Legutóbbi jelentkezésünk óta a Colorado Avalanche nem sok sikerrel gazdagodott, a csapat jobbára vereségeket szenvedett és egyre hátrébb estünk a tabellán.



Március 10én meglepetésre 3-2re győztünk OTban a San Jose Sharks ellen hazai környezetben. A védelemből Barrie és Zanon, a támadósorból Olver maradt ki, a denveriek végig nagyon szépen küzdöttek az erősebb ellenfél ellen és a siker sem maradt el. Az első harmadban Matt Duchene előnyös találatával szereztünk a vezetést, később Ryan O'Reilly beleérős góllal duplázta meg az előnyt, de a rendes játékidő második felében a SJS kiegyenlített, négy perccel a vége előtt Couture módosította 2-2re az eredményt. Az OT úgy tűnt, hogy nem hoz döntést, amikor az utolsó másodpercben Parenteau nagy lövése után a kipattanót Matt Duchene pofozta be a végső dudaszó megszólalása előtt tizedmásodpercekkel. Az évad talán legszebb sikerét arattuk, hősies befejezéssel, a két legjobb centerünk tökéletes passzban volt a mérkőzésen, 42-38 arányban lőttük túl a cápákat.

Két nappal később újra hazai környezetben léptünk pályára és a SJ legyőzése után csalódnunk kellett, mert 4-0ra lerakott bennünket az Edmonton Oilers. Egyszerűen megint nem tudtuk felvenni a fiatalos kanadai csapat tempóját, akik az első harmadban Horcoff és Gagner találataival küldtek padlóra minket. Később hiába igyekezett felzárkózni az Avs, a helyzeteink mindig kimaradtak, Dubnyk lehúzta a rolót és féltávnál Paajarvi egy kontra végén a levegőből ütötte be a pakkot a hálóba. 0-3ról esélyünk se maradt, igyekeztünk a végsőkig, de Nugent-Hopkins révén már csak az Oilers volt eredményes ezen a számunkra balul elsült estén. A 35 lövés ellenére egyszer se tudtunk betalálni, kevés elképzelés volt a támadójátékunkban, a második 30 percben szinte minden mindegy alapon rohamoztunk, de az is hiábavaló volt. Nem sikerült folytatni a jó játékot a SJ elleni nagy diadal után.

Ezt követően a Minnesota Wild vendégeként 5-3as vereség következett, hiába igyekeztünk, sajnos a meccs nagy részében csak bottal ütöttük a vadak nyomát. Wilson visszatért sérülésből, Barriet a farmba küldtük, O'Byrne, Palushaj, Olver tartalékok voltak. Három perc után vezetést szerzett a Minny, az első harmad hajrájában P.A. Parenteau kinti emberelőnyös lövésével egalizáltunk. Sajnos a második harmadra se javultunk, a hazaiak jobb ritmusban játszottak és a folytatásban rövid idő alatt két újabb góllal 3-1re elhúztak. Sikerült válaszolni egy találat formájában, melyet a kapitány Gabriel Landeskog szerzett egy gyors ellentámadásból, a svéd fiatal O'Reilly visszatett passzát kotorta be ajtó-ablak helyzetből. Egy perc múlva azonban újra kettővel ment a Wild Koivu találatával. A záró harmadban Parenteau lövésébe Matt Duchene piszkált bele az idei 12. góljáért, újra feljöttünk egyetlen találatra. Később viszont hiába rohamoztunk, az egyenlítés a helyzetek ellenére elmaradt, a Wild az utolsó percben üres kapus találattal biztosította be a győzelmét. Duchene és Parenteau ismét jó hatással voltak egymásra, mindketten 1+1el zártak, Landy szép gólt szerzett, Varlamov 35 lövést fogott ki.

Múlt szombaton a két csapat a Pepsi Centerben újra egymás ellen mérte össze tudását, ám a Minnesota Wild másodszor is győzött ellenünk 6-4re. Wilson alig hogy visszatért, megint a partvonalon kívül találata magát sérülés miatt, Hejduk és Olver se öltöztek be, a kapuban Giguere jutott szóhoz. A Wild rendesen ránk rontott és tíz perc alatt háromszor mattolták a tehetetlen cserekapust, a védelmünk abszolút nem találta az ellenszert a vendégek lendületének megfékezésére. A 15. percben John Mitchell találatával szépítettünk, a kapu megkerülést követően a hosszú oldalon majdnem a palánkig elkorcsolyázott, majd visszafordult és remek lövéssel vette be Backstrom kapuját. A negyedik soros támadó már a kilencedik találatot szerezte az idényben, de nem sokáig tartott a felzárkózás, még a harmad vége előtt Brodziak 4-1re módosította az állást. Giguere távozott és Varlamov folytatta a kapu előtt a második játékrésztől, miközben pár perc alatt szépítettünk, P.A. Parenteau a sarokból a kapu felé haladva volt eredményes, féltávnál pedig egy emberelőny alatt óriási tűzijátékot csináltunk a Wild harmadában, a PK lejárta utáni másodpercekben a sokadik helyzetet Gabriel Landeskog kotorta be. Egy gólra visszajöttünk, de két perc múlva Bouchard stabilizálta a Wild előnyét. Igyekeztünk becsülettel és sokszor kapujához szegeztük az ellenfelet, ám tíz perccel a vége előtt megint három volt a lemaradás. A hajrában még Chuck Kobasew bekotort egy találatot, de nem tudtuk jobban megnehezíteni a Wild dolgát, másodszor is kettővel vesztettünk.

A hétfői napon sorozatban negyedszer kaptunk ki, a Chicago Blackhawks ellen 2-5 lett az eredmény. Hejduk visszatért, Bordeleau pihent, Olver és Wilson továbbra se volt bevethető. Gyengén indultunk és öt perc alatt két gólos előnybe került a Hawks Hayes és Shaw megmozdulásaival. Az álmos kezdés után lassan vettük fel a játék ritmusát, az első harmadban nem sok vizet zavartunk, annak ellenére hogy az utolsó minutumban Gabriel Landeskog emberhátrányos szólóból beköszönt, gyönyörű találat volt Duchene indítása után. A második felvonásban már valamivel intenzívebben mozogtunk, mégse tudtuk tartani a Chicago tempóját, akik továbbra is párosával lőtték a gólokat, a második harmadban Kane és Seabrook voltak eredményesek. Megint csak a menet utolsó perceiben tudtunk válaszolni egyet, újra lerohanásból találtunk be, Mitchell passzából a veterán Milan Hejduk közelről helyezett a hálóba. A záró harmadban esélytelenek voltunk a felzárkózásra, Toews találatával alakult ki a végeredmény. Az orosz kapusunk 27 védéssel 85 % alatt zárt.

Utoljára végre sikerült a győzelem, amikor 4-3ra vertük idehaza a Dallas Starst szerdán. Jones és McGinn edzői döntés révén maradtak ki az összeállításból, Wilson újra IRre került, O'Brien scratch volt. Ahogy mostanában megszoktuk, a kezdés megint lassú volt a csapat számára, tíz perc után Jagr lövésével szereztek vezetést a texasiak, pár perc múlva pedig Daley is beköszönt. A második menetben kezdtük meg a felzárkózást, a negyedik sorunk hosszú ideig ügyesen brusztolt a támadó harmadban és ahogy lövő helyzetbe kerültünk, Mark Olver korongja talált utat magának Lehtonen ketrecébe. Öt perccel később pedig már egyenlő volt az állás, csakúgy mint a CHI ellen, Gabriel Landeskog ismét SHGt ütött, a csapatkapitány az ellenfél harmadában korongot szerzett és saját lövése után a kipattanót értékesítette. A Dallasnak hamarosan volt válasza, két perc múlva Whitney jóvoltából 3-2re megint náluk volt az előny. A befejező harmadban egyre jobban játszottunk, szép tempóban rohamoztunk és hat perc után Ryan O'Reilly kiegyenlített, majd az 57. percben a győztes gólt is begyömöszöltük Chuck Kobasew jóvoltából, aki jó játékával a meccs hőse lett, így értékes sikerrel gazdagodtunk.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Minnesota Wild 17-10-2, 36 pont (29 meccs)
2. Vancouver Canucks 15-9-6, 36 pont (30 meccs)
3. Edmonton Oilers 11-11-7, 29 pont (29 meccs)
4. Calgary Flames 11-14-4, 26 pont (29 meccs)
5. Colorado Avalanche 11-14-4, 26 pont (29 meccs)

A közeljövő programja:

Március 24., vasárnap, 01:00 Dallas Stars - Colorado Avalanche
Március 25., vasárnap, 01:00 Colorado Avalanche - Vancouver Canucks
Március 28., csütörtök, 03:00 Calgary Flames - Colorado Avalanche
Március 29., péntek, 03:00 Vancouver Canucks - Colorado Avalanche
Március 30., szombat, 20:00 Colorado Avalanche - Nashville Predators

Már sereghajtók vagyunk egész nyugaton és a következő időszakban is kőkemény vetélytársakkal, köztük több divízió ellenféllel fogunk találkozni. Nincs túl sok esély a javításra, de ha még nem akarunk végleg lemondani a szezonról, akkor az utolsó szalmaszálakat kéne megfogni.

- Tóth Milán írása -

Összességében átlagosan szerepelt az egyetemi kosárlabda-bajnokság alapszakaszában az University of Northern Colorado együttese. A Bears ötödik helyen zárt a Big Sky konferenciában, majd a tornán az elődöntőig menetelt, ahol a későbbi győztes Montana állította meg a coloradóiakat.





















Jól sikerült hajrá

Utolsó három alapszakasz-mérkőzését február 28-a és március 7-e között játszotta a Bears, mindegyik találkozót megnyerte. Előbb az Eastern Washington hajtott fejet, hosszabbítást követően a medvék 88-80-ra diadalmaskodtak. Derrick Barden egyetemi karrierje során eddigi legjobb meccsét játszotta, hiszen 28 pontja mellett tíz lepattanót is szerzett. Rajta kívül Tata Unruh (21 pont, 7 lepattanó, 5 assziszt) és Tevin Svihovec (16, 5) is jó napot fogott ki. Szinte az egész mérkőzésen szoros volt az állás, viszont a hosszabbítást a vendégek nyerték 16-8-ra. B.J. Hill vezetőedző elégedett volt játékosai hozzáállásával és a csapat teljesítményével.

Papíron a Portland State is gyengébb volt a UNC-nél, és szerencsére a medvék ezt az idegenbeli meccset is behúzták, ezúttal 85-75-re. Jól szórták a triplákat a srácok, az együttes legeredményesebb játékosa Tate Unruh lett 23 ponttal. Derrick Barden 18-nál állt meg, nyolc lepattanót is összeszedett, míg a többiek elmaradtak társaiktól, de a cserepadról beállt Paul Garnica 18 perc alatt tíz pontot kapart össze.

Az alapszakaszt hazai környezetben, a Southern Utah ellen zártuk. A győzelem ezúttal sem maradt el (66-58), de mivel a Montana State is nyert, így a Bears maradt az ötödik a Big Sky-ban 10-10-es (12-18 overall) mérleggel. Derrick Barden (18, 10) volt ezúttal a nyerőember, ismét dupladuplát ért el, de Connor Osborne, Svihovec és Unruh is jól teljesített. Hill elégedett volt csapata teljesítményével az utolsó három hónapban, hiszen az együttes két pozíciót is előre lépett a tabellán jó hajrájának köszönhetően. Hangsúlyozta, jó formában van a csapat, így bízik a további sikerekben.

Az elődöntőben búcsúzott a csapat a rájátszástól

A konferencia-tornán a Big Sky 4. helyezettjével, a Montana State-tel csatázott az elődöntőbe kerülésért a UNC. A tornát Missoulában, Montanában rendezték, de ez sem zavarta meg a coloradóiakat, akik 69-56-ra legyőzték a Bobcats-t. Tate Unruh (21,7)  mellett ezúttal Tim Huskisson (14, 7) nyújtott jó teljesítményt, de a kezdő ötös közül mindenki hozzátett egy kicsit: Svihovec 12, Barden nyolc pontot, míg a center Osborne kilenc lepattanót. Garnica a padról szállt be a harcba, kettőből kettő triplát bedobott. Hill Huskisson védekezésben nyújtott játékát emelte ki, mivel véleménye szerin a játékos kiemelkedően jól muzsikált első Big Sky Championship-meccsén.

A Bearst a torna későbbi győztese, a Montana állította meg, miután legyőzte ellenfelét 70-56 arányban. A coloradóiak nagyon álmosan kezdték a találkozót, a meccs elején összeszedett hátrányt pedig a folytatásban már nem sikerült ledolgozni, a Montana nagyon koncentráltan játszott, végig uralta az összecsapást. Hill szerint is kiválóan teljesített a Grizzlies, amely együttes kihasználta a UNC játékosainak rutintalanságát. Unruh végig a pályán volt, de csak hat pontot szerzett, pedig ha sikerül a korábbi formáját nyújtani, máshogy is alakulhatott volna a meccs, mivel Derrick Barden (18, 7) és Connor Osborne (18, 12) igazán kitettek magukért.

„Büszke vagyok a srácokra, hiszen visszakapaszkodtak, végig küzdöttek” – mondta Hill. „Két harcosunk, Barden és Osborne ma fantasztikusak voltak. Egy kis türelemre lett volna még szükségünk elöl. Amikor nyugodtan játszottunk, nagyon jó teljesítményt láthattunk Bardentől és Osborne-tól.”

A Bears számára tehát véget ért az idény, és az alapszakaszban elért helyezésük után ez volt a lehető legtöbb, amit ki tudtak hozni a tornából. A coloradói együttesek közül még versenyben van a Buffaloes, a Rams és a Pioneers is, az online fogadás piacain már fogadni is lehet a mérkőzéseikre.

Múlt szombaton játszotta le a szezonbeli harmadik mérkőzését a Colorado Rapids együttese az MLS új idényében. Az első két meccsét elvesztő gárda minimális javítást produkált, ugyanis 1-1-es döntetlent értünk a Sziklás-hegységbeli vetélytárs Real Salt Lake otthonában.



Szombat délután a Rio Tinto Stadium-ben került sor a két rivális idei első egymás elleni fellépésére, a 2013-as Rocky Mountain Cup első felvonására. A RSL három, a mieink nulla ponttal várták az egymás elleni összecsapást, mindkét fél számára fontos lett volna a győzelem megszerzése, hiszen a rivalizáláson felül a tabellán való feljebb kapaszkodás is a célkeresztben figyelt. Az elmúlt fordulóban térdsérülést szenvedő csapatkapitány, Pablo Mastroeni nem tudta vállalni a játékot, így egy helyen változott a kezdőnk az első két fordulóban látottakhoz képest: Pickens - Wynne, Moor, Calderon, Mullan - Thomas, Powers, Harbottle - Harris, Brown, Cascio.

Ahogy egy héttel ezelőtt a Union elleni hazai mérkőzés, a mostani meccs ugyancsak kényszerű coloradói sérüléssel kezdődött, pár perc után ugyanis Pickens maradt lent egy szöglet utáni jelenetet követően. Később kiderült, hogy a hálóőrnek eltört a karja, azonnal le kellett őt cserélni, helyettese az újonc Irwin volt, aki az edzéseken kiszorította Ceus-t a cserepadról, most pedig az MLS-debütálásán esett át. Az első negyedóra végén került sor az első helyzetünkre, Brown egy kiugrás után viszont a hosszú sarok mellé tüzelt. Általában többet birtokolta a labdát a RSL, de a mezőnybeli fölényük a helyzetek számában nem igazán akart megmutatkozni, jól zárt a Rapids védelme, vagy pedig a lövéseik rendre célt tévesztettek. A 37. percben aztán végre megtört a jég, Deshorn Brown a jobb oldalon leszerelte a gyámoltalan Schuler-t, majd a büntetőterületen belülre érve kissé éles szögből magabiztosan helyezett a kapuba, ezzel a fiatal támadó első gólját szerezte a ligában. Pár perccel később Brown akár duplázhatott is volna, de az ajtó-ablak helyzetnél Rimando résen volt, később még Irwin is bemutatott egy remek védést, így maradt az 1-0-s állás a félidőben.

A folytatásban ugyancsak meddőnek bizonyult a utah-iak labdabirtoklásbeli többsége, helyzetek nélkül zajlott a játék, és ami számunkra a legjobb volt, hogy fogyott az idő. A félidő derekánál a szélső Harbottle-t a jóval inkább védekező szellemű LaBrocca váltotta a középpályán, ezekben a percekben Irwin védett egy hatalmasat, egy bal oldali középre gurítást követően a hosszú oldalról érkező Saborio ajtó-ablak helyzete maradt ki az ifjú portás bravúrjának köszönhetően. Egyre közelebb jártunk a mérkőzés végéhez, bő tíz perccel a befejezés előtt egy védelmi hibából Cascio szerzett labdát, a másodéves támadó gyönyörű cselekkel játszotta lövőhelyzetbe magát, ám Rimando ezúttal hárítani tudott, pedig a gólhoz kísértetiesen hasonló lehetőséget alakítottunk ki. Kisvártatva a gólszerző Brown helyére a veterán Smith lépett pályára, kihasználva ezzel az utolsó cserelehetőségünket. Tíz perc volt hátra a mérkőzésből, amikor viszont már nem úsztuk meg olcsón a Real támadásait, ott pattogott a labda a büntetőterületünk előterében, sehogy sem sikerült felszabadítani, végül Plata Saborio elé tálalt, a Costa rica-i támadó pedig könyörtelenül bevágta a kínálkozó lehetőséget. A hátralévő időre valósággal vérszemet kapott a hazai csapat, de szerencsére kihúztuk újabb kapott gól nélkül, legalább az egy pontot sikerült megszereznünk.



Sajnos, a meccs első perceikben megsérülő Matt Pickens-t meg kellett műteni, és alkartörése következtében legalább 3-4 hónapos kényszerpihenőre számíthat. Pareja mester leszögezte, hogy a továbbiakban Irwin lesz az első-, Ceus a második számú kapus, de a kolumbiai tréner nem tartja elképzelhetetlennek, hogy hamarosan új portást fogunk igazolni.

Legfeljebb annak örülhettünk, hogy az első két meccsel ellentétben most már legalább egy pontot sikerült szereznünk, sokáig vezettünk, és akár meg is nyerhettük volna a mérkőzést, sajnos a hajrában a házigazdák ki tudtak egyenlíteni, és be kellett érnünk a remivel.

A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. FC Dallas 6 pont (2-1-0)
2. Vancouver Whitecaps 6 pont (2-0-0)
3. Los Angeles Galaxy 4 pont (1-0-1)
4. Chivas USA 4 pont (1-1-1)
5. Real Salt Lake 4 pont (1-1-1)
6. San Jose Earthquakes 4 pont (1-1-1)
7. Portland Timbers 2 pont (0-1-2)
8. Colorado Rapids 1 pont (0-2-1)
9. Seattle Sounders 1 pont (0-1-1)

A soron következő fordulóban egy újabb kőkemény ellenféllel találkozhatunk házon kívül, vasárnap hajnalban ugyanis a címvédő Los Angeles Galaxy otthonában lesz jelenésünk.

Március 12-től 16-ig Las Vegas-ban, a Thomas & Mack Center-ben rendezték meg az egyetemi kosárlabdázók, Mountain West konferenciájának küzdelmeit kilenc csapat részvételével, köztük ki két coloradói intézmény legjobbjai is képviselhették magukat.
















A Mountain West konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. New Mexico Lobos 13-3 (26-5)
2. Colorado State Rams 11-5 (24-7)
3. UNLV Rebels 10-6 (23-8)
4. San Diego State 9-7 (21-9)
5. Boise State Broncos 9-7 (21-9)
6. Air Force Falcons 8-8 (17-12)
7. Fresno State Bulldogs 5-11 (11-18)
8. Wyoming Cowboys 4-12 (18-12)
9. Nevada Wolf Pack 3-13 (12-18)

Az első játéknapon az alapszakasz nyolcadik és kilencedik helyezettje mérkőzött meg egymással a negyeddöntőbe jutásért, a két kis csapat rangadóját a Wyoming nyerte szoros küzdelemben 85-81 arányban a Nevada ellen, így a Cowboys találkozhatott a legjobb nyolc között a New Mexico-val.

A szerdai negyeddöntők során az alapszakaszt hatodik helyen záró Air Force Falcons ellenfele a házigazda UNLV Rebels volt. Az esélyek természetesen egyértelműen a vendéglátók mellett szóltak, de reménykedtünk benne, hogy a Sólymok legalább meg tudják nehezíteni a favoritok dolgát. Ahogy vártuk, a Lázadók hamar átvették az irányítást, és finoman szólva sem könnyítette a dolgunkat, hogy a csapat legjobb pontszerzőjét, Lyons-t két perc után le kellett cserélni térdsérülés miatt, ráadásul kényszerű okokból a kezdő center Broekhuis sem húzta sokkal tovább. Gyakorlatilag néhány perc alatt állva hagyták a mieinket, csak tisztes távolságból tudtuk követni őket, az első félidő végén már 13 ponttal voltunk lemaradva, és két meghatározó játékosunk nélkül esélyünk sem volt a felzárkózásra. A második játékrészre visszavettek a vendéglátók, a Légierő becsülettel küzdött, ennek eredményeképpen nagyjából őriztük a félidei lemaradást. A közelebb kapaszkodásra ugyan nem volt esélyünk, de jelentősen nem is nőtt a hátrány, végig jól tartottuk magunkat, és csak 72-56 arányban vesztettünk. Lyons és Broekhuis távollétében a cserepadról érkeztek meghatározó teljesítmények, a végzős Kyle Green és a másodéves Marek Olesinski egyaránt 13-13 pontig jutottak, de ennél többre sajnos nem lehetett képes a csapat.

Másik résztvevőnk, a Colorado State Rams valamivel vérmesebb reményekkel várhatta a tourney-t, a Fresno State Bulldogs csapatát mindenképpen illő lett volna két vállra fektetni, noha sérülésekből kifolyólag Green és Carr személyében két alapembert kellett nélkülöznünk. Bár esélyesek voltunk, az ellenfél nem adta olcsón a bőrét, és az első félidőben többször meglepetést tudtak okozni, rámenős játékukkal általában vezettek is, például a hosszú szünet alatt is három pontos lemaradásban voltunk. A második félidőben aztán beindult a CSU-henger, Eikmeier vezérletével egyre több pontot szereztünk, szép lassan utolértük, majd meg is előztük a Fresno State-et. Nem volt könnyű dolgunk, és messze nem játszottunk tökéletesen, de sikerült éppen elegendő pontot szerezni ahhoz, hogy az ellenfél a hajrábeli igyekezete ellenére se tudja már veszélyeztetni a biztos győzelmünket.  Végül hat pontos különbséggel diadalmaskodtunk, 67-61-re. Wes Eikmeier 18 ponttal volt a csapat legeredményesebb játékosa, őt követte Greg Smith 11 egységgel, a cserepadról Gerson Santo tíz pontot szorgoskodott össze, illetve a palánk alatt Hornung és Iverson is hasznosan teljesítettek.





















Az alsó ág elődöntője ezzel ki is alakult, a CSU ugyanis az Air Force-t búcsúztató UNLV-vel találkozott a négy között. A másik ágon is a két favorit csapat ment tovább: az első kiemelt New Mexico 59-46-ra ütötte ki a Wyoming gárdáját, míg a San Diego State a Boise State-et győzte le a vártnál szorosabb küzdelemben 73-67-re.

Másnap este a legjobb négy között a Kosok tehát a UNLV ellen léptek pályára, Green nem volt százszázalékos állapotban, de újra a kezdőben vállalta a játékot, és bíztunk benne, hogy sikerül szoros csatára késztetni a házigazdákat. Hamar kirajzolódott, hogy a hazaiak győzelemre fognak törni, csak az első öt percen tudtunk tartani a döntetlen közeli állást, később a Rebels egyre jobban elszakadt tőlünk. Eléggé akadozó volt a játékunk, legfeljebb Iverson és Eikmeier pontjaira támaszkodhattunk, akik legjobb tudásuk szerint próbáltak érvényesülni, de kevés lehetőségük volt a UNLV erőteljes játékával szemben. Öt perccel a szünet előtt már tíz pontnál is több volt a lemaradásunk, a félidő idejére sikerült némileg mérsékelni a különbséget, 20 perc után 36-42-re álltunk. A szünetben Eustachy mester bizonyára próbálta feltüzelni a srácokat, de továbbra is hiábavaló volt a legnagyobb igyekezetünk, csak átmenetileg sikerült felzárkózni, a játékrész derekánál 47-49-re közelítettük meg őket. Ennél közelebb viszont nem jutottunk később sem, a Rebels pár perc alatt újabb kosarakat szerzett, melyekre nem nagyon érkeztek válaszok, rövid idő alatt visszaállt a megnyugtató differencia. Öt perccel a vége előtt még egyszer, Eikmeier hármasával három pontra visszajöttünk, de az utolsó minutumok abszolút sima küzdelmet hoztak, a UNLV 75-65-ös különbséggel diadalmaskodott. A center Colton Iverson végig nagyszerű formában dolgozott, 24 pontnál és 16 lepattanónál fejezte be a lefújás pillanatában. Wes Eikmeier igyekezett még a kosaraival életben tartani a csapat reményeit, de 14 kísérletből mindössze négyszer volt eredményes a mezőnyből, így szerzett 13 pontot. Green csak 18 percig tudta vállalni a játékot, a megszokott nevek közül pedig ezúttal Hornung, Smith és Octeus sem alkotott maradandót, sajnos elmaradt a bravúr.

Nem jutottunk be a konferencia döntőjébe, ahol a Rebels ellenfele természetesen a favorit New Mexico lehetett. A Lobos ugyancsak magabiztosan nyerte az elődöntőjét, 60-50-es diadalt arattak a SDSU felett. A fináléban is érvényesült a papírforma, az országos ranglista 15. kiemeltje nagy csatában, de biztos különbséggel nyert 63-56 arányban a rendező ellen. Ezzel a New Mexico Lobos lett a konferencia bajnoka, de a UNLV, a SDSU és a CSU is meghívást kapott az NCAA Tournament-re.

Bizony, a Selection Sunday alkalmával kiderült, hogy a Rams egymást követő második évben képviseltetheti magát az országos torna mezőnyében. A zöld-fehérek a Közép-nyugati régióba kerültek, ahol a második fordulóban a Missouri Tigers csapatával mérkőzhetnek meg a kentucky-i Lexington városában magyar idő szerint csütörtökről péntekre virradóra, hajnali 02:20-as kezdettel. Szurkoljunk idén is együtt a coloradói csapatért, hogy a 2012-es esztendővel ellentétben, most sikerüljön legalább egy meccset megnyernünk!

Újabb héten vagyunk túl a Colorado Rockies felkészülésében, a csapat a Spring Training meccsek harmadik hetében lejátszott néhány további barátságos mérkőzést Arizonában, egyre közelebb kerülünk az MLB szezonhoz.



A harmadik hét első napján, azaz múlt hétfőn a klub bejelentette első keretszűkítéseit, ennek többek közt áldozata volt két korábbi első körös pick, az OF Kyle Parker és a LHP Tyler Anderson. Átkerült még a minor campre Ortega, Bettis, Frazier, Houston, Threets, Davis, Adames.

Aznap délután a csapat 3-1es vereséget szenvedett a Chicago White Soxtól a Camelback Ranchen. Drew Pomeranz kapta a vereséget, de a fiatal dobó egyáltalán nem játszott rosszul és végig magabiztosnak tűnt annak ellenére, hogy négy inning alatt négy ütésből kapott két runt és beszedett egy HRt. 2-0s hátrányban adta át a stafétát a bullpen tagjainak, mi pedig később a minor szerződéssel bíró elkapó Yorvit Torrealba hazafutásával szépítettünk a hatodik tetején. Sajnos egyenlíteni nem sikerült, a CWS Cassevah ellen állította be a végeredményt, viszont Volstad és Brothers nem kaptak pontot. Csak öt ütésünk volt az egész meccsen, a hazaiak dupla ennyit szereztek, pedig közel a legerősebb összeállításunkkal játszottunk, a kezdőben volt például Tulo, Cuddy, Helton, EYJR, Rutledge, Arenado.

A keddi napon 4-3as győzelmet arattunk az Arizona Diamondbacks split squad legénysége felett a Salt River Fields telt házas közönsége előtt. A két helyi csapat végig izgalmas, kiélezett csatát vívott egymással, általában mi vezettünk egy futással, de nem mehettünk biztosra, a D'backs végig a nyakunkon lógott, egyenlíteni mégse tudtak. A leadoff hitter Dexter Fowler az első hazafutását szerezte a STben, mialatt 2/3al tüzelt. Rajta kívül egyedül Rosarionak volt több ütése, a pontjainkat Paulsen és Wrigley duplából szerezték és még Nelson is eredményes volt. Tyler Chatwood tovább folytatja a harcot a rotation helyért, az első négy inningben kiegyensúlyozottan játszott, csak egyetlen pontot kapott. Belisle és Mansip ellen született még run, ugyanakkor Batista magabiztos játékkal javított, McClendon továbbra is futás nélküli, Ottavino pedig magabiztos savet hozott.

Ezt követően a Chicago Cubs ellen léptünk pályára Mesaban és győztünk is 2-0ra. Mindkét pontunkat Troy Tulowitzki szerezte, az első menetben egy sac flyt ütött, a hatodikban RBI doublelal növelte a különbséget. A tavalyi szezon nagy részét sérülés miatt kihagyó shortstop 2/2es ütési hatékonysággal zárta a meccset és .300 fölé tolta összetett átlagát, közben hat RBInál tart a felkészülési sorozatban. Összesen hat ütése volt a csapatnak, a sor tetején EYJR 2/3ra volt képes, a Cubsnak is hat találata volt. Jorge De La Rosa a korábbi meccsek visszafogott szereplése után, most a CHC ellen nagyon pörgött, az első négy játék alatt csak négy ütést és négy sétát engedélyezett, hat alkalommal strikeoutot jegyzett és övé lett a győzelem, kezdi megtalálni a hosszú kihagyása előtti formát. Corpas is javítani tudott, két inninget hozott le makulátlanul, míg Outman, Kensing és Harris szintén ígéretesek voltak.

Csütörtökön szabadnapos volt az első csapat, csak tréningek voltak előírva a Rockies számára. Majd a pénteki napon 52 fősre szűkítették a keret létszámát. Kikerült a névsorból például a dobó Harris, Gardner, Sullivan, az OF Tim Wheeler és az IF Ryan Wheeler, az 52es keretben még 18 non-roster invitee szerepel.

Legközelebb a Cincinnati Reds elleni 5-1-es diadalmenet következett a sorban, melyet "idegenben" is végig vezetve értünk el. Már az első játékban megszereztük a vezetést CarGo RBI groundouttal, később párosával szereztük a pontokat, a Reds csak 5-0 után szépíthetett Cassevah ellen a nyolcadik menetben. A felkészülést lassan kezdő veterán Todd Helton az első hazafutását lőtte az idén egy 2run HR formájában. A kerettagságért küzdő Ben Paulsen PHként ugyancsak két pontért volt eredményes. Kilenc ütésünk közül Cuddyer három singlet vállalt magára, ő is lassan becsekkolt a 2013as szezonra. Jeff Francis folytatta a meggyőző szereplését, a csapat legjobb dobója öt inning alatt négy ütést engedett és 2.00 alá szorította az ERAt az újabb shutout közben. Brothers és Rosenbaum ugyancsak hibátlanok voltak, mindketten továbbra is jó eséllyel pályáznak a reliever posztokra, főleg utóbbi teljesítménye kellemes meglepetés.

Sorozatban három győzelem után szombaton 5-2re vesztettünk a Seattle Mariners ellen a Salt River Fieldsen. A meccs első pontját még mi szereztük, a nyitó játékrészben Rosario biztonságijával vezettünk, később viszont már lefutott állásnál tudtunk csak szépíteni Jacobs hazafutásával. Pacheco újra 2/3al ütött és .407es jelenleg az átlaga, fantasztikus formában van tavasszal, a térdsérülésből visszatérő Blackmon ugyancsak két találatot jegyzett. Pomeranz a második vereségét szenvedte a felkészülés alatt, kilenc ütésből négy pontot szereztek ellene az első öt játékban. Sajnos, továbbra sem kellően magabiztos, vannak jó periódusai, ugyanakkor sebezhető is, nem túl biztató, hogy tavaly ugyanezek voltak a korlátai. Később Belisle megint kapott runt, ő is messze van a megszokott formájától. Betancourt és Lopez viszont hibátlanul tették a dolgukat, mindketten stabilnak tűnnek.

Utolsó fellépésünkre a vasárnapi napon került sor, melyen egy izgalmas meccsen 9-7re kaptunk ki a San Francisco Giantstől több mint 11 ezer néző előtt a Scottsdale Stadiumban. A változatos összecsapáson sokáig fej-fej mellett haladtak a felek, a hetedik menetben 6-4es lépéselőnybe kerültünk és még a legutolsó SF támadás előtt is két ponttal vezettünk, akkor azonban a Giants négy futást bepakolt és fordítani tudtak. Gyakorlatilag a legerősebb csapatunkkal játszottunk, a kezdőben a Helton-Rutledge-Tulo-Nelson infield négyessel, kívül CarGo, Fowler, Cuddy, plusz a catcher Hernandez. Michael Cuddyer négy beállás alatt két ütést hintett és összesen három pontot szórt, első RBIait szerezte a tavasszal. Hozzá hasonlóan Troy Tulowitzki is többször volt eredményes, két pontot szállított egy duplával és 8 RBInál jár jelenleg. Chacin a megbízható kezdés után az ötödik játékban elbizonytalandott, nem tudta befejezni az inninget és 4.2 játszma után négy beszedett ponttal távozott, kilenc találatot szereztek ellene. McClendon egyetlen outot hozott, majd a beugró Chatwood se találta az ellenszert a Giants ütőire, három játék alatt három pontot szenvedett el. A végén Rosenbaum kapta a vereséget és a BSt is, a kilencedikben kieső nélkül kapott két pontot, rontva egy kicsit az esélyein.

A Cactus League jelenlegi állása:

1. Kansas City Royals 17-4
2. Seattle Mariners 15-7
3. Cleveland Indians 13-8
4. Chicago White Sox 10-8
5. Colorado Rockies 10-9
6. San Diego Padres 12-12
7. Texas Rangers 11-11
8. Arizona Diamondbacks 10-11
9. Oakland Athletics 9-10
10. San Francisco Giants 9-10
11. Milwaukee Brewers 8-11
12. Chicago Cubs 10-14
13. Los Angeles Dodgers 8-12
14. Cincinnati Reds 6-14
15. Los Angeles Angels 5-12

A Spring Training további programja:

Március 19., kedd, 02:10 Colorado Rockies - Cincinnati Reds
Március 19., kedd, 20:05 Kansas City Royals - Colorado Rockies
Március 22., péntek, 02:05 San Francisco Giants - Colorado Rockies
Március 22., péntek, 20:05 Texas Rangers - Colorado Rockies (SS)
Március 22., péntek, 20:10 Colorado Rockies (SS) - San Francisco Giants
Március 24., vasárnap, 02:10 Colorado Rockies - San Diego Padres
Március 24., vasárnap, 20:05 Milwaukee Brewers (SS) - Colorado Rockies
Március 26., kedd, 02:10 Cleveland Indians - Colorado Rockies
Március 27., szerda, 02:05 Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Március 27., szerda, 20:05 Oakland Athletics - Colorado Rockies
Március 28., csütörtök, 20:10 Colorado Rockies - Milwaukee Brewers
Március 30., szombat, 19:05 Colorado Rockies - Seattle Mariners (Salt Lake City)

Továbbra is a Cactus League legjobbjai között szerepelünk, és a második legjobb NL csapat vagyunk Arizonában. Az eredmények a legkevésbé számítanak, sokkal inkább érdemes az egyéni teljesítményeket figyelni és mindenképp örömteli, hogy egyre több meghatározó játékosunk kezdi felvenni a megszokott MLB ritmust.

Napok, hetek hónapok. 2 év telt el mióta John Elway átvette a korábban dicső, ám akkor romokban heverő Denver Broncos irányítását. Már első évében visszajuttatott minket a győzelmek útjára, s tavaly is kijutott a sikerekből. Gyengébb kezdés után nagyon belelendültünk, azonban hiába a szenzációs november és december, ha januárban azonnal elvéreztünk. Azóta beköszöntött a tavasz, s megnyitott a szabadügynök piac, melynek első napjaiban Colorado államban Denverben, mérföldmagasan történt valami melynek hatásai Magyarországra is eljutottak egy hatalmas hóvihar formájában.



Mikor John Elway került az FO élére, az első évben viszonylag csendes offseason politikával kezdte a csapat újraélesztését. Elsősorban a draftra koncentrált, ahol sikerült is megszereznie a legjobb játékost Von Miller személyében, és még 2 kezdő játékost a 2. körben (Rahim Moore és Orlando Franklin). Néhány megfelelő veterán igazolás mellé, mint például Willis McGahee, új edzői stáb, és ez elég is lett a divízió megnyeréséhez, és egy feledhetetlen győzelemhez a PO-ban. Akkor sokan azt gondoltuk végre jó irányba indult el a csapat, folytatjuk az építkezést és egyszer csak majd beérik a munka gyümölcse. Ehhez képest tavaly az FA legnagyobb igazolását könyvelhette el korábbi HOF irányítónk, a jövőbeli HOF irányító, Peyton Manning megszerzésével, s ha már hozott egy igazán elit QB-t nem lassított le, hozott neki célpontokat, Stokley-t, Dressent, Tamme-t, Hillmant maradék erejéből erősítette a falat előtte, és persze nem maradt el az se, amire TT maradása esetén számítottunk volna, a védelemben lévő lyukak befoltozására és tovább erősítésére. 2011-hez képest bekerült a kezdőbe Derek Wolfe, Justin Bannan, Kevin Vickerson, Wesley Woodyard, Keith Brooking, Chris Harris, Mike Adams, Rahim Moore. Közülük Bannan, Brooking, Adams új igazolások Wolfe pedig újonc. Ennek következtében a liga egyik legerősebb csapatává avanzsáltunk, akik az alapszakaszban ezt a feltevést be is bizonyították, azonban a rájátszásban szerencsétlen körülmények között több egyéni (és bírói) hiba miatt elbuktunk a későbbi győztes Ravens ellen. Ezek után legtöbben arra számítottunk, hogy a hangsúly elsősorban a meglévő csapat megtartásán lesz. Komoly aggodalmat jelentett, hogy a következő években szerződést kell hosszabbítani Eric Deckerrel, Demaryius Thomasszal, Von Millerrel, Wesley Woodyarddal és Zane Beadles-szel azok közül a fiatalok közül, akiknek óriási része volt a nagy menetelésben és nagyon alul vannak fizetve. Ehhez adódott hozzá Ryan Clady lejáró szerződése. Nos bár kétség kívül sokan így tettek volna, hogy csendesen együtt tartják azt, ami erejét tekintve képes lehet SB-t nyerni, Elwaynek ennél ambiciózusabb tervei voltak. De lássuk szép sorjában.

Tag-ek, tenderek

Az NFL-ben azok a játékosok akiknek 2 a ligában töltött év után jár le a szerződésük ERFA-k (Exclusive Rights Free Agent) lesznek, akiknek 3 év után azok RFA-k (Resricted Free Agent), akiknek hosszabb táv után azok UFA-k (Unrestricted Free Agent).

ERFA-k

Az ERFA-k nem tárgyalhatnak más csapattal, ha akarjuk rájuk rakjuk az ERFA tendert, mely kevesebb mint 1 milliós fizetést jelent nekik 1 évre, és nálunk maradnak. 2 ERFA-ra raktunk tendert:

Tony Carter (CB): Máris javítanom kell amit fentebb írtam, mert nem csak a ligában töltött évek számítanak, hanem az is megvan, hogy hány meccsen kell játszani, hogy az az év számítson is. Ezért lehet, hogy Carter már 3 éve a ligában, mégis ERFA lett. Mondhatni a Chris Harris utat járja be, még combine-ra se hívták meg, UDFA ként került hozzánk, majd amikor lehetőséget kapott a rotációban élt vele. $715000 ezerért sikerült itt tartani, a játéka ennél sokkal többet ér. Természetesen kiváló döntés, hogy tendert raktunk rá, de ezt még lehet h JMD se k*rta volna el...

Mitch Unrein (DT): Tavaly az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. A DT rotációnak nagyon hasznos tagja volt, néhány kifejezetten emlékezetes play-jel. Sikerült megszereznie egy fumble-t egy Von Miller sack után az ellenfél 1 yardosán, Von Miller pick6-e előtt ő volt az, aki belekergette a hibába Freemant, és az Offenseben is szerepet kapott goalline szituációkban FB-ként, s ami igazán ritkaság számba megy védjátékosoknál, védő falembereknél, egy TDt is szerzett a támadók között, Peyton Manning passzából. Most 555 ezer dollárért marad. Mondhatni vicc kategória neki ez a pénz.

RFA-k

Az RFA-k korlátozott jogú szabadügynökök. 3 fajta tendert tehetünk rájuk, 1.körös tender, 2. körös tender, eredeti drafthely függő tender. Ha a játékos aláírta a tendert az 1 éves szerződést jelent, az 1. körös ~2,8M, a 2. körös ~2M, az original round pedig 1,323M fizetésért. Innentől kezdve bármelyik csapat kínálhat nekik nagyobb pénzt, s ha mi úgy döntünk hogy nem adjuk meg, akkor vihetik is, de a tender értékét draftcetlikben ki kell fizetni. Értelemszerűen 1. körösért első körös picket, stb... Mi 3 RFA-nkra tettünk tendert, mindháromra a legkisebb értékűt

Lance Ball (RB): Futni nem tud, de valamit igen és azt nagyon. Hogy mi az, arról fogalmam sincs, de még mindig a csapatnál tartja őt. Eddig legalább nem keresett sokat, de most ezzel a tenderrel már 1 millió fölött fog. Maradásának legvalószínűbb oka, hogy valami kompromitáló adatai vannak Bowlen, a tulaj ellen. Szerencsére az offenseben már a minimálisnál is kevesebb szerepet kap, így mostanában csak azért jöhet rá a csuklás, mert semmit nem csinál azért a pénzért

Chris Clark (OT): Egyértelműen csak a depthet erősíti, ami vele is elég gyenge, nélküle meg még gyengébb lenne, így könnyű rá vágni, hogy tenderezzük, és 0. közelítésben jó döntésnek is tűnik. Ugyanakkor a nagy pénzhiányban luxus egy ilyen képességű játékosért 1M fölött fizetni, igazából bármikor találunk hasonló képességű játékost fele ennyi pénzért. Ez nem azt jelenti, hogy kiefezetten rossz döntés lenne, mint Ball esetében, de én azért inkább szélnek eresztettem volna

Britton Colquitt (P): Az egyik legkevésbé fontos pozíció, a fiatalabb Colquitt viszont bátyja nyomdokaiban jár, és a liga jobb punterei közé tartozik, ezt az 1,323M dollárt mindenképp megéri. Itt csak annyi ellenvetés lehet, hogy mióta Manning van, nincs field position harc, nincs akkora szükség a jó punterre, mondhatni Colquitt árán esetleg más fontosabb posztot erősítettünk volna. De igazából annyira nem sok ez a pénz, és csúnya lenne, ha a végén a punteren múlna.



Franchise Tag

Ha a játékos UFA-vá válna, akkor is meg van az eszköz a csapat kezében, hogy még legalább 1 évre magához láncolja az adott poszt 5 legjobban kereső játékos átlagfizetéséért, vagy tavalyi (vagy az adott játékos előző évi fizetésének 120%áért, amelyik több), ez a franchise tag. Ez lehet Exclusive és Non-exclusive. Utóbbinál más csapatok az RFA-khoz hasonlóan elvihetik, de az ár 2db 1. körös pick. Mi egy játékosra raktunk franchise tag-et.

Ryan Clady (OT): A liga egyik legjobb LT-je, és ennek megfelelő pénzt is akar magának. Idén akár meg is adhattuk volna neki, de akkor a bevezetőben felsorolt névsorból 1gyel több embert vesztünk el. Clady elvesztése se érintené túl jól a csapatot, de ha egyszer fizetünk 20M-t annak a QB-nak akinek az egyik leggyorsabb a dobómozdulata, és a leggyorsabb döntés hozók között van, akkor kisebb feladat hárul az előtte lévő falra is, hisz rövidebb ideig kell védeni. Talán ezért, talán mert műteni kellett a vállát, az FO amellett döntött, hogy nem köt vele hosszú távú szerződést, hanem tag-eli. Az új CBA szerint jövőre ismét tag-elhei, és akkor abban a két évben amikor a legnagyobb esélyünk van a gyűrű, mindenképp nálunk marad, utána meg eldönthetjük kit tartunk meg, az addigra reményeink szerint bajnok csapatból. Mindenképp helyes döntésnek tartom.

Hosszabbítások

Természetesen nem csak arra van mód, hogy egy évre itt marasztaljunk egy játékost, hanem köthetünk vele új szerződést is, ami több évre szól. 2 játékosunk mehetett haza boldogan az új munkaszerződésének papírjaival.

David Bruton (S): 3év $4,5M. Eredeti posztját tekintve safety, ezért van ott az (S), de valójában a special teamben mutatott játékának köszönheti maradását, azzal viszont rá is szolgált. Bár amikor a bajnokesélyes csapatok névsorát állítják össze többnyire csak az offense-re és defense-re koncentrálnak, ám ettől a csapatnak még nem szabad megfeledkeznie az ST-ről. Talán kevesebbet tesz hozzá vagy vesz el a győzelmi esélyből, de pont ezért a játékosoknak is kevesebbet kell ott fizetni. Átlag évi 1,5M-t mindenképp megér egy Bruton szintű ST játékos, és a safety depthet is erősíti. Ha azt vesszük, h Clark és Ball 1,3M-t keresnek, szintén csak ST-ben és depthben lehet rájuk számítani, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy vagy Bruton nagyon jó szerződtetés, vagy Ball és Clark nagyon rossz, vagy mindkettő. (Szerintem mindkettő).

Kevin Vickerson (DT): 2év. Tavaly még paycutot kértünk tőle, mert nem számítottunk rá kezdő ként. Aztán Ty Warren ismét IR-re került, ő meg hirtelen a kezdőbe a csere fizetésért, ahol egyébként meglepően jó teljesítményt nyújtott. Helyesebb lett volna azt írnom, hogy nagyon jó teljesítményt. Őszintén szólva valószínűnek is tartottam, hogy Bunkleyhoz hasonlóan elveszítjük őt is, szerencsére nem így történt. Én szeretem azokat a játékosokat akik képesek áldozatot hozni a csapatért, ő tavaly megtette, most rajtunk volt a sor. Nagyon megérdemelte a hosszabbítást. Magának a szerződésnek a részletei még nem ismertek, így arról nem tudok érdemben beszélni.

Cutok

Vannak kevésbé szerencsés emberek is. Akik nélkülözhetővé válnak, vagy nem felelnek meg az elvárásoknak, ezért távozni kényszerülnek. A Broncos részéről a két hosszabbításnak 2 cut volt az ára.

Caleb Hanie (QB): Az egyik legdrágább QB3 volt, őszintén nem is értem, hogy minek volt rá szükség, ha egyszer Oswi volt a QB2. Tavaly is úgy gondoltam, hogy inkább Webert kellett volna megtartani, s ezt most beigazolódni látom. $1,25M szabadult fel.

DJ Williams (LB): Szomorú történet, azt kell hogy mondjam várható volt, de csak magának köszönheti. Míg pályán éveken át egyik meghatározó eleme volt a védelmünknek, rendre csapatelső volt szerelések tekintetében, azonban pályán kívül legalább annyira megbízhatatlan volt, mint amennyire megbízható a pályán. Az idei szezonra 9 meccses eltiltást sikerült felhalmoznia, s ez alatt a 9 meccs alatt kiderült, hogy Wesley Woodyard legalább olyan jó WLB, mint ő, ha nem jobb, ugyanúgy hozta DJ számait, fiatalabb, és nincs vele gond a pályán kívül. Ezek után egyértelmű volt, hogy a 6 milliót kereső DJ-nek nincs jövője a csapatnál. Fájdalmas, de elkerülhetetlen döntés volt, mi a továbbiakban emlékezzünk arra korábbi első körös választottunktól, amit a pályán mutatott, és ne arra, amit azon kívül. A legjobbakat, DJ Williams!

Tradek

Egyelőre nem volt

FA igazolások

Nem csak a saját csapat UFA-ival lehet megegyezni, hanem bármelyik másik csapatéval. Ez a draft mellett a legkönnyebb módja az erősítésnek. Sőt ha az ideális csapatépítésről kérdeznének, akkor azt mondanám, hogy az FA-ról hozni kezdőket, mögéjük a drafton fiatal cseréket, akik idővel átvehetik a helyüket. Nos az eddigiek alapján azt a felét, hogy az FA-n kezdőket hozni, azt Elway is mindenképp így gondolja. Ahogy előjáróban már volt szó róla idén is váratlanul aktívak voltunk.

Stewart Breadley LB (Arizona Cardinals): 1 év $1,1M. 2007-ben a draft 3 körében választotta az Eagles. 2008-ban és 2010-ben összesen 28 meccsen kezdett, és nem is játszott rosszul. Aztán egy 5 év $25M szerződést kötött a Cardinals-szel, azonban ott már egyetlen meccsen se kezdett. 2 év után cutolták. Most tőlünk kapott még egy lehetőséget. A csapat talán leggyengébb posztja az MLB, ahol viszont a korábbi hírek szerint Nate Irving és Steven Johnson fog küzdeni a kezdő szerepért. Nos ebbe a küzdelembe valószínűleg beszáll majd Breadley is, de sokkal többet nem fog tudni náluk. Mindenesetre 1 év 1,1 millió dollárért kis kicsi kockázatot vállaltunk, viszont annál többet nyerhetünk. Jó igazolás.

Terrance Knighton DT (Jacksonville Jaguars): 2 év 4,5M. 3 évet töltött Jack Del Rio-val Jacksonville-ben, és egyet nélküle. A vele töltött időszak egyértelműen sikeresebb, mint a nélküle lejátszott 2012-es esztendő. ezért is szerezhettük meg ilyen olcsón, meg azért is, mert ezt ő is tudta, és nem is nagyon akart máshová menni, csak ide. 330 font, ez az a méret, amit JDR szeret a front3-ban. (Igen, 4-3-nak írják a bases defenset de felfogását tekintve sokkal közelebb áll a 3-4-hez, mondhatni egy 4-3nak álcázott 3-4, ahol Vickerson-Bannan és Wolfe a front3 Doom és Miller a két edge rusher. Akárhogy is, JDR-nek kell 3 darab jól megtermett 2gap játékos. Wolfe és Vick már megvannak ehhez, Knighton pedig szintén illik a képbe), minden tekintetben illik a rendszerbe. Ez továbbra se zárja ki Bannan hosszabbítását, de sanszosabb az első körös DT pick. Ez persze akkor is valószínű lehet, ha Bannan is visszajön.

Dominique Rodgers-Cromartie CB (Philadelphia Eagles): 2 év $10M. DRC a liga jobb CB-i közé tartozott amióta csak ledraftolta őt a Cardinals. 2 éve valószínűleg felhőtlenül boldog lettem volna érkeztének. Azonban azóta nagyot fordult a világ. Szeirntem semmi szükség nem volt egy évi 5 milliós CB-re. Ráadásul mint utóbb kiderült ez nem is a Porter-féle próbáljuk ki hátha bejön, itt több pénzről és 2 évről van szó. Szerintem Bailey mellett egyáltalán nem lesz jobb, mint Chris Harris, viszont jóval drágább. Ugyanakkor nem szabad elmenni a fizikális különbségek mellett, DRC magasabb és gyorsabb. Erőssége a man-to-man. 2 éves szerződést kapott, ami 1 év után semmissé válhat, ha nagyon nem jön be, és Baileynek 2 év maradt a szerződéséből. Ha ez az igazolás bejön, 3 év múlva DRC és Chris Harris lesz a két kezdő CB, amibe a jelenleg rosteren lévő titánok azért még beleszólhatnak, de a terv vélhetően ez. A baj azonban nem csak az, hogy nekünk az elmúlt 2 évben rendeződött a CB ügyünk, hanem hogy DRC ez idő alatt jól leégette magát a Philadelphiai Dream Teammel. Meggyőződésem, hogy az Eagles nem megfelelően használta se őt, se Aso-t, de azért ez nem egy olyan olcsó szerződés, itt van veszteni való. Ráadásul ha voidolódik is a szerződése, akkor is lesz utána deadmoney a signing bonus miatt, ha értesüléseim helyesek. Maga az elképzelés jó, ahogy jó volt Tracy Porter esetén is, de az se vált be, én most ezzel szemben is szkeptikus vagyok. Bár az való igaz, hogy amennyivel több kockázat van az ő szerződésében, annyival többet is nyerhetünk vele.

Louis Vasquez OG (San Diego Chargers): 4év $23,5M. Évek óta a csapat egyik gyenge pontja az OL depth, várható volt az erősítés, Vasquez azonban nem csere játékos. A liga jobb RG-i közé tartozik, jobb mint az egészséges Kuper, aki ráadásul nem egészséges. Tavalyelőtt súlyos bokasérülést szenvedett, és tavaly is egyfolytában sérült volt, ráadásul arra a bizonyos bokára is rásérült. Hatalmas kérdőjel, hogy képes lesz-e még valaha úgy játszani mint sérülése előtt. Vasquez jelenléte komoly előrelépést jelenthet a rövid yardos szituációkban. Persze évi 6 millió nem kevés egy RG-nek, ráadásul 4 év az elég hosszú távú szerződés. Kuper sérülései sajnos túl nagy kockázatot jelentettek, így kellett hozni egy jó RG-t. Nem olcsó Vasquez, de mindenképp jó játékos, ráadásul a divízió rivális Chargers gyengítettük vele. Ennél többet semmi esetre se adtam volna neki, hogy erre a 23-ra rászolgál-e majd az a jövő zenéje, de én bízom benne.

Wes Welker WR (New England Patriots): 2 év $12M. Tavaly miénk volt az FA legnagyobb fogása Peyton Manninggel. Egyelőre úgy néz ki, idén is a miénk az Wes Welkerrel. Welker nagyon sokat profitált a Pats támadó sémájából és abból, hogy Tom Brady passzolt neki. Azonban Hernandez, Gronko és Edelman jelenlétével mondhatni fölöslegessé vált ott. Furcsa ezt mondani valakire, akinek rendre 120 elkapás környékén szerzett, nem is midneki fogata örömmel a hírt Bostonban. Mindenesetre Welker képességei más csapatban jó eséllyel nem jönnének annyira ki, mint a New Englandban, viszont ha van még egy csapat ahol mégis, az a Broncos. Akárhol játszott, akárki passzolt neki, vitán felül a legjobb slot elkapó a ligában. Nálunk aligha lesz 120 elkapása, mert nem lesz szükség, hogy ennyiszer őt vegyük célba, viszont már puszta jelenléte komoly fejtörést fog okozni a DC-knek. Ha fönt van kénytelenek lesznek feladni a base defense-t, és rögtön nickellel jönni, ami McGahee és Moreno dolgát könnyítheti. 1v1ben szinte lehetetlen tartani, így kevesebb ember juthat DT-re és Deckerre is. 2 év 12 millió dollárért hatalmas igazolás, ennél ő sokkal többet ért volna, évi 6M-t már az is megért volna, hogy a legnagyobb riválisunkat gyengítsük, hogy a legjobb elkapójuktól megfosszuk őket. A szerződtetésének egyetlen olyan következménye lehet ami keserédes szájízt hagy maga után, az az, hogy mi lesz most Stokleyval. A slotmachine nem kap el 100 labdát egy szezonban, de számtalanszor bizonyította már, hogy amikor nagyon kell, mindig lehet rá számítani. Nagyon jól megvolt az összhang közte és Manning között, és egy olyan játékos akit nem lehet nem szeretni. Már korábban leszögezte, hogy van Broncos vagy visszavonul, de most így lehet hogy az utóbbi lesz. Én nagyon szívesen látnám őt 4. számú elkapónak, majd kiderül, lesz-e rá módunk.



Az igazolások ára

Jó sok pénzt sikerült elkölteni FA-kra, valahogy helyet is kellett neki csinálni. DJ és Haine fiezetésével 7,25M dollárt nyertünk, de ez még kevés volt. További fizetések vannak veszélyben.

A Doom-saga: Még múlthéten, amikor Elwayék már tudták milyen viharos első pár napjuk lesz az FA-n megkérték Dumervilt, hogy keressen kevesebbet jelenlegi 12 milliós fizetésénél. Doom azután kötött új kontraktust, miután sackkirály lett 2009-ben, és ennek megfelelő pénzt is kapott. Azóta viszont szerepe csökkent a Broncos védelemében, ezért az FO elkezdte sokallni a rászánt pénzmennyiséget. Ráadásul Freeney egyszerűen megszerzhetőnek tűnt. Az alkudozás 6,5M-ról indult, végül szóban 8millióról állapodtak meg, amit Doom el is fogadott. Mindenki örvendett és fellélegzett, azonban nem sokkal később kiderült, hogy a fax nem érkezett meg időben, Doom ügynöke valamit nagyon elk*rt, ezért aztán 1 perccel a határidő előtt cutoltuk Dumervilt. 7 perccel később megérkezett a Fax. Nincs rajta mit szépíteni rohadt nagy szarba kerültünk. Az FA első hete modnhatni tökéletesre sikeredhetett volna, erre egy Faxon csúszunk el. Most ugyanis 4 millió helyett 8 milliót sikerült felsazbadítani a cap alól, de elvesztettük Doomot, és 4 milliós a caphitje, amit mindenképp buktunk. Ha 4 millióval kevesebbért tudnánk aláíratni kedvencünket akkor lennénk ugyanitt. A helyzet mindenképp sokkal rosszabb, Dumervilt megtartani még mindig több esély van, mint azt pár napja hittem, azonban a fizetési sapkával jobban nem fogunk kijönni. Szerencsére Doom továbbra is szeretne maradni a csapatnál, de most bárki leigazolhatja, és próbálkoznak is vele. Egy héten belül másodszor áll próba elé a klubhűsége...

További lehetőségek: Doomon 4 milliót spórolni ideális lett volna. Most ebből vagy több lesz vagy kevesebb, de azt hiszem ettől teljesen függetlenül hamarosan búcsút mondhatunk Joe Maysnek és az ő 4 milliós fizetésének. Tovább Vasquez igazolásával meglehetősen bizonytalan helyzetbe kerül Chris Kuper is. Akire úgy tűnik egyelőre, mint cserére számítanánk, azonban egy csere G nem keres annyit mint most ő. Ebből vagy paycut lesz, vagy cut. Én személyszerint, ahogy előző írásomban már utaltam rá, Prater fizetéséből is le tudnék faragni pár centet.

Mi várható még

Úgy hiszem a legtöbb puskaporunkat már ellőttük, és ha nincs Magid, Dumervil ügynöke, akár már hátra is dőlhettünk volna, most azonban DE után kell nézni. Remélem hogy ez a DE, ez Doom lesz, de nem valószínűtlen, hogy nem. Dwight Freeney biztosan nagyon szeretne nálunk játszani, nekünk meg pont speedrusher kéne, csak hát Freeney pályafutása erősen és meredeken leszálló ágba került. A másik nagy név aki szóba jöhet az Osi Umenyiora, aki az elmúlt két év alapján szintén visszalépés lenne Dumervilhez képest.

Ugyancsak próbáltunk erősíteni RB poszton is, ami eddig nem jött össze, de ez nem jelenti azt, hogy feladtuk volna. Szerény véleményem szerint nagy szükség lenne egy strong safetyre is (sokkal inkább mint egy RB-re), a maradék erőforrásból pedig foltozhatnánk az OL depthet. És persze ahogy fentebb említettem határtalan lenne boldogságom, ha visszahoznák Stokleyt is.

Összegezve:

Idén is aktívabbak voltunk, mint azt vártam volna. VALAKINEK ez valószínűleg idén se fog tetszeni, de eddig a Doom-sagat leszámítva nagyon jól jöttünk ki az első napokból. Nem tetszik maradéktalanul minden igazolás, de mindben látok valami fantáziát. Ha a Dumervil ügyet sikerülne elsimítani nagyon jó helyzetből várhatnák mind a draftot, mind az alapszakaszt. Amióta Magyarországon is adnak NFL-t, papíron még sosem volt ilyen erős a Broncos, de tavaly fájdalmasan kellett megtanulnunk, hogy a meccseket nem papíron játsszák. A tehetség és a tudás megvan, de az a pályán is érvényesíteni kell. Annyi viszont már biztos, hogy lesz miért szurkolni idén is, hajrá Broncos!

Az elmúlt hétvégén a Colorado Mammoth csapata két mérkőzésen lépett pályára, és végre megszakítottuk a hosszú hetek óta tartó nyeretlen szériánkat, egy győzelemmel és egy vereséggel tudtuk a hátunk mögött a keleti kirándulást.



















Az aktuális liga első Toronto Rock vendégeként képtelenek voltunk meglepetést okozni, a találkozó nagy részében csak bottal ütöttük a kanadaiak nyomát és 14-10-re kikaptunk ellenük.
A mérkőzés első negyede még egész jól sikerült számunkra, mert bár a Rock is szerzett két gólt, menet közben négy megválaszolatlan találatot süllyesztettünk el Rose ketrecében, így 4-2-es előnyben voltunk az első negyedóra végeztével. A második negyedben eleinte őriztük a vezetésünket, viszont érezhető volt, ahogy beindulnak a Rock nehéz tüzérei, hogy nem tudjuk tartani velük a lépést, Manning és Leblanc pedig elkezdték számolatlanul lőnni a gólokat, és a félidején már ők voltak lépéselőnyben 9-6 arányban.
A szünet utáni időszakban JGJR vezérletével próbáltuk tartani a lépést a házigazdákkal, kétszer is felzárkóztunk egyetlen találatra, de a befejező negyedet megelőzően még mindig kettő volt a lemaradásunk.
A negyedik negyed első perceiben Jones megszerezte a tizedik Mammoth-gólt, de több sajnos nem jutott nekünk, a nagy igyekezetben ráadásul az utolsó két percen belül a Rock még két könnyű találatot szerezve megnyugtatóvá növelte a különbséget, és 14-10-re diadalmaskodott ellenünk.

A Rock második negyedben fölénk nőtt, onnantól kezdve csak a hátukat néztük, és bár többször felzárkóztunk egyetlen találatra, az egyenlítés sajnos elmaradt, a legvégén pedig hiába tettünk fel mindent egy lapra, vereség lett a vége. John Grant Jr (3+2) és Adam Jones (2+3) voltak a legeredményesebb játékosaink öt-öt ponttal, őket követte a négy gólpasszos Pollock, míg MacLeod és McBride mindketten 1+2-ig jutottak. A kapuban Lewis kezdett, de a nyolcadik kapott gól után a szünet előtt távozott, Belanger a továbbiakban 15 védés mellett hatszor kapitulált.



Másnap a szintén jó erőkből álló keleti gárdával, a Buffalo Bandits-cel mértük össze a tudásunkat, és nagyszerű hajrá jóvoltából 12-6-ra legyőztük őket, kisebb meglepetésre ezzel megszakadt az öt meccs óta tartó nyeretlen széria.
Álmosan kezdtük az összecsapást, az első negyedben minden helyzetünk kimaradt, ellenben a házigazdák három találatot is elhelyeztek az élete első meccsén kezdő Belanger ketrecében.
A második játékrészben aztán beindult a coloradói góltermés, Jones vezérletével percek alatt kiegyenlítettünk, és bár 4-3-nál újra a Buffalo volt lépéselőnyben, MacLeod a félidő utolsó percében egalizált, így döntetlen eredménnyel mehettek le a csapatok a hosszú pihenőre.
A második félidő első perceiben a Bandits két találattal ellépett, de a harmadik negyed hátralévő részében sikerült kiegyenlítenünk McBride és Lincoln jóvoltából, így 6-6-ös döntetlennel fordulhattunk rá a befejező játékrészre.
A folytatásban hamarosan újabb gólokat szereztünk, McBride duplájával egyre jobban elszakadtunk, a befejező öt percben pedig további négy játékosunk köszönt be, így a végére megnyugtató különbséggel diadalmaskodtunk, és végre sikerült újra meccset nyerni hosszú-hosszú hetek ínsége után.

Az utolsó 26 percben nem kaptunk egyetlen gólt sem, közben pedig nyolc megválaszolatlan találatot szereztünk, ami kulcsfontosságú volt a hőn áhított győzelem megszerzésében. Jordan McBride háromszor zörgette meg az ellenfél ketrecét és összesen négy pontnál állt meg. Hozzá hasonlóan Adam Jones is ugyaneddig jutott 2+2-es leosztásban, míg John Grant Jr és nem kis meglepetésre Cameron Holding 1+4-gyel végeztek. Lincoln két, sokan mások egy találattal zártak, míg Pollock ismét az előkészítésekben jeleskedett, szám szerint öt asszisztot adott. Tye Belanger karrierje első startján 36-ból 30 lövést hárított, és a játékhét legjobb újoncának választották meg a ligában.



A nyugati divízió állása (W-L):

1. Washington Stealth 7-4
2. Calgary Roughnecks 6-5
3. Edmonton Rush 6-5
4. Colorado Mammoth 3-7
5. Minnesota Swarm 3-7

Pár nappal később a csapat bejelentett egy komoly horderejű játékoscserét a deadline napján, melyben megszereztük a 2010-es szezon MVP-jét, Casey Powell-t. A sportág legendás alakjáért cserébe a hátvéd Jon Sullivan és egy harmadik körös draft lehetőséget adtunk a Rochester-nek. A bekk távozásával Gallant lesz a csapat másik helyettes kapitány Grant Jr mellett, Prout pedig marad a csapatkapitány. Izgatottan várhatjuk Powell debütálását, csapatunk most már tényleg a liga egyik legerősebb támadó alakulatával rendelkezik.

A szombati folytatásban a mieink újra a Buffalo Bandits ellen meccselhetnek, ezúttal már a Pepsi Centerben.

Jó formában folytatta az All-Star szünet után a bajnokságot a Denver Nuggets. Vegyes mérkőzések vártak a csapatra a következő hetekben, hiszen könnyebbnek tűnő mérkőzések és rangadók is akadtak a kínálatban. Lássuk, hogyan sikerült venni az akadályokat.



Összefoglalónkat az Atlanta Hawks elleni hazai mérkőzéssel kezdjük. A csapat a legerősebb összeállításban kezdett neki a találkozónak, amit egy kiegyenlített első játékrész nyitott meg. A második felvonás elején sikerült ellépni a vendégektől, jócskán tíz pont fölé növeltük ebben, szakaszban az előnyünk, de a nagyszünetig visszajött a Hawks nyolc pontra. A harmadik negyedben még közelebb tudtak kerülni, majd az utolsó játékrészre visszaállt a félidei különbség. A záró 12 perc első felében sikerült tartani a távolságot, sőt növeltük is az előnyt, ami döntően befolyásolta a meccs kimenetelét. A vége meglehetősen sima, 104:88 arányú diadal lett. A kezdő ötösünkből Lawson volt a legeredményesebb 18 ponttal, Faried 13 lepattanóval és 10 ponttal fejezte be a mérkőzést és Iguodala is 10 pont felett teljesített. A cseresorunk nagyszerű produkcióval rukkolt elő. Elsősorban Brewer 22 pontján akad meg a statisztikát fürkésző szurkolók szeme, de a Chandler által szerzett 13 egység és McGee remek blokkjai is sokat segítettek a csapatnak. A palánk alatt továbbra is ellenállhatatlan a csapat, ezúttal 70 pontot szereztünk a festékből és a lepattanókat is nagyon hatékonyan gyűjtögettük. A lerohanás is nagyszerűen működött, 29 pontot szereztünk ebben a formában.

A csapat egy könnyebb mérkőzés elé nézett, habár idegenben léptünk pályára, a Sacramento Kings ellen mindenképpen esélyesnek számítottunk. Jól kezdtük a mérkőzést, már az első negyedben megszereztük a vezetést, de komolyabb előnyt nem építettünk még a meccs korai szakaszában. A második felvonásban is nálunk volt az előny, 6-8 pontra elléptünk, de a Kings visszakapaszkodott és 50:50-es döntetlennel mentünk a szünetre. A harmadik negyedben már sikerült tíz pont fölé növelni az előnyünk, de még semmi sem dőlt el. A záró játékrész nagy részében is tartottuk a tíz pont körüli különbséget. A hajrában felzárkóztak a hazaiak négy pontra, de a végjátékban észen voltunk és 120:113-ra behúztuk a győzelmet. Magabiztos játékkal, végig kontrollálva a mérkőzést, megérdemelten győztünk. Jól teljesítőkben nem volt hiány ezúttal, Lawson 24 ponttal volt a csapat legeredményesebb játékosa, Gallinari mindössze egyetlen ponttal maradt el mögötte. Faried újabb dupla-duplát begyűjtve hozta a meccset, 19 pont és 12 lepattanó. A cserejátékosaink közül most Miller volt a leghasznosabb, 16 pontja mellé 7 gólpasszt osztott ki.

Rangadóval folytatódott a programunk, hiszen a nyugati versenye futásban közvetlen rivális, Los Angeles Clipperst fogadtuk. Kiegyensúlyozott első negyeddel indult a mérkőzés, egyik csapat sem tudott ellépni a másiktól. A második játékrész is teljesen hasonló mederben csorgott le, döntetlen állással mentek szünetre a csapatok. A harmadik felvonásban tudtunk első ízben nagyobb előnybe kerülni, sikerült tíz ponton kívülre szakítani a vendégeket. A záró negyedet tíz pontos előnyből nyithattuk meg. A játékrész első felében nem sikerült közelebb zárkóznia a Clippersnek, majd az utolsó hat-hét percben még tovább növeltük a különbséget, eldöntve ezzel a találkozót, ami 107:92-es eredménnyel zárult. Lawson –akit nemrég nyugaton a hét játékosának választottak- folytatta remeklését, 21 ponttal és 11 gólpasszal vette ki a részét ebből a sikerből. Gallinari szintén jól játszott, 20 pontot szerzett. Faried 11 pontot, 10 lepattanót és 4 blokkot regisztrált, Iguodala 14 egységig és 7 asszisztig jutott. A cseréink közül Miller és Chandler 12-12 ponttal szálltak be, Brewer pedig csak egyetlen egységgel maradt le. Jól játszottunk, ezúttal a védekezésünk is rendben volt, blokkoltunk, labdákat szereztünk, ami alaposan meg is látszott a kapott pontok számán.

Könnyebbnek ígérkező mérkőzéssel folytattuk a bajnokságot, a Minnesota Timberwolves-t láttuk vendégül. A csoportunk sereghajtója ellen minden esélyünk megvolt a győzelemre, pláne a mostani formánkban. Ennek megfelelő első negyeddel kezdtünk, támadásban jól működött a csapat, de tartotta magát a Wolves. A második felvonás hasonló képen zajlott, komoly előnyt nem tudtunk szerezni a nagyszünetig. Először a harmadik játékrészben tudtunk meglépni egy kicsit, 57-57-es döntetlen állás után sikerült tíz pont fölé is növelni a különbséget. A záró negyedet 13 pontos előnyből kezdtük, majd Lawson és Brewer pontjaival sikerült húsz pont fölé növelni a fórunk, amivel már nagyon közel kerültünk a győzelemhez. Innen már rutinból hoztuk a hátralévő időt és 111:88-ra simán győztünk. Lawson nagyszerű formája továbbra is kitartott, 32 ponttal zárta ezt a meccset. Brewer a 15 pontot szerzett és a cseresorunk legjobban teljesítő játékosa volt. Bőven 50% felett teljesítettünk mezőnyből és ezúttal a hárompontosokat is jó hatékonysággal értékesítette a csapat.



A Phoenix Suns otthonában játszottuk következő mérkőzésünket. A nyitó játékrész első felében kizárólag Koufos szerzett pontot a csapatból, ennek ellenére nem maradtunk le mindjárt az elején. A második negyedre már kezdtek belelendülni a többiek is, nagyrészt a Suns vezetett, de a félidőig sikerült fordítanunk. A harmadik felvonást jól kezdtük, néhány pontot szereztünk még az előnyünkhöz, így vezetéssel fordultunk az utolsó negyedre. A záró negyed hajrája előtt sikerült eldönteni a mérkőzést, három-négy perccel a vége előtt 10 ponton kívülre kerültünk. Innen már nehéz helyzetben voltak a hazaiak, nem is sikerült közelebb kerülniük, 108:93-as végeredménnyel, újabb sikerrel gazdagodtunk. Koufos szerezte a csapat első 13 pontját, nagy szerencse, hogy legalább ő hozta a meccs elején a pontokat, különben komoly hátrányban kezdtük volna a találkozót. A görög center a mérkőzést egyébként 22 pontos karrier csúccsal zárta. Lawson ezúttal 19 egységet vállalt, a padról megint Brewer volt a legjobb a maga 20 pontjával.

Az Anthony csere óta pikáns mérkőzésnek számít a Denver és New York Knicks összecsapása, mostani összefoglalónkat, ezzel a mérkőzéssel zárjuk. Jól kezdtük a mérkőzést, már az első negyedben tudtunk 8-9 ponttal vezetni. A második felvonás még inkább a mi kedvünk szerint alakult, 20 pont fölé növeltük az előnyünket. A szünetig eléggé megszórtuk a Knickst, az első két negyedben ugyanis 64 pontot szereztünk. A harmadik negyedben nem tudott közelebb kerülni a vendég csapat, sőt az utolsó játékrészre érve már harminc pont környékére duzzadt az különbség. A negyedik negyedben simán megőriztünk ekkora előnyt, végül nagyon simán, 117:94-re nyertünk. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy Chandler és Anthony sem tudták a pályán befejezni a mérkőzést, mindketten megsérültek. Igaz, még a pályán voltak, addig is sikerült dominálnunk, de mindenképpen sokat gyengültek a kiválásukkal. Az ex Knicks különítményünk rendesen odatette magát, elsősorban Chandler játéka volt eredményes, 24 ponttal szállt be a padról, Gallinari 16-ig jutott kezdőként. Lawson ezúttal visszafogottabb volt, csak 13 pontot szerzett, Faried pedig dupla-duplát ért el (11/10). A lepattanók terén óriási volt a különbség, 20-al többet szereztünk, mint az ellenfél. Abszolút a mi játékunk érvényesült, sokkal simább győzelem volt, mint amire számítani lehetett.

Elképesztő formában játszunk mostanában. Már tíz zsinórban szerzett győzelemnél tartunk és az hazai pályán a konferencia legerősebb csapatának számítunk. Jó előjelekkel várjuk tehát az alapszakasz hamarosan kezdődő hajráját.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 48-17 (65 meccs)
2. Denver Nuggets 44-22 (66 meccs)
3. Utah Jazz 33-32 (65 meccs)
4. Portland Trail Blazers 30-34 (64 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 22-40 (62 meccs)

A közeljövő programja:

Március 16., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Memphis Grizzlies
Március 19., kedd, 02:00 Chicago Bulls - Denver Nuggets
Március 20., szerda, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Március 22., péntek, 03:00 Denver Nuggets - Philadelphia 76ers
Március 24., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Sacramento Kings
Március 26., kedd, 02:00 New Orleans Hornets - Denver Nuggets

Szezonbeli második mérkőzését is elvesztette a Colorado Rapids csapata, akik múlt vasárnap 2-1 arányban maradtak alul a Philadelphia Union-nal szemben a Dick's Sporting Goods Park-ban, ezzel megszakadt a klub kilenc éve tartó veretlensége a hazai évadnyitó meccseken.



A mérkőzést eredetileg szombat délután játszották volna le, de a Commerce City-re zúduló hirtelen jött, nagymennyiségű hó miatt a pálya alkalmatlan volt a játékra, és mivel másnapra enyhébb időt jósoltak, egy nappal elhalasztották az összecsapást. Vasárnap délben pedig valóban ideális körülmények fogadták a csapatokat, és sikerült zavartalanul lebonyolítani a mérkőzést 15 ezer helyi szurkoló előtt. A Rapids mezőnycsapata kivétel nélkül megegyezett az első fordulóban látott 11-gyel, az egyetlen újdonság Pickens visszatérése volt a kapuban: Pickens - Wynne, Moor, Calderon, Mullan - Thomas, Mastroeni, Powers - Harris, Brown, Harbottle.

Pár perc után máris kényszerű cserét kellett végrehajtanunk, a kapitány Mastroeni térdsérüléssel távozott, LaBrocca váltotta őt. Az első negyedóra végén a mieink alakították ki a találkozó első komolyabb helyzetét, Wynne jobb oldali lapos lövése azonban elkerülte a rövid oldalon a kaput. Öt minutum elteltével újra a mieink veszélyeztettek, Thomas közeli fejesét viszont időben blokkolták, majd kisvártatva a coloradói erekben hűlt meg a vér, amikor Daniel a kapufára kanyarintott egy szabadrúgást, Pickens is csak földbe gyökerezett lábakkal, szemmel kísérte a labda útját. A meggyőző hazai fölény ellenére a 34. percben a vendégek szerezték meg a vezetést, LeToux bal oldali szögleténél a kapu torkában Okugo helyezkedett a legjobban, Pickens nem mozdult ki időben a kapuból, így a fiatal középpályás közelről zavartalanul fejelhetett a kapuba. Ezzel a találattal a Union 1-0-s előnyben volt az első 45 minutum végén.

A szünetben a középpályán frissítettünk, az újonc Powers helyett a veterán Smith jelentkezett játékra a második félidőre. Ígéretesen is kezdtünk el játszani, folytatódott a coloradói mezőnyfölény, amely azonban továbbra is hiábavaló volt. Az 56. percben majdnem ráfizettünk a felelőtlen előre játékra, a védelmünk rettenetesen kinyílt, Farfan nagy helyzeténél viszont Pickens tökéletesen védett a kapujából messzire kimozdulva. Ezt követően, kissé váratlanul a 68. minutum hozta meg a Rapids egyenlítő gólját, az ellenfél térfelének közepén megszerzett labdával az újonc Brown iramodott előre, gyönyörű ütemben tálalt az akciót jobbról követő Jamie Smith elé, a skót középpályás pedig ballal tökéletesen tekert lendületből a hosszú sarokba. Az állandó nyomásnak nem volt meg az eredménye, viszont egy jó ütemben vezetett kontrából végre meg tudtuk törni csendet, és megszereztük az első gólunkat az évben. Sajnos, nem sokáig örülhettünk az egálnak, bő tíz perccel a találkozó vége előtt ugyanis visszavette a vezetést a vendég csapat, egy hátsó fellazulást ezúttal Hoppenot kiugratását követően McInerney büntetett meg góllal. A maradék játékidőben hiába igyekeztünk, és hiába küldtük be Cascio-t, már nem volt lehetőségünk az egyenlítésre, a szezon második meccséről is üres kézzel távoztunk.



Egy góllal a második mérkőzésünket is elvesztettük, megint hadilábon álltunk a helyzetkihasználással, a védelmünk pedig nem különben volt sebezhető, ráadásul a kapushiba megint nem maradt el, az első gólban Pickens vastagon benne volt. Megint voltak biztató jelek a játékunkban, de mintha nem álltunk volna még össze a szezonra, a sorsolás pedig a következő hetekben lesz még csak igazán kemény, mindenképpen fel kell vennünk a szezon ritmusát, különben hamar még nagyobb hátrányba kerülhetünk a többiekkel szemben.

A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. Vancouver Whitecaps 6 pont (2-0-0)
2. Los Angeles Galaxy 3 pont (1-0-0)
3. Chivas USA 3 pont (1-1-0)
4. Real Salt Lake 3 pont (1-1-0)
5. San Jose Earthquakes 3 pont (1-1-0)
6. FC Dallas 3 pont (1-1-0)
7. Portland Timbers 1 pont (0-1-1)
8. Colorado Rapids 0 pont (0-2-0)
9. Seattle Sounders 0 pont (0-1-0)

A következő fordulóban egy újabb kőkemény ellenféllel mérhetjük össze a tudásunkat, magyar idő szerint szombat este 23 órai kezdettel a Real Salt Lake otthonában lesz jelenésünk.

A Mountain West konferenciában vitézkedő Air Force Falcons kosárcsapatának az alapszakasz vége nem sikerült a legjobban, a Sólymok hiába kaptak el több topcsapatot, sajnos a kicsik elleni vereségek következtében be kellett érnünk a hatodik pozícióval.



Két idegenbeli vereséget követően február 13-án a nagy riválisnak számító UNLV ellen feledhetetlen győzelemmel javítottunk, a Rebels-t ugyanis 71-56 arányban hagytuk helyben. A kék-fehérek már az első félidő alatt elhúztak 14 ponttal, a vendégek hiába igyekeztek, nem tudtak már feljebb zárkózni később sem, magabiztos különbséggel arattunk bravúros győzelmet. Szokás szerint két ember volt felelős a ponttermésünk jelentős hányadáért: Michael Lyons 27, Mike Fitzgerald 18 pontot szórt, de a sophomore DeLovell Earls is elsüllyesztett 12 pontot alig 21 percet játszva, így egy pillanatig sem adtunk esélyt a Rebels-nek a felzárkózásra.

Három nappal később került sor a konferencián belüli állami rangadóra, azaz a Légierő ellenfele a 24. kiemelt Colorado State Rams lehetett a Clune Arénában. Természetesen a vendégek voltak a találkozó esélyesei, akik ennek megfelelően nyolc ponttal el is húztak az első félidőben. Michael Lyons vezérletével a második játékrészben igyekezett ragadni a Falcons, de a csapat jobbára csak futott az eredmény után, a végeredmény viszont szoros lett, ám a 89-86-os CSU-diadalt nem sikerült megakadályozni. Lyons szárnyalása 45 pontnál fejeződött be, hat hárompontost vágott és a mezőnyből 17/25-ös hatékonysággal dobott.

A február 20-i játéknapon sajnos egy újabb fiaskó következett, a Boise State elleni 77-65-ös vereség egyúttal a komoly lépéshátrányba sodorta a csapatot a negyedik vagy ötödik helyért vívott harcban. A Broncos a második játékrészben nőtt a mieink fölé, az akkor szerzett 42 pontjukra nem igazán volt válaszunk. Todd Fletcher 14, Taylor Broekhuis 11 és Michael Lyons 10 ponttal emelkedett ki minimálisan az igencsak középszerű teljesítményt nyújtó seregből.

Közel egy hét szünet után léptünk pályára legközelebb és hazai pályán hoztuk a kötelezőt, amikor 72-66-ra vertük a Wyoming együttesét. A szoros első játékrészt követően a befejező húsz percben magabiztosan az ellenfél fölé nőttünk, és újra pozitívra javítottuk a konferencián belüli győzelem-vereség mérlegünket. A megszokott nevek helyett ezúttal a másodéves cserejátékos Kamryn Williams vette vállára a csapat szekerét, 27 perc alatt 25 pontot vágott és tíz lepattanójának köszönhetően még a dupladuplát is elérte. Ezalatt a kezdőből is többen masszívan teljesítettek: Lyons 13, Earls 12, Fitzgerald 10 pontot termelt.

Egy győzelmet megint két vereség követett, március 2-án és 6-án tőlünk nyugatabbra léptünk pályára, ám a sereghajtó Fresno State elleni 56-41-es kudarc mellett a San Diego State-et sem tudtuk meglepni (51-58). Előbbi találkozón kifejezetten pocsékul játszottunk, mindössze 28 %-os eredményességgel céloztunk a mezőnyből, egyedül Mike Fitzgerald lépte át a tíz pontot, és zárt 11-gyel. Az Aztecs elleni csörte alkalmával hiába szorongattuk az erősebb ellenfelet, az igazi meglepetés elmaradt, Lyons tíz ponttal volt a legjobbunk.

Az alapszakasz legutolsó mérkőzését az elmúlt hétvégén vívtuk az országos ranglista 12. kiemeltjével szemben, és világra szóló meglepetésre sikerült 89-88-ra legyőznünk a New Mexico-t. A már biztos konferencia-győztes talán nem vette maximális komolysággal a mérkőzést, ettől függetlenül a mieink elkötelezettsége és rámenős játéka dícséretre volt méltó. A meccs nagy részében a Lobos volt előnyben, de nem adtuk fel a lefújásig, majd Fletcher három másodperccel a vége előtt bevágott egy triplát, amely a győzelmet jelentette. A 30 pontos Michael Lyons és a 21 egységig jutó Todd Fletcher voltak a csapat legjobbjai, de alaposan kitett magáért a másodéves Marek Olesinski is, aki a padról 15 pontot szerzett. A bravúros győzelem kétségkívül az év legnagyobb skalpja volt, de a hatodik helyről már nem tudtunk elmozdulni.

A Mountain West konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. New Mexico Lobos 13-3 (26-5)
2. Colorado State Rams 11-5 (24-7)
3. UNLV Rebels 10-6 (23-8)
4. San Diego State 9-7 (21-9)
5. Boise State Broncos 9-7 (21-9)
6. Air Force Falcons 8-8 (17-12)
9. Fresno State Bulldogs 5-11 (11-18)
7. Wyoming Cowboys 4-12 (18-12)
9. Nevada Wolf Pack 3-13 (12-18)

Bánhatjuk, hogy az utolsó hetekben verhető ellenfelektől kaptunk ki, mert így csak hatodikok lettünk a csoportban, és a nagy bravúrok ellenére a Tournament-esélyekről is kénytelenek vagyunk lemondani. Remélhetőleg a tourney-n legalább egy jó meccset játszhatunk, de a rendező UNLV elleni negyeddöntőben természetesen nem mi leszünk az esélyesek.

- Tóth Milán írása -

Második helyen zárt az Észak-amerikai egyetemi kosárlabda-bajnokság Mountain West konferenciájában a Colorado State University együttese. A Rams utolsó nyolc meccséből ötöt nyert meg, ami elégnek bizonyult ahhoz, hogy megőrizze pozícióját a New Mexico mögött.






















Egy hónapja a San Diego State látogatott a kosok otthonába. A találkozó végig nagyon kiegyenlített volt, de szerencsére a mieink örülhettek a találkozó végén, miután 66-60-ra nyerni tudtunk. Nagy meccs volt ez a 24. Rams és a 22. Aztecs között, csapatunk – és holtversenyben a mezőny – legeredményesebbje a pontok alapján az irányító Dorian Green volt 16 kosárral. Greg Smith 15 pontja mellett hét lepattanót is összeszedett, de Pierce Hornung (12 pont, 8 lepattanó) és Colton Iverson (7, 11) is odatette magát, ahogy a mindössze 12 percet játszó Jon Octeus (9 pont) is.

Február 16-án rangadó várt Larry Eustachy legénységére az Air Force otthonában, és ismét nagy csatában sikerült nyernie a Ramsnek, ezúttal 89-86 arányban. Egy perccel a lefújás előtt 82-72 volt az állás a vendégeknek, de Michael Lyons – aki 45 (!) pontig jutott – vezérletével még a hajrá is szorosra sikerült. A kosok húzóembere ismét Dorian Green volt (22, 2), de a kezdő ötösből mindenki tíz pont fölött zárt, Pierce Hornung (13, 16) pedig dupladuplát ért el: Smith (16, 6), Iverson (15, 5), Wes Eikmeier (19, 4).

Megszakadt győzelmi sorozat

Négy nappal később a UNLV otthonában megszakadt a CSU hatmeccses győzelmi szériája, miután Eustachy csapata 61-59-re kikapott – a győztes kosár hét másodperccel a találkozó vége előtt született. Nem sokon múlott az újabb győzelem, de Colton Iverson (14, 10) mellett más nem igazán tudott villogni ezúttal. Daniel Bejarano csereként játszott 24 percet, 12 pont mellett öt lepattanót szerzett.

„Egy nagyon bátor együttes győzött le minket” – mondta a Rams vezetőedzője. „Alaposan felkészültek belőlünk, és bár a végén alkalmunk lett volna megnyerni a találkozót, a masszívabb együttes győzött.”

Február 23-án a New Mexico látogatott Fort Collinsba. Telt ház (8745) fogadta a csapatokat, de sajnos a vendégek győzedelmeskedtek 91-82 arányban. Pedig a Rams számára is meg volt a lehetőség, nem egyszer hét ponttal is vezetett a csapat, de öt perccel a mérkőzés vége előtt az aztékok magukhoz ragadták a kezdeményezést, ezzel megszakadt a Rams közel két éve tartó hazai veretlenségi szériája. Colton Iverson kiválóan játszott, 26 pontja mellett 15 lepattanót is összeszedett. Wes Eikmeier 22, Dorian Green 20 pontig jutott, míg Hornung tíz rebounddal zárt.

Fókuszban az utolsó négy conference-meccs

Két vesztes találkozó után a Fresno State kikapott a Moby Arenában 74-67-re. Ezúttal háromezerrel kevesebb szurkoló tekintette meg a helyszínen a mérkőzést, de akik kilátogattak, ezúttal hazai győzelmet ünnepelhettek. Colton Iverson ismét DD-t ért el, (12, 12), a találkozó után pedig kiemelte, nagyon jó érzés, hogy ismét nyerni tudtak. Eikmeier 18 pontnál állt meg, míg Green 16-nál, Bejarano pedig 11-nél.

Március második napján a Boise State látta vendégül a kosokat, és bár négyen is tíz pont felett zártak a coloradóiaktól, 78-65-ös vereség lett a vége. Greg Smith 17 ponttal a legeredményesebb CSU-játékos volt, a kezdő ötösből egyedül Hornung zárt rossz mutatóval, csupán egy pontot szerzett négy lepattanó mellett.

„Ezt a meccset a második félidő elején veszítettük el. Nem tudtuk irányítani a találkozót, ahogy Derrick Marks ellen sem volt ellenszerünk. Nem hiszem, hogy ma este bárki is meg tudta volna állítani” – mondta Eustachy, dicsérve a hazaiak játékosát, aki 38 pontig jutott.

Az alapszakaszt a két utolsó ellen, sorrendben a Wyoming és a Nevada ellen zárta a Rams. Colton Iverson a Cowboys ellen 29 pontig jutott, ezen a meccsen a cserék is több lehetőséget kaptak, a kosok 78-56-ra győztek Laramie-ben. Három nappal később Fort Collinsban lépett pályára a CSU, a Nevadát 77-66-ra verték Iversonék. A center 21-9-es mérleggel zárt, de Hornung (16, 13), Smith (11, 1) és Eikmeier (20, 1, 6 assziszt) is jól játszott.

A Mountain West konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. New Mexico Lobos 13-3 (26-5)
2. Colorado State Rams 11-5 (24-7)
3. UNLV Rebels 10-6 (23-8)
4. San Diego State 9-7 (21-9)
5. Boise State Broncos 9-7 (21-9)
6. Air Force Falcons 8-8 (17-12)
9. Fresno State Bulldogs 5-11 (11-18)
7. Wyoming Cowboys 4-12 (18-12)
9. Nevada Wolf Pack 3-13 (12-18)

A rájátszást szerdán holnap kezdi a Rams, a conference tourney negyeddöntőjében az ellenfél a Fresno State lesz, a fogadási tippek alapján mi vagyunk a mérkőzés esélyesei. Ha nyernek a kosok, akkor a UNLV–Air Force párharc győztesével játszanak a MWC konferenciájának a döntőjéért.

Az elmúlt héten néhány újabb felkészülési mérkőzést játszott le a Colorado Rockies csapata a 2013as MLB szezont megelőző Spring Training sorozat keretein belül Arizonában.





















Múlt hétfői játéknapon a mieink 16-6os vereséget szenvedtek a Seattle Mariners ellen egy végig sima mérkőzésen. Az ellenfél már az első játszmában vezetéshez jutott, Nicasio három pontot kapott az első három inning alatt, Batista a negyedikben újabb hat runt szenvedett el, Frazier 0.1 IP során öt pontot engedett az ellenfélnek és a végén Ottavino ellen is született két seattlei futás. A denveri dobók borzasztó napot fogtak ki, többük gyengélkedése vezetett ehhez a kritikán aluli fiaskóhoz, mert egyébként 10 ütésünk volt a Mariners 16jával szemben. Nolan Arenado a negyedik hazafutását is beütötte, zsinórban harmadszor talált be, Kent Matthes a STben másodszor bombázott a kerítés fölé, illetve még EYJR, Wrigley, Dickerson szereztek egy-egy pontot, de sajnos sorozatban harmadszor kaptunk ki.

Másnap visszatértünk a Salt River Fieldsre és a Chicago Cubs 6-3as legyőzésével feledtettük az előző három fiaskót. Három inning alatt 4-0s vezetést szereztünk, onnantól sima meccs volt. Willin Rosario meglőtte az első HRt az évben, mellyel két pontot hozott a konyhára. Fowler, Herrera, Helton voltak még eredményesek, az egyetlen emberünk két ütéssel megint Matthes volt. Folytatódott Jeff Francis nagyszerű tavaszi formája, a bal kezes dobó továbbra se kapott pontot, ráadásul most először négy inninget postázott, mindössze egyetlen ütést szenvedett el és négy strikeoutot szórt, végre megszerezte első győzelmét. Társai közül Belisle és Brothers hibátlanok voltak, Rosenbaum két, Corpas egy pontot engedélyezett az ellenfél javára.

Ezt követően a World Baseball Classic keretein belül játszottunk egy bemutató mérkőzést az Egyesült Államok válogatottja ellen, a meccset 8-7re a Rockies nyerte. Sokáig az USA vezetett, az utolsó inningben 2-7ről fordítottunk hét egymást követő single ütéssel. Nem kezdtük jól a mérkőzést, a dobóink közül Pomeranz 2 és 2/3 játék alatt három ütés és két séta mellett egy pontot kapott, még egész jól kijött a bajból, ellenben Volstad a következő három játékban négyszer kapitulált és később Outman ellen is két run született, nagy szerencséjére övé lett a győzelem a fordításnak köszönhetően. Nolan Arenado újabb két ütéssel és újabb két RBIval kitett magáért, Wheeler, Davis, Herrera szereztek még egy-egy pontot, a meghatározó játékosaink közül viszont Tulo, Colvin, Fowler, Cuddy mindannyian találat nélkül végeztek, csak a cserék parádés utolsó inningjének köszönhettük a győzelmet.

Másnap szünnap volt, a péntekre tervezett Kansas City Royals elleni meccsünket az egész napos esőzés miatt törölték, két napig nem játszott a csapat.

Szombaton végre újra pályára léphettünk és Tempében 8-6-ra legyőztük a Los Angeles Angelst egy kiélezett összecsapáson, megint a kilencedik inningben fordítottunk három ponttal. Troy Tulowitzki végre elkezdte a formába lendülést és három beállás alatt két ütést jegyzett, egy dupla mellett megszerezte az első HRt az idényben. Arenado az újabb két RBIval már tíznél jár, Dickerson szintén két pontot szerzett, Tyler Colvin és Eric Young Jr mindketten 3/3as mérleggel végeztek, utóbbi hét meccsről .474es átlaggal rendelkezik. Nicasio továbbra sincs tökéletes formában, kevesebb mint négy játék alatt négy pontot szenvedett el hét ütésből, de slider és a changeup dobásai erősödtek. Lopez ellen fordított az LAA két ponttal a hetedik játszmában, de végülis Outman, Ottavino, Scahill mindannyian hibátlanok voltak, így megtaláltuk a győzelemhez vezető utat.

Utoljára a "hazai" környezetben játszottunk és a Los Angeles Dodgerstől szenvedtünk sima, 6-1es vereséget. A legelső játékban egy mezőnyhibából Fowler futásával szereztünk pontot és jó darabig őriztük az 1-0s előnyt, ám az ötödik játszma tetején a Dodgers fordított, ezzel Francis tavaszi pont nélkülisége 13 inning után ért véget. A balos kezdő dobó első veresége elszenvedése közben 4.1 játék alatt négyszer kapitulált, az őt váltó Frazier  két futást kapott, ellenük ment el a mérkőzés. Később többek közt Belisle, Rosenbaum, Escalona is meggyőző teljesítményt nyújtott, de sajnos nem tudtunk már visszajönni a meccsbe, az ütőink mindössze öt single találatra voltak képesek ezen a délutánon, így sima zakót kaptunk.

A Cactus League jelenlegi állása:

1. Kansas City Royals 13-1
2. Seattle Mariners 11-5
3. Cleveland Indians 11-6
4. Chicago White Sox 8-5
5. Colorado Rockies 7-7
6. San Diego Padres 8-9
7. Milwaukee Brewers 7-8
8. Oakland Athletics 7-8
9. Texas Rangers 7-8
10. Los Angeles Dodgers 6-7
11. San Francisco Giants 6-7
12. Chicago Cubs 7-10
13. Arizona Diamondbacks 6-9
14. Cincinnati Reds 4-11
15. Los Angeles Angels 3-10

A Spring Training további programja:

Március 11., hétfő, 20:05 Chicago White Sox - Colorado Rockies
Március 12., kedd, 20:10 Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks (SS)
Március 13., szerda, 20:05 Chicago Cubs - Colorado Rockies
Március 16., szombat, 02:05 Cincinnati Reds - Colorado Rockies
Március 16., szombat, 20:10 Colorado Rockies - Seattle Mariners
Március 17., vasárnap, 22:15 San Francisco Giants - Colorado Rockies
Március 19., kedd, 02:10 Colorado Rockies - Cincinnati Reds
Március 19., kedd, 20:05 Kansas City Royals - Colorado Rockies
Március 22., péntek, 02:05 San Francisco Giants - Colorado Rockies
Március 22., péntek, 20:05 Texas Rangers - Colorado Rockies (SS)
Március 22., péntek, 20:10 Colorado Rockies (SS) - San Francisco Giants
Március 24., vasárnap, 02:10 Colorado Rockies - San Diego Padres
Március 24., vasárnap, 20:05 Milwaukee Brewers (SS) - Colorado Rockies
Március 26., kedd, 02:10 Cleveland Indians - Colorado Rockies
Március 27., szerda, 02:05 Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Március 27., szerda, 20:05 Oakland Athletics - Colorado Rockies
Március 28., csütörtök, 20:10 Colorado Rockies - Milwaukee Brewers
Március 30., szombat, 19:05 Colorado Rockies - Seattle Mariners (Salt Lake City)

Rövid hét volt a mostani, de még három teljes hét van hátra a felkészülésből, remélhetőleg szép lassan a kulcsjátékosaink is egyre jobb és jobb formába tudnak kerülni az áprilisi rajtig.

A Denver Pioneers egyetemi kosárcsapata tíz meccses veretlenségi sorozattal fejezte be a küzdelmeket a WAC konferenciában, így aktuális kiadásunkban is csak sikerekről számolhatunk be, a csapat tehát kiváló passzban várja a héten esedékes conference tourney-t.



Február 23-án a csapat a sok konferencián belüli mérkőzés közt, a változatosság jegyében részt vett egy BracketBuster összecsapáson, melyen 63-57-re diadalmaskodtunk a Northern Iowa ellen. Az első félidőben hét ponttal húztunk el, a másodikban azonban a házigazdák felzárkóztak, így nem mhettünk biztosra, de szerencsére a 16 pontos Brett Olson vezetésével megtartottuk az előnyt. A másodéves irányító mellett Chris Udofia (12 pont, 6 lepattanó, 5 assziszt), Chase Hallam és Jalen Love (11-11 pont) alkottak még maradandót.

Egy héttel később visszatértünk a konferencia berkein belülre és a jó erőkből álló New Mexico State gárdáját láttuk vendégül a Magness Arénában, akiket izgalmas küzdelem árán múltunk felül 66-60 arányban. Az első húsz perc alatt kissé akadozott a csapat játéka, sok hibával játszottunk és viszonylag pontatlanul céloztunk, így egy ponttal a vendégek álltak jobban a szünetben. Aztán szép lassan beindult a denveri henger, és a legjobb játékosaink sziporkázásával a második 20 percben fordítani tudtunk és a végére biztos győzelmet arattunk. Royce O'Neale a 14 pontja mellett öt assziszt, négy blokkolást és három labdaszerzést regisztrált, miközben Chris Udofia és Brett Olson egyaránt 13 pontot szorgoskodott össze, Chase Hallam pedig 11-ig jutott. A győzelem egyúttal azt jelentette, hogy a DU minden bizonnyal bebiztosította a konferencia második helyét az alapszakasz végén.

Múlt csütörtökön újra hazai környezetben léptünk pályára és a Texas-Arlington-nak sem kegyelmeztünk, végig vezetve 84-55-re ütöttük ki őket. A fölényes győzelem során az első félidőben 19, a második 10 pontot szabtunk rá az ellenfélre, egy pillanatig sem forgott veszélyben a sima Pioneers-siker. A kezdőötös tagjai közül megint többen kimagaslóan játszottak, például Chris Udofia 21 pontig meg sem állt, Brett Olson 18 egységgel követte őt, mindketten öt-öt asszisztot is adtak. Ezen felül Love 12, O'Neale 10 pontot tudott magáénak, ezzel a második hely már biztosan a miénk lehetett.

A szombati záró összecsapáson az éllovas Louisiana Tech gárdájával mérkőzhettünk meg Denverben egy már tét nélküli mérkőzésen, hiszen a meccs végkimenetelétől függetlenül a Bulldogs az első, a mieink a második helyről várhatják majd a tourney-t. Azért igyekeztünk sikerrel búcsúzni a hazai közönségtől, és már az első félidőben padlóra küldtük a LT-et, a 46-25-ös szünetbeli állás után végül 78-54-re diadalmaskodtunk. A komplett kezdőötös elérte a tíz pontos hátárt: Udofia 18, Olson 12, Love 11, O'Neale és Hallam 10-10 pontot szórtak, így mindkét csapat 16-2-es mérleggel zárta a WAC küzdelmeit.

A WAC konferencia végeredménye (conf W-L, összetett W-L):

1. Louisiana Tech Bulldogs 16-2 (26-5)
2. Denver Pioneers 16-2 (21-8)
3. New Mexico State Aggies 14-4 (21-10)
4. Utah State Aggies 11-7 (21-9)
5. Texas-Arlington Mavericks 11-7 (17-12)
6. Idaho Vandals 7-11 (12-17)
7. Texas State Bobcats 5-13 (10-21)
8. San Jose State Spartans 3-14 (9-19)
9. UTSA Roadrunners 3-14 (8-21)
10. Seattle Redhawks 3-15 (8-21)

A második helyről várjuk tehát a konferencia tornát, ahol első ízben a negyeddöntőben csütörtökön a 7. és a 10. helyezett párharcának győztesével csaphatunk össze. Reményeink szerint a DU harcba szállhat a WAC trónjáért, hiszen a végső győztes automatikus meghívott kap az NCAA Tournament-re. Kövessétek együtt velünk a Pios tourney-szereplését!

A csapat eredményessége továbbra is hagy kivetni valót magában, de legalább végre sor került egy hosszú ideje húzódó ügy végére a Colorado Avalanche háza táján.























A február 26i napon a San Jose Sharks otthonában fejeztünk be egy rövid kaliforniai túrát, méghozzá 3-2es szétlövéses vereséggel. Duchene és Johnson sérülés miatt hiányoztak, Elliott tartalék volt. 25 másodperc alatt megszerezte a vezetést a SJ, nem sikerült felszabadítani a saját harmadunkban, Thornton mintaszerű beadását Couture helyezte a kapuba. Még az első játékrész derekánál egyenlítettünk, a negyedik sorunk nagyon szépen brusztolt az ellenfél zónájában, Hejda lövése után a kippattanót Chuck Kobasew kotorta be a vert helyzetben lévő Nieminek. A továbbiakban is a Sharks játszott fölényben és a középső harmad elején egykori játékosunk Galiardi révén vették vissza a vezetést. Hosszú időn keresztül folyamatosan csak a hazaiaknál voltak lehetőségek, Varlamov bravúrjainak hála azonban tartottuk az egy gólos lemaradást. Egyre fogyott az időnk és kevés esély volt az egyenlítésre, ám három perccel a rendes játékidő vége előtt mégis betaláltunk. Ismét Hejda távoli lövéséből voltunk eredményesek, az első kipattanót McLeod lövését még védte a kapus, a második ismétlést viszont Mark Olver már a hálóba tudta juttatni. Egy pontot megmentettünk, többet sajnos nem sikerült, mert a SOban három hiba közt egyedül Parenteau tudott betalálni. Szokás szerint nem ment a Sharks ellen, a cápák voltak fölényben, de Semyon Varlamov 39 védésével legalább egy pontot el tudtunk hozni tőlük.

Aztán a Calgary Flames elleni 5-4re megnyert hazai mérkőzés napján a kanadai rivális kínált egy offer sheetet Ryan O'Reilllynek. Ez jelentette végre a megoldást a center ügyére, a csapat ugyanis kis gondolkodás után tartotta a 2 év, átlag 5 milliós ajánlatot és így aláírhatott hozzánk. Duchene visszatért a kisebb húzódásból, Palushaj maradt ki a csapatból. Reménykedtünk benne, hogy a kiváló játékos maradása jó hatással lesz a csapatra, mégis egész pocsékul kezdtük a mérkőzést. Öt perc alatt két gólt kaptunk, többször fellazult a védelmünk, Bouwmeester és Cammalleri könyörtelenül bevette a kapunkat. Végre úgy tűnt, hogy rendezni tudjuk a sorokat, erre a harmad utolsó percében Iginla góljával már 0-3ra álltunk. Aztán csak elindult a felzárkózás, a 26. percben Ryan O'Byrne lövése talált utat a kapuba, kisvártatva pedig David Jones is betalált közelről Stastny kapu mögüli vissza passzát követően. Néhány perc múlva megint a kapitány Iginla gondoskodott a mieink lejjebb taszításáról, a veterán hokis második gólját PPből szerezte. Két gólos hátrányból kezdtük el a harmadik harmadot, ahol 23 másodperc elteltével betaláltunk, Gabriel Landeskog gyönyörűen húzott el a jobb oldalon és a kapu elé kanyarodva volt eredményes. A lendületes játék hamarosan meghozta az eredményét és végre sikerült kiegyenlíteni, Landeskog tanári passzát Paul Stastny nagyszerűen simította a hálóba. A győztes gól az 51. percben született meg Matt Duchene jóvoltából, aki egy gyors ellentámadást találattal fejezett be egy kipattanóból. Három gólos hátrányból nagyon szép hazai győzelmet arattunk, volt tartása a csapatnak és a hátrány ellenére se adtuk fel. Landeskog 1+2t jegyzett, a többi gólszerző közül Duchene, Stastny, Jones is két ponttal zárt, Varlamov 19/23at ért el.



Két nap szünet után legközelebb a Columbus Blue Jackets ellen újra túlórára került sor, ellenük hirtelen halálban kaptunk ki 2-1re. O'Reilly most mutatkozott be a csapat színeiben az idén, Palushaj mellé Olver ült ki a lelátóra. A házigazdák már a találkozó első felében fölényben játszottak, de Varlamov nagyszerű védéseivel megóvta kapuját a góltól. Aztán kisebb meglepetésre a 33. percben O'Brien lekészítéséből P.A. Parenteau távoli ravasz lövése kötött ki a hálóban, a kapu előtt keresztbe korcsolyázó Duchene mozgása biztosan megzavarta Bobrovskyt, de a center nem ért hozzá a koronghoz. A záró harmadra előnnyel fordultunk, ott azonban nem tartott sokáig a coloradoi vezetés, percek alatt kettős emberhátrányba kerültünk, a CBJ sakk-mattig játszotta ki a helyzetet és Prospal találatával egyenlítettek. A hátralévő bő negyedórában nem született döntés, Varlamov továbbra is bevehetetlen falat húzott maga előtt. Aztán a hosszabbításban Parenteaut állították ki, a hazaiak pedig a 4-on-3t könnyen kihasználták Anisimov révén, megint egy ponttal kellett búcsúznunk. Semyon Varlamov a meccs egyes szakaszaiban egy emberként tartotta a csapatot, 32 védéssel zárt.

Aztán a Detroit Red Wings elleni 2-1es fiaskóval folytatódott tovább a túra. A meccs előtt több változás történt az összeállításban, a CBJ ellen megsérülő Hejduk nem tudta vállalni a játékot, Olver és Palushaj újra játszott, Bordeleau kimaradt és végre Zanont nélkülöztük Elliottal szemben. A gól nélküli első harmadban a Red Wings állt közelebb a vezetés megszerzéséhez, melyet végül a 28. percben le is tudtak, kicsit fellazultunk hátul a lassú cserék miatt, Brunner kiugratásából Franzen szerzett könnyű ziccer gólt. Hiába igyekeztünk, sajnos a helyzetek mindig kimaradtak, a harmad vége előtt a vörösök tovább növelték az előnyt Kronwall nagy lövésével. A harmadik harmadra látványosan felszívtuk magunkat, szinte egy kapura játszottunk, mégis egyre kevesebb sansz volt az egyenlítésre. Azért másfél perccel a vége előtt legalább egy szépítő gólt össze tudtunk hozni, Paul Stastny első kísérletét még Howard védte, az ismétlés azonban már beakadt. Kicsit a végét izgalmassá tettük, de újra vereség lett a vége. Giguere az első zakóját szenvedte a szezonban, rajta nem múlott semmi, 31 detroiti próbálkozást állított meg.

Másnap a Chicago Blackhawsnál vendégeskedtünk és újabb szoros vereség lett a vége, a szeles városban 3-2re kaptunk ki. Az első harmad derekánál McLeod kiállítása közben szerzett vezetést a Hawks, Seabrook távoli lövésébe Shaw piszkált bele. Nem játszottunk túlzottan alárendelt szerepet, több helyzetünk is kimaradt egészen a 19. percig, akkor egy szépen megrajzolt akció végén Kobasew passzából John Mitchell volt eredményes, O'Reilly is megszerezte első pontját. A második harmad során jó darabig mindkét csapat kihagyott helyzetekig jutott, aztán a 34. minutumban Parenteau és Matt Duchene tökéletes összjátékából szereztünk 2-1es vezetést, nagy szükség volt persze közvetlen előtte Varlamov hatalmas védésére. Előnnyel kezdhettük a záró játékrészt, de hiába jutottunk pár perc alatt PPhez, nem hogy növeltük volna a vezetést, hanem SHGlal egyenlített a Chicago Toews jóvoltából. Lendületben maradtak a házigazdák, sokáig jól tartottuk magunkat és igyekeztünk megfojtani a Hawks próbálkozásait. Közeledtünk a meccs végéhez és talán lélekben már a hosszabbításra készültünk, amikor 50 másodperccel a vége előtt a hazaiak behúzták a győztes találatot, a hatalmas kapu előtti kavarodásból Carcillo talált be, üres kézzel távoztunk sajnos.

Múlt pénteken a két csapat újra megküzdött egymással, másodszor immár a Pepsi Centerben és elképesztő meglepetésre 6-2re kiütöttük a rendes játékidőben még veretlen Chicago Blackhawkst. Johnson visszatérésével Elliottot visszaküldtük az AHLbe, Barrie meglepetésre scratch volt. Az első öt perc elteltével előnyhöz jutottak a vendégek, egy hatalmas védelmi hibából fordulhattak le, Toews pedig kihasználta a lehetőséget. Egyre többet támadtunk és a 17. percben PPből a válasz is megérkezett, a gyönyörű korongjáratás végén Duchene átadásából Paul Stastny talált be. A második harmad elején is folytatódott a lendületes játék, EJ tökéletes bejátszását Matt Duchene továbbította közelről a kapuba. Fél perc elteltével a harmadik gólunkat is bevittük, nagyszerű ellentámadást vezettünk, ezúttal O'Reilly adott forintos átadást John Mitchellnek. Fantasztikusan játszottunk, a Blackhawks sokszor csak nyomozta a korongot, nagyon elemében volt az Avs. Kisvártatva PPhez jutottunk és előnyben újra remekül megjárattuk a korongot, Ryan O'Reilly pedig megszerezte első gólját a szezonban. A fantasztikus középső harmad végén pedig már 5-1 volt az állás a  javunkra Jamie McGinn találatából, hatalmas szerepe volt a gólban Duchenenek, aki megakadályozta az icinget és két chicagoi védő szorításában passzolt a kapu elé. A harmadik menetben a nagy igyekezet ellenére csak Bickell révén piszkált be egyet a Chicago, a végeredményt az 56. percben P.A. Parenteau állította be egy 4-on-4 találattal. A három centerünk tökéletesen játszott: Matt Duchene 1+3al beállította karrierje legjobb pontszerző meccsét, Stastny három (1+2), O'Reilly kettő (1+1) pontot szórt, Semyon Varlamov kapus 31/33as statisztikával zárt.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 11-6-6, 28 pont (23 meccs)
2. Minnesota Wild 12-9-2, 26 pont (23 meccs)
3. Calgary Flames 9-10-4, 22 pont (23 meccs)
4. Colorado Avalanche 9-10-4, 22 pont (23 meccs)
5. Edmonton Oilers 8-11-5, 21 pont (24 meccs)

A közeljövő programja:

Március 11., hétfő, 01:00 Colorado Avalanche - San Jose Sharks
Március 13., szerda, 02:00 Colorado Avalanche - Edmonton Oilers
Március 15., péntek, 01:00 Minnesota Wild - Colorado Avalanche
Március 16., szombat, 20:00 Colorado Avalanche - Minnesota Wild

A Chicago legyőzése hatalmas dolog volt, az a második harmad pedig egyértelműen a szezon legjobb harmada volt a csapattól. Fellélegezhetünk, hogy megtartottuk O'Reillyt, mert szerintem hiába sok érte a pénz, örüljünk hogy itt maradt, ezt a vezetőség cseszte el, hogy korábban nem íratták alá. Biztosan jó hatással lesz a csapatra, de ha rájátszásért akarunk versenyezni, akkor sokkal kiegyensúlyozottabban kéne játszani.

Zsinórban a negyedik mérkőzését vesztette el a Colorado Mammoth csapata, múlt hétvégén nagyon szerettünk volna javítani, de a legnagyobb igyekezetünk mellé sajnos nem párosult szerencse, így 12-11 arányban elbuktunk a tavalyi bajnok Rochester Knighthawks ellen.



Három nyeretlen találkozót követően múlt szombat este mindenképpen a javítás lebegett a lelki szemeink előtt a Pepsi Center-ben, még ha a címvédő ellen nagyon nehéz összecsapásra is számíthattunk. Nagy lendülettel kezdtünk, majd három és fél perc után született meg az est első találata, amely a másodéves Jordan McBride nevéhez fűződött, egy nagyszerű távoli lövéssel használtunk ki egy PP-t pár másodperc alatt. Újabb néhány perccel később sikerrel dupláztuk meg az előnyt, Prout tökéletes passzából Jamie Lincoln találta magát üresen a kapu torkában, és nem hibázta el a kínálkozó lehetőséget. Ezt követően sajnos némileg megtört a lendület, a vendégek pedig egyre inkább felbátorodtak, kisvártatva Jamieson nagyszerű betörésével iratkoztak fel az eredményjelzőre. Pár perc múlva pedig már egyenlő volt az állás, McCready bejátszását Powless húzta be védhetetlenül a kapu közeléből. Az utolsó minutumokban mindkét oldalon kimaradt egy-egy nagy lehetőség, Lewis és Vinc egyaránt remekül állta a sarat, s úgy tűnt, hogy döntetlennel végződik az első játékrész, ám a legutolsó támadását mégis góllal fejezte be a zöld-fehér alakulat, a dudaszó megszólalása előtti pillanatokban Vitarelli volt eredményes egy kipattanóból, és jutatta 3-2-es előnyhöz a Rochester-t.

A második negyedet ugyancsak a mieink kezdték jobban, melyet két perc alatt két találattal nyomatékosítottunk: JGJR ajtó-ablak helyzete még kimaradt, de az ismétlést Jordan McBride könnyedén értékesítette; majd Gavin Prout állt bele egy nagyerejű távoli lövésbe, amelyet csak a háló fékezett meg, a kapitány ezzel karrierje 300. találatát szerezte az NLL-ben. 4-3 arányban tehát visszavettük a vezetést, de mindössze alig fél percig tartott az előny, Powless ragasztott egy tökéletes lövést a kapunkba. Nem sokkal később pedig már újra a Hawks vezetett, a kihagyott coloradói helyzetek után ugyanis Vitarelli visszatett passzából Powless megszerezte a napi harmadik találatát. Egyre nehezebben boldogultunk támadásban, nem tudtuk felőrölni az ellenfél kőkemény védekezését, akik így többször még csírájában elfolytották a támadásainkat, s rövidesen Jamieson újabb találatával növelték az est folyamán első ízben két gólosra a különbséget. Néhány percet igénybe vett mire rendezni tudtuk a sorainkat a kisebb zavarodottságot követően, szerencsére Lewis jó ütemben hárított néhány komoly rochesteri helyzetet, s végülis a félidő utolsó öt percében ki tudtunk valahogy egyenlíteni. Vitarelli-t kapus akadályozás miatt küldték ki a büntetőpadra, a létszámfölényt pedig Adam Jones bombájával értékesítettük. Néhány pillanattal később újra támadást vezethettünk, és John Grant Jr miután ájátszotta a védőjét, könnyedén mattolta Vinc kapust, ezzel 6-6-ra kiegyenlítettünk, és a félidő idején is fej-fej mellett állt a két csapat egymással.

Ellentétben az első két játékrésszel, a harmadik negyed elején nem mi voltunk először eredményesek, mivel Jones ziccert hibázott, ehelyett három minutum elteltével a Rochester talált be, Dawson tökéletes hát mögötti bejátszásából McCready szerzett könnyű találatot. A következő időszakban kicsit lecsendesedtek az események, a kapusok nagyszerű védéseinek köszönhetően nem változott az eredmény. Aztán a játékrész derekánál 19 másodperc leforgása alatt két góllal fordítottunk, Prout keresztpasszából Adam Jones szerzett könnyű gólt, majd a kezdő faceoff-ot követően ismét megszereztük a játékszert, és a lerohanásból Cameron Holding juttatta előnyhöz a csapatot egy lendületből megeresztett lövéssel. Megint nem tudtunk sokáig örülni a vezetésnek, mintegy egy perc múlva Dawson egy remekül megjátszott akció végén egalizált egy hatalmas lökettel. Sajnos, megint kezdett a mérkőzés a Rochester felé billenni, rendre kimaradtak a hazai lehetőségek, ezzel szemben a vendégek további három találatot helyeztek el Lewis ketrecében még a harmadik negyed befejezéséig. Dawson gólja után bő fél perccel Campbell fejezett be találattal egy kontrát, majd a játékrész hajrájában Jamieson és Vitarelli köszöntek még be, így 11-8-as hátrányban voltunk a befejező menet előtt.

Továbbra sem szerettünk volna lemondani a mérkőzésről, és hatalmas lendülettel vetettük bele magunkat a küzdelembe a záró negyedben. Aztán kisvártatva Mat MacLeod zseniálisan rázta le magáról az őrzőjét, és a kapu közeléből a levegőben úszva helyezett a hálóba. Bő egy perc múlva már egyetlen gólra felzárkóztunk, JGJR átadásából Jordan McBride bombázta be önmaga harmadik találatát a mérkőzésen. S ezzel még nem volt vége a Mammoth rohamainak, kis idő múlva az egyenlítő gól is megérkezett, ki más, mint John Grant Jr volt eredményes, ezúttal McBride adta vissza a kölcsönt, és a fiatal játékos passzát követően a veterán klasszis megállíthatatlanul tört előre és helyezett a hálóba. Megint csak két percig maradt döntetlen az állás, és újra visszavette a vezetést a vendég csapat, kicsit fellazult a védelmünk, Jamieson pedig könnyedén megverte Cupido-t egy az egyben a kapu előtt és gond nélkül köszönt be mintegy hét perccel a rendes játékidő vége előtt. Hiába igyekeztünk nagy erőkkel, sajnos Vinc igazolta klasszisát, és a legnagyobb helyzeteknél is befalazta a kapuját. Fogyott az idő, és csak nem sikerült egyenlíteni, egyre inkább a veszett fejsze nyelét kellett volna elkapnunk. A befejező másfél minutumban már rendre üres kapuval támadtunk, de sajnos a lehető legnagyobb helyzeteket is elpuskáztuk. Aztán a legutolsó akcióra, 18 másodperccel a vége előtt időt kértünk, hogy kidolgozzuk az egyenlítést érő taktikát. Hat mezőnyjátékossal rögtön felálltunk, de nagyon kapkodtunk, a labdáért is küzdenünk kellett, a vendégek valamennyi lövésünket blokkolták, majd az óra lejárta utáni másodpercben Prout már hiába lőtt a hálóba, sajnos a gól egyértelműen későn érkezett, tovább fokozva a vereségünk drámai mivoltát.



Hiába igyekeztünk, sajnos a végén mi húztuk a rövidebbet, John Grant Jr hét ponttal (2+5) lendítette a csapat szekerét, Jordan McBride három gólt szerzett, hozzá hasonlóan Gavin Prout és Mat MacLeod is négy ponttal zárt egyaránt 1+3-as leosztásban, Adam Jones pedig két-két góllal és assziszttal végzett. Lewis ismét nagyon szépen megállta a helyét a Mammoth kapujában, 40 lövésből 28-at hárított a liga egyik legerősebb támadó alakulatával szemben,

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Washington Stealth 6-4
2. Calgary Roughnecks 5-5
3. Edmonton Rush 5-5
4. Minnesota Swarm 3-6
5. Colorado Mammoth 2-6

Következő összecsapásunkra az éllovas Toronto Rock otthonában kerülhet sor, magyar idő szerint péntekről szombatra virradóra próbálhatunk szerencsét az eddigi tendenciát nézve, szinte az esélytelenek nyugalmával.

- Tóth Milán írása -

Továbbra is jó formának örvend az Észak-amerikai egyetemi kosárlabda-bajnokságban vitézkedő University of Colorado együttese, aminek köszönhetően a Pac-12 konferenciában a középmezőny élbolyához tartozik, de nem egyszer az esélyesebb ellenfeleket is képes volt megviccelni az elmúlt hetekben.



Február 2-án azonban meglepetésre kikapott a Buffaloes a tabella hátsó régiójában vergődő Utah vendégeként. A hazaiak rendesen megléptek Tad Boyle vezetőedző csapatától, és bár Andre Roberson (10 pont, 12 lepattanó) és Spencer Dinwiddie (18 pont) is remekül teljesített, így is 58-55-ös kudarc lett a vége – Roberson karrierje során a 34. dupladupláját érte el. Boyle szavaiból kiderül, győzelmet várt övéitől, és az alapszakasz végeredménye miatt is fontos lett volna egy győzelem egy jóval szerényebb játékerőt képviselő együttes ellen.

Parádés győzelmek

Öt nappal később a 19. helyen rangsorolt Oregon otthonában vendégeskedett a Buffs, és nagy meglepetésre sikerült legyőznie sokkal esélyesebb ellenfelét 48-47-re, úgy, hogy az utolsó percekben még hátrányban voltak Andre Robersonék. A CU 21-ese ismét remekül játszott, tíz pontja mellett 13 lepattanót kaparintott meg. Xavier Johnson, Askia Booker és Dinwiddie egyaránt nyolc ponttal zárt, utóbbinak volt még négy asszisztja is. Boyle hangsúlyozta, az Oregon ellen játszani olyan, mintha utcai küzdelemben lenne része az ellenfélnek, de a hajrában mutatott védekezésüknek is köszönhetően megnyerték a meccset még úgyis, hogy nem játszottak kiemelkedően.

Egy nagy bravúr csak akkor ér igazán sokat, ha egy gyengébb ellenféllel szemben is nyer az együttes – szerencsére az Oregon State is fejet hajtott a Buffaloes előtt. A vendég coloradóiak 72-68-ra nyertek, és bár Boyle szerint nem biztos, hogy megérdemelten győztek, de megtalálták annak a módját, hogy a lefújást követően ők örüljenek. Spencer Dinwiddie 24 pontnál állt meg, ezzel az egész mezőny legeredményesebb játékosa volt. Josh Scott 17-ig, míg Sabatino Chen tízig jutott, Roberson pedig ismét összeszedett tíz lepattanót.

Három idegenbeli meccs után ismét Boulderben lépett pályára a csorda, az ellen- és egyben szenvedő fél a 9. kiemelt Arizona volt (71-58). A bölények ismét remekül védekeztek, ilyen kevés pontot az Arizona idén még nem is ért el, a sophomre Spencer Dinwiddie (21 pont), a klasszis formában dolgozó Andre Roberson (7 pont, 13 lepattanó) és az egyre hasznosabb Xavier Johnson (19, 9) hármas pedig repítette támadásban is a hazai együttest. Már a szünetben hét pont volt Boyle legénységének az előnye, de a másodikban is hattal több kosarat szerzett.

Felemás eredmények

Ami az Arizona ellen összejött, az az Arizona State ellen két nappal később már nem, a boulderiek odahaza 63-62-es vereséget szenvedtek. A találkozó csak a hosszabbítás utolsó pillanatában dőlt el, a rendes játékidőben 54-54-re végeztek egymással a csapatok. Andre Roberson ismét hozta a formáját (8, 15), ahogy Spencer Dinwiddie is (24, 1), de Xavier Johnson is jó napot fogott ki megint (10, 14). Jól teljesített a pontok alapján Askia Booker, a duplanullás 17-3-as mutatóval zárt. Hiába a jó egyéni teljesítmények, ez nem volt elég az újabb sikerhez. Boyle szerint hihetetlenül kemény meccs volt fizikailag az Arizona State elleni, de a többi sem olyan „laza”, mint a non-conference-ben.

Február 21-én Scott nélkül nyert a Colorado odahaza a Utah ellen 60-50-re. Boyle legényei ismét nem játszottak szépen, de egy nagyon fontos mérkőzést nyertek meg. A Roberson, Dinwiddie páros ismét csapata legjobbja volt, ezúttal pedig Chen tudott felnőni hozzájuk, aki Scottot helyettesítette a találkozón, edzőjétől 29 percet kapott, ezidő alatt 12 pont és négy rebound volt a mérlege.

Hat nappal később a Buffaloes fennállása során először nyert a Pac-12-ben a Stanford ellen, ráadásul idegenben, 65-63-ra. Andre Roberson karriercsúcsot jelentő 24 pontig jutott, de ezúttal „csak” nyolc lepattanót szerzett. Spencer Dinwiddie 19 egységig jutott a dobott pontokat illetően, míg csapatunk harmadik legeredményesebbje a padról beállt, 27 percet játszó Jeremy Adams volt (8 pont). Boyle véleménye szerint övéi megérdemelték a sikert, mivel mindent beleadtak, valósággal a szívükkel játszottak.

Legutóbb a California ellen lépett pályára a coloradói együttes, Berkeley-ben 62-46-ra kikaptak. Boyle szerint védekezésben még jónak is mondható volt a teljesítményük, de támadásban nem volt egy olyan ember sem, aki vitte volna hátán a csapatot. Johnson 14 pontig így is eljutott hét lepattanója mellett, míg a palánk alatt Scott 11 egységig jutott. Johnsonon kívül senki más nem dobott tíz pont fölött a UC-ből.

Legközelebb az Oregon látogat Boulderbe, de a fogadás piacain fellelhető oddsok alapján a vendégek a találkozó esélyesei, bár a hazai siker sem lenne nagyon meglepő.

Az elmúlt hétvégén indult útjára az MLS 2013-as kiírása, sajnos a rajt nem úgy sikerült a helyi csapatunk számára, ahogyan szerettük volna, a Colorado Rapids ugyanis egy hatalmas potyagóllal 1-0-ra veszített az FC Dallas otthonában.



A két nyugati csapat rangadóján szombat este kiélezett összecsapásra volt kilátás, a 2010-es bajnokság két döntőse az elmúlt években visszaesett, de idén újra mindkét fél szeretett volna visszakapaszkodni a legjobbak közé. Sajnos, a mieink több kulcsembert nélkülöztek sérülés miatt, hosszútávon nem számíthatunk a műtét után lábadozó szervező középpályásainkra, Martin Rivero-ra és Jaime Castrillon-ra, emellett az első fordulóban nem tudta vállalni a játékot a kapus Matt Pickens és a támadó Edson Buddle sem kisebb sérülésekből kifolyólag. Így aztán a Rapids kezdőcsapata a következőképpen nézett ki: Ceus - Wynne, Moor, Calderon, Mullan - Thomas, Mastroeni, Powers - Harris, Brown, Harbottle. Több új igazolás és két újonc játékos is rögtön az első profi mérkőzésén a kezdő 11-ben kapott lehetőséget.

A tapogatózás kellős közepén többször is zavart tudtunk kelteni a texasi kapu előtt, aztán viszont tíz perc elteltével az FCD váratlanul vezetéshez jutott egy kapitális kapushibából. Ferreira a saját térfeléről tett előre hosszan egy labdát, melyre a cserekapus Ceus rossz ütemben jött ki a büntetőterületen kívülre, és nem tudta elfejelni a játékszert, amelynek csúnyán alászaladt és Jackson könnyedén helyezhetett az őrizetlenül maradt ketrecbe. Percek alatt egyenlíthettünk volna, de a két első körös újonc összjátéka után Fernandez bravúrral hárította Brown közeli próbálkozását. A félidő hátralévő részében jobbára a mieink birtokolták a labdát, de kevés valamire való helyzetet tudtunk kidolgozni, ezzel szemben Jackson egy hatalmas távoli lövéssel zörgette meg az oldalhálót, és ijesztett ránk néhány pillanat erejéig, majd Ferreira szabadrúgása okozott gondot a haiti-i kapusnak, aki végül üggyel-bajjal hárított.

A szünet után időszakban is lendületben maradtunk, Powers ügyesen szervezte az akciókat, de a csatáraink rendre elhibázták az adandó lehetőségeket, például Harris bal lábas távoli lövése csak néhány centi híján elkerülte a felső sarkot. A félidő derekánál Harbottle helyére egy másik robbanékony szélsőt, Cascio-t küldtük be a támadások serkentése érdekében. Ehelyett néhány perc múlva egy lerohanásból könnyen a texasiak lehettek volna eredményesek, Ferreira közeli lapos lövését azonban Ceus nagyszerűen hárította. A hajrá előtti időszakban újabb két támadó szellemű játékos jutott szóhoz, Powers-t Hill, Brown-t pedig Akpan váltotta. Ennek ellenére továbbra sem tudtuk feltörni a piros-fehérek zárt védekezését, pedig az utolsó pillanatokig becsülettel próbálkoztunk, de a hazaiak mindannyiszor fel tudtak szabadítani előlünk, így a várva várt coloradói egyenlítés sajnos elmaradt.



A korai peches találat valóban megpecsételte a sorsunkat, az FCD-nak annyi elég volt, a hátralévő 80 percben ráültek az ajándékgólra, és a minimális előnyt megtartották egészen a lefújásig. Ceus az est negatív hőse volt, a megbízható cserekapus most hatalmasat hibázott, a csapat támadásaiból pedig sokszor hiányzott az ötlet, a váratlan megmozdulás, amivel eredményesek lehettünk volna, sajnos csak néhány akcióban volt benne a gól lehetősége, de egyik helyzetet sem tudtuk értékesíteni, így vereséget szenvedtünk a szezonrajton.

A Nyugati Konferencia állása (W-L-T):

1. Los Angeles Galaxy 3 pont (1-0-0)
2. Real Salt Lake 3 pont (1-0-0)
3. FC Dallas 3 pont (1-0-0)
4. Vancouver Whitecaps 3 pont (1-0-0)
5. Portland Timbers 1 pont (0-0-1)
6. Seattle Sounders 0 pont (0-1-0)
7. Colorado Rapids 0 pont (0-1-0)
8. San Jose Earthquakes 0 pont (0-1-0)
9. Chivas USA 0 pont (0-1-0)

A Rapids 2013-as első hazai mérkőzésére szombatról vasárnapra virradóra, éjféltől kerülhet sor a Philadelphia Union ellen. Reméljük sikerül javítani a mostani kisiklást, mert nagyon kemény meccsekkel indul a szezon, és ha most nem sikerül győzni, akkor könnyen mélyrepülésben találhatjuk magunkat.

Az All-Star gála lecsengésével, közel egy hét szünet után tovább folytatódtak az NBA küzdelmei. A Denver Nuggets csapatát nem a legjobb formában érte a pihenő, megszakadt ugyanis a győzelmi sorozata Karl edző legénységének. Remélhetőleg jót tett a játékosoknak, hogy kifújhatták magukat és újult erővel, jó formában folytatják a harcot.



A pihenőt követően elsőként a Boston Celtics látogatott Denverbe. A két csapat nagyon emlékezetes mérkőzést játszott nemrég, három hosszabbításra volt szükség a találkozó eldöntéséhez. A teljes keret rendelkezésre állt, így a szezonban megszokott és legjobbnak tartott kezdő ötössel vágtunk neki a meccsnek. Az első negyedet a Celtics kezdte jobban, 4-5 pontos vezetést szereztek, amit a második felvonásra fordulva sikerült ledolgozni. Hasonlóan alakult a második 12 perc is, a vendégek néhány perc után 6-8 ponttal meglógtak, amit a szünet előtti hajrában sikerült egalizálni. A harmadik játékrész első fele szorosan alakult, majd átvettük a játék irányítást és mi kerültünk lépéselőnybe, a záró felvonást 8 pontos előnyről indítottuk. Végig sikerült őrizni az fórunk, a vendég csapat próbált közelebb kerülni, de sikerült őket egy támadáson kívül tartani. 97:90-es arányban megnyertük a mérkőzést. Gallinari 26 ponttal tért vissza a betegségből. Lawson szintén 26 egységig jutott a zöldek ellen, pontszerzésben ők ketten emelkedtek ki, a lepattanókban Faried vitt mindent, 16 labdát szedett össze. Kevés eladott labdával játszottunk, mindössze 7 alkalommal veszítettük el a játékszert, teljesen megérdemelten győztünk.

A Boston felett aratott győzelmet követően a Washington Wizards ellen léptünk pályára, méghozzá idegenben. A hazai csapat kezdett jobban, 5-6 pontos előnyt szereztek az meccs elején, amit tartani is tudtak az egész első negyed alatt. A második negyedben 10 pontra is nőtt a különbség, de a félideig sikerült kiegyenlíteni, egálnál fordultak a csapatok a második félidőre. A harmadik felvonás a Washingtoné volt, bőven tíz pont fölé növelték az előnyüket, a záró játékrészre 16 pontos lemaradással érkeztünk. Óriási hajrába kezdett a Nuggets, sikerült 5-, majd többször is 3 pontra csökkenteni a differenciát. Egy perccel a vége előtt már csak két pont volta különbség, de a fordulat elmaradt és 119:113-ra vereséget szenvedtünk. Lawson 27 ponttal és 12 gólpasszal a legjobbja volt csapatának. Rajta kívül még a cserék között voltak jól teljesítő játékosaink, Chandler 22-, Miller 19-, Brewer pedig 12 pontot szerezett. Túlságosan a palánk alá koncentrálódott a játékunk, a hárompontosaink szinte teljesen veszélytelenek voltak. A védekezésünk nagyon gyenge volt, a lepattanókban is jelentősen elmaradtunk a megszokottól. Az ellenfél sokkal kiegyensúlyozottabb csapatmunkát nyújtott ezúttal, pedig ez általában a mi erősségünk szokott lenni. Ha jól emlékszem, akkor egyszer sem tudtunk vezetést szerezni a mérkőzés során, így abszolút érthető eredmény született.

A Wizards elleni fiaskót követően a Charlotte Bobcats otthonában vizitáltunk, itt illett javítani az előző mérkőzésen történteket. Az első negyedet egy picivel a hazai csapat kezdte jobban, de két válasz nélkül maradt kosár után felvettük a ritmust és átvettük a vezetést. A második játékrész alatt fordítani tudtak a hazaiak, de nem tartott sokáig a vezetésük, visszavettük az előnyt és magabiztosan őriztük a félidőig. A harmadik negyedben is a Bobcats futott az eredmény után, de annyira nem szakadtak le, hogy kilátástalan helyzetbe kerüljenek. A záró felvonás elejét sikerült jól megfogni, így olyan előnnyel vártuk a meccs hajráják, amivel már biztonságban érezhettük magunkat. Végül simán 113:99-re nyertünk. Hatan is kétszámjegyű pontot szereztek ezen a meccsen, előjött az a sokoldalúság, ami hiányzott Washingtonban. Lawson ezúttal is a csapat vezére volt 20 ponttal, Faried 15 McGee 17 egységig jutottak. Iguodala 10 gólpasszal és 13 ponttal ért el dupla-duplát.

Két keleti-parti meccset követően, visszatértünk Denverbe és az erre a szezonra középcsapattá silányodott, Los Angeles Lakers ellen léptünk pályára. Gallinari nem állt a csapata rendelkezésére, helyette Chandler kezdett. Az első negyed szorosan alakult, az utolsó percekben sikerült csak egy kicsit ellépni a vendégektől. A második negyedet nagyon lendületesen kezdtük, tíz pont fölé sikerült tornászni az előnyünk, magabiztos vezetéssel a zsebünkben fordultunk a második félidőre. A harmadik játékrészben jelentős változás nem történt, ami az eredményt illeti, tartottuk a távolságot a Lakerstől. Az utolsó negyedben kezdett hajrázni komolyabban a vendég csapat, egy kicsit sikerült is közelíteniük, tíz ponton belülre jöttek, de az egyenlítés közelébe nem sikerült kerülniük. A végeredmény 119:108-as győzelem lett. Chandler remekül helyettesítette az olaszt, 23 ponttal a csapat legjobb pontszerzője volt, Lawson csupán egyetlen egységgel maradt el mögötte. Iguodala ismét egy gólpassz/pont dupla-duplát ért el, 14 egységgel és 12 assziszttal, Faried pedig 12 ponttal és 10 lepattanóval emelkedett ki ezúttal. A cserejátékosok közül Brewer játszott a legjobban, 16 pontot regisztrált ezen a találkozón. Teljes mértékben a saját játékunkat játszhattuk, 33 pontot szereztünk a lerohanásokból (a Lakers hármat), a festékből 78 pontot termeltünk, ami rengeteg és a védekezésünk is nagyjából helyén volt, dacára a 100 fölötti kapott pontnak.



Csoportrangadókkal folytatódott a programunk, elsőként a Portland Trail Blazers otthonában léptünk pályára. Továbbra sem számíthattunk Gallinarira, ezért maradt Chandler a kezdőben. Jól kezdtünk, az első negyedben jól működött a támadógépezetünk. A második játékrészben már tíz pont fölé tornáztuk a különbséget, majd a Blazers visszajött, de a szünet előtti hajrában megint fölénybe kerültünk és 8 pontos előnyt harcoltunk ki a félidőre. A harmadik felvonásban kiegyenlítődött a játék és szoros negyedik játékrészt vetített előre. Az utolsó 12 percben fej-fej mellett haladt a két csapat. A hajrá sok izgalmat tartogatott, 13 másodperccel a vége előtt sikerült 4 pontos előnyt szerezni, amit öt másodpercen belül a Blazers egyre csökkentett. Fault majd két Miller büntető következett 50%-os eredményességgel. Két pontos hátrányban támadott a hazai csapat, Aldridge dobása azonban kimaradt, 111:109-re, nagy csatában győztünk Portlandben. Lawson és Iguodala kimagaslottak ezúttal a csapatból, 30-, illetve 29 pontot szereztek. Rajtuk kívül Faried és Koufos tudtak legalább tíz pontot feltenni az eredményjelzőre, a többiek egyszámjegyű értéknél maradtak ezúttal. Sok tekintetben hasonlított a Lakers elleni meccshez a találkozó. Sok lerohanás pontot szerezetünk és a festékből most is nagyon termékenyek voltunk.

Nehéz találkozó várt a csapatra, az Oklahoma City Thunder látogatott Denverbe. Gallinari visszatért, így rögtön a kezdőben kapott helyet, Chandler pedig a padra került. Rosszul indult a mérkőzés a mi szempontunkból, hamar vezetéshez jutott a Thunder, de negyed végére sikerült egy támadásnyira faragni a hátrányt. A második felvonásban a Nuggets kezdett jobban, lépéselőnybe kerültünk, amit meg is őriztük a negyed végéig. A félidő után sikerült tovább tartani ezt az előnyt, az utolsó negyedet így 10 pontos előnyből vártuk. A fórunk a záró felvonásban szép lassan elolvadt és az utolsó öt perc szoros játékkal telt. A meccs végén 103-as döntetlennél az utolsó támadás lehetősége a mi kezünkben volt. Lawson vállalta magára a feladatot, 0,2 másodperccel a vége előtt megszerezte a győzelmet jelentő kosarat, ráadásul a liga egyik legjobban védekező kettese, Sefolosha fölött. Lawson a győztes kosara révén mindenképpen kiemelkedett, ezen kívül azonban nem játszott kimondottan jól, ezért is nagy dolog, hogy elmerte vállalni a döntő dobást. A csapat legjobbja egyértelműen Chandler volt, aki a padról beszállva lenyűgöző játékot nyújtott, 35 ponttal karriercsúcsot állított be. A padunk nem teljesített rosszul, hiszen Chandeleren kívül Brewer és Miller 14-14 pontja is dicséretre méltó. A kezdőnk viszont elmaradt a szokásostól, talán egyedül Koufos 13 lepattanója érdemel különösebb említést.

A meglepő washingtoni vereség nem zavarta meg a csapatot. Hazai pályán hoztuk a szokásos formát és szépen gyűjtögettük a győzelmeket, elsősorban a Thunder elleni siker volt bravúros, de értékes volt a Blazers otthonában szerzett győzelem is. Jó úton halad a csapat a rájátszás felé vezető úton, kis szerencsével pedig akár a pályaelőnyt jelentő helyre is lehet esélyünk.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 43-16 (59 meccs)
2. Denver Nuggets 38-22 (60 meccs)
3. Utah Jazz 32-27 (59 meccs)
4. Portland Trail Blazers 27-31 (58 meccs)
5. Minnesota Timberwolves 20-36 (56 meccs)

A közeljövő programja:

Március 5., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Atlanta Hawks
Március 6., szerda, 04:00 Sacramento Kings - Denver Nuggets
Március 8., péntek, 04:30 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
Március 10., vasárnap, 03:00 Denver Nuggets - Minnesota Timberwolves
Március 12., kedd, 04:00 Phoenix Suns - Denver Nuggets
Március 14., csütörtök, 04:30 Denver Nuggets - New York Knicks

A közelmúltban kezdetét vette a 2013as MLB szezont megelőző Spring Training sorozat és a Colorado Rockies lejátszotta első néhány barátságos mérkőzését a mindig napfényes Arizonában.

A legelső meccsünket február 23án szombat délután vívtuk a Salt River Fieldsen a társbérlőnk ellen. A két ismerős csapat meccse nem hozott túl szoros küzdelmet, 11-2re legyőztük Arizona Diamondbackst. Már a legelső inningben két ponttal vezetéshez jutottunk, később se volt változás, az előnyt folyamatosan növelve győztünk. A D'backs csak az első két játékban tudott egy-egy runt szerezni Pomeranz ellen. A fiatal lefty dobó két inning alatt a két ER mellett három ütést, két sétát engedett, nem volt makulátlan. A meccs hőse a 2B Josh Rutledge volt, három beállás alatt három ütést szórt, beleértve egy 2run singlet és összesen négy RBIt. Tulo az első meccsét játszotta a tavalyi sérülésekkel tarkított esztendő után, fél meccs alatt a mezőnyben nem találkozott a labdával, ütésben 1/2vel végzett egy pontot érő singlelel. Az őt váltó Jonathan Herrera 3/3as volt és két futót küldött be. Két tehetséges outfield prospect Tim Wheeler és Kent Matthes solo homerunokat lőttek. Pomeranz után a dombon Chatwood két játékot hozott le két ütéssel és egy rakás tartalék tolt le egy játékot, beleértve Ottavinot és Brotherst.

Másnap délután újra az Arizona Diamondbacks ellen játszottunk és visszavágtak nekünk 8-6al. A negyedik-ötödik menetben nyolc ponttal húztak el tőlünk, később hat futást be tudtunk vinni, így szoros vereség lett a vége. Az elején Jeff Francis két játékban csak két ütést kapott. Az őt követő Nicasio viszont nem volt éppen éles formában, 1.2 IP során négy ütésből négy futást szenvedett el, úgy látszik még nincs tökéletes passzban a hosszú kihagyások után, pedig fontos szereplője lehet a csapatnak. Később a tryoutos Batista is megborult, négy ütést és három runt szedett össze a maga játékában. Az új igazolás McClendon és a rotationre hajtó Outman viszont hibátlanok voltak. Ismét két fiatal outfielderünk hallatott magáról a cserepadról, Corey Dickerson 2run HRt tűzött, Kyle Parker két pontos singlet regisztrált. A kilenc ütést kilenc különböző játékos érte el, nem sok regular starter kapott lehetőséget, talán egyedül az ütés nélkül végző Pacheco.

A hétfőn esedékes harmadik meccsünket is a Salt River Fieldsen vívtuk és a Texas Rangerst magabiztosan győztük le 9-1re. A harmadik inningben nyitottuk a pontgyártást Troy Tulowitzki 2run singlelel. A shortstop a két RBI mellett ezúttal kapott labdát védekezésben is, azokat pedig hibátlanul oldotta meg, ráadásul néhány nagyszerű megoldást is láthattunk tőle, ami arra enged következtetni, hogy valóban újra egészséges. Később szép lassan tovább növeltük az előnyt, Fowler egy RBI triplet vállalt a CF wallra pattintva, a nyolcadik támadásban öt ponttal küldtük padlóra az ellenfelet. A tartalék 2B Charlie Culberson 3run jacket lőtt, Arenado és LeMahieu ugyancsak pontszerző volt. Az ötödik starter helyért igyekvő Chris Volstad ígéretesen mutatkozott be a Rockies mezében, két játék alatt mindössze két ütést engedett. Egy másik téli igazolás Rosenbaum se kapott pontot két játék alatt, mint ahogy a leendő setupman Lopez is hibátlan volt. Az egyetlen texasi pont Corpas kárára született a hatodik játszmában.

Ezt követően jött az első mérkőzésünk, melyet más helyszínen játszottunk, a Chicago Cubs ellen Mesaban léptünk pályára és 4-2es vereséget szenvedtünk tőlük. Jhoulys Chacin a két minimum inninget teljesített 18 dobásból makulátlanul, egyetlen közjátékként egy őt lábon találó labda zavarta meg, de gond nélkül folytathatta a játékot. Nem járt ilyen sikerrel az őt követő De La Rosa, a mexikói dobó végig bizonytalan volt és két játék alatt két pontot kapott, a vereséget is ő regisztrálta. A többi pitcher közül csak Brothers volt hibátlan, Escalona és Ottavino egy-egy futást engedett. Csak nyolc ütésünk volt az egész meccsen, egyedül Carlos Gonzalez ért el többet, 2/2es hatékonysága közben egy singlet és egy doublet szállított. A két pontunkat Paulsen és Wheeler termelték, de hiába igyekeztek a cserék, sajnos így sem tudtuk kiegyenlíteni a hátrányt.

A szerdai napon a Peoria Sports Complexben léptünk pályára és 6-3as győzelmet arattunk a San Diego Padres ellen. A mérkőzés elején többször is hátrányban voltunk, de a negyedik inning tetején szerzett három futással fordítani tudtunk. Chris Nelson és Jordan Pacheco mindketten két ütéssel és két RBIval járultak hozzá a sikerhez, közben az elkapó Rosario mindhárom ABben ütést regisztrált, de pontot nem szerzett. Ugyanakkor Tulo és CarGo is találat nélkül zártak két-két lehetőség után, Rutledge egyenesen 0/4el lengetett. A dobókörben Tyler Chatwood kezdett és az első három játék teljesítése közben öt ütést és két futást szenvedett el, ennek ellenére övé lett a győzelem és bizonyára felhívta a stáb figyelmét, hogy ő is harcba száll az ötödik helyért a rotációban. Pomeranz két IP alatt egy unearned runt kapott, míg Outman, Batista, Betancourt, Sullivan nem kaptak pontokat.

Aztán megszakítottuk a győzelem-vereség sormintát és a csütörtöki napon újabb sikert arattunk a Cincinnati Reds split squad ellen, akiket 4-3ra vertünk meg Talking Stickben. Sokáig kiegyenlítetten alakult a mérkőzés, majd a hetedik tetején 3-1re elhúzott a Reds, de rögtön a következő alkalommal három futással válaszoltunk és megszereztük a győzelmet. Juan Nicasio javította a visszafogottabb első meccsét, két hibátlan játékot postázott, az őt követő Jeff Francis három inning alatt csupán három ütést engedélyezett. Később Belisle egy, Kensing ellen két pont esett, de az ütők formaidőzítése elég volt a sikerhez. Nolan Arenado és D.J. LeMahieu RBI doublet tűzött, a hetedikben a másik két futásunk pedig egy mezőnyhibából született. McBride és Pacheco egyaránt két ütést szállítottak. Fowlernek egy esés közben megsérült a bokája, ezért idő előtt lecserétül, de vélhetően csak pár napot kell pihennie. Ezen kívül Arenado egy fantasztikus triple playt is elkezdett, amikor két futóval a bázisokon az ötödik menetben egy groundballt megszelidített a hot cornerben, rálépett a hármas bázisra, egyből a kettesre tüzelt EYJRhoz, aki tovább az egyesre. Ezzel is megmutatta, hogy tényleg nem mindennapi tehetség, de minden bizonnyal az idei évadot még a Triple-Aben fogja kezdeni.
















Sorozatban a harmadik győzelmünket is megszereztük, miután a Milwaukee Brewers 5-2re múltuk felül a Salt River Fieldsen. Az első három játékban három ponttal elhúztunk, onnantól kezdve az ellenfél hiába futott az eredmény után, ez a három run különbség egészen a végéig megmaradt. Carlos Gonzalez beütötte az első hazafutását a tavasszal, a három lehetőség alatt még egy 2run doublet is jegyzett, így összesen három pontot vállalt. Rajta kívül más nem is ért el több ütést, Blackmon és Paulsen hozott még RBIt, Tulo például háromból semmivel végzett. Daniel Rosenbaum az első startja alkalmával a második győzelmet regisztrálta, két inning alatt egyetlen ütést engedett, rá is jó lesz odafigyelni. Volstad se volt sokkal rosszabb, három inningben egy futást szereztek ellene és most Corpas is hibátlan volt, csakúgy mint Lopez és a prospect Anderson.

Szombat délután véget ért a bimbózó győzelmi sorozat, sajnos 6-3as sima zakót szenvedtünk Phoenixben az Oakland Athleticstől. Hamar eldőlt a mérkőzés sorsa, Chacin két pont nélküli játékot követően, a harmadikban sorra engedte fel az embereket és Reddick 3run HRal takarított, így a venezuelai dobó 2.1 IP után három ERnal távozott és a vereséget is neki írták be. Később a próbajátékon lévő Manship is beszedett egy hazafutást és még Belisle ellen is megint esett egy run. A hatodik tetején Nolan Arenado 3run hazafutásával szépítettünk, aki már a második HRt lőtte a Spring Trainingben és öt pontnál tart. Ezen kívül további hat single ütésre és öt sétára voltunk képesek, de csupán négy pontszerző helyzetünk volt a teljes meccsen, vagyis támadásban komoly krízisben voltunk végig.

A vasárnap esedékes visszavágón az A's másodszor is elbánt velünk, "hazai környezetben" 7-2re vesztettünk ellenük. A vereséget leginkább két potenciális starter gyengélkedésének köszönhettük, De La Rosa nem élt túl egész két játékot, mire két H, három BB, egy HBP mellett egy futást is beengedett. Chatwood három játék alatt kapott három pontot, becsületére váljék, hogy a hit-by-pitchek és az ütések sűrűjében azért öt strikeoutot is kiszórt, de a vereséget nem kerülhette el. Ráadásul a beugró helyért pályázó Outman se volt toppon, ellene is született két oaklandi run. A designated hitterként lehetőséget kapó Nolan Arenado szerezte megint mindkét pontunkat, aki a harmadik HR mellett egy groundoutból volt eredményes és talán egyre inkább kezd harcba szállni Nelsonnal a kezdő 3B helyért. A maradék hét ütésből Rutledge vállalt kettőt három beállás alatt, Fowler a kisebb sérülésből duplával tért vissza, Helton az első meccsét találat nélkül zárta, Tulo megint 0/3at ért el.

A Cactus League jelenlegi állása:

1. Kansas City Royals 9-0
2. Seattle Mariners 9-1
3. Chicago White Sox 4-3
4. San Francisco Giants 4-3
5. Colorado Rockies 5-4
6. Cleveland Indians 6-5
7. San Diego Padres 6-5
8. Chicago Cubs 5-5
9. Los Angeles Dodgers 4-4
10. Arizona Diamondbacks 4-5
11. Oakland Athletics 4-5
12. Milwaukee Brewers 4-6
13. Texas Rangers 2-7
14. Cincinnati Reds 2-9
15. Los Angeles Angels 1-7

A Spring Training további programja:

Március 4., hétfő, 21:05 Seattle Mariners - Colorado Rockies
Március 5., kedd, 21:10 Colorado Rockies - Chicago Cubs
Március 7., csütörtök, 03:10 Colorado Rockies - Egyesült Államok (WBC)
Március 9., szombat, 03:10 Colorado Rockies - Kansas City Royals (SS)
Március 9., szombat, 21:05 Los Angeles Angels - Colorado Rockies
Március 10., vasárnap, 22:10 Colorado Rockies - Los Angeles Dodgers
Március 11., hétfő, 22:05 Chicago White Sox - Colorado Rockies
Március 12., kedd, 22:10 Colorado Rockies - Arizona Diamondbacks (SS)
Március 13., szerda, 22:05 Chicago Cubs - Colorado Rockies
Március 16., szombat, 04:05 Cincinnati Reds - Colorado Rockies
Március 16., szombat, 22:10 Colorado Rockies - Seattle Mariners
Március 18., hétfő, 00:15 San Francisco Giants - Colorado Rockies
Március 19., kedd, 04:10 Colorado Rockies - Cincinnati Reds
Március 19., kedd, 22:05 Kansas City Royals - Colorado Rockies
Március 22., péntek, 04:05 San Francisco Giants - Colorado Rockies
Március 22., péntek, 22:05 Texas Rangers - Colorado Rockies (SS)
Március 22., péntek, 22:10 Colorado Rockies (SS) - San Francisco Giants
Március 24., vasárnap, 04.10 Colorado Rockies - San Diego Padres
Március 24., vasárnap, 22:05 Milwaukee Brewers (SS) - Colorado Rockies
Március 26., kedd, 04:10 Cleveland Indians - Colorado Rockies
Március 27., szerda, 04:05 Los Angeles Dodgers - Colorado Rockies
Március 27., szerda, 22:05 Oakland Athletics - Colorado Rockies
Március 28., csütörtök, 22:10 Colorado Rockies - Milwaukee Brewers
Március 30., szombat, 21:05 Colorado Rockies - Seattle Mariners (Salt Lake City)

Lendületesen kezdtük a felkészülést, kár a két hétvégi vereségért, kicsit kisiklottunk. Persze, mint tudjuk, az eredmények ilyenkor a legkevésbé fontosak, de azért talán mégis a győzelem a legjobb fokmérője annak, hogy hol tart a csapat az előkészületben. Vannak akik jó formában, van akik kevésbé jóban kezdték a tavaszt, de ez még csak egy hét volt, előttünk van szinte az egész március. Érdemes lesz a továbbiakban is figyelni a STre, hogy tudunk-e fokozatosan egyre jobb formába kerülni az igazi szezon rajtjáig.

A tavalyi esztendő sikertelen szereplését követően 2013-ban újra nekirugaszkodik a Colorado Rapids gárdája, hogy a néhány évvel ezelőtt még bajnok csapatunk újra visszakerülhessen az MLS legjobbjai közé. A tavalyi rájátszásról való lemaradás ellenére Oscar Pareja maradhatott a kispadon, a játékoskeretben viszont történtek komoly - pozitívnak tűnő - változások, de a felkészülés nem zajlott zavartalanul, kulcsemberek sérülése mellett kezdjük a szezont.



Kapus poszton nem volt újdonság a téli szünet alatt, bár kissé kellemetlen a csapat számára, hogy az első számú kapus Matt Pickens hetek óta húzódással bajlódik, így az első néhány fordulóban bizonytalan a játéka. Nem éppen tökéletes felkészülés ellenére a rutinos hálóőr kétségkívül a liga legjobbjai közé tartozik, és 2013-ban is bravúros védésekkel szeretné minél feljebb juttatni a gárdát. Az extravagáns szakálláról hírhedt portás távollétében minden bizonnyal a haiti-i válogatott Steward Ceus juthat lehetőséghez beugróként. Tavaly biztosan teljesített, amikor szükség volt rá és a felkészülési időszakban is jó formát mutatott, továbbra is ő a csapat cserekapusa. Clint Irwin személyében új harmadik kapust köszönthetünk, Joyce megunta a padozást és visszatért Európába, a 23 éves kapus pedig négy év egyetemi és némi USL-tapasztalattal a tarsolyában érkezik hozzánk tartaléknak.

A védelemben már történtek kisebb változások, amelyek égetőek is voltak azok után, hogy egy évvel ezelőtt a csapat 50 gólt kapott. Távozott a kiöregedett középső védő Marshall és a hatalmas kerékkötő Zapata, míg a veterán szélső Brian Mullan-t a felkészülés alatt egy sorral hátrébb toltuk, a védelem jobb és bal oldalán egyaránt lehetőséget kapott, valószínűleg az évad első szakaszában bal bekként láthatjuk majd a legtöbbször. Ez a poszt évek óta kényes kérdés a csapatnál, a 14. szezonjára készülő játékos viszont hátul masszív és középpályás múltjára való tekintettel előrefelé is használható, reméljük be fog válni az új szerepkörben. Ebben az esetben a villámléptű Marvell Wynne középről kihúzódhat a jobb oldalra, az eredeti helyére, míg középütt az elnyűhetetlen vasember Drew Moor párja vélhetően az egyetlen új hátvéd igazolás, Diego Calderon lehet. Az ecuadori védő éveket töltött hazája legjobb klubcsapatában, Libertadores Kupát nyert, és már a nemzeti válogatottban is bemutatkozott, rutinos, sokoldalú hátvédet ismerhetünk meg benne. Az elmúlt két év gyakorlatilag teljes kihagyása után visszatérhet a pályára Anthony Wallace, most éppen teljesen egészséges, viszont a télen egyáltalán nem volt jó formában, így egy darabig nem várható, hogy a kezdőben kapjon helyet, de talán még nem kell teljesen leírnunk őt. Ugyanakkor nem árt számolni két fiatal tehetséggel is, az amerikai junior válogatott Shane O'Neill-lel és a tavaly draftolt Chris Klute-tal, akik előtt egyelőre hosszú út áll, de mindketten ígéretes tehetségek, csakúgy mint az idén kiválasztott Kory Kindle.

A Pareja által meghonosított 4-3-3-as alapfelállásban három belső középpályás kap lehetőséget, alap esetben kettő hátrébb kicsit, egy pedig a karmesteri szerepkörben, közvetlenül a csatárok mögött elhelyezkedve. A védekező középpályás szerepkörébe visszatér a csapatkapitány Pablo Mastroeni, aki a 2012-es szezont agyrázkódás miatt közel teljes egészében kihagyta, ám újra jó formában van, és a helyi közönség kedvenc játékos új impulzusokkal felvértezve fog küzdeni érte, hogy visszajuttassa a csapatot a rájátszás mezőnyébe. Az elmúlt szezon közben igazolt Hendry Thomas tavaly kevés szóhoz jutott, de a vezetőséget úgy látszik meggyőzte, mert hosszabbítottunk vele, és vélhetően a hondurasi légiós lesz Pablo társa a középpályán, valószínűleg miatta adtuk tovább nyugodt szívvel Larentowicz-ot és Nane-t. A veterán Mastroeni esetleges sérüléseire való tekintettel hoztuk vissza a csapathoz korábbi kedvelt játékosunkat, Nick LaBrocca-t, aki néhány évvel ezelőtt a Chivas USA színeiben All-Star kerettagságig jutott, és védekező középpályás létére a góllövésből is bátran ki tudja venni a részét. A játékszervező támadó középpályás helyére az argentin Martin Rivero és a kolumbiai Jaime Castrillon pályázna, de sajnos mindketten sérültek, és még jó darabig nélkülöznünk kell őket. Távollétükben vélhetően a tavaly berobbanó Kamani Hill vagy az újonc Dillon Powers juthat lehetőséghez, esetleg az alapból bal szélső Jamie Smith-t aktiválhatjuk ezen a poszton, azok után, hogy az edzőtábor alatt újra szerződést harcolt ki magának és térdszalag szakadása után végre ismét százszázalékos. A középpálya mélységét a saját nevelésű Dillon Serna, illetve az elmúlt offszezon alatt megszerzett defenzív beállítottságú Nathan Sturgis egészíti ki, így még a sérülések esetén sem vagyunk teljesen meglőve. Persze, azért a két playmaker hiánya óriási veszteség, Rivero előreláthatólag két, Castrillon pedig 4-6 hónapig fog hiányozni. Így aztán hiába erősítettünk célirányosan, kettejük nélkülözése alatt sajnos könnyen elúszhat az egész szezon.

A három támadó helyre két szélsőt és egy klasszikus "centert" használunk. A téli szünet alatt komoly reformokat eszközöltünk, ugyanis két emblematikus figurától, Casey-től és Cummings-tól is megváltunk. Az utolsó évek mindkettejük számára nyögvenyelősek voltak, sérülések és formaingadozások miatt nem tudták hozni az elvárható játékost és góltermést, így érthető volt, hogy a vérfrissítés mellett döntöttünk. A legnagyobb igazolás a három évvel ezelőtti MLS-gólkirály Edson Buddle megszerzése volt, az LA Galaxy egykori kiválósága Casey korábbi helyét töltheti be az előretolt középcsatár szerepében. 2010 óta azonban sajnos ő sem találta igazán a helyét, reméljük Colorado-ban új otthonra lel, ám az offszezonban megsérült és csak később kezdheti el a szezont. Jobb szélen egy másik új ember, a gólérzékeny Atiba Harris felelhet a jobbnál jobb labdákért, míg balról a tavaly megismert Tony Cascio sikeres második szezonjában bízhatunk. A chilei Kevin Harbottle ugyancsak kiváló szélső hírében áll, nemrég hazája felnőtt válogatottjában is pályára lépett már, a felkészülési meccseken biztató volt, amit láttunk tőle, egyesek szerint Rivero-ék távolléte alatt ő lehet a latin-amerikai gólfelelőse a gárdának. Komoly erősítés a SuperDraft hatodik helyén húzott DeShorn Brown, aki szélen és középen egyaránt bevethető a gyorsasága és a mérete miatt, tőle mindenképpen sokat várhatunk. A napokban a 2015-ös első körös pick-ünket adtuk a Timbers-nek Danny Mwanga-ért, aki már két szezont eltöltött a ligában és ugyancsak ígéretes befejező csatár benyomását kelti. Előreláthatólag néhány héten belül csatlakozhat a csapathoz a kameruni tinédzser Charles Eloundou, illetve az egyre hatékonyabb Andre Akpan-re is számíthatunk kiegészítő emberként. A nagy hátrányunk, hogy Buddle kivételével csupa rutintalan támadónk van, ráadásul az ő szereplése is kérdőjel, ha ő nem, akkor nem tudni egyelőre, hogy ki léphet előre a gárda gólvágójának, mert valakire szükség lenne, nem engedhetjük meg magunknak, hogy sorozatban a harmadik évben is egy középályás legyen a legeredményesebb játékosunk.

Talán felesleges jóslatokba bocsátkozni, abban viszont biztosak lehetünk, hogy a Rapids feledtetni akarja a 2012-es gyenge esztendőt, még egy kisiklást Pareja sem élne túl, a csapatnak idén mindenképpen újra a rájátszásért kell küzdenie. A fiatalos keret mindenképpen megnyerő, a gyengélkedésre hajlamos védelmet látszólag feltuningoltuk, a középpályán is masszív defenzív embereink vannak, de a 4-3-3-ban kulcsszerepet betöltő irányítóink sérültek, és nem tudni, hogy a fiatal robbanékony csatáraink mennyire fogják tudni beváltani a hozzájuk fűzött reményeket.



























A Colorado Rapids menetrendje a 2013-as szezonban:

Március 3., vasárnap, 02:30 FC Dallas - Colorado Rapids
Március 10., vasárnap, 00:00 Colorado Rapids - Philadelphia Union
Március 16., szombat, 23:00 Real Salt Lake - Colorado Rapids
Március 24., vasárnap, 03:30 Los Angeles Galaxy - Colorado Rapids
Március 30., szombat, 23:00 Colorado Rapids - Portland Timbers
Április 7., vasárnap, 01:30 Colorado Rapids - Real Salt Lake
Április 14., vasárnap, 04:30 Chivas USA - Colorado Rapids
Április 21., vasárnap, 00:00 Colorado Rapids - Seattle Sounders
Április 28., vasárnap, 23:00 Houston Dynamo - Colorado Rapids
Május 5., vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - Toronto FC
Május 12., vasárnap, 01:30 Columbus Crew - Colorado Rapids
Május 19., vasárnap, 04:30 San Jose Earthquakes - Colorado Rapids
Május 26., vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - Chivas USA
Június 2., vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - FC Dallas
Június 16., vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - San Jose Earthquakes
Június 20., csütörtök, 02:30 Chicago Fire - Colorado Rapids
Június 24., hétfő, 01:00 Portland Timbers - Colorado Rapids
Június 30., vasárnap, 01:00 Montreal Impact - Colorado Rapids
Július 5., péntek, 03:30 Colorado Rapids - New York Red Bulls
Július 8., hétfő, 03:30 Colorado Rapids - D.C. United
Július 18., csütörtök, 03:00 Colorado Rapids - New England Revolution
Július 21., vasárnap, 05:00 Seattle Sounders - Colorado Rapids
Július 28., vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - Los Angeles Galaxy
Augusztus 4., vasárnap, 03:00 Colorado Rapids - Real Salt Lake
Augusztus 11., vasárnap, 05:00 Chivas USA - Colorado Rapids
Augusztus 18., vasárnap, 03:30 Colorado Rapids - Vancouver Whitecaps
Szeptember 1., vasárnap, 02:30 Sporting Kansas City - Colorado Rapids
Szeptember 8., vasárnap, 04:30 Los Angeles Galaxy - Colorado Rapids
Szeptember 15., vasárnap, 03:00 FC Dallas - Colorado Rapids
Szeptember 21., szombat, 04:00 Portland Timbers - Colorado Rapids
Október 6., vasárnap, 04:00 Colorado Rapids - Seattle Sounders
Október 10., csütörtök, 04:30 San Jose Earthquakes - Colorado Rapids
Október 20., vasárnap, 00:00 Colorado Rapids - Vancouver Whitecaps
Október 28., hétfő, 02:00 Vancouver Whitecaps - Colorado Rapids

Nem tudni mit várhatunk, de Colorado legjobb labdarúgóiért 2013-ban is kötelesek vagyunk szurkolni, és bízni benne, hogy a megfiatalított, szimpatikus erőkből álló együttes hamarosan visszaverekedheti magát a legjobbak közé. Kövessétek velünk az új szezonban is a Rapids kalandjait!

- Tóth Milán írása -

Továbbra sem lehet azt mondani, hogy kirobbanó formában lenne a University of Northern Colorado az egyetemi kosárlabda-bajnokságban, hiszen a Bears legutóbbi kilenc mérkőzéséből csak négyet nyert meg.



Január 26-án a Sacramento State gárdájához látogattak a medvék, és szenvedtek 79-72-es vereséget. A másodéves irányító Tevin Svihovec a találkozón 21 pontig, hét asszisztig és hat lepattanóig jutott, ezzel csapata legeredményesebb játékosa volt. A második félidőben a Bears már vezetett tíz ponttal is, ám előnyét nem tudta megőrizni, a hazaiak saját maguk javára tudták fordítani a találkozó állását. B.J. Hill, a coloradóiak vezetőedzője a találkozót követően elmondta, büszke tanítványaira, hiszen remekül harcoltak, és azért sem lehet rájuk mérges, mert az ellenfél remek napot fogott ki.

Néhány nappal később már hazai környezetben volt jelenése a csapatnak, a vendég az Idaho State volt. Szerencsére ekkor már nyert a csapat 78-63-ra, Paul Garnica volt az egyik húzóember – pedig csak csereként szállt be. A Bears hármasa nyolcból hat triplát bedobott, összesen 21 pontig jutott. Az egész csapatnak jól ment távolról, 21-ből 15 tripla ment be. Tíz pontig jutott Svihovec, míg Tim Huskisson és Tate Unruh egyaránt 15-15-nél ált meg. Barden a palánk alatt volt hatásos, nyolc reboundot kaparintott meg.

Február 2-án a Weber State látogatott a UNC-hez, és bár a találkozó előtt is már a vendégek voltak az esélyesek, győzelmük fölényesre sikeredett: 85-64 lett a meccs vége. Ezúttal is sokat játszottak a cserék, Hill rotálta a csapatot rendesen. A kezdő (Barden, Huskisson, Connor Osborne, Svihovec, Unruh) 26, a kispadról beálltak (James Davis, Garnica, Brendan Keane, Emmanuel Addo, Greg Tucker) 38 pontnál álltak meg összesen.

Öt nappal a Weber State elleni fiaskót követően a Montana otthonában 73-63-as vereséget szenvedett a Bears. Az ekkor még veretlen hazaiak ellen jól tartották magukat a coloradóiak, de a 15 eladott labda, valamint az első félidőben mutatott gyengébb játék miatt nem jött össze a bravúr. Derrick Barden és Tate Unruh is 17-17 ponttal zárt, és csak Svihovec jutott még éppen tíz pont fölé, a többiek messze elmaradtak társaiktól. Mindezek ellenére Hill ismét látott fejlődést.












Három győzelem zsinórban

A Montana State otthonában már összejött a siker, a 23 pontig jutó Tevin Svihovec vezérletével 85-72 lett a meccs végeredménye. A kezdő ötösből mindenki megdobta a minimum 11 pontot (Barden 11, Huskisson 12, Osborne 11, Unruh 15). Derrick Barden ráadásul dupladuplát ért el, hiszen 11 lepattanót is sikerült összekaparnia. Sikerének köszönhetően ekkor az első hétben volt a csapat a Big Sky konferenciájában.

A Northern Arizonát odahaza 76-68-ra verte a Hill-csapat. A Derrick Barden (21 pont), Tevin Svihovec (24), Tate Unruh (17) hármas parádésan játszott, kis túlzással minden próbálkozásuk pontot, pontokat ért. A többiek ebben a tekintetben elmaradtak a fentebb említett három játékostól, de a siker nélkülük nem jött volna össze. Hill szerint ismét sikerült fejlődni, és ha így folytatja a csapat, akkor egy olyan szezont zárhatnak, amivel már elégedettek lehetnek.

A Sacramento State-nek is sikerült visszavágni, a Bears otthon nyert 78-64-re. Greeley-be 1540 néző látogatott ki, és a Derrick Barden (21 pont, 14 lepattanó), Tim Huskisson (15), Tate Unruh (20) trió ismét remekelt. Hillnek legjobban az tetszett, amilyen komolyan vették a játékosok a meccset, hiszen az első 20 percben mindenki nagyon ott volt fejben, koncentráltak voltak. A vezetőedző továbbá kiemelte, hogy nagyon jó százalékkal értékesítették dobásaikat, valamint csak négy alkalommal adták el a labdát.

Február 20-án a North Dakota vendégként tudott az UNC ellen 64-62-re. Connor Osborne 19 pontjával karriercsúcsot állított be, míg Unruh 38 perc alatt csak négy pontig jutott, 11 dobásából kettő ment be. A meccs egy triplával dőlt el, pedig 20 másodperccel a meccs előtt még a medvék vezettek. Hill a lefújást követően elmondta, hogy ha csak fele annyi dobásuk ment volna be a dakotaiak ellen, mint az előző három meccsen, minimum tízpontos különbséggel nyertek volna. A győzelem azonban elmaradt, ahogy két nappal később az ESPNU BracketBusters megmérettetésén is.

A UC David úgy nyert 79-78-ra, hogy a győzelmet jelentő kosár két másodperccel a dudaszó előtt született. Barden 19 pontja mellett kilenc lepattanót szerzett, míg Unruh 21-5-ös mérleggel zárt. A padról beállt Garnica 26 percet kapott Hilltől, 12 egységig jutott.

A fogadási tippek alapján az Eastern Washington elleni meccsnek az ellenfél lesz, de a UNC sikere sem lenne nagy meglepetés.

A vasárnapi játéknapon sajnálatos módon újabb vereséget szenvedett a Colorado Mammoth együttese az NLL-ben, ugyanis az évad hetedik mérkőzésén immár ötödször kaptunk ki, amikor a Philadelphia Wings 14-12-re győzött le bennünket.



A 2013-as szezonban először találkoztunk keleti csapattal, és cseppet sem számíthattunk könnyű összecsapásra a Wings otthonában. Westervelt-ék hozzánk hasonlóan, a vártnál gyengébbek kezdték az idényt, az első három mérkőzés után ők 3-3-as, a mieink 2-4-es mutatóval rendelkeztek, a Mammoth éppen két vereséget követően a javítás reményében utazott el a Wells Fargo Center-be. A mérkőzés valóban kiélezett küzdelemben indult, másfél perc elteltével először a hazaiak találtak be, Rabil nagyszerűen tört át a coloradói védelmen, és a kapu közeléből zavartalanul lőhetett a hálóba. Egyből az első adandó alkalommal válaszoltunk, s 12 másodperccel később a csapatkapitány Prout bejátszását Adam Jones juttatta a hálóba a kapu torkából. Újabb egy perc múlva pedig már a vezetést is átvettük Sean Pollock jóvoltából, aki a meccs első PP-lehetőségét értékesítette egy végtelenségig kijátszott ajtó-ablak helyzetből. Nem sokkal ezt követően újra a Wings következett, kis idő múlva ők kerültek létszámfölénybe, Ross pedig egy védhetetlen közeli találattal módosította 2-2-re az eredményt. Ezt követően a negyed derekánál ismét a Mammoth került lépéselőnybe, Westervelt kiállítása alatt megint Sean Pollock köszönt be. Néhány percig nem estek újabb gólok, majd a játékrész hajrájában rövid időn belül két találattal sikerült tovább növelni a differenciát: Joey Cupido egy saját kapuja előtt blokkolt labdával rohant végig a pályán és lőtt gyönyörű ziccergólt, majd John Grant Jr játszotta magát tisztára az ellenfél kapuja előtt, és nem hibázta el a helyzetet. Az utolsó szó mégis a házigazdéké volt, másodpercekkel az első játékrészre szánt idő lejárata előtt Buchanan passzát Crowley váltotta találatra.

5-3-ra vezettünk az első rövid pihenő alatt, de a második menet elején pár perc alatt kiegyenlített a Philly. Több kihagyott lehetőséget követően Westervelt kezdte a második negyedbeli gólgyártást egy kiválóan helyezett távoli lövéssel, melyre Roik nem igazán tudott odaérni. Egy perccel később Buchanan értékesített közvetlen közelről egy kipattanót, így villámgyorsan egyenlítettek a házigazdák. 6-5-nél viszont újra a mieink álltak az élre, miután Sean Pollock két PPG után ezúttal egyenlő létszám mellett vette be Miller kapuját egy nagyszerű kinti lövéssel, kevesebb mint egy félidő alatt elérve ezzel a mesterhármast. Aztán viszont sajnos egy jó darabig csupán kihagyott lehetőségekig jutottunk, ellenben a vendéglátók öt perc leforgása alatt négy találattal alaposan elhúztak előlünk. Sajnos, nem sokáig tudtuk állni a philadelphiai rohamokat, és két perccel a hatodik találatunkat követően Rabil révén egalizáltak a piros-feketék, aki egy hatalmas távoli lövéssel bombázott a kapunkba. Sőt, kisvártatva már a vezetést is átvették tőlünk, Jones jutott a kiállítás sorsára egy felesleges szabálytalanságot követően, ezalatt Crowley tökéletes feladását Ross húzta be a ketrec torkából. Aztán Westervelt hét másodperc különbséggel duplázott: először egy hosszú indítás után volt eredményes, másodszor a faceoff után került hozzá a játékszer White íveléséből, a gólerős csatár pedig a levegőben úszva helyezett a hálóba. A két találat közt a kapuscsere mellett határoztunk, Roik-ot az ifjonc Lewis váltotta. A szünet előtt még Gavin Prout találatával szépítettünk egy késleltetett kiállítás közben, így 9-7-re közelebb zárkóztunk a félidő idejére.



A harmadik negyed elején igyekeztünk eltűntetni a deficitet, és komoly támadásokat vezettünk a felzárkózás érdekében, mindezt emberelőnyben tehettük Holmes előző negyedből átnyuló büntetése miatt. Másfél perc alatt meg is érkezett a szépítés John Grant Jr tollából, aki egy jól megjáratott PP-akció végén az irányító helyéről bombázott a kapuba védhetetlenül, de a további lehetőségeink kimaradtak, tehát az egyenlítés elmaradt. Percek múlva JGJR ült ki a büntetőpadra egy játékkésleltetéses kiállítás miatt, Westervelt pedig egy közeli kipattanó bejuttatásával használta ki a vitatható létszámfölényes lehetőséget, ezzel visszaállt a két gólos különbség a csapatok közt. Hamarosan újra jöhetett a denveri PP-egység, ám Grant Jr-ék elpuskázták a legnagyobb lehetőségeket is. A következő percekben felváltva nyitogatták a büntetőpadokat különösebb eredmény nélkül, majd kereken hat minutummal a játékrész befejezése előtt a Wings egy denveri emberelőny alatt volt eredményes egy gyors lefordulásból, Hartzell passzát ugyanis Ross vágta a hálóba. Először vezettek a hazaiak három góllal a találkozó folyamán, de a nagy különbség nem tartott sokáig, mert még a negyed vége előtt visszazárkóztunk kettőre, Prout keresztpasszából Adam Jones hozta feljebb a csapatot. Ettől függetlenül még mindig 11-9-es lemaradásban fordulhattunk a záró felvonásra.

Az utolsó menet alatt eleinte mindkét csapat csak kihagyott helyzeteket produkált, a mieink egy újabb PP-t is kihasználatlanul hagytak Miller parádés védéseinek köszönhetően. Végül bő három perc elteltével tudtunk végre eredményesek lenni, amikor egyenlő létszám mellett Grant Jr hatalmas távoli lövése a kapuvasról egyenesen Adam Jones elé pattant, a másodéves támadó azonnal elhelyezte az ismétlést Miller kapujában. Egyre izgalmasabb küzdelem folyt a pályán, mindkét kapu előtt kőkemény pároscsaták dúltak valamennyi támadásnál, a mieink igyekeztek kiegyenlíteni, a házigazdák pedig az előny mielőbbi stabilizálására törekedtek. Utóbbi cél érvényesült, ugyanis Ross lekészítéséből Crowley volt eredményes egy kőkemény lövéssel. Egyből a következő adandó alkalommal válaszoltunk, Prout újabb tökéletes átadását követően Adam Jones találta magát nagy helyzetben a philadelphiai kapu torkában, és magabiztosan váltotta találatra az ordító lehetőséget, visszaállítva újfent az egy gólos differenciát. Egy perccel később viszont már megint kettővel ment a Philly, Westervelt önzetlen lekészítését követően az előre húzódó Merrill talált be egy lépésnyire a Lewis által őrzött ketrectől. Hiába igyekeztünk, a hatalmas rohanásban sehogy sem tudtuk megközelíteni a Wings-t, mindannyiszor hamar visszaállították a megnyugtató különbséget. Sajnos, a következő percekben Miller többször is hárította a mieink próbálkozásait, majd jócskán az utolsó öt minutumon belül végképp kezdett eldőlni a találkozó, miután Rabil egészen messziről pattintotta be önmaga harmadik találatát a mérkőzés folyamán. Már három volt a lemaradásunk, ezek után már csak arra volt lehetőségünk, hogy egyet lefaragjunk a hátrányból, a végjátékban John Grant Jr nagyszerű lefordulásból talált be. Az utolsó 40 másodpercben viszont már nem sikerült visszaszereznünk a labdát, hogy újabb támadásokat vezethessünk, így sajnos a nagy igyekezet ellenére 14-12 arányban újabb mérkőzést vesztettünk el.



Több játékosunk is nagyszerű formában tevékenykedett az ellenfél kapuja előtt, különösen a tavalyi évad legjobb újoncának választott Adam Jones volt elemében, aki négy góllal és három gólpasszal zárta az összecsapást. Sean Pollock (3+3) és John Grant Jr (3+2) ugyancsak elérték a mesterhármast, a kapitány Gavin Prout egy találat és hat assziszt jóvoltából ért el hét pontot, míg Joel Dalgarno négy gólnál töltött be előkészítő szerepet. A kapuban Roik kezdett, ám a 22. lövés után már nyolc gólt kapott és távozott az első félidő hajrájában, később Dan Lewis 19/25-ös hatékonyságot postázott a találkozó hátralévő részében.

A mérkőzés másnapján derült ki, hogy a sérült listáról aktiváltuk a kapus Tye Belanger-t, a helycsinálás érdekében pedig némi meglepetésre a rutinos hálóőr Matt Roik-ot bocsátottuk el. Levis néhány héttel ezelőtti kirúgása után Roik kapta meg a hatalmat a ketrec előtt, ám nem tudott maradéktalanul élni a lehetőséggel, 2-2-es mutatója mellett csupán 72 %-os hatékonyságot és 13.66-os kapott gól átlagot jegyzett. A 22 esztendős Belanger egy évvel ezelőtt mindössze egy meccsen lépett színre, 2011-es draftolása előtt viszont az év legjobb junior kapusa volt Kanadában. Steve Govett a következőket nyilatkozta az újbóli kapusváltásról: "Rendkívül bizakodó vagyok, hogy a fiatal kapustandemünk eredményesen fog működni a jövőben" - utalt arra a klubvezető, hogy a jövőben két zöldfülű portás, Belanger és Lewis fogja állni a lövéseket a ketrec előtt.

A nyugati divízió állása (W-L):

1. Calgary Roughnecks 5-4
2. Washington Stealth 5-4
3. Edmonton Rush 4-5
4. Minnesota Swarm 3-5
5. Colorado Mammoth 2-5

Három nyeretlen mérkőzés után legközelebb magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 03:00-tól próbálhatunk meg javítani a tavalyi bajnok Rochester Knighthawks ellen hazai környezetben.

Nincs új a nap alatt a Colorado Avalanche eredményeiben. Ahogy eddig, most is ötvenszázalék körüli mérleggel halad előre a csapat középszerűségben. A változatosság kedvéért az utolsó öt meccsen 2-2-1es hatékonyságot szereztünk, O'Reilly ügyben nincs döntés, de Captain Landy visszatért.



Február 16án szombaton az Edmonton Oilers ellen vesztettünk házon kívül 6-4re egy fordulatos meccsen. Johnson és Sgarbossa maradtak ki az összeállításból Sacco döntése szerint. Az első harmadban úgy szereztünk 3-0s vezetést, hogy az Oilers sokkal többet támadott, mégis Cody McLeod két perc után egy lecsorgó korongot gyötört be közelről. A harmad vége felé Matt Duchene gyönyörűen kiugrott ziccerben és elegánsan csúsztatott a hálóba, fél perc múlva kettő az egyes lefordulásból Duchene passzát Jamie McGinn vágta be. A játékrész legvégén Hemsky PPből zárkóztatta közelebb az Oilerst 3-1re. A második harmad elején mi is emberelőnyös gólt szereztünk, lendületből előre törve John Mitchell húzott lövése kötött ki a hazai ketrecben. 4-1re vezettünk és szépen tartottuk az előnyt egy darabig, a harmad utolsó perceiben viszont Nugent-Hopkins és Hemsky góljaival egészen feljöttek a hazaiak. A szünet után is megőrizte lendületét az Oilers, érezhető volt hogy jobbak nálunk és a 49. percben Eberle emberelőny alatt kiegyenlített. Tovább nyomultak, mi pedig hiába próbáltuk tartani magunkat, másfél perccel a vége előtt Paajarvi ajtó-ablak helyzetből bepofozta a vezető gólt csapatának. A végeredményt Eberle empty nettere állította be, három gólos előnyről vesztettünk, négy lőtt góllal se tudtunk győzni, ami még úgy is gáz, hogy az Edmonton sokkal jobb volt nálunk a játékban. A második sor nagyon jól ment, Duchene és McGinn is 1+2ig jutott, Mitchell góllal tért vissza legutóbbi sérüléséből. Semyon Varlamov 50 védése ellenére se tudtuk kihúzni a meccset, az Oilers klubrekordot jelentő 56 lövést jegyzett.

Két nappal később hazatért az Avs és ennek örömére újabb gólzáporos meccset játszottunk, most mi örülhettünk a végén, 6-5re legyőztük a Nashville Predatorst. Elliott és Barrie egyszerre kapott lehetőséget a védelemben, a sérült EJ mellé O'Brien is kiült a lelátóra. Három perc után vezetést szereztünk Aaron Palushaj közeli szemfüles találatával. Aztán a harmad derekánál PPből növeltük az előnyt, Tyson Barrie hatalmas kinti kapáslövéssel köszönt be, a fiatal bekk élete első NHLes gólját szerezte. A harmad végén Kostitysin révén szépített a Preds. Egy harmad után 2-1re álltunk és a másodikban jött még az igazi adok kapok, csakúgy lüktetett a játék és a csapatok néhány perc különbséggel felváltva szórták a gólokat, egyik fél se a védekezéssel törődött. Szerencsére mi voltunk lépéselőnyben, Matt Duchene kapott egy hosszú indást, a bírók a védők reklamálása ellenére se vették észre a hatalmas lest, a centerünk köszönte szépen és kihasználta a könnyű ziccert. Percek múlva Fisher találatával újra egyre visszajött a Preds, pár pillanat múlva Stastny lekészítéséből Chuck Kobasew megszerezte idei első találatát és újra kettő volt közte. Kisvártatva ismét a vendégek következtek, Wilson volt eredményes fonákkal, de megint egyből válaszoltunk, rögtön fél perc alatt kétszer is. Paul Stastny a sokadik kipattanóját kotorta be nagy nehezen, míg Duchene kapu mögüli korongszerzéséből Jamie McGinn lőhetett a hálóba. 6-3ra vezettünk 34 perc után, Masont ekkor cserélték le, jött Rinne és neki nem lőttünk gólt. A második harmad végén Blum szépített, de később hiába igyekezett a Preds, a harmadik harmadban masszívan zártunk hátul és már csak egy szépítésre futotta Weber erejéből a legvégén, egy góllal így is győztünk. Varlamov 33/38as mutatóval postázta az évi negyedik győzelmét. Duchene és Palushaj 1+2t szórtak, Jones és PAP két gólpasszig jutottak.

Legközelebb megint hazai pályán léptünk fel és hatalmas küzdelemben 1-0ra győztünk hirtelen halálban a St. Louis Blues ellen a Pepsi Centerben. Johnson a volt csapata ellen se játszott, csakúgy mint O'Brien és Sgarbossa se tért vissza a száműzésből. A rendes játékidőben egyetlen találat nem született, a Blues végig közelebb állt a gólhoz, nekik volt több lövésük, a nagyobb helyzetek is az ő oldalukon történtek, ráadásul több PPvel gazdálkodhattak. Semyon Varlamov azonban nagyon szépen kitartott a végsőkig és 33 hárítással már a második shutoutot szerezte az idei évben. Végül döntés csak a hosszabbításban történt, Hunwick lendületes korongfelvitele után David Jones közép távolról nagyszerű erővel tüzelt Halak ketrecébe 17 másodperccel az OT vége előtt. Jones a lehető legjobbkor döntött, még mindössze a második találata volt az évben.

Múlt szombaton kezdtünk el egy három meccses kaliforniai túrát, elsőként a bajnok Los Angeles Kingsnél kaptunk ki 4-1re. Landeskog visszatért az agyrázkódás miatti kihagyásból, helyette Palushaj maradt ki a csapatból, Sgarbossat pedig visszaküldtük az AHLbe. Egy perc alatt vezetést szerzett a Kings, a védelmünk csak szemmel követte az akciót, a végén Williams passzából Brown talált be. Később egész jól ébredeztünk, de a harmad hajrájához közeledve Carter gyönyörű lövéssel elhelyezte a második hazai találatot Varly ketrecében. Aztán a második menet elején előnybe kerültünk és csodák csodájára hamar kihasználtuk a PPt a veterán Milan Hejduk nagyszerű lövésével, jól megjáratott akció volt. Egy hazai szabálytalanság miatt tovább tartott az előny, de másfél perc alatt visszaállította a két gólt közte a LA, Lewis lőtt létszámhátrányos találatot kontrából. Pár perccel a második harmad vége előtt pedig Kopitar is betalált, végképp tetemessé növelve a különbséget. Az utolsó harmadban becsülettel támadtunk, de kevés igazi lehetőséget dolgoztunk ki, nem tudtunk szépíteni, három góllal alul maradtunk. Hejduk a harmadik gólját ütötte az évben, Varlamov 85% alatt maradt a 22 védésével.



Vasárnap éjjel néhány sarokkal arrébb ismét pályára léptünk, de sokkal több sikerélményünk nem volt, az Anaheim Ducks ellen 4-3ra vesztettünk OTban. Palushaj visszatért, Olver kimaradt, a védelemből változatlanul O'Brien volt tartalék, a kapuban Giguere kezdett a volt csapata ellen. Meglepően jól kezdtük a meccset és három perc alatt vezetést szereztünk, a negyedik sor hosszas darálása végén Hunwick lövését Cody McLeod pofozta tovább a kapuba néhány méterről. Lassan lendültek játékba a hazaiak, de jól védekeztünk és a harmad második felében PPt kaptunk, amely alatt Barrie lecsorgó lövését P.A. Parenteau vágta be éles szögből. Az első játékrész végén magabiztosan vezettünk, majd egyre jobban fokozta az iramot a hazai csapat és a második felvonás első felében hamar ki is tudtak egyenlíteni. Perry ajtó-ablak helyzetet értékesített, Selanne PPt használt ki. Fél perccel az egyenlítés után viszont John Mitchell jóvoltából vettük vissza a vezetést, gyönyörű lerohanásból voltunk eredményesek és 3-2re vezettünk az utolsó harmad előtt. Ezután a Ducks teljesen a kapunkhoz szegezett minket és végül a 49. percben előnyből egyenlíteniük is sikerült komikus körülmények közt. Perry lövését Giguere azt hitte hogy fogja és ezt hitték a védők is, a pakk azonban átjutott a kapuson, közvetlen közelről Getzlaf kotorta be az üres kapuba. Nevetséges volt, hogy nem tudtunk felszabadítani és hogy ezzel egyenlített az Anaheim. Később is nyomtak a kacsák, de szerencsére az egy pontot megmentettünk. A hosszabbítás perceiben O'Byrne szabálytalankodott, az így kapott 4on3as PPt pedig Perry révén értékesítette a Ducks, ezzel otthon tartották a két pontot. Parenteau hét meccses gólcsendet tört meg és szerezte a nyolcadik találatát az évben, Mitchell is már hatodszor volt eredményes. Giguere az évi harmadik startján se kapott ki a rendes játékidőben, két győzelem után most OTL került a statisztikáiba és 35 lövést védett.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Vancouver Canucks 10-4-4, 24 pont (18 meccs)
2. Minnesota Wild 8-7-2, 18 pont (17 meccs)
3. Calgary Flames 7-7-3, 17 pont (17 meccs)
4. Edmonton Oilers 7-7-3, 17 pont (17 meccs)
5. Colorado Avalanche 7-8-2, 16 pont (17 meccs)

A közeljövő programja:

Február 27., szerda, 04:30 San Jose Sharks - Colorado Avalanche
Március 1., péntek, 03:00 Colorado Avalanche - Calgary Flames
Március 3., vasárnap, 21:00 Columbus Blue Jackets - Colorado Avalanche
Március 6., szerda, 01:30 Detroit Red Wings - Colorado Avalanche
Március 7., csütörtök, 02:00 Chicago Blackhawks - Colorado Avalanche

Ahogy haladunk 50% körül, az semmire se lesz elég. De szerintem senki nem gondolta komolyan a szezon előtt, hogy bejutunk a rájátszásba, szóval nincs ezzel probléma. A kérdés csak az, hogy érdemesebb lenne-e rámenni egy jó draftra vagy megint lemaradunk néhány ponttal a POról. Két idegenbeli túra közt egy meccsre látogatunk haza a Flames ellen, aztán a Central divízió csapatainál folytatjuk. Nem lesz egyszerű a közeljövő programja se, reméljük legalább a mostani tendenciát meg tudjuk tartani.

Az elmúlt hetekben tovább folytatta a hangolódást a hamarosan rajtoló 2013-as MLS-szezonra a Colorado Rapids együttese, és a helyi csapat néhány újabb felkészülési mérkőzéssel a háta mögött várhatja a kevesebb, mint egy hét múlva esedékes idényrajtot.



Február első napjaiban egy kellemetlen hírrel kellett szembesülnünk, mely szerint a csapat tavalyi legeredményesebb játékosa, a kolumbiai középpályás Jaime Castrillon egy korábbi sérülés következtében térdműtéten esett át. Pareja mester először nem tudta pontosan megmondani, hogy a 2012-ben nyolc találatot szerző játékmesternek pontosan mennyit kell kihagynia, joggal reménykedtünk a csupán néhány hetes kényszerpihenőben, ám a napokban hivatalossá vált, hogy Castrillon legalább 4-5 hónapig harcképtelen lesz.

Arra is fény derült, hogy a csapatnál próbajátékon tartózkodó Jamie Smith-szel a klub mégis szerződést hosszabbított azok után, hogy az elmúlt szezon végén nem újítottuk meg a skót szélső kontraktusát. A 32 éves játékos nem talált magának más csapatot, ezért télen meghívást kapott a Rapids edzőtáborába, ahol meggyőző játékkal bizonyította, hogy még helye van a keretben. "Jamie rutinja kulcsértékű lehet a fiatalos keretünkben, ezért úgy gondoltuk, hogy a következő szezonban is szükségünk van a jelenlétére" - tette hozzá Paul Bravo, klubigazgató. Smith immár az ötödik szezonját kezdheti a denveri egyesületnél, eddigi 56 pályára lépésén hat gólt és 13 asszisztot köszönhettünk neki.

A csapat 30 fős kerettel február 14. és 16. között a Las Vegas Pro Soccer Challenge rendezvényen vett részt. Első mérkőzésünket a nevadai tornán a UNLV egyetemi csapata ellen vívtuk, és négy próbajátékos egy-egy találatával arattunk rendkívül magabiztos, 4-0-s győzelmet. A meccs elején Irwin kapus büntetőt hárított, majd a Supplemental Drafton megszerzett Stefano Pinho és Marcello Castro találatainak köszönhetően kétgólos előnnyel vonulhattunk le a szünetre. A második játékrészben aztán két közelmúltban meghívott trialista, az argentín Marcos Pirchio és az amerikai Cesar Romero jóvoltából biztosítottuk be a sikert. Számtalan játékoskeretért küzdő labdarúgó jutott szóhoz a mérkőzésen, többnyire próbajátékosok és fiatal tehetségek alkották a Rapids csapatát, de még így is magabiztosan győztük le az egyetemi csapatot.

Másnap az első csapatunk jóval nagyobb kihívás előtt állt, hiszen a Chivas USA együttesével mérkőztünk meg a Las vegasi Sam Boyd Stadium-ben. A mieink kezdőcsapata a következőképpen nézett ki: Ceus - Mullan, Moor, Calderon, Wallace - Thomas, Mastroeni, Hill - Cascio, Brown, Harris. A házigazdák már három perc elteltével vezetéshez jutottak Wallace védelmi hibáját követően, a későbbiek folyamán pedig hiába igyekeztünk nagy erőkkel betalálni, Brown és Cascio is kihasználatlanul hagyott egy-egy ajtó-ablak lehetőséget. A második félidő elején hamarosan tovább növelte előnyét a Chivas, egy hosszan előre tett labdával kiugró támadót ugyanis Ceus elkaszálta a tizenhatoson belül, az így megítélt büntetőt pedig magabiztosan értékesítették a vendéglátók. Néhány perc múlva az ellenfél a napi harmadik gólját is megszerezte, sajnos a végére egyre jobban elhalványodtak a támadásaink, és a szépítésre sem volt már lehetőség, 3-0-ra simán kikaptunk. A második félidő alatt csereként pályára lépett Harbottle, Klute, Romero és Powers is, ám különösebben egyikük sem tudott új színt vinni a csapat játékába.

Ezt követően szerződést kötöttünk két hosszú hete nálunk edzőtáborozó fiatal játékossal, így a kapus Clint Irwin és a hátvéd Kory Kindle is immár teljes értékű kerettagként készülhet a 2013-as szezonra.

A múlt hét második felében a csapat Kaliforniába látogatott, hogy lebonyolítsa legutolsó előkészületi mérkőzéseit a téli felkészülési időszakban. Először is az UC Santa Barbara egyetemi csapat ellen megrendezett találkozó 0-0-s döntetlenre végződött, a 75 perces összecsapáson végig a mieink álltak közelebb a győzelem megszerzéséhez, de képtelenek voltunk bevinni a mindent eldöntő találatot. A legnagyobb helyzetet Romero kapufája jelentette, be kellett érnünk a gól nélküli döntetlennel.

Aznap este, ugyanezen a helyszínen a papíron első számúnak számító csapatunk a Los Angeles Galaxy gárdájával mérkőzött meg. Két kulcsjátékost így is nélkülöznünk kellett, Pickens és Buddle kisebb sérülések miatt nem utazott el a csapattal a mérkőzésre, a következő összeállításban vártuk a kezdő sípszót: Ceus - Wynne, Moor, Calderon, Mullan - Thomas, Mastroeni, Powers - Harris, Brown, Harbottle. Ígéretesen kezdtük az összecsapást, és több helyzetet kialakítottunk már a találkozó első részében, majd a 12. percben a vezető gólt is elhelyeztük Cudicini hálójában. Egy coloradói szögletet könnyedén kivágtak, a felezővonalnál Wynne gyűjtötte be, aki egy keresztlabdát intézett a szélen Harbottle-hoz, a fiatal chilei játékos tökéletesen játszott középre a kapu elé, melyet a menetrend szerinti ütemben érkező Drew Moor vágott be a kapuba. Sajnos, nem vezettünk túl sokáig, a 36. percben Keane kiugrásakor Ceus még bravúrral védett, ám a kipattanót Sarvas könnyedén továbbította a vert helyzetben lévő kapus mellett a gólvonal mögé. A félidei állás 1-1 volt, a két csapat kiegyenlített és izgalmas csatát vívott egymással. Nem sokkal a szünet után Cascio és Smith is játékra jelentkezett a csatársorban, ám az eredményben továbbra sem történt változás, mindkét oldalon egyre kevesebb lehetőség alakult ki, inkább a középpályán küzdöttek a csapatok. Végül a 80. minutumban a Galaxy átvette a vezetést, egy beadást követő lecsorgó labdát McBean sodort be a kapu közeléből. A hajrában még pályára küldtük Hill-t is, de az egyenlítés sajnos elmaradt, Smith szabadrúgását az LA-i kapus bravúrral védte, így a Galaxy megtartotta a 2-1-es előnyt a lefújás pillanatáig. A vereség ellenére nem kellett szégyenkeznünk, végig jól játszottunk, vezettünk is a mérkőzésen, viszont Keane-ék több helyzetet ki tudtak használni, csupán ez döntötte el javukra a meccset.

A csapat három győzelemmel, négy vereséggel és egy döntetlennel fejezte be a felkészülési időszakot, de biztató lehet, hogy a kezdetbeli gyengébb mérkőzéseket követően az utóbbi meccseken már egész jól játszottunk.



A Colorado Rapids szezonkezdő kerete jelen állás szerint:

Kapusok: Matt Pickens, Steward Ceus, Clint Irwin;
Hátvédek: Drew Moor, Marvell Wynne, Anthony Wallace, Chris Klute, Diego Calderon, Brian Mullan, Davy Armstrong, Shane O'Neill, Kory Kindle;
Középpályások: Pablo Mastroeni, Hendry Thomas, Jamie Smith, Nick LaBrocca, Nathan Sturgis, Dillon Powers, Martin Rivero, Dillon Serna, Jaime Castrillon;
Csatárok: Tony Cascio, Edson Buddle, Deshorn Brown, Andre Akpan, Atiba Harris, Kevin Harbottle, Charles Eloundou.

Jelenleg 29 helyet foglalunk el a maximális 30 fős létszámból, akár egy valakinek még szerződést is adhatunk. Két Dél-amerikai játékmester biztosan sérülten kezdi a szezont, Rivero és Castrillon közül utóbbi vélhetően sérültlistára fog kerülni, mert hosszabb kihagyásra számíthat, ez esetben nem fog beleszámítani a keretbe, a fizetési sapkába és a nemzetközi játékosok létszámába sem. A lehetséges nyolcból hét "külföldi" játékos helyét töltjük be jelenleg: Brown (jamaicai), Calderon (ecuadori), Rivero (argentin), Thomas (hondurasi), Castrillon (kolumbiai), Harbottle (chilei) és Eloundou (kameruni). Az afrikai támadónak még nincs meg az amerikai vízuma, addig biztosan nem játszhat és nem is számít bele a keretbe a neve, vélhetően pár héten belül sikerül rendezni a papírjait.

A jelenleg is zajló U20-as Észak-, és Közép-amerikai (CONCACAF) bajnokságon az Egyesült Álllamok válogatottjában két Rapids-tehetség kapott helyet, a védő Shane O'Neill eddig minden meccset végig játszott, a középpályás Dillon Serna viszont a csoportmeccseken csak csere volt. Az USA már bejutott a legjobb nyolc közé, ahol Kanada lesz a következő ellenfelük kedden.

Szintén a csapathoz kapcsolódik az az információ, hogy a március 22-én esedékes USA-Costa Rica VB-selejtező mérkőzésre már most minden jegy elkelt a Dick's Sporting Goods Park-ban. Az amerikai válogatott szövetségi kapitánya, Jurgen Klinsmann már korábban is említette, hogy a helyi szurkolói bázis jelenléte erősen közrejátszott a Commerce city-i helyszínválasztásban, a német szakember a napokban a twitteren fejezte ki örömét a teltházzal kapcsolatban, hozzátéve, hogy mindenképpen győzelemre fog játszani a csapat a fantasztikus szurkolói támogatás előtt, melyet már ő maga is alig vár.

A Rapids évadnyitója már itt van a nyakunkon, március 2-án szombaton ugyanis az FC Dallas otthonában kezdhetjük meg az idei menetelésünket, amely reméljük a tavalyinál több sikert fog tartogatni számunkra.

Pár hete a piramis tetejéről indulva megkezdtük a Denver Broncos 2012-es szezonjának értékelését. Első cikkükben első sorban az edzői stábban, a keretben, és a taktikai felfogásban bekövetkezett változásokra összpontosítottunk. Most szép lassan rátérünk magára a játékosokra, külön részben értékelve a csapat 3 fő egységét, a támadókat, a védőket és a speciális csapatot. Minthogy az előző cikk talán kicsit túl terjedelmesre sikerült, ezúttal a legrövidebbnek ígérkező epizódot vettem elő, ami talán az olvasó közönséget se osztja meg annyira.






















A speciális egység, ahogy neve is sugallja speciális alkalmakkor megy fel a pályára, azokra a playekre amik se nem a védelemé, se nem a támadóké. A félidőt kezdő, vagy pontszerzés utáni kezdőrúgások alkalmával, ha 3 kísérletből nem sikerül 10 yardot haladni és puntra kényszerül a csapat, vagy ha hasonlóan jár, de elég közel az ellenfél célterületéhez ahhoz, hogy field goallal próbálkozzon, illetve TD utáni extra pont alkalmával. Kickoff és punt esetén a pályán lévők célja, hogy lehetőleg minél messzebbre jusson a labda a kiinduló helyzettől, s lehetőség szerint megakadályozni, vagy legalábbis minimalizálni a belőle születő visszahordást. FG és Xtra pont esetén első sorban annak blokkolását kell megelőzni, illetve ritkaság számba megy ugyan, de kihagyott field goallal is megpróbálhat visszafutni az ellenfél, azt is ennek a 11 embernek kell megakadályoznia. Maga az ST mindig az ellenfél ST-jével néz farkas szemet. Ebből következik, hogy ugyancsak a special team feladata amikor az ellenfélnél volt a labda, a kickoff vagy punt minél hatékonyabb visszahordása, a field goal, extra pont vagy akár a punt blokkolása.

Magának a special teamnek a felállása kicsit hasonlít az offense-re, illetve a defense-re, attól függően, hogy náluk van-e a labda vagy ellenük. Legfeltűnőbb eleme a kicker vagy punter, aki úgy nagyjából az irányító helyén van. Neki hasonlóan a QB-hoz, szüksége van a védelemre, ezért előtte egy fal helyezkedik el, aki az ellenfél blokkolási szándékát próbálják megakadályozni, majd ha kell a visszahordását megállítani. A labdát a center helyett a long snapper hozza játékba, FG és extra pontok alkalmával a holder kapja, aki előkészíti azt a rúgáshoz, punt alkalmával azonnal a punter kapja, aki kézből rúgja előre. A másik oldalon is van egy "fal", akik megpróbálják azonnal blokkolni a kísérletet, és hátul néhány ember, akik a visszahordásra készülnek. a PR/KR kapja el a labdát, a többiek pedig megpróbálnak neki utat törni.

Mindegy hogy a labda melyik oldaláról beszélünk, a special teambe a lehető legkevesebb kezdő játékos kap helyet. Ők inkább a következő drive-ra pihennek, vagy az előzőt elemzik. Magának az ST-nek általában jóval kisebb szerepe van a meccsek alakulásában, minthogy megérje ott összetöretni a kezdő játékosokat. Ez a cserék játszótere. A fiatal játékosok általában itt kapnak először lehetőséget, hogy később máshol is kitűnhessenek. Floyd Little vagy Terrell Davis (2:15-nél) is először az ST-ben hívta fel magára a figyelmet, de a jelenlegi meghatározó játékosok közül is, Woody éveken át volt a speciális egység kapitánya és egyik leghasznosabb tagja, s Chris Harris-re is ott figyelhettünk fel először, kezdetben nagyon buta hibája miatt, aztán ellentmondást nem tűrő szerelései kapcsán. Amellett, hogy többnyire cserék alkotják a csapategységet azért van más elvárás is, ami első sorban a sebesség. A visszahordónak evidens, hogy minél gyorsabbnak kell lennie, de ez igaz a cover teamre is. Egy punt nem attól jó, hogy minél messzebb száll a labda, ha nem érnek oda azok, akiknek szerelnie kéne, az ellenfél visszahordója felgyorsul, s utána lehetetlen megállítani. Ideális esetben mire a labda a visszahordóhoz ér, addigra az is ott van, akinek szerelnie kell őt.

A három különc a kicker a punter és a holder. A holder az a pozíció amire szerénység nélkül állíthatom, én is el tudnám látni. Balszerencsémre ilyen poszt nincs külön fenntartva, általában vagy a punter vagy a csere QB látja el a nagyon megterhelő feladatot. Meg kell fognia a snappet, és leállítania a kicker elé. Ha ezt a csere irányító teszi, akkor egyszerűbb feltűnés nélkül trükkös playhez nyúlni, csak nehogy Romo-nak hívják, nehogy szezon közben kezdővé váljon, és nehogy még az előző play legyen a fejében, főleg ne a Giants ellen :). A kicker és a punter az, aki nem azért küzd, hogy az offense-ben vagy a defense-ben is szerepet kaphasson. Ők csak a labdát rúgják, ők semmi extrát nem csinálnak a labdával, többnyire figyelem is csak úgy kerülhet rájuk, ha elrontják a puntot vagy FG-t. Hálátlan feladat, de ezért kapják a pénzt. Ugyanakkor míg a kickert, a puntert és a visszahordót majdnem mindenki legalább névről ismeri, addig a többi kiegészítő ember sokszor az ismeretlenség homályában marad. A legtöbben most is, mert nem könnyű statisztikákat elérni róluk.
















Lássuk azokat akikről lehet beszélni:

David Bruton: A régi rezsim embere. Neve mellett az szerepel, hogy safety, valójában már réges-rég kiverte minden ember fejéből a gondolatot, hogy ő valaha ott kezdjen. A special teamben azonban lassan nélkülözhetetlen emberré tette magát. 376 snapje a special teamben, a legtöbb a csapattársai közül, legemlékezetesebb megmozdulása pedig a liga egyik legjobb puntere, Lechler ellen bemutatott block-ja volt: http://www.nfl.com/videos/auto/0ap2000000067594/Bruton-blocks-punt

Nate Irving: A 2011-es 3. körös pickünk a védelemben LB-ként eleddig nem sok lehetőséget kapott, az ST-ben azonban Bruton után ő volt a legtöbbet foglalkoztatott játékos, és Bruton után ő volt a 2. akinek sikerült blokkolni az ellenfél punt kísérletét, ráadásul ő is az egyik divízió rivális ellen tette, a San Diego Chargers és Scifres volt a szenvedő fél: http://www.nfl.com/videos/auto/0ap2000000096874/Irving-blocks-Scrifers-punt

Meg kell említeni még Omar Bolden és Steven Johnson nevét, a két újoncunk ugyan a fenti két videóhoz hasonló látványossággal nem hívta fel magára a figyelmet, de legalább mi Broncos drukkerek legyünk tisztában azzal, hogy szerelésekben viszont élen jártak a csapaton belül. Tavaly Chris Harris mondhatta magáénak ezt a címet, idén a liga legjobb CB2-i közé tartozott, korábban pedig Wesley Woodyardé volt éveken át a dicsőség, aki idén is elmondhatja magáról ugyanezt, csak nem az ST-ben, hanem a D#-ben. Hasonló jövőt kívánok a két újoncnak, egy 4. körös pick, és egy UDFA itt kell, hogy kezdje, de az már csak rajtuk múlik, hogy hol fejezik be.

Aaron Brewer (Longsnapper): Megnéztem, tavaly külön volt foglalkozva Paxtonnal, úgyhogy most kapja meg a bekezdést Brewer is. Ha azt mondanám szóljon, aki emlékszik bármire is tőle, a helyes válasz néma csend lenne. Ami azt jelenti, hogy tökéletesen végezte a munkáját. 154 alkalommal volt fent, ennyiszer hozta játékba a labdát a FG-okhoz, extra pontokhoz és puntokhoz. És egyetlen egyet se rontott el. Voltak kétkedő hangok, amikor a sokat bizonyított Paxtont elküldtük egy draftolatlan újonc miatt, én akkor is bíztam benne, hogy képesek megítélni a felkészülési idő alatt, hogy készen áll-e vagy sem, s így is lett. Most a tudomány jelen állása szerint, egy olyan 10-15 évig nem nagyon kell hozzányúlni ehhez a poszthoz

Végül pedig jöjjenek azok, akikre mindenki gondol, amikor a special teamről esik szó.

Briton Colquitt (Punter): 2010-ben a pokolra kívántuk, 2011-ben a mennybe, szerencsére maradt a MileHigh-on. Idén jóval kisebb szerep hárult rá, mivel jóval kevesebb támadásunk végződött punttal. Míg tavaly 101 alkalommal kényszerültünk arra, hogy ilyen módon visszaadjuk a labdát az ellenfélnek, idén mindössze 67-szer. A puntok számának csökkenésével egyenesen arányosan a puntolt yardok számra is csökkent, a minőségük azonban nagyjából változatlan maradt. A tavalyi 47,4 yard / puntot ugyan nem tudta hozni idén, de a 46,3-mal is megtette azt ami az ő része kellett hogy legyen a menetelésben. Idén egyetlen meccsünk torkollott puntháborúba, az Arrowhead stadionban Kansas City-ben, azt azonban elvesztette saját testvére Dustin ellen, a meccset azonban mi nyertük, így ez se maradt rossz emlék vele szemben.

Matt Prater (Kicker): Normális esetben a kicker is csak egy kiegészítő ember, az a poszt amelyik miatt elvesztheti egy csapat a meccset, de nem az, aki miatt megnyerheti. 2011-ben nálunk ez nem így volt. Matt Prater a sorsdöntő szituációkban hibátlan volt, az alapszakaszban 3 hosszabbítást nyerünk az ő field goaljával, a 4. negyedben egyetlen egyszer hibázott, akkor egyszer, amikor nem volt életbevágóan fontos hogy berúgja. Egyébként OT-val együtt összesen 8/9-volt a mérlege, s közülük több 50 yardon túlról érkezett. Amikor a Bears ellen először 59-ről egyenlített, majd szintén 50+ról megnyerte a meccset azt hittem meg van a franchise kicker. Ezt hitte az FO is, s hamar a liga egyik legjobban kereső kickerévé tették. A gond csak az, hogy Prater sosem tartozott a pontos rúgók közé. 40-49-ig karrier szinten kifejezetten rossz mutatója van. S idén egyszer sem volt szükség clutch szituációban az FG-ra, s így idén nem arra emlékszik az ember, hogy mennyi meccset nyert meg a végén, hanem hogy sosem lehetett rá számítani, s amikor kellett volna a PO-ban, akkor is kihagyta, aminek következtében nem +10-zel, hanem pontegyenlőséggel mentünk az öltözőbe. Egyrészt, minthogy tavaly és vélhetően a jövőben is, olyan csapat leszünk aki gyakrabban fejezi be a támadását TD-vel, mint FG-vel, olyan csapat leszünk, akinek nem kell megbecsülni azt, hogy átléptünk az ellenfél térfelére, nem kell 50+ról mindenképp megpróbálni a FG-t, ezért teljesen más típusú kickerre van szükségünk. Nem kell hogy 59-ről úgy rúgja be, hogy az akár 70-ről is bemenjen, olyan kell, aki 50 yardig megbízható, akitől természetes, hogy berúgja. Másrészt most hogy a pénz egyre szűkebb keresztmetszet lesz, 2-3 éven belül hosszabbítani kell Chris Harris-szel, Wesley Woodyarddal, Demaryius Thomas-szal, Eric Deckerrel és Zane Beadles-szel, akik mind sokkal többet érnek, mint amennyit most keresnek, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen drágán tartsunk egy kickert, főleg nem egy ilyen megbízhatatlant. Praternél pontosabb kickert bármikor találunk bármelyik szemétdombon, ahogy találtunk akkor is, amikor IR-re került. Matt Prater 2012 legnagyobb csalódása. Egy gyenge szezon után nem szokás senkit se kirúgni, de Prater sosem lőtt 90%-nál pontosabban, ami a liga egyik legjobban kereső kickerétől alapelvárás lenne. A helyében nem aludnék teljes nyugalomban.

Trindon Holliday (KR/PR): Az alapszakasz egyetlen veretlen játékosa. Az 5. héten az addig veretlen Texans kirúgta őt, mi pedig felszedtük a waiverről. Miután hosszú éveken át eredménytelenül próbálkoztunk azzal, hogy hoztunk egy WR-t vagy egy DB-t, hogy majd hátha megtanul visszahordani is, szakítottunk ezzel a hagyománnyal. Bár Royalnak és Deckernek is voltak szép pillanatai, egy meccsen egyszerre jól visszahordani és elkapni is nem nagyon tudtak, márpedig az nem jó, ha az elkapás kárára hord vissza valaki. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges sérüléssel mennyivel többet vesztünk. Szóval részemről én melegen üdvözöltem ezt a váltást a felfogásban, még ha nem is nagyon számítottam arra, hogy Holliday majd beválik. Ami a szereplését illeti, már az első meccsen megmutatta, hogy miért is vált meg tőle Kubiak, hiába gyors, ha komoly gondjai vannak a rúgás elkapásával, s a Houston is olyan csapat volt, ami többet veszthetett egy saját redzoneban elvesztett PR-rel, mint amennyit egy esetleges jó visszahordással nyerhetett. Ami Hollidayt illeti, a szezon végéig megmaradt a játékában az a veszély, ami miatt nem tudtuk nyugodtan hátra dőlve figyelni az ellenfél puntját vagy rúgását, azonban mindezt felejthetetlen visszahordásokkal kompenzálta. A 9. héten a Bengals ellen egy kickoff return TD-vel hálálta meg a bizalmat, majd egy hétre rá a Panthers ellen, megmutatta, hogy punt után is képes ugyanerre. Az alapszakasz hátralévő részében ugyan az end zone-ig nem jutott többször el, de számtalan értékes yardot hozott puntok után, az igazán nagy dobást azonban a Play offs-ra tartogatta, ahol is a Baltimore Ravens ellen élete meccsét játszotta. Az egész meccsen gyengélkedő védelem és gyengélkedő offense-t ő tartotta meccsben egy 90 yardos punt majd egy 104 yardos kickoff return TD-vel. Mindkettő PO rekord.

Összességében elégedettek lehettünk a special teammel. Kisebb szerep hárult rájuk, mint egy évvel korábban, azonban amikor kellett tették a dolgukat. Nem egyszer kényszerült az ellenfelünk a saját 5 yardján belülről indítani a támadást, a 2 blokkolt punt és 4 return TD egy szezon belül, az pedig nem mindennapi teljesítmény. Ami viszont Matt Pratert illeti, nos Elway nagyon jól tudja milyen egy kicker miatt bukni egy konferencia döntőt, és azt is, milyen amikor megbízhatsz benne, és a kettő közti különbséget is. Sok ilyen szezon egészen biztosan nem fér bele denveri pályafutásába. A közhely azt mondja, az offense nyeri a meccseket, a védelem a bajnokságot. Ebbe a képbe a special team csak úgy kerülhet be, mint aki elvesztené, nekünk ettől csak egészen kicsit kell félni. Hogy van-e olyan offense-ünk aki megnyerheti a meccseket, és van-e olyan defense-ünk, aki megnyerheti a bajnokságot, arról majd pár hét múlva olvashattok a következő részben.