Az elmúlt hétvégén az utolsó három mérkőzéssel lezárta szereplését a Colorado Avalanche együttese az NHL 2010/11-es szezonjában, és a vártnak megfelelően a klub történetének legrosszabb idényét hátunk mögött tudva, a 29. pozícióban végeztünk a harminc csapatos mezőnyből. Túlzás lenne "happy end"-ről beszélni egy ilyen idény után, de valahogy mégis kellemes szájízzel fejeztük be az évet egy szoros győzelem, és egy igazi hős elbúcsúztatása után.

Az utolsó pályára lépéseink közül először csütörtökön játszottunk, amikor 4-2-re veszítettünk a Dallas otthonában; másnap a két csapat Denverben is megmérkőzött egymással, és a Stars 3-2-re diadalmaskodott ellenünk; végül pedig vasárnap délután 4-3 arányban hosszabbításban felül múltuk az Oilers-t Adam Foote búcsúmérkőzésén.
























- Az idény legeredményesebb denveri játékosa természetesen Duchene lett, akinek elsőséget az utolsó hetekben már senki nem veszélyeztette, ráadásul kifejezetten jó passzban fejezte be a szezont, és messze az ő sora volt a legaktívabb az elmúlt héten, köszönhetően a határozott irányító teljesítményének. A dallasi, illetve az Oilers elleni meccsen egyaránt két-két fontos gólpasszt adott, így összetettbeli 67 pontos produkciója mellett 40 assziszttal beérte a sérült Liles-t a házi ranglista élén, miközben 27 góllal is holtversenyben a legjobbunk lett. A téli kisebb hullámvölgyét leszámítva az egész évben hatékonyan termelt, és 12 ponttal felül múlta újonc évi produkcióját, s azzal ellentétben, hogy sok szakértő visszaesést jósolt neki a második idényére, tovább emelte klasszisát. Az utolsó találkozókon két igazi befejező csatár játszott mellette Hejduk és Olver személyében. A veterán szélső a korábbi hullámzásait levetkőzve, jó finist zárt, az utolsó meccsen 1+1-ig jutott, viszont a -23-as összmutatóját nem teszi ki az ablakba. Eközben az újonc társuk is nagyszerűen mozgott ebben a sorban, kis termete ellenére mindig bátran felvállalta az ütközéseket, és bár faragták rendesen, állta a sarat, és a Stars elleni idegenbeli meccsen még egy újabb találatot tudott szerezni. Sokakkal ellentétben számára még nem ért véget a szezon, mivel a rájátszásra visszatérhet az AHL-csapathoz, ahol az évad jelentős részét töltötte. Jones az előbbi két találkozón nem igazán alkotott maradandót, és a Stars elleni kétszer 60 perc alatt együttesen mindössze egy darab kapura lövésre volt képes, aztán viszont az évad utolsó meccsének hőse lett, mivel két nagyszerű gólpasszát követően a hosszabbításban az ő találatával döntöttük el a mérkőzés sorsát. Az elmúlt évek súlyos sérüléseit követően végre teljes szezont tudott futni, és megmutatta a benne rejlő tehetségét, ugyancsak 27 gólra volt képes, jövőre talán még nagyobb eséllyel indulhat harcba a 30-asért, ha a csapat is életképesebb lesz. O'Reilly a második sor centereként a Stars elleni két összecsapáson leginkább a védekezéssel volt elfoglalva, viszont a szezonzárón több ígéretes helyzete is adódott, és remek gólt szerzett az első harmadban, ezzel a nagyszerű második félévének köszönhetően 13-13 találattal és előkészítéssel tudta le a második profi szezonját. Winnik az elmúlt hetekhez hasonlóan megragadt a második trió bal szélén, és annak ellenére, hogy leginkább defenzív csatárként tarthatjuk őt számon, támadásban is mindent beleadott, valamennyi meccset több lövéssel zárta, és a végére egy assziszt által ő is 26 pontos lett. Nagyon kellemes meglepetés volt egész évben, a Coyotes eddigi negyedik soros percembere személyében egy igazán szorgalmas játékost ismerhettünk meg, aki a feljebbi sorokban is stabilan megállta a helyét.























- Yip varázsütésre feltámadt poraiból a Stars elleni ütközetekre, és 27 meccses gólképtelenséget szakított meg, amikor a csütörtöki idegenbeli meccsen betalált, majd másnap hazai környezetben újabb két gólt lőtt Lehtonen-nek, az egyiket egy nagyszerű emberhátrányos kiugrásól. Így a jobbára csak a vergődésről és a formája kereséséről szóló szezonját mégis sikeresen, 12 góllal tudta zárni, ami az offszezonra biztosan önbizalmat adhat neki. Jövőre viszont muszáj lesz keményebben dolgoznia, mert ilyen hullámvölgyet még egyszer nem fog megtűrni tőle az edzői stáb. A Blues-tól szerzett McClement a cserét követő hetek gyengélkedése után fokozatosan magára talált, és az utóbbi időszakban már kifejezetten hasznos csapattag tudott lenni, s amellett, hogy a játék defenzív részében mindvégig stabil volt, támadásban is egyre jobban oda tudta tenni magát. A másodéves Stoa számára csupán epizódszerep jutott az utolsó mérkőzéseken, túl sok hasznos momentummal képtelen volt hallatni magáról, egykori nagy tehetség létére ebben a szezonban sem tudott bizonyítani a nagyok között, mindössze négy pontra volt képes 25 meccsen. Még a farmliga rájátszásában komoly szerep hárulhat rá, hiszen féltávnál az AHL All-Star csapatába is beválasztották. Ahogy korábban már megszokhattuk tőle, Porter esetében egy jobb periódust ismét visszaesés követett, és az elmúlt három mérkőzésen olyannyira szürke volt, hogy még csak lövést sem ért el, s valamennyi meccset negatív tartományban zárta. Rettenetesen kétarcú játékos, Sacco mester valamiért mégis nagyon bízik benne, pedig ennyire hullámzó teljesítménnyel nem sok másik klubnál tudta volna végig az NHL-ben tölteni az idényt. A fenegyerek McLeod az utolsó meccsekre megszelídült, és az első számú rendfenntartónak nem igazán volt munkája, így maradt 189 minutum kiállításnál, miközben csupán nyolc pontot szerzett az évben. A mindig csupaszív Dupuis erre a három fellépésre különösen megrázta magát, és mindegyik alkalommal pontszerző tudott lenni, pedig legfeljebb 11 minutumot játszott valamennyiszer, ráadásul az Oilers ellen egy rendkívül szemfüles találatot szerzett, s a negyedik sor igazi motorjaként fáradhatatlanul robotolta végig az egész évet.




















- A védelemben sajnos Johnson-nak nem sok lehetősége volt a kibontakozásra az elmúlt meccseken, mivel a texasi összecsapás hajrájában fejsérülést szenvedett egy kemény palánkra lökés alkalmával, így a záró két találkozón már nem tudta vállalni a játékot. Az utolsó hét meccsén nem szerzett pontot, így 22 denveri fellépését tíz egységgel tudta le, talán még nem találta meg teljesen a helyét az új csapatában, de bizonyára a közös őszi felkészülést követően októbertől már teljesen egy hullámhosszon lehet a társakkal, és kihozhatja magából az óriási tehetségét. Wilson az utóbbi időben egyre több lehetőséget kapott, a befejező meccseken is rendre 22-23 minutumokat töltött pályán, és a Stars otthonában egy nélkülözhetetlen gólpassz fűződött a nevéhez. Végezetül az Oilers ellen egy Duchene-t ért atrocitást kiadós bunyóval bosszult meg Peckham-mel szemben, ezzel hat verekedéssel tudta le az idényt. Bár minden statisztikai mutatóban elmaradt a berobbanó évétől, mégis úgy vélem, hogy kisebb hullámvölgyeket leszámítva abszolút jó úton járt, és sokkal stabilabb lett, a védelem megbízható pontja vált belőle. Holos-re is nagyobb szerep hárult a sok sérülés miatt, és az európai bekk kifejezetten jól állta meg a helyét a magasabb jégidővel, a Stars elleni hazai derbin közel 25 perc alatt a csapat legtöbbet foglalkoztatott tagja volt, nagyszerű hátsó teljesítményét pedig két assziszttal tette teljessé. A közelmúltban megerősítette, hogy jövőre is a tengerentúlon szeretne maradni, talán az előre játékban lehetne rámenősebb, mivel 39 meccset számláló bemutatkozó évében csupán hat gólpassz termett neki. Nem mellesleg még neki is drukkolhatunk az AHL rájátszása alatt, mivel visszatérhet Cleveland-be az utószezonra. A langaléta O'Byrne Dallas-ban hektikusan játszott, három büntetést is összeszedett, kétszer a harmadik harmadban a korong kilövéséért állították ki, a másik két találkozón újra megbízhatóbb volt, de a rengeteg felesleges kiállítása mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A menet közben a Habs-től szerzett kiegészítő ember nagyon szépen helyt állt a védelmünkben, mindvégig kőkemény, határozott produkciót mutatott, és még egyéni csúcsot jelentő 10 pontra is képes volt a mieink színeiben. Az eddig igencsak feleslegesnek tartott Koci az utolsó három meccsen a védelemben kapott lehetőséget, és végre hasznossá tudta tenni magát, és régi-új szerepkörében egyértelműen sokkal többet tudott hozzátenni a játékhoz. Elnézve ezt az utolsó néhány meccses védelemben való fellépéseit, teljesen érthetetlen, hogy majd' két szezonon át miért erőltettük csatárként, több ügyes szerelése, közbeavatkozása akadt, bár túl sokat természetesen hátvédként sem várhatunk tőle. A sérülések miatt az AHL-ből még Belle és Macias is csatlakozott a zárásra, előbbi mindhárom, utóbbi csak a két Stars-meccsen húzhatott korcsolyát, és kiegészítő emberként nem sok vízet zavartak, azóta már mindketten visszatértek a Monsters-hez, és gőzerővel készülnek a rájátszásra. Végezetül, ám a legkevésbé sem utolsó sorban, az Oilers elleni vasárnapi szezonzárón játszotta le 19 szezonos NHL-karrierje utolsó mérkőzését a csapatkapitány Foote. A veterán harcos visszavonulásának tényéről már a napokban beszámoltunk, szerencsére a bokasérülése ellenére volt lehetősége még egy utolsó pályára lépésre, ahol elbúcsúzhatott a szurkolóktól, és egy fantasztikus hangulatú leköszönésben volt része. A klub történetének valaha volt legnagyobb hátvédjét a denveri publikum a mérkőzés előtt, után, és nem egyszer még közben is vastapssal üdvözölte, és a kapitány minden egyes korongérintését hatalmas ovációval díjazták. Foote az utolsó fellépésén összeszorított fogakkal harcolt végig, és a fiatalok győzelemmel ajándékozták meg, így nagyon kellemes, a példátlan karrierjéhez abszolút méltó búcsúban lehetett része.



- A Dallas elleni házon kívül találkozón B. Elliott-ot jelöltük kezdőkapusnak, és a kanadai portás egyáltalán nem vallott szégyent, a négy kapott gólja dacára 33 védést mutatott be, az ellenfél veszélyes rohamait ennél jobban nem tartóztathatta volna fel más sem. Az utolsó két mérkőzésre Budaj vette át a hatalmat a ketrec előtt, és mintha csak kiszámolta volna, mindkét alkalommal egyaránt 25/28-as hatékonyságot regisztrált, szintén megbízható formát nyújtott, különösen a Stars ellen volt nehéz dolga. Mindketten pocsék mutatókkal fejezték be az évet, de ez a 29. helyezett csapat kapujában nem is lehet csoda, mindkettejük sorsa kérdéses a jövőre nézve, nehéz megjósolni, hogy a vezetőség miként, s mi alapján fog dönteni az újraszerződtetéseket illetően.

- Számtalan játékosunk sérülten fejezte be a szezont, és összesen 474 darab meccskihagyással zártuk a bajnokságot, ami az egész ligában kiemelkedő számadat volt. Cumiskey, Liles, Mueller (mind agyrázkódás), Hunwick, Johnson (fejsérülés), Fleischmann (tüdőembólia), Gaunce (kézsérülés), Galiardi (kéztörés), Stastny (fáradásos lábtörés), Quincey (vállműtét) szállt ki az év valamely szakaszában, és zárta egyaránt harcképtelenként az idényt.

Az Észak-nyugati divízió végeredménye (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 54-19-9, 117 pont
2. Calgary Flames 41-29-12, 94 pont
3. Minnesota Wild 39-35-8, 86 pont
4. Colorado Avalanche 30-44-8, 68 pont
5. Edmonton Oilers 25-45-12, 62 pont

A divízióból egyedül az alapszakaszgyőztes Vancouver jutott be a playoff-ba, míg a mieink az Oilers-t megelőzve végeztek a liga 29. helyén. A rájátszásról lemaradó csapatok számára kedd hajnalban rendezték meg a hagyományos lottery-t, ez alapján kiderült, hogy az idei drafton az Avalanche két első körös választási lehetősége a 2. és a 11. pozícióra lesz érvényes.

A továbbiakban jelentkezni fogunk még néhány évértékelő írással, májusban pedig figyelemmel kísérhetjük a sportág szlovákiai világbajnokságát, ahol bizonyára szép számmal lesznek érdekeltjeink. Emellett természetesen a június 24-25-én esedékes draftot megelőzően is lesznek felvezetőink, mivel soha nem látott magasságokban választhat egy denveri csapat.

Végezetül felhívnánk rá mindenki figyelmét, ahogy fentebb is említésre került, az AHL-es Lake Erie Monsters farmcsapata bejutott a rájátszásba. Mindenképpen érdemes lesz szurkolni a kicsikért, ha már az NHL-playoff nem tartogat érdekességet számunkra. Bár nem coloradói csapatról van szó, a rendkívül szimpatikus tartalékcsapatunk négy éves fennállása alatt először vehet részt a rájátszásban, és évről évre rengeteg segítséget nyújtottak a nagy csapatnak, most pedig rajtunk a sor, hogy támogassuk a clevelandi hokibarátokat, és teljes mellszélességgel kiálljunk mellettük, szorítsunk értük! Az AHL rájátszása szombaton kezdődik, és a következő linken keresztül magyar nyelven is lehet követni az eseményeket. Go Monsters!

Továbbra sincs kollektív szerződés, így semmi érdemleges nem történhetett és nem is történt az NFL-ben. Ez természetesen nem akadályozza meg újabb és újabb pletykák születését. És míg a bíróságon ha lassan is ugyan, de a megegyezés felé haladnak, kezdenek letisztulni a dolgok, addig a Denver Broncos háza táján egyre zavarosabb a helyzet, mind a draft stratégiát, mind a még meglévő játékosállományunk jövőjét illetően.





















Először lássuk, ami a színfalak mögött zajlik. Most már biztosan folytatódnak az egyeztetések, csak ezúttal bírósági felügyelettel Minnesotában. Ez a játékosoknak kedvez, hiszen ezzel, hogy ebbe belementek, a tulajdonosok elismerték a decertifikációt. Várható továbbá a lockout megszüntetése is. Egyelőre nem nagy előrelépések, de mindenképp biztatóbb a helyzet, mint pár hete.

A Broncosnak különlegesen fontos lenne, hogy mihamarabb megállapodjanak a felek. Egyrészt, amíg nincs szerződés, addig edzeni se lehet, ami egy sémaváltás előtt nem a legszerencsésebb, ráadásul nagyon aktívnak kéne lenni a szabadügynök-piacon, sok poszton kéne erősíteni, végezetül pedig nagyon kéne, hogy végre történjen valami. Idegölő ez a bizonytalanság.

A szezon végeztével elég nagy biztonsággal megmondtuk, hogy gyakorlatilag csak a védelmet kéne erősíteni, közben kiderült hogy visszaállunk 4-3-as védekezésre, ami csak tovább erősítette bennünk, bennem ezt a hitet. Ehhez képest amikor nyilvánosságra került március végén az általunk private workoutra hívott játékosok listája, 10 támadó mellett mindössze 8 védő volt rajta, ráadásul a 10 támadó közül 5 QB, akiket a Pro Day-en se mulasztott el megfigyelni az Elway-Fox-Xanders hármas, sőt Hall of Famer irányítónk minden egyes alkalmat megragadott, hogy elmondhassa mennyire nagyszerű az idei class. Pillanatok alatt módosultak a mockdraftok, és komolyan elkezdhetünk aggódni az esetleges 1/2 QB pick miatt.

Ha irányítót húzunk, mégis kit? Valójában egyáltalán nem gondolom, hogy akármelyik QB megérné az 1. kört idén, mégis ha Gabbertet vagy Newtont szeretnénk, őket 1/2-ben kéne elhozni. Nem csak óriási pazarlás lenne a liga legrosszabb védelmével, hanem hatalmas nagy reach is. Cam Newtonban pedig minden téren Vince Young utódját látom, és komoly esély van rá, hogy az ő pályafutása is olyan sikertelen legyen. VYnek persze meg vannak a pillanatai, de egy franchiset rábízni elég kockázatos lenne, ezt érzem Newtonban is. Ráadásul igen komoly személyiségi gondok vannak körülötte, a University of Florida-ról például kirúgták laptop lopás miatt... A második körben Ponder, Locker, Mallett vagy Kaepernick lehet még bent. Közülük legutóbbit hozták a legszorosabb kapcsolatba a Broncos-zal. Az első dolog ami eszembe jut róla, hogy amikor a bowl.hu fórumon lehetőség nyílt kérdéseket továbbíttatni felé, haromt az kérdezte tőle, hogy "hogy a f***ba csinálja, hogy élsportoló létére olyan vékony a lába, mint egy 15 éves gyereknek? :)" Nem vagyok szakértő, de nem is látom, hogy miben lenne jobb mint TT, akár mint QB, akármint NFL-játékos.

A történet persze sokkal korábban kezdődött, és hogy jobban meg tudjuk ítélni mi rejlik a szavak és a tettek mögött, ha rejlik egyáltalán valami, akkor nem árt végig követni az egészet. Alaphelyzet, John Elway a front office tagja lett, John Fox az új vezető edző és jelenleg 3 QB van a keretben, Tim Tebow, Kyle Orton és Brady Quinn. Tebow egy év tapasztalattal, és óriási jelenleg, kidolgozatlan potenciállal rendelkezik, és nem vallott szégyent amikor lehetőséghez jutott. Orton 2 éven keresztül kifejezetten jól irányította csapatunkat, míg Quinn az égvilágon semmit nem csinált még nálunk. Persze ez is jobb, mint amit a Brownsban produkált, de nem feltétlen érte meg oda adni érte Traktort és két komoly picket...

Pár hónapja Elwaytől kiszivárgott egy mondat, miszerint Tebow "nem jó QB". ez természetesen egy szenzációhajhász cikk volt, a szavakat kivette eredeti kontextusából, hogy eladhassa. Elway még aznap pontosította, mely szerint Tebow nem egy jó QB még, de egy szenzációs NFL-játékos, akiből biztosan jó QB lesz. Ettől függetlenül nem szálltak le a TT-témáról, és sikerült mind Foxból mind Elwayből kicsikarni, hogy jelenleg Kyle Orton lenne a kezdő. Őszintén szólva nem tudom, hogy újra és újra feltették ugyanazt a kérdést, vagy ők akarták ennyire megerősíteni, de ez többször is elhangzott. Ez igazából korrekt, kettejük közül jelenleg az alkesz a jobb, és mindkettejük szereplésébe bele kell kalkulálni a liga talán legerősebb elkapó csoportját, ráadásul akár úgy is tervezhetünk, hogy Ortont trade-eljük, ez esetben az ilyen nyilatkozatokkal felvihetjük az árát. Kár hogy jelenleg nincs CBA, így a trade se jöhet szóba.

Aztán jöttek hirtelen olyan infók, hogy elkezdtünk udvarolni kb minden irányítónak, aki kijön az idei draftra. Személyesen megfigyelték őket a Pro Day-eken, meghívták őket Private Workoutra. Mire lehet gondolni ezek után. Az első, amit sokan egyre biztosabbnak vesznek, hogy Elway korántsem elégedett Tebow-val, az új vezetőség pedig új irányítót akar. Vagy Orton van már fél lábbal kint, és egy tapasztalt csere helyett egy újabb project QB-t akarunk, valamelyik csak beválik alapon. Vagy csak tényleg minden eshetőséget meg akarunk vizsgálni, vagy csak mindenkit össze akarunk zavarni, felvinni a QB-k árát, hogy több védőjátékos csússzon a második körbe. Hogy melyik verzió az igaz, sejteni se lehet, az se biztos, hogy a felsorolt opciók között van a valós szándék. Egy biztos, mindenkit jól összekavartak, és senki se tudja, hogy valójában mire számítson. Én személy szerint az utolsó verzióban reménykedem leginkább, azaz hogy elhitetjük, hogy irányítót akarunk, ezért nem merik bent hagyni őket az első körben, így nekünk a második körben nagyobb választékunk lesz, pl. DT-ből.

Hogy mi az igazság az csak április 28. és 30. között fog kiderülni, a drafton. Addig is mindenki döntse el, hogy melyik a számára legvalószínűbb/legszimpatikusabb elmélet, vagy találja ki a saját maga összeesküvés-elméletét, úgy legalább gyorsabban telik az idő a nagy napig. És hogy a DSB is könnyítse a várakozást, noha nem ígérünk semmit, a draftot megelőzően még több írással próbálunk jelentkezni. Addig is Hajrá Broncos!

Az elmúlt hétvégi fordulóban a címvédő Colorado Rapids együttese elvesztette eddigi hibátlan mérlegét az MLS 2011-es szezonjában, miután az ezt megelőzően még százszázalékos coloradói csapat a negyedik mérkőzésén nagyon sima, 3-0-s vereségbe szaladt bele a tavalyi döntőben legyőzött FC Dallas ellen. A texasiaktól elszenvedett pofon egyúttal a hét meccses alapszakaszbeli veretlenségünk végét jelentette.



















A 2010. november 21-i finálé óta először találkozott egymással a két csapat, amikor a Rapids fennállása legnagyobb sikerét aratva, a kupadöntőben hosszabbításban 2-1-re felülmúlta az FCD-t. Az idei rajt kétségtelenül a mieinknek sikerült jobban, az első három meccsünket három győzelemmel abszolváltuk, amellyel új klubrekordot állítottunk fel, miközben a rivális két vereség mellett egyetlen döntetlennel, nyeretlenül szerénykedett az alsóbb régióban. Ennek ellenére az előzetes formát teljes nyugalommal lehetett félre tenni egy ilyen rangadó előtt, mert biztosak lehettünk benne, hogy a 2010-es döntő miatt Ferreira-ék mindenképpen revánsot szeretnének venni rajtunk, és ellenünk minden eddiginél nagyobb erőfeszítésekkel fognak játszani. Ráadásul a Rapids általános kezdőcsapatából nélkülöznünk kellett két meghatározó játékost, a csapatkapitány Pablo Mastroeni a meccs előtti bemelegítés alatt húzta meg a vádliját, Conor Casey pedig az előző mérkőzésen szenvedett térdhajlító-sérülést, mely után előreláthatólag 2-4 hetet kell kihagynia. Helyettesítésük céljából Nane és Folan kerültek be a kezdőbe, míg taktikai megfontolásból a jobb szélen Mullan megszokott posztját Nyassi vette át. Így aztán a bajnokcsapat a következő összeálltásban készült a harcra a Dallas ellen: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Nyassi, Larentowicz, Nane, Smith - Cummings, Folan.

A múlt péntek esti rangadón bő 12 ezer néző fogadta a csapatokat a frisco-i Pizza Hut Park-ban, akik egyértelműen a piros-fehérek szezonbeli első sikerét várták a tavalyi döntőért való visszavágás jegyében, és ennek megfelelő a hazai labdarúgók is nagy lendülettel kezdték az összecsapást. Már az első percektől kezdve látszott, hogy a texasiak nagyon komolyan veszik ezt a fellépést, és idejekorán több rámenős akciót vezettek, többször zavarba tudták hozni a coloradói hátsó alakzatot, bár Pickens első komoly védeni valójára bő húsz minutumot várnunk kellett, azután viszont sorban egymás után, egyre többször tették próbára a képességeit. A viadal presztízs mértéke okán a felek korán beköszöntek egymásnak egy-egy kíméletlen belépővel, így a játékvezetőnek korán a zsebébe kellett nyúlnia a sárga lapokért, hogy megfékezze az indulatokat, részünkről éppen a csapatban először kezdő, Nyassi részesült figyelmeztetésben. A jókora hazai nyomás hamarosan góllá érett, ugyanis a 26. percben egy szögletrúgást követően ide-oda pattogott a labda a büntetőterületen belül, képtelenek voltunk felszabadítani, majd végül a kapu torkából az egykori Rapids-hátvéd, Ihemelu pofozta be a játékszert a hálóba. Ezzel az idei szezonban első alkalommal kerültünk hátrányba egy mérkőzésen, igencsak idegen helyzet volt számunkra, és a vezetés megszerzése után is támadásban maradt az ellenfél. Sokkal frissebben játszottak, egyértelműen motiváltabbnak tűnt a hazai együttes, és a nehézkesen mozgó védelmünk mögé kerülve, többször újabb helyzeteket tudtak kialakítani. Öt perccel az első félidő vége előtt pedig az egyik ilyen akcióból az FCD legnagyobb ásza, Ferreira leszakadt Wynne-ről, és a nagyszerű indítással kapura törve, kicsit kisodródva a bal oldalra, eredményes tudott lenni az esélytelen Pickens kapus felett a hálóba emelve. Az első 45 perc végeztével a Dallas teljesen megérdemelten alakított ki magának 2-0-s vezetést, valósággal lejátszották a mieinket, akik az egész első félidő alatt képtelenek voltak valamire való gólhelyzetet kialakítani, míg az utolsó percekben Folan is összeszedett egy sárga lapot.



















A szünetben frissítettünk a jobb szélen, és a meglepetésre kezdőbe kerülő Nyassi helyét Mullan foglalta vissza, miközben másodpercekkel a folytatást követően tovább növelte előnyét a vendéglátó csapat, miután egy remek ütemű jobb oldali centerezést Ferreira egészen közelről kotort be a gólvonal mögé. Ha esetleg még lettek volna halvány reményeink a felzárkózásra, hogy egy jobb második félidővel még megindíthatunk egy attakot az egyenlítés érdekében, akkor a tavalyi MVP gólja végleg tett róla, hogy eldőljön a mérkőzés. Néhány perc elteltével Wallace is besárgult egy elkésett szerelést követően. Közel 55 percet kellett várnunk az első komolyabb coloradói gólszerzési lehetőségre, amikor Folan távoli lapos lövése viharzott el a bal oldali kapufa mellett. A játékrész fele magasságában rövid időn belül kihasználtuk a maradék két cserelehetőségünket is, Smith mester kissé kétségbeesetten próbált változásokhoz nyúlni, amikor a helyét nem igazán találó Folan helyére Amarikwa-t, míg a védelemben sebezhető Wallace helyett Marshall-t küldte be a küzdőtérre. Érdekesség a veterán bekkel kapcsolatban, hogy 12 év után lépett pályára újra a Rapids-ben egy bajnoki mérkőzésen, mivel azt követően, hogy 1998-ban a mieink draftolták őt, más csapatokban volt alkalmazva, mielőtt az offszezonban újra a Colorado-hoz szerződött volna. A texasiak továbbra is lényegesen frissebbnek tűntek, de már nem igyekeztek annyira újabb helyzeteket kialakítani, kezdték egyre jobban átadni a területet a padlóra küldött bajnoknak. Ezzel élve képesek voltunk végre folyamatos akciókat vezetni, és bő negyed órával a vége előtt Mullan pontos beadását Amarikwa bólintotta mellé ígéretes helyzetben. Több lehetőségünk nem igazán adódott, így a szépítés sem jöhetett össze a bordó-fehérek számára, ráadásul a végére néhányan kicsit elvesztették a fejüket, így Cummings és Moor is begyűjtött egy-egy sárga kártyát a felesleges szabálytalanságaikért. Maradt a 3-0-s különbség, a szezon első igazi rangadóján komoly csapást mértek ránk, mindenképpen ébresztően kéne ránk hatnia egy ilyen pofonnak, talán kicsit elaltatták a csapatot az első három forduló fölényes sikerei, ideje visszatérni a földre, és keményebben dolgozni a folytatásban.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Az FC Dallas nagyszerűen játszott ezen a mérkőzésen, minden elismerésem az övék, a rendkívül gyors, technikás, támadó szellemű focijukkal képtelenek voltunk felvenni a ritmust ezen az estén. Nem szabad a hiányzókra mutogatnom, bár kétségtelenül kellemetlen volt Pablo és Conor kiválása, de az ilyenekre fel kell készülnünk, és a hasonló helyzetekben másoknak kell előlépniük a helyükre. Kifejezetten gyengén kezdtük a meccset, az első húsz percnek intő jelnek kellett volna lennie számunkra, de később sem tudtunk feljavulni, majd rövid időn belül gólokkal fizettünk rá a hanyagságainkra. Felesleges egyes játékosokat okolni egy ilyen találkozót követően, nyilván voltak, akik különösen gyengélkedtek, de összességében, csapatként vallottunk ma kudarcot. Remélem, sikerülni fog tanulni ebből a vereségből, és a következő meccsekre nagyobb elszántsággal tesszük oda magunkat."

Szombat délelőtt a tartalékcsapat számára is megkezdődött a bajnoki szereplés az idei szezonban, amikor az FC Dallas otthonában 1-0-s vereséget szenvedtünk az MLS Reserve League első fordulójában. A csapat a következő összeállításban szerepelt: Ceus - Holody, Palguta, Marshall, Earls - Armstrong, LaBauex, Thompson, Emory - Akpan, Amarikwa, míg csereként szóhoz jutott Janniere, Serna és Nyassi. A találkozó egyetlen gólja a második félidő első perceiben született, utána a mieink hiába támadtak rengeteget, és Akpan-éknak hiába voltak komoly helyzeteik, képtelenek voltunk az egyenlítésre. A csapat csütörtökön a Real Salt Lake B-csapata ellen bízhat a javításban.

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Colorado Rapids 3-1-0, 9 pont (4 meccs)
2. Real Salt Lake 3-0-0, 9 pont (3 meccs)
3. Los Angeles Galaxy 2-1-2, 8 pont (5 meccs)
4. San Jose Earthquakes 1-1-2, 5 pont (4 meccs)
5. Seattle Sounders 1-2-2, 5 pont (5 meccs)
6. Vancouver Whitecaps 1-2-2, 5 pont (5 meccs)
7. FC Dallas 1-2-1, 4 pont (4 meccs)
8. Chivas USA 0-2-2, 2 pont (4 meccs)
9. Portland Timbers 0-2-1, 1 pont (3 meccs)

Következik egy újabb iszonyatosan nehéz mérkőzés, ugyanis magyar idő szerint csütörtökre virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel a Real Salt Lake otthonában léphetünk pályára az idei első Rocky Mountain Cup-meccsen. A két szomszédos állam közti rivalizálás miatt mindig nagy csatára van kilátás az egymás elleni találkozókon, most pedig a nyugati mezőny jelenlegi két éllovasa, egyben az elmúlt két szezon bajnoka, csaphat össze egymással a Rio Tinto Stadium-ben. Remélhetőleg sikerül összeszedni magunkat a texasi fiaskót követően, és újra felvesszük a kesztyűt a RSL elleni félelmetes rangadón.

Sűrű volt a Denver Nuggets április hónap eleji programja. Elseje óta, tíz nap alatt hat mérkőzést játszott a csapat. Ebben az időben több komoly rangadóra is sor került, hiszen pályára léptünk többek között a Dallas, a Lakers és az Oklahoma ellen is.



















E hónap első napján Sacramentóban szerepelt a csapat. Ez a mérkőzés amolyan felfogható volt amolyan visszavágónak is, hiszen két nappal korábban is összecsaptak a csapatok, akkor a Kings látogatott Denverbe. A mérkőzés elején egy kicsit beragadt a felek, sem támadásban sem védekezésben nem találtuk a ritmust. A második negyedben már javult a játékunk, rögtön a negyed elején sikerült feljönni a hazaiakra. Az egyenlítés után a vezetést is sikerült átvennünk, de a szünetre a Kings mehetett három pontos előnnyel. A nagy fordulatot a harmadik játékrész hozta. A szünet után nagyon elkaptuk a fonalat, Nené, Afflalo, Gallinari és Martin remeklésének köszönhetően megfordítottuk az állást, és az utolsó felvonást megelőzően tíz pont fölé tornáztuk az előnyünket. Az utolsó negyed első felében tovább nőtt a különbség, így a vége már sima volt. 99:90-re magabiztosan nyertünk Sacramentóban. A kezdő magas embereink, Martin és Nené is jól játszottak. Nené 12 ponttal és 12 lepattanóval dupla-duplát jegyzett, Martin 14 ponttal vállalt részt az újabb győzelemből. A cserepadról ezúttal Felton volt kimagasló, a Kinckstől érkezett irányító, 17 pontot szerzett a mérkőzésen, Andersen játékát is érdemes kiemelni, 10 ponttal és 3 blokkal szintén remekül teljesített.

A sacramentói összecsapás után maradtunk Kaliforniában, a következő fellépés azonban sokkal nehezebbnek ígérkezett. A soron következő ellenfél a Los Angeles Lakers volt, Kobe-ék remek formában várták a mérkőzést, hiszen sorozatban kilenc győztes találkozó volt a hátuk mögött. Afflalo nem tudta vállalni a játékot, a pótlására Chandler került be az első ötösbe. A mérkőzés első negyede szoros játékot hozott, egyik csapat sem tudott ellépni a meccs elején. A második játékrész végén a Lakersnek volt egy jobb időszaka, ennek köszönhetően a hazaiaknak sikerült néhány pontos előnyt kicsikarniuk. A nagyszünetben rendeztük a sorainkat, majd a harmadik menetben ledolgoztuk a hátrányunkat. Ebben a negyedben aztán fej-fej mellett haladtak a csapatok, az utolsó negyedre pedig döntetlennel fordultak. A mérkőzés utolsó öt percén belül sikerült érvényesíteni az akaratunkat. Ebben az időszakban elléptünk egy kicsit a hazaiaktól. A hátralevő percekben a Lakersnek nem sikerült egyenlíteni, bár Odom váratlan hárompontosa még izgalmassá tette az utolsó másodperceket. A mi részünkről Martin gondoskodott róla, hogy ne legyen esélye a Lakersnek, mikor Nené kihagyott büntetőjét visszapöckölte a gyűrűbe, eldöntve ezzel a találkozó kimenetelét. Szoros mérkőzésen, nagy csatában 95:90-re győztünk a Lakers otthonában. A csapatból három játékos emelkedett ki. Gallinari volt legjobb pontszerzőnk, 22 ponttal, de a lepattanók és a labdaszerzések tekintetében is hasznosan játszott. Martin igazi vezérként lépett pályára, 18 ponttal és 8 lepattanóval zárt, a végén pedig kulcsfontosságú volt az a visszapiszkált büntető. A padról ezúttal is Felton volt a legjobb, a triplái nagyon fontosak voltak, összesen 16 pontig jutott.

A kaliforniai kitérő után, múlt kedden a csapat visszatért Denverbe, ahol egy elég fontos mérkőzés várt Karl fiaira, hiszen a csoport rivális és nagy valószínűséggel a rájátszás első körének ellenfele, az Oklahoma City Thunder vendégszerepelt a Pepsi Centerben. A meccs elején Durant tarthatatlan formában játszott, az ő vezérletével a Thunder már az első negyedben tíz pont fölé növelte az előnyét. A második negyed végére sikerült magunkra találnunk és közelebb zárkózni a vendégekhez, Lawson jó megoldásaink köszönhetően a szünetre már csak egy pont előnye maradt az oklahomaiaknak. A harmadik játékrészben kiegyenlített küzdelem zajlott, egy-egy jobb időszaka mind a két csapatnak volt ebben a felvonásban, így aztán a negyedik negyed előtt maradt a döntetlen közeli állás. A záró negyed elején a vendégek nagyon oda tették magukat és alaposan leszakítottak minket. A negyedből hátra lévő hat perc már csak arra volt elég, hogy kozmetikázzunk az eredményen, végül 101:94-re vereséget szenvedtünk. A csapat legjobbja Lawson volt, 28 pontot szerzett, sok fejtörést okozott vendégeknek a játéka, gyönyörű betörései voltak. Rajta kívül csak Gallinari és Martin voltak azok, akikkel maradéktalanul elégedettek lehettünk. Nené játékát nagyban megnehezítette Perkins és ezúttal a padról sem érkeztek váratlan teljesítmények, hogy a gyatra büntetőzésről már ne is beszéljek. Ezzel a vereséggel megszakadt a csapat hat meccses veretlenségi szériája.























Másnap már Dallasban volt jelenésünk, amikor a Mavericks ellen léptünk pályára. Afflalo továbbra sem volt bevethető, de rajta kívül is voltak hiányzóink, így elég nehéz meccsnek néztünk elébe. A találkozó első percei kiegyenlített játékot hoztak, majd az első negyed vége felé átvettük az irányítást. A második negyedben is inkább a mi játékunk érvényesült, magabiztosan tartottuk a vezetésünket, a nagyszünetre tíz pontos előny birtokában vonulhattunk. A fordulás után beleerősített a Mavs, és a harmadik negyedben megkezdték a felzárkózást. A negyedik negyed már szorosan alakult, a Dallas keményen próbálkozott az egyenlítéssel, de álltuk a sarat. Az utolsó percekben a hazaiak egyenlítettek, de a kulcsfontosságú percekben ezúttal JR Smith lépett elő, és főleg neki köszönhetően visszavettük a vezetést, amit a lefújásig sikerült megtartanunk. Az utóbbi időszakban hozzászokhattunk, hogy Karl jóval bővebb rotációt alkalmaz a mérkőzések során, mint korábban. Ezúttal viszont csak nyolc játékosunk lépett pályára, ők viszont minőségi játékkal rukkoltak elő. Mindenki szerzett pontot a pályára lépők közül, ráadásul csak hárman maradtak tíz pont alatt, ők mindannyian kilenc egységet tudtak felmutatni ezen az estén. A legeredményesebb JR Smith volt, 23 ponttal és 5 lepattanóval. Martin és Chandler játéka is figyelemre méltó volt, de Nené 15 lepattanójáról is érdemes megemlékeznünk. Szép győzelem volt, egy erős ellenfél otthonában.




















Nem kellett sokat várni a lehetőségre, hogy visszavágjunk a Thundernek a néhány nappal korábbi vereségért, pénteken ugyanis Oklahomában csapott össze a két rivális. A mérkőzést nagyon jól kezdtük, rögtön egy 8-0-s futással nyitottunk. Hamar érkezett azonban a válasz a hazaiak részéről, gyorsan egyenlítettek, majd a vezetést is átvették. Az első negyed végén döntetlen állt az eredményjelzőn. A második játékrész elején Duranték egy magasabb fokozatba kapcsoltak, ezzel a tempóval nehezen tudtuk tartani a lépést, és hamar leszakadtunk. A negyed végére aztán felvettük a kesztyűt és sikerült közelebb kerülni a szünetig. A harmadik felvonás elején elkezdtünk közelebb kerülni, a negyed második felében aztán a Thunder ismét felpörgött, így a különbség a negyed végére még tovább nőtt. A záró etap elején nem sikerült jelentősen lefaragni a hátrányból, így a mérkőzés gyakorlatilag eldőlt. A végeredmény 104:89-lett, elég simán nyertek a hazaiak. Gyenge mérkőzésünk volt, a csapatban leginkább átlagos és gyenge teljesítmények voltak. Lawson nem tudta megismételni az előző, Oklahoma elleni jó játékát, de Chandler és Smith is nagyon gyengén szerepeltek. Dicsérhető volt Gallinari és Martin játéka. Az olasznak egyetlen lepattanó kellett volna a dupla-duplához, Martin pedig 13 lepattanóval és 14 ponttal el is érte azt. Nené 18 pontja és 9 lepattanója sem volt rossz, a jók között említhető még a padról Felton, 17 ponttal. Igazából nem volt komoly tétje ennek a mérkőzésnek, legalábbis a mi szempontunkból nézve és a Thundertől ki lehet kapni, de az látszik ez alapján a két mérkőzés alapján, hogy elég kemény párharcra kell készülnünk a rájátszás első körében, ha Durantékkal kerülünk szembe.

A rangadók sorozata után egy könnyűnek ígérkező mérkőzés következett az elmúlt hétvégén, hazai pályán fogadtuk a Minnesota Timberwolvest. Sérülések miatt Chandler és Andersen is távol maradt a mérkőzéstől, a megüresedő kettes posztot Forbes töltötte be a kezdőben. Az első negyedben elég kényelmesen játszottunk, így tudta tartani a lépést a vendég alakulat. A második felvonásban viszont már felpörgettük a tempót és fokozatosan leszakítottuk a Wolvest. A szünetben bőven tíz pont fölötti előnyünk volt, amit a fordulás után hamar húsz pontosra növeltünk. A harmadik negyed Ty Lawsonról szólt, a fiatal irányító vezérletével már ekkor eldöntöttük a mérkőzés sorsát. A negyedik negyednek több mint harminc pontos előnyből vágtunk neki, ezért nagyrészt már csak a cserék kerültek pályára. Végül egy nagyon könnyed győzelmet arattunk 130:106 arányban. A mérkőzés nagyon sima volt, ám sokak számára valószínűleg hosszú ideig emlékezetes marad majd. Mégpedig azért, mert ezen a mérkőzésen Ty Lawson NBA rekordot állított fel, hiszen sorozatban 10 hárompontost értékesített a mérkőzésen. E mellett még új egyéni pontcsúcsot is öntött, 37 ponttal, valamint 7 lepattanót és 6 asszisztot is szerzett. Rajta kívül nagyszerűen játszott még Felton és Smith is, előbbi 14 gólpassz miatt emelkedett ki, JR pedig 18 pontig és 8 lepattanóig jutott.  

Kemény mérkőzések vannak a csapat mögött, és úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk a teljesítményükkel, hiszen legyőztük a Lakerst és a Mavst is idegenben. Igaz, belerondít a képbe az a két zakó, amit az Oklahoma ellen szenvedtünk el, ám ezen a két mérkőzésen talán a taktikázás is belejátszott az eredmény alakulásába, főleg a második esetében tartom ezt elképzelhetőnek. Már csak két találkozó maradt az alapszakaszból, aztán kezdődik a rájátszás. Az alapján a teljesítmény alapján, amit a csapat az elmúlt hónapban nyújtott, úgy érzem, bárki is legyen az ellenfelünk az első körben, annak nagyon nehéz dolga lesz ellenünk.

A közeljövő programja:

Kedd, 03:00 Goledn State Warriors @ Denver Nuggets
Csütörtök, 02:00 Denver Nuggets @ Utah Jazz

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 54-26 (80 meccs)
2. Denver Nuggets 49-31 (80 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 47-33 (80 meccs)
4. Utah Jazz 37-43 (80 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 17-63 (80 meccs)

A legutóbbi hosszú hétvégén a Colorado Rockies csapata négy meccset játszott le a Pittsburgh Pirates vendégeként és az előzetes esélyekkel élve, háromszor győztünk ellenük, bár többször is nagyon izgalmas meccset játszottunk. A csapat ezzel a szezon első nyolc mérkőzése után 6-2es mérleggel első helyen áll a NL West divízióban.






















1. meccs, csütörtök: Pirates-Rockies 1-7
A párharc csütörtök délutáni nyitó meccsén az ötödik számú dobónk Rogers készült az idei első kezdésére, ellenfele a balos Maholm volt. A mezőnybeli összeállításunkban nem volt meglepetés, a jobb szélre Spilbo került a lefty pitcher miatt, aki a legutóbbi kezdésekor igencsak leégett. A meccs első ütője Fowler rögtön egy singlet helyezett el, majd a hazai 2B Walker egy nem túl nehéz playnél jókora throwing errort vétett, amiből Fowler pontot szerzett, CarGo pedig a hármas bázisra jutott, az utána következő Tulowitzki pedig egy könnyed sac flyból küldte haza CarGot és 2-0s előnybe kerültünk. Az első menetben azonban Rogers is bizonytalankodott, két ütést szedett be, majd McCutchen groundout közben az első futó is beért, aztán viszont a következő két groundouttal már be tudtuk fejezni a játékot. A folytatásban tőlünk egyedül Wigginton járt bázison, aki egy double után a harmadik kanyarnál tovább nem tudott elérni, de a hazaiak is csak egy sétára voltak képesek. A harmadik játékban a denveri sor első három embere mind kiesett, de a pittsburghi felső hármas sem jutott semmire. A negyedik inning alatt Tulo megerősítette az előnyünket egy solo HRal, majd még Lopez ment fel egy single által, de levadászták őt az egyes bázisról, eközben a Pirates ezúttal se jutott pályára. A következő felvonás eseménytelenül zajlott, három-három kiesővel, majd a hatodikban váratlanul Spilbo vágott be egy doublet, melyet követően CarGo egy RBI single ütésből volt eredményes. Ezt követően még ugyanebben az akcióban Tulo egy RBI doublet sózott be, de a tripla felé tartva a hármas bázisnál Tabata passza megelőzte őt, és kiesett, mint ahogy a következő háromból két ütő, ezzel 5-1nél befejeztük a támadást. Egyre megnyugtatóbb volt az előnyünk, a hazaiak pedig sorban a negyedik játékban sem tudtak felkerülni Rogers ellen a bázisokhoz. Ezután a hetedik felvonás alatt igencsak megcsapkodtuk a Bucs első csere dobóját, végül az egymást követő harmadik ütésünknél Spilborghs single jelentette a hatodik denveri pontot, a következő dobó ellen CarGo egy biztonságival talált be, 7-1re növelve az előnyt. Az inning alsó felében a Piratesben megint az első három embert kiszórtuk, majd a nyolcadik tetején Rogers hagyott fent két futót a szélső bázisokon. Az alsó részben két singlelel hosszú idő után újra életjelet adott a hazai csapat, Rogers elfáradt a végére, Belisle váltotta, aki az utolsó két outot egy Tulo-Lopez-Helton inning-ending double playnek köszönhetően hozta. A befejező menetben a mieink már nem jutottak fel, de Paulino is csupán egy walkot engedélyezett, így a 7-1es siker nem forgott veszélyben.
- Az év eddigi legmagabiztosabb sikere volt, 11-4re szétlőttük az ellenfelet az ütésekben. Tulowitzki kezdi megtalálni azt a formát, amiben befejezte a tavalyi szezont és egymás után harmadik meccsén lőtt hazafutást, összesen két ütéssel és három pontszerzéssel zárta a meccset, így megduplázta az addigi RBIok számát. Gonzalez is több pontot ért el, bár csak 1/4el tüzelt, az egyetlen ütése RBI single volt, amellett pedig egy biztonságiból is eredményes volt, illetve újra csinált egy nagyszerű vetődéses elkapást. A leadoff hitter Fowler a Dodgers series gyengébb fellépései után két singlet hozott öt próbálkozásból és mindkét bázisra kerülése után célba ért. A második ember Spilborghs feledtette legutóbbi kaotikus játékát, szintén 2/5re volt képes, egy doubleból még az első pontját is feljegyezte az évben, és egy szép elkapása is akadt. Helton egy-egy walkkal és singlelel zárt, míg a hármas bázist birtokló Wigginton és a kettesen játszó Lopez mindketten 1/4es hatékonysággal tudták le a meccset. Iannetta az előző meccsek sikerei után csütörtökön csendesebb volt és egyedüli játékosunkként ütés nélkül maradt mind a négy beállásában. A kezdő dobó Rogers idei első startja minden előzetes várakozást felül múlt, ilyen magabiztos menetre talán még ő maga sem számított volna. A tehetséges játékos 7.1 inninget hozott le, mindössze négy singlet és egy futást kapott, két ütést szedett be az első inningben, majd további kettőt a nyolcadikban, a köztes időszakban csak az egyetlen séta miatt nem volt makulátlan a mérlege. Ráadásul hét strikeoutot szórt és még egy ütést is el tudott érni. Karrierje legjobb meccsével indította az évet, megszerezte az első győzelmét, és úgy látszik jól döntöttünk, hogy ő lett az ötödik starter. A nyolcadik játékban érkező váltó dobó Belislenek csak két dobásra volt szüksége két ember kiejtéséhez, mivel végrehajtottunk egy double playt. A záró inninget Paulino egyetlen sétával abszolválta, két mezőnyös kiejtés mellett az utolsó embert SOval búcsúztatta el.

2. meccs, péntek: Pirates-Rockies 4-3 extra inningekben
Másnap a párharc második meccsére De La Rosa második startja következhetett az évben, az ellenfélnél Ohlendorf volt a kezdő dobó. Közben a mezőnycsapatban 2B poszton Lopezt Herrera helyettesítette, S. Smith visszatért a jobb szélre, Helton pedig az utolsó pillanatban kikerült a hátát fájlalva, így Giambi lehetett az 1B. Rögtön az első támadásból eredményesek voltunk, mivel Fowler és Herrera jutottak bázisra, két kieső mellett pedig Giambi kiküldött a jobb szélen egy 3run HRt az idei második ütési lehetőségéből, közben DLR hibátlan volt a nyitó menetben. A második inningben mindkét csapat csak egy-egy single ütésig jutott, részünkről Wigginton járt fent az egyes bázison, majd a harmadikban két denveri kieső után Ohlendorf sérülése miatt dobót váltottak a hazaiak. A csere ember azonnal sétáltatta Tulot, de aztán a Giambi elleni SOval hárított, míg a Piratesből Cedeno egy Giambi errornak köszönhetően lépett bázisra, de végül a hármas felé tartó rablási kísérletét meghiúsítottuk. Ezután a következő próbálkozásnál is simán kiesett a Wigginton-S. Smith-Iannetta hármasunk, majd DLRnek a negyedik alján először gondjai voltak és rögtön két ütőt sétáltatott, egy groundouttal mindketten a pontszerző helyekre kerültek, egy hosszú beállás végén Diaz kieséses játéka közben beért az egyik futó, de aztán egy újabb sétát követően sikerült elhárítanunk a veszélyt és csak ezt az egyetlen pontot engedtük a hazaiaknak, akik 3-1re léptek közelebb. A nehéz dobójátéka után megkönnyebbülő DLR egy singlelel kezdte a következő támadásunkat, aztán még Herrera walkot hozott, de 2in-1out után CarGo és Tulo mindketten strikeoutot kaptak, így kudarcba fulladt az akció. Ezt követően már két embert is kiszórtunk az ötödik alján, de Tabata mégis betűzött egy solo HRt, így egyetlen pontra megközelítettek bennünket. A hatodik felvonásban Giambi talált egy singlet, majd futóként Stewart helyettesítette, akit levadászták, később pedig Wigginton hiába jutott el a kettesig, Iannetta ellen véget ért a támadás, ráadásul az inning alsó részében az első reliever Belisle két sétát engedélyezett, majd Jaramillo ütőjéből érkezett az egyenlítés egy RBI single formájában. A hetedikben Fowler és Herrera került bázisra, de hiába voltak futóink a két szélső bázison, Tulo képtelen volt élni a lehetőséggel, ugyanakkor Lindstrom és M. Reynolds közös erővel tartóztatta fel a Pirates komoly próbálkozásait. A következő menetben az első három ütőnk kiesett, míg M. Reynolds a három outból kettőt SO formájában jegyzett nagyon magabiztosan. Az alap játékrész utolsó inningjében sem kerültünk bázisra, miközben a Pittsburghnek komoly esélye nyílt a meccs befejezésére, de Paulino egy strikeouttal hárított, amikor már az utolsó kanyarban járt az egyik futó. 3-3 volt az eredmény kilenc inning után, így extra játékokat kellett folytatni. A túlóra elején Herrera beküldött egy duplát, majd egy wild pitchből a hármasra került, mozgalmas körülmények között két sétával 3in-2outot harcoltunk ki, de Wigginton labdáját hárították és groundoutot kapott. Viszont Betancourt hibátlanul dolgozott, majd a 11. inning alatt megint a hármason hagytunk fent egy futót, ezúttal Iannetta által, míg Street egy single ellenében hozta a dobó részt. A 12. felvonásban senki nem jutott pályára, és a következőben is csak egy pittsburghi, aki ellen egy Street-Tulo-Wigginton duplajátékkal védekeztünk. Átléptük az öt órás játékidőt és közben a tizenegyedik inningben két errorral nyomultunk előre, majd Tulo kapott egy szándékos sétát, de bases loaded helyzetnél a PH Helton ellen is be tudtak mutatni egy groundoutot, így másodszor sem tudtunk élni a nagy lehetőséggel. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a következő menetben pedig váratlanul robbantott a Pirates és bár F. Morales két embert kiejtett, az egyiket egy bravúros popouttal, egy sétát követően Tabata egy RBI walk-off doublelal lezárta az összecsapást és 4-3as diadalt hozott a csapatának.
- Az első inningben szerzett 3 pont után egyetlen futást sem tudtunk bevenni, pedig rengeteg helyzetünk lett volna, csak az extra inningekben két bases loadedot hagytunk. Giambi a kezdés előtt nem sokkal tudta meg, hogy játszania kell, de az öreg harcos nem zavartatta magát és rögtön egy 3run HRt sózott be az első inningben. 2/3as hatékonysággal zárt az első hat inning alatt, de egy könnyű mezőnyhibát is vétett az egyes bázison. A sor első két embere nagyszerűen teljesített, Fowler két singlet és egy sétát hozott, míg az idén először kezdő 2B Herrera hat beállása alatt három ütést regisztrált, beleértve egy duplát, és egy remek mentést is végrehajtott. Viszont mindketten csak egy-egy hazaérésre voltak képesek a mögöttük jövő ütők gyengélkedése miatt. Wigginotn hozott még egy ütést a fentiek után, a hármas bázison kezdett és az egyesen fejezte be a mecset, egy sikeres rablást is elért. Gonzalez nagyon alul múlta magát és rá nem jellemzően pocsék, 0/7es statisztikával zárt, közben három strikeoutot szenvedett el és összesen kilenc futót hagyott a pályán. Mögötte Tulowitzki is teljesen formán kívül játszott, ő négyből semmivel zárt, a három sétájából pedig kettőt szándékosan kapott meg, és nála is befigyelt 6 LOB. Ütés nélkül végzett a jobb szélre visszatérő S. Smith, de legalább a mezőnyben bemutatott egy bravúros elkapást, sajnos a walk-off ütésnél esélye sem volt hárítani. Az elkapó Iannetta újra a régi önmagát idézte, miután mind az öt próbálkozásában kiesett, háromszor dobás utáni kiejtés áldozata lett. J. Morales és Spilborghs csak PHek voltak, mindketten kiestek egyetlen jelenésüknél. Stewart bázisfutóként nem jutott sokra és egyetlen beállásában is SOt kapott, néhány menetet a pályán töltött 3Bként, de később a 0/3as Lopez váltotta a hajrában. Menet közben egy akcióra mégis bejött Helton, de fent hagyta a telipályát a 14. inningben. A kezdő dobó De La Rosa tudta vállalni a játékot a múltkori sérülése után, de most is csak öt inninget tölthetett a pályán az ujj sérülés miatt, amiből az utolsó kettő nehézkesre sikerült számára és mindkétszer kapott futást. Két kapott ponttal végzett, de még vezetés mellett adta át a terepet a többieknek. Belisle a hatodik menetben két walkból és egy ütésből szenvedte el az egyenlítést érő pittsburghi pontot, idén először kapott futást és először tékozolta el a vezetésünket. Lindstrom két kiesés közben három embert is pályára engedett a hetedikben, de a nagyon magabiztos M. Reynolds megmentette a helyzetet, és hibátlanul lehozott 1 és 1/3 játékot. Paulino is stabil volt, csupán egyetlen ütést szedett be, majd Betancourt keze sem remegett meg és mindhárom ütőjét elbúcsúztatta. Streetnek a kedvező pitching count miatt három inning is jutott, csupán egy-egy séta és single csúszott be közben, könnyedén abszolválta a hosszabb fellépést. A végén F. Morales két kiesés után egy sétát, majd egy doublet nyelt be, amely az idei első elvesztett meccséhez vezetett.






















3. meccs, szombat: Pirates-Rockies 4-6
A harmadik fellépésre talán a legerősebb infieldet állítottuk össze Helton és Stewart hiányában, mivel Wigginton-Herrera-Tulo-Lopez belső négyessel kezdtünk, közben a külső hármasban nem történt változás, elkapóként viszont J. Morales az első kezdésére készült. A starting pitcherünk a fiatal G. Reynolds volt, aki Ubaldo helyettesítésére érkezett fel a csapathoz erre a mérkőzésre. Hasonlóan a pénteki meccshez, most sem kezdtünk rosszul, Fowler és Herrera azonnal bázisra mentek, majd a CarGo elleni double play közben az előbbi futónk hazaért, így hamar megszereztük a vezetést, de egy-egy sikertelen akciót követően a második inning alján máris fordított a Pirates az elkapó Doumit 2run HR bombájával, melyet egy double után lőtt be G. Reynoldsnak. A harmadik támadásunk közben két gyors out után Fowler és Herrera újra bázisra kerültek, majd CarGo vágott be egy RBI singlet, ezzel egyenlítettünk, de Tulo ellen lezárták az akciónkat, majd G. Reynolds két séta ellenére kissé nehézkesen, de hozni tudta a következő menetet. A negyedik inning alatt S. Smith került bázisra, de Lopez ellen egy dupla játékkal tudtak menteni, majd volt egy nyugodtabb dobójátékunk, amikor az első három ütőt el tudtuk búcsúztatni. Ezt követően J. Morales és Herrera hiába sétáltak mindketten, mert CarGo single után J. Moralest kidobták a home platenél, viszont a Pirates ezúttal se volt a pályán. A hatodikban aztán egy kieső után S. Smith küldött ki egy solo homerunt az éjszakába és szereztük vissza az előnyt 3-2nél, ezután pedig egy single után Herrera-Tulo-Wigginton dupla játékkal fejeztük be az inning védekező részét. A folytatásban megint denveri bázisra kerülés nélkül múlt el egy támadás, közben G. Reynoldst leváltottuk és az első csere dobó M. Reynolds folytatta a helyén, aki egy strikeout és egy double után adta tovább a terepet Beislenek, viszont nem tudott hárítani és a PH Diaztól elszenvedett RBI singlelel kiegyenlített a Pittsburgh, de a további próbálkozásaikat magabiztosan tartottuk vissza. A nyolcadik támadásunk alkalmával Herrera megint sétált és CarGo is újra bázisra került, majd a következő két támadónk kiesett, de Lopez elszenvedett egy hit-by-pitchet, mellyel feltöltöttük a bázisokat, Wigginton pedig mind a három futót hazaküldte egy duplával, így visszavettük a vezetést és egyből 6-3ra megléptünk, amikor már nem sokat kellett megúsznunk a végéig. A soron következő dobó részt Betancourt kapta meg és ellene Tabata egyből hozott egy solo HRt, de ezután egy walkkal együtt sikerült abszolválni a játékrészt, még mindig két pont maradt az előnyünkből. Az utolsó menetben nem volt használható támadásunk, majd az előző nap sokat játszó Street helyett idén először Lindstromnek kellett hoznia a savet és két single elszenvedése után sikerült neki, mivel egy Tulo-Herrera-Wigginton dupla játékkal lezártuk a mérkőzést.
- Javítottuk a pénteki vereséget, kihasználtunk néhány helyzetet, bár az ellenfélnek így is több ütése volt, a legfontosabb a győzelem. Wigginton oroszlánrészt vállalt a diadalból, amikor három sikertelen ütési lehetőség utáni a napi egyetlen találatából három embert repített haza, ezzel a kicsit lassabb kezdés után az első pontjai szerezte a szezonban. Gonzalez megrázta magát a gyenge meccse után és négy beállásból három singlet hozott, az egyikből RBI is jutott neki, illetve az egyetlen kiesése, egy GIDP közben is beért futónk, bár azért neki nem járt pont. S. Smith az ötödik helyen ütött és 2/4et ért el, közben a szezonbeli első hazafutását lőtte be, mellyel a hatodik inningben átvettük a vezetést. A sor elejéről megint jó teljesítmények érkeztek, Fowler bár nem jegyzett ütést, kétszer bázisra került sétával és mindkét alkalommal hazaért, közben megvolt az év első sikeres rablása és egy szép fej feletti elkapást is megcsinált. Herrera újra bizonyított és egy találatot és három walkot regisztrált, bár csak egyszer tudták haza küldeni őt, ez már nem az ő hibája volt, illetve még védekezésben is nagyon stabil, mindkét DPben benne volt. Tulowitzki sajnos megint kapkodva lengetett és mind a négy beállásában kiesett, négy embert hagyott pályán. Ezúttal Lopez sem volt képes annyira hatékony teljesítményre, és sem neki, sem az idén először kezdő elkapó J. Moralesnek nem volt ütése, utóbbi kellemetlenül kiesett hazafelé tartva egy ígéretes akcióban. Spilborghs és Stewart egy-egy alkalommal tűnt fel pinch hitterként, de mindketten groundouttal végezték be. A beugró G. Reynolds hat inning alatt csupán három ütést és két pontot kapott, azt is egy 2run HRból, közben két strikeout és két walk jutott neki, teljesen jól megállta a helyét, ennél szerintem jobb start nem igazán számíthattunk volna tőle. M. Reynolds a hetedik menetben egy embert kiejtett, egytől ütést kapott, aki a lecserélése után haza is ért. Belisle két outot postázott és egymás után második alkalommal vesztette el az előnyünket, de mivel utána villantak az ütők így a BS mellé az idénybeli első győzelmet is felírta magának. Betancourt a nyolcadik inningben egy solo HRt és egy walkot engedélyezett, de még meg tudta tartani a két pontos vezetést. Ezután Lindstrom sikerrel megoldotta az évi első savejét, bár két benyelt ütés után szüksége volt a mezőnyjátékosaink segítségére, hiszen egy double playel fejeztük be a meccset.






















4. meccs, vasárnap: Pirates-Rockies 5-6
A párharc utolsó meccsét vasárnap délután rendezték és Stewie után CarGo is elkapta az influenzát, így a bal szélre Wigginton futott ki, az egyesre pedig Giambi került be a kezdőbe, míg Iannetta visszakapta az elkapó pozíciót erre az összecsapásra, a dobónk Chacin volt. Megint nagyon jól indítottuk a meccset, Herrera és Tulo rögtön sétával pályára került, majd S. Smith RBI single találata jelentette a vezetést, egyből utána pedig Lopez is bevert egy 3run homerunt a bal sarokba, és még további két futót tudtunk felküldeni a bázisokhoz, csak a sor utolsó embere, a dobó Chacin ellen hozta össze a harmadik kiesőt a hazai csapat. Eközben Chacin az első dobójátékában sebezhetetlen volt, aztán viszont a sorunk első három embere mind kiesett, majd a második dobó részünk már necces volt, két ütést és egy sétát hozott a Pirates, majd loaded 1outnál Cedeno egy sac flyból szépített, végül a dobó ellen egy strikeouttal tudtunk hárítani. A harmadik inning alatt Tulo igyekezett egy doublelal, de ketten is fent hagyták őt a hármas bázison, majd a következő keserves játékunkat nem úsztuk meg olyan olcsón, mint az előbb. Chacin az első emberét eltalálta, a másodiktól ütést kapott, McCutchen single már pontot is hozott, utána pedig Overbay 2run RBI doublelal kiegyenlített a Pirates, ezután nagy nehezen sikerült befejezni a játékot, kellett hozzá egy double play, de legalább hátrányba nem kerültünk és 4-4re álltunk a mozgalmas első három játék után. Ezután egyedül Fowler hallatott magáról egy single ütéssel, de a rabló kísérletét meghiúsították, majd az alsó részben ismét gondjai voltak Chacinnak, két beszedett single után Walker groundoutos kiesése közben hoztak rajta pontot, amivel a Pittsburgh megszerezte a vezetést. A következő próbálkozásunkat Tulo ellen egy double playel hárították el, majd a hatodik játékban egyik csapat sem tudta tiszteletét tenni a bázisokon. Aztán a hetedik tetején újra egy eredményes támadást indtott a Rockies, Fowler és Herrera sokadszor is helyet foglalhattak az egyes-kettes bázison, majd a veterán Giambi egy RBI single ütéssel kiegyenlített, Tulo egy sétával feltöltötte a bázisokat, a loaded helyzetnél pedig S. Smith egy walk által szerzett pontot, vagyis a bizonytalan pittsburghi cseredobó eredményezte a mieink fordítását 6-5nél. Az akció közben pinch hitter helyettesítette Chacint, a következő dobó inningre pedig Paulin váltotta, aki egy sétát engedett két kiejtés mellett, majd M. Reynolds strikeouttal abszolválta a harmadik kiesőt. A nyolcadik menetben Lindstrom is besegtett és továbbra is tartottuk az egy pontos vezetésünket, majd a kilencedikben részünkről a PH CarGo szenvedett el DPt, azután pedig Street következett a saveért, amelyet meg is oldott az első három ember elbúcsuztatásával, bár egyik sem volt egyszerű beállás, így is megtartotta az előnyt és 6-5re győzedelmeskedtünk az utolsó meccsen.
- Újabb nagyon szoros meccs volt, de nagy nehezen kiszenvedtük a sikert és megnyertük a seriest. Lopez az első inningben vitte be a négyből az egyetlen ütését, ami egy 3run HR volt, ezzel a második hazafutását és a hetedik pontszerzését szállította az évben. S. Smith újra két RBIt regisztrált, egyiket single, másikat egy bases-loaded walk árán, így már négy pontos az idényben. Az egész csapatból csak a leadoff hitter Fowler tudott több ütést bemutatni és zárt 2/5el legfelül, egy sikeres és egy sikertelen rablása volt. Az őt követő Herrera megint nagyon aktívan ment pályára, háromszor sétával és egyszer ütéssel került fel, valamint az idei első SBt hajtotta végre. Giambi három sikertelen beállás után a hetedikben egy singleből pontot küldött és kiegyenlítette az állást, majd angolosan távozott. Tulowitzki valamivel nyugodtabban tudott játszani és 1/2es hatékonyságra volt képes egy duplával, míg két alkalommal sétát regisztrált. Wigginton először kezdett a külső pályán, de visszakerült az első bázisra, közben egyetlen ütésre volt képes és idén már másodszor ért el errort. A sor végén Iannetta egy sétát és egy hit-by-pitchet harcolt ki. Az egy menetben beszálló csere ütők nem voltak sikeresek, Gonzalez és Stewart sem jutott pályára, Rogers pedig bázis futó volt. A kezdő dobó Chacin az elejétől kezdve sokat bizonytalankodott, nagyon nem találta a dobásait és több inningben is megszorongatták, de becsületére legyen mondva, hogy így is túlélt hat játékot öt futással. Ráadásul kis szerencsével az idei második meccsén is győzelmet aratott, közben egy errort is elért. Paulino egy séta mellett két embert szórt ki, a balos M. Reynolds összesen három játékost búcsúztatott el két csonka játék alatt. Lindstrom a nyolcadik felvonás utolsó outját hozta egy flyout segítségével. Street az idei negyedik savet is magabiztosan abszolválta, továbbra is hibátlan, a három kieső közül kettőt strikeout formájában tudott le.

A NL West állása:

1. Colorado Rockies 6-2 (8 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 5-4 (9 meccs, 1.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 4-4 (8 meccs, 2.0 GB)
4. San Diego Padres 4-4 (8 meccs, 2.0 GB)
5. San Franciso Giants 4-5 (9 meccs, 2.5 GB)

Mögöttünk a Dodgers háromból kétszer legyőzte a Padrest, ezzel ők állnak a legjobban, de a D'backs is megnyerte a párharcát a Cubs ellen, a Giants pedig a St. Louis ellen végzett 2-1re. Hétfőtől SF-LAD párharc következik a divízión belül, közben a SD a Redst, az Arizona pedig a Cards látja vendégül néhány meccsre.

Határozottan kezdtük az évet és bár a legelső meccset elvesztettük, azóta nagyon szépen magunkra találtunk. A tavalyi hullámzó teljesítmény javítására törekedve, most már az év elején próbáljuk stabilan hozni az eredményeket. A folytatásban rögtön egy újabb legyőzhető ellenfél következik a Mets képében, akik ellen a következő időpontokban játszhatunk le négy idegenbeli meccset: kedd 01:10, szerda 01:10, csütörtök 01:10, csütörtök 19:10. Szurkoljunk együtt ismét, hogy újabb jó eredményeket érjen el a csapat! GO ROCKIES!!!

Elérkezett az utolsó esélylatolgató írásunk. Lényegi változások ugyan nem történtek, de már-már eldőlni látszó csaták újra izgalmasnak tűnnek, addig az eddig nyitottnak hittek végleg eldőltek. Az izgalmakra lehet kisebbfajta panasza egy NBA-szurkolónak, mivel az ilyenkor legizgalmasabbnak számító csata, a 8. seedért szokott menni 2-3 csapat közt, erre ugyan idén nem is volt sok esély, de az a kevés is nagyon hamar elszállt.

Emlékezzünk csak vissza, a Nuggets mekkora csatát folytatott a Warriorsal '08-ban, hogy aztán a rájátszásban egy tükör sima párharc után mehessenek horgászni Iversonék. De akkor mi elmondhattuk, hogy teljesítette a csapatunk azt amit 14 másik nem, tehát az egyik legfontosabb célt elértük, ami az amerikai sportokban különösen hangsúlyos. Ha bejutsz a rájátszásba, akkor abban a szezonban Te, már nem lehetsz vesztes! Elég csak a '99-es Knicks-t vagy a '07-es Warriors-t felhozni, és akkor mindjárt értékelni tudjuk a 8. seed jelentőségét.
















The Playoffs: Where Amazing Happens

Kicsit hosszúra sikerült beharangozó után egyből a lovak közé csapok.

A Nyugati főcsoport jelenlegi állása:

1. San Antonio Spurs 60-19
2. Los Angeles Lakers 55-24
3. Dallas Mavericks 54-25
4. Oklahoma City Tunder 53-26
   
5. Denver Nuggets 48-31
6. Portland Trail Blazers 47-33
7. New Orleans Hornets 46-33
8. Memphis Grizzlies 45-34
9. Houston Rockets 41-38
10. Phoenix Suns 38-41
11. Utah Jazz 37-42
12. Golden State Warriors 35-44
13. Los Angeles Clippers 31-49
14. Sacramento Kings 23-56
15. Minnesota Timberwolves 17-62 

Ha most kezdődne a playoff...
a következő első körös párharcok lennének:

San Antonio Spurs (1.) - Memphis Grizzlies (8.)
Los Angeles Lakers (2.) - New Orleans Hornets (7.)
Dallas Mavericks (3.)- Portland Trail Blazers (6.)
Oklahoma City Thunder (4.) - Denver Nuggets (5.) 








?








PO-esélyek csapatonként + hátralévő mérkőzéseik:

Spurs: UTA, @LAL, @PHO

Sok szurkolójukra ráijesztettek a 6-os vereségszériájukkal (amire az elmúlt egy évtizedben nem volt példa), de végül nem bosszulta meg magát ez a kisebbfajta lazaság, köszönhetően a Lakers menetelését megállító fantasztikus Nuggets-játékosoknak. A Spurs-nek egyetlen célja lehet, hogy megnyerje a teljes alapszakaszt, amire minden esélye megvan, hiszen 1 meccsel vezet a már keleti konferenciát megnyerő Bulls előtt. Az az érdekesség, hogy a tiebreaker közöttük eldöntetlen, 1-1 egymás ellen, az ellentétes konferencia ellen elért eredmény 23-7 mindkét csapatnak, így sorsolással dőlne el köztük az első hely, ha azonos mérleggel zárnának. 2011-ben kicsit megmosolyogtató. Jövőre nézve jelenleg pozitívak lehetnek, ugyanis a sérülésekkel küzdő meghatározó játékosaik mindegyike felépült. A Lakers ellen lesz még egy igazi ki-ki meccsük, és talán egy utolsó nagy összecsapás a Nash vezette Napocskákkal.

Várható helyezés: 1.

Lakers: OKC, SAS, @SAC

Egy hete még arról volt szó, hogy megállíthatatlanul robognak az All-Star hétvége óta, de jött a mumusuk, akik egy az idén nem látható gödörbe taszították Hollywood büszkeségeit, és mára már a 2. seed megvédéséért kell harcolniuk. Tomi_Tanguay szavait idézve: 'Büszkék lehetünk magunkra, hogy mi indítottuk el őket a lejtőn.' A sorsolásuk sem egyszerű, de a két nehezebb összecsapást hazai pályán játsszák, habár amekkora buzdítást kaptak múlt vasárnap... Egyébként tartok tőle, hogy miután konstatálták - a Nuggets elleni vereség után - az esélyük a top seedre erőteljesen lecsökkent, kicsit kiengedtek a célegyenesben a Jazz és a Warriors ellen, majd a Blazers ellen akartak újra felpörögni, de a Rose Garden - mi elég jól tudjuk - nem egy könnyű terep. Ettől függetlenül simán benne van a pakliban, hogy kiutat találnak a négyes vereség szériájukból, reméljük azt nem a Thunder ellen fogják megtalálni.

Várható helyezés: 2.

Mavericks: PHO, @HOU, NOH

Az elmúlt napokban ők sem hasítottak, de mégis valahogy 1 meccs hátrányuk van a Lakerstől, de tudván azt, hogy a tiebreaker sem az ő oldalukon van, így meglehetősen kicsi az esélyük a 2. helyre, a harmadikra viszont elég nagy, még úgy is, hogy a Thunder feljött 1 meccs hátrányba, és a tiebreaker itt sem az ő oldalukon áll. Nagyon sok függ attól, hogy mi jár Rick Carlisle fejében. Csak azért pihenteti Kiddet, mert az utóbbi időben pocsékul dobott, és a gólpasszok nem jönnek, vagy esetleg csak a Lakers útjából akarnak menekülni. Tudják azt, amit szerintem mindenki, hogy az ő keretük a Lakers ellen szinte semmire sem jó. Rendkívül könnyedén verte őket a Bryant vezette brigád. Nincs meg bennük a kellő keménység, ami elengedhetetlen egy Artest-Gasol-Bynum féle frontcourt-al szemben. Különben a két 7 láb magas 'magas' kicsinálja őket a festékben. Ezért nekik sokkal inkább feküdne a divízió rivális, így én nem tartom elképzelhetetlennek, hogy letankolják magukat a 4. helyig, mondván ha a Nuggets ellen nem jutnak tovább, akkor oly mindegy.

Várható helyezés: 4.

Thunder: @LAL, @SAC, MIL

Northwest divíziót behúzták, és nem is akárhogyan, ugyanis pont ellenünk, a legfőbb ellenfelükkel szemben szereztek meg két nagyon fontos W-t. A Lakers ellen lendületből mehetnek, és ami a legfontosabb, idén már a palánk alatt is lesz megoldásuk a Gasol-Bynum duó ellen. Én mindenképpen nekik fogok szurkolni, már csak azért is, hogy eltűnjenek a látómezőnkből. Az azt követő maradék 2 meccsüket pedig csukott szemmel is hozniuk kell. Ha a Lakers ellenit hozzák, akkor szerintem meglesz a hőn áhított 3. hely. Attól tartok, hogy egy Spurs dinasztiához hasonlóra kell számítanunk tőlük az elkövetkezendő években, a jelenlegi fiatalok egyre jobbak, és jobbak lesznek, ami pedig a veterán free agenteket is oda fogja vonzani.

Várható helyezés: 3.

Nuggets: MIN, GSW, @UTA

Most a legfontosabb feladat, hogy Afflalo, Mozgov, de leginkább Birdman felépüljön a rájátszásra, mert az utolsó 3 meccsünkön a palánk alatt nagyon gyengék voltunk. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy Big Al játszon centerben, ha mégis, akkor már most lehet készíteni a horgászfelszerelést. Nincs meg Harringtonban az a keménység, hogy legalább a saját palánkja alatt ő legyen az úr. Duranték ellen is akkor kerültünk igazán nagy hátrányba, amikor ő volt fent centerben. Ennek a csapatnak pedig az igazi fegyvere a keret mélysége, aminek az ellenfél cseresorának gyepálásában kellene megmutatkoznia, a kezdőnek pedig csak tartani kellene a lépést. De ha csak 4 játékos ellen támadhatnak, akkor nincs mit tenni, vagy ha a cseresorunk mind az 5 játékosa kisebb a rá eső embernél. Második OKC meccsről egy példa a 4. negyed elején ilyen matchupok voltak: Mohammed-Big Al; Collinson-Chandler; Harden-JR; Cook-Felton; Maynor-Lawson. Lepattanóknál, vagy palánk alatti játékban ez a lineup ilyen formában esélytelen. Skillben ugyan sokkal jobb a Nuggets, de még ha támadó oldalon sikeres lett volna ez a felállás, akkor még megértem, de ha elől ez az 5-ös nem tűzzel 70%-al, akkor már rég rossz, mert ellenük meg 60% az borítékolható. Lényeg még egyszer, hogy Birdman és Mozgov egészséges legyen a rájátszásra, és akkor ettől a két lehangoló vereségtől eltekintve is lesz esélyünk a Thunder ellen. Ha pedig a Mavst veti utunkba a sors, akkor elfogultság nélkül mondhatom, hogy még talán mi is lennénk az esélyesek.

Ennek a csapatnak nagyon fontos lenne legalább 1 kör menetelés. Tartok tőle, ha ez nem sikerülne, akkor nem mozgatna meg mindent a vezetőség, hogy összetartsa a jelenlegi keretet. Utálom azt a trendet, hogy ahhoz, hogy egy csapat contender lehessen muszáj rendelkeznie egy sztárral. Sajnos, az NBA minden téren sztárokra épít és legkevésbé a csapategység fontosságára. Plusz ehhez vegyük hozzá, hogy az USA mindig is kapós volt az emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező szuperhősökre. Nézzük csak pl. '06os döntőt mindenki csak azt emlegeti, hogy Dwyane Wade a sírból egyedül visszahozta, kb. a többi csak valami hülye lúzer volt a csapatban, akik a hatalmas sztárt csak hátráltatták. Nem mondom, hogy ez rosszat tesz a ligának, mert kellenek ilyen egyéniségek, akik miatt 10-20 év múlva is emlékezhetünk egy-egy meccsre, és nosztalgiázhatunk, hogy mit alkotott az az ember azon a 3. meccsen... Ha szakírók véleményét olvassuk, sehol nem számolnak komolyabban a Nuggets-al a rájátszásban, mert nincs sztárunk! A trade óta folyamatosan veszik ki az országos TV-k műsoraiból a Nuggets-meccseket. Ez a tendencia jövőre nézve sem jó. (Nálam kicsit jobban körbejárják a témát Scott Hastings-ék. Aki csak teheti, és érti az angolt, az hallgassa 'Mike and Scott' podcasteket, mert kb. minden Denvert érintő csapatról beszélnek.) Visszakanyarodva az elejéhez, nagyon-nagyon szeretném, ha egy ilyen csapat, mint a mienk bele tudjon köpni a sztárokkal teletűzdelt csapatok levesébe. Miért ne lehetne egy olyan csapat bajnok, amelynek nincs sztárja, de egy tucat használható játékosa, akik szívósak, önzetlenek, az egyéni érdekeiket a csapat elé helyezik. Ilyen egy igazi CSAPAT. Én merem állítani, hogy ez a mostani keret, ha tudna együtt csinálni egy felkészülést, akkor jövőre 70% is meglenne, mert ne feledjük ez a csapat szinte edzés nélkül érte el ezeket a kiemelkedő eredményeket idén.

A hátralévő meccsekről nem beszéltem, de az látszódik, hogy az 50+os szezon az egyetlen még teljesíteni való feladat.

Várható helyezés: 5 

Blazers: MEM, @GSW

Két meccsük van hátra, ha mindegyiket hozzák, akkor is kellene két Nuggets-vereség nekik, hogy előrébb jöjjenek, amit nem tartok valószínűnek. Ezért inkább hátra fele kell tekintgetniük, de amilyen formában vannak nem tartom azt sem kizártnak, hogy behúzzák simán a ki-ki meccsnek számító Grizzlies elleni derbit is. Szerintem ebben a régióban mindenki úgy sakkozik, hogy csak a Lakerst kerüljék el. Az biztos, hogy a Dallas ellen 2-2, a San Antonio ellen pedig 3-1 az idei mérlegük, míg a Lakers és a Thunder ellen egyaránt 1-3, de a vereségeket jobbára az év első felében szenvedték el. Addig márciustól a Nuggets árnyékában megbújva elég erős ellenfeleket elverve bizonyították, hogy bárki is jöjjön szembe velük, az egy hosszú és keserves csörtére számíthat ellenük. Számukra az egyetlen gond az az, ha megnyerik a hátralévő két mérkőzésüket, akkor sem biztos a 6. helyük, mert a tiebreaker New Orleans oldalán van.

Várható helyezés: 7 

Hornets: @MEM, UTA, @DAL

Az elmúlt helyzetjelentésünk idején befészkelték magukat a kényelmesebbnek mondható 8. helyre, de a kötelezőket hozták, így újra előztek, ami nem biztos, hogy jó hír a számukra, mert talán ők az egyetlen csapat, akiknek az Odom-Basol-Bynum duó ellen semmi esélyük sincs, főleg David West sérülése óta. Ha holtverseny alakulna ki, akkor a tiebreaker mind a Memphis, mind a Portland ellen őket segítené. Sok esélyt nem adok nekik, de ha hoznák mind a három maradék meccsüket, akkor a 6. helyet meg tudnák szerezni, ami a Dallas utóbbi hetek formáját elnézve nem lenne reménytelen a párharc, de ha az utolsó meccsen is nyernek, nem biztos, hogy a Mavsal kerülnek össze, mert akkor könnyen előfordulhat, hogy Thunder a befejező játéknapon előzne. Az az igazság, hogy még mindig sok ismeretlenes az egyenlet, sok csapat saját maga tudja irányítani a sorsát, egy-egy nem várt vereség alapjaiban tudja megváltoztatni az összecsapások párosítását.

Várható helyezés: 6 

Grizzlies: NOH, @POR, @LAC

Nagyszerűen hajráztak gyakorlatilag január óta, így az akkor még mélyen a vonal alatt levő csapat legfeljebb csak álmodozhatott a rájátszásról, míg ma már történetük 3. PO szereplésének örülhetnek. Az egyébként elégé valószínűsíthető, hogy fennállásuk során 1. PO-ban aratott győzelmét idén fogják ünnepelni. Két meccs közvetlen riválisokkal szemben, ami simán eredményezheti, hogy ők kerülnek ki a versenyfutásból győztesen, de ebben az is benne van, hogy csak nyolcadikként végeznek. Tiebreaker a Honets ellen nem az ő oldalukon van, de a Blazers ellen egy estleges győzelemmel abban a párharcban már igen. Gyakorlatilag szinte megjósolhatatlan ennek a 3-as fogatnak a szereplése. De valami azt súgja, hogy pont a cél kapujában fog megremegni a lábuk, és csak utolsó kiemelést fogják kapni.

Várható helyezés: 8

A Rockets az amúgy sem nagy esélyét sem tudta végül sokáig húzni, mert a számukra csak kötelező meccsnek tituláltakat bukták, így végül már egy héttel a rájátszás előtt leírták magukat.

Mi, Nuggets-szurkolók pedig bízzunk abban, hogy az ellenfeleink számunkra kedvező eredményeket játszanak, és a Thunderral maximum csak a WCF-ben kerülünk össze. Jó szurkolást!:D

A péntek délelőtti sajtótájékoztatóján a Colorado Avalanche veterán csapatkapitánya, Adam Foote bejelentette, hogy az idény végeztével vissza fog vonulni, és húsz esztendő profi jégkorongozást követően szögre akasztja a korcsolyáját. A karrierje túlnyomó részét a denveri csapatnál, és annak jogelődjénél töltő kőkemény bekk reményei szerint az Edmonton Oilers elleni vasárnapi szezonzáró mérkőzésen, még egyszer utoljára pályára léphet, ahol egy klasszikus értelemben vett búcsúszereplést tudhat le, és nyíltan elköszönhet a hazai közönségtől.





















A 39 éves klasszis az idei szezon jelentős részében különféle sérülésektől volt korlátozva, és csupán 46 találkozón volt alkalma pályára lépni, jelenleg is éppen egy bokasérüléssel bajlódik, melyet még három héttel ezelőtt szedett össze egy lövésblokkolás következtében. Foote a sajtótájékoztatón megemlítette, hogy visszavonulását leginkább a fizikai állapotának megromlása sürgette meg, az ősszel még nem úgy kezdte el a 2010/11-es szezont, hogy ez lesz az utolsó éve a ligában, de aztán ahogy haladtunk előre, és egyre többször esett ki hosszabb-rövidebb időre különböző egészségügyi problémákkal, úgy egyre inkább felerősödött benne a befejezés gondolata, melyről még február végén tájékoztatta a klub vezetését.

"Ahogy minden kanadai kis srác gyermekkori álma, az én célom is az volt, hogy játsszak egy meccset az NHL-ben. Most, húsz év után, több mint 1000 NHL-mérkőzéssel a hátam mögött, szerencsésnek érezhetem magam, hogy ilyen sokáig részese lehettem az aktív sportnak" - kezdte mondandóját leköszönő hokis.

"Úgy gondolom, hogy két mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt, itt az ideje, hogy mindenkivel tudassam az elhatározásomat, mely szerint visszavonulok a jégkorongozástól. Köszönöm a klubnak, hogy megadták nekem a lehetőséget, hogy a legelegánsabb módon köszönhetek le, és bízom benne, hogy még vasárnap lehet egy utolsó mérkőzésem a pályafutásom során" - mondta Foote, majd köszönetét fejezte ki karrierje összes edzőjének, az Avalanche mindenkori vezetőségének és tréneri stábjának, végezetül pedig el-elérzékenyülve beszélt az egykori játékostársakról, és az általa mindig imádott denveri szurkolókról.

Az 1989-es draft második körének első kiválasztottja az Avalanche-jogelőd, Quebec Nordiques által, tagja volt a denveri egyesület mindkét Stanley Kupa-győztes csapatának. Ráadásul az 1996-os és a 2001-es bajnoki címből is oroszlánrészt vállalt a mindig határozott, kőkemény védőmunkájával, és példaértékű vezetőképességeivel. Foote a '90-es évek egyik meghatározó hátvédje volt, ugyan sohasem a pontszerző képességeiről volt híres, mindent elsöprő fizikai fellépésével teljesen új stílust honosított meg az NHL-ben, az ellenfél csatárai rettegtek tőle, senki sem szeretett ellene játszani. Karrierje csúcsidőszakában számtalan feledhetetlen ütközést hajtott végre, s a legnagyobb riválisokkal megannyi ádáz csatát vívott meg.

Foote a draftolásától kezdve 2004-ig, majd 2008-tól mostanáig erősítette a csapatunkat, ezalatt 966 alapszakasz-, és további 170 playoff-mérkőzésen lépett pályára a Nords/Avs színeiben, mindkét számadat a legtöbbnek számít a klub védői között, és a csapat mindenkori történetében egyedül a legendás Joe Sakic lépett pályára nála több mérkőzésen. A klub valaha volt második legeredményesebb hátvédjeként vonulhat vissza, 966 fellépése alatt 259 pontot (56 gól és 203 assziszt) szorgoskodott össze, de a mostani éllovas, John-Michael Liles csak a közelmúltban előzte őt meg. Emellett az összesített +129-es plusz/mínusz statisztikája a közelmúltban visszavonult Peter Forsberg mögött a legjobb plusz/mínusz mutató az Avalanche-nél. A lockout-ot követő első szezont megelőzően a Columbus Blue Jackets gárdájához írt alá, ahol 2005 és 2008 között csapatkapitány volt, majd a '08-as deadline napján a denveri klub egy első körös draftjogot adott érte az ohio-iaknak a klasszisunk reaktiválásáért cserébe. Bizonyára sokak számára örök emlék marad Foote-tal kapcsolatban, hogy a trade megtörténte napján a hátvéd azonnal magánrepülőre szállt, hogy még az aznap esti calgary-i mérkőzésen pályára tudjon lépni régi-új csapatában, és végül a második harmad alatt érkezett meg a helyszínre, és a villámgyors átöltözést követően a meccs kellős közepén kifutott a többiekhez a kispadra, és elképesztő lelkesedéssel hajtotta végig a találkozó hátralévő részét. Újkori coloradói történetének első idényében valósággal megfiatalodott az addig sokak által már kiégettnek tartott hátvéd, és 2008 nyarán újabb két éves szerződést kötött a csapatunkkal, amely az idei évad végeztével jár le. Közben Sakic visszavonulása után, 2009. szeptember 11-én rangidősként megkapta a csapatkapitányi posztot, mellyel az Avalanche történetének valaha volt második kapitánya lett, egyben a quebec-i időket is beleszámítva harminc esztendő alatt is mindössze a kilencedik büszke tulajdonosa lehetett a C betűnek.

A torontói származású sportoló az NHL-es sikerei mellett a kanadai nemzeti csapat színeiben is számtalan alkalommal léphetett pályára. Részt vett zsinórban három Olimpián 1998 és 2006 között, melyek közül a 2002-es Salt Lake city-i viadalon aranyérmesek lettek, míg a 2004-es Világ Kupán is tagja volt a győztes Kanada válogatottjának, és a torna All-Star csapatába is besorolást nyert.



Az egykori csapattárs és jó barát, az Avalanche korábbi kapitánya, Joe Sakic a következőket nyilatkozta Foote visszavonulása kapcsán: "Szerencsés voltam, hogy pályafutásom nagy részében egy csapatban játszhattam vele. Adam nagyszerű vezér és kiváló csapattárs volt, mindig is megtiszteltetésnek éreztem, hogy vele egy csapatban lehetek. Külön öröm volt, hogy három Olimpián is ott lehettünk együtt a kanadai válogatottban, ami mindkettőnk számára különleges élmény volt. Adam a klub történetének emblematikus figurájaként vonul vissza, rengeteget tett a csapatért sok-sok éven át, imádott ezért a klubért játszani, és nagyon büszke vagyok rá, hogy csapattársa lehettem."

A megfiatalított Avs zászlóvivője, a másodéves Matt Duchene is elismerően beszélt példaképéről, egyben lakótársáról: "Egyértelműen azon három-négy játékos közé tartozott, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám gyermekkoromban. Sajnálom, hogy most búcsúzik tőlünk, de nagyszerű érzés volt együtt játszani vele, és úgy vélem, hogy minden egyes játékosunk a csapatban tudott valami hasznosat tanulni tőle."

Az már korábban eldőlt, hogy a leköszönő 52-esünk a következő szezontól az U13-as Colorado Thunderbirds kölyökcsapatát fogja trenírozni, vagyis Sakic-hez hasonlóan ő is marad a sportág vérkeringésében, még ha egyelőre nem is a legjobbak között. Arról jelenleg nem szeretett volna nyilatkozni, hogy milyen tervei vannak a távlati jövőre nézve, de alighanem könnyen elképzelhető, hogy néhány éven belül valamilyen poszton munkát vállalhat az Avalanche stábjában.

Kevesebb, mint két éven belül Foote személyében immár a harmadik legendás coloradói hokiklasszis vonul vissza Sakic és Forsberg után. Egyúttal távozásával az 1996-os, első coloradói majorsport bajnoki címet elérő csapat utolsó tagja is elköszön a klubtól, és őt követően már több Nordiques-os múlttal rendelkező játékos sem lesz az aktív keretben, míg a 2001-es Stanley Kupa-nyertes együttesünkből egyedül Milan Hejduk marad hírmondónak, akinek a nyáron lejár a mostani szerződése.

Ez a sportvilág rendje, idővel a klasszisok elbúcsúznak, senki sem játszhat örökké, és az Avalanche-nél a közelmúltban jöttek el ezek a büszke, ám annál szívszorítóbb pillanatok, amikor egymás után sorban kell elköszönnünk az egykori kedvenceinktől aktív pályafutásuk befejezésével, akiket remélhetőleg majd edzőként vagy menedzserként a közeljövőben viszont láthatunk a klub élén. Távozásával az elmúlt évtized sikercsapata végképp leköszönt, és a generációváltással eljött a mostani fiatal játékosaink ideje, hogy Foote-ékhoz hasonló karriert befutva, nagy sikereket érjenek el az elkövetkezendő esztendők során, a példaképek adottak, reméljük a srácok képesek lesznek újra felvirágoztatnia a klubot.

Ne feledjük azonban, hogy minden bizonnyal vasárnap még lesz egy utolsó lehetőségünk, hogy Foote-ot láthatjuk játszani az Edmonton Oilers elleni találkozón, melyen utoljára léphet jégre a profik között, hogy elbúcsúzzon a szeretett csapatától és a hűséges szurkolóitól. Foote várható búcsúmeccse magyar idő szerint vasárnap este, 21 órától veszi kezdetét a Pepsi Centerben.

Az elmúlt hétvégén az NLL nyugati divíziójának küzdelmeiben a Colorado Mammoth és az Edmonton Rush együttese oda-visszavágós alapon vívott meg két mérkőzést egymással, melyeken egyértelműen a rájátszásba jutás forgott kockán, mivel az már korábban kiderült, hogy a két gárda közül csupán az egyik juthat be a 2011-es szezont lezáró playoff-ba, a másik három nyugati hely már gazdára talált. A pénteki és a szombati csata nem hozott döntést, mivel mindkét ütközetet az aktuális hazai csapat húzta be, így továbbra is fej-fej mellett haladnak felek, és néhány meccsel az alapszakasz vége előtt változatlanul teljesen nyílt a küzdelem a rájátszásért.


















Elsőként a pénteki játéknapon Kanadában találkozott egymással a két csapat az edmontoniak otthonában, a Rexall Place-ben, amely a Rush és a Mammoth idei legelső egymás elleni meeting-je volt. A mérkőzésnek a playoff szele mellett már csak a néhány héttel ezelőtti Prout-csere is külön pikantériát adott, hiszen a denveri klasszis az egykori csapata ellen léphetett pályára. Mindkét fél nagyon szeretett volna beköszönni a másiknak a hatalmas téttel bíró rájátszás-harc kapcsán az első adandó alkalommal, így rögtön nem mindennapi küzdelemben vette kezdetét az idegenbeli találkozó. Az első néhány perc kimaradt lehetőségeit követően az ötödik minutumban egy gyors gólváltás ment végbe, először John Grant Jr volt eredményes egy félelmetes hát mögötti lövéssel, majd másodpercek múlva Secore egy közeli kipattanót váltott találatra. Ezt követően megint egy jó darabig nem született találat, majd a játékrész hajrájában egy hibás sorcsere sodort bennünket emberhátrányba, ezalatt pedig Sc. Evans találatával váltották gólra a hazaiak az ajtó-ablak lehetőséget. A nyitó negyed utolsó két percén belül az ellenfél is elvétett egy cserét, így a Mammoth-nak is lehetősége lett volna az emberelőnyös gólra, ám a denveri PP-találat helyett a Rush szerzett létszámhátrányos gólt, miután Small állva hagyta a kissé könnyelmű védőinket, és Levis kapus vállai felett a hálóba helyezett. Ezzel az első játékrészt követően 3-1 arányban álltak jobban a házigazdák.

A második felvonásból mindössze másfél perc telt el, amikor újabb góllal növelték vezetésüket az edmontoniak, ugyanis az egyre inkább fokozódó nyomás közben Sc. Evans újra be tudott találni lendületből, a szélről befelé kanyarodva. Nem sokkal később tovább nőtt a különbség, és Ward szerencsésen bepattanó találata révén már sorozatban az ötödik góljukat szerezték a vendéglátók. Ezt követően a kissé elkedvetlenedő Levis-t a csereportás King váltotta a coloradói ketrecben, majd rögtön a következő akciónk alkalmával Prout bejátszásából a megszerzése óta bomba formában játszó Joel Dalgarno faragta lejjebb a különbséget, aztán érdekes módon Levis-t azonnal visszaküldtük, anélkül, hogy King találkozott volna a labdával. Akár tovább folytathattuk volna a felzárkózást, de Floris kihasználatlanul hagyott egy ordító lehetőséget, a rámenős kanadai rohamokkal szemben pedig csak ideig-óráig tudtuk tartani magunkat Levis bravúros megmozdulásainak köszönhetően, majd pár perc múlva az egyik legnagyobb klasszisuk, B. Merrill újra 6-2-re növelte a különbséget a hihetetlen előretörését követő parádés góljával. A folytatásban sikeresen védekeztük ki a Carlson fejre irányuló ütközéséért kapott büntetésünket, aztán már csak bő öt minutum volt hátra az első félidőből, amikor a mieink kerültek létszámfölénybe, melyet John Grant Jr pár másodperc után gólra váltott egy hatalmas kinti átlövéssel. További lendületes akciókat vezettünk a közelebb zárkózás reményében, de rengeteg pontatlan lövést küldtünk rá, vagy éppen Disher kapus hárította könnyűszerrel az előkészítetlen próbálkozásainkat. Aztán a szünet előtt fél perccel mégis sikerült újra bevennünk a hazai kaput, s John Grant Jr megszerezte napi harmadik találatát a saját kipattanó lövését villámgyorsan összeszedve, és a hálóba vágva. A Mammoth az utóbbi két találata által két gólosra szűkítette a különbséget, és a nagyszünetben már csak 6-4 arányban álltak jobban a házigazdák.

A második félidő elején az előző negyed végi sikereken felbuzdulva reménykedtünk volna a további felzárkózásban, de A. Gajic lövése csak a kapuvasat találta telibe, majd a Rush hamar lelombozta a mieinket, és egy perc után Hill a sarokból egy villámgyors kapáslövéssel mattolta Levis kapust Ward kiváló feladását követően, így újra három gólosra nőtt a differencia a két fél között. Ennek ellenére veszélyes akciókat vezettünk, és néhány lövéssel ismét közel álltunk a gólszerzéshez, de Disher többször is bravúros megmozdulásokkal állta útját a denveri próbálkozásoknak. A kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, és kisvártatva Small révén megint a házigazdák voltak eredményesek, aki ismét egy remek egyéni akcióból talált be. Néhány perc elteltével egy emberelőny alatt végre szépítettünk, amikor egy jól megjáratott figura végeztével Dalgarno keresztpasszát Alex Gajic húzta be közelről a hálóba. Kisvártatva Sc. Evans egy remek akcióból megszerezte önmaga harmadik találatát, majd küzdelmesen folytatódott tovább a mérkőzés, ám egy darabig nem esett újabb találat, végül a következő létszámfölényt is sikerült kihasználnunk Alex Gajic révén, aki ezúttal a kapu torkában szedett össze egy lecsorgó labdát, majd módosította 9-6-ra a részeredményt. Képtelenek voltunk ennél jobban csökkenteni a különbséget, mert hiába jöttünk megint közelebb, a játékrész vége egyértelműen a házigazdáknak sikerült jobban, és az agresszív támadásaikat nem tudtuk megfékezni, ráadásul a harmadik negyed utolsó perceiben újabb két találatot helyeztek el Levis ketrecében. Két perccel a szünet előtt Secore köszönt be egy távoli lövésből, aztán Small szerzett egy szépségdíjas találatot, amikor már csak fél perc volt hátra az etapból. Az utolsó helyzetet még a mieink puskázták el Park kimaradt ziccere formájában, így a befejező játékrészre 11-6-os edmontoni vezetéssel fordulhattak a csapatok.


















A folytatásból másfél minutum sem telt el, és máris tovább növelte előnyét a Rush az újonc LaFontaine lefordulásból született gólját követően. A tizenkettedik kapott gól után Levis-t ismét felváltotta King, de rögtön felavatták a cserekapust is, és az első adandó alkalommal az addig meglepően csendes Z. Greer tüzelt a ketrecbe, miután három hátvéden átküzdve magát tört be közvetlenül a portás elé. Kezdett tetemessé nőni a különbség, és hét gólos hátrányban már végleg keresztet vethettünk a pénteki fellépésre. Azért még igyekeztünk faragni a hátrányból, és rövidesen Joel Dalgarno második találata révén beköszöntünk, aki egy gyors előrefutás után bombázott messziről a kapuba, majd alig fél perccel később Prout bejátszását követően John Grant Jr ismét egy látványos, hát mögötti megmozdulással vette be a hazai kaput, 8-13-ra zárkóztatva ezzel közelebb a csapatot. Ezt követően King több ügyes védést mutatott be, de továbbra is legfeljebb csak a szépítésben bízhattunk, s hiába igyekeztünk becsülettel, rendre kimaradtak a helyzeteink, majd a negyed fele magasságában Sc. Evans távoli bombagóljával a hazaiak újfent lecsendesítették a mieink kósza felzárkózási kísérleteit. Két perccel később Alex Gajic is elérte csapatunkból a mesterhármast, a labdát nagyszerűen előrevivő testvére, I. Gajic pontos asszisztjából. Nem sokkal később Alex Gajic még egy újabb találatot elsüllyesztett Disher ketrecében, miután a sarokból befelé kanyarodva talált be negyedik alkalommal a mérkőzésen. Az utolsó három percben már nem született több találat, bár a mieink többször is a kapus levitelével próbálkoztak, képtelenek voltunk gólt szerezni, így be kellett érnünk a halvány felzárkózással, és a 14-10 arányú idegenbeli vereséggel a hétvégi forduló első találkozóján.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 4+2, 20 lövés
- A. Gajic 4+2, 13 lövés, 7 szerzett labda
- Dalgarno 2+1
- Prout 5 assziszt, 11 lövés
- I. Gajic 2 assziszt és 10 szerzett labda
- Carlson 1 assziszt
- Levis 29/41-es védési hatékonyság, King 7/9-es védési hatékonyság
- Leveque 13/24-es faceoff-hatékonyság

Videóösszefoglaló az Edmonton Rush-Colorado Mammoth mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

24 órával később újra összecsapott egymással a két együttes, szombat este viszont már a Pepsi Center volt a helyszíne az újabb kíméletlen ütközetnek, ahol ismét bő 15 ezer mindenre elszánt drukker köszöntötte a szeretett coloradói csapatot, akik egy héttel korábban megszakították a közel két éves hazai nyeretlenségi sorozatot. Nehézkesen indult számunkra a mérkőzés, miután rögtön több hazai kiállítással vette kezdetét a találkozó, kétszer is kettős emberhátrányban kellett bekkelnünk, de valamennyi kiállítást megúsztuk Levis bravúrjainak és a hátvédek kőkemény szerepvállalásának köszönhetően. Aztán végre öt-az-ötben játszhattunk, és szép lassan egyre veszélyesebb támadásokat vezettünk, majd nyolc perc elteltével a Mammoth is megpróbálkozhatott egy emberelőnyös játékhelyzettel, de a pontatlan lövéseinkkel képtelenek voltunk bevenni Disher kapuját. Annak ellenére, hogy a lassú kezdés után egyre jobban felélénkültünk, és sorra ígéretes támadásokat vezettünk, a 12. percben mégis a Rush szerezte meg a mérkőzés első gólját, miután B. Merrill hosszú passza után a cserepadról érkező Small lőtt egy villámgyors ziccergólt, a védőink igencsak lemaradtak róla. A játékrész végén még egy kapus akadályozás miatt nyílt újabb PP-lehetőség a házigazdák előtt, de ismét csak kihagyott helyzetekig, és egy A. Gajic-kapuvasig jutottunk, így az első felvonás egyetlen találatot hozott, mellyel az Edmonton 1-0-s előnyre tett szert.

Ami nem sikerült az első negyedben, az a második játékrészben viszonylag hamar összejött, ugyanis alig két perc után végre megtörtük a jeget, és a középpályás Nick Carlson révén megszereztük az első találatunkat egy nagyszerű ziccergóllal, amely Levis kapus egész pálya felett előrevágott passzát követően született. Egyre nagyobb lendülettel igyekeztünk a vezetést megszerzéséért, de egy darabig csak kihagyott lehetőségekre futotta az erőnkből, miközben elképesztő fizikai harc dúlt a gyepen, és mindkét oldalon több élményszámba menő ütközést láthattunk. A játékrész feléhez közeledve, végre a hatalmas coloradói nyomás góllá érett, és a kimaradt nagy lövéseink után Joel Dalgarno jeleskedett egy már-már megszokottnak mondható, szédületes kinti átlövés góllal. Először a mérkőzés folyamán megszereztük a vezetést 2-1-nél, melynek megtartásáért a következő percekben Levis-nek több komoly védést is végre kellett hajtania az edmontoniak életveszélyes helyzeteivel szemben. Öt perc volt már csak hátra az első félidőből, amikor Prout és Quinlan szólalkozott össze egymással a játék közben, s megbeszélték, hogy verekednek egymással, majd miután mindketten engedélyt kaptak a kispadjuktól a bunyóra, szépen ledobták a kesztyűiket, és hosszú időn át bokszoló alapállásban ugráltak egymás előtt, majd Prout közelebb ment vetélytársához, és egy brutális erejű bal horoggal küldte padlóra az edmontoni játékost, végül pedig az őrjöngő publikum előtt pankrátor módjára hosszasan ünnepeltette magát. Az egyébként is elképesztő hangulat még tovább emelkedett, és minden egyes hazai támadást elképesztő hanghatások kísértek, azonban az újabb Mammoth-gól helyett a vendégek egyenlítettek két és fél perccel a szünet előtt Stewart ajtó-ablak helyzete révén. Nem sokáig maradt döntetlen az állás, mivel fél perccel később Joel Dalgarno vette vissza az előnyt azok után, hogy lefordult az őrzőjéről, és a jobb szélről betörve volt eredményes közvetlen közelről. A befejező két minutumban már nem történt változás, megőriztük a minimális vezetésünket, és 3-2-es előnyben térhettünk le a hosszú pihenőre.


















A harmadik negyedben ugyancsak a kőkemény harc dominált a pályán, a csapatok kölcsönösen aprították egymást, közben pedig az adódó gólhelyzeteket Levis és Disher egyaránt magabiztosan hárították el, így hosszú percek teltek el gól nélkül a félidei szünetet követően. A komoly fizikai küzdelem több kiállítást vont maga után, és mindkét fél elszenvedett néhány büntetést egymással átfedésben, de a mieink képtelenek voltak értékesíteni két átmeneti emberelőnyös szituációt. Közel tíz perc találat nélkül telt el ebben a játékrészben, amikor kellemetlen meglepetésünkre az egyik coloradói létszámfölény alatt Langtry kihagyott helyzete után Mydske lőtt gólt emberhátrányból egy előretörést értékesítve. Ahogy a legutóbbi edmontoni egyenlítéskor, úgy ismét gyorsan válaszolni tudtunk, és egy perccel később Alex Gajic értékesítette a bátyja lövése utáni kipattanót a kapu torkából, ezzel máris visszavette a vezetést a denveri csapat számára. Már csak négy perc volt hátra a harmadik felvonásból, ám a további veszélyes lehetőségeinket Disher rendre hatástalanítani tudta a remek védéseinek köszönhetően. Egy perccel a vége előtt Carlson és Secore kaptak össze egymással, majd a lökdösődésüket követően mindketten egy-egy két perces büntetésben részesültek. Az utolsó másodpercekben még Ethington előtt adódott komoly helyzet egy kiugrás során, de lövése elakadt a kapusban, menet közben viszont a Rush-játékosok annyira igyekeztek visszazárni, hogy a cserepadról idő előtt jött be az egyik friss hátvéd, így vendég kiállítással zárult a harmadik játékrész, miközben a Mammoth 4-3 arányban továbbra is tartotta az egy gólos lépéselőnyt.

A záró felvonást tehát emberelőnyben kezdhettük, és egy perc után John Grant Jr egy térd magasságban megeresztett távoli lövéssel tüzelt Disher kapujába, mellyel a mérkőzésen először juttatta két gólos vezetéshez a Mammoth-ot. Az 5-3-as előnyünket tartani is tudtuk a következő időszakban, Levis fontos helyzetben kivédte B. Merrill kiugrását, miközben részünkről egymást követően A. Gajic és Dalgarno egyaránt kihasználatlanul hagyott egy-egy közeli ordító lehetőséget. Öt perc elteltével az edmontoniakat újra egy illegális sorcsere miatt sújtotta büntetés, de ezt az emberfórt képtelenek voltunk gólra váltani, Allen hatalmas helyzetet hagyott ki a PP utolsó pillanataiban, majd nem sokkal a kiegészülést követően Sc. Evans alapvonal mögüli vissza passzából Ward volt eredményes, amivel újra visszajött egyetlen gólra a vendég együttes. Egyre inkább fokozódtak az izgalmak, és mindkét csapat előtt komoly lehetőségek nyíltak a gólszerzésre, a mieink érezték, hogy az egy gólos előny kevés egy ilyen mérkőzésen, ezért szerettek volna újabb találatokat bevinni, míg a Rush magáért az egyenlítésért igyekezett gőzerővel. Végül kereken öt perccel a mérkőzés befejezését megelőzően a hazaiak kerültek egy lépéssel közelebb a céljaik megvalósításához, amikor John Grant Jr a jobb szélről befelé húzva takarásból bombázott Disher hálójába. Újra 6-4-es vezetéshez jutottunk, és már belül jártunk az utolsó öt percen, de a kanadaiak nem hagyták annyiban, nem akartak könnyen lemondani a rettenetesen fontos találkozóról, és rövidesen Ward újabb találatával zárkóztak vissza ismét egyetlen gólra. Ezután természetesen tovább nyomultak még nagyobb erőkkel az egyenlítésért, de többször is megakadályoztuk őket a helyzetek kialakításában, majd már csak más fél perc maradt hátra a meccsből, amikor Grant Jr elképesztően finom bejátszását a hosszú oldalon lendületből érkező Jed Prossner váltotta gólra közvetlen közelről. Az utolsó minutumon belülre érve, a vendégek már hat mezőnyjátékossal próbálkoztak, és labdát szereztek, miután egyszerre három ember sanyargatta Prossner-t, és villámgyorsan visszazárkóztak 7-6-ra, miután B. Greer lőtt gólt 42 másodperccel a vége előtt. A legvégén a Rush időt kért, és az utolsó támadásukban több óriási lövést szúrtak rá Levis kapujára, de a denveri portás bravúrosan helytállt, míg Quinlan lövése a kapuvasról csorgott le, így a Mammoth heroikus küzdelemben kiharcolta az életben maradást jelentő győzelmet, ugyanis 7-6-ra legyőztük hazai pályán az Edmontont, és egymást követően a második hazai meccsünket tudtuk megnyerni Prout visszaszerzése óta.

A legjobb egyéni teljesítmények:

- Grant Jr 2+2, 20 lövés
- Dalgarno 2 gól, 10 lövés
- A. Gajic és Carlson 1+1, Prossner 1 gól
- Toll 2 assziszt, Carey és I. Gajic 1-1 assziszt
- Park 12 szerzett labda
- Levis 34/40-es védési hatékonyság és 1 assziszt
- Leveque 9/15-ös faceoff-hatékonyság

Videóösszefoglaló a Colorado Mammoth-Edmonton Rush mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 10-4
2. Washington Stealth 7-7
3. Minnesota Swarm 6-7
4. Edmonton Rush 4-10
5. Colorado Mammoth 3-9

Az első három helyezett már bebiztosította szereplését a rájátszásban, a 'Necks a hátralévő két meccsének eredményétől függetlenül biztos divízió-elsőként fog végezni. A denverieknek még négy összecsapásuk van hátra az alapszakaszból, ebből kettőt ezen a hétvégén játszhatunk le, amikor előbb szombatra virradó, 03:30-tól a Calgary otthonában lépünk fel, míg másnap, magyar idő szerint vasárnap hajnali 03:00-as kezdettel az Edmonton ellen következhet egy újabb idegenbeli élet-halál kérdésről szóló gigászi küzdelem.

A hétvégi szezonkezdés után az elmúlt napokban a Colorado Rockies egy két meccses hazai párharcot bonyolított le a rivális Los Angeles Dodgers ellen és az évet bajnokverésekkel kezdő LA-ieket két izgalmas mérkőzésen mindkétszer megvertük a Coors Fielden, így a nyitó meccs elvesztése után egész jól jöttünk ki a rajtból.




















1. meccs, kedd: Rockies-Dodgers 3-0
Két nap szünet után kedd este végre újra meccset játszhatott a csapat és a Dodgers elleni első fellépésen a halasztás miatt Hammel helyett Chacin állhatott ki kezdő dobóként a félelmetesnek hitt Kershaw ellen, akivel kicsit jobb esélyeink voltak. Az ellenfél balos dobója miatt Smith helyett Spilbo, Stewart helyett Wigginton került be a kezdőbe, másrészt mindkét kimaradó kisebb sérüléssel küzdött, más érdekesség nem történt a kezdőben, a szokásos nevek alkották a csapatot. Az első játékban egyedül a vendégeknél született egy ütés, de Ethier sem jutott tovább az első kanyarnál. A következő felvonás alatt sem kerültünk bázisra, eközben az inning felső részében egy LAD single után egy nagyszerű Wigginton-Lopez-Helton dupla játékkal hárítottunk, majd egy újabb singlet követően Chacin strikeouttal fejezte be a játékot. Ezután a vendégek 2outnál bemutattak egy doublet, de Ethier szándékos sétáltatását követően két emberrel a pályán sikerült befejezni az akciót, majd a mi támadásunkban Wigginton végre elérte az első denveri ütést egy singlelel. Chacin a negyedik menetben háromból három embert kiosztott, majd részünkről két kiesést követően Tulo bebombázott egy gyönyörű hazafutást a left center fielden keresztül, ezzel szakított az első két meccs betlijével és az idei első ütése egy csattanós HR volt Kershaw nagy bánatára. A következő LAi akcióban egyetlen ember jutott pályára, majd az ötödik alján Helton egy singlet próbált doublera nyújtani, de Gwynn jó ütemű passza megelőzte őt, így kiesett, azonban nem sokáig kellett aggódni, mert Iannetta is kilőtt egy 2out solo HRt, ezzel már 2-0ra növeltük a vezetésünket. A Dodgersnek a következő játszmában is csupán egyetlen walk jutott, ezzel a szemben a mieink bemutatták az első komoly támadást a meccsen, miután Fowler egy duplával lépett pályára, CarGo groundout közben tovább került a hármas bázisra, amikor Kershaw félelmében inkább szándékosan tovább sétáltatta Tulot, de képtelen volt ezután befejezni a játékot, mivel Lopez egy RBI singlelel küldte haza Fowlert, majd csak egy Helton SOval ért véget a támadás, amikor már 3-0ra mentünk. A hetedik inningre jött az első cseredobó a vendégeknél, miközben részünkről még mindig a kezdő Chacin tevékenykedett, ám a menet alsó felében már pinch hitter helyettesítette, így a nyolcadikra Betancourt folytatta. Az első számú setupman nem remegett meg és egy mezőnyös kiejtés után két called strikeoutot osztott ki a vendégeknek, eközben részünkről egyedül CarGo járt a bázisoknál egy séta révén. Őriztük a három pontos vezetést és a befejező menetben Street a múltkorinál sokkal simábban érte el a savet, mindössze 10 labdára volt szüksége hozzá, hogy kiejtse az első három szembe jövő ütőt, ezzel megtartotta a 3-0s győzelmet a Rockies javára.
- Az ütésekben csak 6-5 arányban voltunk jobbak, nem volt egy parádés támadó mérkőzés, de a hatból két HR született, ezekkel eldöntöttük a meccs sorsát. Tulowitzki szakított a gyenge szezon kezdéssel és az első két ütés nélküli meccse után a keddi egyetlen találata egy solo rocket volt a negyedik alján, ezzel a szezonbeli első ütése egy emlékezetes HR lett Kershaw ellen. 1/3as hatékonysággal zárta az összecsapást, de kezd egyre jobb formát elkapni és a mezőnyben is volt egy remek megmozdulása. Iannetta is először bombázott a kerítés fölé a szezonban, egyben az 50. karrier HR volt, de neki már a D'backs series alatt is jól ment, ez a megmozdulása a második RBI volt tőle az évben. Lopez szerezte a harmadik pontunkat a napi egyetlen single találata után, amely már saját maga harmadik pontot érő megmozdulása volt a starter 2Bnek. Fowler a sor tetején a csapat egyetlen dupláját sülyesztette el, de a másik három beállásában kiesett, míg Helton az egyetlen single után kiesett a kettes bázison. Ezen kívül csak Wigginton volt képes egy ütésre három beállás alatt, közben egy remek megoldása volt a hármas bázison, majd az utolsó két játékra Stewart vette át a helyét, aki eredménytelen volt az egyetlen ütési lehetőségében. Gonzalez csak egy sétát hozott, Spilborghs pedig a négy kieséséből hármat strikeout formájában kapott meg. A kezdő dobó Chacin nagyszerűen kezdte az évet, hét inning alatt lehúzta a rolót, csak öt ütést és két sétát engedélyezett az ellenfélnek, négy SOt osztott ki, így magabiztos fellépéssel szerezte meg az első győzelmét a szezonban. Betancourt a nyolcadik játékban masszívan tartotta az előnyünket, a három outból kettő SO volt, míg a closer Street második savejét az elsőnél sokkal könnyebben hozta, ugyanis érintetlenül tartotta meg a három pontos vezetést.

2. meccs, szerda: Rockies-Dodgers 7-5
Másnap délután mérkőztek meg másodszor a csapatok, erre a meccsre csak két változás történt a kezdőben, S. Smith visszafoglalta a jobb külső mezőnyt, Stewart pedig a hármas bázist, illetve Hammel dobó ellenfele Billingsley lehetett, ismét egy LAi nagyágyúval néztünk farkasszemet. A denveri kezdő dobó már a második Dodgers ütőt Blaket megdobta, így ingyen az egyes bázisra kerülhetett, de egy Helton-Tulo-Helton dupla játékkal lezártuk az inninget, majd az alsó részében S. Smith egy doublet talált, utána pedig CarGo betűzött egy RBI doublet, mellyel előnybe kerültek a denveriek. Még nem volt vége a támadásnak és Helton is sétával felment és 2in-2out szituációnál Lopez egy RBI singleből volt eredményes, majd Stewart ellen zárult az akció, de így is már a nyitó játékban 2-0s vezetésre tettünk szert. A második inningben igyekezett kapaszkodni a Dodgers, és Loney beküldött egy solo HRt, ezen kívül viszont három ütőjük kiesett, miközben részünkről Iannetta csupán a kettes bázisig ért el egy single után. A harmadik felvonás első ütőjeként Barajas egy solo HRból már egyenlített, és Hammel nagyon elvesztette a ritmust, sétáltatott egy embert, majd a Blaketől kapott RBI triple által már hátrányba kerültünk, aztán Ethier az első dobást elcsapta egy újabb pontszerző singleért, végül 2in-2outnál egy Tulo-Helton double play által sikerült letudni a nagyon nehéz menetet. Következő próbálkozásra a Rox is képes volt egy hatékony támadásra, CarGo és Tulo kerültek fel a pályára, majd Helton lőtt ki egy 3run homerunt a pályáról, ezzel 5-4 arányban visszavettük a vezetést. Végül még két futónk bázison járt, egészen a két pontszerző helyig elértek, azonban Fowler egy hosszú menet végén strikeout áldozata lett. A negyedik inning csendesebb volt és a vendégek csak egy singlet értek el, ami közben egy Fowler error miatt a kettesre jutottak, közben az első LAi csere dobó ellen egy CarGo singlet vittünk be, majd Tulo tüzelt a bal oldali lelátóra egy 2run HRal, így már 7-4re módosítottuk az állást. Az ötödik felvonás alatt Hammel ellen két futó is fent volt, de nyögvenyelős küzdelem árán, sikerült elhárítanunk a játékot kapott pont nélkül, míg  támadásban csak a PH Spilborghs mutatott be egy singlet. Ezt követően váltottuk le a rettenetesen bizonytalan kezdő dobónkat, aki helyére F. Morales érkezett és gond nélkül lehozta a hatodik menetet, közben részünkről simán kiesett a S. Smith-CarGo-Tulo hármas. A hetedik inning alatt is csupán egy singlet engedélyeztünk, de támadásban nem értünk el maradandót. A nyolcadik felvonást már Lindstrom abszolválta, de egy ponttal közelebb engedte az ellenfelet, mivel Kemp egy doublet követően ért haza Uribe groundot közben, míg hazai oldalon ezúttal is kiesett az első három játékos. 7-5ös előnyben jött Street a saveért és nagyon nehezen indult a játéka, mivel az első két ütőtől egy-egy singlet kapott, majd a következő három ütő mindegyikét sikerült megfékeznünk, az utolsó kettőt egyaránt strikeouttal ejtette ki, így a két pontos vezetésből már nem vesztettünk és 7-5 maradt a végeredmény.
-  Az ütésekben 10-9 lett az eredmény oda, bár sokáig mi vezettünk és mindkét csapat két-két HRt ütött. Tulowitzki tovább folytatta a látványos feltamadását és ezen a meccsen 2/4el zárt, egy két pontos hazafutásból volt eredményes és már az idényben második alkalommal ért el HRt. A veterán Helton először tüzelt a pályán kívülre a szezonban, méghozzá egy nagyon fontos három pontos megmozdulás volt, amivel visszaszereztük a vezetést a harmadik játékban, ráadásul már négy RBInál tart. Gonzalez az eddigi talán legjobb összecsapását játszotta a szezonban, három beállásból két ütést ért el, volt még egy sétája és mindhárom pályára kerülését hazaéréssel fejezte be, közben az első pontot érő megmozdulását is feljegyezhette 2011-ben. Ezen kívül bemutatott egy szenzációs elkapást a mérkőzés hajrájában. Lopez 1/4re volt képes, de az egyetlen találata egy pontszerző single ütés volt, így már negyedik alkalommal kényszerített ki futást a négy játék alatt. Hozzá hasonalóan S. Smith ugyanúgy négyből egyes mérleget termelt, az első inningben már önmaga harmadik dupláját vitte be, mely után haza is tudott érni, de később mindannyiszor kiesett, míg az elkapó Iannetta három lehetőségből egy singlet ért el és még egy sétát is feljegyezhetett. A kezdőből egyedül a legelső ember Fowler volt képtelen a találatra, mivel ötből semmit termelt, illetve még az első fielding errort is benézte. A két csere ütőnk közül Spilborghs egy singlet tudott felmutatni az ötödik játékban, Wigginton pedig strikeouttal zárt a nyolcadik menetben, a mezőnyben egyikük sem kapott lehetőséget. A kezdő dobó Hammel nagyon balhés napon volt túl, többször szorult helyzetbe került és csak nehezen tudott átvészelni öt inninget. Ezalatt ráadásul hat ütést és négy futást kapott, belenézett két hazafutásba, illetve két SOt és két BBt termelt, de szerencsés módon így is összejött neki az évi első győzelem. A bullpenből a balos F. Morales két játék alatt egyetlen embert engedett pályára egy singleből, két ütőt közvetlenül dobás után ejtett ki. Lindstrom a nyolcadikban nem tudott makulátlan lenni és az egyetlen futója haza is ért, de két pontot megtartott az előnyből. Street pedig harmadszor is sikerrel fejezett be egy meccset a szezonban, amikor két korai ütés ellenére megtartotta a vezetést, az utolsó két ütőt SOval búcsúztatta el, a fontos pillanatokra nagyszerűen szedte össze magát.

Rendkívüli hír a csapatról, hogy Ubaldo Jimenezt szerdán DLre tettük a hüvelykujj sérülése miatt, ami a múlt pénteki nyitó meccsen is hátráltatta az első számú kezdődobót. A klasszis legkorábban április 17-én csatlakozhat, addig a tehetséges Greg Reynolds fogja helyettesíteni, akinek az első idei kezdő mérkőzésére most szombaton kerülhet sor.



















A NL West állása:

1. Colorado Rockies 3-1 (4 meccs)
2. San Diego Padres 3-2 (5 meccs, 0.5 GB)
3. Los Angeles Dodgers 3-3 (6 meccs, 1.0 GB)
4. Arizona Diamondbacks 2-3 (5 meccs, 1.5 GB)
5. San Franciso Giants 2-4 (6 meccs, 2.0 GB)

Ezzel a párharc győzelemmel a Rox átvette a vezetést a divízióban, és még ha nyilván nem is jelent semmit, azért jól néz ki a tabella. Az ellenfelek közül a Padres és a Giants egy 1-1-es mini seriest zárt a napokban egymás ellen, míg a D'backs 2-1re vesztett párharcot a Cubs ellen. A hét második felében SD-LAD felvonásokat rendeznek, az Arizona a Redst, a bajnok pedig a Cardst fogadja.

A mieink következő ellenfele a Pittsburgh Pirates lesz egy négy meccses idegenbeli párharcban, akik gyengébb csapatnak számítanak, de tavaly is többször borsot törtek az orrunk alá, így óvatosnak kell lenni velük. Remélhetőleg komolyan tudjuk venni az ellenfelet és nem lesz meglepetésekben részünk, legalább két-három sikerre szükségünk lenne a Bucs ellen. A mérkőzéseket a következő időpontokban rendezik: csütörtök 19:35, szombat 01:05, vasárnap 01:05, vasárnap 19:35. Szurkoljunk ismét együtt a csapatért! GO ROCKIES!!!

Már csak három mérkőzése van hátra a 2010/11-es felejthető alapszakaszból a Colorado Avalanche hokisainak, és végre eljöhet a megváltozó szezonbefejezés. Ám egyelőre még továbbra sem biztos, hogy hányadik helyen fogjuk zárni az idényt, ami a draftsorrend meghatározása miatt különösen fontos lesz. A denveriek változatlanul az utolsó előtti, 29. pozíciót foglalják el a mezőnyben, és ez a végső helyezés tűnik a legvalószínűbbnek, miközben az elmúlt napokban újabb szoros eredményekre voltunk képesek.

Múlt héten csütörtökön a Nashville ellenében 3-2-re kaptunk ki hazai környezetben, majd másnap meglepetésre a Phoenix otthonában 4-3-ra győzedelmeskedtünk szétlövésben, majd vasárnap a Calgary 2-1-es sikert aratott ellenünk Denverben, végül pedig a keddi játéknapon 3-1 arányban maradtunk alul St. Louis-ban, így 1-3-as mérleggel tudtuk le a közelmúltbeli időszakot.





















- Duchene az utóbbi meccseken is többségében hasznos teljesítményt nyújtott, de képtelen volt annyira kiemelkedni a csapatból, mint márciusban több alkalommal tette, s csupán két assziszttal zárta a legutóbbi négy fellépést. Valamennyiszer 19-20 perceket töltött a jégen, és a támadójátékunk meghatározó alakja volt, de kevés igazi helyzet nyílt előtte, így 27 találatnál áll továbbra is, vagyis a kitűzött 30-as határra egyre kisebb esélye van. Nála sokkal szerencsétlenebbül járt a másik topcenter Stastny, ugyanis bár Nashville-ben még szerzett egy gólt, a Coyotes elleni meccset követően befejeződött számára a szezon, miután a hétvégén fáradásos törést diagnosztizáltak a lábában, így a 2010/11-es évadban már biztos nem léphet fel többször. Pályafutása ötödik szezonját 57 ponttal (22+35) zárta 74 pályára lépést követően, vagyis a két évvel ezelőtti csonka szezonját leszámítva minden téren elmaradt magától, pedig sokáig idén is pont/meccs mérleg körül tartózkodott. Kiesésének köszönhetően O'Reilly újra több lehetőséghez jutott a felső sorokban, és az ifjú center ismét bizonyította tehetségét, bár csak a Phoenix ellen volt pontszerző, akkor az utolsó percekben egy pazar találattal mentette hosszabbításra a találkozót, majd a szétlövés egyetlen sikeres ítélet végrehajtójaként megnyerte a meccset a csapatnak, közben még egy gólpassza is akadt, így a limitált játéklehetősége ellenére már 25 pontos az idényben, amelynek jelentős részét március óta regisztrálta. A rutinos Hejduk egyre felszabadultabban játszik az év végére a tét nélküli összecsapásokon, és a Calgary elleni egyetlen gólunk megszerzésével karrierje 755. pontját szerezte, mellyel a klub mindenkori pontlistájának negyedik helyén beérte a közelmúltban visszavonuló Forsberg-et, és már csak olyan legendák vannak előtte, mint Joe Sakic, Peter Stastny és Michel Goulet. Gyakran képes elszürkülni, de jobb napjain még mindig igazi klasszis, és védhetetlen lövései vannak, idén is már 21 gólosnak mondhatja magát. A gólzsák Jones termelése sajnos visszaesett az utóbbi időben, bár a Nashville ellen szerzett egy szépségdíjas találatot, úgy néz ki, hogy neki sem jöhet össze a remélt 30-as mérföldkő, mivel három meccs óta pontot sem szerzett, és lehorgonyzott 26 találatnál. Winnik az elmúlt hetekben kényszermegoldásként került fel a második sorba, de azóta is megragadt ennyire magasan, és az egykori phoenix-i negyedik soros percember meccsről meccsre 18+ minutumokat kap nálunk, miközben a játék sem megy rosszul neki, támadásban leginkább a palánk közelében tud hasznos lenni, míg védekező munkája továbbra is nélkülözhetetlen. Az újonc Olver a fejsérülése után csak egy meccset hagyott ki, ám nem sokkal később egy megbetegedés miatt további két összecsapástól kellett távol maradnia, végül az utóbbi két alkalommal újra játékra jelentkezett, és mindkétszer egy-egy assziszttal hallatott magáról. A fiatal tehetség 15 fellépés után már 8 pontos, kiválóan beleillik a játékunkba a mozgékony, gyors szerepvállalása, és egyértelműen a szezon záró negyedének egyik kellemes meglepetése lett.






















- Az alsóbb sorokból a legnagyobb előrelépést kétségtelenül McClement okozta, aki az eddigi középszerű játéka után az utóbbi három meccsen bemutatta, hogy valójában mire képes, főleg azóta táltosodott meg, mióta megkapta az egyik helyettes kapitányi posztot. Az egykori Blues-csatár különösen a Coyotes elleni derbin remekelt, amikor +3-at könyvelhetett el, közben egy gólt és egy gólpasszt jegyzett, és ellenállhatatlan formában tette a dolgát, de a Flames elleni fellépésen sem adta alább, a játékban az egyik legjobbunk volt, mint ahogyan utolsó alkalommal is nagyon odatette magát, és például a 19 bedobásból 16-ot (!) el tudott hozni az egykori játszótársai ellen. Porter az utolsó meccseken újra egy kicsit aktivizálta magát, az eddigi gyengébb hullám után most ismételten egy kedvezőbb időszakot lovagol meg, és hét gól nélküli meccset követően a Blues ellen ismét betalált, így meglőtte a 14. gólját az évben, miközben pályafutása első verekedésében is részt vett. Stoa igencsak lappangó formában van hetek óta, ez alól legfeljebb a Calgary-meccs jelentett kivételt, amikor a második sorban játszva több veszélyes helyzetre is képes volt, de azon kívül szinte semmi extrára nem futotta tőle, míg legutóbb a Blues ellen főszerepet vállalt egy durva szabálytalansággal a hajrában esedékes tömegbalhé kirobbanásából, ami az idei év legnagyobb rendbontása volt egy Avalanche-mérkőzésen. McLeod továbbra is a fizikai játékban teszi a dolgát megállíthatatlanul, míg a Phoenix ellen feljegyezhetett egy kósza asszisztot, ezzel nyolc pontos az évben, miközben a minap St. Louis ellen lebonyolította idei 13. ökölcsatáját, és már a 200 büntetéspercet ostromolja, változatlanul dobogós liga szinten a kiállítások terén. Yip hosszú hetek óta hatalmas gödörben van, február 12-e óta egyáltalán pontot sem szerzett, kénytelen játszani, mert nincs már tartalékunk a rengeteg sérülés miatt, de szerintem már neki is csak szenvedés minden perc a jégen, mélyen legjobb tudása alatt teljesít hosszú idő óta. Dupuis-t viszont egy kicsit feldobta, hogy újra szóhoz juthatott, az elmúlt egy hét valamennyi meccsére neveztük, és bár csak tíz perceket töltött a jégen, a Coyotes ellen egy szemfüles találatot szerzett, és az utolsó mérkőzésünkön is kifejezetten nagy elánnal játszott, de ennyi idő alatt érthető módon nem tud csodát tenni. A fenegyerek Koci is csak egyszer maradt ki az összeállításból az utóbbi négy fellépést tekintve, három pályára lépése közül kétszer is a védelemben számítottunk rá sérülések miatt, és régi posztján nem vallott szégyent, különösen a Coyotes ellen mozgott határozottan hátul, míg a másik alkalommal, a Blues ellen már az első harmadban végleges kiállítást kapott egy bunyó miatt, ezzel öt hátvéddel hagyta a csapatot.



- A védelemben változatlanul Johnson tölti be az első számú ember posztját, és a szezon közben megszerzett egykori 1/1-es kiválasztott nem egyszer félórához közeli jégidőket tölt a pályán, többségében stabilan áll a lábán, és támadásban is komoly segítséget nyújt az életerős átlövéseivel, annak ellenére, hogy egy ideje nem volt pontszerző, változatlanul a korongbiztonsága a legnagyobb hiányossága. Az utóbbi időben megtáltosodó Hunwick került fel mellé az első párba, és az egykori kárhozott bekk kétségtelenül az elmúlt meccseken az egyik legmegbízhatóbb hátvédünk volt, erre a határozott fellépésére már lehetne építeni akár hosszabb távon is, bár a kétirányú játékát nem mindig tudja hatékonyan összehangolni, de így is mindenképpen fejlődésben van. Liles újra meg tudta rázni magát az előrejátékban, és zsinórban három meccsen volt asszisztos, így elérte a 40 gólpasszt éves szinten, amikor a Flames-mérkőzés után fejfájásra panaszkodott, és kiderült, hogy agyrázkódása van, így a St. Louis-Dallas idegenbeli túrára nem utazott el, és az sem túl valószínű, hogy játszhat többször idén. A rácsos fejvédőt viselő O'Byrne becsülettel teszi a dolgát, akárkivel is játsszon éppen egy párban, lehet rá számítani, bár az elmúlt négy meccsen belül háromszor is negatív tartományban zárt, ez köszönhető a növekvő jégidejének, ugyanis többek kidőlésével egyre nagyobb szerep hárult rá. Az újonc Holos bent tudott ragadni az összeállításban, és úgy néz ki, hogy most már bent is marad a végsőkig, változó mennyiségű lehetőséget kap, de viszonylag kevés hibával működik közre, hátul kifejezetten hatékonyan teszi a dolgát, jól takarít a kapunk előterében, ezzel a legfontosabb feladatát gond nélkül végre tudja hajtani. Gaunce a Preds elleni meccsen jutott egyedül szóhoz, akkor is csupán 11 és fél percet töltött a jégen, menet közben ápolták őt, de folytatta a meccset, ám mégis komolyabbnak tűnik a kézsérülése, mert azóta egyetlen alkalommal sem számíthattunk rá, így erősen kérdőjeles a további sorsa. Wilson három meccset hagyott ki a Maple Leafs denveri ámokfutása közben összeszedett térdsérülése miatt, majd az utóbbi két találkozón végre ismét számíthattunk rá, ahol a tőle megszokott keménységgel tevékenykedett, utóbbi alkalommal ráadásul bunyózott is, miután Oshie zokon vette egyik ütközését, és belekötött, de csúnyán helyben hagyta az ellenfél felbőszült játékmesterét.





















- Az utóbbi meccsekre Budaj ismét visszafoglalta a kapunkat, és az elmúlt három alkalommal mindannyiszor a szlovák kezdett a denveri ketrec előtt. A Phoenix elleni szétlövéses diadalhoz 35 védéssel járult hozzá, hibátlan volt a büntetőpárbajban, ezzel megszerezte karrierje 100. győzelmét, melyre a klub történetében korábban csak Roy és Bouchard képes, és hazájából is első kapusként érte el a szenzációs jubileumot. A nagy sikeren felbuzdulva a Flames ellen 34, a Blues ellen 26 hárítást mutatott be két-két védhetetlen találat mellett, így egészen jó formát kapott el az évad végére. B. Elliott eközben még múlt héten a Predators ellen védhetett, amikor 31/34-es hatékonysággal szintén nem nyújtott rossz teljesítményt, de társa azóta kiszorította őt a kapuból. Nagyon érdekes külön meccset vívnak egymással, eddig a kanadai volt, most inkább a szlovák van nyeregben, mindketten a jövőévi kerettagságért küzdenek, és úgy néz ki, hogy egészséges rivalizáció uralkodik közöttük, mert egyre jobb teljesítményre tudják sarkallni egymást.

- Sérültek: A csapat közel 500 darab sérülés miatti meccskihagyással fogja zárni az évet, amivel új klubrekordot fogunk felállítani, és az egész NHL-es mezőnyben csupán az Islanders küzd több hiányzóval az évad teljes hosszában. Hat játékosunk számára már biztosan befejeződött a szezon, és további három számára is kérdéses, hogy vajon pályára léphetnek-e még a tavasszal. Stastny egy fáradásos lábtörés miatt dőlt ki a napokban, míg ugyancsak a közelmúltban nyert bizonyosságot, hogy sem Cumiskey, sem Galiardi nem játszhat már az aktuális évadban, előbbinek az agyrázkódása nem akar múlni, utóbbi számára pedig lassabban halad a kéztörését követő rehabilitáció. Az már hónapokkal ezelőtt eldőlt, hogy a tüdőembóliás Fleischmann, a krónikus agyrázkódással küzdő Mueller, és a vállműtét után lábadozó Quincey idénye véget ért. Eközben a veterán Foote talán még az utolsó két hazai meccsre visszatérhet, hogy várhatóan elbúcsúzzon az aktív pályafutásától, és ne sérültként kelljen befejeznie példás karrierjét, de makacs lábsérülése miatt már három hete harcképtelen. Liles közben agyrázkódással, Gaunce pedig kézsérüléssel bajlódik, mindkettejük sorsa bzonytalan, hogy vajon számíthatunk-e még rájuk az utolsó találkozókon.

A hátralévő mérkőzéseink:

Péntek, 02:30: Dallas Stars - Colorado Avalanche
Szombat, 03:00: Colorado Avalanche - Dallas Stars
Vasárnap, 21:00: Colorado Avalanche - Edmonton Oilers

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 52-19-9, 113 pont (80 meccs)
2. Calgary Flames 40-29-11, 91 pont (80 meccs)
3. Minnesota Wild 37-34-8, 82 pont (79 meccs)
4. Colorado Avalanche 29-42-8, 66 pont (79 meccs)
5. Edmonton Oilers 25-43-11, 61 pont (79 meccs)

A Canucks elhódította az idei Presidents'-trófeát, és gőzerővel készülhet a Kupa-hadjáratra, míg a Flames még változatlanul kapaszkodik az utolsó playoff-helyért. Ezzel szemben a Wild már korábban kiszállt az érdemi harcból, az Avs és az Oilers között pedig már "csak" az 1/1-es draftcédula lehet kérdéses.

Múlt vasárnap a bajnoki címvédő Colorado Rapids labdarúgói újabb magabiztos győzelmet arattak hazai környezetben, miután egy csípős hidegben megrendezett összecsapáson, 4-1 arányban múltuk felül a D.C. United gárdáját. A denveri együttes ezzel a sikerrel eddigi mindhárom meccsét megnyerte a 2011-es MLS-szezonban, mellyel már egyedüli éllovasnak mondhatjuk magunkat a 18 csapatos bajnokságban.


















A hétközi US Open Cup-kiesésünket követően csatlakozhattak azok a játékosok, akik az előző bajnoki fellépést a válogatottbeli kötelezettségeik miatt kihagyták, így a Rapids újra a legerősebb keretével készülhetett a vasárnap délutáni összecsapásra. Omar Cummings ugyan csak a cserepadra került, mivel az elmúlt napok utazásai, és a két válogatott meccse miatt nem kívántuk a teljes 90 percben erőltetni a jamaicai klasszis támadót, de csereként mindenképpen várható volt a szerepvállalása. Végül a kisebb sérülések ellenére mindenki tudta vállalni a játékot, így túl sok meglepetés nem történt a kezdőcsapatban: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Casey, Folan. Az ellenfelünk a tavalyi masszív sereghajtó csapat volt, akik azonban erre az évadra szépen erősítettek, és az aktuális szezont nem is kezdték rosszul, így bár egyértelmű favoritok voltunk, mégsem számíthattunk könnyű mérkőzésre.

A kezdés előtt alig néhány órával jókora vihar tombolt Colorado-ban, és amíg néhány kilométerrel odébb, Denver belvárosában, a Rockies aznapi mérkőzését el is kellett halasztani, addig szerencsére a Commerce city-i labdarúgópályáról sikerült letakarítani a hóréteget, újabb csapadék pedig már nem esett, csak igencsak hideg időjárás uralkodott a mérkőzés ideje alatt. A vihar miatt sajnos rengeteg szurkoló nem kelt útra a mérkőzésre, így a megszokottnál jóval kevesebb, nem egészen 10 ezer fős publikum fogadta a csapatokat a Dick's Sporting Goods Park-ban. Kissé lassan lendültek játékba a felek a fagypont körüli hidegben, ami egyértelműen az esélytelenebb vendégeknek kedvezett, és a mieink könnyelműségének köszönhetően néhány kisebb lehetőséget tudtak kialakítani eleinte, de ezek a kísérletek Pickens kapujára nem voltak veszélyesek. Az első negyedóra végén Casey sárgult be egy elkésett becsúszás révén, majd szép lassan egyre inkább kezdett felébredni a bajnokcsapat, egyre többet birtokoltuk a labdát az ellenfél térfelén, de a washingtoni kapu közelébe képtelenek voltunk odaverekedni magunkat. A 33. percben Smith ügyes indításából Folan léphetett ki, de a labda hajszál híján hosszú lett, így még az utolsó hátvéd egy jó ütemű becsúszó szereléssel szögletre tudott tisztázni előle. Kisvártatva viszont már senki sem tartóztathatta fel az ír csatárt, és Larentowicz remek előre ívelt labdája után Caleb Folan a jobb oldalon tört előre, pazar cselekkel megverte a védőjét, majd ballal gyönyörűen lőtt a hosszú sarokba, megszerezve ezzel első gólját MLS-pályafutása során. Azonnal egyenlíthetett volna a vendég együttes, de Brettschneider bal oldali veszélyes próbálkozása centikkel a jobb kapufa mellett suhant el. Így aztán az első félidő végén, a lassú kezdést követően egyre jobban magára találó Rapids 1-0-s vezetést birtokolt, és magabiztosan várhattuk a további folytatást.

Sajnos, a szünet után nem sokkal Casey-t le kellett cserélnünk, miután egy szerelést követően alaposan rátartottak a bokájára, és nem tudta tovább folytatni a játékot, helyére pedig Cummings állt be az 52. percben. Hasonlóan az első játékrész kezdetéhez, a mieink ismét igencsak visszafogottan játszottak, nem erőltettük a támadásokat, egyre inkább kezdtük átadni a területet a United-nek, de sokáig képtelenek voltak valamire való lehetőséget kialakítani maguknak. Aztán egyszer csak, húsz perccel a mérkőzés végét megelőzően, váratlanul kiegyenlítettek a vendégek, miután egy ügyes jobb oldali középre adás a hosszú oldalon teljesen üresen találta Quaranta-t, aki kapásból egy pattintott lövéssel bevette Pickens hálóját. A játékszer kellemetlenül, a kapus alatt pattant át, nem védhette a lövést, Kimura és Mullan sokkal inkább okolható a találatért, hogy vajon miért hagyták mindketten ennyire üresen az ellenfél játékosát. Mindenesetre a vendég gól hatásos ébresztőnek a bizonyult számunkra, ugyanis a középkezdés után rögvest érkezett a Rapids válasza, s Wallace bal oldali beadásából a befutó Jamie Smith csodálatos csúsztatást intézett a tehetetlen kapus felett. Rövidesen végrehajtottuk a következő játékoscserénket, amikor a középpályán ment végbe egy változtatás, így Mullant Nyassi váltotta, aki az előző fordulóban szintén bevehetetlen volt a válogatottbeli elfoglaltsága miatt. A 81. percben pedig a frissen beállt gambiai szélső máris főszereplővé lépett elő, nagyszerű középre adást intézett a jobb oldalról, melyet a kapu torkából Caleb Folan nagyon okosan fejelt le a földre, ahonnan a labda a hosszú alsó sarokba pattant. Már 3-1-re léptünk el, kezdett megnyugtatóvá válni az előnyünk, mely által egyre magabiztosabban játszottunk, és futószalagon alakítottuk ki az újabb lehetőségeket. A találkozó hajrájában Smith mester kihasználta a harmadik cserelehetőségét, amikor lehozta a két gólos Folant, hogy a hazai publikum újra megünnepelhesse a nagyszerűen játszó támadót, helyére pedig a legutóbbi fordulóban győztes gólt szerző Amarikwa lépett pályára. A hosszabbítás pillanataiban még egy újabb találatot vittünk be, amikor a bal szélen Amarikwa egy remekül tovább fejelt labdával ugratta ki a csapatkapitány Mastroeni-t, akinek önzetlenül középre gurított passza a menteni igyekvő hátvéd lábáról felperdülve jutott el Omar Cummings-hoz, a gólzsák támadó pedig a kapust megelőzve, fejjel volt eredményes. A találkozó utolsó harmadára a mieink megtalálták a saját ritmusukat, amiben általában hazai pályán játszani szoktak, és remek gólokkal adták meg a kegyelemdöfést a fővárosi ellenfélnek. Végül három fejes góllal 4-1-re diadalmaskodtunk, ezzel a klub történetének valaha volt legjobb rajtját produkálva az első három meccsünk mindegyikét megnyertük a címvédő szezonban, miközben az utolsó nyolc hazai alapszakasz-meccsünk közül hatszor legalább három gólt szereztünk.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Úgy vélem, hogy az eredmény egy kicsit csalóka, és valójában korántsem volt ennyire sima ez a mérkőzés. A D.C. egy jó erőkből álló csapat, és a meccs egyes szakaszaiban alaposan meg tudták nehezíteni a dolgunkat, még az egyenlítésre is képesek voltak, aztán viszont a második gólunk a mérkőzés fordulópontját jelentette. Jamie Smith találatával visszaszereztük a vezetést, egyre magabiztosabban kezdtünk el játszani, és az ellenfél védelme is egyre jobban fellazult. Összességében elégedett voltam a mai játékunkkal, nehéz dolgunk volt egy veszélyes ellenféllel szemben, és az időjárási körülmények sem voltak a legkedvezőbbek. Az egyetlen negatívum Conor Casey elvesztése volt, de remélem, hogy a bővebb vizsgálatok nem fognak komolyabb sérülést kimutatni nála."

A duplázó Caleb Folan is lelkesen nyilatkozott első góljait követően: "Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, nagyon örülök, hogy ilyen jó együtteshez igazoltam. Az elmúlt években számtalan sérülés hátráltatott, és keveset tudtam játszani, most jó érzés, hogy újra játéklehetőséget kaphatok. Szükségem volt egy kis újratöltődésre, ezért szerződtem az Egyesült Államokba, és úgy gondolom, hogy nagyon jó döntést hoztam. Elégedett voltam a játékommal a mai mérkőzésen, még fontosabb, hogy a csapat is nagyszerűen játszott, a társaim többször remek labdákkal szolgáltak ki, egyszerűen öröm a pályán lenni ilyen srácok között."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Colorado Rapids 3-0-0, 9 pont (3 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 2-1-1, 7 pont (4 meccs)
3. Real Salt Lake 2-0-0, 6 pont (2 meccs)
4. San Jose Earthquakes 1-1-1, 4 pont (3 meccs)
5. Vancouver Whitecaps 1-1-1, 4 pont (3 meccs)
6. Seattle Sounders 0-2-2, 2 pont (4 meccs)
7. Chivas USA 0-2-1, 1 pont (3 meccs)
8. FC Dallas 0-2-1, 1 pont (3 meccs)
9. Portland Timbers 0-2-1, 1 pont (3 meccs)

A Rapids nagyszerűen kezdte az évet, a mezőny egyetlen csapata vagyunk, amely három fordulót követően is százszázalékos. Azonban innentől válik nehezebbé a program, a következő mérkőzésünket rögtön a tavalyi döntőben legyőzött FC Dallas ellen játszhatjuk a Pizza Hut Park-ban, magyar idő szerint szombatra virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel. Ugyan a texasiak rajtja kevésbé sikerült jól, s még nyeretlenek a szezonban, a 2010-es fináléért való visszavágás jegyében biztosan nagyon fel fogják szívni magukat a mieink elleni mérkőzésre.

Az elmúlt hétvégén végre elkezdődött a 2011-es MLB szezon, de a Colorado Rockies csapata a három tervezett meccsből csak kettőt tudott lejátszani az Arizona Diamondbacks elleni hazai párharcban. Egy vereség és egy győzelem után a harmadik fellépést a rossz időjárás miatt későbbre halasztották, így csonka párharccal indult számunkra az idei szezon.

























1. meccs, péntek: Rockies-Diamondbacks 6-7 extra inningekben
Péntek délután rendezték a csapat első meccsét a 2011-es szezonban a Coors Fielden. Az összeállításunkban az infield lehetett kérdéses, végül Helton és Tulo közé a kettes bázisra Lopez került, a hármasra pedig Wigginton, kívül a CarGo-Fowler-S. Smith hármas dolgozott, a starting pitcher Ubaldo elkapója pedig Iannetta volt. Az első játékban a vendégek három groundout közt egy doublet tudtak felmutatni, a Rox idei első támadása pedig máris ponttal fejeződött be, miután a sétáló és wild pitchel kettes bázisra jutó Fowlert S. Smith küldte haza egy RBI double találattal, majd kisvártatva Helton volt eredményes egy sac fly jóvoltából. Ezután 2out után Montero és Parra egymás után bevitt egy-egy duplát, a második már futást is ért, így szépítettek a vendégek, de a mi következő támadásunk is célba ért, miután két emberünk került fel ütés nélkül, majd Fowler elhelyezett egy RBI singlet és 3-1re módosította az állást. A negyedik inning felső részében a D'backs egy double és egy hit-by-pitch által foglalta el az első két bázist kieső nélkül, de egy remekül kivitelezett Wigginton-Lopez-Helton duplajátékkal hárítottunk, majd a harmadik embert is kiszórtuk, míg az akciónkban Iannetta hiába ért el azonnal egy duplát, sorban három ember kiesett őt követően, anélkül hogy be tudták volna tolni őt a home platere. Még jobban bánhattuk ezt a lehetőséget, amikor a következő arizonai akcióban két futó is pályára került, Upton pedig egy 3run HRt lőtt ki a bal szélen keresztül, ezzel fordítottak 4-3ra. Nem sikerült a gyors válasz, mivel CarGo duplája hiábavalónak bizonyult, mindhárom további ütőnk kiesett ebben az akcióban. A hatodik menetben ráadásul tovább nőtt a hátrányunk, mivel Wigginton vétett egy errort, 1in-1out helyzetben pedig Montero bombázott ki egy két pontos hazafutást. 3-6 után rögtön az első ütőnk Lopez faragott a hátrányból egy solo HR által, azonban a többiek mind kiestek. Menet közben Ubaldot már Stewart váltotta pinch hitterként, szóval a rákövetkező dobójátékra is más jött ki helyette, aki Paulino volt. Az új csere dobó rögtön beszedett volna egy doublet, de Bloomquist tovább ment a hármasra, ahonnan Fowler outfield assistjának köszönhetően előbb ért oda a labda, mint ő, így kiesett, majd egy sima single után egy Lopez-Tulo-Helton innining ending double playt mutattunk be. A hetedik alján már az első D'backs reliever ellen próbálkoztunk, aki ellen CarGo és Helton is bevitt egy singlet, majd Wigginton strikeoutot kapott volna, de a harmadik strikeot, blokkolnia kellett az elkapónak, majd az első bázisra szánt labdájából csúnya errort dobott, így CarGo körbe ért, a másik két futó pedig pontszerző helyre került. Az egyenlítést ezután Lopez szállította egy RBI singlelel, 6-6nál ezzel utolértük a D'backst. A nyolcadik menetre Betancourt érkezett a dombra és egy singlet követően egy újabb sikeres DPvel hoztuk a felvonást, míg az alsó részben két single ellenére nem tudtunk haza érni, mivel Tulo strikeoutba szaladt bele. Ezután Betancourtot Street váltotta, aki bár két futót pályára engedett, utána magabiztosan letudta a játékot, ám nem tudtuk befejezni a meccset, mivel a bázisfutó Rogers egy fielder's choice play áldozata lett a hármas bázis felé tartva, majd Herrera groundouttal végezte be 2in-2outnál. Az első extra inningekre dobót kellett váltanunk, Belisle azonban rögtön két ütést szenvedett el, majd két embert kiejtett, az egyiket Tulo hazadobása után, aztán M. Reynolds hozta a harmadik outot a Montero elleni SO révén. A tizedik alján sem tudtuk lezárni a meccset, mivel S. Smith single után CarGo duplajátéka áldozata lett. A folytatásra még maradt M. Reynolds, de beszedett egy singlet, mely után cseréltünk, ám Lindstrom sem tudott segíteni és bekapott egy singlet, majd egy wild pitch közben beért az első futó, de ennyivel megúszta a játékot mivel két SOt osztott a végén. Egy pontos hátrányba kerültünk és innen már nem volt visszaút, mindhárom ütőnk kiesett, ezzel vesztettünk 7-6ra tizenegy játékban.
- Az egyéni teljesítmények közül Lopezt kell leginkább kiemelni, az új igazolás ütötte a csapat első hazafutását a szezonban és egyedüliként két RBIval tudta le a nyitó meccset, védekezésben is hasznos tudott lenni, meghálálta a bizalmat, hogy a kezdőben kapott helyet. S. Smith és Gonzalez is 3/6os hatékonysággal kapta el a rajtot, mindketten egy doublet ütöttek, előbbi pontot is szerzett, utóbbitól még várat magára, de az átlagban máris ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta. Helton is jó passzban kezdte a szezont, négyből kétszer talált és egy biztonságiból az évi első pontját is felírhatta. Az elkapó Iannetta a sor végén eredményesen játszott, egyetlen dupla találata mellett kétszer is sétával ment pályára és védekezésben is stabil volt. Ugyanakkor voltak gyengébb egyéni teljesítmények is: Fowler az egyetlen ütéséből RBI singlet hozott, de csak 1/5el zárt, ugyanúgy mint Wigginton, aki a csapat első errorját is elvitte az évben. Tulowitzki nagyon formán kívül volt pénteken, egyetlen séta után zsinórban ötször esett ki, még abszolút nem találta meg a ritmust. A pinch hitterek közül Stewart, Giambi, Herrera sem tudott pályára kerülni, Rogers pedig bázisfutóként helyettesítette Heltont a kilencedik menetben, de képtelen volt hazaérni. Sajnos Jimenez is idény eleji formában volt, nem találta a dobásait, sokkal lassabban dobott a szokásosnál és két sok pontos homerunt is beszedett. Végül hat játékot túl élt, hét ütéssel és öt futással zárt vagyis 7.50es ERAt regisztrált, később kiderült, hogy elvágta a hüvelykujját, ez is belejátszott a gyengébb teljesítménybe. Paulino se volt túl magabiztos, de két kapott ütés ellenére hozta a hetedik inninget. Betancourt a nyolcadik menetben egyetlen ütést kapott, a kilencedikben Street is csak két embert engedett pályára, de hárítani tudott. M. Reynolds vitte el a vereséget, miután a két vele szembe jövő ütő közül az egyiket strikeoutolta, a másiktól ütést kapott, aki a lecserélése után hazaért. Lindstrom három embert ejtett ki SOval az utolsó dobójátékunkban, de közben találatot és walkot is adott, valamint a durva wild pitchből szerezték ellene a győztes futást.

2. meccs, szombat: Rockies-Diamondbacks 3-1
Szombaton bonyolították le a párharc egyetlen esti mérkőzését, melyre csak egy változás történt a hazai kezdőben, a hármas bázison Wigginton helyét az előidényben a térdével bajlódó Stewart vette át, eközben dobóként De La Rosa készült az évi első kezdésére. Csendesen kezdődött a meccs, bár az első játékban két futónk is pályán volt Fowler és CarGo személyében, akik a szélső bázisokon foglalták el egyetlen kieső mellett, de Tulo sajnos egy double play áldozata lett, ezen kívül maximum egy-egy játékos került fel a bázisokhoz az első két menetben. Aztán a harmadik játékban is csak egy embert küldtek fel az arizonaiak, de az egészen hármas kanyarig eljutott, ekkor viszont DLR egy magabiztos strikeouttal vetett véget az inningnek. A menet alsó felében pedig a mieink megszerezték a vezetést, miután az ütéssel bázisra kerülő Iannetta ért haza Fowler RBI double ütéséből, ezt követően viszont Tulo ismét két embert fent hagyva búcsúzott. A negyedik felvonásban a D'backs nem jutott pályára, ezzel szemben a mieink újabb futásokat tudtak bevinni, Lopez single után 2outnál Iannetta egy RBI doublelal növelte az előnyt, majd a dobó De La Rosa is eredményes tudott lenni egy RBI single találat jóvoltából, ezzel már 3-0s vezetést építettünk fel, egyre magabiztosabban kezdtünk el játszani. DLR ezután is csak egyetlen sétát engedélyezett az ellenfél számára, a denveriek következő akciója pedig eredménytelen maradt. A következő inningben az addig tökéletesen dobó De La Rosat le kellett cserélnünk, mivel egy kisebb ujj sérülés hátráltatta őt, így 5 és 1/3 IP után távozott, az aktuális játszma utolsó két kiejtését a már friss erő Belislenek köszönhettük, miközben a mieink ebben az akcióban sem jutottak bázisra. A hetedik menetben Belisle beszedett egy single találatot, majd CarGo besegített egy félelmetes elkapással, végül a rákövetkező nehéz beállásban egy jól kivitelezett Lopez-Tulo-Helton double play által hárítani tudtunk, majd zsinórban a harmadik támadásunk alatt sem tettük tiszteletünket a bázisoknál, mivel az első arizonai csere dobó könnyedén kiszórta a három próbálkozónkat. Ezt követően Betancourt ideje következett el, aki egy walk dacára behúzta a nyolcadik játékot, majd az inning alsó felében végre újra megmutattuk magunkat, S. Smith kiütött egy ground-rule doublet, őt követően pedig Tulo sétált, vagyis 2in-1outnál tartottunk, azonban Helton ellen egy duplajátékkal befejezték a menetet az arizonaiak. Ezzel az ellenfél tartotta 3-0s különbséget és még volt reményük a felzárkózásra az utolsó inningre, amikor Street jöhett az évi első saveért. A closer először rögtön két ütőt felengedett, és pontot is kapott, majd 2in-1outnál Fowler bravúros elkapására volt szükségünk, hogy megússzuk futás nélkül, de közben a kettes-hármas bázisra került a két arizonai ember, ám Street a végén egy strikeouttal be tudta fejezni a meccset, így ha kissé nehezen is de győztünk.
- Sokkal simább meccset játszottunk, mint pénteken és a vártnak megfelelően hoztuk a kötelező győzelmet, bár még mindig messze voltunk a legjobb formánktól. Iannetta ismét kitett magáért, két találattal és két hazaéréssel végzett, menet közben pedig az első pontot érő megmozdulását is végrehajtotta egy duplából. Fowler a sor tetején elsülyesztette a szezonbeli első doublet, és a csapat egyetlen embere lett, aki az első két meccsen egyaránt RBIt regisztrált, a hajrában egy fontos elkapást is bemutatott. S. Smith 1/4el követte őt és csakúgy mint pénteken újra bepakolt egy doublet, kisebb sérülést szenvedett, amikor a falnak csapódott egy elkapásnál a jobb szélen, de folytatta. Gonzalez és Lopez egy-egy single ütéssel tudták le a meccset, miközben Tulowitzki megint csak egy sétára volt jó, Helton pedig egyszer sem került bázisra. Az egyetlen csere ütőnk Spilborghs volt, aki popoutot kapott a hetedik inningben. A kezdő dobó De La Rosa nagyszerűen kezdte a meccset, 5.1 inning eltelte alatt csak három singlet és egy walkot kapott, illetve öt játékost strikeouttal búcsúztatott el. Magabiztos szerepvállalása után futás nélkül regisztrálta az idei első győzelmét 87 dobásból.  Ezen felül ráadásul még egy RBI single találattal eredményes is volt, pályafutása 14. pontszerzését produkálta. Egy kisebb ujj sérülés miatt le kellett cserélnünk, de nem lesz komoly problémája. Belisle a következő 1.2 inningre szállt be, öt mezőnyös kiejtése közben egyetlen ütés csúszott be neki. Betancourt a nyolcadik menetben csupán egy sétát engedélyezett és egy Kt is kiosztott. Street a 2011-es első save próbálkozását sikerrel hajtotta végre, mivel három pont előnyből csak egyet adott le, két ütést és egy sétát szedett be, majd egy strikeouttal zárta le a találkozót, balhés fellépés volt, de a lényeg, hogy sikerült neki.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Diamondbacks elhalasztva!
Vasárnap délután Denvert és környékét komoly égi áldás érte és a heves esőzés miatt a Coors Field alkalmatlan volt a mérkőzés lebonyolítására ezen a napon, és mivel a D'backs hétfőn már Chicagoban játszik meccset, így csak valamikor később fogják tudni pótolni az elmaradt meccset. Vélhetően a pótlást a két csapat egyik következő párharcához fogják hozzácsapni, mivel divízió riválisok vagyunk, még bőven lesz alkalmunk találkozni egymással.





















A NL West állása:

1. Los Angeles Dodgers 3-1 (4 meccs)
2. San Diego Padres 2-1 (3 meccs, 0.5 GB)
3. Arizona Diamondbacks 1-1 (2 meccs, 1.0 GB)
4. Colorado Rockies 1-1 (2 meccs, 1.0 GB)
5. San Franciso Giants 1-3 (4 meccs, 2.0 GB)

A Dodgers kezdte a legjobban az évet a csoportból, mivel a bajnok Giantst négyből háromszor is legyőzték. A kissé lebecsült Padres meglepő 2-1es series győzelmet aratott St. Louisban az első felvonásán. A folytatásban egy SF-SD párharcot rendeznek, a LAD Denverbe érkezik, a D'backs pedig a Cubs otthonában folytatja.

Hétfőn szünnapunk lesz, a következő ellenfelünk pedig a Dodgers lesz, akik két mérkőzésre látogatnak hozzánk a Coors Fieldre. A halasztás nem jött rosszul abból a szempontból, hogy így Chacin lehet a kezdő dobó az ace Kershaw elleni első meccsen, míg Hammel csak a második meccsen dobhat Billingsleyvel szemben. Nagy meccsekre számíthatunk, az egyik legnagyobb riválissal találkozunk, jó lenne ellenük elkapni a ritmust, de egynél több győzelmet nem mernék remélni. Kezdési időpontok: szerda 02:40, szerda 21:10. Gyertek az opening dayhez hasonló nagy számban szurkolni az LA elleni meccsekre, a csapatnak szüksége van a buzdításra. GO ROCKIES!!!

Bár a legutóbbi NBA playoff-elemzésünk óta a csapatunk csupán két meccset játszott, volt közte egy öt napos szünetünk, mialatt a többiek keményen gyilkolták egymást és több meccset is letudtak. Ráadásul történtek komoly meglepetések azóta, így sok érdekességről számolhatunk be a friss helyzetelemző írásunkban.



A Nyugati főcsoport jelenlegi állása:

1. San Antonio Spurs 57-19
2. Los Angeles Lakers 55-20
3. Dallas Mavericks 53-23
4. Oklahoma City Thunder 50-26
5. Denver Nuggets 46-29
6. Portland Trail Blazers 44-32
7. Memphis Grizzlies 44-33
8. New Orleans Hornets 43-33
9. Houston Rockets 40-36
10. Phoenix Suns 37-38
11. Utah Jazz 36-40
12. Golden State Warriors 33-44
13. Los Angeles Clippers 30-47
14. Sacramento Kings 21-54
15. Minnesota Timberwolves 17-60

Ha most kezdődne a playoff...
a következő első körös párharcok lennének:

San Antonio Spurs (1.) - New Orleans Hornets (8.)
Los Angeles Lakers (2.) - Memphis Grizzlies (7.)
Dallas Mavericks (3.)- Portland Trail Blazers (6.)
Oklahoma City Thunder (4.) - Denver Nuggets (5.)

PO-esélyek csapatonként:

Ugyan a helyezésekben nem sok változás történt az elmúlt egy hétben, a tabella mégis egyre jobban összesűrűsödött és több nem várt kérdés is felmerült. A rájátszásba jutó nyolc csapat kiléte már gyakorlatilag biztosra vehető. Matematikai esélye még a Rocketsnak és a Sunsnak még van, de elég reménytelen a helyzetük, a Jazztől lefelé pedig már mindenki elszállt. De nézzük meg közelebbről az esélyeit a nyolc PO-várományos csapatnak egyesével.

San Antonio Spurs:

Komoly hullámvölgybe került a Spurs és azok után, hogy hónapok óta atombiztos alapszakasz győztesnek tartotta őket mindenki, mostmár könnyen lehet, hogy a nyugati trónról is leszorulnak. Legutóbb Dawyd még csak két egymást követő vereségről tudott beszámolni (már az is meglepő volt náluk idén), azóta sorban még négyszer kikaptak, így zsinórban hat vesztes meccsnél tartanak. Duncan visszatért, de vele is elvesztették az utolsó két találkozót. Hihetetlen, mert a mostani L sorozat előtt, összesen 13szor kaptak ki az évben. Büszkék lehetünk magunkra, hogy mi indítottuk el őket a lejtőn. Innentől kezdve gyorsan észhez kéne térniük, különben nem nyerik meg nyugatot, még mindig nehéz meccseik vannak hátra, a hazai ellenfeleik verhetőek, de idegenben lehet hogy továbbra is betlizni fognak. Nem gondoltam volna, hogy Duncan kiesése ennyire komoly hatással lesz rájuk. Lehet mégsem olyan erősek, mint hittük?!

Hátralévő meccsek: PHO, @ATL, SAC, UTA, @LAL, @PHO

Los Angeles Lakers:

Közben a Lakers ahogy szokta, a szezon végére lendül igazán jó formába és a legutóbbi kiadásunk óta is csak nyertek, W9es szériájukkal pedig már csak 1.5 győzelem hátrányban vannak a Spurs mögött. Tekintve az aktuális formákat, minden jel arra mutat, hogy Kobeék lesznek az első kiemeltek nyugaton - de ki tudja, lehet ma este a Nuggets őket is gödörbe taszítja. Néhány komolyabb rangadót leszámítva nem túl nehéz a maradék beosztásuk, érdekes csemege lesz például április 12én a Spurs ellen látni őket, valószínűleg ott dőlhet el a top seed sorsa, de jelenleg a Lakerst tartom a favoritnak rá és tartok tőle, hogy ez eddigi visszafogott szereplésük után az idei playoffban megint verhetetlenek lesznek.

Hátralévő meccsek: DEN, UTA, @GSW, @POR, OKC, SA, @SAC

Dallas Mavericks:

A Mavs sincsen jelenleg a legjobb passzban, a március végi öt meccses győzelmi széria a Lakers ellen szakadt meg, ami még vállalható volt, de ma hajnalban a Warriorsnál is kellemetlen meglepetésben volt részük, vasárnap este pedig Portlandben sem könnyű túra vár rájuk. Ettől függetlenül a harmadik helyük várhatóan a meglesz, ha túl látványosan nem omlanak össze a finisre. Kíváncsi leszek rá, hogy jövő szerdán a mieink mennyire szeretnék legyőzni őket, vagy esetleg fogunk-e taktikázni ellenük (szerintem nem lesz szándékos taktika). Továbbra is úgy gondolom, hogy ők lennének a legmegfelelőbb első körös ellenfél az elérhető csapatok közül, ehhez viszont le kéne esniük a negyedik helyre, de még mindig 3 GBvel jobbak az OKCnél, így nem hinném, hogy ez megtörténne.

Hátralévő meccsek: @POR, DEN, LAC, PHO, @HOU, NO

Oklahoma City Thunder:

Bár lehetne esélye az Oklahomának a Mavs botlásai miatt, ők is kicsit megrekedtek az alapszakasz végére, ami nem biztos, hogy jó előjel számukra a PO előtt. Nowitzkiékhez hasonlóan Duranték is W5 streaket váltottak most negatív sorozatra, amikor a napokban a Blazersnél és a Clippersnél egyaránt legyőzték őket. Három győzelem a lemaradásuk a texasiak mögött, azt hiszem ezt már nem fogják behozni, mivel három könnyebb és három nehezebb meccsük van még hátra, és kicsit leereszteni látszik a Thunder. Viszont hátrébb sem fognak esni, mivel a mieink 3.5 meccsel vannak lemaradva, egyre jobban kezd körvonalazódni az OKC-DEN párharc. Elkerülhetetlennek látszik a két NW gigász csörtéje a főcsoport-negyeddöntőben.

Hátralévő meccsek: @DEN, LAC, DEN, @LAL, @SAC, MIL

Denver Nuggets:

Mint említettem, a denverieknek volt egy hosszabb szünetük a programban, majd a Kings elleni home-and-home seriest söpréssel hoztuk két takarék üzemmódban behúzott sikerrel, mindkétszer a második félidőben döntöttük el a meccset. Úgy látszik, hogy a csapat nem szeretne taktikázni, mivel mindkét alkalommal felébredtünk a meccs végére, és nem szerettünk volna kikapni a Sacramento ellen, így minden valószínűség szerint az ötödik helyen érhetünk célba, hátra felé nézve is egyre stabilabb már a helyzetünk. Kemény meccsekkel hangolhatunk a playoffra, most következik négy meccs tuti PO-csapatok ellen, ráadásul a valószínűsíthető első körös ellenfelünkkel is meg fogunk mérkőzni még oda-vissza, de a Lakers és a Mavs elleni derbik is érdekesek lesznek. Szerintem mindenképpen jól jön, hogy a hajrában már PO-hangulatban készülhetünk, és amíg egyesek pont a rájátszás előtt kezdenek kipukkadni, addig reméljük mi jó passzban fejezhetjük be az alapszakaszt. Nem félek az OKCtől sem, ha úgy adódik, jöjjön aminek jönnie kell.

Hátralévő meccsek: @LAL, OKC, @DAL, @OKC, MIN, GSW, @UTA
















Portland Trail Blazers:

A következő három helyezettet egyetlen győzelem választja el egymástól, ebből a versenyfutásból még mindig a Portland áll a legjobban, őrzik a hatodik helyüket. A héten az OKCt és SAt is megleckéztették, de fájó vereséget szenvedtek el a Hornets elleni fontos rangadón, így nagyon szoros lett a helyzetük a 6-8. hely között, ellenkező esetben sokkal kedvezőbb helyzetben lennének. Bárkire veszélyesek lehetnek, és elnézve a további programot, szerintem a maradék hat meccsből négyet nyugodtan behúzhatnak, de iszonyat sok fog múlni a Grizzlies elleni meccsen, könnyen lehet, hogy az ottani győztes lehet a #6. Érdemes igyekezniük, mert ha megszerzik a hatodik helyet, akkor a Dallas ellen egyáltalán nem rossz esélyekkel készülhetnének a PO első körére.

Hátralévő meccsek: DAL, GSW, @UTA, LAL, MEM, @GSW

Memphis Grizzlies:

A Memphis kizökkenthetetlen formában halad előre, mélyről zárkóztak fel az utóbbi hónapokban és mostmár érik nekik a playoff-szereplés 2006 óta először (háromszor járt a klub a POban, mindig söpörték őket az első körben). Sorozatban négy, nyolc meccsen belül hét meccset nyertek meg, így az NBA egyik legjobb formában lévő csapatának tekinthetjük őket, csak a Lakers 'red hotabb' náluk. Emiatt talán nekik van a legjobb esélyük a hatodik hely megszerzésére és a további program sem éppen vérmes. Két nagy meccs még vár rájuk, de nem féltem őket, a Hornetst legutóbb idegenben is simán lerakták és Portlandben sem lennének esélytelenek ilyen lendületben. A remek forma időzítésüket figyelembe véve jelenleg őket tartom a legesélyesebbnek a hatodik helyre, de sok fog múlni a két közeli rivális elleni rangadón, hiszen akár még nyolcadikok is lehetnek.

Hátralévő meccsek: LAC, SAC, NO, @POR, @LAC

New Orleans Hornets:

Visszaesett a nyolcadik helyre a Hornets, miután a héten a két közvetlen vetélytárs közül a Portlandet legyőzték, a Memphistől viszont kikaptak. Egy öt meccses hazai sorozatban vannak, amiből még három fellépés hátra van. Ha szeretnének lépéselőnybe kerülni a 6-8. hely között zajló versenyfutásban, akkor nagyon kéne, hogy mindhárom meccset hozzák, de a Rockets és a Suns még kínkeservesen kapaszkodik a PO-ért mögöttük és biztosan nagy erőket fognak mozgósítani ellenük. Ráadásul a jövő hétvégén még Tennesseeben is lesz egy kirándulás, ahol nem ők számítanak a favoritnak. Sokáig jól álltak a szezonban és a 4-5. helyért is harcban álltak egy jó darabig, most mégis úgy néz ki, hogy jóval hátrébb fognak végezni és a jelenlegi állás szerint esélyes, hogy csak az egyik utolsó PO-helyet csípik el, ebből a hármasból nekik adnám a legkisebb sanszot a hatodik pozícióra, a 7-8. hely pedig számukra a borítékolható első körös kiesést jelentené.

Hátralévő meccsek: IND, HOU, PHO, @MEM, UTA, @DAL

Ez a jelenlegi helyzet az NBA nyugati főcsoportjának PO-esélyes csapatai között. A legtöbb együttesnek már csak 6-7 meccse van hátra az alapszakaszból, a továbbiakban is rajta fogjuk tartani a szemeinket a történéseken és a befejezésig még biztosan olvashattok playoff előzetes írásokat nálunk. Addig is szurkoljunk ezerrel a Nuggets sikereiért!

A hét közben játszotta le első selejtező mérkőzését a Colorado Rapids csapata a US Open Cup 2011-es kiírásában, az erősen tartalékos felállású együttesünk azonban 2-1-es vereséget szenvedett a Chicago Fire elleni találkozón, így már a reméltnél jóval korábban elbúcsúztunk a sorozat küzdelmeitől. Ezzel annyit veszítettünk, hogy a bajnoki mérkőzéseken kevesebb lehetőséget kapó játékosaink nem mérettethetik meg magukat a további csatározások során, és kevesebb alkalmuk lesz a pályára lépésre, csupán majd a közeljövőben rajtoló tartalékbajnokságban számíthatnak állandó játéklehetőségre, akik képtelenek bekerülni az első csapatba.



















Smith mester bizakodóan várta az idei kupaszereplést, a rajtot megelőzően még arról beszélt, hogy a keret mélyítésével a tartalékaink is erősödtek, így az elmúlt évekbeli korai US Open Cup-búcsúk után 2011-ben mindenképpen hosszú menetelést szeretne látni a fiaitól. Több meghatározó játékosunk kisebb sérüléssel bajlódott, vagy éppen válogatott-kötelezettségek miatt nem állhattak a csapat rendelkezésére a szerdai kupameccsen, illetve a zsúfolt bajnoki program miatt a múlt hétvégi Chivas USA elleni mérkőzést végig játszókat sem szerettük volna erőltetni, így gyakorlatilag a tartalékcsapatunkkal utaztunk el a találkozóra. Öröm volt az ürömben, hogy a középpályás Sanna Nyassi az előzetes tervekkel ellentétben mégsem lépett pályára kedden a gambiai válogatottban, mivel lekéste a repülőgépet, viszont így volt lehetősége visszaérnie a csapathoz Illinois-ba, így a Seattle Sounders tavalyi kupagyőzelme alkalmával két gólt szerző középpályásra is számíthattunk az idei első US Open-meccsen.

A Chicago Fire elleni első körös mérkőzésünket Peoria városában, a Bradley University fenségterületéhez tartozó Shea Stadium-ben játszhattuk le. A csapat pontos kezdő 11-e a következő hadrend szerint tevődött össze: Joyce - LaBauex, Marshall, Holody, Palguta - Thompson, Emory, Nane, Nyassi - Akpan, Amarikwa. Eközben a Fire összeállításában jóval kevesebb változás történt ahhoz képest, ahogyan az MLS-meccseken szoktak játszani, ők jóval közelebb álltak a legerősebb felállásukhoz, mint a mieink.

Az első félidő jelentős része meglehetősen csendes körülmények között zajlott le, jobbára a pályaválasztó Fire szorgalmazta a támadások vezetését, de komolyabb mezőnyfölényt képtelenek voltak kialakítani, és túl sok lövéssel sem kellett szembenéznie a mieink ír tartalékkapusának, és a Rapids is vezetett néhány formás akciót. Aztán a játékrész befejező minutumában kissé váratlanul mégis előnybe kerültek a chicagóiak, miután a mieink térfelén labdát szerezve egy gyors ellentámadást okos góllal fejeztek be, így 1-0-s előnyt építettek fel maguknak a félidőre.
A vezetésük nem sokáig tartott, szinte csak addig, amíg az öltözőben pihentek, mivel a szünet után egyből érkezett a Rapids válasza, ugyanis Amarikwa nagyszerű lekészítését követően Andre Akpan találta magát ajtó-ablak helyzetben a büntetőterületen belül, majd jobbról elegánsan a hosszú sarokba helyezett a 46. minutumban. Kisvártatva a helyi szurkolók hatalmas füstöt eregettek néhány pirotechnikai eszköz igénybevételével, így egy darabig csak nagyon nehezen lehetett látni a pályán, ezalatt inkább csak a mezőnyben folyt a küzdelem. Aztán a 61. percben egy hatalmas gólt lőtt az ellenfél, miután jócskán a térfelünk középéről, a jobb oldalról az egyik játékosuk egy nagy lövésre szánta el magát, a kapujából kint álló Joyce pedig már nem tudta a rövid sarokból kipofozni a játékszert. A denveri cserekapus jókora potyagólt szedett be, mentségére szolgáljon, hogy bizonyára a látási viszonyok is hátráltatták őt, és ebben a füstben már csak későn észlelhette a felé tartó labdát. A hátralévő félórában a mieink egyre jobban rákapcsoltak támadásban, és több komoly lehetőséget is ki tudtunk dolgozni, azonban Thompson előretörése után hárított a chicagói portás, Nyassi emelése pedig centikkel elkerülte az ellenfél kapuját, így a legnagyobb helyzeteink is kihasználatlanul maradtak, képtelenek voltunk kiharcolni az egyenlítést, s minden igyekezetünk ellenére be kellett érnünk a minimális különbségű vereséggel ezen az összecsapáson, a Fire azzal az érdekes körülmények között esett találattal eldöntötte a továbbjutás sorsát, és a következő fordulóban ők meccselhetnek a San Jose-Portland párharc nyertesével.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Igazán elégedett voltam a csapat erőfeszítéseivel, ezért őszintén sajnálom őket, hogy hiába tettek meg mindent ezen a mérkőzésen, mégis üres kézzel kellett elhagyniuk a játékteret. A 90-ből legalább 85 percben abszolút egyenrangú ellenfelei voltak a Chicago legerősebb 11-ének, le a kalappal előttük. Sok rutintalan játékosunk pályára lépett, többek számára ez volt az első hivatalos mérkőzés a csapatnál, és edzéseken kívül nem is játszhattunk még ilyen összeállításban, így abszolút nincs okom a panaszra. Fájó volt elveszteni egy ilyen mérkőzést, nem is tudom mi volt a különbség a két csapat között, talán az a bizonyos távoli találat. Beszéltem Joyce-szal a meccs után, rettenetesen csalódott, hogy ilyen messziről gólt kapott, de nem szeretném emiatt hibáztatni őt sem. Megvoltak a lehetőségeink az egyenlítésre, ötletes támadófocit játszottunk, és a srácok megmutatták, hogy lehet rájuk számítani, komoly tartalékok rejlenek ebben az együttesben."

A mérkőzés negatív hőse, a kapus Ian Joyce is mikrofon elé állt: "Elvesztettük a labdát a középpályán, és senki sem számított azonnal lövésre, engem is meglepett a hirtelen jövő próbálkozás, és nem is tudtam rá megfelelően reagálni. Hibáztam, nem figyeltem oda eléggé, máskor jobban fel kell készülnöm minden lehetőségre, mert ilyen még egyszer nem fordulhat elő."



















- A klub a héten két játékos szerződését is bejelentette. Először is aláírattuk a hetek óta a csapattal készülő fiatal Josh Janniere-t, akit a közelmúltban egy 2013-as harmadik körös draftlehetőségért cserébe szereztünk meg a Toronto FC-től. A kanadai származású bal szélső az elmúlt szezont még a Toronto akadémiai csapatánál töltötte, idén azonban lehetősége lesz a Rapids-szel az MLS Reserve League-ben bontogatnia a szárnyait. Emellett egy régi ismerős tért vissza Colorado-ba, ugyanis a kupagyőzelem másnapján Seattle-be cserélt Danny Earls új szerződését jelentettük be, miután a washingtoni klubnál képtelen volt gyökeret verni magának. Az ír származású hátvéd a 2010-es szezon első felében 18 mérkőzésünkön lépett pályára az MLS-ben, de később kiszorult a kezdőből, és bizonyára a még erősebb keretünkben idén leginkább csak a tartalékok között számolhatunk vele, de a keret további mélyítése miatt még hasznos lehet.

- A gólgyáros csatár, Omar Cummings az elmúlt egy héten két mérkőzésen is pályára lépett Jamaica színeiben, hazája válogatottja a múlt hétvégén 2-0-ra kikapott odahaza Venezuela ellen, ám a szerdai napon 3-2-es idegenbeli sikert értek el Salvador ellenében, ahol a Rapids támadója győztes gólt rúgott. A 28 esztendős játékos ezzel már öt gólos 21 válogatott szereplést követően, és önbizalommal telve térhet vissza a csapat soron következő bajnoki meccsére.

- Cummings mellett bizonyára Conor Casey is visszatérhet a vasárnapi meccsen a kezdőcsapatba, miután az előző alkalommal csak csereként beszálló támadót már nem hátráltatja olyan mértékben a vádlisérülése, ráadásul a legutóbb őt helyettesítő Folan a bokájával bajlódik. A héten kisebb egészségügyi problémákból kifolyólag Kimura és Smith is kihagyott néhány tréninget, de bizonyára a D.C. United ellen már számíthatunk rájuk.

A Rapids az MLS-beli idei harmadik mérkőzésén a vasárnapi játéknapon a tavalyi sereghajtó D.C. United-et láthatja vendégül a Dick's Sporing Goods Park-ban, mely mérkőzés magyar idő szerin hétfő hajnalban, 01:00-től veszi kezdetét az évet egy-egy győzelemmel és vereséggel indító fővárosi csapattal szemben.

Célegyenesbe fordult az NBA alapszakasza. A nyugati mezőny idén is rendkívül szoros, ebben a kiélezett helyzetben pedig minden mérkőzésnek megduplázódik a jelentősége.  Három hazai meccset játszott a Denver Nuggets március utolsó hetében, a Spurs, a Wizards és Kings ellen léptünk pályára. Lássuk, hogyan muzsikáltunk ezeken a fontos találkozókon!

























Denveri szempontból az utóbbi hetek talán legjobban várt mérkőzésével kell kezdenem ezt az összefoglalót, ugyanis múlt szerdán a San Antonio Spurs vendégeskedett a Pepsi Centerben. Ez a mérkőzés egy kicsit több volt, mint egy szimpla alapszakasz meccs, kérdés volt, hogy vajon sikerül-e ebben a szezonban legalább egyszer legyőzni a konferencia éllovasát. Afflalo továbbra sem volt bevethető állapotban, így kezdőbe került Chandler és Gallinari is. A túloldalon egy még nagyobb hiányzóval kellett számolni, ugyanis Tim Duncan sérülés miatt az oldalvonalon túlra kényszerült. A meccset a vendégek kezdték sokkal jobban, Ginobili vezérletével gyorsan elléptek és nyolc-tíz pontos előnyre tettek szert. A második negyedben már javult játékunk, főleg támadásban lettünk hatékonyabbak, köszönhetően elsősorban a cseresorunknak. A Spurs triplagyárosaival viszont nem tudtunk mit kezdeni, Neal és Ginobili nagyon megszedték magukat hármasokból, így csak öt pontot tudtunk lefaragni a szünetig. A harmadik negyedben szép lassan lopakodtunk egyre közelebb a Spurshöz és a játékrész végére már csak három pont volt a hátrányunk, a negyedik felvonásra így még teljesen nyílt maradt a mérkőzés. A záró negyed elején sikerült fordítani, innentől kezdve a Spursnek már csak egyenlítésekre maradt ereje. A mérkőzés az utolsó másodpercekig izgalmas volt, Ginobili elpuskázta a lehetőségeit a legvégén, nálunk Chandler és Martin vitte a prímet az utolsó percekben, így végül nagy csatában 115:112-re legyőztük a texasiakat. A siker kulcsa ezúttal is a nagyszerű csapatmunkában rejlett. A pályára lépő játékosaink Birdman kivételével mindannyian szereztek pontot, öten tíz pont felett, még egy valaki húsz pont feletti teljesítményt ért el. A meccs legjobbja Harrington volt, csereként 27 pontig jutott, nagyon mentek neki a triplák, 6-ból 5-ször volt eredményes. Az ő jó teljesítménye biztosan meglepte Popovichékat, hiszen az utóbbi időben nem ment neki a játék, most viszont megdolgozott a pénzéért. Az övén kívül is sok jó produkció volt a csapatban, szinte mindenkinek voltak jó periódusai a mérkőzésen belül. A cserék közül Smith és Felton is nagyot játszott, mindketten 18 ponttal vették ki a részüket a sikerből.






















A Spurs legyőzését követően két nappal egy könnyebbnek ígérkező találkozó következett a Washington Wizards ellen. A varázslók nagyon gyengén teljesítenek idegenben, ebben a szezonban, így egyértelmű esélyesként léphettünk pályára. Ennek megfelelően számunkra kedvezően indult a mérkőzés, már az első negyedben domináltunk, harminc pontot szereztünk ebben a játékrészben és tizennégy ponttal megléptünk. A második felvonásban már egy kicsit kiegyenlítettebb játék zajlott, de még így is hozzá tudtunk tenni az előnyünkhöz néhány pontot. A nagyszünetben csaknem húsz ponttal vezettünk, természetesen magabiztosan vonulhatott pihenőre a csapat. A harmadik negyed döntő fontosságú volt, hiszen ha jelentős hátrányt sikerült volna ledolgoznia a Wizards-nak, akkor a záró játékrészben még lett volna számukra halvány remény. Ez azonban nem sikerült a vendégeknek, igaz közelebb zárkóztak, ez azonban kevés volt az üdvösséghez. A negyedik negyedben már csak meg kellett őrizni az előnyünket, hogy egy újabb magabiztos sikert könyvelhessünk el. Ez nem is okozott különösebb gondot a csapatnak, így végül simán, 114:94-re győztünk. Nagyon kimagasló egyéni teljesítmények ezen a mérkőzésen sem voltak, a húsz pontot senki sem érte el, viszont megint sok jó 10+ pontos játékosunk volt. A cseresorunk újfent nagyot alkotott, ezúttal Birdmannel az élen, aki 17 pontot és 11 lepattanót szerzett, valamint 5 blokkot is szétosztott a fővárosiak között. Harrington pontszámban kereken annyit tett hozzá, mint Andersen és JR Smith is csak három egységgel maradt el mögöttük. A kezdőcsapatból Lawson és Gallinari is a 17-es klub tagjai voltak ezen az estén. Érdekesség volt, hogy Chandler és Afflalo hiányában Forbes kezdett a dobóhátvéd posztján.

Szokatlanul hosszú, öt napos pihenőt követően, most szerdán a Sacramento Kings csapata vizitált nálunk. Ezzel a mérkőzéssel zártuk a négy mérkőzéses hazai sorozatunkat. Elég gyengén kezdtük a meccset, elképzelhető, hogy a hosszabb pihenő elkényelmesítette egy kicsit játékosainkat. Az első negyedet a Kings uralta, ezért korán hátrányba kerültünk. A gödörből a második negyedben sem sikerült kimásznunk, bár ekkor már jobban tudtunk menni a vendégekkel, a hátrányunk még így is tovább nőtt. A félidőben már tíz ponttal voltunk lemaradva. A pihenő alatt Karl komoly fejmosásban részesíthette a csapatot, ugyanis a harmadik negyed elején villámgyorsan egyenlítettünk. Innentől fokozatosan kezdtük átvenni az irányítást, a negyedik negyedben pedig, már egyértelműen mi diktáltuk a tempót. A hajrában nagyon jó játékot nyújtott a csapat. A kezdeti nehézségek ellenére, végül 104:90-re, simán behúztuk ezt a találkozót is. A csapat legeredményesebb játékosa, a változatosság kedvéért ezúttal Lawson volt, 20 pontot szerzett. A kezdőből még Gallinarit és Nenét kell kiemelni. Az olasz kiscsatár csak egy lepattanó híján elérte a dupla-duplát. Nenének sikerült két mutatóban is legalább tíz egységet produkálnia, 12 pont mellett még 15 lepattanót halászott le és a 3 blokk is szép volt tőle. A cseresorunk ezúttal is bomba formában volt, Smith, Harrington és Felton is jól játszottak.

Mivel már nagyon kevés van hátra az alapszakaszból, megindult a számolgatás, hogy ki lehet a rájátszás első körében az ellenfelünk. Két nagy esélyes a Dallas és az Oklahoma. Én úgy gondolom, részünkről nem lesz taktikázás annak érdekében, hogy befolyásoljuk, kivel játszunk az első körben. Az én személyes véleményem az, hogy szinte mindegy, ki lesz az ellenfelünk, bárki ellen eséllyel vesszük fel a kesztyűt. A csapat nagyon jó formában van, a mérkőzések alapján kirobbanó fizikai állapotban van a keret és a motivációval sincsenek gondok. A hátralévő meccseink között lesz még néhány rangadó, játszunk többek között a Dallasszal, az Oklahomával és a Lakersszel is. Ezek a mérkőzések, olyan erőfelmérők lehetnek, amelyek után tisztábban láthatjuk majd, hogy hová is kell helyeznünk a Nuggetsot a nyugati konferencia ranglétráján.

A közeljövő programja:

Szombat, 04:00 Denver Nuggets @ Sacramento Kings
Vasárnap, 21:30 Denver Nuggets @ L.A. Lakers
Jövő szerda, 03:00 Oklahoma City Thunder @ Denver Nuggets
Jövő csütörtök, 02:30 Denver Nuggets @ Dallas Mavericks 

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 50-24 (74 meccs)
2. Denver Nuggets 45-29 (74 meccs)
3. Portlad Trail Blazers 43-32 (75 meccs)
4. Utah Jazz 36-39 (75 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 17-58 (75 meccs)

Sok dolog történt a minap a csapataink háza táján, ezért úgy döntöttünk, hogy egy cikkben beszámolunk mindről...

Először is ami a Denver Broncost illeti, John Elway és John Fox egymástól függetlenül kijelentették, hogy nem Tim Tebow-val képzelik el a jövőt, sőt azóta már cutolták is a tavaly az első körben választott irányítónkat. Valószínűleg a drafton pótolják majd hiányát, hogy kivel azt még nem nagyon lehet tudni, főleg hogy a hírek szerint az idei 1/2-es pickünket elcseréltük az Oakland Raiders egyik jövőévi pickjére. Hogy melyikre azt még nem tudni, de Raiderses források arról írnak, hogy még csak nem is első körös, de a trade-ben az is benne van, hogy ahogy lehetőség nyílik rá, korábbi DE-nk Jarvis Moss visszakerül hozzánk. A Raidersnek idén még Seymour megszerzése miatt nem lett volna 1. körös pickje, a mi csapatunkat meg úgy se lehetett volna hol erősíteni. A csere tovább erősíti a két csapat egyébként is baráti viszonyát.






















A Nuggetsnál is jelentős változások történtek. George Karl korábban New Yorkba utazott, ahol 3 napig mezítláb járkálva könyörgött Melonak, hogy jöjjön vissza. Végül sikerült meghatnia a primadonnát, sőt szóbeli megegyezés is született a Knicks vezetőségével, miszerint a nyáron Lawson, Afflalo, Nené, Felton, Andersen, Harrington és 2 első körös pickért cserébe vissza jöhet a korábbi kedvenc.

A Rockiesnál egyelőre úgy tűnik nem lesz sima a szezonkezdet, sőt nem is lesz egyáltalán szezonkezdet. A csapat tulajdonosai Charlie és Dick Monfort ugyanis nem tudta fizetni a nyári fizetésemeléseket és tönkre mentek. Hogy a játékosok vállalják-e a mai mérkőzést, majd kiderül. A csapat esetleges elköltözése se kizárt...

Még szerencsétlenebbül járt a Rapids. Sajnálatos módon bundabotrányba került a csapat. Egy névtelen feljelentés érkezett, ám azóta a bírónál állítólag terhelő bizonyítékot szereztek. Amennyiben beigazolódik a csalás, elveszik tőlünk a bajnoki címet, és több évre ki is zárhatnak bennünket a ligából.

Az utolsó hír az Avalanche-et és a lacrossosainkat érinti. Mivel mindkét brigádnak nagyon gyengén megy, ám alapvetően nem sokban különbözik egymástól a két sport, úgy döntöttek csapatot cserélnek, hátha úgy több sikerben lesz részük. A jövőben a hokisok mennek a fűre, a lacrosseosok pedig a jégre. Reméljük sikeres lesz a váltás.

A jövőben is hajrá Denver!!! :)

A mai nappal megkezdődött az év legzsúfoltabb hónapja a denveri sportcsapatok számára, ugyanis április első felében egyszerre öt bajnokságban lesz érdekeltségünk, amihez hasonlót egy esztendő egyetlen másik szakaszában sem mondhatunk el. Természetesen a Denver Sports Blog szerkesztősége igyekezni fog megadni a módját a minél szélesebb körű követésnek a csapataink szerepléséről, és számtalan írással fogunk kedveskedni a hűséges olvasóinknak az előttünk álló április hónapban is. Ezúton rendszereznénk, hogy előreláthatólag mire számíthattok tőlünk ebben a hónapban.



















- Denver talán legnagyobb büszkeségei, a Nuggets kosarasai hamarosan lezárják alapszakaszbeli szereplésüket, és már csak az a kérdés, hogy hányadik helyen végzünk a 82 mérkőzéses reguláris bajnokság végén, és honnan kezdhetjük a rájátszásmenetelést. Természetesen a továbbiakban is jelentkezni fogunk a megszokott, néhány meccsenkénti összefoglalókkal, valamint még az alapszakasz hajrájában több esélylatolgató írásunk is lesz. A hónap második felében pedig már a rájátszásban szoríthatunk a megújult csapatunkért, hogy az általános meglepetésre szárnyakat kapó együttes a playoff-ban is el tudjon kápráztatni bennünket néhány újabb nagyszerű eredménnyel. Magától érthetődő módon, blogunk áprilisi havi működésnek egyik fő csapásirányát az NBA-rájátszás nyomon követése, különös tekintettel a Lawson-ék menetelésének folyamatos kísérete fogja adni. Ezúton buzdítunk mindenkit, hogy kezdjen el hangolódni a rájátszásra, és áprilisban, vagy akár májusban a DSB cikkein keresztül szurkoljon velünk együtt a csapatért!

- Éppen április 1-jén játssza le első mérkőzését az MLB 2011-es szezonjában az évet nagy reményekkel kezdő Rockies együttese. A helyi baseballosok az elmúlt évek gyakorlata szerint minden páratlan évben bejutnak a rájátszásba, hiszen utoljára két, az előtt négy esztendővel ezt megelőzően voltunk tagjai a profiliga nyolc csapatos playoff-mezőnyének. Idén a Rox talán fennállása legerősebb, legkiegyensúlyozottabb összeállításával igazán magas célokat tűzhet ki maga elé, s minden esélyünk meg lehet arra is, hogy az 1993 óta íródó klubtörténelem során először megnyerjük a divíziónkat. Az előző két szezonhoz hasonlóan, a 2011-es évadban is teljes követést biztosítunk az érdeklődők számára, és az alapszakasz mind a 162 meccséről olvashattok nálunk összefoglalókat április elejétől egészen szeptember végéig, ugyanis egyes párharconként folyamatosan jelentkezni fogunk a megszokott bejegyzésekkel. Ideje leporolni a kesztyűket és az ütőket, s ma este kezdetét veheti a fél éven át tartó féktelen őrület, hiszen indul a maratoni menetelés. Szurkoljunk együtt a csapatért, hogy minden eddiginél magasabb csúcsokat hódítsunk meg az előttünk álló szezonban!
















- Sajnálatos módon idén az Avalanche képtelen megismételni a 2010-es bravúros szereplését, amikor a rutintalan együttes bejutott a rájátszásba, és a két évvel ezt megelőző produkcióhoz hasonlóan, most is csak a liga utolsó helyezettjei között fogunk végezni. Már csak néhány meccs van hátra a hokisok jelenlegi szezonjából, mivel ők már biztosan nem vehetnek részt a playoff-ban, így csak április 10-ig lesznek tagjai a hatalmas sportkörforgásnak, de az utolsó találkozókon történt eseményekről még nyilvánvalóan jelentkezni fogunk a hagyományos összefoglaló kiadásainkban. Emellett ahogy megszokhattátok, a szezon lezárása után bővebb értékesekre is sor fog kerülni blogunk hasábjain, s mivel várhatóan az ez évi világbajnokságon is komoly érdekeltségeink lesznek, így a szlovákiai jégkorong VB eseményein is rajta fogjuk tartani a szemünket, illetve a júniusi amatőr játékosbörzére is nagyobb figyelmet fogunk szentelni, mivel a rossz szereplés hozományaként igencsak előkelő helyen választhatunk majd először a júniusi drafton.

- A bajnoki címvédő Rapids labdarúgói a közelmúltban indították el trónmegtartó hadjáratukat az MLS-ben, és a tavaly novemberi hatalmas siker után a csapat idén az ismétlésre vágyik, és az első meccsek magabiztos sikereit tekintve erre minden esélyünk meglehet. Az idei bajnokság jelentős része még hátra van, április hónapban sor kerülhet az első néhány komolyabb rangadóra, és ahogyan eddig is tettük, úgy a továbbiakban is mérkőzésenként külön hosszabb összefoglalókkal fogunk jelentkezni heti rendszerességgel, majd a nyár folyamán például a Gold Cup denveri vonatkozásairól is be fogunk számolni. Érdemes mindenkinek nagyobb figyelmet szentelnie a labdarúgókra, Casey-ék már Colorado államban is egyre nagyobb megbecsülésnek örvendenek a bajnoki cím megszerzése óta, és az egész környék nagy erőkkel szorít, hogy a címet újabb egy évre megtarthassuk a Mile High City-ben. Tegyünk így mi is, és a tavalyi sikeren felbuzdulva, újult erővel drukkoljuk végig a Rapids 2011-es szezonját!

- A háttérben a Mammoth lacrosse-csapata is már elérkezett az alapszakasz finiséhez, csupán néhány meccsünk maradt hátra a bajnokságból, amely április végén zárul. Egyelőre bár utolsó helyen állunk a teljes mezőnyben, még minden esélyünk megvan rá, hogy részt vehessünk a playoff-ban, ehhez az utolsó fellépéseken jó eredményekre lenne szükségünk a közvetlen riválisok ellen. Az újratöltött csapat bármire képes lehet, Prout visszaszerzése után már az első mérkőzésen teljes más szellemiségben játszottunk, és egy 23 hónapos hazai nyeretlenségi sorozatot törtünk meg. Az alapszakasz hajrájára tehát jókora téttel bír, és a szezon eddigi meccseihez hasonlóan, a hátralévő összecsapásokról is külön írásainkban fogunk tudósítani, hogy meglássuk, a tavalyi gyengébb évet követően idén vajon visszatérhet-e az NLL-playoff-ba a közönségkedvenc denveri együttes. Illetőleg májusban rendezik meg a sportág fedett pályás világbajnokságát, melyen biztosan több játékosunk is részt fog venni, így szokásunkhoz híven, kitüntetett figyelemben fogjuk részesíteni a közelgő tornát.

- Története legrosszabb szezonját zárta 2010-ben a Broncos serege, s ennek eredményeként a John Elway kinevezése által új alapokra helyezni kívánt amerikai futball egyesülete a hó végi drafton az összetettbeli második legelőkelőbb pozícióban választhat tehetséget. Bár korántsem biztos, hogy a lockout miatt mikor játszhatnak újra mérkőzéseket, az amatőr börzét mindenképpen megtartják, és mivel jelen állás szerint semmi más nem biztos a ligában, csak az április 28-30-i draft, így a 2011-es játékosválogató kiemelt fontossággal bír. Számunkra ezúttal különösen, mert nem akármilyen tehetségek akadhatnak a horgunkra, az 1/2-es pozícióban számtalan hatalmas karrier előtt álló fiatal közül válogathatunk, és a további körökben is nagy eséllyel jövőbeli meghatározó játékosokat rendelhetünk a csapathoz. A draftot megelőzően még több előzetes írással is szándékozunk jelentkezni a blogon, mint ahogyan majd a frissen draftoltakat is bővebben be fogjuk mutatni, hiszen könnyen lehet, hogy a következő hónapokban a draft lesz az egyetlen érdemi esemény az NFL vérkeringésében.

Maradjatok továbbra is velünk, és szurkoljátok mindannyian végig az idei feledhetetlen áprilist, s élvezzük ki együtt a denveri sporttavasz minden egyes pillanatát!


 

A csütörtöki napon veszi kezdetét az MLB 2011-es szezonja, amikor a nyitó napon hat mérkőzést rendeznek meg. A közkedvelt denveri baseballosok, a Colorado Rockies legénysége pénteken lép először pályára az idei évben és a nagyon mély keretünkkel mindenképpen azért szurkolhatunk, hogy a tavalyi év kihagyása után a csapat újra bejusson a rájátszásba. Hamarosan kezdődik a 162 meccses maratoni alapszakasz, ennek apropójából fogadjátok szeretettel Filip kormányzó úrral közösen készített szezonelőzetesünket.





















A csapat legnagyobb problémája tavaly az volt, hogy képtelenek voltunk összehangolni a csapategységeket és a dobók vagy az ütők közt felmerülő problémákkal nehezen tudtunk mit kezdeni. Az offseasonben a stáb úgy néz ki elég jó munkát végzett, mert igyekeztünk egy több lábon álló keretet létrehozni, így az ütő és a dobó szekció is sokkal erősebbnek tűnik a tavalyinál. Talán bízhatunk benne, hogy formahanyatlások és sérülések esetén is bírni fogják a nyomást. Komoly változás volt a téli szünetben, hogy a farmcsapatból felhoztuk Carney Lansfordot a Rockies új ütő edzőjének, akivel több játékosunk is dolgozott már együtt a Sky Soxban, méghozzá eredményesen. A szakember teljesen új stílusú és mentalitású játékot igyekezett elsajátítani a srácokkal, főleg az olyan korábbi hullámzó ütőkkel, mint például Iannetta, S. Smith, Stewart, és a Spring Training időszak eredményei nagyon biztatóak voltak, lehet bízni benne, hogy idén hosszú távon nem csak két emberre fog nehezedni a csapat ütőjátéka. A dobókat tekintve Tracy a közelmúltban "minden idők legerősebb denveri rotationjének" nevezte a kezdő ötösünket, nagy személyi változás nem történt, de DLR megtartása komoly erősítéssel ért fel, illetve a két fiatalunk is rutinosabb lett egy évvel, Ubaldo pedig Ubaldo maradt. A tavalyi év utolsó egy-másfél hónapjára az erejével teljesen elkészülő bullpen is erősödött, önmagában komoly előrelépés, hogy a closer Street, akire minden épül, egészséges volt és nem kellett miatta mindent felborítanunk, illetve egy újabb megbízható setupmant is tudtunk szerezni. Úgy érzem a csere dobókkal kapcsolatban is bizakodóbbak lehetünk. Nézzük át a teljes keretet közelebbről, posztonként végig haladva!

A Rockies szezonkezdő 25 fős játékoskerete:

Elkapók: Chris Iannetta, Jose Morales
Belsőpályások: Jason Giambi, Todd Helton, Jonathan Herrera, Jose Lopez, Ian Stewart, Troy Tulowitzki, Ty Wigginton
Külsőpályások: Dexter Fowler, Carlos Gonzalez, Ryan Spilborghs, Seth Smith
Kezdő dobók: Jhoulys Chacin, Jorge De La Rosa, Jason Hammel, Ubaldo Jimenez, Esmil Rogers
Csere dobók: Matt Belisle, Rafael Betancourt, Matt Lindstrom, Franklin Morales, Felipe Paulino, Matt Reynolds, Huston Street
















Elkapók:
Már nem sokkal a tavalyi szezon végeztével bejelentették, hogy Iannetta lesz 2011ben a starting catcher, annak ellenére, hogy rettentő hullámzóan, de inkább pocsékul ütött az elmúlt évben. A bizalom mégis töretlen az irányba és Lansford érkezésével nála külön nagy változást remélünk az ütésekben, a tavaszi időszakot magához képest minden eddiginél eredményesebben zárta, szóval talán tényleg képes lesz rá, hogy első számú elkapóként nyomja le a szezont. Az eddig kopaszként ismert elkapó hajat is növesztett a változás fényében, meglátjuk mennyire lesz jó ómen. A végső pillanatig kérdéses volt, hogy ki lesz a cseréje, végül a téli szünetben leigazolt J. Morales került az idénykezdő 25 fős aktív keretbe, aki eddig a Twinsben játszott. Amint említettem, nem lehetett biztos a helyében, főleg hogy nem produkált túl erős márciust, de az utolsó felkészülési meccseinken olyan formában játszott, hogy csak ő kerülhetett ki nyertesként a harcból. Leginkább az szólt mellette, hogy ha a farmba küldtük volna, akkor valószínűleg a waiverről elvitték volna, elveszíteni pedig semmi esetben sem akartuk, az túl nagy luxus lett volna, így elsőként ő tehet egy próbát backupként. Kérdés mire lesz képes, előfordulhat hogy kiszorítja Iannettat a kezdőből, de akár az is hogy rövid időn belül mégis a farmba kerül. A nagy tehetség Pacheco csak Colorado Springsben kezdheti a szezont, nagy ugrás lett volna a Double-A-ből egyből az MLB neki, még van ideje fejlődni, a jövő elkapója lehet Denverben, és nagy eséllyel szeptemberben már bemutatkozhat a csapatban. A próbaszerződéshez jutó Pagnozzi nem tudta kiszorítani J. Moralest, a másik reményteli prospect Rosarionak pedig nem is lehetett esélye rá, mivel még térdszalag szakadás után lábadozik és a farmon is csak később kezdheti az évet.

Belsőpályások:
Tracy nagyon szereti ha az ütők között rugalmas a keret, ennek érdekében két újabb jolly joker játékost szereztünk a nyáron, akik simán több poszton is bevethetőek, ezáltal még több variációs lehetőség nyílt a menedzser előtt. Az egyik nagy szerzemény Wigginton volt, a Rays egykori 27 HRos és 79 RBIs játékosa, de a tavalyi idényben sem sokkal maradt el karrierje legjobb teljesítményétől az Oriolesban. Először úgy harangozták be, hogy tartalék 1Bnek érkezett, hogy tehermentesítse Heltont, azonban sokoldalúsága révén a tavasszal 2B, 3B, LF posztokon is feltűnt, mi több a két szélső infield helyen kifejezetten határozott védekezést mutatott be, de extrém esetekben a másik két poszton sem kell féltenünk őt. Emellett ráadásul az ütőjátéka is tekintélyt parancsolt, a Cactus League egyik leghatékonyabb ütője volt a csapatból, így joggal bízhatunk benne, bár alapesetben nem számít kezdőnek, bizonyára sok lehetőséget fog kapni beugróként itt-ott a négy poszt közül mindig valamelyiken. A másik új erősítés Lopez, aki legutóbb hármast játszott a Marinersben, de mi nem titkoltan leginkább a Barmes által üresen hagyott kettes bázison számítanánk rá, viszont a STben egyértelműen bebizonyosodott, hogy 3Bként hozza a legtöbb hasznot védekezésben, de a 2B szerepkörbe is képes beletanulni, így bizonyára nem lesz sokkal gyengébb ott sem. Már csak az offense miatt kell aggódnunk, mert a tavasszal nem elég kevés ütése volt és a power kifejezetten hiányzott belőle, így kétlem, hogy állandó kezdő tud lenni mostanában. A nagyöreg Helton a tavalyi katasztrófális idény után teljesen megfiatalodott erre a tavaszra és azok után, hogy sokan már a visszavonulását követelték, az idei márciust karrierje legjobb időszakát idéző formában tudta le, hatékonyan, sokat, és nagyokat ütött, a .372es átlaga döbbenetes. Nehéz kérdés, hogy a háta hogyan fogja bírni a terhelést, de Wigginton és Lopez érkezésével várhatóan minden eddiginél több pihenő juthat neki, Tracy külön tervet dolgozott ki a rehabilitálására, egy héten 4-5 meccsnél többre nem lesz várható, és bizonyára az esti meccseket követő másnap délutáni találkozók helyett is pihenni fog, mert nagyon szeretnénk a szezon végéig frissen és egészségesen tartani őt. A csapat egyik legnagyobb sztárja Tulowitzki friss Gold Glove és Silver Slugger győztesként pályafutása talán legjobb tavaszi felkészülését tudta le, hagyományosan lassú kezdő létére négy HRt süllyesztett el az előidényben. Az áprilisi hónap sem róla szokott szólni, most azonban nagyon szeretne már a szezon elejétől kezdve a maxon játszani. Bízhatunk benne, mert hatalmas önbizalom van benne, a tavalyi szezont félelmetes formában fejezte be, ami talán az idei kezdésre is lendületet adhat neki, de még ha nem is sikerülne annyira jól az első hónap, később úgyis be fog indulni és a tőle megszokott formában fog tüzelni, csak jó lenne ha idén nem sérülne meg és nem omlana össze minden mögötte. Az ütősort tekintve a második hely volt a legfontosabb kérdés, a többi beosztásra megvoltak a befutók, ide viszont nehezen találtunk embert. Nos, nagyon úgy néz ki, hogy az ifjú Herrera kiharcolta magának ezt a posztot, mivel az utility infielder nagyszerű hatékonysággal bombázott tavasszal és négy triplát is elsüllyesztett az előidényben, nála jobb embert nem lehet elképzelni a 2nd spotba. Kicsit aggasztó lehet, hogy SSként több errort is vétett, így ott nem tudjuk annyiszor bevetni, de Tulo miatt oda nem is kell, elég lesz ha a kettes és a hármas bázist viheti, amikor számítunk rá. Tavaly neki is voltak hullámvölgyei, jó lenne ha kicsit kiegyensúlyozottabb tudna lenni, mert szükségünk lenne a sor tetején az agresszív játékára. A tavasz legnagyobb fejtörését Stewart kellemetlen térdsérülése okozta, két hetet kihagyott és nehezen nyerte vissza erőnlétét, még az utolsó napokban is fájlalta a lábát, de végül az aktív keretben kezdheti a szezont. Várhatóan az első néhány meccsen még nem lesz kezdő, később természetesen versenyre kelhet a 3B poszt visszafoglalásáért, valószínűleg csak a sor 6-7. helyén számítunk rá, túl rapszódikus volt az elmúlt években ahhoz, hogy bérelt helye legyen feljebb, de az esélye neki is meglesz és a tehetség sem veszett ki belőle, csak elképesztő hullámvölgyei szoktak lenni. Az utolsó infielder posztot az offseason hajrájában az edzőtáborba meghívott Giambi harcolta ki, miután a jó STbeli teljesítménye által kivívta magának az új szerződést, így idén is számíthatunk a veterán harcosra. A 11 évvel ezelőtti AL MVP idén várhatóan már pinch hitter lehet, a néhány idegenbeli interleague meccsen DH, de az egyes bázison már nem fogja égetni magát, csereként még mindig sokat érhet a rutinja a pontszerző helyzetekben, leginkább ezért tudott bekerülni a keretben. A szezon közben Young Jr vagy Nelson felkerülésére számíthatunk, előbbi sérülés után nem tudta kiharcolni a helyét a keretben, utóbbi pedig várakozáson aluli volt a STen, így nem kerülhetett szóba, de a Triple-A-ben sokat várhatunk tőlük.
 
Külsőpályások:
Az outfielderek közt semmi változás nem történt a keretben, a megszokott négyessel találkozhatunk idén is. A tavaly csodálatos Gonzalez is lassabban indult be a tavasszal, de összességében jó statisztikákat ért el és az első HRt is meglőtte az előidény vége felé, így tulajdonképpen jó passzban kezdheti a szezont. Tavaly az NL MVP választás harmadik helyezettje, GG és SS győztes volt, és úgy ért el fantasztikus statokat, hogy az év első harmadában még leadoff hitter volt, az utolsó egy-másfél hónapban pedig begyulladt csuklóval kellett játszania. Bele gondolni se merek, hogy mit tudna idén, ha nem zavarná semmi a kibontakozását, mert könnyen még az előző évi brutális teljesítményét is felül múlhatná. Óriási tehetség, az ideális five tool player mintaképe. Idén stabilan a harmadik ütőnk lesz a sorban, és Tracy azt is leszögezte, hogy leginkább csak a bal szélen fogja játszani őt, nem fogja annyit pakolászni őt a külsős posztokon, mint tavaly tette, legfeljebb egy-egy alkalommal kerülhet másik helyre. A leadoff hitter Fowler lesz az új évben, sokat várunk tőle, de a tavalyihoz hasonló hullámvölgyeket most sem fogjuk tolerálni, így itt lenne az ideje, hogy állandósítsa a formáját. Reméljük, hogy többségében jó periódusai lesznek és az idegenbeli betlijeivel képes lesz szakítani, ebben az esetben nagyon hatékony tudna lenni. Védekezésben biztosan nem lesz vele gond, center fielderként bátran lehet rá számítani, hihetetlen atletikusságával a pályán szinte bárhol el tudja kapni a labdát, akár még a kerítés tetejéről is, és tudjuk ha úgy adódik a kesztyűjéért sem rest kimászni. A jobb szélső helyért S. Smith és Spilborghs küzdhet meg egymással, ahogyan tavaly is tették, mindketten elég hullámzó játékosok, de mivel kettejük közül optimális esetben csak az egyikük lesz a pályán, így az edzőknek csupán annyi dolguk lesz, hogy mindig kitalálják, hogy kettejük közül mikor melyikük lesz bevethető formában. Kicsit talán az egész mezőnyegység leggyengébb pontja a bizonyos RF poszt miattuk, mert védekezésben is sebezhetőbbek, mint a két gigász, támadásban pedig végképp, de reméljük, hogy pozitív meglepetést okozhat legalább az egyikük, hiszen képesek lehetnek rá. Igen, csak ez a négy külsős van a keretünkben, ami az MLB gyakorlatban kevésnek számít, de alkalom adtán az IFről Wigginton és Herrera is képes lehet besegíteni hozzájuk. A rutinos Taveras minden erőfeszítése ellenére sem tudta beverekedni magát a 25ös rosterbe, így mi csak a Triple-A-ben számítanánk rá, de esélyes, hogy más csapatnál a nagyok között is megkaphatja a lehetőséget, így sajnos kevés az esély rá, hogy nálunk maradjon a régi játszótárs. A farmcsapatból Garner lehet az első beugró, hosszú távon pedig Blackmonra ajánlott figyelni, mert a nagyszerű Cactus League után néhány éven belül már várhatjuk őt a csapathoz.

Kezdő dobók:
A kezdő ötösbe nem érkezett ismeretlen új arc, de a két fiatalra még nagyobb szerep hárulhat és a poszt három legjobbja is maradt a csapatnál. Természetesen Jimenezre továbbra is vakon számíthatunk, a dominikai első számú dobó pedig izgatottan várja az újabb opening day startot péntek este. Ubaldo a tavalyi szezon első felében soha nem látott magasságokban járt, a liga történetének legjobb statisztikáit produkálta, összehozott egy no-hittert, aztán véget ért a varázs és leszállt a földre, a második félévben már nem dobott annyira misztikus formában, ugyanakkor a csapat is kissé cserben hagyta őt és többször is lehetősége volt a 20 győzelemre, de be kellett érnie a 19el. Idén újra megcélozhatja a 20 Wt, és ha kicsit jobban bírja szuflával az utolsó hónapokra, akkor nagyon jó esélyei lehetnek egy újabb emlékezetes szezonra. A második számú starter a második teljes szezonjára készülő Chacin lesz. A fiatal tehetség a tavalyi év közben avanzsált cseréből kezdővé, és az évad befejező részében kifejezetten magabiztos formát kapott el, külön ki lehetett emelni az idegenbeli meccseken mutatott hatékony szereplését, nem szívbajos a srác, kevés hibával játszik és nehezen lehet kizökkenteni. Korából adódóan még lehetne kiegyensúlyozottabb, reméljük ezen még javítani tud, és néhány év múlva Ubaldo útjára léphet. De La Rosa szabadügynök volt a télen, de hiába üldözte őt a fél liga, mégis maradt Denverben, mert nagyon szeretett volna a folytatásban is nálunk játszani. Nem túl jó szezonon van túl, eleve korán sérülés hátráltatta, később nehezen találta meg a formáját, de ezen a télen sokkal nyugodtabb körülmények között készülhetett, reméljük ez meg fog látszani a szezonbeli szereplésén is és a rotation egyetlen balos dobója a halvány március után újra előkaphatja a gyilkos dobásait. A sor negyedik embere Hammel lesz, aki állítása szerint minden eddiginél jobb formában van. Nem először hallunk már tőle ilyesmi kijelentést, a 2010es szezont is nagy reményekkel kezdte, végül csak egy jobb időszakra volt képes, őszre pedig teljesen elgyengült a dobó válla és használhatatlanná vált. Csak reménykedni tudunk benne, hogy ezúttal nem a levegőbe beszélt, végre nem fog annyit parázni és végre hosszabb távon is képes lesz jobb formát elkapni, nem csak néhány hetes felszálló ágai lesznek a hullámvölgyek közt. Az év elején a sor ötödik tagja egy másik másodéves fiatal Rogers lehet, aki a tavaszi időszakban egész meggyőzőnek tűnt, bár teljes mértékben még mindig nem tudta levetkőzni a megszokott hibáját, miszerint rettenetesen izgul, amikor futók kerülnek bázisra ellene és a szorult helyzeteknél gyakran csődöt mond. Valahogy mindenképpen le kéne nyugodnia, ha stabil helyet szeretne magának rotationben. Leginkább csak addig számíthatunk rá, amíg a veterán Cook nem épül fel. A klub történetének legtöbb győzelmét regisztráló dobója szerencsétlen tavaszt zárt, egy darabig a vállával bajlódott, majd amikor visszatért volna, eltörte az ujját, így csak DLen kezdi a szezont, 15 napig tuti nem játszhatna, de utána várhatóan helyet fog követelni magának a rotationben. Az utolsó helyért még a nagy visszatérő Maine és a télen megszerzett Mortensen volt versenyben, de nem lehetett rá reális esélyük bekerülni a rosterbe, viszont hosszútávon G. Reynoldsra érdemes lesz odafigyelni, mert az egykori 1/2es draftolt a sérülései után lassan készen áll a nagy ligás fellépésre, de a mostani szezont még Triple-A starterként kezdi.

Csere dobók:
A bullpenben nem történt akkora mozgás, mint az elmúlt években megszokhattuk, ettől függetlenül két ígéretes csere emberrel gyarapodtunk, akik még masszívabbá tehetik az egységet. Paulinot Barmesért cserébe kaptuk az Astrostól, a kis csapatban kezdő dobó is volt, mi eredetileg longmanként számolunk vele. Adott esetben akár kezdő is lehet majd az év folyamán, de ez sokmindentől függ, maradjunk annyiban, hogy egyelőre egyfajta "hatodik SPként" vesszük őt számításba. Illetve a Spring Trainingben előszeretettel alkalmaztuk őt a végjátékokban, így akár az sem elképzelhetetlen, hogy adott esetben a hajrában is besegítsen, ha szükségünk lesz rá. A másik új fazon Lindstrom ugyancsak Houstonból érkezett két alsóbb ligás dobó helyett. Tavaly még az Astros closere volt 23/29es save hatékonysággal, nálunk egyértelműen a setupman szerepkört töltheti be. Azért volt fontos a megszerzése, mert magabiztos dobó, és tavaly ezen a poszton normálisan végig csak két emberre számíthattunk, akik az idény befejezésére fizikálisan kidöglöttek, most vele együtt jobban eloszthatjuk a feladatokat köztük. A befejező ember sorban a harmadik évben Street lehet, és idén végre egészségesen készült a szezonra, így bízom benne, hajlandó vagyok szemet hunyni a tavayi betlik felett, amik leginkább a sérülések rovására írhatók. Egy évvel ezelőtt mindössze 20/25 savere volt képes, azelőtt viszont 35ből 33 alkalommal őrizte meg az előnyt sikeresen, valami hasonlót szeretnénk tőle látni idén is, nagy szükségünk lenne a magabiztosabb formájár, remélhetőleg helyén tudja kezelni a 2010es szezont és tiszta fejjel lesz képes játszani. Betancourt végig stabil volt az elmúlt szezonban, 23 darab holdot jegyzett, amivel a legjobb volt a csapaton belül, idén sem várunk tőle semmi mást, csak ahhoz hasonló produkciót a csapat első számú setupmanként. A tavayi évet ő is nehezen kezdte sérülések miatt, idén viszont semmi nem hátráltatta, így remélhetőleg már a rajttól kezdve számíthatunk rá a régi színvonalon. A tavalyi szezon RP felfedezettje Belisle az offszezonban több éves hosszabbítást kapott és a fiatal setuptól is hasonló reményteli teljesítményt várunk, amit bemutatott az elmúlt évben. Remélhetőleg nem egyetlen idényre szólt a remeklése és idén is legalább annyira eredményes lesz, bizakodásra adhat okot a magabiztos előidénybeli szereplése, így tőle is a tavalyi munkája folytatását várjuk el. A bal kezes F. Morales egy éve alkalmi closerként kezdett Street sérülése miatt, de túl nagy terhet raktunk rá, amit nem tudott elviselni és az idény végéig csak egyre mélyebb gödörbe sodródott, a farmcsapatban sem tudott magára találni, idénre pedig úgy tűnt, már nem fogunk számolni vele. Aztán a tavasszal mégis újra meggyőző formával állt elő és a Cactus League alatt egy-egy gyengébb fellépést kivéve magabiztos tudott maradt. Nagy tehetség, iszonyatosan erős dobásai vannak, de gyakran képes hibákba esni, amikor egyszerűen képtelen eltalálni a zonet és sorra szedi be a sétákat, ütéseket, remélhetőleg ezen tud változtatni és visszatérhet a jó formájához, akkor komoly hasznát tudjuk venni a meccsek hajrájában. Az utolsó embere az egységnek a második profi szezonjára készülő balos M. Reynolds, aki a tavalyi év finisében nagyszerű szerepléssel követelt helyet magának a rosterben és bár az idei felkészülés nagy részében gyengébb volt, végig töretlenül bíztunk benne és az utolsó meccseken kiharcolta magának a kerettagságot. Tavaly tényleg iszonyatosan meggyőző tudott lenni, imponáló stabilitással söpörte be a rábízott inningek többségét, reméljük a tavaszi gyengébb kezdése csak lassabb formába lendülés volt és a szezonban újra a 2010es énjét fogja mutatni. Nem került be a keretbe a Cactus Leaguet kapott futás nélkül záró Daley, de bizonyára az első számú beugró lesz, ha szükségünk lesz a farmból valakire. A többi Triple-A-s reliever közül még leginkább a fiatal Escalona reménykedhet az előrelépésben.


Tippek a divíziók végső sorrendjére:

AL East:
1. Boston Red Sox
2. New York Yankees
3. Tampa Bay Rays
4. Baltimore Orioles
5. Toronto Blue Jays

Idén még erősebb lett a Red Sox és ha nem lesznek olyan sérüléseik, mint tavaly voltak, akkor simán nyerniük kell a csoportot, de lehet hogy az egész ligát is. A Yankees a szokásosnál nem tűnik erősebbnek, ebben az éles versenyben ez hátrány lehet, de a rutin miatt valószínűleg behúzzák a playoffot, főleg hogy ha bajok lesznek, bárkivel tudnak erősíteni az év közben, nem hiszem, hogy ne jutnának be a rájátszásba. A Rays vélhetően idén kevés lesz, hogy felvegye a versenyt a két sztárcsapattal, tavaly is csak a B's komoly érvágásai miatt tudtak playoffolni. Az Orioleshiába erősödött magához képest, ebben a csoportban nem szólhatnak bele, a Blue Jays pedig főként nem.

AL Central:
1. Chicago White Sox
2. Minnesota Twins
3. Detroit Tigers
4. Cleveland Indians
5. Kansas City Royals

A Central csoportban idén már a CWSt tartom a legerősebbnek a nagy hármasból, fiatalos, lendületes, erős csapat, szerintem nem fogják tudni elvenni tőlük a divíziót. A Twins az elmúlt évek jó meneteléseire alapozva most is sokáig versenyben lehet, de a divízió megnyerésére nem ők a legnagyobb esélyesek, és a playoff helyük sem biztos. Normális esetben természetesen a Tigers is erős, de két ilyen ellenfél mellett ők tűnnek a leggyengébbnek. Az Indians rutintalan gárdája idén szerintem még többször fogja szorongatni a nagyokat, de ez csak a negyedik helyhez lesz elég, hosszabb távon még mindig nem elég versenyképesek, a Royals királysága pedig a Cactus League befejezéséig tartott.

AL West:
1. Texas Rangers
2. Los Angeles Angels
3. Oakland Athletics
4. Seattle Mariners

A liga leggyengébb csoportjából talán még mindig a Rangers tűnik a favoritnak, kétlem, hogy annyira össze fognak tudni állni, hogy újra meglegyen a WS szereplés, de ezt a négyest illene behúzniuk. Az Angels és az Athletics között izgalmas versenyfutás alakulhat ki, de egyiket sem érzem annyira erősnek, hogy megnyerhessék a csoportot, csak egymással lesznek foglalva. A Mariners viszont még mindig West leggyengébb csapata, és azok is maradnak egy darabig.


















NL East:
1. Philadelphia Phillies
2. Atlanta Braves
3. Florida Marlins
4. New York Mets
5. Washington Nationals

A Phils változatlanul az egész MLB legerősebb csapata, nem tudom elképzelni, hogy ne nyerjék meg a csoportot, és azt is nehezen, hogy ne NL első helyéről várják az alapszakaszt. Korai lenne most odaadni nekik a WSt, de jelenleg őket tartom a legnagyobb esélyesnek, de addig még bármi történhet. A Braves lehet egyedül veszélyes rájuk, de legfeljebb a Wild Cardért lehetnek harcban, nem hiszem, hogy fél éven át tartani tudnák a Philst. A Marlins szorongathatja meg őket a második helyért, az év elején valószínűleg jók lesznek, de az őszre el fognak fogyni, ahogy szokták általában. A Mets és a Nats legfeljebb egymásra lehet veszélyes a negyedik-ötödik helyen, a NYMnek illene nem utolsóként végeznie, de a többiek miatt nem sokat kell aggódniuk nekik sem.

NL Central:
1. St. Louis Cardinals
2. Cincinnati Reds
3. Milwaukee Brewers
4. Chicago Cubs
5. Pittsburgh Pirates
6. Houston Astros

Idén helyre állhat a rend, és a Reds tavalyi győzelme után azzal számolok, hogy a Cards visszaszerzi a divízió trónját a Cincytől. Nem szabad megfeledkezni a Brew Crewról sem, egyre erősebb csapat, ebben a divízióban akár vérmes reményeik is lehetnek, mert nem olyan őrült erős a mezőny, mint pár évvel ezelőtt, de mégsem mertem betippelni őket az élre. Aaz elmúlt években is mindig elbuktak a hajrában, nem vagyok annyira biztos bennük, mindenesetre beleszólhatnak a csatározásokba, figyelni kell rájuk. A Cubstól nem várnék sokat, rettenetesen két arcú csapat, a negyedik helyet hozniuk kell, de annál előrébb meglepetés lenne találkozni velük. A két kis csapat közül a Bucs tűnik kiegyensúlyozottabbnak, az Astros az egész NLből kilóg egy kicsit.

NL West:
1. Colorado Rockies
2. San Francisco Giants
3. Los Angeles Dodgers
4. San Diego Padres
5. Arizona Diamondbacks

Ki mást is rakhattam volna az első helyre, de tényleg úgy érzem, hogy minden eddiginél jobb esélyünk van a történelem első divízió bajnoki címére, ellentétben a riválisokkal mi inkább erősödtünk és nem gyengültünk. A Giants szerintem kicsit jól lakott lesz a tavalyi nem várt siker után, de egy lassabb kezdés után biztos harcban lesznek a playoffért, bár legfeljebb csak a WC helyre várnám őket. A Padres a tavalyi meglepetés után szerintem idén el fog tűnni a süllyesztőben Gonzo nélkül, így az egyre inkább újraéledni látszó Dodgers odaérhet a harmadik helyre, de ennél többre nem számítok tőlük. A D'backs eddig is sötét ló volt a divízióban, és ahelyett, hogy közelebb jönnének a riválisokhoz, gyanítom csak távolabb kerülnek tőlük.



















A Rockies teljes menetrendje a 2011-es alapszakaszban:

Április 1-3. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Április 5-6. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Április 7-10. Pittsburgh Pirates - Colorado Rockies
Április 11-14. New York Mets - Colorado Rockies
Április 15-17. Colorado Rockies - Chicago Cubs
Április 18-20. Colorado Rockies - San Francisco Giants
Április 22-24. Florida Marlins - Colorado Rockies
Április 25-27. Chicago Cubs - Colorado Rockies
Április 29-Május 1. Colorado Rockies - Pittsburgh Pirates
Május 3-5. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies
Május 6-8. San Francisco Giants - Colorado Rockies
Május 9-11. Colorado Rockies - New York Mets
Május 13-15. Colorado Rockies - San Diego Padres
Május 16-17. Colorado Rockies - San Francisco Giants
Május 18-19. Philadelphia Phillies - Colorado Rockies
Május 20-22. Milwaukee Brewers - Colorado Rockies
Május 24-26. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Május 27-29. Colorado Rockies - St. Louis Cardinals
Május 30-Június 1. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Június 3-5. San Francisco Giants - Colorado Rockies
Június 6-8. San Diego Padres - Colorado Rockies
Június 9-12. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Június 13-15. Colorado Rockies - San Diego Padres
Június 17-19. Colorado Rockies - Detroit Tigers
Június 20-22. Cleveland Indians - Colorado Rockies
Június 24-26. New York Yankees - Colorado Rockies
Június 28-30. Colorado Rockies - Chicago White Sox
Július 1-3. Colorado Rockies - Kansas City Royals
Július 4-7. Atlanta Braves - Colorado Rockies
Július 8-10. Washington Nationals - Colorado Rockies
Július 14-17. Colorado Rockies - Milwaukee Brewers
Július 18-21. Colorado Rockies - Atlanta Braves
Július 22-24. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies
Július 25-27. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Július 29-31. San Diego Padres - Colorado Rockies
Augusztus 1-3. Colorado Rockies - Philadelphia Phillies
Augusztus 4-7. Colorado Rockies - Washington Nationals
Augusztus 8-11. Cincinnati Reds - Colorado Rockies
Augusztus 12-14. St. Louis Cardinals - Colorado Rockies
Augusztus 15-17. Colorado Rockies - Florida Marlins
Augusztus 19-21. Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Augusztus 22-24. Colorado Rockies - Houston Astros
Augusztus 26-28. Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Augusztus 29-31. Arizona Diamondbacks - Colorado Rockies
Szeptember 2-4. San Diego Padres - Colorado Rockies
Szeptember 5-7. Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks
Szeptember 9-11. Colorado Rockies - Cincinnati Reds
Szeptember 13-14. Milwaukee Brewers - Colorado Rockies
Szeptember 15-18. Colorado Rockies - San Francisco Giants
Szeptember 19-21. Colorado Rockies - San Diego Padres
Szeptember 22-25. Houston Astros - Colorado Rockies
Szeptember 26-28. San Francisco Giants - Colorado Rockies

A denveri csapat szerda este játszotta le az utolsó felkészülési meccsét és a Double-A farmcsapat Tulsa Drillers vendégeként 5-3-as vereséget szenvedtünk. A SP Rogers szenvedte el valamennyi pontot, a futásainkat pedig a tartalékok vitték be, miközben a prospect Friedrich hat inninges ütés nélküli shutoutot produkált a hazai csapat élén.

A szezont a divíziónk leggyengébb ellenfelével kezdhetjük egy hazai párharccal, péntektől vasárnapig az Arizona Diamondbacks lesz hivatalos a Coors Fieldre. Jó lenne szép sikerekkel kezdeni az évet és komolyan venni a gyengébb riválist, nem elszalasztani a könnyű győzelmeket már a bajnokság elején. A három meccsre a következő időpontokban kerülhet sor: péntek 22:10, vasárnap 02:10, vasárnap 21:10. Várunk idén is minden régi és új szurkolót a blogra kommentelni és együtt végig szurkolni az idényt! GO ROCKIES!!!

Újra életjelet adott magáról a már kihaltnak hitt ősi állatfaj, amikor múlt szombaton a Colorado Mammoth lacrosse-csapata egy félelmetes hangulatú mérkőzésen 9-8-ra hosszabbításban legyőzte a keleti élcsapat Boston Blazers-t a Pepsi Centerben a rákellenes küzdelem jegyében zajló összecsapáson. A coloradói együttes a három hetes pihenő alatt megkötött csereüzletek után újult erővel vetette bele magát a küzdelmekbe, és bő 23 hónap után újra győzni tudott hazai környezetben, ezzel továbbra is versenyben maradtunk a rájátszásért.



















Ahogy blogunk hasábjain is olvashattátok, a Mammoth a közelmúltban visszaszerezte az Edmonton Rush-tól a klub egykori meghatározó játékosát, a két évvel ezelőtti offszezonban továbbadott Gavin Prout-ot, akinek a múlt hétvégi fellépés volt az első mérkőzése a reaktiválása óta. Emellett egy másik tranzakció alkalmával a birtokunkba került a kőkemény rutinos hátvéd Ian Hawksbee, és a fiatal támadó Joel Dalgarno a bajnok Washington Stealth együttesétől, miközben McLellan és Smith mellett az idei saját első körös draftcetlinkről mondtunk le az erősítések érdekében. Egyúttal biztossá tettük, hogy ahelyett, hogy megelégednénk a jelenlegi utolsó hellyel, és karba tett kézzel várnánk az amatőr játékosbörzét, agresszív mozgásokat hajtottunk végre, vagyis továbbra is a playoff-szereplés számít a gárda legfőbb céljának.

Ennek érdekében az első lépést a Boston elleni találkozón szerettük volna megtenni, akiktől februárban idegenben meglehetősen sima, 11-6-os fiaskót szenvedtünk el. Közel teltház, több mint 17 ezer mindenre elszánt fanatikus várta a Colorado-ban a mai napig óriási szeretetnek örvendő Prout visszatérését, miközben a 'Lacrosse Out Cancer' ligaméretű akció keretein belül a rákellenes küzdelem jegyében a hazai csapat rózsaszín fejvédőben lépett pályára, melyeket a meccs után, aláírva elárvereztek a jótékony célok érdekében. A Blazers-nek hamar lehetősége nyílt lecsendesítenie a közönséget, miután a kapitány Gallant egy teljesen indokolatlanul durva, hátulról érkező belépőt hajtott végre, amiért 2+2 perces kiállításban részesült. Bár szépen igyekeztünk a négy perces létszámhátrány alatt, nem sikerült megóvnunk a kapunkat a góloktól: az első két minutum alatt Dawson révén voltak eredményesek egy ajtó-ablak helyzetből, majd másodpercekkel a PK lejárta előtt Buchanan is bevette a kapunkat. Nem sokkal később az eltiltása után visszatérő All-Star bekk, Allen igyekezett felrázni egy kicsit a csapatot, és Dawson ellen kezdeményezett dulakodást, melyért mindketten két perces büntetésben részesültek. A publikum félelmetes buzdítással támogatta a Mammoth játékosait, akik nagy erőkkel igyekeztek támadásokat vezetni a szépítés érdekében, azonban a lehetőségeink rendre kimaradtak a sztárkapus Cosmo védései miatt. Kilenc perc elteltével végre a mieink is feliratkoztak az eredményjelzőre, amikor a csapatban az első meccsét lejátszó Joel Dalgarno talált be takarásból egy kinti lövéssel. A nyitó játékrészben már nem esett több találat, a hazai támadójáték nagyszerűen pörgött, és védekezésben is jelentősen meg tudtuk nehezíteni a bostoniak kibontakozását, így bizakodva a várhattuk a folytatást annak ellenére, hogy az első negyed után 2-1-re vezettek a vendégek.

A második felvonást is határozottan kezdte a Blazers, és az első eredménytelen denveri támadás után a piros mezesek góllal fejezték be az akciójukat 50 másodperc elteltével, ugyanis a klasszis C. Powellt képtelenek voltunk feltartóztatni, és a védőink közé betörve, egy védhetetlen lövéssel volt eredményes. A következő faceoff-ot követően egy balszerencsétlenül pattogó labdával Belisle ugorhatott ki ziccerben, az utána eredő Allen pedig hátulról szabálytalanul felborította, a játékvezetők habozás nélkül büntetőt osztottak ki. A rávezetést viszont Dawson elhibázta, kissé könnyelmű kísérletét Levis kapus bravúros mozdulattal hárította. Nem kellett sokáig várnunk a Mammoth válaszára, ugyanis a soron következő támadásunkból újra Joel Dalgarno villant meg, amikor ismét a vonal közeléből bombázott a kapuba több hátvéd szorításából. Sajnos, hiába rohamoztunk tovább elképesztő lendülettel, képtelenek voltunk kiharcolni az egyenlítést a nagyszerűen védő Cosmo-val szemben, ráadásul a játékrész ötödik percében a Boston újra visszaállította a két gólos különbséget, miután Sanderson egy szenzációs testcsellel lefordult a védőjéről, majd könnyedén vette be Levis hálóját. Bő egy perc múlva ismét faragtunk a különbségből, és Prossner csodálatos bejátszásából Alex Gajic volt eredményes a kapu torkából. Újabb fél perc után pedig először az est folyamán, kiegyenlítettük a találkozó állását John Grant Jr találatának köszönhetően, aki több emberrel küzdve, a kaputól igencsak messze harcolt ki magának lövő helyzetet, majd távolról egy hatalmas lökettel volt eredményes. 4-4-re kiegyenlítettünk, és ennél a találatnál Prout megszerezte újkori denveri szerepvállalásának első pontját a közvetlen gólpasszt vállalva. A folytatásban a csapatok egy kicsit visszavettek a hirtelen jött gólgyártásból, és a következő percekben inkább a mezőnyjáték dominált, nehezen tudtak a felek egyáltalán helyzetbe kerülni a kőkemény defenzív munkának köszönhetően, mely mindkét csapat hátsó alakzatát jellemezte. Aztán egyszercsak sokadszor is visszavette a vezetést az ellenfél gárdája, miután Leveque elcsúszott a ketrecünk előterében, és a hátrahagyott helyén felszabadult területről Cotter vette a kapunkat. Egyből ezt követően kiegyenlíthettünk volna egy gyors ellenakcióból, de Park félelmetes passza után Grant Jr lövése a kapuvasban akadt el, majd kisvártatva Dalgarno szalasztotta el a mesterhármas elérését egy ziccer eltékozlásával. Végül kétszer 15 perc játék után a csapatok 5-4-es bostoni vezetéssel térhettek le a hosszú félidei szünetre.

A pihenő után is komoly harc dominált a pályán, majd rövidesen Allen egy újabb dulakodást kezdeményezett, ezúttal C. Powell ellen, de a hazai legény két büntetést is kapott egy másik szabálytalanság miatt, így ismét emberhátrányba kerültünk. A PK alatt jó teljesítményt nyújtottunk, és Levis több nagyszerű védésének köszönhetően hibátlanul védekeztük ki a megtizedelt két percet. Ezen kívül egy jó darabig semmi érdekesség nem történt, majd átlépve a játékrész második felébe, Cotter révén újabb gólt szerzett a Blazers, a tehetséges támadót képtelenek voltunk megállítani a kapu előterében, így közelről könnyű gólt szerzett. Szerencsére ezúttal sem engedtük, hogy túl sokáig két góllal vezessen az ellenfél, és rövidesen egy késleltetett kiállítás alatt Joel Dalgarno elsüllyesztette a harmadik találatát is a denveri debütálása alkalmával, miután a jobb szélről, középtávolról lőhetett a kapuba, ezúttal teljesen zavartalanul. Újra visszajöttünk tehát egy gólra, és egyre nagyobb elszántsággal küzdöttünk a továbbiakban, egymás után sorra vezettük a rámenős akciókat, de Cosmo vezérletével igencsak magabiztos lábakon állt a Blazers védekezése, hiába mozgattunk meg egyre komolyabb energiákat az egyenlítés érdekében. Bő két perccel a negyed befejezése előtt egy támadásunk alatt két bostoni büntetést is befújtak, mivel már érvényben volt egy késleltetett kiállítás, amikor Langtry-t még nekivágták a palánknak egy újabb büntetésért. Lányos zavarában a két bostoni játékos először a hazai büntetőpadra ült volna ki, mire sikerült átküldeni őket az igazi helyükre, a vendég bokszba. Sokkal fontosabb volt, hogy két perces öt-a-három elleni emberelőny adódott előttünk, azonban a közönség hiába szurkolta végig állva a két perces dupla fórt, a hatalmas lövéseink rendre célt tévesztettek, így kimaradt az óriási egyenlítési lehetőség, s a harmadik felvonás végeztével is jobban állt a Boston egy góllal, 6-5 arányban.

Nem sokkal a következő negyed megkezdését követően, Buchanan tört be nagy lendülettel a kapunk elé, így Park volt kénytelen szabálytalankodni vele szemben, a teljes joggal megítélt emberelőnyt pedig alig pár másodperc után gólra váltották a vendégek, miután C. Powell egy brutális távoli lövést tűzött a hálóba. Kezdett kicsit elkedvetlenedni a Mammoth, hogy a kettős előny alatti egyenlítés helyett rövidesen újra két gólosra nőtt a hátrányunk, és bő egy perc múlva egy saját térfelünkön elvesztett labda után kialakított sakk-matt helyzetből a padról lendületből érkező R. Powell növelte tovább a különbséget. Kevesebb, mint 12 perccel a mérkőzés befejezését megelőzően, a Boston már 8-5-re lépett el, amely a meccsen a legnagyobb különbségnek számított a két csapat között. Úgy tűnt, hogy lassan végleg kezdhetünk lemondani a mérkőzésről a három negyeden át tartó közvetlen üldözőverseny után, némi reményt jelentett még, hogy az utolsó gólnál eredményes R. Powell a lövés után neki esett a kapusnak, és megítéltek ellene egy kiállítást akadályozásért, így bár a találat érvényben maradt, emberelőnyben folytathattuk két perc erejéig. Az újabb PP-t elpuskáztuk a nagy lövéseink ellenére, majd kisvártatva ismét egy fór adódott a mieink előtt, amellyel már végre sikerült élnünk, amikor mintegy hat perccel a befejezést megelőzően, Gavin Prout közelről gólra tudta váltani a Grant Jr lövése utáni kipattanót, így minden eddiginél nagyobb hangzavart okozott a hatodik hazai találat. Hamar újra tűzbe jött a csapat, és a két gólos hátrány ellenére megkíséreltünk még egy utolsó felzárkózási kísérletet, egy kissé furcsa szituációban Leveque majdnem be is talált az üres kapuba, de Cosmo még visszaért a ketrecébe, és hatalmasat védett. Az utolsó öt percen belül Reid és Park találta magát a büntetőpadon egy lökdösődés után, de ettől függetlenül természetesen továbbra is maradt öt-öt mezőnyjátékos a küzdőtéren. Három és fél perccel a vége előtt újabb góllal zárkóztunk közelebb az ellenfélhez, miután Alex Gajic egy remek középreadásból törhetett kapura, és értékesítette a ziccer közeli lehetőséget, így már csak 7-8-as hátrányban voltunk a közvetlen hajrá megkezdése előtt. Tovább rohamozott a Mammoth az odaadó fanatikusok harsány buzdítása közepette, ám a következő akcióink rendre eredménytelennek bizonyultak, a Blazers pedig nagyon jól ölte a játékidőt, így egyre kevesebb esélyünk maradt az egyenlítésre. A csapat azonban nem volt hajlandó feladni egy pillanatra sem, és óriási szívvel harcoltunk az utolsó percekig, majd 35 másodperccel a vége előtt Hamley mester időt kért, és lehívta Levis kapust. Ezután hat-az-öt ellen nyomultunk előre, melyet rövidesen góllal fejeztünk be, ugyanis Langtry egy hajszálpontos bejátszás által lövetett gólt a kapu torkában elhelyezkedő Dan Carey-vel, aki 25 másodperccel a vége előtt kiegyenlítette a mérkőzés állását. Valósággal felrobbant a csarnok, félelmetes összjáték után egyenlített a Mammoth, és 8-8-ra módosítottuk a találkozó állását, és a rendes játékidőben már nem is történt változás, így 60 perc után döntetlenre végeztek a csapatok, sor került tehát a hosszabbításra.

Heroikus küzdelemben mentettük ráadásra találkozót, az utolsó hat percen belül egyenlítettünk ki három gólos hátrányból, s a félelmetes felzárkózást követően izgatottan várhattuk a hirtelen halál küzdelmeit. Tovább fokozódtak az amúgy is hatalmas izgalmak, és a ráadás alatt szinte lélegzetvisszafojtva követhettünk minden egyes támadást, a drámai csatában azonban sem Levis, sem Cosmo nem engedte bevenni a kapuját, s az első komolyabb lehetőségek mindkét oldalon kimaradtak. Két és fél perc után a pályán tartózkodó sok klasszis közül az egyik denveri aduász döntött, John Grant Jr a jobb oldalon lerázta magáról Rubisch-t, és a megkapott passzal kapura tört, majd a hálóba helyezte a játékszert. Először senki nem mert ünnepelni, mert a játékvezetők a videófelvételek újbóli megtekintését rendelték el, hogy meggyőződjenek róla, JGJR biztosan nem lépett-e be a kapus területén belülre. Néhány idegtépő percet követően azonban nem történt meglepetés, és érvenyesnek ítélték a denveri győztes gólt, s azonnal megkezdődhetett a fejetlen ünneplés, a Mammoth végre maga mögött tudta a hosszú pechsorozatot, s megszerezte a szezonbeli második győzelmét, és közel két éves böjt után újra diadalmaskodni tudtunk a hazai közönség előtt. Méghozzá éppen Prout visszatérő meccse alkalmával, legutóbb is csak vele sikerült nyernünk még 2009. április 17-én a Pepsi Centerben az Edmonton Rush elleni alapszakasz-záró összecsapáson. Elképesztő küzdelemben az év legfontosabb sikerét értük el, miután hosszabbításban 9-8-ra le tudtuk győzni a jóval erősebbnek tartott Blazers gárdáját.




















A legjobb egyéni teljesítmények:

- Dalgarno 3 gól, 10 lövés, 8 szerzett labda
- Grant Jr 2+3 és 18 lövés
- A. Gajic 2+1 és 11 lövés
- Carey 1+2, Prout 1+1
- Prossner 3 assziszt, Langtry 2 assziszt, Park 1 assziszt és 12 szerzett labda
- Leveque 9/19-es faceoff-hatékonyság
- Levis 38/46-os védési hatékonyság
- A csapatból három fiatal támadó maradt ki tartalékként, az újonc Ned Crotty és Connor Martin, illetve a másodéves Jamie Floris.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:

A mérkőzés teljes egészében ITT nézhető meg!

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 9-3
2. Washington Stealth 6-6
3. Minnesota Swarm 5-6
4. Edmonton Rush 3-9
5. Colorado Mammoth 2-8

Az alapszakasz utolsó negyede előtt a Roughnecks és a Stealth már biztosan tagja a négy fős nyugati rájátszásmezőnynek. Mivel a Rush egy hasonlóan drámai összecsapáson legyőzte a Swarm-ot, így maradtunk az utolsó helyen, de az edmontoniak csak a kettővel több mérkőzésüknek köszönhetően állnak jobb hatékonysággal a mieinknél. Ezen a hétvégén pedig a két csapat két igazi ki-ki rangadót vívhat meg egymással, miután szombatra virradóra, hajnali 3-tól Edmonton-ban találkoznak egymással a felek, míg vasárnap hajnali 3:00-kor a denveri Pepsi Center gyepén újra összecsaphatunk az albertaiakkal. A tét a rájátszás kiharcolása lesz, óriási lépéseket tehetünk a playoff irányába, ha legalább az egyik meccset sikerrel tudnánk venni, ellenkező esetben alighanem végleg megpecsételődne a sorsunk.

Lejátszotta az utolsó mérkőzéseit a Colorado Rockies az MLB előidényében, ezzel véget ért az arizonai Cactus League. A hagyományos meccs összefoglalások mellett néhány aktuális játékosmozgásról is tudósítanék, melyek által egyre biztosabbak lehetünk a szezon kezdő 25 fős keret összetételében. Már csak napok választanak el minket a 2011-es szezontól, a nagy várakozásban még tekintsük át az elmúlt egy hét eseményeit.




















A legutóbbi összefoglalóm óta először múlt hét szerdán léptünk pályára, amikor egy esti meccset játszottunk a Seattle Mariners ellen a Salt River Fieldsen és 6-5-re győztünk is a telház előtt. Bár a meccs első pontját a Mariners vitte be, az öt pontos harmadik inninggel eldöntöttük a találkozót, csak a legvégét tudták újra szorossá tenni, de az egyenlítés már nem jött össze nekik. A csapat hat pontjának a felét Carlos Gonzalez jegyezte, aki singleből és doubleból volt eredményes, 2/3as napja után már 8 RBInál tartott ekkor az előidényben és a negyedik sikeres bázisrablását is elkönyvelhette. Egy másik outfielder Ryan Spilborghs is elért két pontot, azonban a 2run RBI single mellett több ütést nem tudott elkönyvelni, az újabb két futással szintúgy 8 pontszerzésnél járt. Ezen kívül pontszerző volt még a kétszer sétáló Tulowitzki egy groundout közben, neki ez volt a kilencedik RBI. A két hetet kihagyó 3B Stewart még a formába lendülésért küzdött, elérte az előidénybeli első double találatát, ugyanakkor egy könnyű errort is vétett. A legfelső ember Taveras már hatodik alkalommal rabolt bázist a tavasszal és egyedüliként a csapatból két hazaérést is vállalt. Jorge De La Rosa javította a korábbi kisiklását és egy erős meccset nyomott. A mexikói dobó hat inning alatt négy ütést és három futást szenvedett el, de kiosztott nyolc strikeoutot, kétszer egymás utáni két ütőt küldött le, ezzel megszerezte második győzelmét a Cactus Leagueben. A cserék közül egyedül Betancourt bizonytalankodott a nyolcadik játékban, amikor két futást is beengedett, de a három pontos előnyünket nem engedte ki a kezéből, Daley továbbra sem kapott futást idén, Paulino pedig már a második savet hozta.
















Másnap Glendaleben az NL West rivális Los Angeles Dodgers ellen folytattuk, akiktől 7-5-ös vereséget szenvedtünk azok után, hogy az utolsó játék előtt még 5-0-ra mi vezettünk. Nagyon meggyőzően kezdtük a meccset és a kezdők nagy előnyt építettek fel, de két meghívott cseredobó teljesen elszúrta a meccset a kilencedik inningben, így a Dodgers győzött. A szokatlan módon a külső mezőnyben lehetőséget kapó Ty Wigginton mindkét beállásában ütést ért el, egy single és egy biztonsági játék alatt ráadásul még pontokat is szerzett, így már 11 futást érő megmozdulásnál járt a meccs után, amivel a tavaszi időszak egyik legjobbja a csapatban. A utility man Jonathan Herrera tovább folytatta nagyszerű szereplését és a sor második helyén 2/4el zárt, beverte a negyedik triplet és pontja is akadt utána. A jobb szélső Seth Smith két-két ütéssel és futással a tavasszal először elérte a .300as átlagot, és egy RBI doublet is ütött. A kezdő elkapó Pagnozzi volt ezen a meccsen és három lehetőségéből kétszer érvényes találatra volt képes. Giambi a füle begyulladása miatt nem vállalta a játékot, Jacobs játszott az egyesen, de egy ütés mellett elérte az első mezőnyhibáját, a sor tetején pedig Fowler és Young Jr sem volt képes bázisra kerülni. Chacin a dobások magas száma miatt csak négy inninget dolgozhatott, ezalatt öt ütést és három sétát szenvedett el, de a nehéz helyzeteket jól kezelte így egyetlen runt sem kapott és még három SOt is elkönyvelhetett. A tehetéges Brothers az ötödik inningben három outból kettőt SOval jegyzett, a két balos M. Reynolds és Stults szintén hibátlanul abszolválta a fellépését. Az utolsó inningben két no-name tryoutos tette tönkre a meccset, akiket ezek után többször még véletlenül sem fogunk pályára küldeni.

Péntek este másodszor fogadtuk a tavalyi WS-résztvevő Texas Rangers alakulatát és másodszor könnyebben vertük őket, miután 10-3 lett a végeredmény a javunkra. A Rockies ütői 20 ütést süllyesztettek el, volt egy három és négy futásos inningünk, és a meccs második felében sorozatban négy játékban szereztünk legalább egy pontot. A starting catcher Chris Iannetta elsüllyesztette második hazafutását márciusban és 2/2es hatékonyságával javította az eddigi szerény teljesítményét. Troy Tulowitzki és Carlos Gonzalez mindketten két-két újabb pontszerzéssel zártak a napi egyetlen találatukból, így már egyenként 11 és 10 RBIval álltak a meccs után. Young Jr 2/4el dolgozott a sor tetején, míg Herrera újra hatékony volt második ütőként és négyből kétszer talált, a meccs második felében kiküldtük őt a bal szélre, ahol összeszedett egy errot. Jose Lopez újra villogott a hármas bázison, több nagyszerű defensive stopot, két ütést, két RBIt is postázott. A veterán Helton háromból három singlet ért el, már .412es az átlaga. A csere elkapó helyért küzdő J. Morales pinch hitterként egy RBI triplet tolt be, ezzel növelte esélyeit a kerettagságért folytatott harcban. Néhány csere játékost leszámítva mindenkinek volt ütése, aki legalább egyszer oda állt. Még a kezdő dobó Esmil Rogers is 2/3as lőlappal zárt, közben ami sokkal fontosabb, hogy az első hat inningben egyetlen biztonsági pontot értek el ellene a három single ütés után, az előidény alatti második győzelmével bebiztosította helyét a starting rotationben, amit nem sokkal később Tracy is hivatalosan megerősített. A Rangers mindkét pontja Brothers ellen született három ütés után, az eddig határozott dobó első igazi fejreállása volt a tavasszal, de így is kevés esélye volt a keretre. Viszont Belisle és Paulino mindketten biztos kézzel ejtettek ki három-három embert az utolsó két dobójátékunkban.

















Ezt követően az Oakland Athletics ellen is egy esti meccset vívtunk Phoenixben, melyet 4-1-es győzelemmel abszolváltunk. Az első négy pont nélküli inning után sorban négy játszmában szereztünk egy-egy pontokat, az A's pedig már csak a szépítésre volt képes a végén. Chris Iannetta újra kitett magáért és 3/3as mérleggel abszolválta az összecsapást, közben szerzett egy RBI singlet és egy másik ütése után is volt hazaérő emberünk, a felkészülési időszak végére egyre jobb formát kapott el és .355re emelte az átlagát. Carlos Gonzalez a hatodik inningben beütötte az idei első hazafutását, ezzel 11. alkalommal hozott pontot a tavasszal, de több ütése nem is volt, így is tartja magát .350es hatékonyság felett. Stewart egyre jobb formáról és erőállapotáról árulkodott, hogy végig játszotta a mérkőzést, közben egy újabb ütést mutatott be és elérte az első bázisrablást. Giambi visszatért az összeállításba és a HRunkat leszámítva az egyetlen több bázisos ütést könyvele el egy double által, közben 1/3al tevékenykedett, így továbbra is a pinch hitter poszt favoritja. Az egyik utolsó kerethelyért elkeseredett csatában lévő utility Amezaga backup SSként a hajrában az egyetlen beállásában egy singlet jegyzett és az első SB is befigyelt tőle az előidényben, így még versenyben van, ha bármi történne. A sor tetején Fowler is háromból egyszer talált, a kezdő csapból csak Helton, S. Smith, Wigginton nem ért el érvényes ütést a meccsen. A kezdő dobó Jason Hammel javítani tudta az előző gyengébb fellépéseit, most 5.1 inning alatt egyetlen pontot sem szenvedett el, csupán négy ütést és egy sétát hoztak ellene. A rotation negyedik tagja a meccs után 2-0s W-L statisztikával és 2.60as ERAval rendelkezett. Az egyetlen oaklandi pontot M. Reynolds kárára érték el, ugyanis a balkezesünk három ütésből beszedett egy pontot érőt is, ezzel a jobb formája egy kicsit megint falnak ütközött. F. Morales és Lindstrom viszont embert sem engedett pályára a rájuk bízott idő alatt.

A vasárnapi napon komoly keretszűkítést hajtottunk végre, a következő emberek lettek a Triple-A csapatba jogosítva: a dobó Matt Daley, Eric Stults, Greg Reynolds, Rex Brothers, John Maine, az elkapó Jordan Pacheco, és az IF-OF Eric Young Jr. Mindegyiküknek megvolt az esélye bekerülni a 25ös szezonkezdő keretbe, de végül nem jött nekik össze, de később még könnyen feltűnhetnek a nagyok közt, mert várhatóan a farmcsapat legjobbjai lesznek.
















Vasárnap délután egy időpontban két mérkőzést játszottunk le egy-egy fél csapattal, ebből az egyik társaság a balos ütőink főszereplésével a Chicago Cubs ellen lépett fel Mesaban és 6-4-re diadalmaskodtunk ellenük. Már a második játék elejétől nálunk volt az előny, melyet később csak növeltünk és már 6-0ra is vezettünk, egyedül nyolcadik játékban szerzett négy ponttal tudott közelebb zárkózni az ellenfél, de a győzelmünk már így sem forgott veszélyben. Az elkapó Jose Morales folytatta a jó szereplését és mindkét beállásában doublet ért el, amikből összesen három társát küldte haza, így hatalmas lépést tett a végső keret kiharcolása felé. Az állandó csapattagok közül még Herrera volt pontszerző egy RBI single révén, mely az egyetlen ütése volt négy lehetőségből. Giambi egy újabb doublelal (már a negyedik) tovább folytatta a hatékony tavaszi szereplését, ezzel eldőlni látszott az ő helye is a keretben, ha eddig még nem lett volna biztos. A leadoff hitter Fowler és a jobb szélen bevetett S. Smith is 1/3as teljesítményre volt még képes, viszont Gonzalez és Stewart ütés nélkül abszolválták ezt a találkozót. A 11 ütésünket még néhány csere ember egészítette ki. A Sky Sox egyik várható kezdő dobója Clayton Mortensen öt inninges shutotutot postázott, miután csak három ütés rondította makulátlan mérlegét, így megszerezte első győzelmét a felkészülési időszakban. A télen hozott dobó ezután 0.82es ERAval rendelkezett, de már korábban kiderült, hogy az MLB csapatban nem számolunk vele, viszont ezzel a formával később még komolyan felhívhatja magára a figyelmet. Daley a hatodik játékot két elszenvedett ütés ellenére kapott futás nélkül abszolválta, ezzel még mindig érintetlen, de így sem fért be a 25ös keretbe. Stults is csak egy ütést kapott, sokáig esélyesnek tűnt az egyik bal kezes RP hely kiharcolására, de végül M. Reynolds magára találálásával nem számítottunk rá. Az utolsó két játékban a próbajátékos Buckner beszedett egy grand slamet, így szorossá tette a meccs végét, de végül a győzelmet már nem szórakozta el.

Ezzel párhuzamosan Talking Stickben rendezték meg az Oakland Athletics elleni újabb összecsapást, melyet az előző napi idegenbeli meccshez hasonlóan három ponttal, 5-2 arányban megnyertünk. A meccs első fele megint pont nélkül zajlott le, az első futást a hatodik menetben hoztuk, majd a nyolcadik tetején 2-2nél utol értek minket, de a menet alsó részében három további ponttal mindent eldöntöttünk. Minden pontunkat olyan játékosok szerezték, akik nagy valószínűséggel nem lesznek tagjai a keretnek. A harmadik bázison játszó Alfredo Amezaga a napi egyetlen ütésénél egy doubleból volt eredményes, Schaeffer egy triple, Macri egy single után küldött be egy-egy futót, Jacobs RBI walkot ért el, a backup RF Daniel pedig egy groundout közben termelt pontot. A kezdőből leginkább Willy Taverast lehetett kiemelni, aki a sor tetején négyből három ütést hozott, két pályára lépése után haza is ért. Nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott a Cactus Leagueben, de várhatóan ez is kevés lesz ahhoz, hogy bekerüljön a keretünkbe, viszont előfordulhat, hogy más csapatnál a nagy ligában kezdheti a szezont. Tulowitzki és Lopez egyetlen singlet ért el, közben például Wiggintonnak és Spilborghsnak se volt ütése. Tracy fiai is pályára lépett PHként és egyetlen próbálkozásában egy sétát harcolt ki. Ubaldo Jimenez az előidénybeli utolsó startján visszatért a jól megszokott formájához és az első hat inning alatt nulla ponton tartotta az A'st, közben csak négy singlet és egy sétát engedélyezett. Az ace ezzel 3.26os ERAval zárta a felkészülési időszakot és nagy reményekkel várhatja a szezont. Street nyolc meccsen belül hetedszer nem szenvedett el futást, egykori csapata ellen makulátlan inninget produkált. F. Moralesnek most gondja akadt és három találat után két futást hoztak rajta, így elvesztette az előnyünket, de végül a győzelem mégis az övé lett, mivel közvetlenül utána megszereztük az ehhez szükséges pontokat. A befejező menetben Paulino ismét hibátlan volt és már a harmadik savet könyvelte el márciusban.



















Hétfőn a Seattle Mariners volt az ellenfelünk Peoriaban és sajnos a többszöri vezetésünk ellenére 7-6-ra kikaptunk ellenük. Végig fordulatos mérkőzést játszottunk, számtalanszor változott, hogy éppen melyik csapat vezetett, végül a hazai csapat walk-off győzelmet aratott, hiába kezdtük még előnyben az utolsó játékot. Ty Wigginton mezőnyposzt nélküli ütő volt ezen a mérkőzésen és bár az elmúlt héten csendesebb volt, most folytatta a nagyszerű előidény termését és 3/4es napot zárva újabb három RBIt tett az eddigi 11 darabja mellé. Elkapó poszton Matt Pagnozzi kezdett és az ex-Cards player egy solo hazafutással kapaszkodott a különversenyben, de a három beállásában csak ezt az egy ütést tudta elkönyvelni és négy társát is fent hagyta. A leadoff hitter Willy Taveras megint három ütéssel zárt két strikeout és két hazaérés mellett, nagyon hasznos volt egész tavasszal, jó lenne, ha valahogy mégis meg tudnánk tartani őt a klubnál. A második ütő Herrera négyből kettőt jegyzett, közben lekapcsolták a bázisrabló kísérletét és shortstopként végrehajtott egy újabb errort, ami már a negyedik volt tőle az előidényben és a harmadik SS poszton. S. Smith a sor hetedik helyére szorulva két ütésre és egy sétára volt képes, így újra .300 fölé emelkedett, közben harmadszor rabolt bázist. Helton 1/4el és egy RBI singlelel tudta le a mérkőzést, Stewart 1/3al egy double általi pontszerzéssel haladt, de a kiújuló térdfájdalmai miatt le kellett cserélnünk, így kicsit bizonytalan lett a sorsa, hogy képes lesz a keretben kezdeni a szezont. Érdekes volt még, hogy két Gonzalez is pályára lépett a csapatban, de egyik sem CarGo volt. De La Rosa utolsó felkészülési meccse volt a rajt előtt, de nem sikerült túl látványosan a főpróba neki, mivel öt pontot kapott hat játék alatt és összesen nyolc ütést szenvedett el. A mexikói elég hullámzó formában tudta le a Cactus Leaguet, de bizakodva várja a szezont és talán a tétmeccseken képes lesz összeszedettebben dobni. Betancourt három strikeoutot osztott ki a saját inningjében, utána M. Reynolds is hibátlan maradt a nyolcadik játékban. A vereséget és az előny elvesztését Belislenek köszönhettük, aki 6-5ös előnyben lépett a dombra a kilencedik inningben, de az első három ütőtől három singlet szedett be, ezzel pedig elvesztettük a mérkőzést.





















Az utolsó mérkőzést a keddi meccsnapon tudtuk le, amikor újra Seattle Mariners volt az ellenfél a Salt River Fieldsen, de megint nem tudtuk legyőzni őket, ráadásul még simább lett, mint a hétfői meccs, hiszen 2-7-es vereség lett a vége. Az ellenfél korán négy pontos előnyre tett szert, ami után még meg tudtuk szerezni a mi két pontunkat, de a végén már csak nekik volt válaszuk. Troy Tulowitzki szerezte a csapat pontjait, aki az ötödik inningben egy 2run HRt lőtt ki a pályáról. Az NL All-Star shortstopnak már a negyedik hazafutása volt az előidényben a keddi rakéta, ami külön jó formáról árulkodik, hiszen híresen lassú kezdőnek számít, karrierje alatt mindig halványabb volt az előidényben és az áprilisai is rendre szerényebbek, tavaly például az első hónapban egyetlen HRt lőtt. A 3B Wigginton és a DH Spilborghs volt képes doublera, de egyikük sem zárt kiemelkedő napot. A sor legfelső embere Fowler a Tulo HRal ért haza, két singlet jegyzett két SO mellett. Jó volt még ütésre CarGo, Helton, Morales, a kezdőből csak S. Smith és Iannetta nem talált. Stewart a térdproblémái miatt természetesen kihagyta ezt a meccset, de elmondta, hogy nagyon bizakodik, hogy nem kell a DLen kezdenie a szezont, hanem teljes értékű lehet a pénteki rajtra. Chacin utolsó Cactus League kezdése nem sikerült valami jól, elérte ugyanis második vereségét, miután öt inning alatt 5 hit és 4 run volt a mérlege, közben legalább hat strikeoutot adott a három séta ellenére, kicsit ő is hullámzó volt a felkészülési időszakban, de talán nála sem számít sokat. A bullpenből Lindstrom és White úszta meg kapott pont nélkül a meccset, viszont a másik két dobónkat alaposan megcsapkodták. Paulino a bizalomgerjesztő szereplése után most elszenvedett egy 2run HRt a hetedik játékban, Street pedig sorban négy kapott pont nélküli meccs után három ütésből egy futást nyelt be.























A napokban egy minor csere üzletben megszereztük a Pittsburgh Piratestől Josh Fieldst, akiért egy később megnevezett (farm)játékost vagy pénzt adtunk. Az egykor szebb napokat is megélt 3Bre azért volt szükség, mert szerettük volna mélyíteni a posztot és a veterán Crede meghívásának lemondásával felszabadult egy hely. Fields 2007ben 23 HRt lőtt a White Soxban, azóta gyengélkedik, a legutóbbi szezonban csak 49 ütési lehetőséghez jutott a Royalsnál. Várhatóan a Triple-A csapatunkban játszhat, és jó teljesítmény esetén a szeptemberi keretbővítésnél lehet számolni vele a nagyok közt.

Kedden egy újabb tradet kötöttünk, amikor az elkapó Mike McKenryt a Boston Red Soxhoz küldtük a Double-A dobó Daniel Turpenért. A veterán catcher korán kiesett a csapatba kerülésért vívott harcból, ráadásul a Triple-A együttesbe sem igazán fért volna be, mert a két fiatal (Pacheco és Rosario) mellett Pagnozzit is előrébb rangsoroltuk nála, a Red Soxban legalább több játéklehetőséget kaphat. A fiatal Turpen leginkább hatalmas termetéről híres, tavaly mindössze 4.46os ERAra volt képes Double-A relieverként, nálunk sem várható több tőle, de lehet Tulsaban pont rá volt szükség.

A Cactus League végeredménye:

1. Kansas City Royals 20-10
2. San Francisco Giants 22-12
3. Colorado Rockies 20-11
4. Milwaukee Brewers 19-11
5. Los Angeles Angels 18-13
6. Seattle Mariners 16-12
7. Cincinnati Reds 17-14
8. Cleveland Indians 15-14
9. Texas Rangers 13-16
10. San Diego Padres 13-17
11. Chicago Cubs 14-19
12. Los Angeles Dodgers 13-21
13. Oakland Athetics 12-20
14. Chicago White Sox 11-20
15. Arizona Diamondbacks 12-25

Az utolsó két fiaskó miatt nem tudtuk megnyerni a Cactus Leaguet és csak a harmadik helyen zártunk, de nincs nagy jelentősége. A felkészülés eredményes volt, a fontos játékosok többsége jó formát kapott el március végére és valószínűleg az edzői stáb is sok kérdésre választ kapott az edzőmeccsek alatt. A 25 fős végleges keretet csütörtökre kell bejelenteni, túl sok meglepetés nem történhet már, mert a meghívottakon kívül lassan minden szóba jöhető létszámon felüli játékos le lett már küldve a farmba.

Még egy nem hivatalos felkészülési meccsünk lesz a rajt előtt, amikor szerdán a Double-A farmcsapat Tulsa Drillers ellen mérkőzhetünk meg. Azon a meccsen Rogers lesz a kezdő dobó, a kicsiknél pedig a nagyon tehetséges Friedrich. Az MLB 2011es idénye csütörtökön kezdődik, a mieink első mérkőzését az Arizona Diamondbacks ellen vívhatja péntek este.

Addig még jelentkezni fogunk egy tartalmas szezon előzetessel, maradjatok velünk és kövessétek idén is a Rockies nagy menetelését! :)

Bár továbbra is a sereghajtók között tanyázunk, végre a Colorado Avalanche csapata képes volt kisebb sikereket elérni, és több hónap után először tudtunk nyerni újra két egymást követő meccset. Igaz, az utolsó három mérkőzésünket egyaránt újra elvesztettük, de legalább többször újra meccsben voltunk, és szoros eredményeket értünk el nálunk jóval erősebb képességű csapatok ellen.

Múlt szerdára virradóra hazai környezetben büntetőkkel 5-4-re múltuk felül a Columbus csapatát; két nappal később nagy csatában 4-3-ra veszítettünk a Toronto ellen idehaza; majd egy két meccses kaliforniai túrán vettünk részt, ahol a szombaton délutáni első összecsapást 4-1 arányban buktuk a Los Angeles ellen, majd a hétfői játéknapon az Anaheim-től szenvedtünk 5-4-es vereséget egy kiélezett összecsapáson.





















- A góllövő sorainkat tekintve Duchene továbbra is a csapatot vállára véve szárnyal, és az utóbbi időben is jónéhány pontot szorgoskodott össze, így az utolsó nyolc fellépéséről hét meccsen a pontszerzők között volt, közben egy hat meccses pontsorozattal új egyéni csúcsot állított fel. Az elmúlt időszakban is folytatódott az elképesztő gólgyártása, és a Blue Jackets elleni dupláját követően betalált a Leafs és a Ducks ellen is, ezzel már 27 gólnál és 61 pontnál tart, mindkét kategóriában magabiztos listavezető a csapaton belül. Elképesztő lendülettel, felszabadultan játszik, ilyen tét nélküli körülmények között is már csak miatta is érdemes nézni a meccseinket, mert ebben a formában napról napra különleges élményt jelent a játéka. Stastny is lassan kezd újratöltődni az elmúlt időszak hanyatlását követően, és az utóbbi négy meccsen két asszisztot regisztrált, míg a Ducks elleni mérkőzés utolsó percében egy szépítő gólt is összekapart, ezzel három hét után tudott újra eredményes lenni. A csapat legjobban fizetett játékosaként gyakran kell szembenéznie kritikákkal, mióta egyre több hullámvölgy jellemzi teljesítményét, de ő is pontosan tisztában van vele, hogy többet kell nyújtania, és az elmúlt héten már ismét egyre több erőfeszítést láthattunk tőle, remélhetőleg ifjú centertársához hasonlóan, sikerülhet kellemes szájízzel befejeznie az évadot. Az elmúlt időszak főszereplője kétségtelenül Hejduk volt, ugyanis a veterán hokis a Columbus ellen visszatért néhány meccses kihagyásából, és lejátszotta 900. mérkőzését az Avalanche színeiben, ezzel a klub denveri történetének első játékosa lett, aki képes volt erre a mérföldkőre. A cseh bár a CBJ ellen mérsékelten játszott, a végén a mennybe ment, miután a szétlövésben győztes gólt szállított. Az utolsó két találkozón újra elkapta a ritmust, és mindkét kaliforniai fellépésén öt-öt kapura lövést vállalt, miközben a Kings elleni egyetlen gólunkat szerezte, mellyel végre elérte a huszadik gólját, amelyet zsinórban a 11. szezonban tudhatott le, ezzel megdöntötte a legendás Joe Sakic csodálatos klubrekordját. Két nappal később, a Ducks ellen három gólpasszt osztott, nagyszerű formát kapott el a finisre. Jones komoly visszesésben volt az elmúlt időszakban, sorban hét meccsen játszott le gól, és ötöt pont nélkül, mire az Anaheim ellen újra a régi fényében tündökölve, veszélyesen játszott, és egy kiugrást követően elsüllyesztette a szezonbeli 25. találatát, így bár elvesztette vezetést a házi góllövőlistán, még neki is van esélye a 30-as határ elérésére. Az újonc Olver a Blue Jackets elleni találkozón újabb két fontos asszisztot jegyzett, hozzájárulva Duchene termékenységéhez, utána viszont a Toronto ellen Komisarek már az első percekben levadászta őt egy kíméletlen ütközéssel, így fejsérüléssel kivált, és a következő meccset is kihagyta, de szerencsére nem lett komolyabb baja, így a Ducks ellen már visszatérhetett, bár Sacco mester csak a negyedik sorba nevezte őt, ahol képtelen volt maradandót alkotni. Winnik stabil helyet harcolt ki magának a második sorban, miután az elmúlt hetekben magára talált, és újra az év első felében megszokott hasznos, kemény mezőnyjátékát láthatjuk tőle. Ebben a hónapban már három találatot szerzett, köztük a Blue Jackets elleni fontos gólját, melyet négy másodperccel a rendes játékidő vége előtt szerzett, és mentette hosszabbításra az adott meccset. Az utolsó öt mérkőzésből négyszer feliratkozott a pontszerzők közé, és a Ducks ellen kifejezetten nagy erőket mozgosítva, hét kapura lövést eresztett meg. O'Reilly is egyre gyakrabban felkerült az első két sorba, miután vagy a szélen kapott lehetőséget Duchene/Stastny mellett, vagy a két topcenter éppen egy sorba került, lehetőséget teremtve neki a több jégidőre. Az ifjú tehetség pedig él is az alkalommal, és továbbra is bizonyítja, hogy bármikor lehet rá számítani, a masszív defenzív munkáját a góllövő sorokban még hasznos támadóprodukcióval is képes megfejelni, ráadásul az elmúlt négy meccsen belül háromszor köszönt be, míg az utóbbi 11 találkozón hat gólt szorgoskodott össze, ezzel már 11 gólos az idényben.






















- A másodéves Stoa a 2-3. sor között ingázott az utolsó néhány meccsen, és bár kevés lehetőséget kapott, azért rendre nagy lendülettel igyekezett helyzeteket teremteni magának, túl sok vízet mégsem zavart, két előkészítésével megszerezte az első asszisztjait az idei szezonban a két gólja mellé. Porter újra kissé elszürkült, most éppen egy gyengébb periódust él át, s egyetlen gólt sem szerzett a legutóbbi négy találkozón, rendre az alsóbb sorokban szeli a jeget, de a 13-15 perces játékideje alatt a letámadásban nyújtott rámenős teljesítményén kívül másra képtelen volt. McClement végre megszerezte első pontját a csapat színeiben a Leafs ellen kiosztott emberhátrányos gólpassza formájában, de betalálni továbbra sem tudott, mindössze kapuvasakig jutott. Támadásban változatlanul szerényen muzsikált, viszont a játék defenzív részében egyértelműen a hasznossá tudja tenni magát, és emberhátrányban is előszeretettel vesszük igénybe a szolgáltait. A verőember McLeod a közelmúltban megtörte a hosszú gólcsendjét, azóta viszont ismét eltűnt, és az elmúlt négy mérkőzésen nem sokat hallatott magáról, pontot nem szerzett, és a koronggal sem sokat találkozott a 8-10 perces fellépései közben. Ráadásul egy ideje már bunyóban sem vállalt szerepet, csupán kisbüntetéseket szedett össze, amelyek által már elérte a 180 minutumot éves szinten, így Konopka és Ott mögött dobogós az NHL fenegyerekei közt. Yip mostanában általában csak a negyedik sorban jutott minimális játéklehetőséghez, ahol még ha akarná, sem tudná megváltani a világot, így meg aztán főleg nem, hogy semmi ambíció nem fedezhető fel a játékában. Hosszú hetek óta csak vergődik, a Ducks ellen már tartalék volt, de alighanem ennyi kevés lesz a felrázásához, egyre mélyebben van a sorozatos hullámvölgyek miatt. Dupuis öt meccsen belül négyszer volt tartalék, az utolsó egy hétben csupán a Kings elleni fellépésen jutott minimális szerephez a sérülések miatt, egyébként igencsak kikerült a számításból ebben a hónapban. Szerencsére azonban nem Koci foglalja előle a helyet, mivel vele együtt töltik az idejüket a lelátón a meccsek alatt, a cseh góliát is csupán a Ducks ellen jutott szóhoz, ahol annak rendje, s módja szerint, meg is mérette magát Parros ellen, miközben alig három perc alatt összehozott egy -1-et.



- A védelem oszlopa változatlanul az év közben megszerzett Johnson, aki folyamatosan 25 perc körüli időket tölt a pályán mérkőzésenként. A Maple Leafs ellen mindhárom gólunknál előkészítő szerepet vállalt, ezzel 17 denveri meccs után jelenleg 10 pontot regisztrál, ugyanakkor egyre szembetűnőbbek voltak az elmúlt fellépéseken a korongvesztései. A Kings ellen ötször hagyta el a játékszert, és gólt is kaptunk a hibái után, míg a Blue Jackets elleni találkozót mindössze -3-mal tudta le. A támadójátékunkat nagyon odaadóan segíti, és abszolút előrelépés offenzivitásban, de mindenképpen jobban meg kéne becsülnie a korongot hátul, mert rengeteg turnovert produkált az utóbbi időben, ami elfogadhatatlan. Liles kissé mérsékeltebben teljesít újabban, és például a legutóbbi meccseinken még pontot sem szerzett, így változatlanul hat egységre van az egy szezon alatti egyéni csúcsától. Kicsit leült a teljesítménye, és a támadásokkal lényegesen kevesebbet megy előre, a kékvonalról sem biztosít akkora támogatást, mint korábban, de legalább a védekezésben viszonylag stabilan képes helyt állni. A mindig kőkemény O'Byrne összességében még mindig remekül tartja magát, bár egykori közvetlen riválisa, a Toronto ellen igencsak az egykori, Canadiens-es önmagára hajazott a bizonytalan produkciója, s azt a meccset -3-as mutatóval tudta le, de a kisebb kisiklást leszámítva egyértelműen hasznos csapattag, és a minap már az évi tizedik asszisztját is összeszedte. Hármójukon kívül egyedül a norvég Holos volt képes valamennyi meccsen pályára lépni az elmúlt négy alkalommal, s a határozott újonc bekk továbbra is stabilan látja el a rábízott feladatokat, de a támadásokban nagyon kevés szerepet képes vállalni, mindenképpen arra törekszik, hogy ne hibázzon, így viszont semmi kockázatot nem vállal. Wilson mostanság keveset tudta megmutatni magát, mivel a feledhetően sikerült Blue Jackets-meccset követően a Toronto elleni fellépésünk második harmadában összeszedett egy térdsérülést, és azóta nem vállalhatta a játékot, de vélhetően nem kell sokat kihagynia. Hunwick az idény végére egyre masszívabb formát volt képes elkapni, s amellett, hogy hátul kevesebbet hibázik, a támadójátékunkból egyre komolyabb szerepet tud vállalni, és nagyszerű előrekorcsolyázásai után végre képes jól megjátszani a korongot. A CBJ ellen két asszisztot tolt, azonban a meccs után hátfájásra panaszkodott, így a következő két összecsapást kihagyta, majd visszatérése alkalmával megint gólpasszos volt, így már 10 előkészítést regisztrál az Avs-ben lehúzott 47 mérkőzéséről. A sérülések miatt visszatért a keretbe az AHL-ben valósággal szárnyaló Gaunce, és első meccsén a Leafs ellen Olver sérülését megbosszúlva verekedést kezdeményezett Komisarek-kel. Ezen kívül viszont nem sok értékelhetőt tudott felmutatni, bár igazán sok lehetőséget sem kap a bizonyításra, stabilan végzi az elhárítást, a koronggal is óvatosan bánik, bajt nem okoz, de túl sokat építeni sem képes. A Kings elleni meccsen feltűnt az összeállításban a szezont még az Oilers-ben kezdő Belle, de a 18 perces szerepvállalása alatt leginkább csak az ellenfél színesbőrű játékosával, Simmonds-szal vívott csatái maradtak emlékezetesek, de végül a címmérkőzés elmaradt közöttük.


















- Az elmúlt négy meccsből három alkalommal is B. Elliott kapta meg a lehetőséget kezdőként, azonban hiába nyújtott mindannyiszor jó teljesítményt, valamennyi találkozón 90 % alatt maradt a hatékonysága, így nem tudott javítani a szerény statisztikáin. A Columbus elleni szétlövéses sikerrel jegyezte első hazai győzelmét a csapatnál, és két egymást követő büntetőpárbajban maradt hibátlan, majd a Toronto ellen 23/26-ot jegyzett, a Ducks elleni meccsen pedig az öt kapott gól ellenére 37 védést könyvelhetett el. Budaj furcsa módon a TML ellen a harmadik harmad elején feltűnt néhány perc erejéig, amíg kollégájának a szerelésével akadtak problémái, ezalatt egyetlen lövésből megkapta egy emberelőny alatt a győztes gólt, majd a Kings elleni mérkőzésen 21/25-ös statisztikát követett el védhetetlen gólokat kapva.

Sérültek: A hátvéd Wilson az utolsó két meccset hagyta ki kisebb térdsérülésre panaszkodva, melyet még a Maple Leafs ellen szedett össze, de a hírek szerint várhatóan hamarosan visszatérhet. A kapitány Foote hat mérkőzés óta harcképtelen, mivel 16-án a Canucks ellen egy blokkolás közben lábsérülést szenvedett, és csak reménykedni tudunk benne, hogy még visszatérhet a pályára, és nem így kell befejeznie pályafutását, hanem szépen, emelt fővel búcsúzhat el. Galiardi már közel másfél hónapja lábadozik a kézműtétjéből, és mivel még mindig nem kezdhetett el azóta tréningezni, így egyre kevesebb esély van rá, hogy láthatjuk még őt ebben a szezonban. Cumiskey is hosszabb ideje agyrázkódással bajlódik, esetében még csekélyebb esély van rá, hogy a hátralévő két hétben egyszercsak tünetmentessé válna. Az pedig már korábban kiderült, hogy három játékosunk biztosan befejezte az idényt, mivel Mueller a hosszú agyrázkódása miatt bevethetetlen, Fleischmann a tüdőembóliát követően pihenéssel tölti az idejét, Quincey-nek pedig néhány hónapja egy komoly operációra volt szüksége a vállsérülése miatt.



















Eközben egy igazán kellemes hírről is be tudunk számolni ebben a borús időszakban, ugyanis a múlt héten bejelentették, hogy a következő offszezontól Joe Sakic munkát fog vállalni a klub vezetőségénél. A csapat egykori emblematikus figurája a főtanácsadó és az egyik "kormányzó-segéd" munkakörét töltheti be, így lehetősége lesz egy kicsit belekóstolni a hoki üzleti oldalába. A legendás center két évvel ezelőtt hagyott fel az aktív sporttal, azóta a fia utánpótláscsapatát trenírozza, mely állását a jövőben is szándékozik betölteni a littletoni korosztályos együttes élén.

A hátralévő mérkőzéseink:

Péntek, 03:00: Colorado Avalanche - Nashville Predators
Szombat, 04:00: Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche
Jövő hétfő, 02:00: Colorado Avalanche - Calgary Flames
Jövő szerda, 02:00: St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Jövő péntek, 02:30: Dallas Stars - Colorado Avalanche
Jövő szombat, 03:00: Colorado Avalanche - Dallas Stars
Jövő vasárnap, 21:00: Colorado Avalanche - Edmonton Oilers

Az Észak-nyugati divízió állása (W-L-OT):

1. Vancouver Canucks 50-17-9, 109 pont (76 meccs)
2. Calgary Flames 38-28-11, 87 pont (77 meccs)
3. Minnesota Wild 35-32-8, 78 pont (75 meccs)
4. Colorado Avalanche 28-39-8, 64 pont (75 meccs)
5. Edmonton Oilers 23-41-11, 57 pont (75 meccs)

A Vancouver változatlanul a legfőbb várományosa a Presidents'-trófeának, viszont továbbra is minden jel arra mutat, hogy a divíziónkat egyedül ők képviselhetik a rájátszásban, mivel a Calgary változatlanul előnytelen pozícióban van a közvetlen riválisaihoz képest, a Minnesota pedig már búcsút intett az utószezonnak. Az Avs az utolsó előtti helyet tölti be a 30 csapatos mezőnyben az Edmonton előtt, akiket bizonyára most már magunk mögött is tudunk tartani, miközben a 28. helyezett Ottawa négy ponttal áll jobban, esélyes tehát, hogy a jelenlegi helyen fogunk zárni, amely a második draftpozíciót biztosítaná a számunkra.

Az elmúlt hétvégén, a szezonbeli második mérkőzésén is győzelmet aratott a címvédő Colorado Rapids csapata, miután szombat este kissé felforgatott összeállításban játszva is kiharcoltuk a magabiztos, 1-0-s győzelmet a Chivas USA elleni idegenbeli találkozón. A denveri labdarúgók ezzel a klub 16 éves története alatt első ízben tudtak két győzelemmel kezdeni egy idényt, vagyis 2011-ben máris minden idők legjobb szezonrajtjáról beszélhetünk az egyesület háza táján.



















A napokban esedékes nemzetközi válogatott meccsek miatt két játékosunkat is nélkülöztük az elmúlt hétvégén, ugyanis a gólgyáros Omar Cummings Jamaica, a tehetséges középpályás Sanna Nyassi pedig Gambia csapatába kapott meghívást néhány aktuális barátságos mérkőzésre. Tovább nehezítette a helyzetünket csatárposzton, hogy Casey kisebb vádlihúzódást szedett össze a szezonnyitón, és sokáig kérdéses volt egyáltalán az elutazása is Kaliforniába, végül ott lehetett a mérkőzésen, de csak csereként számíthattunk rá, míg a másodéves Akpan térdsérülés miatt továbbra is harcképtelen volt, vagyis csupán két egészséges támadó maradt a keretünkben: a közelmúltban szerződtetett Folan és az állandó tartalék Amarikwa. Így aztán ők ketten kaptak lehetőséget a Chivas USA elleni kezdőcsapatban, amelyben egyébként nem történt egyéb változás az első meccshez képest: Pickens - Kimura, Wynne, Moor, Wallace - Mullan, Mastroeni, Larentowicz, Smith - Amarikwa, Folan. A mieink még az újdonsült csatárpárossal a fedélzeten is esélyesként érkeztek a Home Depot Center-be, hiszen a gótok 2010-ben a leggyengébb nyugati csapat voltak, és a tavalyi alapszakaszban mindkétszer kapott gól nélkül diadalmaskodtunk velük szemben.

A mérkőzésre 13 ezer néző látogatott ki a két csapat által bérelt carsoni stadionba, amelyek közül ezúttal nem a tavalyi alapszakasz-győztes Los Angeles Galaxy, hanem a jóval szerényebb Chivas USA együttese lépett pályára, de a bajnoki címvédő érkezése azért biztosított némi érdeklődést a helyiekben. A mérkőzés csendesen vette kezdetét, eleinte többnyire a házigazdák vezettek akciókat, de nem igazán voltak képesek számottevő lehetőséget kialakítani a bajnok kapuja előtt. Közel félóra elteltével egy távoli szabadrúgást követő beívelésnél kellett Pickens-nek kimozdulva tisztáznia a kapujából, de a denveri hálóőr magabiztosan látta el a feladatát. Nem sokkal később, némileg váratlanul megszereztük a vezetést, amikor Smith a bal szélen lendült akcióba, majd a felezővonalat átlépve, nagyszerűen ugratta ki maga előtt Quincy Amarikwa-t, aki a büntetőterületen kívülre kijövő kapus felett elegánsan átemelte a játékszert, majd gond nélkül az üresen maradt ketrecbe gurított. A skót középpályás az idei első asszisztját, a helyettes-csatár az első gólját szerezte e találattal. A vezetés megszerzésvel még inkább lelomboztuk az addig sem túl sok veszélyt teremtő házigazdákat, és az első játékrész maradék ideje nyugalmas mezőnyjátékkal pörgött le, miközben az utolsó percekben Mullan részesült sárgalapos figyelmeztetésben egy felesleges szabálytalanságot követően. A szünetben tehát 1-0-s előnyben volt a favorit Rapids.

A második felvonásban sem történt számottevő változás, továbbra is mérsékelt színvonalon csordogált a mérkőzés. Néhány perccel a folytatást követően Smith ígéretes szögletrúgása után Larentowicz tehetett rá egy labdát alig öt méterről, de lövését egy gólvonalon álló hazai bekk blokkolni tudta, így kimaradt a hatalmas lehetőség. A denveriek nem alaptalanul reklamáltak kezezést, de a játékvezető vétlennek ítélte az esetet, mivel a nagyot mentő hátvéd nem szándékosan ért hozzá a tiltott testrésszel a labdához. Az 55. percben dolgozta ki a Chivas a meccs legnagyobb helyzetét, amikor egy oldalsó beadást követően Wallace-ról pattant a kapu felé a játékszer, de Pickens ismét magabiztosan el tudta hárítani a veszélyt a Rapids ketrece elől, így nem történt nagyobb probléma az esetből. Egy darabig megint lehetőségek nélkült teltek a játékpercek, majd bő húsz minutummal a befejezés előtt Smith mester kihasználta az első cserelehetőségét, és a gólszerző Amarikwa helyére a szélső Thompson küldte be. A hazaiak hiába birtokolták többet a játékszert, a mieink stabil védekezésével egyáltalán nem tudtak mit kezdeni, és a coloradói térfélen minimális veszélyt sem hordoztak magukban az akcióik. A hajrába fordulva kezdett kicsit eldurvulni a mérkőzés, és a piros-kékek több kőkemény belépővel nem egyszer a sárga lapot is előcsalták a játékvezető zsebéből, majd Mullan durva lerántását követően a leghevesebben reklamáló Pickens kapus is ebben a figyelmeztetésben részesült. Tíz perc volt hátra a mérkőzésből, amikor Casey-t is a pályára küldtük Folan helyett, majd olyan alapos időhúzásba kezdtünk, hogy rövid időn belül Wallace, Casey és Mastroeni egyaránt besárgult a játék késleltetése miatt. Az utolsó percekben a harmadik cserénket végrehajtva, pályára lépett még a fiatal LaBaeux is a jobb szélső Mullant váltva. Ezalatt a Chivas képtelen volt igazi helyzetet kidolgozni, az elkeseredett beíveléseiket könnyűszerrel tisztáztuk, és különösebb gond nélkül megőriztük a vezetésünket egészen a hat perces hosszabbítás végéig, így 1-0-s idegenbeli győzelmet arattunk az idei második fellépésünkön.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Gary Smith, vezetőedző, véleménye a mérkőzésről:

"Elégedett voltam az újfajta csatárpárosunk teljesítményével, mindketten meggyőző teljesítményt nyújtottak, s mindketten kamatoztatni tudták a saját erényeiket. Quincy több nagyon ügyes lefordulást hajtott végre, és egy szép gólt is szerzett, Caleb szintén veszélyesen játszott a pozíciós játékban. Nem volt egyszerű dolgunk a mérkőzésen, tisztában vagyok vele, hogy nem ez volt az év meccse, de igenis nagyon oda kellett figyelnünk, hogy ne érjen baj bennünket, és az előnyünket a végsőkig megtartsuk. Esélyesek voltunk, de mindenképpen szervezett, figyelmes játékot kellett bemutatnunk, hogy sikerrel abszolválhassuk ezt az összecsapást, örülök, hogy nagyszerűen kontrolláltuk az eseményeket. Megvan a győzelem, ez a legfontosabb számunkra, hiszen a jó eredmények csak növelik a játékosaink önbizalmát, amellyel még jobb hatékonyságra lehetünk képesek a folytatásban."

Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. Real Salt Lake 2-0-0, 6 pont (2 meccs)
2. Colorado Rapids 2-0-0, 6 pont (2 meccs)
3. Los Angeles Galaxy 1-1-1, 4 pont (3 meccs)
4. San Jose Earthquakes 1-1-0, 3 pont (2 meccs)
5. Vancouver Whitecaps 1-1-0, 3 pont (2 meccs)
6. Seattle Sounders 0-2-1, 1 pont (3 meccs)
7. FC Dallas 0-1-1, 1 pont (2 meccs)
8. Portland Timbers 0-2-0, 0 pont (2 meccs)
9. Chivas USA 0-2-0, 0 pont (2 meccs)

A héten következik a hagyományos US Open Cup második selejtezőköre az MLS-csapatok számára, a Rapids most csatlakozik az előcsatározásokba, és magyar idő szerint csütörtökre virradóra, hajnali 01:30-as kezdéssel léphetünk pályára a Chicago Fire ellen. A mérkőzésnek hivatalosan az ellenfél lesz a pályaválasztója, de a lebonyolítás értelmében a találkozót nem a Fire stadionjában rendezik meg, hanem egy környékbeli másik pályán, amely jelenesetben a peoriai Bradley University stadionja lesz.

A villámrajtot vevő coloradói labdarúgók az MLS-ben legközelebb a következő hétvégén játszhatnak ismét mérkőzést, amikor a vasárnapi játéknapon a tavalyi sereghajtó D.C. United-et láthatjuk vendégül a Dick's Sporing Goods Park-ban. A szezon harmadik fellépése magyar idő szerint jövő hétfő hajnalban, 01:00-től veszi kezdetét az évet egy-egy győzelemmel és vereséggel indító fővárosi csapattal szemben.

Elérkezett a véghajrá ideje az NBA-ben is, ezért egy laza körképet érdemes már most felvázolni, mire is lesz érdemes figyelni a hátralévő hetekben, hol kezdődik meg már most a PO menetelés ill. milyen esélyekkel nézhet szembe kedvenc csapatunk ezen időszaknak.

A Nyugati főcsoport állása a szombati játéknap után:

1. San Antonio Spurs 57/15
2. Los Angeles Lakers 52/20
3. Dallas Mavericks 51/21
   
4. Oklahoma City Thunder 47/27
   
5. Denver Nuggets 44/29
6. Portland Trail Blazers 42/30
7. New Orleans Hornets 42/31
8. Memphis Grizzlies 40/33
9. Houston Rockets 38/34
10. Phoenix Suns 36/35
11. Utah Jazz 36/38
12. Golden State Warriors 31/42
13. Los Angeles Clippers 29/45
14. Sacramento Kings 19/52
15. Minnesota Timberwolves 17/56
    

A PO-ért küzdő csapatok meccsei és azok esélyei:

Spurs: @MEM, POR, BOS, @HOU, PHO, @ATL, SAC, UTA, @LAL, @PHO

Vélhetően az első helyért már nem lesz vérre menő csata, még így Duncan nélkül is a Spurs-nek hoznia kell az alapszakaszt, habár egymás után 2x is kikaptak szoros végjátékban, és a sorsolásuk sem a legkönnyebb. Kb 5 győzelem kell még neki, ami meg is lesz.

Várható helyezés: 1.

Lakers: NOH, DAL, @UTA, DEN, UTA, @GSW, @POR, OKC, SAS, @SAC

Első ránézésre viszonylag nehéz sorsolás, de hamar rájöhetünk, ezek a meccsek is simán beleillenek az év eleje óta tartó tendenciába, miszerint alig-alig van b2b, ha van akkor is stabil lottery csapattal játsszák a második meccset. Érdekes... A második helyért folytatott harc eldőlni látszik, még akkor is ha lesz egy komoly téttel bíró rangadójuk a Mavs ellen. Kb 7 győzelmet jósolok nekik.

Várható helyezés: 2. 

Mavericks: @PHO, @LAC, @LAL, @GSW, @POR, DEN, LAC, PHO, @HOU, NOH

A kontraszt hatalmas a Lakers-hez képest, nem az ellenfelek kilétét tekintve, hanem a b2b-ek száma, és a második meccsek ellenfeleinek személyében mutatkozik meg. Márciusban 5 db, a hátralévő meccseke +3db b2b meccsük lesz, azokon sorrendben Lakers, Blazers és Rockets lesz a második meccseken az ellenfél. Ez nagyjából kizárja azt, h másodikok legyenek. Kb 5-6 győzelmet így is hozni fognak.

Várható helyezés: 3.

Thunder: POR, GSW, @PHO, @POR, @LAC, @DEN, LAC, DEN, @LAL, @SAC, MIL

Green és Krstic elvesztése, ill Perkins megszerzése sem tudta kizökkenteni őket a győzelmek ösvényéről. Az elmúlt hetekhez képest valamivel nehezebb sorsolás vár rájuk, de abból a légüres térből nehezen tudnának hova elmozdulni. Érdekes látni, hogy a maradék meccseikből 2x-2x játszanak a valószínűsíthető első körös ellenfelükkel (Nuggets-Blazers), már csak az a kérdés akarnak-e, és jó-e az nekik, ha valaki ellen lefekszenek, hogy a PO-ban az ő szájuk ízüknek megfelelő ellenféllel kerüljenek össze. Személy szerint ezt nem tartom valószínűnek, de a pakliban benne van. Kellene nekik 9-10 győzelem, hogy előzzenek, de legalább ennyi vereség is, hogy visszább csússzanak. Realitás kb. 7 győzelem.

Várható helyezés: 4.

Nuggets: SAC, @SAC, @LAL, OKC, @DAL, @OKC, MIN, GSW, @UTA

Eddig 9-3 a márciusi teljesítmény, ami a kezdeti 9-4es várakozásomat még túl is szárnyalhatja. Ha folytatódik az a sorozat, amikor nálunk gyengébb, vagy azonos képességű csapatokat verjük, akkor egy 6-3 valószínűsíthető, amivel immár 4. éve lenne meg folyamatosan az 50+os szezon. Nuggets utolsó országos tv-s meccse a Staples Centerben lesz, ahol személy szerint kettőzött erőbedobást várnék el a csapattól, hogy megtanulják a TNT/ESPN/ABC vezetői a játékosaink nevét és jövőre, csak azért ne csökkentsék a Denver-meccsek számát, mert a csapatban nincs egyetlen primadonna sem.(hál' Istennek) Előre fele én már nem tekintek, inkább hátra, de ha a már emlegetett 6W összejön, akkor szinte biztosan meg fogjuk tartani a pozíciónkat.

Várható helyezés: 5.

Blazers:  @OKC, @SAS, @NOH, OKC, DAL, GSW, @UTA, LAL, MEM, @GSW

Már viszonylag régen megelőztük őket, de hihetetlen szívósan tartják magukat 1-2 meccs hátrányban. Formájuk alapján lenne félnivalónk tőlük, de 10-ből 7 meccsük komoly PO-csapatok ellen lesz, abból 2db b2b is ráadásul. Kemény sorsolás miatt inkább hátra fele kell nézniük. A Hornets elleni egy igazi 6 pontos meccs lesz. Jelenlegi keretükkel egy Lakers elleni párharc maga lenne a matchup nightmare. Kb. 6 győzelem a realitás.

Várható helyezés: 6.

Hornets: @LAL, POR, MEM, IND, HOU, PHO, @MEM, UTA, @DAL

Egy 5 meccses homestand, ahol egyik sem b2b, ott 5W az borítékolható lenne egy Hornets szintű csapattól, de náluk is beütött a sérülés, West idén már nem játszhat, ami komoly érvágás a számukra, de a szerencsétlenségben is van némi mázli, mert pont arról a posztról esett ki emberük, ahol Carl "lábonlőttek" Landry volt a backup, akit még a deadline előtt hoztak, mondván erősítsék meg a gyengécske frontcourtot. Már az előző 2 meccsen is látható volt, hogy ez nem vetette őket vissza, hanem már egyfajta dac is hajtja őket előre. Ha ez a 'doppingszer' tartós lesz, akkor 6-7 győzelem is becsúszhat, de szvsz előbb fognak elfáradni, így 5 győzelmet jósolok nekik, de biztos PO-t.

Várható helyezés: 7.

Grizzlies: SAS, GSW, @NOH, MIN, LAC, SAC, NOH, @POR, @LAC

Talán a legkönnyebb sorsolása innentől a Maciknak van. Gay elvesztése nem okozott akkora visszaesést a játékukba, mint amire a Hornets számíthat West esetében. Szépen tartják már hetek óta a stabilnak mondható 2-3 meccs előnyüket az aktuális 9.-el szemben. Ha a Darazsak ellen legalább 1W-t összehoznak érzésem szerint nem lesznek képesek elveszíteni a 8. helyüket, ha 2-t, akkor fentebb is jöhetnek, de az első Hornets elleni meccs idegenben lesz, ahol még a lendület vinni fogja Chris Paulékat.

Várható helyezés: 8.

Rockets: @MIA, @NJN, @PHI, SAS, ATL, SAC, @NOH, LAC, DAL, @MIN

Év végére kezd összeállni a Rockets, de későnek látszik minden igyekezetük. A Memphis, aki közel van hozzájuk, annak könnyű meccsei lesznek, New Orleans, aki nehéz meccsek előtt áll a csapat 2. embere nélkül, az meg túl messze van tőlük. Rájátszásra csak akkor van esélyül, ha NOH-t verik és nem lesz több, mint 2 vereségük a hátralévő meccseiken. Mission Impossible. Várható győzelem 6.

Várható helyezés: 9.

A többi csapatnak szinte alig-alig van esélye, vagy már az sincs.

Most kicsit kitérnék a Nuggets-ra is, mivel még nem volt alkalmam az örömömet megosztani veletek, az elmúlt 1-1,5 hónap történéseit illetően.

Szerintem páran már tudjátok, hogy ilyen-olyan okoknál fogva sokkal kevesebbet tudtam foglalkozni a csapattal az elmúlt, kicsit több mint 1 évben. Kevesebb meccset néztem, azokat is inkább felvételről, volt amikor 1 hétig még az összefoglalókról is lecsúsztam. Persze ha lehetőségem volt rá, akkor nem hagytam ki a nagyobb rangadókat, de azokhoz is inkább úgy ültem le, hogy muszáj megnéznem. Nem volt meg az az érzés, mint amikor megtörtént a Billups-AI trade. Akkor élvezet volt nézni a csapat játékát, meg volt a küzdés, hajtás a pályán. Tavaly előtt 54, tavaly 53 győzelem, és mégis mekkora különbség. Szép lassan annyira redukálódott az érdeklődésem idén karácsonyra, hogy a blogot és a fórumot olvastam, és megnéztem az összefoglalókat, de meccseket nem.

Jött a fordulat februárban, új időszámítás. Már csak kíváncsiságból is, de elkezdett érdekelni, hogy az újaktól mire számítsak. Nem ragozom tovább, az első alkalommal a Celtics ellen az állam a földön koppant a játékunktól. A régi kiszámítható támadó játékunk egy szemvillantás alatt kiszámíthatatlanná vált, több opció van befejezéseknél, nincs olyan, ha már csak 10 van vissza az órából, akkor jön Melo izolálása, amit végrehajthat bármilyen jó %-al, akkor sem fog azzal a képernyő elé szegezni. Szerintem a trade óta 2x annyi passz történik egy labdabirtoklásunk alatt. Arról már nem is beszélve, hogy 3,7-el több gólpasszt ad a csapat a csere utáni időszakban. Mihez tartás végett, a liga első és utolsó között van 5 egész gólpassz különbség. A trade óta magasan a legtöbb gólpasszt csapatszinten a Nuggets könyveli el. A védekezésünk pedig olyan változásokon ment át, amire én nem is nagyon emlékszem, hogy egy évközi csere okozott-e már bárkinél ekkora javulást.

Csak pár deffensive statisztika a csere óta:

• 1,9-el több steal
• 1,3-al több blokk
• 2,4-el kevesebb fault
• 2-2%-al romlott az ellenfelek FG- és 3PT%-a
• 4,2-vel kevesebb büntetőt dob az ellenfél
• 2,6-al kevesebb gólpasszt átlagolnak
• 1,5-el több TO- harcolunk ki
• +5-el több lepattanót szedünk az egész meccsen, mint az ellenfeleink; ez az adat az ASW előtt -1 volt

Megdöbbentő adatok!

Ebben a csapatban van 7-8 olyan játékos, aki bármikor a pályára lép, fontos láncszeme tud lenni a Nuggets-nak. Egy ilyen csapatban pedig, ahol érzed, hogy fontos vagy, amikor a pályán vagy, mert közös teherviselés megy, ott egy Afflaloból is lehet egy meccsnyerő játékos. Nincsenek senkinek biztos percei a pályán, mert mindenki mögött van egy legalább olyan jó backup. Nincs lézengés a pályán, amit manapság a Knicks-nél lehet hallani. Ez az, ami most már hétről-hétre a gép elé vonz, és ha élőben nem, akkor legalább felvételről, de megnézem a meccseinket.

Most, hogy belegondolok, az ASW óta minden meccsünket láttam, és még sincs semmivel sem több szabadidőm, mint akár 1 éve. Bármilyen fáradt is vagyok esténként, de mindig kerítek valahogyan időt, hogy legalább csak felvételről is de végignézzem a srácokat. Remélem, itt a végén nem untattalak titeket!

A közeljövőben zárulnak a tengerentúli junior jégkorongligák idei küzdelmei, és ennek alkalmából a Colorado Avalanche vezetősége a legtehetségesebb fiataljainak elkezdett három éves profi belépő szerződéseket adni az elmúlt években draftolt prospectek közül, akiket már elég érettnek vélünk az, hogy szintet lépjenek. Amint a srácok végeznek a mostani kiírás playoff-jában a juniorok közt, akár már április-május hónapban csatlakozhatnak az AHL-es Lake Erie Monsters keretéhez, amely a nagycsapat előszobája, és jó eséllyel a legmagasabb farmbajnokságban még a rájátszásban is szerepelhetnek, majd a jövő szezont megelőző edzőtáborban lehetőségük lesz kiharcolni maguknak a nagyok közti kerettagságot. Ismerkedjünk meg egy kicsit jobban azokkal a fiatalokkal, akik a napokban már megkapták a klub szerződését!

















Közülük elsőként a 19 esztendős Joey Hishon írhatta alá élete első profi szerződését, miután négy OHL-szezont követően a vezetőség elérkezettnek látta az időt, hogy a tavalyi első körös kiválasztott a legjobbak között próbálhassa ki magát. A kistermetű center az Owen Sound Attack csapatában már 2008/09-ben képes volt egy 81 pontos szezonra, melyet követően a 2009-es ifjúsági VB-n a kanadai válogatott legjobb pontszerzője volt a maga 10 pontjával. A tavalyi évadban sérülésektől limitálva csupán 36 találkozón léphetett pályára, és bár ezalatt 40 pontot szórt, mégis meglepő volt, hogy a 2010-es játékosbörze összetettbeli 17. választásaként foglalta le a játékjogát a denveri együttes, a kihagyása miatt előzetesen nem igazán várták őt az első körbe. Az idei évadban azonban bizonyítani tudta, hogy nem érdemtelenül lett első fordulós kiválasztott, ugyanis az Avalanche edzőtáborában elszenvedett kézsérülése után, a szezont néhány héttel később kezdve, mostanáig egészen félelmetes formát mutatott. Hishon a 2010/11-es idényben 50 mérkőzés leforgása alatt 37 gólt és 50 asszisztot termelt, vagyis összesen 87 pontra volt képes, 1.74-es meccsenkénti pontátlaga a bajnokság legjobb teljesítménye volt. Eközben az ontariói származású hokis a nyugati konferencia legjobb ütőkezelő játékosának és legjobb játékmesterének választották meg a trénerek szavazatai alapján. Hishon csapata toronymagasan nyerte meg a főcsoportját az alapszakaszban, és a hétvégén kezdik meg menetelésüket a rájátszásban, ahol akár a bajnokság megnyerésére is lehet esélyük. Az ifjú tehetségnek minden lehetősége megvan rá, hogy már a 2011/12-es szezont az NHL-ben kezdje, minden attól függ, hogy a jövő szeptemberi edzőtáborban milyen teljesítményre lesz képes a nagycsapat játékosai közt, illetve remélhetőleg a jövőben már kevesebb sérülés fogja hátráltatni őt, és maximálisan koncentrálhat a jégkorongra, mert akkor igazán nagy játékos válhat belőle a következő években.

Az egy évvel korábban draftolt hátvéd, Stefan Elliott is jövőre csatlakozhat a profik közé, miután a 2009-es draft harmadik Avs-választása (2. kör, 49. pozíció) ugyancsak megkötötte a profi szerződést az egyesülettel. Az elképesztően tehetséges offenzív hátvéd idén a negyedik idényét tapossa a WHL-ben, és azok után, hogy korábban 40, 55, és 65 pontos szezonokat zárt, a 2010/11-es évadban 81 pontot szórt 71 meccsen, mellyel holtversenyben az egész liga legponterősebb hátvédje lett. 50 asszisztja mellett a 31 találata a legtöbb gól volt egy védőtől a bajnokság alapszakaszában, mellesleg a WHL történetében öt éve az első bekk lett, aki átlépte a 30 gólos határt, míg +62-es plusz/mínusz statisztikája magasan a legjobb mérleg lett a teljes mezőnyben. A 20 esztendős hokis a remeklése révén a keleti konferencia képviseletében jelölve lett az év hátvédje díjra, amely majd májusban kerülhet kiosztásra. Emellett a négy éves karrierje alatt a Saskatoon Blades csapata törtenében a legeredményesebb védő lett, ugyanis az alapszakaszokat tekintve összességében 282 meccsen 241 pontot (82+159) szorgoskodott össze. Elliott hathatós közreműködést vállalt csapata nagyszerű meneteléséből, mely által 56-13-1-2-es mérleggel, 11 pontos előnnyel megnyerték a teljes alapszakaszt, és a keleti konferencia első kiemeltjeként várhatják a hétvégén kezdődő rájátszás csatározásait. A vancouveri származású bekk igazán komplex hátvéd hírében áll, jövőre még bizonyára szüksége lesz némi rutinszerzésre az AHL-ben, hogy a juniorbajnokságból alkalmazkodni tudjon a profik világához, de azt követően, akár már a következő szezon közben, komolyan számolnunk kell vele a nagycsapat keretében, hiszen nem alaptalanul jósolnak neki hatalmas karriert.

Néhány nappal ezelőtt jelentették be a kapus Calvin Pickard szerződtetését, akinek játékjogát az elmúlt évi draft második körében foglaltuk le, és sokan a klub történetének valaha volt legnagyobb reménységű saját draftolt hálóőrének tartják őt. A 19. életévét még be sem töltő hálóőr az elmúlt három szezonban a WHL-mezőny egyik leggyengébb csapatában, a Seattle Thunderbirds-ben védett, és annak ellenére, hogy túl sok sikerélményben nem lehetett része, ő maga rendre nagyszerű egyéni teljesítményt nyújtott. A felejthető újonc szezonját követően a 2009/10-es kiírásban már jelölt volt az év kapusa elismerésre a ligában, miután 91.4 %-os védési hatékonysággal zárt, illetve a 62 kezdésével, a 3688 pályán töltött percével és a 2207 darab védésével egyaránt ligaelső volt. A tavalyi szezont követően ráadásul tagja lehetett az U18-as világbajnokságon Kanada válogatottjának. Az idei évadban az egy évvel ezelőttihez hasonló statisztikákkal végzett: ligaszinten a 91.6 %-os hatékonyságával a negyedik lett, közben 3.36-os kapott gól átlagot ért el, és a fenti három kategóriában idén is a bajnoki mezőny legjobbja volt, végül beválasztották őt a WHL második számú All-Star csapatába. A Seattle együttese sereghajtóként végzett a nyugati főcsoportban, mindössze három ponttal maradtak le a rájátszásról, így Pickard szezonja már biztosan befejeződött, kevés rá az esély, hogy a tavasszal feltűnhet valamelyik profi csapatunknál, mivel idénre már az AHL-es és az ECHL-es kirendeltségnél is be vannak töltve a kapusposztok, jövőre azonban nagy eséllyel helyet fogunk neki szorítani a Lake Erie Monsters-ben, ami abszolút ideális terep lehet neki a bizonyításra, és a profik közé váló beilleszkedésre. Egyelőre még időre és tanulásra van szüksége, de a WHL-ben mutatott teljesítményére és terhelhetőségére alighanem nyugodt szívvel építhetünk egy szinttel feljebb is, így a tervek szerint néhány éven belül az Avalanche ketrecét is lesz esélye elfoglalni. Érdekesség még, hogy Calvin bátyját, Chet Pickard-t 2008-ban az első körben draftolta a Nashville Predators együttese, mindketten jókora tehetségek, egyelőre viszont kérdés, hogy melyikük fog előbb felérni az NHL-be.





















A pénteki napon vált hivatalossá egy újabb WHL-es tehetség, a 2009-es harmadik körös választásunk, Tyson Barrie aláíratása. A Brit-kolumbiai származású hátvéd is nagyszerű szezonokat tudhat a háta mögött, például mind a négy idényében a Kelowna Rockets gárdájának legponterősebb védőjének bizonyult. Egy évvel ezelőtt másodmagával az egész ligában a legtöbb pontot szerezte a hátvédek között a 63 meccse alatt összehozott 72 pontjával (19 gól és 53 assziszt), mely által elnyerte az év védője elismerést, bekerült a WHL első számú All-Star csapatába, illetve az egész CHL második számú All-Star csapatába. A 19 esztendős Barrie az aktuális szezont 58 ponttal (11+47) zárta annak ellenére, hogy csak 54 mérkőzésen játszott, miután január kihagyott két hetet a junior VB miatt, ahol egészen ezüstéremig segítette a kanadai válogatottat. A tavalyi győzelem után - Elliott mellett - idén is jelölt az év hátvédje díjra, és a valamivel mérsékeltebb ponttermése ellenére talán kiegyensúlyozottabb, érettebb játékot nyújtott, így idén is lehet esélye az egyéni trófea elhódítására, de ez majd csak májusban derülhet ki, hogy a két Avalanche-tehetség közül melyik fog diadalmaskodni. Barrie csapata a Portland Winterhawks mögött a konferencia második helyén zárta az alapszakaszt, és a hétvégén rajtoló playoff-ban még ők is bízhatnak egy hosszabb menetelésben. Azt követően viszont az ifjú üdvöskénk jó eséllyel már a tavasszal feltűnhet az AHL-csapat színeiben, ami szintén ideális terep lehet a fejlődése szempontjából, viszont a rendkívül szerény fizikai adottságai miatt joggal lehetünk bizonytalanok vele kapcsolatban, hogy a jövőben esetlegesen NHL-es hátvédként vajon miként fogja megállni a helyét.

Egyelőre ez a négy tehetség kapott biztosan profi szerződést a csapattól, de a közeljövőben még elképzelhető néhány újabb fiatal aláíratása, természetesen majd róluk is említést fogunk tenni.


 

Az NLL programjának furcsa beosztása következtében meglehetősen szellős volt a menetrend az elmúlt hetekben, így a sereghajtó Colorado Mammoth együttese például három hetes pihenőn vett részt, mire újra mérkőzésre készülhetnek a most következő, hétvégi fordulóban. A szünet alatt a játékosok igyekeztek regenerálódni és felpörögni az alapszakasz befejezésére, miközben megtörtént a ligában a trade deadline, amely több rettentő érdekes játékoscserére késztette a vezetőségünket. A mostani helyzetjelentésünkben a szünet, a további folytatás és a friss cserék egyaránt szóba kerültek.


A Mammoth eddigi eredményei az alapszakaszban:

Január 9., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth 10-11 (OT)
Január 16., vasárnap, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth 7-8
Január 23., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Philadelphia Wings 10-11
Január 30., vasárnap, 01:00 Philadelphia Wings - Colorado Mammoth 12-11
Február 6., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Washington Stealth 8-10
Február 13., vasárnap, 01:30 Boston Blazers - Colorado Mammoth 11-6
Február 19., szombat, 05:00 Washington Stealth - Colorado Mammoth 20-7
Február 21., hétfő, 02:00 Colorado Mammoth - Minnesota Swarm 10-12
Március 5., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Minnesota Swarm 10-11 (OT)

Csapatunk az első kilenc meccséből nyolcat elveszített, két kivételtől eltekintve mindannyiszor egy-két góllal, többnyire drámai küzdelemben maradtunk alul. Vagyis gyakorlatilag folytatódik a 2010-es vesszőfutás, amikor a szintén többre ítélt együttes, mindössze 4-12-es mérleggel a mezőny legvégén ért célba, számtalan elképesztően szoros fiaskót elszenvedve. További hasonlóság a tavalyi és az aktuális idénybeli szereplésünk közt, hogy egyik szezonban sem tudtunk hazai pályán meccset nyerni, a legutóbbi denveri győzelmünk 2009. áprilisában történt, azóta sorozatban 13 összecsapást buktunk el a liga leghangosabb közönsége előtt.

A játékosok ennek ellenére igyekeztek jókedvűen tölteni a 22 napos szünetet, hogy minél hasznosabb időtöltésekkel tudjanak regenerálódni a bajnokság finisére. A rutinos Tom Ethington például nagyrészt a hegyekben, síeléssel múlatta az idejét, miközben az idei évad előtt megszerzett középpályás, Jarrett Park még a környéket szerette volna jobban megismerni, hiszen alig pár hónapja lakik csak Colorado-ban. Az újonc Ben Davies az elmúlt hetekben Brit-Kolumbiában, a szülővidékén relaxált, s természetesen néhány téli sport űzésére is volt lehetősége a vancouveri síparadicsomban. A csapatot legrégebb ideje erősítő Brian Langtry pedig leginkább a másik állására fektetett a szokásosnál nagyobb hangsúlyt, és a Cherry Creek középiskolai outdoor lacrosse-csapat tréningjeit irányította. Eközben a cserekapus Matt King a közelgő esküvőjének részleteit tervezgette a menyasszonyával.


















A Mammoth deadline-kori cseréi:

- Az Edmonton Rush csapatától megszereztük Gavin Prout-ot Mike McLellan-ért és az idei első körös választási lehetőségünkért cserébe.
Szenzációs üzletet kötöttünk, miután visszaszereztük az egykori csapatkapitányt, a franchise történetének valaha volt egyik legjobb játékosát, Prout-ot. Ahogy emlékezhetünk rá, a csupaszív támadó 2009. nyarán távozott egy több játékost és első körös draftjogokat megmozgató cserében, ám továbbadása a mai napig pótolhatatlan űrt hagyott maga után. A Mammoth-ot 2004-től öt éven át szolgáló klasszis 775 pontjával változatlanul a klub történeték legeredményesebb játékosa, és vezéralakja volt a 2006-os bajnokcsapatunknak is. Reaktiválásáért cserébe feláldoztuk az idei első körös draftlehetőségünket, ami a csere nélkül könnyen 1/1-es pick is lehetett volna, az agresszív tranzakció azonban azt sugallja, hogy mindenképpen eredményre szeretnénk menni, semmiképpen sem elégszünk meg a jó draft-választással. Emellett távozott a nyári szünetben megszerzett McLellan, aki nem vallott szégyent a mieink szerelésében, és az első 9 meccsen 15 pontot regisztrált, de Prout érdekében abszolút beáldozható volt. Kockázatos húzás volt, az egykori klasszis az idei szezonban kifejezetten harmatos volt a Rush színeiben, de bizonyára a denveri visszatérés újra felvillanyozhatja, a Mammoth-szurkolók természetesen nem felejtették el, és biztosan óriási szeretettel fogják üdvözölni őt a hétvégi hazai meccsen.

- Érkezett a hátvéd Ian Hawksbee és a támadó Joel Dalgarno, illetve egy 2011-es harmadik körös draftjog a Washington Stealth-től a másodéves Cliff Smith szolgálataiért.
A második csere kétségtelenül az előző üzletre épült, és a klasszis visszaszerzésével bátran mertünk túladni a fiatal tehetség Smith-en, akit a 2009-es draft első körében éppen a Prout-ért kapott pick-ből szereztünk meg az ötödik pozícióban. A másodéves támadó másfél szezonos NLL-karrierje alatt 21 mérkőzésen 18 gólt és 31 pontot szorgoskodott össze, a csapat idei egyetlen győztes gólját is ő szerezte a Roughnecks elleni mérkőzés utolsó másodperceiben, rendkívül erőszakos, jó képességű támadó, de úgy néz ki, hogy ezért a cserében megérte továbbadnunk őt. A profik közt ugyancsak második szezonját töltő Dalgarno valamivel szerényebb játékos, a bajnokcsapatban nem is volt igazán alkalma kibontakozni. A tavalyi szezonban nyolc meccsen 16 pontot ért el, idén pedig nemrég tért vissza egy komoly sérülésből, és első meccsén rögtön három gólt lőtt a Mammoth ellen néhány fordulóval ezelőtt. Nem sokkal marad el Smith-től, és bizonyára a mieinknél komolyabb feladatokat is kaphat, ahol bizonyíthatja rátermettségét. Mellette ráadásul érkezett egy kiváló hátvéd is a csapathoz Hawksbee személyében, aki pár hete került a Washington-hoz Edmonton-ból, most pedig újra klubot válthat. A ligában már a hatodik szezonját töltő rutinos bekk 120+ darab szerzett labdát regisztrált az elmúlt négy idényben, míg a mostani szezonbeli 54-e is a legtöbbnek számít a Mammoth-ból, érkezésével a védelmünk igazán komoly erősítésen ment keresztül, a kissé még mindig lyukas hátsó alakzatot ugyanis egy igazán nagyszerű, mindenre elszánt rombológéppel erősítettük meg.
















A Mammoth hátralévő mérkőzései az alapszakaszban:

Március 27., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Boston Blazers
Április 2., szombat, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 3., vasárnap, 03:00 Colorado Mammoth - Edmonton Rush
Április 9., szombat, 03:30 Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Április 10., vasárnap, 03:00 Edmonton Rush - Colorado Mammoth
Április 16., szombat, 03:00 Colorado Mammoth - Calgary Roughnecks
Április 24., vasárnap, 02:30 Minnesota Swarm - Colorado Mammoth

Még hét mérkőzésünk van hátra a szezonból, és a cserestop előtti erősítések után remélhetőleg sikerül egy olyan menetelést indítanunk, amivel még kiharcolhatjuk a részvételt a májusi playoff-ban. Hátra van még két hétvégi dupla az albertai csapatok ellen, és már csak három találkozón fogunk fellépni hazai környezetben.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 8-3
2. Minnesota Swarm 5-4
3. Washington Stealth 5-6
4. Edmonton Rush 2-9
5. Colorado Mammoth 1-8

A folytatásban a keleti divízió jelenlegi harmadik helyezettjével, a Boston Blazers-szel fogunk találkozni a Pepsi Centerben, mely mérkőzést magyar idő szerint vasárnapra virradóra, immár nyári (!) idő számítás szerint hajnali 03:00-tól rendezik meg. Előzetesen meglehetősen esélytelennek bizonyultunk volna, azonban az egykori franchise player reaktiválásával összeállhat a Grant Jr-Prout-Langtry triumvirátus, amelyet bármely csapat joggal irigyelhet tőlünk, és akik közreműködésével bárki ellen reális győzelmi esélyekkel szállhatunk harcba. Nem lehet feladni, harcolni kell tovább, nekünk pedig kötelességünk továbbra is szurkolni a csapatért, hogy Prout visszatérésével a győzelmek is visszatérjenek a denveri oroszlánbarlangba.