A legutóbbi napokban a Colorado Rockies újabb hazai párharcot nyert meg az Arizona Diamondbacks ellen, ezzel kiegyenlítettük a csoport állását és hármas holtversenyben állunk a NL West divízió élén.



1. meccs, hétfő: Rockies-Diamondbacks 1-5
A párharc nyitó mérkőzésén Garland volt a kezdő dobónk, az elkapó Rosario mellett az infieldet a Helton-Rutledge-Tulo-Arenado négyes alkotta, míg a külső mezőnyben CarGo, Fowler, EYJR kapott lehetőséget. Az első játékban kiejtettük a vendégek három ütőjét, nálunk egyedül EYJR járt bázison egy séta jóvoltából, de az őt követő Fowler lineout double playt kapott. Aztán a második tetején egy triple és egy walk után Montero kieséses játéka közben ért haza az első arizonai futó, majd háromból három outot kaptunk. Ezt követően beszedtünk egy leadoff doublet, a hármason járó embert Goldschmidt terelte haza egy singlelel, két pontatlan play jóvoltából a hármasra jutott és Chavez RBI singlelel tovább nőtt a különbség. A mieinknél egyedül Garland járt bázison egy errorból két kieső után, majd a vendégek tovább folytatták találatokkal, egy single után Gregorius duplával talált be, közben egyedül Tulo vállalt egy 2out singlet. Aztán három flyout közben egy singlet engedtünk és újfent mind a három ütőnk kiesett. A hatodik tetején egy single után két kieséses játékkal a hármasra jutott a futó, ahonnan Gregorius küldte haza egy singlelel és módosította 5-0ra az eredményt. A következő támadásban megint elhullott az aktuális denveri hármas, majd az első csere dobó Ottavino két single ellenére hozta a soros dobórészt. A hetedik alján se tudtunk mit kezdeni a bombaformában lévő Corbinnel, újra kiszórta a CarGo-Tulo-Rosario triót, majd két kieső után engedtünk egy singlet, nálunk Arenado végre vállalt egy doublet, a csere ütő Pacheco RBI double találatával szépítettünk. Az utolsó inningben Lopez két kieső után két singlet kapott, nálunk pedig már senki nem került bázisra, maradt az 1-5ös eredmény.
- Mindössze három ütésre voltunk képesek az egész meccsen, ellenben a D'backs 16 találatot ért el, akár simább is lehetett volna a végeredmény. Nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél domináns SPével, az egyetlen pontot a csere ember Pacheconak köszönhettük, aki a 13. RBIt szórta a szezonban. Gonzalez 0/4el zárta a meccset, három SOt kapott, viszont volt egy parádés elkapása. Garland zaklatott kezdésével korán elment a meccs, hat inning alatt 11 ütést és öt earned runt kapott, már az ötödik vereségét szenvedte el a szezonban. Ottavino két játék alatt csak három ütést kapott, Lopez a befejező inninget két ütéssel hozta le.

2. meccs, kedd: Rockies-Diamondbacks 5-4 walk-off extra inningben
Változás volt a második mérkőzésen az egyesen Pacheco, a kettesen LeMahieu szerepvállalása, a kezdő dobó Chacin lehetett. A rotáció első embere remekül kezdte az összecsapást és az első két játékban senkit nem engedett bázisra, közben a Rockies a második inningben járt először a pályán, amikor Tulo és Rosario ütéseit követően először Arenado volt eredményes egy RBI singlelel, majd LeMahieu single találatával növeltük az előnyt. Ezt követően beszedtünk egy doublet, majd két kieső mellett Tulo solo hazafutással köszönt be. A negyedik játszma felső részében egy sétát engedtünk és a LeMahieu-Tulo-Pacheco dupla játékkal védekeztünk, majd Arenado fogott bázist egy mezőnyhibának köszönhetően és LeMahieu ezúttal egy doublelal hallatott magáról, végül Chacin single ütése után ért véget a támadás. Legközelebb újfent kiosztottuk a D'backs hármasát, nálunk egyedül Rosario lépett bázisra egy hit-by-pitch jóvoltából, majd a hatodik inning alatt mindkét oldalon három-három kiesés történt. Aztán Chacin ellen ütés nélkül töltötték fel a bázisokat egyetlen kiesővel, Kubel 2run doublet jegyzett, Prado pedig 2run singlelel kiegyenlítette a mérkőzés állását szinte a semmiből, végül Outman ellen újra bases loaded alakult ki, de két stirkeouttal sikerült hárítania. Sajnos, nem tudtunk válaszolni és a sor tetején három outot kaptunk, majd Belisle két felengedés ellenére lehozta a következő három outot, de mi se jártunk fent. A kilencedik játékrészt Brothers egy séta ellenére abszolválta, közben LeMahieu talált egy doublet, futóként EYJR helyettesítette, a PH Helton egy groundouttal tovább tolta őt a hármasra, Fowler kiesésével viszont befejeződött a rendes játékidő. A tizedik tetején Betancourt a bemelegítés alatt meghúzódott, így Lopez osztott ki három outot, majd CarGo duplája után Tulot szándékosan sétáltatták, azonban az őt követően Rosario beütötte a győzelmet jelentő single találatot és 5-4 arányban megnyertük a mérkőzést.
- Elherdáltuk a négy pontos előnyt és a sokáig magabiztosan kézben tartott győzelmet egyszer elszalasztottuk, később visszahoztuk. Az alkalmi kezdő LeMahieu 3/4es hatékonyság közben két doublet vállalt és az idei első két pontját is megszerezte két különböző ütésből, eddig .500al üt a csapatban. Tulowitzki két ütést és két futást regisztrált, közben egy újabb HR-t elért, a kilencedik hazafutása után jelenleg 38 pontszerzéssel rendelkezik. Rosario ugyancsak két találattal zárt, a végén beütötte a walk-off singlet, amely a 27. RBI volt tőle a szezonban. Chacin hat hibátlan játék után a hetedikben csak egy outot hozott és közben négy futást szedett be, amiből hármat közvetlenül neki írtak fel, a biztató kezdés után sajnos elfáradt, sokáig maradt fent. Outman egy ütést kapott két kiejtés közben, Belisle és Brothers egy-egy hibátlan játékrészt postáztak. A legvégén Lopez 1-2-3 inningje az idei első győzelmet eredményezte számára.

3. meccs, szerda: Rockies-Diamondbacks 4-1
A párharc döntőjén Tulot pihentettük és Herrera helyettesítette őt a shortstop poszton, Helton visszafoglalta az egyes bázist, Torrealba volt De La Rosa elkapója, LeMahieu pedig nem csak hogy maradt a kezdőben, de a sor második helyére tettük a keddi remeklése után. Az első dobórészt hibátlanul teljesítettük, majd két kiesést követően CarGo solo hazafutásával ragadtuk magunkhoz az előnyt, rögtön két double esett, Fowler double találata után Arenado növelte 2-0ra a különbséget. Legközelebb csak egy walkot engedtünk és kiesett mind a három denveri, majd a harmadik tetején megkaptunk az első ütésünket, de az első két bázisnál tovább nem jutottak a vendégek futói. Eközben LeMahieu single ütésével nyomultunk előre és CarGo RBI tripleből volt eredményes, kisvártatva egy wild pitchből ő maga is haza ért. Aztán DLR egy picit elbizonytalanodott, egy single után beszedett egy pontot érő duplát Nievestől, mialatt az egyetlen ütésünket Torrealba duplája jelentette. A következő védekező játékot két single után a LeMahieu-Herrera-Helton double play által abszolváltuk, újabb három outot követően pedig DLR egy single után távozott, de a hatodik menetet Escalona magabiztosan fejezte be. Támadásban Fowler egy singlet ért el és elrabolta a kettes bázist, de tovább nem jutott, majd megint csak egy singlet kaptunk és mindhárman kiestünk. A nyolcadik tetején Belisle hibátlan volt, mi is három kiejtést kaptunk, végül Brothers egy singlet engedett és az általa indított dupla játékkal zártuk le a mérkőzést és 4-1 arányban diadalmaskodtunk.
- Tehát megnyertük a párharcot a nyitómeccs sima veresége ellenére, a szerdai találkozón az első három játékban szereztünk négy pontot. Gonzalez két ütésből két pontot regisztrált, a szezonbeli második triplát és a 11. hazafutást szereztek, melyek által már 29 RBInál jár és .300 fölé hozta az éves átlagát. A sor negyedik helyén Fowler ugyancsak 2/4es hatékonyságot ért el, de a CF ezúttal szerzett pont nélkül maradt. Arenado a napi egyetlen találatából a 11. pontot hintette a szezonban, illetve bemutatott egy nagyszerű játékot a mezőnyben. De La Rosa a hatodik győzelmét postázta a szezonban, 5.1 IP alatt hat ütést és egyetlen futást engedélyezett, menet közben öt strikeoutot szórt és mindvégig magabiztosnak tűnt. Escalona a soron következő 1.2 játékot abszolválta egyetlen ütés közben. Belisle az idei kilencedik holdot termelte egy hibátlan inninggel, Brothers volt a beugró closer és az idei első próbálkozását sikerrel abszolválta egy ütés ellenére.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Arizona Diamondbacks 26-21 (47 meccs)
2. Colorado Rockies 26-21 (47 meccs)
3. San Francisco Giants 26-21 (47 meccs)
4. San Diego Padres 21-24 (45 meccs)
5. Los Angeles Dodgers 19-26 (44 meccs)

A győzelmünkkel beértük a D'backst, közben a Giants 2-1re nyert a Nats ellen, így mindhárom csapat 26-21el áll. A Padres 1-1re áll két meccs után a Cards ellen, még egy felvonás hátra van ebből a seriesből, a Dodgers pedig idegenben diadalmaskodott kétszer a Brewers ellen egy vereség közben. A hétvégén SF-COL és ARZ-SD párharcok lesznek a csoportban, a LAD következő ellenfele a STL lesz.

A csütörtöki szünnap után tehát a San Francisco Giantshez látogatunk és a következő időpontban játszunk le három mérkőzést: szombat 04:15, szombat 22:05, vasárnap 22:05. Legutóbb hazai pályán négyből háromszor megvertük őket, az AT&T Parkban bizonyára nehezebb dolgunk lesz és kőkemény összecsapásokra van kilátás. GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

Döntetlent játszott az elmúlt hétvégén a Colorado Rapids a San José Earthquakes otthonában az Észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban. A vendégek találatát Sturgis szerezte az első játékrész derekán, de a mérkőzés hajrájához közeledve Marvin Cháveznek köszönhetően a hazaiak egy pontot a Santa Clarában tudtak tartani.



Óscar Pareja ezúttal is a 4-4-2-es felállás mellett döntött, a kezdő 11-et Irwin – Wynne, Moor, O’Neill, Klute – Harris, Mastroeni, Sturgis, Mwanga – Rivero, Brown alkotta. Nem számíthatott a kolumbiai szakember Edson Buddle-re és Dillon Powersre, de persze még a hosszabb távon sérült Matt Pickensre, Diego Calderónra, Thomas Hendryre és Jaime Castrillónra sem.

Jó formának örvend csapatunk, így bizakodhattunk egy jó eredmény elérésében. Az első komolyabb lehetőség Brownék előtt adódott 15 percet követően. A fiatal csatár ügyesen fordult le védőjéről, majd a versenyfutásban le is hagyta. Lövéssel azonban nem próbálkozott, inkább a középen érkező társához próbált passzolni, de a labda visszakerült elé, amit egyből kapura tüzelt, de védője jól blokkolt, ahogy Sturgis lövése is elakadt egy San José-játékosban.

Tíz perccel később aztán már a negyedik szögletét végezhette el a Rapids, Nathan Sturgis pedig a rövid kapufánál érkezve, jobbal szépen továbbította a játékszert a kapuba a portás és egy védő között, 0-1.

Jó tempója volt a meccsnek, de nagy helyzetek ezt követően már csak a félidő vége felé alakultak ki. Előbb Irwinnek kellett vetődnie, majd a másik oldalon Harris lőtte telibe a bal oldali kapufát, miután szépen vett le egy beívelt labdát. Az állás azonban nem változott, maradt az egygólos Rapids-vezetés.

A fordulást követően még csak három perc telt el, amikor egy szép jelenetnek lehettünk szemtanúi. Irwin egy távoli lövést tolt a léc fölé, kisebb akrobatikus elemekkel fűszerezve, a kommentár pedig még rátett egy lapáttal. Érezhető volt ekkor, hogy az Earthquakes kicsit fölényben játszik, ám a 60. minutumban nagy bajba is kerülhettet volna, azonban Brown lövése pontosan a kapust találta el, aki így védeni tudta a jamaikai balosát.

A 78. percben aztán kialakult a végeredmény: Chávez hatalmas gólt ragasztott Irwin kapujába nagyjából 24 méterről. Nagy lövés volt, de kapusunk talán védhetett volna, hiszen elindult ugyan a rossz irányba, azonban háríthatónak tűnt a löket – mentségére legyen szólva, a labda Riverón egy kicsit irányt is változtatott, 1-1.

Sturgis öt perccel később majdnem megszerezte övéinek ismételten a vezetést, de a hangsúly a majdnemon van, mivel a középpályás fejese a keresztlécen pattant. Ezt követően felváltva forogtak veszélyben a kapuk, mind a két együttes a győzelemre hajtott. Irwinnek kétszer is akadt dolga rövid időn belül, de a hazaiak kapusa sem unatkozott, aki remek ütemben lépett ki, és Brown gyengécske emelési kisérletét még a vállával hárítani tudta annyira, hogy a labda éppencsak elkerülje a kaput.

A rendes játékidő utolsó percében O’Neillt kiállított a bíró, hiszen egyértelmű gólhelyzetben szabálytalankodott. Ezt kellett tennie a fiatal védőnek, aki így gyakorlatilag megmentett csapatának egy pontot. Egy kicsit az indulatok is elszabadultak, de a szabadrúgásból végül semmi nem lett, így 1-1-es végeredménnyel kellett beérniük a csapatoknak.



A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 24 pont (7-2-3)
2. Real Salt Lake 20 pont (6-5-2)
3. Portland Timbers 19 pont (4-1-7)
4. Los Angeles Galaxy 17 pont (5-4-2)
5. Colorado Rapids 16 pont (4-4-4)
6. Seattle Sounders 15 pont (4-3-3)
7. San Jose Earthquakes 15 pont (3-4-6)
8. Vancouver Whitecaps 13 pont (3-4-4)
9. Chivas USA 11 pont (3-6-2)

Hétvégén azt a Chivas USA-t fogadjuk, akiket egyszer már legyőztünk idegenben, így nem meglepő, hogy a fogadás piacain található szorzók alapján mi vagyunk a találkozó esélyesei.

Amióta a Chivas kikapott a Rapidstól, azóta nem nyert meccset, ráadásul legutóbbi öt találkozóján csak egy pontot szerzett. A coloradóiak formája jó, legutóbbi négy meccsükön nem találtak legyőzőre, ám ez a szerzett pontokban még nem nagyon mutatkozik meg – a Pareja-csapat 16 egységgel az ötödik, míg hétvégi vendégeink 11 ponttal sereghajtók a Nyugati főcsoportban. A tengerentúli labdarúgás szakemberei szerint meglepő lenne a vendég győzelem Denverben.

A hosszú hétvége alatt izgalmas hazai mérkőzéseket játszott a Colorado Rockies csapata és az első meccs nagy előnyről való elvesztését követően háromszor legyőztük a tavalyi bajnok San Francisco Giantst.



1. meccs, csütörtök: Rockies-Giants 6-8
Az első mérkőzésen a dobó Chacin lehetett, akinek az elkapója Rosario volt, ezalatt az infielden Helton, Rutledge, Tulo, Arenado kezdtek, a külső mezőnyben a CarGo-Fowler-Blackmon trió nyomta. Az első játékban Chacin és Cain is hibátlanul tette a dolgát, majd a második menetben egy singlet követően a Tulo-Helton dupla játékkal hárítottunk, aztán olyannyira elkaptuk a ritmust, hogy Rosario singlet követően Helton 2run HRal a vezetést is megszereztük, közvetlenül utána Arenado hazafutásával 3-0ra növeltük az előnyt és csak két további ütés után zártuk le a játékot. Ezután egy leadoff double után sorozatban három kiejtéssel mentettünk, majd a mieinknél CarGo sétával, Tulo singlelel került bázisra kieső nélkül, ennél a helyzetnél Rosario lőtt ki egy 3run HRt a jobb oldalra és máris 6-0ra megléptünk. A negyedik tetején egyetlen kiesővel engedtünk teli pályát, Belt RBI walkot harcolt ki, majd két out mellett Crawford egy duplával kitakarította a bases loadedot, a dobó Cain pontot érő single találatával pedig 6-5re zárkóztak vissza. Ezzel szemben nálunk mind a három ütő kiesett, az első ütő CarGo egy séta után a kettes elrablása után maradt fent. Aztán két singlet követően Blanco biztonságijával egyenlített a Giants, az egyre inkább elbizonytalanodó Chacint pedig Ottavino váltotta, ellene azonban egy bunt után Pagan mindkét futót hazaküldte egy singlelel és 8-6ra fordítottak. A folytatásban a csere ütő LeMahieu vállalt egy 2out singlet, de a harmadik bázisnál nem jutott tovább, legalább Scahill simán kiütött három embert, de a hetedik támadásban mi se jártunk bázison. Legközelebb mindkét oldalon három-három out esett, majd egy singlet követően Lopez játéka közben egy Rutledge-Helton lineout double playt tudtunk bemutatni. Sajnos, közelebb zárkózni később se tudtunk, az utolsó támadásban mindhárom emberünk kiesett, így két ponttal vesztettünk.
- 6-0s vezetésről 8-6os vereséget szenvedtünk, nem először játszottunk el hasonlót a Giants ellen. Rosario 2/4es hatékonysága közt belőtt egy 3run HRt, jelenleg nyolc hazafutásnál és 22 pontszerzésnél tart. Helton a szezonbeli harmadik HRt lőtte be két pontért, Arenado pedig a negyedik rakétát süllyesztette el. A nyolc ütésünk közt három HRt értünk el, a kezdő dobó duplája mellett a többi mind single volt. Chacin sajnos leadta a hat pontos vezetést és a szezon leggyengébb szereplését produkálta, 5.1 IP alatt kilenc ütést és nyolc futást regisztráltak ellene, harmadszor kapott vereséget az évben. Ottavino nem tudott hárítani az ominózus hatodik játékban, két out közben két ütést kapott. Scahill 2.1 játékot tolt végig egyetlen ütéssel és Lopez hozott még két kiejtést.



2. meccs, péntek: Rockies-Giants 10-9
Másnap két változás történt a kezdőben, 2B poszton Rutledge helyett LeMahieu játszott, az egyesen Helton helyett Pacheco kapott lehetőséget, az aktuális dobó De La Rosa lehetett. A kezdő játékban két ütést követően Posey sac flyal szerzett vezetést a Giants, közben a mieinknél egyedül Fowler járt bázison egy errornak köszönhetően. Legközelebb újra lecsaptak a vendégek, az első double után Crawford singleből volt eredményes, újabb ütés esett, majd Scutaro és Sandoval küldte haza az előtte haladó futót újabb egy-egy pontért, és már négyel voltunk lemaradva. Szépítés gyanánt Rosario singlet követően Pacheco groundoutos kiesése közben ért haza, majd DLR végre hozott egy stabil inninget, egyetlen futó járt bázison Arenado hibája révén. Aztán a harmadik támadásban a sor tetejéről EYJR és Fowler is bázisra került, CarGo mindkettőt beküldte egy singlelel köszönhetően egy mezőnyhibának, az őt követő Tulo RBI singlelel máris egyenlítettünk. A negyedik tetején egy sétát követően Sandoval ütésével vette vissza az előnyt a SF, nálunk mindhárom ütő kiesett. Az ötödik menetben három outot hoztunk és újra elkezdtünk támadni, Fowler és CarGo felkerülése után Rosario RBI singlet hintett, egy sétával feltöltöttük a bázisokat, a loaded 2out helyzetnél Pacheco grand slam révén fordítottunk 9-5re. A hatodik inningben az első csere dobó Escalona egyetlen singlet kapott, majd két kieső után CarGo solo HRal növeltük a vezetést, illetve Tulo talált még egy singlet. A hetedik dobórészben kicsit bizonytalankodtunk és a leadoff walk után Pence triplából volt eredményes és egy wild pitchből maga is hazaért, egy újabb double után Escalona távozott, ám az őt váltó Brothers ellen Arias RBI singlelel talált be, mielőtt összehoztuk volna a három outot. A soron következő támadásban két séta és egy ütés jóvoltából teli pályát alakítottunk ki, de Fowler kihagyta a lehetőséget. Belisle folytatta és két outnál Posey solo HRal 10-9re módosult az eredmény, aztán mind a három ütőnk kiesett, a legvégén szerencsére Betancourt háromból három SOval lezárta a mérkőzést és az egy pontos különbség megmaradt a végén is.
- Fordulatos meccsből kerültünk ki győztesen, annak ellenére, hogy a vendégek 15-11 arányban többet ütöttek. Pacheco a legjobbkor lőtte az évi első hazafutását, azzal a grand slammel kerültünk lépéselőnybe, két ütésből összesen öt RBIt szorgoskodott össze. Gonzalez négy beállás alatt két találatot regisztrált, szerzett egy singlet és egy HRt egy-egy pontért és három alkalommal ért be a home platere. Tulowitzki és Rosario egyaránt 2/5ös hatékonyságot termelt, mindketten egy-egy RBIt szereztek. De La Rosa a kilenc ütés és az öt kapott futás ellenére megszerezte a szezonbeli ötödik győzelmét, pedig csak öt inninget húzott ki a dombon. Escalona a hatodik játék alatt három találatból három runt könyvelt el. Brothers egy hibátlan egy újabb hibátlan játékkal 0.49re vitte le az ERAt. Belise egy HRt kapott, Betancourt pedig az idei 10. savet könyörtelen magabiztosággal hozta.

3. meccs, szombat: Rockies-Giants 10-2
A harmadik mérkőzésen Chatwood volt a kezdő dobó, Nicasio startját egy nappal eltoltuk, a mezőnybe visszatért a 1B Helton és a 2B Rutledge, jobb szélsőként pedig Blackmon tűnt fel. Az első játékban egy singlet követően a Helton-Tulo dupla játékkal védekeztünk, miközben egyedül CarGo járt bázison egy séta révén, de a kettes kanyarnál tovább nem jutott. Hamarosan beszedtünk két ütést és Blanco RBI single találatával került előnybe a SF, de egy szándékos sétát követően a dobó ellen sikerült befejezni a játékrészt, nálunk mind a három aktuális ütő elbúcsúzott. A harmadik tetején két futót engedtünk bázisra, majd Blackmon sétája után Fowler duplával egyenlítettünk, utána Rutledge RBI singlelel átvettük a vezetést, egy errorral egészen a hármasig jutott, ahonnan CarGo egy groundout közben juttatta őt haza és csak Tulo double után zárult le a támadás 3-1es denveri vezetésnél. Ezt követően Chatwood kiszórt három ellenfelet, míg Arenado találata után a dobó Chatwood RBI single ütésével voltunk eredményesek. Az ötödikben csak egy futót engedtünk bázisra, majd két kieső után Tulo regisztrált egy singlet, Rosario 2run HR révén pedig tovább növeltük az előnyt. Aztán két futót engedtünk pályára két kieső mellett és az utolsó outot már az első csere ember Outman hozta, mialatt elbúcsúzott a hármasunk. A következő játékrészt egy leadoff single ellenére abszolváltuk, nálunk Fowler és Tulo került bázisra egy-egy single ütéssel, majd Rosario RBI singlelel talált be. A nyolcadik tetején egy double után Crawford RBI singlelel lopózott közelebb a SF és Lopez zárta le a játékrészt, majd Blackmon és Herrera ütéseit követően Fowler a második RBI singlelel volt eredményes, majd két kieső mellett egy sétát követően Tulo 2run RBI singlet vágott és 10-2re módosította az eredményt. Ez pedig már nem változott a végén se, Lopez mindhárom ellenfelét kiszórta.
- Az első pontot nem mi szereztük, a harmadik támadástól kezdve viszont folyamatosan magabiztos előnyben voltunk és sima meccset játszottunk. Rosario napi két ütése összesen három pontot hozott nekünk, az elkapó már a kilencedik hazafutását lőtte. A leadoff hitter Fowler öt beállás alatt három ütést és három futást ért el, két találata is pontszerző ütésnek minősült. Tulowitzki négy ütést vállalt magára, beleértve egy 2run singlet, mellyel immár 35 pontos az idényben. Gonzaleznek jutott még egy pont egy kieséses játék közben, illetve a hetedik rablását követte el. A beugró kezdő dobó Chatwood 5.2 IP alatt egyetlen pontot kapott a hét ütés ellenére és szokásához híven megint volt egy találata, amely RBIt ért. Outman hat kiejtést és három ütést vitt el, újra kapott egy pontot. Lopez viszont folytatta a javuló tendenciát és 1.1 játékot teljesített érintetlenül.

4. meccs, vasárnap: Rockies-Giants 5-0
A legutolsó mérkőzésen tehát jött Nicasio kezdése, akinek az elkapója Torrealba lehetett, visszatért a jobb szélre Young Jr, új ember volt még az egyesen Pacheco és a hármason LeMahieu. Az első menetben kiosztottuk a Giants három ütőjét, majd EYJR jegyzett egy leadoff singlet, egy sikeres rablás és egy wild pitch jóvoltából eljutott a hármas bázisra, ahonnan CarGo terelte haza egy RBI single ütéssel. A második SF akcióban egyetlen singlet engedélyeztünk, támadásban viszont LeMahieu és Torrealba single ellenére elvéreztünk. Ezt követően megint kiszórtunk három vetélytársat, Fowler single után balkkal jutott tovább, de a hármason kiejtették, CarGo egy séta után elrabolta a kettes bázist, Pacheco sétált, LeMahieu singlelel pedig loaded alakult ki, de Rutledge ellen egy fouled outtal véget ért a támadás. A következő játékban mindenki kiesett, majd az ötödik tetején egy singlet és egy intent walkot követően a dobó Zito ellen jött össze a harmadik out, majd Fowler bázisra kerüléséből CarGo volt eredményes egy duplával, Tulo kiesése után Pacheco vágott be egy RBI singlet és növeltük 3-0ra az előnyt. A következő dobórészben csak két futót engedtünk bázisra, majd a sor tetején az első három ember felkerült egyetlen out mellett, a loaded 1out helyzetből Tulo 2run singlet hintett és tovább stabilizálta a különbséget. A hetedik játékrészt Belisle hibátlanul hozta le, közben Rutledge és Herrera lépett pályára eredmény nélkül, majd a nyolcadikban két single közt bemutattunk egy Tulo-Rutledge-Pacheco dupla játékot. Az utolsó támadásban Fowler egy single után a kettes bázisig jutott, végül Betancourt háromból három kiejtéssel zárta le a mérkőzést és arattunk könnyű győzelmet.
- A series legsimább meccsén 14-5el voltunk jobbak az ütésekben és a legelső támadástól kezdve folyamatosan vezettünk. Tulowitzki napi egyetlen ütése két RBIt ért, mellyel 37nél jár az évben. Gonzalez három beállás alatt két pontszerző találatot jegyzett, neki is már 27 RBI található a neve mellett. Fowler öt lehetőségből négyszer vállalt singlet és két akciót fejezett be futással. Pacheco már a 12. pontját szerezte a szezonban egy singlelel, Young Jr és LeMahieu két-két ütéssel zártak. Nicasio fantasztikus kezdése közben hat inninget oldott meg futás nélkül, mindössze három ütést és egy sétát kapott, már a negyedik győzelme volt az évben. Belisle, Brothers, Betancourt se hibázott, mindannyian egy teljes inninget hoztak futás nélkül.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Arizona Diamondbacks 25-19 (44 meccs)
2. Colorado Rockies 24-20 (44 meccs)
3. San Francisco Giants 24-20 (44 meccs)
4. San Diego Padres 20-23 (43 meccs)
5. Los Angeles Dodgers 17-25 (42 meccs)

A legjobbkor szedtük össze magunkat és négy vesztes párharc után beértük a SFt a táblázaton. Eközben az éllovas D'backs Miamiban nyert párharcot, a SD 2-2re végzett a Nats ellen, a Dodgerst lapátra tették Atlantában. A hét első napjaiban a COL-ARZ csoportrangadón kívül a Giants a Washingtont, a Padres a St. Louist fogadja, a LAD pedig Milwaukeeban folytatja.

Következik tehát három újabb hazai mérkőzés a divízió első Diamondbacks ellen, reméljük folytatódhat a jó forma és a következő időpontokban ismét eredményesek leszünk: kedd 02:40, szerda 02:40, szerda 21:10. GO ROCKIES!!!

A negyedik meccs lejátszása után egyedül a Denver Outlaws csapata veretlen az MLL 2013-as idényében, természetesen a helyi szabadtéri lacrosse-osok így a liga élén tanyáznak, és egyelőre még megszorongatni se nagyon sikerült őket senkinek.



Az elmúlt hétvégén játszottuk le a szezonbeli legkeményebb összecsapásunkat, de végülis 14-10 arányban sikerült legyőzni a Boston Cannons gárdáját házon kívül.
Már az első öt percben három góllal igazoltuk, hogy győzni érkeztünk Boston-ba, Snider duplája mellett Kimener talált be, majd ugyan két góllal szépítettek Rabil-ék, de a játékrész utolsó perceiben Greer és Pennington találataival 5-2-re húztunk el. A második felvonás elején Snider elérte a mesterhármast és Kimener újabb találatával már öt góllal vezettünk, aztán viszont Poskay és Rabil vezérletével szép lassan feljebb zárkózott a Cannons, de közben Greer és Kelly jóvoltából tartottuk a vezetésünket, és 9-6 arányban jobban álltunk náluk a félidőben.
A szünet alatt felszívták magukat a vendéglátók, nagy lendülettel vetették bele magukat a támadásokba, és a sorozatos helyzetek közül rövidesen néhányat gólra is tudtak váltani Stone és Poskay révén. Sőt, a játékrész tizedik percére az egyenlítés is összejött nekik, szerencsére azonban mi sem torpantunk meg teljesen, Greer bő egy perc leforgása alatt két gólt vágott, majd az utolsó másodpercekben még Sweeney szépített, így csak 11-10-es előnyben voltunk a mindent eldöntő játékrész előtt. A befejező etapot Snider találatával kezdtük, majd a sorozatos bostoni lehetőségek ellenére hosszú ideig nem esett újabb találat, a záró minutumokban pedig Snider és Mundorf góljaival állítottuk be a végeredményt.
A csapat tizennégy találatából kilencet a két legjobb formában lévő játékosunk szerzett: a másodéves Drew Snider öt alkalommal mattolta Gabel kapust, míg a korábbi Long Island-játékos Zack Greer négy góllal zárta az estét. A rutinos középpályás Terry Kimener ugyancsak elért egy duplát, a faceoff-specialista Anthony Kelly pedig 27-ből 16 középkezdés elhozása mellett az évadbeli második gólját is megszerezte. Jesse Schwartzman kapus a 27 bostoni lövésből 17-et tudott hatástalanítani.

A szombati játéknapon a szezon első hazai mérkőzésén 20-7-re mészároltuk le a Rochester Rattlers együttesét a papírformának megfelelően.
Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, már másfél perc után vezetést szereztünk, és az első játszma alatt C. Bocklet és Mundorf dupláztak, miközben a vendégek csak egyetlen szépítő találatot tudtak szerezni. A második felvonásban sem igazán változott a helyzetben, bár két találattal feljebb tudott kapaszkodni a Rattlers, ismét volt két duplázó a mieinknkél, ebben a negyedben C. Bocklet újabb két találata mellett Boltus duplázott 27 másodperc alatt, és Turri is betalált egyszer, a szünet előtti utolsó másfél percben lőtt négy találat jóvoltából 9-3-ra léptünk meg.
A folytatásban először két góllal feljebb kapaszkodott az ellenfél, aztán viszont a harmadik negyed további részében öt megválaszolatlan találatot szereztünk: Sieverts két találata közben Turri, Mundorf és Boltus is eredményes tudott lenni, a záró negyed előtt ezzel már kilenc ponttal vezettünk. Innentől pedig már nem volt kegyelem, olyannyira belelendültünk, hogy C. Bocklet újabb két gólja mellett Boltus is duplázott az utolsó játékrészben, Mundorf és Kimener újabb találatokat szereztek, a vendégeknek pedig már csak két szépítési lehetőséget engedélyeztünk, a végére pedig a húsz gólos határt is elértük.
Chris Bocklet ismét a csapat élére tudott állni góllövésben, újabb hat találatával négy meccs után már 15 gólosnak mondhatja magát, ezzel vezeti az MLL góllövőlistáját, és ezúttal két asszisztot is szerzett. Jeremy Boltus az eddigi legjobb denveri meccsén öt találat mellett két gólpasszt regisztrált, Brendan Mundorf számlájára négy gólt és öt asszisztot írhattunk fel, ezen felül Jeremy Sieverts és Justin Turri találtak be két-két alkalommal. Jesse Schwartzman három negyed után 10/15-ös statisztikával fejezte be a mérkőzést, a szezonban először kapott lehetőséget ifjú váltótársa, Charlie Cipriano a záró negyedben négy lövésből kettőt védett, kettőt nem.

Az MLL alapszakaszának jelenlegi állása (W-L):

1. Denver Outlaws 4-0
2. Hamilton Nationals 3-0
3. Chesapeake Bayhawks 3-1
4. New York Lizards 2-2
5. Charlotte Hounds 1-3
6. Boston Cannons 1-3
7. Rochester Rattlers 1-3
8. Ohio Machine 0-3

Legközelebb csak két hét múlva fogunk pályára lépni, a május 31-i pénteki játéknapon ismét a Boston Cannons csapatával találkozhatunk, ezúttal már a Sports Authority Field-en.

Az újabb sikertelen szezon után nem sokkal megkezdődtek a tisztogatások a Colorado Avalanche edzői és vezetői stábjában. Arról már korábban volt szó, hogy a 2012-13as szezon utolsó meccsének másnapján a vezetőedző Joe Saccot menesztették, az utódja továbbra sincs meg, viszont a front officeban is történtek változások a múlt héten.



A legfontosabb újdonság, hogy mostantól Josh Kroenke lesz a klub elnöke, aki a Denver Nuggets élén hasonló szerepkört tölt be. A csapat élén évtizedek óta dolgozó Pierre Lacroixt egyúttal visszaminősítették tanácsadónak, a veterán szakember tehát szép lassan végképp háttérbe szorul.

"Megtiszteltetésnek tartom, hogy olyan embertől tanulhattam, mint Pierre Lacroix. Az elmúlt években elég sok tapasztalatot szereztem, készen állok arra, hogy részt vegyek a napi teendők elvégzésében" - nyilatkozta az újdonsült elnök.

Az ifjabbik Kroenke az elmúlt három évben kormányzóként dolgozott az Avalanchenél, közben a Nuggets enökeként a helyi kosárcsapatnál is széleskörű feladatokat látott el és az elmúlt évben például klubrekordot jelentő 57 győzelmet postázott a csapattal.

Sacco mellett Eric Lacroixt is menesztették sportigazgatói posztjáról az idény végeztével, ezt a posztot pedig a jövőben nem más, mint Joe Sakic fogja betölteni, aki a hivatalos megnevezés szerint alelnök lesz.

"Ebben a szerepkörben Joe fog dönteni minden jégkoronggal kapcsolatos kérdésről, változásról. A tapasztalatát és a szakértelmét figyelembe véve tökéletesen választottunk, Joe szerepe ugyanis kulcsfontosságú lesz a jövőben" - mondta Kroenke.

Greg Sherman továbbra is marad a general manager pozícióban, de az alelnöki és a társ kormányzói tisztéségtől megfosztották és jelentősen korlátozták a mozgásterét.

"Greg és Joe együtt fogják vezetni mostantól a csapat ügyeit, előbbi nagyszerű pénzügyi szakember, utóbbi pedig a sportág gyakorlati részével van tisztában" - tette hozzá az elnök.

Az egykori emblematikus figura Sakic az elmúlt két évben főtanácsadóként és társ kormányzóként vállalt munkát az egyesületnél. Mostantól a 43 éves klasszis még komolyabb szerepet vállalhat szeretett klubja mindennapi életében és gőzerővel küzdhet érte, hogy újra felvirágozzék a franchise.

"A közelmúltban Josh említette, hogy szeretné, ha komolyabb hatásköröm lenne a csapatnál. Ezek után a beszélgetések után reménykedek benne, hogy Stan és Josh készen állnak arra, hogy visszajuttassák a csapatot a régi szintjére és hamarosan újra a Stanley Kupáért küzdhessünk. Nagyon izgatott vagyok a jövőt illetően, és hiszem, hogy az átszervezések hatására sikeresebbek leszünk" - jelentette ki az egykori 19-esünk.

Biztató változások történtek a front officeban, bár Sherman maradt a helyén (ennek senki nem örül), de Sakic személyében végre egy igazi szakember lesz ott mellette, hogy megóvja a további hülye tradeektől. Személy szerint Josh Kroenke kinevezésének is örülök, nagyon agilis és céltudatos fazon, bár nyílt titok, hogy kosaras múltja miatt neki a Nuggets a szíve csücske, de a mostani átalakítás is pont azt bizonyítja, hogy az Avalanche se teljesen mindegy számára és reménykedhetünk abban, hogy még sikerek állnak előttünk.

Zsinórban a negyedik párharcot vesztette el 2-1es különbséggel a Colorado Rockies együttese, akik az utóbbi napokban a Chicago Cubs vendégeként hajtottak fejet.



1. meccs, hétfő: Cubs-Rockies 9-1
Az első mérkőzésen a külsősök közül Fowler kapott pihenőt, CarGo, EYJR, Blackmon voltak a kezdőben, a soros dobó Nicasio elkapója Rosario lehetett, az infielden a Helton-Rutledge-Tulo-Arenado négyes kezdett. A legelső támadásban könnyedén kiszórták a három denveri próbálkozót, majd az első doublet követően Soriano 2run HRal jutott előnyhöz a hazai csapat és csak egy újabb singlet követően tudtuk összehozni a harmadik kiejtést egy caught stealing jóvoltából. Ezt követően Helton jutott egy singleig, miközben Nicasio továbbra is sorban kapta az ütéseket, egy double után Wood RBI doublelal volt eredményes, történt még egy séta és Castro duplája újabb két pontot ért, ezzel 5-0ra voltunk lemaradva. Aztán Nicasio ért el egy singlet és EYJR ellen dupla játékkal végeztek, közben a leadoff doublet követően sikerült sorban három ütőt kiejteni. A negyedik tetején három flyoutot kaptunk, ezalatt egy singlet és egy hit-by-pitchet engedélyeztünk, de szerencsére újabb pontot nem szenvedtünk el. Helton sétáját követően Arenado ellen double playel végeztek, a hazaiak nem jártak a bázisok közelében. A hatodik inning mindkét oldalon három-három outot hozott, legközelebb Rutledge és Rosario sétáltak, ám továbbra se tudtunk pontot szerezni, majd Ottavino ellen hamar két single esett és két outnál Schierholtz 2run triplával volt eredményes, ezzel a Cubs 7-0ra elhúzott. Ezt követően Lopez hozta a formáját, rögtön két ütést kapott, DeJesus mindkét embert beküldte egy singlelel, egy séta után pedig a Rutledge-Tulo-Helton double playel hárítottunk. A befejező játékban Rutledge hazafutásával szereztünk egy becsület pontot, így "csak" 9-1re kaptunk ki.
- Újabb párharcot kezdtünk nagyon sima vereséggel, a hazaiak 14, a mieink mindössze három ütés felmutatására voltak képesek. Az egyetlen pontunkat Rutledge szerezte az idei ötödik HRból, amely önmaga 11. pontja volt a szezonban és egy szép játéka is volt a mezőnyben. Rajta kívül még Helton és Nicasio regisztráltak egy-egy ütést. A kezdő dobó más pozitívumot nem nagyon ért el, az első két játékban kapott öt pontjával hamar elúszott számunkra a mérkőzés, a hat inning alatt összesen nyolc ütést és öt futást szenvedett el. Később Ottavino és Lopez egyaránt három-három ütésből két-két pontot kapott.

2. meccs, kedd: Cubs-Rockies 4-9
A második meccsre Fowler visszatért a kezdőbe Blackmon helyett, más változás nem történt a mezőnyben, az aktuális kezdő dobó Francis lehetett. EYJR duplájával kezdtük a mérkőzést, egy biztonságival a hármasra küldtük, CarGo RBI singlelel pedig a vezetést is megszereztük, közben sikerült az első három Cubs ütőt kiejtenünk. Ezt követően a második támadást három singlelel kezdtük, sajnos Rutledge ütése közben azonban Heltont megelőzték a home platen, de Francis sac flyból volt eredményes, majd EYJR 2run HRal takarított és mivel újra kiszórtunk háromból három ellenfelet, 4-0ra vezettünk az első két játszma végeztével. A harmadik inning első embere CarGo solo hazafutással tovább növelte az előnyt, mialatt a hazaiaknak egyetlen singlet engedélyeztünk. Ezt követően Arenado duplája után zsinórban hárman kiestünk, a Cubsnak ugyancsak egy leadoff doublet engedtünk, mely után sorban három ember búcsúzott. A következő próbálkozás elején Fowler a double után tovább ment volna a hármasra, de kiesett, azonban CarGo már safe doublet produkált, Tulo RBI double jóvoltából 6-0ra módosult az eredmény, a második kieső mellett Helton RBI singlelel talált be. A folytatásban két out után Barney solo HRal szépítettek, majd az első Cubs reliever ellen egy sétát harcoltunk ki, Francis pedig a hatodik részben is kiszórt három ellenfelet. Aztán CarGo és Tulo single ütéseivel nyitottak, de a többiek kiestek, majd Escalona is csupán egy sétát engedett. Három denveri kiesőt követően a következő játékban két futót felengedtünk, aztán egy fielder's choice alatt hazaért egy futó, majd Soriano groundout közben tovább zárkóztak ránk. A záró felvonás alatt CarGo a második HRt is belőtte, Tulo double és Rosario single által a szélső bázisokat foglaltuk el egyetlen out mellett, ekkor Helton sac flyal szereztük meg a kilencedik pontunkat. A legvégén Betancourt egy double után Barney duplájából kapott még egy pontot, a végeredmény tehát 9-4 lett a javunkra.
- Fantasztikus offenzív napunk volt és 17 találatból 9 futást értünk el. Gonzalez öt beállás alatt öt ütést vállalt, új egyéni rekordot állított fel két HR, két single, egy double jóvoltából, összesen három runt kényszerített ki, a nyolcadik és a kilencedik hazafutásait szerezte. Tulowitzki 3/5ös hatékonyság közben két duplát vágott és az évi 32. pontját érte el. Young Jr két ütése közt az egyik az idei első hazafutása volt két pontért, jelenleg hat RBInál tart a szezonban. Helton ugyancsak két ütéssel és két RBIval végzett, most 14nél jár. Francis a második győzelmét aratta, hat inning alatt három ütésből egyetlen pontot kapott és hét SOt szórt 80 dobásból, menet közben egy sac flyból az első RBIt is behúzta. Escalona a következő két játékban két futást is beszedett, a nagy előny birtokában kissé ráérősen játszottan és szokatlanul sok hibát vétett, az első errorja is megvolt. Betancourt a befejező játékrészben három ütésből elszenvedett egy futást.

3. meccs, szerda: Cubs-Rockies 6-3
A szerdai döntő alkalmával Torrealba volt az elkapó, akinek az ötödik számú dobó Garland dobott kezdőként. Az első három kiesésünket követően a Cubs DeJesus solo hazafutásával szerzett vezetést és csak egy újabb double után ért véget a legelső inning. A következő támadásban már némi életjelet adtunk magunkról, Helton sétált, Arenado singlet regisztrált és Rutledge RBI single ütésével egyenlítettünk, miközben egy singlet követően strikeout & caught stealing dupla játékot mutatottunk be, de egy double után meglepetésre a dobó Samardzija 2run HRal kerültünk hátrányba. A harmadik és a negyedik játék egyetlen bázisra kerülést se hozott, majd az ötödik tetején újra kiesett a három emberünk, a hazaiaknál két out után két single és egy walk által bases loaded alakult ki, de Soriano ellen egy lineouttal végeztünk. A folytatásban a pinch hitter Brignac solo hazafutásával lopóztunk közelebb, két kieső után CarGo még kiharcolt egy sétát, de Tulo ellen befejeződött az akció. Az első csere dobó Outman nem kegyelmezett a szembe jövő triónak, aztán Rutledge egy single után a kettes felé tartva esett ki. Ezt követően kieső nélkül két embert engedtünk bázisra, Castro single és Rizzo single találataival mindketten hazaértek, majd az utolsó két kiejtést Lopez postázta, közben egy fielder's choice közben újabb futó jutott haza és sajnos már 6-2re vezetettek a házigazdák. A nyolcadik támadásban egyedül a csere ütő Blackmon ért el egy singlet, Belisle ellen senki nem jutott pályára, a záró játékrészben Tulo és Arenado kerültek bázisra, két kieső mellett Rutledge a második pontot érő singlet szerezte a mérkőzésen, de ennél feljebb nem tudtunk zárkózni.
- Az ütésekben csak 7-9 arányban értünk el kevesebbet, ennek ellenére az elejétől fogva végig futottunk az eredmény után, de sajnos nem tudtunk egyenlíteni. Újra Rutledge volt a csapat legjobbja, három ütést és két pontszerzést produkált, ezzel .250 fölé emelte az átlagát és 13 RBInál tart az idényben. A csere ember Brignac a legelső hazafutását ütötte az évben, ezzel hat pontos. Garland már a negyedik vereséget szenvedte el, mivel öt inning alatt hét ütésből három pontot kapott, kár volt két hazafutást beszednie. Outman a következő 1.1 IP alatt újabb három runt szenvedett el, ellene úszott el végleg az összecsapás. Lopez két, Belisle három outot ért el hiba nélkül.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. San Francisco Giants 23-17 (40 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 23-18 (41 meccs)
3. Colorado Rockies 21-19 (40 meccs)
4. San Diego Padres 18-21 (39 meccs)
5. Los Angeles Dodgers 17-22 (39 meccs)

Az ellenfeleink közül a napokban a Padres megnyerte a Orioles, a Giants elvesztette a Blue Jays elleni két meccses mini párharcot. Ezalatt a D'backs összetettben 2-1el lépett túl a Bravesen, a Dodgers pedig a Natst múlta felül háromból kétszer. A hét második felében a csoporton belül csak COL-SF párharc lesz, ezen kívül a LAD Atlantában, az ARZ Miamiban lép fel, a SD következő ellenfele pedig a Nats lesz.

A mieink tehát hazai környezetben folytatják az NL West éllovas San Francisco Giants ellen. Általában nem szoktunk valami jól muzsikálni ellenük, idén egy idegenbeli söprést már elszenvedtünk tőlük, most a következő négy időpontban kíséreljük meg a javítást: péntek 02:40, szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 22:10. GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

Edson Buddle és Dillon Powers góljainak köszönhetően a Colorado Rapids kisebb meglepetésre 2-0-s győzelmet aratott a Columbus Crew otthonában az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban. Csapatunk már 11 meccset játszott az idei pontvadászatban, de még csak ez volt az első kétgólos győzelme a szezon során.



Nagy meglepetés ezúttal sem volt Oscar Pareja vezetőedző kezdőjében, amely a következőképpen állt fel Columbusban: Irwin – Mullan, Moor, O’Neill, Klute – Rivero, Sturgis, Powers, Mwanga – Buddle, Harris. A kispadon foglalt helyet többek között Pablo Mastroeni csapatkapitány, Anthony Wallace és a kétgólos Deshorn Brown is. Csapatunk legújabb szerzeménye, Germán Mera még nem volt nevezve.

A hazaiak kezdték jobban a találkozót, ekkor Moor és Irwin kis híján össze is hozott egy gólt. Még mindig csak a 9. percben jártunk, amikor megszületett a mérkőzés első gólja, aminek szerencsére a coloradóiak örülhettek. Mwanga félmagas ívelését Harris készítette le Edson Buddle-nek, aki még tolt a labdán, majd a kapu bal alsó felébe helyezett. Talán az egykori Crew-csatár felkarral tette maga elé a játékszert, talán nem, a lényeg, hogy a Rapids megszerezte a vezetést, 0-1.

A bekapott gól miatt a hazaiak rákapcsoltak, és szinte a középkezdésből majdnem egyenlítettek, de Dominic Oduro csukafejese néhány centivel a kapu fölé szállt, akárcsak Jairo Arrieta lövése a 25. percben. A costa ricai csatár szépen fordult le Moorról, és bár Irwint is megmozgatta, a labda végül úgy hagyta el a pályát, hogy a portás nem ért hozzá.

A második félidőben továbbra is próbálkoztak becsülettel a hazaiak, de a Rapids-védelem jól állta a sarat. Pareja legénysége a 69. minutumban el is döntötte a találkozót egy szerencsés találatnak köszönhetően. Egy szabadrúgást követően a Columbus védői nem tudtak felszabadítani, az újonc Dillon Powers pedig 16-ról, szemben a kapuval tüzelt, és a nagy tömegben a labda irányt változtatott egy védőn, így a kapusnak esélye sem volt a hárításra, 0-2.

Egy perccel később megint kihagytak Moorék, de szerencséjükre Arrieta hatalmas helyzetben nem találta el jól a játékszert. Ekkor már régen a pályán volt Brown, valamint a denveri labdarúgás büszkesége, Mastroeni is lehetőséget kapott. A Crew még próbálkozott, Irwinnek egy alkalommal nagy védést is be kellett mutatnia, de több gól már nem esett, így a Rapids zsinórban második mérkőzését nyerte meg, három forduló óta pedig veretlen.



A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 24 pont (7-1-3)
2. Portland Timbers 18 pont (4-1-6)
3. Real Salt Lake 17 pont (5-5-2)
4. Colorado Rapids 15 pont (4-4-3)
5. Los Angeles Galaxy 14 pont (4-3-2)
6. San Jose Earthquakes 14 pont (3-4-5)
7. Vancouver Whitecaps 12 pont (3-4-3)
8. Seattle Sounders 12 pont (3-3-3)
9. Chivas USA 11 pont (3-5-2)

A hétvégén ismét idegenben lép pályára a Colorado, ezúttal a San José Earthquakes vendége lesz. A hazaiak legutóbbi öt meccsükből csak egyet nyertek meg, vasárnap éppen az addigi sereghajtó Sounders otthonában kaptak egy négyest. A tabellán jelenleg egy ponttal előzzük meg vasárnapi ellenfelünket, ráadásul még egy meccsel kevesebbet is játszottunk náluk.

Van miért törlesztenie az együttesnek, hiszen tavaly mind a három meccsét elveszítette a San José ellen, ebből kétszer 4-1-re kapott ki. Utoljára 2011 szeptemberében nyert az 'Quakes ellen a Rapids, akkor éppen idegenben (1-2).

Fogadás szempontjából érdekes lehet a találkozó, mert bár a hazaiakra van kisebb odds, egyáltalán nem elképzelhetetlen egy újabb Rapids-siker, elnézve a csapat jelenlegi formáját.

Sok dolog történt 2010 óta, denveri szempontból mondhatni feje tetejére állt a világ. 4-12-ről lett 2 év alatt 13-3. A győzelmet természetesen a játékosok vívják ki a pályán, s Elway nem is lustálkodott, hanem meglehetősen agresszív játékospolitikával minden poszton erősít, ahol tud, attól függetlenül, hogy szükséges-e.
















Mégsem ez az, ami a legjobban működik a csapaton belül Elway kinevezése óta. A nagy különbség az edzői stábban rejlik. JMD jó közelítéssel az NFL valaha volt egyik legrosszabb edzője, ami határtalan önfejűségével társulva jóvátehetetlennek tűnő pusztítást okozott. Ráadásul hiába talált jó DC-t, azonnal elüldözte, valószínűleg pont azért mert jó volt, s egója nem viselte el, hogy a Broncos védelem Nolannal jobb volt, mint az offense vele. Offense oldalon meg szimplán mindenkit elnyomott.

Sok vita övezte Fox leigazolását, s azóta is tapasztaljuk azokat a korlátokat, melytől már akkor is féltünk. Azonban megfelelő stabilitást adott a csapatnak, a játékosoknak. Alatta kibontakozhatott a liga egyik legjobb koordinátorává McCoy. Védő oldalon Dennis Allen mondhatni csodát művelt a védelemmel, le is csaptak rá, s HC lett. Erre még jobb szakemberrel pótoltuk. Elway és Fox két öreg róka, sok kapcsolattal, mindenki ismeri őket, s jobb nekik dolgozni, mint mondjuk egy JMD típusú zsarnoknak faszkalapnak.

Az egész edzői piramis megfelelő lábakon áll, ahogy lefelé haladunk. 2011-ben szvsz 2 erősebb keret is volt a miénknél divízión belül, mégis, ha csak paraszthajszállal is, de mi bizonyultunk jobbnak, részben a szerencsének, részben a stabilitásnak, részben a mentális erőnek köszönhetően. Az edzői gárda nagyon nehéz helyzetbe került a szezon elején, edzésen Orton volt a legjobb, s Tebow a legrosszabb. A publikum viszont Tebow-t követelte, akit azonban nem lehetett csak úgy kicserélni Ortonnal, akire készült az egész playbook. A csere után egy olyan helyzethez kellett igazodni, ami szintén komoly edzői kihívás. Úgy nyerni meccseket, hogy a pályán nem tudunk megbízhatóan haladni előre, rengeteg 3&out, "kihűlt" játékosok viszonylag sok egyéni hibával, s minden mellett óriási nyomás a média részéről (Orton visszaeséséért elsősorban ez okolható). Onnantól minden kedvezett, a sorsolás (formán kívüli, vagy sérüléstől tizedelt csapatokat vetett elénk a sors keze), a sérülések (nálunk semmi említésre méltó, Raidersből viszont kidőlt a kezdő irányító, ami egy érthetetlen döntés következtében nem is csak azt a szezonjukat tette tönkre, hanem a következő kettőt is), meccsen belül a szerencse (Barber out of boundra futása, majd később fumbleje FG távolságon), és persze saját csapatunk új lendületet kapott a QB cserének köszönhetően, és az utolsó 5 percben a vérszagát érezve bárkivel felvette a versenyt. Azt hiszem most a Jets példájából láthatjuk, hogy  egy rossz edzői gárda, mit hoz ki hasonló helyzetből.

Foxék hibátlanul vették a következő akadályt is, új évben új QB miatt homlokegyenest különböző támadó sémát implemetáltak, míg a védelmet a DC csere miatt cserélték ki teljesen. Az eredmény, alapszakasz győzelem.

2013-ban újabb kihívásokat sodort eléljük a sors. Ezúttal az offensive koordinátort vesztettük el. Házon belül oldottuk meg a pótlását, ami a legideálisabb megoldásnak tűnik. Gaseben egy nagyon tehetséges segédedzőt ismerhettünk meg, amióta csak itt van. WR coachként Kyle Orton elé tudott olyan elkapó gárdát tenni, ami mögött jó QB-nak tűnt. Előavanzsálva QB coachnak már bonyolultabb a megítélése, Tebow ugyanis edzéseken a legkisebb jelét nem mutatta a fejlődésnek sem a dobómozdulat, sem a lábmunka, sem a védelem olvasása terén, azonban érdemes megnézni, hogyan dobta a labdát a Miami és hogyan a Steelers ellen. Azonban pocket QBként gyakorlatilag használhatatlan maradt. 1 év telt el azóta, s másnak sem sikerült Tebowból pocket QB-t varázsolnia, de még másmilyet se. A tavalyi teljesítményét szintén nem egyszerű megítélni, Manning mellé ugyanis tejesen fölösleges a QB coach. Az se kizárt, hogy Gase tanult többet PM-től, s nem fordítva, Oswiból meg nem láthattunk annyit, hpgy eldöntsük jó munkát végzett-e vele. Most OCként azt tűzte ki célul, hogy még gyorsabb legyen a támadás. Akkor ment a legjobban a csapatnak, amikor a leggyorsabban játszottunk /*ezért is megmagyarázhatatlan, hogy miért nem próbáltunk meg eljutni FG-ig a rendes játékidő, vagy akár a félidő vége előtt, ami viszont kritikus edzői hiba Fox részéről, s jövőre se számíthatunk jobbra.*/

Mint új OC nagyon szerencsés helyzetben van, hogy egy olyan tapasztalt QB-val dolgozhat együtt, mint Manning. Ráadásul egy működő rendszert örökölhet meg McCoytól, amit kicsit a saját mintájára szab, de nem a 0-ról kell leraknia a köveket. S körülötte is tapasztalt edzők. Barone-nal (TE coach) 5 éve, Callahannel (O asssitant), Studesvillelel (RB coach) 4 éve, Tolberttel (WR coach) és Magazuval (OL coach) 3 éve dolgozik a Broncos offense-en. Ez alapja lehet egy zökkenőmentes OC átmenetnek. Norv Turner pl sok csapat számára jobb OC lett volna, s valóban jobban is jártak volna mint Gase-szel, viszont ő az ő játékába Manning nem illett volna, ahogy ő se tudott volna Manninghez alkalmazkodni. Az edzői konzisztencia fenntartása néha fontosabb, s a választásban ennek is szerepet kell játszania. Néha egy-egy GM, vagy túl nagy hatalmat kapó önfejű HC erről megfeledkezik...

S most egy újabb építő elem kerül a stábba Alex Gibbs személyében. Alex Gibbs a legendás denveri ZBS atyja, mely mögött Terrel Davis, Mike Anderson és Clinton Portis aratták a babérokat, sok-sok yarddal és kiemelkedő egy futásra jutó átlaggal. A csapat tavaly több PBS-t használt, de volt sok zone running play is, kívül és belül egyaránt, Gibbs-szel mindez sokkal hatékonyabb lehet. Úgy vélem az nem fog változni, hogy PBS és ZBS egyaránt lesz futáshoz, sőt csak mert jött Gibbs az arány se feltétlen, ő mint asssitant, ezekért a ZBS playekért felelhet majd. Korábban dolgozott már együtt Magazuval is, az új QB coach-csal Knappel is, Fox előtt se ismeretlen a ZBS, sőt Gase előtt se, az elmúlt két évben.

A ZBS alapja a jó lábmunka az OL részéről. A '90-es évek végében ezt akár a méret "kárára" is vállaltuk. Most alapvetően a kezdő 5-ösnek jó lába van a ZB-hez, és még a méretük sincs a kisebbek között. Elviekben működhet. A sebesség, erő és méret megfelelő kombinációját látom most az OL-ben, amit egy évvel korábban még rossznak tartottam. Cladynek mindegy mi a séma, Beadles talán még jobb is ZBSben, Walton jelenleg még kérdőjel, bár úgy tűnik az egész OL-re jó hatással volt, hogy megfeleződött az az idő, amíg az irányítót védeni kell, Vasquez szerintem kiválóan illik ebbe a koncepcióba, Franklin inkább PBS alkat, de az ő lábmunkája is sokat fejlődött.

Tavaly az esetek több mint 55%-ban passzoltunk, s a maradék <45% is megoszlik PBS és ZBS között, szóval nem kell arra számítani, hogy a '98-as Broncos O-t látjuk viszont, de Montee Ball azért egy széles mosolyt most megengedhet magának. A napokban Elway Terrel Davishez hasonlította őt, megkapta Mike Anderson mezszámát, s most az OL is tehet egy lépést a koridézés felé. Ball kiváló 1-cut back, ahogy TD is volt. Gibbs ide hozatala egy új fegyvert jelenthet a szezonra, Ball pedig a lőszer lehet hozzá. S mindennek a hatékonyságát csak növelheti a passfirst felfogás, hisz váratlanul érheti a védelmet a futás, egyszerre mindenre nem készülhetnek fel, főleg, hogy az offense sebessége erre amúgy se ad időt...

Gibbs az egyik legjobb pozíciós edző, akit "megismerhettem". Jelenléte csak tovább erősíti optimizmusomat a következő szezon felé. A tavalyi liga második volt a védelmünk, most minden adott, hogy az offense is "felnőjön" hozzá. Ha ehhez hozzávesszük a Holliday faktort, akkor hiába próbálok, nem tudok szerényen nyilatkozni az esélyeinkről. Pedig a surranó pályát jobban szeretem, de most sokkal inkább "team to beat"-ként várjuk a szezont, s a Super Bowlért kell szurkolni. Hajrá Broncos!

Isten hozott újra köztünk, Alex Gibbs!

A legutóbbi hétvégén egy újabb élcsapattal találkozott a Colorado Rockies együttese és sajnos a háromból csak a legutolsó mérkőzést tudtuk elhozni a St. Louis Cardinals otthonából.



1. meccs, péntek: Cardinals-Rockies 3-0
A párharc legelső mérkőzésén Garland volt a soros dobó, akinek Rosario lehetett az elkapója, az infielden a Helton-Rutledge-Tulo-Arenado négyes kezdett, kívül CarGo, Fowler, EYJR jutottak szóhoz. Az első játékrész alatt EYJR jegyzett egy leadoff singlet, a sikeres rablást követően a kettesen hagytuk fent, miközben mind a három hazai ütőt kiosztottuk. A három denveri kiesést követően a házigazdák két kieső mellett két embert tereltek bázisra, Kozma RBI singlelel pedig vezetéshez jutottak. Újabb eseménytelen Rockies akciót követően Beltran solo hazafutásával növelte előnyét a Cards, újabb két single és egy walk jóvoltából feltöltötték a bázisokat egyetlen outnál, de egy strikeout és egy groundout által hárítottunk. A negyedik tetején három strikeoutot szenvedtünk el, a másik oldalon csak egyetlen single történt, majd az újabb eseménytelen akciónkat követően két felengdés után Jay sac flyal módosult 3-0ra az állás. A hatodik játékban egyik fél se tudott futót küldeni a bázisok közelébe, az első csere dobó Escalona hibátlaul dolgozott, majd a hetedik játszma alatt is csak egyetlen STL single történt. Aztán megint három outot szenvedtünk el, a házigazdák oldalán újra egy single esett és sajnos a befejező játékban se tudtuk elkerülni a háromból három sima kiesést, így nagyon sima vereséget szenvedtünk a series openeren.
- A 3-0 annyira nem nagy különbség, de egyetlen ütésünk volt az egész meccsen a hazaiak tíz találatával szemben, ez alapján a szezon legegyoldalúbb meccsét játszottuk. Elképesztő módon a legelső at batben értünk el egy singlet Young Jr jóvoltából, azt követően sorozatban 27 outot kaptunk. Garland az első öt játék alatt három futást kapott, hét ütés mellett öt strikeoutot hozott, nem tudta elkerülni a szezonbeli harmadik vereséget. Escalona az utolsó három játékban három ütést kapott két SO közben, de újabb pontot nem engedélyezett.

2. meccs, szombat: Cardinals-Rockies 3-0
A szombat délutáni összecsapásra csak két helyen változtattunk a kezdőben, Torrealba öltözött be elkapónak, a kettes bázison pedig Brignac kapott lehetőséget, a soros dobó Chacin volt. Ott folytattuk szombaton, ahol az első meccsen abbahagytuk, a sor első triója simán outot kapott, szerencsére Chacin is hibátlan játékkal indított. A másodikban már csak a vendégek jártak bázison, egy triple és egy walk után Craiget a home plate előtt ejtettük ki és egy újabb single ellenére sikerült pont nélkül megúszni a játszmát. Wainwright a következő hármast is kiszórta, majd egy STL walk után Tulo-Helton double playt mutattunk be, a következő sikertelen támadást követően két single és egy walk után hárítottuk el a loaded 1outot Chacin két strikeout jóvoltából. Aztán Helton volt az első bázisfutó egy séta által, majd három singlet kaptunk kieső nélkül, ebből pedig már nem tudtunk kijönni, Craig sac flyal, Adams RBI singlelel volt eredményes. A két pontos hátrányban se tudtunk változtatni ütésben, közben Outman biztosan kiszórta az aktuális ellenfeleit. A hetedik játszma teteje ugyancsak háromból három kiejtéssel pörgött le, a hazaiak két single után Molina találatával növelték 3-0ra a különbséget. Ezt követően Arenado végre megtörte a no-hittert egy singlelel, Lopez két single ellenére lehozta a nyolcadik dobórészt, az utolsó támadásban Fowler jegyzett még egy ütést, de a szépítésre sajnos esélyünk se volt.
- Ezúttal 13-2 arányban maradtunk alul az ütésekben, Arenado és Fowler regisztrált egy-egy találatot, illetve még egy sétánk volt, de pontszerzési lehetőség közelébe egyáltalán nem kerültünk. Chacin a visszatérése után a második vereségét kapta, öt játék alatt nyolc ütésből két pontot szereztek rajta, egy darabig jól tartotta magát és öt SOt osztott, aztán viszont az ötödik inningben nem úszta meg. Outman a következő 1.2 játékban egy pontot kapott három ütés közben. Lopez az utolsó négy outot két ütés ellenére teljesítette.

3. meccs, vasárnap: Cardinals-Rockies 2-8
Az utolsó mérkőzésre visszafoglalta a megszokott helyét az elkapó Rosario és a 2B Rutledge, az egyesen Pacheco kezdett, Cuddy DLre kerülése után pedig a frissen felrendelt Blackmon volt a kezdő right fielder. A soros dobó De La Rosa lehetett és az első menetben csak egy sétát engedett, mielőtt a mieink Pacheco duplájával jártak volna bázison. A második támadásban Arenado jegyzett egy doublet, a házigazdák nem tudták elkerülni a három outot. Aztán a harmadik menetben két kieső után indultunk előre Pacheco és CarGo ütéseivel, Tulo 3run HRal takarított és csak egy újabb séta után fejeződött be az akció, amikor már 3-0ra vezettünk. Legközelebb a Cards csak egy sétát ért el a dobójuk által, majd a negyedik menetben mindkét fél valamennyi próbálkozója pályára kerülés nélkül búcsúzott. Aztán CarGo jegyezte az egyetlen ütésünket két kieső után, DLR pedig csak egy sétát engedett. A hatodik tetején Arenado single után Blackmon 2run HRal növeltük tovább az előnyt, mialatt újabb hibátlan dobórészt postáztunk. A folytatásban CarGo harcolt ki egyetlen sétát, ezalatt két flyout után beszedtük az első két hazai ütést a meccsen, de hiába jártak a futók a pontszerző bázisokon, Kozma ellen sikerült elhárítani a veszélyt és őriztük a meggyőző különbséget. Aztán két outnál Rutledge és Blackmon fogott bázist, a csereütő Brignac duplából mindketten hazaértek, közvetlen utána pedig Fowler RBI single találatával módosult 8-0ra az eredmény. Brothers egy ütés ellenére kiszórt három embert, az utolsó támadásban nem jártunk bázison, végül Belisle ellen két ütés után Adams RBI singlelel és Kozma biztonságival szépítettek, de a győzelmünket nem veszélyeztették.
- Felszívtuk magunkat az utolsó meccsre, 11 ütésünk volt és közben csak hat találatot engedtünk. Tulowitzki egyetlen ütése az idei nyolcadik hazafutása volt három pontért, a másik három beállásban kiesett. Blackmon a szezonbeli első meccsén megszerezte az első HRt két pontért, két ütéssel és két futással zárt. Brignac PH létére egy két pontos ütést vállalt, jelenleg öt RBInál tart az évben. Ezen kívül Gonzalez, Arenado, Pacheco egyaránt fejenként két ütést regisztráltak. De La Rosa hét inninges shutout közben mindössze két ütést és három sétát engedett, az idei negyedik győzelme során hét SOt vágott és lehozta 3.00 alá az éves ERAt. Brothers a nyolcadik játékban csak egyetlen ütést kapott, Belisle ellen a végén két ponttal szépítettek, három ütés közben tudta hozni az utolsó három outot.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. San Francisco Giants 23-15 (38 meccs)
2. Arizona Diamondbacks 21-17 (38 meccs)
3. Colorado Rockies 20-17 (37 meccs)
4. San Diego Padres 16-21 (37 meccs)
5. Los Angeles Dodgers 15-21 (36 meccs)

A mieink veresége közben a Giants 3-1re verte az Atlantát, a D'backs pedig a Phils elleni 2-2es döntetlennel lépett fel a második helyre. A mögöttünk helyet foglaló vetélytársak közül a Padrest söpörte a Rays, a Dodgers 2-1re hozta a Marlins elleni seriest. A következő napokban is külön utakon járnak a riválisok, a SF Torontoba, a SD Baltimoreba utazik, a LAD a Natst, az ARZ a Bravest látja vendégül.

Eközben a Rockies soros ellenfele a Chicago Cubs lesz házon kívül három meccs erejéig. A gyengén rajtoló ellenféllel szemben talán még idegenben is reménykedhetünk a sikerekben, a következő időpontokban fogunk játszani: kedd 02:05, szerda 02:05, csütörtök 02:05. GO ROCKIES!!!

Az első két meccsét győzelemmel abszolválta a Denver Outlaws együttese a 2013-as MLL-szezonban két gyengébb képességű csapat ellen. Mondhatni, a kötelezőket hoztuk, mostantól viszont jönnek a komolyabb rangadók, és hamarosan kiderül, hogy a liga legjobb csapataival szemben miként tudunk helytállni.



Az április 27-i évadnyitó alkalmával 21-16-os győzelmet arattunk a Charlotte Hounds otthonában.
Lassan lendültünk játékba és a mérkőzés első három találatát a vendéglátók szerezték, később Turri és C. Bocklet góljaival egyetlen találatra megközelítettük őket az első negyed végére. Kisvártatva viszont újra kettővel elhúzott a Hounds, ám a második felvonás derekánál sorozatban három találattal végre fordítani tudtunk, Kimener jóvoltából vezettünk először a mérkőzés 22. percében 6-5-nél. Nem adták olcsón a bőrüket a házigazdák, Danowski vezérletével kis idő múlva megint fordítani voltak képesek, de hamarosan Sieverts egy perc alatt duplázott, így a félidő idejére 10-8-as lépéselőnyt tudtunk magunkénak.
Nagyszerű ütemben kezdtük a második félidőt, és alig több mint két perc alatt három gólt szereztünk C. Bocklet két és Kimener egy góljával, így rögvest öttel elhúztunk. Fordult a kocka és rövidesen a Charlotte szerzett négy megválaszolatlan találatot, de a játékrész hajrában C. Bocklet és Turri újabb találatainak köszönhetően hárommal mi álltunk jobban a befejező játékrészt megelőzően. A negyedik negyedet újabb két találattal kezdtük, melyre egy duplával válaszoltak a házigazdák, de kisvártatva Boltus, Mangan és Snider védhetetlen lövéseivel újra el tudtunk szakadni, és a gólzáporos végjátékban sem volt már képes közelebb zárkózni a Hounds, így öt gólos különbséggel jobbnak bizonyultunk náluk.
A másodéves Chris Bocklet egymaga hat találatot vállalt, öt ponttal követte őt a mesterhármast jegyző Jeremy Sieverts, aki egy asszisztot és egy két pontos találatot is jegyzett. A veterán középpályás Terry Kimener ugyancsak elérte a mesterhármast, Will Mangan és Justin Turri pedig dupláztak. Jesse Schwartzman kissé év eleji formában működött, 25 kapujára tartó lövésből csak tízet hárított, de a győzelmet így is megszerezte.

A második fordulóban az Ohio Machine vendégeként diadalmaskodtunk 13-8 arányban múlt szombaton.
Egyértelmű esélyesként vártuk az évad második fellépését, és bár a házigazdák szerezték a találkozó első találatát, a nyitó játékrész végére Mundorf, C. Bocklet és Sieverts találataival magabiztosan megfordítottuk az eredményt a magunk javára. A második negyedben Kimener és Mundorf góljaival már 5-1-re is vezettünk, de a félidő előtti percekben három megválaszolatlan találattal közelebb lopózott a Machine, így a szünetbeli állás csak 5-4 volt a javunkra. A hazaiak tehát minden erejükkel igyekeztek ragadni a mieinkre, és az első 30 perc alatt mindez egész jól sikerült is nekik.
A hosszú szünet után viszont rövidesen leszakítottuk őket magunkról, a harmadik negyed alatt ugyanis öt különböző játékosunk öt góljára csak egyetlen válasz érkezett a Machine részéről. Ebben az időszakban Pennington, Turri, C. Bocklet, Snider és Mangan vették be az ellenfél kapuját, általuk öttel megléptünk. A befejező játékrészben Boltus még duplázott, Chris Bocklet pedig ismét elérte a mesterhármast, közben a Machine igyekezett még futni az eredmény után, de a folyamatos lemaradásban már nem igazán tudták tartani velünk a lépést, a különbség legalább nem változott a záró felvonásban, maradt az öt gólos differencia a csapatok közt, másodszor is magabiztos győzelmet arattunk.
Az ifjabbik Bocklet említett mesterhármasa mellett Brendan Mundorf 2+2-t ért el, Jeremy Boltus pedig szintén duplázott, a sok egy gólos emberünk közül leginkább Jeremy Sieverts-t érdemes kiemelni, aki a találata mellett háromszor jeleskedett az előkészítő szerepében. A veterán hálóőr Jesse Schwartzman kereken 50 %-os formában védett, 16 lövésből nyolcat védett, nyolcat nem.

Az MLL alapszakaszának jelenlegi állása (W-L):

1. Chesapeake Bayhawks 2-0
2. Denver Outlaws 2-0
3. Hamilton Nationals 1-0
4. Rochester Rattlers 1-1
5. New York Lizards 1-1
6. Charlotte Hounds 1-1
7. Ohio Machine 0-1
8. Boston Cannons 0-2

A harmadik fordulóban következik az idény első igazán komoly rangadója, a nyeretlenül rajtoló Boston Cannons otthonában az eddigieknél sokkal nehezebb összecsapásra kell számítanunk.

Az elmúlt napokban a Colorado Rockies a papírformának megfelelően elvesztette a New York Yankees elleni hazai párharcot, az első meccs megnyerése után két szoros vereséget szenvedtünk.



1. meccs, kedd: Rockies-Yankees 2-0
A kedd estei párharc nyitó alkalmával a soros kezdő dobó De La Rosa lehetett, akinek a dobásait Torrealba kapta el, közben az infieldben Helton, Rutledge, Herrera, Arenado játszott, a külső hármas pedig a CarGo-Fowler-Cuddy trió alkotta, tehát Tulo megint pihent a lábfájása miatt. Az első játékrészben egyetlen singlet engedtünk, amely után a kettesig jutott el a futó, nálunk Rutledge ért el egy singlet, de pickoffal leszedték őt. A másodikban mindkét oldalon három-három ember kiesett, majd a harmadik tetején két out után Suzuki singlet jegyzett és két rablással a harmadik kanyarba jutott, nálunk Herrera duplája után már csak Fowler sétált, maradt a 0-0. Ezt követően csak egy walkot engedtünk, nálunk könnyedén kiesett a CarGo-Cuddy-Helton hármas. DLR az ötödik tetején egyetlen singlet kapott, sajnos Kuroda is remekül tartotta magát, az aktuális támadásban se tudtunk bázisra kerülni. A hatodik inning alatt se engedtünk futót a bázisok közelébe, a mieink oldalán két out mellett Rutledge jegyzett egy singlet, majd őt követően CarGo küldött ki egy 2run HRt a vezetésért, aztán még Cuddy és Helton hozott egy-egy singlet, végül Arenado ellen fejeződött be az akció. Az előny birtokában Belisle volt az első reliever és csak egy sétát engedett, mely után dupla játékkal védekeztünk, a játékrész alján Herrera single ütést ért el, de sajnos Brignac ellen double playt hajtottak végre. Brothers lehozott egy hibátlan dobórészt, a mieinknél egyedül Rutledge járt bázison egy single jóvoltából, majd Betancourt egy leadoff singlet követően sorban három kiejtéssel befejezte a mérkőzést, az utolsó két embert SOval búcsúztatta el.
- Egy fontos ütés győzelmet ért a Yankees ellen, összesen 8-4 arányban ütöttük túl a vendégeket. Gonzalez hetedik hazafutását szerezte a szezonban, amikor 2out full countnál egy 2run jacket bombázott a nézőtérre és ezzel 18 pontos jelenleg. Rutledge négy lehetőség alatt három singlet regisztrált és volt egy fantasztikus vetődése a mezőnyben. Herrera három ABben egy singlet és egy doublet hozott. De La Rosa hat inninget dolgozott le három ütés és egy séta ellenében, az idei harmadik győzelme alkalmával is shutoutot ért el. Belisle a hetedik, Brothers az ötödik holdot regisztrálta, Betancourt pedig kilencedik alkalommal fejezett be sikeresen egy meccset.

2. meccs, szerda: Rockies-Yankees 2-3
Másnapra Rosario foglalta el az elkapó posztot, Tulo távollétében Brignac volt a shortstop, az aktuális kezdő dobó Nicasio lehetett. A legelső menetben beszedtünk egy singlet és a kettesen járó futót Wells 2run HRal küldte haza, rögtön két pontos hátrányba kerültünk, közben a mieinknél az első három ember kivétel nélkül groundoutot kapott. A második felvonásban Nicasio kiejtett három embert, abból kettőt SOval, Rosario doublet követően pedig Helton 2run HRal máris kiegyenlítettünk. A következő játszmában csak egy sétát engedtünk és a hármason feltartóztattuk Gardnert, közben Fowler séta után Rutledge kapott dupla játékot. A negyedik játszma mindkét oldalon eseménytelenül alakult, mint ahogyan az ötödikben is három-három out született. Ezt követően dobót cseréltünk és Outman abszolválta a hatodik részt egy single ellenére, mely közben Fowler errort vétett és rögtön a kettesre került a futó, tovább nem engedtük őt. A következő támadásban egyedül Rutledge ért el egy 2out singlet, majd megint Fowler hibázott egyet egy single közben, szerencsére nem lett gond belőle. Aztán megint kiesett a három denveri, de a nyolcadik tetején Brothers is makulátlan inninget produkált, majd a mieinknél a csereütő Tulo harcolt ki egy hit-by-pitchet, az őt helyettesítő EYJR a kettest elrabolta, tovább sajnos nem jutott. Továbbra is maradt a döntetlen és Betancourt beszedett egy leadoff singlet, a második ember walkot ért el, biztonságival a futók a pontszerző helyekre kerültek, Nixet direkt sétáltattuk, hogy 3in-1out legyen, melynél Hafnert SOval ejtettük, de sajnos Boesch betalált egy RBI singlelel és hátrányba kerültünk. A legrosszabbkor kerültünk hátrányba és az utolsó támadásban már csak Cuddy volt képes egy 2out single ütésre, az eredmény nem változott.
- Egy ponttal kikaptunk, a korai HRok után sokáig nem esett pont, a kilencedik tetején döntött a Yankees. Helton napi egyetlen találata egy 2run HR volt, amely az idei második hazafutása volt és jelenleg 12 pontos az évben. Összesen négy ütése volt a csapatnak, emellett Rosario jegyzett egy duplát négy beállás alatt és övé volt a másik beérésünk, a többiek sajnos elég keveset nyújtottak. Fowler két egymást követő inningben elkönyvelte az évi első két mezőnyhibáját, amire nem lehetett büszke. Nicasio öt játékot teljesített két ütéssel és két futással, mindkettőt egy HRnak köszönhette, közben öt strikeoutot szórt. Outman két inningben két ütést engedélyezett, Brothers ugyancsak hozott egy pont nélküli játszmát. Betancourt az első vereségét szenvedte el az évben, két ütés és két walk (egy szándékos) jóvoltából szerezték meg ellene a győztes futást a hajrában.

3. meccs, csütörtök: Rockies-Yankees 1-3
Az utolsó mérkőzésen Tulo újra játszott, az egyes bázison Pacheco állt, új ember volt még a right fielden EYJR, az aktuális dobó Francis lehetett. Az első inningben egy sétát követően Wells RBI singlelel szerzett vezetést a Yankees, szerencsére hamar jött a válasz, mert EYJR walk és Tulo single után egy kieső mellett CarGo sac flyból módosítottuk döntetlenre az eredményt. A második játék alatt egyetlen séta született, az is a vendég oldalon, majd a harmadikban újabb két singlet engedélyeztünk háromból három denveri kiesés közben. Ezt követően Francis beszedett egy duplát az ex-Rockie Nelsontól, Stewart biztonságiból rövidesen pontot is szereztek, majd mindhárom emberünk elbúcsúzott. 2-1es hátrány mellett a negyedik játszma végén esőszünetet tartottunk, majd a folytatásban Ottavino ellen Cano lőtt egy solo HRt, az ötödik támadásban kiestünk mind a hárman. A hatodik inningben elbúcsúztattunk három NYY ütőt, majd Fowler és Tulo sétáltak, de túl messzire nem jutottak. Újabb három vendég outot követően Rosario, Pacheco, Rutledge apró single ütéseivel feltölttük a bázisokat, ám sajnos Helton nem tudott élni a lehetőséggel és kihagyta a loaded 2out helyzetet. A folytatásban Lopez jegyzett három outot, EJYR egy séta után a kettesen maradt fent, míg a legutolsó játékrészben egyetlen singlet kaptunk, részünkről egyedül Pacheco járt bázison egy hit-by-pitch által, maradt a 3-1es különbség.
- A korai pontváltást követően a negyedik-ötödik játékban kaptunk egy-egy pontot, onnantól végig hátrányban voltunk és nem tudtunk már feljebb jönni. Megint mindössze négy single ütésünk volt négy különböző játékos jóvoltából, 0/5el ütöttünk pontszerző helyzetben, az egyetlen pontot Gonzalez szerezte egy sac flyból, ami az idei 19. RBI volt neki. Francis az esőszünet előtti időszakban négy játék alatt négy ütésből két pontot kapott, sajnos nem tudta elkerülni a szezonbeli harmadik vereségét, jelenleg 6.90es ERA mutatóval rendelkezik. Őt követően Ottavino három inninget dolgozott le egyetlen kapott futással, a befejező két játékot pedig Lopez teljesítette.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. San Francisco Giants 20-14 (34 meccs)
2. Colorado Rockies 19-15 (34 meccs)
3. Arizona Diamondbacks 19-15 (34 meccs)
4. San Diego Padres 16-18 (34 meccs)
5. Los Angeles Dodgers 13-20 (33 meccs)

A mieinkhez hasonlóan a Giants is hazai pályán vesztett 2-1re párharcot a Phils ellen, mialatt a csoporton belül LAD-ARZ rangadót a vendégek hozták söpréssel, a Padres pedig mindhárom meccsét behúzta a Marlins ellen, ezzel hosszú idő után elmozdultak az utolsó helyről. A hét második felében a SF a Bravest fogadja, a D'backs folytatja  Phils ellen, a Dodgers látja vendégül a Marlinst, a SD pedig a Raysnél fog fellépni.

A mieink a hétvégén a St. Louis Cardinals otthonába lesznek hivatalosak három mérkőzésre a következő időpontokban: szombat 02:15, szombat 20:15, vasárnap 20:15. Idegenben nem leszünk az esélyesek, a Cards 21-12vel áll NL Central élén, nem is vagyunk kifejezetten jó formában, lehet hogy már egy győzelemmel is boldogok lehetnénk, de reménykedjünk a javításban. GO ROCKIES!!!

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokság (MLS) múlt hétvégén rendezett fordulójában a Colorado Rapids odahaza 1-0-ra győzte le a Toronto FC-t. A győztes találatot Edson Buddle szerezte a hajrában, de talán nem túlzás, ha a meccs legjobbja díjat ismét kapusunknak, Clint Irwinnek adjuk.



A Seattle Sounderstől két hete kisebb meglepetésre kikapott a csapat, de nagyjából hasonló bravúrként lehet elkönyvelni a legutóbbi döntetlent is a tavalyi döntős Houston Dynamo vendégeként. Azzal, hogy vasárnap ismét nyertek Irwinék, kiengesztelték szurkolóikat valamennyire, illetve a Nyugati főcsoport tabelláján is felkapaszkodtak az ötödik helyre.

Oscar Pareja az Irwin – Mullan, Moor, O’Neill, Klute – LaBrocca, Sturgis, Mwanga, Powers – Hill, Harris 11-nek szavazott bizalmat a kanadaiak ellen.

Az első igazi nagy helyzetre a 11. percig kellett várni. Hill viharzott el a bal oldalon, középre passzolt labdája teljesen üresen találta meg LaBroccát, de a középpályás hihetetlen módon nem tudta érvényesíteni a ziccert, pedig ennél könnyebb dolga nem igen van egy labdarúgónak a gólszerzésre. Nem is sokkal később Irwinnek kellett egyet nyújtóznia, Earnshaw lapos lövését fogta második szándékból. Az első játékrész hajrájában ismét védenie kellett a coloradóiak kapusának, más nagy helyzet azonban nem volt az első 45 percben.

Pareja cserélt a szünetben, Hill helyét Buddle vette át, aki negyedik meccsén húzhatta magára a Rapids szerelését. Az 57. percben Martin Rivero is pályára lépett, LaBroccát váltotta. Három minutummal később a torontóiaknak akadt is egy helyzetük, de Irwin a helyén volt, majd a nem is olyan régen beállt argentin középpályás veszélyeztetett, ám a kapu fölé helyezte a a játékszert. A vendégek a 71. percben egy távoli kisérlettel próbálkoztak, de Irwin ezt is magabiztosan hárította, majd ismét a Rapids támadhatott, ezúttal sikeresen.

A 86. percben Edson Buddle felé szállt egy beívelés, amit a Toronto védője nem tudott lekezelni, társa pedig elcsúszott, így az amerikai válogatott centernek nem volt nehéz dolga, néhány méterről a kapuba bombázta a labdát, 1-0.

Még Harris szerezhetett volna egy gólt, ám a csúszós pályán nem tudott stabilan megállni, így a vendégek kapusa felkapta a labdát. Az eredmény a továbbiakban már nem változott, a Rapids három győzelemmel, három döntetlennel és négy vereséggel a Nyugati főcsoport ötödik helyén foglal jelenleg helyet.



A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 20 pont (6-2-2)
2. Real Salt Lake 17 pont (5-4-2)
3. Portland Timbers 17 pont (4-1-5)
4. Los Angeles Galaxy 14 pont (4-2-2)
5. Colorado Rapids 12 pont (3-4-3)
6. San Jose Earthquakes 12 pont (2-3-6)
7. Chivas USA 11 pont (3-4-2)
8. Vancouver Whitecaps 9 pont (2-4-3)
9. Seattle Sounders 9 pont (2-3-3)

Vasárnap a szintén 12 pontos Columbus Crew együtteséhez látogat a Pareja-csapat, és bár együttesünk van jobb formában, a fogadási tippek alapján háromesélyes összecsapásra számítanak a bukik. Ez nem is meglepő, hiszen a Powersék az elmúlt hat fordulóban csak egyszer kaptak ki.

A tengerentúli foci hírek még az előző hét végén cikkezni kezdtek arról, hogy egy 23 éves kolumbiai védővel erősítene Pareja. A klub hétfőn megerősítette a hírt, Germán Mera a szezon végéig kölcsönbe érkezik a Deportivo Calitól.

„Germán egy nagy, erős és tehetséges védő, akinek kellő tapasztalata van már a kolumbiai bajnokságban” – mondta Paul Bravo, a coloradóiak technikai vezetője. „Megszerzése erősíti a hátsó alakzatunkat, és mivel képes középen és a bal szélen is játszani, variációs lehetőségeink is nőttek. Nagyon várjuk, hogy végre együtt dolgozhassunk vele.”

Nem történt meglepetés az NLL rájátszásának első körében, a Colorado Mammoth ugyanis - ahogy a 2006-os bajnoki győzelmet követően mindannyiszor - már a divízió-elődöntőben elbúcsúzott a további küzdelmektől, miután 15-10-re vesztettünk a Calgary Roughnecks vendégeként.



Néhány fordulóval az alapszakasz vége előtt már találkozott egymással a két csapat a kanadai gárda otthonában, akkor hatalmas küzdelem végén csak hosszabbításban vesztettünk Dickson-ék ellen, ismét a lehető legjobb játékunkra volt szükség a szoros eredmény érdekében. Meglepően jól kezdtünk, Jones és JGJR találataival négy perc alatt két gólos előnyre tettünk szert, de a vezetés nem sokáig tartott, újabb három minutum elteltével már a Necks vezetett, miután sorban Ranger, Shattler és Evans voltak eredményesek. Aztán a nyitó negyed hajrájában McBride kiugratásából MacLeod egyenlített, de a legutolsó szó mégis a házigazdáké volt és Evans napi második találatával 4-3-as lépéselőnyben voltak velünk szemben az első 15 perc végén.
A rövid szünetet követően is lendületben maradtak a denveri támadók, pár perc alatt megfordítottuk az eredményt, Jones és Powell találataival újfent az élre törtünk. Egyből a következő támadásából kiegyenlített a Calgary, amikor McFetridge bombázott a hálóba. A negyed derekánál néhány percig nem esett találat, majd a félidőig hátralévő időben még kétszer vezetéshez jutottunk Jones és Powell újabb góljai révén, de a Necks mindkétszer rövid időn belül egyenlíteni tudott, így a szünetbeli állás 7-7 volt.

Az első félóra alatt nagyszerűen játszottunk, várakozáson felüli módon tartottuk magunkat a favorit albertaiakkal, viszont a harmadik negyedben rövid idő alatt megpecsételődött a sorsunk. A játékrész első felében Ranger és Shattler, a másodikban Veltman és Cornwall voltak eredményesek, miközben a mieink egyetlen találat megszerzésére is képtelenek voltak, a kihagyott helyzeteket természetesen nem pontozták, négy gólos lemaradást szedtünk össze csak ebben a 15 percben.
Sajnos, kezdett lefutottá válni a mérkőzés, ráadásul a negyedik negyed első pillanataiban Ranger és Heavenor két újabb találatot süllyesztett el a denveri ketrecben, ekkor már 7-13 arányban voltunk lemaradva róluk. Kisvártatva Powell mesterhármast érő találatával törtük meg az akkor már nagyjából húsz perce érvényben lévő gólcsendet, de hamarosan a Necks két újabb találattal tudatosította bennünk, hogy semmi esélyünk nem lehet már a felzárkózásra ezen a mérkőzésen. Az utolsó két percben azért még két góllal szűkítettük a különbséget Jones és JGJR jóvoltából, így csak öt góllal kaptunk ki, a gyengébb második félidővel simán elment a meccs a biztató kezdet ellenére.

Ismételten Adam Jones volt a csapat leghatékonyabb gólszerzője, a másodéves csatár négy gólt, és még egy gólpasszt is kiosztott a calgary-i találkozón. Casey Powell hat pontig (3+3), John Grant Jr öt egységig (2+3) jutott, míg Mat MacLeod ugyancsak szerzett egy találatot. A ketrec előtt Belanger 46 percet tevékenykedett, a 40 kapujára tartó lövés közül 27-et hárított, míg a fennmaradó időben Lewis 14/16-os hatékonysággal ténykedett.

Öt éven belül tehát harmadszor is a Calgary állta az utunkat a rájátszás legelső körében, sajnos idén sem tudtunk kilépni a saját árnyékunkból, és egyszerűen soha nem tudjuk túlélni a divízió-elődöntőt. Egyelőre nem tudni, hogy jövőre a vezetőség milyen vérfrissítést tervez, s milyen lehetőségeink lesznek az előrelépést illetően, mindenesetre nincs más hátra, mint előre: lezárult számunkra a fedett pályás idény, mostantól minden figyelmünk az outdoor szezonra korlátozódhat.

Múlthéten lezajlott az éves játékbörze az NFL-ben. S ahogy ilyenkor lenni szokott, előzetesen bohócot csinálunk magunkból a találgatásokkal, utólag pedig az értékelésekkel. Noha, egy draftot csak 5 év távlatából lehetne értékelni, mégis egy héten belül szokás, ennél fogva természetesen pontosan olyan is lesz, amilyen, látatlanban, mondhatni ismeretlen játékosokról szubjektívan véleményt formálunk, majd a valóság azonnal ránk cáfol.



Fontos leszögezni, már az elején, hogy igyekszem kerülni az olyan kifejezéseket, mint hogy reach vagy steal. Az FO látta a játékosokat közvetlenül, esetleg private workouton is, beszélgetett velük, sokkal több információ áll a rendelkezéseükre, hogy meghozzák a döntést.  Szokás ilyenkor belekötni, mindenbe, s tényleg megesik amikor saját magukat outsmartolják megszerezve a legnagyobb bustot. Mi viszont az Elway érában két kifejezetten jól sikerült drafton vagyunk túl, úgyhogy nem tehetünk mást, mint megbízunk bennük idén is. Lássuk hát a választottakat.

1/28 Sylvester Williams DT North Carolina

Előzetesen leginkább egy jó RDE kiválasztásában reménykedtem. Persze, utólag kiderült, hogy már megállapodtunk Shaun Phillips-szel, s ez más kontextusba helyezi a dolgokat. Azon nem változtat, hogy szerintem továbbra is az volt a legnagyobb needünk, de így az is egy (nagy) fokkal kisebb lett. Az előzetesen várható pickek közül Moore egészen a 3. körig csúszott, ennek fényében nem lett volna jó választás, Ogletree-ről és Elamről mondtunk ki Sly Williams kegyeiért.

A nagy OL run miatt csúsztak a DT-k, Lotulelei és Floyd is bőven áron alul kelt el. Kérdés, hogy ez így van-e Sly Williams-szel. Az biztos, hogy az FO boardján nagyon magasan volt, s őszinte volt az öröm, hogy lecsúszott hozzánk. Hajlamos az ember azt nézni, hogy Floyd csupán néhány hellyel előtte ment ki, így ő mindenképp jobb value volt, de ez nem jelenti azt, hogy Williams reach lett volna. Szubjektív véleményem szerint, se nem BPA, se nem a legnagyobb need poszt, de mindenképp egy nagyon jó játékossal gazdagodott a csapat egy olyan egysége, ahova elfért az erősítés, szóval mindenképp egy jó pickről beszélhetünk.

Tavaly liga második volt a védelmünk, s mint olyan, nincsenek olyan needjei, ami nélkül nem lehetne élni, de azért néhány hiány szabad szemmel is feltűnhetett. Az egyik ilyen volt a belső nyomás. Hiába nyertük a sack versenyt a ligában, belső nyomás jószerével egyáltalán nem létezett. A gondolatba is beleborzongok, mi lett volna, ha még a zsebet is össze tudjuk omlasztani középen, talán pont ennyi hiányzott Von sack-királyi címéhez. Nos ezt a belső nyomást idén Williams szállíthatja a csapatnak. Minden képessége megvan hozzá. Atletikus, robbanékony, kiváló első lépés. A helyzet persze kicsit különbözni fog a tavalyitól Doom nélkül, de Sly egészen biztosan nagy hasznára lesz a csapatnak. Nickel felállásnál egészen biztosan ő lesz bent középen, a 6 men rushunk pedig gyilkos lesz.

Persze vannak hiányosságai is Williamsnek, az egyetemen néha hosszú playekre eltűnt a pályáról, s emiatt kicsit inkonzisztens volt a játéka. Enélkül top prospekt lett volna, de igazi hard worker. Élete során volt ő már nagyon mélyen, tudja milyen az, s mindent elkövet, hogy a jövőben elkerülje azt. Úgy vélem hamar meg fogja szerettetni magát azokkal a Broncos drukkerekkel, akik nem azt keresik, hogy mibe köthetnének bele a csapat háza táján...

2/58 Montee Ball RB Wisconsin

Várható volt egy HB érkezése a csapathoz, Moreno eddig ritkán mutatta meg, hogy miért is volt 1. körös prospekt, amikor meg mégis, akkor azonnal lesérült. Tavaly is amikor végre valami biztatót lehetett látni tőle, kidőlt a sorból, s sérülten fejezte be a szezont. McGahee, pedig már csak korából fakadóan is túl van azon, hogy 16 meccsen keresztül, mint feature backre számítsunk, azt a terhelés már nem bírja. Hillman pedig még nagyon messze áll attól, h no1 RB legyen, /*szerintem sosem lesz az*/. Én McGahee alternatívájént egy igazi Big RB-re számítottam, nos Ball nem az. De jobban belegondolva McGahee se az. Montee Ball szerintem nem a csapat legjobb választása, de nem kockáztatok sokat, ha azt mondom rövid távon a DSB helyi kedvence lesz. Nem elég gyors a méreteihez képest, de mindig megtalálja az utat az end zoneba. Azonban több mint 900 futáson van túl egyetemen, több mint 900 ütközésen. Nem véletlenül a futóké talán a legrövidebb átlagos pályafutás az NFL-ben, ahogy elkezdik a szakmát, elindul visszafele egy számláló, hogy mikor robbannak végleg le. Ballnak ez a számláló már jó ideje jár, pedig még be se mutatkozott az NFL-ben. Azonban előnyére legyen mondva, hogy még soha egy meccset nem hagyott ki sérülés miatt. További kérdőjelem felé, a passzblokkolási képessége. Egy passheavy játékstílusból sokat profitálhat az RB is, ha mindkét CB és S hátul helyezkedik el, hogy az elkapókat lefogja, akkor könnyebb lyukat találni az ellenfél falán és hozni a yardokat. De ez mind mehet a kukába, ha az adott RB jelenléte egyértelműen maga után vonzza a futójátékot. Ez Hillman legnagyobb hátránya is, nem tud passzhoz blokkolni, lehet készülni futás ellen ha fönt van. Ball ebben a tekintetben is felülmúlja a tavalyi 3. körös választottunkat, de még neki is van hova fejlődnie. Amíg ez így marad, McGahee és Moreno a két kezdő futó.

Mindazonáltal én ezt a picket eleve úgy érzem, hogy inkább 2014-re volt szánva, mint sem 2013-ra. Idén NEM volt olyan needünk, amit muszáj lett volna befoltozni, s a nagy needeket egyébként is FA-n KELL megoldani, drafton poszttól függetlenül azt kell kiválasztani, akiben a legtöbb lehetőség rejlik, a csapat alappilléreit kell ott letenni. Ugyanakkor szerintem már 2013-ban is többet fogjuk látni, mint Hillmant, s ahogy Williamsnél nála is elmondhatjuk, hogy olyan játékost sikerült választani, aki a csapat hasznára lesz, általa erősebbek lettünk, így ez is mindenképp jó pickként könyvelhető el.

3/90 Kayvon Webster CB South Florida

Teljesen érhetetlen választás. A jelenlegi CB állományunk: Champ Bailey, még 2 év szerződéssel, tavaly 17 meccsből 15-ön kifogástalanul játszott, 2nd team All Pro lett, a liga egyik legjobb CB-je, nem kockáztatok sokat, ha azt mondom, h jövőre is #1CB. DRC most jött jó drágán ráadásul. 1 év után voidolódható, de 2 éves szerződéssel. Nyilvánvalóan nem azért mert nem bíznának benne. Chris Harris tavaly a liga egyik ha nem a legjobb CB2-je volt. Abban a tekintetben, hogy hány yardot passzoltak rá, nem is csak a CB2-k között volt elit. Ez a 3 ember mozdíthatatlannak tűnik. Bolden tavalyi 4. körös, viszont Webbsterrel szemben van 1 év NFL tapasztalat előnye, defaultból előtte van jelenleg a DC-n, Tony Carter pedig tavaly volt Bolden előtt, s nickkelbackként kifejezetten kellemes meglepetést okozott. Szóval húztunk egy előzetesen lateround prospektet, aki 6th CB-ként kezdi a TC-t, mindezt a 3. körben. Amikor grade-elni szokták A-F-ig a választásokat, azt hiszem ez az F definíciója.

Egyféle képen találhatunk értelmet ebbe a teljesen bizarr pickben, ha valamelyik CB-ből safety lesz. Bailey kerülhet szóba, ő azonban nem akar az lenni. Lehet hogy pont Webster lesz az, de nem akarom magam beleélni, míg biztos nem lesz. Jelenlegi tudásunk szerint ez a legérthetetlenebb, s a legrosszabb választásunk a drafton.

5/146 Quanterus Smith DE WKU

A 4. körből letradeeltünk egy 5. és egy 6. körért cserébe. Alapvetően inkább kevesebb, de használhatóbb emberre lett volna szükség, nem minél több sleeperre, de igazából már 4. körben se volt olyan, akire komoly szerepet bízhattunk volna. Arról nem is beszélve, hogy a tudomány jelen állása szerint már a 3. körben se olyat húztunk, akitől bármit is várhatnánk. Quanterus Smith egy szituációs pass rusher a jobbik fajtából. Ha nem sérül le, akkor mindenképp előbb megy ki a drafton, de lesérült, s az se biztos, hogy a szezon rajtra ott lehet a csapattal, vagy ha ott lesz is kérdés a formája. 5. körben azonban többnyire már csak ST töltelékeket szoktak húzni, ha Simth rendben felépül, ennél mindenképp több lesz. Arról nem is beszélve, hogy míg Ayers futás ellen jobb, mint Doom volt, addig pass rushban teljesen súlytalan. Smith megfelelő kiegészítő embere lehet neki, ráadásul az a szerepkör, amit tavaly Doomra erőltettünk, kifejezetten neki lenne kitalálva. Én mindenképp sokkal többet költöttem volna erre a posztra, de ha már az nem történt meg, akkor Quanterus Smith mindenképp jó választás itt. Sleeper esély.

5/161 Tavarres King WR Georgia

King a hosszú passzok királya. Aki az SEC-ben le tudja hagyni a védőjét, az jó eséllyel az NFL-ben is képes lehet erre. 3 nagyon jó elkapónk van, mögöttük egy nagyobb űr, amit most valamelyest betölt majd King. Akár rögtön ő lehet a negyedik számú elkapónk, de azért ő se véletlen csúszott az 5. körig. Fizikálisan bőven van hova fejlődnie, de legalább van benne potenciál. A mélységi passzok mondjuk nem épp a játékunk legjellemzőbb eleme, ha valaki rossz májú esetleg azt is mondhatná, hogy hiába rázza le mélyen a védőjét, ha Manning nem tud addig eldobni. Demaryius Thomas cseréje. Egynek jó.

6/173 Vinston Painter OT Virginia Tech

Ha nem is túl gyorsan, azért szép lassan épül az OL depth. Mondjuk Painter nem nagy upgrade egyik jelenlegi cserénkhez képest se, de igazi workout warrior. 40 yardon 4,95-öt futott, 32-t nyomott a 225 fontba, 30 incs fölötti súlypontemelkedés. A játéka és technikája azonban nagyon nyers, idén a 45ös kerebe se feltétlen fog beférni, vagy ha igen, akkor is csak a helyet fogja foglalni. OL depth, de nem minőségi. Pár év múlva lehet belőle az is, de csak pár év múlva.

7/234 Zac Dysert QB Miami (OH)

Mint egy pont a draft végére, megvan a 3rd QB is. Az irányítók is sokat csúsztak a drafton, így ez elérte Dysert-et is, szóval még jó value picknek is számít, meg nem is árt egy 3rd QB, még akkor se ha reményeink (a csapat sikereinek szurkolók reménye) szerint, nem fog pályára lépni. Jó keze van, gyors a release, mobilis és még tud dobni futásból is. Ezek egyébként nagyjából azok az upsideok, amik Elwayt is jellemezték, de Elway nem véletlen volt 1/1 és Dysert nem véletlen volt late round prospekt. Elsősorban a védelem olvasásában kéne fejlődnie, undercenter snappeket gyakorolnia, meg ilyeneket. Ha majd Manning visszavonul, lehet backup Oswi mögött, annál többen hiba volna reménykedni.

Összességében nem vált valóra minden reményünk, de nem is panaszkodhatunk. Igazi hiányposzt nélkül vártuk a draftot, /*RDE-re Ayerst mondta kezdőnek Elway a draft előtt, MLB-re Irvinget, s noha utóbb könnyen kiderülhet, hogy tévedett, amikor megbízott bennük, a draftra úgy mentek, hogy ez két megoldott pozíció*/, s a csapat építés helyes módja egyébként is az, hogy a need posztokat NFL-ben már bizonyított FA-kkal kell betömni, drafton pedig poszttól majdnem függetlenül azt kell választani, akiben a legtöbb lehetőség rejlik a csapat számára. Az FO ezt az elvet követte eddig is, s idén se változtatott a jól bevált módszeren. A csapat névsora idén, ha lehet még erősebb lett, kérdés, hogy ez mennyit ér. Hisz 2012-ben hiába volt sokkal erősebb a csapat, mint 2011-ben. Az offseason azonban az FO-é, nem a játékosoké, az FO most is megtette a magáét, innentől a játékosokon a sor, hogy megfeleljenek a feléjük támasztott elvárásoknak, és a hozzájuk fűzött reményeknek. A cél a Super Bowl, de addig hosszú és rögös út vezet, mely majd szeptemberben veszi igazán kezdetét.

Az elmúlt hétvégén a Colorado Rockies csapata elvesztette a szezonbeli első interleague seriest, amikor a Tampa Bay Rays három meccs alatt kétszer is legyőzött bennünket a Coors Fielden.



1. meccs, péntek: Rockies-Rays 4-7 extra inningben
A nyitó mérkőzésen a leggyengébb dobónk Francis volt a soros, az infielden Pacheco, Rutledge, Herrera, Arenado kezdtek, Tulo a lábai fáradtsága miatt kapott pihenőt, kívül a CarGo-Fowler-Cuddy trió nyomta, az elkapó Rosario lehetett. A legelső játszmában biztosan kiszórtunk három TB ütőt, majd Fowler leadoff singlet követően Cuddy 2run hazafutásával szereztünk vezetést, aztán Rosario duplája után Arenado ellen ért véget a támadás. Ezt követően csak egy hit-by-pitchet engedélyeztünk két kiejtés után, a legelső ütő Rutledge pedig a jobb oldalra lőtt HRal növelte a különbséget. Francis a harmadik tetején került először gondba, amikor egy singlet követően két out mellett sorban két pontot érő doublet kapott Robertstől és Zobristtól és ezekkel a Rays 3-2re felzárkózott. A következő akcióban CarGo és Arenado a pontszerző bázisokon maradt fent Rutledge kiesése miatt, majd hoztunk egy hibátlan dobójátékot, de a negyedik alján mi is csak két sétára voltunk képesek, a vendégek két SOval hárítani tudtak. Aztán az ötödik tetején egy doublet követően Jennings 2run HRal máris fordított az ellenfél, szerencsére nem tartott sokáig a hátrány, mert egy sétát követően Arenado volt eredményes egy duplával. A hatodik menetben Ottavino egyetlen singlet engedett két kieső után, nálunk mindhárom játékos elbúcsúzott, majd újabb három-három out esett mindkét részről. A nyolcadik felső részét Lopez két felengedés ellenére abszolválta, mivel egy futót a home platen dobott ki, majd Rutledge és Herrera ütései után a szélső bázisokat foglaltuk el, a csereütő Tulot szándékosan sétáltatták, viszont nem tudtunk élni a loaded 1out lehetőséggel, EYJR és Pacheco strikeouttal esett ki, maradt a döntetlen. Brothers legközelebb csak egyetlen sétát kapott, nálunk mindenki kiesett az utolsó játékban, így a 4-4es eredmény után mentünk tovább a ráadásban. Az első extra inning alatt Belisle egy leadoff double elszenvedése után Longoriatól RBI singlet kapott, ráadásul Johnson 2run HRal takarított, így három pontos hátrányban zártuk a felvonást. A legutolsó akcióban Arenado és a PH Brignac singlet értek el, ám EYJR ellen strikeouttal lezárták a mérkőzést, három ponttal vesztettünk.
- Szoros meccset buktunk el az első extra játékban, mindkét csapat 11-11 ütéssel végzett. Arenado egymaga három találatot hozott és egy pontszerzést is felírt magának, két doublet ütött. Rutledge két ütés közt elsüllyesztette az idei negyedik hazafutását. Cuddyer már a hatodik HRt lőtte, az újabb két ponttal jelenleg 22 RBIt számlál. Francis a megszokott közepes teljesítményt nyújtotta, öt játék alatt öt ütésből négy futást szenvedett el. Ottavino két inninget teljesített egyetlen ütéssel. Lopez és Brothers eredményesen dolgoztak, Belisle viszont már a második vereségét kapta az extra inningben jegyzett három futással.

2. meccs, szombat: Rockies-Rays 9-3
Szombaton Tulo visszatért, Fowlert az előzőnapi sérülése miatt EYJR helyettesítette CF poszton, míg az aktuális dobó Garland lehetett. A legelső játékban két singlet engedélyeztünk, szerencsére pontot nem kaptunk, majd EYJR és Rutledge single ütéseivel lendültünk akcióba és Tulo RBI singlelel a vezetést is megszereztük, utána viszont ketten kiestek. A másodikban egyetlen HBPt vétettünk és közben három denveri kiesett, aztán sajnos két pályára kerülést követőn Loney duplájával egyenlített a Rays, közvetlen őt követően Johnson 2run singleből a vezetést is átvették. Közben a harmadik akcióban EJYR és CarGo kerültek bázisra, ekkor Tulo két pontos duplájával jöttünk vissza döntetlenre. A negyedik tetején két out mellett engedtünk egy duplát, mialatt Pacheco a leadoff double után a hármas bázison lett fent hagyva. Legközelebb csak egy singlet szereztek a vendégek, a mieink CarGo solo hazafutásával ismét előnybe kerültek, majd Tulo hit-by-pitch után Rosario ellen dupla játékkal hárítottak. 4-3ra vezettünk és a hatodik menetben az első reliever Escalona hibátlanul hozott le három outot, a nálunk mind a három soros ütő groundouttal búcsúzott. Ezt követően egy sétát harcolt ki a Rays, de a kettesnél tovább nem engedtük a futót, majd két out után CarGo és Tulo ütéseivel indultunk meg, előbbi Zobrist throwing errorból szerzett pontot, egy sétával feltöltöttük a bázisokat, ennél a helyzetnél pedig Arenado kilőtte karrierje első grand slamét és egy csapásra 9-3ra húztunk el. A folytatásban Lopez egy singlet kapott, de double playt mutattunk be, nálunk egyetlen single esett EYJR jóvoltából, a befejező játékrészt két felengedés ellenére lehoztuk futás nélkül, az eredmény tehát nem változott.
- Megint korán vezetést szereztünk, de harcolnunk kellett a győzelmért, az ötödik játékban megszületett a győztes pont, onnan már csak bebiztosítottuk a sikert. Ehhez kellett Arenado grand slam hazafutása, napi egyetlen találatával négy RBIt postázott és már hétnél tart a felkerülése óta, megint bizonyította, hogy kulcshelyzetben is képes ütni. Tulowitzki 3/3al és három pontszerzéssel tért vissza, átlagát .341re az RBIok számát 27re javította. Gonzalez belőtte a hatodik hazafutását a szezonban, neki is volt két ütése és három futása. A sor tetején Young Jr 3/5ös hatékonyságra volt képes, miközben két runt postázott. Garland öt inning alatt három futást kapott, egy rossz játéka volt, mindhárom pontot akkor szerezték ellene, egyébként jól tartotta magát és a hét ütés ellenére egész jól megúszta a mai fellépést. Escalona megint két hibátlan inninget jegyzett és 2.00 alá hozta az összetett ERAt. Lopez két ütés és egy séta ellenére tolta le az utolsó két játékot, a biztos előny birtokában nyugodtan játszhatott.



3. meccs, vasárnap: Rockies-Rays 3-8
A párharc döntőjére kiegészült az összeállításunk néhány nagy visszatérővel, a CF Fowler, az 1B Helton, a kezdő dobó Chacin kisebb-nagyobb sérülések után először játszott újra, a többi poszton nem változtattunk. Nehézkesen indult a mérkőzés és az első két pályára kerülés után Loney single találatával szerzett pontot a Rays, Chacin wild pitchből a második futó ért be, Johnson RBI singlelel 3-0ra módosította az állást. Válaszként a mieink mindössze egy singlet mutattak fel CarGo révén, majd az első két Rays futó ütés nélkül fogott bázist, aztán egy pickoff és egy double play jóvoltából abszolváltuk a második játszmát. Eközben Cuddy solo HRal lopóztunk közelebb, utána már csak Rutledge járt az egyesen errorból két kiesőnél, a harmadik tetején egy singlet a Rutledge-Tulo-Helton DPvel védekeztünk ki. sajnos nálunk is három out történt. A következő játékban csak egy singlet szenvedtünk el, majd megint az első ember Tulo solo hazafutásával találtunk be, végül Helton single és Rutledge walk után a kezdő dobó ellen zárták le a menetet. Az ötödik játék védekező részében hibátlanok voltunk, támadásban két single után Tulo ellen double playel hárított a TB. Chacin a következő felvonásban megint nem volt sebezhetetlen, felengedett két futót, Johnson singleből volt eredményes, Rosario passed ballal a két ember a pontszerző helyekre került, ahonnan Roberts duplájával mindketten be is értek. 2-6nál Cuddy leadoff single után három outot kaptunk, Chacin lehozta még a távozása előtt a hetedik inninget, aztán két out mellett Arenado solo hazafutásával szépítettünk. Outman első játékában egy walkot és egy singlet követően Lobaton 2run singlelel volt eredményes két kieső után, a mieink próbálkozása viszont Tulo és Cuddy single találatait követően zsinórban három kiejtéssel ért véget. A legutolsó menet alatt egyetlen singlet kaptunk, közben Brignac, Fowler, Arenado mindannyian strikeouttal búcsúztak, nem tudtunk már közelebb férkőzni hozzájuk.
- A tíz ütésünkön négy denveri játékos osztozott. Cuddyer 3/4es hatékonyság közben elsüllyesztette a szezonbeli hetedik hazafutását, amely a 24. RBIt jelentette. Tulowitzki két ütése közül az egyik neki is a hetedik HR volt, ő összetettben 28 pontnál tart. Arenado is már a harmadik hazafutást és a nyolcadik pontot szerezte, öt beállás alatt két találata volt. Gonzalez ugyancsak 2/4 arányban ütött és még a nagy visszatérő Heltonnak volt egy ütése. Chacin az év leggyengébb fellépését produkálta, első veresége alkalmával hét inning alatt nyolc ütést és hat pontot szereztek rajta. Outman a befejező két felvonást nem úszta meg csak két újabb TB futással.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. San Francisco Giants 19-12 (31 meccs)
2. Colorado Rockies 18-13 (31 meccs)
3. Arizona Diamondbacks 16-15 (31 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 13-17 (30 meccs)
5. San Diego Padres 13-18 (31 meccs)

A Giants zsinórban a második seriest nyerte a söpréssel, a Dodgers elleni 3-0val minket is megelőztek az első helyen. Meglepetésre a Padres és a D'backs párharcát előbbi idegenben nyerte 2-1es különbséggel. A következő napokban a csoportban csak egy LAD-ARZ series lesz, a SF a Philst, a SD a Marlinst fogadja, a mieink pedig a Yankeest.

A 18-12es mérleggel rendelkező New York Yankees ellen a következő időpontokban szurkolhatunk a csapatnak: szerda 02:40, csütörtök 02:40, csütörtök 21:10. Biztosan nem lesznek könnyű meccsek, de remélhetőleg sikerül javítani az elmúlt időszak mérsékelt eredményeit. GO ROCKIES!!!

Az Air Force Falcons fejlődésben lévő lacrosse-programja a 2013-as tanév alatt is előrehaladást mutatott, ugyanis a Sólymok a tavalyi 6-7-es mérleget tovább javítva, ezúttal hét-hét győzelemmel és vereséggel végeztek, miközben a saját konferenciánkban ismét hatodikok lettünk.















Az Air Force Falcons eredményei a 2013-as szezonban:

Február 8., North Carolina - Air Force 16-8
Február 10., High Point - Air Force 4-14
Február 16., Rutgers - Air Force 9-11
Február 23., Air Force - Canisius 10-8 (Denver)
Február 24., Air Force - Lehigh 15-10 (Denver)
Március 2., Air Force - Marquette 6-8
Március 9., Bellarmine - Air Force 11-10
Március 16., Air Force - Loyola 7-13 (Denver)
Március 26., Denver - Air Force 11-10 OT
Március 30., Michigan - Air Force 6-10
Április 6., Mercer - Air Force 9-15
Április 13., Fairfield - Air Force 9-8
Április 20., Ohio State - Air Force 10-9
Április 27., Air Force - Hobart 16-12

Az ECAC konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Denver Pioneers 7-1 (12-3)
2. Ohio State Buckeyes 6-2 (11-3)
3. Loyola Greyhounds 6-2 (11-4)
4. Fairfield Stags 4-4 (8-7)
5. Bellarmine Knights 3-4 (7-7)
6. Air Force Falcons 2-5 (7-7)
7. Hobart College Statesmen 2-5 (6-8)
8. Michigan Wolverines 0-7 (1-13)

Ugyanakkor végeredményben szinte majdnem teljesen ugyanúgy végeztünk, mint a 2012-es esztendőben, az egy év alatti javulás ténye elvitathatatlan. A legnagyobb skalpot az aktuális 12. kiemelt Lehigh magabiztos legyőzésével gyűjtöttük be, amely 2006 óta az első sikerünk volt egy top15-be tartozó együttessel szemben. Továbbá az öt vesztes konferencia-mérkőzésünk közül négyszer is csak egyetlen góllal kaptunk ki, beleértve a helyi rivális Denver elleni hosszabbításos vereséget. Tehát kis szerencsével akár már ebben az évben összejöhetett volna a konferencia-tornán való szereplés, ahol az alapszakasz legjobb négy csapata méretteti meg magát.

A gárda legeredményesebb játékosa természetesen a harmadéves Mike Crampton volt, aki junior szezonjában még a tavalyi számait is túl tudta szárnyalni, 31 góllal és 49 ponttal egyaránt a házi ranglista élén végzett. A gólok számában nem sokkal maradt el tőle vajkezű évfolyam társa, Tommy McKee, neki 28 találat termett a magunk mögött hagyott tanévben. A tavaly fantasztikus újonc évet futó Keith Dreyer is a legjobbak közé tartozott, bár a fejlődést nem folytatta annyira látványosan, végül 10 góllal és 21 előkészítéssel végzett. Őket követte további két junior középpályás, Erik Smith (17+8) és Kyle Cassady (14+3), míg az évad legponterősebb freshman atlétája a 21 pontig jutó Christopher Allen volt. Eközben a végzős kapus Austin Fox idén sem okozott csalódást, 13 meccsünkből tizenkettőn kezdő volt, ezalatt 53 %-ban hárította a kapujára tartó lövéseket és meccsenkénti átlagban 9.61 találatot szenvedett el.

Fox kapus kivételével valamennyi meghatározó játékos jövőre is visszatér az akadémia falai közé, ráadásul számtalan húzóemberünk a végzős szezonját fogja tölteni 2014-ben. Tőlük az utolsó kiugrási lehetőséget várhatjuk, és mivel idén sem sok kellett volna a conference tourney-hoz, jövőre teljes joggal bizakodhatunk, hogy Crampton-ék képesek lesznek szintet lépni, és tényleg beverekszik magukat az ECAC legjobbjai közé.

A hét első felében egy fontos idegenbeli párharc megnyerésével javította kisiklásait a Colorado Rockies csapata, ugyanis a Los Angeles Dodgers ellen háromból kétszer győztünk.



1. meccs, hétfő: Dodgers-Rockies 2-12
A párharc nyitó mérkőzéséről a múlt vasárnap megsérülő Tulo elővigyázatosságból hiányzott, helyette Herrera volt a shorstop, az infielden még Pacheco, Rutledge, Arenado kezdtek. Ezalatt a külső mezőnyben a CarGo-Fowler-Cuddy trió játszott, Chatwood elkapója pedig Rosario lehetett. Nagyszerűen kezdtünk és Fowler már a legelső beállásban HRt lőtt, őt követően Pacheco és CarGo ütésekkel kerültek bázisra, Rosario 3run HRal takarított és növelte a különbséget azonnal 4-0ra. Az első dobórészt pályára engedés nélkül teljesítettük, majd a második tetején két single és egy walk által újra loaded alakult ki, de Rosario ellen menteni tudtak. Chatwood két single ellenére hozta a következő játékot, majd a változatosság kedvéért a harmadikban megint feltöltöttük a bázisokat Lilly ellen, Arenado errorból, Herrera és Chatwood singlelel került pályára, Fowler bases loaded walkkal növelte az előnyt, Pacheco ellen strikeouttal ért véget a támadás. Legközelebb a hazaiak csak egy 2out singlet jegyeztek, utána az első Dodgers RPt is alaposan megszórtuk, rövid idő alatt egyetlen kiesővel bases loaded alakult ki, Rutledge single ütésével egy ember szerzett pontot, őt követve a dobó Chatwood 2run singlet vágott, Fowler sétája után pedig Pacheco ground rule double megint két pontot ért. 10-0ra húztunk el és Chatwood egy HBP és egy single közben újabb játékot teljesített, mi pedig továbbra se álltunk le, Rosario single után Arenado első hazafutását szerezte két pontért, közben újabb hibátlan védekező játékot postáztunk. A hatodik tetején Fowler single és Rosario walk közben hárman kiestünk, a starterünk az utolsó játékát egy single közben teljesítette. Ezután három denveri out következett, Ottavino játéka közben Rutledge hibájából engedtünk fel egy futót, J. Hairston 2run HRal pedig feliratkozott a táblára a Dodgers. A nyolcadik menet mindkét oldalt eredménytelen volt, az utolsóban Herrera loaded 2outot hagyott ki, Lopez háromból három outtal zárta le a mérkőzést.
- Az első pillanattól kezdve vezettünk és nem adtunk alább 19 ütésnél, 12 futásnál. Arenado megszerezte az első ütéseit az MLBben és az első hazafutásra se kellett sokat várni, három ütéssel, három futással és két RBIval végzett. Rosario 3/4es hatékonyság közben elsüllyesztette a hetedik HRt egy 3runner formájában és ő maga háromszor ért haza. Gonzalez kijött a gödörből és bár nem szerzett pontot, hat beállás alatt három találatot jegyzett. Fowler a nyolcadik hazafutása közben két ütést és két sétát ért el, Pacheco és Rutledge neve mellé ugyancsak két hitet jegyeztünk fel, előbbi két, utóbbi egy RBIt regisztrált. Chatwood alaposan kitett magáért, amellett hogy lehozott hat játékot pont nélkül mindössze öt ütéssel, támadásban 3/4el ütött és egy két pontos ütést is vállalt. Ottavino két inning alatt két pontot szenvedett el egy HR miatt, Lopez hibátlan volt a végén.

2. meccs, kedd: Dodgers-Rockies 6-2
Másnap a mezőnyben egyetlen változásként Torrealba foglalta el az elkapó posztot, a soros dobó De La Rosa volt, Tulo továbbra is pihent. Két kieső után rögtön az első támadásban vezetést szereztünk CarGo hazafutásával, azonban a házigazdák sorozatban három single ütést jegyeztek, az utolsóból Kemp egyenlített, őt pedig A. Gonzalez küldte haza egy biztonságival és fordítottak. A következő eredménytelen támadásunk után két embert engedtünk pályára, sikerült mindkettőt kiejteni egy bunt play közbeni Arenado-Herrera-Rutledge dupla játékkal, de J. Hairston és Punto RBI singlelel 4-1re elhúzott a Dodgers. Ezt követően a mieink háromból három strikeoutot szenvedtek el, közben Hanley hazafutásával tovább nőtt a hátrány, újabb két felengedés után a a dobó Ryu talált be egy RBI singlelel. A negyedik tetején egyedül CarGo sétált, szerencsére a hazaiaknál csak egy single és egy double esett, legközelebb megint búcsúzott a három denveri. Az ötödik dobórésztől Escalona folytatta és rögtön három dobás utáni kiejtést postázott, majd Fowler és CarGo pályára kerüléseit követően Cuddy pontot érő duplájával zárkóztunk közelebb egy ponttal. Ezután csak egyetlen singlet kaptunk, de a hetedik tetején hiábavaló volt Torrealba sétája és Brignac ütése, az első két bázisnál nem jutottunk tovább, mert Fowler strikeouttal kiesett. Belisle három kiejtés közben csak egy sétát engedett Ethiernek. Aztán Rutledge single találatát a CarGo elleni dupla játék homályosította el, majd Brothers hozott le egy inninget egy singlelel. A befejező támadásban se történt csoda, Pacheco, Arenado, Torrealba mindannyian kiestek és maradt a 6-2es eredmény.
-  Korán eldőlt a mérkőzés, az első három inning alatt kapott hat futásra sajnos esélyünk sem volt válaszolni, mindössze öt ütésre voltunk képesek a meccs teljes hosszában. Gonzalez az ötödik hazafutását szerezte az évben, mellyel jelenleg 13 pontos, mellette két sétát termelt és csak egyszer tudták kiejteni. A másik pontszerző Cuddyer már 18. alkalommal kényszerített ki futást az évben a hetedik duplájának köszönhetően és egy remek elkapása is volt a mezőnyben. Ezen kívül csak single ütéseink volt, míg a 13 hazai találat közül 11 a starter De La Rosa ellen született az első négy játszma alatt. A lefty nagyon nem találta a ritmust, korán elvesztette a fonalat és az első három játék mindegyikében meg tudták szórni, hat earned runnal végzett és 4.18ra romlott az ERA a harmadik veresége közben. Escalona két játék teljesítése közben három SOt jegyzett, Belisle és Brothers egy-egy inninget hoztak le.

3. meccs, szerda: Dodgers-Rockies 3-7
A párharc döntőjére Tulo visszatért a szokott helyre, Pacheco kikerülésével Cuddy állt át 1Bnek, a jobb szélen EYJR tűnt fel, míg Rosario is visszafoglalta az elkapó posztot, neki Nicasio dobhatott kezdőként. Az első támadásban kieső nélkül töltöttük fel a bázisokat, egy error, egy single, egy walk révén, ebből a helyzetből pedig Tulo 2run doublelal volt eredményes, majd Cuddy sac flyal újabb embert küldött haza. Válaszként a hazaiak egy doublet követően A. Gonzalez 2run HRal szépítettek, csak 3-2re vezettünk az első végén. A második menetben Rutledge single, Fowler HBP, CarGo walk jóvoltából alakult ki loaded 2out lehetőség, Tulo ezúttal nem tudott élni vele és strikeouttal kiesett, miközben Nicasio egyetlen singlet engedélyezett. A harmadik tetején három outot kaptunk, majd gyorsan beszedtünk két singlet és a két futó a pontszerző bázisokra jutott, de A. Gonzalez ütését Fowler leszedte a fal fölül, megúsztuk a 3run HRt és Kempet SOval kiszórtuk, Ethier szándékos sétája után bases loadednál egy wild pitchből egyenlítettek, végül újabb SOval hárítottunk. Rutledge duplájával kezdődött a következő akció, EYJR séta után a szélső bázisokon jártak a futók, két kieső mellett CarGo vágott be egy 2run doublet. Aztán a Dodgersnél csak egy séta történt, majd Cuddy single után Arenado kapott dupla játékot, az ötödik dobó játékot pedig Outman személyében már az első csere dobónk teljesítette egyetlen single közben. Őriztük a két pontos előnyt és a hatodik részben egyedül EYJR volt képes egy duplára, közben nem engedtük LAi futót a pálya közelébe. Ezt követően Tulo hintett egy singlet, majd Cuddy RBI doubleból növeltük a különbséget, Arenado sétát harcolt ki, Rutledge single találatból újabb pontot szereztünk. A folytatásban Belisle ugyan két single kapott, de köztük Cuddy bemutatott egy lineout double playt az egyes bázison, majd legközelebb CarGo volt képes egy duplára két out mellett. Brothers három kiejtés közben egy futót engedett fel, azt is Arenado hibájából, majd az újonc játékos egy singlet kapart össze, Rutledge pedig sétált az utolsó támadásban, végül Betancourt háromból három outtal zárta a meccset.
- Magabiztos győzelemmel fejeztük be a seriest, 12 ütésünk volt és csak nyolcat kaptunk. Tulowitzki hangzatosan tért vissza a lineupba és jegyzett egy 2run doublet, mellyel 24 RBIt regisztrált. Ugyanígy két ütése és két pontszerzése volt még Gonzaleznek és Cuddyernek is, 15 és 20 RBInál tartanak. Rutledge a sor végén négy lehetőség alatt három ütést vállalt, az idei kilencedik pontszerzését könyvelte el. Nicasio nehézkes startja négy inningen át tartott, ezalatt öt ütésből három runt szereztek ellene, viszont fél tucat strikeoutot szórt. Outman két hibátlan játék teljesítése közben hozta az idei első győzelmét. A folytatásban Belisle két ütés ellenére hozott egy inninget, Brothers és Betancourt ugyancsak egy-egy játékot oldottak meg.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Colorado Rockies 17-11 (28 meccs)
2. San Francisco Giants 16-12 (28 meccs)
3. Arizona Diamondbacks 15-13 (28 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 13-14 (27 meccs)
5. San Diego Padres 10-17 (27 meccs)

Ezekkel a sikerekkel újra átvettük a vezetést a csoportban, mivel némi meglepetésre a Giants idegenben söpörte a D'backst, így ők ketten is helyet cseréltek egymással. A Padres 2-1es hátrányban van az aktuális párharcában a Cubs ellen, csütörtökön még egyszer megmérkőznek a felek. Aztán a hétvégén SF-LAD és SD-ARZ series következik a divízión belül.

A mieink idén először találkoznak egy AL csapattal, amikor a Tampa Bay Rays ellen játszhatunk le három mérkőzést az alábbi menetrend szerint: szombat 02:40, vasárnap 02:10, vasárnap 22:10. A TB nem rajtolt valami fényesen, jelenleg is .500 felett állnak, a hazatérést jó lenne néhány győzelemmel emlékezetessé tenni. GO ROCKIES!!!

Múlt vasárnap értékes pontszerzést könyvelt el magának a Colorado Rapids csapata, ugyanis Oscar Pareja legénysége a tavalyi döntős Houston Dynamo közönsége előtt pályára lépve harcolt ki 1-1-es döntetlent.



A mieink egy kissé váratlan hazai fiaskót követően utaztak el Texas-ba, az aktuális keleti második helyezett elleni összecsapásra. Jó hír volt számunkra, hogy a sérülés után lévő Pablo Mastroeni és Martin Rivero legalább már a cserepadon helyet foglalhatott. A kezdőbe Jamie Smith és Kamani Hill szerepvállalása volt újdonság, amely a következő összeállítást jelentette: Irwin - Mullan, O'Neill, Moor, Klute - Thomas, Powers, Smith - Haris, Mwanga, Hill.

A találkozó első időszakában a mieink egyértelműen többet támadtak, és lövési lehetőségeink is voltak, de komolyabb gólhelyzetet képtelenek voltunk felmutatni a hazaiak kapuja előtt. Az első igazán valamire való akciót a Dynamo hajtotta végre, amikor félóra elteltével Bruin balról középre játszott labdáját Davis pont középre helyezte, így Irwin kapus könnyűszerrel háríthatott. Nem sokkal később egy hosszú indítást követően kerültünk helyzetbe, Harris még éppen tovább tudta emelni a labdát a kifutó kapus mellett, Mwanga üres kapura megeresztett gyenge próbálkozását viszont az utolsó ember, Sarkodie egy bravúros mozdulattal szögletre tudta tisztázni. A félidő hajrájában megint felélénkültek a coloradói erők, Harris hossú sarokra tartó ígéretes távoli lövésénél viszont Hall résen volt. A ráadás pillanataiban még egy szögletet végezhettünk el a bal oldalról, és Powers középre kanyarítására tökéletes ütemben érkezett az előre húzódó Drew Moor, aki a földre helyezve, védhetetlenül fejelt a hosszú sarokba, megszerezve ezzel önmaga első gólját a 2013-as esztendőben. Ezzel a kései találattal tehát 1-0-s előnyben voltunk a félidő idejére.

A második játékrész elején egy szerencsétlen ütközést követően a megbízható defenzív középpályás Thomas maradt lent a gyepen, újra sérülés miatt kellett cseréhez nyúlnunk, a váltótárs Sturgis volt. Éppen ezekben a percekben akár növelhettük is volna a vezetést, Smith lendületből lapos megeresztett lövése azonban a hosszú oldali kapufát találta el. Egyre erőteljesebben próbálkoztak a hazaiak az egyenlítés érdekében, kisvártatva megint Davis állt közel a gólhoz, közeli fejesét azonban Irwin óriási bravúrral hárította. A 66. percben sajnos már nem volt menekvés, Barnes gyönyörűen szelídített meg egy labdát több Rapids-játékos gyűrűjében, és a büntetőterület vonaláról hatalmas erővel bombázott a jobb felsőbe. Ezt követően került sor a tavalyi év nagy felfedezettje, Rivero szezonbeli debütálására, a térdsérülésből felépülő argentin játékmester Hill-t váltotta. Az egyenlítés után jó darabig nem alakultak ki újabb lehetőségek egyik oldalon sem, majd az utolsó tíz percen belül járva Klute bejátszásából Sturgis veszélyeztetett, nem sokkal később pedig hazai oldalon is voltak helyzetek. A közvetlen hajrában aztán a kapitány Mastroeni-t is pályára vezényeltük, a Dynamo pedig egyre agresszívebben támadott a győztes gólért, Bruin fejesével egyszer még a kapufát is megzörgették, de gólt képtelenek voltak szerezni. Aztán a 95. percben a már egyébként is sárga lapos Davis-t kiállították egy Sturgis-szel szembeni elkésett belépő miatt, így kifejezetten parázs körülmények közt fújták le a mérkőzést.



A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 20 pont (6-1-2)
2. Los Angeles Galaxy 14 pont (4-1-2)
3. Portland Timbers 13 pont (3-1-4)
4. Chivas USA 11 pont (3-3-2)
5. Real Salt Lake 11 pont (3-4-2)
6. San Jose Earthquakes 10 pont (2-3-4)
7. Vancouver Whitecaps 9 pont (2-3-3)
8. Colorado Rapids 9 pont (2-4-3)
9. Seattle Sounders 5 pont (1-3-2)

Értékes pontot szereztünk, bár a jelenlegi helyzetünkben a döntetlen nem sokat ért. Sajnos, Henry Thomas személyében újabb alapembert vesztettünk el sérülés miatt, de talán hamarosan minden maródi meggyógyul, és a legerősebb összeállításunkban képesek leszünk felvenni a harcot az erősebb csapatokkal szemben.

A szombatról vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-as kezdettel esedékes folytatásban a liga sereghajtói közé tartozó Toronto FC ellen hazai környezetben reális győzelmi esélyekkel fogunk pályára lépni.

Nem változott különösebben a Colorado Avalanche pozíciója az NHL csonka alapszakaszának befejező stádiumában, az utolsó öt mérkőzés lejátszása után is nyugati sereghajtóként, a teljes liga utolsó előtti pozíciójában zártunk.



Április 19én hazai környezetben kaptunk ki 4-1 arányban az Edmonton Oilerstől, sajnos a több helyzet ellenére a gólokat a vendégek lőtték végig.
A kapuban Varlamov állt, hiányzott például Johnson, Olver, Kobasew, Palushaj. Bő két perc alatt vezetést szerzett az Oilers Hall találatával, szerencsére gyorsan válaszoltunk, a nyolcadik percben P.A. Parenteau egy ügyes akció végén közelről vette be Dubnyk kapuját. Hiába játszottunk javuló formában, negyedóra elteltével Schultz beleérős találatával visszaszerezte a vezetést az Edmonton és ők álltak jobban az első etap végén. Nem sokkal a második harmad megkezdését követően egy gyors lerohanásból újra eredményes volt az Oilers, Eberle lekészítését Nugent-Hopkins tűzte ajtó-ablak helyzetben a kapuba. Ezután megint mi támadtunk többet, még emberelőnyeink is voltak, de rendre kimaradtak helyzetek, ezzel szemben a vendégek a 35. percben Eberle révén újabb gólt szereztek. Többször nem változott az eredmény, a coloradoi lehetőségek kimaradtak, a kanadai csapat biztosan győzött a Pepsi Centerben.
Parenteau a 17. gólját szerezte a szezonban, viszont szinte az egész csapat vastagon mínuszban zárt, Hejduk és Malone -3al voltak a legrosszabbak. Varlamov tehetetlen volt a ketrec előtt, kevés lövésből relatíve sok gólt kapott (20/24), nem igazán okolhattuk őt a találatokért.

Két nappal később újra idehaza léphettünk pályára és a St. Louis Blues 5-3as legyőzésével javítottunk.
Ezúttal Giguere jutott szóhoz a gólvonal előtt, a csatárok közül Hejduk, Malone, Jones lett száműzve a tartalékok közé. Kihagyott helyzetekkel indult a találkozó, a harmad második felében viszont elkezdtek potyogni a gólok. Először mi találtunk be, miután Palushaj belőtt korongja után Jamie McGinn kotorta be a sokadik kipattanót néhány méterről. Kevesebb mint egy perc alatt válaszolt a Blues egy gyors akcióból, Bouwmeester bal oldali szólót követően gyönyőrűen tálalt Backes elé, ő nem hibázott. A szünet előtti utolsó percben Cody McLeod révén kerültünk előnybe, a hegylakó Elliott lövésébe belenyúlva volt eredményes. A második felvonás elején gyorsan létszámfölénybe kerültünk és meglepetésre kihasználtuk a PPt, nem éppen klasszikus akcióból Jamie McGinn juttatta a hálóba a pakkot egész közelről a napi második góljáért. Hamarosan újra feljebb tudott zárkózni a vendég csapat, Schwartz hatalmas lövése valahogy átcsorgott Giguere lábvédőjén keresztül, bár a kapus azt hitte, hogy fogja a korongot. Szerencsére nem estünk kétségbe és még a második szünet előtt újra két gólosra növeltük az előnyt Matt Duchene jóvoltából, a center gyönyörű befordulást követően volt eredményes egy ritkán látható egyéni akcióból. A záró menet elején Shattenkirk hozta közelebb a Bluest, de pár perccel később Chuck Kobasew éles szögből szerzett ziccergóljával elhúztunk kettővel és ez már elég volt az üdvösséghez.
Giguere 29 védéssel regisztrálta a győzelmet, bár kapott védhető gólt. Ma éppen jó formában voltak a támadók és elegendő gólt tudtak szerezni, Jamie McGinn 2+1el különösen elemében volt, Duchene 17szer volt eredményes.

Két nap múlva a két csapat St. Louisban is találkozott egymással és másodszor a Blues 3-1re győzött ellenünk.
Újra váltottunk a kapuban és Varlamov tért vissza, a mezőnybeli összeállítás megegyezett a hazai találkozón használt lineuppal. A hazaiak az első pillanattól fogva sokkal rámenősebben játszottak, Varlyt folyamatosan foglalkoztatták, az orosz kapus egy darabig jól állta a sarat, de a 12. percben egy PP alatt Stewart beleérését már ő se tudta hárítani. A második harmad elején hasonló szituációból növelte előnyét az ellenfél, megint PPből volt eredményesek, most Bouwmeester lövésébe Berglund nyúlt bele hibátlanul. Ráadásul nem sokkal később egyenlő létszám mellett a harmadik góljukat is bevitték, egy gyors ellentámadásból McDonald fonákkal köszönt be. 0-3 után nem sok keresnivalónk lehetett, azért igyekeztünk versenyben maradni, de csupán egy szépítő gólra futotta Cody McLeod erejéből, közelebb sajnos nem tudtunk zárkózni.
McLeod már a nyolcadik találatát szerezte az évben, megint szépen küzdött, ütközésből négyet, lövésből kettőt jegyzett, a mezőnyben a legjobbunk volt. Varlamov 31 védéssel postázott vereséget, nem sok múlott rajta, két gólnál teljesen tehetetlen volt.

A következő meccsünkre megint útra keltünk és múlt pénteken 5-4re vertük büntetőkkel a Phoenix Coyotest nem kis meglepetésre.
A kapuban Giguere volt a soros, többek közt Hejduk, Malone, Olver, Palushaj se lépett pályára, helyettük bedobtuk az AHL szezon végével felhozott Vincourt. A házigazdák az első tíz perc alatt két gólos vezetésre tettek szert, Schlemko gyönyörű cseleket követően szerezte meg első gólját a szezonban, Vermette pedig egy kontrából volt eredményes Yandle lekészítését a hálóba tűzve. Lassan de biztosan javult a játékunk és a sorozatos kihagyott helyzetek után a 14. percben végre megtört a jég több szempontból is, az előre húzódó bekk Stefan Elliott ugyanis Duchene passzából megszerezte az évadbeli első találatát 4on4ban. Kisvártatva emberelőny alatt már ki is egyenlítettünk, P.A. Parenteau nagyszerű kinti lövéssel talált be, a többiek nagyon jól biztosították a takarást a kapus előtt. Sőt a harmad vége előtt két perccel Patrick Bordeleau jóvoltából a vezetést is megszereztük, aki egy hatalmas kapu előtti kavarodásban pofozta be a korongot. 3-2es előnyben voltunk az első harmad után, később lecsendesedtek a körülmények és a második felvonás hajrájában történt még egy gólváltás. Öt perccel a menet vége előtt Klinkhammer PPből kiegyenlített, de a harmad utolsó percében Ryan O'Reilly szintén előnyből betalált. A záró játékrész elején Vermette elérve a duplát újra kiegyenlített a Yotes és ez elég is volt a 4-4es döntetlenhez. Ekkoriban már a hazaiak voltak aktívabbnak és nekünk tűnt jó eredménynek a pontszerzés. Aztán a szétlövésben a hazaiak kétszer hibáztak, nálunk Duchene és Parenteau eredményes volt, ami győzelmet ért.
Giguere 27/31es statisztikával 4:15el a rendes játékidő vége előtt sérülés miatt távozott, Varlamov a maradék játékidőben hibátlan volt és a SO alatt se kapott gólt, ezzel megszerezte első győzelmét a szezonban idegenben, pont a legutolsó road meccsünkön. Matt Duchene a négyből három találatnál volt előkészítő szerepben, P.A. Parenteau pedig 18 góllal újra egyedül házi listavezető lett.



A csonka évad utolsó meccsét múlt szombaton játszottuk le és hazai környezetben szenvedtünk 3-1es vereséget a Minnesota Wild ellen.
Varlamov kezdett a kapuban, Jiggy sérülése miatt a padra Pickard ülhetett le. A szezon utolsó meccsére a visszavonulás előtt álló Hejduk is megkapta a lehetőséget Vincour helyett, Johnson pályára kerülésével pedig Hunwick maradt ki az összeállításból. A Minny jól kezdett és hét perc alatt vezetéshez jutottak Parise révén, miután a saját harmadunkban elhagyott korongból teremtettünk nekik lehetőséget. Az álmos rajt után lassan vettük fel a játék ritmusát, de azért sikerült és az utolsó két percen belül Landeskog passzából Ryan O'Reilly révén kiegyenlíteni. Több mint félórát kellett várni az est első kiállítására, sajnos O'Brien büntetését a Wild könyörtelenül kihasználta, Setoguchi emberelőnyös találatával újra hátrányba süllyedtünk és nem tudtunk már újítani a középső részben. A harmadik harmadban komoly erőket mozgósítottunk az egyenlítésért, de sehogy se jártunk sikerrel, a nagy igyekezet ellenére a legjobb helyzeteket is elpuskáztuk, majd az utolsó másodpercekben Bouchard üres kapura állította be a végeredményt.
Varlamov kereken 30 védéssel végzett, a mieinknek éppen ennyi lövése volt összesen, izgalmas csatában húztuk a rövidebbet a gyengébb helyzet kihasználás miatt. Vereséggel zárult a szezon, de legalább maradtunk a 29. helyen, csak a Florida végzett mögöttünk.

Az Észak-nyugati divízió végeredménye:

1. Vancouver Canucks 26-15-7, 59 pont
2. Minnesota Wild 26-19-3, 55 pont
3. Edmonton Oilers 19-22-7, 45 pont
4. Calgary Flames 19-25-4, 42 pont
5. Colorado Avalanche 16-25-7, 39 pont

Másnap a klub felmentette a munkavégzés alól Joe Saccot, az eredménytelenség és a kilátástalanság tükrében nem volt meglepő. Az amerikai kapitány négy szezon után távozik a kispadról, csak első évében tudta rájátszásba vinni a csapatot, amikor nagyon is látszott az elképzelés, később viszont pokoljárást produkált, 2013as döntései sokszor észszerűséget se mutattak. Utódja egyelőre nem ismert, a legvalószínűbbnek egykori játékosunk Patrick Roy és a DUról menesztett George Gwozdecky tűnik.

Nagy mázlink volt a hétfői lotteryn, ugyanis a sor második helyéről a mieinknek kedvezett a szerencse, az Avs választhat majd elsőnek az idei NHL drafton. Soha nem volt még 1/1es pickünk, nem csak a csapatnak, de úgy egyáltalán denveri klubnak, a június 30i börze tehát különleges lesz számunkra.

Mondanám, hogy minden jó ha a vége jó, mert a pocsék szereplés végén Saccot is kirúgták és az 1/1 is összejött, de ezen kívül túl sok okunk nincs a bizakodásra. Talán sikerül végre hozzáértő edzőt választani és egy jó draft választással lassan megindulhatunk felfelé, hogy újra tényezők legyünk az NHLben.

Az elmúlt négy napban is folytatódott a Colorado Rockies mérsékelt szereplése, ugyanis egyre jobb formában játszva csak egyetlen győzelmet arattunk az Arizona Diamondbacks elleni idegenbeli párharcban.























1. meccs, csütörtök: Diamondbacks-Rockies 3-2
A legelső mérkőzésen De La Rosa volt a dobó, a külső mezőnyben a CarGo-Fowler-EYJR hármas kezdett, belül Cuddy, Rutledge, Tulo, R. Wheeler jutottak szóhoz, az elkapó Torrealba volt. Az első játszmában egy séta után Fowler kapott double playt, a hazaiak egy single ütést követően szaladtak bele a Rutledge-Tulo-Cuddy dupla játékba. Aztán az első meccsén pályára lépő R. Wheeler hintett egy duplát három kiesés közben, majd éppen ő vétett throwing errort, egy singleből újabb futó fogott bázist, Nieves RBI single találatával az előnyt is megszerezte a D'backs, végül dupla játékkal sikerült menteni. A harmadikban két futónk került pályára ütés nélkül, majd a házigazdáknál egyetlen single született, de egy pickoffal véget tudtunk vetni az inningnek. Ezután Cuddy doublet hintett és sétával újabb ember került bázisra, Torrealba játéka alatt Prado hibázott a mezőnyben, amiből az első pontunkat szereztünk. DLR kisvártatva beszedett egy singlet és Goldschmidt két pontos hazafutásával 3-1re elhúzott a D'backs, rövidesen két séta és egy single jóvoltából bases loaded alakult ki egyetlen kieső mellett, de sajnos Cuddy és R. Wheeler kiesett, nem tudtunk élni a lehetőséggel. A folytatásban két séta mellett abszolváltuk az ötödik dobórészt, majd a hatodik tetején újra hárman búcsúztunk, a következő védekező felvonást pedig egy singlet követően dupla játékkal abszolváltuk. Aztán EYJR duplájával indultunk és két kiesőnél Tulo RBI doublelal volt eredményes, egyetlen pontra feljöttünk, Escalona pedig biztosan hozta a következő dobó játékot. A nyolcadikban mindhárom ütőnk kiesett, Lopez egy single közben újabb részt hozott le, a befejező támadásban viszont csak egyetlen sétára voltunk képesek Fowler jóvoltából, az egyenlítés sajnos elmaradt.
- 6-8ra végeztünk az ütésekben, a negyedik játéktól végig hátrányban voltunk, sajnos a két pontos lemaradásból csak egyet tudtunk ledolgozni. Tulowitzki az évi negyedik duplájából a 18. pontját szerezte a szezonban. Young Jr volt az egyetlen játékosunk egynél több találattal, öt beállás alatt két ütést hozott. Rutledge egy fantasztikus elkapást mutatott be, amilyet 2Bektől nagyon ritkán szoktunk látni. Ha már itt tartunk, Torrealba is bemutatott egy csodálatos playt védekezésben. De La Rosa végig magabiztosan játszott, de hat inning alatt elszenvedett három ponttal el kellett könyvelnie a második vereségét az esztendőben. Sajnos bekapott egy HRt és összesen hét találatot hoztak rajta, így a nagy igyekezet ellenére megint nem volt sikeres. Escalona egy hibátlan játékot hozott, most Lopez is csak egyetlen ütést kapott a saját inningjében.

2. meccs, péntek: Diamondbacks-Rockies 3-6
A második mérkőzésre Pacheco bekerült az egyes bázisra, Cuddy kiment a jobb szélre, új ember volt még a kezdőben a 2B Brignac és a 3B Nelson, az aktuális kezdő dobó Nicasio elkapója pedig Rosario lehetett. Rögtön az első játékban Pacheco és CarGo találataival lendültünk támadásba, Cuddy 2run singlelel mindkettejüket hazaküldte, gyorsan magunkhoz ragadtuk a vezetést. A hazaiak első akciójában egyetlen walk történt, mely után a Pacheco-Tulo double playel védekeztünk, majd mindhárom denveri elbúcsúzott, a második alján viszont Chavez solo HRt lőtt, Nelson dobó hibájából újabb ember jutott bázisra, aki két kieső mellett Marte pontot érő single ütéséből ért haza, 2-2re egyenlített az Arizona. A harmadik inningben megint hárman kiestünk, majd egy doublet követően Tulo idei első errorjából hazaért egy futó és átvette a vezetést a hazai csapat. Ezután egyetlen ütésre voltunk képesek Rosario révén, a D'backsnél szintén csak egy single született. A következő menetben Brignac, Fowler, Pacheco apró single találataival töltöttük fel a bázisokat, CarGo called strikeoutot kapott, azonban két kieső mellett az első dobásból Tulo mindhárom futót beküldte egy duplával és 5-3ra fordítottunk. Nicasio újabb inninget dolgozott le, majd a hatodik tetején Rosario vágott be egy solo homerunt, majd az első csere dobó Outman háromból három groundouttal múlta felül az ellenfeleit. Fowler és Pacheco pályára kerüléseivel indult a hetedik támadás, utána sorban hárman kiestünk, Outman csúnyán eltalálta Gregoriust és kapott egy duplát, kieső nélkül a kettes-hármasra értek a futók, Belisle azonban egy séta ellenére hárított és lehozta a loaded 1outot. Újra búcsúzott mindhárom ütőnk, Brothers két felengedés közben három strikeoutot szórt, a befejező akcióban egyedül Pacheco szerzett egy duplát, Betancourt pedig hibátlanul hozta le az újabb savet.
- Tizenegy ütéssel jócskán felül múltuk az Arizonát, három emberünk több találatot szerzett. Tulowitzki napi egyetlen ütése igazi clutch pillanatban érkezett, a 3run double jóvoltából már 21 pontos az évben, sajnos megvolt az első error is. Cuddyer a 2run single által 17 RBIt regisztrál, a 2/4es Rosario pedig az ötödik hazafutását hintette. A sor tetején Fowler két, az őt követő Pacheco három ütéssel végzett. Nicasio a feledhető kezdés ellenére előny birtokában távozott az ötödik játék végeztével, négy ütést és három futást kapott, de csak egyetlen ER szerepelt a neve mellett. Később Outman, Belisle, Brothers mind holdot jegyzett, Betancourt pedig a nyolcadik savet regisztrálta az évben.

3. meccs, szombat: Diamondbacks-Rockies 3-2 walk-off extra inningben
Szombaton egyetlen új ember volt a kezdőben a 2B Rutledge személyében, az aktuális kezdő dobó Francis volt. Az első két sétánkat követően CarGo dupla játékot kapott, majd újabb két sétával feltöltöttük a bázisokat, de Rosario ellen strikeouttal hárítottak. Sajnos Francis szokás szerint gyengén kezdett és Pollock hazafutásával rögtön megszerezte a vezetést a hazai gárda, a következő single után pedig Ross RBI triplelel módosult 2-0ra az eredmény. A második támadásban három strikeoutot kaptunk, szerencsére csak egy embert engedtünk pályára, majd egy sétát követően Pacheco kapott dupla játékot, CarGo és Tulo hiába vállaltak ütést. A D'backs aztán egyetlen sétára volt képes, majd a negyedik felvonásban Rosario single találata után sorban hárman búcsúztak, Francis végre hozott egy hibátlan játékot. Az ötödikben megint a sor teteje lendült támadásba, Fowler és Pacheco a szélső bázisokra kerültek, Tulo sétájával bases loaded alakult ki, de 3in-1outnál sajnos Cuddy double play áldozata lett és kimaradt a lehetőség. Újra ki tudtuk ejteni mindhárom arizonai ütőt, majd Rosario solo HRal zárkóztunk feljebb, de a többi próbálkozó kiesett. Aztán az első csere dobó Ottavino egy ütés ellenére abszolválta a következő dobórészt, majd Fowler duplájával indítottunk, két kieső mellett Tulo pakolt be egy RBI singlet, ám a kettes felé tovább haladva megelőzték és kiesett, de 2-2re egyenlíteni tudtunk. Futóval a hármas bázison fejeztük be a soros védekező játékot Brothers jóvoltából, utána két ütéssel kezdtünk, de Cuddyt kidobták a kettesen, Rutledge pedig lineout double playt kapott. Lopez a nyolcadik alján egy single ellenére kiszórt három ütőt, nálunk senki nem volt bázison, Belisle pedig lehozta az utolsó alap játékot két felengedés dacára. Döntetlen lett tehát kilenc inning alatt, az első extra játékban három outot jegyeztünk, majd Escalona kapott egy singlet, amely után a futó egészen a hármas bázisig eljutott egy rablás és egy throwing error miatt, Montreot direkt sétáltattuk, azonban Ross beküldte a mindent eldöntő sac flyt, így a D'backs diadalmaskodott.
- Kilenc ütése volt mindkét csapatnak, Rosario három találattal emelkedett ki és két single közben belőtte a hatodik hazafutását az évben, a második errorja pedig befolyásolta a meccs végkimenetelét. Tulowitzki két ütéssel és két sétával zárt, az újabb RBI már a 22. pontszerzés volt tőle. Fowler egy double mellett háromszor harcolt ki sétát és egy nagyszerű elkapása is volt, viszont a másik véglet Gonzalez és Cuddyer voltak, mindketten öt-öt futót hagytak bázison. Francis csak az első játékban kapott két pontot, a maradék négy felvonást futást nélkül hozta le, éves ERA statisztikája jelenleg 7.29es. Ottavino öt out mellett két ütést engedett, Brothers egyetlen kiejtést regisztrált. Lopez és Belisle egy-egy inninget hoztak egy-egy ütés ellenére, Escalona viszont megkapta az idei első vereséget a tizedik inningben elszenvedett pontjával.

4. meccs, vasárnap: Diamondbacks-Rockies 4-2
A series utolsó meccsén jött el a nagy nap, hogy bemutatkozzon Arenado az MLBben, aki Nelson leküldése miatt kezdő 3Bként várta a bevetést. CarGo pihenőt kapott, EYJR volt a left fielder, a soros dobó Garland lehetett, a mezőny többi posztján nem volt változás. EYJR duplájával kezdtünk, akit azonban a hármasra tartva kiejtettek Tulo játéka közben, Rosario singlet hozott, majd Cuddy single közben Tulot megelőzték a home platen, így a három hit ellenére egyetlen futást se szereztünk a nyitó támadásban. Garland közben biztosan lehozta az első dobórészt, majd könnyű kiesésben részesült a három coloradói ütő, a második védekező játékot pedig két single ellenére teljesítettük a Rutledge-Tulo-Pacheco double playnek köszönhetően. EYJR a második beállásában is doublet jegyzett, utána pickoff által kiesett, míg a hazaiak két ütést jegyeztek, a hármason lévő első futó Rosario passed ballal ért haza, a következő ember wild pitchből szerzett pontot. A védelmünk megingásai jelentették a 2-0s előnyt a D'backs számára, ezután két kieső után Cuddy hiába vállalt doublet, közben a hazaiak egy singlet ütöttek, Goldschmidt két groundouttal került a hármasra, ahonnan Wilson RBI doublelal terelte haza a harmadik futásért. Az ötödik menet alatt nem jártunk bázison, ezzel szemben Parra leadoff triplája után Ross single ütéssel volt eredményes, a többieket viszont kiejtettük. EYJR a harmadik doublet is bepakolta, ezzel a lehetőséggel pedig végre már tudtunk élni és Fowler szerzett pontot egy single ütéssel, kisvártatva egy wild pitchből ő maga is hazaért, 2-4re közelebb zárkóztunk. A hazaiak legközelebb csak sétáltak, mely után Arenado-Herrera-Pacheco dupla játékot hajtottunk végre, de a hetedik tetején EYJR fent hagyta társait a szélső bázisokon. Az első reliever Outman nagyon gyorsan két hibátlan játszmát abszolvált, sajnos közte a mieink se tudták elkerülni a három outot, majd a legutolsó próbálkozásnál Pacheco és Arenado a pontszerző bázisokra értek, de CarGo ellen strikeouttal véget ért a mérkőzés.
- Megint nekünk volt több ütésünk 10-8 arányban, semmire nem mentünk vele. Young Jr az első három beállásban három doublet vágott, a negyedikben amikor két futó volt bázison viszont kiesett. Cuddyer és Pacheco egyaránt 2/4es hatékonyságot ért el, mindketten folytatják a hasznos játékot. Fowlernek volt köszönhető mindkét pontunk, egy futást és egy RBIt ért el, utóbbiból 13nál tart az évben. Tulowitzki az első inningben megsérült, amikor csúszott a home platere, talán nem súlyos a váll sérülése, de le kellett cserélnünk, a váltótárs Herreranak volt egy remek megmozdulása. Garland hat játszma alatt négy runt szenvedett el nyolc ütés mellett, nem volt rossz, de sajnos nem mindig tudott a helyzet magaslatán lenni, a második veresége volt egymás után. Outman mindkét inninget három-három outtal abszolválta, javította a korábbi hibáit.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Arizona Diamondbacks 15-10 (25 meccs)
2. Colorado Rockies 15-10 (25 meccs)
3. San Francisco Giants 13-12 (25 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 12-12 (24 meccs)
5. San Diego Padres 9-15 (24 meccs)

A D'backs ezzel a series győzelemmel beért minket a csoport első helyén, a mieink hátramenete tovább folytatódik. Jókora meglepetésre a Padres söpörte a Giantst, a Dodgers pedig a Brewers ellen nyert seriest 2-1 arányban. A hét első napjaiban a csoportban ARZ-SF és LAD-COL ütközetek lesznek, a SD a Cubshoz utazik.

Maradunk tehát idegenben és három meccset játszunk le a Los Angeles Dodgers ellen, elnézve a formánkat, nem sok eredményességre számíthatunk. A következő időpontokban fogunk pályára lépni: kedd 04:10, szerda 04:10, csütörtök 04:10. Bízzunk benne, hogy sikerül megfékezni a rossz szériát és néhány sikerrel újra tudunk éledni a rivális ellen. GO ROCKIES!!!

Az alapszakasz utolsó három mérkőzéséből kettőt is megnyert házon kívül a Colorado Mammoth együttese, így a negatív mérleg ellenére sikerült elcsípni a negyedik rájátszást érő pozíciót a nyugati csoportban.



Április 6-án némi meglepetésre 9-7-es győzelmet arattunk az Edmonton Rush vendégeként, ami annak fényében volt különösen bravúros, hogy a két csapat legutóbbi találkozásán az albertaiak fölényes különbséggel iskoláztak le bennünket a Pepsi Centerben.
Hamar lépéselőnybe kerültünk Dalgarno és Morgan találataival, melyre csak egyetlen válasz érkezett a nyitó játékrészben. A második felvonás elején a vendégek két találattal fordítani tudtak, többször viszont nem is találtak be a félidőig, ezzel szemben a mieink Lincoln és Powell góljaival a szünet előtti utolsó percekben fordítottak, így 4-3-as vezetés birtokában várhattuk a folytatást. A második félidőt is jó ritmusban kezdtük, pár perc után MacLeod találatával növeltük a különbséget, kisvártatva Cupido és Powell tettek rá még egy-egy lapáttal, a negyed közepénél már négy gól volt az előnyünk, de közvetlenül a záró játékrész előtt csak 7-5-re mentünk. A Rush a későbbiekben is nagy erőkkel kapaszkodott, a házigazdák mindenképpen szerették volna otthon tartani a győzelmet, azonban a Mammoth kiállta a próbát és megtartotta a különbséget a végsőkig. Corbeil és Greer találataival kétszer is megközelítettek minket egyetlen gólra, de mindkétszer sikerült időben válaszolnunk Jones és JGJR jóvoltából, így kiharcoltuk a nagyon fontos sikert a Rexall Place-en.
John Grant Jr és Jamie Lincoln egyaránt 1+3-as mutatóval tudta le a mérkőzést, Casey Powell volt az egyetlen játékosunk, aki két gólt szerzett, míg a második szezonját töltő Joey Cupido hozzá hasonlóan három pontot ért el. A kapuban ezúttal Tye Belanger kapott lehetőséget a meccs teljes hosszában, 55 kapura lövésből 48-at hárított, 87 % feletti parádés mutatóval kérdés nélkül választották meg a játékhét legjobb védőjátékosának.

Egy héttel később került sor a 2013-as évad legutolsó hazai mérkőzésére, az oroszlánbarlang 17 ezer feletti nézőseregének azonban nem sok oka volt az örömre, mivel a Minnesota Swarm 17-12 arányban mosta le a csapatot.
A vendégek az első pillanattól kezdve jobban koncentráltak, és amíg a mieink csak kihagyott helyzetekig jutottak, addig ők folyamatosan lőtték a gólokat, és a kapuscsere sem segített. Az első gólunkat a kilencedik percben Dalgarno jóvoltából lőttük 0-4-es állásnál, és sajnos később is csak futottunk az eredmény után, a korán összeszedett hátrányt képtelenek voltunk ledolgozni. A második játékrészben sem ment jobban, bár JGJR korai góljával visszaállítottuk a négy gólos különbséget, a félidőt megelőző hét minutumban további három alkalommal köszöntek be a hazai ketrecbe, melynek eredményeként 2-9 volt az állás a hosszú szünet alatt. Igencsak lefutott volt a mérkőzés, Hamley mester azért próbált lelket önteni a társaságba, és a folytatás elején McBride szépített, majd végre elkezdtünk egyre eredményesebben játszani, de hiába talált be még a negyedben Powell, Pollock és JGJR is újra, mert közben a vendégek sem tétlenkedtek, és magabiztosan őrizték a különbséget. Aztán a befejező etap alatt végre jelentősen csökkentettük a különbséget, sorozatban ötször találtunk be (Powell háromszor, Jones kétszer), 11-15-re visszajöttünk az utolsó öt percben, de a Swarm időben észbe kapott, és a hátralévő percekben már nem engedték közelebb zárkózni a mieinket.
Azzal, hogy a végére belejöttünk, legalább a szoros eredményt elértük, valójában azonban ez a meccs igencsak sima volt. Casey Powell négy gólt és négy asszisztot szórt, John Grant Jr (2+5) egy ponttal maradt le tőle, Adam Jones 2+4-et regisztrált, Jordan McBride (2+2) és Sean Pollock (1+3) pedig négy ponttal fejezték be az összecsapást. A két fiatal kapus közül Belanger (13/21) és Lewis (21/29) sem tudta érdemben felvenni a kesztyűt a minnesotaiak legjobb támadóival.





















Múlt hétvégén újra egymással találkozott a két közvetlen vetélytárs, ekkor azonban már St. Paul-ban. A Mammoth-nak sikerült a visszavágás és 16-14 arányban felül múltuk a Minnesota Swarm-ot, ezzel éppen előlük szereztük meg az automatikus rájátszást jelentő negyedik helyet a divízióban.
Érdekes módon idegenben megint sokkal felszabadultabban tudtunk kezdeni, JGJR nyitotta a gólgyártást három perc elteltével, majd a Swarm egyenlítését követően négy megválaszolatlan találatot szereztünk, időrendi sorrendben Pollock, Jones, Cupido és Dalgarno voltak eredményesek, ezáltal 5-2-re vezettünk is az első 15 percet követően. A második etapban egyre jobban igyekeztek Benesch-ék, folyamatosan ott loholtak a nyakunkon, időnként egy-egy találattal próbáltuk előnyben tartani magunkat, és ez sikerült is, Jones két és McBride egy találatával a félidő idejére is őriztük a 8-7 arányú vezetést. A hosszabb szünetet követően csak tovább fokozódott a küzdelem, a kék-sárgák egyre nagyobb nyomást gyakoroltak ránk, rámenős támadásaikat nem sikerült mindig kivédekeznünk, így a negyed derekára fordítani tudtak. Szerencsére a tavalyi év legjobb újoncának választott Jones elképesztő formában játszott, és napi negyedik találatával 9-9-re módosította az eredményt a harmadik etap befejező percében. Lélektanilag annyira jól jött a találat, hogy a negyedik negyed első két percében újabb két alkalommal mattoltuk a hazaiakat, Jones újabb találata mellett JGJR volt eredményes. Kisvártatva egy hazai góllal megint egyetlen gólra csökkent a differencia, de aztán rövid idő alatt háromszor találtunk be JGJR, Powell és MacLeod jóvoltából, a 14-10-es előny pedig végzetesnek bizonyult. Bár a Swarm nem adta olcsón a bőrét, és két perccel a vége előtt megint visszajöttek egy gólra, Pollock és Reid lefordulásból szerzett találataival minden kérdés eldőlt.
A másodéves Adam Jones öt góllal és három assziszttal vette vállára a csapatot ezen a rendkívül fontos mérkőzésen. John Grant Jr (3+2) és Sean Pollock (2+3) tartóztak még a legjobbak közé, de Casey Powell (1+3) is ismét kitett magáért, míg Joey Cupido és Jordan McBride mindketten három-három pontot szedtek össze. Tye Belanger javította az előző heti gyengébb fellépését, és nagyszerű bravúrokat bemutatva összesen 44 hárítással zárt a ketrec előtt 14 kapott gól ellenében.

A nyugati divízió végeredménye (W-L):

*1. Calgary Roughnecks 9-7
*2. Washington Stealth 9-7
*3. Edmonton Rush 9-7
*4. Colorado Mammoth 7-9
*5. Minnesota Swarm 7-9

A keleti divízió végeredménye (W-L):

*1. Toronto Rock 10-6
*2. Rochester Knighthawks 8-8
*3. Philadelphia Wings 7-9
4. Buffalo Bandits 6-10

A rájátszás első körének párosításai:

Calgary Roughnecks - Colorado Mammoth
Washington Stealth - Edmonton Rush

Toronto Rock - Minnesota Swarm
Rochester Knighthawks - Philadelphia Wings

A divízió-elődöntőben tehát a nyugati első Calgary Roughnecks lesz az ellenfelünk, magyar idő szerint vasárnap hajnalban 03:00-tól, a legnagyobb riválisunk ellen sajnos nem mi leszünk az esélyesek, de egy mérkőzésen bármi megtörténhet, legutóbb is csak hosszabbításban vesztettünk ellenük a Dome-ban.

Fennállása nyolcadik szezonjára készül a Denver Outlaws field lacrosse együttese, akik az első hét alkalommal mindannyiszor ott voltak az MLL négy legjobb csapata közt, de a többszöri esélyesség ellenére, egyszer sem sikerült még elhódítanunk a hőn áhított bajnoki címet. Jim Stagnitta csapata hétvégén megkezdi a 2013-as menetelését, melynek végén talán végre sikerül elérni a céljainkat.



Egy évvel ezelőtt a mieink a 14 alapszakasz-meccsből tizenegy győzelemmel zártak a nyolc csapatos tabella első helyén, melynek köszönhetően első számú kiemeltek voltunk az augusztus végi Final Four-ban. Az elődöntőben csodával határos módon győzedelmeskedtünk a Long Island Lizards felett 13-12-re, ugyanis tíz gólos hátrányból fordítva harcoltuk ki a döntőbe jutást. Ezzel a bravúrral azonban sajnos minden puskaporunkat előttük, hiszen a másnapi fináléban a Chesapeake Bayhawks 16-6-os zakót szabott a coloradói legényekre.

Tavaly nagyon nem volt szerencsénk, hogy az MLL MVP Brendan Mundorf éppen a döntő előtti napokban szenvedett súlyos térdsérülést, és bár megpróbált játszani, sajnos a vezér korántsem volt százszázalékos állapotban, így nem tudott a csapat segítségére lenni. A denveri lacrosse-király a klub 2006-os megalakulása óta nálunk játszik, és évről évre a ligaelithez tartozó produkcióval igyekszik minél feljebb gördíteni a gárda szekerét. Tavaly élete legjobb szezonját játszotta, 32 góllal és 27 assziszttal (59 pont) egyaránt az MLL legjobbja volt, óriási balszerencsénk volt vele, hogy a döntőben nem lehetett teljesértékű.

A szünet viszonylag csendes volt a csapat háza táján, igazából csak két említésre méltó cserét kötöttünk, mindkettőt a Charlotte Hound-szal még szeptemberben, az offszezon elején. Először is a rutinos középpályás Poillon helyére érkezett a 23 esztendős támadó Jeremy Boltus, aki első két profi szezonjában egyaránt 30 pontot szerzett, és a gólokat is szép számmal lőtte, annak idején 2011-ben az év újoncának választották. A másik trade-ben pedig egy kései draftjogot szereztünk a középpályás Cittadino feláldozásával.

Mundorf és Boltus lehetnek a csapat legfőbb góllövői, de bőven van potenciál a második MLL-idényére készülő Chris Bocklet-ben is, aki újonc létére hét mérkőzés alatt 17 gólt szerzett az alapszakaszban, a Final Four alatt pedig hat góllal messze a legeredményesebb játékosunk volt. Bizonyította, hogy kulcshelyzetben is lehet számítani rá, és fiatal kora ellenére képes vállára venni a gárdát, mindenképpen a jövő egyik nagy tehetségét láthatjuk benne. Annak ellenére, hogy Matthews távozott, még Mammoth-ból már jól ismert fiatal, Jordan McBride és Adam Jones hatékony szerepvállalásában bízhatunk, ők azonban idáig szabadtéren még keveset bizonyítottak.

A középpályáról azért áldoztunk fel két embert, mert olyan húzóembereink vannak még így is ezen a poszton, mint például a 2012-es évad legtöbbet fejlődő játékosának választott Jeremy Sieverts. Az annak idején Westervelt helyét átvevő middie 14 mérkőzésen 26 gólt szórt, beleértve hét duplát, melyek jóvoltából a 40 pontot is elérte. A rutinos Terry Kimener ugyancsak a tavalyi összes meccsen játszott, és 17 találatot süllyesztett el, az egykori bostoni klasszis, Greg Downing pedig egy év kihagyás után tér vissza a pályára. Mindezek mellett a másodéves Stephen Robarge-tól is egyre több szerepvállalásra számíthatunk, tavaly mindössze két találkozón lépett pályára, de potenciális jövőbeli faceoff-ember, idén bizonyára jóval többször fog szóhoz jutni.

A védelem szinte semmit változott, a jól megszokott nevek térnek vissza a gyepre, Lee Zink immár a nyolcadik szezonját kezdheti az Outlaws-ban, és regnáló év hátvédjeként igyekezhet sanyargatni az ellenfél legjobb támadóit. Eric Martin-t szintén nem kell bemutatni a helyi sportélet rajongói számára, a kőkemény bekk már  az ötödik évét kezdi meg a csapat színeiben. Hozzá hasonlóan Matt Bocklet is az ötödik évét kezdi meg a mai nappal, egy évvel ezelőtt ráadásul nyolc egységgel ő volt a legjobb pontszerző hátvédünk. Rajtuk kívül az új hullám képviseletében Ken Clausen és Dillon Roy viheti sokra.

Jesse Schwartzman a hetedik idényét kezdi meg a csapatban, azok után, hogy 2012-ben újfent minden egyes statisztikai mutatóban a liga közvetlen élmezőnyébe tartozott: 11.03-as kapott gól átlag, 54 %-os védési hatékonyság, 810 játszott perc, vagy éppen 11 győzelem. A legendás 19-es évek óta az MLL legjobbjainak egyike a posztján, sajnos eddig a rájátszásban képtelen volt csúcsra juttatni az együttest, de rajta eddig sem múlott semmi, és biztosak lehetünk benne, hogy ezután sem fog.

A Denver Outlaws programja a 2013-as szezonban:

Április 28., vasárnap, 01:00 Charlotte Hounds - Denver Outlaws
Május 5., vasárnap, 02:00 Ohio Machine - Denver Outlaws
Május 12., vasárnap, 01:00 Boston Cannons - Denver Outlaws
Május 19., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Rochester Rattlers
Június 1., szombat, 03:30 Denver Outlaws - Boston Cannons
Június 9., vasárnap, 02:00 Denver Outlaws - Toronto Nationals
Június 16., vasárnap, 00:30 Chesapeake Bayhawks - Denver Outlaws
Június 23., vasárnap, 02:00 Denver Outlaws - Ohio Machine
Június 30., vasárnap, 03:00 Denver Outlaws - Charlotte Hounds
Július 5., péntek, 03:00 Denver Outlaws - New York Lizards
Júlis 20., szombat, 17:00 Rochester Rattlers - Denver Outlaws
Július 27., szombat, 20:00 Denver Outlaws - Chesapeake Bayhawks
Augusztus 4., vasárnap, 23:00 New York Lizards - Denver Outlaws
Augusztus 10., vasárnap, 21:00 Toronto Nationals - Denver Outlaws

Az Outlaws nem kezdhet el úgy szezont, hogy ne lennének potenciális elvárásai a bajnoki cím megszerzésére vonatkozóan. Hét éve mindig elbukunk, négy alkalommal a végső fináléban vesztettünk, és bár bizonyára a sorozatos csalódások után már egyre kevesebben bíznak az együttesben, szurkolóként nem tudunk mást tenni, 2013-ban is a csapat mellé kell állnunk, hátha idén végre összejön az, amire már oly régóta vágyunk.

Két győztes mérkőzés után az elmúlt hétvégén újra legyőzőre talált a Colorado Rapids csapata az MLS-ben, méghozzá hazai környezetben szenvedtünk 1-0-s vereséget az eddig nyeretlen Seattle Sounders-től, és sajnos újabb neveket is fel kellett írnunk a sérültjeink közé.



Szokás szerint elég tartalékos összeállításban kellett pályára lépnünk sérülések miatt, további problémát jelentette, hogy Edson Buddle a bemelegítés perceiben meghúzódott, és ő sem tudta vállalni a játékot. Így az Irwin - Mullan, Wynne, Moor, Klute - Thomas, Powers, LaBrocca - Harris, Mwanga, Cascio sorral vártuk a kezdő sípszót szombat délután.

A vendégek tehát nyeretlenül várták a coloradói kirándulást, mi pedig sorban két győzelem után bíztunk benne, hogy újabb sikert tudunk aratni, de biztosak lehettünk benne, hogy a Sounders ellen kemény összecsapást fogunk játszani, ahogyan az mindig szokott lenni. Eleinte aktívabban játszottunk és többet próbálkoztunk, de valamire való gólszerzési lehetőségig nem sikerült eljutni, aztán a 27. percben a vendégek teljesen váratlanul vezetést szereztek, Joseph kellemetlen kinti lövését Irwin bravúrral kitolta, de a kipattanó egyenesen Martins elé került, aki az ismétlést magabiztosan vágta a hálóba. Pár perccel később könnyen növelhették volna a különbséget a vendégek, de Neagle egy gyönyörű kiugrás végén a felsőlécet találta telibe. A jó kezdés után a félidő második felére rendesen visszaestünk, és egy gólos hátrányban vonulhattunk le a pihenőre.

A szünetben a támadójáték serkentése érdekében LaBrocca helyére Hill-t küldtük be, nem sokkal a folytatást követően pedig egy kényszerű cserét is végre kellett hajtanunk, a védelemből ugyanis Wynne esett ki, akit O'Neill-lel helyettesítettünk. Még közvetlenül a cserét megelőzően egyenlíthettünk volna, a formás akció végén azonban az újonc Powers bal lábas lapos lövése kevéssel a kapufa mellé gurult. A nehéz körülmények ellenére folyamatosan támadtunk, kisvártatva Mullan jobb oldali beadásából Harris fejelt a felső lécre, a lecsorgó labdából pedig Mwanga ajtó-ablak helyzetét védte a seattle-i kapus. Futószalagon alakított ki a nagyobbnál nagyobb lehetőségeket, a helyzetek elpuskázásában Mwanga továbbra is élen járt, és Hill is lőtt egy hatalmas kapufát, így a jókora coloradói mezőnyfölény ellenére nem tudtunk eredményesek lenni. A végéhez közeledve Cascio-t Smith váltotta, akinek volt egy ígéretes szabadrúgása a hosszabbítás perceiben, melyből Moor kis híján fejjel megszerezte az egyenlítő gólt, de Gspurning kapus jó helyen állt, és ezúttal is védett.



A legfrissebb sérülések szerencsére nem komolyak, bizonyára Marvell Wynne és Edson Buddle is pár héten belül visszatérhet, mindketten egy-egy kellemetlen térdproblémával bajlódnak. Két épülőben lévő középpályásunk, Martin Rivero és Pablo Mastroeni múlt héten már pályára léptek a tartalékcsapatban, és remélhetőleg rövidesen éles meccsen is újra számolhatunk velük.

A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 19 pont (6-1-1)
2. Los Angeles Galaxy 11 pont (3-1-2)
3. Real Salt Lake 11 pont (3-3-2)
4. Portland Timbers 10 pont (2-1-4)
5. Chivas USA 10 pont (3-3-1)
6. San Jose Earthquakes 9 pont (2-3-3)
7. Vancouver Whitecaps 8 pont (2-3-2)
8. Colorado Rapids 8 pont (2-4-2)
9. Seattle Sounders 5 pont (1-3-2)

Legközelebb vasárnap este, 23 órától a keleti élmezőnyben helyet foglaló Houston Dynamo csapata ellen léphetünk pályára a BBVA Compass Stadium-ben.

A hét első napjaiban a Colorado Rockies elvesztette a hazai párharcot az Atlanta Braves ellen, két vereséget követően harmadszor túlórában sikerült elkerülni a söprést.



1. meccs, kedd: Rockies-Braves 3-4
A hétfőre tervezett első meccset havazás miatt törölték, kedden doubleheadert kellett játszani. A soros kezdő dobó Francis volt, Rosario kapta el a labdáit, az infieldet a Pacheco-Rutledge-Tulo-Nelson négyes alkotta, kívül CarGo, Fowler, Cuddy foglaltak helyet. Az első játékrészben két kieső után Justin Upton solo hazafutásával jutott vezetéshez a Braves, a mieinknél kiesett az első három ember, majd egy újabb singlet követően Uggla 2run HRal takarított és csak még egy ütés után tudtunk befejezni. Aztán Tulo és Cuddy kieső nélkül jutott a pontszerző bázisokra, Rosario groundout közben szépítettünk, Pacheco RBI single találatával közelebb jöttünk egyetlen pontra. A következő dobórészben egyetlen sétát engedtünk, majd Fowler indított egy triplával és Rutledge RBI singlelel egyenlítettünk 3-3ra. A negyedik tetején az első ember Gattis hazafutásával vette vissza az előnyt az Atlanta, majd mindhárom ütőnk kiesett. Ezt követően az első csere dobó Scahill folytatta háromból három kiejtéssel, tőlünk egyedül Fowler vállalt egy singlet, melyet három out követett. A továbbiakban Scahill újabb két játékot teljesített pályára engedés nélkül, sajnos a mieink se tudtak a bázisok közelébe kerülni. A nyolcadik tetején Escalona egyetlen singlet kapott, nálunk megint mindenki kiesett, az utolsó védekező inningben pedig egy duplát követően osztottunk ki három vetélytársat. Egyetlen lehetőségünk maradt az egyenlítésre, a kilencedik alján azonban Rosario hiába ért el singlet, mert a rablási kísérletét meghiúsították, mellyel összejött a harmadik out és véget ért a mérkőzés.
- Nem tudtunk kiegyenlíteni az utolsó öt játékban, egyetlen ponttal alul maradtunk a series első összecsapásán, közben 6-9 arányban végeztünk az ütésekben. A leadoff hitter Fowler volt a legjobb ütőnk négy lehetőség alatt két találattal, az idei első tripláját szerezte. Mindhárom pontszerző egy-egy találatot ért el a mérkőzésen, közülük Rosario a 14., Rutledge a hatodik, Pacheco a negyedik RBIt jegyezte az idényben. Francis a második vereségét szenvedte el, amikor négy játék alatt hat ütésből négy pontot kapott és az öt strikeout alaposan eltörpült a három hazafutás mellett. Scahill három inning alatt egyetlen ütést kapott, Escalona ellen két találat esett a nyolcadik-kilencedik játékban, de pontot ő se engedett.

2. meccs, kedd: Rockies-Braves 2-10
A pár órával később esedékes második meccsre Torrealba volt az elkapó, új ember volt még a 3B Brignac és a LF EYJR, míg a kezdő dobó Garland lehetett. Hamar kaptunk egy duplát, de a Brignac-Rutledge lineout double playel hárítottunk, majd az első támadásban Fowler jutott egy single ütésig, de a kettesnél messzebb nem ért. A második játékrészben két singlet kaptunk, de a Simmons elleni pickoffal tudtunk menteni, nálunk Pacheco egy single után lett kidobva, Rutledge single után pedig a kettesen maradt fent. Ezt követően Garland háromból három ütőt elbúcsúztatott, EYJR és Fowler ütéseit követően Cuddy RBI singleből jutottunk vezetéshez. Nem sokáig tartott az előny, egy séta után Francisco küldött ki egy 2run HRt, egy újabb singlet követően Schafer növelte a Braves előnyét a következő RBI single találattal. Három denveri kiesést követően az ötödik tetején B.J. Upton és Justin Upton lőtt egy-egy HRt, közben egyetlen singlet szereztóml, a vendégek már 5-1re elhúztak. Garland utolsó játékában loaded 1out alakult ki egy ütés és két séta jóvoltából, a teli pályás helyzetet B.J. Upton biztonságijával használták ki, hazai oldalon megint csak egyetlen ütés született Pacheco révén. Ezt követően a hetedik játék eseménytelenül alakult, Outman biztosan dolgozta le a három embert, de mi se jutottunk bázisra, majd a nyolcadikban Cuddy jegyzett egy singlet. A kilencedik dobórészt Outman kezdte, de az első singlet követően Justin Upton duplájával beköszönt a Braves, egy séta után Francisco duplával volt eredményes, egy out után Lopez érkezett, aki ellen Laird single ütéséből mindkét futó hazaért, majd Torrealba és Herrera jegyeztek ütéseket, mielőtt EYJR RBI singlelel szépítettünk volna, közelebb viszont nem jöttünk.
- Az ütésekben csak 12-14 volt a különbség, de tragikusan használtuk ki a pontszerző helyzeteket, 2/11 RISP és a dobók is gyengélkedtek. Young Jr a sor tetején 3/5el ütött és egy pontot is szerzett. Cuddyer volt a másik pontszerzőnk, két ütése volt a találkozón és jelenleg 14 pontnál tart. Pacheconak és Fowlernek volt még két-két találata. Garland hat inning alatt tíz ütésből hat futást kapott, ahogy első meccsen, ismét három HRt lőttek a vendégek a kezdő dobónknak, ami alapjával véve pecsételte meg a sorsunkat. Később Outman 2.1 inning alatt négy pontot vitt el, Lopez két kiejtés közben egyetlen ütést szenvedett el.

3. meccs, szerda: Rockies-Braves 6-5 walk-off extra inningekben
A series utolsó meccsén a söprés elkerüléséért küzdöttünk, Cuddy átállt az egyes bázisra, Rosario visszatért elkapónak, CarGo a bal szélre, a szabadnapos Tulot pedig Herrera helyettesítette shortstopként. Alapesetben Chacin kezdett volna, de pár napja 15 napos DLre tettük, helyére Chatwood érkezett fel a Triple-Aből. Az első felvonásban két pályára engedés közt egy Rutledge-Herrera-Cuddy double playt mutatottunk be, részünkről egy sétát követően CarGo kapott DPt. A második felvonásban egy duplát szenvedtünk el két out után, aztán elkezdtük szórni a pontokat és a Cuddy solo HRal jutottunk vezetéshez, a back-to-backet Rutledge bombája egészítette ki, végül Nelson és Herrera singlet követően ért véget az akció 2-0s előnynél. A harmadikban mindkét oldalon három-három kiesés volt, majd a Braves pillanatok alatt egyenlített, egy single után Freeman lőtt pontszerző duplát, kisvártatva pedig Francisco RBI singlelel lett egál. Még nem volt vége, hamarosan loaded 1out lett és a dobó Hudson RBI singlelel volt eredményes, a további teli pályás lehetőséget egy Rutledge-Herrera-Cuddy dupla játékkal akadályoztuk meg. Két kieső mellett Nelson hintett egy triplet, Herrerat szándékosan sétáltatták, de a dobó Chatwood beköszönt egy singlelel az egyenlítésért. Az ötödik részben egyetlen sétát szenvedtünk el, mi nem kerültünk bázisra, utána egy doublet követően Uggla és Schafer single ütéseivel szerzett pontokat az ellenfél. A hatodik támadás nem vezetett eredményre, szerencsére Ottavino is hibátlanul teljesítette a következő dobórészt, de a vendégek első csere dobója is csak egy singlet engedett, mely után Brignac szaladt bele dupla játékba, így nem változott a helyzet. A nyolcadik tetején csak egy 2out singlet engedtünk, a mieink két ütésig jutottak Fowler és Rosario révén, de a szélső bázisoknál tovább nem haladtunk. A befejező inningben Brothers ellen Schafer sétával került bázisra, aktív futó játékkal egészen a hármasig eljutott, de a home plate elrablását már meghiúsítottuk. A kilencedik alján a veszett fejsze nyelét próbáltuk elkapni és Herrera duplával kezdtünk, Brignac helyett a PH Tulo ütött és ha már ott volt, hozott egy singlet, 2outnál pedig Fowler mindkét társát beküldte egy duplával. Váratlanul az utolsó lehetőségből egyenlítettünk és CarGot direkt sétáltatták, Rosario ellen egy strikeouttal befejeződött az alap játékrész. Az első extra inningben mindkét oldalt egy-egy futó került pályára, aztán Belisle hibátlan inninget teljesített, majd a második ütő EYJR elszórt egy triplát, de Fowler játéka közben a haza felé tartó futót kiejtették, így nem tudtuk befejezni a meccset. Újabb tökéletes felső rész után Rosario duplájával indítottunk, egy szándékos sétát követően Torrealba beütötte a győztes walk-off singlet és 6-5re diadalmaskodtunk.
- Tizenöt találatunk volt a D'backs tíz ütésével szemben, a meccs második felében egyértelműen mi uraltuk a játékot és nagy nehezen sikerült egyenlíteni, majd győzni. Az alkalmi shortstop Herrera négy beállás alatt három ütéssel volt a csapat legeredményesebb ütője, mezőnyben volt egy hibája. Fowler két ütésből két pontot szerzett, mindkettőt az egyenlítést jelentő 2run singleből, jelenleg 12 RBInál tart az évben. Rosario és Nelson ugyancsak két-két találatig jutottak. Cuddyer az ötödik, Rutledge a harmadik hazafutását lőtte. Chatwood összességében jól teljesített, de voltak kisiklásai, amikor kapott pontokat, szám szerint öt futást szenvedett el kilenc ütésből az első hat játékban. Őt követően Ottavino két játékot teljesített egyetlen ütéssel, Brothers, Betancourt, a győztes Belisle mindannyian érintetlenek voltak.

Az NL West divízió jelenlegi állása (W-L):

1. Colorado Rockies 14-7 (21 meccs)
2. San Francisco Giants 13-9 (22 meccs)
3. Arizona Diamondbacks 12-9 (21 meccs)
4. Los Angeles Dodgers 9-11 (19 meccs)
5. San Diego Padres 6-15 (21 meccs)

A párharc elvesztése ellenére megtartottuk a vezető helyet a csoportban, mivel a Giants 2-1re elvesztette a D'backs elleni párharcot. Ezalatt a Padres újabb vereségeket szenvedett, a Dodgers pedig 1-1el áll a Mets ellen egy meccsel a vége előtt. A hétvégén ARZ-COL és SD-SF seriest rendeznek a divízión belül, a LAD következő ellenfele pedig a Brewers lesz.

Tehát a jó erőkből álló Arizona Diamondbacks ellen folytatjuk, a hazai sorozat után most útra kelünk és két idegenbeli párharc következik két közvetlen rivális ellen. A Chase Fielden a következő időpontokban fogunk pályára lépni: péntek 03:40, szombat 03:40, vasárnap 02:10, vasárnap 22:10. GO ROCKIES!!!

A héten talán a legjelentősebb állomásához érkezik az NFL holtszezon, csütörtökön ugyanis kezdetét veszi a 2013-as játékosbörze. Mint a többi amerikai sportban, a footballban is a draft adja az egyetemistáknak a lehetőséget arra, hogy profivá váljanak, ami talán különbség több más major ligához képest, hogy itt egyértelműen ezen van a hangsúly, ez az offseason legfontosabb eseménye, a legtöbb csapathoz a drafton érkeznek a legkomolyabb erősítések, szóval érdemes kitüntetett figyelemmel követni.



Maga a draft 7 körös, ahol a csapatok az előző évi végeredmény fordított sorrendjében választhatnak játékost. Az esemény 3 napon keresztül zajlik, csütörtökön az 1. kör kerül lebonyolításra, pénteken a második és a harmadik, végül szombatra három kör marad. Legmerészebb reményei természetesen azoknak lehetnek, akik már csütörtökön csapatra lelnek, közülük kerül ki a franchise játékosok elsöprő többsége, akiknek a második napig kell várniuk, ők első éveikben esetleg kisebb szerepet, kevesebb lehetőséget kapnak, de pár éven belül ők is előre tornázhatják magukat a DC-n, s ez is az elvárás velük szemben. Akik viszont a 3. napra is gazdátlanul maradnak, egyre kevesebb jóra számíthatnak. Adott esetben a roster helyért is meg kell küzdeniük, s barátkozniuk kell a gondolattal, hogy talán sosem lesznek NFL kezdők. Persze van ellenpélda is, ami itt már SI mértékegység szerint is büdösnagysteel.

A vadlovak számára tavaly a divisional round jelentette a végállomást, s mivel az itt búcsúzú csapatok közül messze nekünk volt a legjobb az alapszakasz mérlegünk, közülük az első helyre rangsoroltak minket. Mielőtt örömtáncot járnánk, az így elért 5. hely az ég világon semmit nem jelent, azonban, hogy 25. helyett 28. helyen választunk még akár rosszul is elsülhet. 6 választási lehetőséggel érkezünk a draft helyszínéül szolgáló New Yorki Radio City Music Hall-ba:

• 1/28
• 2/28
• 3/28
• 4/28
• 5/28
• 7/28

A 6. körös választásra jogosító cetlit még Bunkleyért cserébe a Phillynek adtuk. Noha Bunkley már nem játszik nálunk, így se bánkódhatunk miatta.

Most jönne az a rész, amikor számba veszem az eshetőségeket, hogy melyik posztra és ki érkezhet, azonban rengeteg dolog fog történni csütörtök éjféltől várhatóan több mint 3 óra alatt, mire mi jövünk, arról nem is beszélve, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén se kizárt, hogy letrade-elünk a 2. körbe. Igazán komoly needünk nincsen, ellenben számos poszt aminek azért nem ártana az erősítés, azaz lehet 1/28-ban is találni olyan játékost aki akár rögtön komolyabb szerephez juthat.

DE: Pár hónapja még szóba se jöhetett volna, azonban a fax fiaskónak köszönhetően, ezt akár neednek is nevezhetnénk. Persze Elway kapásból rámondta, hogy Ayers készen áll arra, hogy kezdő RDE legyen, de ezzel két bajom is van. Egyrészt idén nem véletlen volt Doom a kezdő és Ayers a csere, szóval ez mondhatni bizonyítottan visszalépés lenne tavalyhoz képest, másrészt, akkor miért érdeklődtünk olyan hevesen Freeney iránt? Ez inkább altatás, bár nem elképzelhetetlen, hogy végül mégis Ayers lesz a nyerő. 2011-ben egészen jól játszott, de az új sémában vagy ő vagy Doom volt aki játszik, ketten együtt nem fértek volna el. Ayers futás ellen még jobb is lehet, első két downban, 3rd downra meg jöhet egy szituációs pass rusher.

Olyat aki csak ahhoz ért, akár később is lehet találni, a fő favorit mégis Von Miller volt csapattársa, Damontre Moore a Texas A$M-ről. Moore három évet töltött az Aggiesben, kellően nagy konferenciában, kellően erős ellenfelek ellen gyűjthette tapasztalatait, s töretlen fejlődést mutatott. Nem egy Von Miller, ezért is van esély, hogy 1/28-ban bent lesz, de én sokat várok tőle a profik között is. Ráadásul talán enyhíthetné Von Miller csalódottságát Dumervil elvesztésén...

Későbbi körös prospectek közül Margus Hunt az, aki mindenképp megéri a szót, bár könnyen lehet hogy valaki annyira beleszeret, hogy ki megy első körben, még akkor is ha Al Davis már nincs közöttünk. Az észt sportoló hosszú utat járt be, hogy az NFL kapujába jusson. Nem később, mint 2009-ben kezdett foglalkozni a focival, melyre Amerikában kiskoruk óta nevelik a leendő sportolókat. 6-8 magasságával és 277 font súlyával igazi állat, emberfeletti munkabírással és elszántsággal. Úgy edz, mint aki egy nap alatt akarja behozni a sok éves lemaradást. Kiemelkedő fizikai adottságai mellett azonban nem tudják elkerülni a figyelmem játékának hiányosságai. A combine-on természetesen nagyon jól szerepelt, jött is a menetrendszerű hype, de ezzel nem kell foglalkozni. Az első kör luxus lenne érte, bár mi megengedhetnénk magunknak, ha viszont később választásunkkor bent lenne, gondolkodás nélkül vinném, ez az ember megérdemli hogy sikeres legyen az NFL-ben.

MLB: Évek óta írjuk needként, de finoman szólva se törjük össze magunkat a megoldásán, pedig Maysel azért komoly gondok voltak. Elway szerint persze ez se need, mert hogy itt van Irving. Ő már 3. évét kezdi majd, az új rezsim embere, de eddig csak az ST-ben kapott komolyabb szerepet, ahol egyébként sikerült is emlékezeteset nyújtania. A kérdés csak az, hogy ha kezdő szintű játékos, akkor miért az a csíra Mays kezdett tavaly, s miért nem ő kapta meg utána a lehetőséget, miért a 40 éves Brooking. Magyarázat persze van rá, biztos szezon közben érett be, és ha szezon közben kell váltani, akkor inkább a rutin, de azért én ezt nem minden fenntartás nélkül veszem meg. Három igazán említésre méltó középső LB jött ki a draftra.

Kevin Minter LSU: A legtöbb mockban a 3. MLB aki kimegy, nálam ő az első. Biztosan szerel, nagyon jó szöget választ hozzá, s nem véti el. Nekünk pont erre van szükségünk. Egyetlen évet volt kezdő, talán ez ami miatt hátrébb van, de az azt is jelenti, hogy nem használódott még annyira el. LSU-ról jött, szóval nem lehet hiány future NFL játékosokkal töltött ütközésekben.

Alec Ogletree Georgia: Nem a leggyorsabb, de betudja játszani a pályát széltében, ami elvárás egy 4-3 MLB-től, ő se jön zavarba, ha szerelni kell, szóval minden adott, hogy a class legjobb LB-je legyen, de potenciális locker room cancer. Shanny biztos behúzná, és pár év után vagy a legjobb vagy a legrosszabb választásai között emlegetnénk. Nálunk adott esetben többet rombolhat, mint amennyit hozzátehet, de tehetség terén ő a legjobb.

Manti Te'o Notre Dame: Az elmúlt időkben rengeteget csúszott a mockokban, de még mindig az egyik leginkább túlértékelt játékosnak tartom. a Fightin Irish hibátlan szezont futott, azonban finoman szólva se a legnehezebb ellenfelek ellen /*noha a szokottnál azért elfogadhatóbb nehézségű volt a schedule*/. Némi sarkítással az első komoly ellenfél a Crimson Tide volt, ahol úgy beégette magát, hogy még mindig hámlik miatta. A virtuális barátnője, akinek a tragikus sorsával próbálta növelni a szimpátiáját egyéni díjazások reményében kiderült hogy sosem létezett, s most olyan vádakkal is szembe kell néznie, hogy nem is a nőket szereti... Abba most nem megyek bele, hogy ez számít-e vagy sem, de az tény, hogy elég nagy bohócot csinált magából. A gond az, hogy nem csak a magánéletében, hanem a combine-on is. Amit a Bama ellen művel, s azóta a felmérőkön, az alapján, sosem lesz kezdő MLB. Rossz passzban volt ez tény, de amennyi erővel ő beválthat mégis az NFL-ben, ez elmondható bárki másról is...

DT: Szintén visszatérő probléma, ami igazából nem probléma. Vickersonból egész jó kis DT lett, bár Bannant egyelőre nem hoztuk vissza, de jött Knighton. Ezzel továbbra is úgy állunk, hogy nem életbevágóan fontos hozni egy DT-t, de azért nem ártana

Igazából koránt sem vagyok meggyőződve arról, hogy jön DT az első körökben, akkor se jött, amikor nagyobb szükség volt rá, úgyhogy annyira nem is figyeltem a classt, nehogy beleszeressek valakibe fölöslegesen. Floydra vagy Lotulelei-re úgy sincs sansz, viszont Jonathan Jenkins mégse kerülte el a figyelmem. Valójában inkább Ogletree-re és Jarvis Jonesra figyeltem volna, mégis ő maradt meg bennem a legjobban. Az ő értéke kb pont az 1/28 lehet. Jó munkamorál, és atletikusság a méreteihez képest. Persze egy jó DL-ben könnyebb kitűnni, de nálunk is meglennének a játszótársai, még jobbak is. Jó test felépítés, megfelelő erő, pozitív értelemben vett agresszivitás, mindene meg van ami kell az NFL-hez. Vick és Knighton mellé talán már túlzás lenne még egy ilyen nagy darab DT, de JDR-nek sosem elég belőle, szóval akár még szóba is jöhet. Elvégre Vick is belelépett a 3. X-be, az ő pótlását is meg kell oldani előbb-utóbb...

RB: McGahee egyre öregebb és egyre többet lesz sérült, és se Moreno se Hillman nem azok akiket össze lehetne töretni a rövid yardos szituációkban. Szóval egy nagyobb darab erőfutóval még erősíthetnék ezen az offensen. Az első számú elvárás természetesen, hogy tudja védeni Manninget amikor passzolunk. Hillmannek ez a legnagyobb hiányossága. Amikor fent van szinte biztosra lehet venni a futást. Szerencsénkre elég gazdag ilyen tekintetben a draft, szóval nem muszáj korán költeni erre.

Eddie Lacy Alabama. Ő lenne elvileg a legjobb, azonban pont emiatt 1/28-ban kéne vinni. Nem vagyok nagy híve az első körös RB választásoknak, de alakulhat úgy, hogy nincs bent más aki megérné azt

Stepfan Taylor: Tud elkapni is, jól blokkol passzhoz, és azt is tudja kit kell megblokkolnia. Passzjátéknál üresre tudja játszani magát, és mindent megtesz az extra yardért, viszont elég lassú. Egy erőfutónak mondjuk nem kell Bolttal versenyeznie, szóval ha emiatt csúszik, attól nekünk még jó lehet

Le'Veon Bell: Talán a legnagyobb playmaker. Emiatt benne van az is, hogy messze a LoS mögött szerelik, mert vár a nagy leehtőségre ahelyett, h megcsinálja a biztos 1-2 yardot, viszont termetéhez mérten nagyon jól vált irányt. Annyira hogy néha át esik a ló túloldalára és oldalra fut 10-et ahelyett h előre 2-t. Szerintem nagy közönségkedvenc lesz belőle valahol, még akkor is ha valós hozzáadott értéke alacsonyabb lesz annál, mint amennyire megnyeri a publikumot, mert a highlight jeleneteknél néha többet ér a szürkébb, de konzisztensebb jó játék. Persze a focit meg a highlightért nézzük, úgyhogy nem panaszkodnék, ha nálunk kötne ki.

OT: Egyrészt ugye híján vagyunk az OL depthnek, ami alól az OT se kivétel. Másrészt Clady csak tagelve van, amit mellesleg még nem írt alá. Az elkövetkezendő pár évben több nagyon alulfizetett játékossal kell hosszabbítani, s várhatóan nem fog mindenkivel sikerülni. Clady is ebbe a kategóriába tartozik, ha számolunk az elvesztésével, akkor most kell helyettest találni neki. Az idei draft pedig gazdag első kör vége második kör eleje OT prospektek terén.

Terron Armstead: Kis egyetem kiemelkedőt nyújtó játékosa. A combine-on hívta fel igazán magára a figyelmet, de már az East-West Shrine game-en is maradandót alkotott. Kérdés lehet vele szemben, hogy a profik ellen hogyan tud teljesíteni, de 40 yardon, fekve nyomásban és súlypontemelkedésben is posztja legjobbjai között volt, egyes csapatoknak ez fontosabb lehet, mint hogy a pályán kik ellen játszott. Nekem akár első kört is megérne, kell egy kis idő, hogy edzéseken olyan játékosk ellen gyűjtsön tapasztalatokat, mint mondjuk Von Miller, hogy olyanoktól tanuljon mint Clady, aztán semmi fizikai akadálya nincs annak, hogy solid NFL starter legyen pár éven belül.

Dallas Thomas Tennessee: Több helyen is bevethető OL játékos. Az ilyeneket általában komoly fenntartással kezelem, mert ha két poszton egyaránt közepes valaki, annál sokkal többet ér, ha egy poszton, de ott tényleg jó. Nos Thomas úgy tűnik, több poszton tényleg jó. OT-ként kezdte egyetemi pályafutását, s szeinor évére ment be középre, s végleg eloszlatta a kétségeket, hogy ott is beválna. A posztjához mérten talán kicsit túl könnyű, de ez "megfelelő" táplálkozási előírásokkal egy offseason alatt helyrehozható. Tökéletes lábmunka, elég gyors, hajlékony, nem is nagyon tudok hibákat mondani tőle, bár volt már sérült, kellett már műteni.

Menelik Watson: Nem fiatal már, mégsincs elég tapasztalata, s bőven van mit csiszolni a technikáján is. Ugyanakkor hihetetlenül atletikus. Első évében aligha bevethető, de nekünk nem is 2013-ra kéne, s a tehetség bőven meg van benne, még csak nem is rejlik túl mélyen. Azonban inkább RT mint LT, így nem biztos hogy ő a mi emberünk...

SS: A csapat achilles ina, a TE elleni védekezés. Erre lehet válasz egy MLB is, de egy SS is. Mike Adamsnek egyébként is egyetlen év van a szerződéséből, s könnyen lehet h a pályafutásából is. Egy olyan safety kell, aki fizikálisan fel tudja venni a versenyt a nagyobb támadókkal elsősorban TE-kel, meg tudja ölni a futásokat, s 1v1-ben lerázni se könnyű. Ez nagyon sok elvárás egy játékossal szemben, aki ezt teljesítii az mondjuk Erik Berry és top5 propect a 2010-es drafton. 1/28-ban talán egy fizikálisabb CB után kell nézni, akit átképzünk safetynek.

Ilyet becsülni azonban jóval nagyobb kihívás, az én jelöltem erre David Amerson. Amerson egy igazi labdamágnes, halmozza az INTeket, emiatt mindenki CB-nek gondolja őt. Na igen, arra a posztra ami nekünk kell egy nagyon erős CB kell igazából, egyébként akár Baileyre is várhat ez a sors. Amerson középiskolában még safety volt, szóval nem lenne tőle idegen a szerepkör. Magához képest meglehetősen gyenge szezonnal fejezte be egyetemi pályafutását, aminek köszönhetően top10 pickből eső kör vég második kör eleje lett. A sebessége, labdaérzéke és ereje azonban még mindig meg van. Kérdés, h mennyire légből kapott tőlem ez az ötlet...

Ennyit a találgatásról, csütörtöktől szombatig kiderül, hogy mit hoz a sors. Az elmúlt két év alapján inkább bizakodva várhatjuk a nagy eseményt mint aggódva, ráadásul ezúttal nincs igazán égető szükségünk immediate impact játékosokra, szóval könnyű lesz belemagyarázni minden választásra, hogy az miért is A+++ :) A draft első két napját bowl.hu szakértő stábjának élő elemzőműsorával is élvezhetitek, mindenkinek ajánlom.