállalta Moor-t, amiért végre megkapta az első sárga lapját a kíméletlenül játszó ellenfél. Moor a pihenő alatt szorult ápolásra, miközben az eredmény 0-0 volt az első 45 perc végeztével.



















A folytatásból csak néhány minutum telt el, amikor Kandji eladott labdája után Julio Cesar a kezdőkörből nagyszerűen ugratta ki a fellazuló védelem mögött kilépő Bunbury-t, aki a kényszerűségből beállított Marshall-t könnyedén lefutotta, majd a ziccert elegánsan a hosszú alsó sarokba gurítva értékesítette. Szinte a semmiből jutott 1-0-s vezetéshez a KC, a mérkőzés eddig eltelt részében a kőkemény faragáson kívül semmiféle életjelet nem adtak magukról a világos kékek, a 49. percben viszont valósággal sokkolták a mieinket ezzel a góllal. Kétségtelenül elbizonytalanodott a Rapids, és nem is nagyon találtuk a ritmust az elkövetkezendő időszakban. Még tíz perc sem telt el, és a következő kiugrásból Bunbury újra beforgatta Marshall-t, kettejük között minimális fizikai kontaktus történt a büntetőterületen belül, a csatár kiváló ütemben dobta fel magát, a játékvezető pedig ezen felbuzdulva tizenegyest ítélt és felmutatta a piros lapot a veterán denveri hátvédnek az utolsó emberként elkövetett szabálytalanságért. A büntetőt maga a sértett hajtotta végre, Bunbury magabiztosan értékesítette a pontrúgást, megszerezve ezzel önmaga és csapata második gólját a meccsen. Ezt követően kerítettünk sort a harmadik kényszerű cserére, Moor sérült válla nem bírta tovább a terhelést, Palguta-val helyettesítettük őt félórával a vége előtt. Két gólos hátrányban, tíz emberrel, három sérülttel, több cserelehetőség nélkül már abszolút kilátástalan helyzetben voltunk. Szerencsére a Sporting megelégedett a kétgólos vezetéssel, és különösebben nem szorgalmazták már további találatok szerzését, de a következő időszakban is lendületben maradtak, és Pickens-nek több alkalommal fontos védést kellett bemutatnia, hogy ne nőjön tovább a hátrány. Az utolsó negyedórára tudtuk kellőképpen rendezni a sorokat, és emberhátrányban játszva képesek voltunk még néhány ügyes támadás lefuttatására, ám Kandji a lendületes előretörése végén túl hosszan tolta meg a labdát a kapus előtt, így közeli próbálkozása elakadt Nielsen-ben. A hajrában tovább próbálkoztunk még becsületből a szépítésért, de a coloradói csapatban már nem igazán volt kellő erő és elszántság a gólszerzéshez. Ráadásul a hosszabbítás perceiben könnyen megkaphattuk volna a harmadik gólt is, de a cserecsatár Arnaud-val szemben Pickens bravúros védést mutatott be. Így maradt a 2-0-s végeredmény a vendégek javára, a Rapids igencsak kilátástalan helyzetbe került a visszavágó előtt, talán nem is a kétgólos hátrány, hanem inkább rengeteg hiányzó miatt tűnik már lefutottnak számunkra a párharc.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A későbbi diagnózisok mindhárom új sérült esetében komoly problémákat erősítettek meg. Kosuke Kimura bal lábában eltörött egy csont, így a japán hátvéd már biztosan nem léphet többször pályára az idényben. A középhátvéd Drew Moor vállsérülést szenvedett, amely következtében legalább 2-4 hétig harcképtelen lesz, míg a támadó Caleb Folan-nek a bal bokája és a bal térde egyaránt kificamodott, még mindig ő úszta meg a legkönnyebben, mert előreláthatólag csak két hetes pihenőre van szüksége.

Rajtuk kívül a konferencia-elődöntő visszavágóján nem játszhat még a kiállítása miatt eltiltott Tyrone Marshall sem, valamint a négy hosszútávú sérült játékos közül is legfeljebb csak Pablo Mastroeni-nek lehet rá esélye, de az agyrázkódás miatt maródi kapitány is messze van a százszázalékos erőállapottól.

A forduló második mérkőzését magyar idő szerint csütörtökre virradóra, 01:00-től rendezik a Kansas city-i Livestrong Sporting Park-ban. Bár a Rapids a kiesés szélén áll, még egyszer utoljára meg kell ráznunk magunkat, hogy ha búcsúznunk is kell, legalább emelt fővel köszönhessen el a bajnok az idei küzdelmektől!

Szurkoljunk együtt még egyszer - könnyen lehet, hogy utoljára - a szeretett csapatunkért!


2011 MLS PLAYOFF:

Wild Card forduló:

FC Dallas - New York Red Bulls 0-2

Colorado Rapids - Columbus Crew 1-0

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- Colorado Rapids - Sporting Kansas City
1. mérkőzés: 0-2; Visszavágó: Csütörtök, 01:00
Philadelphia Union - Houston Dynamo
1. mérkőzés: 1-2; Visszavágó: Péntek, 01:30

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Real Salt Lake - Seattle Sounders
1. mérkőzés: 3-0; Visszavágó: Csütörtök, 03:00
- New York Red Bulls - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: 0-1; Visszavágó: Péntek, 04:00

Etelt egy újabb hét, s ami még fontosabb, hogy megkezdődött a következő, amely azt jelenti, hogy hétfőn immár negyedik alkalommal tudom egy kis európai körutazásra csábítani a denveri kosárlabdázást kedvelő közösséget, hogy felkeressük a Denver Nuggets lockout alatt is játéklehetőség után néző régióját. Az elmúlt hét különösen emlékezetes marad egy-két okból kifolyólag, miután kiderült, sajnos nem mindig fenékig tejfel egy amerikai sportoló élete a messzi Európában.
























Haladjunk a túrán a megszokott útvonalon, vagyis először Timofey Mozgov barátunkhoz látogatunk, aki Oroszországban, a fővárosi BC Khimki csapatában játszik mostanság. A nívós Kelet-európai ligában címvédő alakulat három forduló után veretlenként látogatott szombat délután Ukrajnába, és egyértelmű esélyesként várták a Budivelnik Kijev elleni fellépést. Az ukránok két mérkőzést követően 1-1-es mérleggel szerénykedtek az A-csoport középmezőnyében, és némi meglepetésre kifejezetten aktívan, nagy kedvvel játszva indították a Khimki elleni összecsapást. Az első percek a Budivelnik előnye mellett teltek, a nyitó negyed végére viszont pechjükre az oroszok egyre jobban belelendültek, és az első térfélcsere idején már ők álltak jobban. Aztán a második felvonásban tovább nőtt a differencia a két csapat közt, a Khimki egyre jobban elkapta a ritmust, s köszönhetően Mozgov hathatós közreműködésének, a nagyszünetre már 50-38-as vezetést építettek fel. Innentől kezdve nem maradt sok kérdés a találkozón, a favoritok biztosan vezettek folyamatosan, a hazaiak pedig minden puskaporukat ellőtték az első néhány percben, nem maradt már bennük annyi, hogy még egyszer megszorongassák az esélyesebb ellenfelet. Így a Khimki a befejezésre 92-75-ös különbséggel diadalmaskodott, vagyis a negyedik meccsen a negyedik győzelmet szerezték meg a VTB United League-ben, így továbbra is hibátlan mérleggel tartózkodnak a kilenc tagú csoport első helyén. Mozgov 13 ponttal vette ki a részét a magabiztos sikerből, pontjainak zömét a 9/12-es büntetőzési hatékonysága tette ki, akcióból mindössze két alkalommal zörgette meg az ellenfél gyűrűje alatt lógó neccet. A denveri center 17 percet játszott, a második félidőben jobbára a csapat cseresora kapott lehetőséget, a legjobbak - élükön Mozzy-val - pihenőhöz jutottak, így abszolút nem lehetett számukra fárasztó a kijevi kiruccanás, hacsak a városnézés és az éjszakai dorbézolások nem vettek ki több energiát a srácokból.

A minap kezdődő hét a Khimki-nél ugyancsak a feltöltődésről szólhat, legközelebb csak jövő hétfőn, november 7-én fognak újra mérkőzést játszani - addig nyugodtan zúghat a Volga, visíthat az Olga és folyhat a vodka.

A bevezetőben említett kellemetlenségek a Litvániában szereplő Ty Lawson-t érték, ugyanis a twitter-en keresztül néhány unintelligens, nagyszájú megmondóember kritizálta az irányítót a bőrszíne miatt a saját csapatának drukkerei közül. Teljesen abszurd, hogy a 21. században még valahol a világon jelen van a rasszizmus a kosárlabdázók felé, főleg egy ilyen profinak tűnő klubnál, amilyennek a Zalgiris Kaunas vallja magát. Félreértés ne essék, nem a csapatot akarom kritizálni, és bizonyára a szurkolói körnek is csak egy idióta minimális csoportja szólt be Lawson-nak, ami akkor is elfogadhatatlan. Ty joggal vette zokon az ilyesmi sérelmeket, hiszen egész nyugodtan otthon is ücsöröghetne a szobájában a lockout alatt, (az Egyesült Államokban az edzés sem engedélyezett a kollektív megegyezés hiányában), ehelyett ő eljött az Isten háta mögé, hogy játszhasson egy teljesen idegen kultúrában, és segítsen egy számára teljesen ismeretlen csapatot - ez a hála cserébe. Bár az eset után Lawson kilátásba helyezte, hogy elhagyja a csapatot, erre szerencsére ezidáig nem került sor, és a Zalgiris-szel tartott a múlt heti két meccsre, de biztosan nem volt éppen kiegyensúlyozott lelkiállapotban.

A litván bajnok először az Euroliga küzdelmeiben folytatta tovább szereplését a hét első felében. Az első fordulós hazai vereséget követően kedd este a csapat Spanyolországba látogatott a jó nevű Unicaja Malaga-hoz, akik ugyancsak fiaskóval rajtoltak a legrangosabb nemzetközi sorozatban, így mindkét fél számára különösen fontos volt az egymás elleni mérkőzés. A két zöld-fehér csapat találkozója abszolút kétesélyesnek tűnt, talán a hazai pálya miatt az andalúz gárda számított hajszálnyival jobbnak, de ezt a különbséget simán áthidalhatta a Zalgiris mélyebb kerete. Bátran kezdtek a srácok és az első negyed nagy részében rendre legalább egy lépéssel a spanyolok előtt jártak, mégis az utolsó pillanatokban fordítottak a hazaiak, a negyed végeztével már ők mentek néhány ponttal. Mindez cseppet sem szegte kedvét a litván gárdának, ugyanazzal az elszántsággal indították a második felvonást, amellyel az elsőt, és ugyanúgy hamar magukhoz tudták ragadni az előnyt. Ráadásul egy pár perces jó sorozatnak köszönhetően még jobban képesek voltak elhúzni, és a nagyszünet idejére már 39-30-as különbség alakult ki a csapatok között. A hosszú szünet alatt alaposan megrázták magukat a vendéglátók, és a harmadik tíz percet rögvest egy 10-0-s sorozattal indították, mellyel pikk-pakk megfordították a mérkőzés állását. Innentől a következő időszakban megközelítőleg fej-fej mellett haladtak a felek, és elkezdett kifejezetten küzdelmessé, kapkodóvá válni a játék. Az őrült adok-kapokból végül Lawson-ék jöttek ki valamivel jobban, és a befejező menet előtt három pontos előnyre tettek szert. A negyedik negyedben is folyamatosan őrizte a minimális vezetést a Zalgiris, de egyáltalán nem mehettek biztosra, ráadásul az utolsó két percen belül kiegyenlített a hazai csapat. A közvetlen hajrában szinte már csak büntetőből estek pontok, majd az utolsó másodpercekben az Unicaja-nak labdája volt a győzelemhez, nem tudták befejezni a meccset, négy negyed után 67-67-re végződött a küzdelem. Jöhetett az öt perces hosszabbítás, s kisvártatva a spanyolok két fontos triplával elhúztak, a Zalgiris akciói pedig megakadtak, így gyorsan jelentősebb lett a lemaradás, amit már nem is sikerült behozni a hátralévő percekben, 85-78-ra a második Euroliga-meccsét is elvesztette a csapat. Lawson szemmel láthatóan nagyon igyekezett, és minden tőle telhetőt megtett a csapata boldogulásáért, közel 24 percet játszva össze is szedett 7 pontot és 9 lepattanót, de csupán 3/8-as hatékonysággal célzott a mezőnyből. Ennek ellenére semmi sem rajta múlott, nagy kár a végjátékért, mert nagyon közel állt a Zalgiris egy idegenbeli bravúrhoz, így viszont csak 0-2-vel állnak a B-csoport utolsó helyén.

Ezt követően szombaton egy hazai mérkőzés várt az együttesre a VTB United League-ben, ahol két győzelemmel és egy vereséggel álltak, míg az aktuális ellenfél, a Nizhny Novgorod serege az első három fellépése mindegyikét elvesztette. Ilyen előjelek mellett természetesen a házigazda litvánok számítottak esélyesnek, azonban a csapat egyértelműen beragadt a rajtnál, az oroszok végig vezetve 7 pontos vezetést építettek fel az első tíz perc alatt. A folytatásban sem történt nagy változás, nyugodt körülmények között csordogált a találkozó, a NN állandó 5-10 pontos vezetést tudott magáénak, a Zalgiris változatlanul álmoskásan játszott. A nagyszünetben is öt ponttal álltak jobban a vendégek, majd a harmadik negyedben ahelyett, hogy az érdekelt csapatunk megrázta volna magát, sajnálatos módon csak tovább folytatódott a pontatlan játék, a becsülettel küzdő Nizhny Novgorod pedig élt a lehetőséggel, és nem egyszer már 10 pont fölé is tolták a differenciát. A játékrész vége magasságában kezdett ébredezni a hazai együttes, különösen Jankunas és Weems vette vállára a csapatot, és elkezdtek faragni a hátrányból. Még ezzel együtt is úgy tűnt, hogy az orosz gárda simán behúzza első győzelmét a sorozatban, mert biztosan tartották az előnyüket, és csak a közvetlen hajrá lett egészen szoros. Hiába zárkózott fel a végén a Zalgiris, nem volt már idejük az egyenlítésre, az utolsó percen belül folyamatos faultolgatással jöttek egészen közel az ellenfélhez, de sajnos az orosz csapat 92-86-ra megnyerte az összecsapást. A mérkőzés egészét nézve igazságos eredmény született, a vendégek többet tettek ezért a sikerért, a Zalgiris kényelmesen, ráérősen játszott, és csak az utolsó percekre tértek igazán magukhoz, ez most kevés volt az üdvösséghez, így visszaestek 2-2-es mérlegre a csoportban. Lawson 22 minutum erejéig tűnt fel a parketten, ezalatt 11 pont és 4 assziszt került a neve mellé, hibátlan büntetőzése mellett egy triplát és további két mezőnykosarat értékesített, valamint még két lepattanó és egy steal is színesítette a teljesítményét. Ismét nagyon igyekezett az őt megvető szurkolótábor előtt bizonyítani, a vereségről nem ő tehetett, azonban több csapattársa túl könnyedén vette a meccset.

A továbbiakban a pénteki napon következik a harmadik Euroliga-meccs a csapat számára, az előző két vereség után most sem várható javítás, mivel a Zalgiris legközelebb éppen a sorozatban címvédő Panathinaikos Athens gárdájához lesz hivatalos.



















Utoljára ismét Danilo Gallinari-val foglalkozzunk, aki a tengerentúli leállás alatt az EA7 Armani Emporio (Olimpia) Milano együttesét szolgálja. Az Euroligában is érdekelt csapat csütörtökön a második meccsét játszotta le a legrangosabb nemzetközi sorozatban, és két egy-egy győzelemmel álló gárda találkozott egymással a C-csoport rangadóján, amikor az olaszok a Real Madrid otthonában léphettek pályára. Az ellenfél színeiben több ismert név szerepelt, mint például a tavalyi playoff óta rémálmainkban szereplő Ibaka, vagy éppen a szintúgy régi ismerős Rudy Fernandez. Ennek ellenére a Milano kifejezetten bátran kezdte a játékot, eleinte a nagy küzdelemben állandó, néhány pontos lépéselőnyben voltak, és az első negyed végeztével is jobban álltak négy egységgel. A második felvonásban Rudy vezetésével kezdett ébredezni a Real, és többször a vezetést is átvették, de a szünet előtti utolsó sikeres támadásoknak köszönhetően féltávnál az Olimpia bírt 39-36-os előnnyel. Kezdetben a harmadik negyedben is hasonló mederben csordogált tovább a találkozó, aztán viszont a spanyolok egyre jobban rákapcsoltak, és magukhoz ragadták a vezetést, az Olimpia részéről egy rövid gyengébb periódus is elég volt ahhoz, hogy kicsússzon a kezeik közül a mérkőzés, és a befejező játékrész előtt már a Real vezetett. A végjáték szoros küzdelemben zajlott, de a házigazdák már nem voltak hajlandóak kiengedni többször az előnyt, és az utolsó percekben megnyugtatóvá tették a különbséget, végül 85-78 arányban győzedelmeskedtek a Milano felett. Gallinari képtelen volt megismételni a múlt fordulóban látott ellenállhatatlan játékát, de még mindig csapata jobb játékosai közé tartozott, csak Nicholas és Hairston zárt eredményesebben nála. A denveri kis csatár a 27 perces idejében 12 pontot dobott a spanyolok gyűrűjébe, hétszer állhatott oda a vonal mögé és ötször hajtott végre sikeres büntetőt, miközben négyből kétszer volt eredményes a mezőnyből, illetve még egy hárompontost is vágott a négy lepattanója mellett. Ez a vereség idegenben kétségtelenül belefér, bár joggal lehet némi hiányérzetünk, mivel az összecsapás jelentős részében szorongatott és vezetett a csapat, a végjáték mégis a Real Madrid-nak sikerült jobban, és ez a fiaskóhoz vezetett.

Az olasz bajnokság vasárnap esti mérkőzésén az Olimpia a kis csapatnak számító, de hangzatos nevű, Banco di Sardegna Sassari otthonába látogatott esélyesként. Mindkét csapat 2-1-es statisztikával rendelkezett az első három forduló után, de amíg ez a hazaiaktól pozitív meglepetés volt, addig Gallinari-ék részéről inkább várakozáson aluli mérlegnek számított, noha egy-egy vereség a Serie A csapataitól szinte bármikor beleférhet, ahhoz túl kiegyensúlyozott a mezőny, hogy mindig biztosra lehessen menni a vetélytársak ellen. Különösebben nem rágódott ezen a milánói csapat, hanem elsöprő fölénnyel kezdték a mérkőzést, hamar állva hagyták az ellenfelüket, és az első negyed alatt megszerzett 15 pontos fórral máris megmutatták, hogy ezen a meccsen nem várható semmiféle meglepetés. A nagyszünetben már 45-25 arányban álltak jobban a vendégek, így a második félidő nem hozott különösebben nagy csatát, fél gőzzel is folyamatosan tartották a 20 pont feletti differenciát, és a végére az idény eddigi legsimább győzelmét aratták a 88-60 arányú idegenbeli diadalmenet jóvoltából. Gallinari számára 23 perc lehetőséget osztottak ezen a találkozón, csak a cserepadról szállt be, kicsit háttérbe is szorult, nem volt igazán eredményes dobónapja, mindössze 7 pontig jutott, de mellette a 8 lepattanójával a csapat legjobbja lett a kezdő centerrel egyetemben. Ezúttal nem kellett nagy sziporka Gallo-tól, aki kissé ráérősen játszva is biztosan tette a dolgát, bőven elég tőle általában, ha a jobb csapatok elleni fontos meccseken kellően odateszi magát, a többi esetben előszeretettel hagyja érvényesülni a csapattársakat. Az olasz ligában a csapat egyike az öt 3-1-es csapatnak, náluk jobb statisztikával csak a háromból három győzelemmel rendelkező Pepsi Caserta áll.

A csapat az Euroliga soron következő fordulójában a török Anadolu Efes Istanbul együttesét látja vendégül csütörtök este, míg a hétvégi olasz bajnoki menetben a Novipiu Casale Monferrato ellen jöhet egy újabb idegenbeli fellépés.






















A múlt héten hivatalossá vált, hogy az NBA-ben immár november 30-ig minden alapszakasz-mérkőzés törlésre került, vagyis a rajt legalább egy hónapot csúszni fog, amennyiben sikerül egyszer megállapodni. Egyelőre nem így állnak a dolgok, bánja az, akinek hat anyja van, élvezzük inkább az európai kosárlabdázás gondtalanságát!

Lightosabb hét következik, mindössze két hétközi Euroliga-meccsen és egy vasárnapi bajnokin lesz szurkolni valónk, de a jelszó változatlan: mutassuk meg a sápadt arcú európaiaknak, hogy mit tudnak a denveri legények!

A csütörtöki Wild Card körben a Colorado Rapids 1-0-s diadalt aratott a tavalyi playoff-ban is elbúcsúztatott Columbus Crew ellen hazai környezetben, így a címvédő csapat bejutott a legjobb nyolc közé az MLS idei rájátszásában. A bajnok a konferencia-elődöntők során a keleti alapszakasz-első Sporting Kansas City gárdájával küzdhet meg rövidesen oda-visszavágós alapon.



















A 2010-es főcsoport-elődöntő után, ahonnan a mieink tizenegyespárbajban mentek tovább, idén már a Wild Card körben összefutott egymással a Rapids és a Crew. A továbbjutás ezúttal egyetlen mérkőzésen dőlt el, amelyet a jobb alapszakaszbeli mérleg miatt Colorado-ban rendeztek meg csütörtök este. Sajnos, a szokásos sérültek ismét hiányoztak, így nem számíthattunk az achilles-szakadást szenvedő Conor Casey-re, az artroszkópos térdműtét után lábadozó Anthony Wallace-ra, illetve az agyrázkódással bajlódó kapitány Pablo Mastroeni-re sem. A csapat így csak a körülményekhez képest tudta a legjobb összeállítását kivezényelni a pályára, amely a következőképpen tevődött össze: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Comminges - Mullan, Larentowicz, Smith, Nyassi - Cummings, Folan.

Egy nappal a meccs előtt komoly havazás sújtotta a Dick's Sporing Goods Park-ot és környékét, majd csütörtökön is kifejezetten télies, hideg időjárás fogadta a csapatokat a meccs időpontjában. Nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy sajnos csupán erős fél ház, mintegy szűk 8000 néző választotta hétköznap este a helyszíni szurkolást. A címvédő csapat rámenősen kezdte a mérkőzést, és rögtön az első percektől fogva próbáltuk tudatosítani az ellenfélben a céljainkat, hogy hazai környezetben mindenképpen a továbbjutásra fogunk törekedni. Ennek eredményeképpen sokat volt nálunk a labda, de csak kisebb helyzetekig jutottunk, hét perc után például Cummings vállalkozott egy távoli kísérletre, ami nem okozott gondot a kapusnak. Nem sokkal később Duka révén a vendégek is komolyan veszélyeztettek, de Pickens hárította a kemény lövést, a kipattanót Wynne takarította el a veszélyes helyzetből. Ezt a lehetőséget leszámítva a Crew nem sok alkalommal járt a hazai térfélen, és az első húsz perc végeztével a Rapids nyomása csak egyre inkább kezdett fokozódni. Egyre többször szorítottuk be percekre a citromsárgákat a saját kapujuk előterébe, miközben folyamatosan körbeadogattuk a védőfalat, azonban csak kevésszer tudtunk helyzetbe kerülni. Az egyik ilyen alkalommal egy lecsorgó labdából Smith előtt adódott gólszerzési lehetőség, ám Hesmer kapus bravúrral védte a hirtelen érkező lapos lövést. Percekkel később Nyassi egy gyönyörű egyéni szóló végén vállalkozott lövésre, de ezt is hatástalanította a Crew portása, mint ahogyan kisvártatva Cummings kissé erőtlen próbálkozásának is útját tudta állni. Meggyőző fölényben játszottunk, de úgy tűnt, képtelenek leszünk a szünet előtt betalálni, aztán az utolsó akció alkalmával még a ráadás pillanatai alatt Mullan indította el nagyszerűen Kimura-t a jobb oldalon, aki az alapvonal közeléből elegánsan visszagurított a középen érkező Omar Cummings-hoz, a jamaicai támadó pedig a büntetőpont magasságából védhetetlen gólt ragasztott Hesmer hálójába. Nem is maradt már idő a középkezdésre sem, a gól után a játékvezető lefújta az első félidőt, mely végeztével tehát a mieink 1-0-s vezetéshez jutottak.

A szünet után a vendégek jelentősen aktivizálni tudták magukat, teljesen más stílusban jöttek ki a második félidőre, és a folytatás első perceiben rendkívül lendületes játékot mutattak be. Menet közben kialakították a legnagyobb helyzetüket, de Mendoza jobb oldali bal lábas lövése csak a keresztlécet találta el, a dermedt Pickens-nek esélye sem lett volna a védésre. A váratlanul erőteljes kezdés azonban alig negyedóra után lecsendesedett, és a továbbiakban már sokkal könnyebben szűrtük meg a Columbus próbálkozásait, ráadásul veszélyes ellentámadásokat is vezettünk nem egyszer. A 64. percben például Nyassi verte meg a védőjét lendületből a bal szélen, ügyes középre gurítását azonban a kapu elé érkező Mullan a rosszabbik lábával a nézőtérre bombázta komoly helyzetből. Rövidesen sort kerítettünk az első cserénkre a mérkőzésen, Smith mester a gólszerző Cummings-t hozta le, helyére pedig a középpályás Thompson szállt be, vagyis egy fokkal defenzívebb játékra kezdtünk visszaállni, a csereember a bal oldalt vette birtokba, míg Nyassi-t előrébb toltuk Folan mellé. Húsz perccel a befejezés előtt Smith a kezdőkörben harcolt a labdáért, amikor egy rossz mozdulatnál megbicsaklott a térde, és rögtön látszott, hogy nagy a baj. A bal szélső csak hosszas ápolás után, hordágyon tudta elhagyni a játékteret, és le is kellett cserélnünk, a fiatal LaBauex-t küldtük be a térdét fájlaló labdarúgó helyett, ezzel ismét változott a középpálya összetétele. A csapat viszont változatlanul lendületben maradt, olyannyira, hogy nem csak az ellenfél támadásait fogtuk vissza kiválóan, hanem még a vendég térfélen gyakran hosszasan birtokolni is tudtuk a játékszert. Nem sok esélye volt a Crew-nak az egyenlítésre, különösebben nagy nyomást sem tudtak helyezni a kapunkra, majd az utolsó öt percen belül Gardner átlövését szedte össze Pickens. A hajrá perceiben szorultunk be némileg a saját kapunk elé, de Moor-ék fantasztikus munkájával valamennyi beívelés után tisztázni tudtak a hátvédek, majd nem sokkal a rendes játékidő vége előtt Nyassi-t Kandji váltotta az utolsó cserénkkel. A hosszabbítás pillanataiban az ohióiak nagyon kinyíltak hátul, ezt kihasználva több ígéretes kontrát is vezethettünk, ám Kandji kísérlete a kapufát súrolta oldalról, Folan gyenge lövése pedig a kapus zsákmánya lett. Könnyen akár egy mindent eldöntő második gólt is szerezhettünk volna, de így sem kellett már aggódnunk a finisben, mert a vezetést magabiztosan megőriztük, és 1-0-s hazai győzelemmel léptünk tovább a következő fordulóba.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Sajnálatos módon a mérkőzés hajrájában sérülést szenvedő Jamie Smith-ről másnap kiderült, hogy a skót középpályás jobb térdében elszakadt egy szalag, és többet már nem léphet pályára az idei szezonban. A bal szélső kiesése érzékeny veszteség, hamarosan műtétre lesz szüksége, és előreláthatólag legalább 6 hónapos rehabilitáció várhat rá. Smith személyében immár a negyedik alapembert vesztettük el, közülük hármójukra 2011-ben már biztosan nem számíthatunk, míg Mastroeni játéka egyelőre kérdéses a főcsoport-elődöntő fordulóban.

A következő körben a Sporting Kansas City lesz az ellenfelünk a "keleti" főcsoport elődöntőjében, ahol két mérkőzésen dől el a továbbjutás sorsa. Erősen foghíjas összeállításban küzdhetünk meg az alapszakasz keleti éllovasa ellen, az idei szezonban eddig mindkétszer döntetlenre végeztünk ellenük. A párharc első találkozóját Commerce City-ben rendezik meg, méghozzá magyar idő - téli időszámítás - szerint ma éjszaka, azaz hétfőre virradóra, hajnali 00:30-tól!

Továbbra is szurkoljunk együtt a csapatért, akiknek most talán minden eddiginél nagyobb szükségük lesz a támogatásra, hogy valóra válthassuk a címvédésről szövögetett álmainkat! Minden érdeklődő rajongót szeretettel várunk a kommentek közé az élő szurkolásra!


2011 MLS PLAYOFF:

Wild Card forduló:

FC Dallas - New York Red Bulls 0-2

Colorado Rapids - Columbus Crew 1-0

"Keleti főcsoport"

Elődöntők:
- Colorado Rapids - Sporting Kansas City
1. mérkőzés: hétfő, 00:30; Visszavágó: Csütörtök, 01:00
Philadelphia Union - Houston Dynamo
1. mérkőzés: Vasárnap, 22:00; Visszavágó: Péntek, 01:30

"Nyugati főcsoport"

Elődöntők:
- Real Salt Lake - Seattle Sounders
1. mérkőzés: 3-0; Visszavágó: Csütörtök, 03:00
- New York Red Bulls - Los Angeles Galaxy
1. mérkőzés: Vasárnap, 20:00; Visszavágó: Péntek, 04:00

Múlthéten egy varázslatos 5 perc után, Tim Tebow vezetésével a sírból visszahozva, a Denver Broncos hosszabbításban megverte a nyeretlen Miami Dolphins csapatát, s kitört a Tebow láz. Jó lenne, ha ezúttal rögtön az múltheti utolsó 5 perc játékát folytatnánk, mert amit első 55 minutumban nyújtott a csapat és az edzői stáb, az aligha lesz elég mostani ellenfelünk, a Detroit Lions ellen.

















Essen hát pár szó a babakék oroszlánokról, a liga egyik legloserebb franchise-áról. Az NFL egyik legmélyebb múlttal rendelkező csapata 1930 óta erősíti gyengíti a ligát ('33-ig Portsmouth Spartans néven), és azóta se nyertek sok mindent. A hőskorban még nekik is jutott sikerekből, összesen 4 bajnoki címet is nyertek, sorban '35-ben szinte rögtön a költözés után, majd '52-ben, '53-ban és '57-ben. Azóta semmi. Ezek után nem meglepő, hogy a csapat az '50-es években élte fénykorát, főleg hogy '54-ben is döntőt játszottak Bobby Layne irányító vezetése mellett. Sőt, nem csak hogy ez volt a csapat fénykora, de a Lions az '50-es évek egyik legerősebb csapata volt. Azonban az utolsó bajnoki szezonban Layne megsérült, és a Lions úgy döntött elcserélik őt. A legenda szerint az irányító elátkozta a csapatot, hogy 50 éven át ne nyerjenek újabb bajnoki címet. Nos, az átok jobban sikerült mint gondolta volna, a Lions azóta se lett bajnok, sőt egyike a mindössze négy olyan csapatnak, akik még sosem jutottak be a Super Bowlba, és egyedül a Cardinalsnak van hosszabb sorozata bajnoki cím mentes szezonokból.

Sok mindenről nem maradt mit írni a következő 30 évből. Amit mindenképp meg kell említeni, 1974-ben Hálaadáskor a stadionbúcsúztatón az utolsó negyedben 21 pontot szerezve a Denver Broncos 31-27-re győzött ellenük.

Ugrunk még egyet a történetben: 1989, draft, 1. kör, 3 választás, Detroit Lions, Barry Sanders. A mondatot kötőszavak nélkül is érteni kell. Figyelem, Barry Sanders hype következik! Az Oklahoma State University futója egyszerre volt gyors és erős. Súlypontja alacsonyan volt, és hihetetlen jól váltott irányt. Minden idők legjobb elusive RB-je. Utolsó egyetemi évét 12 meccsen 2850! futott yarddal zárta. Ez 237,5 yard meccsenként. Elképzelni is nehéz. Abban az évben 1 futása átlagban 7,6 yardot hozott. Profi pályafutását is nagyszerűen kezdte. Első futása 18 yardosra sikerült, majd a negyedik próbálkozása már TD volt. Újonc évében 1470 yardot futott 5,3-mas átlaggal, ezzel második legtöbb futott yardja volt a ligában. Akár meg is nyerhette volna a statisztikát, de sem ez nem érdekelte, sem az, hogy meglegyen az 1500, úgy döntött hogy mivel csapata vezet, nem megy vissza a pályára. Ismerünk játékosokat, akik szinte csak a statisztikának élnek, Sanderst pont ez emeli föléjük. Természetesen ő lett az ORoY, és rögtön Pro Bowler is lett. A Lions rengeteg lépett előre Sanders egyéni teljesítményének köszönhetően, de a winning season még így is elmaradt. Sanders 10 éves pályafutása alatt minden szezonban Pro Bowler lett, sőt minden évben All-Pro volt. '94-ben és '97-ben a legjobb offensive playernek választották, 1997-ben pedig 6,1!-es átlaggal elért 2053 yardjával (és mellé 305 elkapott yardjával) az MVP címet is kiérdemelte. 15 269 futott yarddal zárta a pályafutását futásonkénti 5,0-s átlaggal és 99 futott TD-vel. Visszavonulása két okból is sokkoló lehetett, egyrészt egyetlen árva futott TD hiányzott volna a 100-hoz, és egy szezon alatt addigi teljesítményét figyelembe véve megdönthette volna Walter Payton yardrekordját is, 1500 hiányzott neki. Továbbá 76 darab 100 yard fölötti meccse egyetlen eggyel volt kevesebb, mint az addigi csúcstartó Walter Paytontól. (A csúcsot azóta Emmitt Smith tartja '78-cal). Végül meccsenkénti 99,8 yardos átlaggal zárt, ezt se próbálta feltornászni 100 yard fölé... Emellett első volt a futott yardokban '90-ben, '94-ben, '96-ban és '97-ben, övé Walter Paytonnal holtversenyben a legtöbb szezon legalább 1100 futott yarddal (10×, vagyis minden évében!), holtversenyben Walter Paytonnal a legtöbb szezon 1300 vagy a feletti futott yarddal (9) és a legtöbb szezon minimum 1400 futott yarddal (7), melyek közül 5 zsinórban egymás után történt. 5 egymást követő idényben elért 1500+ yardja szintén NFL-rekord. 1997-ben útban a 2000 yard felé, 14 egymás követő meccsen átlépte a 100 yardot, mondani se kell, hogy NFL rekord, ezalatt a 14 meccsen 6,5 yardot hozott cipelésenként, ami verte OJ Simpson csúcsát is. A 100 yard fölötti meccseiről már esett szó, a 150 yard felettiekben viszont csúcstartó, 25× lépte át az álomhatárt, ami 3-mal több, mint a legendás Jim Brown-é. Hosszú rekord lista. Természetesen Hall of Famer, és mezszáma a 20-as vissza lett vonultatva a csapatnál.

Hiába volt Barry Sanders több mint sikeres, a csapata még sem nyert vele semmit. bár 6× bejutottak a rájátszásba és 2× divízió győztesek voltak, mégsem jöttek komolyabb eredmények. Valószínűleg Barry Sandersnek is ebből lett elege, amikor visszavonult. 10 szenzációs évvel ajándékozta meg a ligát, és a csapatát, de nem kapott cserébe sikereket. A statisztikai számokat ott hagyta, mégis nem emiatt a legfájóbb a visszavonulása, hanem a játéka miatt. Noha, nem egy Bronco volt, sőt a jégkorong kapcsán komoly rivális, detroiti csapat büszkesége, játéka a liga valaha volt egyik leglátványosabbja volt. Mára csak a HA maradt. Mi lett volna, ha kicsit is értelmes csapatba kerül, ahol ki tudtak volna alakítani egy olyan csapatot köré, aminek nem a wild card pozícióért kell küzdenie, hanem a Super Bowlért. Hiába, az a bizonyos átok nagyon erősen fogott.

Arról nem tudni, hogy Barry Sanders is megátkozta volna-e az oroszlánokat, de visszavonulása óta a Playoffs közelébe se került a detroiti csapat. Mélyrepülésük egészen odáig jutott, hogy 2008-ban nyeretlenül zártak. Azóta viszont épül valami. Mondjuk három top 2-es pickből illő is valamit felmutatni. Calvin Johnson, Stafford és Suh sok csapatnak a motorja lehetnének. Megatron a liga egyik legjobb elkapója, fizikális és ügyes, szinte lehetetlen levédekezni. Azonban ha van valaki, aki képes lehet erre, az Champ Bailey. Matthew Stafford a nyeretlen szezon után érkezett és amikor játszik, felülmúlja a várakozásokat. A baj csak az, hogy meg kell említeni, hogy amikor játszik. Általában ugyanis inkább nem játszik valamilyen sérülés miatt. Idén eddig úgy tűnt megússza, de múlthéten utolérte a balszerencséje. Noha ellenünk valószínűleg vállalja a meccset, nem lesz 100%-os. A harmadik top3-as játékos, akire figyelni kell, a Nebraska rettegett DT-je, Ndamukong Suh. Tavaly rookie of the year lett, hihetetlen nyomást gyakorol a zsebre, sokszor úgy se lehet megtartani ha rádupláznak, a mi OL-ünknek is komoly gondjai lesznek vele. És ha az OL bajban lesz, akkor sajnos Tebow is. Ami miatt még külön figyelni kell Suhra, hogy amellett, hogy vitathatatlan a tehetsége, hatalmas dirty player hírében áll. A címet hamar kivívta magának, ez nem lehet véletlen, kicsit féltem Tim-et.























A Lions egyébként cover2-t játszik szinte minden playnél, még nickel vagy dime csomaghoz se nagyon nyúlnak. A 4 DL játékos mindig pass rusht csinál, és általában dominálják a meccset. Az LB sor is erős, a secondary viszont gyenge. A passz védekezés sikere abban rejlik, hogy a Suh vezette DL sor és a 4men rush hatalmas nyomást gyakorol az irányítóra. Szerencsére minden védekezésnek meg van az ellenszere, a cover2 például gyenge a futás ellen. Úgyhogy a legrosszabbkor sérült le McGahee, de itt az esély Moreno előtt, hogy bizonyítson, sok fog rajta múlni. Tebow szerencséjére a Lions ritkán hív blitzet (amiknek olvasásával gondban van), mert bíznak a passrushben, viszont viszonylag kicsi tapasztalata van a cover2 ellen, ahhoz mindenképp, hogy könnyen kihasználhassa annak gyengéit. Viszont ha sikerült megblokkolni a 3tech játékosokat, akkor könnyen megindulhat, és csak a zónázó LBk állítják meg leghamarabb 6-10 yardon...

A cover2 az egyik legegyszerűbb védekezési szisztéma, és ehhez híven a Lions támadásban se variálja túl. A legritkább esetben állnak fel 4 WR-rel vagy 2 RB-vel. Ellenünk ráadásul a legjobb futójuk Best /*nem szóvicc*/ hiányozni fog. Ahhoz, hogy megállítsuk őket, Champtől nagy játékra van szükség, árnyékként kell követni Megatront, a front7nek pedig azt kell csinálnia ami a Lions fegyvere, nyomás alatt kell tartania Staffordot. Nincsenek ugyan olyan domináns DTink mint Suh, és Doom is hiányozhat, de még mindig itt van Von Miller és a Dolphins ellen Dawk blitzei is nagyon hatékonyak voltak, a Lionsnek pedig az egyik gyenge pontja a fal és a pass protection.

A sérültek:

Broncos

• Willis McGahee - RB - kéztörés - OUT
• Elvis Dumervil - DE - boka - Questionable
• Marcus Thomas - DT - térd - Questionable
• Julius Thomas - TE - boka - Probable
• Brian Dawkins - S - betegség - Probable

Lions

• Jahvid Best - RB - agyrázkódés - OUT
• Rashied Davis - WR - lábfej - Doubtful
• Nick Fairley - DT - lábfej - Doubtful
• Vincent Fuller - S - könyök - Doubtful
• Matthew Stafford - QB - boka - Questionable
• Sammie Lee Hill - DT - boka - Questionable
• Chris Houton - CB - hát - Probable
• Rob Sims - Guard - betegség - Probable
• Willie Young - DE - vádli - Probable
• Gosder Cherlius - T - térd - Probable

Összességében erősebb csapat most a Lions, nem véletlen állnak ők 5, míg mi csak 2 győzelemmel. Viszont a mérkőzés mérföldmagasan lesz, kettes losing streakben vannak, és ha elkiabálni, vagy számítani még korai is lenne, reménykedni mindenképp lehet a Tebow magicben. Ellene 2 drivenyi előny, nem előny. Hiába szól sok minden ellenünk, én úgy érzem most akár nyerhetünk is, mondjuk egy 0-13 utáni 14-13 a záró negyedben igazán Tebow-szerű lenne :) Ne feledjétek, a meccs téli időszámítás szerint vasárnap este, már 21:05-kor kezdetét veszi! Hajrá Broncos!

A 2011-es World Seriest drámai küzdelemben a St. Louis Cardinals csapata nyerte, mivel 7 meccses küzdelemben legyőzték a tavalyi döntőt is elvesztő Texas Rangerst és szombat hajnalban hazai környezetben ünnepelhettek.
























Az All Star gála NL sikere miatt a Cardinals kezdte hazai pályán a döntőt október 19-én, az első két meccset St. Louisban rendezték. A nyitó fellépésen a két ace Carpenter és Wilson csatájából előbbi jött ki jobban, a hazai dobó ellen a hatodik inningben született meg a győztes pont Craig RBI singleből, a 3-2es siker a Cards 1-0s vezetését jelentette a seriesben.

Második alkalommal is a Busch Stadiumban mérkőztek meg a csapatok és másodszor sem szórták a pontokat, de a nagy csatát a Rangers húzta be 2-1re. A hetedik alján született az első pont, de Craig RBI singlelel hiába vezetett a hajrában a STL, mert az utolsó lehetőségből a Texas fordítani tudott Hamilton és Young biztonsági játékaival, Feliz pedig hozta a savet és kiegyenlítődött a párharc.

Egy nap szünet után átutaztak a játékosok Texasba és az ottani első meccset múlt hét szombaton játszották le. Ezen a Cardinals óriási osztást rendezett és 16-7 arányban végig vezetve ütötték ki a hazaiakat. Pujols öt ütést és köztük három HRt vert összesen öt pontért, a Rangersnél Young és Cruz rakétái is hiábavalóak voltak. Az est nem a dobókról szólt, Harrisont és Lohset is korán le kellett kapni és mindkét bullpenben voltak nagy betlik. Tehát ezzel a sikerrel a Cards idegenben került 2-1es vezetéshez.

Majdnem kényszerhelyzetben volt a Rangers a következő két hazai meccsre, hozniuk kellett mindkettőt a reális életben maradásért. Vasárnap megtették, amit megkövetelt tőlük Texas állam és 4-0ra behúzták a negyediket. A legelején Hamilton RBI doublelal jutottak előnyhöz, sokáig csak 1-0 volt az állás, a hatodikban Napoli 3run HR biztosította be a győzelmet. A hazaiaknál Holland 8.1 inninges shutoutot hozott, ezzel szemben vendég oldalon a leggyengébb SP Jackson vitte el a vereséget és a remek ütőkből álló csapatot mindössze két hiten tartották.

Ötödször is Arlington volt a helyszín, a tét hétfő este 3-2es előny volt, vagyis hogy melyik csapat kerül egyetlen győzelemre a WStől. A Carpenter vs Wilson második meneten is kevés pont esett, de végül a Rangers 4-2re felül múlta ellenfelét. Az elején még Molina és Schumaker pontjaival a Cards két futással vezetett, de később Moreland és Beltre HRokkal egyenlítettek, Napoli 2run double pedig a wint jelentette a nyolcadik alján. 3-2 volt a Texas javára.

Ezután a szerdai st. louisi meccset elmosta az eső, a hatodik meccset csak csütörtök este rendezhették meg és brutális dráma történt. A Rangers folyamatosan vezetett, a hetedik inningben már három ponttal is mentek, de a kilencedik alján Feliz elszúrta a savet és Freese 2run tripleből lett 7-7 az eredmény. Az első extra inningben újra a bajnoki cím küszöbén táncolt a Texas mert Hamilton 2run HRal jutottak két pont előnyhöz, ám ekkor Theriot és Berkman révén mentett 2outnál Cards. A 11. tetején nem esett pont, majd az első hazai ütő Freese walk-off HR befejezte a mérkőzést, életben maradt a St. Louis és a lélektani előny is náluk volt a 3-3as egyenlítéssel.

Pénteken következett a mindent eldöntő 7. mérkőzés, melyre a hazaiak Carpentert, a vendégek Harrisont nevezték. Az első inningben Hamilton és Young révén két pontos előnyre tett szert a Texas, de többször már nem tudták megérinteni Carpentert és a Cards bullpent se, közben Freese és Molina két-két pontjával szárnyalva hat futást pakoltak be és a hazaiak nem engedték a kezükből a sikert a végén sem. A Cards 6-2es sikere azt jelentette, hogy ők lettek a végső győztesek 2011-ben.
























A St. Louis a sírból hozta vissza a döntőt és korábban a rájátszásba is vert helyzetből jutottak be, köszönhetően a Braves hatalmas szenvedésének, megkaparintották a Wild Card pozíciót. Az alapszakaszt a fantasztikus utolsó másfél hónap után 90-72es mérleggel fejezték be az NL Wild Card helyen. A rájátszás első körében így az alapszakasz legjobbjával a Philadelphia Phillies csapatával találkoztak és a két gigász csatájából öt meccsen jutott tovább a Cards. Az utolsó meccsen Schumaker pontja döntött, Carpenter complete game SOt ért el.

Az NLCSben az NL Central csoport két riválisa, a Cards és a Brew Crew találkozott egymással, Pujolsék 4-2es összesítéssel léptek tovább a végére erejét vesztő Milwaukee ellen egy 7-1es és 12-6os sikerrel, amivel beléptek a World Seriesbe.

Az 1882-ben alapított franchise idén a 11. World Series győzelmét ünnepelte, utoljára nem is olyan régen, 2006-ban szerezték meg a trónt.

A Cardinals útja a bajnoki címig:

A NL Central divízió végeredménye az alapszakaszban:

1. Milwaukee Brewers 96-66
2. St. Louis Cardinals 90-72
3. Cincinnati Reds 79-83
4. Pittsburgh Pirates 72-90
5. Chicago Cubs 71-91
6. Houston Astros 56-106

National League Divisional Series:

Philadelphia Phillies - St. Louis Cardinals 2:3

National League Championship Series:

Milwaukee Brewers - St. Louis Cardinals: 2:4

World Series:

St. Louis Cardinals - Texas Rangers 4:3

A WS MVPje a Cards 3B David Freese lett, aki a rájátszás alatt robbant be a köztudatba. Freese a liga történetének hatodik játékosaként hódította el az LCSben és a WSben is a legértékesebb játékosnak járó díjat. Fantasztikus formában játszott az egész playoff alatt, az utószezon 18 meccsén .397es átlagot, öt hazafutást és új liga csúcs 21 RBIt termelt és a döntőben is fontos megmozdulásai voltak, nem lehetett tőle elvitatni a címet.

Gratulálunk a St. Louis Cardinals újabb bajnoki címéhez!

A Denver Broncos (1-4) a BYE week-je után a hetedik héten a Miami Dolphins (0-5) vendégeként lépett pályára a Sun Life Stadium gyepén múlt vasárnap. Amikor az NFL döntéshozói kialakították a menetrendet, a Dolphins vezetősége úgy döntött, hogy ennek a meccsnek a szünetében fognak megemlékezni a Florida Gators egyetemi focicsapatának nemzeti bajnoki címeiről, melyekben a denveri QB-nek, Tim Tebow-nak is elég sok része volt. A régi edzőjével, Urban Meyer-el beszélgetett is egy keveset a meccs előtt, de a félidei ünneplésen nem tudott részt venni. Ennek a jeles eseménynek hála nagyon sok Tebow szurkoló volt a lelátón, akik egész meccsen hallatták a hangjukat, így majdnem hogy hazai pályán érezhette magát a Broncos.





















A BYE week-nek hála volt idő, hogy a sérültek gyógyulhassanak, a szezon során először a Broncos teljes 53-as kerete együtt tudott edzeni. Végül egyedül Julius Thomas nem tudta vállalni a játékot, de már ő is közel van a visszatéréshez. Sajnos volt rosszabb hír is, a San Diego Chargers ellen súlyos sérülést szenvedett Kevin Vickerson, így az eddig jól teljesítő DT-re ebben a szezonban már nem számíthat John Fox vezetőedző és stábja. Visszatért viszont a február óta sérült Demaryius „Bay-Bay” Thomas és a pár hete hiányzó Eddie Royal. Mivel a héten a csapat elcserélte Brandon Lloyd-ot, így a WR sor egy jó nagy veszteséget szenvedett. Ezt Fox edző azzal próbálta kompenzálni, hogy a backup QB Brady Quinn-t nem nevezte a meccsre, így az összes elkapónak lett helye a keretben. Kimaradt még a Lloyd távozása után érkezett S Rafael Bush, a szintén nemrég érkezett FB Quinn Johnson, valamint Manny Ramirez, Tony Hills és Derrick Harvey.

A meccset a hazai csapat kezdhette, mivel ők nyerték a feldobást, így tehát a Broncos oldalán a védőknek kellett kezdeniük, méghozzá nickel felállással:

DE: Elvis Dumervil, Ryan McBean
DT: Marcus Thomas
OLB: DJ Williams, Von Miller
MLB: Wesley Woodyard
CB: Champ Bailey, Andre Goodman, Jonathan Wilhite
S: Brian Dawkins, Quinton Carter

Bizonyára pár embernek feltűnt az eddig kezdő újonc S Rahim Moore hiánya. Nos, róla azt mondta Fox edző, hogy nem elégedetlenek a munkájával, de Carter-nek is akarnak adni lehetőséget a bizonyításra. Azt pedig már én tenném hozzá, hogy mivel Dawkins kihagyhatatlan, azért húzta most Moore a rövidebbet. Matt Moore, aki két meccs óta a kezdő QB a Dolhins-ban a sérült Chad Henne helyett, egy 6 yard-os passzal kezdte a meccset, a TE Fassano volt az elkapó. Reggie Bush első futása 8 yard-ot és egy 1st down-t ért, de a következő már csak 1 yard-ra volt jó. Bess első elkapása jött, 5 yard-ért, amit az Ex-Bronco Brandon Marshall elkapása követett volna, ha nem ejtette volna el az egyébként pontos passzot. Érkezett tehát a P Brandon Fields és egy 54 yard-os punt-ot rúgott, ami után a labdát Cosby 9 yard-os visszahordással a 15-ig vitte előre. Ezután Denver Broncos támadóalakulata foglalta el a pályát, idén először Tim Tebow-val a kezdő QB posztján:

QB: Tim Tebow
RB: Willis McGahee
FB: Spencer Larsen
WR: Erik Decker, Eddie Royal
TE: Daniel Fells
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

McGahee 3 yard-os futása után Tebow első passzkísérlete jött, amiből majdnem baj lett, kicsit elidegeskedte és majdnem interception lett belőle, de szerencsére a védő nem tudta elkapni. 3&7-nél Tebow-nak futnia kellett, és majdnem így is meglett a 1st down, csak 2 yard hiányzott, így viszont érkeznie kellett Britton Colquitt-nek. A punt 66 yard-ot szállt, Bess 17-et csinált a visszahordással, de a nettó 49 yard még így is elég jónak számít. A RB Daniel Thomas volt a következő, rövid Dolphins drive központi figurája, 2 yard-ot futott, majd 5-öt csinált elkapásból, de mivel Bess-nek nem tudott pontos passzot dobni Moore, így újra punt következett, ami egy 12 yard-os visszahordással ért véget a Broncos 23-as vonalán. McGahee futásaival nyitott a Broncos a következő drive-ban, két rush-al 14 yard-ot ért el (8+6), így meglett az első denveri 1st down a meccsen. Jött is egyből a következő, TT futott 13 yard-ot egy kis menekülés után. Újra futás jött, de ezúttal a hazai védelem odatette magát, -1 yard-on megfogták a play-t. Tebow kimenekült a következő sack-ből, de csak 1 yard-ot tudott haladni, így 3&10-et kellett volna megoldani. Sikerült egy jó passzjátékot megcsinálni, de egyrészt Royal elkapása csak 7 yardot ért, másrészt Clady nem állt fel szabályosan, így az utóbbit már nem is kérte a Dolphins, mindenképpen visszakapták a labdát, miután Colquitt a 43-ról a 13-ra punt-olt. A hazaiak egy rossz passz és egy 4 yard-os futás után 3&6-nál passzolni akartak, de ekkor jött Dawkins, aki egy 11 yard-os sack-kel kapta el Moore-t a 6 yard-os vonalon, érkezett tehát Fields egy újabb punt-ra, amit Cosby a hazai 43-as vonalon kapott el és még haladni tudott előre 2 yard-ot.

Ebből 41 yard-ra az endzone-tól indulhattak Tebow-ék és két McGahee futással (3+12 yard) később már a 26-ról jött egy 1st down. Sajnos azonban innen nem haladt tovább a drive, előbb McGahee futását fogták meg -2 yard-on, majd egy 1 yard-os Moreno elkapás után Jared Odrick csinált egy -4 yard-os sack-et Tebow-n. Érkezett Prater egy 49 yard-os field goal-ra, de tőle nagyon meglepő módón egy hajszállal a jobb kapufa mellé rúgta a labdát, maradt tehát a 0-0, a Dolphins pedig a saját 39-es vonalán visszakapta a labdát. 1:40 maradt még az első negyedből, a hazai drive-ot Marshall nyitotta egy 9 yard-os elkapással, amit Hartline 14 yard-os elkapása követett. 1&10-nél újra Marshall volt a célpont, kihasználva, hogy a Broncos nickel felállásában Wilhite védekezett rajta, ismét sikerült elkapnia a labdát, 8 yard lett a jutalma, ehhez Thomas 5 futott yard-ot hozzátéve lett meg a 1st down. 7 másodperc maradt még a negyedből, majd még 1, miután Moore dobott egy rossz passzot. Még egy play-t kellett még csinálni, ami egy 5 yard-os Bess elkapás lett a Broncos 20 yard-os vonalán. Az első negyed után az eredmény tehát: 0-0.






















A következő negyed elején a hazaiak úgy szereztek egy 1st down-t, hogy még egy snap-et se csináltak, mivel 3&5-nél McBean korán indult és ezzel ajándékba adta a 4 új lehetőséget. Igaz egyből tudott is javítani egy kicsit, egy rövid passzot lesett ki szépen és -5 yard-on megfogta a play-t. Ezután jött egy elejetett elkapás és egy rossz passz, tehát hiába jutott a redzone-ba a Miami, meg kellett elégedniük egy 38 yard-os Dan Carpenter FG-al -> 0-3. Jöhetett újra a Broncos, McGahee futásával nyitottunk, 4 yard lett belőle. Tebow passz play-t indított 2&6-ra, érkezett a nyomás, de még pont eleget tudott menekülni, hogy Larsen-hez tudjon passzolni, aki egy 16 yard-os elkapást csinált egy kis catch utáni futással. McGahee kapta újra a labdát, talált egy lyukat a falban és csak 12 yard után tudták levinni, már a Dolphins térfelén. Futó csere, Moreno érkezett, de nem kevésbé hatékonyan, egy 13 yard-os futással folytatva a drive-ot, amihez még 6-ot hozzátett a következő run-nal. Visszajött McGahee és 2&4-re futott 3 yard-ot. 3&1-nél a 26-ról újra McGahee kapta a labdát, de nem talált helyet a futáshoz és 0 yard-on megfogták. Prater következett másodszor, ezúttal 43-ról, megpróbálta kompenzálni az előző hibáját, de túlzásba vitte, ezúttal balra kerülte el a labda a póznákat. A 33-on kapta vissza a labdát a hazai csapat, Bush futása után a 38-ra jutottak, onnan pedig a következővel a már a félpályához. A következő futását McBean 0 yard-on megfogta, majd a rövid elkapását Von állította meg -2 yard-on. 3&12-nél Bess kapott egy átadást, de csak 6 yard-ot tudott vele haladni, mielőtt Wilhite kilökte volna a pályáról, így Fields jöhetett egy újabb punt-ra a Broncos 46-os vonalán és a 10-ig rúgta a játékszert.

A következő Broncos drive-ban egy 0 yard-os futás és egy sikertelen passz után, ami Royal felé lett egy nagyon kicsivel pontatlan, máris 3&10 következett. Tebow eldobta a labdát, mielőtt a védők elérték, majdnem eladott labda lett, de a S Yeremiah Bell Tebow fejét ütötte meg, mikor elérte és ezért a szabálytalanságért 15 yard-os büntetés járt, valamint egy 1st down a mieinknek. 1&10-nél McGahee futott, szépen átjutott a falon, de egy védő ki tudta ütni a kezéből a labdát és a Dolphins-os Bell tudott rávetődni először, a 40-en labdát szerezve a csapatának. Bush 3 yard-os futása után Thomas 14 yard-os vágtája hozta a 1st down-t, de a következő futása no gain lett. Marshall kapott el egy labdát, ami után Champ egyből meg tudta csinálni a tackle-t, így csak 7 yard-ot értek el vele, 3&3-nál pedig Moore kapta rosszul a snap-et, így ismét egy FG-al kellett megelégedni a hazai csapat szurkolóinak, Carpenter be is vágta 36-ról -> 0-6. Még 2:41 maradt a félidőből, egy penalty után a 25-ről kezdhetett támadni a Broncos, de ezt egy Beadles bünti egyből ki is ütötte. 1&15-nél McGahee futott egy 5 yard-ost és jött a 2-minute warning. A pihenő után 2&10 következett, majd Franklin holding-ja után 2&20. Tebow-t majdnem elkapták egy sack-re, de kibújt a szerelésből és gyönyörűen átkígyózott a védelmen, 21 yard-os futása után első kísérletünk lehetett. Sajnos ezúttal nem sikerült kimenekülni a sack-ből, 8 yard-ot vesztett a Broncos és egy időkérést. Tebow futott még egy 4 yard-ost, de 3&14-nél ismét a védelem nyert, futni akart egy kis késleltetéssel, de a védők észrevették és még egy pár pillanatra el is vesztette a labdát, de szerencsére Willis rá tudott vetődni a fumble-re, így eladott labda helyett egy 38 yard-os punt után kapta vissza a labdát a Miami, akik a maradék 17 másodpercben már csak 4 yard-os Bush futást csináltak. A félidő végén az eredmény tehát: 0-6.



















A második félidőt a denveriek kezdték, Bay-Bay volt az első célpont, de sajnos sikertelen lett a passz, kis félreértés is volt benne, meg egy jó adag pontatlanság. McGahee futott 5 yard-ot, jött azonban a következő sack, Cameron Wake kapta el Tebow-t -4 yard-on. Colquitt következő punt-ja után a 43-ról indulhatott a Dolphins. Moore első passza rossz lett, a másodiknál kapott egy erős blitz-et, előre akart menekülni, de pont Von karjaiban kötött ki, aki a hatodik meccsén begyűjtötte a hatodik sack-jét, egy -3 yard-ost. 3&13-nál sikerült a védelemnek egy 7 yard-os passzon tartani a Dolphins-t, így újra punt jött a hazai oldalon, ami a 3 yard-os vonalon pattogott ki a pályáról, nehéz helyzetbe hozva Tebow-ékat. McGahee egyből könnyített volna egy kicsit a helyzeten egy 11 yard-os futással, de a bírók úgy ítélték meg, hogy az egyik védőt szabálytalanul tartotta távol magától, így 1&10 helyett a 14-ről egy 1&8 jött az 5-ről. McGahee futott kétszer, elsőre 1, majd 2 yard-ot tudott haladni, ráadásul a másodiknál megsérült a keze. Tebow futva próbálta megoldani a 3&5-öt, de csak 4 yard-ot tudott futni, így újabb punt jött, ami után Bush a 42-ig hordta vissza a labdát. Ezt követően Thomas nyitott egy 4 yard-os futással, de a második próbálkozása nem ért yard-ot, így 3&6 következett. Moore Marshall-nak próbált passzolni, de nem tudott jó labdát dobni a Champ által őrzött legjobb elkapójának, jöhetett egy újabb punt, ami touchback lett.

Tebow egy Bay-Bay-nek szánt passzal indította az aktuális drive-ot, de egy kicsit hosszú lett az átadás. Moreno jött futni a lesérült McGahee helyére és 2 yard-ot termelt. Aztán Decker volt a következő passz célpontja, de a labda ezúttal is túl hosszan szállt, esélye se volt Decker-nek, hogy megcsinálja az elkapást. Egy büntetés után 5 yard-dal hátrébbról jött a punt, ami 55 yard-ot repült a 28-ig. 6:25-tel a negyed vége előtt indulhatott támadásba újra a Dolphins, Bush 6 yard-os screen elkapásával neki is lendültek. Bush kapta a következő labdát is egy futásra, ami 3 yard-os lett és így 3&1 jött. Bess-nek passzolt Moore, aki egy 4 yard-os elkapást csinált Wilhite őrizetében, így 16 sikertelen 3rd down conversion után végre valamelyik csapatnak sikerült 3rd down után 1st-öt szereznie. Bess volt ismét a célpont 1&10-nél és mivel egy 12 yard-os elkapást csinált, így újra 1st down jött. Thomas futhatott kétszer, 6 és -2 yard sikerült neki (utóbbinál Bunkley elég keményen elgázolta), 3&6 jöhetett, Marshall került Wilhite-ra, kapott is egy passzot, amellyel 12 yard-ot és egy 1st down-t szerzett. Thomas futhatott még egy 0 yard-ost, ami után Bess 13 yard-os elkapása következett, újra Wilhite-on. 0:15 maradt, amibe még egy 2 yard-os Thomas futás fért bele, így a Broncos 16-os vonaláig jutott a Miami. A harmadik negyed után az eredmény tehát: 0-6.

A negyedik negyedet egy 2&8-al nyitotta a Dolphins. Moore a jobb oldalvonal felé passzolt a Fassano-nak és mivel az őt őrző Goodman pechére megbotlott, így a TE akadálytalanul el tudott jutni az endzone-ba. Mivel egy 2-pontos kísérlettel két TD-s távolságra lehetett növelni az előnyt, ezért nekimentek, Moore Marshall felé passzolt, de Champ jól védekezett rajta, így a passz sikertelen lett -> 0-12. McGahee hiányában a Moreno-Ball páros kapta a futási lehetőségeket és két carry-vel hoztak is egy 1st down-t. Tebow-t nagy nyomás alá helyezték 1&10-nél, így el kellett dobnia a labdát a vonalon túlra, majd Moreno futott egy -1 yard-ost, így 3&11 jött. Ismét nagy volt a nyomás, de Tebow még el tudta dobni a labdát, de sajnos egy hajszállal rövid lett a Royal felé röpülő passz, így újra egy punt következett. A Dolphins egy futás után egy szerencsés play-t csinált, Moore-t Ayers majdnem elkapta, a QB eldobta a labdát, Clay egy kézzel elkapta a passzot Dawkins orra elől, ráadásul még tudott is vele futni pár yard-ot, így a Miami a Denver 44-éhez jutott. 3&7 jött hamarosan egy majdnem-sack után, Moore Hartline-nak passzolt, aki meg is csinálta a 15 yard-os catch-et. Bush és Thomas futott 2-2 yard-ot, Moore újra passzal akarta megoldani a 3rd down-t, de érkezett Dawkins és megcsinálta a -3 yard-os sack-et. Ezzel a 38 éves S lett minden idők legidősebb defensive back-je, aki 2 sack-et tudott csinálni egy meccsen és az összes poszt közül is a kilencedik. Jött Carpenter a harmadik FG-jára, ezúttal 43-ról próbálkozott és ismét sikeresen -> 0-15.

Mindössze 7:34 maradt, Tebow passza nyitotta a drive-ot, az átadás pontos volt, de Bay-Bay valamiért nem volt volt képes elkapni, így 2&10 jött. Ezúttal Decker volt a célpont, üresen kapta a labdát középen és egy 16 yard-os elkapást csinált belőle. 1&10-nél újra passz jött, de messze Fells feje fölött kiszállt a pályáról a labda, pedig nagyon szabadon volt a TE. Újabb passz, újra Fells felé, ez is sikertelen lett, igaz a nyomás ezúttal elég nagy volt. 3&10-nél muszáj volt újra passzolni, de eddig nem jutott el TT, mivel Wake újra túljárt Franklin eszén és megcsinált egy újabb sack-et. Egy punt-tal ismét visszaadtuk a támadás jogát a hazai csapatnak, Thomas futását egyből megfogta a védelem és Fox időt kért, ahogy a következő 3 yard-os futás után is. Még egy futást csinálhattak a hazaiak, ez is 0 yard-os lett, az utolsó denveri időkérés után egy touchback-re szálló punt jött, így a 20-ról lehetett újra támadni 5:23-nál. Kezdésként Tebow Bay-Bay-nek passzolt, aki egy 15 yard-os elkapást csinált, jól nyitva a drive-ot. A következő passz célpontja Moreno volt, egy 9 yard-os elkapást csinált, így 2&1-jött, majd mindjárt 3&1 egy elhajított passz után. Ball érkezett egy futásra, meg is csinálta a 1st down-t, ami így a Broncos első megoldott 3rd down-ja volt. Bele is jött a támadósor, TT Willis-t célozta meg egy szép passzal, ő pedig középről egészen a jobb oldalvonalig jutott, közben pedig 42 yard-ot haladt előre, csak a 12-n tudták elkapni. 1&10-nél nem sikerült előrejutni, sőt 6 yard-ot vesztett a Broncos, Taylor sack-jével. 2&16-nál is nagy volt a nyomás, Tebow-nak menekülnie kellett, de ezúttal sikeresen tette, egy védőt elküldött egy testcsellel, így 13 yard-os futása után 3&3 jöhetett. Ismét jött a blitz, Tebow jobbra kiforgott a zsebből, majd az endzone jobb oldalán, majdnem az oldalvonalnál, Demaryius Thomas-nak passzolt. A másodéves elkapó vetődve kapta el a labdát és kifelé perdülve mutatta a bírónak, hogy megcsinálta az elkapást, és a csíkos felsős jelezte is, hogy érvényes a touchdown. A Dolphins húzta egy kicsit az időt az extra point előtt, hátha a replay assisstant visszanézeti az elkapást és el is érték, hogy összejöjjenek a bírók egy kis videózásra. Eddig tartott csak azonban a szerencséjük, mivel a „zebrák”, jogosan, helyben hagyták az eredeti ítéletet, így Prater első sikeres rúgása ezen a napon 8 pontosra csökkentette a Miami előnyét -> 7-15.

2:44 maradt az órán, jönnie kellett egy onside kick-nek, mivel ha sikerül visszaszerezni a labdát, még elég lehet az idő egy TD-ra és egy két pontos kísérletre. A hazaiak kikérték előtte a második idejüket, érezve a feszültséget a pályán. Prater rúgása nem lett tökéletes, egy Dolphins játékos el tudta kapni a levegőben, de az odaérő Broncos ST játékosoknak sikerült kiütniük a kezéből a játékszert és Virgil Green rá tudott vetődni. A drive egy 7 yard-os Bay-Bay elkapással indult 2:41-nél, majd Moreno futott 2 yard-ot és ekkor következett a 2-minute warning. Tebow futva hozta a pihenő után a 1st down-t egy 4 yard-os menettel. A Dolphins 43-as vonaláról jött a következő 1st down, majd a 2nd down is, mivel a nyomás miatt el kellett dobni a labdát. Royal elkapása 8 yard-ot ért, így Decker 5 yard-os elkapása újabb 1st down-t ért, ráadásul mivel ki tudott lépni a pályáról, így az óra is megállt. Willis nem tudta elkapni a következő passzot, kicsit túl erős lett neki, ám ekkor jött Fells egy gyönyörű vetődő elkapással, 28 yard-ot ért a catch, a 3-ig jutott vele a Broncos. Visszanézték ezt is, hátha kijött a labda a kezéből a földet érésnél, de ezt az ítéletet is helyben hagyták, így 1&goal jött a 3-ról 0:33-nál. Bay-Bay-el akarta először megoldani a TD-t Tebow, kicsi szabálytalanság is volt talán, a lényeg, hogy nem sikerült az összjáték. Nem úgy a következő, egy brilliánsan hívott TE screen, Daniel Fells-el a főszerepben. Tebow szépen átlöbbölte a védők feje felett a labdát, óriási helyet adva Fells-nek, hogy beérhessen az endzone-ba és ő egy vetődéssel meg is szerezte a TD-t. Jöhetett a 2 pontos kísérlet egy Dolphins időkérés után. Tim Tebow nagyon jól vette észre, hogy a védőfal mögött nem volt védő, 6-an jöttek az ő 6 blokkolója ellen, ő pedig kihasználta ezt és a fal jobb oldala mellett beszaladt az endzone-ba, megcsinálva a csodával felérő egyenlítést -> 15-15.





















A hazai csapat a maradék 17 másodpercben már csak egy térdelést csinált, inkább a hosszabbításra hagyták a döntést. Négy negyed után az eredmény tehát: 15-15.

Orton „fej”-t mondott a feldobásnál és „írás” lett, így a Dolphins kezdhette a hirtelen halál rendszerben működő overtime-ot. Az első Moore passzot az UDFA CB Chris Harris ütötte le, a másodikat Marshall elkapta, de csak 9 yard lett belőle, így 3&1 jött, aminél a védelem szépen megállította Thomas futását. Aztán Cosby a 44-ig hordta vissza a punt-ot, jó indulási helyet adva Tebow-éknak. Ball 5 yard-os futásával nyitott a Broncos, amit Moreno 0 yard-osa követett, majd azt egy sack, ami megakadályozta a Broncos-t a FG-ban és jönnie kellett Colquitt-nek, aki a 15-ig „puntolta” vissza a Miami-t. Újra Harris csinált egy szép play-t védekezésben, megakadályozva egy hosszú elkapást, de a következő play-el meglett a 1st down Moore-éknak, mivel Marshall csinált egy 16 yard-os elkapást. Thomas két futása jött, 8 és 4 yard-os run-ok, így meglett egy újabb 1st, ezúttal már a Dolphins 43-as vonaláról. Moore újra passzolni akart, de nem tudott elég gyorsan szabadulni a labdától, DJ oda tudott érni hozzá és nem csak, hogy sack-et csinált rajta, hanem ki is ütötte a QB kezéből a labdát, ráadásul még rá is tudott vetődni a Dolphins 36-os vonalán.

Prater FG távolságán belül kezdhettek támadni Tebow-ék, Ball 1 yard-os futása nyitotta a drive-ot, majd egy ugyanilyen play-el folytatta a denveri támadósor, láthatóan csak lopni akarva a távolságon Prater-nek. Harmadikra is Ball futott, de nem jutott sehová, így végül egy 52 yard-os FG-ra kellett jönnie Matt Prater-nek. Természetesen időt kért a Miami, hátha ezzel meg tudják zavarni az ezen a meccsen már kétszer hibázó rúgót, de hiába volt minden, mivel a denveri kicker magabiztosan értékesítette a field goal-t (70-ről is bement volna) és ezzel a Broncos franchise megszerezte a 400-dik győzelmét és az elsőt a Dolphins vendégeként 7 vereség után. A végeredmény tehát: 18-15.

Videóösszefoglaló Tim Tebow-ról:



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Tebow: 13/27 sikeres/összes passz, 161 passzolt yard, 2 passzolt TD, 8 próbálkozás, 65 futott yard
McGahee: 18 próbálkozás, 76 futott yard, 1 elvesztett fumble
Moreno: 7 próbálkozás, 28 futott yard, 2 elkapás, 10 elkapott yard
Fells: 2 elkapás, 31 elkapott yard, 1 elkapott TD
D. Thomas: 3 elkapás, 27 elkapott yard, 1 elkapott TD
Decker: 2 elkapás, 21 elkapott yard
Willis: 1 elkapás, 42 elkapott yard
Cosby: 4 punt return, 11 visszahordott yard AVG
Prater: 1/3 FG, 1/1 XP (49 és 43 yard sikertelen, 52 yard sikeres)
Colquitt: 9 punt, 41.4 yard AVG
Dawkins: 4+1 tackle, 2 sack
Williams: 3+2 tackle, 1 sack, 1 kikényszerített fumble, 1 megszerzett fumble
Wilhite: 10+1 tackle
Mays: 5+1 tackle
Miller: 3+2 tackle, 1 sack

A meccs közben, kb. félidőben, érkezett egy hozzászólás a Broncos Bowl.hu-s fórumára, miszerint „Erre a Tebowra vártatok...megkaptátok...”. Nos, a kedves hozzászóló azt hitte, hogy sikerül a szívekbe találnia, de ez nem így történt, vagyis valamennyire igen, csak nem úgy, ahogy ő akarta. Pont ezt a Tebow-t vártuk és az úgynevezett Tebow-time-ot, amiből most egy nagyon szép bemutatót láttunk. Ő ebben jó, soha nem adja fel, utolsó lehelletéig küzd és hajszolja a társakat a győzelem felé. Igen, volt 55 perc, amit ő se tesz majd ki a dicsőségfalára, de az utolsó 5 perccel kitörölte a fejünkből azt az 55-öt. Meglett a győzelem, a Broncos mérlege 2-4-re javult, ez a lényeg, minden más csak másodlagos.



















TT mellett mindenképpen ki kell emelni a támadó oldalon McGahee-t, aki a sérüléséig húzta a csapatot, valamint Fells-t és Bay-Bay-t. Sajnos McGahee-re a következő meccsen valószínűleg nem számíthatunk, mivel az egyik kézközépcsontja eltört és műteni kellett, de talán 1 meccsnél többet nem kell kihagynia. Voltak azért gondok is, a sok WR drop mellett a támadó fal se állt a helyzet magaslatán, különösen az újonc Franklin, akire a balkezes Tebow miatt az eddig megszokottnál nagyobb teher hárult és nem nagyon tudott felnőni a feladathoz. Amennyiben TT huzamosabb ideig lesz kezdő, akkor várhatóan Clady fog átkerülni a jobb oldalra, de egyelőre erre a váltásra még nem érett meg az idő.

A védelem nagyon szépen odatette magát ezen a meccsen, jól állták a sarat, esélyt adtak a döcögősen játszó támadósornak a győzelemre és ennél többet nem kívánhat senki. Dawkins újra a régi formáját idézi, pedig több apró sérüléssel küzd, Champ is visszatért már teljesen a sérüléséből és ugyanez elmondható DJ-ről is. Carter elég jól vizsgázott a S pozícióban és az UDFA Harris is mutatott szép dolgokat, Wilhite azonban kezd alulról kilógni a secondary-ből, össze kell kapnia magát. Sajnos a védelem oldalán is lett egy sérült, Doom szedett össze egy bokaficamot, péntekig nem edzett, a játéka erősen kérdéses.

Az AFC West divízió állása a 7. játékhét után (W-L):

1. San Diego Chargers 4-2
2. Oakland Raiders 4-3
3. Kansas City Chiefs 3-3
4. Denver Broncos 2-4

A divízión belüli rangadón a Kansas City idegenben osztotta ki 28-0-ra az Oakland-et, míg a San Diego a NY Jets ellen 27-21 arányban maradt alul, így a 3-4. helyezett csapatok most közelebb tudtak zárkózni az első kettőhöz. A soron következő fordulóban a Chiefs és a Chargers egymással fog meccselni az Arrowhead Stadium-ben, a Raiders pedig a bye week-jét tölti.

A Denver Broncos (2-4) a nyolcadik héten a Detroit Lions (5-2) csapatát fogadja majd a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban. Nem mondható, hogy mi lennénk az esélyesek jelen pillanatban, de a Champ - Calvin Johnson párharc miatt mindenképpen érdekesnek ígérkezik a meccse, ahogy a Tebow – Stafford duó miatt is. Ahogy mindig, most is a lényeg:

Nyerni kell, nincs mese…

Az utóbbi hetekben a Colorado Buffaloes futballcsapata elkezdte lejátszani a konferencia-mérkőzéseket az egyetemi bajnokságban, ám ahogy az sajnos várható volt, a Pac-12 csapatainak többsége ellen képtelenek vagyunk labdába rúgni, és nyolc játékhét után továbbra is csak egyetlen - non-conference - győzelemmel árválkodnak a több sebből vérző Bölények, immár minden reménytől megfosztva.



















Az ötödik héten, október első napján 1-3-as mérleggel a tarsolyunkban fogadtuk a Washington State együttesét, akik ellen az első hivatalos konferencián belüli mérkőzést játszottuk a Pac-12-ben. Mi több, rögtön egy olyan ellenféllel találkoztunk Boulder-ben, akikkel szemben lehettek előzetes győzelmi esélyeink - amit nem sok újdonsült rivális ellen mondhatunk el magunkról. A pályán is tanúbizonyságot tettünk róla, hogy lehet keresnivalónk, és az első félidőben két távoli mezőnygólnak, valamint Paul Richardson soron következő elkapott TD-jének köszönhetően 13-10-es előnyre tettünk szert. A folytatás után nem sokkal Hansen egy újabb tökéletes passzt intézett az end zone-ba, öt perc elteltével a végzős elkapó Toney Clemons-t találta meg, aki ezzel zsinórban a harmadik meccsen jegyzett TD-t. Rövidesen a WSU is beért a mieink felségterületére, azonban a három pontos előnyt sokáig őrizgettük. Már csupán öt perc volt hátra a mérkőzésből, amikor egy hosszú drive-ot TD-vel fejeztük be, méghozzá a fantasztikus meccset záró Rodney Stewart vetődött be egy yard-ról önmaga szezonbeli első TD-jéért, miközben 26 carry-ből egészen 132 yardot szállított a konyhára, és további 34-et elkapásból tett hozzá. A végjátéknak tehát 27-17-es vezetéssel mehettünk neki, és a siker szagát megérezve tombolt a Folsom Field, ám a WSU támadásba lendült, és egy két és fél perces akcióból 7 pontot tudtak faragni. Újra hozzánk került a labda, azonban a fél pálya közelében puntra kényszerültünk, így két perccel a befejezés előtt újra támadhatott az ellenfél. A Cougars mindent egy lapra tett fel, és az ötödik play-ből egy 63 yardos passzjátékot hajtottak végre, amivel megfordították a mérkőzést. Mindössze 40 másodpercünk maradt a következő kickoff után, azonban a legelső sikeres passzal Richardson hiába robogott előre a vendégek 38-as vonaláig, ott a szerelésnél elvesztette a labdát, innentől pedig lehozták a meccset, és 31-27-re vesztettünk. Tyler Hansen 15/23-as hatékonysággal 175 yardot dobott, a két említett TD-passza mellett pedig három makulátlan meccs után először jegyzett interceptiont. 'Speedy' és az elkapók zseniális teljesítményéről már esett szó, míg a freshman kicker Will Oliver ismét kitett magáért, két 48 yardos mezőnygólt sikeresen oldott meg, egy esetben pedig a 29 yardos kísérletét blokkolták. A vereségnél is fájóbb volt az elkapó Paul Richardson elvesztése, aki lábsérülés miatt innentől három hetes kihagyásra számíthatott.




















Egy héttel később Andrew Luck félelmetes csapata, az akkori országos hetedik kiemelt Stanford ellen nem sok - de annál kevesebb - esélyünk lehetett házon kívül. Nem is történt meglepetés, főleg hogy Luck idénycsúcsot jelentő 370 passzolt yard-dal tisztelte meg a coloradói legénységet. Az első támadásból akár még a vezetést is megszerezhettük volna, de a közeli blokkolt FG-t TD-re hordták vissza, így máris a Cardinal került lépéselőnybe. Az egyetlen pontunkat a második negyedben 0-13-as állásnál szereztük, amikor Hansen 5 yardos átadásából az elsőéves futó Tony Jones érte el egyetemi karrierje első touchdown-ját. Később a Stanford fokozatosan, de annál kiegyensúlyozottabban további öt alkalommal ért be a pontszerző területre, amire a Buffs részéről egyetlen válasz sem érkezett, így a végeredmény 48-7 lett. Ahogyan azt vártuk, ezen a mérkőzésen nem osztottak lapot a mieinknek, nem sok momentumunk volt Luck újabb sziporkázása mellett. Hansen ezúttal átlépte a 200 yardot, egy-egy TD-t és INT-t regisztrált, közben 29 passz kísérletéből 15 volt sikeres. A futójátékunk nagyon nem működött, mindössze 60 yardot haladtunk a földön (ennek a harmada ráadásul a QB meneküléseiből származott), és csupán play-enkénti 2.2 yardos átlagra voltunk képesek.

Ezután egy újabb idegenbeli mérkőzés szerepelt a programban, méghozzá a Washington ellen, akik ellen talán reménykedhettünk valamiben. Ezek a remények viszont gyakorlatilag már akkorra semmisé váltak, ahogy elkezdődött az összecsapás. A Huskies az első negyedben három TD-t pörkölt be, melyre egyetlen válasz érkezett, és a félidőre már 38-10-es előnyt építettek fel maguknak. A meccs második felében a különbség már nem változott, a harmadik és a negyedik negyedben is mindkét csapat egy-egy TD-t hozott, így a végeredmény 52-24-es, újabb megsemmisítő vereség lett. Sajnos, ez a fellépés sem múlt el vezéráldozat nélkül, az első számú futó Rodney Stewart ugyanis térdszalaghúzódást szenvedett, és innentől előreláthatólag 2-4 hetes kihagyást helyeztek kilátásba neki. Távollétében az ifjú Tony Jones-nak jutott több lehetőség, aki azok után, hogy múlt héten pályafutása első TD-jét regisztrálta, ezen a találkozón az első futott beérései is megszülettek, miután két alkalommal is egy-egy rövid játékból nyújtotta át a labdát a vonal felett. Ezzel együtt csak 49 yardig jutott, a futójátékunk ezúttal is haldoklott, legalább a passzok egész jól ültek. Hansen nem dobott pick-et, szállított 155 yardot, míg a freshman QB Hirschman is szóhoz jutott a lefutott találkozó utolsó negyedében, és 52 yardot regisztráltak a neve mellé.

Az eddigi utolsó fellépést múlt szombaton tudtuk le, de ebben sem volt köszönet. Az erőltetett menet folytatódott, a #10 Oregon egy cseppet sem volt kegyes a hazatérő mieinkhez, és - még ha torz is a kép - a Kacsák valósággal széttépték a Bölényeket. A mérkőzés már az első negyedben komolytalan jelleget öltött, 15 perc alatt ugyanis négy TD-ből 29 pontot szedtünk be. A harmadik játékrészben 0-45 is volt az állás, amikor végre sikerült a minimális szépítés, egy punt return alkalmával megfékeztük a visszahordót az end zone szélén, és a sophomore FS Terrel Smith belökte őt egy safety-re, ezzel beállítottuk a 2-45-ös végeredményt. Nem lehettünk büszkék erre a mérkőzésre sem, az offense egyetlen pontot sem volt képes összekaparni, 231 total yard-ot értünk el, ami alapjában véve nem rossz, azonban ennek a túlnyomó többségét a saját térfelünkön szállítottuk. Darragh O'Neill, újonc punter-nek, nehéz napja volt, összesen 12-szer (!) kellett felszabadítania, ennek ellenére becsülendő, 43.2 yard-os távolságba szálltak a labdái átlagban - csoda, ha nem sérült le a megterhelés után, elnézve a szerencsénket. Ismét mindkét QB színre lépett, egyikük sem lépte át a fejenkénti 100 yardot, ráadásul Hansen dobott egy pick six-et, míg az egész támadóegység legjobb embere Jones volt a maga 71 futott yard-jával, de az end zone közelébe esélye sem lehetett most odaférkőzni.






















A Pac-12 konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

Északi csoport:
1. Stanford Cardinal 5-0 (7-0)
2. Oregon Ducks 4-0 (6-1)
3. Washington Huskies 3-1 (5-2)
4. Oregon State Beavers 2-2 (2-5)
5. California Golden Bears 1-3 (4-3)
6. Washington State Cougars 1-3 (3-4)

Déli csoport:
1. Arizona State Sun Devils 3-1 (5-2)
2. USC Trojans 3-1 (6-1)
3. UCLA Bruins 2-2 (3-4)
4. Arizona Wildcats 1-4 (2-5)
5. Utah Utes 0-4 (3-4)
6. Colorado Buffaloes 0-4 (1-7)

Tudtuk előre, hogy nem rólunk fog szólni a konferencia-váltást követő első esztendő, de talán ekkora kilátástalanságot, még a legpesszimistább szakértők sem jósoltak volna a Buffs-nak. Nyolc hét alatt minden elveszett, azon négy első osztályú csapat egyike vagyunk az országban, amelyik már most biztosan lemondhat a Bowl-szereplésről. A Washington State elleni vereség különösen fájó volt, nagyon közel voltunk a sikerhez, és a hajrában 10 pontos előnyről veszítettünk - könnyen lehet, hogy nem is lesz már több ekkora lehetőségünk idén nyerni. Rengeteg kulcsember sérülése nehezíti az egyesület szereplését, több mint húsz éve nem látott mennyiségű freshman játszik hétről hétre, s az ország egyik legerősebb programja már csak a hab a tortán.

Maradt még öt mérkőzés, de semmi jóban nem érdemes már reménykedni. Az eddigi tendencia alapján arra is kevés az esély, hogy egyáltalán a 0-9-es csoporton belüli mérleget elkerüljük, mert még a verhetőnek tűnő Utah és UCLA is klasszisokkal jobb formában van, ráadásul mindkettővel idegenben találkozunk.

A Buffaloes hátralévő menetrendje:

Október 30., vasárnap, 00:30 Arizona State Sun Devils - Colorado Buffaloes*
November 5., szombat, 03:00 Colorado Buffaloes - USC Trojans*
November 12., szombat, TBD Colorado Buffaloes - Arizona Wildcats*
November 19., szombat, TBD UCLA Bruins - Colorado Buffaloes*
November 25., péntek, 21:30 Utah Utes - Colorado Buffaloes*

Nemrégiben a Denver Sports Blog a Goldenblog versenyen megmérettette magát Magyarország többi hasonló témájú blogjával, s bár nem szerepelt rajta le (a százas mezőny 28. helyét kaparintottuk meg), azért még vannak rejtett lehetőségek. Ezeket kiaknázandó és napjaik trendjével lépést tartandó, a Blogon minden héten legalább 100× el kell hangoznia a Tebow szónak, melynek statisztikailag igazoltan is a legnagyobb olvasó-, szurkolócsalogató hatása van, ennek ellenére egy árva lélek nem talált az oldalunkra napjaink egyik legnépszerűbb keresőkifejezésével. Ezúton buzdítanám a többi szerkesztő társamat, hogy ők is minél több rejtett Tebow-hypeot helyezzenek el a sorok közé, nem is értem, hogy a Rockies legjobb dobói közé, hogy nem fért be Tim :P.





















Hogy hogyan jön egy ilyen cikk, csak úgy a semmiből? Több oka is van:

Egyrészt úgy érzem, mindenképp változtatni kell azon a szomorú tényen, hogy talán mi vagyunk az egyetlen Denver fan oldal Tebow-hírek nélkül. Nem akarok rendszeres Tebow-rovatot, vagy külön címkét nyitni neki, így is egy kicsit szégyellem magam, hogy az NCAA-s írásokba nincs időm besegíteni, és erre se nagyon jutna, de ez annyival szerencsésebb téma, hogy Tebowról akármekkora hülyeséget hordok össze, elolvassák, míg a szerencsétlen Buffs-t max Drew Litton rajzaival lehet eladni.

Másrészt, noha én nem akarok hittérítő szerepében tündökölni, és nem is hiszem, hogy egy ilyen írás bárkiben Pál-fordulatot váltana ki, viszont az ellentábortól kapott trollokat nehezen nyelem le. /*Próbált már valaki lenyelni egy trollt, sokkal nagyobb mint egy ember, nagyon gyorsan visszaregenerálja magát, szóval feldarabolni lehetetlen, és nem lehet csak tűzzel vagy savval sebezni...*/ Az ellentábor hasonlóan népes, mint a Tebowista hitközösség, TT az NFL egyik leginkább megosztó alakja, míg egyesek Istenítik, sokak szerint soha nem lesz NFL irányító /*hiába, hogy már az :P*/. Vannak akik továbbra is a hibáit látják, és amiatt nem raknák a kezdőbe; vannak akik látatlanba megmondták, hogy max HB lehet belőle; és vannak kárörvendő keselyűk, akik amikor azt hiszik megdöglött a vadló, leszállnának rá lakmározni és károgni "Ez a Tebow kellett, megkaptátok" - aztán ha Tebow hirtelen megrántja magát, sunyin tovarepülnek. A cikk úgyse jut el hozzájuk /*főleg hogy szigorúan csak Tebow fanoknak szól*/, viszont negatív gondolkodásuknak elősegítik, hogy ilyen hülye ötletek jöjjenek ki a fejemből és ezt írjam a szakdoga helyett.

Harmadrészt, az internetre nemrég lecsapó Tebow-hurrikán utóhatásaként születő cirka 1000000 cikk közül volt szerencsém többet is elolvasni, és nagyon értékes gondolatokra, érdekes számokra, és hasznos szakértői/szurkolói véleményekre bukkantam. És az előbbi két indok miatt, úgy döntöttem ezeket most nem szép apránként hozzászólások formájában csepegtetem az olvasó elé, hanem összefoglalva egy kerek egész cikk formájában, amit egy külföldi, aki nem értheti mennyi hülyeséget hordok össze, látványra még akár profiknak is gondolhatja Filip mesteri képgyűjtő munkája miatt.

Mielőtt a tárgyra térnék /*ami könnyen lehet, hogy rövidebb lesz, mint maga a bevezető*/ fontos leszögeznem, hogy nem tartom, és soha nem is tartottam magam szakértőnek, csupán egy nagyon lelkes amatőrnek. Most már hosszú évek óta minden Broncos-meccset láttam élőben, és mellette sok másik NFL-, és NCAA-meccset is, a legtöbb hírt és szakértői elemzést elolvastam, de attól, hogy én hasonlóval álljak elő, még messze vagyok. Ettől függetlenül töretlenül próbálkozom, quantity over quality :). Így olvassátok.

Na lássuk végre a medvét vadlovat:

Rövid történelem:
A Tebow-saga még tavaly áprilisban kezdődött, amikor is Josh McDaniels az 1. körben, összességében a 25. választással Timothy Richard Tebownak szavazott bizalmat. Az 1/25-ös draftcetli árát fedje most jótékony homály. A Florida Gators korábbi csillaga, aki korunk legnagyobb egyetemi játékosa volt, rögtön a szezonnyitón lehetőséget kapott egyetemi sikereinek helyszínén, Jacksonvilleben. Két középső futással próbálkozott, ám mindkétszer nagyon figyelt rá a hazai csapat, így mindössze 2 yard jött össze neki, de elkezdődött a profi pályafutása. Legközelebb a 6. héten láttuk újra pályán, amikor is a Jets ellen a szezonban először bevetésre került a Tebow package. 23 futott yardja mellé megszerezte első touchdownját. 5 yardról futott be a labdával kiegyenlítve ezzel a mérkőzést a 2. negyedben /*goal-to-go efficiency: 1/1.*/. A meccset végül az utolsó pillanatban elbuktuk, de ez már nem rajta múlt. Két héttel később Londonban a '49-ers ellen az európai közönségnek is bemutatkozott egy futott TD-vel. 1 yardról szinte túl könnyű feladat volt neki /*goal2go eff. 2/2.*/ A bye week után jött az egyébként rémálomba illő szezon egyik fénypontja, a Chiefs elleni hazai győzelem. Egy negyed alatt gyakorlatilag eldőlt a meccs, így nem volt kérdés, hogy Tim újra megkapja a lehetőséget. A második negyedben 1 yardról futott be zavarba ejtő könnyedséggel /*goal-2-go eff: 3/3*/, majd a 3. negyedben megpróbálkozhatott első NFL passzával. 3 yardról egy tökéletes játékhívás során a FB Spencer Larsent találta meg egy 6 pontosért /*goal-2-go eff: 4/4*/. Első passza TD passz => Future HOF. Itt kicsit lelassul a történet, de csak hogy energiát gyűjtsön. Három kínkeserves meccs kínkeserves veresége után JMD repült, majd az új stáb csúfos bemutatkozása után a szezonban addig az utolsó meccsét leszámítva jól játszó Kyle Orton kisebb sérülést szedett össze, így eljöhetett Tebow ideje. Ha a rájátszás múlik rajta, Orton valószínűleg vállalja a játékot, így viszont az ideiglenes vezető edző Studesville Timnek szavazott bizalmat, ami alighanem eddigi edzői pályafutása legjobb döntése volt. 2010. December 19-én /*Tebowista vallásban piros-betűs kötelező ünnep*/ Tebownak nem máshol, mint az ősellenség otthonában, a Black Hole-ban kellett bemutatkoznia kezdőként. A Raiders korábban az Invesco Fielden 59-14-re alázott meg minket, idegenben pedig szökőévente szoktunk nyerni. /*2010 a lehető legmesszebb, 2 évre van bármelyik szökőévtől*/ És akkor se a liga legrosszabb védelmével.

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem." (Zsoltárok könyve, 23. fejezet, 4. vers)

A meccset meglepően természetesen jól kezdte kedvencünk. 3&24-re 40 yardról ért el touchdownt. Denveri szempontból a szezon legszebb pillanata /*amúgy is, így meg hogy a raiders ellen, pláne*/. Ezt követően annyira belejött, hogy egy holmi jött-ment 6. kört érő pancser WRnek is, valami Lloydnak is dobott egy TD-t 33 yardról. /*Tipikusan olyan elkapás, amire egészen biztosan az is el tud majd kapni, aki helyette jön, akármi is legyen a posztja. (szerencsétlen gyereket kiutálom, mielőtt idejönne :))*/ A vezetést sajnos nem tudtuk megtartani, a védelmünk gyengélkedését kihasználta a fekete sereg és a második félidőben már ők domináltak. Tebow bemutatkozása ettől függetlenül szenzációs volt kezdő QBként: 8/16, 138 yard, 1TD, 0INT, 78 futott yard, 1 futott TD, 100 fölötti passer rating. Összehasonlításképp: Elway első meccsén 8 passzából csak 1 ért célt 14 yardra és egyszer el is adta a labdát.

December 28. szintén piros-betűs kötelező ünnep vallásunkban. Tebow hazai bemutatkozása kezdőként, és ami fontosabb, az első győzelme. Nem is akármilyen. A Raidersnél védekezésben és általánosságban is gyengébb Texans ellen hosszú idő után először ülhettünk a számítógép elé bizakodva. Ennek ellenére az első félidőben lenulláztak minket: 0-17. Szerencsére előhúztuk a kalapból a szezon alatt érthetetlenül kevés lehetőséget kapó Buckhaltert és a 3. negyed végére 23-10-re zárkóztunk fel. Ekkor jött el Tebow ideje. Ahogy Elway alatt kialakult: The fourth quarter belongs to the Broncos. Tebow megcsinálta azt, amire csak nagyon kevesen képesek, az utolsó negyedben 13 pontos hátrány ledolgozva megfordította a meccset. Előbb egy jól eltervezett, tökéletesen kivitelezett screen passzal Buckhaltert juttatta egy 23 yardos elkapott TD-hez. Majd miután visszakaptuk a labdát végig vezette a driveot a saját 24-ről az endzone-ig, ahova stílusosan ő maga futott be a labdával 6 yardról. /*goal-2-go eff: 5/5.*/ Óriási, Elway-i comeback volt. A szezonzárón a liga legjobb offense és defense /*na meg a legnevetségesebb ST-je :P*/ a Köcsögz jött az Invesco Fieldre. A tét nélküli meccsen Tebow jól kezdett, az első negyedben egy 14 yardos passzal Lloydnak, /*amit tényleg szerencsétlen 6. körösös elkaphatna akár, annyira üresen hagyták*/ 7 pontos előnybe kerültünk. Aztán sajnos 23 válaszolatlan pont egy kicsit megtörte a csapatot, de a negyedik negyedre újra felpörgött Tebow, sőt már a 3. végén is. 6 yardról adott Deckernek egy 6 pontosat /*goal-2-go 6/6*/, majd miután Vaughn 97 yardos kickoff return TDje után újra a lőtávol közelébe jutottunk, egy gyönyörű drive-ot egy 6 yardos futással koronázott meg /*goal-to-go 7/7.*/ És a végén még alkalma nyílt hail mary passzokra a győzelemért. Ezek ugyan nem jöttek össze, és két labdavesztése miatt ezúttal a ratingje se verdeste az egeket, de a szezon végén a szurkolók elsöprő többségét meggyőzte arról, hogy ő a következő franchise QB.

A történetben azonban itt sajnos újabb fordulópont jön. A Liga és a szakszervezet pereskedése miatt megcsonkult az offseason, így nem volt lehetősége Tebownak úgy fejlődni, mint ahogy általában egy elsőből másodévessé váló irányítónak, ráadásul az új edző, John Fox annak ellenére, hogy korábban trade blockra tette Ortont, a szezon előtt még is kijelentette: Kyle Orton gives us the best chance to win. Megkímélem az olvasókat magamat, hogy a Tebow mentes első 4 meccs küzdelmeit felelevenítsem. Végül is 'besztcsensz' annyira gyengén játszott, annyira 'nocsensz' volt, hogy engedni kellett a szurkolók akaratának, a Chargers elleni már elbukott meccs félidejében megtörtént a QB csere. Tebow visszatért, s egy negyednyi szenvedés után magára talált. Egy 12 yardos futott és egy 28 yardos Morenonak passzolt TD-vel visszazárkóztunk a már elvesztett meccsbe, és a végén megint lehetősége nyílt a győzelemért passzolni hailmary-t. Most sem sikerült ugyan, ám ezúttal csak egy nyilvánvaló csalás akadályozta meg, a bírók ugyanis nem voltak hajlandók észrevenni a hatalmas, eltéveszthetetlen, szándékos DPIt Matthew Willis ellen. Ha a győzelemhez nem is, ahhoz elég volt, hogy Fox a bye week alatt, sőt előtt, átgondolja a helyzetet, és kinevezze Tebowt kezdő irányítónak.

A legjobbkor történt mindez, 2 hét volt felkészülni a liga egyik leggyengébb csapata elllen. Ehhez a playcalling minősíthetetlen volt, és hát 55 percen keresztül Tebownak se sok NFL-szintű megmozdulása volt. A végjáték azonban újra az övé lett. Amikor sokan már lemondanának róla, akkor kerül igazán elemébe. 5 perc, 0-15, 0 időkérés. Előbb Demaryius Thomasnak adott 5 yardos TD passzt /*8/8*/, majd az onside kickből fumble-t kaptak a delfinek, amit az újonc Virgil Green szedett össze, így lehetősége nyílt a gametieing drivera is. Élt is vele. A támadást a Daniel Fellsnek adott 3 yardos TD zárta /*9/9*/, a 2 pontost maga oldotta meg, a hosszabbításban pedig a meccs is meg lett. A csapat 400. győzelme, első Miamiban, és a két liga egyesülése óta először fordult elő, hogy >=15 pontos hátrányt <3 perc alatt megfordított valaki.



Ennyi röviden Tebow eddigi denveri pályafutása. Jelenleg a sajtót természetesen a legutóbbi meccs foglalkoztatja leginkább. A gametieing drive lett a drive of the week, Tebowra lehet szavazni a GMC Never Say Never Momenten, és úgy általában felhangosodott a Tebow hype. Azonban nem szabad elmenni első három negyedben mutatott játéka felett se, és az ellentábor ezt nem is mulasztja el. A 4. negyed elején még kárörvendő trollok voltak, azóta azonban kisebb visszavonulót kellett fújniuk, mégis találkozni olyan véleménnyel is, hogy Tebow tavalyhoz képest visszafejlődött. Tavalyról valóban nem rémlik, hogy a teljesen üres elkapót 5-10 yarddal túl dobta volna. Ez tény. Viszont láthatóan szebben száll a labda a levegőben, sokkal jobban mozog a zsebben és gyorsabban hoz döntést. Van még mindig hova fejlődni ebben a 3 mértékben is, de meccsről meccsre jobb. Egy percig se vitatom, hogy a vasárnapi első 3 negyed élete leggyengébb produkciója volt, de visszanézve, akadt közte legalább két csúnya drop, meg még két olyan labda, amit valóban nagyon csúnyán túldobott, de jókor dobta, és jó célpontot választott, és a fejlődés szempontjából ez szerintem fontosabb. + Ha azok sikerülnek, akkor erre az időszakra is azt mondanánk, hogy Isten volt. Számomra a pontatlanság tűnik a legkönnyebben orvosolható hiányosságnak, csak bele kell jönnie. Miután megtalálta a ritmust, a Chargers és a Dolphins ellen is sokat javult-e téren. Lehet hogy csak pár önbizalom növelő egyszerű passz kéne neki a meccs elején, hogy felvegye a ritmust.

Akárhogy is, a vasárnapi meccsen nagyon lehetett érezni a kontrasztot az első három és a 4. negyed között. Már a meccs alatt gondoltam rá, milyen érdekes lenne egy statisztika, ami ezt számszerűen összehasonítja, és látszólag nem csak nekem tűnt fel. Több helyen is hozták a számokat. A 4 meccs, amin Tebow kezdő volt, + a Chargers elleni, ahol 1 félidőt játszott:

Érdekes statisztika, érdekes számokkal. 4,5 fél meccs után a világon semmit nem lehet kivetíteni egy egész pályafutásra, de valami irányvonalat talán kiolvashatunk belőle. A számok értelmezése előtt leszögezném, hogy a Texans nem játszott prevent D-t, és a Miami se. A Raiders ellen pont, hogy az első 3-ban volt jobb. A Chargers ellen valóban könnyebb dolga volt a meccsek végén, de ott is helyzetbe hozta magát, ami idén össze is jöhetett volna, ha nincs az a bizonyos csalás. Szóval nem arról van szó, hogy >100 pont hátrányban megszánták őt, és hagyták passzolni. Az is igaz, hogy ha nem is prevent D-t játszik egy csapat, szoros meccsen a fáradtabb védelem ellen ha elindul a szekér..., na de pont Tebow indította el azt a szekeret, és ha a védelem besz..t tőle, az tán nem az ő érdeme is? Lehet, hogy könnyebb dolga van, ami nem csak rajta múlik, a másik oldalról viszont Tebow meg pont akkor játszik jól, amikor legjobban kell. 4,5 fél meccsből két 4th quarter comeback magáért beszél. De ha figyelmen kívül hagyjuk a fordítás tényét, és csak a számokra hagyatkozunk, akkor is az éles helyzetekben a legjobb. Mindössze 4,5 meccs, ne vonjunk le messze menő következtetéseket, a 47 zárónegyedes fordítás még nagyon messze van, de lássuk be, kezdetnek nem rossz.

Magukat a számokat nem kell sokat magyarázni, azt mutatják, amit a meccsen is érezni lehetett, Tebow sokkal jobb a 4. negyedben, akkor amikor igazán számít. Egy negyed alatt annyi passzolt yard, mint az első háromban, több TD, és egyszer se adta el a labdát! A Passer ratingje is magasabb. Kevesebb yardot futott ugyan, de ha egy negyedre vetítjük, akkor ebben is a záró negyedben a legjobb, a futott TD-kről nem is beszélve. Hozzá tartozik, hogy a statisztikát kicsit ferdíti, az idei Chargers elleni meccs, ahol az első félidőben, csak 1 futásra jött be (2 yard), a 3. negyedben pedig konkrétan semmit nem csinált, 0 passzolt yard. Ezt a kis ferdítést a továbbiakra se felejtsük el.

Ami még fel kell, hogy hívja a figyelmet, hogy Tebownak több passzkísérlete volt a 4. negyedekben, mint előtte az egész meccseken. És ezek mellett sokkal jobb. Mi lehet ennek az oka?

Tebownak bele kell jönni a meccsbe, föl kell vennie a ritmust? - Nem lenne ezzel egyedül. Az szokott lenni a megoldás, hogy az elején kell pár önbizalom növelő könnyű passz.

Gyakrabban passzol -> jobb? - Passzoljon gyakrabban. Nem kell a 4. negyedig várni vele.

Más a szisztéma? - Bevallom nincs előttem az összes meccs, de úgy rémlik rendre a záró negyed volt az, ahol shotgunból és gyakrabban kimozgott a zsebből. Ez Tebow játéka, ő nem pocket QB. Talán nem csak akkor kéne ezt elővenni, amikor úgy néz ki minden mindegy.

Lehet, hogy Tebow csak a kiélezett helyzetekben harap igazán, de ha a 4. negyedes formáját általánosítani tudnánk, akkor az NFL legjobb irányítói között lenne. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy hagyjuk őt játszani, a meccs elején könnyű passzok, hogy felvegye a ritmust, és az egész meccsen több passzlehetőség, és shotgun snappek. De ki lehetne próbálni, vagy kipróbálni valami mást, ami nem az, amit a Miami ellen csináltunk, mert annál néhányan Maddenben is jobb playeket hívnak... A Panthers megadta a bizalmat Cam Newtonnak, passzolhat, futkározhat kedvére, és dönti a rookie rekordokat, Vick is a sittről szabadulva jóval szabadabban játszhat (:D), aminek tavaly meg is volt az eredménye, míg nálunk Tebow ugyan visszakerült a medencébe, de valahogy az az érzésem, még mindig rajta van az úszógumi, és fogják a kezét...

A másik fontos dolog az lenne, hogy nagyobb védelmet biztosítsunk neki. Egyre jobban mozog ugyan a zsebben, de a 4-5 men rush ellen tehetetlen a fal. A Miami 7 sacket jegyzett ellenünk, előtte az egész évben összesen 6-ot. Mi lesz akkor a Lions ellen? Orlando Franklin egy jó ROT, jól blokkol futáshoz, de most hirtelen Tebow vakoldalát kéne védenie, amihez nem elég jó. Ahhoz, hogy a fal összeszokjon idő kell, nem csak pass protectiont kell nyújtani, hanem futáshoz is blokkolni, így leghamarabb az offseasonben cserélhet helyet Clady és Franklin, addig viszont valahogy meg kéne védeni Tebow-t. Egy TEnek vagy egy RBnek be kell segíteni, még ha így eggyel kevesebb megjátszható célpont is lenne.

Tebow most van egy szinten. Ahhoz, hogy jövőre is ő lehessen a kezdő QB, mindenképp fejlődnie kell. Elsősorban pontosságban. Gaffney és Lloyd távozása jelentősen meggyengítette a tavaly még legerősebb csapategységet, de azért még mindig vannak olyan elkapóink, akik ha közelükbe megy a labda, elkapják azt. Szóval nem kell feltétlen halálpontosnak lennie, de azért a vasárnapi első 3 negyed az sokszor nem fog beleférni. Nem lehet mindig shotgunból passzolni, úgyhogy a center alóli teljesítményének is javulnia kell. Jobban kell éreznie a zsebet, jobb lábmunka kell, ezen a téren jó úton halad szvsz, fejlődnie kell döntéshozatalban is, gyorsabban is jobb döntések kellenek, itt szintén jó úton halad szvsz. A dobómozdulat annyira nem is lényeges, előbb dobja jó helyre, mindenesetre a labda már szebben száll a levegőben, mint amikor draftoltuk. Mostantól csak rajta múlik, hogy meggyőzi-e az FO-t és Foxot. Nem tűnik egy könnyű feladatnak, de láthattuk, Tim szereti a kihívásokat.

Remélem vagytok néhányan, akik nem adták fel, és azért a végére is eljutottatok a cikknek és esetleg néhány szerkesztőtársamnak is meghoztam a kedvét, hogy valamikor legyen Második hivatalos Tebowista Tebowtisztelet is a DSB-n. Azt pedig még jobban, hogy John Fox is csatlakozik növekvő egyházunkhoz és még sok éven át szurkolhatunk együtt Tebownak és Denvernek. Hajrá Broncos!