Az előző hetek sikertelen eredményeit követően az utóbbi három mérkőzés mindegyikét megnyerte a Colorado Avalanche, így a 8 meccses hazai sorozatot szép diadalokkal fejeztük be.
Múlt hét szerdán alaposan kijött a lépés és a New Jersey Devilst 6-1re kiütöttük egy olyan estén, amikor minden sikerült.
Megpróbáltunk szakítani a középszerű szerepléssel és a NJD elleni meccs előtt keverést hajtottunk végre a sorokban, így Duchene-Stastny-Jones, Landeskog-O'Reilly-Hejduk, Winnik-McClement-Kobasew, Porter-Galiardi-Yip támadó sorokkal álltunk ki. Közben kimaradt az összeállításból McLeod és Hunwick, Johnson közelgő felépülése miatt pedig Lindstromot leküldtük az AHLbe, de a svéd szélső a Monsters helyett inkább hazament Európába, eddig tartott az NHLes kalandja. A kapuban Varlamov foglalt helyet.
Lendületesen kezdtünk el játszani, hamar látszódott, hogy a két fiatal és a Hejduk kapitány sorának jól megy, a 8. percben meg is szerezték a vezetést, O'Reilly bejátszását Milan Hejduk lőtte be a hosszú oldalról. Újabb hét perc múlva a szemfüles T.J. Galiardi letámadásból szerzett góljával növeltük az előnyt, majd egy-két képkockával később négy a négy ellen Jan Hejda bombájával harmadszor is betaláltunk. Ha nem Brodeur állt volna az ellenfél kapujában, akkor szerintem biztos lett volna a csere, a legendás öreget azonban nem szégyenítették meg a lehozatallal. A biztos előny birtokában kicsit visszavettünk és a középső harmad felénél Kovalchuk szépített, de a záró harmadban újra sebesen száguldott a lavina. A 43. percben újra a 2. sor csapott le Brodeurre, a gyors ellentámadást Ryan O'Reilly ezúttal maga fejezte be. Kevesebb mint 10 perc volt még hátra és emberhátrányból is eredményesek voltunk, Quincey passzából Jay McClement lőtt SHGt. Lejátszottuk az ellenfelet a pályáról, de a meccsnek még nem volt vége, a befejező percekben az újonc Stefan Elliott egy megnyert buli után bombázott a kék vonalról a hálóba, kialakítva a kiütéses végeredményt.
Meccsek óta vegetáltunk, ezen az estén viszont kijöttek a csapatban eddig bentragadó találatok és a sorok átalakítása felpörgette a támadókat. O'Reilly három ponttal volt a legeredményesebb, de QUincey is hozzátett két assszisztot, illetve a védelemben még a Wilson-Hejda páros játszott nagyszerű formában, Elliott a harmadik meccsen a harmadik pontját jegyezte. Varlamovtól 18 védés is elég volt most, a Devils nem sok veszélyt jelentett a kapujára, legfeljebb a sajátjukra.
Két nap múlva a St. Louis Blues ellen 3-2re büntetőkkel nyertünk meg egy nagyon élvezetes mérkőzést, ezzel az októberi W sorozat óta először voltunk képesek újra egymás után kétszer győzni.A nyertes összeállításon semmi változtatás nem történt, max annyi, hogy a baljós kék mezben játszottunk. A Blues korábbi ásza Johnson a kisebb sérülése miatt továbbra sem vállalta a játékot, viszont Shatty és Stewart először játszottak ellenfélként a Pepsi Centerben.
Gyorsan bemelegedtek a csapatok és az első percektől kezdve nagy iramban ment a játék, majd Shattenkirk köszöntötte volt csapatát és szűk tíz perc elteltével Arnott lövésébe tette bele az ütőjét emberelőnyben. A Blues vezetése kereken 5 percig tartott, a válasz természetesen a szárnyaló 2. sortól érkezett, O'Reilly átadásából Milan Hejduk volt a kapu közeléből eredményes. Az izgalmas első harmad döntetlen eredménnyel ért véget. A második felvonásban is a Blues volt aktívabb egy hajszállal, bátor támadásokat vezettek, kénytelenek voltunk átadni a területet és Stewart asszisztból Berglund visszavette nekik a vezetést. Kicsit elvesztettük a fonalat ebben az időszakban és a vendégek akarata érvényesült, de szerencsére újabb gólokat nem kaptunk. Egy góllal voltunk lemaradva a befejező játékrész előtt, amikor ismét felpörgettük magunkat és megindítottuk az akciókat az egyenlítésért. Tíz perc volt hátra a meccsből és a támadó harmadban kapott koronggal Ryan O'Reilly indult előre, remek találatával pedig kiegyenlítette a meccset. A végén többet veszélyeztettünk és akár meg is nyerhettük volna a meccset, de több találat már nem született. A hosszabbítás is 2-2vel ért véget, büntetőket kellett lőni, a három-három lövőből egyetlen ember volt eredményes, Ryan O'Reilly hibátlan kísérlete jelentette a 2 pontot az Avsnek.
A meccs hőse természetesen O'Reilly volt, a rendes játékidőben gólt és gólpasszt szerzett, a szétlövésben győztes találatot ütött. Ismét a csapat motorja volt, az általa centerezett második sor volt leginkább elemében. Hejda újabb meccset zárt ponttal és +2vel, míg Wilson 13. asszisztjával a legeredményesebb védőnk. Rengeteg lövés záporozott a meccsen, Varlamov a 37 kapott lövésből 35öt védett, a két gólról nem igazán tehetett, két nap alatt kétszer szerzett győzelmet vele a csapat.
Legközelebb vasárnap játszottunk és sikerült a visszavágás az előző két zakó után, ugyanis remek játékkal 4-2re legyőztük a szárnyaló Detroit Red Wingst.
Visszatért Johnson a sérülésből, azonban a védelemből nem hagytunk ki miatta senkit, 7 hátvéddel és 11 csatárral játszottunk. Kobasew maradt ki a gameday rosterből, csatlakozott a rutinos tartalék Hunwick és McLeod mellé. Természetesen a ketrec előtt hagytuk a magára találó Varlamovot érvényesülni, míg a Detroitban a csere kapus Conklin védett.
Ezt a találkozót a megszokottnál lassabban kezdtük és az első harmadban inkább a Red Wings veszélyeztetett, de Varlamov sokáig biztosan védte a kaput. Nem sokkal a szünet előtt viszont PPből az örök mumus Franzen juttatta előnyhöz a vetélytársat. A második harmadban mindössze 26 másodpercet kellett várni az egyenlítésre, a 2. sor ment ki az opening faceoffhoz, majd a vendég kapu közelében Landeskog szerzett korongot, Ryan O'Reilly pedig értékesíettte a helyzetet. Rövidesen emberelőnybe kerültünk és a PPt is sikerült kihasználni, Duchene nagyszerűen tartotta bent a korongot a harmadban, levitte a sarokba és a kapu elé intézett bejátszását a hosszú oldalról érkező Paul Stastny vágta be. Átvettük a vezetést és a középső harmadban nem túlzás állítani, hogy lejátszottuk az erősebb ellenfelet a pályáról, kis szerencsével könnyen újabb gólokat szerezhettünk volna, hogy biztosabb előnyünk legyen, de nem sikerült. Így aztán a harmadik harmad elején Zetterberg lövését Cleary piszkálta be a denveri kapuba, kiegyenlítve a meccs állását. Kezdett élesedni a küzdelem és egyre nehezebb dolgunk volt, de az utolsó tíz perc előtt létszámhátrányban lefordultunk és Landeskog beadásából T.J. Galiardi talált be. Átvettük a vezetést a végjáték előtt, majd a Red Wings hiába nyomott, kitartottunk a végsőkig és az utolsó percben Ryan O'Reilly üres kapus gólja biztosította be a sikert.
O'Reilly ismét zseniális formában játszott, két gólt szerzett, három meccs alatt 7 pontot ért el, ezzel a játékhét három legjobbja közé választották az NHLben. Johnson visszatért és Hejdaval ketten megint hibázgattak hátul, most O'Brien emelkedett ki a hátvédek közül, +3al végzett 19 perc alatt. Galiardi harmadszor, Stastny nyolcadszor talált be az évben, utóbbi a harmadik harmadban derék sérülés miatt elhagyta a pályát. Varlamov korábban nem parádézott a Detroit ellen, most viszont 27/29es hatékonysággal tartóztatta fel Zetterbergéket és már a 9. sikerét aratta a szezonban.
Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):
1. Minnesota Wild 17-7-3, 37 pont
2. Vancouver Canucks 15-10-1, 31 pont
3. Edmonton Oilers 13-11-3, 29 pont
4. Colorado Avalanche 13-13-1, 27 pont
5. Calgary Flames 11-13-2, 24 pont
A közeljövő programja:
December 7., szerda, 04:00 Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
December 9., péntek, 03:00 Calgary Flames - Colorado Avalanche
December 10., szombat, 03:30 Edmonton Oilers - Colorado Avalanche
A hazai sorozat után most idegenbeli túra jön, mind a három kanadai divízió riválishoz ellátogatunk a héten, jó lenne további pontokat szerezni, hogy versenyben maradhassunk a legnagyobb ellenfelekkel.
Az 1961-ben alapított lila-arany-fehér egyesület legnagyobb sikereit nem mostanában érte el. Először is 1969-ben a régi rendszerben megnyerték az NFL-t, de a Super Bowl IV alkalmával 23-7-re kikaptak az AFL-győztes Kansas City Chiefs-től. A két liga egyesülését követően sem voltak soha bajnokok, pedig a '70-es években négy esztendőn belül három Super Bowl-t játszottak, azonban hihetetlen balszerencséjükre, valamennyit elvesztették. '73-ban a 12-2-es szezon végén a Miami Dolphins állta útjukat a houstoni fináléban 24-7 arányban; egy évvel később újra odakerültek a nagy siker kapujába, de a Pittsburgh Steelers verte őket 16-6-ra; majd az 1976-os évad végén az Oakland Raiders ünnepelhette a Vikes feletti 32-14-es sikert a Rose Bowl-ban. Azóta eltelt 35 szezon (számukra már a 36. is), amelyben nem tudtak odakerülni a Super Bowl-ra, pedig a '76-os jelenést követően 18 alkalommal jutottak be a playoffba, ebből tízszer divízió-győztesként. Például 1996 és 2000 között minden évben ott voltak a rájátszásban, részint köszönhetően az egykori irányító csillag, Daunte Cullpepper akkori virágázásának - azóta nagyon eltűnt a süllyesztőben, és bár voltak látványos pillanatai, igazán nagy sikert vele sem tudtak elérni, mint ahogy a hatalmas tehetség Randy Moss sem húzta túl sokáig, és a Pats-ben aratta le a babérokat. A következő meghatározó személy a 2007-es draft 1/7-es pick-jeként kiválasztott RB Adrian Peterson, aki azóta is évről évre a liga egyik - szerintem egyenesen A - legjobb futója, valamennyi szezonjában elérte az 1000 yardot és a 10+ TD-t, 2008-ban például 1760 yardot repesztett a 16 meccsén. Nagy szerencsénkre tőle most nem kell tartanunk, a 'Purple Jesus' bokasérülés miatt harcképtelen, így vasárnap csak Isten egyik fia lesz ott a Metrodome gyepén Tebow személyében. Visszatérve a Vikes-hoz, egyelőre Peterson-nal is váratnak magukra a remélt sikerek, hiába hozták anno Favre-ot is, utolsó PO-szerepléseik alkalmával 2008-ban a Wild Card körben búcsúztak, 2009-ben a konferencia-döntőben csak a későbbi győztes New Orleans Saints állította meg őket egy hosszabbításos meccsen. Két éve nagyon közel voltak ahhoz, hogy újra SB-ba jussanak, azonban 2010-re már jelentős visszaesés ment végbe, tavaly 6-10-zel utolsók lettek az NFC North-ban, és idén is azok lesznek.
Komoly változtatásra szántuk el magunkat a catcherek közt, Chris Iannettat elcseréltük a Los Angeles Angels fiatal dobójáért, Tyler Chatwoodért. Iannetta 2007től volt a Rockies játékosa, remekül védekező elkapó, de az ütő formájával folyamatos gondok voltak, most pedig elváltak egymástól az útjaink. Helyette máris leigazoltuk a szabadügynök Ramon Hernandezt, aki legutóbb a Cincinnati Reds játékosa volt. A 35 esztendős elkapó 2 évre 6.5 milliós fizetésért választotta a denveri egyesületet, leginkább azért hoztuk, hogy rutinjával segítse a nagy tehetség Rosario fejlődését és lényegesen kiegyensúlyozottabb is Iannettanál. Az MLBben 1999 óta játszó catcher tavaly .282es átlaggal 12 HRt és 36 RBIt szórt.
Ezen kívül még két teljesen új szabadügynök-igazolást is végrehajtottunk, aláírattuk a rutinos amerikai csatár Ryan Boyle-t, aki eddigi 112 pályára lépése alatt 409 pontot szorgoskodott össze az NLL-ben, és tavaly 43 pontig jutott a Philadelphia Wings színeiben. Mellette a másik friss külső erősítés Scott Stewart leigazolása. A 2002 óta a ligában játszó keménykötésű középpályás az elmúlt két szezont az Edmonton Rush-nál húzta le, ahol a két év alatti 35 pontja mellett leginkább a hatalmas ütközéseiről és az iszonyatos mennyiségű szerzett labdáról volt híres, ellentmondást nem tűrő fizikai fellépése komoly erősítés lehet a Mammoth transition játékának.
Clark bejövetele elég gyakran a futójáték előszele és ezúttal se volt ez másképp, az Orton helyén csapatkapitánnyá kinevezett McGahee első futása ezen a meccsen 8 yard-ot ért, majd másodikkal, egy 4 yard-ossal meg is lett az első 1st down. Újabb 1&10, újabb 8 yard-os McGahee futás, ami után ezúttal Spencer Larsen 4 yard-os haladása hozta a 1st downt. Bejött Lance Ball futni, neki 5 yard jött össze és McGahee következő futása ehhez nem tudott hozzátenni 1 yard-ot se. 3&5-nél következett az első passzjáték a Broncos oldalán, Demaryius „Bay-Bay” Thomas volt a célpont, kicsit korán fordult meg az elkapó, a passz egy kicsit rövid lett és nem is tudta elkapni. Jönnie kellett ezen a meccsen először Britton Colquitt-nek, aki ezúttal is egy szép punt-ot rúgott, ami után a 9-ről kezdhetett támadni a Chargers. Matthews futásai nem működtek ebben a drive-ban, csak 4 yard-ot tudott megtenni két próbálkozással, 3&6-nál Rivers-nek passzolnia kellett, újra Brown volt a célpont, de Goodman ismét jól védekezett és így a támadás vége 3&out lett. Mike Scifres 62 yard-os punt-ja után Royal csinált egy 13 yard-os visszahordást, a 38-ról támadhatott a denveri támadósor. McGahee sokat brusztolva hajtott végre egy 7 yard-os futást, utána futott még 4-et és így ismét 1st down-t tudott szerezni. Tebow Decker irányába passzolt 1&10-nél és a hosszú passz csak kicsit lett magas, így viszont majdnem egy védő tudta elkapni, de a labda végül a földre került. 2&10-nél Tebow megtartotta a labdát egy futásra és bár járt 13-14 yard-nál is, végül csak 11 lett a futásból, de a 1st down így is sikerült. McGahee futott 1 yard-ot, majd Tebow 1-et, ahol a play végén a bírók egy elég tisztán látható sisakrács-rángatást nem vettek észre (Tebow-nak még az arcán is lett egy seb), így 3&8 következett. Royal volt a célpont, a passz pontos volt, a WR mégse tudta elkapni, így a drop után Colquitt-nek kellett puntolnia, az 56 yard-os FG-t nem akartak bevállalni Fox-ék. A kiváló punt után újra a 9-ről kezdhettek csak Rivers-ék, Mathews futott 2 yard-ot, ami után egy 5 yard-os büntetést nem kért a Broncos, Doom false start-ját a következő play-nél viszont kérte a Chargers, így 2&3 jött. Mathews futotta meg majdnem a 1st down-t, de pár inch hiányzott, amit viszont Rivers scramble-jével megszerzett a San Diego. 0:16-nál még egy play-re maradt idő, Rivers passzolt, ezúttal a backup TE Randy McMichael volt a célpont és ő meg is csinálta az elkapást középen üres területen és még futott előre a labdával egy jó adagot, végül 20 yard-os lett az elkapás. Az első negyed után az eredmény tehát -> 0-3.
2&9-nél egy 8 yard-os Gates elkapás nyitotta a negyedik negyedet, Chris Harris csak az elkapás utáni szerelést tudta megcsinálni. 3&1-nél Matthews indult meg a jobb oldalon, Champ elcsúszott, így 39 yard-ot tudott haladni a RB. Tolbert jött be futni, 2 yard-ot ért el, így jött egy 2&8, egy hosszú, de sikertelen passz Brown-nak és egy 3&8. Újra passz jött volna, a célpont Patrick Crayton volt, de nem tudta elkapni. Jött Novak egy 48 yard-os FG-ra, de a labda a jobb oldali pózna mellett szállt el, így maradt az eredmény és a Broncos jó helyről kezdhetett támadni. Jeremiah Johnson kapott egy screen passzot a drive indításaként, 14 yard-ot haladt vele és 1st down-t szerzett. Tebow futott 1&10-re, 8 yard lett belőle, majd még hozzátett 1-et egy másik futással. 3&1-nél McGahee kapta a labdát, majdnem megfogták, de végül 2 yard-ot tudott haladni, megcsinálva a következő 1st down-t. Tebow menekült balra 3 yard-ot, majd Ball futott 1 yard-ot, de Clady lent maradt, szerencsére később vissza tudott jönni. Tebow futott 12 yard-ot 3&6-nál, de sajnos nem számított, mert Walton-nál láttak holding-ot. Így 3&16-nál hosszú passz szállt Decker irányába, akit a védője egész egyszerűen kilökött a labda alól a bíró orra előtt 3 méterrel, de a zebra valamilyen megmagyarázhatatlan indokból nem dobta be a zászlót.
Egy héttel később péntek esti meccset játszottunk a USC ellen Boulder-ben, ezen a találkozón mutattuk be a csapat vadonatúj alternatív mezét, amely egy gyönyörű, tiszta fekete szerelést takart. A meccs előtti napon még jelentős hótakaró borította a pályát, de az összecsapást már teljesen száraz körülmények között rendezték meg. Mondanom sem kell, ezúttal sem a Buffs volt az esélyes, tényleg csak a "divatbemutató" miatt lehetett emlékezetes a trójaiak elleni csörte. Öt héten belül negyedszer találkoztunk kiemelt csapattal, és talán saját magunkat is meglepve kezdtünk, hiszen a legelső támadást Toney Clemons 37 yardos elkapott TD-jével zártuk, aki öt reception-ből 112 yardot haladt előre, és a hajrában jegyzett egy újabb TD-t, így összesen két alkalommal ért be az end zone-ba. A hazai előny nem sokáig tartott, két és fél perc múlva már egyenlített a Trojans, és zsinórban 28 pontot szerezve fordítottak, a mieinknek csak a félidő előtti utolsó másodpercben volt lehetőségük egy 30 yardos mezőnygólra, amelyet a freshman Will Oliver szokásához híven be is vágott. A harmadik-negyedik negyedre minden kérdés eldőlt, az USC szemmel láthatóan megelégedett ennyivel, azért Barkley kiosztott két újabb TD-t, így az egy meccs alatti hat TD-passzal új iskolacsúcsot állított fel a coloradói védelem asszisztálásában. A végeredmény 42-17-es fiaskó lett, a mez szép volt, 50 ezren vacogtak a Folsom Field-en, de a csapat sajnos képtelen volt megszorongatni a nagy nevű riválist. A végzős irányító Tyler Hansen ezúttal pick nélkül kereken 250 yardig jutott, míg senior társa a futó Stewart erre a meccsre tért vissza több hetes kihagyásból, 88 yardot tepert 4.2-es átlaggal, egyelőre még bejáratos formában volt, és a USC védelme ellen nem nagyon tudott brillírozni.
A szezont múlt pénteken egy igazi rangadóval zártuk, hiszen a Utah volt az ellenfelünk Salt Lake City-ben. A két szomszédos állam legsikeresebb futballprogramjával rendelkező egyeteme között évtizedekkel ezelőtt nemes rivalizáció folyt, azóta a két intézmény merőben külön utakon járt. Idénre viszont a Buffs és a Utes újra egy konferenciába került, így 1962 óta először mérkőzhettünk meg egymással. Természetesen a piros-fehérek voltak a meccs esélyesei, látszólag számukra sokkal jobban sikerült felvenni a Pac-12 ritmusát, hiszen már biztos Bowl-résztvevők voltak és a konferencia-döntőért játszottak ellenünk, nekünk "csak" a presztízs és a seniorok legutolsó pályára lépése miatt volt tétje a meccsnek. Ehhez képest az első félidőben csak a Colorado szerzett pontot, méghozzá tízet. Öt perce zajlott a rangadó, amikor Hansen bevetődésével ragadtuk magunkhoz az előnyt, majd a második negyedben Oliver értékesített egy közeli mezőnygólt, mely előtt a Utes kicker kihagyott egy 42 yardos kísérletet. Ezt követően a harmadik negyed legelső drive-ját 7 ponttal fejezte be a hazai gárda, de a soron következő labdabirtoklásunk máris magában tartogatta a választ, hiszen az 5:35 perces támadást Hansen közeli TD-átadásával fejeztük be, melynek célpontja a FB Evan Harrington volt. Az utolsó egyetemi meccsét játszó futás blokkoló specialista legelső TD-jét szerezte az évben. Még ugyanebben a negyedben újabb beérést csinált a Utes, így a befejező felvonást megelőzően csupán 17-14-re vezettünk. A folytatásban hatalmas védekezést mutattunk be, hiszen kibekkeltünk egy 1st&goal szituációt a saját 6 yardos vonalunknál, a 3rd down-nál Sandersfeld sack-et ért el, míg Petersen újabb FG-t rontott, a utah-i rúgó ezúttal 26 yardos távolságból hibázott, így továbbra is őriztük az előnyt. Az utolsó három percben újra támadhatott a Utes az egyenlítésért, de a 48 yardos mezőnygól újfent nem sikerült, a Buffs kitartott a végsőkig és 17-14-es sikerrel fejeztük be az évet. Hatalmas skalpot gyűjtöttünk be az évad záró meccsén, alaposan borsot törtünk a nagy rivális orra alá, és 23 nyeretlen idegenbeli meccs után újra diadalmaskodtunk házon kívül. Tyler Hansen a búcsúmeccsén 264 yardot passzolt egy-egy TD és INT kíséretében, míg a futás ezúttal Jones-nak jobban ment, mint Stewart-nak, megközelítőleg ugyanannyi lehetőségből, majdnem dupla annyi yardot vállalt.
A hálaadásnapi szünet után legközelebb szombat este léptünk pályára és 
Ezt követően a csapat a hétvégén két mérkőzést játszott le az LKL-ben, és ha már a nemzetközi porondon hetek óta alig tudnak nyerni, akkor a hazai bajnokságban mindenképpen javítást reméltünk. A Zalgiris négyből négy sikerrel a legjobbak között állt a litván pontvadászatban, és a pénteki napon az ország harmadik számú csapatának tartott Siauliai-t látták vendégül bő tíz ezer fanatikus előtt. A nyelvtörő vendég együttes kifejezetten jól kezdett, az első negyedben folyamatosan egy lépéssel a kaunasiak előtt jártak, és az első térfélcsere alatt még egy pontos előnyt is birtokoltak. A második negyedben hasonlóan alakultak az események, csak néhány pont különbség alakult ki a küzdőfelek között, féltávnál éppen 48-48-as remire álltak. A nagyszünetben aztán megrázta magát a házigazda egyesület, a harmadik tíz perc alatt 15 ponttal többet szerezve az ellenfélnél, eldöntötték a mérkőzés végkimenetelét. A befejező játékrészre a Siauliai jobban rákapcsolt, de nem tudtak már közelebb zárkózni, mert a hazaiak is komoly pontszórásba lendültek, így a végére 104-84-es sikert arattak. Lawson végig nagy kedvvel játszott, 19 perc játéka alatt 15 pontot és 3 asszisztot szórt, háromból három triplát bevert, és a két pontosokat is jó ütemben helyezte el, végre újra az egyik legjobbja volt a csapatának.
A szerdai napon tartották meg az MLS-hez a következő szezonban csatlakozó Montreal Impact hagyományos "feltöltő" draftját, amelyen az új csapat a liga többi együttesének játékoskeretéből válogatott kedvére a levédetlen játékosok közül. A Rapids több komoly nevet is az újonc egyesület rendelkezésére bocsátott, végül a középpályás/csatár Sanna Nyassi-t választották ki, a gambiai játékos tehát egy szezon után távozik a csapattól, és a francia-kanadai együttesben folytatja pályafutását. A 22 esztendős támadó a 2011-es szezonban Casey távollétében és Cummings formahanyatlása idején nagyszerűen játszott, 27 pályára lépése alkalmával öt gólt és öt asszisztot termelt, beleértve a július 20-i mesterhármasát a New York Red Bulls ellen.
Ezt követően újra a Nothingam Field-en léptünk pályára, méghozzá a North Dakota ellen az év talán leginkább nyerhető meccse következett, igazi most vagy soha hangulat lehetett úrrá a játékosainkon a találkozó kapcsán. Az első negyedben egyetlen pontszerzés született, amely a vendégek nevéhez fűződött, de a térfélcsere után Chris Morris 15 yardos elkapott TD-jével ki tudtunk egyenlíteni. Aztán viszont a 2-minute warning-ot követően sorban két TD-t szenvedtünk el rövid időn belül, ám az utolsó fél percre még mi is megkaptuk a labdát, és a legutolsó play-ben Lobato előre vágott dobása Dominic Gunn-t találta meg egy 48 yardos elkapásért, mellyel 21-13-ra felzárkóztunk a félidőre. Nem sokkal a harmadik negyed megkezdését követően Walker villant meg, és 80 yardot robogott a labdával a TD-ért, de sajnos a 2-point conversation-t kihagytuk, így az egyenlítés helyett be kellett érnünk a 21-19-es felzárkózással. Ezt követően egy mezőnygóllal növelte előnyét a Fighting Sioux, ám Lobato és Walker újra végrehajtottak egy fantasztikus összjátékot, mely után a kétpontos újfent kimaradt, így nem tudtunk egy mezőnygólnyi előnyre szert tenni, csak 25-24 arányban vettük át a vezetést, amikor kevesebb mint négy perc volt hátra a találkozóból. Ez pedig sajnos kevés volt, mivel a következő támadásából a ND sikerrel megoldott egy 54 (!) yardos field goalt, erre pedig már nem tudtuk válaszolni, mert az utolsó próbálkozásunkban csődöt mondtunk a saját térfélen egy 4th down-nál, így nyolcadszor is be kellett érnünk a fiaskóval, ezúttal 27-25-re vesztettünk. A végzős elkapó Patrick Walker egy 80 és egy 88 yardos TD-t regisztrált, tíz elkapásból pedig összesen 315 yardot ért el, amely nem csak új iskolarekord volt, hanem a Big Sky fennállásának eddigi legjobb teljesítménye. Seth Lobato ugyancsak brillírozott, 430 yard átadással játszotta meg a célpontjait, négy TD mellett pedig csak egyetlen eladott labdát vétett, azonban sajnos megint mi húztuk a rövidebbet.
Maradt tehát az előző heti felállás, Shonn Greene futásával nyitottak a vendégek, de Champ és Marcus Thomas 1 yard után rövidre zárta. Újra Greene futott, ezúttal sikeresebben, 5 yard után sikerült megállítani. 3&4-nél Snachez passzolni akart, de Doom és Von együttes erővel megmutatta neki, hogy milyen szép is közelről a Mile High gyepe, együtt
A második játékrészben tovább nyomott a Galaxy, a 49. percben pedig Keane kis híján gólt szerzett, de a lövése centikkel kerülte el a jobb alsó kapufát. Az 57. minutumban labdát szereztek a házigazdák, Beckham indította Keane-t, aki a kapuba is talált Hall lábai között, de les miatt – tévesen – a játékvezető érvénytelenítette a gólt. Tíz perccel később Moffat fejelhetett volna az LA kapujába, ám már nem tudta kapura irányítani a labdát, pedig nagy lehetőség volt. A 72. percben már nagy sokára összejött a Galaxy vezető gólja. Beckham-Keane-Donovan volt a labda útja, az amerikai játékos pedig a bal oldalról a kapu bal oldalába pöckölte a játékszert a kifutó kapus mellett. Donovan harmadik alkalommal szerzett gólt MLS-döntőben. A hajrában a Dynamo már nem tudott újítani, sőt, inkább a hazaiak előtt nyíltak további helyzetek, de az eredmény már nem változott, bajnok lett a Los Angeles Galaxy.
Az eddigi utolsó alkalommal vasárnap játszottunk és 
A folytatásban ismét favoritok voltunk, a Michigan Tech személyében újra egy lényegesen gyengébb riválissal találtuk szemben magunkat, de ezúttal házon kívül. A nemzeti rangsorban immár második helyen álló Pioneers pedig első alkalommal alaposan beleszaladt a késbe, nem várt kellemetlen meglepetésben részesültünk, 7-2-re látták el a bajunkat. Zaklatott meccs volt, három gólt kaptunk a legelején, majd a középső harmadban további hármat, amikor egy PP alatt 6-on-4 fórt alakítottunk ki, és üresen hagytuk a kaput. Joey LaLeggia és Paul Phillips szerezték a becsületgólokat, míg Murray kapus sérülés miatt távozott, ami igencsak baljósnak tűnt, mivel Brittain távollétével eleve nélkülözzük az első számú kapust, most pedig a csere is kivált, és csak egy freshman maradt. A visszavágón tehát Juho Olkinuora védte a Pioneers ketrecét 27/29-es hatékonysággal, de így is csupán 2-2-es döntetlenre voltunk képesek, mivel hiába vezettünk sokáig Jason Zucker és Joey LaLeggia újabb góljaival, a hajrában a Huskies egalizált, így csak egy ponttal gazdagodtunk a két meccs alatt.
Egy héttel később az idény első igazán komoly rangadóira került sor, ugyanis a Tigers a konferencia-rivális Nebraska-Omaha gárdájánál vendégszerepelt. Az aktuális országos 3. kiemelt mieink első alkalommal már nyolc perc alatt három gólos hátrányt szedtek össze, de a második harmadban két percen belül szerzett három találattal 4-4-nél utolértük a Mavs-t, majd a 48. percben a vezetést is átvettük. Sajnos, a fordulatok itt nem értek véget, rövidesen visszavették az előnyt a hazaiak, és egy üres kapura szerzett találattal beállították a 7-5-ös végeredményt a javukra. A csapat soraiból Nick Dineen kétszer volt eredményes, Tim Hall, Alexander Krushelnyski és David Civitarese pedig mindannyian egy-egy gólt vállaltak. Howe kapus nem mindig állt a helyzet magaslatán, de végig védte a találkozót, 34 lövésből hat találatot szenvedett el. A másnapi visszavágón összejött a revans, 5-2-re diadalmaskodtunk, a végén két üres kapus góllal sikerült bebiztosítani a sikert. A csapatkapitány Nick Dineen ismét kulcsfigura volt, egy találata mellett három előkészítést regisztrált, miközben a senior hátvéd Gabe Guentzel, valamint Jaden és Rylan Schwartz, illetve Dakota Eveland tudtak eredményesek lenni. Howe előző betlije után Josh Thorimbert lépett színre a coloradói kapu előtt, a sophomore portás pedig új egyéni csúcsot jelentő 45 lövést védve segítette a csapatot.
Ezt követően a még nyeretlen Alabama-Huntsville otthonába látogattunk két összecsapásra, természetesen toronymagas esélyesek voltunk. Ehhez képest elsőre sikerült leégnünk, az 56-28-as lövési fölény ellenére mindössze 1-1-es döntetlenre végeztünk az ország egyetlen első osztályú független csapata ellen. Ráadásul ennek is még mi örülhettünk jobban, mivel Cole Gunner egyenlítő találata három perccel a rendes játékidő vége előtt született. A másnapi visszavágón már korán sikerült megtörni a Chargers-t, akik így nem tudtak mit kezdeni a Légierő bombázásával, a fiaink 7-2 arányban páholták el a szerény képességű riválist. Kyle DeLaurell újra két gólt szerzett, mellette Chad Demers és Alex Halloran egyaránt az első gólját ütötte, míg Casey Kleisinger, Cole Gunner és Stephen Carew ugyancsak eredményesek voltak.
November 11-én és 12-én idegenbeli túrára vonultunk a keleti partra, és két újabb konferencia-rangadót vívtunk meg. Előbbi fellépést a RIT ellen játszottuk, akik az AHA másik nagy csapatának számítanak, az idény előtti várakozások szerint a Falcons és a rochesteriek között lehet nagy harc a konferencia bajnoki címéért. Nem kellett csalódni a két gárda csatájában, de sajnos a végig domináló RIT 3-1-re legyőzte a mieinket. Két gólos hátrányból az 53. percben Tim Kirby emberelőnyös góljával zárkóztunk fel a végjátékban, de hiába nyomtunk, az utolsó pillanatokban üres kapus gólt kaptunk. A csapat az első konferencia-vereségét szenvedte el, egyben a nyitó hétvégi fiaskók óta először találtunk legyőzőre. Sajnos, hiába reménykedtünk a másnapi javításban, a Mercyhurst otthonában ugyanúgy 2-3-ra végeztünk. Megint a lassabb kezdésnek ittuk meg a levét, a harmadik harmad elejére már három góllal is vezettek a házigazdák, a végjátékban Tim Kirby két találatával zárkóztunk egészen közel, de az egyenlítés ezúttal sem sikerült, így két vereséggel fejeztük be a kiruccanást.
Running backs: Futókból szintén 3 kvalifikálja magát a szánalmas médiaeseményre. A legjobb denveri futó Willis McGahee. Esélyesnek őt se mondanám, de a statisztikákat tekintve nincs annyira lemaradva az élbolytól, egy huszáros hajrával még akár ő is oda férhetne. Jelenleg Fred Jackson, Maurice Jones-Drew és Arian Foster a három legeredményesebb, és igazából nem lehet mondani, hogy ne érdemelnék meg, de McGahee sincs távol tőlük. A mi szavazatunkat ő is megérdemli.
Outside Linebacker: 3 OLB fér be a keretbe. Köcsög Filip nem engedi Von Millert indulni a Colradoi év sportolója versenyen, úgyhogy itt kell pótolni a ráadott szavazatokat :). A liga legjobb 4-3 OLB-je, de az AFC-jé mindenképp. Több sackje van, mint a 3-4 OLB-knek ami igen nagy szó. A rookie számtalan nagy play-jel állt elő idén, 3 FF és 3 PD is a neve mellett. Ha nem lesz Pro Bowler, az Istenkáromlás. Amellett, hogy rá többször is szavazunk ne feledkezzünk meg D.J. Williamsről se. Sokadik pozíciója ez a front7-ben és eddig mindenhol megállta a helyét. Ha az előző években nem fért be, akkor idén se fog, főleg, hogy sérült is volt, de nekünk nem lehet tiszta a lelkiismeretünk, ha legalább mi nem szavazunk rá. Ez a csapatunk legerősebb posztja, az OLB.
A Houston „esze” az elődöntőben megsérült, Brad Davis a fináléban sem léphet pályára. A középpályás csapata karmestere, minden pontrúgásért ő felel, hiszen remekül képes társai elé tálalni a labdát. Adam Moffat feladata lesz majd pótolni Davist, a Galaxy védelmének pedig majd a Dynamo csatáraira kell nagyon odafigyelniük. A hazaiak védői közül egyedül Omar Gonzalez magasabb hat lábnál (~180 cm), ezért a hátsó alakzat valószínűleg zónázással próbálja hatástalanítani a houstoni beíveléseket, valamint a lehető legkevesebb szabálytalanságot próbálják majd elkövetni a játékosok – persze, egyik sem lesz egyszerű.
14 futás után a meccs első passzjátékával nyitotta a második negyedet a vendég alakulat, Kansas City 45-ös vonaláról indította el Decker felé a passzot Tebow. Nem volt nagyon rossz a passz, sőt viszonylag pontos lett, de a CB Brandon Carr pont bele tudott még nyúlni és így meg tudta akadályozni az elkapást az endzone előtt, igaz utána lent is maradt egy zúzódással. 3&7-nél újra futás jött, Tebow-t azonban ezúttal a védők -2 yard-on tudták tartani, így Britton Colquitt-nek a 47-ről kellett punt-olnia. Jól sikerült a rúgás, szerencsésen is pattant, így a 7 yard-on állt meg a labda. Battle futásával próbált volna meg a Chiefs kijutni a szorításból, de csak 3 yard-os lett a run. Cassel passzolni akart volna 2&7-re, de a védelem nem vette be, hogy a futónak adja a labdát, így megfordulni se nagyon volt ideje, DJ már a nyakában volt és levitte a földre. Elejtette a labdát, de Wiegmann rá tudott vetődni, így a 3 yard-ról jöhetett a 3&14, de ebből csak egy 3 yard-os futás lett, így Dustin Colquitt 55 yard-os puntja után Cosby 7 yard-os visszahordása azt jelentette, hogy a saját 46-os vonaláról kezdhetett támadni a Broncos. A meccs közben elsőszámúvá előre kerülő Ball két futással (8+6 yard) hozott gyorsan egy 1st downt, majd szintén ő postázta a következőt egy 9 yard-os futással, ezt Royal 6 yard-os jobb oldali end-aroundja előzte meg. 1&10 jött a Chiefs 25-jéről, Ball futott 3 yard-ot, majd Larsen 1-et, így 3&6-nál tartottunk, aminél Ball próbált meg futni a bal szélen, de csak 1 yard-ot tudott összehozni. Jött tehát Prater egy 38 yard-os FG-ra és magabiztosan értékesítette is -> 10-0.
Pope 7 yard-os elkapása nyitotta a negyedik negyedet, ami 1st down-t ért. Battle futott egy 3 yard-ost a következő play-re, majd Baldwin csinált meg egy 15 yard-os elkapást, újabb 1st down-t szerezve a hazai csapatnak. Újra ő volt a célpont, de ezúttal nem lett sikeres a passzjáték. Bowe-nak sikerült egy nehéz elkapást megcsinálnia Champ szorításában, ami 7 yard-ot ért, de a következő passz már pontatlanabb volt, így 4&3 jött, Dustin Colquitt 54 yard-os rúgása az endzone-ba jutott, így a 20-ról indulhattak Tebow-ék. Ball három 4 yard-os futásával kezdődött a drive, amivel meg is lett egy 1st down. Ismét ő kapta a labdát 1&10-nél, ez már 8 yard-os lett, így a következő, 4 yard-os futása, újra első kísérletet eredményezett. Bejött Larsen és csinált egy 3 yard-os futást, majd Royal futhatott, 2 yard lett belőle. Kicsit sokáig volt a huddle-ben, nem sikerült időben elindítani a play-t, 5 yard büntetés járt érte. A 3&10-hez már sikerült időben felállni, passzolni lépett hátra Tebow, a jobb oldalon indított el egy hosszú passzot Eric Decker irányába, és ezúttal a passz is pontos volt, az elkapás is meglett, a védők se érték be a WR-t, az eredmény egy 56 yard-os TD lett, melyhez Prater hozta a +1 pontot -> 17-7.
Egy szabadnapos hét után az aktuális országos ötödik kiemelt Boise State gárdáját láttuk vendégül, de a konferencia favoritja ellen nem sok sikerben reménykedhettünk. Ráadásul a csapat igencsak gyámoltalanul kezdte az összecsapást, így a szárnyaló Kellen Moore ellen sanszunk sem lehetett. A második negyedben 0-35-ös hátrány mellett tudtunk csak szépíteni, amikor egymás után két akciót is egy-egy wildcat play-ből megszerzett TD-vel zártunk le. Előbb a sophomore TE Crockett Gillmore intézett egy 27 yardos átadást a fullback Brown-hoz, majd a freshman WR Charles Lovett 20 yardos passzal játszotta meg Yemm-et az end zone-ban, ezzel furcsa módon a fiatal sportoló első egyetemi TD-jét nem elkapóként, hanem passzolóként regisztrálta. Itt minden puskaporunkat ellőttük, több pontot az egész meccsen nem is szereztünk, ehelyett a Broncos még tartogatott számunkra négy TD-t, vagyis 63-13-as zakót szabtak a Kosokra. Semmi beleszólásunk nem volt ebbe a mérkőzésbe, mindössze 231 yardot szereztünk az ellenfél 742-jével szemben, harmadszor kaptunk ki az MWC-ben.
Két nap múlva 
Ezt követően szombaton egy újabb orosz bajnoki fellépés várt a csapatra, méghozzá a mezőny második feléhez tartozó Triumph Lyubertsy otthonában. A Khimki hamar érvényre juttatta a papírformát, az első negyed után 7, a második után már 19 ponttal álltak jobban a szerényebb képességű ellenfélnél. A hátralévő idő gyakorlatilag csupán formalitás volt, a szünet után a Triumph egész szépen belelendült, és a kék-sárgák is némi teret adtak nekik az érvényesüléshez, így faragni tudtak a különbségből. Természetesen a magabiztos Khimki-siker nem forgott veszélyben, és a záró játékrészben még egyszer megmutatták a hazaiaknak, hogy ki az úr a háznál, és a végére 93-72-es különbséggel diadalmaskodtak. Mozgov ismét csapata legjobbja volt, ezúttal 20 pontot rittyentett, 12 kísérletből 8-at bevágott akcióból, ezen kívül még 9 lepattanót is bevállalt, vagyis egyetlen darabra volt a dupladuplától. A center az egész meccsen domináns teljesítményt nyújtott, a PBL mezőnyében a palánk alatti területeket folyamatosan irányítása alá tudja vonni, a jövőben arra kéne törekednie, hogy ne csak a kisebb csapatok ellen legyen képes ennyire meggyőző játékra, hanem a rangadókon is kulcsfiguraként szolgálhasson. Az újabb győzelem egyúttal azt jelentette, hogy a csapat 4-0-s mutatóval továbbra is vezeti az orosz bajnokságot.
Csütörtökön kora este került sor a következő Euroliga-mérkőzésre, amelyen hazai környezetben a német Brose Baskets Bamberg együttesével néztek farkasszemet. A B-csoport két gyengébb képességű csapata közti meccsen szinte élet-halál kérdés volt a tét, bár még csak a tíz meccsből álló csoportkör negyedik fordulójában jártunk, a nyeretlen Zalgiris számára egy újabb vereség igenis akár végzetes lehetett volna, míg az 1-2-es németek nagy lépést tehettek volna a továbbjutást érő negyedik hely megszerzése felé egy litvániai sikerrel. Nagy sebességgel vette kezdetét az összecsapás, eleinte a Zalgiris volt előnyben, és a pontgazdag első negyed után 28-21-gyel álltak jobban. A továbbiakban a Brose egyre jobban vissza tudott kapaszkodni, többször egészen megközelítették a vezető Kaunas-t, és nem egyszer döntetlenre is visszajöttek. Azonban a félidőre mégis három pontos hazai vezetés mellett térhettek le a csapatok, mivel a második negyed végén a nagyszerű formában játszó Weems egy buzzer beater triplát süllyesztett el a németek gyűrűjében. A harmadik negyedben egy kicsit megcsúszott a mérkőzés, a szoros eredmény mellett inkább küzdelmes jelleget öltött az addig látványos találkozó, de a nagy csatából is a zöld-fehérek jöttek ki jobban, és befejező játékrész előtt már 7 pont volt a különbség a javukra. A hajrában a vendégek kevesek voltak, Weems kinti és Rakovic palánk alatti játékára nem találták az ellenszert, így csak tovább nőtt a differencia, és a Zalgiris 81-70-es sikert ért el, ezzel a csapat végre megszerezte az első sikerét az Euroligában három zakó után, nyílhatott a pezsgő, a bor, a vodka, és minden földi jó, amit csak el lehet képzelni Litvániában. Lawson-nak újra epizódszerep jutott, Popovic volt a kezdő irányító, aki a csapat egyik legjobbja lett, de a Nuggets légiósa 20 perc lehetőség alatt 8 pontot szedett össze két assziszt mellett, miközben 6 egységet büntetőből ért el, és megbízhatóan teljesített a rá kiosztott időben.
