Hat kőkemény, változatos, fordulatos mérkőzés után elérkezett a bye week a Denver Broncos számára, ami azt jelenti, hogy ezen a héten nem játszanak, a játékosok kapnak egy hét esélyt megverni az asszonyt, ittasan vezetni, kiposztolni a playbookot, ártatlan nőket erőszakolni, pisztollyal fenyegetőzni - meg amiket ilyenkor általában szoktak, mi pedig kaptunk egy remek lehetőséget, hogy számba vegyük, mi történt eddig és mire számíthatunk a jövőben.



Tavaly borzalmasan kezdtük a szezont, 5 kilátástalan meccs után, aztán a pihenőhét alatt jött meg EFX esze, s végre meglépte a QB cserét amire mindannyian vártunk, s elindulhatott a menetelés a divízió győzelemért. Idén teljesen más a helyzet, egyrészt EFX-ből Xanders már nincs itt, másrészt Tebow sincsen már a mérföld magas városban, harmadrészt ha nem is éppen tökéletes játékkal, de vezetjük a divíziót, szóval nagyszabású változtatások nem indokoltak, negyedrészt nincs is senki a padon, akinek a beállását joggal követelhetnénk /*feltéve, hogy igaz a pletyka miszerint Joe Mays végre valahára kegyvesztett lett*/, szóval, ha a szezon nem is így indult, de mostanra rég nem látott nyugalom van a csapat körül az AFC West élén.

Az eddigi meccseink

• Week 1: Denver Broncos vs Pittsburgh Steelers: 31-19 W
• Week 2: Denver Broncos @ Atlanta Falcons: 21-27 L
• Week 3: Denver Broncos vs Houston Texans: 25-31 L
• Week 4: Denver Broncos vs Oakland Raiders: 37-6 W
• Week 5: Denver Broncos @ New England Patriots: 21-31 L
• Week 6: Denver Broncos @ San Diego Chargers: 35-24 W

AFC West divízó

• W: győzelmek száma
• L: vereségek száma
• T: döntetlenek száma
• Pts: szerzett pontok
• PtsO: kapott pontok
• PtDif: pont különbség
• MoV: Margin of Victory
• SoS: Strength of Schedule
• SRS: Simple Rating System szerinti értékelésünk
• OSRS: Offensive SRS
• DSRS: Defensive SRS

A csoport a tavalyihoz hasonlóan szoros, és idén is 8-8 környékéniek tűnik az a mutató, amivel meg lehet nyerni. Azzal, hogy legyőztük a Raiderst és idegenben a Chargerst, nagyon jó helyzetbe kerültünk. Azon a 2 meccsen, amivel különbözik a sorsolásunk a riválisokétól, Texans+Pats már túl vagyunk, sajnos verséggel, ugyanakkor a két vereség ellenére tudjuk vezetni a csoportot, ez biztató.

Úgy vélem csapatunk teljesítménye elég megosztó. Egyrészt, Manningtől sokan Super Bowlt várnánk, és a PO kaliberű csapatok ellen esélyünk se volt, ugyanakkor magabiztosan hozzuk a hozható meccseket, ami jó építkezési alap. (Sokkal jobb mintha a másik 3mat nyertük volna és nem csak a divízió mérleg alapján, most egy erős közepes, de konzisztens csapatunk van). Ami engem illet, miután a korai draftcetlikkel a 3. számú QB-ra, és a 4. számú RB-re lőttünk ettől a szezontól nem vártam sokat, még PO-t se, ehhez képest jól alakul a sorunk, és minden adott, hogy jövőre tényleg dobbantsunk. Persze, minden csapat mindig jövőre áll készen, én meg nem akarok várni, de ez most lényegtelen, Elwaynek ez még csak a második éve, az ezt megelőző kudarcokat nem neki kell felróni, a liga leggyengébb divíziójában jelenleg nekünk áll a zászló, és ez pillanatnyilag elég. Azzal, hogy mit kezdjünk a Pats-cel és Texansszal majd ráérünk a PO-ban foglalkozni, addig csak jussunk el odáig. Az új szerzemények közül Peyton Manning egyre inkább rendszeresíti jó formáját 2 gyenge meccs után, Joe Mays végre valahára úgy tűnik kikerül a csapatból, Von Millerren a somophore slumpnak nyoma sincs, Derek Wolfe máris felvette az NFL ritmusát, DJ hiánya meg se látszik, hála Woodyard játékának. A futójáték ahogy várható volt, jelentősen visszaesett tavalyhoz képest, de McGahee igazi gladiátor módjára küzd a yardokért. Egy nagyon tehetséges fiatal csapatunk van, a fontos pozíciókban megbízható veteránokkal, miénk a jövő!

A San Diego Chargers hozzánk hasonló szezont fut. Ők jobban kikaptak az igazán erős csapatoktól, kicsit nagyobb nehézséget okozott nekik a kötelező győzelmek, de az igazi különbség, hogy egymás ellen mi bizonyultunk jobbnak. Azonban még semmi sincs veszne nekik se. Bízhatnak a decemberi hajrában, amikor meccset se nagyon szoktak veszíteni, mi pedig rendre összeomlunk, és van még egy egymás elleni meccs, ahol javíthatnak. Rivers már nem annyira jó játékos, mint amekkora a szája, de még mindig simán PO-ba vezethetné ezt a keretet, a csapat leggyengébb pontja egyértelműen a vezetőedző Norv Turner. S ha a "Köcsögöt" annyi éven át gyűlöltük, jegyezzük meg, hogy azóta én legalábbis egy kicsit se sajnálom, hogy beszólt Cutlernek, tavaly gyakorlatilag a Chargersnek köszönhetjük, hogy bejutottunk a PO-ba, azzal hogy az utolsó fordulóban megverték a Raiderst, amikor nekik már mindegy volt, és valamilyen szinten Riversnek köszönhetjük, hogy Turner megtarthatta az állását, pedig belegondolni se merek, hogy egy kicsit is hozzáértő edző mit kezdene ezzel a kerettel. Szerencsére azonban ők már túl vannak azokon az éveken, amikor igazán vérmes reményeik lehettek volna, most egy edzőváltás már rebuildinget jelentene, ami legalább 1-2 évig eltüntetné őket a képről...

Az Oakland Raiders idén ismét újjáépítésbe kezdett drafcetlik nélkül, emiatt mindenki leírta őket. Ehhez képest csak 1 meccsre vannak tőlünk és a Chargerstől, de azért továbbra se kell tartani tőlük. Nekik a Texans helyett a liga egyik leggyengébb csapata, a Jags jutott, amit végül nagy nehezen hosszabbításban múltak felül, miután az ellenfél legjobb játékosa (MoJo) és kezdő irányítója is (Gabbert) kidőlt. Ugyanakkor megmutatták már korábban, hogy egy meccsen bármire képesek lehetnek. A Steelers igenis nagy skalp tőlük, főleg ha nem feledkezünk meg arról, hogy a '70-es évek rivalizálásából adódóan mindkét csapatnak nagyon fontos meccs volt. És megmutatták a Falcons ellen is, noha végül alulmaradtak, hogy ha valaki nem veszi komolyan őket, akkor meg tudják cibálni az ellenfél bajuszát... Védelemben megszűnt a passrush és nem maradt egy NFL szintű CB-jük se, ami kifejezetten sebezhetővé teszi őket, támadásban pedig épp most implementálják a West Coast Offense-t és a Zone Blocking sémát. Palmer játékát nézve az előbbi úgy tűnik beválik, viszont egyelőre úgy tűnik McFadden hiába tartozik a liga jobb futói közé, a ZBSre alkalmatlan. Ezek után igazán szép teljesítmény tőlük a Steelers, a Falcons és a Jaguars elleni teljesítmény, de azt hiszem, ha jobban is zárnak mint ahogy vártam, akkor se lesznek tényezők a rájátszásért folytatott harcban.

A Kansas City Chiefs számomra a legnagyobb csalódás az egész ligában. 2 éve szenzációs játékkal nyerték meg a divíziót, már akkor egyetlen QB-ra voltak attól, hogy igazán elit csapat legyenek, azóta ettől egyre távolabb és távolabb kerülnek. Tavalyi szezonjukat beárnyékolta 3 kulcsjátékosuk sérülése, ennek ellenére egyetlen paraszthajszálon múlott nekik is a PO, ezek után idén én őket tartottam a divízió favoritjainak, de egyes helyeken egyenesen a Super Bowlba várták a 18 éve PO-győzelmet felmutatni képtelen alakulatot. Nos ehhez képest teljesen kilátástalan játék. Minden rossz forrása természetesen Matt Cassel, de komoly kétségeim vannak, afelől, hogy ha valóban lenne egy QB-juk, akkor az 1-5 máris 5-1 lenne. Néhány nagyon jó draft választás megalapozta a 2010-es szezon sikereit, de túl sóherek ahhoz, hogy ezeket a játékosokat megbecsüljék és megtartsák. Elvágyódik Bowe, elengedték Carrt, nem hoznak QB-t, a fiatal csapatuk pedig szép lassan öregszik. Minden évben elől állnak a kihasználatlan capspace listáján, pedig lenne mire költeniük. Helyzetük talán attól a legsúlyosabb, hogy a QB posztot leszámítva nem tudnék olyan embert mondani, akit most lecserélve bárkire, hirtelen erősebbek lennének. Aztán lehet, hogy találnak egy QB-t a drafton vagy az FA-n és kiderül, hogy ez valóban SB várományos csapat, de most valahogy nem félek ettől annyira, mint év elején, KC fanként sokkal jobban félnék attól, hogy elmegy Bowe is, mert hiába lenne rá pénz, nem fizetjük meg a játékosainkat... A QB cserét egyébként meglépték, az a Brady Quinn veszi át az irányítást, aki nálunk 2 év alatt egyszer se lépett pályára, de egyrészt késeinek érzem a cserét, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy BQ előrelépés lesz Casselhez képest.

AFC Conferencia

Noha évek óta megszoktuk már, hogy a konferenciában fölösleges nézelődnünk, hisz' divíziónk külön csatát vív a ligában egy csapatot delegálva a PO-ba, aminek általában rosszabb mérlege van, mint néhány a rájátszásból kimaradó együttesnek, de azért ha más miatt nem, akkor a leendő ellenfeleink miatt megéri megnézni.

Elszenvedte első vereségeit az NBA előidényben a Denver Nuggets együttese, a múlt heti három meccsből kettőt is elvesztettünk a divíziónk legerősebb csapatai otthonában. Ettől függetlenül a csapat jó úton halad, hamarosan vége a felkészülésnek és kezdődhet az igazi szezon.



Múlt hétfőn játszottuk az első hazai meccsünket az előszezonban, a Golden State Warriors ellen jó 11 ezren foglaltak helyet a Pepsi Center lelátóin. Ahogy már korábban megszoktuk a két csapat egymás elleni meccsein, ezúttal se a védekezéssel törődtek a csapatok és már az első negyedben számolatlanul hullottak a kosarak. A nagy tűzijátékból a mieink jöttek ki jobban, az első felvonás alatt 34-27es előnybe kerültünk. A második játékrész alatt feljebb zárkóztak a vendégek, de tartott az előny a félidőre is, négy ponttal álltunk jobban a szünetben. Curry és Thompson vezetésével lendületben maradt a GSW, a harmadik negyedben nagyon tapadtak ránk, mi mentünk elöl, de csak néhány ponttal tudtunk elszakadni tőlük. Aztán a harmadik pihenőre már újra döntetlen volt az állás és egálban fordulhattunk a befejező játékra. Szerencsére a végén helyén volt a csapat esze, a lelassuló, higgadtabb kosárlabdából mi jöttünk ki jobban, a kevés pontos utolsó negyedben hattal több pontot szórtunk és 104-98 arányban a harmadik meccset is megnyertük az előidényben. Szokás szerint Gallinari volt a legeredményesebb játékosunk 18 ponttal, de csak 2/7 arányban dobta a triplákat. Iguoadala a denveri bemutatkozó meccsén 10 pontig és 7 assziszt jutott, a kezdő center Mozgov is elérte a 10 egységet, míg a padról Brewer 15, Hamilton 11 pontot szállított, Koufos pedig 13 lepattanóval emelkedett ki, abból 8at a támadó palánk alatt kapart össze. Három meccsből három győzelemmel rajtoltunk, Karl mégis úgy gondolta, hogy a csapat messze nem játszik a legjobb formájában, sok hibát vétünk, amiket el kell kerülni jobb csapatok ellen.. Carter, Chandler, A. és Q. Miller, Stone nem léptek pályára keret tagjai közül.

Két nap múlva a Portland Trail Blazershez látogattunk és az Észak-nyugati divízió egyik nagy riválisa ellen házon kívül kőkemény meccsre számítottunk, most már nem igazán mi voltunk az esélyesek. Az első negyedben sokáig fej-fej mellett mentek a csapatok, a szoros küzdelemből végül a Blazers jött ki jobban és három pontos előnyt kovácsoltak össze az első pihenőre. A második negyedben nőtt a különbség a javukra, a védelmünket könnyedén játszották ki, a denveri dobások pedig nem sikerültek, több kinti dobónk is gyengébb napot fogott ki, gyorsan magasra szökött a differencia. A félidő alatt már 53-39 volt az eredmény a házigazdák javára. A szünetet követően átmenetileg feljebb tudtunk kapaszkodni, de a Blazers előnyét már semmi se veszélyeztette, hiába közelítettük meg őket, mindannyiszor vissza tudták állítani a megnyugtató különbséget. Így aztán az utolsó negyed már csak formalitás volt, nem tudtuk megakadályozni a Portland könnyű győzelmét, végül 97-80 arányban diadalmaskodtak ellenünk. Egyetlen játékosunk jutott double digitbe a pontok terén, Faried 17 ponttal 11 lepattanóval dupladuplát ért el, senki más nem tudott felnőni mellé. A korábban remeklő Gallinari is nagyon visszaesett, mindössze 4 ponton tartották, egyetlen kosarat dobott a mezőnyből, a csapat 2/20 arányban célzott a tripla vonalon túlról. A. Miller először kezdett a pihenő Lawson helyett, ő, Hamilton és Fournier mindannyian 9 ponttal zártak, Chandler most debütált az előidényben kisebb sérülés után, nagyon gyengén muzsikált, közben Brewer, Q. Miller, Stone, Uzoh szabadnapot kaptak a mestertől.


















Vasárnap játszottunk eddig utoljára és az Oklahoma City Thunder otthonába se voltunk éppen esélyesek, azért titkon reménykedtünk a javításban és hogy hátha sikerül borsot törni a nagy ellenfél orra alá. Duranték hamar beigazolták a papírformát és pár percek alatt állva hagyták a mieinket, az első negyedben abszolút a házigazdák akarata érvényesült és korán 10 pontos különbséget alakítottak ki. Csak a második negyedben tudtuk kicsit elbizonytalanítani őket, amikor néhányszor átmenetileg közelebb tudtunk zárkózni, egyedül Gallinariban bízhattunk, sajnos a többiek halványak voltak. Sokra nem voltunk képesek, de a szünetben már "csak" 57-50 volt a hazaiak előnye. A félidő után még inkább sikerült fogást találni az OKCn, eleinte tartották az 5-10 pontos különbséget, a negyed hajrájában viszont Lawson és Gallinari parádés kosaraival egyre közelebb jöttünk, egész addig, míg a befejező játék előtt ki is egyenlítettünk. Több sajnos már nem jött össze, a negyedik negyedben a Thunder újítani tudott, rövidesen visszaverték a denveri kísérleteket és újra magabiztos előnyt hoztak össze, mi pedig már képtelenek voltunk többször visszakapaszkodni, 108-101re újra vesztettünk. Gallinari ellenállhatatlan formában játszott, nagyot javult a portlandi meccs után, az olasz 26 ponttal kimagaslott a csapatból. Lawsonnak jót tett a múltkori pihenő, 17 pontos 11 asszisztos DDt szállított. Iguodala 7 pont mellé 10 lepattanót és 6 asszisztot szorgoskodott össze, a kezdőből még Faried 12 pontos teljesítménye is szép volt, egyedül a center Koufos volt halványabb. A padról Brewer 15, McGee 10 ponttal vétette észre magát, Chandler is dobott néhány kosarat. Ezúttal Carter, Fournier, Hamilton, Q. Miller, Randolph, Stone, Uzoh maradt távol a pályától, vagyis mondhatni a legerősebb keretünk játszott, helyenként megszorongattuk az OKCt, de sajnos még mindig erősebbek nálunk.

Az előidény hátralévő programja:

Október 26., péntek, 04:00 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
Október 27., szombat, 04:30 Phoenix Suns - Denver Nuggets

Már csak két meccs maradt a felkészülési időszakból, jövő szerdán pedig kezdődhet a várva várt 2012-13as idény.

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában szereplő Colorado Rapidsnak hétvégi ellenfeléhez hasonlóan már csak két mérkőzése van hátra a 2012-es, meglehetősen gyengére sikerült szezonból. Oscar Pareja legénysége 32 bajnoki mérkőzésen csupán kilenc győzelmet tudott felmutatni, de a Chivas USA sem büszkélkedhet a hét sikerével. Nekünk 31, ellenfelünknek 29 pontjuk van, így ha nem akarunk a Nyugati konferencia utolsó helyén végezni, akkor idegenben a három pontért kell küzdeni szombaton.



A hazaiak eddigi eredményeit figyelembe véve Jeff Larentowiczéknak nincs sok okuk a félelemre. A Chivas nem szokta megszórni vendégeit, legnagyobb győzelmét a Los Angeles Galaxy ellen érte el, amikor 1-0-ra nyert. Ezzel szemben a Rapids idegenben már nyert legalább két góllal, még a Dallas ellen mutatta be ezt a bravúrt a gárda. Commerce Cityben a Chivas áprilisban már elvérzett 4-0-ra, de augusztusban Pareja legénysége 1-1-et játszott a kaliforniai együttessel.

Ami még bizakodásra adhat okot számunkra, az a Chivas otthonában elért legutóbbi eredményeink. 2011 és 2010 márciusában is napra pontosan 27-én látogatott a Home Depotba a Rapids, és mindkét alkalommal egygólos győzelmet aratott. A gótok utoljára 2009-ben győztek a coloradóiak ellen, az örökmérleg pedig a mieink szempontjából tíz győzelem, hat döntetlen és öt vereség.

A statisztika tehát nekünk kedvez, de vajon mire fog menni egymással a két, szebb napokat is megélt együttes (a Chivas volt már alapszakasz-győztes, míg a Rapids már az MLS trófeáját is megnyerte)? A vendégek legnagyobb sztárja kétség kívül a kolumbiai labdarúgás egyik legjobb csatárának tartott Juan Pablo Angel. A 36 éves támadó idén négy gólt szerzett 19 mérkőzésen, ezzel csapata legeredményesebbje. A 22 esztendős Miller Bolanosra kell még nagyon odafigyelni, ő három gólt és ugyanennyi asszisztot osztott ki eddig társainak, ráadásul az ecuadori sok helyen fel szokott tűnni a pályán. Nick LaBrocca korábban három évig is erősítette a coloradóiakat, most a Chivas egyik erősségének számít a középpályán az amerikai-olasz.

Fogadás szempontjából igazán kiegyenlített találkozóra van kilátás, legalábbis a szorzók ezt sugallják velünk. Most vendégként is jó esélyünk van a győzelemre.

A Rapids várható kezdője: Ceus – Freeman, Moor, Wynne, Zapata – Rivero, Thomas, Larentowicz, Castrillon – Cummings, Casey.

És egy kis érdekesség. Góljainak 30 %-át az utolsó 15 percben szerezte a Rapids (12 gól), míg 22,5 %-át az első félidő középső harmadában (9 gól).

Parejának „köszönhetően” Brian Mullan nem állíthatja be Dema Kovalenko MLS-rekordját. A középpályás 2001 minden évben érdekelt volt a playoffban, a Rapids azonban 2012-ben nem játszhatt a kieséses szakaszban. A rekordot Kovalenko tartja 12 egymás utáni utószezonnal, Mullan maradt 11-nél. A 34 éves játékos – aki augusztusban 300. MLS-meccsét játszottak – szerint ha egy csapat rossz szériában van, előbb vagy utóbb kilábal a gödörből, ám velük ez idén nem történt meg. Az idén két gólt és hét gólpasszt jegyző Mullan térdsérüléssel bajlódik, így szereplése az utolsó két fordulóban kérdéses. A visszavonuláson nem gondolkodik, 2013-ban szeretne visszatérni a pályára.

Matt Pickens a legutóbbi bajnoki mérkőzésen kért cserét húzódás miatt. A kapus az utolsó két meccsen már nem is fog pályára lépni, helyettese várhatóan majd a haiti Steward Ceus lesz.

Az említett összecsapás magyar idő szerint vasárnapra virradóra, hajnali 04:30-tól veszi kezdetét a Home Depot Center-ben.

Soha nem látott pocsék évet zárt a Colorado Rockies csapata 2012ben, a denveri baseball klub 20 éves története alatt most érte el a leggyengébb mérlegét, idén ugyanis 64-98as mutatóval mindössze 28. lettünk a 30 csapatos mezőnyben. A pokolian gyenge szereplésnek komoly következményei voltak, nem sok tréner élte túl a szezon zárást követő első tisztogatásokat, Jim Tracy manager maga mondott le a posztjáról, több kollégáját menesztették, mint ahogyan év közben a dobóedző Bob Apodacat is felmentették a munkavégzés alól a dobók gyenge teljesítményére hivatkozva. Első szezon összefoglaló kiadásomban főleg velük, a domb urainak méltatlan szereplésével kívánok foglalkozni.



Kezdő dobók:

Az opening day starter a Baltimoretól megszerzett Guthrie volt, a rotáció legnagyobb reménységéről azonban korán bebizonyosodott, hogy nem találja a helyét a csapatnál. Több mint három hónapon keresztül vártuk, hogy a bal kezes dobó visszanyerje a régi formáját, de hiába, 15 startból 9et elvesztett vele a csapatban, júliusban elcseréltük egy másik formán kívüli dobóra, a Giants egykori tehetségére Sanchezre. A másik lefty már a Royalsban borzasztó gyengén muzsikált, nálunk csupán háromszor volt kezdő, mind a három meccsen vereséget jegyzett, majd sérülés miatt befejezte az évet és lehet jobban jártunk, mintha játszania kellett volna. A 49 éves Moyer tavaszi próbaszerződéssel harcolta ki a kerettagságot, de néhány ígéretes meccs után bebizonyosodott, hogy tényleg elszállt felette az idő, azért április 17én győzelemre vezette a csapatot a Padres ellen, ezzel minden idők legidősebb győztes dobója lett az MLBben, pár héttel később inkább elbocsátottuk. Az Ubaldo csere középpontjában megkapott Pomeranztól az első teljes évében csattanós debütálást vártunk, de az igazán nagy áttörés nem következett be 2012ben. A fiatal dobónak akadtak jó időszakai, ám kiegyensúlyozatlan volt, előfordult, hogy le kellett küldeni hetekre a farmba, a nagyok között a visszatérése után se volt elég hatékony, mindössze 2-9es W-L statisztikát hozott, a jövő mellette szól de még többet kell tanulnia és fejlődésre van szüksége a boldoguláshoz. Hozzá hasonló fiatal tehetségként tartjuk számon a saját draftolt Friedrichet, neki talán egy árnyalatnyival jobb éve volt, öt Wt produkált, bár a 6.00 feletti ERA nem túl jó statisztika, komoly momentumai voltak, rutintalanságából adódóan viszont a hibák se kerülték el, sajnos az évad második felében megsérült, így nem tudott kiteljesedni, de előtte is szép folytatás állhat. Chacin zaklatott szezonon van túl, olyan pocsékul kezdte az idei évet, ahogy a tavalyit befejezte, aztán májusban bevallotta, hogy hónapok óta komoly kézsérülés gyötri, a játéklehetőség reményében nem szólt róla az orvosoknak, ami hatalmas hiba volt. Hónapokat kellett kihagynia, mire rendesen felépült, az évad befejező szakaszában visszatért és végre újra a legjobb formájában dolgozott, látszott rajta, hogy egészséges, ha ép tud maradni, akkor a rotáció legerősebb tagja lehet jövőre, hasonló butaságot többször nem követhet el. Nicasio a 2011es nyakcsigolya törés után áprilisban újra játszhatott, nehezen lendült formába és mire újra jó lett volna, sajnos összeszedett egy súlyos térd sérülést, amely még a nyár elején véget vetett a szezonjának. Nagy kérdés, hogy két ilyen hosszú kihagyás után 2013ban neki tud-e vágni a felkészülésnek és lehet-e még valaha eredményes a csapatban, szegény nagyon balszerencsés volt eddig. A sok sérülés hatására a szezont longmanként kezdő Chatwood is sokszor jutott lehetőséghez, az idény második felében az ötösfogat kirobbanthatatlan tagja volt, ahonnan látványosan nem is lógott ki, értsd rossz volt, de nem feltűnően: 5-6 W-L, 5.43 ERA. White is ideiglenes kezdő volt, sajnos két jó meccset egymás után képtelen volt játszani, többször fel-le ingázott a Sky Sox és a Rockies között, nem volt jó formában, nem sok hasznát vettük, 20 startból 9et elbukott és csak kétszer győztünk mögötte, egyre inkább megszámlálva érzem a napjait nálunk, nem nagyon lehet számítani rá. A szezon második felére leigazoltuk a Triple-Aben szenvedő korábbi meghatározó dobónkat, Francist. Reménykedtünk benne, hogy újra a legszebb napjait tudja idézni Denverben, a naiv álmok nem váltak be, ő se lógott ki túlzottan a sorból. Akadtak jó meccsei, ugyanakkor néhányszor pocsékul megcsapkodták, lehet még jövője a rotation második felében, de a 2007eshez hasonló menetelést már butaság remélni tőle, kezd kicsit hanyatlani az egykori csillaga. Outman menet közben néhányszor kezdő volt, de inkább ártott, mint használt a csapatnak, később a bullpenben több sikerrel járt. De La Rosa több mint másfél évet kényszerült kihagyni a 2011 májusi sérülése után, csak a szezon legvégén jutott szóhoz három mérkőzésen, nagyon bízott a felépülésben és látható volt rajta az igyekezet, sajnos nagyon formán kívüli volt a hosszú sérülés után, nem tudott mit csinálni. A szerződése ismét lejárt, de a legutóbbi megállapodása nagy részében harcképtelen volt, várhatóan olcsón tudunk hosszabbítani vele és minden esély megvan rá, hogy normális felkészüléssel visszatérjen a legjobb szintjére. Egy-egy mérkőzés erejéig felkerült a keretbe a nagy tehetség Cabrera, aki a Double-A csapatunkban zseniálisan dolgozott és SO-rekordokat döntött egymás után. Sajnos a profi liga még túl sok neki, mindkét meccsén alaposan megszórták, 5.2 IP alatt 7 futást szenvedett el, jövőre a Triple-Aben kell több lehetőséget adni neki, hogy tovább fejlődjön.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a rotáció jókora csődöt mondott, mind egyenként, mind pedig csapatban nézve gyengélkedtünk az év nagy részében. Egyetlen SPünk se volt, aki legalább hetekig kiegyensúlyozottan jól tudott volna játszani, hónapokról vagy az egész szezonról már ne is beszéljünk. Teszteltük a négy emberes rotációt, minden dobó 70-75 labdás limittel játszott és két-három long relieverünk volt, a kissé életszerűtlen figura viszonylag jól működött (nem volt rosszabb annál, amikor öt kezdő volt), de ezt pár hétnél hosszabb ideig nem lehet bírni, szerintem inkább felejtsük el. Jövőre mindenképpen kevesebb sérülés és több kiegyensúlyozottság kéne a játékosoktól. Nem várok nagy változásokat az összetételben, Chacin és DLR talán egészségesen újra jók lehetnek, Friedrichnek és Pomeranznak kell a lehetőség a fejlődéshez, Francis pedig az utolsó helyen még egy évig eljátszhat, bár kétségtelen az erősítés se ártana, de nem tudom honnan tudnánk leakasztani olyan dobót, aki megállná a helyét végre a Coors Fielden.



Csere dobók:

A bullpen körében nem volt ekkora jövés-menés, a szokásos meghatározó emberek dolgozták végig az egész szezont, megerősítve néhány kiegészítő emberrel. A csapat closere az egész évben Betancourt volt, végig kiegyensúlyozottan működött, de az elmúlt két évben megszokott hatékony produkcióját nem tudta megismételni, akadtak hibái és 31 sikeres befejezés mellett hétszer is elszalasztotta a savet, ettől függetlenül a helye teljesen biztos. A jövőbeli utódjának szánt Brothers egyelőre a 7-8. inninges setupman szerepét töltötte be, többé-kevésbé eredményesen, az év nagy részében megbízható volt, nyolc győzelemmel csapaton belüli listavezető lett, de ötször elvesztette az előnyt. Belisle kimagasló formában kezdte a szezont, az első félévben mutatott remeklése kapcsán egyesek az All Star gálára követelték, de esélytelen volt rá. Később talán visszaesett és becsúsztak hibák, a 3-8as győzelem-vereség statisztika ellenére még mindig lehetett számítani rá. Reynolds volt a harmadik ember ebben a műfajban, bár kevesebb lehetőséget kapott náluk és többet is hibázott, egyre inkább kezd benőni a feje lágya és belőle is egyre markanásabb RP kezd kialakulni. Roenicke a 2011es szezon hajrájában nyújtott biztató produkció hatására a teljes szezont a felső csapatban töltötte és azonnal az első számú longmanné nőtte ki magát. 88.2 inninget töltött a pályán, toronymagasan a legtöbbet az összes csere dobó közül, még liga szinten is sokáig vezetett. Ennek ellenére augusztus végéig nagyon kevés hibával játszott, a szezon végére némileg elfáradt és egyre többet hibázott, de a 3.25ös ERA még mindig kiválónak számít nálunk. Hasonló szerepet töltött be a tavaszi felrendelése után fent ragadó Ottavino, aki gyakorlatilag Roenicke szerényebb mása, hasonló stílusban játszanak, hasonlóan eredményesen, de ő egy fokkal mindenben gyengébb, ám fiatalabb is nála, így bátran támaszkodhatunk még rá. Moscosot eredetileg starternek szerettük volna, de hamar rájöttünk, hogy öngyilkosság elsőnek kiengedni a dombra, az év második felében relieverként úgy ahogy megállta a helyét, de 9.00s ERAval a leggyengébbek közé tartozott, nem hiszem, hogy lesz maradása. Torres a nyári és az őszi időszak kellemes meglepetése volt, annak ellenére, hogy az idény előtt nem sokat vártunk tőle, húzóembere lett az egységnek, akár egy-egy out vagy több inning erejéig engedtük fel, általában lehetett rá számítani, öt győzelmet is összekapart, ami biztató a jövőjére nézve. Escalona korábban is sokat bajlódott sérülésekkel, az idei évben jött és ment, az utolsó hónapokban játszott folyamatosan, akkor is változékony teljesítményt nyújtott, nem tudom, hogy valaha le tudja-e vetkőzni a komoly gátlásait, de még mindig fiatal dobó. Rogers idén is gyengélkedett, az újabb mélyrepülések hatására szerintem végképp kegyvesztetté vált, meglepetés lenne, ha valaha feltűnne még Rockies mezben. Ekstrom az utolsó hónapokban időnként feltűnt a csapatban, nem váltotta meg a világot, közepes teljesítményt nyújtott. Harris is ősszel jutott leginkább szóhoz, sokan tehetségesnek tartják, de ebből keveset mutatott meg, inkább a sebezhetősége jött felszínre az idei szezonban, talán jövőre kibontakozhat. Scahill a sikeres farmbeli szereplések hatására kapta meg szeptemberben a lehetőséget néhány alkalommal, amivel élni is tudott, hiszen a hét pályára lépés során egyetlen futást kapott, ami pozitívum a jövőre nézve. Putnam ígéretes befejező embernek számít, a Sky Soxban meg is mutatta, hogy mire képes, fent mindössze két inninget láttuk, reméljük jövőre több teremhet neki.

A cseredobókról jobb véleménnyel vagyok, sok esetben ők tartották a lelket a csapatban, természetesen a nagy terhelés hatására ők is hibáztak, de ez benne volt a pakliban. Mégis kevesebb gyenge egyéni teljesítmény volt náluk, mint a kezdők közt, egy-két névtől eltekintve rájuk azért igenis lehet számítani a jövőben és a nagy takarítás ellenére hiba lenne szélnek ereszteni az egység megbízható embereit. Talán egy-két rutinosabb név még nem ártana ide, de ott vannak a fiatalok, akiknek lehetőséget kell adni a fejlődésük érdekében, hogy később minél jobbak legyenek, nem venném el tőlük se a helyet.

Az október 1-jei 2012-es NLL Draft-on a Colorado Mammoth csapata nem tartozott a főszereplők közé, de azért sikerült kiválasztanunk három tehetséges fiatal játékost, akik reményeink szerint a jövőben az együttes hasznára lehetnek.























Azóta újdonság a trióval kapcsolatban, hogy mind az első kör kilencedik helyén kiválasztott Colton Clark, mind az ötödik fordulóban húzott középpályás Jaeden Gastaldo, mind pedig a hatodik körben hozzánk kerülő, Pioneers-növendék Alex Demopoulos elkötelezte magát a Mammoth-hoz, és aláírták a profi szerződésüket, hogy jövőre a klub színeiben játsszanak. A három ifjoncnak már "csak" az edzőtáborban kell meggyőznie a vezetőket arról, hogy beférnek a keretbe, más már nem akadályozhatja meg az NLL-es bemutatkozásukat.

További hír a csapat háza tájáról, hogy október elején a gárda szerződtette a szabadügynök Matt Roik-ot, a Washington Stealth-szel 2010-ben Bajnokok Kupáját nyerő kapust. A 32 esztendős portás összesen 11 szezont töltött el a ligában öt különböző csapat színeiben, 146 pályára lépése alkalmával átlagban 75 %-os hatékonyság felett hárította a kapujára tartó lövéseket. Roik a tavalyi idényt a Toronto Rock csapatánál töltötte, ahol tíz mérkőzésen kifogástalan formában védett, és februárban az NLL All-Star gáláján is színre léphetett a keleti csapat kapusaként. "Matt rengeteg tapasztalattal rendelkezik, számtalan playoff-mérkőzést vívott már és kupadöntőn is feltűnt, a hatalmas rutinja elengedhetetlen része annak, hogy a fiatal, feltörekvő csapatunkat egyre magasabb szintre juttassuk" - vélekedett a kapus leigazolásáról a klubvezető, Steve Govett.

Ezen kívül ugyancsak új, külsős igazolásnak számít Ian Poole lekötelezése, aki a köztudatban egy igencsak keménykötésű, könyörtelen hátvéd. A 30 éves bekk a nyári időszakban a WLA-ben rendkívül eredményesen teljesített, és különböző egyéni elismeréseket is begyűjtött, most újra az NLL-ben kíván szerencsét próbálni, de biztosan nagy csatát kell vívnia a denveri klub többi hátvédjével annak érdekében, hogy helyet kapjon a végső keretben.

Visszatér a csapathoz a csupaszív támadó Joel Dalgarno is a következő évre, aki a 2012-es szezont személyes döntésből kihagyta, mert az élet más területén akadtak teendői. Azt megelőzően a 2011-es deadline idején érkezett hozzánk a Stealth-től, és megszerzése után azonnal rendkívül rámenősen teljesített, hét mérkőzésen 12 gólt és 10 gólpasszt szerzett, több meccsén a csapat legjobbjai közé tartozott, és minden esélye megvan rá, hogy jövőre is húzóember legyen, ha esetleg nem romlottak túl sokat a képességei a távolléte alatt.

Továbbá hosszabbítottunk néhány eddigi játékosunkkal, mint például a harmadik számú kapus Dan Lewis-szal, aki élete első profi szezonjában nem sok lehetőséget kapott, folyamatosan ingázott a kispad és a practice squad között, sokadik opcióként jövőre is számíthatunk rá. Nála jóval többet tett le az asztalra Jamie Lincoln az újonc évében, hiszen 27 góllal a liga harmadik legeredményesebb elsőéves játékosa volt, és a csapaton belül is csak a későbbi MVP JGJR, illetve az év újonca díjat elnyerő Jones szerzett több találatot nála. Lincoln igazán remek képességű, vajkezű támadó, aki remekül érzi az ellenfél kapuját, és meccsről meccsre képes az eredményes termelésre, még több rutin megszerzése után vélhetően csak még hatékonyabb játékra lehet képes. Illetve hosszabbítottunk a középpályás Scott Stewart-tal is, aki 2012-ben töltötte első évét a klubnál, és tíz mérkőzése alatt öt gólt, illetve 39 %-os faceoff-hatékonyságot jegyzett, leginkább a mezőnyjátékban nyújtott kőkemény küzdésével hívta fel magára a figyelmet, támadásban nem sokat használtuk, védekezésben annál nélkülözhetetlenebb, de a lerohanásokból így is kellően ki tudta venni a maga részét.

Egyre inkább kezd kialakulni a csapat kerete a novemberben kezdődő edzőtáborra, ezt követően nagyjából december derekánál kell kihirdetni az évkezdő 23 fős keretet az előttünk álló szezonra, melynek első mérkőzésére január 12-én kerülhet sor a Washington Stealth ellen a Pepsi Center-ben.

Öt meccsen van túl a Denver Broncos csapata. Ez azalatt az 5 meccs alatt mindenkit legyőztünk, akinél erősebbek vagyunk, és mindenkitől simán kikaptunk, akiktől gyengébbek vagyunk. Ma, pontosabban holnap hajnalban egy várhatóan velünk azonos erősségű csapat otthonába látogatunk. Hogy merre billen a mérleg nyelve, azt nehéz megmondani, de a szezon legfontosabb meccse következik, hisz nem máshova mint a Qualcommba látogatunk a San Diego Chargershöz. Ha kikapunk tőlük, akkor jelentős hátrányba kerülünk, mind a mérleget, mind a divízión belüli mérleget tekintve, hogy az egymás elleniről ne is beszéljek, ha viszont nyerni tudnánk, akkor egy szempillantás alatt eltüntetnénk a hátrányunkat, és divízió elsőként mehetnénk bye weekre, szóval nagyon éles meccs várható.



A Chargers hosszú éveken keresztül a divízió meghatározó csapata volt, nem egyszer SB eséllyel vágtak neki a szezonnak, azok az idők azonban már elmúltak. Rivers a tavalyi gyengébb szezonja után úgy tűnik magára talált, nem rosszak a számai, ugyanakkor már korántsem olyan veszélyes fegyver, mint volt 3-4 éve. Sőt az egész csapat csak homálya azoknak az időknek. Nincsen már Tomlinson, de ezzel nem állt meg a romlás. Elvesztették a legjobb elkapójukat, Vincent Jacksont. Hiányát Robert Maechem pótolná, de azt hiszem a Chargers fanok is egyet értenének velem abban, hogy rá kevesebb figyelmet kell szentelni. Ellopták ugyanakkor tőlünk Eddie Royalt. Támadásban mindenképp erősödtek vele, mi pedig gyengültünk, ugyanakkor azért meg kell jelezni, hogy Royal sosem ismételte meg rookie szezonját, nem kizárt hogy Manninggel újra szárnyalna, de van nekünk helyette más, odaát pedig veszélyes-veszélyes, de még mindig 100× inkább ő, mint Vincent Jackson. Persze Royal ST-ben volt nagyobb veszély, /*a Bolts lehet hogy csak azért igazolta le, hogy ne tudjon több return TD-t szerezni ellenük*/, Colquittnak oda kell figyelnie rá. Ha már ST és Royal hiánya, este akár be is mutatkozhat új szerzeményünk, Holliday az új visszahordónként. De vissza a Chargershez. Szóval egy ligaelit irányítóval és ligaelit elkapókkal felálló csapat révén elsősorban a passzokra kell figyelni. Jó hátul elhelyezni a safetyket, sok subpackaget-et használni, inkább cover 3 mint cover 2, és leszedni az elkapókat. Na ez az első probléma, ugyanis Porter betegség miatt nem utazik a csapattal, így Chris Harris kerül CB2 pozícióba, ahol azért nem annyira megbízható, mint nickelben, nickelbe pedig Tony Carter vagy Bolden léphet fel. Előbbi a Falcons ellen túl van egy szörnyű meccsen, utóbbi a védelemben még nem sok snappet látott, nem biztos, hogy pont Rivers ellen kéne megszereznie az önbizalmat. A második probléma ezzel, hogy ha hátul védekezünk, akkor teret nyitunk a screen passzoknak, a TE passzoknak és a futásnak. A TE védekezés tavaly is a csapat leggyengébb pontja volt. Az LB sorunk képtelen coverage-et játszani, és ezt rendre ki is használják ellenünk. Most nem lesz Gronko, de lesz helyett Gates, az se sokkal jobb. Szerencsére mutatkozik némi sansz, hogy Mays kikerül a kezdőből, és Brooking lép pályára helyette, ez máris egy fokkal jobb, de továbbra se javasolnám a fantasy tulajdonosoknak, hogy padoztassák Gates-t... A futójáték Mathewsra épül. Tavaly Dennis Allennel betömörültünk középre, s ő szélen megállíthatatlanul hozta a yardokat. 125 illetve 137 yard. A szélső futások ellen egyébként is gyengébbek vagyunk. Von Millert olykor ki lehet kerülni a labdával, hogy ő a QB-t támadja, a másik oldalon pedig Doom nem véletlen nőtte ki ugyan a szituációs pass rusher szerepet, de azért továbbra se a futás megállítása a legnagyobb erőssége. Maradva az offense-nél, a csapat egyik gyenge pontja egyértelműen az OL. Gaither nem játszhat majd ellenünk, míg a másik oldalon Clary a liga egyik leggyengébb RT-je. Adjuk össze a kettőt => Akinek örömet okoz, amikor egy nagyszájú QB seggre pottyan, az nézze a meccset, mert minden esély meg lesz rá.
 Ez a támadósor nem olyan erős, mint a Texans, Falcons vagy Pats sora, ugyanakkor erősebb, mint a Raidersé vagy a Steelersé. Kulcsfontosságú lesz, hogy mire mehet ellenük a védelmünk. Azt hiszem a tehetség megvan ahhoz, hogy megállítsuk, kérdés hogy hogyan használjuk a front7-t és mennyit hibázik a secondary

Fordítsuk meg a táblát. A Chargers védelme első sorban labdaszerzésben produktív, haladni jobban lehet ellenük. 3-4-es védelmük, középen Garay egész jó, a szélen Martin és Liuget. Utóbbiért egyébként gondolkoztunk a tavalyi drafton hogy visszatradeelünk az első körbe, ha elkezdene csúszni, de ez nem történt meg. Ha már a draftnál tartunk, érdemes lehet figyelni fél szemmel a csere DE-re, Reyesre, őt ugyanis sok helyen magasabban jegyezték, mint Derek Wolfe-t, akit végül választottunk. Ez a rotáció elöl középen bizony valamivel talán hatékonyabb lehet mint a miénk, ugyanakkor LB sorban ez a hajszál a mi oldalunkon is lehet akár.Philips-Spikes-Johnson-Butler nem rossz sor. Nincsen benne olyan kiemelkedő playmaker, mint nálunk Von Miller, de nem is lóg ki senki úgy, mint nálunk Mays, aki remélhetőleg örökre kikerül a kezdőből. A secondaryben benne van a labdaszerzés, de a jó számok azért annak is köszönhetőek, h már játszottak Cassel ellen, egy Peyton Manningnek illene szétpasszolni őket, úgy h megtartja a labdát. Sajnos viszont mi offense szinten is sok hibával játszunk, sok fumble, sok labdavesztés, ők meg pont annak a megszerzésében jók, alapvetően úgy gondolnám, hogy az offensünk elbír a védelmükkel, de a TO csatát ha elvesztjük ez mind kevés lehet.

Sorsdöntő mérkőzés tehát, amely keddre virradóra, 02:30-tól kezdődik. Ha kikapunk, akkor lassan búcsút inthetünk a szezonnak, győzelem esetén viszont nem csak, hogy ledolgoznánk a hátrányunkat, hanem átvehetnénk a vezetést is, s úgy mindjárt más lenne bye weekre menni. Nagyon kéne a győzelem, szurkoljunk hát érte: Hajrá Broncos!

Október első napjaiban megkezdődött a hivatalos edzőtábor a Denver Nuggets számára, azóta a helyi kosárcsapat már az első felkészülési meccseit is lejátszotta, most az eddigi tapasztalatokról szeretnék írni néhány gondolatot.



Emlékeztetőül a csapat kerete az edzőtáborban:

Irányítók: Ty Lawson, Andre Miller, Julyan Stone, Anthony Carter, Ben Uzoh
Dobóhátvédek: Andre Iguodala, Corey Brewer, Evan Fournier, Quincy Miller
Kiscsatárok: Danilo Gallinari, Wilson Chandler, Jordan Hamilton
Erőcsatárok: Kenneth Faried, Anthony Randolph
Centerek: JaVale McGee, Timofey Mozgov, Kosta Koufos

Karl mester először három játékost emelt ki, akik leginkább pozitív meglepetést okoztak számára a campen. Andre Iguodala meggyőző teljesítménye tulajdonképpen nem meglepetés, de igazából most szembesültünk vele, hogy mennyire rátermett és eredményes játékra képes. Kosta Koufos folytatja a tavaly megszokott precíz, kiegyensúlyozott, eredményes palánk alatti játékát és a csapaton belüli éles négyes-ötös harcban több lehetőséget kaphat, ha sikerül meggyőznie a trénert, jó úton halad. A harmadik pedig az újonc Evan Fournier volt, az idei top pick. A francia hátvédről mindenki tudja, hogy idén nem kaphat sok lehetőséget az NBAben, de Karl szerint 1-2 év és meghatározó embere lehet a csapatnak, mentálisan nagyon egyben van, remek kosárlabda IQval és karmesteri képességekkel rendelkezik az edző véleménye szerint.

Október 6án pénteken rendezték a csapat első előidény mérkőzését semleges pályán, Las Vegasban a Los Angeles Clippers ellen. Végig sok pont esett és az első félidőben többnyire a mieink voltak lépéselőnyben, féltávnál például 56-51 arányban álltunk jobban. A későbbiekben is folytatódott az adok-kapok, a szoros küzdelemből általában mi jöttünk ki jobban, de az utolsó negyedben a Clippers előttünk járt egy-egy lépéssel, a finisben mégis megint nekünk állt a zászló. McGee és Gallinari is jókor szerzett kosarat befejező két percben, de Bledsoeék se adták könnyen a bőrüket és három másodperccel a rendes játékidő vége előtt kiegyenlítettek. Mégse lett ezzel vége a meccsnek, időt kértünk és a maradék időt helyzetig játszottuk ki, Lawson betörésével pedig a dudaszó pillanatában kiharcoltuk a 106-104es győzelmet. Hamar megmutatta a csapat, hogy képesek vagyunk küzdeni és ha szükség van rá, akkor igazán kiélezett helyzetben is ki tudjuk harcolni a győzelmet. Négy játékost lehet főleg kiemelni, Faried 23 perc alatt 18 ponttal volt a legjobb pontszerzőnk. A cserepadról beszállva a másodéves Hamilton 17, a swingman Brewer 16 pontot regisztrált, illetve Gallinari is ígéretesen játszott a maga 15 pontjával. Lawson kulcspillanatban nem kegyelmezett, egyébként 8 ponttal, 6 assziszttal, 6 turnoverrel hullámzó meccset játszott. Edzői döntésből nem jutott szóhoz a mérkőzésen a két Miller mellett Chandler, Uzoh, Stone se.

Néhány napig csak edzett a csapat és helyenként kissé fásultak is voltak a játékosok a rengeteg, monoton tréning miatt, ezért egy-két szabadnapot is kapott a csapat, mielőtt pénteken a San Antonio Spurs gárdájával csaptunk össze. Eleinte nem voltunk éppen frissek és nehezen lendültünk játékba, az első negyedben jobbára csak távolról követtük a Spurst, de nagy hátrányt szerencsére nem szedtünk össze. Így amikor a második negyedben Gallo és Iggy vezérletével beindult a szekér, egyenlíteni tudtunk és a félidőben már döntetlen volt az állás. A szünet után egyre jobban erőre kaptunk és a harmadik negyed elején bemutattunk egy 10-0s rohamot, nem egyszer 8-10 pontos volt az előny. Ezután a hazaiak már hiába igyekeztek, nem tudtak kizökkenteni minket a remek ritmusból, jó játékkal tartottuk a vezetést, a Spurs nem lehetett már veszélyes ránk, a végére 97-91re győztünk. Ismét négy játékosunk ért el double figuret, köztük a legeredményesebb a csere ember Brewer volt, alig 22 perc alatt 24 pontot szerzett, 13ból 8 mezőnykosarat értékesített, rendkívül imponáló formában kezdte az októbert. Gallinari is folytatta a remeklést és az olasz másodszor is vezetőszerepet töltött be, meg sem állt 19 pontig. Továbbá Iguodala 11, McGee 10 pontot szorgoskodott össze, mindketten jó néhány lepattanót is összegyűjtöttek. Stone és Chandler kisebb sérülés miatt pihentek, a nagy öreg A. Miller a tervek szerint kihagyja az első néhány meccset, hogy friss legyen a rajtra, míg Q. Miller, Hamilton, Randolph, Uzoh edzői döntésből maradtak távol a parkettől.

A tréner a napokban kiemelte, hogy lenyűgözi őt az a játék, amelyet Iguodala és Gallinari egymás mellett nyújtani képes, Karl AI idehozása pillanatában hasonlót képzelt el, hogy a két atletikus kettes-hármas ebben az iramban fog dolgozni a csapat sikereiért. Coach Karl szerint a páros jó teljesítménye még soha nem látott magasságba repítheti a gárdát.

Az előidény a jövő héttől egyre sűrűbb menetrendben zajlik tovább és végre sor kerül majd néhány hazai mérkőzésre is. A cél most már tényleg az, hogy minél inkább formába jöjjön a gárda az október 31i rajtra.

Az előidény hátralévő programja:

Október 16., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Október 18., csütörtök, 04:00 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
Október 22., hétfő, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Október 26., péntek, 04:00 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
Október 27., szombat, 04:30 Phoenix Suns - Denver Nuggets

A Denver Broncos (2-2) újabb nehéz meccsnek nézhetett elébe az NFL ötödik játékhetében, mivel a New England Patriots (2-2) gárdájánál volt jelenésük a Gillette Stadium-ban, Bostonban. Ez volt az utóbbi másfél évtized talán két legjobb irányítójának, a  Peyton Manning – Tom Brady párosnak a tizenharmadik találkozója, mely előtt Brady vezetett 8-4-re.





















A Broncos-nál a héten ketten is visszatértek a keretben eltiltás után, a LB Joe Mays egy meccset volt kénytelen kihagyni egy kemény ütközés miatt, a TE Virgil Green pedig az első négyet doppingolás miatt. A szezon során először öltözött be társaival Chris Kuper, ám a kartörésből visszatérő kiváló G csak a ST egységgel lépett pályára ezúttal, mert még nincs 100%-os formában. Sérülés miatt ezúttal nem hiányzott senki (igaz a héten került sérültlistára J.D. Walton, tehát teljesen mégse volt pozitív a hét a sérülések kapcsán), végül a 45-ös keretbe Caleb Hanie, Knowshon Moreno, Duke Ihenacho, Steven Johnson, C.J. Davis, Julius Thomas és Sealver Siliga nem fért be.

Több érdekessége is volt még a meccsnek, például az, hogy a Broncos-nál játszó Chris Gronkowski először léphetett bátyjával, Dan Gronkowski-val először egy meccsen pályára. Mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy a Patriots oldalán idén újra offensive coordinator-ként dolgozik a denveri franchise-t évekre káoszba lökő Josh McDaniels, neki talán soha nem fogják a Mile High City-ben elfelejteni a „jótetteit”. Ezek mellett nem szabad még elfelejteni a tavalyi két alapos verést, amit a Patriots az előző szezon alapszakaszában és rájátszásában mért a Broncos-ra.

A pénzfeldobást a Broncos nyerte, így ismét, ahogy a szezon során eddig minden alkalommal, ők kezdhették támadással a meccset, mégpedig ebben a felállásban:

QB: Peyton „PM” Manning
WR: Demaryius „Bay-Bay” Thomas, Eric Decker, Brandon Stokley
TE: Joel Dreesen, Jacob Tamme
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: Dan Koppen
RG: Manny Ramirez
RT: Orlando Franklin

Omar Bolden egy 18 yard-os kickoff return-el nyitotta a meccset, de mivel a -2-ről indult, így csak a 16-ról kezdhetett támadni a denveri csapat. Futó nélkül álltak fel PM-ék, Tamme felé szállt egy pontatlan passz, majd egy pontos, utóbbival 11 yard-os és 1st down-t sikerült szerezni. Bay-Bay kapott egy screen passzot, de csak 1 yard-ot tudott szerezni, majd Dreesen csinált egy 4 yard-os elkapást, azaz 3&5 jött. Nem volt célpontja PM-nek, kimozgott jobbra a zsebből, majd mivel nem látott maga előtt védőt, így tőle kissé szokatlanul egy futásra vállalkozott, szerzett is 10 yard-ot, azaz meglett a 1st down. Újra passz jött, Tamme kapta a labdát középen és szerzett 5 yard-ot. Jött egy blitz, Manning menekült egy kicsit, majd inkább kidobta a pályáról. 3&5-nél PM észrevette, hogy nem jól állnak fel igazán a védők, Bay-Bay-nek dobott egy hosszú passzot, a WR meg is csinálta az elkapást és már a 15-nél járt, amikor hátulról kiütötték a kezéből a labdát, amit a védők tudtak megszerezni és a 17-ig jutott vissza vele a fumble-t kierőszakoló Sterling Moore. Így tehát második meccsén egymás után sikerült szinte biztos TD-t érő elkapás után elejtenie Bay-Bay-nek a labdát, igaz ezúttal legalább nem a saját hibájából.

Érkezhettek tehát a védők egy rossznak nem nevezhető mezőnypozícióba, viszont nem épp jó szájízzel:

DE: Elvis „Doom” Dumervil, Derek Wolfe
DT: Mitch Unrein
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Joe Mays
S: Mike Adams, Rahim Moore
CB: Champ Bailey, Tracy Porter, Chris Harris

Passz ellen állt fel egyből a Vadlovak védelme, jött is a passz, de így se sikerült megakadályozni az átadást, a kiváló és tavaly is a Broncos-nak (meg mindenki másnak) sok gondot okozó TE Dan Gronkowski csinált egy 12 yard-os elkapást, pedig Porter-nek lett volna esélye hamarabb megállítani, de elrontotta a tackle-t. 1&10-nél jött egy futás, Danny Woodhead futott 5 yard-ot. Wes Welker első elkapását hozta a 2&5, de Rahim Moore kiváló védekezéssel -3  yard-on tartotta a screen passzot. 3&5-nél Unrein majdnem elkapta Brady-t, a QB még az utolsó pillanatban el tudta engedni a passzot a Harris által őrzött Welker felé, de hosszú lett a passz így 3&out-al kezdtek a hazaiak. A magyar származású Meskó Zoltán első punt-ja jött, a punter-t Danny Trevathan a földre lökte szabálytalanul a rúgás után, de mivel a büntetéssel együtt se lett volna 1st down és viszonylag jó lett a punt (a 27-ről jöhetett a Broncos), így inkább nem kérte Bill Belichick a penalty-t. Willis McGahee első futásával kezdte a drive-ot a Broncos, de elég rosszul sikerült, -4 yard lett belőle. Másodikra picit javított McGahee, egy elkapással szerzett 4 yard-ot, de így is csak 3&10 jött. PM áthívta az eredeti play-t és egy jó passzot dobott Bay-Bay-nek, aki 15 yard-os elkapást csinálva 1st down-t szerzett. McGahee futott 1&10-nél és szerzett 1 yard-ot, majd Tamme kapott egy 4 yard-os passzot, így 3&5 jött újra, de ezúttal nem sikerült megoldani, Lance Ball nem tudta blokkolni Jerod Mayo-t és így a LB el tudta kapni Manning-et egy -7 yard-os sack-re. Jött tehát ezen az estén először (vagyis inkább 2 hét után először) Britton Colquitt, 49 yard-os punt-ja után Welker csinált egy 5 yard-os return-t, így a 16-ról támadhattak Brady-ék.

Welker kapott egy passzot középen, Von épp levitte volna, de Mays rosszul érkezett és leütötte a társát a WR-ről, aki így 15 yard-ot szerzett végül, ráadásul Mays lent is maradt az ütközés után. Bejött Trevathan a MLB posztra és bent is volt a következő tackle-ben, Woodyard-al együtt állították meg 7 yard után Stevan Ridley futását. Ridley kapta a labdát 2&3-nál és 5 yard-ot szerezve 1st down-t ért el. Harmadszor egymás után is Ridley futhatott 1&10-nél és szerzett 3 yard-ot, majd Welker szakadt el Adams-től és egy elkapással 9 yard-ot 1st down-t szerzett. Gyorsan jött a következő play, Ridley futott 15 yard-ot, azaz újra 1&10 jött. Ridley futott 3 yard-ot az újabb play-nél, ezt pedig egy 8 yard-os Welker elkapás követte, ami újra 1st down-t ért, Harris nem tudta tartani a lépést  a kis slot WR-el. Brandon Bolden jött be futni és szerzett 5 yard-ot, majd újra ő futott, de ezt Von -3 yard-on megfogta. 3&8 jött és ezúttal Brady passza a tavaly még a Broncos-ban játszó Brandon Lloyd felé szállt és hiába őrizte szorosan Champ, ő mégis meg tudta csinálni a 9 yard-os elkapást, ami után 1&goal jött a 8-ról. Welker felé ment egy újabb passz, Harris megint lemaradt és így a könnyen megcsinált elkapás után könnyű TD lett a Patriots jutalma. Steven Gostkowski szolgáltatta az extra point-ot -> 0-7. A 20-ról indult a Broncos következő drive-ja 3:08-nál, mégpedig egy 4 yard-os McGahee futással. 2&6-ból 3&3-at is McGahee futása csinált, abból pedig 1&10-et is a futó csinált egy 9 yard-os elkapással. 1&10-nél egy hosszú passz jött, Bay-Bay pedig egy gyönyörű egykezes elkapást csinált a bal oldalon és így 30 yard-ot tudott szerezni. Bejött először a meccsen Ronnie Hillman futni és szerzett előbb 7 majd 2 yard-ot, így 3&1 jött egy Broncos időkérés után. McGahee futott a bal oldalon, majd a labdát a 1st down marker felé nyújtotta és a bírók úgy látták, hogy meg is lett neki a 1st down és ezt Belichick challenge-e után is megerősítették. Ezzel véget ért az első negyed, ami után az eredmény tehát: 0-7.

A 24-ről folytathatta a támadást a Broncos, Bay-Bay-t célozta Manning egy passzal, de ezúttal nem lett sikeres az átadás, mivel belenyúlt egy védő. McGahee 4 yard-os futásával osont kicsit közelebb a denveri támadósor, majd 2&6-nál ezen a meccsen először szállt passz Decker irányába, de mivel az endzone-ban a védője szabálytalankodott ellene (defensive pass interfence, nem nézett a labda felé és így ütközött a WR-el), így a bírók büntetésként 1&goal-t ítéltek a Broncos javára az 1 yard-os vonalon. Jött egy passz újra az endzone-ba, ezúttal Joel Dreessen volt a célpont és a TE el is tudott szakadni emberétől, így könnyen meg tudta csinálni a TD elkapást, ami után Prater XP-jával kiegyenlített a Broncos ->7-7.




















Gronkowski felé szállt a Patriots drive-jának első két passza, az elsőből 0 yard-os elkapás, a másodikból incomplete passz lett. 3&10-nél Brady újra elővette az ezen az estén jolly jokerré előlépett Welker-t, akit Harris újfent nem tudott megfogni, 14 yard-os elkapás és 1st down lett a play-ből. Woodhead futását 0 yard-on tartotta a védelem, 2&10-nél Welker csinált középen egy elkapást, ami után ketten is lecsúsztak róla (Mays és Harris), így 7 yard-ot tudott szerezni. Woodhead jött egy futással 3&3-nál, 7 yard-ot és 1st down-t szerzett. Ridlfuthatott kétszer egymás után, összesen 12 yard-ot és így 1st down-t szerzett ezekből. Futot még 3 yard-ot, majd ez után egy passz jött, Lloyd második elkapásával, ami 15 yard-ot és 1st down-t ért, Champ most egy kicsit lemaradt. 1&15 jött egy false start után, majd 2&2 egy Gronkowski elkapás után. Ridley kapta a labdát és 3 yard-ot futott középen a 11-ig. 1&10 jött, újra Lloyd kapott egy passzot középen és csak alig 1 yard-al az endzone előtt sikerült levinni. Jött egy 1&goal az 1-ről, a labdát a FB Shane Vereen kapta és a leginkább csak a fejét kapkodó védelemnek esélye se volt, hogy megakadályozza a TD-t, amihez Gostkowski szolgáltatta a szokásos XP-t ->7-14.

Bolden ezúttal a -1-ről indult el a kickoff return-re, ezúttal jobban sikerült neki, mint a meccse elején, a 32-ig jutott a labdával. McGahee futásával kezdtek a támadók, 8 yard-ot szerzett középen. 2&2re passz jött, Stokley első elkapásával, 5 yard-ot és 1st down-t szerzett, közben Franklin lent maradt, de szerencsére csak egy play-t hagyott ki végül. McGahee két futása jött, elsőre 9, másodikra 2 yard-ot szerzett, így újra 1&10 következett, a New England 44-es vonaláról. Decker jelentkezett be egy 5 yard-os elkapással 1&10-nél, de sajnos a drive csak eddig jutott ezúttal, előbb PM dobott egy rossz passzot az üresbe futó Tamme-nak, majd Stokley kezéből ütötték ki a labdát 3&5-nél. Denver-ben ezt az 57 yard-os FG-t simán megpróbálták volna, de most inkább Colquitt jött Prater helyett és ha már jött akkor egy kiváló punt-ot rúgott, amit a 2 yard-os vonalnál fogtak meg a Broncos játékosai. Nem nagyon zavarta meg Brady-t a rossz mezőnypozíció vagy az érkező pass rush, Welker-nek passzolt, aki egy 7 yard-os elkapást csinált, majd 2&3-nál is ő volt a célpont középen és ezúttal egy 6 yard-os elkapás lett a play-ből, azaz jött egy 1&10. Kevin Vickerson tett róla, hogy ne legyen jó Bolden futása, -4 yard-on a földre teremtette a futót. Jött egy passz egy újabb ex-Bronco, a TE Daniel Fells felé, de ő nem tudta megfogni a labdát, pedig a passz pontos volt. 3&14-et kellett megoldani a hazaiaknak, Brady-t kikergették a zsebből, de mivel Woodhead könnyedén el tudott szakadni Mays-től így lett üres célpont, a RB pedig 25 yard-ot szerzett a play-ből és így újra meglett a 1st down. Woodhead futott ez után 6 yard-ot, majd Brolden 3-at, így 3&1 jött, újra Bolden kapta a labdát, nagy lyukat csináltak előtte a jobb oldalon és csak 24 yard után tudta elkapni a Broncos védelme, így a 31 yard-ról jött az 1&10 a two-minute warning után. Ridley futott 2 yard-ot, 2&8-nál pedig Gronkowski volt újra a soros, ezúttal 10 yard-ot szerzett elkapással. A 19-ről jött egy 1&10, Ridley futhatott újra, szerzett is 5 yard-ot, majd ugyanannyit szerzett 2&5-nél is, 1&goal jöhetett a 9 yard-ról. Ridley kapta ismét a labdát és szerzett 7 yard-ot, így a Patriots időkérése után a 2-ről jött a 2&goal 0:25-nél. Bolden majdnem bejutott az endzone-ba, de hiányzott egy kevés, 3&goal-nál pedig Von nagyon szépen átjutott a falon és elkapta Bolden bokáját -4 yard-nál, így legalább a TD-t sikerült elkerülni. Gostkowski érkezett egy 23 yard-os FG-ra és könnyedén bevágta és ezzel lényegében vége lett az első félidőnek (egy rövid kickoff és egy térdelés volt még), ami után az eredmény tehát: 7-17.

A hazai csapat kezdte a második félidőt a 19-ről egy 23 yard-os kickoff return után ami a -4-ről indult. Ridley futott 3 yard-ot, 2&7-nél pedig passz jött Welker felé, de ezúttal pontatlan lett az átadás. 3&7-nél csak 3 emberes pass rush jött, így viszont minden elkapót sikerült megfogni elég sokáig, végül Von el tudta kapni Brady-t egy -3 yard-os sack-re. Jött újra Meskó punt-olni, Jim Leonhard a 31-en csinált fair catch-t a rúgás után. Jól indult a Broncos drive-ja, egy 11 yard-os McGahee futással. Decker 2 yard-os elkapásával folytatódott a támadás, ezt pedig egy 4 yard-os McGahee futás követte. 3&4-nél Manning és az offensive coordinator Mike McCoy rossz play-t választott, Lance Ball futott volna középen, de csak 1 yard-ot tudott szerezni, így Colquitt-nak kellett jönnie punt-olni, ezúttal a labda rosszabbul pattant és az endzone-ba ment, a 20-ról indulhatott tehát a Patriots drive-ja. Fells felé szállt a drive passza, ami kicsit hosszú lett, de a drive-ot ez nem lassította, Ridley kapta a labdát 2&10-nál és futva szerzett 19 yard-ot és 1st down-t. Mays kapta el Brady-t a következő passzjátéknál, de ez nem számított, mivel több védő is későn ért le a pályáról, ami 5 yard-os büntetést ért. Bolden két futása jött 1&5 után, összesen 6 yard-ot szerzett, meglett tehát a 1st down. Újra jött a nyomás Brady-re, nem talált célpontot elég gyorsan, így inkább a földre dobta a labdát. 2&10-nél Ridley futott 3 yard-ot, 3&7-nél pedig Gronkowski csinált egy 10 yard-os elkapást, ami végül egy holding büntetés miatt nem számított, így 3&17 következett. Nem sikerült azonban a Broncos védelmének kihasználni ezt a büntetést, passzra készültek, Woodhead futása jött, a döbbent védők pedig csak 19 yard után tudták megállítani, meglett tehát a 1st down. (az NFL-ben 3&17-nél futással 1st down-t engedni elég nagy szégyen) Jött még két Woodhead futás gyorsan, 7 és 3 yard lett belőlük, azaz 1&10 következett újra, ezúttal már a Broncos 31-éről. Jött egy passz Welker-nek, ő pedig 11 yard-ot és újabb 1st down-t szerzett az elkapással. Lloyd felé szállt egy passz 1&10-nél, de ezúttal ott volt rajta Champ és nem lehetett jó az elkapás. Ridley futott -1 yard-ot, de mivel Bannan korán indult, így 2&11 helyett 2&5 jött. Ridley futott 4 yard-ot , majd újra ő 2-t, 1&goal jött a 6-ról. Ridley futott újra és egészen az 1 yard-ig jutott. 2&goal-nál egy sikertelen passz következett, de hiába volt a jó védekezés, Doom kicsit korán mozdult, így megfelezték a távolságot az endzone-ig és újra 2&goal jött. Ridley nem jutott be az endzone-ba, de megtette ezt Brady 3&goal-nál, a QB benyújtotta az endzone-ba a labdát, majd biztos ami biztos alapon be is vetődött. Meglett tehát a TD a hazai csapatnak, amivel (és Gostkowski XP-jával) 17-re nőtt a különbség -> 7-24.

5:00 maradt még a negyedből, a 20-ról kezdhetett támadni a Broncos, de csak 1 play-es lett a drive, Manning nem vette észre a pass rush-t, elkapta Rock Ninkovich egy sack-re és kiütötte a kezéből a labdát, a játékszerre pedig Vince Wilfork vetődött rá. A 14-ről kezdhettek támadni Brady-ék, Vereen-n Mays védekezett, ezúttal ő akadályozta úgy az elkapást, hogy nem is nézte a labdát, meg is büntették defensive pass interference-ért. 1&goal jött volna a 3-ról, de eheleyett 1&goal jött a 8-ról egy false start miatt, de ez se volt gond a New England-nek, Ridley futott a bal oldalon és elég simán bejutott az endzone-ba, az extra point-al így tehát 24-re nőtt a hátrány ->  7-31. Újra egy gyenge visszahordás miatt támadhatott rossz helyről a Broncos, Bolden a 0-ról csak a 10-ig jutott. Ezúttal ez nem zavarta meg PM-et, Tamme-nak passzolt a bal oldalon, aki 10 yard-ot és 1st down-t szerzett. Tamme kapott még egy passzot, amivel ezúttal 3 yard-ot szerzett. Manning-et majdnem elkapta a pass rush, így a Tamme felé szálló újabb passz sikertelen lett, de a 3&7-et sikerült megoldani egy passzal Bay-Bay-nek, aki még szerzett az elkapás után pár yard-ot, összesen 20 lett a play-ből. Decker felé szállt egy pontatlan átadás, majd Dreesen csinált egy 7 yard-os elkapást, 3&3-nál pedig újra Bay-Bay volt a célpont két védő között és ő meg is csinálta a 38 yard-os elkapást a hazaiak 12 yard-ján. McGahee kapott egy passzot középen 1&10-nél és szerzett 11 yard-ot, jöhetett tehát egy 1&goal az 1-ről. Futással próbálkozott a Broncos, sikertelenül, -1 yard lett McGahee próbálkozásából. Passz szállt Eric Decker felé, ő pedig hátrafelé esve csinálta meg nagyon szépen az elkapást és szerzett vele TD-t, így tehát Prater XP-ja 17-re csökkentette a hátrányt 1:08-al a negyed vége előtt -> 14-31. Ridley kapott egy screen passzot, de ezt Mays 0 yard-on tartotta, majd Gronkowski felé szállt egy sikertelen passz, ami után a támadót még büntették is a bírók egy offensive pass interferenc-el, 2&20 jött. A harmadik negyedet egy screen passz zárta, Welker kapta el és szerzett 8 yard-ot. A harmadik negyed után az eredmény tehát: 14-31.

3&12-vel folytatódott a meccs és ezúttal se sikerült korán megállítani a drive-ot a védőknek, Deion Branch maradt üresen (Porter maradt le) és szerzett 25 yard-ot és 1st down-t. Bolden futhatott a bal oldalon 1&10-nél és szerzett még egy 1st down-t, 11 yard-ot tudott szerezni, mielőtt kilépett a pályáról. Az újabb 1&10-nél is ő futhatott, de Von nagyon szépen átjutott és -3 yard-on tartotta a futást. Passz jött volna, jött a 4 emberes rush, ami ezúttal elérte Brady-t, Wolfe szerezte meg karrierje második sack-jét, ami -3 yard-os lett. 3&16-nál is érkezett a nyomás, Von tudott elszakadni az emberétől és elkapta a QB-t a mai második sack-jére, egy -4 yard-osra. Meskó jött punt-olni, a 19-ig pattogott a punt, de a 29-ről kezdhetett támadni a Broncos egy holding miatt. 13 perc volt hátra a negyedik negyedből, PM Dreesen-nek passzolt a támadás első play-ében  és a TE 9 yard-ot szerzett az elkapással. McGhaee jött 2&1-nél és 6 yard-ot futva szerzett 1st down-t. 1&10-nél is McGahee kapta a labdát csak ezúttal passzként, 5 yard-ot szerzett végül. Ronnie Hillman jött be, ő egy screen passzal szerzett 4 yard-ot, 3&1 jött tehát. Megint nem sikerült jó play-t választani, Hillman előtt nem tudtak lyukat csinálni a jobb oldalon és 0 yard lett a futásból. Neki kellett menni a 4&1-nek, ezúttal megvolt a jó play, McGahee kapott egy jó passzot a jobb oldalon, de túl korán kezdett azzal foglalkozni, hogy mit fog csinálni az elkapás után és elfordította a fejét a labdától, amit így nem sikerült elkapnia, kipattant a kezéből a játékszer.

Jó helyről saját 47-es vonaláról kezdhetett tehát támadni a New England és Ridley 3 yard-os futásával nyitottak, majd az ő újabb futása után jött 3&4. Passz jött, Welker felé, meg is lett az elkapás és mivel 5 yard-os lett, így a 1st down is. Ridley futott 5 yard-ot, majd újra ő következett, de ezt a futást Porter 0 yard-on tartotta. Időt kért a Broncos, ami után Lloyd felé szállt volna egy passz, Von jó helyen állt, hogy megszerezze, de kipattant a kezéből az interception, szerencsére Lloyd se tudta megfogni. Mivel FG-hoz messze voltak, punt-hoz meg közel, valamint eddig általában meg tudták oldani a rövid play-eket, így úgy döntöttek a Patriots-nál, hogy nekimennek a 4&5-nek, de Woodyard-ra nem figyeltek, ő elkapta Brady-t, közben Doom is odaért és a labdát ki tudta ütni, a játékszer pedig a Patriots 43 yard-jáig pattogott és bár ott egy hazai játékos vetődött rá, a labda így is a Broncos-é lett. Hosszú passzal gyors TD-t akart Manning, de nem tudta pontosan odadobni Decker-nek, így 2&10 jött, újra egy hosszú passzal Decker felé, ezúttal már pontosabb volt a passz, de egy jó védekezés miatt nem lett meg. 3&10-nél már biztosabb játék jött, Decker volt újra a célpont, meg is lett az elkapás, egy 12 yard-os, így 1&10 jött. Bay-Bay kapott egy rövid passzot, 2&6-nál pedig McGahee volt a célpont, ő lerázott egy védőt és 22 yard-ot szerezve az 5 yard-ig jutott. Egyből TD-ra ment PM, Brandon Stokley volt a célpont az endzone-ban, üresre is tudta játszani magát, majd szépen meg is csinálta az elkapást. Prater jött be az XP-ra és be is vágta, 10-re csökkentve a különbséget -> 21-31.




















6:43 maradt még a negyedből, egy onside kick-et próbált a Broncos, de ez nem lett túl jó Gronkowski kapta el a 39-en és nem is indult vele előre. Ridley futott 4 yard-ot a jobb oldalon, majd ugyanaz a play jött újra, ezúttal sokkal jobban kivitelezve, végül csak 20 yard után tudta Adams kilökni a pályáról a futót a Broncos 37-es vonalánál. 1&10-nél is Ridley futott, ezúttal a bal oldalon, Von 2 yard után elkapta, ráadásul ki is tudta ütni a kezéből a labdát, amire Adams rá tudott vetődni, így 5:19-nél labdát szerzett ismét a denveri csapat. Tamme kapott egy labdát a jobb oldalon keresztbe futva és 17 yard-ot tudott szerezni, majd kilépett a pályáról. PM-re jött a nyomás 1&10-nél és inkább kidobta a pályáról a labdát, majd Tamme-t célozta Manning, a TE a földre esett és nem tudta megcsinálni az elkapást, de nem jött zászló. Manning-et majdnem elkapták 3&10-nél, végül még oda tudta dobni Bay-Bay-nek, aki 9 yard-ot szerzett az elkapással. 4&1-nek neki kellett menni, de futás helyett ezúttal is passz jött, méghozzá hosszú passz Bay-Bay-nek, aki Patriots 14-es vonalán csinálta meg a 28 yard-os elkapást. Decker felé szállt egy elég rossz passz, majd 2&10-nél McGahee kapta a labdát egy futásra és ezzel a play-el lett ő az este tragikus hőse, mivel elvesztett a labdát a futás közben és ezt a hazai védők tudták megszerezni a 11-en. 3:42 maradt még az órán, futott 1 yard-ot Ridley, időt kért a Broncos, majd az utolsó denveri időkérés Bolden 6 yard-os futása után jött 3:27-nél. Jött a talán utolsó kulcs play, 3&3-nál Welker kapott egy passzot középen, 9 yard-ot és ezzel 1st down-t szerzett. Bolden futott még egy 1st down-t a two-minute warning előtt, onnan pedig már elég volt három térdelés Brady-től, hogy leperegjen az óra és véget érjen a mérkőzés. A végeredmény tehát: 21-31.

A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Manning: 31/44 sikeres/összes passz, 345 passzolt yard, 3 passzolt TD, 1 elvesztett fumble
McGahee: 14 próbálkozás, 51 futott yard, 1 elvesztett fumble, 5 elkapás, 51 elkapott yard
D. Thomas: 9 elkapás, 188 elkapott yard, 1 elvesztett fumble
Tamme: 6 elkapás, 50 elkapott yard
Dreessen: 4 elkapás, 21 elkapott yard, 1 elkapott TD
Decker: 4 elkapás, 21 elkapott yard, 1 elkapott TD
Stokley: 2 elkapás, 10 elkapott yard, 1 elkapott TD
Bolden: 3 kick return, 20.3 visszahordott yard AVG
Prater: 0/0 FG, 3/3 XP
Colquitt: 3 punt, 45.7 yard AVG
Miller: 7+1 tackle, 2 sack
Moore: 6+6 tackle
Adams: 6+6 tackle
Woodyard: 5+6 tackle, 0.5 sack
Dumervil: 7 tackle, 0.5 sack
Wolfe: 2+2 tackle, 1 sack

















Elszenvedte tehát harmadik vereségét a Denver Broncos (2-3) a 2012-es szezonban, ráadásul a harmadik olyan vereség volt ez, ahol rossz/gyenge/halvány kezdés után lett volna esély a végén visszajönni, de nem sikerült. 3 átaludt negyed, 3 eladott labda és egy elrontott 4th down nagyon sok, főleg egy ilyen jó ellenfél ellen, mint ez a Patriots. Hiába a sok passzolt yard és a szép elkapások, amíg ennyi a hiba. Manning jól játszott, ez most nem rajta múlott, sajnos a tavali hős McGahee lett ezúttal az antihős, de nem lehet az egészet csak rá tenni, az első 3 gyenge negyedről nem csak ő tehetett.

A védelem oldalán, ahogy attól előre félni lehetett, nem sikerült se Welker, se Gronkowski semlegesítésére nem sikerült kitalálni semmit, de még a lassításukra se nagyon. Chris Harris túl lassú volt Welker-hez, Mays pedig Gronkowski-hoz, az pedig elég volt ahhoz, hogy a Patriots nyugodtan játszhassa a saját játékát, ráadásul a futások ellen is kevésbé tudtunk csak figyelni, amire szintén ráfaragtunk. Egyedül Von játszott jól a védelemben, rá egy ici-pici panasz se lehetett.

Az AFC West divízió állása a 5. játékhét után:

1. San Diego Chargers 3-2
2. Denver Broncos 2-3
3. Oakland Raiders 1-3
4. Kansas City Chiefs 1-4

A másik két pályára lépő csoport ellenfelünk is veszített, a Chargers 31-24 arányban maradt alul a Saints-szel, a Chiefs pedig 9-6-ra veszített a Baltimore ellen, mialatt a Raiders a szabadnapos hetét töltötte. A következő körben Atlanta-Oakland és Tampa Bay-Kansas City meccseket rendeznek, miközben a divízió két favoritja egymás ellen fog megmérkőzni.

Következik tehát egy újabb nagyon fontos meccs, a San Diego Chargers (3-2) elleni idegenbeli csoportrangadó a Qualcomm Stadium-ban, ami ráadásul hétfő esti rangadó is lesz, magyar idő szerint keddre virradóra, 02:30-tól kezdődik. Nagyon jó és fontos lenne megnyerni, mert azzal a későbbi csoportelsőség felé is nagy lépést tennénk, ráadásul jó szájízzel mehetnénk a BYE weekre utána. Sajnos jelen pillanatban egy hamstring sérülés miatt Clady játéka nem tűnik biztosnak, ami hatalmas érvágás lenne a csapatnak, de még talán felépül addig. Most nagyon kelleni fog a csapatnak a bíztatás, mert az idei schedule-lel egy 2-4-ből már nem lenne annyira egyszerű playoffba kerülni, így tehát a lényeg ismét:

Nyerni kell, nincs mese...

- Tóth Milán írása -

A Colorado Rapids hazai pályán sima, 4-1-es vereséget szenvedett az abszolút első San José Earthquakestől az elmúlt fordulóban. A vendégek már a második percben eredményesek tudtak lenni, míg a hazaiak becsületgólja a mérkőzés ráadásában született büntetőből. Oscar Pareja ezúttal sem bontotta meg nagyon a csapatot, a szokásosnak nevezhető 4-4-2-es hadrendben játszatta a gárdát: Pickens – Freeman, Wynne, Moore, Zapata – Mullan, Thomas, Larentowicz, Rivero – Cummings, Akpan volt a kezdő. A vendégek jó formában voltak már a találkozó előtt is, augusztus 19-e óta veretlenek a bajnokságban, míg a Rapids utoljára szeptember elején örülhetett győzelemnek.



Alig másfél perc telt el a találkozóból, máris vezetést szerzett a San José. Egy, a 16-osra beívelt labdát Moor a lehető legrosszabbul, röviden és középre fejelte ki, melyet Marvin Chavez olyan erővel vágott be Pickens kapujába 17 méterről, hogy a portás mozdulni sem tudott, 0-1. Kilenc perccel később néhány passz után három a három ellen támadhattak a vendégek, és a nagy helyzetet kegyetlenül ki is használták – védelmünk most sem állt a helyzet magaslatán, 0-2.

A második San José-gól szerzője az a Chris Wondolowski volt, aki ezen kívül további két találatot is jegyzett. Előbb azonban ejtsünk néhány szót a Rapids helyzeteiről, mert voltak azok is. Félórát kellett várni arra, hogy a hazaiak eljussanak Jonathan Busch kapujáig. Rivero kiváló labdát adott a bal szélről beinduló Zapatának, és bár a védő jó ütemben emelte át a játékszert a kimozduló portás felett, a védők szögletre tudtak menteni. Cummingsnak is adódott egy lehetősége. A jamaicai egy előre ívelt labdát tett maga elé mellkasával, és hiába volt 18 méterre a kaputól, félfordulatból ballal ellőtte a labdát, Busch azonban hárítani tudott. Két szép támadása is volt tehát a mieinknek az első félidőben, de gólt nem tudtak szerezni a coloradóiak.

A második félidő elején Fortuna ismét a San Josét segítette, mivel Wondolowski lövése úgy pattant meg Moor sarkán, hogy Pickensnek ismét nem volt esélye a hárításra, 0-3. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy ketten is gólt szerezhettek volna, annyira üresen álltak a büntetőterületen belül. Ezért Rivero is hibáztatható, hiszen ha jobban figyel, szerelhette volna Wondolowskit.

Pickenst a találkozó vége előtt húsz perccel kellett lecserélni, az amerikai portás meghúzódott, helyére a haiti-t válogatott Steward Ceus állt be.

Az utolsó tíz percben Wondolowski a harmadik gólját is megszerezte. A támadó teljesen üresen állt védőivel egy vonalban, de senki nem igyekezett szerelni, Ceus pedig kiszolgáltatott helyzetben volt, 0-4. Már a ráadásban járunk, amikor is megszületett a hazaiak szépítő gólja Andre Akpannek köszönhetően. A fiatal támadó már éppen lőni készült, amikor védője hátulról szabálytalankodott vele – egyből pirosat kapott az eset után, de a mérkőzés kommentátora szerint csak sárgát érdemelt, mivel nem ő volt az utolsó védő. Nos, ezzel lehetne vitatkozni, hiszen abszolút gólhelyzetben szabálytalankodott. A sértett maga végezte el a büntetőt, és a hazai fanatikusok nagy örömére eredményesen tette mindezt, 1-4.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



A sérült Pickens a vezetőedző szerint idén már nem fog pályára lépni, mivel felesleges sürgetni visszatérését – a csapat biztosan nem lesz érdekelt a playoffban. A kolumbiai mester így fogalmazott: „Mattnek fantasztikus idénye volt, nagyon szerencsétlen dolog, hogy most sérült meg. Nem akarom siettetni a visszatérését, hogy a sérülése csak rosszabb legyen, így nem hiszem, hogy az utolsó két bajnokin pályára fog lépni. Stew és Ian Joyce is nagyon keményen edzettek az egész évben, így ezek a meccsek kiváló alkalmak lesznek arra, hogy játszani lássuk őket.”

Pickens idén már 107 védést mutatott be az MLS-ben, amivel a liga harmadik helyén áll. Egy nem is akármilyen rekordot is beállított a 30 éves szakállas portás: sorozatban 75 mérkőzésen volt kezdő. Ez új MLS- és természetesen klubrekord is.

Hír a csapat felől, hogy Pablo Mastroeni ismét edzésbe állt speciális fejvédője nélkül. A coloradói labdarúgás egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – legendája még mindig nem akasztotta szögre a stoplist, és hosszú hónapok után ismét társaival edzett a pályán. Pareja elmondta, hogy a sokszoros USA-válogatott középpályás olykor edzői feladatokat is ellátott már – bizonyos formákban –, de pontosan még senki nem tudja megmondani, mikor léphet pályára.


Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 19-6-7, 64 pont (32 meccs)
2. Real Salt Lake 17-11-4, 55 pont (32 meccs)
3. Seattle Sounders FC 14-7-10, 52 pont (31 meccs)
4. Los Angeles Galaxy 15-12-5, 50 pont (32 meccs)
5. Vancouver Whitecaps 11-12-9, 42 pont (32 meccs)
6. FC Dallas 9-12-11, 38 pont (32 meccs)
7. Colorado Rapids 9-19-4, 31 pont (32 meccs)
8. Portland Timbers 7-16-9, 30 pont (32 meccs)
9. Chivas USA 7-17-8, 29 pont (32 meccs)

Ezen a hétvégén pihenünk, majd jövő vasárnap a Chivas USA otthonába látogat a Rapids. A Chivas még a coloradóiaknál is gyengébb idényt fut: két ponttal kevesebbet gyűjtött, július vége óta nem nyert, és -32-es gólkülönbsége egyszerűen pocsék (mi -10-ben vagyunk éppen). Ha a fogadás mellett döntünk, talán most megéri a vendégekre fogadni, van esély a három pont megszerzésére. Parejáéknak győzniük kell, hiszen még az a szégyen is megeshet a csapattal, hogy utolsó lesz a Nyugati konferenciában.

A 2011-es nyeretlen szezonhoz képest már biztosan sikeresebb éve lesz a Northern Colorado Bears futballcsapatának, hiszen az öt első öt fordulóban egy alacsonyabb osztályú csapat ellen már sikerült győznünk. A Medvék a közvetlen riválisok ellen továbbra is tehetetlenek, de a fejlődés jeleit itt-ott már lehet látni, így megvan rá az esély, hogy a közeljövőben talán egyszer kitörhetünk a mostani pofozógép szerepkörből.



Augusztus 30-án, a csütörtöki országos nyitónapon lépett pályára első ízben a csapat az új szezonban, s a Pac-12-es Utah otthonában abszolút az esélytelenek nyugalmával indultunk csatába. Az első játékrészben ígéretesen fogtuk vissza a Utes próbálkozásait, sőt a legelső támadásuknál a tehetséges sophomore CB Courtney Hall interception-t szerzett, de sajnos támadásban még first down-t is alig voltunk képesek összekaparni, így az első negyed pont nélküli döntetlennel zárult. Aztán a folytatásban egyre kevésbé kegyelmeztek a vendéglátók, egymás után három támadást is TD-vel fejeztek be, miközben a mieink folyamatosan punt-okat hajtottak végre, esélyünk sem volt közelebb zárkózni, a félidő idején 0-21 volt az eredmény. Sajnos, a meccs második felében sem jártunk több sikerrel, egyetlen pontot sem tudtunk összekaparni, ezzel szemben a megállíthatatlan Utes bevitt még néhány TD-t, a hajrában például a csereirányító Baca-val szemben hordtak vissza egy interception-t TD-re, így 41-0 arányban kapituláltunk. Sima vereséget szenvedtünk, eleinte jól tartottuk magunkat, később az első osztályú ellenfél alaposan fölénk nőtt minden kategóriában, és nem úsztuk meg a jelentős különbségű fiaskót. A Bears az egész meccs alatt mindössze 114 yardot kapart össze, a Utah szerény 300-zal többet haladt előre, futásban és passzolásban egyaránt megoldhatatlan feladat elé állították az UNC védelmét.

Egy héttel később a Colorado Mesa elleni hazai találkozón mindenki egyértelmű győzelmet várt a csapattól, arra készültünk, hogy Earnest Collins Jr mester első győzelmét ünnepeljük a csapat élén. Az első félidő nem alakult annyira simán, mint reméltük volna, a harmadéves futó Dennis közeli beérésével vezetést szereztünk, majd nem sokkal a hosszú szünet előtt egy közeli FG-vel növeltük a különbséget, de a aradék két percben a vendégeknek még volt arra idejük, hogy egy 44 yardos mezőnygóllal meccsben tartsák magukat. Féltávnál 10-3-ra vezettünk, és egyáltalán nem mehettünk biztosra, noha a játék képe egyértelmű Bears-fölényről árulkodott, igenis oda kellett tennünk magunkat a második 30 percben. Mindez így is történt, nagy elánnal vetettük bele magunkat a küzdelembe a szünet után, és hamarosan megszületett Lobato idei első TD-passza, aki egy 46 yardos átadással kínálta meg a sophomore WR Dimitri Stimphil-t, majd a Colorado Mesa következő, nehezen bimbózó akciója közben kiharcoltunk egy fumble-t, és Leilon Willingham visszahordott TD-jével már kereken 20 pontosra növeltük a differenciát. A harmadik negyed végén Eden bevágott egy újabb közeli rúgást, majd a befejező játékrészben az első számú RB-vé előrelépő Tromaine Dennis két újabb földön való TD-t vállalt, így összesen három pontszerzéssel zárt a 88 futott yard-ja mellett és alaposan lepipálta Hildreth-et. A junior irányító Seth Lobato 20/35-ös passzolási aránnyal 260 yardot dobott, beleértve egy hosszú TD-t, magabiztos játékkal tudta előre vezetni a csapatot, az UNC így jó másfél év böjtöt követően aratott ismét győzelmet 40-3 arányban.




















A következő körben egy Big Sky-os csapattal mérkőztünk meg, a Sacramento State azonban hiába számít konferencia-riválisnak, papíron a két csapat ezúttal non-conference meccset vívott egymással. A házigazda Hornets esélyeshez méltóan már a legelső támadásából megszerezte a vezetést egy 40 yardos passzjátéknak köszönhetően, melyre a mieink egy mezőnygóllal tudtak reagálni, a junior Dave Eden 46 yardos távolságból bombázott magabiztosan a póznák közé. Az első pihenőre 3-7-es eredmény mellett vonulhattunk le, ám a második negyed elején felszabadító rúgásra kényszerítettük az ellenfelet, a punt-ot követően pedig a visszahordó specialista Dominic Gunn robogott végig a pályán egy 74 yardos TD-vel, a végzős játékos beérésével pedig egy szempillantás alatt a magunk javára fordítottuk a mérkőzés állását. Nem örülhettünk sokáig, öt perccel a félidő előtt a Hornets is bevitt egy touchdown-t, mellyel 14-10-es lépéselőnyre tettek szert. A szünet után is szorosan alakult a küzdelem, és a harmadik negyed egyetlen beérését a házigazdák regisztrálták egy hosszú drive végeztével, akik így egyre inkább kezdték eldönteni a mérkőzés végkimenetelét. Nem is történt már jelentősebb változás, a záró menetben még mindkét oldal bevitt egy-egy TD-t, részünkről Dennis volt eredményes egy közeli vetődéssel, de a vereséget nem tudtuk elkerülni, 28-17-re kaptunk ki szoros küzdelemben. Lobato 54 passzkísérletéből 30 átadás volt sikeres, mellyel 327 yardot ért el, de a hatalmas igyekezetben és kapkodásban három alkalommal az ellenfél játékosait találta meg. Kisebb meglepetésre a junior elkapó Jace Davis kapta a legtöbb passzt, aki tíz labda megszelídítése közben 123 yardot haladt előre.

A szeptember 22-i játéknapon került sor az évad első hivatalos konferencia-mérkőzésére, amikor a jóval veretesebb Montana State vendégeként kellett volna helytállnunk. Hamar bebizonyosodott, hogy semmi keresnivalónk nem lesz ezen a találkozón, a házigazdák az első negyed alatt háromból három támadásukat zárták TD-vel, miközben a mieink valamennyi próbálkozás alkalmával rövid időn belül punt-olni kényszerültek. A második negyedben próbáltunk még visszakapaszkodni a mérkőzésbe, sikerült értékesíteni egy távoli mezőnygólt, majd Lobato és Stimphil 10 yardos összjátékból 10-21-re kapaszkodtunk vissza, aztán viszont a Bocats is összekapart 10 pontot, és visszaállították az eredeti különbséget, mely után már csak arra voltunk képesek, hogy a félidő lejárta pillanatában egy 42 yardos FG-vel szépítsünk, de a házigazdák így is 31-13-ra vezettek, és abszolút nem úgy nézett ki, hogy megnehezíthetjük már a dolgukat. Kisvártatva a bomba formában lövöldöző Dave Eden a napi harmadik mezőnygólját is értékesítette, a 40 és a 42 yardos rakétákat követően utoljára 38-ról volt eredményes. Ennél feljebb viszont már nem tudtunk zárkózni, a hátralévő másfél negyedben csak a házigazdák szereztek a pontokat, a végeredmény így 41-16 lett a javukra. Voltak biztató momentumaink a mérkőzésen, de összességében egyáltalán nem tudtuk megnehezíteni a favorit dolgát, újabb sima vereséggel folytatódott a greeley-iek idei menetelése. Lobato 214 passzolt yard közben egy-egy TD-t és INT-et hajtott végre, és sajnos a többiek között sem számolhattunk be semmiféle kiugró egyéni teljesítményről.




















Ezt követően jött egy hét szünet, múlt szombaton pedig újult erővel próbáltuk meg feltartóztatni a Nottingham Field-en a papíron ugyancsak nálunk jóval erősebb Montana gárdáját. Az első negyedben még viszonylag jól érvényesült a mieink akarata, vissza tudtuk fogni a vendégek akcióit, és megúsztuk 0-0-val nyitó 15 perc eseményeit. A második felvonásban azonban hamar fölénk nőtt a Grizzlies, rögtön az első percekben Lobato adta el a labdát a saját end zone-unkhoz közel, így a vendégeknek nem volt szükségük túl nagy megerőltetésre a visszahordott TD-hez. A továbbiakban ismét jól tartottuk magunkat, de sajnos rendre elpuskáztuk a helyzeteinket, ezzel szemben a Montana még közvetlenül a félidő vége előtt értékesített egy 34 yardos mezőnygólt, mellyel 10-0-s vezetésre tettek szert. A második félidő valósággal álomszerűen indult, a kezdő kickoff-ot ugyanis Dominic Gunn TD-re hordta vissza, a 98 yardos roham által megszereztük az első pontjainkat a mérkőzésen. Sajnos, ezzel sem tudtunk lényegesen közelebb zárkózni, percek alatt újabb TD-vel válaszolt az ellenfél, és folyamatosan egy lépéssel előttünk jártak. A harmadik negyed utolsó perceiben sikerrel hajtottunk végre egy közeli mezőnygólt, de egy újabb megállíthatatlan futójátéknak köszönhetően 10-24-es hátrányból fordulhattunk a befejező játékrészre. Rövidesen végképp minden a feje tetejére állt, sorra követtük el a turnover-eket, az adódó lehetőségeket pedig könnyen kihasználták a vendégek, és kevesebb mint tíz minutum leforgása alatt 16 megválaszolatlan pontot szereztek, teljesen padlóra küldve ezzel a csapatot. Csupán annyi maradt bennünk, hogy másfél perccel a meccs vége előtt Gunn megszerezze a második TD-jét is, aki ezúttal a Lobato-tól kapott 24 yardos átadásból tudott eredményes lenni, mellyel a végeredményt 40-17-re kozmetikáztunk. Nem sokat segített a bye week, a pihenő után is meggyőző különbséggel kapituláltunk, és bebizonyosodott, hogy idén is nagyon kevés keresnivalónk lehet a Big Sky erősebb csapataival szemben. Lobato újra három pick-et dobott a 25/42-es hatékonysága közben, a 259 szerzett yard is hiábavalónak bizonyult, a Grizlik igencsak szétszedték a Macikat.

A Big Sky konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

1. Montana State Bobcats 3-0 (6-0)
2. Cal Poly Mustangs 3-0 (5-0)
3. Eastern Washington Eagles 3-0 (4-1)
4. Northern Arizona Lumberjacks 2-0 (4-1)
5. Sacramento State Hornets 2-1 (4-2)
6. Montana Grizzlies 1-2 (3-3)
7. Noth Dakota Fighting Sioux 1-2 (3-3)
8. Portland State Vikings 1-2 (2-4)
9. Southern Utah Thunderbirds 1-2 (2-4)
10. UC Davis Aggies 1-2 (2-4)
11. Idaho State Bengals 0-2 (1-4)
12. Northern Colorado Bears 0-2 (1-4)
13. Weber State Wildcats 0-3 (0-6)

Abban már a szezon előtt is biztosak lehettünk, hogy nem lehetnek igazán vérmes reményeink, és ennek megfelelőn a Big Sky alsóházában foglalunk helyet, tulajdonképpen csak egyetlen konferencia-rivális legyőzése is bravúr lenne. Az újabb nyeretlen szezont már biztosan elkerüljük, így már most elégedettek lehetünk a csapattal, még egy győzelem maga lenne a bravúr, erre azonban vélhetően legfeljebb a Weber State ellen nyílhat lehetőség.

A Bears hátralévő menetrendje:

Október 14., vasárnap, 03:05 Cal Poly Mustangs - Northern Colorado Bears*
Október 20., szombat, 21:35 Northern Colorado Bears - Idaho State Bengals*
Október 27., szombat, 21:35 Northern Colorado Bears - Northern Arizona Lumberjacks*
November 3., szombat, 22:05 Portland State Vikings - Northern Colorado Bears*
November 10., szombat, 21:30 Weber State Wildcats - Northern Colorado Bears*
November 17., szombat, 20:05 Northern Colorado Bears - North Dakota Fighting Sioux*

Közel egy hete befejeződött a Colorado Rockies 2012es szezonja, amely sajnos a klub valaha volt leggyengébb éve lett és a csapat 64 győzelemmel és 98 vereséggel mindössze a 30 csapatos mezőny 28. helyén végzett.























Nem terveztem még hosszabb év értékelő írásokat, a rengeteg vereség után nem tisztultak még le bennem annyira a gondolatok, hogy komoly írásra merjek vetemedni. Mégis valami miatt muszáj voltam virtuális tollat ragadni, a következő hír külön cikket érdemel: a manager Jim Tracy vasárnap önként jelentette be a csapat éléről való távozását. Az 56 éves szakember lejáró szerződését a klub nem kívánta meghosszabbítani az év közben, így sejthető volt, hogy nem lesz sima a maradása, ennek ellenére Tracy még a szezon végén is úgy nyilatkozott, hogy szeretné tovább folytatni a munkát Denverben. Ehhez képest mégis másként döntött, ami talán bölcs és egyenes elhatározás volt, beismerve hogy képtelen volt az elmúlt szezon alatt eredményesen irányítani az együttest. Tracy maga úgy fogalmazott: "nem én vagyok a megfelelő ember az edzői posztra".

Tracy 2009. május 29én lépett elő a Rockies manageri posztjára, az akkor poraiból feltámasztott csapat később nagyszerű meneteléssel bejutott a rájátszásba és az NLDSben két meccset is megnyert a későbbi döntős Phils ellen, a szakember pedig közben elhódította az NL Manager of the year díjat, irányítása alatt 74-42t jegyzett a gárda ebben az vében. Sajnos ez volt a csúcspontja Tracy denveri karrierjének, hiába hosszabbított a nagy szezon után újabb három évvel, sem egy évvel később, sem 2011ben nem sikerült a rájátszás közelébe kerülni, a legutolsó szezon pedig maga volt a pokoljárás. Nagy eséllyel a klub nem marasztalta volna őt, így emelt fővel maga jelentette be a lemondását, egyúttal búcsút intve a jövőre garantált 1.4 millió dolláros fizetésnek.

Tracy korábban 2001 és 2005 között a Dodgerst irányította, majd két szezont a Pittsburgh Piratesnél töltött, mielőtt a Rockieshoz került volna, az eredményeit már ismertettem fentebb, pontosan 294 győzelmet és 308 vereséget postázott a denveri csapattal. A csapat a két évtizedes története alatt öt trénert fogyasztott el, Tracy előtt Don Baylor (1995-98), Jim Leyland (1999), Buddy Bell (2000-2002) és Clint Hurdle (2002-2009) töltötték be a posztot.

Egyelőre nagyon az offszezon elején vagyunk, a jobb csapatok számára még tart a rájátszás és a Coors Field kapui is alighogy bezártak. Korai lenne arról beszélni, hogy ki lehet Tracy utódja, de óhatatlanul elkezdődtek már a találgatások. A legesélyesebb, hogy ha belülről nevezünk ki valakit, akkor a bench coach Tom Runnells vagy a Triple-A csapat managere Stu Cole kinevezése fordulhat elő, illetve egyesek szerint Jason Giambi visszavonulhat játékosként azért, hogy a Rockies trénere legyen. Talán a legjobb mégis az lenne, hogy ha a pocsék 2012es szezon feledtetése érdekében megpróbálnánk egy teljesen új szakembert hozni, aki hátha új színt tudna vinni a klub vérkeringésébe.

A játékosok is meglepődtek a döntésen, például Carlos Gonzalez a következőket nyilatkozta tegnap: "Jim Tracy visszavonulása olyan dolog, amit nagyon sajnálok. Mind végig hittem benne, hogy jövőre is velünk lesz és együtt lábalunk ki a hullámvölgyből."

Elég gyilkos volt a szezon a Rockies edzői számára, hiszen a korábbi dobó edző Bob Apodacat még júniusban menesztették a kezdő dobók gyengélkedésére hivatkozva. Tracy távozása mellett repült a 3B coach Rich Dauer és az ütő edző Carney Lansford is, a holtidény további időszakában könnyen lehetnek még fejhullások, sokan egyenesen a GM Dan O'Dowdot is szívesen látnák a klubház kerítésén kívül.

Abban biztosak lehetünk, hogy hosszú lesz az előttünk álló téli szünet és bőven lesz még esemény a csapat körül, mind a játékoskeretet, mind az edzői stábot illetően. A közeljövőben jelentkezem majd néhány összefoglaló írással 2012ről, aztán pedig természetesen az offszezon eseményeivel is foglalkozunk majd. Addig is örüljünk neki, hogy vége a szenvedésnek és próbáljuk elfelejteni a tavalyi szezont.

2012-ben is elérkezett az október ideje, amikor az amerikai sportvilág rózsaszínbe öltözik, és talán már ti is észrevettétek jobb oldalt a rózsaszín ábrát, amely a mellrák elleni küzdelemre hívja fel a figyelmet, s egyúttal a magyar amerikai futball szurkolók gyűjtőakciójában való részvételre szólít fel valamennyi látogatót!

Október hónap évek óta a mellrák világhónapjának számít, számtalan szervezet és médium tart emlékezéseket és különféle akciókat az egyre elterjedtebb betegség elleni küzdelem támogatásáért, és hogy minél több ember figyelmét hívják fel a rák ellen való védekezés fontosságára. Természetesen a sportvilág képviselői sem maradhatnak ki a tisztelgésből, s a figyelmesebb szurkolók már biztosan tapasztalták, hogy idén októberben is több amerikai sportmérkőzésen a játékosok rózsaszín kiegészítőket viselnek. A különböző pink mezek, kesztyűk, kendők, sapkák, csuklószorítók, cipők és egyebek talán a legalkalmasabbak a betegségre való figyelem felhívására.

Az NFL évek óta nagy becsben tartja a mellrák elleni küzdelem fontosságát, és rendre komoly összegekkel támogatja a helyi alapítványokat, és valamennyi októberi mérkőzésen különleges jótékonysági akciókkal, árverésekkel kedveskednek a szurkolók számára. Nem csoda, hogy mindenkinek a szívügye a betegség elleni figyelemfelkeltés, mivel az Egyesült Államokban sajnos rendkívül elterjedtek a különböző rákbetegségek, és szinte minden sportklubnál van néhány közeli vagy távoli hozzátartozó hölgy, akinél már felvetődött a súlyos, de gyógyítható mellrák betegség.

Szerencsére napjainkban Magyarországon is egyre komolyabb hangsúlyt fektetnek a rákellenes intézkedések hírverésére, de ahhoz képest a jelentések szerint még mindig csak igen kevés hölgy él az ingyenes szűrővizsgálatok adta lehetőséggel, amelynek legalább néhány évente célszerű alávetniük magukat. Ha másra nem, reméljük legalább arra jó lesz az ezekben a hetekben a rózsaszín logó, hogy valamennyi olvasónk felhívja a nőnemű családtagjai, ismerősei figyelmét a megelőzés elengedhetetlen fontosságára.

Emellett örömmel jelenthetem be, hogy a tavalyi évhez hasonlóan a Steelers.hu szerkesztősége jóvoltából hazánk kicsiny amerikai futball rajongó közössége is adománygyűjtésben vehet részt. Az akció kezdeményezőihez több egyedül amerikai futball oldal mellett természetesen a Denver Sports Blog is csatlakozott, és igyekszik tevékenyen részt venni a gyűjtésben.

Az adományokat az alábbi névre szóló számlára küldhetitek el banki átutalással:
Magyar Rákellenes Liga
Raiffeisen Bank
12001008-00102329-00100000
A megjegyzés rovatba írjátok be: NFL - így az adományainkat el fogják tudni különíteni, és a végén értesülhetünk róla, hogy a magyarországi amerikai futball kedvelő társadalom mekkora összeggel támogatja az itthoni rák elleni küzdelmet.

Nem feltétlenül kell nagy összegekre gondolni, sok kicsi, sokra megy. Fogjunk össze, mozduljunk meg együtt, és vegyünk részt egy közös akcióban a nemes cél támogatása érdekében!

A múltheti kriptahangulatot hamar bizakodás váltotta, miután a Denver Broncos hazai pályán magabiztosan verte az Oakland Raiders csapatát. Hogy az előző hetek teljesítményéhez képest a kontraszt minek köszönhető, a raiders gyengeségének, a Falcons és Texans erősségének, vagy a csapat fejlődésének azt még nem tudhatjuk, de ha nem a legutóbbinak, akkor bizony sok jót nem várhatunk ezen a héten se, ugyanis Bostonba látogat a csapat...



Brady és Manning, Manning és Brady, Brady és Brady, Manning és Manning, a kötelező kört ennyivel le is tudom. Akit a Brady vs Manning érdekel, az nézzen körül máshol, mert mindenhol ezzel foglalkoznak, én viszont a Patriots vs Broncos-ról akarok írni, mert mindkét csapat sokkal több mint egy QB, mégha az előzetesek az ellenkezőjét is sugallják.

Az elmúlt hét évben hétszer találkoztunk a bostoni hazafiakkal /*nocsak, Manning nélkül is van múltja a 2 csapatnak is*/, így mára már mindenki ismerheti a franchise arculatát és történetét, ennek újbóli bemutatásától ezúttal el is tekintenék. Ami manapság jobban foglalkoztat az a közelmúlt. A nemzetközi média valamiért rendre a 2001-től napjainkig időszakot vizsgálja, vélhetően az ezredforduló miatt, én is ehhez tartom magam, de míg ők valahogy 8-4-et számolnak (a javukra) nekem ez sehogy nem jön ki. Kezdetben ugyanis uraltuk a párharcot az első 6 összecsapásból 5-öt megnyerve. Ha sorba megyünk rögtön egy emlékezetes mérkőzés a sor elején, 2001 október 28-án egy magabiztos 31-20 győzelmet arattunk a MileHighon, köszönhetően többek között Rod Smith 159 elkapott yardjának, és 1 TD-jének, de még inkább a secondarynek, ami 4 labdát lopott el a Patriots akkori és jelenlegi kezdő QB-jától. Deltha O'Neal és Denard Walker igazságosan osztoztak a labdákon, de utóbbi 6 pontot a táblára is tudott írni belőlük. Sajnos ma egyikükre se számíthatunk, lassan 10 éve vagyunk nélkülük, és Greese és Rod Smith is rég visszavonultak már, de hát valamiért relevánsnak érzik a több mint 10 éve lejátszódó meccseket szóval legyen. Egy évvel később Bostonban is megtudtuk ismételni a 2001-es szereplést, és akkor is a védelem tündökölt inkább. Noha az említett kezdő QB ezúttal 1 TD mellett egyszer se adta el a labdát, ha most is 130 yardon tartanánk, akkor még akár győzelmi esélyeink is lehetnének, persze ehhez kéne a támadósorból is egy olyan teljesítmény mint mondjuk Clinton Portis-é, aki 26 futásból 111 yardig jutott 2 TD mellett.

Hogy mégse mutassak be minden meccset ennyire részletesen a 2003-as vereséget elegánsan átugrom (pedig Portis 26 futás / 111 yard akkor is megvolt 1 TD kíséretében, de sajnos Danny Kannel nem tudott felnőni a feladathoz). Egy év szünet után találkoztunk újra 2005-ben, de annyira hiányzott a rivalizálás a két csapat között, hogy akkor kétszer is. valójában a második meccsre már 2006 januárjában került sor a rájátszásban, de még ahhoz a szezonhoz tartozott. Szóval a krónika kedvéért először az alapszakaszban küldtük haza őket egy 28-20 győzelemmel, úgy hogy már 28-6-ra is vezettünk, csak a garbage time-ban engedtük közelebb őket, majd a rájátszásban egy már sokat idézett meccsen 27-13-ra diadalmaskodtunk a 2× címvédő ellen. Noha a szívemnek nagyon kedves a Plummer éra, és Champ Bailey 100 yardos INT utáni visszahordását se feledem soha, és egy nagyon nagy sorozatot szakítottunk meg, ami méltán lehetünk büszkék, minden évben mégse lőhetem el ezt a meccset. Pedig utána egy nagyon hosszú és nagyon sötét kor erejéig ez volt az utolsó PO győzelmünk, amit csak 6 év után, tavaly a Steelers ellen tudtunk megtörni már Tebow vezérletével, túl Cutleren és Ortonon...



2006-ban már gyülekeztek a fellegek, de ez nem gátolt meg minket abban, hogy idegenben is megmutassuk nekik ki a jobb, miután az előző szezonban mindkétszer hazai pályán örülhettünk. Plummer ugyan nem tudta a tavalyi formáját idézni /*amiben lehet az is szerepet játszott h karrierje legjobb szezonját Shanny egy 1. körös QB drafttal hálálta meg*/, Rod Smith már öreg volt, a védelemnek pedig kezdett szétesni, de erre a meccsre megembereltük magunkat. A Patsnek nem létezett futójátéka, nálunk viszont Tatum Bell 27 futásból 123 yarddal segített minket, és Plummer hiába passzolt mindössze 50% hatékonysággal 2 TDje mellett egyszer se adta el a labdát. Így hiába volt Brady 320 vagy mennyi yardja, pontot a táblára, mondhatni szokás szerint, csak a legvégén tudtak írni 17-0 után, amikor már mindegy volt nekünk, csak hogy elkerüljék a shotoutot...

Így hát 6 meccs után 5-1, de a mi csapatunk már szétesőben 7-2-ről nem volt képes bejutni a rájátszásba, s aztán egyre mélyebbre süllyedt, ezért aztán a Broncos vs Patriots párharcban is fordulat állt be, s az azóta lejátszott 4 meccsből egyetlen egyet tudtunk megnyerni, 3 csúfos kiütés között... 2008-ban Matt Cassellel képesek voltak feltörölni velünk a padlót. Kellett hozzá Bailey sérülése is, de crybaby is kifejezettennagyonrosszul játszott168 yard 2 INT. Végig a szerszám másik végén álltunk, csak miután minden eldől 0-34nél sikerült a célterületre juttatni a labdát, mármint úgy hogy az saját emberhez menjen (crybaby ennek a másik módját azóta is jobban preferálja...)

A szopó roller egyetlen egyszer siklott ki, vicces módon pont akkor, amikor a csapat valahol Oblivion és Abyss között vesztegelt. Crybaby távozása után mindenki alábecsült minket, s ezt egy 6-0-s rajttal tudtuk kihasználni, hogy utána helyre álljon a világ rendje. Az ocsmány mezekben az alkesz igazán elemében játszott, akkortájt egy csöppet se hiányzott se Cutler, se Tebow, egy nagyszerű, emlékezetes meccsen, a 4. negyedben egyenlített, majd a hosszabbításban Prater az azóta már megszokott higgadtsággal döntötte el a találkozót a javunkra. Kyle Orton a jóindulattal is csak közepesnek nevezhető futójátékunk ellenére tudta győzelemre vezetni a csapatot, ráadásul 1 meccs erejéig kifejezetten clutchnak tűnt. Más kérdés, hogy ez a képessége eddig tartott és nem tovább. Mindenképp ki kell még emelni Eddie Royalt, aki 10 elkapásból 90 yardot hozott számunkra, és Beastet, aki éppen nem duzzogott, hanem 8 elkapással 64 yarddal és 2 TDvel oroszlánrészt vállalt a csapat győzelméből.

Újabb 1 év szünetet követően találkoztunk ismét 2011-ben, tavaly. Alighanem mindenki emlékszik a meccsekre. Az alapszakaszban egy 6 meccses győzelmi sorozat után fogadtuk őket a MileHighon, de sajnos hiába szereztük meg a vezetést az első negyedben, a special team labdavesztéseit nem bírta el a csapat. Tebow 12 futásból kis híján 100 yardig jutott, és kétszer is eljutott a célterületig mindezt úgy, h passzjátékunk is volt (tőle a 194 yard jobb átlagon felüli teljesítménynek számít), de a 2. negyedben a labdavesztések megpecsételték a sorsunkat, összetört a csapat, és utána már a sérülésektől sújtott védelem se tudta tartani az ellenfelet. Dawk nagyon hiányzott, ahogy Von Miller nagy ujja is (gipszben játszott), de Hernandezre és Gronkóra velük se biztos, h lett volna válasz.

A 41-23-as vereség elindított minket a lejtőn, és kilátástalan játékkal 3 vereséggel fejeztük be a szezont, sorozatban nagyon sokadszor, de csodával határos módon vagy inkább úgy mondom, h Tebow imái meghallgattattak, és mégis bejutottunk a rájátszásba, ahol az esélyesebb Steelerst búcsúztatva ismét  a New Englanddal állta az utunkat. Azonban Belichicknek egy egymás elleni meccs elég volt, h megtalálja a választ a játékunkra, és teljes megsemmisítést mért ránk. Akkor se kegyelmezett, amikor a legtöbb csapat már kiszokott engedni, egy percig nem lassítottak, 45-10-zel megszégyenülten kellett távoznunk.

Hosszú lett a nosztalgiázás, de ahol én nézelődtem ott is a 2001-től kezdődő időszakot vizsgálgatták, még ha kicsit máshogy is... hogy mi változott tavalyhoz képest. Sajnos azt kell, hogy mondjam sok is, meg kevés is. Egyrészt hiába a rájátszás, hiába a fejlődés és hiába az eredmények, Tebow távozott, és vele a csapat teljes támadó felfogása. Helyette Manning van és prostyle, runheavy helyett egy a tavalyinál kiegyensúlyozottabb, de inkább pass happy offense, és Dennis Allen távozása után egy fokkal kevésbé agresszív védelem, ami akkora zakókba eddig nem futott bele, mint a tavalyi Stafford, Rodgers vagy Brady ellen, de a múltheti meccs előtt azt se mutatta, hogy képes lenne 10 pont környékén tartani egy közepes, vagy annál akár erősebb csapatot. A szezon előtt nem tudtuk mit jelent ránk nézve ez a változás azóta minden héten változik a hangulatunk az épp aktuális meccs után. A nyitó forduló után örültünk, bizakodtunk, a Falcons ellen egy rosszabb szereplést elhomályosított a bíráskodás színvonala, a Texans elleni kilátástalan játék mély letargiába sodort, majd a Raiders kiütése után most épp újra jobb kedvben vagyok, de hogy valójában mit várhatok a csapattól azt még mindig nem tudom.

Ami viszont a Patset illeti, ők semmit nem változtak, vagy ha igen, azt se a javunkra. Továbbra sincs ellenszerünk Gronko ellen, és ha játszhat Hernandez, akkor ellene se. Ott van Lloyd akit nagyon jól ismerünk, bármikor bohócot csinálhat Porterből, ott van Welker, akiben 10 elkapás mindig mindenki ellen benne van, és tavalyhoz képest nagyon erős futójátékkal tűntek fel. Lehet hogy a Texans erősebb náluk, akár még a Falcons is, de ennyire rossz matchupunk még egy csapat ellen nincs. Talán az egyetlen esélyünk az agresszív védekezésben rejlik, ha megakadályozzuk, hogy Brady egyáltalán játékba hozza a labdát, sackekkel, hitekkel, hurrykkel, ha állandó pressure alatt van, ha megállítjuk a labdát mielőtt eljutna valamelyik TE-hez, akkor esetleg megállíthatjuk a támadást, de ez nagyon kockázatos, mert minél több ember rohamozza a falat, annál kevesebb jut azokra a bizonyos TE-kre... Az annyit emlegetett Gronko mellesleg futáshoz is nagyon jól blokkol szóval teljesen kivenni a játékból semmi esetre se tudjuk. Mindez idegenben, ahol nagyon ritkán kapnak ki egy éven belül kétszer, s az egyiken már túl vannak, ez még akár nagyon csúnya is lehet. Nem csak az, hogy underdogok vagyunk, de az ellenfél nem is arról híres, hogy elkönnyelműsködje az előnyét, vagy hogy akár azután kegyelmezzenek, hogy biztos a győzelem. A Bills ellen 31 pont csak az utolsó negyedben, és 2 TD előnynél se lassítottak.

A végére valami pozitívat kéne írni, mégiscsak az a cél, hogy meghozza a kedvet a meccshez nem az hogy elvegye.Hát akkor 2 szó: Patriots secondary. A futás elleni védelmük nagyon jó, (a Wilfork vs Koppen párharc se épp önbizalom növelő) és képesek meccsen belül nagyon jól elkapni a fonalat, de az a fegyver ami tavaly hiányzott ellenük, hogy pontos passzokkal  átgázoljunk rajtuk, az most meglehet. Hosszan kell támadni, ahogy az Oakland ellen, végig koncentrálni, elkapni az elkapható labdákat, nem az DL fejmagasságában dobálni a labdákat, megfutni tisztességesen a routeokat. Ha vezetni tudnánk a vége felé, akkor az egyik méregfog kihullhatna, a Patriots futójáték, akkor merészebben mehetne a passrush... Álmodozni lehet. szurkolni is vasárnap este, 22:25-től: Hajrá Broncos!

A Denver Broncos (1-2) kétmeccses vereségsorozat után a csoportrivális Oakland Raiders (1-2) csapatát fogadta az NFL negyedik játékhetében a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban. A Raiders az utolsó 4 szezonban nyerni tudott Denver-ben, ami még egy plusz indokot adhatott a hazai játékosoknak az előző heti hazai vereségen túl.



Sajnos a héten elvesztett erre a szezonra egy játékost a Broncos, mivel a tavaly kiváló szezont összehozó Quinton Carter térdsérülése súlyosabb lett a Houston Texans elleni meccs után és ezért a csapat sérültlistára tette, a helyére a keretbe jött Duke Ihenacho a practice squad-ból. Joe Mays-t a liga eltiltotta erre a meccsre egy előző heti szerelés miatt, így rá se számíthatott John Fox. A héten végre elkezdhetett a csapattal edzeni a tavalyi horror sérülése után a training camp alatt az alkartörést elszenvedett Chris Kuper, de sajnos ezúttal még nem tudott a társakkal tartani. Rajta kívül nem került még a szűkített keretbe az előző héten agyrázkódást szenvedett Nate Irving, Knowshon Moreno, C.J. Davis, Caleb Hanie, Matt Willis és Sealver Siliga. Willis kimaradása azt jelentette, hogy a szezon során először léphetett pályára a Broncos színeiben Andre Caldwell.

Szerencsére az NFL és a bírók szövetsége meg tudott végre egyezni ezen a héten egy 8 éves szerződésről és így ezen a héten a Peter Morelli vezette bírói stáb jöhetett a pályára a Mile High-on a nézők ovációja mellett. A pénzfeldobást a vendégek nyerték, de átadták a kezdés lehetőségét a denveri támadóknak:

QB: Peyton „PM” Manning
RB: Willis McGahee
WR: Demaryius „Bay-Bay” Thomas, Eric Decker, Brandon Stokley
TE: Joel Dreessen
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Manny Ramirez
RT: Orlando Franklin

Passzal indított Manning, Dreesen volt a célpont, de nem lett sikeres az átadás. 2&10-nél McGahee futott 3 yard-ot, így hamar 3&7 jött. Stokley kapott egy passzot üresen egy keresztbefutásnál, kapott Bay-Bay-től egy szép blokkot és kijutott az oldalvonalig a bal oldalon és végül a félpályánál lökték ki 27 yard megszerzése után. McGahee futását 0 yard-on tartották 1&10-nél, majd 2&10-nél Decker első elkapása következett ezen az estén, ez 9 yard-ot ért. 3&1-nél McGahee kezébe adta PM a labdát és ő két yard-ot szerezve 1st down-t ért el. Jött egy majdnem eladott labda Manning-től, szerencsére Pat Lee elejtette a labdát. Ronnie Hillman kapott egy screen passzot a bal oldalon és szerzett belőle harcosan 3 yard-ot, így újra 3&7 jött, ezúttal a Raiders 36-os vonaláról. Jacob Tamme kapott egy passzot középen és majdnem elérte a 1st down markert, de végül fél yard hiányzott. Fox-ék úgy döntöttek, hogy ez a drive nem érhet véget egy field goal-al és így a Broncos nekiment a 4&1-nek, aminél mindenki futásra számított, de végül egy gyors passz jött újra Tamme-nak, aki szépen megcsinálta az elkapást, ami 8 yard-os lett és így a 1st down is meglett. A 22-ről jött az 1&10, Manning hátralépett passzolni, majd az endzone felé dobta a labdát, ahol Joel Dreessen két ember között megcsinálta az elkapást a nagyon pontos passz után és így megszerezte a touchdown-t, amihez Matt Prater szolgáltatta az extra point-ot. Ez volt a Broncos első TD-ja egy meccs első negyedében ebben a szezonban -> 7-0.

Jól indult a meccs hazai szempontból, jöhettek a védők megtartani a megszerzett előnyt:

DE: Elvis „Doom” Dumervil, Derek Wolfe
DT: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Keith Brooking
S: Mike Adams, Rahim Moore
CB: Champ Bailey, Tracy Porter

Darren McFadden futásával nyitottak a vendégek, ami 2 yard-os lett, majd újra ő kapta a labdát és 8 yard-ot elérve 1st down-t szerzett. Jött egy védelmi hiba, az egész bal oldal üresen maradt egy passznál, a FB Marcel Reece kapta a labdát Carson Palmer-től és csak 31 yard után tudta Moore kilökni a pályáról a Broncos 39-es vonalán. 1&10 jött és egy újabb passz Reece, amiből ezúttal 4 yard lett. 2&6-nál is passz jött, Derek Hagan volt a célpont, Porter elcsúszott, így könnyen meglett a 10 yard-os elkapás a 25-ön. Jött újra egy 1&10, Palmer elindított egy hosszú passzot, de a nagy nyomás miatt nem lett pontos az átadás. McFadden jött futni és szerzett 5 yard-t, azaz 3&5-öt kellett megoldani a Raiders-nek, de Palmer-t majdnem elkapta Doom és a QB-nak gyorsan el kellett engednie a passzot és ezúttal se tudott pontos átadást csinált. Bejött Sebastian Janikowski és bevágta a 38 yard-os FG-t, amivel kénytelenek voltak megelégedni a vendégek -> 7-3.

A 20-ról indulhatott a Broncos a második drive-ra és egy 5 yard-os McGahee futással nyitottak, majd ismét ő jött egy 4 yard-os elkapással, így 3&1 jött. Ismét nem futással oldotta meg a Broncos, hanem Tamme kapott egy passzot középen és szerzett 10 yard-ot. Jött egy false start Franklin-től, majd egy 5 yard-os Ball elkapást töröltek el egy hibás felállás miatt, azaz 1&20-ról folytatódott a drive. Újra Tamme kapott egy passzot, ami ismét 10 yard-ot ért, így 2&10 jött. PM-et kikergették a zsebből, de még el tudott indítani egy passzot Bay-Bay-nek, ő pedig meg is csinálta az elkapást és 23 yard-ot szerzett vele. 1&10 következett ismét, McGahee kapott egy rövid passzot és szerzett vele 3 yard-ot, majd Caldwell első idei yard-jai jöttek, ezúttal a WR egy futással jelentkezett, kapott pár szép blokkot és így 14 yard-ot szerzett. Decker következett egy 9 yard-os elkapással 1&10-nél, ezt egy 8 yard-os McGahee futás követte, így 1&goal jött a 4-ről. McGahee kapott egy screen passzot, de a védők a helyükön voltak és csak 1 yard lett az elkapásból. 2&goal-nál Manning passzába Richard Seymour belenyúlt és így Decker nem tudta elkapni, majd 3&goal-nál is Seymour lett a főszereplő, mivel ismét bele tudta tenni a kezét PM passzába. Sőt ennyivel se elégedett meg a rutinos DE és Matt Prater 21 yard-os FG próbálkozásába is belenyúlt, de a labda így is bement a póznák közé és ezzel zárult le az első negyed, ami után az eredmény tehát: 10-3.



A második negyedet a touchback-re szálló kickoff után egy 2 yard-os McFadden futás nyitotta. 2&8-nál egy szépen megcsinált screen passz jött a TE Brandon Myers-nek, aki 22 yard-ot szerzett az elkapással. A megszerzett 1st down-t egy újabb követte, ezúttal Reece csinált egy 15 yard-os elkaőást a Broncos 41-es vonalánál. McFadden futott 5 yard-ot, de röpült egy zászló, az ex-Bronco Cooper Carlisle-nál láttak holding-ot és így 1&20 jött. Mike Goodson jött futni és szerzett 8 yard-ot, majd Palmer próbálkozott egy hosszú passzal, de kicsit túldobta Denarius Moore-t. 3&12-nél jött egy blitz, Chris Harris ért oda majdnem Palmer-hez, aki a földre dobta a labdát, hogy ne legyen sack, valamiért azonban mégis beírták a 11 yard-os sack-et. Shane Lechler első punt-ja jött, a 8-ig szállt, ahol Jim Leonhard megpróbált egy return-t csinálni, de a 7-en földre vitték.

Nem túl jó helyről kezdhetett tehát támadni a Broncos, de egyből nagyot sikerült javítani a helyzeten, mivel McGahee futott 17 yard-ot a 24-ig. Hillman jött újra a pályára és meg is kapta a labdát, futva szerzett 5 yard-ot. Decker kapott egy passzot a 38-on, visszalépve megcsinálta az elkapást és be is írták neki a 9 yard-ot, de a tavaly még Denverben defensive coordinator posztot betöltő, most a Raiders head coach-aként dolgozó Dennis Allen bedobta a challenge-t jelző piros zászlót és végül a bírók elvették az elkapást, be a tv-ben mutatott visszajátszások alapján nem nagyon érthető, hogy miért. Igaz, hogy a labda elérte a földet, de úgy tűnt, hogy végig uralmában tartotta a játékszert, de bizonyára volt a bíróknak egy jobb visszajátszásuk. 3&5 jött tehát, Bay-Bay kapott egy rövid passzot a bal oldalon, majd pár jó blokk segítségével el tudott indulni előre és egészen az Oakland 30-as vonaláig nem is ért hozzá közel senki, ám ő ekkor át akarta tenni a másik kezébe a labdát és az kiperdült onnan, a földre pattanó játékszert pedig egy Raiders játékos tudta megszerezni a 4 yard-os vonalon. Rossz helyről, de bekapott pontok nélkül kezdhetett támadni az Oakland, McFadden kapta a labdát, egyből elkapták a védők, úgy is tűnt, hogy nem jutott ki az endzone-ból, de a bírók végül nem adtak safety-t. 2&13 jött, Palmer-re jött a nyomás az endzone végében, de végül el tudta dobni a labdát, amivel Moore csinált egy 11 yard-os elkapást. 3&2-nél Goodson kapta a labdát a bal oldalon, több védő is elrontotta rajta a tackle-t, mire átkeveredett a jobb oldalra és úgy tűnt, hogy meg is szerezte a 1st down-t, de Fox challenge-et kért, ami után a bírók úgy ítélték meg, hogy nem pár inch-el korábban lépett ki a futó, így 4&inches és punt jött, ami után a 33-ról indulhatott a Broncos. Hillman 3 yard-os futásával kezdődött a támadás, ezt pedig egy 6 yard-os Stokley elkapás követte. 3&1 jött, McGahee kapta a labdát, nem volt helye a bal oldalon, visszafordult és előrenyomult középen és a mérés után mindenki megbizonyosodhatott róla, hogy meg is szerezte a 1st down-t. Újra McGahee jött, ezúttal egy 9 yard-os elkapással, majd még hozzátett ehhez 3 yard-ot egy futással meglett tehát egy újabb 1st down. Franklin korán indult, így 1&15-el folytatódott a drive, Hillman kapta a labdát és futott 3 yard-ot, majd Decker kapott el egy 7 yard-os passzot, így 3&5 jött, Lance Ball kapta a labdát egy futásra, középen indult el és ebből duplán baj lett. Egyrészt nem tudta megszerezni a 1st down-t, csak 4 yard-ot szerzett, másrészt az őt szerelni igyekező védő ráesett Walton bokájára és az idén eddig kiválóan játszó C bokatörést szenvedett, idén őt már nem fogjuk a pályán látni. Felállt a Broncos egy 54 yard-os FG-ra, de egy trükkös play jött helyette, eredetileg úgy tervezték, hogy Prater futni fog a labdával, de a védők nem ették meg a cselt, így inkább egy hosszú passzot indított meg Beadles felé, de elég reménytelen lett a próbálkozás, ismét elmaradt tehát a pontszerzés. 3:14-nél kezdhetett támadni a Raiders a 36-ról, McFadden futott a bal oldalon de csak 1 yard-ot tudott szerezni mielőtt Von ki nem lökte a pályáról. Palmer-t Doom majdnem elkapta egy sack-re, de a QB még el tudta engedni a passzot, Reece elkapta és 8 yard-ot szerzett vele. 3&1-nél ismét jött a nyomás Doom-tól, a DE ütközött is Palmer-el, de ezúttal is el tudta engedni az irányító még a labdát és McFadden elkapása 4 yard-ot és 1st down-t ért. A two-minute warning előtt még egy 1 yard-o McFadden futásra volt idő, utána pedig egy hosszú passzal folytatódott a játék, Denarius Moore kapta el Porter szorításában és még az volt a szerencse, hogy Rahim Moore el tudta kapni a 13-on. McFadden futott 2 yard-ot, majd ismét ő 5-öt, így 3&3 jött 0:29-nél egy időkérés után. Palmer passzolt, a TE Davis Ausbery volt a célpont az endzone elejében, de Adams ott volt vele végig és így nem tudta megcsinálni az elkapást. Ismét nem tudott TD-t szerezni a vendégcsapat, végül egy 24 yard-os Janikowski FG zárta a drive-ot. Omar Bolden csinált még egy 16 yard-os kickoff return-t, PM pedig egy térdelést és így vége is lett a félidőnek, ami után az eredmény tehát: 10-6.



A második félidőt a Raiders kezdhette, Reece lett volna Palmer első célpontja, de a QB kicsit elmérte a passzot. McFadden futott 5 yard-ot, így 3&5-öt kellett megoldani, Denarius Moore kapott egy passzot a bal oldalon, elkapta majd az oldalvonal felé gurult és szabad szemmel úgy tűnt, hogy meg is lett neki a 1st down, de a bírók nem így látták, Allen pedig ezúttal nem challenge-elt. Lechler punt-ja után egy 12 yard-os Leonhard return azt jelentette, hogy a 21-ről támadhatott a denveri csapat. McGahee futott 3 yard-ot a már Dan Koppen által vezetett DL mögött, majd ismét ő jelentkezett egy 4 yard-os elkapással. 3&3-nál Tamme volt a célpont a jobb oldalon és át tudta nyújtani a labdát a 1st down marker túloldalára, végül 4 yard-ot írtak be neki. 1&10-nél McGahee futott 11 yard-ot és szerzett 1st down-t. Hillman futott 3 yard-ot, majd jött egy elkapás újra a rookie-tól, aki lerázott magáról pár védőt és 29 yard-ot szerezve a Raiders 25-jén lépett ki a pályáról. Decker csinált egy 6 yard-os elkapást, majd Ball futott 2 yard-ot, így 3&2 jött a 17-ről. PM balra futott ki a zseb mögül, Eric Decker-nek dobott egy pontos passzot, aki Bay-Bay-től kapott egy nagyon szép blokkot és így nem tudták már az endzone-ig megállítani. Ez volt Decker első TD-ja idén és az első Manning passzából, Prater pedig szolgáltatta hozzá az XP-ot -> 17-6.

Palmer egy screen passzal nyitotta az oakland-i drive-ot, de ezúttal Champ megmutatta, hogy hogyan kell ilyenkor védekezni és -4 yard-on megállította a play-t. Egy hosszú passz szállt Hagan felé, akinek a lába összeakadt Porter-ével, de a bírók nem láttak szabálytalanságot, így 3&14 jött egy vendég időkérés után. Palmer-t kikergették a zsebből, elengedett egy passzot, Adams szépen kileste, hogy mi fog jönni és belépett a passz útjába és bár az interception végül nem lett meg neki, de a drive-ot így is megállította. Lechler punt-ja következett és David Bruton megmutatta, hogy miért is érdemelte ki igazából a helyét a roster-ben, hátratolta az emberét és belenyúlt a punt-ba, ami végül csak a Raiders 18-as vonaláig pattogott, így onnan kezdhetett támadni a Broncos. Willis McGahee-re bízta a labdát a Broncos, előbb egy 3 yard-os futást mutatott be, majd egy 11 yard-ost, így 1&goal jött a 4-ről. Újra a rutinos futó jött, szerzett 2 yard-ot, végül ismét az ő kezébe adta Manning a labdát, a bal oldalon indult el, csináltak előtt egy lyukat és így be tudott érni az endzone-ba, a megszerzett TD-hez pedig jött újra az extra point Prater-től -> 24-6. 7:30-nál kezdhetett támadni a Raiders a 20-ról, McFadden futott 3 yard-ot, majd ismét ő 5-öt. 3&2-nél ismét McFadden jött, de Von és Woodyard tett róla, hogy ne legyen meg a 1st down, -2 yard-on tartották a futót, így harmadszor egymás után 3&out-al zárta a drive-ot az Oakland. Leonhard a 6-on kapta el Lechler punt-ját, egy embert lerázott és a 22-ig jutott a visszahordással, ráadásul az a lerázott védő megrángatta a sisakrácsát, amiért a bírók még 15 yard-ot hozzátettek a visszahordáshoz, így a 37-ről indulhatott a Broncos drive. Bay-Bay kapott egy screen passzot a jobb oldalon, lepattintott magáról pár védőt, ezúttal kapaszkodott is a labdába, keresztbe futott a pályán és szerzett végül 25 yard-ot. A Raiders 38-áról jött egy 1&10, McGahee kapott egy labdát, középen nagy lyukat csináltak előtte és így 24 yard-ot tudott szerezni a futással. A 14-ről jött az 1&10, aminél Ball-t tartotta a védelem 0 yard-on a védelem. 2&10-nél Decker felé szállt egy passz az endzone szélénél, el is kapta a labdát, de nem tudta letenni mindkét lábát, mielőtt Michael Huff kilökte a pályáról, így 3&10 jött. PM-et szépen megvédte a fal, Lance Ball védője elcsúszott és ezt a QB egyből ki is használta és a RB a passzot elkapva berobogott az endzone-ba, megszerezve a Broncos harmadik TD-ját a harmadik negyedben, így Prater XP-jával már 25-re nőtt az előny -> 31-6.

Palmer kimenekült egy sack-ből a soron következő Raiders drive első play-ében, végül Goodson-nak paszolt, de nem lett yard a play-ből, sőt vesztettek is 1-et. Jött a nyomás 2&11-nél, Palmer pedig inkább eldobta a labdát, mint hogy sack-et kapjon. Nem sikerült a vendégeknek időben elindítani a play-t időben, amiért 5 yard büntetés járt, 3&16-nál pedig Rod Streater kapott egy passzot, de nem tudta megfogni és a földre pattant a labda, azaz ismét 3&out-al zárta a drive-ját a vendégcsapat. Lechler punt-ja után a 31-ről indulhatott a Broncos 2:45-el a negyed vége előtt és McGahee 4 yard-os futásával nyitottak a támadók. 2&6nál McGahee csinált egy 2 yard-os elkapást, a 1st down-t pedig a védők hozták egy korai indulással és az érte járó 5 yard-al. Hillman futott 3 yard-ot, majd jött a nyomás Manning-re és inkább a földre dobta a labdát. 3&7-nál Decker volt a célpont a középen, ő pedig meg is csinálta az elkapást, 12 yard-ot és 1st down-t szerzett. Maradt még 0:09 a negyedből, Ball kapta a labdát, de -1 yard-on megállította a védelem. A harmadik negyed után az eredmény tehát: 31-6.

2&11-el folytatódott a meccs, Decker kapott ismét egy passzot, meg is csinált az elkapást, majd kicsit botladozva szerzet még pár yard-ot, végül 19 yard lett a play-ből. 1&10 jött a Raiders 25-ről, majd 2&5 a 20-ról McGahee futása után. Manning Dreesen-nek passzolt, de nem jött be a screen passz, -5 yard-on vitték földre a TE-t. 3&10-nél Ball felé szállt egy passz, de mintha ő nem is tudta volna, hogy ő lesz a célpont, fel se nézett, így a passz sikertelen lett. 4&10 jött tehát, érkezett Matt Prater egy 43 yard-os FG-ra és magabiztosan be is vágta -> 34-6. Palmer egy kicsit túldobta Denarius Moore-t a Raiders első negyedik negyedes play-ében, de másodikra már eltalálta a WR-t és a WR elkapása 19 yard-ot ért, ami a Raiders első megszerzett 1st down-ját jelentette a második félidőben. Jött újra a nyomás Palmer ellen, előre próbált menekülni, de így pont belelépett Woodyard és Doom kezeibe, akik így megosztva kaptak egy -2 yard-os sack-et. Majdnem újra sack lett 2&12-nél, de Palmer el tudta dobni a labdát még időben, igaz elkapás ezúttal se lett belőle. Egy screen passz jött Goodson-nak 3&12-nél, de mintha Jack Del Rio és a védők pont erre számítottak volna, -5 yard-nál többen is a RB körül voltak és egyből földre is vitték.

Leonhard csinált egy 15 yard-os return-t a 9-ről a punt után, így tehát a 24-ről támadhatott a hazai csapat. McGahee futott előbb 4, majd 3 yard-ot, így 3&3 jött, aminél Bay-Bay kapott egy screen passzot és 5 yard-ot szerzett vele. Bejött Hillman futni, 1&10-nél még nem tudott yard-okat szerezni, de 2&10-nél már jobb volt a helyzet, balra indult, majd inkább jobbra ment, végül ez lett a jó döntés, 12 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10-nél újra a rookie futó kapta a labdát, középen talált egy lyukat és szerzett 6 yard-ot. 2&4 után 3&6 következett, a védők megelégelték a sok futást egy -2 yard-on tartották Hillman-t ennél a play-nél. 3&6-nál újra Bay-Bay volt a célpont, ezúttal is megcsinálta az elkapást, ami 10 yard-ot és 1st down-t ért. A Raiders 38-áról jött egy 1st down, Hillman futott, de újra -2 yard-on tartotta a védelem. 2&12-nél Ball futhatott, 2 yard-ot szerzett középen, így 3&10 következett. 3:59 maradt még a meccsből, Bal futott a jobb oldalon, végül csak 3 yard-ot tudott szerezni, a Broncos tehát megelégett egy 53 yard-os Matt Prater FG-al, ami 31-re növelte a különséget -> 37-6.

3:43 maradt még a meccsből, Palmer passzolni próbált, de túl magas lett az átadása Hagan-nek. 2&10-nél hosszú passz jött, de Porter jól védekezett Streater-en, így nem lett meg az elkapás. Jött egy sikeres passz, Ausbery csinált egy 9 yard-os elkapást, így viszont 4&1 jött, aminek nekiment a Raiders és jó lett a döntés, mivel a rookie Juron Criner karrierjének első elkapásával, egy 13 yard-ossal, meglett a 1st down. Jött egy futás Goodson-tól, ami 13 yard-os lett és 1st down-t ért. Korán indult egy falember a vendégeknél , így 1&15 jött 2:01-nél, így egy play-t még csinálhattak a vendégek a two-minute warning előtt, de Palmer passza nagyon hosszú lett Hagan-nek. A pihenő után jött Criner második elkapása, ami ezúttal 16 yard-ot ért, igaz ehhez kellett, hogy Porter lecsússzon róla. 1&10-nél passz jött, ami sikertelen lett, de Robert Ayers kicsit későn érte el Palmer-t, amiért 15 yard büntetés járt. 1&10-nél Von megütötte Palmer kezét, így csak incomplete passz lett a play-ből, majd jött egy -8 yard-os sack Doom-tól, ráadásul ki is ütötte a QB kezéből a labdát, ám arra egy támadó tudott rávetődni először. Jött még egy 0 yard-os elkapás Goodson-tól, majd a Raiders kikérte az utolsó időkérését. 4&18-at kellett volna megoldani, Palmer dobott is egy sikeres passzot Hagan-nek, de csak 8 yard-ot tudtak szerezni, így a Broncos visszakapta a labdát 0:18-nál, Manning helyett pedig a meccszáró térdelést a rookie Brock Osweiler csinálta meg. A meccs végeredménye tehát: 37-6.



A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Manning: 30/38 sikeres/összes passz, 338 passzolt yard, 3 passzolt TD
McGahee: 19 próbálkozás, 112 futott yard, 1 futott TD
Ball: 6 próbálkozás, 10 futott yard, 1 elkapás, 14 elkapott yard, 1 elkapott TD
D. Thomas: 5 elkapás, 103 elkapott yard, 1 elvesztett fumble
Decker: 7 elkapás, 79 elkapott yard
Tamme: 5 elkapás, 38 elkapott yard
Dreessen: 2 elkapás, 17 elkapott yard, 1 elkapott TD
Leonhard: 5 punt return, 8.4 visszahordott yard AVG
Bolden: 1 kick return, 16.0 visszahordott yard AVG
Prater: 3/3 FG, 4/4 XP (21, 43 és 53 yard)
Moore: 5+1 tackle
Bailey: 5 tackle
Miller: 4+1 tackle
Brooking: 3+2 tackle
Woddyard: 1+5 tackle, 0.5 sack
Dumervil: 2+2 tackle, 1.5 sack
Harris: 3 tackle, 1 sack

Megszerezte tehát második győzelmét 2012-ben a Broncos és ami talán még fontosabb, megszakította a Raiders győzelmi sorozatát a Mile Hihg-on. Bár azt figyelembe kell venni, hogy ez az Oakland most több sebből is vérzik, de ez a győzelem mindenképpen értékes és a mutatott játék is biztatóbb volt, mint a korábbi hetekben.

Manning nagyot játszott, a 130,0-s QB rating-je magáért beszél. McGahee is jó volt ismét, mind futásban, mind elkapásban, ami mindenképpen örömteli. A fal is jól dolgozott ezen a meccsen, nagy kár, hogy Walton-t elvesztettük, reméljük, hogy Koppen megfelelően fogja tudni pótolni. Szót kell még ejteni az elkapókról is, Decker egyre jobb formában van szerencsére, Bay-Bay pedig az elejtett labdától eltekintve kiválót játszott, végre úgy kezd játszani, ahogy azt vártuk tőle.

A védelem is kiemelkedőt nyújtott, a harmadik negyedben mindössze 11 futott yard-ot engedtek a vendégeknek, amivel megalapozták a blowout-ot. Folyamatos volt a nyomás Palmer-en, ezúttal Porter is jól védekezett az esetek nagy többségében, így kéne mennie minden meccsen. Ki kell még emelni a ST egységet, az AFC Special Teams Player of the Week címet elnyerő, hibátlanul rúgó Prater-el, a punt-ot blokkoló Bruton-al és a 42 return yard-ot összehozó Leonhard-al az élen, szerintem Britton Colquitt pedig nem bánta, hogy nem kellett punt-ot rúgnia ezen a meccsen.

Az AFC West divízió állása a 4. játékhét után:

1. San Diego Chargers 3-1
2. Denver Broncos 2-2
3. Oakland Raiders 1-3
4. Kansas City Chiefs 1-3

A csoport másik rangadóján a Chargers idegenben is magabiztosan fektette két vállra a Chiefst 37-20 arányban. A jövő héten a rommá vert Raiders bye weekes lesz, a KC a Baltimoret fogadja, a SD pedig a még nyeretlen New Orleanshoz látogat.

Következik egy igazán kemény falat, a New England Patriots (2-2) elleni idegenbeli rangadó Bostonban. Brady és PM az utóbbi 1-1,5 évtized legnagyobb irányítói, több nagy csatán vannak túl egymás ellen, remélhetőleg ezúttal is jó meccset hoznak össze. Nem a Broncos-nak áll a zászló, de azért lehet esély fegyelmezett játékkal és egy kis szerencsével . A lényeg ezúttal is:

Nyerni kell, nincs mese...

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szereplő Colorado Rapids a legutóbbi fordulóban 1-1-es döntetlent játszott a Los Angeles Galaxy ellen hazai pályán, ahogy a Vancouver Whitecaps a Seattle Soundersszel is. A kanadaiak azonban szerda éjszaka mindhárom bajnoki pontot begyűjtötték, ami azt jelentette, hogy Oscar Pareja csapatának már matematikai esélye sincs elérnie a playoff helyek valamelyikét.



A Rapids 1996-ban szerepelt először az MLS-ben, és fennállása legrosszabb szezonját produkálhatja, amennyiben nem sikerül előrébb lépnie a hetedik helyről legalább a hatodikra. 2009-ben ebben a pozícióban végzett a csapat, ami maximum csak azért lehet jó jel a coloradói labdarúgás fanatikusainak, mivel a következő esztendőben bajnok lett a gárda.

Ugyan két meccs óta nem kapott ki az együttes, és mostanság egész jól megembereltük magunkat, de az ugyanennyi szerzett pont miatt nem is lehetünk igazán elégedett. Múlt vasárnap a rájátszás egyik biztos résztvevője, a tavalyi bajnok Galaxy látogatott Commerce Citybe. Pareja a Pickens – Freeman, Moor, Wynne, Zapata – Castrillon, Larentowicz, Thomas, Rivero – Casey, Cummings 11-nek szavazott bizalmat, de 15 perc játéklehetőséget kapott Nane és Smith is a vezetőedzőtől. A vendégeknél ott volt a kezdőben David Beckham, Landon Donovan és Robbie Keane is.

Az első gólig nem kellett sokat várni, a vendégek már a 10. percben örülhettek, azonban nem a fent említett sztárok valamelyike volt eredményes, hanem Marcelo Sarvas. A brazil pokoli erővel lőtte ki a jobb felsőt, Pickensnek esélye sem volt a hárításra, 0-1.

Sokáig azonban nem tartott a Galaxy előnye, mert Jaime Castrillon hat perccel később egy tetszetős támadás végén egalizált. Freeman indult meg a jobb szélen, kényszerítőzött Casey-vel, majd laposan lőtt középre, ahol a lendületből érkező támadó középpályást találta meg a labda, 1-1. Ez volt Castrillon szezonbeli nyolcadik gólja, ezzel messze a Rapids legeredményesebbje. Ha valaki, akkor talán ő az (és Pickens), aki jobban teljesít társainál idén, ráadásul a 29 éves játékos első szezonját tölti az amerikai profiligában.

Az első félidőben már csak vendég helyzeteket lehetett feljegyezni. Marshall ugyan nem volt a pályán, és ha már ő nem tudott, akkor Wynne ügyetlenkedett, kis híján pedig Keane gólt is szerzett, de az utolsó pillanatban Pickens hatalmasat védett. A fordulást követően Cummingsnak és Moornak is volt egy remek lehetősége a gólszerzésre – a nagyobb helyzet utóbbi előtt alakult ki egy szögletrúgásból –, de az eredmény már nem változott, maradt az 1-1-es eredmény.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 18-6-7, 61 pont (31 meccs)
2. Real Salt Lake 16-11-4, 52 pont (31 meccs)
3. Los Angeles Galaxy 15-11-5, 50 pont (31 meccs)
4. Seattle Sounders FC 13-7-10, 49 pont (30 meccs)
5. Vancouver Whitecaps 11-12-9, 42 pont (32 meccs)
6. FC Dallas 9-12-10, 37 pont (31 meccs)
7. Colorado Rapids 9-18-4, 31 pont (31 meccs)
8. Chivas USA 7-15-9, 30 pont (31 meccs)
9. Portland Timbers 7-17-7, 28 pont (31 meccs)

Három meccs van még hátra a szezonból, de talán nem is baj, hogy lassan véget ér ez az igen gyengére sikeredett idény. Már a tavasszal is sok vereség csúszott be, de ekkor legalább győzelmek is jöttek a csapattól, a nyár azonban maga volt a pokol, júliusban a megszerezhető 21 pontból csupán három pontot tudott összekaparni a helyi csapat. Talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy az edzőt már régen meneszteni kellett volna, Filip pedig már a szezon előtt kételyekkel fogadta a hírt, miszerint Pareja ült le a kispadra.

Hogy ne legyen túl sok okunk az örömre, a hétvégén a listavezető San José Earthquakes érkezik a Dick's Sporting Goods Parkba, a mérkőzés magyar idő szerint vasárnap hajnali 03:00-tól veszi kezdetét. Gondolom nem is kell mondanom, hogy a sportfogadás piacain felkínált szorzók alapján sima kaliforniai győzelem várható. Az esélytelenek nyugalmával léphet pályára a Rapids, számunkra már nincs tétje a meccsnek, legfeljebb a minél szebb befejezésért igyekezhetünk.

Természetesen szeptember elején kezdetét vette Colorado állam legerősebb egyetemi futballprogramja számára is a 2012-es tanév, ám az Air Force Falcons rajtja kissé felejthetően sikerült, a továbbiakban mindenképpen javulásra van szükség a gárdától, ha szeretnénk elérni a kitűzött célokat.






















A szezont szeptember legelső napján nyitottuk az FCS-ben sem kifejezetten erősnek tartott Idaho State ellen hazai környezetben, természetesen magasan esélyesnek számítottunk, mindenképpen könnyed ráhangolódást vártunk. A Sólymok nem is hazudtolták meg magukat, és bár az első negyedben képtelenek voltunk markáns különbséget kialakítani, azért egy ígéretes akciósorozat végén Getz 9 yardos futásával magunkhoz ragadtuk az előnyt, melyet megelőzően mindkét csapat elhibázott egy-egy FG-kísérletet. A második játszmában is uraltuk az eseményeket, a Falcons hírnevéhez méltóan, szokás szerint a földön volt kifejezetten erős, Getz rövid időn belül újabb két TD-t futott egy 63 és egy 41 yardos vágta végén, illetve a sophomore John Lee is vállalt egy beérést, miközben a vendégek hiába próbálkoztak becsülettel, kihagyták a lehetőségeiket, egyik alkalommal például az AFA 15-ös vonalánál nem tudtak megoldani egy 4th down lehetőséget. A félidő idején tehát már 28-0-ra vezettünk, és gyakorlatilag 30 perc alatt minden kérdést eldöntöttünk, a Bengals-nak minimális esélyt sem hagytunk a felzárkózásra. Ennek ellenére a vendégek nem adták könnyen az irhájukat, és a harmadik negyedben igyekeztek még menteni a menthetőt, az AFA védelem időszakos kihagyásaiból pedig profitálni tudtak, és a harmadik játékrész során két közeli pontszerzést is összehoztak, de mindkettőre tudtunk válaszolni DeWitt és Dietz újabb futott TD-inek köszönhetően. A befejező felvonás elején a harmadik touchdown-t is megszerezte az ellenfél, azonban a végeredményt a másodéves elkapó Colton Huntsman end-around futása állította be, és a Falcons 49-21-es diadalmenettel kezdte az évet. A csapat valósággal oktatófilmbe illő játékot mutatott be, kis híján 500 yardot értünk el futva, miközben az Idaho State alig 66 yardot kapart össze magának a földön. A végzős Cody Getz klasszis teljesítménnyel állt elő ezen a meccsen, az elmúlt három év alatt csak sokadik opcióként használt RB 218 yardot tepert és egymaga három beérést vállalt a csapat hét TD-je közül. A végzős irányító Connor Dietz 8/11-es hatékonysággal passzolt, akkor dobott, amikor nagyon muszáj volt, mellette viszonylag hatékonyan tudott futni, kellemes meglepetés volt a bemutatkozása kezdőként.

A második héten jóval nagyobb falat várt ránk, az aktuális országos lista 19. kiemelt pozícióját elfoglaló Michigan otthonában legfeljebb a szoros csatában reménykedhettünk. Rögtön egy ígéretes akcióval kezdtük a mérkőzést, az erős futásainkkal szépen masíroztunk előre, Herrington azonban 36 yardról mellé tűzte a mezőnygólt, balszerencsénkre a Wolverines a második play-ből azonnal TD-t ért el egy 79 yardos futásból, a könnyű vezetés helyett pár perc alatt hátrányba kerültünk. A következő labdabirtoklás alkalmával Dietz megint összekapta a társaságot, Getz futásaival gyönyörűen meneteltünk, legközelebb pedig már a FG-t sem hibáztuk el, 22 yardról illett is szépíteni. Az első negyed 7-3-as hazai vezetéssel végződött, majd a második elején mindkét csapat hamar punt-ra kényszerült, bő öt perc elteltével viszont a Michigan egy 30 yardos összjátékot követően markánssá növelte a vezetését. Szerencsére ezzel is csak átmenetileg tudták visszaverni a Légierő rohamait, hamarosan egy újabb tetszetős drive-ot vezettünk, és Getz 5 yardról bevitte az első TD-unkat, mellyel 14-10-re zárkóztunk fel a hosszú szünet idejére. A Wolverines ezzel együtt magabiztosan uralta a mérkőzést, és a második félidő megkezdését követően percek alatt újabb TD-vel stabilizálták az előnyt, de kisvártatva újra egy hosszú támadást fejeztünk be eredményesen, ismét Getz vetődött be a pontszerző területre. A menet hajrájában a hazaiak újabb pontokkal gyarapodtak, viszont sajnos a mieink nem tudtak megoldani egy 4th & goal szituációt, így 17-28-as lemaradásból vártuk a legutolsó felvonást. Ezt követően az első támadásunkból újra vissza tudtunk kapaszkodni, Cody Getz harmadszor is tiszteletét tette az end zone-ban, ráadásul a TD-t követően sikerrel hajtottuk végre a két pontos kísérletet és 25-28-ra kapaszkodtunk fel. Komoly nyomást helyeztünk a favorit Michigan-re, de sajnos nem estek kétségbe a házigazdák, és a következő akcióból sikeres mezőnygólt hajtottak végre, egyetlen TD-hátrányunk volt 8 perccel a meccs vége előtt, de hiába igyekeztünk hatalmas erőkkel, kétszer is eltékozoltunk egy-egy 4th down-t, így nem tudtunk már visszajönni a meccsbe, 31-25 arányban mi húztuk a rövidebbet. Alaposan megszorongattuk a jóval többre tartott ellenfelet, de a meglepetés végül elmaradt. Getz ismét nem szűkölködött a futott yardok és a TD-k számában sem, 130 yardot és 3 TD-t hozott össze, ezúttal csak ő volt képes bejutni a hazaiak felségterületére. Dietz ezúttal sem muzsikált rosszul, 19 kísérletből tíz talált célpontot és a csapat második legjobb futója volt. Abszolút vállalható vereséget szenvedtünk, tisztességesen küzdöttünk a meccs teljes hosszában.

Ezután következett egy hét szünet, mindössze két meccs után máris bye weekre vonulhattunk, s két papírforma eredményt követően újabb kötelező győzelemben reménykedtünk. Szeptember 22-én került sor az évad első konferencia-mérkőzésére, a Mountain West leggyengébb együttesei közé tartozó UNLV ellen még idegenben is egyértelmű favoritok voltunk. Öt perc alatt megszereztük a vezetést, szokásunkhoz híven hosszabb-rövidebb futásokkal tepertünk előre, mígnem a senior Mike DeWitt 1 yardról be nem jutott az endzone-ba. Három perccel az első negyed vége előtt kissé váratlanul kiegyenlített a Rebels, de a hátralévő időben máris válaszoltunk, s Getz tovább folytatva a parádés produkciót, 12 yardról rittyentett TD-t. A második negyed elején egy közép távoli mezőnygóllal zárkózott a UNLV, aztán Alex Means fogott egy interception-t jócskán az ellenfél térfelén, és pár play-jel később egy nem éppen megszokott név, a mindössze másodéves Broam Hart volt eredményes egy közeli futással, aki DeWitt kiválása után kapta meg a cipelések azon részét, amelyek éppen nem Getz-re estek. Ezt követően a házigazdák egy futásokra épülő, hosszú-hosszú drive-ot vezettek, melyet nem is úsztunk meg olcsón, a végén közelről értek el TD-t, mindössze 39 másodpercet hagyva az órán. Connor Dietz azonban cseppet sem volt szívbajos, először egy pazar labdával játszotta meg MacArthur-t, a célterületig hátralévő 7 yardot pedig a QB maga tette meg, így a félidő alatt 28-17-re magabiztosan vezettünk. A szünet után a Rebels kezdett támadni, de korai punt-ra ítéltettek, majd a mieink ígéretesen haladtak előre, azonban egy sikeres passz után Hendricks fumble-t csinált, és ez később a meccs fordulópontja lett. A labdaszerzést követően a UNLV egy hosszú futással a pontszerzés küszöbére került, s rövidesen be is vitték a TD-t, majd a könnyű coloradói 3rd & out-ot követően az ellenfél újra megállíthatatlan akcióba kezdett, és az újabb touchdown jóvoltából 31-28-ra fordítottak a befejező játékrész előtt. Egyre nehezebb helyzetbe kerültünk, és hamarosan újabb AFA drive ért véget Baska punt-jával, mialatt az egyre inkább vérszemet kapó Rebels egy közeli passzjátékot követően szállított TD-t, mellyel már tíz pontos hátrányba kerültünk. Egyre nehezebb volt a helyzetünk, próbáltunk mindent egy lapra feltéve támadni, és bő öt perccel a meccs vége előtt Dietz be is cipelte a labdát az end zone-ba, viszont a továbbiakban a Lázadók olyan jól ölték a játékidőt, hogy az utolsó percen belül visszakapott labdával már nem tudtunk mit kezdeni, 38-35 arányban vesztettünk. Hatalmas blamát szenvedtünk el, egy megnyert meccset szórakoztunk el a második félidőben, amennyi pozitívumot felépítettünk a Michigan ellen, éppúgy fordult most minden a visszájára. Cody Getz-et egyetlen TD-n tartottak, de a 100 yardot a harmadik meccsén is meghaladta. Dietz mindössze három sikeres átadásból volt képes 90 passzolt yardra, ismét inkább a futások terén tudott bizonyítani, két beérést vállalt, de sajnos bebizonyosodott vele kapcsolatban a legnagyobb félelmünk, mely szerint az igazán éles szituációkban képtelen vezetőszerepet betölteni, és abszolút nem tud Jefferson-hoz hasonló hatékonysággal küzdeni.



El kellett felejteni a fájdalmas vereséget, csak a javításra szabadott koncentrálni, és szeptember 29-én visszatértünk a hazai közönség elé, a Colorado State elleni állami rangadón csak a győzelem volt elfogadható, főleg a UNLV elleni sokkot követően. A Calhoun-legények korán bebizonyították, hogy rendkívül komolyan veszik a CSU elleni csörtét, és az első negyed alatt máris három TD-vel kényszerítették térdre a Fort collins-iakat. Az első beérést Lee futása jelentette, majd Dietz szokatlan módon egy hosszú passzal volt eredményes, illetve még az elkapó MacArthur is vállalkozott egy pontot érő futásra. A második játékrész első játékai alatt egy hosszú passzjáték jóvoltából szépített a Rams, de nem sokkal később a mieink visszaállították a három TD-különbséget, miután a senior elkapó Dontae Strickland vállalkozott futásra, és a 27 yardos vágta végén senki sem tudta megállítani őt. Nem sokkal a szünet előtt újra eredményes volt a CSU, de a félidő utolsó percén belül Dietz egy rövid átadással Hendricks-nek dobott TD-passzt, így a szünet alatt 35-14-gyel álltunk jobban. A folytatásban sem nagyon történt változás, gyakorlatilag az első negyedben megszerzett előnyt gond nélkül vittük végig, a harmadik játszma vége felé még mindkét oldalt született egy-egy touchdown, a Rams szépítését követően az elkapó Ty MacArthur a 34 yardos futását követően a napi második TD-jét jegyezte. A záró játékrészben nem is estek további pontok, az AFA 42-21 arányban duplázta le ellenfelét, és hódította el 2012-ben is a Ram-Falcon trófeát. Sikerült magabiztosan kijavítani az előző heti kisiklást, talán az a vereség valamilyen szinten még jót is tett a csapatnak, és komolyan megráztuk magunkat, még egyszer remélhetőleg nem engedünk hasonló fiaskót. Cody Getz először a szezonban nem szerzett TD-t egy meccsen, azonban a negyedik fellépésen még a korábbi termelését is felülmúlta, egészen 222 yardot futott, vagyis a csapat földön szerzett yardjainak majd' a felét összehozta, s mind a négy meccsén átlépte a 100-as határt, amire korábban senki sem volt képes az akadémia történetében. Connor Dietz nem sokat dobált feleslegesen, öt passzkísérletéből kettő sikerült, mindkettő TD volt 53 és 4 yard értékben.

A Mountain West konferencia állása (conf W-L, overall W-L):

1. Nevada Wolf Pack 1-0 (4-1)
2. Boise State Broncos 1-0 (3-1)
3. Fresno State Bulldogs 1-0 (3-2)
4. UNLV Rebels 1-0 (1-4)
5. Air Force Falcons 1-1 (2-2)
6. Wyoming Cowboys 0-0 (1-3)
7. New Mexico Lobos 0-1 (2-3)
8. San Diego State Aztecs 0-1 (2-3)
9. Hawaii Warriors 0-1 (1-3)
10. Colorado State Rams 0-1 (1-4)

Egy nem várt fiaskó sajnos becsúszott, ami a további kilátásainkat is némileg beárnyékolja, azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy több kis csapat elleni blama nem fog beleférnie, ha Bowl-on szeretnénk játszani az év végén, a kötelezőket muszáj lesz hoznunk a hat győzelem érdekében. A közeljövőben esedékesek lesznek a Military-rangadók, és természetesen egyre jobban belemerülünk majd a konferencia-mérkőzésekbe.

A Falcons hátralévő menetrendje:

Október 6., szombat, 17:30 Air Force Falcons - Navy Midshipmen
Október 14., vasárnap, 01:00 Wyoming Cowboys - Air Force Falcons*
Október 21., vasárnap, 01:00 Air Force Falcons - New Mexico Lobos*
Október 27., szombat, 02:00 Air Force Falcons - Nevada Wolf Pack*
November 3., szombat, 18:00 Army Black Knights - Air Force Falcons
November 10., szombat, 21:30 San Diego State Aztecs - Air Force Falcons*
November 17., szombat, 03:30 Hawaii Warriors - Air Force Falcons*
November 24., szombat, 21:30 Fresno State Bulldogs - Air Force Falcons*

A csapnivaló szezon legutolsó párharcát sikerrel vette a Colorado Rockies együttese, a hét első felében rendezett három mérkőzés közül ugyanis hatalmas csatában kétszer is legyőztük idegenben az Arizona Diamondbackst, de így is csak 28.ok lettünk a teljes mezőnyben.






















1. meccs, hétfő: Diamondbacks-Rockies 5-7 extra inningekben
Az arizonai párharc első meccsén Colvin visszatért sérülés után a center fieldre, mellette Blackmon és Brown játszott, az infielden McBride, Rutledge, Herrera, Nelson kapott lehetőséget, a soros dobó Pomeranz elkapója pedig Rosario lehetett. A legelső próbálkozás során három kiesés közt egyedül Nelson vállalkozott egy single ütésre, közben a házigazdák Hill solo hazafutásával jutottak előnyhöz. A következő játék eseménytelenül alakult mindkét fél részére, majd a harmadik három SOt kaptunk és egy kapott single után magabiztosan kiosztottunk három ellenfelet. Ezt követően újra három játékosunk kiesett, a vendéglátók egy sétát hoztak össze. Az ötödik játékrész alatt Blackmon vállalt egy 2out doublet, a D'backs oldalán Parra solo HRal növelte 2-0ra a különbséget, azon kívül csak egy kósza sétát hoztak össze. A következő akcióban megint simán kiesett háromból három denveri, de az első csere dobó Ottavino sem engedett ellenfelet a bázisok közelébe. Ezután Rosario solo hazafutásával zárkóztunk közelebb, majd Ottavino ismét hibátlan inninget teljesített. A nyolcadik tetején Blackmon singlet követően Rutledge RBI doublelal kiegyenlítettünk, ráadásul közvetlenül utána Colvin bevágta a fordítást jelentő duplát. 3-2re átvettük a vezetést és Belisle kiejtett háromból három arizonait, majd a kilencedik tetején Brown single ütését követően McBride ellen dupla játékkal védekeztek. Betancourt már a saveért érkezett, azonban Goldschimdt hazafutásával egalizált az Arizona és még egy újabb single esett, de az eredmény már nem változott, kilenc inning után 3-3ra álltak a csapatok. Az első extra játékban nálunk Herrera talált egy singlet, a túloldalon Young tett ugyanígy brothers ellen, de pontszerző lehetőség egyik oldalon se merült fel. A következő akcióban Nelson hintett egy duplát, mely után Rosariot szándékos sétával engedték bázisra lépni, 2in-1outnál azonban a csere ütő LeMahieu double play áldozata lett, nem sikerült előnyt szerezni, de Escalona is magabiztosan oldotta meg a következő dobórészt. A tizenkettedik inningben Blackmon és Herrera jutottak bázisra, egy bunttal egészen a kettes-hármasra értek, ám Rutledge ellen strikeouttal védekeztek. Ezt követően csak egy singlet engedtünk és Outman lezárta a játékot, majd támadásban Colvin állt bele egy ground-rule doubleba, Nelson RBI singlelel kerültünk előnybe, utána még két sétával feltöltöttük a bázisokat egyetlen kieső mellett, Blackmon RBI singlelel volt eredményes és maradt a loaded szituáció, Herrera fielder's choice közben újabb futó ért haza, aztán egy wild pitch által újabb pontot szereztünk, végül Rutledge ellen ért véget a nyomulás, amikor már 7-3ra vezettünk. A dobórészben Outman két sétát engedett egy outig, Roenicke ellen megtöltötték a bázisokat és egy loaded walkkal szépítettek, Johnson sac flyból volt eredményes, de közelebb már nem jöttek, 7-5re megnyertük az első meccset.
- Fordulatos mérkőzésen diadalmaskodtunk, a négy órás küzdelem végén mi kerültünk ki győztesen, 13-8 arányban volt több ütésünk. Blackmon négy ütéssel volt a meccs legjobbja, hat beállás alatt egy pontot is szerzett a 13. inningben, ezzel megközelítette a .300as átlagot. Nelson 3/6al végzett, az ő pontjával kerültünk előnybe az utolsó játékban és már 53 RBInál tart. Rosario 28. alkalommal szerzett hazafutást, viszont neki csak az az egy ütése volt a meccsen. Pomeranz öt inninget teljesített három ütéssel, viszont azok közül kettő is solo HR volt, de hét strikeoutot osztott ki. Betancourt a szezonban hatodszor szalasztott el savet, Outman pedig a két kapott pont ellenére megszerezte az első győzelmét. Továbbá Ottavino, Belisle, Brothers, Escalona voltak még hibátlanok, illetve Roenicke szállította a savet a legvégén.

2. meccs, kedd: Diamondbacks-Rockies 5-3 walk-off
A második meccsen Pacheco kezdett az egyesen és LeMahieu a hármason, az aktuális dobó pedig a remek formában lévő Chacin lehetett, akitől újabb győzelemben reménykedtünk. Az első játszmában egyedül Colvin hintett egy doublet, a hazaiaknál két kieső után született egy séta. Aztán a második tetején rögtön két ütéssel nyitottunk Brown és LeMahieu single találatai révén, a futók pedig a szélső bázisokon toporogtak, amikor a Blackmon elleni double play közben az első ember befutott a vezetésért, aztán Herrera duplája után a dobó ellen a harmadik kiejtéssel zárult az akció. Chacin a soron következő dobó játékot egy ütés ellenére abszolválta, majd a harmadikban három kiesés után megint csak egyetlen 2out doublet engedtünk. Ezt követően újra három outot szenvedtünk el, majd egy single és egy walk után egy Herrera-Rutledge-Pacheco double playel zártuk le a játszmát. Az ötödik rész mindkét oldalon eseménytelen volt, majd a hatodikban két out után csak Pacheco volt képes egy duplára, nálunk pedig az első csere dobó Moscosot két single után egy dupla játék segítette ki a bajból. A hetedik támadásban LeMahieu helyezett el egy triplát, azonban képtelenek voltunk haza küldeni őt, Herrera kapott még egy szándékos sétát és elrabolta a kettes bázist, de Moscoso strikeouttal kiesett, két futót fent hagyva a pontszerző helyeken. És aztán jött a fekete leves, az első double után a D'backs McDonald révén bevágott egy 2run homerunt a fordításért és csak további két felengedést követően sikerült lezárni a balhés játékrészt. Annyira nem estek kétségbe az ütőink, a következő akció során újra neki indultunk, Rutledge single és Colvin double találatait követően két futó jutott a pontszerző helyekre out nélkül, majd Pacheco mindkettejüket beterelte egy duplával és 3-2 arányban máris visszavettük a vezetést, hiába esett ki a soron következő három ember. Ezt követően Brothers hibátlanul tartóztatta fel az arizonai triót, majd három kieső közt Herrera jegyzett egyetlen találatot. Egy pont előnyben Betancourt érkezett a saveért, de sajnos ideje korán beszedett két singlet, 2in-2outnál pedig Hill 3run walk-off HRal befejezte a mérkőzést, így a fordulatos meccs végén a Diamondbacks 5-3 arányú győzelmet aratott.
- A végén mi húztuk a rövidebbet, pedig minden esélyünk megvolt a győzelemre, a hazaiak 11-10el ütöttek többet. Pacheco 2/4es hatékonysággal lengetett, az újabb két RBIval már 54nél jár az évben. Egyébként két ütése volt még a csapatból Herreranak, Colvinnak, LeMahieunek. Chacin tökéletes első öt inninget zárt, nem kapott pontot és csak három ütés esett ellene. Moscoso két játék alatt kétszer kapitulált, Brothers 1-2-3 inninget hozott, Betancourt pedig a végén elvesztette a találkozót a 3run jackkel.























3. meccs, szerda: Diamondbacks-Rockies 1-2
A mezőnycsapat megegyezett a keddi összeállítással, az év utolsó meccsén Francis lehetett a csapat kezdő dobója. A nyitó játszma során a denveri oldalon kiesett az első három próbálkozó, Francis két kiesés után egyetlen singlet engedélyezett Uptonnak. A második menetben ugyanez megismétlődött, három denveri kiesést követően a házigazdák egy singlet találtak, de a kettesnél messzebb nem jutott a futójuk. Ezt követően Herrera feljegyezte az első ütésünket egy single formájában, mialatt a D'backs Pollock solo HRal magához ragadta a vezetést és csak két újabb pályára kerülés után sikerült hárítanunk. A negyedikben először ígéretes támadást vezettünk, Blackmon hit-by-pitchet kapott, Pacheco pedig egy singlet ütött, a Rosario elleni fielder's choice play közben egy error miatt beért az első futó és kiegyenlítettünk, majd két strikeoutot követően LeMahieu RBI single találatával a vezetést is megszereztük. Az inning alsó felében mindössze egy singlet engedtünk a hazaiaknak, majd két kieső után elért két single ellenére eredménytelen volt a denveri támadás. Francis az ötödik dobórészt még hibátlanul abszolválta a távozása előtt, a mieinknél is három out született, majd Roenicke csak egyetlen sétát hagyott. A hetedik támadást Herrera kezdte egy single találattal, de a rablási kísérletét megakadályozták, majd Escalona singlet és walkot engedett, szerencséjére azonban egy Herrera-Rutledge-Pacheco dupla játékkal sikerült befejezni a játékrészt. Utána Pacheco és Rosario single ütései ellenére se jutottunk messzire, Colvin és Brown mindketten strikeoutot kaptak, utóbbit reklamálás miatt kiállították, így a mostanában sérült Fowler foglalta el a helyét a pályán. Ottavino egy singlet és egy SOt vállalt, Brothers további két outtal tudta le a játékrészt. Az utolsó támadást két ütéssel kezdtük, de hiába jutottak a futók egyetlen out mellett a pontszerző bázisokra, Rutledge és Blackmon se volt képes beküldeni őket. A befejező dobó részben Brothers ütés nélkül két embert engedett fel két out mellett, így a végén Belisle hozta a harmadik outot, hogy megnyerjük az év utolsó meccsét 2-1 arányban.
- 10-7el volt több ütésünk, Pacheco és Herrera egyaránt 3/4 arányban ütött. LeMahieunek is volt két találata és a csapatból az egyetlen RBIt ő szerezte, az idei 22. pontja volt. Francis öt játékot teljesített egyetlen kapott ponttal, ezzel a hatodik győzelmét regisztrálta az évben. Később a bullpen egyetlen pontot se kapott, többen is csak egy-két kiejtés erejéig voltak a pályán, Escalona és Brothers hozott három, illetve négy outot, míg Belisle az utolsó ember elbúcsúztatásával az idei harmadik savet szerezte.

A NL West végeredménye:

1. San Francisco Giants 94-68
2. Los Angeles Dodgers 86-76 (8.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 81-81 (13.0 GB)
4. San Diego Padres 76-86 (18.0 GB)
5. Colorado Rockies 64-98 (30.0 GB)

Az utolsó párharcában a Dodgers 2-1re legyőzte a Giantst, de már nem juthattak be a rájátszásba, a Padres pedig csak egyszer tudott diadalmaskodni Milwaukeeban. Nem történt már változás a csoporton belüli végeredményt.

A Rockies minden idők legrosszabb denveri szezonját produkálta, a 30 csapatos mezőny 28. helyén végeztünk 64 győzelemmel és 98 vereséggel, csak a Cubst és az Astrost tudtuk magunk mögött tartani, az MLB két leggyengébb csapatát. Cseppet sem lehetünk büszkék a gárda 2012es szereplésére, hosszú téli szünet ál előttünk, rengeteg feladata lesz a klubnak, hogy javítsunk a jelenlegi eredményeken.

Ezúton szeretném megköszönni, hogy olvastátok az összefoglalókat és a pocsék eredmények ellenére kitartottatok a csapat mellett. Jövőre visszatérünk, reméljük addigra változik a helyzet. GO ROCKIES!!!

Október 1-jén a torontói Westin Harbour Castle-ban rendezték meg a 2012-es NLL Drafot, melyen a Colorado Mammoth csapata csupán epizódszereplő volt, de így sem múlhatott el a börze komoly helyi érdekeltségek nélkül.




























A draft legelső kiválasztottja nem más volt, mint a Denver Pioneers tavalyi végzős klasszisa, Mark Matthews, aki számtalan egyéni elismerése mellett a 2011/12-es tanév végén a legjobb coloradói egyetemi sportolók közé került az oldalunkon megtartott választáson. A kanadai származású csatár nyáron az MLL-szezonban az Outlaws-t erősítette, és nagyszerűen játszott, végig a döntős csapat egyik legjobbja volt, mostantól box lacrosse-ban az Edmonton Rush színeiben bontakozhat ki. Elsőre kicsit talán idegen lehet neki a fedett pályás sport, de a hatalmas termetének valószínűleg kedvezni fog a kisebb pálya és az összetettebb játék, mindenképpen eredményes produkciót várhatunk tőle. Csak azt sajnálhatjuk, hogy éppen az egyik riválisunk soraiban láthatjuk majd, de kétségkívül hatalmas elismerés, hogy denveri sportoló lett a draft 1/1-es választása.

A Rush-t követően a Minnesota Swarm választott a 2-4. helyen egymás után három játékost, akik Brock Sorenson-nal (Ohio State), Kiel Matisz-szel (Robert Morris) és Shayne Jackson-nal (Limestone) erősítettek a nem mindennapi magasságú pick-ekből.

A mieink az elmúlt években igencsak megszedték magukat a draftokon, tavaly az első másfél körön belül öt játékost húztunk, ennek hozományaképpen nem nagyon maradt választási lehetőség a 2012-es börzére, mindössze három húzással rendelkeztünk. Legelső alkalommal az első kör végi, kilencedik pozícióban választhattunk, melyből a támadó Colton Clark akadt a horgunkra. A brit-kolumbiai származású játékos nyáron a jónevű Burnaby Lakers-ben tevékenykedett, egyetemi pályafutását pedig a Bellarmine-nál töltötte. Mindenképpen ígéretes választásnak tekinthető, kiváló fizikai játékos, nagyszerű kezekkel rendelkezik, és könnyen kinézhet neki egy Adam Jones-éhoz hasonló újonc szezon, aki 2012-ben az év legjobb elsőéves játékosa lett.

Később már csak a draft utolsó két körében volt egy-egy választási lehetőségünk, az összetett 44. helyen a remek sebességgel rendelkező középpályás Jaden Gastaldo került hozzánk a Burnaby-ből. Valamint a legutolsó fordulóban egy sok helyi szurkoló számára igazán szívet melengető választást hajtottunk végre, miután az 53. pozícióban a Denver University korábbi kiválóságát, Alex Demopoulos-t rendeltük a csapathoz. Az egyetemet júniusban elvégző játékos a négy év alatt 82 asszisztjával iskolarekodot állított fel és 176 szerzett pontjával a DU történetének valaha volt harmadik legeredményesebb játékosa lett. Kíváncsian várhatjuk, hogy Alex a profik között a helyi csapat színeiben miként folytatja az ígéretes pályafutását.

A közelmúltban kiderült, hogy Cameron Holding újabb egyéves megállapodást kötött a csapattal, a 22 éves középpályás a tavalyi újonc szezonjában 16 mérkőzésen lépett pályára és 11 turnovert harcolt ki. Annak idején az utolsó egyetemi évében az ország legjobb góllövője volt, a Mammoth-ban egyelőre defenzívebb szerepkörben számítanak rá, egy évvel ezelőtt négy gólt és négy asszisztot szorgoskodott össze 51 labdaszerzés mellett.

A csapat továbbá egy veterán kapussal is gyarapodott, a 2010-ben Stealth-szel bajnoki címet nyerő Matt Roik szabadügynökként igazolt a denveri egyesülethez. A 32 éves portás már 11 szezont húzott le a ligában, 146 mérkőzés alatt 75 % feletti védési hatékonysággal rendelkezik, és tavaly is kiválóan védett a Toronto Rock-ban, hiszen a február All-Star gálán a keleti divízió kezdő kapusa lehetett.

Természetesen a továbbiakban is időről időre követni fogjuk a csapattal kapcsolatos aktuális híreket, a januári szezonrajtig még sok idő van, de az edzőtábor hamarosan kezdetét veszi.

A keddi napon megkezdődik a hivatalos edzőtábor a Denver Nuggets csapatánál, ennek alkalmából jelentkeznék még a rajt előtt egy aktuális áttekintéssel a klub háza tájáról, történt néhány további érdekesség a közelmúltban.



Először is nem esett még róla szó a blogon, hogy szeptember elején a csapat aláíratta az újonc Quincy Millert, akivel 15 fősre gyarapodott a Nuggets kerete. Az idei draft 28. kiválasztottja kettes-hármas poszton próbálkozhat a csapatba kerülni, de esélyesebb, hogy az idei szezont jórészt a D-Leagueben fogja tölteni, hosszú távon viszont komoly jövő áll előtte. A 19 éves tehetség az idei Summer League öt meccse alatt 6.8 pontot és 5.2 lepattanót átlagolt a csapat színeiben.

Az edzőtáborban összesen 17en vehetnek részt, mivel a 15 szerződéssel bíró játékos mellett még két embert meghívtunk a camp idejére. Az egyik a régi ismerős Anthony Carter, többször megjósoltuk már, hogy még nem biztos, hogy véget ért a denveri karrierje, és tessék AC megint visszakeveredhet a csapatba. A 37 éves irányító mindig is Karl nagy kedvence volt, ha a pályán nem is, de a kispadon és az öltözőben nagyon hasznos lehet a fiatal csapat számára, de Lawson és Miller mellett nem lesz egyszerű szóhoz jutnia. A 14. szezonjára készülő Carter korábban 2006 és 2011 között 218 mérkőzésen lépett pályára a csapatban, a 2009es konferencia-döntős szereplés idején is nálunk pattogtatott. 2011ben a Melo féle cserében kellett távoznia, a tavalyi szezont pedig Torontoban töltötte.

A másik camp invitee a 24 esztendős Ben Uzoh, a 2010 óta tartó profi karrierjében szinte folyamatosan ingázik az NBA és a D-League között. A legjobbak mezőnyében 60 találkozón lépett pályára a New Jersey, a Cleveland, és a Toronto alkalmazásában, ezalatt elhanyagolható statsztikai adatokat gyűjtött. Jó fizikumú irányító, egy lehetőséget megérdemelt, de őszintén szólva nem sok esélyt látok rá, hogy rostert csinálhat nálunk, AC legalább a rutin miatt hasznos lenne, Uzoh nem tud miben tudna kiemelkedni.

A napokban megkezdődnek a hivatalos tréningek, hétvégétől pedig már felkészülési meccseket is játszhatunk az NBA előidény keretében.

A Denver Nuggets programja az előidényben:

Október 7., vasárnap, 04:30 Los Angeles Clippers - Denver Nuggets
Október 14., szombat, 02:30 San Antonio Spurs - Denver Nuggets
Október 16., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
Október 18., csütörtök, 04:00 Portland Trail Blazers - Denver Nuggets
Október 22., hétfő, 02:00 Oklahoma City Thunder - Denver Nuggets
Október 26., péntek, 04:00 Denver Nuggets - Los Angeles Clippers
Október 27., szombat, 04:30 Phoenix Suns - Denver Nuggets

A szezont október 31én a Philadelphia 76ers otthonában kezdjük, a 2012-13as idény teljesen menetrendjét ITT tekinthetitek meg.

Még egy nagyon fontos dolog, hogy hétfőn a csapat bemutatta a vadonatúj harmadik számú mezét, ami egy kis old school benyomást keltő arany színű mez lesz. A csapat a lentebb látható szerelést a következő szezonban 18 meccsen fogja viselni, beleértve a november 6i home openert a Detroit ellen.

A csapat nagyszerű hangulatban készül a rajtra, Karl mester kifejezetten elégedett a játékosok hozzáállásával, ahogyan a nyári tréningeket végezték, elmondása szerint a srácok rengeteget kondiztak és mindenki alázatos gyakorolt és próbálta minél jobbá csiszolni a játékát. A vezetőedző szerint a gárda átlagon felüli támadó játékosokkal bír és minden esélyünk megvan rá, hogy akár az egész mezőny legproduktívabb offenzív csapata legyünk. A fejlődőben lévő csapatunkat egyre több forrás a nyugati lista legjobbjai közé sorolja, ahol biztosan nehéz lesz végezni, mert például a Lakers és a Thunder is iszonyatosan erős, de a mieinkkel is mindenkinek számolnia kell. Lawson szerint egyenesen "mi vagyunk a legjobb csapat Nyugaton", az irányító ezt a kijelentést a csapat mélységére, fiatalságára, a keret több lábon állóságára alapozva értette, hiszen nálunk nem egy emberre épül az egész csapat, mint mondjuk a riválisoknál.

A Denver Nuggets kerete az edzőtáborra:

Irányítók: Ty Lawson, Andre Miller, Julyan Stone, Anthony Carter, Ben Uzoh
Dobóhátvédek: Andre Iguodala, Corey Brewer, Evan Fournier, Quincy Miller
Kiscsatárok: Danilo Gallinari, Wilson Chandler, Jordan Hamilton
Erőcsatárok: Kenneth Faried, Anthony Randolph
Centerek: JaVale McGee, Timofey Mozgov, Kosta Koufos

Egy biztos, mindannyian nagyon izgatottak lehetünk a közelgő szezonnal kapcsolatban. A felkészülés a célegyenesbe fordul, edzőtábor, előidény, és október utolsó napján végre indul a szezon, amikor talán beigazolhatjuk a méltán nagy remények valóságtartalmát.

Nem sikerült a hétvégi párharc a Colorado Rockies csapatának, ugyanis a Los Angeles Dodgers vendégeként mind a három meccsünket simán vesztettük el, így már biztos, hogy minden idők leggyengébb denveri szezonját zárjuk idén.



















1. meccs, péntek: Dodgers-Rockies 8-0
A series nyitó összecsapásán az elkapó Rosario mellett a Pacheco-LeMahieu-Rutledge-Nelson négyes alkotta az infieldet, a külső mezőnyben Brown, Colvin, McBride kezdtek. Kezdésként mindkét oldalon három-három kiesés történt, aztán a második játszmát Rosario kezdte egy duplával, utána viszont már csak Brown volt képes egyetlen sétára három strikeout közben. Ezzel szemben a Dodgers második akciója jobban sikerült, az első két futó pályára kerülése után Ethier egy duplával szerezte meg a vezetést, majd az előnyt Victorino 3run HRal nyomatékosította, utána már csak egy single történt. A harmadikban Colvin két kiesés után hozta az egyetlen ütésünket egy single formájában, Francis visszatartotta a három ellenfelét. Ezt követően sima három out érkezett, majd a kezdő dobó utolsó játékban két single és egy hit-by-pitch révén alakult ki bases loaded szituáció, amely közben Kershaw dupla játékba szaladt bele, de ezalatt a legelső futó hazaért és már 5-0ra vezetett a LAD. Az ötödik részben LeMahieu és Rutledge jegyzett egy-egy singlet, de az első két bázisnál messzebbre egyikük se jutott, majd az első csere dobó Moscoso egy single és egy walk után sorozatban három mezőny általi kiejtéssel dolgozott. A következő felvonásban mindkét részről egy-egy ütés született, majd a hetedikben Brown sétáját követően LeMahieu kapott double playt, Roenicke pedig kiszórt három ellenfelet. A nyolcadik tetején is elhullott háromból három denveri ütő, majd Harris ellen egy single után A. Ellis köszönt be egy duplával és Abreu is elhintett egy két pontos homerunt, a befejező felvonásban pedig már nem történt semmi, így sajnos 8-0ra vesztettünk.
- A korán összeszedett hátrányt később se tudtuk ledolgozni, rettentő sima vereséggel kezdődött a párharc. A teljes meccsen mindössze öt ütést értünk el öt különböző játékos jóvoltából, McBride egy pazar elkapással jeleskedett. Francis ellen négy játszma alatt elment a meccs, a balos kezdő addig hat ütésből öt pontot kapott és hetedik alkalommal regisztrált vereséget. Később Moscoso két játékot teljesített két ütéssel, Roenicke is hibátlan volt, Harris viszont a végén háromszor kapitulált.

2. meccs, szombat: Dodgers-Rockies 3-0
A szombati második mérkőzésre egyetlen változás volt a kezdőben, az is kevéssel a meccs előtt, amikor kiderült, hogy Colvin nem tudja vállalni a játékot, így Blackmon állt a center fieldre, a soros dobó Chatwood lehetett. Az első játékrész egyetlen denveri ütését Blackmon duplája jelentette, majd a hazaiaknál egy séta után double play történt egy Pacheco-Rutledge-Chatwood összjáték jóvoltából, további két single ellenére abszolváltuk a játékrészt. Az eseménytelen második felvonás után a harmadikban Chatwood single után Rutledge kapott dupla játékot, a Dodgersnél hárman könnyen kiestek. A soron következő denveri hármas is búcsúzott, majd a pont nélküli állást Kemp solo hazafutása törte meg, melyet követően még egy LAi futó került bázisra és A. Ellis RBI singlelel újra eredményesek voltak. Az ötödik tetején Brown és LeMahieu single ütései ellenére se szereztünk pontot, közben az első reliever Outman hibátlanul látta el a feladatát. Aztán hiába kezdtünk Rutledge single ütésével, mert Blackmon double play áldozata lett, Pacheco találata után Rosario ellen strikeouttal ért véget a támadás. Ezalatt Outman egy kiejtés után távozott, Escalona egy beszedett ütést követően két outtal lezárta a hatodik inninget. Ezután a hetedik tetején Nelson single után zsinórban hárman kiestünk, majd a Dodgersnek is csak egyetlen ütést engedélyeztünk, maradt a 2-0s eredmény, azonban a nyolcadik próbálkozásunk is kudarcot vallott a pontszerzésre, megint három sima out történt. Eközben Roenicke ellen az első és egyetlen ütő Kemp újabb hazafutást hintett, majd Reynolds két embert engedett pályára, a következő dobó Torres egy out után Abreut direkt sétáltatta, A. Ellis ellen pedig egy LeMahieu-Rutledge-Pacheco double playel fejeztük be a játszmát 3in-1outról. Sajnos a legutolsó játszmában simán kiesett három ütőnk, így a második meccset is szerzett pont nélkül vesztettük el 3-0 arányban.
- Másodszor szorosabb mérkőzést vívtunk velük, de így sem volt túl sok közünk a találkozóhoz, a hazaiak 10-7 arányban jegyeztek több ütést. Megint egyetlen extra base ütésünk volt Blackmon jóvoltából, a többiek nem sokat tudtak hozzátenni. Chatwood két pontot kapott az első öt játékban, ezzel a hatodik vereséget szenvedte el az évben. Később Outman és Escalona is 1.1 inninget teljesített, a végén Roenicke kapott még egy pontot.

3. meccs, vasárnap: Dodgers-Rockies 7-1
A párharc utolsó összecsapására Pacheco öltözött elkapónak, az egyesen McBride kezdett, a harmadik outfielder pedig a frissen felhozott Ortega volt élete első MLB meccsén. A mieink dobója De La Rosa lehetett, aki az első inningben csak egy singlet engedélyezett, mint ahogyan előtte nálunk is egyetlen ütés született éppen az újonc Ortega jóvoltából. A következő akcióban Blackmon ért el egy sétát, de pickoffal leszedték az egyes bázisról, a Dodgers hármasát magabiztosan osztottuk ki. A harmadik inning során DLR single és Rutledge double találataival lendültünk előre, Ortega hozzátett egy sétát, de hiába volt bases loaded 1out lehetőségünk, mert Pacheco ellen double playel fejezték be ezt a részt. Ezalatt a hazai hármas is búcsúzott, majd a negyedik tetején Brown solo hazafutásával szereztük meg a vezetést, mely után még McBride hintett egy duplát, de egy szándékos sétánál többre már nem futotta később. Aztán De La Rosa a negyedik dobórészre elkészült az erejével, egy singlet követően Kemp tűzött ki solo HRt, majd egy újabb single találat után Cruz bombázott a lelátóra további két pontért, ezáltal a házigazdák 4-1 arányban visszavették a vezetést. Az ötödikben a sor tetejéről Rutledge és Ortega került pályára, utánuk zsinórban hárman kiestek, míg Scahill ellen két kieső után két single és egy walk esett, Hanley RBI singlelel újabb pontot szerzett a hazai csapat. Ezután háromból három denveri out következett, mialatt White ellen a Dodgers kiharcolt egy sétát és A. Ellis 2run homerunból már egészen tetemessé fajult a különbség és 7-1re vezettek. A hetedik tetején újra jól kezdtünk, Colvin singlet és Pacheco doublet jegyzett, Brown sétával felkerült az üres egyes bázisra, azonban Nelson ellen egy groundouttal lezárták az inninget loaded 2outnál. Legközelebb a hazaiak előtt is teli pályás helyzet adódott, két single és egy walk után azonban 3in-1outról védekeztünk sikerrel. Ezt követően Blackmon leadoff double után sorozatban három ütő búcsúzott el, Torres pedig csak egy singlet kapott a nyolcadik dobórészben. A legutolsó próbálkozás alkalmával egyedül Ortega került bázisra egy HBP révén, szépíteni már nem sikerült, be kellett érni a 7-1es fiaskóval.
- A series harmadik meccsén is csak egyetlen pontot kapartunk össze, totál simán vesztettük el ezt a párharcot. Hiába voltunk képesek 9 ütésre, Brown idei ötödik hazafutásán kívül több pontot nem szereztünk pedig voltak helyzeteink dögivel. Mindent elmond az ütők produkciójáról, hogy a debütáló Ortega volt az egyetlen játékos egynél több találattal. De La Rosa négy inning alatt négy futással kapta a következő vereséget, valamennyi LAi run a negyedik játszmában született. Később Scahill egy, White két futást szenvedett el, egyedül Torres őrizte makulátlanul a home platet.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 93-66 (159 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 84-75 (159 meccs, 9.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 80-79 (159 meccs, 13.0 GB)
4. San Diego Padres 75-84 (159 meccs, 18.0 GB)
5. Colorado Rockies 62-97 (159 meccs, 31.0 GB)

A csoporton belüli párharcokat az erősebb csapatok nyerték, a Dogers söprése mellett a Giants 2-1re győzött összetett a Padres ellen, közben a D'backs is hozta a magaáét a Cubs ellen. Az év utolsó napjaiban LAD-SF és ARZ-COL párharcok lesznek a csoportban, míg a SD Milwaukeeban zárja a 2012es szezont.

Az utolsó seriest tehát az Arizona Diamondbacks otthonában vívhatjuk, a három meccset a következő időpontokban rendezik: kedd 03:40, szerda 03:40, csütörtök 01:10. Egy győzelem mindenképpen kéne, hogy ne zárjuk olyan silányul az évet, illetve hogy a 100 vereséget valahogy el tudjuk kerülni. GO ROCKIES!!!

Sok kérdőjel előzte meg a Denver Broncos 2012-es szezonját. Azóta 3 forduló telt el, s a kérdőjelek lassan megválaszolódnak. Bár még mindig korai az idő arra, hogy komoly következtetéseknek adjunk helyet, de azt hiszem, abban a legtöbben egyetérthetünk, hogy eddig nem azt láttuk a csapattól, amit szerettünk volna. Hiába a győzelem a nyitó fordulóban, azóta két sima zakó, két kilátástalan teljesítmény a labda mindkét oldalán. A szezon pedig halad tovább. A Falcons és a Texans nagyon erős csapatok voltak, így annak ellenére elfogadható valamilyen szinten a vereség, hogy ha valamit akarunk a szezontól, akkor az erős csapatokat is le kell győzni, de most egészen más lesz a helyzet. Következő ellenfelünk az Oakland Raiders.





















Az ősi rivális hosszú évek óta nem tartozik a verhetetlen ellenfelek közé, így ezúttal ez nem lehet kifogás, viszont 4 éve képtelenek vagyunk hazai pályán nyerni a fosztogatók ellen, és ez így nem mehet tovább! Manning & co ha nem szakítja meg ezt a sorozatot hamar megtudhatja, milyen a népharag Denverben. Szóval a képlet egyszerű, must win, azonban ez nagyon nehéz lesz, egyáltalán nem biztos, hogy kicsit is könnyebb lesz a dolgunk, mint az elmúlt 2 héten. Egy ilyen rangadón ugyanis nem feltétlen a keret erőssége a döntő, ahogy az évek folyamán már láttuk, és az se véletlen, hogy 4 éve képtelen vagyunk legyőzni őket, arról nem is beszélve, hogy míg mi az első forduló óta kiábrándító játékkal szenvedjük a vereségeket, addig ők a gyenge kezdés után pont magukra találóban vannak, s legutóbb heroikus küzdelemben egy óriási hajrának köszönhetően fordították meg a meccset a Steelers ellen. Ettől függetlenül természetesen minden évben a győzelem reményében várjuk az összecsapást, csak hogy újra és újra csalódjunk. Ha ez idén sem marad el, komoly gödörbe kerülünk s a rájátszásról szövögetett álmaink még egy lépéssel távolabb kerülnének. Azonban, ha sikerül érvényesíteni a papírformát, a keretek erősségében rejlő különbséget, a hazai pályát vagy szimpla mázlival nyerünk, akkor a szezon eleji pesszimizmus a múlté lehet, a csapatnak is megjöhet az önbizalma, s harcban maradunk a divízió győzelemért. Sok múlik tehát ezen a meccsen, s nem is annyira a szakmai különbségeken.

Azonban mivel szubjektív véleménye mindenkinek van, megpróbálok egy kicsit a számok tengerére evezni, ha nem is feltétlen ez fog dönteni, szerepe azért természetesen lesz.

Kezdjük is a fosztogatók támadó szekciójával. A liga történelmének talán valaha volt legrosszabb trade-jével egy első + egy első vagy második körös pickért megszerezték a már valójában visszavonult, komoly sérülésen túl lévő playoffs győzelmet még sosem arató korábbi 1/1-es irányítót Carson Palmert. Az ár akkor se lett volna olcsó, h hozza a sikereket, azonban a tavalyi év teljes kudarcba fordult, így most gyakorlatilag draftcetlik nélkül kellett megkezdeniük a rebuildinget, ennek megfelelően nem is állnak a ligaelit küszöbén... Ami Palmert érinti, a hosszú passzok nem igazán mennek neki. A Pittsburght ellen 1/10 21 yardra. A passz játékuk hatékonyságát tovább gyengíti, hogy DHB nem játszhat ellenünk, aki annak ellenére, hogy kiválasztásakor mindenki a Raidersen nevetett, kezdi meggyőzni a hitetlenkedőket és meghálálni a bizalmat. Ma már valószínűleg máshogy festene a DHB Crytree összehasonlítás... Persze a támadó oldalon a legveszélyesebb fegyver az továbbra is McFadden, aki ha játszhat, kitüntetett figyelmet igényel az ellenfél védelmétől. Márpedig idén eddig kivételesen nem sérült. Kicsit nehezíti a helyzetét, hogy a futások terén is új rendszert implementál a Raiders, azzal hogy visszatérnek ZBSre. Ha egyszer összeáll nekik, nem tudom mi lesz velünk, de egyelőre még akadozik a szerkezet, viszont pont legutóbb egy hosszú TD futásban már megcsillantották, hogy mire számíthat az ellenfél. Részünkről mi Palmerre egy Manninggel tudunk válaszolni, aki mégha el is marad a várakozásoktól, és mégha Palmer idénre kicsit jobban játszik mint tavaly, még mindig a mi oldalunkra billenti a mérleget, RunDMC-re McGaheevel tudunk válaszolni, ez viszont már inkább az ő oldalukra a pont.

Nem beszéltünk még a falról. Veldheert több helyen is kiemelték, a Raiders OL talán legmegbízhatóbb tagja, aki jelentősen megnehezítheti Dumervil és Von Miller dolgát szent küldetésük teljesítésében, hogy földbe csomagolják Palmert. Középen alighanem Wisniewski neve cseng a legjobban. A másik oldalon hiányozni fog Kevin Barnes, de hiányzott eddig is. Összességében 28 hurry és 15 QB hit az Oakland OL mellett, ez összevetve a mi falunkkal, ami összesen 3 hitet és 17 hurry-t engedett ez komoly differencia. Már csak az kéne, h Manning kihasználja a védelmet, amit kap. Clady elfelejtette tavalyi rossz évét, s újra úgy játszik ahogy tud, Walton és Beadles úgy néz ki beérett erre a szezonra, OF már csak Kuper meg a depth hiányzik innen. Kuper viszont nagyon, mert Ramirez kritikán alul játszik...

Fordítsuk meg a táblát, nézzük a védelmeket. Seymour, Lelly, Lamarr Houston, Shaugnessy a nevek alapján nagyon erősnek éreztem őket a szezon előtt, ennek ellenére csak szenvednek idén. Nincs passrush. Össze se mérhető a mi sorunkkal. Az LB sorunk ellenben több sebből vérzik. Egyrészt el van tiltva DJ, másrészt a Texans ellen bemutatott sportszerűtlen szabálytalanságáért elmeszelték Mays is. Aki noha idén is tízesével halmozta a misstackle-öket, vélhetően nem véletlenül tarthatta meg a kezdő pozícióját. Irving játéka kérdéses, szóval eljöhet az idő, amikor a fiatalok lehetőséget kapnak. Trevathan, Malik Jackson, Steven Johnson azok akik így pályára kerülhetnek. Trevathanra nagyon kíváncsi vagyok. Az erős sötét oldaláról Wheelert emelném ki, aki elsősorban coverage-ben van a csapata hasznára, s idén McClain is elkezdte annak a játéknak a jeleit mutatni, amivel a Crimson Tide bajnoki menetelésének kovácsa volt. nehéz dolga lesz a TE-jeinknek.

Távolodjunk a LoS-tól lássuk a secondary-t, a Broncos előző meccsén úgyse lehetett őket látni... Porter visszatért sérüléséből, ahogy Chris Harris is úgy néz ki tudja vállalni a játékot. ez nagyon fontos, kérdés elég-e. Olyan gyermekded hibákat mint múlthéten nem engedhetünk meg magunknak, annyira üresen nem csak a liga egyik legjobb elkapója tudja elkapni a labdát. Sajnos Quinton Cartert elvesztettük a szezonra, pedig a tavalyi rájátszásra a csapat jobbjai közé lépett elő, így most még szűkebben vagyunk az amúgy is legszűkebb pozícióban. Szerencsére a Raiders egy fikarcnyival se áll jobban, sőt olyan gyenge ez a csapat részük, ahogy abban a szezon előtt reménykedtünk.

Sokat jelent azonban, hogy Dennis Allen az Oakland HC-ja, aki nagyon jól ismeri a csapatunkat, elsősorban a védelmet. Ha valaki, akkor ő tudja mi a gyengéje, s ez a tudat nem nyugtat meg engem. A számok, a statisztikák nem számítanak majd /*sőt talán már az se, hogy melyik bírónak ki van meg fantasy-ban :)*/, csak hogy hogyan játszunk. Nyerhetünk rossz játékkal is, de én most csak egy szép győzelemmel lennék elégedett. A Raiders ellen nem szabad hibázni! 22:05-től szurkoljunk együtt a csapatnak, hajrá Broncos!

A Denver Broncos (1-1) a harmadik héten végre egy magyar szempontból már jó időpontban lejátszott meccsen lépett pályára (a Sport2 élő közvetítése által a honi nagyközönség elé is eljutva) a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban a Houston Texans (2-0) ellen. A vendégeket elég sok szál fűzi Denver-hez, elég talán csak a csapatnál 9 évet QB-ként és  11 évet edzőként lehúzó head coach Gary Kubiak-et, vagy a korábban a Mile High City-ben defensive coordinator és head coach posztot is betöltő DC Wade Phillips-et említeni, vagy azt a Houston-ban offensive coordinator posztot betöltő Rick Dennison-t, aki kis megszakítással nem kevesebb, mint 26 éven át volt a Broncos alkalmazottja játékosként és különböző edzői posztokon. A játékosok között is találunk denveri kötődésűt, a kezdő C Chris Myers is nálunk kezdte a pályafutását.



A sérülés fronton nem zárult rosszul a hét a Broncos szempontjából, hiszen a már régóta sérült és a visszatéréshez egyre közelítő Chris Kuper-en kívül mindenki hadra fogható lett vasárnapra, például az előző meccset kihagyó Chris Harris is. Kimaradt viszont végül a keretből, némileg meglepő módon, Knowshon Moreno, valószínűleg a hétfő esti gyengébb teljesítménye miatt, helyette az újonc Ronnie Hillman kapott lehetőséget az NFL-es bemutatkozásra. Kimaradt még Moreno és Kuper mellett Caleb Hanie, Andre Caldwell, Steven Johnson, C.J. Davis és Sealver Siliga.

Az Atlanta Falcons (2-0) ellen elvesztett monday night meccs után John Fox HC és Jack del Rio DC is büntetést kapott a ligától a cserebírókkal szemben mutatott viselkedéséért, ami finoman szólva is véleményes döntésnek tűnik az NFL részéről, vagy inkább a probléma eltussolásának. Mivel a liga azóta se ült le tárgyalni az elsőszámú bírókkal, így ezen a meccsen is az alsóbb ligákból érkezett zebrák ítéleteivel kellett szembenézni a csapatoknak. A meccs eleji pénzfeldobást ezúttal is a Broncos nyerte és így ezúttal is a támadók kezdhették a meccset, lehet, hogy a szokásos kapitányokhoz régi csapata ellen csatlakozó Joel Dreesen hozta meg a szerencsét. A támadók ezúttal is a megszokott felállásban vonultak fel a kezdéshez:

QB: Peyton Manning
RB: Willis McGahee
WR: Demaryius „Bay-Bay” Thomas, Eric Decker
TE: Joel Dreesen, Jacob Tamme
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: J.D. Walton
RG: Manny Ramirez
RT: Orlando Franklin

Jól indult a meccs, McGahee indult el a fal közepén és mivel szépen blokkoltak Walton-ék, át tudott jutni a védelem első során és csak 15 yard után tudták a lábát elkapva a földre vinni. 1&10 jött, PM passzolni próbált egy rövidet McGahee-nek, de nem lett jó a passz, mivel odaért egy védő. 2&10-nél McGahee futott, jobbra indult, majd középre ment, de csak 3 yard-ot tudott szerezni. 3&7-nél jött egy kis nyomás, de Tamme közben szabadra tudott futni, viszont Manning nem tudott pontos passzot dobni a TE-nek és a labda a földre került. Jött Britton Colquitt az meccs első punt-jára és nagyon szépen találta el a labdát, amit a 6-on kapott el Trindon Holliday az oldalvonalnál az 57 yard-os punt után és ott egyből ki is lépett.

Nagyon jó helyen kezdhettek védekezni a denveriek az alábbi felállásban:

DE: Elvis „Doom” Dumervil, Derek Wolfe
DT: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Keith Brooking
MLB: Joe Mays
S: Mike Adams, Rahim Moore
CB: Champ Bailey, Tracy Porter

A két kiváló futóval (Arian Foster és Ben Tate) rendelkező vendégektől ilyen beszorított helyzetben mindenki futást várt, de Kubiak-ék passzot hívtak, vesztükre. Matt Schaub-hoz jobbról jött a nyomás Elvis Dumervil személyében és a kiváló DE el is tudta kapni a QB-t, majdnem kiütötte a kezéből a labdát a sack közben, de hiába tudta megtartani a QB a labdát, így is pontot szerzett a Broncos, mivel a sack az endzone-ban történt és ez egy két pontos safety-t jelentett. 67 meccs után először tudott safety-t szerezni a denveri csapat, megszakítva ezzel az NFL ötödik leghosszabb ilyen sorozatát -> 2-0

A safety után egy úgynevezett free kick-el adta át a Texans a támadás jogát a Broncos-nak, a kézből előrerúgott labdát a 22-n kapta el Jim Leonhard és a 40-ig tudta visszahordani. A drive első play-e PM első pontos passzát hozta ezen a napon, Decker csinált vele egy 5 yard-os elkapást. McGahee kapott egy labdát futáshoz 2&5-nél és brusztolva szerzett pontosan 5 yard-ot és 1st down-t a félpályán. Passz jött 1&10-nél, a FB Chris Gronkowski csinált egy elkapást, lerázta a sztár LB Brian Cushing-ot és végül 11 yard után lépett ki a pályáról, mivel kivitte a lendület. McGahee futott az első kísérletnél és szerzett 5 yard-ot, majd Bay-Bay felé szállt egy passz, de a rajta védekező Jonathan Joseph belenyúlt az átadásba, később a visszajátszáson látszott, hogy visszarántotta a WR-t, messze kimerítve a defensive pass interference fogalmát, de a zászló elmaradt. Manning-et nem zavarta meg a kis közjáték és egy nagyon pontos passzot dobott Tamme-nak 3 ember közé és a TE meg is csinálta az elkapást, ami 14 yard-ot és 1st down-t ért a Texans 20-as vonalán. Lance Ball érkezett futni, de végül nem tudott yard-okat szerezni. 2&10-nél Dreesen kapott volna egy passzot, de a labda nem találta meg, mivel (ahogy a visszajátszásból kiderül) a védője elcsúszott és közben elkapta a TE lábát egy pillanatra és ő ettől ütemet vesztett, a zászló azonban ekkor is elmaradt. Jött tehát egy 3&10, McGahee kapott egy screen passzot a bal oldalon, kapott is pár blokkor, de nem eleget és így csak 6 yard-ot tudott szerezni. Meg kellett tehát elégedni egy 32 yard-os Matt Prater FG-próbálkozással, amit a kiváló rúgó magabiztosan értékesített is -> 5-0.

A 20-ról indult a vendégek drive-ja a már-már szokásos touchback után és egy hosszú passzal nyitottak, Kevin Walter szerzett 18 yard-ot a testcselt kicsit „bekajáló” és így kicsit lemaradó Porter mellett. A megszerzett 1st down után jött még egy, ezúttal Foster futott a jobb oldalon 11 yard-ot, Brooking-nak lett volna esélye levinni, de rossz szögben érkezett és nem tudta megcsinálni a tackle-t. 1&10 helyett előbb 1&15 majd 1&20 jött, egymás után kétszer is korán indult egy-egy falember. Schaub nem nagyon jött zavarba, egy play-action-el indította a play-t, ettől a safety-k elindultak felfelé, a kiváló WR Andre Johnson egyedül maradt, mivel Adams nem lépett oda rá, Porter pedig azt hitte hogy jön a S és lassított, Schaub pedig hibátlan passzot dobott az elkapójának, aki meg se állt vele az endzone-ig és 60 yard-os TD-t szerzett. Shayne Graham jött az extra point-ra és bevágta magabiztosan -> 5-7.

A pálya mellett a kickoff közben az Adams-Porter páros megkapta a fejmosást, a kickoff pedig touchback lett. PM megirigyelte a vendég irányítótól a hosszú passzot és ő is elindított egyet, ez is jó lett, Decker csinált belőle vetődve és csúszva egy 35 yard-os elkapást. McGahee futott 1 yard-ot, majd Bay-Bay egy 4 yard-os elkapást, így 3&5 jött, aminél Manning passza nem lett jó Bay-Bay felé, mivel Joseph leütötte, de így is denveri 1st down jöhetett, mivel Brandon Stokley-t megrángatta a védője és a defensive holding automatikusan 1st down-t és 5 yard-ot ért. McGahee futott 1 yard-ot, de a 2&9 előtt Beadles korán mozdult és így 2&14 következett. Ball futott középen és szerzett 2 yard-ot, így 3&12 kellett volna megoldani, de passz helyett sack jött, Ramirez és Franklin se tudta távol tartani az emberét PM-től, J.J. Watt és Reed Brooks osztozott a sack-en, Kubiak-ék pedig nem kérték a Ramirez ellen megítélt holding-ot, mivel így se volt már FG távon belül a Broncos. Jött újra Colquitt és ismét egy nagyon szép punt-ot rúgott, a labda ezúttal a Texans 3 yard-os vonaláig pattogott és ott ért hozzá végül Omar Bolden. Még 2:58 volt hátra az első negyedből, amikor elkezdett támadni a Texans, de a 3 helyett a 3-ről, mivel ismét túl korán indult az egyik falember. Tate kapta a labdát és futott középen 7 yard-ot, kicsit javítva csapata helyzetén. Következett egy rövid passz Schaub-tól Owen Daniels-nek, a TE elkapása 2 yard-ot ért. 3&3 jött, Foster kapta a labdát és a fal csinált előtte egy nagy lyukat, amin átfutva 8 yard-ot tudott szerezni, amivel meglett a 1st down. 1&10-nél újra Foster futott, ugyanott csinálták meg neki a lyukat, ezúttal a LB-k se értek oda és végül csak 22 yard után tudta Adams kilökni a pályáról. Schaub passzolni akart 1&10-nél, de hiába volt ideje, nem lett elég pontos a dobás. 2&10-nél Tate futása következett, ami 9 yard-ot ért és ezzel a play-el zárult le az első negyed, ami után az eredmény tehát: 5-7.



Futással kezdte a második negyedet a vendégek, Tate futott 4 yard-ot, pedig majdnem nem is kapta meg a labdát, mivel Schaub és Myers lába összeakadt a snap után, de végül a QB át tudta adni a ladbát. 1&10 jött tehát a Broncos 48-as vonaláról, screen passz lett volna, de Porter szépen kileste és -3 yard-on megállította a play-t. 2&13-nál Foster futott 2 yard-ot, 3&11-nél viszont nem akadt meg a drive, mivel Keshawn Martin szépen szakadt el Porter-ről és 18 yard-os elkapása 1st down-t ért. Schaub-ra érkezett a nyomás 1&10-nél, majdnem oda is értek hozzá, de az utolsó pillanatban eldobta a passzot, amit a TE Garrett Graham el is kapott a Broncos 4 yard-os vonalán, onnan jött tehát egy 1&goal. Schaub passzolni akart először egy play-action után, de Champ nagyon szépen fogta Johnsont-t és a QB inkább a földre dobta a labdát, nehogy odaérjen hozzá egy védő. 2&goal-nál Foster 1 yard-ot még faragott a távolságból, majd 3&goal-nál is ő kapta a labdát egy screen passzra, amit a védelem nagyon megevett és így a csapat legnehezebb tagjának, Vickerson-nak kellett volna utolérnie, de esélye se volt, így a futó meg tudta szerezni a TD-t, amihez jött az extra point is -> 5-14.

McGahee futott 4 yard-ot a Broncos drive-jának nyitásaként, majd egy időkérés után Manning Tamme-nak próbált passzolni, de egy védő falember belenyúlt az átadásba. Jött egy újabb passz próbálkozás, ezúttal Ball volt a célpont, de egy kicsit mögé ment a labda, ő pedig visszafordulva átengedte a kezei között a labdát. Colquitt-nek kellett jönnie és a punt-ja után Holliday egy 13 yard-os visszahordást csinált a 43-ig. Foster futott 5 yard-ot, így 2&5 jött.  Gyenge volt a pass rush, volt ideje Schaub-nak, el is indított egy hosszú passzot, Porter lemaradt Walter-ről (segítsége se volt, de illett volna tartania a tempót ezúttal), aki meg is csinálta az elkapást és mivel Porter nem tudta megcsinálni rajta a tackle-t, így megszerezte a TD-t, amihez Graham bevágta az XP-t, 16-ra növelve a különbséget -> 5-21.

McGahee futása nyitotta ismét a hazai drive-ot, ezúttal csak 1 yard-ot tudott szerezni. 2&9-nél passz jött, ezúttal egy screen passz Dreesen-nek, aki kapott pár szép blokkot, majd végül még egy védőn is át tudott ugrani, végül a bírói sípszó miatt hiába kelt volna fel, hogy folytassa az előrehaladást, mivel szerinte nem értek hozzá, végül így is szerzett 30 yard-ot. A Texans 49-es vonaláról folytatódott a támadás, Tamme csinált egy 6 yard-os elkapást 1&10-nél. Bejött NFL karrierje első futására Ronnie Hillman és 4 yard-ot futva meg is szerezte a 1st down-t. PM engedett el egy passzot a pass rush odaérése előtt, amit Bay-Bay kapott el és szerzett még egy pár yard-ot a catch után, végül 23 yard után lökték ki a pályáról a 16-nál, ráadásul PM fejét megütötték és ezért még megfelezték a távolságot az endzone-ig, azaz 1&goal jött a 8-ról. 1&goal-nál PM inkább eldobta a labdát, mert nem talált célpontot, majd McGahee futott 3 yard-ot. 3&goal-nál újra Bay-Bay volt a célpont, de értették meg egymást tökéletesen, így a labda kirepült a pályáról. Érkezett Matt Prater és 3-al csökkentette a hátrányt, ha már a TD nem lett meg -> 8-21.

Maradt még 5:44 a félidőből, a Broncos védői pedig Porter nélkül, Chris Harris-el CB2-ben jöttek vissza a pályára. Foster 1 yard-os futása nyitotta a Houston drive-ját. Schaub passzolni akart, de a dobásába belenyúlt Bannan, így 3&9 jött, Daniels volt a célpont, de Adams ezúttal jól védekezett és el tudta ütni a labdát egy punt-ot kiharcolva ezzel. Leonhard csinált egy 13 yard-os punt visszahordást, így a 43-ról indulhatott a Broncos 4:46-al a félidő vége előtt. PM passzolt, a labda átment Bay-Bay kezei között, de nem is biztos, hogy ő volt a célpont, mivel Stokley jött a másik irányból keresztben. 2&10-nél meg is kapta Stokley a labdát a bal oldalon, majdnem le is rázott egy védőt, de így is szerzett 6 yard-ot. Időt kért a Texans, egy futással próbálta meglepni a vendégeket a Broncos, de Cushing 0 yard-on tartotta McGahee-t. A 3&out után Colquitt punt-ját Holliday a 12-n kapta el és 4 yard után lökte ki a pályáról Nate Irving, akit úgy lökte bele a visszahordóba és a sisak-sisak elleni ütközés után lent is maradt, láthatóan pár másodpercre elveszítve az eszméletét. Az orvosi stáb több percig dolgozott mellette, eddig a játék is állt, majd végül, bár elég bizonytalanul, de felállt Irving és a saját lábán ment be az öltözőbe.




















A kissé még lefagyott hazai védelmet a Texans egyből meg is lepte egy end-aroud futással, Martin-t csak 21 yard után sikerült földre vinni. A 37-ről jött az 1&10, Tate futott, de Bannan-ék 0 yard-on tartották a futást. A 2-minute warning előtt még egy play jött, Schaub passzolt Graham-nek, aki 12 yard-ot szerzett, így jöhetett egy 1st down. A pihenő után Foster futott 2 yard-ot, majd egy hosszú passz szállt Daniels felé, amit ezúttal Adams nagyon szépen levédekezett. Jött még egy passz Daniels-nek, újra Adams volt rajta, de ezúttal meglett az elkapás, ami 10 yard-ot és 1st down-t ért.  Időt kért a Texans, majd Foster futott 1 yard-ot. Lepergett az óra 1 perc alá, amikor Schaub Martin felé passzolt, ami azonban rövid lett. Újabb passz jött, Schaub kilépett egy sack-ből és Walter-nek passzolt, de Woodyard akrobatikus mozdulattal elcsente a labdát és elindult előre az interception-el. El is jutott vele a Houston 30-án belülre, de a bírók közben jelezték, hogy a Broncos 40-es vonalánál kilépett. (ez utóbbiról soha nem mutattak a TV társaságok meggyőző bizonyítékot, inkább az látszott, hogy a Texans emberei közül valaki szólt a bírónak pár lépéssel később, ő pedig bejelezte, hogy kilépett)

A 40-ről támadhatott tehát a Broncos, de nem indult jól a támadás 0:34-nél, PM-et J.J. Watt kapta el egy -3 yard-os sack-re, Ramirez nem tudta megfogni az emberét. Denveri időkérés után 0:22-nél jött a 2&13, PM-et megint megkergették, kilépett a zsebből, majd passzolt Decker-nek, aki pontos labdát kapott, de nem tudta megfogni. Hamar javított a WR, a jobb oldalon csinált meg egy szép elkapást, majd szerzett még pár yard-ot, végül kilépett a pályáról megállítva az órát 22 yard megszerzése után. 0:10 maradt még, amikor a Texans 41-es vonaláról jött a snap, PM újra Decker-nek passzolt, ezúttal 5 yard-ot hoztak össze. Időt kért a Broncos, érkezett Matt Prater egy 53 yard-os FG-ról és magasan, pontosan középre rúgta a két pózna közé, talán még 73-ról is meglett volna. A kickoff után már nem maradt idő play-t csinálni, így a FG a félidei eredményt is beállította: 11-21.

Schaub egyből „gyilkolni” akart a második félidő elején Johnson-nak indított el egy hosszú passzot, Champ és Adams szorosan ott voltak rajta, igaz így is lett volna lehetősége elkapni, mivel Champ nem akart szabálytalankodni, majd a kezéből kipattanó labdát majdnem Adams szerezte meg, de ebben meg pont Johnson akadályozta meg, így végül a labda a földre esett. Foster futott 4 yard-ot 2&10-nél, majd 3&6-nál passz szállt Walter felé, akin Tony Carter védekezett jól és így a labda kirepült a pályáról. Egy rövid Leonhard visszahordás után a 32-ről indulhattak Manning-ék, McGahee futott 1&10-nél, de Watt elkapta -2 yard-on. Jött a pass rush 2&12-nél, ezért PM inkább a földre dobta a labdát. 3&12-nél is majdnem elkapták, menekült egy kicsit, majd Bay-Bay felé passzolt, aki nem tudta megfogni a kemény is kicsit pontatlan passzot, de egyébként is kevés lett volna az elkapás a 1st down-nál. Colquitt punt-ja után Holliday-t Bolden keményen elütötte, de mivel pár ezredmásodperccel korábban ért oda, mint a labda, ezért 15 yard-os büntetést kapott és a 38-ról indulhatott így a Texans. Foster futott 3 yard-ot, majd amikor már lent volt a térde kiesett a kezéből a labda, de szerencsére Fox-ék nem pazaroltak el egy challenge-et az esetleges fumble-re. Újra Foszer jött, ezúttal egy 5 yard-os futással, majd 3&2-nél Walter csinált egy 3 yard-os elkapást, ami 1st down-t ért, ráadásul Von-t túl durvának ítélték a bírók, amikor a földre vitte a passz elengedése után Schaub-ot és még 15 yard-ot adtak a vendégeknek. A meccs után Von ezért az ütközésért $ 15 750 büntetést kapott a ligától. Jött egy újabb hosszú passz, Johnson kapta volna az endzone-ban, de Champ szépen levédekezte, a pssz előtt Schaub hátralépett a zsebből, szinte bevárta a védőket a labda elengedése előtt és meg is büntették érte alaposan. Mays és Vickerson egyszerre ért oda és Mays sisakja leütötte a QB fejéről a sisakot is. Újra jött a zászló (ezúttal jogosabban), 15 yard büntetést ítéltek a bírók, Schaub-ot pedig egy kis ápolás után az oldalvonal mellé kísérték, később kiderült, hogy a sisak fülvédője kitépett a fülcimpájából egy kis darabot, amikor lerepült és ezt kellett rendbe tenni az orvosoknak. Mays-t a liga 1 meccstől eltiltotta ezért az ütközésért és $ 50 000 bírságot is kapott, pedig korábban mások hasonlókért elsőre soha nem kaptak eltiltást. Bejött T.J. Yates egy handoff-ra, Tate futott 3 yard-ot a Broncos 21-es vonaláról a 18-ig. Visszajött Schaub, de ezúttal ő is csak átadta a labdát, Foster futott vele 5 yard-ot. 3&2-nél újra Foster futott, ezúttal a jobb oldalon, de Chris Harris még időben elkapta a lábát, így nem lett meg a 1st down. Közben jött egy zászló, egy 10 yard-os holding-ot láttak a bírók a támadóknál és valami érthetetlen okból a Broncos oldalán kérték a büntetést, ami a 3rd down megismétlését jelentette. Szerencsére nem lett baj belőle, mivel Schaub passza Martin felé sikertelen lett, így a Houston meg kellett, hogy elégedjen egy 41 yard-os Graham FG-al -> 11-24.






















Bolden visszahordása utána 26-ról kezdhetett támadni a Broncos és egy incomplete passzal nyitottak, Ball volt Manning a screen célpontja, de nem tudta elkapni, igaz talán nem is baj, mert ott álltak mellett a védők. Időt kért a Broncos, mivel nem sikerült időben felállni a snap-hez, majd újra Ball kapott egy passzot, ezúttal elkapta, de -1 yard lett belőle. 3&11-nél Stokley kapott egy labdát, el is kapta, de nem tudott eljutni a 1st down-ig, csak 10 yard-ot szerzett, de mivel a bírók defensive holding-ot láttak Bay-Bay ellen, így 10 helyett 5 yard lett a play-ből, viszont jöhetett egy 1st down. Hillman jött be és futott 3 yard-ot, majd Tamme felé szállt egy passz, de jól dolgoztak a védők és így sikertelen átadás lett a play-ből. 3&7-nél egy hosszú passzot dobott PM a zsebből kimozogva és Decker csinált belőle 36 yard-os elkapást, de a bírók Ramirez ellen holding-ot fújtak és így 36 helyett -10 yard-os lett a play. 3&17-nél is jött a pass rush, Decker felé passzolt Manning, de nem lett meg az elkapás, azaz punt jött. 6:43-nál saját 27-es vonaláról indult a Houston egy 5 yard-os Tate futással, amit egy 2 yard-os futás követett szintén Tate-től. 3&3 következett tehát, aminél Schaub nem jól értette meg egymást az elkapójával és így sikertelen lett a passz. Egy touchback punt után a 20-ról indult a denveri támadósor, McGahee futott egy 0 yard-ost (meg is sérült a play-nél, a bordáit fájlalta és már nem is jött vissza ezen a meccsen), majd Hillman-nek dobott egy 1 yard-os passzot PM. 3&9-nél Bay-Bay volt a célpont két védők között és hiába volt pontos a passz nem nagyon volt esélye elkapni a labdát. Colquitt punt-olt és ez után a 28-ról támadhatott a Texans.

Egy rossz védekezés miatt üresen maradt Casey 1&10-nél és ezt Schaub egy 12 yard-os passzal ki is használta. Újra 1&10 jött, kikergették Schaub-ot a zsebből, aki végül egy kis menekülés után kidobta a pályáról a labdát. 2&10-nél is passzjáték jött, Lester Jean felé szállt a labda, ő felugorva szépen elkapta a labdát Chris Harris őrizetében és mivel a CB nagyot hibázva nem tudta földre vinni a WR-t, így ő megiramodott előre és meg se állt a Broncos 14-es vonaláig. Foster próbált futni, de Malik Jackson 0 yard-on tartotta, így 2&10 jött. Schaub középen passzolt, Daniels elkapta a labdát (valamiért Von-nak kellett volna fognia), átszaladt Chris Harris erőtlen tackle-kísérletén és bevetődött az endzone-ba TD-t szerezve. Jött újra Graham és 20-ra növelte a különbséget -> 11-31. Bolden csinált egy kickoff return-t a 40-en is túljutva, de holding-ot láttak a visszahordás közben a bírók, így végül a 11-ről jöhetett csak a Broncos 1:24-el a negyed vége előtt. PM első passza Decker mögé szállt, a másodiknál majdnem interception-t dobott Manning, szerencsére Jonathan Joseph nem tudta elkapni a labdát. 3&10-nél Decker felé szállt egy újabb passz, ő a földön csúszva egy kézzel kapta el parádésan a labdát, pedig a másik kezét még rángatta is a védője, 26 yard-os lett az elkapás, jöhetett tehát egy 1st down. Decker kapta a következő passzot is, ezúttal középen, el is indult előre, majd valamiért (a meccs után azt mondta, hogy baseball-os beidegződésből) a félpályánál (13 yard-ot szerezve) lábbal előre a földre csúszott, meg se várva, hogy a védők odaérjenek. Jött még egy passz a negyed vége előtt, Bay-Bay kapta el a jobb oldalon, de csak 3 yard-ot tudott szerezni, mielőtt főldre vitték. Ezzel le is pörgött az óra, a harmadik negyed után az eredmény tehát: 11-31. 2&7-el kezdődött a negyed, Manning egy elég rossz passzot indított el, ami után a labda a földre esett. 3&7-nél Tamme volt a célpont, de PM eléggé elnézte a helyzetet, nem vette észre a TE-n védekező Glover Quinn-t, aki majdnem interception-t csinált, Tamme ütötte ki a kezéből a labdát. Colquitt jött újra punt-olni, a labda pedig kicsit szerencsétlenül pattanva bement az endzone-ba.

Foster futott  4 yard-ot a drive nyitásaként, majd újra ő következett, a bal oldalon indult meg és csak 8 yard és egy megszerzett 1st down után tudták kilökni a pályáról. Foster futott 1 yard-ot, majd Casey csinált egy 2 yard-os elkapást, így 3&7 jött. Johnson felé szállt egy passz, ami hosszú lett, majd mikor már mindenki megállt, az egyik bíró bedobott egy zászlót és Champ ellen ítéltek illegal contact-ot, amit a visszajátszás után talán még jogosnak is lehetne mondani, de azért nem szoktak ilyeneket, főleg ilyen későn a play után, bedobni. Saját 40-es vonalán járt ekkor a Texans, Foster futott 3 yard-ot, majd újra ő következett egy 9 yard-os futással, ami 1st down-t ért. A Broncos 48-as vonaláról jött az 1&10-nél egy Tate futás, Vickerson -2 yard-on állította meg a futót és még a labdát is ki tudta ütni a kezéből, amire Bannan rá tudott vetődni a Texans 49-es vonalán, így sikerült kiváló helyen megszerezni a labdát. Ball futásával kezdte a drive-ot a Broncos, szépen átjutott a falon, 11 yard-ot és 1st down-t szerzett végül. Jött egy passz, PM-nek volt ideje, Brandon Stokley felé szállt a pontos átadás, a rutinos slot WR a 4 yard-nál kapta el a labdát és be is ért vele az endzone-ba. Jött Prater egy XP-ra és 13-ra, 2 TD-n belülre csökkentette a különbséget -> 18-31.



9:49-nél indult a houstoni drive a 20-ról, Schaub-ot megint majdnem elkapták, még éppen el tudta dobni a labdát, mielőtt a blitz-en érkező Adams el tudta kapni, de a passz nem lett pontos, sőt majdnem Moore csinált belőle interception-t. Foster próbált futni 2&10-nál, de Von és Wolfe -2 yard-on megfogta a run-t. 3&12-nél screen passz jött, Martin kapta el, de csak 2 yard-ot tudott szerezni, így punt jött 8:08-nál a 26-ról kezdhetett támadni a Broncos, Ball nyitott egy 4 yard-os futással, majd Stokley csinált egy 4 yard-os elkapást, azaz 3&2 jött. Újra Stokley volt a célpont, PM-et majdnem elkapták a passz előtt, de a catch így is meglett a catch, ami 4 yard-os lett és 1st down-t ért. Tamme felé szállt a labda 1&10-nél, de nem lett meg az elkapás a vonal mellett, bár nem sokon múlt. Stokley volt ismét a célpont 2&10-nél, elég üresen kapta a labdát és így tudott 12 yard-ot és 1st down-t szerezni. Bay-Bay maradt üresen 1&10-nél, de Manning túl magasan dobta neki a labdát, így nem lett meg a catch, mindig a legkönnyebb passzot megcsinálni a legnehezebb. Újra passz jött, Tamme kapta el középen és szerzett vele 11 yard-ot és egy újabb 1st down-t, az óta pedig beért 6 perc alá. A Texans 39-éről jött az 1&10, ismét Tamme kapta volna a labdát, de a kicsit figyelmetlenül elengedett passz elég megint be tudott lépni egy védő, szerencsére ezúttal se lett belőle interception. Újra passz jött volna, Ramirez és Franklin nem tudott jól váltani és így Watt el tudta kapni egy -6 yard-os sack-re Manning-et. 3&16-nál természetesen ismét passz jött, Tamme próbálta megcsinálni az elkapást, de Quinn (kissé szabálytalanul) megakadályozta a catch-t, ráadásul közben ráesett a TE bokájára, akit úgy kellett lesegíteni a pályáról. A 4&16-ot természetesen meg kellett próbálni a kevés idő miatt, Bay-Bay felé szállt a labda a jobb oldalon, hosszú lett a passz, viszont már közben repült a zászló, illegal contact-ot , igaz nem Bay-Bay, hanem Stokley ellen, így 5 yard-ot és 1st down-t kapott  a Broncos. 1&10 jött a 31-ről, Stokley kapott középen egy passzot, egy védőt lerázott, majd előrevetődött a labdával és szerzett 9 yard-ot, majd lent maradt, mivel kapott egy nagyot a derekára és a hátára. 2&1-nél hosszú passz jött, Bay-Bay kapta el az endzone-ba és a bírók TD-t jeleztek, de sajnos a visszajátszásból látszott, hogy nem tudta letenni időben a második lábát, el is vették a bírók a visszanézés után a pontokat. 3&1-nél Ball jött futni és egy védőről lepörögve 4 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10-nél Decker felé szállt egy passz az endzone-ban, magas lett a labda, de röpült egy zászló és a bírók defensive pass interference-t ítéltek Karim Jackson ellen és mivel az endzone-ban történt a szabálytalanság, így az 1 yard-ról jöhetett egy 1&goal. Valamilyen érthetetlen okból kétszer egymás után futást hívtak Fox-ék, pedig a kevés hátralévő idő és a 13 pont hátrány pont a kevés órát használó passzokat indokolta volna. Végül 3&goal jött a 6-ról, Manning Decker-nek passzolt három ember közé, nem lett meg az elkapása, de a felpattanó labda pont az üresen maradó Joel Dreessen kezébe pattant, így nem kis szerencsével, de meglett a TD, amihez Prater hozta az XP-t és így már csak 6 pont különbség maradt -> 25-31.

Kísérteni látszott az atlantai hétfői meccs, 6 pont, kevés idő, az ellenfél jön, 2 időkérés. 3:00-nál Foster 3 yard-os futása után kikérte utolsó előtti idejét a Broncos, majd Foster 2 yard-os run-ja után az utolsót. 2:49-nél 3&5 jött és sajnos ahogy a Falcons ellen, ezúttal se sikerült az utolsó, igazán fontos play-t megcsinálni a védelemnek, Schaub a Champ által őrzött Johnson-nak passzolt és hiába volt a jó védekezés, a labda annyira pontos volt, hogy meg tudta csinálni a kiváló WR az elkapást, melyből végül 12 yard-ot tudott szerezni, igaz megállt az óra, mivel kilépett a pályáról. A 2-minute warning előtt még egy 4 yard-os Foster futást csinált a Houston, majd a megszakítás után újra ő futott még 3 yard-ot. Végül a harmadik Foster futásnál vége lett a drive-nak, mivel 0 yard-on tartották a RB-t. 0:33-nál jött egy punt, Decker kicsit figyelmetlenül (vagy inkább túl lelkesen) az 1-ről elindult egy visszahordással, amivel csak a 14-ig jutott, sokkal jobb lett volna a touchback, ráadásul nem használt volna el 7-8 másodpercet az óráról. 0:20 maradt, ebbe egy 16 yard-os Decker elkapás, egy órát megállító spike, majd 0:03-nál egy elkeseredett kísérlet fér bele. Decker csinált egy 13 yard-os elkapást, majd hátradta Bay-Bay-nek, aki pár yard után Ball-nak adta, de innen már csak a káosz jött és végül a labda a földre ért a félpályánál. A meccs végeredménye tehát: 25-31.




















A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Manning: 26/52 sikeres/összes passz, 330 passzolt yard, 2 passzolt TD
McGahee: 12 próbálkozás, 36 futott yard
Decker: 8 elkapás, 16 elkapott yard
Stokley: 6 elkapás, 73 elkapott yard, 1 elkapott TD
Dreessen: 2 elkapás, 36 elkapott yard, 1 elkapott TD
D. Thomas: 3 elkapás, 34 elkapott yard, 1 elvesztett fumble
Leonhard: 3 punt return, 5.3 visszahordott yard AVG
Bolden: 3 kick return, 22.0 visszahordott yard AVG
Prater: 3/3 FG, 2/2 XP (32, 23 és 53 yard)
Colquitt: 8 punt, 47.6 yard AVG
Moore: 9 tackle
Adams: 4+2 tackle
Dumervil: 4+1 tackle, 1 sack
Woodyard: 5+1 tackle
Bannan: 3+2 tackle, 1 megszerzett fumble
Vickerson: 3+2 tackle
Woodyard: 2 tackle, 1 interception

Zsinórban második vereségét szenvedte el tehát a Denver Broncos (1-2), megint közel volt a fordítás, de a korai rossz játék (mindkét oldalon) túl nagy, ledolgozhatatlan hátrányt jelentett. Több összetevője és oka is volt ennek a vereségnek, gondolok itt a pár kulcs pillanatban elejtett labdára a WR-eknél, PM pár rossz döntésére szintén kulcs szituációkban, Porter és Adams két bekapott TD-t érő védekezésbeli káoszára, illetve pár rossz edzői döntésre.

Ami a támadó oldalon igazán nagy gond volt (a drop-ok mellett), az a futások totális eredménytelensége volt. A tavalyi szezon legjobb futójátékát felvonultató Broncos 21 futásból 59 yard-ot tudott csak összehozni és ennek a passzokra is kihatása volt, mivel így a védelemnek sokkal könnyebb dolga volt. Manning se játszott éppen csúcsformában, pedig legtöbbször ideje is volt, de az elkapói se segítették ki ezen a meccsen.

A védelemnél a két bekapott hosszú TD rányomta a bélyegét az egész meccsre. Porter-ről később elárulták, hogy a meccs elején valaki belerúgott a térdébe és emiatt nem tudott úgy mozogni, ahogy kellett volna, de így viszont az edzőkkel szemben vetődik fel a kérdés: miért engedték a pályára és az első TD-nél miért bízták rá az NFL egyik legjobb elkapóját? Ennél többre lesz szükség, ha komolyabb célokat dédelgetünk, ez biztos.

Az AFC West divízió állása a 3. játékhét után:

1. San Diego Chargers 2-1
2. Denver Broncos 1-2
3. Oakland Raiders 1-2
4. Kansas City Chiefs 1-2

Meglepő eredményeket produkáltak a divízió ellenfelek az elmúlt héten, a Chiefs a New Orleans otthonában aratott 27-24-es sikerrel szerezte meg az idei első győzelmét, a Raiders pedig a Pittsburgh-öt verte 34-31-re hazai környezetben. Eközben a Chargers 27-3-as pofont kapott odahaza a bennünket is legyőző Falcons legénységétől. A következő körben KC-SD és DEN-OAK rangadókat rendeznek a csoporton belül.

Következik tehát az Oakland Raiders (1-2) elleni hazai csoportrangadó, amit 4 éve nem tudtunk megnyerni, így éppen ideje lenne. Azt már tudjuk, hogy Joe Mays nem léphet pályára, ahogy Quinton Carter se, utóbbi sérülés miatt, de McGahee és Tamme játékmennyisége is kérdéses lehet. Az Oakland védelme több sebből vérzik, főleg a secondary, ezt PM-nek illene kihasználni, reméljük, hogy nem fog megremegni a keze, ahogy azt is reméljük, hogy a védelem ki fogja tudni használni a Raiders gyenge OL-ját és nyomás alatt fogják tudni tartani Carson Palmer-t. A meccset hazai idő szerint vasárnap este, 22:05-kor rendezik és a lényeg ezúttal is:

Nyerni kell, nincs mese…

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóligában (MLS) szerpelő Colorado Rapids izgalmas mérkőzésen, 2-2-es döntetlent játszott legutóbb a Vancouver Whitecaps otthonában. Az összecsapás előtt a hazaiak zsinórban öt találkozón szenvedtek vereséget, míg Oscar Pareja legénysége legutóbbi 13 meccséből csupán kettőt tudott megnyerni, így nyugodtan ki lehetett jelenti: pocsék formában lévő együttesek találkoztak egymással.



A Rapids ezúttal 4-4-2-es hadrendben állt fel, elöl újra Omar Cummingsszal és Conor Casey-vel a soraiban. A kezdő a következőképpen nézett ki: Pickens – Moor, Marshall, Wynne, Zapata – Rivero, Larentowicz, Thomas, Castrillon – Cummings, Casey. A felállást figyelembe véve – és kiindulva a korábbi nyilatkozatokból – a coloradóiak célja a három pont megszerzése volt a Whitecaps otthonában.

Az első kaput eltaláló lövésre nem kellett sokat várni, a hazaiak játékosa a 16-oson kívülről kínálta meg Pickenst, aki csak kitenyerelni tudta a labdát a veszélyes zónából. A 27. percben ismét a vancouveriek támadtak, és bár Marshall közbelépett, addig ügyetlenkedett, míg egy sarkazással kiváló ütemben indította a hazaiak támadóját, akinek lapos lövését Pickens második szándékból kaparintotta meg.

A 34. minutum végén azonban – szinte a semmiből – a Rapids megszerezte a vezetést. Rivero kapott egy labdát, és senkitől sem zavartatva 18 méterről lőni tudott. Bár a játékszer a jobb kapufa tövéről kipattant, szerencsére Omar Cummings elé került, aki éles szögből bravúrosan lőtt a félig-meddig üres kapuba, 0-1. Meg kell dicsérni Wynne-t is, akinek hosszú passzával az argentin megindulhatott még a lövése előtt.

A félidő utolsó perceiben még volt egy Castrillon-helyzet, de a kolumbiai fejesét a hazaiak kapusa nagy bravúrral védte.

A második játékrészben természetesen a Vancouver mindent megtett azért, hogy előbb egyenlítsen, majd a vezetést is megszerezze. Nos, ez a 64. és a 68. percben össze is jött a hazaiaknak.

Előbb Gershon Koffie passzából egyenlített Alain Rochat, majd a csereként beállt skót Kenny Miller váltotta gólra honfitársa, Barry Robson pazar indítását, így négy perc alatt 2-1-re módosult az állás.

Itt azonban még nem volt vége, és a vancouveri védők bizonytalanságát Jamie Smith – ő is skót – használta ki, és állította be a 2-2-es végeredményt. Nagy szerencséje volt a középpályásnak, hiszen össze-vissza pattogott a labda a lábak között, de szerencsére elé került, majd egy csel után szépen lőtt a kapu jobb oldalába.

A Rapids feltehette volna azt a bizonyos pontot az i-re, de a végjátékban Cummings lövését a Whitecaps kapusa szépen fogta. Nagy lehetőség volt ez a jamaicai számára, hogy mindhárom bajnoki pontot megszerezze csapata számára, de kénytelen voltunk beérni egyetlen egységgel.

Ez az eredmény igazán egyik csapatnak sem jó, bár a Coloradónak kétségkívül nagyobb szüksége lett volna a plusz két pontra. A Vancouver 38 pontjával az ötödik, míg a Rapids a hetedik 30 megszerzett ponttal.

Videóösszefoglaló a mérkőzésről:



Az MLS Nyugati Főcsoportjának állása (W-L-T):

1. San Jose Earthquakes 18-6-6, 60 pont (30 meccs)
2. Los Angeles Galaxy 15-11-4, 49 pont (30 meccs)
3. Real Salt Lake 15-11-4, 49 pont (30 meccs)
4. Seattle Sounders FC 13-7-9, 48 pont (289 meccs)
5. Vancouver Whitecaps 10-12-8, 38 pont (30 meccs)
6. FC Dallas 9-12-9, 36 pont (30 meccs)
7. Colorado Rapids 9-18-3, 30 pont (30 meccs)
8. Chivas USA 7-15-8, 29 pont (30 meccs)
9. Portland Timbers 7-15-7, 28 pont (29 meccs)

Most hétvégén a Los Angeles Galaxy látogat Commerce Citybe, magyar idő szerint hétfőre virradóra, hajnali 01:00-es kezdettel. Két fordulóval ezelőtt Larentowiczék 2-0-ra kikaptak Robbie Keane-éktől, most itt a lehetőség a visszavágásra. Rossz hír a számunkra, hogy az LA kilenc meccs óta veretlen (hét győzelem, két döntetlen), és a legutóbbi három meccsét sérülés miatt kihagyni kényszerülő David Beckham is újra edzésbe állt. Az angol labdarúgás egykori kiemelkedő alakja bombaformában van, akárcsak csapata.

Elképzelhető, hogy Pareja a Galaxy ellen a kezdőbe teszi a Vancouverben egyenlítő gólt szerző Smith-t, hiszen a szakember szerint nagyon jól teljesít a skót az edzéseken, és a legutóbbi meccsen is bizonyított. A középpályásoknál Brian Mullan és Tony Cascio is ismét edzésbe állt, így végre van kik közül válogatni.

A fogadási tippek alapján kijelenthető, nem mi számítunk a mérkőzés esélyeseinek, ráadásul az LA ellen hazai pályán utoljára 2008-ban nyertünk (4-0). Azon a találkozón Terry Cooke, Christian Gomez, Cummings és Colin Clark volt eredményes.

Keddtől csütörtökig a Colorado Rockies újra a legszebb napjait idézte és az elmúlt időszakban háromból háromszor magabiztosan legyőztük a Chicago Cubst, több hónap után először nyertünk söpréssel egy párharcot.























1. meccs, kedd: Rockies-Cubs 10-5 hét inningben
A series első meccsén belül a Pacheco-LeMahieu-Rutledge-Nelson négyes kezdett, a külső mezőnyben balról jobbra Brown, Colvin, McBride foglaltak helyet, De La Rosa elkapója pedig Rosario lehetett. Nem úgy kezdődött a meccs, ahogy szerettük volna, rögtön a legelső beállásban Sappelt tűzött ki egy solo HRt, utána történt egy séta és Rutledge dobó hibája közben újabb futó lépett a platere és még Castillo is bevágott egy doublet. Gyorsan 3-0ra megléptek a vendégek, nálunk az első akció eredménytelen volt. Aztán lassan felébredtünk és a második menet alatt csak egy doublet engedtünk, közben Rosario elsüllyesztette a következő hazafutást, Brown single után McBride ellen dupla játékkal ért véget a támadás. Ezt követően két kiesőnél Castro hintett HRt, majd LeMahieu és Rutledge foglalták el a szélső bázisokat, amikor Colvin 2run triplával mindkettőt beküldte és 4-3ra felkapaszkodtunk. A negyedik játékrészben a csere dobó Torres egy double után Barney single ütéséből kapott pontot, majd a mieink látványos ütőparádéba kezdtek és az első két single után LeMahieu double találatával zárkóztunk közelebb, őt követően Rutledge egy duplával beküldte mindkét társát és máris a magunk javára fordítottuk az eredményt. A következő dobórészben egy sétát követően Nelson-LeMahieu-Pacheco dupla játékkal védekeztünk, majd Rosario és Nelson single ütéseit követően McBride takarított egy három pontos hazafutással. Ezzel már 9-5re vezettünk és ezután Escalona csak egy hit-by-pitchet vétett, majd a hatodik alján újabb két ütést követően Nelson singlelel növelte az előnyt. Aztán Escalona lehozott még egy hibátlan játékot, a hetedik felénél pedig a játékvezetők beszüntették a játékot az erősödő esőzés miatt és egy óra várakozás után se tudták folytatni a meccset, kihirdették a Rockies 10-5ös győzelmét.
- 15-7 arányban voltunk jobbak az ütésekben, LeMahieu és Nelson három-három ütéssel és egy-egy ponttal emelkedett ki a csapatból. Rosario 2/4es napja alatt belőtte a 27. hazafutást az évben, a két pontos Colvin ugyanilyen hatékonyságot ért el és mindketten a 70. pontjukat hozták. De La Rosa felejthetően kezdett, három játszma alatt négy pontot kapott, bejáratos még a formája a hosszú kihagyás után. Torres egy pontot engedett a maga két inningje alatt, de a győzelem az övé lett, Escalona pedig két makulátlan játszmát szállított.

2. meccs, szerda: Rockies-Cubs 6-0
A második meccsre egyetlen változás volt az összeállításban, mégpedig McBride helyett Blackmon volt a harmadik outfielder, illetve a soros dobó Pomeranz lehetett. Kezdésként nagyszerűen visszatartottunk három ellenfelet, majd Blackmon sétáját követően Pacheco RBI doublelal ragadtuk meg a vezetést és Colvin RBI single által növeltük a fórt, az első inning Nelson single ütése után ért véget. A második játékban két walk és egy single által engedtünk teli pályát a vendégeknek, Berken ellen hárítottunk loaded 2outnál, majd LeMahieu érte el az egyetlen ütésünket. A következő részt két felengedés ellenére le tudtuk hozni, majd a harmadik támadást Blackmon hazafutása vezette fel, utána kieső nélkül alakult ki bases loaded lehetőség és Nelson 2run singlet küldött, plusz még a Brown elleni double play alatt is beért egy futó, így hirtelen 6-0s vezetéshez jutottunk. Ezt követően kiejtettünk három chicagoi ütőt és nálunk is csak a dobó Pomeranz jegyzett egy doublet, majd az ötödiket egyetlen kapott ütés ellenére hoztuk le. A hatodik játszma alatt az első csere dobó White hibátlanul működött, nálunk egy séta után Brown egészen a hármasra jutott, de Rutledge játéka közben a home plate előtt megelőzték, maradt a 6-0. Aztán White a hetedik dobórészt is megúszta, annak ellenére, hogy az első két embertől singlet és doublet szedett és már a kettes-hármason jártak futók, amikor Blackmon tökéletes dobása után egy flyout double playel fejeztük be az inninget. Ekkor ahogy tegnap, a hetedik közepén megint esőszünet következett, jó egy órát állt a játék, majd a hetedik alján egyedül Colvin járt bázison egy catcher interference által. A nyolcadik alatt Scahill ellen ketten jártak bázison, de egy jó ütemű dupla játékkal megmenekültünk, aztán LeMahieu hintett egy singlet és a legvégén is biztosan megtartottuk az előnyt, így 6-0ra diadalmaskodtunk.
- 10-5el megint kétszer annyi ütésünk volt, mint az ellenfélnek, a korán megszerzett előnyt simán végig vittük. Blackmon a második hazafutását szerezte, melyből a nyolcadik pontot postázta. Nelson, Colvin, Pacheco remek formája is folytatódott, mindenki két ütést szerzett és pontokat is hoztak. Pomeranz a második győzelmet ünnepelte az évben, az első öt játékot pont nélkül mindössze három ütéssel teljesítette. Őt követően White és Shahill is két-két játszmát tolt végig.

3. meccs, csütörtök: Rockies-Cubs 7-5
A harmadik meccsre ismét csak az outfielden történt egy változás, Brown helyét McBride foglalta el, közben a kezdő dobó Chacin volt és már a söprésért hajtottunk. Az első chicagoi akcióban egyetlen séta történt, a mieinknél Rutledge és Blackmon rögtön elért egy-egy singlet, Pacheco pedig takarított egy 3run HRal, a korai vezetés után Rosario jegyzett még egy singlet, de Colvin double playt szenvedett el. Ezután a Cubs két singlet talált, a másodiknál Jackson ütéséből szépítettek, a játszma alsó felében pedig egy singlet követően LeMahieu hazafutásával növeltük 5-1re a vezetést. A harmadik menetben Rizzo hazafutásával kapaszkodott az ellenfél, nálunk Pacheco és Colvin ütései után Nelson talált be egy RBI singlelel, utána McBride is eredményes volt egy biztonságival, több növelve a különbséget. A következő dobórészben két felengedést követően egy Rutledge-Pacheco double playt mutattunk be, majd egy újabb séta mellett LaHair RBI singleből szépítettek, mialatt a denveri hármas valamennyi tagja elbúcsúzott. Tartottuk a 7-3as előnyt és Chacin az ötödik játékot is teljesítette loaded 2outról, nálunk Rosario singlet követően Colvin ellen double playel ért véget a nyomulás. A hatodik tetején az első csere dobó Outman háromból három ellenfél kiejtésével jeleskedett, majd Nelson leadoff single után sorban három próbálkozónk hullott el. Ezt követően Outman egy singlet engedett, de Ottavino két outtal befejezte a hetedik részt, nálunk megint mind a hárman kiestek. Aztán Brothers ideje következett el, a lefty dobó csupán egy singlet hagyott, részünkről egy séta után Colvin ellen strikeout & caught stealing playt hajtottak végre. Négy pont előnnyel fordultunk az utolsó játékrészre, de Belisle ellen hamar több ütés esett és Rizzo találatával szépített a Cubs, kieső nélkül dobót cseréltünk, Betancourt ellen először Soriano szórt be egy duplát, aztán két SO után egy groundouttal sikerült lezárni a mérkőzést, így 7-5 arányban diadalmaskodtunk.
- Az első játéktól kezdve az utolsóig magabiztosan vezettünk, a meccs nagy részében uraltuk a helyzetet, csak a hajrát engedtük kicsit szorosabbra. Pacheco két ütéssel és három ponttal zárt, idei ötödik hazafutása egy 3-run bomb volt, mellyel 52 RBInál tart. Nelson ugyancsak 52 pontos, két találatából egy ponttal jeleskedett. LeMahieu a szezonban második alkalommal süllyesztett el hazafutást és jelenleg 21 RBIval rendelkezik. Chacin az első öt játékban három kapott futással postázta az idei harmadik győzelmét, ismét magabiztos volt. A váltótársak közül egyedül Belisle kapott pontot a kilencedikben, amikor kétszer kapitulált, de Betancourt lehozta az idei 31. savet.

A NL West állása:

1. San Francisco Giants 91-65 (156 meccs)
2. Los Angeles Dodgers 81-75 (157 meccs, 10.0 GB)
3. Arizona Diamondbacks 78-78 (156 meccs, 13.0 GB)
4. San Diego Padres 74-82 (156 meccs, 17.0 GB)
5. Colorado Rockies 62-94 (156 meccs, 29.0 GB)

A többi ellenfelünk egymás ellen küzdött, a Giants 2-1re verte otthon az Arizona, a Dodgers próbál még harcolni az utolsó Wild Card helyért és háromból kétszer diadalmaskodtak a Padres ellen. A mostani hétvégén az Arizona a Cubs ellen nyomja, a SD és a SF egymás ellen fog játszani.

A mieink legközelebb a Los Angeles Dodgers ellen fognak megmérkőzni, három idegenbeli mérkőzésen szokás szerint nem leszünk esélyesek, de azért meg kell próbálni őrizni a jó formát. A következő meccseket ezekben az időpontokban rendezik: szombat 04:10, vasárnap 03:10, vasárnap 22:10. GO ROCKIES!!!

A néhány napja bemutatott Buffs-hoz hasonlóan az új életet kezdő Colorado State Rams futballcsapata számára sem indult egyszerűen az élet a 2012-es egyetemi bajnokságban. Jim McElwain csapata az első fordulós győzelmet követően sorozatban háromszor veszített, és a Kosok konferencia-mérkőzései még csak most hétvégén veszik kezdetüket.





















Az új idényt a csapat hagyományos módon a Colorado elleni földi rangadóval indította, melyre a megszokott helyszínen, a denveri stadionban került sor. Előzetesen természetesen a Buffs-t tartották esélyesebbnek, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az új alapokra helyezett CSU kifejezetten felszívta magát a legnagyobb rivális elleni csörtére. A kiélezett első negyedben egyetlen pont született, melyet a mieink szereztek a másodéves rúgó, Jared Roberts remekül kivitelezett mezőnygóljával 47 yardról. A CU további próbálkozásait sikerrel vertük vissza, az első negyedórát követően 3-0-s előnyben voltak a Kosok. A második játékrészben folytatta a rámenős akciókat a boulderi gárda, és a zöld-fehérek védelme egyre kevésbé tudta feltartóztatni őket, Webb-ék rövid időn belül két TD-t is végre hajtottak, melyekkel megfordították a meccset. Egyre inkább elhalványodott a CSU offense, önerőből nem is tudtak érvényesülni, kis segítséggel viszont a félidő előtti utolsó percben már igen. Történt hogy a Buffs egy punt return közben elvesztette a labdát a saját térfelén, Grayson pedig rögtön egy 20 yardos TD-passzal hozta helyzetbe a végzős elkapó Dominique Vinson-t, így 14-9-re sikerült visszakapaszkodni a hosszú szünet idejére. A második félidőben tovább fokozódott a harc a mezőnyben, mindkét oldal kőkeményen védekezett, és kevés lehetőség adódott a támadók előtt, majd a harmadik negyed derekánál ismét eljött a Rams ideje, Grayson 32 yardos passzt intézett a frissen debütáló Joe Hansley felé, aki végig vitte az átadást, és az újabb TD-vel megfordítottuk a mérkőzést. A záró játékrésznek két pont előnyből mehettünk neki, ezt a Bölények sem hagyták annyiban, hamarosan egy sikeres FG-vel ők kerültek 17-16-os lépéselőnybe. Legközelebb ahogy labdát kaptunk, egy hosszú támadást sikerült pontokkal befejezni, s Roberts újabb távoli góljával fordított a Rams. Az ellenfél oldalán gyors 3rd&out következett, majd az újabb CSU támadást megint mezőnygóllal zártuk, mellyel már 22-17 volt az eredmény a javunkra. Három perccel a lefújás előtt került vissza a labda a Buffs-hoz, de a drive a Rams 39-esén véget ért, innen pedig már lepörgettük az órát, így 22-17 arányban nem mindennapi sikerrel kezdtük az évet, ezáltal McElwain mester csattanós győzelemmel kezdte edzői karrierjét a csapat élén. A másodéves Garrett Grayson mindössze negyedik alkalommal volt kezdő a karrierje alatt, nagyon érett játéka végén 14/21-es hatékonysággal 173 yardot és 2 TD-t osztott ki. Emellett a földön 125 yardot haladtunk, némi meglepetésre a freshman Donnell Alexander eredményesebb volt, mint a gárda eddigi első számú cipelője, Chris Nwoke. Mindent egybe vetve a helyi csapatok rangadóján a CSU jobban megérdemelte a győzelmet, szimpatikus küzdése árán felemelő sikerrel rajtolt a Fort collins-i gárda.






















Egy csapásra felerősödtek a csapat körül a Bowl-szereplést szövögető álmok, a nem mindennapi skalpot követően a második héten papíron valamivel könnyebb mérkőzés következett, és a North Dakota State elleni hazai összecsapáson mindenki győzelmet várt a gárdától. Jól is kezdtük az esti találkozót a Hughes Stadium-ben, és mintegy másfél perc után megszereztük a vezetést, Grayson passzából a rutinos tightend, Crockett Gillmore futott végig a pályán egy 69 yardos play-t végrehajtva. Újabb 90 szekundom elteltével a Bison máris egyenlített, és az első negyed további részében csináltak egy újabb TD-t, illetve a freshman RB Morris ellen egy safety-vel is eredményesek tudtak lenni, ezzel 7-16-os hátrányban váltottunk először térfelet. A második negyed alatt jobbára mindkét csapat csak erőlködött, mígnem a félidő előtti utolsó pillanatokban a vendégek egy közeli field goal-lal tovább erősítették a vezetésüket. 12 pont hátrányból vártuk a folytatást, de a kezdetbeli lelkesedés hamar alább hagyott, a Rams támadásai rendre valamilyen formában negatív véget értek, és a harmadik felvonás végeztével már 22-7 volt nem a javunkra, ami sajnos már később sem változott. Meglepően sima vereséget szenvedtünk a nyitó fordulóban elért bravúrt követően, ennél mindenképpen többet vártunk a hazai bemutatkozó meccstől a McElwain-érában. Grayson-t 171 yardon tartották, ráadásul a futójáték is sokkal szerényebben működött, mint az előző héten, így a korai hátrányba kerülést követően már képtelenek voltunk feljebb kapaszkodni, elszenvedtük a szezon első vereségét.

Szeptember 15-én a San Jose State-hez látogattunk vendégségbe, a jó erőkből álló csapat ellen idegenben nem mi voltunk a favoritok, de azért nem voltak alaptalanok a coloradói remények, hogy jó játék esetén megszorongathatjuk a házigazdákat. Eleinte egyértelműen a Spartans-nak jött ki jobban a lépés, az első negyedben két TD-t szereztek, miközben válaszul csak két punt-ot tudtunk felmutatni. A folytatásra némileg összekaptuk magunkat, és ha már a passzjáték akadozott, Grayson gondolt egy merészet és a mobilis QB 15 yard-ról maga robogott be az end zone-ba a szépítés érdekében. A SJSU következő támadását sikeresen átvészeltük, majd újabb tetszetős akciót vezettünk, végül a sophomore TE Kivon Cartwright kapott egy 28 yardos átadást, de a kihagyott jutalompont miatt, még mindig 14-13-as hátrányban voltunk. A szünet előtt a vendéglátók bevágtak egy mezőnygólt, a harmadik negyed alatt egy TD-vel tovább tudták növelni az előnyüket, és 13-24 után már vajmi kevés esélyünk volt a felzárkózásra. A záró negyed első perceiben a Spartans elhelyezett egy újabb sikeres mezőnygólt, melyre még volt egy válaszunk, Charles Lovett élete első TD-elkapása egy 38 yardos összjátékot követően született, és bő tíz perccel a mérkőzés befejezése előtt újra hét pontra kapaszkodtunk fel. Sajnos, ez volt az utolsó alkalom, hogy még egyszer meg tudtuk szorongatni a vetélytársat, a továbbiakban két villámgyors TD-vel a Spartans minden kérdést eldöntött, és a végére 40-20-as, sima zakót szabtak ránk. Voltak periódusok, amikor talán szorosabb is lehetett volna a mérkőzés, de mindent egybevetve, a hazaiak egyértelműen fölénk nőttek, és teljesen megérdemelten diadalmaskodtak. Garrett Grayson idei legjobb meccsén majd' 300 yardig jutott 24 sikeres átadással, de a két TD-je mellett egy pick-et is hintett, plusz 40 futott yard-dal a csapat legjobbja volt, de a nagy erőfeszítéseivel sem jutottunk sokkal előrébb.

Legutoljára egy újabb WAC-résztvevő együttessel találkoztunk, amikor múlt szombaton a Utah State együttesét láttuk vendégül. Az Aggies nálunk kétségkívül erősebb csapat, akik az utóbbi időben előszeretettel késztetik szoros harcra akár az ország legjobb programjait is, de gyengébb napjaikon cseppet sem verhetetlenek. Nem volt szerencsénk velük, az USU hamar elkapta a legjobb formáját, és már az első negyedben tíz megválaszolatlan pontot szereztek, amíg nálunk legfeljebb a punter Kontodiakos javítgatta a statisztikáit. A fordulást követően az első támadását újabb TD-vel fejezte be az Aggies, és egyre kevesebb keresnivalónk lehetett, a félidő idején 0-17-re álltunk. A harmadik játékrész idején Jared Roberts 28 és 31 yardos rúgásaival adtunk némi életjelet magunkról, de ahogy elkezdtünk volna bízni a felzárkózásban, a negyed utolsó percén belül beszedtünk egy újabb TD-t, mellyel végképp megpecsételődött a sorsunk. Aztán a befejező menet során Garrett Grayson kiosztott két remek TD-passzt, a meccs végére újra elérte a 224 yardot, Vinson és Law voltak a célpontok, de egyszer még az Aggies is bejutott az endzone-unkba, így a találkozó 31-19-es vereséggel zárult. Grayson ismét szépen odatette magát, a hajrában két TD-átadással kozmetikázta a 22/40-es dobószázalékat. Némi meglepetésre a legjobb futónk a freshman Tommey Morris volt, aki a földön megtett yardjaink három negyedét szállította. Volt egy komoly egyéni teljesítmény a védelemben is, a junior cornerback Shaquill Bell egy-egy megszerzett és kikényszerített fumble mellett még interception-t is lopott, ami több mint két éve nem fordult elő egy meccs alatt az iskolában.

A Mountain West konferencia állása (conf W-L, overall W-L):
 
1. UNLV Rebels 1-0 (1-3)
2. Nevada Wolf Pack 1-0 (3-1)
3. Boise State Broncos 0-0 (2-1)
4. Fresno State Bulldogs 0-0 (2-2)
5. New Mexico Lobos 0-0 (2-2)
6. San Diego State Aztecs 0-0 (2-2)
7. Colorado State Rams 0-0 (1-3)
8. Wyoming Cowboys 0-0 (1-3)
9. Air Force Falcons 0-1 (1-2)
10. Hawaii Warriors 0-1 (1-2)

A nyitómeccs ígéretes győzelme után kicsit megrekedt a gárda, és három jó, de nem verhetetlen csapat ellen kaptunk ki egytől egyig relatíve sima küzdelemben. Hétvégétől kezdődnek a konferencián belüli csatározások, a Mountain West-ben kőkemény meccsekre számíthatunk, de remélhetőleg szép lassan a McElwain-vezette csapat is összeérik annyira, hogy a továbbiakban legalább néhány szép sikert arathassunk.

A Rams hátralévő menetrendje:

Szeptember 29., szombat, 20:00 Air Force Falcons - Colorado State Rams*
Október 7., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - Fresno State Bulldogs*
Október 14., vasárnap, 01:00 San Diego State Aztecs - Colorado State Rams*
Október 28., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - Hawaii Warriors*
November 3., szombat, 22:30 Wyoming Cowboys - Colorado State Rams*
November 11., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - UNLV Rebels*
November 17., szombat, 21:30 Boise State Broncos - Colorado State Rams*
November 25., vasárnap, 01:00 Colorado State Rams - New Mexico Lobos*