Az alapszakasz utolsó összefoglalójához érkeztünk, hiszen a héten véget ért az NBA reguláris szakasza. A Denver Nuggets kiemelkedő formában játszott az utóbbi időszakban és meglehetősen előkelő helyezést ért el a nyugati konferenciában. Lássuk, hogyan alakultak az utolsó reguláris mérkőzéseink!



Még a hónap elején látogattunk a Utah Jazz otthonába, ahol a csapat Lawson nélkül állt fel, így irányító poszton Miller kezdett. Lendületes első játékrésszel kezdtük a mérkőzést. A második felvonásban is tartottuk a jó tempót, de a Jazz jól tartotta magát és a szünetig nem alakult ki nagyobb különbség a két csapat közt. A harmadik negyed elején hamar tíz pont fölé kúszott a különbség. A záró negyed közepére már közel húsz pontra hízott a fórunk, amivel a hazai csapat nem tudott válaszolni, így simán, 113:96 arányban megnyertük a mérkőzést. Könnyed és látványos játékot nyújtottunk, hét játékosunk is átlépte a tíz pontos határt, Gallinari volt a legeredményesebb, 21 pontot szerzett az olasz. Remekül teljesesített a fiatal tehetség, Fournier, 18 pontig jutott az ifjú francia.

Hazai pályán a Dallas Mavericks ellen folytattuk az alapszakasz hajráját, továbbra is Lawson nélkül voltunk kénytelenek kiállni, Miller maradt a helyén. A vendég csapat kezdte jobban mérkőzést, az első negyedben végig a Mav's vezetett. A második negyedben sikerült fordítani, a félidőben azonban döntetlen volt az állás. A szünet után ismét a Dallas kezdett dominálni, megszerezték a vezetést és 5-7 pontos előnyt tartottak ebben a játékrészben. A záró felvonás izgalmasan alakult, szép lassan ledolgoztuk a hátrányunkat, majd hét másodperccel a vége előtt Iguodala kosarával átvettük a vezetést. A vendégek utolsó kísérletét Brewer blokkolta, ezzel 95:94-es, egy pontos győzelmet arattunk. A mérkőzésre a remek hajrá és a győzelem ellenére sem gondolhatunk jó szájízzel, hiszen Gallinari komoly sérülést szenvedett a második negyedben. Az olasz játékost erre, szezonra már biztosan elveszítettük, különösen fájó, hiszen kezdett formába kerülni és komoly erősségünk lehetett volna a rájátszásban. Reméljük, Karl megtalálja a magoldást a pótlására. A kezdőcsapat legjobbja Faried volt, 12 ponttal és 19 lepattanóval zárva ezt a találkozót. Miller is jó játékot nyújtott, 22 pontot és 7 gólpasszt regisztrált. A cseresorunk húzóembere Brewer volt 23 ponttal és ne felejtsük a meccs végén bemutatott blokkját.

Következő mérkőzésünket a Houston Rockets ellen játszottuk Denverben. Lawosn mellett immár Gallinarira sem számíthattunk, nehéz meccsnek néztünk elébe. Az első felvonásban a Rockets remekelt, abszolút fölénybe tudtak kerülni és ennek megfelelően magabiztosan vezettek is. A második negyedben nagyot fordult a játék képe, fordítottunk és a nagyszünetet már közel tíz pontos fórból vártuk. A harmadik játékrészben tovább nőtt a különbség, majd a záró szakasz elején már húsz pontos különbség állt az eredményjelzőn. Innen már könnyedén hoztuk a hátralévő perceket és 132:114-re győztünk. Az első negyedet leszámítva végig jó tempóban játszottunk, a Utah elleni mérkőzésre hasonlított ez a találkozó, támadásban nagyon produktívak voltunk, gyors tempót diktáltunk, amivel a vendég csapat nem tudta tartani a lépést. Érdekesség, hogy ketten is tíz assziszt fölé tudtak jutni, Miller 12-, Iguodala 14 gólpasszt osztott ki, különösen utóbbi teljesítménye figyelemre méltó. Gallinari helyén Chandler játszott, nem is rosszul, 21 pontjával a kezdő ötös legjobb pontszerzője volt, nála csak Brewer volt eredményes 22 egységgel. Fournier ismét remekelt, 17 pontot szerzett csereként, 50%-os mutatóval. Nagy reménységnek tűnik az utóbbi mérkőzések alapján.

Rangadó következett Denverben, ugyanis a San Antonio Spurs látogatott a Pepsi Centerbe. Gallo és Lawson nem álltak rendelkezésre, Chandler és Miller kezdett a helyükön. Nagyon beragadtunk a kezdésnél, 14-0-val nyitott a Spurs és az első felvonásban mindösszesen 11 pontot sikerült szereznünk. A második játékrész már sokkal jobban sikerült, lassan ledolgoztuk a hátrányt és a nagyszünetben már egy ponttal vezettünk is. A fordulás után ismét nagy lendülettel kezdett a texasi csapat, de ezúttal már nem engedtük meglépni őket annyira. Az utolsó negyedre hat pontos előnnyel fordultunk és nagyon megnyomtuk a játékrész első perceit, jelentősen leszakítva ezzel a Spurst. Közel húsz pontra növeltük az előnyünk, így a hajrában már nem volt annyira nehéz dolgunk, 96:86-ra győztünk. Kicsit lassan kezdtük a meccset, de ahogy haladt előre a találkozó úgy lendültünk egyre inkább bele a játékba. Húzóembereink Chandler és Brewer voltak, 29-, illetve 28 ponttal. Nagyon hasznosan játszott Iguodala, aki tripla-duplát ért el, 12 pont, 13 lepattanó és 10 gólpassz került a neve mellé.

A Dallas Mavericks ellen folytattuk az alapszakasz hajráját, Texasban rendezték a mérkőzést, Lawson pedig már készen állt a visszatérésre, igaz jelenleg még csak csereként. Kiegyensúlyozott első negyeddel kezdődött az összecsapás, de főleg nálunk volt az irányítás. A második tizenkét percben is nagyon hasonlóan alakult a játék, ám a szünet előtti percekben sikerült közel tíz pontra meglépnünk. A harmadik felvonás elején tovább nőtt a különbség, de a negyed felénél kiegyenlített a Dallas, innentől fej-fej mellett haladtak a csapatok egészen a mérkőzés végéig. A meccs hajrája nagyon szorosan alakult, fél perccel vége előtt Mayo hármasával lépéselőnyre tett szert a Mavs. Ám utolsó másodpercekben Miller labdaszerzésének köszönhetően sikerült egyenlíteni és hosszabbításra menteni a meccset. A ráadásban a hazaiak három ponttal jobbnak bizonyultak és 108:105 arányban nyerték a mérkőzést. Hat játékosunk is tíz pont fölé jutott a mérkőzésen, ennek ellenére vereséget szenvedtünk. A Mavs remek napot fogott ki, ami a hárompontosokat illeti, közel 50%al szórták a triplát az ellenfél játékosai. Brewer, Iguodala és Chandler is 18 pontot szereztek, Faried pedig egy 11 pontos és 10 lepattanós dupla-duplával fejezte be a találkozót.

Már csak három mérkőzésünk volt hátra a rájátszásig, amikor a Portland Trail Blazers látogatott Coloradoba. Lawson visszatért a kezdőbe, Gallinari helyét Iguodala vette át, így az első ötösben kapott helyt Fournier. Nagyszerű első negyeddel kezdtük a meccset, 37 pontot szereztünk ebben a szakszban, fájó pont volt viszont, hogy néhány perccel a kezdést követően Faried bokája csúnyán kifordult. A második játékrészben is tartott a lendületünk, magabiztos vezetés birtokában érkeztünk a félidőhöz. A harmadik felvonásban a Blazers közelebb tudott kerülni, majd az utolsó negyed hajrájában három pontra zárkóztak fel, de egyenlíteni nem tudtak. Végül 118:109-re, egy pontokban gazdag meccsen nyertünk. Jó játékot nyújtottunk, végig kontroll alatt tartottuk a találkozót. A festékből és lerohanásból is nagyon erősek voltunk. Két játékosunk különösen kiemelkedőt nyújtott, Iguodala ismét közel járt a tripla-duplához, 28 ponttal és 9 assziszttal zárt.A kezdőbe kerülő Fournier is remekelt, 24 pontot szerzett, a hajrában dobott két hármasa pedig különösen fontos volt.

Az utolsó idegenben lejátszott alapszakasz meccsünkre a Milwaukee Bucks otthonában került sor. Az előző meccshez képest változott a kezdő, Faried sérülése miatt Chandler a kezdőbe került. Ismét egy nagyszerű első negyeddel nyitottuk a meccset, sok pontot szereztünk, de a Bucks így is bőven tíz ponton belül tudott maradni. A második játékrészben a hazaiak közelebb kerültek, a szünetet három pontos előnyben tölthettük. A félidőt követően kezdtük ismét kezdtük átvenni az irányítást, de a harmadik felvonás hajrájában faragott a hátrányából a Milwaukee. A záró negyed elején egyenlített a hazai csapat, innentől izgalmas adok-kapok alakult ki. Fej-fej mellett haladva fordultak a csapatok a hajrá perceire. Iguodala és Miller pontjaival három pontra léptünk el, Ellis hármasával és büntetőjével azonban fordított a Bucks. Kevesebb, mint 15 másodperc volt hátra és a győzelem megszerzéséért támadhattunk. Lawson szerzett egy szép középtávolit, amivel beállította a 112:111-es végeredményt. A palánk alatt ezúttal is domináltunk, ennek ellenére nehezen alakult a mérkőzés a számunkra, talán a sok eladott labdának is köszönhetően. Lawson jól játszott, 26 pontot szerzett, ezekből a legfontosabb természetesen az utolsó kettő volt. Chandler 21 pontot regisztrált, nagyszerű formában van ő is mostanában, McGee a padról beszállva ért el dupla-duplát 10 ponttal és 17 lepattanóval.

A Phoenix Suns elleni hazai meccsel került pont az alapszakasz végére. A hiányzók miatt Chandler és Fournier maradtak a kezdőben. Tökéletesen kezdtük a mérkőzést, Chandler vezérletével alaposan állva hagytuk a vendégeket a nyitó felvonásban. A második negyedben is tartottuk a lendületet, így a nagyszünetre magabiztos előny birtokában érkeztünk. A harmadik játékrészben a vendégek valamicskét tudtak faragni a hátrányból, de közel sem annyit, hogy esélyük legyen a meccs hajrájában a győzelemre. Az idei szezon alapszakaszát egy magabiztos 118:98 arányú győzelemmel búcsúztattuk. Hét játékosunk ért el legalább tíz pontot, Chandler és Iguodala volt a két legeredményesebb játékosunk. A cserék közül ketten is dupla-duplával zárták az alapszakaszt, Mozgov és Randolph is jelezte Karl mesternek, hogy számíthat rájuk a rájátszásban. Ezzel a győzelemmel rekordot állítottunk fel, ami a győzelmek számát illeti. Továbbá az NBA történetének, második legjobb hazai mérlegét is elértük (38-3).

A csapat remekül teljesített az utóbbi hónapokban, különösen a hazai teljesítmény lenyűgöző, ezért is volt fontos, hogy megszereztük a pályaelőnyt a rájátszásra. Nem sokan gondoltuk volna a szezon előtt, sőt a szezon első harmadában sem, hogy a hajrában akár a divízió győzelem is elérhető közelségbe kerül. Sajnos a sérülések miatt nem áll rendelkezésre a teljes keret a rájátszásra, Faried nagy valószínűséggel még a Warriors ellen visszatér majd, de Gallinari a teljes rájátszást kihagyja majd. Izgalmas rájátszás áll előttünk, ahol akár messzire is eljuthatunk.

Az Észak-nyugati divízió végeredménye:

1. Oklahoma City Thunder 60-22 (82 meccs)
2. Denver Nuggets 57-25 (82 meccs)
3. Utah Jazz 43-39 (82 meccs)
4. Portland Trail Blazers 33-49 (82 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 31-51 (82 meccs)

A rájátszás első körének mérkőzései:

Április 20., szombat, 23:30 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Április 24., szerda, 04:30, Denver Nuggets - Golden State Warriors
Április 27., szombat, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets
Április 29., hétfő, 03:30, Golden State Warriors - Denver Nuggets

Az elmúlt hétvégén a Colorado Rockies újabb párharcot nyert meg az Arizona Diamondbacks ellen, annak ellenére, hogy zsinórban nyolc győzelem után először vesztettünk.























1. meccs, péntek: Rockies-Diamondbacks 3-1
A leggyakoribb összeállításunkban kezdtünk az első mérkőzésen, belül Helton, Rutledge, Tulo, Nelson, kívül újra összeállt a CarGo-Fowler-Cuddy hármas, az ace Chacin elkapója pedig Rosario lehetett. Az első három inning teljesen eseménytelenül pörgött le, az első pályára kerülést a vendégek követték el a negyedik játszmában egy leadoff single révén, később a Tulo-Rutledge-Helton dupla játékkal hárítottunk. Ezt követően Rutledge sétált, majd két kieső mellett Tulo küldött ki egy 2run HRt a bal szélen keresztül, később még Cuddy és Helton is bázisra kerültek, de Rosario ellen összejött a harmadik out. Az ötödik játékban két kieső után loaded helyzet alakult ki a D'backs előtt, szerencsére Kennedy ellen groundouttal sikerült elhárítani a veszélyt. Nelson triplájával folytattuk és Chacin sac flyból növeltük az előnyt, közben újabb hibátlan játékot hoztunk le, majd oldalunkon egyetlen séta történt Tulo révén. A hetedikben Chacin egy kiejtést vállalt, majd hátfájás miatt lecseréltük, a váltótárs Lopez két SOt szórt, miközben háromból három denveri kiesett. A nyolcadik inninget Brothers teljesítette egyetlen single ellenére egy Rutledge-Tulo-Helton DP közbenjárásával, majd megint hárman kiestünk, a befejező akcióban pedig Betancourt ellen egy singlet követően Parra szerezte meg a szépítő pontot Nelson throwing errorjából, így csak 3-1re diadalmaskodtunk.
- Három ütéssel ritkán lehet meccset nyerni, most sikerült ez a bravúr. Tulowitzki egyetlen találata az idei ötödik HR volt két pontért, mellyel 15re gyarapította eddigi pontjai számát. Ezen kívül Cuddyer egy doublet, Nelson egy triplet jegyzett, utóbbinak egy runt érő hibája volt. Chacin a harmadik startján harmadszor vezette győzelemre a gárdát, mindössze három ütést kapott és jegyzett öt SOt, éves ERA statisztikája 1.46os. Lopez két kiejtést regisztrált a hetedik játszmában. Brothers egy ütés ellenére hozta az idei második holdot, Betancourt egy run mellett szerezte meg a hatodik savet.

2. meccs, szombat: Rockies-Diamondbacks 4-3
A második meccsen De La Rosa volt a soros dobó, közben pihent az 1B Helton, a helyére Cuddy került, a jobb szélre pedig EYJR állt, míg Rutledget Brignac váltotta 2Bként, a soros elkapó Torrealba volt. Az első játszmában mindkét oldalon egy-egy séta történt, aztán DLR hibátlan játéka után Rutledge sétájával indultunk előre, Brignac singlet hintett és közben Rutledget a hármas és a home plate közt sarokba szorították, de Nieves dobó hibájából pontot szereztünk. A következő részben egy singlet kaptunk, mely után Pollockot kidobtuk a kettesen, a harmadik támadást EYJR triplával és Fowler HBPvel indítottuk, ekkor CarGo egy groundoutos kiesés közben volt eredményes, aztán Tulo kiküldött egy sac flyt a bal szélre, mellyel már 3-0ra húztunk el. Ezt követően egy singlet semlegesítettünk a Fowler-Rutledge-Tulo flyout double playel, nálunk Rutledge a leadoff double után fent maradt a hármason. A következő védekező részt megint egy dupla játékkal zártuk le, a klasszikus playben Tulo-Rutledge-Cuddy volt a labda útja, részünkről egy double esett CarGo jóvoltából. DLR a hatodik inninget is biztosan teljesítette, majd az első ütő Cuddy solo hazafutásával növeltük a különbséget. Escalona hibátlan inninget abszolvált, az utolsó called strikeout után Rosst és a D'backs managert is kiállították, nálunk CarGo és Tulo jártak bázison. Ezután Nieves singlet követően a pinch hitter Chavez 2run HRal szépített az Arizona, nálunk egyedül Brignac sétált, majd Betancourt ellen két ütés és egy séta történt, egyetlen kieső mellett bases loaded alakult ki, Monterot groundouton tartottuk, egy futó hazaért, aztán Nieves ellen egy flyouttal lezártuk a meccset. A végén majdnem visszaengedtük a vendégeket, de egy ponttal azért győztünk.
- Hat ütése volt mindkét csapatnak, végig vezetve nyertünk magabiztosan, az utolsó két játékban majdnem leadtuk a meggyőző előnyt. Cuddyer a negyedik hazafutását szerezte az évben, Tulowitzki és Gonzalez újfent pontszerzők voltak, mind a hárman átlépték már a 10 RBIos határt. De La Rosa tökéletes meccset játszott és egy vereség mellett a második győzelmét regisztrálta az évben, hat játszma alatt mindössze két ütést és két sétát engedett, aktuális ERA statisztikája 2.82es. Escalona 1.1 IP alatt két ütésből két runt szenvedett el, Brothers két kiejtést hozott, Betancourt ellen a végén egy pont született, de lehozta a hetedik savet.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Diamondbacks 4-5
A series utolsó meccsére EYJR állt be a center fieldre, Cuddy kezdett a jobb szélen, Pacheco vette át az egyes bázist, Herrera a kettest, visszatért az elkapó Rosario, a soros dobó Nicasio volt. Az első játékrészben a vendégek egy sétára voltak képesek, nálunk mindhárman kiestek, majd két arizonai séta következett, a mieinknél pedig Tulo ütött egy singlet. A harmadikban kiszórtuk mindhárom ellenfelünket, majd Rosario és EYJR single ütéseit követően Pacheco RBI single találatával szereztünk vezetést, őt követően CarGo újabb két társát küldte haza egy singlelel és pillanatok alatt 3-0s előnybe kerültünk. Ezt követően Nicasio újra kiejtette mindhárom ellenfelét, a mieinknél Rosario egy doublet követően a hármasra tovább haladva lett kiszórva. Az ötödik tetején a D'backs legelső embere Gregorius szépített egy solo HRal, majd további két ütést követően dobót cseréltünk és Ottavino kárára Goldscmidt RBI singlelel egyetlen pontra zárkóztak fel. A Rockiesről részéről egyetlen single esett ebben a játékban, majd Ottavino hibátlan inninget abszolvált, a hatodik alján pedig Tulo solo hazafutással csengetett be. A hetedik menetet Ottavino és Outman együttes erővel hozták le, közben a mieinknél kiesett a három ütő. Ezután Belisle ellen egy séta után Ross duplájával zárkózott a D'backs, majd egyedül CarGo került bázisra egy strikeout wild pitchnek köszönhetően. Betancourt az állandó terhelés miatt szabadnapos volt, meglepetésre a mindig bizonytalan Lopezt küldtük ki a saveért és nem is sikerült kilépnie a saját árnyékából, villámgyorsan két ütéssel két embert engedett a pontszerző bázisokra, mindkettő haza is ért Marte groundout és Parra sac fly jóvoltából, ezzel 5-4re fordítottak. Egyetlen esélyünk maradt, a kilencedik alján azonban Fowler walk és Rutledge single után hiába foglaltuk el a szélső bázisokat, EYJR ellen befejeződött a mérkőzés.
- Nyert meccset vesztettünk el a végén, közel jártunk sorozatban a kilencedik győzelmünkhöz, ehelyett a szezonban először kaptunk ki a hazai pályán. Tulowitzki és Pacheco voltak a legjobb támadóink fejenként két ütéssel és egy ponttal. Gonzalez a 11. és a 12. pontját szerezte az évben egy 2run single jóvoltából, amely a napi egyetlen találata volt. Nicasio 4.1 játék alatt három ütést és két pontot kapott, az ötödikre látványosan elfáradt, ezért kellett lecserélni. Ottavino két teljes játékot oldott meg pont nélkül, mindössze egyetlen ütést kapott, amiből még a starter embere ért haza. Outman két outot abszolvált, Belisle ellen egy pont esett, Lopez pedig az idén már másodszor adta le az előnyt és az első vereségét jegyezte, miután három ütésből két futást kapott a kilencedik inningben.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Colorado Rockies 13-5 (18 meccs)
2. San Francisco Giants 12-7 (19 meccs)
3. Arizona Diamondbacks 10-8 (18 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 8-10 (18 meccs)
5. San Diego Padres 5-13 (18 meccs)

A mieink eredménye mellett a csoport másik rangadóján a Giants kisöpörte a Padrest, miközben a Dodgers háromból kétszer veszített Baltimoreban. Hétfőtől a csoporton belül egy SF-ARZ seriest rendeznek, mindenki más új ellenfelekkel játszik: a mieink a Bravest, a SD a Brewerst fogadja, a LAD pedig a Metshez utazik.

Tehát az Atlanta Braves ellen folytatjuk a szereplést, hétfőtől szerdáig sorozatban a harmadik hazai párharcra kerülhet sor. Ellenük a következő időpontokban fogunk játszani: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. Reméljük tovább folytatódhat a jó sorozat és a vasárnapi fájó vereség nem befolyásolja a csapat hangulatát. GO ROCKIES!!!

Jobb később, mint soha. Legutóbbi beszámolónk alkalmával említést tettünk a fax fiaskóról, s arról, hogy Elvis Dumervil, meglehetősen "érdekes" körülmények között ideiglenesen távozott a csapattól. Akkor még lehetett reménykedni abban, hogy valahogy visszatalál hozzánk, voltak is erre utaló jelek, azonban végül nem jártunk szerencsével. Magáról a hírről alighanem mindenki értesült, talán a legtöbb vélemény is eljutott hozzá, mégis úgy érzem méltánytalan, hogy egy ilyen nagyszerű játékosról ne emlékezzünk meg egy külön cikkben. Még ha az eset aktualitása már el is múlt, talán még időben vagyunk ahhoz, hogy pótoljuk eme hiányosságunkat.



Doom a 2006-os drafton csatlakozott a csapathoz. A draftot megelőző évben, 2005-ben megnyertük a divíziót, majd a rájátszásban búcsúztattuk a 2× címvédő New England Patriots-t, nem mellesleg Brady PO veretlenségét egy szempillantás alatt eltörölve. Noha a konferencia döntőben a későbbi bajnok Steelers-szel szemben alulmaradtunk, mégis bizakodva várhattuk a következő szezont. Ráadásul így visszatekintve szerénység nélkül állíthatjuk, hogy a 2006-os draftunk liga szinten is említésre méltóra sikeredett. A teljes class

• 1/11 Jay Crybaby Cutler QB Vanderbilt
• 2/61 Tony Scheffler TE West Michigan
• 4/119 Brandon Marshall WR Central Florida
• 4/126 Elvis Dumervil DE Louisville
• 4/130 Domenik Hixon WR Akron
• 5/161 Chris Kuper OG North Dakota
• 6/198 Greg Eslinger C Minesota

Az összegyűjtött tehetségek nagy része a Gonosz uralkodása alatt száműzve lett. Nem kisebb meglepetésre trade-eltünk fel crybabyért Plummer carrier seasonja után, azonban a lehetőséget megkapva néhány tekintetben bármelyik elődjét felül múlta. S noha a redzone-ban el-elfogyott a tudománya, be kell ismerni biztató volt, amit a pályán a két 20-as között művelt. Később a Gonosz első nagy áldozata lett, azóta Chicagoban dobja a pickeket, s szarja le csapata vereségeit, ennek ellenére még mindig komoly faktor az NFL-ben. Tony Scheffler egyértelműen a liga jobb elkapó TE-ei közé tartozott, végül egy kis marék szotyiért cserébe ment Detroitba. Brandon Marshall máig a liga egyik legjobb elkapója. A gonosznak egy teljes évébe került kitúrni őt, végül jóvátehetetlenül sikerült neki. A rendszeres asszonyverést Miamiban se sokáig tolerálták, azóta ő is Chicagoban van, a pályán továbbra is a legjobbak között. Hixon nem futott be nagy pályát, de még mindig a ligában van, egy 4. körös picktől már ez se mondható rossznak. Chris Kuper egészen a tavalyi szezonig volt az OL meghatározó tagja, sajnos azonban a tavalyelőtti komoly sérülés úgy néz rányomja bélyegét pályafutására, s Vasquez érkezése azt jelenti számára, hogy nem számolunk vele kezdőként, könnyen lehet, hogy a 2013-as szezont már nem narancs-kékben kezdi meg, de akárhogy is alakul említésre méltó draft steal.

És akkor Elvis Dumervil, az utolsó előtti mohikán. 2005-ben tűnt fel igazán. A Big East konferenciában játszó Louisville Cardinals színeiben 20 sackkel, s a vele járó sack-királyi címmel vétette magát észre, amivel a konferencia legjobb védőjévé választották, s a Heisman szavazáson az elismerésre való 10. helyre szavazták. Az NFL drafton a scoutok azonban nem láttak benne mást, mint egy szituációs passrushert, akinek egyetlen jó éve volt, aki túl kicsi, ahhoz, hogy említésre méltó NFL pályát fusson be. Hiába a kiváló college statok, ez így nem volt elég, hogy az első három körben kimenjen. A 4. körhöz érve azonban Shannyt ilyen apróságok már nem érdekelték. Szívbaj nélkül húzta ki a potenciális lockerroom cancer Marshallt, s a futás ellen súlytalan, NFL-hez túl alacsony Dumervilt.

Doom első évében azt a szerepet töltötte be, amit várni lehetett. Szituációs passrusher. 4. köröstől ennél nem kell több, ami viszont biztató volt, hogy látszólag méretei nem akadályozták abban, hogy a profik között is aprítson. A szezont 8,5 sackkel zárta, még ha a végére nagyon el is fogyott a csapat is, a védelme is. Addigi legnagyobb összeomlásunkat produkálva 7-2-ről lett 9-7, s maradtunk le a rájátszásról, pedig az utolsó fordulóban, ahhoz csillagok együtt állására volt szükség. Második évére még egyet előrébb tudott lépni a rosteren, s kezdő RDE-vé avanzsált. Persze, továbbra se all-around játéka miatt szerettük, hanem passrush képességei miatt, melyeknek köszönhetően 12,5-szer sikerült földre juttatnia az ellenfél irányítóját. Balszerencséjére azonban a védelem hanyatlása tovább folytatódott, s míg az offense többek között Beast, crybaby, Scheffler és Kuper remeklésének köszönhetően a szűk ligaelitbe emelkedett, addig a védelem megkapta talán fennállása legrosszabb DC-jét, Bob Slowikot. Csak két dolgot nem tehettek meg a játékosok, passrusht és szoros emberfogást. Így aztán Baileynek, Dumervilnek, és még sok másnak a védelemben ez komoly mélypontot jelentett karrierjében. Doom nevéhez méltatlanul mindössze 5 sacket jegyzett 16 meccsen,  s mivel a futás elleni védekezés továbbra se tartozott az erősségei közé, mondhatni nem igazán vált a csapat hasznára. A sok sérülésnek köszönhetően a csapat aztán új rekordot döntött összeomlásban, s hiába volt 3 meccsel a vége előtt 3 GB előnyünk a Boltscal szemben, a végén kiénekelték a sajtot szánkból, az utolsó fordulóban egészen megalázó 52-21-es verést mérve ránk.

A három sikertelen esztendőt Shanny se élte túl a csapatnál. Hiába volt a jó offense, a védelem nemhogy tök utolsó volt, de még az utolsó előttitől is jócskán le volt maradva. Ráadásul épp most döntött volna amellett hosszú idő után, hogy megtartsa DC-jét. Hogy jó döntés volt-e menesztése vagy sem, azt nehéz megmondani. Az hogy JMD-re cseréltük, az mindenképp a lehető legrosszabb volt. A liga egyik legjobb offense egy offseason alatt teljesen szét lett verve, ugyanakkor Nolan kinevezésének köszönhetően a védelem új életre kapott, az élén Elvis Dumervillel. Noha előzetesen aggódtunk miatta mi lesz vele, ha átállunk 3-4-es alapfelállásra, azonban utóbb kiderült ez lett a legjobb, ami valaha történhetett vele. 17 sackjével a liga legjobbja tudott lenni, s a csapat legjobbját is felülírta ezen a téren. Ráadásul, bár futás ellen továbbra se tűnt ki, egyre közelebb és közelebb jutott ahhoz a szinthez, hogy ne azt mondjuk kifejezetten rossz. Hiába azonban az agresszív és erős védelem, hiába a 6-0-s kezdés, támadásban lehetetlenül ötlettelenek voltunk. Nem volt irányítónk, aki képes lehetett volna meccset nyerni, a liga legjobb fala hirtelen a legrosszabb lett, s vele együtt a futójáték is mondatni megszűnt. Míg egy évvel korábban a példátlan sérüléshullám miatt 11 különböző kezdő futónk együtt is bőven 4-es átlag fölött teljesített, addig újdonsült első körös bust-unkkal a 3 yardért is meg kellett küzdeni. Ismét felülmúltuk az addigi legjobb összeomlásunkat, s 6-0 után 2-8-cal újfent lemaradtunk a rájátszásról. A gonosz pedig ott folytatta munkáját ahol abba hagyta, elüldözte Marshallt is, hogy teljessé tegye az offense pusztulását, Hillis fél marék szotyiért cserébe távozott, s végül Nolan is elnyerte méltó büntetését, amiért valami jót tett a csapattal. Így aztán 2010-re teljessé vált a munkája. Dumervil szerencséjére lesérült, s az egész évet IR-en töltötte, így legalább neve nem szerepel amellett a gyalázat mellett melynek, 4-12 lett a vége.























Újabb éra. Újabb ember a csapat élén, új edző, új DC. Doom is azok közé tartozik, akinek még sosem volt két egymást követő évében ugyanaz a védelmi koordinátora, s mivel távozott, az továbbra is így marad. Itt megjegyezném, hogy egy ilyen helyzet, nem egy hatalmas tehetségnek döntötte rommá a pályafutását, hogy ezen felül tudott emelkedni önmagában sokat elmond arról, hogy milyen sportember ő. Szóval új éra, új játszótársak. 2011-re jött Von MIller, s többé nem Doom lett a front7 sztárja. Elvis kétségkívül visszafogottabb teljesítménnyel rukkolt elő, mint sérülése előtt, azonban mindenképp hasznos tagja volt Doom. "Csupán" 9,5 sackig jutott, de kiválóan egészítették ki egymást Von Millerrel, s ő is motorja volt a csodaszámba menő győzelmeknek, melyekkel pályafutása során először végre a post season is összejött. Tavaly tovább erősödött a védelem, megérkezett a ligaelitbe, melyben Dumervilnek is elvitathatatlan szerepe volt.

Elvitathatatlan? Akkor miért is kellett paycut, meg cut meg minden? Nos válasz van, de magyarázat nincs. Dumvervilnek kifejezetten széles passrush repertoárja volt, azonban az új séma elsősorban Von Miller képességeire épült. Doom kikerült wide9-ba, s speedrushra korlátozódott ez a bizonyos "passrush repertoár". 11 sackkel sokan elégedettek lettek volna, azonban Dumervil akkor kapta új szerződését, amikor 17 sackje volt, s ennek megfelelő összeget is kapott. Noha a szerződés frontbased, tehát minden évvel egyre kevesebbet keresett, de még így is bőven 10 millió fölött járt neki. Egy olyan passrusher, aki futás ellen továbbra se tud átlag fölöttit nyújtani, s szinte kizárólag speedrusht csinál szüntelen, nem ér ennyit. Ez tény. Hogy miért kellett ekkor Dumervil szerepét így csökkenteni a védelemben az jó kérdés, nem tudom. Egy biztos, a védelem nagyon jó volt, és Doom is nagyon jó volt benne, akár drágán akár nem.

Ezek után a paycutnak meg volt az alapja. Meg is történt. Sőt, Doom bele is ment!. Egyrészt már az elején se zárkózott el egy átstruktuálástól a Super Bowl run érdekében, majd hosszas tárgyalások után, mialatt Elway is engedett eredeti szándékaiból, nem sokkal a határidő előtt megegyeztek az új juttatásokról. A Fax azonban nem érkezett meg, így az FO cutolta őt, mielőtt garantálttá vált volna 12,5 millás fizetése. A többi ismert. A DE kereslet kifejezetten alacsony volt, gyakorlatilag csak mi és a Ravens érdeklődött komolyan, s igazából a Ravens ajánlata nem volt sokkal jobb, mint a miénk. Egy kicsit biztonságosabb számára, de tényleg nem sokkal, valószínűleg a keserű szájíz is közre játszott a döntésében. A Ravensnél ugyanaz lesz az LB coach, akivel a 17 sacket érte el és szintén esélyes csapathoz került.

6 év alatt 63,5 sackkel a franchise 4. legsikeresebb játékosa ebben a mutatóban

1. Simon Fletcher '85-'95 97,5 sack
2. Karl Mecklenburg '83-'94 79 sack
3. Trevor Pryce '97-'05 64 sack
4. Elvis Dumervil '06-12 63,5 sack
5. Rulon Jones '80-'88 52,5 sack

Elvis Dumervil

• 91 meccs (75× kezdő)
• 63,5 sack
• 1 INT (27 yard)
• 11 pass defense
• 16 fumble force
• 9 fumble recovery
• 169 tackle (56 asssist)
• 1 safety

Ő tehát jó csapatban folytatja pályafutását, mi pedig továbbra is kezdő RDE nélkül várjuk a draftot. Hogy ki jár jobban/rosszabbul ezzel a szakítással, azt nem tudom megmondani. Egy viszont biztos, Doom egyértelműen azon játékosok közé tartozik, akinek nem csak Broncos mezben tudok szurkolni. Sokat tett a csapatért, élmény volt nézni a játékát, s ez valószínűleg Baltimoreban se fog változni. Ha van igazság akkor a szezonnyitón (melyet a Ravens-szel játszunk) azonnal üdvözölni fogja csapattársait - akik mosolya mondhatni nem a legőszintébb távozása kapcsán. Von Miller, Ryan Clady és Zane Beadles nem egyszer fejezte ki csalódottságát Dumervil elvesztése miatt - egy-két sackkel. Én se haragudnék meg rá emiatt... Végül is a két dolog nem zárja ki egymást, lehet Dumervilnek is jó szezonja, meg a Broncosnak is. Legyen így, hajrá Doom, hajrá Broncos!

Emlékezetes párharcban múlta felül a Colorado Rockies csapata a New York Metst a hét első napjaiban. Az eredetileg négy meccsesre tervezett seriesből hármat sikerült lejátszani az extrém időjárás miatt, egyet későbbre halasztottak június 27re.






















1. meccs, kedd: Rockies-Mets 8-4
A hétfőre tervezett első meccset havazás miatt elhalasztották, kedden két mérkőzést játszottak le. A délutáni összecsapáson Rosario volt az elkapó, az infielden, Helton, Herrera, Tulo, Nelson kezdtek, a külső hármast CarGo, EYJR, Cuddy alkották, Fowler kisebb sérülés miatt hiányzott, a soros dobó Nicasio lehetett. Gyönyörűen letakarították a pályát a hétfői hó után, de nagy hidegben játszhattak a csapatok, a vendégek kezdtek jobban, hiszen egy séta után Wright 2run hazafutásával szerezték meg a vezetést rögtön a nyitó játékrészben. Válaszként két kiejtést követően CarGo jegyzett egy triplet, ám Tulo búcsúzott, a második dobórészt egy single ellenére hoztunk, utána Cuddy duplája után Rosario RBI singlelel kezdtük meg a felzárkózást, de egy újabb találat után véget is ért az akció. Nicasio a következő játékban könnyen ledolgozott három embert, majd három kiesés közt CarGo óriási hazafutásával kiegyenlítettünk 2-2re. Ezt követően kieső nélkül két futót engedtünk bázisra, majd Tejada single ütésével újra előnybe került a Mets, részünkről mindhárom ütő kiesett, az ötödik tetején pedig Wright a napi második hazafutását is betűzte egy pontért három gyors kiejtés közben. A következő támadásban EYJR singlet jegyzett, egy wild pitch és egy rablás árán eljutott a hármasra, CarGo sétált, Tulo hit-by-pitchet kapott, ezzel bases loaded alakult ki két kieső mellett, Cuddy teli pályás walkal pontot szereztünk, őt követően Helton két futót küldött be egy 2run singlelel és rögtön megfordítottuk az állást. Escalona hibátlanul hozta a következő dobórészt, majd Nelson duplája után egy biztonságival a hármasra került, EYJR RBI singlelel volt eredményes, a Herrera elleni duplajátékkal pedig véget ért az akció. A hetedik menetben se engedtünk senkit bázisra, nálunk két kieső után Cuddy és Helton ért el egy-egy sétát. Ezután Lopez két single találat ellenére lehozta az aktuális dobójátékot, a mieinknél a csereütő Pacheco került bázisra, EYJR triplájával újabb pontot szereztünk, Herrera singleből még tovább nőtt az előny, Betancourt pedig magabiztosan kiejtette mindhárom ellenfelet, így 8-4re győztünk az első mérkőzésen.
- Tizenkét ütésünk volt a New yorkiak 8 találatával szemben, legjobban Young Jrnak ment, öt beállás alatt három találatot süllyesztett el és két RBIt jegyzett. Helton egy ütésből újabb két pontot szórt, Nelson és Gonzalez mindketten két-két ütéssel végeztek, utóbbi a negyedik hazafutását szerezte. Nicasio idei második győzelmét jelentette, hogy öt játék alatt hat ütésből csak négy pontot kapott és még öt SOt is elért. Escalona két érintetlen inninget postázott, Lopez két ütés ellenére teljesítette a nyolcadik inninget és Betancourt se kapott találatot.

2. meccs, kedd: Rockies-Mets 9-8 walk-off extra inningben
Nagyjából félórával az első meccs vége után kezdődött is doubleheader második felvonása, új ember volt a kezdőben a 2B Rutledge, a 1B Pacheco, a C Torrealba, valamint az első meccsen kisebb sérülést összeszedő Tulot Brignac helyettesítette shortstopként, közben a dobó Francis lehetett. Az első játékrészben beszedtünk egy leadoff singlet, melyet a Nelson-Rutledge-Pacheco dupla játékkal javítottunk, közben EYJR és Rutledge ütései után a szélső bázisokat foglaltuk el, amikor CarGo küldött ki egy sac flyt a vezetésért, majd Cuddy single után két outtal befejeződött a támadás. Ezt követően Francis kapott egy singlet, Brignac errorból újabb futó lépett pályára, Tejada RBI singlelel egyenlített a Mets, nálunk csak egyetlen hit-by-pitch történt. A harmadik tetején bajba kerültünk, két ütéssel a pontszerző helyekre kerültek a futók, Torrealba pickoff közben elhajította a labdát, amiből Cowgill könnyedén érhetett haza, egy újabb séta után pedig Byrd biztonságival már 3-1 volt az állás a vendégeknek. A mieinknél Rutledge és CarGo kerültek pályára, a Cuddyer elleni forceout közben beért az egyik futó, majd a negyedik részben csak mi voltunk képesek két sétára. Az ötödik tetején aztán Francis végleg megborult, a balos dobó sorban kapta a találatokat, egymás után jutottuk bázisra az emberek, mialatt Byrd 2run singlet, Turney és Tejada szimpla RBI singlet jegyeztek, a váltótárs Ottavino ellen Valdespin is beküldött egy embert, máris 2-8as hátrányba kerültünk. Rögtön megkezdtük a felzárkózást az első Mets reliever ellen, Rutledge és CarGo ütéseivel nyomultunk előre, Cuddy walkból loaded 1out lett, Pacheco RBI walkot harcolt ki, Nelson sac flyal szereztük a következő pontot, majd Hawkins ellen Torrealba küldött ki egy 2run doublet a mezőnybe, két pontra megközelítettük az ellenfelet. A következő menetet Ottavino biztosan lehozta, nálunk is három out történt, majd a hetedikben se történt változás, Belisle hibátlan volt, Tulo pedig PHként bases loadedot hagyott kihasználatlanul. Belislet egy kapott single után a Herrera-Pacheco double play segítette ki, két kieső után megindultunk előre, Rutledge a dobó hibájából fogott bázist, CarGo singlet jegyzett, majd Tejada hatalmas throwing errorból mindkét futónk haza jutott és 8-8nál beértük őket. Brothers egy séta és egy single ellenére abszolválta a soros dobórészt, a kilencedik alján nem kerültük el a három outot, döntetlen lett a rendes játékidő. A tizedik menetet Betancourt két séta közben hozta le, majd CarGo és Cuddy jutottak fel, két kieső mellett pedig Pacheco beverte a mindent eldöntő single ütést és 9-8al söpörtük a doubleheadert.
- Kaotikus volt a második meccs az esti hidegben, a két csapat 25 ütésre volt képes és mindkét oldalon három-három error történt. Pacheco öt lehetőség alatt három ütést ért el, a beugró játékos idei első pontjait szerezte, szám szerint két RBIt, beleértve a walk-off pontot. Gonzalez 3/4es lőlappal .380ra javította az átlagát és újabb pontot szerzett. Ezen kívül Rutledge és Cuddyer ért még el két-két ütést, Torrealba pedig egy ütésből két pontot termelt, így tart három RBInál 2013ban, menet közben viszont két pickoff errort is vétett, nem kedvezett a védekező játékának az extrém hideg. Francist korán le kellett cserélni, 4.1 IP alatt kilenc ütésből nyolc pontot szereztek ellene, az ötödik játékra nagyon elvesztette a fonalat. A bullpen tagjai egyetlen futást se kaptak, Ottavino 1.2, Belisle két teljes, Brothers és Betancourt egy-egy inninget hozott le, a győzelmet az utolsó ember regisztrálta.

3. meccs, csütörtök: Rockies-Mets 11-3
Szerdán visszatért az ítéletidő, így nem lehetett játszani, csütörtökre viszont csak egy meccsre volt lehetőség a Mets hazautazása miatt, azt a negyedik előre tervezett időpontjában, délután rendezték meg. Fowler visszatért a kezdőbe, az outfieldről most Cuddy hiányzott sérülés miatt, Rosario volt az elkapó, az infielden a szokásos Helton-Rutledge-Tulo-Nelson négyes kezdett, a soros dobó Garland lehetett. Nem kezdtünk túl jól, egy beszedett single után egy dobás alatt wild pitchet és throwing errort jegyeztünk, a futó rögtön a hármasra ért és Wright RBI singleből a vezetést is megszerezték. Gyorsan jött a válasz és EYJR leadoff singlet követően CarGo talált be egy singlelel, a vendégeknél semmi nem történt, a mieink támadásában két kieső után esett két single. A harmadik menetben a SD egy double ütésig jutott, a mieinknél a soros trió elbúcsúzott. Ezt követően újabb dobórészt oldottunk meg hibátlanul, majd két kieső mellett Rutledge tűzött ki egy solo homerunt a vezetés megszerzéséért. A következő menetben a vendégek eredménytelenek voltak, nálunk egyedül EYJR járt bázison, majd a hatodik dobórészben egy doublet követően Wright pontot érő singlelel egyenlített ki, rögtön mi is előre iramodtunk és CarGo egy doublet követően erroral a hármasra jutott, Tulo RBI singlelel pedig visszavettük a vezetést. Garland a hetedik játszmát is teljesítette egyetlen double ellenében, aztán kisebb meglepetésre két single és egy walk árán feltöltöttük a bázisokat és ha már így alakult Rosario beküldött két embert egy single találattal, ráadásul az utána következő beállásban Helton duplájával még két futó hazaért, Rutledge sétája után Nelson single ütéséből született a következő pont, a csereütő Brignac szintúgy singlelel köszönt be, a hatalmas roham végén 9-2re húztunk el a hat pontos inninggel. Volstad két futót bázisra engedett a nyolcadik menetben és Davis RBI singlelel köszönt be, részünkről Fowler solo hazafutást hintett, CarGo kiesése után Tulo is a lelátóra bombázott, ezzel kialakult a későbbi végeredmény, mert Volstad az utolsó játékot gond nélkül lehozta.
- Az utolsó két támadásban szórtuk meg igazán a Metst, a végére 17-8 arányban ütöttünk többet. Fowler két meccs kihagyásból HRal tért vissza, napi egyetlen találata az idei hetedik hazafutása volt és összesen három runt szerzett. Gonzalez és Young Jr egyaránt 3/5ös hatékonysággal végzett, előbbi egy pontot is szórt. Tulowitzki két ütésből két RBIt szórt, megszerezte a negyedik HRt az évben. Hozzá hasonlóan Helton és Rosario is két találattal zártak és RBI is került mindkettejük neve mellé. Garland a szezonbeli második győzelme lehozása közben hét inning alatt két pontot szenvedett el, hat ütés közben négy strikeoutot jegyzett. Volstad a befejező két játékban együttesen két ütést és egy runt kapott.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Colorado Rockies 11-4 (15 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 9-6 (15 meccs)
3. San Francisco Giants 9-7 (16 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 7-8 (15 meccs)
5. San Diego Padres 5-10 (15 meccs)

Ezzel a söpréssel máris a csoport élére ugrottunk, nagyszerűen kezdtük az aktuális hazai sorozatot. Az ellenfelek közül a Giants mindhárom fellépését elvesztette Milwaukeeban, a Dodgers-Padres párharcot meglepetésre a vendégek nyerték söpréssel, a D'backs pedig 2-1 arányban vesztette el a Yankees elleni csörtét. A hétvégi folytatásban SF-SD és COL-ARZ csörték lesznek a csoporton belül, a LAD következő ellenfele a Baltimore lesz idegenben.

Legközelebb tehát az Arizona Diamondbacks ellen fogunk játszani, újabb izgalmas hazai mérkőzésekre van kilátás egy közvetlen rivális ellen a következő időpontokban: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 22:10. GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids a hétvégén megszerezte szezonbeli második győzelmét, így 2-2-3-as mérlegével Óscar Pareja együttese a hatodik helyig lépett előre a Nyugati főcsoportban. Az 1996-ban alapított klub a Chivas USA vendégeként szerzett értékes három pontot. A kolumbiai szakember nem változtatott a Real Salt Lake elleni kezdőjén, ezúttal is az Irwin – Mullan, Wynne, O’Neill, Klute – Harris, Thomas, Powers, LaBrocca – Brown, Buddle 11-nek szavazott bizalmat.



Jól kezdett a Rapids, hiszen már a harmadik percben kaput eltaláló fejese volt Buddle-nek. Három perccel később aztán Deshorn Brown tört volna be a hazaiak büntetőterületére, de mivel a vele visszafutó védő kirúgta a 22 éves csatár lábát, így jöhetett a jogos 11-es, amit a sértett nagyon magabiztosan értékesített, 0-1.

A 33. percben ismét egy 16-oson belüli szituációt követően szólt a bíró sípja, és egy pillanatra meghűlhetett a Rapids játékosaiban a vér, de végül műesés miatt a coloradóiak kaptak szabadrúgást kifelé. Ez hatalmas hiba volt a bírótól, hiszen Harris kétszer is rálépett a Chivas játékosának sarkára, és ezért egyértelmű tizenegyes szokott járni, ez persze minket nem zavart.

Két perccel később azonban csak megkapta a büntetőt a hazai együttes, miután O’Neill szabálytalankodott. Ennek jogosságán lehetne vitatkozni, de kint volt a védő keze, lökött Correán, így az jogos. A kolumbiai csatár azonban a keresztlecet találta el, majd egy távoli lövést öklözött a mezőnybe Irwin, így felszabadult a vendég kapu.

Ebben az időszakban igen sok minden történt, a 38. minutum legvégén Harris növelhette volna csapata előnyét, de az RSL elleni meccsen győztes gólt szerző középpályás Kennedybe bombázta a labdát, így oda lett a ziccer. Pedig Buddle szépen csinálta meg előtte a helyzetet társának, de maradt az egygólos coloradói vezetés.

Az első félidőben négy percet hosszabbított a játékvezető, aminek végén a Chivas egyenlíthetett volna – Wynne-ék ekkor nem álltak biztos lábakon –, de Courtois akrobatikus megmozdulása végül elkerülte Irwin kapuját.

Nem ez volt az MLS történetének legizgalmasabb mérkőzése, és ezt jól bizonyítja az, hogy csupán két komoly helyzet adódott a gólszerzésre a második félidőben, mind a kettő a Rapids, pontosabban Brown előtt. A jamaicaiból hős válhatott volna, de előbb lesről talált a kapuba, majd egy szép cselt követően szinte csak be kellett volna gurítania a labdát a hálóba, ami nem sikerült neki. Passzolhatott is volna, Buddle a bal összekötő helyéről indulva üresen érkezett, de fiatal társa nem látta őt. Így maradt a 0-1, a Rapids ismét győzött, sorozatban másodszor.



Talán még fontosabb, hogy Anthony Wallace ismét bajnoki mérkőzésen léphetett a pályára. A 24 éves középpályás 2011. augusztus 5-én szenvedett komoly térdsérülést, majd miután felépült sérüléséből, az orvosok a másik, jobb térdében találtak sérült porcokat, ami ismét hónapokig tartotta távol a játékost a pályától. Pedig nagy tehetségnek tartják az egyszeres USA-válogatottat, aki 2010-ben érkezett az FC Dallastól. A sérülések azonban a labdarúgás velejárói, de bízunk abban, hogy Wallace hamar formába lendül, hiszen eddig még csak 21 MLS-meccsen szerepelt a Rapids színeiben, nem számolva a hétvégi, Chivas elleni találkozót. Pareja szerint Wallace keményen edzett az utóbbi két és fél hétben, és ami talán ennél fontosabb, hogy a tehetség mentálisan is rendben van.

A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 16 pont (5-1-1)
2. Chivas USA 10 pont (3-2-1)
3. Portland Timbers 9 pont (2-1-3)
4. Los Angeles Galaxy 8 pont (2-1-2)
5. Vancouver Whitecaps 8 pont (2-2-2)
6. Colorado Rapids 8 pont (2-3-2)
7. Real Salt Lake 8 pont (2-3-2)
8. San Jose Earthquakes 8 pont (2-3-2)
9. Seattle Sounders 2 pont (0-3-2)

Az online fogadás oddsai alapján kiegyenlített mérkőzésre van kilátás a hétvégén, ami kicsit meglepő, de persze a Rapids még nincs annyira kirobbanó formában, hogy abszolút favoritnak prognosztizálják a sereghajtó Seattle Sounders ellen. A kanadai együttes még egyetlen meccset sem nyert idén, vereségei mellett csupán két döntetlenje van.

Az utóbbi időben néhány győzelmet és további pontszerzéseket produkált a Colorado Avalanche csapata, ezáltal a liga utolsó helyéről sikerült elmozdulni, amikor az alapszakasz közvetlen hajrájába fordultunk.



Április 5én pénteken 3-2es hosszabbításos vereséget szenvedtünk a Detroit Red Wingstől hazai környezetben.
A kapuban Giguere jutott szóhoz, a támadósorból Jones és Kobasew maradtak ki, mind a hat keretben lévő védő beöltözött. Az első harmad derekánál Datysuk emberelőnyös gólja miatt kerültünk hátrányba, de három perc alatt egyenlítettünk a harmadik sor villanásának köszönhetően, van der Gulik kiugratásából Mark Olver szerzett mintaszerű ziccer gólt fonákkal. Tizenhárom másodperc múlva válaszolt is a Red Wings, Nyquist járt túl Giguere eszén egy előretörés során. Hátrányban voltunk az első harmad után és a középső játékrészben nem változott a helyzet. A befejező etapban becsülettel rohamoztunk és az igyekezet célra vezetett a 47. percben, a támadó zónában loptunk korongot és McGinn jobb oldali lövésszerű beadását P.A. Parenteau pofozta közelről a kapuba nagy helyzetben. Kiharcoltuk a döntetlent és nem változott már az eredmény a rendes játékidőben. A hosszabbítást végül a Red Wings nyerte, közel jártunk már a szétlövéshez, de 16 másodperccel a vége előtt Datsyuk elég érdekes mozdulattal valahogy begyömöszölt közelről egy számunkra szerencsétlen találatot.
Giguere peches góllal vesztette el a meccset, de így is 90 % felett zárt 28 darab védett lövéssel, Parenteau már a 15. gólját szerezte, Duchene a 21. asszisztot adta.

Másnap közünk nem volt a következő meccshez, a Phoenix Coyotes otthonában 4-0ra kaptunk ki.
Elliott visszatért a csapatba, O'Brien maradt ki a védelemből, Varlamov pedig visszafoglalta a ketrecet. Sajnos a vendéglátók kevesebb mint két perc alatt vezetéshez jutottak, Boedker elhúzott a jobb oldalon és Hejda kíséretében nagy gólt ragasztott. Az első harmadban ez a villanás jelentette a farkasok vezetését, majd a második felvonás elején még kétszer mattolták Varlyt, Hanzal PPből, Gordon közeli ajtó-ablak helyzetből volt eredményes, kisvártatva Doan találata végleg megpecsételte a sorsunkat a 35. percben. A hátralévő játékidőben megköszönhettük a hazaiaknak, hogy visszavettek, mi azonban hiába próbálkoztunk támadni, sajnos még a szépítés se jött össze.
Fásultan mozogtunk a back-to-back meccsen, a Red Wings elleni derbi sokat kivett a srácokból, ennek ellenére nem fogadhattuk el a csapnivaló játékot. Varlamov 24/28as statisztikával zárt a kapu előtt.

Két nappal később visszatértünk a Pepsi Centerbe, de sajnos a leggyengébb divízió rivális ellen se tudtunk javítani és 3-1re kikaptunk a Calgary Flames ellen.
Jones visszakerült az összeállításba, Palushaj csatlakozott Kobasew és O'Brien mellé a tartalékok közt, míg a mostanában formáját vesztő Varlamov helyett Giguere kezdett a kapuban. Az első játékrész meglepően sok kiállítással zajlott, de gól egyik oldalon se született. Aztán a 22. minutumban megszereztük az előnyt, Barrie hatalmas távoli lövésébe Brad Malone tette bele eredményesen az ütőjét a kapu torkában, az újonc erőcsatár első NHLes gólját ünnepelhette. Ennél sokkal több sikerélmény nem jutottunk nekünk, a továbbiakban a Flames növelte az iramot, Cervenka és Cammalleri találataival fordítottak még a középső harmad vége előtt. A záró felvonásban szinte egy kapura játszottunk, de a legnagyobb lehetőségek is kimaradtak, MacDonald nagy bravúrokat mutatott be, sokszor viszont naggyá tettük a Flames cserekapusát. Bő három perccel a vége előtt egykori játékosunk Tanguay mindent eldöntött, Stempniak kiugratásából ugyanis megszerezték a harmadik góljukat létszámhátrányban.
Giguere 31 védés ellenére kapott három gólt, amelyekről nem igazán tehetett, sajnos a védekezésünk megint életképtelen volt, bár előrefelé igyekeztünk szépen, a helyzeteket kihagytuk.



Április 10én és 11én Kaliforniában léptünk fel és az első megmérettetésen jókora meglepetésre 4-1re legyőztük az Anaheim Ducks gárdáját.
Varlamov kisebb csipőficam miatt nem utazott el a csapattal ezekre a meccsekre, az AHLből a finn újonc Aittokallio került fel, de volt csapata ellen természetesen Giguerenek szavaztunk bizalmat. Stastny a kacsák ellen tért vissza a sérüléséből, Hejduk továbbra is harcképtelen volt, míg Olver, Kobasew, Palushaj, O'Brien mind tartalék volt. Remekül indult a mérkőzés és egy perc elteltével máris vezetést szereztünk John Mitchell évi tizedik találatával, aki egy lerohanás végén közelről értékesített egy kipattanót. A hazaiak elég álmosan játszottak, így az első játékrész alatt gond nélkül őriztük az előnyt. A második felvonás elején Johnsont állították ki, de a várt rohamok helyett a Ducks továbbra is ráérős volt, Gabriel Landeskog pedig egy hosszú szóló végén belőtte a második gólunkat SHG formájában. Kisvártatva fordult a kocka, mi kerültünk előnybe és Matt Duchene gyönyörű kapásgóljával 3-0ra húztunk el. Pár perc múlva Selanne révén szépített az Anaheim, de még a harmad vége előtt van der Gulik leszerelte a saját kapuja előtt Sbisát, Jamie McGinn könnyű találattal állította vissza a három gólos különbséget. A záró játékban nem esett újabb találat, a gyengén teljesítő ellenfelet biztosan győztük le.
Giguere 21 védéssel zárt egy kapott gól mellette egykori sikercsapata ellen, Duchene 1+1t, Parenteau két asszisztot ért el.

Másnap a Los Angeles Kings ellen 3-2es vereséget szenvedtünk szétlövések árán.
Ezen a meccsen debütált az NHL a 2010ben draftolt Aittokallio a kapuban, a kimaradók hosszú névsora megegyezett a Ducks ellenivel. A címvédő nagy lendülettel kezdte a meccset, hamar ránk rontottak és bő hét perc alatt két gólt is elhelyeztek az ifjú kapus ketrecében. A későbbiekben viszont Aittokallio nagyon szépen állta a sarat és lassan a mezőnyben is felbátorodtunk, pár perccel a középső harmad vége előtt végre megjött a szépítő találat, eredményesen harcoltunk a Kings kapu mögött a korongért és Paul Stastny kotorta be a pakkot Quick ketrecébe. A hazaiak uralták a játékot, de csak egyetlen gól volt az előnyük és nagy meglepetésre a 46. percben ezt a hátrányt is ledolgoztuk, Elliott belőtt korongjába Patrick Bordeleau tette bele ügyesen a botját, ezzel élete első NHLes gólját szerezte. Tíz perccel a vége előtt Aittokallio meghúzódott és le kellett cserélni őt, Giguere foglalta el a ketrecet és hibátlanul akadályozta meg a maradék időben a Kings rohamait, kihúztuk a döntetlent 60 perc alatt. A hosszabbításban is a hazaiak voltak rámenősebbek, de maradt a 2-2es eredmény. A SOban viszont már nem volt menekvés, a Kings háromból három lövője sikerrel járt, közben nálunk csak Parenteau volt eredményes, be kell érni egyetlen ponttal.
Stastny a kilencedik, Bordeleau az első gólját szerezte, Aittokallio bemutatkozása nem sikerült rosszul, 50 perc alatt 23 védése volt a két korai kapott gól mellett. Giguere 12/12vel védett, a szétlövésben viszont nem tudott egyszer se hárítani, harmadik túlórás vereségét szenvedte.

Múlt szombaton újra hazai környezetben léptünk pályára, amikor 4-3ra legyőztük a Vancouver Canucks gárdáját.
Varlamovra továbbra se számíthattunk, a sérültek közé csatlakozott Johnson a csuklója miatt, Kobasew és Palushaj scratchelve lettek, a kapuban Giguere kezdett. Két perc alatt megszereztük a vezetést Gabriel Landeskog jóvoltából, aki az egyik Canucks védőtől igazi gólpasszt kapott, hatalmas hibát használt ki könyörtelenül néhány méterről. Szép lassan egyre jobban átvették az irányítást a vendégek, de a nyitó harmadban tartottuk a vezetést, két emberhátrányt is sikeresen megúsztuk. A második felvonásban viszont percek alatt fordítottak a kanadaiak Lapierre és Hansen góljaival és innentől mi futottunk az eredmény után. A záró harmadot is hátrányból kezdtük, ott viszont két perc alatt egyenlítettünk, O'Reilly szerzett korongot a támadó zónában, kapu elé rajzolt korongját pedig Cody McLeod értékesítette. Másfél perc múlva Garrison újra előnyhöz juttatta a Canuckst, de kőkeményen hajtottuk tovább és a nagy nyomásnak a hajrában meg is lett az eredménye. Az 53. percben óriási erőkkel rohamztunk és a sokadik helyzetet végre kihasználtuk, Duchene bejátszását P.A. Parenteau továbbította a hálóba. Megmentettük az egy pontot és bár mindkét csapatnak voltak lehetőségei a győztes gólra, úgy tűnt döntetlen lesz az eredmény. Azátn mégsem így történt, az utolsó szalmaszálat megragadva hajtottunk és Jones lekészítéséből Jan Hejda óriási kapáslövése a kapuban kötött ki nyolc másodperccel a rendes játékidő vége előtt. Emlékezetes körülmények közt harcoltuk ki a győzelmet.
A cseh hátvéd a szezonbeli első gólját szerezte, talán pályafutása legnagyobb gólja volt, nálunk biztosan. Parenteau a 16., Landeskog kilencedik alkalommal volt eredményes. Giguere végre újra győzelmet ünnepelhettt, 24/27es hatékonysággal védte meg a kapuját az ellenfél lövéseitől.

A hétfői napon a nyugati konferencia két leggyengébb csapata találkozott egymással és a Columbus Blue Jackets ellen túlórában vesztettünk 4-3ra hazai pályán.
Varlamovot aktiváltuk, egyelőre a cserepadra tért vissza az orosz, Giguere maradt a kezdő, közben a mezőnyből Hejduk, Johnson, Olver, Palushaj maradtak ki. Az első harmadban nem született találat, a meccs derekánál pedig egy gyors gólváltás történt a csapatok közt, először vezetést szereztünk a lesipuskás Cody McLeod kipattanóból szerzett találatával, majd másfél perc múlva Letustu révén egalizáltak a vendégek. Nem sokkal később Malone és Wisniewski közt zajlott verekedés és a játék kis kiegyenlített csatában telt, a záró felvonásnak 1-1el vághattak neki a felek. A harmadik harmad első perceiben Comeau juttatta előnyhöz a vendégeket, pár perccel később Cody McLeod beleérős találatával vettük vissza a vezetést, Landeskog oldalról belőtt korongját tolta a hálóba mesteri mozdulattal, ezzel az erőcsatár duplázott a mérkőzésen. Sokáig 2-2 volt az eredmény, majd a hajrá perceiben egy létszámfölény alatt Jamie McGinn kotort bele Elliott lövésébe, 57:58kor visszavettük az előnyt. Sajnos, bő fél perc múlva válaszoltak az ohioiak, Johansen gyönyörűen ugratta ki Umbergert, aki nem hibázta el a ziccert. Hiába vezettünk nem sokkal a vége előtt, a CBJ tehát egyenlített és kiharcolta a hosszabbítást. A hirtelen halál perceiben sokáig nem született döntés, fél perccel a shootout előtt azonban 2on1 ugorhattak ki a vendégek és Foligno a lövést választva megszerezte a győztes gólt.
McLeod ezzel a duplával hat gólos a szezonban, McGinn pedig a kilencedik gólját szerezte. Giguere a kapujára tartó 30 lövésből 26ot hárított, balszerencsés találatokat kapott, melyekkel szemben nem sokat tehetett volna.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 24-12-7, 55 pont (43 meccs)
2. Minnesota Wild 24-16-3, 51 pont (43 meccs)
3. Edmonton Oilers 16-19-7, 39 pont (42 meccs)
4. Calgary Flames 16-22-4, 36 pont (42 meccs)
5. Colorado Avalanche 14-22-7, 35 pont (43 meccs)

A közeljövő programja:

Április 20., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - Edmonton Oilers
Április 22., hétfő, 02:00 Colorado Avalanche - St. Louis Blues
Április 24., szerda, 02:00 St. Louis Blues - Colorado Avalanche
Április 27., szombat, 04:00 Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche
Április 28., vasárnap, 01:30 Colorado Avalanche - Minnesota Wild

Ez az öt meccsünk maradt a hátra a csonka évből és már csak az a kérdés, hogy melyik draft pick lesz a miénk. Jelenleg egyedül a Florida Pantherst megelőzve, 29ek vagyunk a 30 fős mezőnyben, vélhetően ennél előrébb már nem nagyon fogunk végezni.

Az elmúlt két szezon konferencia-győzelmeit követően joggal várhattunk sikeres szereplést a 2012/13-as tanévben is az Air Force Falcons hokisaitól. Az alapszakaszbeli második helyezést követően azonban az AHA-rájátszás első körében máris búcsúzni kényszerültunk, így mindenképpen várakozáson aluli véget ért az esztendő.



Az Air Force Falcons eredményei a 2012/13-as alapszakaszban:

Október 12-13., Alaska Anchorage-Air Force 3-3, 3-3
Október 19., Air Force-Colorado College 2-6
Október 20., Denver-Air Force 5-2
Október 25., Canisius-Air Force 1-1
Október 27., Robert Morris-Air Force 1-4
November 2-3., Air Force-Holy Cross 3-2, 7-0
November 9-10., Penn State-Air Force 1-5, 5-1
November 23-24., Connecticut-Air Force 2-1, 3-2 OT
November 30., Air Force-Mercyhurst 4-5
December 2., Air Force-RIT 3-2 OT
December 7-8., Bentley-Air Force 4-7, 2-2
December 29., Minnesota-Air Force 4-0 (Minneapolis)
December 30., Alabama Huntsville-Air Force 1-6 (Minneapolis)
Január 11-12., Air Force-Army 4-1, 3-3
Január 19-20., Sacred Heart-Air Force 2-5, 3-6
Január 25-26., Air Force-Robert Morris 2-0, 4-1
Február 1-2., Air Force-American International 2-2, 1-2 OT
Február 8-9., Mercyhurst-Air Force 2-4, 2-2
Február 15-16., Air Force-Canisius 3-1, 3-2
Február 22-23., RIT-Air Force 3-5, 2-1
Március 1-2., Air Force-Niagara 5-2, 6-1

Az AHA végeredménye (W-L-T):

1. Niagara 42 pont (20-5-2)
2. Air Force 35 pont (15-7-5)
3. Holy Cross 33 pont (15-9-3)
4. Connecticut 31 pont (14-10-3)
5. Robert Morris 29 pont (13-11-3)
6. Mercyhurst 28 pont (12-11-4)
7. Canisius 26 pont (12-13-2)
8. RIT 26 pont (11-12-4)
9. American International 24 pont (9-12-6)
10. Bentley 23 pont (10-14-3)
11. Army 19 pont (7-15-5)
12. Sacred Heart 8 pont (2-21-4)

Az alapszakasz küzdelemsorozatában a jó hajránknak köszönhetően sikerült megkaparintani az előkelő második helyet, bár az éllovas Niagara-tól jócskán lemaradtunk. Ennek ellenére esélyesként vártuk a két győzelemig tartó negyeddöntőt a hetedik Canisius ellen. Azonban a hazai párharc csúfos véget ért, máricus 15-én és 16-án szoros küzdelem árán mindkétszer 4-3-ra kaptunk ki, második alkalommal hirtelen halálban, ezáltal képtelenek voltunk megvédeni az Atlantic Hockey bajnoki címünket és természetesen a legjobb 16 küzdelmeiről is lemaradtunk.

Szokásához híven idén is Kyle De Laurell volt a csapat legeredményesebb játékosa, a támadó búcsúzó szezonjában 37 mérkőzés alatt 36 pontot (19+17) szorgoskodott össze, néhány hete pedig az ECHL-be igazolt, jó esélye van rá, hogy akár a profik közt is megállja a helyét, amelyre valljuk be, nem sok AFA jégkorongozó volt képes a közelmúltban. Cole Gunner másodévesként is szépen termelte a pontokat, bár 29 pontjából 22-t előkészítés formájában jegyzett, a jövőben talán a kapu előtt is komolyabb határozottságot várnánk tőle. Jelentőset fejlődött a junior évében Tony Thomas, a magunk mögött hagyott esztendőben 28 pontot szerzett, éppen annyit, amennyit az első két szezonja alatt együttesen. Ezek után méltán remélhetjük tőle, hogy senior-ként a Falcons húzóemberévé fog válni. Sok várható még a továbbiakban Chad Demers-től, Jason Fabian-tól vagy éppen Scott Holm-tól is. De Laurell mellett neves távozó még a csatársorból a végző évében 22 pontot termelő John Kruse, míg a védelemből Stephen Carew és Eric Artman int búcsút az akadémiának. A kapus Jason Torf pályafutása harmadik évében képtelen volt megismételni a sophomore-ként elért kiváló statisztikákat, de ez nem csak az ő hibája volt, mindvégig magabiztosan állta a sarat a Sólymok ketrecében. Az idény végére 17 győzelmet, 91,8 %-os védési hatékonyságot, 2.36-os kapott gól átlagot és két shutout-ot könyvelt el, végzős szemeszterében talán még egy utolsó nagy dobást remélhetünk tőle.

Néhány húzóembertől tehát kénytelenek vagyunk elköszönni, ugyanakkor izgatottan várhatjuk, hogy a meglévő tehetségeink több lehetőséget kapva milyen produkcióra lehetnek képesek. Reményeink szerint az idei esztendő kisiklását jövőre sikerül javítani, és az Air Force hamarosan bizonyítani fogja, hogy a program még mindig az AHA konferencia legerősebbjei közé tartozik.

Hétvégén a Colorado Rockies javította az előző párharc kisiklását és egy hét alatt immár másodszor söpörtük a San Diego Padrest, akiket ezúttal idegenben tettünk lapátra három mérkőzés alatt.
























1. meccs, péntek: Padres-Rockies 5-7
A párharc első felvonásán a leggyakoribb összeállításban vettük fel a harcot, vagyis az infielden a Helton-Rutledge-Tulo-Nelson négyes kezdett, kívül CarGo, Fowler, Cuddy álltak, az aktuális kezdő dobó Garland pedig Rosarionak dobált. Nagy erőkkel kezdtük a mérkőzést és bár Fowlert elkapták rablás közben, utána egy séta és egy ütés következett, a vezetést Tulo single találatával szereztük meg, őt követően Cuddy RBI singlelel volt eredményes, két ponttal indultunk. Nem sokáig tartott az előny, rögtön az első SDi támadásban egy séta után Alonso küldött ki egy két pontos hazafutást. Egy jó darabig maradt a 2-2es eredmény, a következő két teljes inningben nem sikerült egyetlen futónak se pályára kerülnie, legközelebb a negyedik alján a házigazdák értek el egy kósza singlet. Ezt követően az ötödik akcióban Fowler solo hazafutásával ismét lépéselőnybe kerültünk. Sajnos megint nem tartott sokáig a vezetés, egy dupla után Venable singleből 3-3ra egalizált a Padres, majd egy újabb single után egy caught steallel sikerült összehozni a harmadik outot. A hatodik akcióban Cuddy sétált, Helton singlet ütött, viszont 2in-1out után sorban két emberünk búcsúzott dobás utáni kieséssel. Garland újabb játékot abszolvált három groundouttal, utána a mieink hármasa se járt több sikerrel. A hetedik alján az első cseredobó Lopez bizonytalan volt, sorban három ütést szedett be, közben Hundley double és Venable single találata egy-egy pontot jelentett az ellenfél számára, melyekkel 5-3as hátrányba kerültünk. A folytatásban CarGo harcolt ki egy sétát, forceouttal Tulo maradt bázison, őt pedig Helton küldte haza egy RBI doublelal, Rosario groundout közben újabb futó ért haza, ezzel ki tudtunk egyenlíteni. Brothers egy ütés ellenére biztosan lehozta a következő védekező inninget. Ezután egykori dobónk Street ellen egy kieső után Fowler tűzött be egy solo HRt a right fieldre, amivel átvettük a vezetést és rögtön az azt követő ABben Rutledge is betűzött egy HRt, a back-to-back hazafutásokkal megint vezetéshez jutottunk. Ezután már csak Betancourt kötelező házi feladata volt hátra, háromból három kiejtéssel lezárta a meccset.
- Többször megfordult a vezetés a csapatok közt, jó hajrával mi győztünk. Fowler négy beállás alatt két HRt lőtt, már hat hazafutásnál tart az esztendőben. Rutledge az első rakétáját tűzte, ez volt az egyetlen ütése a mérkőzésen. végre kezd egyre komolyabb tényező lenni. Helton a lassabb szezonkezdet után ezen az estén igazán virágzott, 3/4es hatékonysággal még egy RBIt is szerzett. Tulowitzki öt lehetőségből egy ütésig jutott, az évi kilencedik pontját regisztrálta. Cuddyer az egyetlen ütéséből a nyolcadik RBIt postázta és az évi első outfield assistja is megvolt. Garland hat játszma alatt öt ütésből három pontot kapott be. Lopez a maga játékában megint nem volt biztos a dolgában, két pontot is elszenvedett. Brothers a győzelem megszerzése közben egyetlen ütést és két SOt jegyzett. Betancourt hibátlan teljesítménnyel hozta a negyedik savet.

2. meccs, szombat: Padres-Rockies 5-9
A következő felvonásban Nelsont Brignac helyettesítette a hármas bázison, az aktuális dobó az ace Chacin volt. Megint jól indult az összecsapás, Fowler single után egy forceouttal Rutledge maradt bázison és rabolt is, Tulo RBI doublelal kezdtük meg a pontgyártást. Rögtön az első beállásban kaptunk egy triplát, melyet követően Alonso sac flyból kiegyenlítettek a hazaiak. A második játékrészben Helton mezőnyhibából lépett pályára, Rosario hazafutása két pontot jelentett, közben magabiztosan ledolgoztuk az aktuális dobórészt. Legközelebb CarGo egy séta és egy steal árán a kettes bázisra került, Helton RBI doublelal növeltük az előnyt, majd Rosario egy single találattal volt eredményes, a Brignac elleni intent walk után pedig nagy nehezen a dobó ellen sikerült befejezni az inninget. Ezután Chacin kicsit elvesztette a fonalat, egy double után E. Cabrera talált be egy pontot érő singlelel és egy újabb ütés után tudtuk lehozni a három outot. A következő támadást Rutledge pályára kerülésével kezdtük, CarGo duplájával szereztük a hatodik pontunkat, két ütővel később Cuddy takarított egy 2run HRal. Chacin két séta ellenére abszolválta a negyedik játszmát és őriztük a 8-2es vezetést. Aztán Rosario single ütése után dupla játékot kaptunk, a kezdő dobó újabb hibátlan játékot ért el, majd a hatodik tetején két pályára kerülés után Tulo biztonságijával növeltük az előnyt, két sétát követően Rosario ellen strikeouttal hárították a teli pályás lehetőséget. Menet közben az első csere dobó Escalona egyetlen doublet kapott, három denveri outot követően pedig a fiatal longman a hetedik alján két solo HRt is beszedett Venabletől és E. Cabreratól, melyekkel 9-4re kapaszkodott a Padres. CarGo és Tulo ütései után Cuddy kapott double playt, majd Belisle kárára két felengedés után Amarista tolt be egy RBI doublet. A legutolsó támadásban három apró singlelel töltöttük fel a pályát, de zsinórban három emberünk kiesett, ahogyan Brothers se kegyelmezett már a végén, négy pont különbséggel győztünk.
- A korai előnyt szépen végig vittük, héttel is vezettünk, csak néggyel nyertünk, de a győzelem nem forgott veszélyben. Rosario öt lehetőség alatt négy ütést jegyzett, összesen három RBIt postázott, már a negyedik HRt szerezte a szezonban. Gonzalez 3/4es statisztikával lengetve ugyancsak hozzátett egy pontot. Tulowitzki két ütéssel két futást segített elő, ezzel továbbra is a csapat legponterősebb játékosa. Cuddyer az évi negyedik hazafutásával újabb két RBIt bombázott, illetve Helton javuló formája is folytatódott, ezúttal két találatot és két futást ért el. Rutledge ütés nélkül három futást harcolt ki, egyszer sétával, kétszer forceouttal került bázisra és két rablást elkönyvelt. Chacin a második győzelmét szerezte a szezonban, öt játék alatt négy ütésből két pontot hoztak ellene, láttunk már jobb szereplést is tőle, most ennyi elég volt. Escalona két játékban két HRt szedett be két pontért. Belisle továbbra is sebezhető, megint kapott egy runt. Brothers ellen viszont egyetlen ütés esett három out közben.

3. meccs, vasárnap: Padres-Rockies 1-2
A series utolsó meccsén De La Rosa következett a sorban, a szezonban először pihent CarGo, helyette EYJR kezdett a left fielden, bekerült még a lineupba Torrealba, Pacheco, Nelson új emberként. Az első játszma alatt mindkét oldalon csupán egy-egy futó került pályára, részünkről Tulo ért el egy walkot. Aztán a másodikban Nelson hozott egy 2out singlet, a házigazdáknál egy ütés után zsinórban hárman kiestek. Legközelebb megint mindkét csapatnál egy-egy séta történt, a negyedikben három denveri out mellett jött egy újabb SDi walk. Az ötödik tetején Torrealba jegyzett egy singlet három kiejtést közt, DLR pedig újabb játékot oldott meg hiba nélkül. Csendesen csordogált a mérkőzés és csak ezt követően fordult elő először, hogy egy csapat egy inning alatt több futót is bázisra küldjön, Fowler és Cuddy egyaránt sétáltak, de a vezetést nem tudtuk megszerezni. Menet közben DLR a hatodik dobójátékot is lehozta, majd a hetedik tetején az első Padres reliever ellen Nelson sétája után a pinch hitter Helton 2run hazafutásával ragadtuk magunkhoz a vezetést. A mieink első csere dobója Lopez hiba nélkül búcsúztatta el a hazai hármast, majd a nyolcadikban csak egy sétára voltunk képesek Tulo jóvoltából, Belisle három kiejtést regisztrált. Az utolsó inningben nem jártunk bázison, ezzel szemben Betancourt ellen a SD rögtön két sétával indult, egy bunttal a kettes-hármasra kerültek a futóik, Gyorko sac flyból az egyik játékos hazaért, de a Hundley elleni strikeouttal sikerült véget vetni a mérkőzésnek.
- Az új szezonban már másodszor söpörtük a Padrest, az utolsó meccs volt a legcsendesebb, 3-2re végeztünk az ütésekben. Helton PHként megszerezte az évi első hazafutását és hat pontos jelenleg. Nelson és Torrealba jegyeztek még egy-egy ütést, Fowler és Tulowitzki fejenként kétszer sétáltak. De La Rosa egy vereség mellé az első győzelmét is feljegyezte, a hat inninges shutout alatt csupán két ütést kapott. A bullpen tagjai közül Lopez először nem kapott idén pontot, Belisle a negyedik holdot érte el, Betancourt pedig ötből az ötödik savet szállította, bár két sétát és egy pontot is engedett.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. San Francisco Giants 9-4 (13 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 8-4 (12 meccs)
3. Colorado Rockies 8-4 (12 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 7-5 (12 meccs)
5. San Diego Padres 2-10 (12 meccs)

A hét első felében még befejezték a SD-LAD párharcot, melyet a vendégek 2-1es összetett eredménnyel nyertek. Ezt követően a Dodgers háromból kétszer veszített a D'backs otthonában, míg a Giants háromszor legyőzte a Cubst egy vereség mellett, így minden riválisnál több meccset játszva az élre ugrottak a csoportban. A következő napokban újabb LAD-SD párharcra kerül sor, a másik három NL West csapat külön ellenfelekkel fog harcolni: az Arizona a Yankeeshez látogat, a Frisco a Brewerst fogadja, mi pedig a Metst látjuk vendégül.

A New York Mets hozzánk hasonlóan jól kezdte a szezont, így kiélezett párharcra van kilátás a Coors Fielden. Reméljük az idegenbeli győzelmek lendületet adnak a hazai folytatásra és a következő időpontokban minél több sikernek örülhetünk: kedd 02:40, szerda 02:40, csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. GO ROCKIES!!!

Karnyújtásnyira volt a WCHA konferencia megnyerésétől a Colorado College Tigers hokicsapata, akik a gyengébb alapszakasz után a playoff alatt nagyszerű menetelést hajtottak végre, a finálét azonban elvesztették, így keserűbb véget ért az esztendő.















A Colorado College Tigers eredményei a 2012/13-as alapszakaszban:

Október 19., Air Force-Colorado College 6-2
Október 20., Colorado College-UMass Lowell 1-3
Október 26-27., Cornell-Colorado College 2-0, 3-2
November 2-3., Wisconsin-Colorado College 4-5, 0-3
November 9-10., Colorado College-Bemidji State 3-2, 6-3
November 16., Colorado College-Denver 5-6
November 17., Denver-Colorado College 6-2
November 23., Colorado College-New Hampshire 4-4
November 24., Colorado College-Yale 5-6 OT
November 30-December 1., Colorado College-North Dakota 5-3, 2-3 OT
December 7-8., Colorado College-Minnesota 2-4, 4-4
December 14-15., St. Cloud State-Colorado College 5-3, 3-1
Január 4-5., Nebraska Omaha-Colorado College 8-4, 3-1
Január 11-12., North Dakota-Colorado College 3-4, 5-3
Január 18-19., Colorado College-Minnesota Duluth 2-3, 5-1
Február 1-2., Alaska Anchorage-Colorado College 2-2, 3-3
Február 8., Denver-Colorado College 1-1
Február 9., Colorado College-Denver 6-5
Február 22-23., Colorado College-St. Cloud State 4-3, 2-5
Március 1-2., Colorado College-Minnesota State 4-1, 2-7
Február 8-9., Michigan Tech-Colorado College 2-0, 3-4

A WCHA végeredménye (W-L-T):

1. St. Cloud State 37 pont (18-9-1)
2. Minnesota 37 pont (16-7-5)
3. North Dakota 35 pont (14-7-7)
4. Denver 33 pont (14-9-5)
5. Wisconsin 33 pont (13-8-7)
6. Minnesota State 33 pont (16-11-1)
7. Nebraska Omaha 30 pont (14-12-2)
8. Colorado College 26 pont (11-13-4)
9. Minnesota Duluth 25 pont (10-13-5)
10. Michigan Tech 20 pont (8-16-4)
11. Bemidji State 17 pont (5-16-7)
12. Alaska Anchorage 10 pont (2-20-6)

Előre tudtuk, hogy nem lesz egyszerű éve a Tigers-nek, és bár általában szoros meccseket játszottunk a legnagyobb ellenfelekkel, a nagyon erős konferenciában csak a nyolcadik helyen végeztünk. Két győzelem híján .500 alatti mérleggel zártunk, amire nagyon régen volt példa a főiskola történetében, szerencsére a váratlanul jó playoff-meneteléssel ezt is elkerültük, hiszen összetettben ez több mint húsz éve nem fordult elő.

A WCHA playoff első körében jókora meglepetésre a coloradói rangadón idegenben győztük le a Denver csapatát. Az első meccs 5-3-as elvesztése után a CC 2-1 és 4-3 arányban diadalmaskodtott a Magness Arénában, jogot nyerve ezzel a Final Five-on való részvételre. A konferencia tornán az elődőbe jutásért óriási küzdelemben diadalmaskodtunk a North Dakota ellen Stoykewych hirteln halálban szerzett találatával 4-3-ra, így tovább folytatódott a menetelés. A legjobb négy között sem volt megállás és 2-0 arányban diadalmaskodtunk a vendéglátó Minnesota ellen, azonban három nap alatt a harmadik meccsre már elfáradtunk és az utolsó bravúr nem jött össze, így 3-2 arányban elvesztettük a Wisconsin elleni finálét. Egyetlen lépésre voltunk a konferencia-győzelemtől és az ezzel járó automatikus Tournament szerepléstől, ahová így a gyenge alapszakasz miatt nem hívták meg a csapatot.

A gárda legeredményesebb játékosa Rylan Schwartz pár nappal az évad utolsó meccse után már profi szerződést is kötött a San Jose Sharks-szal, és a továbbiakban az AHL-ben kapott lehetőséget. Végzős szezonjában egyébként 41 meccsen 53 pontot szedett össze, és hiánya jókora veszteség lesz a jövőben, az elmúlt évtized egyik kiemelkedő játékosa volt az intézmény falain belül. A harmadéves Alexander Krushelnyski volt a másik emberünk pont/meccs hatékonyság felett, összesen 43 pontnál fejezte be a szezont. William Rapuzzi és Scott Winkler tartoztak még a legjobbak közé, sajnos mindketten idén fejezik be tanulmányaikat, míg a védelem húzóembere Mike Boivin ugyancsak kinőtte a Tigrisketrecet. A kapuban Joe Howe nagyjából kétszer annyi lehetőséghez jutott, mint Josh Thorimbert és markánsan jobb számokat is produkált kihívójánál, jövőre azonban már utóbbi szerepvállalására kell hagyatkoznunk.

A 2013/14-es évre ismét jelentősen át fog alakulni a Colorado College kerete, reményeink szerint azonban az elődök sikeres példáját tudják majd követni az új arcok, és jövőre minél élesebb versenyre tudjuk majd késztetni a legnagyobb riválisainkat.

Nagyot változott a világ a Colorado Rockies körül, a hétvégi veretlen hazai párharcot sima elszenvedett söprés követte a San Francisco Giants ellen, sajnos momentumunk se volt a címvédő elleni seriesben.



1. meccs, hétfő: Giants-Rockies 4-2
A párharc első összecsapásán De La Rosa volt a kezdő dobó, elkapóként Torrealba lépett színre, az infielden Cuddy, Rutledge, Tulo, Nelson játszottak, kívül pedig az EYJR-Fowler-CarGo trió kezdett. Három denveri outot követően a SF két single után Pence 3run hazafutásával szerzett korán megnyugtató vezetést. Aztán a második menetben Cuddy és Rutledge révén két ütésig jutottunk, Torrealbat direkt sétáltatták, hogy aztán Bumgarner loaded 2outról DLR ellen egy strikeouttal fejezze be az inninget. A házigazdáknál is csak egy single esett, majd EYJR sétát harcolt ki, de pickoff áldozata lett, így bosszantó módon CarGo hatalmas hazafutása csupán egy pontot jelentett számunkra. A folytatásban DLR kiejtette a SF order felső hármasát, majd a negyedik akcióban Cuddy hiába sétált egy 11 dobásos beállás végén, Rutledge double playt kapott, közben a Giants oldalán egyetlen ütés született. Az ötödik inning alatt megint két sétáig jutottunk, a házigazdáknál egyetlen walk történt, melyet a DLR-Tulo-Cuddy dupla játékkal hárítottunk. Ezután Cuddy került bázisra egy singlelel, a kettes elrablása után pedig Nelson RBI singleből szereztünk pontot, majd egy single után CarGo kidobta Sandovalt a kettesen, többre nem voltak képesek. A hetedikben kiesett mindhárom ütőnk, közben az első csere dobó Volstad se engedett fel senkit. Aztán a CarGo-Tulo-Cuddy trió nem tudta elkerülni a három outot, a SF két pályára kerülést követően Posey RBI singlelel végleg kezdte eldönteni a meccset, Belislenak kellett befejeznie a nyolcadik részt. A legutolsó támadást Rutledge duplájával indítottuk, utána azonban Nelson, valamint két pinch hitter Helton és Rosario is Kval búcsúzott, így végig hátrányban játszva vesztettünk.
- Az ütésekben 6-8 lett az eredmény, kétségkívül az offense idei legszerényebb teljesytményét láthattuk, két futáson tartottak bennünket és mindössze 1/9el ütöttünk RISPben. Gonzalez hatalmas lökete az idei harmadik HRt és az ötödik RBIt jelentette, közben egy újabb parádés outfield assistot jegyzett. Nelson ugyancsak 1/4el végzett és másodszor volt pontszerző a single ütésével. Cuddyer és Rutledge zártak még két-két találattal, előbbi egy futást regisztrált, közvetlen pontot viszont ők se szereztek. Joggal haragudhatunk Young Jrra, két sétával kétszer járt bázison, ám egy dobással CarGo hazafutása előtt kiejtette magát, pedig egyetlen pontra visszajöhettünk volna, ha csak bázison marad. De La Rosa hat játszma alatt hat ütést kapott, pontot viszont csak a 3run HRből szenvedett, javuló tendenciát mutat, még mindig nem eléggé kiegyensúlyozott, szerencsére többször jól kijött a szorult helyzetekből, a zakót nem kerülhette el. Volstad a következő 1.2 inningben két ütésből egy runt szenvedett el, Belisle az egyetlen ABt strikeouttal abszolválta.

2. meccs, kedd: Giants-Rockies 6-9
A keddi összecsapásra Helton visszatért a lineupba, Cuddy az egyesről átkerült a right fieldre, EYJR pedig kikerült a kezdőből, elkapóként Rosario tevékenykedett, az aktuális dobó Nicasio lehetett. A legelső akcióban három groundoutot szenvedtünk el, majd az első dobórész ismét balhésra sikeredett, két single után megint Pence RBI singleből szerzett korán vezetést a SF, később Scutarot kiejtettük a home platen, ennek ellenére feltöltötték a bázisokat, végül egy flyouttal sikerült véget vetni az inningnek. A következő támadást Tulo és Cuddy ütés nélküli pályára kerüléseivel kezdtük, Helton groundout közben egyenlítettünk, újabb két sétával bases loaded alakult ki, majd Fowler két futót terelt haza egy duplával, az őt követő Rutledge pedig 2run RBI singlet szórt, így 5-1re fordítottunk. Ezt követően egy sétával nyomultak a hazaiak és Scutaro RBI singlelel szépítettek, majd az eseménytelen harmadik játszma után nálunk csak Nicasio sétált, a Giantsnél ketten is bázison jártak, de sorban két kiejtéssel abszolváltuk a játékot. Az ötödik menetben két kieső mellett Tulo solo hazafutásával növeltük a különbséget és újra kiejtettünk három ellenfelet. A következő próbálkozásnál egyedül Rosario járt bázison, majd Nicasio két séta után távozott, Ottavino ellen viszont Crawford küldött be egy 3run HRt, tovább nyomult a Giants és kisvártatva feltöltötték a bázisokat egyetlen outtal, Belisle se tudott hárítani, ellene Pence RBI single ütésével egyenlítettek, majd egy Rutledge-Tulo-Helton double playel zártuk le végre a játékrészt. 6-6ra álltunk és a hetedik menetben összesen egy séta történt a mieinknél, legközelebb ismét kiesett a denveri hármas, ellenben Belisle ellen újabb két ütés esett, egy doublet követően Pagan RBI singleből volt eredményes, a váltótárs Lopez is felengedett egy futót, Sandoval single ütése újabb pontot jelentett, plusz két outnál Blanco pakolt be egy RBI singlet, ezzel három pontos lemaradásba kerültünk. A legutolsó próbálkozásban megint elvéztünk, így a négy pontos vezetés ellenére 9-6os vereség lett a vége.
- Csupán négy ütésre voltunk képesek, abból a hat futás nem rossz eredmény, viszont a biztos előnyt nem tudtuk megtartani és sima vereséget szenvedtünk. Tulowitzki a harmadik hazafutását szerezte az évad nyolcadik meccsén, összesen két futása volt. A sor tetején Fowler és Rutledge egy-egy ütésből két-két RBI postázott. Egy ütése volt még Rosarionak, aki egyszer sétával is járt bázison, mindkét akció során stolen baset jegyzett, az első kettő rablását termelte az évben. Nicasio öt játék alatt öt ütést és öt sétát kapott, melyekből négy pontot termelt a SF. Ottavino egyetlen kiejtést megelőzően három ütést engedett, beleértve a 3run HRt. Belisle vitte a BSt és az Lt, 1.2 IP alatt két pontot szereztek ellene, vastagon benne volt a vereségben. Lopez az utolsó játékban ugyancsak kapott egy runt három elszenvedett ütésből, tovább romlott az ERA mutatója.

3. meccs, szerda: Giants-Rockies 10-0
Az utolsó mérkőzésről Helton és Fowler került ki az összeállításból, EYJR kezdett a center fielden, Pacheco az egyesen, Cuddy pedig a jobb oldalra állt át, a soron következő dobó az első meccsén nagyon magabiztos Francis volt. Az első kísérletben egy sétát jegyeztünk CarGo által, majd szokás szerint megkaptuk az első pontokat, egy single után Posey triplával volt eredményes és Arias single ütésével máris 2-0s előnyre tettek szert a házigazdák. A második játékban eredménytelenek voltunk, ezzel szemben a SF kieső nélkül alakított ki bases loadedot, Scutaro sac flyal újabb futást vittek be, Posey ground rule doublet tűzött a negyedik pontért, a Pence elleni fielder's choice play közben újabb futó ért be, Torres 2run singlet hintett, az inning végére már 7-0 volt a lemaradásunk és Francist Escalona váltotta, hamar eldőlni látszott a csata. Ezt követően mindkét oldalon csak egy-egy 2out double esett, majd megint egyetlen dupláig jutottunk Tulo révén, Escalona hibátlan inninget teljesített. Az ötödik felvonásban Nelson és Torrealba mutatott fel egy-egy ütést eredmény nélkül, közben Volstad hamar beszedett egy duplát és a dobó Zito singlelel küldött be egy embert, még egy single után pedig Posey ütésével a kilencedik pontját vitte be a hazai alakulat. Egyre kilátástalanbb volt a sorsunk, innen már csak a végét vártuk. A hatodikban két ütést hoztunk, de pontot nem, Volstad továbbra is kapta a találatokat és egy forceout közben újabb runt szenvedtünk el. Legközelebb Nelson single után kaptunk dupla játékot, Ottavino csak egy walkot engedett, aztán három outot kaptunk, Brothers loaded 2outot hárított egy popouttal és a végén se tudtunk már szépíteni, nagyon sima vereséget szenvedtünk.
- Két inning alatt lefutott a mérkőzés, 0-7ről esélyünk nem volt visszajönni, mindhárom meccset korán hátrányba kerülve vesztettük el, utoljára az ütésekben 7-16ra végeztünk, a végén szűkítettük a különbséget. Egyedül Nelson jegyzett két ütést három beállás alatt, a többiek összesen három doublet és fejenként egy-egy ütést mutattak fel. Francis borzalmasan rosszul kezdett és nem tudott kimenekülni a bajból, 1.2 inning alatt hét ütésből négy earned runt és összesen hét pontot szenvedett el, kellemetlen meglepetés volt a tökéletes felkészülés és debütálás után. Escalona hét out teljesítése közben csak egyetlen ütést kapott, ismét bizonyította, hogy lehet rá számítani. Ellenben Volstadnak megint nem ment, 1.2 játék közben hét ütést és három futást kapott. A hajrában Ottavino és Brothers már nem kaptak újabb pontokat.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Arizona Diamondbacks 6-3 (9 meccs)
2. San Francisco Giants 6-3 (9 meccs)
3. Los Angeles Dodgers 4-3 (7 meccs)
4. Colorado Rockies 5-4 (9 meccs)
5. San Diego Padres 2-5 (7 meccs)

Újra csak egyetlen meccsel vagyunk a .500as határ felett, a Giants pedig ezzel a söpréssel az élre tört. A D'backs a napokban 2-1re elvesztette a Pirates elleni hazai seriest, míg a Padres-Dodgers párharcban csak egy meccset játszottak le eddig, amit a hazaiak nyertek. A hét második felében ARZ-LAD és SD-COL seriesek lesznek a csoportban, a SF pedig a Cubs ellen lép pályára.

Legközelebb tehát a San Diego Padres ellen játszunk idegenben, múlt héten itthon söpörtük őket, bízzunk az eredményes folytatásban. A csapatnak a következő menetrendben szurkolhatunk: szombat 04:10, vasárnap 02:40, vasárnap 22:10. GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids csapata a múlt hétvégén hazai pályán 1-0-ra győzte le legnagyobb riválisát, a Real Salt Lake-et, aminek köszönhetően megszerezte szezonbeli első sikerét.



Óscar Pareja vezetőedző több alapemberére sem számíthatott sérülés miatt, így ismét több fiatal is lehetőséget kapott: Irwin – Mullan, O’Neill, Wynne, Klute – Harris, Thomas, LaBrocca – Powers – Buddle, Brown alkotta a kezdőt.

Hajtotta a bizonyítási vágy a Coloradót, már a mérkőzés első perceitől irányította a találkozót a hazai együttes. Előbb egy szögletrúgást követően kellett a vendégeknek takarítaniuk saját kapujuk előtt, ez volt a mérkőzés első lehetősége. Még csak az 5. percben jártunk, amikor Nick LaBrocca a bal oldalról centerezett, labdáját Edson Buddle kezelte le, majd kihasználva a RSL védőinek ügyetlenségét, valahogy Atiba Harris elé tudta pöccinteni a játékszert, aki közvetlen közelről a kapuba lőtt, 1-0. A 28 éves játékos a 2006-os és a 2007-es szezonban a utah-iakat erősítette, most volt csapata ellen tudott eredményes lenni.

Három perccel a Rapids vezető gólja után nagyon határozottan büntetőt ítélt a játékvezető. A vendégek egy szögletet végezhettek el, majd a bíró szerint Dillon Powers szabálytalankodott Kyle Beckermannal szemben – a visszajátszásból azonban tisztán látszik, a volt Rapids-játékos nem kicsit rá is játszott az esetre. A labda mögé a jó formában lévő Álvaro Saborío állt, viszont büntetőjét Clinton Irwin a bal oldali kapufára tolta, így maradt a 1-0-s hazai vezetés. Irwin a télen érkezett Coloradóba, korábban a USL Pro-ban védett, ami a harmadosztálynak felel meg a tengerentúlon.

Az első tíz perc izgalmait követően visszavettek a csapatok a tempóból, inkább a mezőnyben folyt a harc a labdáért. Az első félidő hajrájában aztán ismét nagy lehetőségek adódtak a hazaiak előtt. Előbb Deshorn Brown szerezhetett volna gólt Harris remek indításából, de a vendégek portása szögletre mentett, majd a beívelt sarokrúgást követően Buddle fejelt nem sokkal Nick Rimando kapuja fölé – a rutinos amerikai válogatott csatár továbbra is adós első góljával.

A második félidő elején a nagy kedvvel játszó Rapids ismét helyzetbe került. Buddle ért el egy indítást az alapvonal előtt, majd jobbal beívelte a labdát LaBroccának, aki nem kezelte azt le, egyből lőtt, és bár ő is gólt szerezhetett volna, inkább Harrisnek volt erre nagyobb esélye, de a középpályás már nem érte el a bal kapufa mellett elguruló labdát. A vendégek a 64. perc végén kerültek ismét helyzetbe, ám Saborío lövését Irwin ekkor is hárította.

Ezt követően a házigazdák kétszer is eldönthették volna a mérkőzést, de sem Brown, sem a helyére csereként beállt Jamie Smith nem tudott a kapuba találni, így az utolsó pillanatokig maradtak izgalmak. A ráadásban nem sok kellett a Salt Lake egyenlítő találatához, de Saborío még úgy sem tudott eredményes lenni, hogy csapattársára támaszkodva a legmagasabbra emelkedett – két méterről a kapu mellé fejelt.



Győzelmének köszönhetően tehát a Rapids megszerezte első sikerét 2013-ban, ez pedig lélektanilag biztos sokat jelent a Pareja-csapatnak. Több jó teljesítmény is volt az RSL ellen, menjünk szépen sorban. Irwinről beszéltek a legtöbbet a tengerentúli sajtóban, a foci hírek telis-tele voltak az ő nevével, a hét védése is a 24 éves kapushoz fűződik. Powers zsinórban második alkalommal lett a legjobban teljesítő újonc, de Brown sem panaszkodhat, több helyen dicsérték őt is. Wynne-ről eddig nem esett szó, a védőt a hét csapatába választották. A gólszerző Harris is kifejezetten jól játszott, több helyzete volt, amiből egyszer eredményes tudott lenni, és társainak is több jó passzt adott.

A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 13 pont (4-1-1)
2. Chivas USA 10 pont (3-1-1)
3. Los Angeles Galaxy 8 pont (2-0-2)
4. San Jose Earthquakes 8 pont (2-2-2)
5. Vancouver Whitecaps 7 pont (2-2-1)
6. Real Salt Lake 7 pont (2-3-1)
7. Portland Timbers 6 pont (1-1-3)
8. Colorado Rapids 5 pont (1-3-2)
9. Seattle Sounders 1 pont (0-3-1)

Vasárnap majd a négy meccs óta veretlen Chivas USA otthonába látogat a Rapids, és mivel ilyen jó formában van az ellenfél, nem meglepő, hogy a sportfogadás piacain fellelhető oddsok alapján ők a találkozó esélyesei.

Az elmúlt tanévben sem tudta átlépni a saját árnyékát a Denver Pioneers egyetemi hokicsapata, és ahogy szinte már hagyományossá vált, a 2013-as menetelés is a regionális négyesdöntőben fejeződött be, a Frozen Four-t újra helyi érdekeltségű program nélkül bonyolították le.






















A Denver Pioneers eredményei a 2012/13-as alapszakaszban:

Október 19., Denver-UMass 5-1
Október 20., Denver-Air Froce 5-2
Október 26-27., Denver-Michigan Tech 5-1, 5-2
November 2-3., Denver-St. Cloud State 0-3, 6-1
November 9-10., Minnesota State-Denver 3-4, 2-3
November 16., Colorado College-Denver 5-6
November 17., Denver-Colorado College 6-2
November 23., Denver-Yale 1-2 OT
November 24., Denver-New Hampshire 4-6
November 30-December 1., Denver-Wisconsin 1-1, 1-3
December 7-8., North Dakota-Denver 2-2, 6-3
December 14-15., Bemidji State-Denver 1-1, 5-1
December 29., Denver-Boston College 6-0
Január 4-5., Denver-Cornell 5-1, 2-1
Január 11-12., Denver-Nebraska Omaha 7-4, 3-3
Január 18-19., St. Cloud State-Denver 5-2, 5-1
Február 1-2., Minnesota Duluth-Denver 0-3, 3-4
Február 8., Denver-Colorado College 1-1
Február 9., Colorado College-Denver 6-5
Február 22-23., Denver-North Dakota 5-4, 1-6
Március 1-2., Minnesota-Denver 0-2, 5-1
Március 8-10., Denver-Alaska Anchorage 7-1, 6-1

A WCHA végeredménye (W-L-T):

1. St. Cloud State 37 pont (18-9-1)
2. Minnesota 37 pont (16-7-5)
3. North Dakota 35 pont (14-7-7)
4. Denver 33 pont (14-9-5)
5. Wisconsin 33 pont (13-8-7)
6. Minnesota State 33 pont (16-11-1)
7. Nebraska Omaha 30 pont (14-12-2)
8. Colorado College 26 pont (11-13-4)
9. Minnesota Duluth 25 pont (10-13-5)
10. Michigan Tech 20 pont (8-16-4)
11. Bemidji State 17 pont (5-16-7)
12. Alaska Anchorage 10 pont (2-20-6)

A remek rajt után nyugodt szívvel remélhettük, hogy harcban leszünk akár a konferencia első helyeiért is, később azonban kiderült, hogy néhány riválisunk erősebb nálunk, így a dobogóra sem sikerült odaérni. Ettől függetlenül bizakodva várhattuk a konferencia-playoff küzdelmeit, melynek első köre egy két nyert meccsig tartó hazai series volt a mezőny második feléből érkező ellenféllel szemben, ahol a tét a WCHA Final Five-on való szereplés volt.

A Colorado College elleni presztízs párharcot jókora meglepetésre az alapszakaszban nem túl aktív Tigrisek nyerték meg, miután a március 15-17-én víkend első felvonását még a DU nyerte 5-3-ra, később azonban 2-1 és 4-3 arányban is a CC diadalmaskodott, ezzel a Pioneers jókora égésre nem jutott be a konferencia legjobb csapatai közé.

Szerencsére az országos listán annyira előkelő helyen álltunk, hogy a WCHA Playoff-ból való villámbúcsú ellenére is számoltak velünk a legjobb 16 között egyedüli coloradói csapatként. A DU legénysége a Northeast Regional négyestornán vehetett részt március 29-én és 30-án, azonban a vendéglátó New Hampshire-től 5-2-es vereséget szenvedtünk az elődöntőben.






















Az évad legeredményesebb játékosa a harmadéves center, Nick Shore volt 39 mérkőzés alatt szerzett 34 pontjával (14+20), sajnos azonban a nagy igyekezet ellenére sem tudta magasabb szintre juttatni a csapatot. Nála több gólt csak a végzős Shawn Ostrow szerzett, aki pályafutása legeredményesebb évében 15 találatot és 11 asszisztot szorgoskodott össze. A legjobbak közé tartozott még az ugyancsak búcsúzó Chris Knowlton, 29 pontja (13+16) több volt tőle seniorként, mint amennyit az első három tanévében összesen elért. Három sophomore csatár, név szerint Ty Loney, Daniel Doremus és Zac Larraza tartozott még a húzóemberek közé, mindhárman elérték a 20 pontos és a 10 gólos határt egyaránt. A tavaly draftolt Joey LaLeggia nem tudta megismételni az újoncként elért számokat, de a 29 szerzett pont így is nagyszerű mutató egy hátvédtől. Nem sokkal maradt el tőle a junior David Makowski és a freshman Nolan Zajac sem, míg a 2011-es draft második körében elkelt Scott Mayfield a meggyőző sophomore idénye végeztével az AHL-be szerződött. A kapuban a másodéves finn vendégmunkás Juho Olkinuora végleg megszerezte az első számú pozíciót, a 2012/13-as szezonban 92,7 %-os hatékonyság és 2,35-ös kapott gól átlag mellett három shutout-ot és 13 győzelmet könyvelt el, pár nappal ezelőtt a Winnipeg Jets-hez szerződött. Alaposan lepipálta a két éve szinte csak korábbi önmagát kereső Sam Brittain-t (90,7 SV%, 2.95 GAA, 5 W, 7L), reméljük az utolsó évére fel fogja szívni magát.

Ebben az évben járja ki az egyetemet a fentebb már említett Knowlton és Ostrow, valamint a védelem vezéregyénisége Phillips. Csatlakozik a távozók listájához a profi szerződést kapó Mayfield, és nagy eséllyel ősztől N. Shore is szintet fog lépni. Még több szerep hárulhat a Loney-Doremus-Larraza trióra, valamint a biztató bemutatkozó idény után Q. Shore-tól is többet várunk sophomore-ként. Néhány markáns egyéniséggel szegényebbek leszünk, de minden bizonnyal a 2013/14-es tanévben is hasonló eredményekre lehetünk képesek, de hogy várva várt előrelépés vajon sikerül-e, azt egyelőre csak remélni tudjuk.

Tökéletes hétvégéje volt a Colorado Rockies csapatának, a mieink az idei első hazai párharcot magabiztos söpréssel tudták le a San Diego Padres ellen, igazi villámrajtból jöttünk ki.



1. meccs, péntek: Rockies-Padres 5-2
Az évad első hazai mérkőzésén a megszokott nevek alkották a lineupot, az infielden Helton, Rutledge, Tulo, Nelson kaptak lehetőséget, kívül CarGo, Fowler, Cuddy kezdtek, Rosario volt az elkapó, a home opener kezdő dobója Francis lehetett. Az első játékrészben egy single ütést követően Guzman RBI single találatával került lépéselőnybe a SD, a sor tetején nálunk három out történt. Aztán mindkét oldalon csak egy-egy felkerülés volt, a harmadik védekező részt egy single és egy walk ellenére lehoztuk, majd végre beindult a szekér. Nelson leadoff single után két kieséses játékkal a hármasra került, E. Cabrera errorból pedig haza is ért, Rutledge az egyes bázisra jutott, CarGo sétát harcolt ki, Tulo egy hosszú duplával mindkét futót beküldte és máris 3-1re fordítottunk. Ezt követően biztosan kiszórtunk három SDi ütőt, Rosario solo hazafutásával tovább stabilizáltuk az előnyt. A vendégeknél újabb három out következett, majd az első ember Fowler hazafutásával már 5-1 volt az állás a javunkra. Kezdett eldőlni a meccs és Francis újabb játékot hozott le egyetlen double ütéssel, több érdekesség nem történt a hatodikban. Ezután cseréltünk dobót, illetve Brignac vette át a 3B posztot, közben Ottavino hibátlan inninget postázott, nálunk simán kiesett az aktuális hármas. A nyolcadik tetején Brignac hibájából Denorfia fogott bázist, nem sokkal később Rosario évi első passed ballal haladt tovább a futó és Quentin RBI doublelal szépített a Padres. Az utolsó támadásunkban Cuddy még lőtt egy triplát, majd a végén Betancourt ellen csak egy single esett, a győzelem már nem forgott veszélyben.
- A korai hátrány ellenére könnyedén győztünk, 7-7 ütése volt mindkét csapatnak. Fowler már a harmadik hazafutását lőtte az új szezonban, Rosario másodszor volt eredményes, mindketten három RBInál járnak. Tulowitzki a 2/4es hatékonysága közben újabb két pontot hintett, Cuddyernek vele együtt .375ös átlaga volt a meccs után. Brignac csere volt a hajrában és rövid idő alatt már a második errort jegyezte idén. Francis tökéletes formában dolgozott, a ST alatt megszokott biztosságot hozta a mai találkozón, hat játszma során öt ütés mellett csupán egy pontot kapott, ellenben öt strikeoutot termelt. Ottavino a következő két inningben egyetlen futást szenvedett el, javítva a nyitómeccs elvesztését. Betancourt a második savet szerezte a szezonban.

2. meccs, szombat: Rockies-Padres 6-3
A kezdőcsapatunk a második meccsen megegyezett a péntekivel, a soros dobó a friss igazolás Garland volt. Az első menetben egyetlen doublet engedtünk, majd Fowler single ütésével kezdtük az összecsapást, Rutledge forceouttal maradt bázison és elrabolta a kettest, CarGo sétált, majd két kieső mellett Cuddy RBI singlelel szereztük meg a vezetést. A másodikban mindkét oldalon egy-egy ütés történt, de egyik fél se jutott sokáig, majd a teljes harmadik játszma egyetlen találata Tulo nevéhez fűződött. A negyedik tetején egyenlítettek a vendégek, kieső nélkül feltöltötték a bázisokat, Amarista forceout közben Quentin hazaért, majd egy Rutledge-Tulo-Helton dupla játékkal zártuk le a részt. A következő két jelenet során egy-egy séta volt, az ötödik támadást ugyanígy kezdtük Fowler révén, Rutledge error által került fel, CarGo singlelel volt eredményes, Tulo singlelel újabb futó ért haza, de ő maga a kettesre tartva kiesett, ám Cuddy singlelel már 4-1re húztunk el. A hatodik tetején Garland beszedett egy doublet, Gyorko groundout közben haza is ért a futó, nálunk egyetlen Nelson walk született. A hetedik dobórészt Belisle abszolválta egy sétával, majd Tulo walkot követően Cuddy 2run HRal stabilizáltuk a különbséget. A nyolcadikban Brothers két doublet kapott, az RBIt érő ütést Gyorko jegyezte, de nagy változások már nem történtek, Betancourt gond nélkül zárta le a meccset.
- Mindkét csapatnak nyolc ütése volt, végig vezetve még a péntekinél is könnyebben győztünk. A nap hőse Cuddyer volt, hat pontból négyet ő szerzett, 3/4es átlaggal operált és a második hazafutását szerezte. Fowler és Tulowitzki két-két ütést szereztek, utóbbi a hetedik RBIt regisztrálta. Gonzalez se maradt találat nélkül, újabb pontja a negyedik volt tőle az évben. Ők négyen érték el a pontjainkat, a többiek csendben maradtak. Garland eredményesen mutatkozott be nálunk, hat játék alatt két pontot szereztek ellene, öt ütést és két sétát engedett, győzelmet jegyzett. Belisle egy séta közben már a harmadik holdot érte el, Brothers két ütésből egy runt kapott, Betancourt az új szezonban már a harmadik savet postázta.

3. meccs, vasárnap: Rockies-Padres 9-1
A series finaleon megint több stabil kezdő pihenőt kapott, Tulo, Helton, Cuddy, Rutledge mind pihentek, így került be a csapatba a RF EYJR, a 1B Pacheco, a 2B Brignac, a 3B Herrera, Nelson pedig shortstopot játszott, közben a dombon az ace Chacin tevékenykedett. Méghozzá tökéletesen, az első játékrészben csak egy 2out singlet engedett, a denveri ütők pedig hamar elkapták Volquezt. EYJR leadoff double után Fowler 2run HRal volt eredményes, CarGo is betolt egy duplát, utána ketten kiestek, de Brignac RBI doublelból újabb pontot szereztünk, Nelson walk után Herrera ellen ért véget az akció. A második részt Chacin pályára engedés nélkül abszolválta, majd éppen az ő ütésével jeleskedtünk, de a kettes bázisnál tovább nem jutottunk el. A következő játékban csak egy singlet kaptunk és a három soros ütőnk kiesett, majd egy single után double playel takarítottunk, egy újabb singlet követően viszont Denorfia duplájával szépített a Padres. Ezt követően Herrera tudott felmutatni egy singlet, ám rablás közben lekapcsolták, aztán ismét könnyedén kiszórtuk a Padres trióját, az ötödik akcióban viszont tőlünk is csak CarGo járt bázison. A hatodik inningben Chacin megint érintetlen volt, tőlünk Pacheco regisztrált ütést és a hármasról Herrera szállította haza egy singlelel. Chacin a hetedikben is kiejtett két embert egy single közben, a játékot Escalona hozta egy újabb single mellett, a mieink Fowler duplájával indítottak, egy újabb séta után pedig Rosario tűzött be egy hazafutást három pontért. 7-1re elhúztunk és Escalona újabb játékot teljesített, majd Nelson felkerülését követően Herrera RBI triplet varázsolt a jobb sarokba és a csere ütő Torrealba is eredményes volt egy singlelel. A záró menetben Lopez ellen két ütés született, de nem engedtünk pontot az ellenfélnek, 9-1re győztünk.
- Az elején és a végén nagyon megszórtuk a SDt, a párharc legsimább győzelmét arattuk, 15 ütésünk volt. Rosario egyetlen találata egy 3run jack volt, az idei harmadik HR és megduplázta pontjai számát. Fowler két ütés közt a negyedik hazafutását regisztrálta, mellyel két pontot hozott a csapatnak. Herrera három ütésből két RBIt termelt, idei első pontjait jegyezte, egy single és egy triple által volt eredményes. Gonzalez pont nélkül maradt, de négy beállás alatt két találatot jegyzett és mindkét akció végén hazaért. Torrealba PHként az egyetlen lehetőségét RBI singlelel használta ki. Minden egyes játékosunk legalább egy ütéssel zárt. Chacin első győzelmét szerezte, az opening dayen se rajta múlott, most még magabiztosabb volt, 6.2 IP alatt csupán egy runt vittek be neki. Escalona és Lopez zárták le a hátralévő játékokat.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Arizona Diamondbacks 5-1 (6 meccs)
2. Colorado Rockies 5-1 (6 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 4-2 (6 meccs)
3. San Francisco Giants 3-3 (6 meccs)
5. San Diego Padres 1-5 (6 meccs)

A mieink mellett a D'backs és a Dodgers is söpréssel zárta az elmúlt hétvégét, előbbi gárda Milwaukeeban, utóbbi a Pirates ellen zárt hibátlan teljesítménnyel. A Giants közben 2-1es vereséget szenvedett összetettben a Cardstól hazai környezetben, míg a Padres a denveri betli előtti napon a Mets ellen jegyezte első és eddigi egyetlen győzelmét a szezonban. A következő napokban SF-COL és SD-LAD meccsek jönnek a csoportban, az Arizona pedig a Pittsburghöt láthatja vendégül.

1995 óta nem rajtoltunk ilyen jól, mind az ütők, mind a dobók teljesítménye rendkívül biztató volt az első 6 mérkőzésen, reméljük a San Francisco Giants ellen is folytatódhat az eredményes játék. A bajnok ellen a következő időpontokban lépünk pályára: kedd 04:15, szerda 04:15, szerda 21:45. GO ROCKIES!!!

Utolsó három mérkőzéséből kettőt megnyert a Colorado Mammoth gárdája, és egyre jobb helyzetből várja az alapszakasz hajráját a szezont kissé harmatosan kezdő denveri lacrosse-csapat.

























Március 16-án a Pepsi Center 15 ezres publikuma előtt 16-13-as győzelmet arattunk a Buffalo Bandits ellen.
Bár a meccs első találatát mi szereztünk Jones révén és később McBride találatával egyenlítettünk, a nyitó játékrészt követően a vendégek örülhettek 3-2-es vezetésnek. A második negyed első nyolc percében viszont négy megválaszolatlan találattal fordítottunk, McBride elérte a mesterhármast, Jones újabb gólt szerzett és még Lincoln is beköszönt, ezzel 6-3-ra fordítottunk. A szünetig hátralévő időben a Bandits két gólt szerzett, de a félidei 7-5-ös eredményt Pollock találata állította be. A második 30 percet is zseniális formában kezdtük, négy minutum leforgása alatt Powell, JGJR és McBride találatai által öt góllal szakítottuk le a vendégeket, akik azonban nem adták fel, és 10-9-re felkapaszkodtak a játékrész végére. A befejező etapot megint hibátlanul indítottuk, JGJR duplája mellett Reid és Dalgarno is betaláltak az újból öt gólos vezetésért, ám a Buffalo ismét fel tudott kapaszkodni egyetlen találatra, a hajrá rendkívül izgalmas volt, de végül Morgan és Hotaling találatai révén bebiztosítottuk a sikert.
Jordan McBride négy gólt és hat pontot szerzett, nála eredményesebb csak John Grant Jr volt (3+5), míg Casey Powell hat (1+5) és Adam Jones (2+3) öt pontot szerzett. Tye Belanger kapus 45 kísérletből 32-t hatástalanított a 13 kapott gólja mellett.

Egy héttel később egy kőkemény idegenbeli rangadó várt ránk, melyet sajnos elvesztettünk a Calgary Roughnecks ellen hosszabbításban 12-11-re.
Dobbie találatával a házigazdák voltak először eredményesek, de McBride és Lincoln jóvoltából még az első játékrész vége előtt sikerült fordítanunk. A későbbiekben is jó ritmusban játszottunk, JGJR a második negyedben mesterhármast hintett, illetve Reid és Pollock is eredményesek voltak, mialatt a házigazdák mindössze kétszer vették be Belanger kapuját, így a félidőben 7-3-as előnyben voltunk. A szünet után megkezdte a felzárkózást a 'Necks, és két perccel a folytatást követően kettővel közelebb jöttek, Jones és McBride próbálta előnyben tartani a Mammoth-ot, de mindkét találatunkra hamar válaszolni tudtak, csupán 9-7-re vezettünk a záró felvonást megelőzően. Nem sokkal a negyedik játékrész megkezdése után újra betaláltak a vendéglátók, Pollock még vissza tudta állítani a két gólos különbséget, de a negyed második felében a Calgary három megválaszolatlan találatot szerzett, kettőt Dickson révén, melyekkel fordítottak és a végén már nekünk kellett igyekezni az egyenlítésért, ami Pollock-nak köszönhetően jött össze bő fél perccel a rendes játékidő vége előtt. A 60 perc alatt döntetlenre végeztek egymással a csapatok, majd az OT legelső támadását Dickson révén góllal fejezte be a 'Necks, akik így bravúros második félidei játékkal otthon tartották a győzelmet, mi pedig a küzdés ellenére üres kézzel távoztunk Albertából.
John Grant Jr három gólt és három asszisztot regisztrált, Jordan McBride 2+5-tel volt a csapat legeredményesebb játékosa, Sean Pollock ugyancsak elérte a mesterhármast, Casey Powell pedig négy gólpasszt osztott ki. Tye Belanger 38 védés mellett 11-szer kapitulált, Lewis az alig két perces szerepvállalása közben kapott egy gólt.

Következő mérkőzésünket hazai környezetben vívtuk és a Philadelphia Wings ellen 10-9-es győzelmet arattunk az utolsó márciusi hétvégén.
Az első negyed kifejezetten felemásan alakult, öt perc alatt három góllal léptünk el Jones, JGJR és McBride jóvoltából, ám a következő öt minutumban a vendégek kiegyenlítettek, s 3-3-mal ért véget a nyitó 15 perc. A folytatásban viszont igazi parádét láthatott a hazai közönség, és a Mammoth fiai 7-1-re nyerték meg a második felvonást. McBride egymaga mesterhármast hintett, rajta kívül még JGJR, Cupido, Powell és Jones voltak eredményesek ez időtájt, miközben a félidei eredményt 10-4-re módosítottuk. A pihenőt követően nagy lendülettel igyekezett a Wings a felzárkózás érdekében, és a harmadik negyed során három góllal feljebb is jöttek. A záró negyedben sem tudtuk bevenni Miller kapuját, de szerencsére a vendégek hiába találtak be a finisben még kétszer, egy gólt valahogy megtartottunk az előnyünkből, így a második 30 perc gólínsége ellenére kiharcoltuk a rendkívül fontos hazai győzelmet.
Jordan McBride négy gól és két assziszt révén összesen hat pontig jutott, Casey Powell hét ponttal (1+6) végzett, John Grant Jr két találat mellé három előkészítést vállalt, Adam Jones pedig 2+2-t jegyzett. A ketrec előterében ismét Tye Belanger villogott, az ifjú portás 80 % feletti mérleggel, 37/46-os mutatóval zárta az összecsapást.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 8-5
2. Edmonton Rush 8-5
3. Washington Stealth 7-6
4. Minnesota Swarm 5-7
5. Colorado Mammoth 5-8

Egyre kiélezettebben alakul a nyugati csoport versenye, amikor már csak három forduló van hátra az alapszakaszból. Éppen a legnagyobb közvetlen riválisokkal fogjuk játszani a hátralévő összecsapásokat, hiszen a Rush elleni idegenbeli meccs mellett még a Swarm ellen küzdünk meg oda-vissza.

- Tóth Milán írása -

Továbbra sem tud győzelmet felmutatni az Észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban (MLS) szereplő Colorado Rapids csapata. Óscar Pareja legénysége legutóbb hazai pályán játszott 2-2-es döntetlent a Portland Timbers ellen. Hétvégén igazi rangadó vár együttesünkre, hiszen a utah-i Real Salt Lake látogat Denverbe.



Pareja sérülés miatt több alapemberére sem számíthatott, így kissé felforgatott kezdőnek szavazott bizalmat a kolumbiai szakember: Irwin – Mullan, Wynne, O’Neill, Klute – LaBrocca, Thomas, Cascio – Powers – Brown,  Buddle alkotta a kezdő 11-et. A veterán kapus Matt Pickens mellett a frissen műtött Diego Calderón, Anthony Wallace, Jaime Castrillón, Kevin Harbottle és Martín Rivero is sérült, de a Timbers ellen a csapatkapitány, Pablo Mastroeni sem lehetett ott a keretben, míg Drew Moor a Galaxy elleni piros lapot követő eltiltását tölti.

Akár már a 3. percben megszerezhette volna a vezetést a Rapids, de a hihetetlen jelenetsor után továbbra is 0-0 maradt az állás: a 19 éves O’Neill, aki belső védőként kapott szerepet, egy felívelt labdát fejelt a bal oldali kapufára, majd a középre pattanó labdára Cascio csapott le, de a jobb oldali kapufa is kisegítette a vendégeket.

A 18. percben már semmi nem menthette meg a Portlandet a kapott góltól: az újonc Dillon Powers jó 20 méterről, kicsit balról, szinte álló helyzetből eresztett el egy bombát, ami a kapu bal oldalába vágódott (1-0). A 22 éves, sokszoros U20-as amerikai válogatott ötödik mérkőzésén szerezte meg első gólját a Rapids színeiben, és egyben az MLS-ben is.

Támadásban maradt a Colorado, és bár volt még helyzete az első félidőben is, a következő gólig a második félidő harmadik percéig kellet várni. Cascio egy labdalevételt követően megcsinált egy remek cselt, amivel három védőt is becsapott, majd miután elhúzta volna a játékszert a kapus mellett, hátulról kicsit megrúgták a bokáját, így jöhetett a jogos büntető, amit a múlt nyáron szerződtetett belső középpályás, Hendry Thomas nagyon magabiztosan értékesített (2-0). A 28 éves hondurasi játékos ugyancsak az első gólját szerezte a Rapidsban.

Sajnos kétgólos előnyét nem tudta megtartani a hazai csapat. A Timbers középpályása, Will Johnson duplázni tudott. Előbb egy beadást bólintott zavartanul Irwin kapujába (2-1), majd egy büntetőt értékesített (2-2). A tizenegyes jogosságán lehet vitatkozni, ez viszont a tényeken nem változtat. A bordó-fehéreknek még volt egy lehetősége a gólszerzésre, de végül maradt a 2-2-es állás.

Jamie Smith és Edson Buddle is kisebb rúgást kapott a meccsen, így az ő játékuk a következő fordulóban kérdéses, és az írásunk elején említett sérültek közül szinte biztos, hogy senki nem fog pályára lépnia a Real Salt Lake elleni közelgő rangadón. Parejának tehát nincs más választása, továbbra is a fiataloknak kell lehetőséget adnia – ami annyira nem is nagy baj, mert ha közülük egy-két tehetség jó teljesítményre lenne képes, akkor a hiányzókkal kiegészülve biztos, hogy szebb célokért küzdhetne az együttes.

A RSL megnyerte nyitómeccsét a San Jose Earthquakes otthonában, de aztán háromszor is nyeretlen maradt: vereség a DC United otthonában, döntetlen otthon a Rapids ellen, majd ismét egy kudarc a Dallas ellen. A legutóbbi fordulóban viszont újra nyertek Kyle Beckermanék, odahaza 2-1-re a Seattle Sounders ellen. A tengerentúli foci hírek szerint a Realnak nincsenek sérültjei. A hegyvidéki rangadó szombatról vasárnapra virradóra, magyar idő szerint hajnali 01:30-tól veszi kezdetét a Dick's Sporting Goods Parkban.

A fogadás piacain fellelhető oddsok alapján igazi háromesélyes találkozóra számíthatunk.

Eredményesen indult a Colorado Rockies 2013as szezonja, az évnyitó párharc alatt ugyanis háromból két meccset megnyertünk a Milwaukee Brewers ellen és az elvesztett találkozón is sokáig nekünk állt a zászló.



























1. meccs, hétfő: Brewers-Rockies 5-4 walk-off extra inningben
A hétfő délutáni season opener alkalmával az elképzelhető legerősebb összeállításunkban játszottunk, az infielden Helton, Rutledge, Tulo, Nelson kezdtek, kívül a CarGo-Fowler-Cuddy trió játszott, az elkapó Rosario lehetett, akinek a no1 starter Chacin dobált. Az első támadásban Fowler és Tulo ütéseivel a szélső bázisokig jutottunk, Chacin két felengedés közben három SOt szórt. Ezt követően Rosario és Chacin single találatai után 2in-2outnál Fowler kiesett, a hazaiak egyetlen pályára kerülő futóját pickoffal szedtük le. A harmadikban CarGo járt bázison, amikor Tulo küldött ki egy 2run HRt a right center fieldre, válaszként egy kieső után Aoki bombázott a lelátóra, 2-1es előnyben voltunk három menet után. A következő támadásban három ütést értünk el, de Fowler találata közben Nelson kiesett a kettesnél, így a pontszerzés elmaradt, közben egyetlen Brewers futó se jutott pályára. Aztán CarGo hazafutásával növeltük a vezetést, utána Chacin megint hibátlanul tartóztatta fel a három ellenfelet. A hatodik tetején a Brewers első relievere kiszórta a denveri triót, később se történt gond, mert Weeks single után a kettesre tartva CarGo dobásával megelőztük. Aztán Rutledge járt bázison, de az őt követő CarGo dupla játékot kapott, majd Chacin két out után engedett egy sétát, a harmadik kiejtést immár Belisle postázta. Újabb három Rockies kieső után Lopez két ütést követően Brauntól szedett be egy RBI singlet, majd Ramirez két pontos duplájával fordított a Brewers. A végig biztosan vezetett meccsen így 4-3ra a hazaiak vették át a vezetést és egyetlen esélyünk maradt az egyenlítésre a kilencedik tetején, Axford két ütőt kiejtett, aztán az első dobásból Fowler solo hazafutásával egyenlítettünk és ment tovább a meccs. Brothers csak egy ütést engedett és extra inningek következtek, a tizedik tetején búcsúzott a CarGo-Tulo-Cuddy hármas. Ezután Ottavino gondba került és engedett egy HBPt, Weeks rablás után a kettesre ért, Braunt direkt sétáltattuk, Ramirez magától sétált, loaded 1outról pedig Lucroy fejezte be a meccset egy sac flyal.
- Hihetetlen hajrábeli vereséggel indult a szezon, az ütések számában 12-8al így is jobbak voltunk. Tulowitzki 2/5ös hatékonyság közben megszerezte az év első hazafutását két pontért. Gonzalez ugyanilyen átlag mellett egy solo shotot és két runt vitt véghez, az idei első outfield assistot is letudta. A sor tetején szóhoz jutó Fowler három ütés közt vállalta az egyenlítő HRt. Ezen kívül még Rosario ért el 2/4es átlagot, a többiek jóval csendesebbek voltak. Chacin tökéletesen kezdte a szezont, 6.2 játék alatt mindössze három futást és három sétát kapott, az egyetlen pontot egy HRból szerezték és 6 SOt adott. Lopez regisztrálta a BSt, a két pontos vezetésből hátrány lett a nyolcadik inningben kapott három pontjának köszönhetően, négy ütést vittek be ellene. Brothers egy hibátlan játékot hozott, Ottavino pedig a vereséget regisztrálta, ütés nélkül töltötték fel a bázisokat és szerezték meg a győztes futást ellene.



2. meccs, kedd: Brewers-Rockies 4-8
Másnapra egyetlen helyen változott a kezdőcsapatunk, Torrealba volt az elkapója a soros dobó De La Rosanak. A legelső menetben Fowler leadoff single után három kiesés következett, a hazaiak támadását egy sétát követően a Tulo-Rutledge-Helton double play által védekeztük ki. Aztán komoly akcióba lendültünk, két ütéssel kieső nélkül foglaltuk el a szélső bázisokat, amikor Nelson RBI single találatával ragadtuk magunkhoz a vezetést, ami nem sokáig tartott, mert kisvártatva egy dupla után Gomez doublelal egalizáltak, a dobó Estrada találatával előnybe is kerültek. A harmadik felvonás alatt két outnál Tulo hatalmas hazafutásával válaszoltunk, de DLR továbbra is sebezhető volt és egy singlet követően Braun takarított 2run HRal, majd a negyedikben mindkét csapat csak egy-egy felkerülésre volt képes különösebb eredmény nélkül. Ezután Rutledge jegyzett egy singlet és CarGo két pontos hazafutásával egyenlítettünk 4-4nél, majd DLR egy séta után távozott és Escalona zárta le az ötödik dobórészt egy újabb walk ellenére. A hatodik menetben eredménytelenek voltunk, majd 2outnál Segura singlet jegyzett és Cuddy hibájából a hármasig jutott, szerencsére megúsztuk pont nélkül. A következő akcióban a sor első három embere kivétel nélkül bázisra került: Fowler sétált, Rutledge és CarGo singlet regisztráltak, Tulo pedig egy sac flyal tolta előnybe a csapatot, majd a következő beállásban Cuddy RBI singlelel jeleskedett, ugyanezt Helton single ütésével is megtettük, végül a Nelson elleni dupla játékkal fejeződött be az akció. Három pontos előnyben Belisle egy singlet kapott, melyet a Tulo-Helton DPvel semlegesítettünk, aztán Torrealba sétát harcolt ki, a csereként beálló Brignac singlet ért el, Rutledge biztonságijával növeltük tovább a különbséget. A hazaiak Lucroy révén jutottak a kettes bázisra Brignac throwing errorból, de Cuddy bemutatott egy nagyszerű elkapást a right fielden, majd a kettesre tüzelt Tulohoz a lineout DP végrehajtásáért. Az utolsó akció eredménytelen volt részünkről, majd Lopez érkezett javítani a hétfői kisiklást, de egy ütés és egy out után távozott, Brothers ugyanilyen mérleggel zárt, végezetül Betancourt két futóval a bázisokon fejezte be a mérkőzést.
- 14-9 arányban megint végig jobbak voltunk az ütésekben és most a győzelmet se szalasztottuk el. Tulowitzki az első két meccsén hazafutást szerzett, el se tudtunk volna képzelni jobb rajtot a kihagyása után, a solo shot mellett egy sac fly által két RBIval zárt, védekezésben is hibátlan volt, mindhárom double playben szerepet vállalt. Gonzalez ugyancsak back-to-back meccseken szerzett HRt, most először fordult elő, hogy egymás után két mérkőzésen mindketten hazafutást lőttek volna, két ütése és két futása volt, mai hazafutása két RBIt ért. Cuddyer öt lehetőség alatt három találatot jegyzett, az egyikből pontot szerzett, megint volt egy tökéletes elkapása. Helton és Nelson két-két ütéssel és egy-egy RBIval zártak, a veterán 1B idei első RBIját szórta. A hajrában Brignac 3Bként tűnt fel, a mezőnyben egy errort, támadásban egy ütést postázott. De La Rosa 4.1 inninget bírt ki, a Brewers legjobbjaira nem volt ellenszere, öt ütésből négy pontot kapott tőlük, de tartotta a döntetlent lecserélése pillanatában. Escalona karrierje első major ligás győzelmét aratta 1.2 scoreless inningnek köszönhetően. Belisle két teljes inninget dolgozott le kapott pont nélkül egyetlen ütéssel. A hajrában volt egy kis zűrzavar, de Betancourt az idei első ABt könnyen megoldotta és savet regisztrált.

3. meccs, szerda: Brewers-Rockies 3-7
A harmadik mérkőzésre több helyen változott az összeállításban, EYJR a right fielden, Pacheco az egyes bázison, Brignac a hármason idei első startját tudta le, az elkapó újra Rosario lehetett, a soros kezdő dobó pedig Nicasio volt. A nyitó játékrészben az első ember EYJR sétával járt bázison, de a rablás kísérletét lekapcsolták, közben két felengedés ellenére kivédekeztük a hazaiak első akcióját. A második tetején Tulo lépett bázisra egy sétával, őt követően Rosario 2run hazafutással volt eredményes, mialatt kiejtettük a három hazai ütőt. Ezt követően nálunk történt három kiesés, majd Nicasio első szerényebb inningje következett, két out után Weeks solo HRt tűzött, újabb két ütéssel a pontszerző helyekre jutottak a futók, Gonzalez single ütésével az első ember hazaért, a másodikat megelőztük a home platen, csak az egyenlítés sikerült, a vezetést nem tudta átvenni a Brewers. CarGo single találatát követően Tulo dupla játék áldozata lett, majd megint 2outál bizonytalandott el Nicasio, de csak két singlet engedélyeztünk. Az ötödik támadás alkalmával Pacheco helyezett el egy duplát, Brignac RBI doublelal újra eredményesek voltunk, őt pedig EYJR küldte haza egy singlelel és immár 4-2re vezettünk. A túloldalon egyedül Braun ért el egy sétát, majd Tulo és Pacheco járt bázison különösebb eredmény nélkül és közben kiszórtuk az ellenfél hármasát, őriztük az előnyt. A hetedik inningben nem sokat alkottunk, ehelyett Volstad két kiejtés után engedett két doublet, a másodiknál Braun ütésével zárkózott fel egy pontra a Milwaukee. A nyolcadikban CarGo és Rosario értek el egy-egy singlet, Rutledge ütése közben azonban a haza felé tartó CarGot kiejtették, ezalatt Brothers magabiztosan szórta ki a vetélytársakat. Az utolsó támadást Brignac ütésével kezdtük, őt követve a pinch hitter Cuddyer takarított egy 2run HRal, rövidesen Fowler is a kerítés fölé bombázott, végül két ütés és egy séta árán bases loadedot értünk el, de Rutledge ellen befejeződött a támadás. Több esemény már nem történt, Betancourt könnyedén lezárta a meccset, melyet 7-3ra nyertünk meg.
- 15-9 arányban megint masszívan jobbak voltunk az ütésekben, öt játékosunk is egynél több találattal végzett. Rosario megszerezte az évi első hazafutását két pontért, összesen három ütése volt. Brignac 2/4es hatékonysággal az első pontját szerezte, a PH Cuddyer első hazafutását szerezte a napi egyetlen beállásában. EYJR és Fowler ugyancsak pontszerzők voltak, napi egyetlen ütésükből hozták az RBIokat. Gonzalez és Tulowitzki csendesebbek voltak, mindketten pont nélkül zártak, előbbi két ütést és egy újabb outfield assistot, utóbbi két sétát jegyzett. Nicasio nagyszerűen teljesített és hét ütésből két pontot kapott hat játék teljesítése közben, egyetlen inning sikerült gyengébben, egyébként végig magabiztos volt, megérdemelten postázta a győzelmet. A cserék közül Volstad kapott egy pontot a hetedikben, Brothers és Betancourt hibátlanok voltak a saját játékukban.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Arizona Diamondbacks 2-1 (3 meccs)
2. Colorado Rockies 2-1 (3 meccs)
3. San Francisco Giants 2-1 (3 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 1-2 (3 meccs)
5. San Diego Padres 0-2 (2 meccs)

Az egyetlen csoporton belüli seriest a SF nyerte a LAD ellen 2-1re, a D'backs a Cardst múlta felül ugyanilyen arányban, míg a Padres két meccs után nyeretlen a Mets otthonában, rájuk még vár egy összecsapás a csütörtöki játéknapon.

Az első hazai párharcban a San Diego Padres lesz az ellenfelünk, a rajt rendkívül biztató volt tőlünk, reméljük hazai környezetben is sikerül folytatni az eredményes játékot és a következő időpontokban újabb győzelmeknek örülhetünk: péntek 22:10, vasárnap 02:10, vasárnap 22:10. GO ROCKIES!!!

Az utóbbi hetekben bomba formában játszó Denver Nuggets folytatta menetelését az NBA-ben. Fontos szakaszhoz érkezett a bajnokság, most dől el, ki milyen pozícióban jut be a rájátszásba. Szerencsénkre a legjobb formánkat hozzuk most, lássuk, hogyan alakult az utóbbi néhány összecsapás!



Összefoglaló írásunkat a Memphis Grizzlies elleni rangadóval indítjuk. Fontos mérkőzés volt, hiszen a Grizzlies közvetlen riválisunk a nyugati versenyfutásban. Gallinari pontjaival kezdtük az első negyedet, majd inkább a magas embereink voltak eredményesek. A második felvonást előnyből kezdtük, de a szünet előtti hajrában felzárkózott a vendég csapat egyetlen pontra. A félidőt követően a Memphis átvette a vezetést és kicsit komolyabban el is léptek tőlünk. A záró játékrész elején Brewer és Faried pontjaival kerültünk közelebb, majd Iguodala révén fordítottunk is. A negyed derekán öt pontra növeltük a különbséget, de visszazárkózott a vendég csapat. A mérkőzés utolsó két percében megint dominálni tudtunk és a jó hajrának köszönhetően győztünk 87:80-ra. Hajtós és küzdelmes mérkőzés volt Gallinari és Koufos voltak a legjobbjaink, az olasz 15 ponttal, a görög center pedig 18 egységgel és 16 lepattanóval vette ki a részét a győzelemből. A padról Brewer és Miller és jól teljesítettek. Hagyományosan nem jellemző ránk, hogy az ilyen kevés pontot hozó találkozókat megnyerjük, ezúttal viszont nagyon jól jöttünk ki a hajrából. Az egész mérkőzésen jól védekeztünk és Koufos remeklése is meglephette a vendégeket.

A Chicago Bulls elleni idegenbeli mérkőzéssel folytatódott a programunk, nehéz mérkőzésre volt kilátás. Az első felvonás viszonylag csendesen telt el. A második negyedben kezdtük átvenni az irányítást, komolyabb előnyt is sikerült szereznünk ebben a szakaszban. A harmadik felvonásban, bár csökkent a különbség, a záró negyedet megelőzően még mindig előnyben voltunk. Az utolsó negyed hajrájában a Bulls kezdett egyre közelebb kerülni, majd 105ös állásnál Robinson révén egyenlíteni is sikerült nekik, jött a hosszabbítás. A ráadás is nagyon izgalmasan alakult, Koufos vitatott kosarát megadták a bírók, a házaiknál Noah, hasonló körülmények közt szerezett kosarát érvénytelenítették, ami heves indulatokat váltott ki a Bulls padján. A meccset végül Iguodala hármasával így egyetlen ponttal, 119:118-ra nyertük. Nagyon jó iramú, pontokban gazdag mérkőzés volt. Chandler remekelt nálunk, kimagasló mennyiségű pontot szerzett, csereként 35-ig jutott. Rajta kívül öten lépték át a tíz pontos határt, Iguodala mindössze egyetlen lepattanóval maradt le a dupla-dupláról, ennek ellenére ő meccs másik hőse Chandler mellett.

Már a Bulls elleni csata is nagy küzdelmet hozott, de az igazán komoly próbatétel még csak ezután következett. A csapat az Oklahoma City Thunder otthonába látogatott, ráadásul a hosszabbítással fűszerezett chicagói mérkőzést követen pihenő nélkül lépett pályára Karl legénysége. Az első negyed nem úgy nézett ki, mintha bármi keresnivalónk lenne ezen a meccsen, sok pontot kaptunk és ellépet a Thunder. A második negyedben aztán összeszedtük magunkat és a szünetig feljöttünk egy pontra. A harmadik felvonásban már fordítani is tudtunk, sőt egy kicsit le is szakítottuk a hazai csapatot, a záró negyedre 7 pontos előnnyel fordultunk. Magabiztosan őriztük a vezetésünket a játékrész nagy részében, egyszer sikerült öt pontra feljönni a Thundernek, de többet nem engedtünk, így végül némi meglepetésre 114:104-re megnyertük ezt a fontos találkozót. Remekül működött a csapat támadásban, és az első negyedet leszámítva a védekezés is rendben volt. Ezúttal Lawson volt a csapat vezére 25 ponttal, Faried 13 egységgel és 15 lepattanóval szintén nagyon hasznos volt a kezdők közül. A padról most a nagy öreg, Miller villantott meg valamit a tudásából, 20 ponttal segítette csapatát.

Szusszanásnyi pihenőt követően, immáron hazai környezetben fogadtuk a Philadelphia 76ers csapatát. Az első negyedben meglehetősen akadozott a játékunk, ennek köszönhetően a vendégek akarata érvényesült. A második negyed nagy részében sikerült egál közelében tartani az állást, majd a szünet előtti hajrában a vezetést is átvettük. A harmadik felvonás szorosan alakult, a negyedik játékrészt pedig négy pontos előny birtokából vártuk. A záró negyed elején a Sixers 4-5 pontra ellépett, majd ez a különbség látszott állandósulni. Két perc volt még az órán, mikor 8 pontra hízott a hátrányunk, innen már kisebb csoda kellett a fordításhoz. Ebben az utolsó két percben azonban két büntetőt leszámítva nem sikerült betalálni a vendégeknek, nálunk pedig Brewer vezérletével jó irányba kezdtek alakulni a dolgok. A hajrá nagyon izgalmasra sikerült, Brewer triplájával két pontra zárkóztunk fel az utolsó másodpercekben. Két philadelphiai büntető is kimaradt Turner révén, így az utolsó támadásnál még megvolt az esélyünk legalább az egyenlítésre. Brewer kiszorított helyzetből volt kénytelen ráemelni egy hármast, de a dobás közben faultolták, így három büntetőt ítéltek a javunkra. A döntő szituációban Brewer keze nem remegett meg és mindhármat pontokra váltott, egy ponttal átvettük a vezetést. A Sixers utolsó próbálkozását Randolph blokkolta, így 101:100-ra győztünk egy nagyon izgalmas mérkőzésen. Nem játszottunk jól, igaz Lawson nélkül voltunk kénytelenek lehozni a meccset. Az őt helyettesítő Miller viszont nem fogott ki rossz napot, 21 ponttal zárta a mérkőzést. A találkozó hőse egyértelműen Brewer volt, 29 ponttal szállt be a padról, 10/18-as mezőnymutatóval zárta a meccset, a végén a hármasa és a büntetői pedig a győzelmet jelentették. Ami különös figyelmet érdemel a mérkőzéssel kapcsolatban, az a triplamutatónk. Az utóbbi mérkőzéseken nem remekeltünk ebben a műfajban, ezúttal viszont 60% fölött sikerült teljesíteni, amiben Brewer szintén óriási szerepet játszott.

A Sacramento Kings ellen folytathattuk a menetelést, a Kings gyengécske produkciót nyújt idén, ellenük hazai pályán elvárható volt a győzelem. Ennek megfelelően kezdtünk a mérkőzésen, 10-12 pontos előnyt szereztünk az első játékrész alatt. A második negyedben is tartani tudtuk ezt a különbséget, a félidőben tíz ponttal mentünk a vendégek előtt. A harmadik negyedben a Kings meg tudott újulni, szép lassan dolgozták le a hátrányukat és a záró felvonásra már egy pontos hátránnyal érkeztünk meg. A negyedik negyed elején visszavettük a vezetést és 5-7 ponttal el is tudtunk lépni. Ezt az előnyt meg tudtuk őrizni a mérkőzés lefújásáig, végül 101:95 arányban győztünk. A mérkőzésen Lawson megint nem lépett pályára, Miller helyettesítette a kezdőben, ezúttal kevésbé jól, mint legutóbb. Gallinari volt az, aki ma kiemelkedett a csapatból, 19 ponttal zárta az estét. Faried és Koufos is jó meccset futottak, bőven tíz pont felett termeltek mindketten. Iguodala is dicséretet érdemel, 15 pontja mellé 8 asszisztot is jegyzett ezúttal. Ezzel a győzelemmel 15 mérkőzésesre nyújtotta a győzelmi szériáját a csapat, ami új rekord a franchise történetében.

Idegenben a New Orleans Hornets ellen folytattuk a programunkat. Lawson még mindig nem tudta vállalni a játékot, továbbra is Miller helyettesítette őt. Gyenge első negyeddel nyitottunk, a Hornets abszolút dominálta a nyitó játékrészt. A második negyedben sem változott meg a játék képe, tovább nőtt a különbség és a szünetre már húsz pontos hátrányban mentünk. A harmadik szakasz elején kezdtünk közelebb kerülni, ám a játékrész végére ismét a húsz pontot közelítette a különbség. A záró negyed már kevés volt arra, hogy megfordítsuk a mérkőzés állását, simán kikaptunk 110:86-ra. Gyenge napot fogtunk ki a Hornets ellen, de egy ilyen menetelés után ez belefért. Most csak Gallinarinak volt jobb napja, 24 ponttal fejezte be a mérkőzést az olasz. A legkomolyabb problémát az ellenfél triplázása jelentette ezúttal. Nem volt válaszunk a hármasokra és ezúttal festékben sem voltunk olyan hatékonyak, mint megszokhattuk. Dühösek lehetünk, azért mert megszakadt a sorozatunk, de a csapatra semmiképpen sem haragudhatunk a vereség miatt.

Nehéz meccs következett, a San Antonio Spurs ellen léptünk pályára. Lawson visszatérhetett a kezdőcsapatba, amivel javultak az esélyeink. Gyengén indítottuk az első néhány percet így korán hátrányba kerültünk, de még ebben a negyedben sikerült visszakapaszkodnunk. A második felvonásban voltak jó időszakunk, megszereztük a vezetést és a pihenőt három pontos előnyben tölthettük. A félidőt követően ismét a texasi gárda játszott jobban és fordítottak a negyed felénél. A záró negyed szorosan alakult, az elején visszazárkóztunk és innentől szorosan alakult a hátralévő időben az állás. A találkozó legvégén öt pontos előnyben volt a Spurs, Gallinari büntetőivel egy pontra sikerült feljönni. Duncan kihagyott dobása után megvolt a lehetőségünk, hogy megfordítsuk az állást és győzzünk, Miller dobását blokkolták, így 100:99-re győzött a Spurs. Már az előző mérkőzésünkön is gondot jelentettek a triplák, most még komolyabb különbség volt ebben a tekintetben és nem a mi javunkra. Egyetlen hármast sem tudtunk értékesíteni, míg a Spurs 60% fölött teljesített ebben a mutatóban. Hiányoztak a kimagasló teljesítmények is, csak McGee nyújtott átlagon felülit, 21 ponttal és 11 lepattanóval. Az egy pontos vereség ténye bosszantó lehet a mérkőzéssel kapcsolatban, de tartsuk szem előtt, hogy nyugat éllovasa ellen szenvedtük el.
























Két vereséget követően hazai pályán fogadtuk a Brooklyn Netset, itt már nyernünk kellett, ha meg szerettük volna tartani az előkelő helyezésünket a táblázaton. Lawson játékára ismét nem számíthattunk, helyette megint Miller kezdett. Szoros, kiegyenlített első játékrésszel indult a mérkőzés. A második negyedben kezdtük átvenni az irányítást és jócskán tíz pont fölötti előnyt építettünk a félidőig. A harmadik játékrész ismét kiegyenlített játékot hozott, nem változott jelentősen a különbség. A záró negyedet 14 pontos előnyről kezdtük, a Nets nem volt képes csökkenteni ezt a különbséget, így a hajrára már nem maradt nyitott kérdés, 109:87-re győztünk. Sima mérkőzés volt, játszottuk a megszokott játékunk, sok pontot szereztünk a festékből és lerohanásból is nagyon eredményesek voltunk. A csapat legeredményesebb játékosa, az ezúttal több lehetőséget kapó Fournier volt, 19 pontig jutott a fiatal tehetség.

Történelmi formában játszik a csapat mostanában, ennek legjobb bizonyítéka a győzelmi sorozat volt. Valaki mindig képes előlépni és vállára venni a csapatot, ha szükséges, ezért nagyon sok lábon állunk egyszerre. Az utóbbi időszak remeklésének eredménye ként már harmadik helyen állunk a nyugati versenyfutásban. Jó volna megőrizni ezt a helyezést, különösen annak tudatában, milyen sokat jelen számunkra a hazai pálya előnye.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 54-20 (74 meccs)
2. Denver Nuggets 50-24 (74 meccs)
3. Utah Jazz 39-36 (75 meccs)
4. Portland Trail Blazers 33-41 (74 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 27-46 (73 meccs)

A közeljövő programja:

Április 4., csütörtök, 03:00 Utah Jazz - Denver Nuggets
Április 5., péntek, 03:00 Denver Nuggets - Dallas Mavericks
Április 7., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Houston Rockets
Árilis 11., csütörtök, 04:30 Denver Nuggets - San Antonio Spurs
Április 13., szombat, 02:30 Dallas Mavericks - Denver Nuggets
Április 15., vasárnap, 23:00 Denver Nuggets - Portland Trail Blazers

Egy kivételtől eltekintve a Colorado Avalanche megint csak veszíteni tudott a legutóbbi kiadásunk óta, lassan biztosak lehetünk abban, hogy a 2013as csonka szezonban is a bajnokság leggyengébb csapatai között van a helyünk.



Március 23án a Dallas Stars vendégeként szenvedtünk 5-2es sima vereséget. Hejduk és Landeskog játékára kisebb sérülések miatt nem számíthattunk, a védelemből Zanon volt felesleges ember. A texasiak hazai környezetben esélyesek voltak, de arra talán a vérmes Stars szurkolók se számítottak volna előzetesen, hogy fél perc alatt vezetéshez fognak jutni Roy találatával. Ráadásul később is átjáróház volt az Avs védelme, Varlamov se tudta megállítani az ellenfelet, a 25. percre negyedszer mattolták és a kapuscsere mellett döntöttünk. A középső etapban lassan ébredeztünk és a harmad vége felé egy PP alatt O'Reilly keresztpasszából P.A. Parenteau vágta be a becsület gólunkat. A szünet után másfél perccel újra betaláltunk, Paul Stastny kemény távoli lövése kötött ki váratlanul Lehtonen kapujában. A végeredményt Jagr wrap around találata állította be, ezzel Gigueret is felavatták, pedig a coloradoi cserekapus addig tökéletesen védett, így is 15/16al zárt 35 perc alatt, Varly 11 védéssel távozott a második harmad elején. Hiába volt több kapura lövésünk a meccs második felében esedékes fölényünknek köszönhetően, a Stars korai négy gólos vezetését nem tudtuk veszélyeztetni, könnyedén kikaptunk tőlük az American Airlnes Centerben.

Másnap hazatértünk, de javítani nem sikerült, a Vancouver Canucks ellen 3-2re vesztettünk a Pepsi Centerben. Varlamov előző gyengébb meccse után most Giguere kezdett, mindhárom előzőnapi tartalék lehetőséghez jutott, Jones, Palushaj, O'Byrne ültek ki a lelátóra. Megint nem kezdtük jól a meccset, öt perc alatt hátrányba kerültünk Garrison PP góljának köszönhetően, de szerencsére hamar jött a válasz, egy 2on1 kiugrás során Parenteau passzát Jamie McGinn értékesítette. A kanadaiak fölénye ellenére tartottuk magunkat, de a második harmad alatt még kétszer betaláltak: Raymond EJ kíséretében hatalmas erővel bombázott a hálóba; aztán egy szép összjáték végén Burrows fonákkal kínált be egyet. 1-3 után próbálkoztunk becsülettel, de kevés gólhelyzetet tudtunk teremteni Schneider kapuja előtt, végül az 58. percben egy kettős előnyt használtunk ki, P.A. Parenteau középre adni kívánt korongja az egyik Canucks védő korcsolyájáról jutott a hálóba. A befejezés pillanatait így még szorossá tudtuk tenni, de az egyenlítés elmaradt. Jiggy 27 védéssel telibe 90%on zárt, Parenteau 1+1ezett, O'Reilly mindkét gólnál előkészítő volt.

Ezt követően egy rövid idegenbeli túra utaztunk divízió rivális csapatokhoz és elsőként 4-3as zakót kaptunk a Calgary Flamesnél. Varlamov visszafoglalta a ketrecet, a védelemből Hejda volt a soros kimaradó, a támadók közt Jones mellett a sérült Stastnyt kellett nélkülözni. Ahogy megszoktuk, gyengén indult számunkra a mérkőzés és a nyitó harmad derekánál rövid idő alatt két gólt kaptunk be. Először Kobasew kiállítása közben Hudler volt eredményes PPből, majd az előre húzódó Begin piszkált be egy találatot. Az első harmadot két gólos hátránnyal zártuk, a folytatásban pár perc után Jamie McGinn kipattanóból szerzett góljával zárkóztunk feljebb, de 12 szekundum alatt Cammalleri állította vissza a két gólos differenciát. A 30. percben a csapatkapitány Gabriel Landeskog a sarokból húzott a kapu felé egy korongot, ami szerencsésen a hálóban kötött ki. Pár perc múlva viszont megint Cammalleri stabilizálta a különbséget, így két harmad után 2-4re álltunk. A befejező felvonásban egyre jobb ritmusban játszottunk, többet támadtunk és egy szépítő találatot is sikerült összekovácsolni, Ryan O'Reilly emberelőnyből volt eredményes, ám sajnos közelebb már nem zárkóztunk. Varlamov 23 hárítás mellett négy gólt kapott.

Újra back-to-back estén léptünk pályára a Vancouver Canucks ellen, megint nem volt szerencsénk és 4-1re kikaptunk tőlük. Jones és Stastny maradtak ki, a védelemből O'Brienre nem számítottunk. Szokás szerint öt perc alatt hátrányba kerültünk, H. Sedin lövésébe Burrows piszkált bele eredményesen. Később egyre többet támadtunk és a második harmadban is nagy erőket mozgósítottunk az egyenlítésért, de sokáig nem jártunk sikerrel. Aztán a harmadik harmad elején csak betaláltunk, Parenteau gyönyörűen tört előre a saját harmadából az ellenfél alapvonaláig, ahonnan visszapasszolt és Matt Duchene vágta be a kihagyhatatlan helyzetet. Pár perc múlva kihagytunk egy PP lehetőséget, majd az 52. percben D. Sedin találatával újra a Canucks került lépéselőnybe, a hajrában hiába igyekeztünk, a hazaiak két üres kapus góllal biztosították be a győzelmet H. Sedin és Higgins révén. Duchene a 13. gólját, Parenteau a 20. asszisztját szerezte, Varlamov 18 lövésből 16ot hárított, a mieink viszont 33 próbálkozás közül csak egyszer jártak túl Schneider eszén.

Szombaton egy meccsre hazatértünk és ennek örömére 1-0s győzelmet arattunk hirtelen halálban a Nashville Predators felett. Nem változott az összeállítás, a meccs főszereplője pedig a két kapus volt, Varlamov és Rinne. A rendes játékidő alatt egyetlen találat nem esett, a Preds közelebb állt a gólhoz, több lövésük és több PPjük volt, de 0-0 lett az eredmény 60 perc után. A hosszabbítás viszont alig 50 másodpercig tartott, Zanon távoli lövése után a kipattanót Tyson Barrie közvetlen közelről pofozta be a hálóba, így hosszabbításban megszereztük a két pontot és véget vetettünk a négy meccs óta tartó nyeretlen szériának. Semyon Varlamov 34 védésével már a szezonbeli harmadik shutoutot regisztrálta, Barrie másodszor volt eredményes NHLes karrierjében, első győztes gólját szerezte.



A következő utunkat a Central divízió felé vettük és a Detroit Red Wings otthonában 3-2re maradtunk alul. Stastnyt és Hejdukot IRre tettük, Van der Gulik és Malone jöttek fel, Jones, Kobasew, O'Brien voltak scratchek. A nyugodt első harmad vége felé egy belepiszkálásból Abdelkader vette be Varlamov kapuját, majd a középső felvonás első felében Cleary és Brunner is beköszöntek, az orosz kezdő kapus féltávnál 10/13as statisztikával lett lerántva. 0-3 után nem sok esélyünk maradt, azért a befejező felvonásban próbáltuk menteni a becsületünket és a 46. percben Jamie McGinn emberelőnyből talált be, majd az utolsó pillanatokban Matt Duchene kotort be közelről egy lecsorgó korongot, így még a finisben levihettük a kapust, de az egyenlítés sajnos elmaradt. Duchene 14. alkalommal volt eredményes, McGinn pont fele annyi találatnál jár. Érdekes volt, hogy megint több lövésünk volt az ellenfélnél, mégis viszonylag simán vereséget szenvedtünk.

Egy nappal később a Nashville Predators vendégeként 3-1re vesztettünk. Nem változott az összeállítás, csak ahogy megszokhattuk back-to-back mérkőzés révén Varlamov pihenőt kapott és Giguere kezdett. Az első két harmadban nem esett találat, egyenlő erők küzdelme zajlott, egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, ötletes volt a támadójáték. A harmadik felvonás első percében még a vezetést is meg tudtuk szerezni, Matt Duchene a saját harmadából nagyszerű szólóba kezdett, kicselezett három Predsest, majd Rinne kapujába helyezte a ziccert. Bő hét percig tartott a denveri előny, akkor viszont Malone jutott a kiállítás sorsára, a PPt pedig Hornqvist közeli begyömöszölős találattal használták ki. Sokáig maradt az 1-1es állás, végül a győztes gól bő egy perccel a rendes játékidő előtt érkezett meg Legwand jóvoltából, aki a kapu mögött összeszedett koronggal fordult be zavartalanul. Kétségbeesetten próbálkoztunk az egyenlítésért, ám Gaustad üres kapus gólja állította be a végeredményt. Duchene szépségdíjas találata már a 15. volt tőle az évben, Parenteau 22szer jegyzett előkészítést, bármi is történik, ennek a párosnak fantasztikus idénye van. Giguere sokáig remekül tartotta magát, a végére 37 lövésből 35öt hárított, nem sokkal 95% alatt zárt.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Minnesota Wild 21-12-2, 44 pont (35 meccs)
2. Vancouver Canucks 19-11-6, 44 pont (36 meccs)
3. Edmonton Oilers 15-13-7, 37 pont (35 meccs)
4. Calgary Flames 13-17-4, 30 pont (34 meccs)
5. Colorado Avalanche 12-20-4, 28 pont (36 meccs)

A közeljövő programja:

Április 6., szombat, 03:00 Colorado Avalanche - Detroit Red Wings
Április 7., vasárnap, 03:00 Phoenix Coyotes - Colorado Avalanche
Április 9., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Calgary Flames
Április 11., csütörtök, 04:00 Anaheim Ducks - Colorado Avalanche
Április 12., péntek, 04:30 Los Angeles Kings - Colorado Avalanche
Április 13., szombat, 21:00 Colorado Avalanche - Vancouver Canucks
Április 16., kedd, 03:00 Colorado Avalanche - Columbus Blue Jackets

Már csak 12 meccsünk van hátra a szezonból és immár nem csak nyugaton, hanem az egész ligában utolsók vagyunk. Bár nem játszunk rosszul teljes meccseken, de képtelenek vagyunk kiegyensúlyozottak lenni, mintha abszolút nem nyerő típus lenne a csapat és nagyban az edzői stáb hiánya. Lassan kénytelenek vagyunk a dolgok jó oldalát nézni, hogy talán ez a gyenge szereplés a jó draft pozíció mellett Sacco kirúgásához vezethet.

Eljött az április, a bolondok baseball hónapja. A nap is kisütött Magyarországon, mint ahogyan Denverben is kifelé lábalnak a télből, minden adott tehát, hogy végre elkezdődjön a 2013as szezon. A Colorado Rockies hosszú és eseménydús felkészülésen van túl, ahogy arról az öt részes Cactus League összefoglaló sorozatban olvashattatok. A csapat készen áll, hogy új alapokra építve javítsa a tavalyi kisiklást és visszatérjen az MLB meghatározó gárdái közé.























A tél legnagyobb változása, hogy Jim Tracyt Walt Weiss váltotta a menedzseri poszton. A 49 esztendős szakember korábban a csapat játékosa volt, így ő lesz a Rockies történetének hatodik menedzsere. Weiss annak idején aktív játékosként 1987 és 2000 között játszott a major ligában, első szezonja végén elhódította az év újonca elismerést még az A's színeiben, egy évvel később pedig World Seriest nyertek. Később megfordult a Marlinsban, majd 1994-97ig a Rockies közönség kedvenc shortstopja volt, karrieje utolsó néhány évét az Atlantánal töltötte. 2000es visszavonulását követően újra Denver környékén telepedett le, 2002-08ig pedig a Rockies szélesebb stábjában vállalt munkát és egy helyi középiskolai csapat edzője volt. Most eljött az idő, hogy még feljebb lépjen és Tracy lemondását követően rögtön lehetséges esélyesként emlegették a manager posztra, a ST alapján sikeres menetelést várhatunk az általa irányított csapattól.

A Colorado Rockies szezon kezdő 25 fős kerete:

Elkapók: Willin Rosario, Yorvit Torrealba;
Infielderek: Todd Helton, Josh Rutledge, Chris Nelson, Troy Tulowitzki, Jordan Pacheco, Jonathan Herrera, Reid Brignac;
Outfielderek: Carlos Gonzalez, Dexter Fowler, Michael Cuddyer, Eric Young Jr;
Kezdő dobók: Jhoulys Chacin, Jorge De La Rosa, Juan Nicasio, Jeff Francis, Jon Garland;
Csere dobók: Edgmer Escalona, Adam Ottavino, Chris Volstad, Matt Belisle, Wilton Lopez, Rex Brothers, Rafael Betancourt.












Elkapó poszton Rosario a fantasztikus újonc szezon után télen a védekező játékának fejleszétésre koncentrált. Kicsit sarkítva a major legjobb elkapója volt ütésben és a legrosszabbja a mezőnyben. Ezen kéne változtatni, szemmel láthatóan igyekszik érte, hogy kevesebb passed ballt és jobb game menedzselést mutasson be. Segítségére lehet a veterán Torrealba, akit tavasszal igazoltunk minor szerződéssel, a ST alatt pedig kiszorította Hernandezt a keretből, élő szerződéssel küldtünk le és tíz napon belül el kell cserélnünk, különben szabadon igazolhatóvá válik.

Helton pályafutása 17. szezonja minden bizonnyal az utolsó lesz, a veterán 1B úgy kezdte a felkészülést, hogy ez már az utolsó Spring Training számára. Az ittas vezetéses vétséggel sok rajongónak okozott csalódást, az elmúlt hetekben újra jó formában volt, így a szezon első szakaszában biztosan kezdő lesz, ám teljes értékűként már nem lehet számítani rá. Kettes poszton a tavaly berobbanó Rutledge helye 2013ban se lehet kérdés, élete első teljes szezonjában kiegyensúlyozott ütő és védekező játékot várunk tőle, Tuloval fantasztikus belső duót alkothatnak. A csapat első számú csillaga Tulowitzki egy majdnem teljes egészében kihagyott esztendőt követően tér vissza sérülésekből. A hosszú kényszerpihenő ellenére márciusban egyre jobb formát mutatott és bizakodó, hogy klasszisával igazolni tudja, hogy még mindig a liga legjobb shortstopja. A hot cornerben egyelőre Nelson a befutó, kiegyensúlyozott játékával átmenetileg sikerült kiszorítania a keretből a jövő nagy reménységét Arenadot, de a jövő és a hatalmas tehetség mindenképpen mellette szól, lehet csak néhány hét és csere lesz köztük. Pacheco kicsit mérsékelt volt a felkészülés alatt, bizonyára idén is a padról kell bizonyítania rátermettségét, egyébként szinte bármely infielder poszton és akár elkapóként is bevethető, biztosan sokat lesz használva. Befért a keretbe Herrera is, papíron Tulo cseréje lesz, de akár forma ingadozás esetén 2Bnek vagy 3Bnek is beférhet. A másik middle infielder tartalék meglepetésre Brignac lesz, az elmúlt években a Rayst erősítette, masszív ST szereplése kerettagságot ért, meglátjuk mennyi lehetőséget fog kapni.

Az outfielder hármas stabilnak tűnik azzal, hogy a tavalyi jolly joker Colvin a gyenge ST formája miatt a Triple-Aben kezdi a szezont. Fowler bizonyára a csapat leadoff hittere lesz, nagyon jó formában volt a tavasszal, jó eséllyel folytathatja a tavaly látott kiváló produkciót, sokoldalú és eredményes szereplést remélünk tőle. Gonzalez mostanság a páratlan években gyengébb szokott lenni, reméljük nem lesznek sérülései és a legjobb formáját tudja hozni, legalább akkora szükségünk lenne rá, mint egy egészséges Tulora, ha eredményesek akarunk lenni. Cuddyer lassabban kezdte a tavaszt, a veterán játékosnak több hét kellett mire formába jött, viszont a Cactus League utolsó meccsein parádés volt, jól sikerült a formaidőzítés. EYJRt Weiss outfielder tartalék mellett az infielden is be szeretni vetni, rendkívüli gyorsasága miatt lehet első sorban a csapat hasznára.

Ahogy már hetekkel ezelőtt kiderült, Chacin lesz a no1 pitcher a szezonban. A még mindig csak 25 éves dobó hosszú utat járt meg, amíg a 2011es sérüléséből visszatért a legmagasabb szintre. Egyre érettebb és kiegyensúlyozottabb játékot mutat, újra egészséges és csak a játékra kell koncentrálnia, látszott rajta, hogy jó passzban van, ám képes gyakran hullámvölgybe kerülni, amit ki kéne küszöbölnie. De La Rosa ugyancsak hosszú kihagyás után áll, gőzerővel igyekszik visszatérni a 2011es formájához, amikor könyökszalag szakadást szenvedett. Márciusban egyre jobban ment neki is a játék, de sajnos ő se sebezhetetlen, javulnia kell, ha a rotáció húzóembere szeretne lenni. A változatosság kedvéért Nicasio is sérülések után van, ki ne emlékezne a másfél évvel ezelőtti horrorisztikus nyakcsigolya törésére, amikor a karrierje is veszélybe került, szerencsére visszatért, végre rendes felkészülést végezhetett és újra a legjobb formájához közeli szinten van. Francis tavaly tért vissza a csapathoz, mert bebizonyosodott, hogy szükségünk van az egykori kiválóságra, és az is, hogy még mindig hasznos tud lenni, a ST alatt talán ő volt a legjobb formában. Alig pár hete szerződtettünk egy újabb nagy visszatérőt, Garland is komoly sérülés miatt hiányzott 2012ben. Csak két meccsen lépett pályára, rögtön kiszorította Pomeranzt, aki a Triple-Aben kezdi az idényt. Mellette még Friedrich, Chatwood, Outman is a farmból vár bevetésre, talán soha nem volt ilyen erős rotációja a Sky Soxnak, felkészültünk minden lehetőségre, hogy ha megint sok doókn lenne sérült.

A bullpen összetételében a legnagyobb meglepetés talán, hogy a próbaszerződésen lévők közül Corpas és Batista se tudta magát beverekedni a csapatba, csak Volstadnak sikerült gyökeret vernie, sokoldalúsága kellemes meglepetés volt. Az új szerzemény Lopez megbízható volt az arizonai meccseken, úgy néz ki, hogy nyugodt szívvel lesz bevethető a meccsek hajrájában. Long relieverként Escalona és Ottavino is jó formát mutatott, teljes joggal maradtak bent mindketten a keretben. Belisle helye természetesen még a gyengébb ST ellenére se lehetett kérdés, szükségünk van rá, viszont muszáj lenne sokkal megbízhatóbbnak lennie, ahogy tőle megszoktuk. Hozzá hasonlóan Betancourt is mérsékelt márciust tudott háta mögött, miatta szerintem nem kell aggódni, az elmúlt években is általában lassan kezdte a felkészülést, az éles meccseken viszont kifogástalan volt. Brothers talán egyre több szerepet kap closerként, a ST első négy hetében futást se kapott, később párszor mattolták, de legalább nem bízza el magát a rajtra.

Talán egy fokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik a keret, egyre több fiatalt építünk be a csapatba, akik tényleg a Rockies előrehaladását szolgálják. Nagy szükségünk lenne, hogy az elmúlt évekkel ellentétben végre ne kelljen sérülések miatt nélkülözni a legjobbjainkat. Természetesen megint sok minden áll vagy bukik a dobók szereplésén, a rotation elsőre erősnek tűnik, de valamennyi játékosnak vannak korlátai, reméljük sikerül jó formába jönniük és nem lesz gond velük, talán ők lehetnek az év legnagyobb kérdőjele.

Az első seriest a Milwaukee Brewers ellen vívjuk a Miller Parkban, a következő időpontok szerint: hétfő 20:10, szerda 02:10, csütörtök 02:10. Ahogy az elmúlt években megszoktátok, idén is igyekszem naprakészen jelentkezni összefoglalóval a csapat meccseiről párharconként.

Most már tényleg nincs más hátra, mint előre. Szurkoljunk együtt a csapatnak, hogy elinduljunk a felzárkózás útján! GO ROCKIES!!!

Befejeződött a Spring Training és kialakult a Colorado Rockies szezon kezdő kerete a 2013as bajnokságra. Az utolsó előidény írásban a csapat záró öt meccséről és a névsor kialakulásáról lesz szó.





















Múlt hétfőn 18-4 arányban ütöttük ki a Cleveland Indians gárdáját a Salt River Fieldsen, a denveri együttes összesen 26 ütést termelt a fölényes győzelem alkalmával. Már a második inningben szerzett hét futással eldőlt a meccs, azt követően még néhányszor megszórtuk a Tribeot és a tavasz legnagyobb különbségű sikerét arattuk. Chris Nelson és Michael Cuddyer első hazafutásaikat szerezték a STben, előbbi három, utóbbi két RBIt termelt. Willin Rosario négy ütésből három pontot szórt, Todd Helton és Josh Rutledge ugyancsak négy-négy találatot jegyzett, minden kezdőnek jutott legalább egy ütés. Jeff Francis a harmadik győzelmét regisztrálta tavasszal, öt inning alatt kilenc ütésből három futást kapott, ennyi bőven elég volt a sima diadalmenethezhez. A későbbiekben Brothers megkapta első futását az évben, azonban Lopez, Belisle, Outman makulátlan volt.

Még ezen a napon egy keret szűkítést is csináltunk, leküldtük Drew Pomeranzt a minor campre, aki így biztosan a Triple-Aben fogja kezdeni a szezont. A fiatal lefty pitcher továbbra se tud elég kiegyensúlyozott lenni, tanulásra van szüksége, Garland érkezésével kiszorult a rotationből, de biztosan ő lesz az első SP, akit fel fogunk hozni, ha úgy alakul. Kikerült még a névsorból a dobó Cassevah és Manship, az infielder McBride, a minor szerződéses veterán reliever Batistat pedig elbocsátottuk. 32en maradtak a keretben.

Másnap a Los Angeles Dodges ellen arattunk 7-6os győzelmet Glendaleben. Hibátlanul indult a mérkőzés, az első inning tetején rögtön az első három játékossal feltöltöttük a bázisokat és Michael Cuddyer grand slamet vágott, két egymást követő meccsen ért el HRt, ő is megérkezett a szezonba. Rajta kívül még CarGo szerzett két ütésből két pontot, Colvin egy biztonságival volt eredményes. A Rox mindössze hét ütést termelt a vendéglátók 11 találatával szemben, de a korán megszerzett előnyt végig megőriztük, csak a hajrában tudták szorossá tenni a meccset Kempék. Jon Garland az első kezdő mérkőzésén hat inning alatt öt ütés mellett csak egyetlen pontot szenvedett el, már a második győzelmét aratta a csapat színeiben. Később Betancourt egy, Corpas három, a savet postázó Volstad ugyancsak egy futást szedett be, a bullpen tehát nem volt túl magabiztos, de szerencsére a győzelmet nem szalasztották el, már a tizenhatodik sikerünket arattuk tavasszal.

Az Oakland Athletics elleni mérkőzést 6-5re vesztettük el óriási küzdelemben. Eleinte hiába vezettünk két ponttal, Chacin kezdése nem sikerült valami élesen, az opening day starter öt IP alatt tíz ütésből hat pontot kapott, már a távozása idejére kialakult az 5-6os végeredmény. Nem ezt vártuk tőle, ő maga is elmondta, hogy ez a mérkőzés nem illett bele a tervezett felkészülésébe, kicsit aggódhatunk a formáját illetően. Az öt futásunk közül négyet HRból szereztünk, Dexter Fowler 3/5ös hatékonysága közben egymaga két HRt süllyesztett el, ezzel megduplázta idei hazafutásai számát. Troy Tulowitzki is bevágott egy solo HRt, neki a második volt a STben és négy beállás alatt három ütéssel zárt két ponttal együtt, a 3B posztért hajtó Chris Nelson szintúgy a második hazafutását regisztrálta. A cseredobók közül Ottavino 1.2, Lopez 1.1. játékot oldott meg sikeresen, mindkettejük ellen csak egyetlen ütés született.

A szerdai szűkítés áldozata az utility infielder D.J. LeMahieu volt, .231es átlaggal nem szólhatott bele a kiadó helyekért folytatott harcba, még 31 név maradt a listán.

Másnap Nolan Arenado búcsúzott a kerettagságtól, bár sokan szerették volna a csapatban látni a 22 esztendős tehetséget, a vezetők egyelőre úgy döntöttek, hogy Nelsonnak szavaznak bizalmat 3Bként. Arenado előtt hatalmas jövő áll, meg kell próbálnia némi rutint és ütő erőt szereznie a Double-Aben, de biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan látni fogjuk a legjobbak közt.

Csütörtökön játszottuk le az utolsó mérkőzést Arizonában, sajnos 6-2es vereséget szenvedtünk a Milwaukee Brewers ellen, akik 2-1re hozták ezzel a Cactus League seriest ellenünk. A meccs szorosan alakult, a Brewers a harmadik inningben bevitt négy futásával döntött el mindent, azon kívül döntetlen lett volna a mérkőzés, viszont az ütésekben is alul múltuk az ellenfelet 6-11 arányban. Egyedül a leadoff hitter Fowler ért el egynél több ütést, 2/2es átlagával .412re módosístotta tavaszi mérlegét, a pontjainkat CarGo és Massey szerezték. Schmidt kezdése nem sikerült valami fényesen, ellene dőlt el a mérkőzés, három játék alatt öt pontot kapott. Később már csak Volstad ellen született egy run, a többiek nagy része ütést sem kapott, Outman, Belisle, Brothers, Betancourt, Escalona volt még foglalkoztatva.

Kiderült, hogy visszatér a csapat történetének legeredményesebb dobója Aaron Cook. A veterán harcos a Phils camp alatt nem tudta kiharcolni a major rostert, a minorba pedig nem szeretett volna menni, így újra szerződtettük őt és talán relieverként még hasznát tudjuk venni.

Még aznap eldőlt a backup catcher kérdés, Ramon Hernandezt leküldtük a keretből és valószínűleg máshova fog igazolni, 10 napunk van elcserélni, így a másodéves szupertehetség Rosario mentora a 2013as szezonban a kulb korábbi játékosa Torrealba lesz. Will Harris ugyancsak kikerült a rosterből, Volstad pedig Corpast szorította ki a middle relief spotból.

Az utolsó áldozat Tyler Colvin volt, a tavalyi eredményes szereplés után az idei tavasz pocsékul sikerült számára, így a sokoldalúság mellett a jobb forma is Pacheco, EYJR, Herrera javára döntött, ők maradhattak a keretben, Colvin viszont a Sky Soxban kezdi az évet.

A  legutolsó felkészülési meccsünket már nem a Cactus Leagueben vívtuk, hanem egy barátságos meccs volt a Seattle Mariners ellen. A helyszín a hozzánk közeli Salt Lake City volt, ahol 1970 óta nem rendeztek mérkőzést MLB csapatok közt. A kiegyenlített találkozót végül 4-3ra elvesztettük, mindkét fél hét-hét ütésig jutott. Troy Tulowitzki és Todd Helton egyaránt solo hazafutásokat szereztek, mindkét húzóemberünk egyre jobb formába lendül a szezon kezdésére. Jeff Francis volt a kezdő dobónk és hat inning alatt öt ütésből csak két pontot szenvedett el. A vereséget Brothers kapta, hozzá hasonlóan Belisle is egy futást kapott, viszont Betancourt és Lopez érintetlenek voltak. Nelson húzódás miatt kihagyta a mérkőzést, de a season openert nem fenyegeti a sérülése, míg Rutledge csúnyán összeütközött a mezőnyben Cuddyerrel, szerencsére mindketten jól vannak.

A Cactus League végeredménye:

1. Kansas City Royals 25-7
2. Seattle Mariners 22-11
3. Oakland Athletics 17-13
4. Colorado Rockies 16-15
5. San Francisco Giants 16-15
6. Cleveland Indians 17-16
7. Texas Rangers 17-17
8. Chicago White Sox 14-14
9. Arizona Diamondbacks 16-17
10. Chicago Cubs 16-19
11. San Diego Padres 16-20
12. Milwaukee Brewers 13-18
13. Cincinnati Reds 13-20
14. Los Angeles Dodgers 13-20
15. Los Angeles Angels 10-20

A Colorado Rockies szezon kezdő 25 fős kerete:

Elkapók: Willin Rosario, Yorvit Torrealba;
Infielderek: Todd Helton, Josh Rutledge, Chris Nelson, Troy Tulowitzki, Jordan Pacheco, Jonathan Herrera, Reid Brignac;
Outfielderek: Carlos Gonzalez, Dexter Fowler, Michael Cuddyer, Eric Young Jr;
Kezdő dobók: Jhoulys Chacin, Jorge De La Rosa, Juan Nicasio, Jeff Francis, Jon Garland;
Csere dobók: Edgmer Escalona, Adam Ottavino, Chris Volstad, Matt Belisle, Wilton Lopez, Rex Brothers, Rafael Betancourt.

Kialakult a keret, választ kaptunk a kérdésekre, április 1jén végre indul a várva várt 2013as MLB szezon!

- Tóth Milán írása -

A Colorado State Rams csapata ott lehetett az Észak-amerikai kosárlabda-bajnokság (NCAA) főtábláján, a Kosoknak két mérkőzés adatott meg. Előbb a Missouri ellen még nyertünk, de két nappal később a jóval esélyesebb Louisville ellen már elmaradt a győzelem.























vs. Missouri

Március 23-án a Missouri Tigers ellen remekül kezdett az együttes, ami leginkább a végzős Dorian Greennek volt köszönhető, a Rams kiválósága már az első félidőben 17 pontot dobott. A coloradóiak hamar magukhoz ragadták a kezdeményezést, és szinte végig vezetve uralták is azt. A végén Larry Eustachy vezetőedző és tanítványai örülhettek, 84-72-re diadalmaskodtak.

„Szerintem ennél tudunk jobban játszani” – mondta a szakember a találkozót követően. „Korlátozottak vagyunk abból a szempontból, hogy nem mi vagyunk a legatletikusabb vagy a legnagyobb ugrásokra képes együttes, de hatalmas szívünk van.”

A félidőben 47-38-ra vezetett a Rams, viszont a második játékrészben a Mizzou elkezdett zárkózni. Már csak négy pont volt a két együttes között a különbség, de ekkor a CSU ismét megiramodott, és előnyét 17 pontosra is növelni tudta. Öt perccel a találkozó vége előtt ismét szorosabbá vált az összecsapás, de Pierce Hornung és Jon Octeus ekkor nagyon fontos kosarakat dobtak. Green becsülettel vitte a hátán a csapatot, csupán hat percet pihent, összesen 26 pontig jutott.

„Agresszív akartam lenni ma este” – mondta a kansasi születésű bedobó. „Nem számított, hogy ki ellen játszunk, de tudják, nagyon jó érzés egy olyan csapat ellen győzni, ahonnan származom.”

Hornung csupán hat pontot szerzett, de összeszedett nyolc lepattanót is. Greg Smith és a csereként pályára lépő Octeus is egyaránt 12-12 pontig jutott, utóbbi hat lepattanót is szerzett. Colton Iverson 13 reboundjával emelkedett ki a mezőnyből, Wes Eikmeier 11 ponttal segítette győzelemhez csapatát.

vs. Louisville

A Missouri elleni találkozó után már sejteni lehetett Eustachy szavaiból, hogy a Cardinals ellen csak akkor tudnak szoros meccset játszani, ha sokkal jobb teljesítményt tudnak nyújtani a pályán. Ez sajnos elmaradt, a Louisville 82-56-ra győzedelmeskedett. A Rams vezetőedzője a búcsút követően kiemelte, hogy az ellenfél egy percre nem vette félvállról őket.

Az első helyen kiemelt Louisville már a félidőben 45-31-re vezetett, és bár tudni lehetett a minőségbeli különbséget a két együttes között, a CSU szezonbeli mérlege (26-8) nem volt sokkal rosszabb, mint a Cardinalsé (30-5).

Greg Smith volt ezúttal csapatunk legeredményesebbje, 14 pontig jutott. Iverson 9-7-es mutatóval zárt, Hornung 2-1-gyel, Eikmeier 9-1-gyel, Green 6-3-mal. Jól szállt be a meccsbe Daniel Bejarano, de segíteni már ő sem tudott (10, 7). Octeus is halványabb volt ezúttal, csak hat pontot dobott.

„Szerintem egy nagyon jó csapat benyomását keltették” – mondta sportszerűen a louisville-iek edzője, Rick Pitino. „Nagyon vártuk már ezt a meccset, hihetetlenül akartuk a győzelmet.”

Tulajdonképpen nem értékesítették rosszul helyzeteiket a coloradóiak, de a Cardinals olyan jól védekezett, hogy sok helyzetet nem tudtak kialakítani Greenék. A játékosok nyilatkozataikban kiemelték a lousiville-iek fizikai paramétereit, igazolva, hogy bár a Rams megérdemelten jutott el az NCAA Tournamentig, hatalmas különbségek vannak még itt is az együttesek között.

Ezzel tehát az utolsó versenyben lévő földi csapatunk számára is befejeződött a 2012/13-as tanévbeli kosárlabda-bajnokság. A CSU számtalan meghatározó játékosa befejezte iskolai pályafutását, például Hornung, Iverson, Eikmeier, G. Smith, Green és Carr is búcsúzik a csapattól, jövőre a fiatalabbaknak kell átvenniük a stafétát, mindenképpen kulcsszerep várható a jövőben Bejarano-tól, Santo-tól, D. Smith-től vagy éppen Octeus-tól.

Az online fogadás piacain továbbra is fogadni lehet a NCAA mérkőzéseire.

Az alapszakasz megosztott konferencia-győzelemét követően igencsak keserű véget ért a Denver Pioneers menetelése az egyetemi kosárlabdázók rájátszásában. John Scott legénysége ugyanis már a konferencia-torna negyeddöntőjében búcsúzott, majd a vigasztornaként számon tartott NIT második fordulója jelentette a végállomást.





















A WAC konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Louisiana Tech Bulldogs 16-2 (26-5)
2. Denver Pioneers 16-2 (21-8)
3. New Mexico State Aggies 14-4 (21-10)
4. Texas-Arlington Mavericks 11-7 (17-12)
5. Utah State Aggies 11-7 (21-9)
6. Idaho Vandals 7-11 (12-17)
7. Texas State Bobcats 5-13 (10-21)
8. San Jose State Spartans 3-14 (9-19)
9. UTSA Roadrunners 3-14 (8-21)
10. Seattle Redhawks 3-15 (8-21)

Március 12-től 16-ig Las Vegas-ban, az Orleans Arénában került sor a WAC Tournament-re. Az első hat helyezett negyeddöntőbeli ellenfélre várt, a torna első napján a UTSA 67-49-re diadalmaskodott a San Jose State ellen, a Texas State pedig a Seattle 68-56-os legyőzésével lépett tovább.

A konferencia második kiemelését birtokló Pioneers a negyeddöntőben az alapszakasz hetedik helyén végző Texas State Bobcats-szel találkozhatott, és természetesen egyértelmű favoritjai voltunk az összecsapásnak. A legerősebb összeállításunkban kezdtük a mérkőzést, Olson, Love, Hallam, O'Neale és Udofia alkották a denveri kezdőötöst. A start meglepeőn csapnivalóan sikerült a csapat számára, az első kosarunkra több mint öt percet kellett várni, a Texas State egy 10-0-s sorozattal indította a mérkőzést. Az álmos kezdés után lassan szedtük össze magunkat, nem igazán találtuk a játék ritmusát és a szűk tíz pontos differencia a továbbiakban is jó darabig fennállt, végül a szünet előtti percekben Udofia és O'Neale pontjaival sikerült valamelyest feljebb zárkóznunk. A félidőben mégis néhány pontos lemaradásban voltunk, az ellenfél 36-32-re vezetett nem kis meglepetésre. A pihenőt követően megint a Bobcats játszott eredményesebben, egyszerűen nem találtuk a saját játékunkat, rengeteg hiba volt a gépezetben, a rendkívül lelkes ellenfél pedig rövidesen ismét tíz pont környékére tolta a különbséget. Egyre inkább égett a talpunk alatt a talaj, és minél előbb fel kellett volna támadnunk, ha el szerettük volna kerülni a hatalmas égést, ennek érdékében a másodéves irányító Olson igyekezett a vállára venni a csapatot, de ügyes megoldásai sem hozták meg a kívánt eredményt. A befejező tíz percre fordulva is folyamatosan 6-8 pontos lépéshátrányban voltunk, de küzdöttünk becsülettel, ennek eredményeképpen lejjebb dolgoztuk a hátrányt, és 2:21-gyel a vége előtt Love ziccerével 59-58-nál először vezettünk az összecsapáson. A végjáték kiélezetten alakult, de a nagy igyekezetben rendre mi hibáztunk többet, nem tudtuk már visszaküzdeni magunkat a mérkőzésbe, így 72-68 arányú vereséget szenvedtünk. Brett Olson 19 pontot szórt négy hárompontossal együtt, mellette még a freshman Jalen Love 17 és a junior Chris Udofia 12 pontját érdemes kiemelni, illetve Hallam és O'Neale egyaránt 8-8 egységet szorgoskodtak össze. Idejekorán véget ért a konferencia-torna, az alapszakaszbeli sikeres szereplés után mindenki a WAC legjobbjai közé várta volna a csapatot, és akár az NCAA Tournament-szereplésre is lett volna esélyünk, mégis egy rossz mérkőzés minden távlati reményt szertefoszlatott.

Nem volt még vége a nagyágyúk megbotlásának, ugyanis az első kiemelt Louisiana Tech is elúszott, őket a UTSA verte 73-67-re. Közben a Texas-Arlington a Utah State, a New Mexico State pedig az Idaho legyőzésével jutott be a legjobb négy közé.

Az elődöntőben már papírforma eredmények születtek és a két előselejtezős csapat kiesett, a bennünket kiejtő Texas State menetelésének a New Mexico State vetett véget 74-65 arányban, míg a UTSA útját a Texas-Arlington elleni 53-69-es eredmény zárta le.

A finálét a tavalyi tourney-győztes New Mexico State Aggies magabiztosan nyerte a Texas-Arlington ellen 64-55-re, ezzel ők képviselhették a WAC konferencia színeit az országos tornán.














Bár a mieink az NCAA Tournament-re nem jutottak be, azért a "második vonal" számára rendezett országos tornán, a National Invitation Tournament-en (NIT) részt vehettünk, és akár szép menetelésben is bízhattunk. Az első körben március 19-én léphettünk pályára az Ohio Bobcats ellen a Magness Arénában, odahaza megint csak esélyesek voltunk, de a korai tourney-búcsú után nem igazán tudtuk, hogy mire számíthatunk az együttestől. Újra mérsékelten kezdtünk és az első tíz percben folyamatosan az ellenfél vezetett, később is szorosan alakult az eredmény, és bár egyre többször vezettünk, a szünet előtti percekben fordított a Bobcats, és a félidőben 32-30 volt az állás a vendégek javára. Eleinte a második játékrészben sem változott a helyzet, a félidő derekáig folyamatosan az Ohio járt az élen néhány ponttal, aztán a hajrában Olson-ék összekapták magukat és pontos támadójátékkal, valamint agresszív védekezéssel sikerült megfordítani és 61-57 arányban megnyerni a kiélezett találkozót. Az irányító Brett Olson 15 ponttal vezette a csapat szekerét, őt követte Chris Udofia és a csereember Cam Griffin 14-14 pontotal, míg Royce O'Neale a négy blokkolás mellé 8 pontot regisztrált.

Két nap múlva már idegenben várt ránk egy kőkemény erőpróba a Maryland Terrapins ellen. Az első játékrész alatt végig nagyon bátran és rámenősen játszottunk, folyamatosan tartottuk a lépést az esélyesebbnek tűnő házigazdákkal, sőt a félidő hajrájában a vezetést is megszereztük, 20 perc után 30-27-re mentünk. Eleinte a második felvonásban is jól tartottuk magunkra, sokáig néhány ponttal őriztük az előnyt, Olson vezetésével gyönyörűen feltartóztattuk a 'Pins-t. Tíz perccel a vége előtt is még hat ponttal vezettünk, aztán viszont egyre nagyobb nyomás nehezedett a mieinkre, a végső hajszát a házigazdák bírták jobban, a befejező hat percben mindössze négy pontot szereztünk, így a Maryland könnyedén fordított és győzött is 62-52 arányban. Chris Udofia 24 pontjával toronymagasan kiemelkedett a csapatból, közel a DU pontjainak a fele az ő nevéhez fűződött. Rajta kívül még Brett Olson szorgoskodott össze tíz pontot, míg Hallam nyolc pontot és hat lepattanót, O'Neale hét pontot és öt-öt lepattanót, ill. asszisztot termelt.

A konferencia-torna gyors kiesése miatt joggal lehet hiányérzetünk, a NIT-en viszont legalább egy meccset tudtunk nyerni, az esélyesebb Maryland elleni fiaskót nem kell szégyelni.

A húzóemberek közül Hallam nőtte ki az egyetemet, az idén megszokott keret viszont jövőre ismét vissza fog térni, hogy immár a Summit League-ben szálljon harcba a minél jobb eredményekért.

A szezonbeli negyedik mérkőzését is győzelem nélkül vívta meg a Colorado Rapids, miután a több sebből vérző alakulat múlt szombaton 1-0-ra veszített a címvédő Los Angeles Galaxy otthonában.



Visszatért a kezdőcsapatba a két héttel ezelőtti térdsérülésből a csapatkapitány Pablo Mastroeni, viszont továbbra is hiányzott Pickens, Rivero, Castrillon és Buddle. A Rapids a következő névsorral a gyepen várhatta a kezdő sípszót a Home Depot Centerben: Irwin - Wynne, Moor, Calderon, Mullan - Thomas, Mastroeni, Powers - Harris, Brown, Harbottle. Néhány perc után máris a Galaxy támadott, mi védekeztünk, majd egy szögletrúgás után Villarreal közeli fejesét Irwin hárította óriási bravúrral, az újonc kapusnak szerencséje volt, hogy középre jött a labda. A tizedik percben hátul adogattunk, amikor Moor eladta a játékszert, a lefordulásból szerencsére Sarvas hiába lépett ki, nagy erejű lövését Irwin nagyszerűen hatástalanította. A kezdeti fölényt követően a hazaiak később engedtek némileg a szorításból, viszont meglehetősen szerencsétlenek voltunk, hiszen a játékrész derekánál előbb Mastroeni-t, majd Calderon-t kellett lecserélnünk különféle sérülések miatt, az új pályára lépők Cascio és Klute voltak. Az ecuadori középhátvéd éppen egy hatalmas mentés közben sérült meg, amikor Villarreal átemelte a kapujából messze kifutó Irwin-t, Calderon pedig a gólvonalról tisztázott az utolsó pillanatban, közben alaposan meghúzódott és le kellett cserélni. A félidő hajrájában egy szépségdíjas jobb oldali támadás után McBean ajtó-ablak helyzete maradt ki a fiatal coloradói kapus újabb bravúrjának köszönhetően.

Az első 45 perc alatt tehát nem esett gól a Galaxy hatalmas mezőnyfölénye ellenére, a másodikban pedig ott folytatták, ahol abbahagyták, az első komoly lehetőséget Villarreal durrantotta mellé a kapunak háttal állva. Pár perc múlva egy súlyos sportszerűtlenséget követtünk el, Moor játékon kívüli szituációban szándékosan arcon könyökölte Sarvas-t, melyért a játékvezető azonnal a piros lapot mutatott fel a veterán védőnek. Moor-t pályafutása során mindössze második alkalommal állították ki, a Galaxy tizenegyeshez jutott, melyet Magee tökéletesen helyezve értékesített, Irwin hiába érezte jól az irányt. Az emberhátrányba kerülést követően beküldtük a saját nevelésű hátvéd O'Neill-t, aki a támadó Harbottle-t helyettesítette, így visszaállítunk 4-3-2-es felállásba. Sajnos, tíz emberrel annyi keresnivalónk sem volt, mint korábban, az LA sokkal többet birtokolta a labdát, de különösebben már nem erőltették a helyzetek kialakítását, ellenben a mieink néhány kósza lövést leszámítva teljesen veszélytelenek voltak Cudicini kapujára. Az eredmény nem változott, masszívan tartottuk magunkat hátul, így a kaliforniai sztárcsapat csupán egy büntetőből szerzett találattal tudta felülmúlni a kissé lesajnált csapatunkat 1-0 arányban, ám a minimális vereséggel mi sem lehettünk elégedettek.



Valljuk be, nem sok közünk volt ehhez a találkozóhoz, a védelmünk sebezhető volt, és bár szépen bekkeltünk, több esetben is elkerülhető helyzetet engedélyeztünk az ellenfélnek. Clint Irwin kapus viszont minden dicséretet megérdemel, a Pickens-t helyettesítő újonc portás élete első MLS-startján kirobbanó formában védett, számtalan bravúros védés mellett csak egy tizenegyesből tudtak túljárni az eszén.

Március 22-én rendezték az Egyesült Államok-Costa Rica VB-selejtező mérkőzést a Dick's Sporting Goods Park-ban, melyen a hazai csapat 1-0-ra diadalmaskodott Dempsey góljával. A meccset hatalmas hóviharban bonyolították le, az extrém körülmények ellenére több mint 19 ezren szurkolták végig az összecsapást, csodálatos hangulatot teremtve az amerikai válogatottnak. A játékosok és Jurgen Klinsmann szövetségi kapitány egyaránt felvillanyozva beszélt a denveri rendezésről, kifejezetten emlékezetes mérkőzést vívott egymással a két csapat.

A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 9 pont (3-1-0)
2. Chivas USA 7 pont (2-1-1)
3. Los Angeles Galaxy 7 pont (2-0-1)
4. San Jose Earthquakes 7 pont (2-1-1)
5. Vancouver Whitecaps 6 pont (2-1-0)
6. Real Salt Lake 4 pont (1-2-1)
7. Portland Timbers 2 pont (0-1-2)
8. Colorado Rapids 1 pont (0-3-1)
9. Seattle Sounders 1 pont (0-2-1)

A szombat esti folytatásban a Portland Timbers lesz az ellenfelünk hazai környezetben, talán minden eddiginél nagyobb esélyünk lesz rá, hogy végre megszerezzük az évad első győzelmét - reméljük, sikerül!

Nem tudta felülmúlni az egy évvel ezelőtti eredményeit a Colorado Buffaloes egyetemi kosárcsapata, ugyanis a 2012-es konferencia-bajnoki címhez és az NCAA Tournament-en való meccsnyeréshez képest idén már a nyolc között búcsúztunk a Pac-12 tourney-n és az országos főtábla első mérkőzésén fejet hajtottunk.



Utolsó összefoglalónk idején már csak két meccs volt hátra az alapszakaszból, melyeket hazai környezetben vívtunk a két oregoni vetélytárssal szemben. Március 7-én a 19. kiemelt Oregon Ducks-szal találkoztunk és jókora meglepetést okozva, 76-53-as győzelmet arattunk ellenük a sérült Roberson távollétében. A Buffs már az első félidőben remekül játszott, 16 pontot vertünk a kacsákra, és a parádés forma egészen a végső dudaszó pillanatáig kitartott, az előnyünket folyamatosan növelve győztünk, a végére 20 pont feletti különbséggel húztuk el a favorit nótáját. A freshman Xavier Johnson az egész meccsen nem hibázott a mezőnyből, 22 pontig jutott, a másodéves bedobó Spencer Dinwiddie 17 pont mellé hét lepattanót és hat asszisztot tejelt, míg Askia Booker ugyancsak elért 11 pontot.

Az értékes győzelem ellenére biztossá vált, hogy a konferencia ötödik helyén fogunk végezni, két nappal később a záró mérkőzés már tét nélküli volt az Oregon State ellen. Ennek megfelelően nem is voltunk kellően motiváltak, így meglepetésre 64-58-ra elvesztettük az évad utolsó meccsét a Coors Events Centerben. Félidőben még két ponttal vezettünk, később viszont egyre többet hibáztunk, a vendégek vérszemet kaptak és magabiztosan fordítani tudtak, nekünk pedig már nem volt ellenválaszunk a hajrában sem, beleszürkültünk a mezőnybe. A 18 pontos Spencer Dinwiddie kivételével senkit nem érdemes kiemelni, sajnos Roberson hiánya fokozottan érezhető volt, egyik magas emberünk sem tudta vállára venni a csapatot. A lefújás után Tad Boyle mester is csak szégyenkezett a mutatott játék miatt.

A Pac-12 konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. UCLA Bruins 13-5 (25-10)
2. California Golden Bears 12-6 (21-12)
3. Oregon Ducks 12-6 (28-8)
4. Arizona Wildcats 12-6 (27-7)
5. Colorado Buffaloes 10-8 (21-12)
6. Washington Huskies 9-9 (18-16)
7. USC Trojans 9-9 (14-18)
8. Stanford Cardinal 9-9 (19-15)
9. Arizona State Sun Devils 9-9 (22-13)
10. Utah Utes 5-13 (15-18)
11. Washington State Cougars 4-14 (13-19)
12. Oregon State Beavers 4-14 (14-18)

A Pac-12 konferencia-tornát március 13-tól 16-ig rendezték meg a Las vegasi MGM Grand Garden Arénában. Az alapszakasz első négy helyezettje automatikusan a legjobb nyolc között kezdte a tourney-t, a többi csapat a negyeddöntőbe jutásért játszott egymással az első játéknapon. A mieink ellenfele a 12. helyről érkező Oregon State lehetett.

Négy napon belül másodszor találkoztunk a Beavers-szel és a meglepő hazai vereséget muszáj lett volna kijavítanunk a konferencia-bajnokságon. Szerencsére Roberson visszatért a csapatba és elfoglalta az őt megillető helyet a kezdőben Scott mellett az erőcsatár poszton, a backcourt-on Dinwiddie és Booker helyezkedtek el, a hármas pedig a szezon második felérő kiváló formába lendülő freshman Johnson volt. Az első percek adok-kapokját követően el tudtunk szakadni egy kicsit a Beavers-től, akik nem adták olcsón a bőrüket, jókor jött azonban Dinwiddie triplája a félidő utolsó másodpercében, mellyel 32-26-os előnyre tettünk szert. A folytatásban is őriztük a néhány pontos vezetést, később pedig tíz pont közelébe szökött a differencia, ezt az előnyt magabiztosan tartottuk, és bár a befejezés perceiben valamelyest szépített az ellenfél, 74-68-ra zavartalanul győztünk. Spencer Dinwiddie 20 ponttal volt a csapat legeredményesebb játékosa, őt követte 16 ponttal és 8 lepattanóval Xavier Johnson, a visszatérő Andre Roberson 12 pontot szorgoskodott össze, Josh Scott-nak hét pont jutott a tíz lepattanója mellé. Biztosan hoztuk a kötelezőt, kijavítva a pár nappal korábbi fiaskót, de igazából egy jó közepesnél megint nem teljesített jobban csapat, pontosan annyit hoztunk, amennyi feltétlen kellett a sikerhez.

A többi párosításban szorosabb küzdelmeket vívtak, az Arizona State 89-88-ra verte a Stanford-ot; a Washington a Washington State ellen diadalmaskodott 64-62 arányban; a Utah pedig 69-66-tal hagyta helyben a USC-t.



Negyeddöntőbeli ellenfelünk az Arizona Wildcats csapata lehetett, az aktuális lista 18. helyezettje természetesen esélyes volt ellenünk a győzelemre, bár a szezon korábbi szakaszában egyszer elkaptuk őket. Sajnos, hamar kiderült, hogy ez nem az az alkalom lesz, amikor meglepetést fogunk okozni, csak az első öt perc alakult szorosan, utána a Wildcats egyre jobban elszakadt tőlünk, és a félidei eredmény már 39-28 volt a javukra. Később sem sokat változott a helyzet, az Arizona sokáig könnyedén őrizte a tíz pont körüli vezetését, aztán egyszer csak Johnson és Dinwiddie vezetésével beindultunk, és az új erőre kapcsolás következtében egyre lejlebb dolgoztuk a hátrányt, három perccel a vége előtt 62-66-ra is megközelítettük a vendégeket. A közvetlen hajrá így még szoros lehetett, az utolsó percben faultolgatásokkal igyekeztünk közelebb kapaszkodni, Roberson büntetőivel két pontra feljöttünk az utolsó percben, de ennél jobban sajnos már nem tudtuk odaszegezni a kést az ellenfél torkára, a nagy kapkodásban rendre kimaradtak a dobásaink, miközben a Wildcats nem hibázott annyit, hogy legyen esélyünk visszajönni a mérkőzésbe. A nagy hajrá ellenére 79-69 arányban alul maradtunk, és búcsúztunk a konferencia-torna további küzdelmeitől. Spencer Dinwiddie újfent 18 ponttal állt a csapat élére, Andre Roberson dupladuplával jeleskedett 15 pont és 11 lepattanó jóvoltából, továbbá Booker 12 és Johnson 11 pontot tett hozzá.

A körben egy nagy meglepetés is történt, ugyanis a 10. Utah 79-69-re kiütötte a  második helyezett Californiát, miközben a UCLA az ASU-t, az Oregon a Washington-t búcsúztatta.

A Utes ezzel a bravúrral minden puskaporát ellőtte, ugyanis a Ducks ellen már nem tudták felborítani a papírformát, az Oregon 64-45-ös sikerrel masírozott a döntőbe, a másik ágon pedig a UCLA-Arizona derbi eredménye 66-64 lett.

A konferencia-torna győztese végül az Oregon Ducks lett, akik a finálét nagyrészt végig vezetve nyerték meg biztos különbséggel az alapszakasz-bajnok UCLA ellen 78-69 arányban.

A viszonylag korai búcsú ellenére nem kellett szégyenkezünk, a konferencia idén erősebb volt, mint tavaly, a legjobb négy dolgába sajnos nem tudtunk beleszólni. Ettől független viszont meghívást kaptunk az NCAA Tournament-re sorozatban a második évben, ahol ismét reménykedhettünk benne, hogy sikerül letenni a névjegyünket.

Az országos torna sorsolásán nem igazán volt szerencsénk, mert a keleti régió austini ágán az Illinois Fighting Illini gárdáját sodorták elénk a második körben. Az esélytelenek nyugalmával rettentő ígéretesen kezdtük a mérkőzést, és az első tíz percben jobbára mi vezettünk, de legalábbis döntetlen környékén álltunk. Aztán viszont szép lassan beindultak a narancssárgák, és lépésről lépésre lejjebb taszítottak bennünket, olyannyira hogy a félidő utolsó hét percében egyetlen pontot sem szereztünk, megrekedtünk 21 egységnél, miközben a Fighting Illini 24-ről 37-re gyarapította pontjai számát, és 16-tal vezettek már 20 minutum után. A szünet alatt Boyle mester egész jól rendet tudott tenni a fejekben, jól kezdtük a második félidőt, Booker és Johnson pontjaival zárkóztunk közelebb, és négy minutum alatt négy pontra visszajöttünk. Nagyon elkaptuk a fonalat, főleg védekezésben javultunk látványosan az első játékrészhez képest, közben a támadóink is bedobták a maguk apró kosarait, melyekkel a félidő derekánál fordítani is tudtunk, például 44-39-nél mi vezettünk. Ezután azonban megint nálunk jött egy gyengébb időszak, mely alatt az Illinois teljesen leszakított bennünket, többször pedig már nem tudtunk visszakapaszkodni a mérkőzésbe, be kellett érnünk az 57-49 arányú vereséggel. A másodéves Askia Booker mostanság gyengébben muzsikált, az Illinois elleni meccsen viszont 14 ponttal hallatott magáról, négy hárompontost is bedobott. A többiek közül legfeljebb a két magast, Andre Roberson-t (9 pont, 8 lepattanó) és Josh Scott-ot (8 pont, 14 lepattanó) érdemes kiemelni, sajnos Dinwiddie és legtöbb társa jócskán tudásuk alatt teljesítettek.

Abszolút nem panaszkodhatunk, a tavalyi sikereket ugyan a jóval gyengébb kerettel nem tudtuk megismételni, de 2013-ban is a Pac-12 meghatározó együttesei közé tartoztunk, és ha egy coloradói csapat bejut a March Madness-re, az már önmagában komoly fegyvertény. Egy év múlva újra megpróbálhatja a csapat. a húzóemberek közül legfeljebb Roberson jövője lehet kérdéses, hogy visszatér-e a senior évére az egyetemre vagy profinak áll, egyébként a keret nagy része első-, és másodéves kosarasokból áll, akik előtt még komoly sikerek állhatnak Boulder-ben. Jövőre visszatérünk!

Lezajlott az utolsó előtti hét a Colorado Rockies edzőtáborában, már csak néhány mérkőzés van hátra a felkészülési időszakból és megkezdődőik a várva várt 2013as MLB szezon.



Múlt hétfőn a csapat menedzsere Walt Weiss bejelentette, hogy az április 1jei szezonnyitón Jhoulys Chacin lesz a csapat kezdő dobója, az április 5én esedékes home opneren pedig Jeff Francis fog startolni. A döntés nem meglepő, Chacin a legnagyobb potenciállal rendelkező dobója a csapatnak, a tavalyi sérüléseket levetkőzve idén tavasszal nagyon jó passzban van és sokan leendő acenek tartják, a bizalmat megkapta, most már rajta múlik minden.

A pályán 4-3as vereséget szenvedtünk Cincinnati Reds ellen a Salt River Fieldsen egy kiélezett találkozón. A vezetés többször változott a csapatok közt, végül a Cincy 4-1re elhúzott és a legutolsó menetben már csak két pontot tudtunk szerezni, minimális különbséggel kikaptunk. Jorge De La Rosa igyekezett feledtetni az eddigi hullámzó játékát és az első öt inning alatt mindössze egyetlen pontot engedélyezett két-két ütés és séta mellett, lefaragva 3.00 alá az ERAt. A vereséget Friedrich regisztrálta a hatodik inningben kapott két futással, a fiatal balos dobó hányattatot tavaszt tölt. Betancourt egy pontot nyelt, Batista egyet se. Dexter Fowler és Ben Paulsen egy-egy solo HRal volt eredményes, mindketten a második bombájukat hintették tavasszal, Herrera volt az egyetlen emberünk két ütéssel, aki jó eséllyel pályázik a 2B/SS tartalék helyre.

Másnap a Kansas City Royals 7-2es legyőzésével javítottunk házon kívül, amikor a tavalyi rémálom pitcher Guthriet szórtuk meg három ponttal az ötödik játszmában a győzelemért. A nyertes akcióban LeMahieu 2run singlet, Torrealba RBI singlet regisztrált és még a befejező támadásban hozzátettünk újabb három futást, mellyel végképp bebiztosítottuk a diadalt. LeMahieu mellett a két pontos Dickerson és Pacheco is két ütést regisztrált, a designated hitter Nolan Arenado újfent 3/4es hatékonysággal lengetett. Juan Nicasio az idei legjobb meccsét játszva egyetlen pontot kapott öt játék során, három ütés mellé négy strikeout dukált, első győzelmét szerezte tavasszal. A később egy-egy játszmákat töltő dobók közül csak Kensing kapott pontot, Belisle, Escalona, Scahill sebezhetetlenek voltak, utóbbi nagyszerű formája révén felkeltette az edzők figyelmét egy middle relief bullpen helyre.

Egy pihenőnapot követően csütörtökön újabb sikert arattunk, 10-4re kiütöttük a San Francisco Giantst a Scottsdale Stadiumban. Három játék alatt négy ponttal megszórtuk a bajnok első számú dobóját Caint, Rutledge egy tripla után ért haza, Willin Rosario 2run homerunt vágott, közben az óriások se tétlenkedtek és öt játék alatt ők is összekapartak három runt Pomeranz ellen, aki a győzelem megszerzése ellenére tíz ütést engedett, de a jó védekezésnek hála még egész jól tartotta magát. Jó darabig szoros volt az eredmény, aztán a nyolcadik menetben öt ponttal stabilizáltuk az előnyt, melyek közt Charlie Culberson 2run singlet suhintott. Az izgalmas mérkőzést papíron simán nyertük, ütésekben viszont 13-13 lett az eredmény. Pomeranz közepes startja után már csak Volstad kapott egy runt, Brothers és Escalona ezúttal is lehúzták a rolót.

Pénteken a társaság egyik fele 14-9re győzött a Texas Rangers ellen Surpriseban egy hamisítatlan slugfest keretein belül. A meccs első fele őrült hullámvasútban telt, aztán a hatodik tetején elsüllyesztett kilenc coloradoi ponttal a W betűt a nevünk mellé írták be. Willin Rosario két nap alatt a második, ST során a harmadik hazafutását lőtte egy 3run HR révén, két ütéssel és három ponttal zárt. Nagy napja volt még a SS Reid Brignacnak, egy HR közbenjárásával három pontot és négy ütést ért el, Yorvit Torrealba három-három ütést és RBIt regisztrált. Chacint hátfájás miatt pihentettük, helyette Chatwood kezdett és négy játék alatt négy pontot szenvedett el. Betancourt ritka gyenge napot fogott ki, az ötödik játékban két outig öt ütésből négy runt kapott, ilyesmi fejreállásra talán nem is volt még példa tőle, mióta a Rockies játékosa.



A másik split squad mérkőzésen nem jártunk ekkora sikerrel és 11-6ra vesztettünk a San Francisco Giants ellen hazai környezetben. Itt is a találkozó első fele alakult szorosan, az első játék végeztével még 2-1re vezettünk, a negyedikben 5-5nél utolértük a SFt, később azonban elhúztak tőlünk. Carlos Gonzalez az elején a második hazafutását ütötte tavasszal, két ütéssel végzett. Rajta kívül csak Paulsen és Herrera vállalkozott több találatra, 11 ütéssel néggyel kevesebbet szereztünk, mint az ellenfél. A pontszerzők közt még Fowlert, Rutledget, Mitchellt, Langfelst tartottuk számon. Friedrich mérkőzése megint nem volt makulátlan, öt ütést és négy earned runt szenvedett el mindössze három inning alatt, sajnos nem találja a tavalyi formáját. A bullpenből Batistat szórták meg a legjobban, két játék alatt négyszer kapitulált, de Corpas és Lopez se úszta meg run nélkül, ellenben Brothers még mindig érintetlen az egész Spring Training sorozatban.

Szombaton újra a Salt River Fieldsen játszhattunk és ennek örömére 10-4es győzelmet arattunk a San Diego Padres felett. Alapból DLR kezdett volna, de kisebb csuklósérülés miatt pihennie kellett, visszatért viszont az előzőnap pihenőre küldött Chacin. Három inning alatt 7-2re húztunk el, a vendégeknek később se volt esélyük visszajönni a meccsbe, magabiztos győzelmet arattunk. Manship volt a csapat kezdő dobója és három inning alatt két pontot kapott, Chacin a következő két játékban két HRt szedett be két pontért, más ütés nem született ellene, ez viszont nem éppen a jó formájáról árulkodik. Lopez, Corpas, Scahill biztató teljesítménye tovább folytatódik scoreless inningek formájában. Willin Rosario a negyedik HRt is bepakolta, Helton, Rutledge, Molina ugyancsak a korlát fölé tudtak bombázni, tíz pontunkból hetet hazafutásból értünk el.

A vasárnapi napon néhány fővel tovább szűkítették a Rockies keretét, köztük két rotation helyért pályázó dobót, Tyler Chatwoodot és Josh Outmant is a minor campre küldtük. Nem jött össze a kerettagság a sérülésekkel bajlódó Christian Friedrichnek se, mint ahogy Scahill, Blackmon, Molina, Paulsen, Dickerson és Rosenbaum is kikerült a csapatból.

Eközben a csapat szerződést kötött a szabadügynök Jon Garlanddal, egy évre 500 ezerért. A 33 éves dobó 2011 óta nem játszott az MLBben, akkor a Dodgers bullpent erősítette, de komoly váll sérülés miatt egy időre eltűnt, tavasszal ígéretes formában tért vissza minor szerződéssel a Mariners színeiben, de major dealt mi adtunk neki. Ő is versenyre kelhet a kiadó bullpen helyekért.

Legutolsó mérkőzésünkön 7-5re kaptunk ki a Milwaukee Brewerstől. A nap hőse számunkra egyértelműen Juan Nicasio volt, aki a labda mindkét oldalán viszonylag eredményesen teljesített. Az első öt inning alatt mindössze két pontot engedélyezett az ellenfél számára, hét ütésből öt single volt és négy strikeoutot jegyzett, közben 2/2es hatékonysággal tüzelt és egy RBIt is regisztrált. A hatodik inningben Belisle mélyrepülése a mérkőzés elvesztésébe került, a formán kívüli dobó négy ütésből öt pontot engedett, behozhatatlan hátrányt szedtünk össze, övé lett a vereség. Ottavino és Volstad legalább hibátlanok voltak. Támadásban mindössze hat ütést hoztunk, abból a dobó szerzett egyedül kettőt, viszont CarGo, Tulo, Blackmon, Brignac is szereztek még egy-egy pontot.

A Cactus League jelenlegi állása:

1. Kansas City Royals 21-6
2. Seattle Mariners 18-10
3. Cleveland Indians 16-11
4. Colorado Rockies 14-12
5. Texas Rangers 15-13
6. Chicago Cubs 16-15
7. Arizona Diamondbacks 14-14
8. Oakland Athletics 12-12
9. San Francisco Giants 12-13
10. Chicago White Sox 11-12
11. San Diego Padres 14-16
12. Los Angeles Dodgers 11-16
13. Milwaukee Brewers 10-16
14. Cincinnati Reds 9-17
15. Los Angeles Angels 7-17

A Spring Training további programja:

Március 26., kedd, 02:10 Cleveland Indians - Colorado Rockies
Március 27., szerda, 02:05 Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Március 27., szerda, 20:05 Oakland Athletics - Colorado Rockies
Március 28., csütörtök, 20:10 Colorado Rockies - Milwaukee Brewers
Március 30., szombat, 19:05 Colorado Rockies - Seattle Mariners (Salt Lake City)

Még öt meccs van hátra a felkészülésből, már tényleg nyakunkon a jövő heti rajt. A keretben még 36 játékos található, beleértve kilenc non-roster inviteet, április 1jére 25re kell lefaragni a létszámot, izgatottan vághatjuk a centit.