- Tóth Milán írása -

Nem kezdődött jól a Denver Pioneers kosárcsapata számára az idei szezon, hiszen első hét meccséből csupán kettőt tudott megnyerni az együttes. Azt azonban tudni lehetett, hogy gyengébb lesz a csapat, és eddig nem is sikerült Brian Staffordékat pótolni.



Joe Scott legénysége az Iona Gaels otthonában kezdte meg a 2012-es évet, és a találkozó 65-58-as hazai sikerrel végződött. Chris Udofia azonban nem hazudtolta meg önmagát, a junior csatár 20 pontig jutott, de ő sem tudott segíteni a DU-n. A csapat pocsékul kezdte a meccset, már az első félidőben 40-17-re égett, majd 41-25-re ugyan megnyerte a második játékrészt, így is vereség lett a vége.

„Ennek a történetnek két része volt, ami kiábrándító, ugyanakkor érthető” – mondta Scott. „Nagyon fiatal csapatunk van, ezért viszonylag gyorsan meg kell tanulni bizonyos dolgokat, főleg ha egy NCAA-ben szereplő csapattal találkozol. Az első félidőben megmutattuk a fiatalságunkat, de a másodikban bizonyítottuk, hogy tudunk jó csapatként dolgozni. Ebből tanulnunk kell és továbblépni.”

Hullámzó teljesítmények odahaza

És valóban okultak a vereségből a Pioneers fiai, ugyanis a Texas A&M Corpus Christi számára a Magness Arenában nem sok babér termett. Végig uralta a meccset a Denver, és 68-51-re be is húzta a meccset. Ezúttal is Chris Udofia volt a nyerőember, hiszen 17 pontja mellé hét lepattanót is gyűjtött. A végzős Chase Hallam hét ponttal és hat lepattanóval zárt, míg a másodéves Brett Olson 11 pontot szórt. Mindenki hozzátett egy keveset, a padról beállt játékosok összesen 18 pontot és nyolc lepattanót értek el.

Két nappal később, november 17-én a California Golden Bears látogatott Denverbe. Jó napot fogott ki a dupla-duplát elérő Chris Udofia (16 pont, 10 lepattanó) mellett Royce O’Neale (14, 8) és Brett Olson (17, 2) is, ennek ellenére 72-61-es vendég sikert láthatott a 4337 szurkoló, pedig a félidőben még csak egy volt a kaliforniaiak előnye, mégsem sikerült meglepetést okoznunk.

„Nagyon jól teljesítettünk ma este” – mondta a lefújást követően Scott, a DU vezetőedzője. „Rengeteg lehetőségünk volt támadásban, de nem tudtunk ezekkel élni, ellenben a rutinosabb Bears-szel.”

Néhány nap pihenő után következhetett egy helyi rangadó a DU számára, az ellenfél hazai pályán a Colorado State volt. Az első meccsükhöz hasonlóan most is az első félidőt rontották el a hazaiak, így hiába nyerték meg egy ponttal a második játékrészt, 60-53-ra kikaptak. Udofia ezúttal kevesebbet játszott, nem is ment neki annyira a játék. Távollétében Chase Hallam lett a gárda vezére, 19 pontnál és hat lepattanónál állt meg. Royce O’Neale sem panaszkodhatott (16, 4), ahogy a padról beállt Cam Griffin (9, 7) sem.

Scott szerint küzdenek becsülettel a srácok, igazi csapatként dolgoznak, de nincs szerencséjük, valamint támadásban kicsit bátrabb és pontosabb játékot vár a vezetőedző a folytatásban.

Idegenbeli kudarcok

November végén és december elején két idegenbeli meccsre utazott a csapat, és sajnos mindkettő vereséggel végződött. Előbb a Southern Mississippi Golden Eagles bizonyult túl nagy falatnak (50-61), majd a Stanford Cardinal (58-71). Előbbin Royce O’Neale 22-6-os mérleggel zárt, rajta kívül senki nem dobott tíz ponton felül, lepattanóból is csak Hallam szedett össze eggyel többet.

A Stanford ellen is a másodéves kiválóság volt a legeredményesebb játékosunk, 17 pontig jutott. Ezúttal a többiek is jobb teljesítményt nyújtottak, Chris Udofia 10 pontos, három lepattanós, Griffin 10-4-es, míg a padról beállt Love 10-1-es mérleggel zárt. Scott elégedett volt most a játékkal, azonban ismét kiemelte: ha nyerni szeretnének, akkor a mérkőzések elején is oda kell figyelniük. Összességében viszont örült a látottaknak a vezetőedző egy jó Pac-12-es gárda ellen.

Fölényes győzelem

Legutóbb december 6-án lépett pályára a DU, ismét a Magnessben. Az ellenfél a merceri medvék voltak, akiket 69-40-re lemosott a Scott-csapat. A kosárlabda minden szépségét bemutatták Royce O’Neale-ék, ám ezúttal alig 1350 néző látogatott ki. Pedig a támadó ismét remekelt, 22 pont mellett öt lepattanóval zárt. A Mercer ellen Chris Udofia is jobban játszott már, 14 pontig meg sem állt. Hét csere is lehetőséget kapott a meccsen, így gyakorlatilag mindenki hozzátett egy kicsit a sikerhez.

Scott örült, hogy ismét nyert a csapat, véleménye szerint ez lökést adhat a folytatásban. Ami a részeredményeket illeti, az első félidőt 14-gyel, a másodikat 15-tel nyerte a Pioneers, végig biztos mederben csordogált a mérkőzés.

2-5-ös mérleggel rendelkezünk az első hét meccs után, összességében tehát nem rossz a csapat, dolgoznak a srácok becsülettel, de még nagy a rutintalanság – Scott nyilatkozataiból erre lehet következtetni.

December 16-án majd a Nebraska-Omaha Mavericks látogat Denverbe. Következő ellenfelünknek is még csak két győzelme van, a fogadási tippek alapján szoros csatára van kilátás.

Legutóbb a 7. héten jelentkeztünk bővebb értékelő írással a Denver Broncos-zal kapcsolatban. Akkor 3-3-mal a Bolts-cal holtversenyben vezettük a divíziót, egy meccs előnyben a Raiders-hez képest. Azóta a csapatok ellenkező irányt választottak. A Broncos azóta is veretlen, ellenben a Chargers és Raiders ritkán látott mélységbe zuhant. A mieink a 11. héten 9-3-as mérlegével nem csak a winning season-t biztosították be, hanem a divízió győzelmet is.



Legutóbb arról számolhattam be, hogy a csapat teljesítménye kiszámíthatatlan, inkonzisztens, s azt vártam, hogy ez a szezon végéig kitart, ezzel szemben a játékunk egyre magasabb és magasabb szintre emelkedett, s egyrészt gyengébb játékkal is képesek voltunk nyerni, másrészt egyre gyakrabb mutatjuk a jó arcukat  Ennek megfelelően az azóta lejátszott 7 meccs mindegyike mellé a duplavé került.

Az AFC West állása

Az élmezőny

Hátra levő sorsolás

• Texans: Colts, Vikings, @Colts 
  • A Texans még a divíziót se nyerte meg, sőt mivel még kétszer a kihívó Colts ellen játszanak, akik ellen hagyományosan nem megy nekik, még hátra se dőlhetnek, annak ellenére, hogy még mindig ők vezetik az AFC-t. /*Adjunk hálát a sorsnak az AFC Westért :)*/. Ráadásul a vikingek is harcban vannak a rájátszásért, ellenük se annyira könnyű érvényesíteni a papírformát, mint leírni.
• Patriots: 49ers, @Jax, Phins
  • A Patriots nagyon formába jött. Jelenleg bárki ellen ők a favoritok. Nem szívesen találkoznék velük, de ha Super Bolwt akarunk, akkor ez elkerülhetetlen lesz. Jó lenne minimalizálni a veszteségeket azzal, hogy legalább miénk legyen a hazai pálya, ehhez viszont legalább egyszer botlaniuk kell. Erre egyedül San Francisco ellen van reális esély Szóval már most vasárnap eldől mennyire lehetnek merészek az álmaink.
• Broncos: @Ravens, Browns, Chiefs
  • A következő fordulóban Baltimore-ba látogatunk. a hátra lévő 3 meccsből alighanem ez lesz a legnehezebb. Ha ki akarjuk hagyni a bostoni kirándulást, mindenképp meg kéne verni őket, ha kikapunk, akkor 4th seed. Annál rosszabbak viszont már nem lehetünk.
• Ravens: Broncos, Giants, @Bengals
  • Ravens: Számukra is fontos a meccs ellenünk, de még az is lehet, hogy a cincinnatt-i kirándulás lesz az élethalál harc. Három olyan meccs, amit az elmúlt hetek játékával simán elbukhatnak, sőt ha nem mutatnak annál többet, akkor  el is buknak.

Ha válogathatnék az ellenfelek között, inkább utaznék Houstonba, mint Bostonba, és jó lenne ha a Pats-cel csak a conf döntőben találkoznánk, hátha a div roundban történik valami csoda. Houstonban se lennénk favoritok, de szeptemberi összecsapásunk óta, nálunk összeállt a védelem, és konzisztensebb a támadósor, ellenben nekik csak a sérült listájuk bővült újabb kulcsjátékosok nevével. A Ravens-t jelenleg gyengébbnek érzem, mint az első hármat, de otthon ritkán kapnak ki.






















A Broncos

Akárhogy is lesz, a divíziót azt már matematikailag is megnyertük még a Tampa ellen. Ez az írás pedig elsősorban arról akar szólni, hogy kiknek köszönhetjük ezt.

2010-ben hosszú útnak tűnt míg vissza kerül a csapat oda, ahol a helye van, aztán John Elway már az első évében újra rájátszásba jutó csapatot pakolt össze. De itt nem állt meg, míg tavaly épphogy sikerült kivívni a playoffs jogát, addig idén még néhány szinttel feljebb léptünk, s ahogy már szó esett róla 12  pályára lépés elég volt hozzá, hogy minden tekintetben túlszárnyaljuk a tavalyi szereplést, és kényelmesen hátradőlve, divíziógyőztesként szemléljük a hátra lévő fordulókat.

A siker kulcsa négy lábon áll:

• Fiatal tehetségek igazolása, akik azonnal a csapat javára vállnak, kész playmakerek, akik képesek azt a különbséget nyújtani, ami a győzelemhez kell, 
• Fiatal "sleeperek", csiszolatlan gyémántok, akik UDFA vagy hátsó körös pickként érkeznek a csapathoz, és mindenkit meglepnek szereplésükkel
• Kipróbált veteránok, akik megbízható teljesítményt nyújtanak a fiatalok néha inkonzisztens játéka mellett, akik egyengetik a fiatalok útját, tanítva őket, de amikor kell, ők maguk is hozzá adják a játékhoz azt, amiért hoztuk őket.
• Öreg Bronco-k megtartása, akik évek óta a csapat szolgálatában állnak, akik tehetségük mellett talán szívükkel is küzdenek a pályán.

Ezt a filozófiát követve állt össze az idei keret is.

Érkeztek új emberek, akik beváltak, de ennél jelentősebb változás is volt a csapatban. Az irányító váltással, teljesen átalakult a csapat offense-e. Az optiont felváltotta a prostyle, a runheavyt a passhappy. Mondhatni modernebbé vált a támadó felfogás, amihez a meglévő emberanyag is jobban passzol. Értem itt a két fiatal, de nagyon tehetséges elkapót, Demaryius Thomast és Eric Deckert, akik az optionben kihasználatlanul tengődtek, akik ugyan Lloyddal és Royallal ellentétben nem akartak elmenni innen, de néha rossz volt nézni, hogy mennyire nem tudjuk kihasználni képességeiket. És értem itt a falat, ami nem feltétlen a liga legerősebbike, aki nem feltétlen tudta megfogni a pass rusht, amikor az irányítónak hosszú másodperceket vett igénybe, hogy döntést hozzon és eldobja a labdát, vagy akik nem feltétlen tudták megteremteni a szükséges lyukakat, amikor a védelem számára egyértelmű volt, hogy futás következik. Kétségtelen, hogy meg volt annak az unorthodox rendszernek a szépsége, az utolsó pillanatos fordítások élménye idén talán hiányzik is egy kicsit, azonban be kell látni, a győzelem egy biztosabb módjára váltott a csapat, ami ameddig Peyton itt van, valóban a Super Bowlért szállhat harcba. És a jelenlegi csapatépítést elnézve, én most attól se nagyon félek, hogy mi lesz Manning után, Tebow biztosan nem, de lesz helyette más.

Az offense kulcsemberei:

• Fiatal tehetségek (akiktől várható volt a jó szereplés, és nem is okoznak csalódást):
  • Demaryius Thomas (2010 draft 1. kör) JMD jó választásainak egyike. Egy olyan Brandon Marshall, aki nem veri az asszonyt.
  • Eric Decker (2010 draft 3. kör) JMD legjobb választása. 3. kör talán a következő kategóriába is rakhattam volna, de engem nem lep meg az amit tőle látunk
  • Ryan Clady (2008 draft 1. kör): Még rookie szerződése van, ezért kerül ide. Shanny menesztésekor is ligaelit támadó sorunk volt, mára ő az utolsó hírmondója annak, az egyetlen aki túlélte JMD ámokfutását.
• Csiszolatlan gyémántok (akik az egész ligát meglepik kiugró szereplésükkel)
  • na jó, itt pont nincs olyan, aki túlélte volna JMD ámokfuátsát
• Veterán szabadügynökök
  • Peyton Manning (FA, 2012): Aki nem békélt meg Tebow távozásával, annak fölsöleges írok bármit is róla, aki meg igen, annak nem is kell írnom semmit se róla
  • Brandon Stokley (FA, 2012): Aki még mindig fanyalog Manning miatt, legalább azt nézze meg, kit hozott magával :)
  • Joel Dressen (FA, 2012) 30 éves veterán, blokkol és elkap, ezt kell csinálnia egy TE-nek.
  • Jacob Tamme (FA, 2012) A tavaly nem létező TE játékon változtatott jócskán, még csak nem is annyira öreg.
  • Dan Koppen (FA, 2012) Walton sérülése nélkül valószínűleg nem játszana, azonban a nagyon nagy szükség volt egy olyan centerre, aki kompatibilis a no huddle-lel, mert ahhoz Manning nem elég. Az FO előrelátását és felkészültségét dicséri.
  • Willis McGahee (FA, 2011) 2011 legjobb szabadügynök igazolása. Szerencsésen elkerülte a "kötsög zsoldos" címet, de a sérülések idén sajnos utólérték, pedig a csapat egyik legjobbja volt ebben az évben is.
• Veterán Bronco-k
  • Chris Kuper (2006 draft 5.kör). Ha valaki nem tartaná a csapat fontos részének, csak nézze meg, hogy megy nélküle...

A védelemben a legnagyobb kérdést azt a tavalyi DC, Dennis Allen távozása vetette fel. Szerencsére azonban sikerült megszerezni a szabadon lévő legjobb védelmi koordinátort, az edzőként ugyan befürdő, de a védelemhez attól nagyon értő Jack Del Rio-t. Lecserélődött kis híján a kompett DL, az LB sor nagy része, és a secondary többsége is, mégis sikerült előrelépni tavalyhoz képest. Némi meglepetésre sem Bunkley-t sem Marcus Thomast nem tartottuk meg a tavalyi kezdő DT párosból. Bunkley miatt szívtuk a fogunkat, mert ha nem őfelsége első Peytonra várunk heteket, talán megtarthattuk volna, azonban a helyére érkező Justin Bannan, egy fokkal se rosszabb tőle. Meglepő volt Marcus Thomas elengedése is, azonban utóbb kiderült valóban nincs rá szükség, Vickerson és Unrein hiánytalanul pótolják. Az LB sorból kijátszotta magát Mays, DJ helyét pedig eltiltása miatt Woody vette át. Von Miller a stabil pont, a másik szélen pedig Woody még DJ-nél is jobban játszik, ami akár a Pro Bowlhoz is elég lehet neki. Közöttük Brooking jól bevállt. Mostanra kicsit fogyatkozik szerepe a rotációban, mert Trevathan egyre jobban játszik, és visszatért DJ is. Valószínűleg a következő szezonra már szükség se lesz rá, de idén nélkülözhetetlen volt. Ha pedig hátra tekintünk a DB sorra, ott Bailey az, ami Dumervil a DL-ban, ami Von Miller az LB sorban, azaz ő az állandóság. Mellette kicserélődött a két safety és a CB2. Ami a S posztot illeti, Dawkins sajnos visszavonult, helyére Mike Adams érkezett. Adams pályán talán nem akkora faktor, mint WeaponX, de hasonló mentori képességei vannak. Egyébként pályán se okoz csalódást, volt néhány látványos hibája, de összességében mégis megbízhatóan játszik. Mellette pedig Rahim Moore végre azt a játékot mutatja, amit tavaly is vártunk tőle. Ez némileg betudható Adams jelenlétének is. Az egyik legtöbbet fejlődő játékos, enek köszönhetően a csapat elbírja Quinton Carter hiányát, aki IR-ren van. A CB kérdés már trükkösebb, Tracy Portertől vártuk talán a legtöbbet ehhez képest valóban az ő posztján kaptuk, de nem tőle. Rejtélyes betegsége miatt Chris Harris kezdő CB lett, nickel felállásban pedig Tony Carter áll be a csapatba. Amióta pedig összeállt ez a Bailey-Harris-Carter sor, a mi védelmünk a liga egyik legerősebbike. Harrisben tavaly rajtam kívül mások nem nagyon bíztak, mostanra nagyon remélem hogy változott a helyzet, Tony Carter meg egy nagy talány, hogy eddig hol volt. Emberfogásban nincs párja, és valóságos labdamágnes, nem sokára a kezdő CB páros úgy fog kinézni, hogy Harris-Carter.

A védelemről írok még egy bekezdést, talán elnézitek nekem, de ahogy szezon előtt is írtam, én most inkább a D-be vagyok szerelmes, nem az O-ba. S nagyon féltem Dennis Allen távozása maitt, és az első hetekben volt is ok további aggodalomra. Már az offseasonben is volt néhány "érdekes" döntés, kezdve Mays kezdő pozíciójától, ami utólag is nagy hibának tűnik, de Brooking csapatba kerülését és Florence kimaradást egyaránt támadás érte, noha ugyanazon logika mentén ez így kicsit ellentmondásos volt. 12 meccs után úgy látom, mindkettő jó döntés volt, az LB sorba kellett a tapasztalat, a CB sor pedig sokkal erősebb volt, semmint azt gondolni mertük volna. Ami a rendszert illeti, az első meccseken úgy találtam lehetne kicsit agresszívabb, aztán imáim meghallgattattak. A DL-t 3 nagy darab ember alkotja, Bannan, Vickerson és Wolfe. Mellettük Doom talán néhányotoknak feltűnt egyre többször indul kétpontosból, de amikor lent van a keze, a szerepköre akkor is sokkal inkább egy 3-4 OLB-é, mint egy 4-3 DE-é. A jó védekezésünk kulcsa a 3rd&long kikényszerítése. Ha ez megvan, akkor elővehetjük a subpackage-eket, azaz a front7-ből lehoznak valakit, hogy eggyel több DB lehessen fent. Az egyik kulcsember az újonc Derek Wolfe, aki a piszkos munka nagy részét végzi, takarít Von Miller előtt, hogy a legjobb játékosunk egy az egyben maradjon az emberével. Tudjuk mi következik, amikor Von Millerre egyetlen falember jut, már 16× láttuk. És ha megoldják, hogy így is jusson rá két ember, akkor Dumervil marad magányosan, ő pedig ilyenkor az irányító társaságát keresi. Néha ez se elég, ilyenkor jön a nyomás középről, Woodytól, Wolfe-tól, vagy akár a DB sorból, Chris Harrisnek is 2,5 sackje van már. De nem is csak a sack számít, hanem maga a pressure, azaz a nyomás. A QB sokszor eldobja a labdát, nehogy sackkeljék, de ha nincs ideje pontatlan a dobás, vagy rossz döntést hoz. Amióta beindult a passrush és összeállt a CB sor, egyik labdát szerezzük a másik után. Bailey, Carter, Harris, Leonhard, egyaránt 2-2 INTtel állnak, de van már Rahim Moore-nak, Porternek és Brutonnak is egy-egy. És noha az LB sornak továbbra se erőssége az emberfogás, Woodynak azért csak van már 3 sackje, és a Tampa ellen Von Miller is megmutatta Aldon Smithnek, miért ő a jobb kettejük közül.

• Fiatal tehetségek
  • Von Miller (2011 draft 1/2): Idővel a legjobb denveri védő lehet belőle, ha így folytatja felülmúlja a régi nagyokat, Mecklenburg-ot, Gradishart, Atwatert vagy Baileyt. És ki tudja megáll-e a legjobb védő címnél, ha lehet a játékos is?...
  • Derek Wolfe (2012 draft 2. kör) Kitértem szerepére fentebb. Nem annyira látványos, amit csinál, mint mondjuk Milleré, de attól nagyon hasznos. Később emellé a látványosabb dolgok is társulni fognak, ebben biztos vagyok.
• Csiszolatlan gyémántok
  • Chris Harris (UDFA, 2011) UDFA-ként nickel pozícióba verekedte magát. Felhívta magára a figyelmet azzal, hogy milyen magabiztosan mutatja be a szereléseket, mind a védelemben, mind a special teamben. Mégis voltak türelmetlen szavak ellene, hogy coverageben többször megverték, pedig ez egy olyan poszt, amit első éveikben még tanulnak az újoncok. Nos, azt hiszem 2012-re megtanulta.
  • Tony Carter (UDFA, 2009) Chris Harrishez hasonlóan UDFA, azonban neki nem sikerült első évében megragadni a csapatnál. Sőt 2010-ben már nem is nálunk volt, megjárta a Patset és a Vikingst is, szerencsére azonban Elway visszahozta őt 2011-ben, amikor többnyire még PS-ben volt, azonban idén bekerült a keretbe, s amikor lehetőséghez jutott azzal élt is, ahogy kell. Az év egyik felfedezettje
  • Danny Trevathan (2012 draft 6. kör) Az idei draft sealje. Fokozatosan kap egyre több lehetőséget. Az elején csak az ST-ben, aztán a rotációban is egyre gyakrabban kerül a pályára. Nagy jövő állhat előtte,  főleg hogy rajta kívül nem sok LB tud embert fogni a csapatban
  • Mitch Unrein (UDFA, 2011) Ő is az idei szezon egyik nagy felfedezettje. Egyrészt fal közepén kap egyre több szerepet, és játszik egyre jobban, mássészt az offenseben is lehetőséget kap alkalmanként FB szerepben. Sőt, még egy TD-t is kapott Peyton Manningtől. Tegyük szívünkre a kezünket, erre ki számított? Méretéhez képest nagyon gyors, amit a védelemben is megmutatott, amikor hátra kellett sprintelni a futó után, ez teszi lehetővé számára, hogy az offenseben is villoghasson. A csapatban utoljára Spencer Larsen volt, aki a védelemben és a támadó sorban is szerepet kapott, de Unrein ettől tovább léphet, akár Vrabel-i szintre is.
  • Wesley Woodyard (UDFA, 2008): Talán a veterán Bronco-k között lenne lassan a helye, de Cladyt 2008-ból szintén a fiatalok közé tettem, és végül is jó pár év előtte áll még. UDFA-ból lett a csapat legjobb special teamere, idén pedig a csapat egyik legjobb védője. Nagy utat járt be 2008 óta...
• Veterán szabadügynökök
  • Justin Bannan: Sokat látott veterán, talán 2011-ben is hiba volt elengedni
  • Keith Brooking: Fent kifejtettem, hogy miért hasznos és nélkülözhetetlen tagja ennek a védelemnek. Jövőre lehet nem lesz rá szükség, de én akkor is szívesen látnám őt.
  • Mike Adams: Mint mentor és mint játékos egyaránt bevált. Ő is hamarosan teljesíti azt, amiért idehoztuk és átadja majd a helyet az utódjának, ahogy az a világ rendje.
• Veterán Bronco-k
  • Elvis Dumervil: Sokáig a csapat legjobb passrusher-e volt, mára ezt a címet elvette tőle Von Miller, viszont ő is több mint egy szituációs passrusher. A védelem egyik legjobbja, igazi playmaker.
  • DJ Williams: Amilyen hülye pályán kívül, annyira jól mozog a pályán. Szerintem sokkal több lehetett volna benne, mint amennyi kijött, de így se jártunk rosszul vele.
  • Champ Bailey: Ő is zsoldos ugyan, még ha neki ezt mindenki meg is bocsájtotta, mivel már több időt töltött a MileHIgh-on, mint a rézbőrűek társaságában. A korszak talán legjobb denveri játékosa, mondanám, hogy future HOF, de mivel se Gradishar, se Mecklenburg, se Atwater nincs ott még sem merem...

A védelem elemzése talán kicsit bővebbre sikerült. Ez elsősorban azért van így, mert az offense jobban hasonlít egy "one man show"-ra, noha ott se menne egyedül sokra Manning, de ez az ő sémája, az egész sokkal inkább rá van szabva, köré van építve, mint mondjuk a védelem Von Millerre. Pedig tudnék olyan hosszan érvelni amellett, hogy Von Miller a legjobb játékosa a csapatnak, mint Manning mellett, még hosszabban is...



Hova tovább?

Azt láthatjuk, hogy a csapat magját fiatal és jó játékosok alkotják. Ezt a két szót szerintem nagyon sokszor leírtam ebben a cikkben, talán túl sokszor is, de nagyjából ez az egész mondanivalója. Nagy jövő áll ez előtt a Broncos előtt, akár most Manninggel is, de Manning után is lesz itt élet. A csapatépítés azonban egy olyan folyamat, aminek sosincs vége. Nincs olyan csapat, amin ne lehetne javítani, s az idei Broncosnak is látszódnak a hiányosságai.

A legnyilvánvalóbb az OL depht teljes nemléte. Waltont még elhelyettesíti Koppen, és nélküle is lenne két C a keretben, csak most mindkettő IR-ren van, azonban Kuper sérülései alkalmával Ramirez áll be, és bizton állíthatjuk, hogy az ő nevét jegyezte meg legjobban Manning. Kuperrel 6 meccsen 4 sacket kapott, Ramirezzel 7 meccsen 15-öt. De nem kell statisztikát nézni, vagy szakértőnek lenni, hogy lássuk a különbséget. Na és akkor most kell megkapaszkodni, Ramirez a legjobb csere az OL-ben. Ezek után bátran kijelenthető, hogy minél gyorsabban az egész csere sort le kell cserélni. A helyzetet súlyosbítja, hogy Cladynek contract year-je van, és sokat szeretne keresni, ráadásul idén játékával is rászolgál a nagy pénzre. Figyelembe véve néhány játékos nagy fizetését, bizony nehéz lesz őt belepasszírozni a sapkába, márpedig ha nem sikerül, akkor a liga egy legjobb LT-je helyett egy olyan állna be, aki cserének se alkalmas, és nem úgy néz ki, hogy a közeljövőben lenne lehetőségünk egy top LT-t draftolni...

Egy másik nagyon szembetűnő defekt volt a szezon elején, az MLB poszt. Bár most úgy néz ki, hogy a Von Miller - DJ - Woody sor képes együtt játszani, azonban DJ már nem fiatal, el kéne kezdeni kinevelni mögötte egy MLB-t, akire hosszú távon számíthatunk, és akiért esetleg nem kell aggódni az offseason folyamán, hogy milyen hülyeségeket csinál, és hány meccsre tiltják el. És ha már utódnevelésnél tartunk, Bailey se lesz fiatalabb. Évek óta napirenden van, hogy kéne valakit találni mellé és mögé. Most úgy néz ki, hogy mellé sikerült, de mögötte még mindig nagy űr tátongana. Ráadásul nem kizárt, hogy jövőre már, mint FS áll a csapat szolgálatába.

Végszó

Akad tehát még teendő ezzel a kerettel, ami azt is jelenti, hogy jövőre akár még erősebben térhetünk vissza. John Elway tavaly átvette a liga egyik legrosszabb csapatát, az ezer sebből vérző, romokban heverő Broncost, s már első évében visszajuttatott minket a Play Offsba. Második évére kicsit fokozta, sokak haragját kivívta azzal, hogy feláldozta Tebow-t, de ha az eredményeket nézzük, nehéz lenne most számon kérni rajta a döntést, második évére az AFC egyik legjobb csapatát hozta elénk. Ha ez a fejlődés töretlen marad, akkor az elkövetkező néhány év a Broncosról szólhat, s ő tovább öregbíti hírnevét. Azonban nem szabad előre inni a medve bőrére, egyelőre még csak a divíziót nyertük meg, s nem tudjuk mit hoz a jövő, amit tehetünk, hogy továbbra is szurkolunk a csapatnak, aki cserébe szalagon szállítja számunkra a győzelmeket. Hajrá Broncos!

November utolsó napjaiban kezdte meg az edzőtáborozást az NLL 2013-as szezonra való hangolódás jegyében a Colorado Mammoth lacrosse csapata, és egyre izgatottabban várhatjuk az előttünk álló esztendő eseményeit.



Egy héttel ezelőtt a Mammoth serege Torontóban táborozott három napig, összesen 40 játékos kezdte meg a harcot a szezonkezdő, 23 fős kerettagságért. A program fénypontját a tavalyi rájátszásbeli búcsúnkat okozó Minnesota Swarm elleni barátságos mérkőzés jelentette. A csapat nagyszerű formában lépett pályára a visszavágás reményében, rendkívül agilis és motivált játékunknak köszönhetően pedig végig vezetve győztük le 11-6 arányban a kék-sárgákat. Az összecsapás legeredményesebb játékosa coloradói oldalról a másodéves Jordan McBride volt a maga három találatával, de a két frissen kiválasztott tehetségünk, Colton Clark és Jaeden Gastaldo is megszerezték első találatukat a csapat színeiben. A vezetőedző, Bob Hamley kifejezetten elégedett volt a látottakkal: "Nagyon boldog vagyok a csapat játéka miatt, rögtön igazán magas színvonalon játszottunk a teljes mérkőzés alatt. Egyelőre úgy látszik, hogy beváltak a változtatásaink, alig várom az edzőtábor következő állomását."

Egy héttel később, a december 8-9-i víkend alkalmával a delegáció a Brit-kolumbiai Langley városában folytatta a felkészülést. A tréningek mellett játszottunk egy újabb előidény-mérkőzést, a kiváló erőkből álló Calgary Roughnecks-szel azonban nehezen tudtuk felvenni a harcot, és 20-11-re vesztettünk ellenük. Az első negyedben még egész jól tartottuk magunkat, és kihúztuk 6-6-os döntetlennel, a befejező 45 percben viszont mindössze öt találatot voltunk képesek szerint 14 kapitulálással szemben. Az első meccshez hasonlóan ismét Jordan McBride volt a legeredményesebb denveri sportoló négy góllal és két előkészítéssel. "Nehéz első félidőnk volt, rengeteg kiállítással. Egész biztosan dolgoznunk kell még az emberhátrányos védekezésünkön, de az edzőtábor erről szól. Emellett sok pozitívumot is láthattunk, a srácok nagyon keményen küzdenek a keretbe kerülésért" - tette hozzá Hamley mester.

Korábbi hír a csapattal kapcsolatban, hogy a közelmúltban két rutinos játékos, a támadó Sean Pollock és a hátvéd Creighton Reid megegyezett az új szerződéséről, így 2013-ban is mindketten a Mammoth sorait erősíthetik, mindketten a második évüket kezdik meg a csapatnál.

Ezzel szemben viszont Derek Hopcroft-ot elcseréltük a Buffalo Bandits-hez egy 2014-es draftjogért cserébe. Amennyiben a fiatal csatár beverekszi magát új csapatának aktív keretébe, akkor a mieink hatodik körös, ha legalább négy mérkőzésen játszani fog jövőre, akkor ötödik fordulós választási lehetőséggel gazdagodhatunk.

A felkészülés a következő hetekben tovább folytatódik Colorado-ban, az ünnepek előtt pedig kihirdetésre kerülhet a szezonkezdő végleges keret, mellyel pályára fogunk lépni a január 12-i évadnyitón a Washington Stealth ellen a Pepsi Center-ben.

A 2012-es naptári esztendő végéhez közeledve a Denver Sports Blog történetében immár negyedszer tartjuk meg az év sportolója választást, melyben közkedvelt városunk csapatainak legjobb játékosai mérettetik meg magukat, hogy megtudjuk, a magyar sportrajongók szerint kik voltak az év legelismertebb Denver-sportolói. A hét profi csapatból szerkesztőségünk végül hosszas fejtörés után 18 játékost nevezett a megmérettetésre, illetve öt különböző csapatból egy-egy fiatal atléta méri össze tudását az év újonca versenyben.

















A szavazásokban a következőképpen lehet részt venni:
 
- Küldj e-mailt a magyaravsoldal@gmail.com címre, benne sorrendben az általad legjobbnak vélt öt sportoló nevével. Fontos, hogy a sorrendre is figyeljetek, mivel az első helyre rangsorolt jelölt 10, a második 6, a harmadik 4, a negyedik 2, az ötödik pedig 1 szavazatpontot kaphat, és az összesítésnél az így kiosztott pontok alapján alakul majd ki a végeredmény (döntetlen esetén a több előkelőbb szavazat rangsorol).

- Az újoncok listájáról egy nevet választhattok, akit városunk idei legjobb elsőéves sportolójának véltek! Egy szavazat egy pontot ér.
 
- A voksolás természetesen nem csak a denveri csapatok szurkolóinak szól, hanem minden egyes sportbarát szavazatait szívesen vesszük, aki népszerű kezdeményezésünkhöz csatlakozva, szavazataival szeretne beleszólni a voksolás végkimenetelébe.
 
- Amellett, hogy e-mailben szavaztok, természetesen vitaindítás, "kampányolás" céljából a kommentek közé is várjuk véleményeiteket, például, hogy szerintetek ki miért jobb egy-egy másik sportolónál. De a hivatalos pontszámításban csak és kizárólag az e-mailben leadott voksokat vesszük figyelembe, szóval szíveskedjetek mindenképpen ezen az úton szavazni, ha ténylegesen részt akartok venni a választásban!
 
A korábbi győztesek:

2011: Troy Tulowitzki (Colorado Rockies)
2010: Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)
2009: Carmelo Anthony (Denver Nuggets)
 
- A szavazás határideje: 2012. december 22., szombat, 24:00!
 
- Végezetül lássuk a jelölteket! ABC-rendben, kollégáink, ill. szakértő vendégszerkesztőink bemutatásában (Filip - Colorado Mammoth, Denver Outlaws; foppa21 - Colorado Rapids; Black_Adder - Denver Broncos; TomiTanguay - Colorado Avalanche, Colorado Rockies, Denver Nuggets)
 
AZ ÉV SPORTOLÓJA VÁLASZTÁS JELÖLTJEI:

Matt Belisle (Colorado Rockies)

A Rockies dobóinak pocsékul sikerült az elmúlt esztendő, szinte folyamatosan csak a pitcherek hanyatlásairól volt szó, a bullpenből egy valaki azonban végig kiegyensúlyozottan jól teljesített. A csapatnál a negyedik szezonját töltő setupman ebben az évben az egyik legtöbbet foglalkoztatott ember volt a bullpenből, hiszen 80 pályára lépés alatt kereken 80 inninget tolt végig. Belislet a szezon első felében a csapat szerette volna eljuttatni az All Star gálára, de természetesen az MLBs edzők és a média máshogy ítélkezett, denveri dobónak oda szinte lehetetlen bekerülni, neki se sikerült. Ennek ellenére a második félévre se esett vissza sokat a produkciója és az egyre nehezebb körülmények között is hozta a tőle várt szinten. A végére három győzelem mellett 8 vereséggel zárt, de a 3.71es ERA még mindig a legjobbak közé tartozott és 69 alkalommal búcsúztatta el strikeouttal az ellenfél ütőit. A dobók többségének csapnivaló teljesítménye ellenére Belisle az egész szezonban virágzott és nem csak a vakok közti fél szeműként érdemli meg a szavazatokat.

Jaime Castrillon (Colorado Rapids)

A Rapids tavalyi legjobb játékosa múlt télen igazolt Kolumbiából hozzánk, a számára teljesen új közegbe pedig villámgyorsan beilleszkedett. Castrillon már az első meccsein megmutatta, hogy nem mindennapi technikai adottságai vannak, nagyon intelligens labdarúgó, jól lát a pályán, kiváló passzokkal tudja helyzetbe hozni a társakat és az ellenfél kapujára se veszélytelen. Sőt! Középpályás létére egyenesen a csapat legeredményesebb játékosa volt 2012ben, nyolc szerzett gólja közül ráadásul három találat a későbbi győztes gól volt az adott mérkőzésen. Mindkét lábával és fejjel egyaránt eredményes tud lenni, kicsit kritika a csatárok felé, hogy az övé lett a házi aranycipő, de az érdemeiből semmit se vonhat le. Reméljük jövőre is ennyire hatékonyan tud majd robotolni a középpályán, akik pedig látták a Rapids meccseit, azoknak biztosan egyértelmű, hogy bár a csapat gyengén szerepelt, Castrillon egész Denver legjobb sportolói közé tartozott idén és szavazni kell rá!

Dexter Fowler (Colorado Rockies)

A sokak által kiegyensúlyozatlan léhűtőként elkönyvelt Fowler 2012ben kamatostul bizonyított mindenkinek, hogy igenis lehet rá számítani és a csapat húzóemberévé képes előrelépni. Az outfielder 13 hazafutást regisztrált idén, majdnem annyit mint korábban az előző három szezonjában együtt véve. Plusz összesen 53 RBI jutott neki, 18 dupla és 11 tripla találat mellett, utóbbi két adat azonban egyáltalán nem meglepetés tőle. Az igazán bravúr mégis a .300as ütési átlag, korábban teljesen elképzelhetetlen volt tőle hasonló, karrier szinten folyamatosan .260 körül mozgott, idén viszont hatalmas javuláson ment keresztül, mintha csak benőtt volna végre a feje lágya. Mindemellett védekezésben egy cseppet se esett vissza, 1026 inning alatt mindössze 6 mezőnyhibát vétett és négy asszisztot szórt, a centerfielder poszt első számú embere volt és ha az idei formát képes lesz állandósítani, akkor még hosszú éveken keresztül lehet a leadoff hittere a csapatnak (amennyiben esetleg nem cseréljük el dobóra, de ez már egy másik történet). A nagy javulás már önmagában dicsérendő, ráadásul a csapat legjobbjai közé emelkedett, így érdemes lenne szavazatokkal honorálni az erőfeszítéseit.

Carlos Gonzalez (Colorado Rockies)

A választás két évvel ezelőtti győztese a tavalyi hányattatott esztendő után 2012ben visszatért a régi kerékvágásba. Nem tudott annyira kimagaslóan játszani, hogy harcban legyen az MVP címért és szerintem a mostani év sportolója választásunkon se lehet favorit, de CarGo végre újra ott van a tűz közelében és igenis számolni kell vele. A 27 esztendős outfielder levetkőzte az elmúlt évekbeli sérüléseit, bár a szezon első néhány hónapjában érezhető volt rajta a mezőnyben, hogy vigyáz a korábban többször sérült csuklója, de az évad második részében újra a megszokott formában védekezett és nem maradtak el tőle a bravúros elkapások se. Ennek eredményeként az évad végeztével karrierje során második alkalommal jutalmazták meg a Gold Glove elismeréssel, illetve életében először az All Star gálán is jelen lehetett a Rockies egyetlen képviselőjeként. A venezuelai sztár a csapat legjobb pontszerzőjeként 85 RBIt szórt és 22 hazafutást lőtt, közben újra .300 feletti hatékonyságot ért el néhány ezred révén. Igyekezett legjobb tudása szerint betölteni a tavalyi győztes Tulo sérülése miatt keletkezett űrt. Nem volt kimagasló éve, de sokat javult és egyre többször emlékeztetett a 2010es önmagára és ha a legjobb nem is volt, de bárki ötös listáján teljesen megérdemelten szerepelhet a neve.

John Grant Jr (Colorado Mammoth)

Az indoor lacrosse élő legendája több szempontból is történelmet írt 2012-ben, ugyanis 116 pontjával megdöntötte az egy szezon alatti NLL-rekordot a szerzett pontok terén, emellett pedig a liga fennállásának valaha volt első játékosa lett, aki az 1000 pontot és az 500 gólt is elérte karrierje során. JGJR az elmúlt idényben 14 mérkőzés alatt 50 találatot és 66 asszisztot szorgoskodott össze, vagyis annak ellenére döntötte meg a single season rekordot, hogy két találkozón sérülés miatt nem léphetett pályára. A 38 esztendős klasszis az elmúlt szezonban két meccs kivételével mindannyiszor legalább három gólt szerzett, legjobban a március végi Philadelphia Wings elleni víkend sikerült számára, amikor a hazai meccsen hat találatot vágott, az idegenbeli visszavágón pedig 12 pontig (3+9) jutott. Menet közben természetesen részt vehetett az NLL All Star gáláján, az évad végeztével pedig teljesen magától értődő módon választották meg a liga legértékesebb játékosának, 12 éves pályafutása alatt tehát második alkalommal hódította el az elismerést, első ízben tette denveri játékosként. Grant második coloradói szezonja emlékezetesre sikeredett, egyénileg rekordot rekordra halmozott, bízunk benne, hogy a hamarosan rajtoló új idényben már csapatsikerekkel is meg tud ajándékozni bennünket, addig is kutya kötelességünk minél magasabbra juttatnunk őt az aktuális szavazáson!

Gabriel Landeskog (Colorado Avalanche)

Egy éve ilyenkor a svéd suhanc élete első NHL szezonja kellős közepén az év újonca választáson vett részt és megérdemelten második helyezést ért el. Már akkor látszott, hogy ígéretes újonc szezont fog futni, olyannyira úgy történt, hogy az NHL legjobb elsőéves hokisának választották meg, ezért a Calder trófeát hozhatta haza. Nem meglepő, hogy most az év sportolója választáson is elindítjuk, annak ellenére, hogy az őszi NHL szezon nem kezdődött el a lockout miatt és egyre valószínűbb hogy teljesen el fog maradni az idény. Landeskog a csapat egyetlen játékosaként tavaly mind a 82 meccsen pályára lépett, ráadásul 22 góljával a legeredményesebb volt és 52 pontjánál csak ketten szereztek többet a denveri együttesben. Öt győztes góllal a legjobb volt, +20as mutatója pedig egészen brutális volt, amikor a csapat többi tagja kivétel nélkül kőkemény mínuszban végzett. Minden pontszerző kategóriában a legjobb három újonc közé tartozott liga szinten, teljesen megérdemelt volt a fölényes győzelme a szavazáson. Hatalmas játékintelligenciával rendelkezik, mindig rámenős, fáradhatatlan, soha nem adja fel a küzdelmet, védekezésben és támadásban egyaránt csapata hasznára tud lenni. Nyáron Hejduk átadta neki a csapatkapitányi posztot, ezzel az NHL történetének legfiatalabb játékosa lett, akit valaha kineveztek kapitánynak, apró szépséghiba, hogy mivel nincs szezon, nem tudja viselni a C betűt. De ami késik nem múlik, Captain Landy előbb-utóbb újra színre léphet, hogy a modernkori denveri jégkorong zászlóvivőjeként lassan hátha vissza tudja juttatni a csapatot a régi helyére. Rajta biztosan nem fog múlni és rajtatok se múlhat a szavazáson elért eredménye!

Ty Lawson (Denver Nuggets)

A Nuggets fiatal irányítója a 2011-12es csonka szezon legjobb denveri kosarasa volt, gyakorlatilag minden lényeges statisztikai mutatóban egyéni csúcsot állított fel. Mind a 61 mérkőzésén kezdő volt, 16.4 pontot és 6.6 asszisztot szerzett átlagban, meccsenként 34.5 percet játszva. És ami még annál is fontosabb volt, az a tőle látott vezetőszerep, nem volt egyszerű megörökölnie Billupstól a karmesteri pálcát, de az elmúlt szezonban bizonyította, hogy hosszú távon is lehet rá számítani irányítóként. Nem feltétlen a klasszikus PGok közé tartozik, inkább lendületből tud érvényesülni, akkor viszont fantasztikus megoldásokra képes, lábon bárkit meg tud verni és nagyszerű passzokkal képes irányítani a denveri támadó játékot, emellett ráadásul büntetőből, mezőnyből, triplából is eredményesen céloz. Idén ősszel közvetlen az új szezon rajtja előtt megkötötte a hosszú távra szóló szerződést a csapattal, még legalább négy évig a Nuggetst erősítheti. A 2012-13as szezont nem kezdte a legjobb formában, jó meccsei mellett többször gyenge napot is ki fogott, reméljük azonban, hogy a folytatásban kiegyensúlyozottabb lesz és ki tudja vezetni a csapatot a hullámvölgyből. Denver legjobb kosárlabdázója számít ismét a szavazatokra!

Peyton Manning (Denver Broncos)

A korábbi 4× MVP egy év kihagyást követően távozásra kényszerült Indianapolisból, így minden idők egyik legjobb játékosa szabad ügynökké vált. Minthogy sosem volt még ilyen jó játékos FA, nagy is volt a tolakodás iránta, némi túlzással mindenki szerette volna a saját csapatába, és minden csapat szurkolója messiásként várta, kivéve talán egyet, pont a Denver Broncos-t. A barátsága Elway-jel, vagy a lehetőség, hogy karrierje végén további sikerekben legyen része, akármi is volt a döntés, minket választott, pedig máshol több pénzt kaphatott volna, és máshol egyértelműen mögé álltak volna a szurkolók. Itt azonban Tebow távozása miatt jóval megosztottabb fogadtatása volt, semmint azt magánéletét botrányok nélkül élő, pályán igazi vezérként játszó emberként megérdemelné. Ő azonban fittyet hányt a kétkedőkre, fittyet hányt a 4 nyakműtétre és ott folytatta, ahol 2 éve abba hagyta: kevés hibával, nagy hatékonysággal. A csapat vele, szerzett pontok tekintetében 11 forduló alatt fölül múlta a tavalyit, egy szezonban adott TD-k számában megdöntötte John Elway és Jake 'the snake' Plummer rekordját, várhatóan megdönti crybaby passzolt yardjait is, a Broncos történelmének valaha volt egyik legjobb offense-ét vezetve. Egyik esélyese mind a Comeback Player of the Year, mind az Offensive Player of the Year, mind a MVP címre és az év denveri sportolója címre is. Utóbbi csak rajtatok múlik!

Von Miller (Denver Broncos)

A Broncos másodéves erős oldali szélső linebackere már tavaly is birodalmunk legjobb sportolója volt. Akkor még a politika közbeszólt és megakadályozta, hogy indulhasson (csak az újoncok között), ám szerencsére ez se szegte kedvét és még a tavalyi teljesítményét is felülmúlja. Folyamatos szünet nélküli terror alatt tartja az ellenfél irányítóit, 16 sackjével 2. a ligában (a legjobb hatékonysággal), egyetlen sack-re Dumervil szezon rekordjától. Amikor pedig nem sikerül földre vinnie a QB-t, akkor is gyakran hibába hajszolja őket, amit a secondarynk (INT formájában) köszön szépen. És nem csak az irányítókat képes levinni a line of scrimige mögött, hanem bárki mást is, akinél a labda van, a liga élén áll tackle for loss-okban is, ami hűen tükrözi hatékonyságát a futás ellen. Mindemellett már 6× sikerült kiütnie a labdát az ellenfél kezéből földre vitel közben, amivel szintén előkelő helyet (2.) foglal el az NFLben. Játéka komplettségéről pedig csak annyit, hogy a csapat achilles-sarka a TE védekezés, ám ő ebben is helyt állt amikor kellett, a Tampa ellen pedig INT return TD-vel döntötte el a meccset. Von Miller 47 tackle, 10 assist, 16 sack, 6 FF, 1 INT, 1 TD. Azonban ezek csak statisztikák, és akármilyen jók is, nem tudják leírni azt az impact-tet, amit puszta jelenléte okoz a pályán. És nem csak jól játszik, hanem jó játékából a csapat is profitál, az érkezése előtt ligautolsó D#-ből rövid időn belül ligaelitet varázsolt, ami képes eldönteni és megnyerni meccseket. Von visszavezette a csapatot a győzelem útjára. Ő az NFL legjobb védője! Sőt, legjobb játékosa, és ő egész Colorado legjobb sportolója! Szavazzatok rá!

Drew Moor (Colorado Rapids)

A rutinos védő egymást követő harmadik évben lett a szezon legjobb hátvédje a csapaton belül, mióta feltűnt a Rapidsban, azóta csak ő nyerte meg ezt a díjat és az év sportolója választáson sem először jelölt. Moornak a 2012es esztendő arról is emlékezetes maradt, hogy Mastroeni kiválása után ő vehette fel a csapatkapitányi karszalagot az év hátralévő részében, melyet végig magán viselt és szokás szerint a szezon minden egyes meccsét teljes hosszában végig játszotta. Ezalatt három gólt és két gólpasszt szerzett, illetve a sokszor sebezhető coloradoi védelemben is nagyszerűen robotolt, akár szélen, akár középen is játszott éppen, nagyszerű mentések, bevetődések, szerelések egész sorát mutatta be. Egyszóval nincs semmi újdonság, Moor a szokásos kimagasló produkciót nyújtotta ebben az évben is, már kapitányként is nagyszerűen megállta a helyét, ezért az idei választáson is érdemes számba venni őt.

Brendan Mundorf (Denver Outlaws)

Mundorf évek óta a nagy siker kapujában toporgó Outlaws vezéregyénisége volt, és számtalanszor volt All-Star játékos és amerikai válogatott, a 2012-es esztendő azonban meghozta számára a várva várt egyéni áttörést, pályafutása legeredményesebb szezonjával elhódította az MVP címet. A denveri szabadtéri lacrosse eddigi koronázatlan királya immár megkoronáztatott, miután az év 12 mérkőzése alatt 59 pontot szorgoskodott össze, vagyis több mint tíz egységgel több pontot szerezett, mint korábban bármelyik fantasztikus szezonjában. A 28 esztendős támadó sokadszor volt az Outlaws legeredményesebb játékosa, vezetőszerepe mellé többen fel tudtak nőni, nem hárult vállaira akkora teher, mint korábban, és nem sokon múlott, hogy a csapat végül elbukott a fináléban. Mundy egy meccs kivételével az alapszakasz összes fellépésén betalált, nyolc esetben a mesterhármast is elérte, legjobb mérkőzésén június 16-án a Rochester ellen hat gólt ragasztott be. Balszerencsés módon a Championship Weekend előtti napon edzés közben súlyos lábsérülést szenvedett, így az elődöntőben nem is léphetett pályára, a döntőben pedig sérülten próbált meg játszani, szemmel láthatóan szenvedett, de egy gólt így is lőtt, később mankóval sétált az oldalvonal mellett. Mundorf idén is mindent megpróbált, hogy bajnokká tegye a Törvényen kívülieket, sajnos nem sikerült, de parádés egyéni szezonja nem szabad, hogy általunk ne kerüljön komoly elismerésre! Hiába csak lacrosse-os, Denver legjobbjai közé tartozik, és kötelező szavazni rá!

Ryan O'Reilly (Colorado Avalanche)

A harmadéves center azok után, hogy már az első két szezonjában bontogatta szárnyait és hamar megmutatta, hogy mennyire lehet számítani rá, a legutóbbi évben végleg befutott a köztudatba. O'Reilly a 2011-12es idényben 55 ponttal (18+37) a csapat legeredményesebb játékosa lett, ahogy az első-második sorban több lehetőséghez jutott, a pontjai száma is megtöbbszöröződött. Kiváló képességekkel rendelkező hokis, aki úgy kiszolgálásban, mint góllövésben a legjobbak közé tartozik, illetve még védekezésben is lehet számítani rá hiszen az Avs PK egységének nélkülözhetetlen embere. Igazán szerethető és csupa szív játékos, aki soha nem adja fel az adott meccsen, hanem végig küzdi a 60 percet és akár több gólos hátrányban is igyekszik legjobb tudásával tüzelni a társakat. Meghatározó alakja mostanság a denveri hokicsapatnak, reméljük minél előbb viszont láthatjuk a pályán, már csak O'Reilly miatt is nagyon bánhatjuk a lockoutot, de addig is vigasztalódásként szavazzunk rá minél többen!

Matt Pickens (Colorado Rapids)

A csapaton belül Pickenst választották tavaly az MVPnek és a közönség szerinti legjobb játékosnak, ez sok mindent elmond a 2012es produkciójáról. A rettenetes szakálláról híres kapus idén is rengeteg bravúros védést mutatott be, ráadásul a sok vereség közt parádés győzelmeket köszönhettünk neki, hét meccsen gólt se kapott. Menet közben elérte karrierje 40. győzelmét a csapatban, amivel megdöntötte a klubrekordot és a shutoutok számában is lassan egyre magasabbra tör az MLS örökranglistán. Sajnos októberben összeszedett egy sérülést és az utolsó két meccsen már nem védhetett, addig a leghosszabb aktív kezdő sorozat az övé volt a ligában, jövőre tiszta lappal új streaket indíthat. Pickens évről évre egyre kiegyensúlyozottabb formában véd, még mindig csak 30 éves tehát bőven tud tovább fejlődni, nagyon biztató a jövőre nézve. Ha az elmúlt években komolyabban nem számoltunk vele, 2012ben mindenképpen bizonyította, hogy a szavazásunkban érdemes rangsorolni őt, mert kiváló egyéni szezonon van túl.

Peet Poillon (Denver Outlaws)

A második denveri szezonjában végre igazán ki tudott teljesedni a 2010-ben a Chesapeake Bayhawks-szal bajnoki címet nyerő középpályás, és a tavalyi 25 pontos teljesítményét idén 40-re tornázta fel, mellyel vitathatatlan helyet követelt magának az év sportolója választáson. Poillon middie létére 24 találatával az Outlaws legeredményesebb játékosai közé tartozott, három alkalommal vágott két pontost, két győztes gólt szerzett, emellett az alapvető szakterületét sem hanyagolta, 13 assziszttal a csapat legjobb előkészítőinek egyike volt. Mindössze egyetlen ponttal maradt el karrierje eddigi legjobb évétől, többé nem mondhatjuk azt, hogy csak a riválisnál tudott jól játszani, s ha ilyen ütemben folytatja a fejlődést és a beilleszkedést, jövőre akár az idei 40 pontot is könnyen túlszárnyalhatja. Érdemes díjazni a nem mindennapi erőfeszítéseit, remek teljesítményével oroszlánrészt vállalt a bajnoki döntős szabadtéri lacrosse-csapat igenis felejthetetlen meneteléséből.

Gavin Prout (Colorado Mammoth)

Prout a 2011-es szezon kellős közepén másfél éves távollét után végre visszatért Colorado-ba, és jelenlétével azonnal rájátszásba jutott a gárda. A Mile High City-től távol töltött időszakban a karrierje némileg zátonyra futott, de már tavaly érezhető volt rajta, hogy a számára oly nemes, őt megbecsülő környezetben még mindig képes megcsillogtatni átlagon felüli képességeit. Így történt mindez 2012-ben is, a teljes szezont a Mammoth-ben töltötte, és Prout visszatért a régi formájához, 83 szerzett pontjával újra pályafutása legszebb időszakára emlékeztetett, utoljára ennyire eredményes szezont 2008-ban produkált. A klasszis a 34. életévében jár, valószínűleg túl van már karrierje zenitjén, ráadásul Grant Jr és a feltörekvő fiatalok mellett nem is feltétlen kell sokat vállalnia, elég ha a háttérből tüzeli a társaságot, ami remekül ment számára, jelenlétével ráadásul egy igazi közönség kedvenc sportolóval lettünk erősebbek, ami igenis sok számít az egyesület számára. Prout idén ténylegesen visszatért a legjobbak közé, amelyet érdemes a voksainkkal jutalmazni.

Jeremy Sieverts (Denver Outlaws)

A fiatal középpályás az idei offszezonban került a denveri klub birtokába a Bayhawks-tól, azok után, hogy a 2011-es szezonban egyetlen mérkőzésen sem tudta beverekedni magát az oklahomaiak aktív keretébe. Finoman fogalmazva sem vártuk, hogy Sieverts meghatározó embere legyen az Outlaws-nak, mégis így történt, 14 meccs alatti 40 pontjánál többet csak az MVP Mundorf szerzett, 26 találata közül hét darab duplát ért és hét gólpasszt regisztrált, magasan övé volt a legtöbb két pontos találat a csapaton belül. Bebizonyította, hogy mennyire lehet rá számítani, ráadásul egy igazán vajkezű játékos, aki távolról is bátran bele mer állni a lövésekbe, s mi több, viszonylag jó százalékkal gólra váltja a helyzeteit. Sieverts az igazán fontos gólok mestere volt, három alkalommal az ő találata jelentette a győzelmet a csapat számára az alapszakaszban, amivel a házi ranglista legjobbjának bizonyult. Kellemes meglepetés volt a 2012-es tündöklése, melyért már megkapta az MLL legtöbbet fejlődött játékosának járó évi elismerést. Ha hasonlóan élveztétek Sieverts csillogását, akkor érdemes az ő neve mellett is elhelyezni a szavazatunkat.

Demaryius Thomas (Denver Broncos)

A Broncos nagy reményű wide receivere már első meccsein megmutatta mi rejlik benne, de első éveit a sok sérülés beárnyékolta, és egészségesen se tudott konzisztens játékot mutatni. Tavaly is láthattunk tőle sok csúnya droppot, de meccset eldöntő TD-ket is. Aztán idén, hogy a támadó felfogás runheavy-ből passheavy-vé vált, jött is az áttörés. Noha idén is láttunk tőle gyermeteg hibákat, azonban meccsről meccsre jobban futja a route-okat, egyre magabiztosabban kapja el a labdákat, és ha már egyszer a kezében van, akkor onnantól mindig is a liga egyik legjobbja volt. A legtöbb védővel szemben fennálló fizikai fölényét remekül kamatoztatja, magas, gyors és erős. Ennek köszönhetően a legjobbak között van az elkapás utáni yardokban, de az élmezőnyhöz tartozik elkapott yardokban, elkapásokban és TD-kben is. S nem utolsó sorban életében először átlépte egy szezonban az 1000 yardos határt, ami egy egész szezonban önmagában is nagyon szép teljesítmény, ő mindezt 11 meccs alatt teljesítette. Ha így folytatja, a csapat all-time legjobbjai között lesz a helye. Szemünk láttára írja a a Broncos történelmet, miközben akár az 1500 yard se elérhetetlen számára! Kérdés ez mire lehet elég Colorado legjobb sportolói ellen? 13 meccsen 74 elkapásával, 1197 yardjával, 8TD-jével ha engem kérdeztek, igencsak elöl lenne a helye!

Wesley Woodyard (Denver Broncos)

Tavaly ilyenkor csodálattal néztük a Broncos védelmet, ami rendre erőn felül teljesítve megteremtette a lehetőséget a győzelmekre, ami bevitt minket a rájátszásba, akkor minden okunk megvolt azt hinni, hogy ez tartósan így is marad. Azonban előbb elhagyott minket Dennis Allen, majd az offseason hátra levő része a csapat házi tackle királya offfield botrányairól szólt. Amikor DJ Williams 7 hónap alatt 9 meccses eltiltást szorgoskodott össze, sokan pánikba estek, hogy mi lesz velünk. Nos, nem lett semmi, sőt tán még jobbak is lettünk. Az ok két szó: Wesley Woodyard. Sokan féltették őt a kezdőtől, a nagy elvárásoktól, azonban minden várakozást fölülmúlt, pedig én például kifejezetten sokat vártam tőle. Nem csak, hogy hozza DJ számait, de hihetetlen módon tán még fölül is múlja. Most ő vezeti a házi tackle versenyt, szóval ez ügyben megfelelően helyettesíti DJ-t, ugyanakkor amire talán senki sem számított, hogy a házi INT versenyben is áll az élen. Nem épp a leggyakoribb esemény, amikor ezt egy WLB mondhatja el magáról. Azt meg, hogy sackből és INTből is legalább hármat gyűjtött már, azt rajta kívül senki se az egész NFL-ben. Woody 59 solo tackle-lel, 38 assisttal, 4 sackkel, 3 INT-tel és 5 pass defense-vel idén a liga egyik legjobb védője, a Broncos egyik legjobb játékosa és Denver egyik legjobb sportolója. Megérdemli a ti szavazatotokat is!

AZ ÉV ÚJONCA VÁLASZTÁS JELÖLTJEI:

Kenneth Faried (Denver Nuggets)

A Nuggets nagy tehetsége a tavalyi bemutatkozó szezonjában rögtön bizonyította, hogy igazi harcos játékos, akire nagy szüksége volt a csapatnak mindkét palánk alatt. Manimal újonc évében 46 pályára lépéséből 39szer kezdő volt, ezalatt 10 pont felett átlagolt, szépen szedte a lepattanókat és a hazai közönség előtt különösen nagy lendülettel küzdött, mindig fel tudta tüzelni a Pepsi Center publikumát, nagyrészt neki volt köszönhető, hogy Andersenről lemondhattunk. Minden egyes labdáért megküzd, látványos zsákolásokra képes, rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen játékos. Rersze a játék több elemében is lenne még hová fejlődnie, de csupán 22 esztendős még. Másodévesként az ősszel egyre kiegyensúlyozottabbnak tűnik, kirobbanthatatlan a kezdő ötösből, az első 18 meccsen dupladuplát átlagolt és egyszer még a hét legjobb játékosa is volt a konferenciában. Biztos vagyok benne, hogy Faried sokak kedvence, a nagyszerű újonc szezonja után pedig megérdemli mindannyiunk szavazatát!

Adam Jones (Colorado Mammoth)

A 23 esztendős támadó bemutatkozását komoly várakozás előzte meg a Mammoth háza táján, azok után, hogy a 2011-es draft első körének harmadik pozíciójában választottuk őt. A hatalmas tehetségként számon tartott kanadai sportoló pedig nem hazudtolta meg magát, alig néhány mérkőzés alatt húzóemberré vált és újonc létére mindvégig a csapat legjobbjai közt tarthattuk számon. Az alapszakaszban szerzett 76 pontjánál többet csak a két minden hájjal megkent vén róka, JGJR és Prout jegyzett a csapaton belül. Jones a 29 találatával a gárda második leggólerősebb játékosa lett, legjobb meccsén öt találatot szerzett még januárban a Rush ellen, egy alkalommal pedig egészen kilenc pontig (4+5) jutott el március 25-én a Wings bánatára. Jones-t a szezon közben háromszor választották meg a hónap újoncának, részt vehetett az All-Star gálán, a liga legeredményesebb elsőéves játékosaként pedig abszolút papírforma volt, hogy őt jutalmazták meg az NLL Rookie of the Year elismerésével. Most rajtatok a sor, hogy eldöntsétek, Jones parádéja mihez volt elegendő városi viszonylatban!

Mark Matthews (Denver Outlaws)

A nyáron még az elmúlt tanév legjobb egyetemi sportolóinak választásán résztvevő, és ott rendkívül előkelő, második helyezést elérő támadó neve nem véletlen köszönhet vissza egy DSB-os szavazásból. A DU-növendék Matthews mindnyájunk legnagyobb örömére az Outlaws-ban kezdte meg profi pályafutását, és első évében kilenc pályára lépés alatt 19 góllal 28 pontot szorgoskodott össze. A fantasztikus fizikai képességekkel megáldott csatár évi legjobb mérkőzésein egyaránt 4+2-es teljesítménnyel zárt június 2-án a Chesapeake és július 14-én a Charlotte ellen. Matthews még a fokozódó tét hatása alatt sem roppant össze különösebben, a rájátszás alatt is a csapat legjobbjai közé tartozott, a Championship Weekend két találkozóján összesen nyolc pontot (3+5) regisztrált. Mindenképpen egy nagyon kellemes egyénisége a denveri sportéletnek, önmagában nagy szó, hogy a Pioneers után helyi profi csapatban láthatjuk, ráadásul az Outlaws sikereiért is a tőle megszokott mentalitással küzd. Nincs más dolgunk tehát, mint az egyetemi sportoló választás után most is serényen jutalmaznunk őt!

Martin Rivero (Colorado Rapids)

A fiatal argentin középpályás a 2012es szezon előtt kölcsönbe került a Rapidshoz. Senki nem ismerte őt, nem tudtuk mit várjuk tőle, bár sejthettük, hogy Argentínából csak jó játékos érkezhet, nagyon dicsérték őt hazájában. Amilyen nehezen jött meg Rivero játékengedélye, annyira bevált a pályán, hamar nélkülözhetetlenné vált a Rapids kezdőjében és a középpálya igazi motorja lett. Mastroeni távollétében Larentowicz kénytelen volt inkább a védekezésre figyelni, így Rivero szervezte a támadásokat és végezte el a pontrúgások jelentős részét. Fiatal kora ellenére rendkívül éretten játszott, 30 meccsen két gólt és nyolc gólpasszt osztott, teljes joggal választották meg az év legjobb 24 éven aluli játékosának a csapaton belül és a mi választásunkon is jó esélyekkel indul harcba az újoncok között.

Willin Rosario (Colorado Rockies)

Rosario az MLB egyik legbrutálisabb újonc szezonját tudta le a 2012es esztendőben, mégis csak nagyon kevesen ismerték el valós tudását, a liga rookie of the year választásán például jelölve se volt. Ami érthetetlen. A fiatal elkapó parádés ütőjátékot mutatott be a szezon teljes hosszában, eleinte kicsit kiegyensúlyozatlan volt és a sok HR mellett rengeteg SOt kapott, de az évad második felében az ütési átlagán is javított. Az évet végül a csapaton belüli magasan legtöbb, 28 hazafutással zárta és a 71 RBIval is második volt a Rockiesnál, a .270es átlaga is abszolút elfogadható. Sok újonc rekordot megdöntött, ennyi HRt rookie soha nem lőtt még a csapat történetében (Helton rekordját írta felül) és minden idők legjobb teljesítményét láthattuk egy denveri elkapótól. Ugyanakkor védekezésben sokszor nagyon harmatos, a dobók gyengélkedésében vastagon benne van és rengeteg hibával játszik, muszáj a továbbiakban fejlődnie, ha tényleg elit elkapóvá szeretne válni. De a fantasztikus offenzív produkciója önmagában elég volt ahhoz, hogy jelöljük az év denveri újonc sportolója választáson, megelőzve csapatán belül Pachecot vagy Rutledget, remélhetőleg minél többen egyetértetek velem és voksoltok rá!

Hatmeccses győzelmi sorozat után várta a Denver Broncos (8-3) hetek óta az első igazán keménynek ígérkező ellenfelét látta vendégül, amikor a Tampa Bay Buccaneers (6-5) érkezett a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ba. A Bucs az újonc RB Doug Martin által fényjelzett ligaelit futójátékkal és egy top5 futás elleni védelemmel hozzák nehéz helyzetbe az ellenfeleket hetek óta, az utolsó 5 meccsükből 4-et megnyerve. Sokat fejlődtek a tavalyi évhez képest, amit semmi se jelez jobban, mint az, hogy már 12 forduló után kettővel több győzelmük van, mint az egész 2011-es szezonban.






















A Broncos két fontos kezdőjét is kénytelen volt ezen a meccsen nélkülözni, Brandon Stokley dereka és csuklója is rendetlenkedett egész héten, Robert Ayers pedig az édesapja halála miatt még a családjánál tartózkodott a meccs idejében. Tracy Porter ezúttal is kimaradt, de az ő hiányát lassan kezdjük megszokni. A héten érkezett a csapathoz Willis McGahee helyére Jacob Hester, de őt még nem sikerült beépíteni, így ő is kimaradt a 45-ös szűkített keretből, ahogy Caleb Hanie, C.J. Davis és Julius Thomas is.

Volt egy igazán fontos vonatkozása is ennek a találkozónak és fordulónak, ugyanis ha a Broncos megnyeri ezt a meccset, vagy ha San Diego Chargers (4-7) veszít a Cincinnati Bengals (6-5) ellen, akkor a Denver Broncos a tavalyi szezon után ismét megnyeri az AFC West-et.

Ilyen előzményekkel vonultak ki a csapatok a pályára az évszakhoz képest kellemesen melegnek mondható 17,8 °C-ban. A Broncos nyerte a feldobást és ahogy már megszokhattuk, a második félidő kezdésének a lehetőségét választották, így ezúttal is a védelem vonulhatott először a pályára Matt Prater touchback-re szálló kickoff-ja után:

DE: Elvis „Doom” Dumervil, Derek Wolfe
DT: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Keith Brooking
S: Mike Adams, Rahim Moore
CB: Champ Bailey, Chris Harris

Josh Freeman egy passzal nyitotta a meccset, Mike Williams kapta el, de Champ egyből a földre is vitte egy kemény tackle-el, így 5 yard lett a play-ből. 2&5-nél Martin futott és egyből megtapasztalhatták a szurkolók, hogy miért is tűnik a draft egyik nagy steal-jének a RB, Von -2 yard-on ütközött először vele, de csak +3 yard-nál tudta levinni. 3&2 jött, újra Martin futott, de ezúttal 1 yard-on sikerült megfogni, több védő is összedolgozott a megállításában. Michael Koenen érkezett az első punt-jára, a labda 53 yard-ot szállt a 18-ig, onnan pedig Trindon Holliday a 35-ig hordta vissza. Egész jó helyről indulhatott tehát az első hazai támadás az alábbi kezdőcsapattal:

QB: Peyton „PM” Manning
RB: Knowshon Moreno
WR: Demaryius „Bay-Bay” Thomas, Eric Decker
TE: Jacob Tamme, Joel Dreesen
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: Dan Koppen
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

A Broncos is passzal nyitott, Manning Bay-Bay-nek paszolt, aki meg is csinálta az elkapást és 8 yard-ot szerzett. 2&2-nél is passz jött, ezúttal Tamme-nak, aki 6 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10 jött és egy újabb passzjáték, Decker felé szállt a labda, de nem lett jó, ám hamar ki is derült, hogy miért, a CB Leonard Johnson szabálytalanul tartotta vissza a WR-t, ezért 5 yard büntetés és újabb 1st down járt. Jött a meccs első futása a hazai oldalon, Moreno indult volna meg előre, de elcsúszott, így -1 yard-os lett a play. 2&11-nél Tamme második elkapása következett, középen marad üresen és szerzett 10 yard-ot. 3&1 jött és egy újabb passz, Decker kapta el középe, majd még szaladt vele, végül átvetődött egy védőn, így 12 yard-os lett a catch. 1&10 következett ismét, Bay-Bay felé szállt egy hosszú passz, de túl hosszú lett. Moreno futhatott 2&10-nél és szerzett 2 yard-ot, 3&8-nál pedig Matt Willis felé szállt a labda, de nem lett meg az elkapás, ám ismét repült egy zászló, a veterán Ronde Barber ellen fújtak defensive pass interference-t, kicsit korán ért oda. 1&10 jött volna a Bucs 18-as vonaláról, de helyette 1&5 következett a 13-ról, mivel túl sok védő volt a pályán a snap pillanatában. Dreesen felé ment egy elkapás, kicsit magas lett és a TE nem tudta megfogni. 2&5-nél Moreno futása jött, szépen kivárta kifelé futva, hogy legyen helye, végül 12 yard-ot szerezve az 1 yard-os vonalig futott. 1&goal jött az 1-ről tehát, bejött blokkolni a DT Mitch Unrein, de végül kifelé indult a bal oldalra PM neki dobta a labdát, ő pedig nagyon szépen megcsinálta az elkapást, bent is maradt az endzone-ban, megszerezve élete első TD-ját és az elsőt DT-ként a Broncos történetében. Prater jött az extra point-ra és be is vágta -> 7-0.






















A 20-ról indult a Tampa Bay, Martin indult meg középen és szerzett 5 yard-ot, majd ehhez a bírók még adtak 15 yard-ot, mert Bannan megrángatta a sisakrácsát. A 40-ről jött az 1&10, Freeman az ex-Charger Vincent Jackson felé passzolt, de egy kicsit túldobta a Champ által őrzött WR-t és a labda kirepült a pályáról. 2&10-nél egy screen passz jött Martin-nak, a védők túlpörögték a pass rush-ot és így nem volt ember, hogy hamar megállítsa a RB-t, végül Champ lökte ki a pályáról 26 yard megszerzése után a Broncos 34-én. Martin elkapás után futással jött 1&10-nél és ezúttal 9 yard-ot szerzett. 2&1-nél Freeman jobbra futott ki a zsebből, majd visszafelé passzolt a jobb oldalra, a TE Luke Stocker kapta el a labdát és szerzett 11 yard-ot és 1st down-t. Martin futott 1&10-nél, ezúttal a védelem jól dolgozott és -1 yard-on tartották a run-t. 2&11 jött, Freeman Tiquan Underwood-nak passzolt középen, de belenyúltak az átadásba és a labda a földre esett. 3&11-nél újra passz jött, Williams meg is csinálta az elkapást, de Harris-nek hála csak hátrafelé jutott a labdával a catch után és csak 2 yard-ot tudott szerezni. Bejött Connor Barth egy 31 yard-os FG-ra és magabiztosan értékesítette -> 7-3.

A 20-ról kezdhetett támadni a Broncos 4:41-nél, PM egy screen passzot adott Moreno-nak, de egyrészt nem sikerült yard-okat szerezni, másrészt a bírók Franklin ellen fújtak egy büntetést facemask rángatásért, így 1&20 következett. Moreno indult meg a labdával középen és szerzett 4 yard-ot, majd Tamme csinált egy 10 yard-os elkapást, így 3&6 jött. Koppen snap-je nagyon rossz lett, Manning lába mellett pattogott el, a QB nagy nehezen felszedte, kiszaladt oldalra célpontot keresve, végül Willis felé passzolt, de nem lett jó az átadás. Jött Britton Colquitt punt-olni, 46 yard-ot szállt a rúgása után a labda és a Bucs 30-as vonalánál kiment a pályáról. Martin futása nyitotta TB drive-ját, szerzett 2 yard-ot mielőtt Doom a földre nem vitte, de a bírók Unrein szabálytalan kézhasználatáért 5 yard-os büntetést és 1st down-t ítéltek, amiről később a videók alapján kiderült, hogy erősen hibás döntés volt, mivel a DT szemébe nyúlt bele először az ellenfele, ő pedig csak reflexből rakta ki a kezét, így a büntetésnek pont ellenkező előjellel kellett volna jönnie. Unrein lement ápolásra, Freeman pedig egy hosszú passzot indított el Williams felé, akiről Harris alaposan lemaradt, így a WR 40 yard-ot tudott szerezni a Broncos 23-as vonaláig jutva. Martin futott 1&10-nél és szerzett 7 yard-ot, majd újra ő jött egy 5 yard-os run-al, ami után a 11-ről jöhetett az 1&10. Passz jött, PM régi csapattársa, a TE Dallas Clark volt Freeman célpontja és ő meg is csinálta elkapást az endzone-ban, így Barth XP-ja után már 3 pontos vendég vezetést mutatott az eredményjelző -> 7-10. 0:14-nél jött a kickoff, Holliday a -7-en kapta el a labdát és indult meg egy return-re, de csak a 19-ig jutott. 0:08 maradt még az első negyedből, Moreno kapta a labdát egy futásra és szerzett 9 yard-ot. Az első negyed után az eredmény: 7-10.



2&1-el folytatódott a játék, Moreno futott volna, de -3 yard-on elkapták a korán átjutó védők. PM gyorsan felállította társait és kérte a snap-et, majd Moreno-nak adta a labdát, aki ezúttal 0 yard-ot tartottak a védők, de nem is maga a futás volt a lényeg. Manning reklamálva kifutott az oldalvonalhoz, jelezte Mike McCoy offensive coordinator-nak, hogy kérjen időt, majd John Fox head coach-ot is meggyőzte, hogy kérjen challenge-t, mert túl sokan voltak a védők a pályán. Repült is a piros zászló, majd a bírók a visszanézés után a Broncos-nak adtak igazat és 5 yard-os büntetést és 1st down-t ítéltek. A 30-ról folytathatta tehát a játékot 1&10-el a hazai támadósor, Moreno kapott egy rövid passzot és szerzett 2 yard-ot. Jött a 2&8 és ezúttal egy hosszú passz, Bay-Bay meg is csinálta belőle az elkapást, ami 28 yard-ot és 1st down-t ért. 1&10-nél Moreno futott és szerzett 6 yard-ot, 2&4-nél pedig Tamme csinált egy szép elkapást, ami sajnos végül nem számított, mert a bírók Kuper-nél holding-ot láttak és 10 yard-os büntetést ítéltek. 2&14-nél Manning nem talált célpontot, majd hátrafelé passzolt Lance Ball-nak, aki végül -2 yard-os futást csinált a play-ből. 3&14-nél is Ball kapta a labdát, hátha FG távolságba tudja juttatni a csapatot, de nem tudott előrejutni, így Prater helyett Colquitt jött, akinek a punt-ja után a 8-ról kezdhettek támadni a vendégek. Martin próbált meg egy futást, de csak 1 yard-ot tudott szerezni, az idén először 45-ös keretbe kerülő Sealver Siliga állította meg. 2&9-nél Stocker kapott egy passzot középen és szerzett 8 yard-ot. 3&1-nél Freeman vetődött előre középen, 2 yard-ot 1st down-t szerzett. 1&10-nél Martin futott, de nem tudott yard-okat szerezni, majd 2&10-nél is csak 2 jutott neki, így 3&8 jött. Freeman Jackson felé löbbölt egy passzot, ő pedig meg is csinált az elkapást és úgy is meg tudta őrizni a labda felett a kontroll-t, hogy Moore egy komoly tackle-t csinált rajta, 19 yard-os lett az elkapás és 1st down-t ért. 1&10-nél Martin futott, de ezúttal is csak 1 yard-ot tudott szerezni, 2&9-nél pedig ő csinált egy 4 yard-os elkapást, de egy holding miatt ez nem számított, 2&19 következett, amikor Martin indult előre a bal oldalon és szerzett 5 yard-ot, de ez se számított, mert Doom korán indult és 5 yard büntetést kapott érte. 2&14 jött, Freeman Clark-nak passzolt, de DJ Williams nagyon szépen elütötte a TE elől a labdát. 3&14-nél is passz jött, Freeman Jackson felé passzolt nagy nyomás alatt és nem is lett jó az átadás, pont Harris kezébe repült és a CB meg is csinálta az interception-t, ám mindez hiába volt, mivel Von ellen egy 15 yard-os roughing the passer büntetést ítéltek, mivel a térde alatt szerelte a QB-t. (ez az úgynevezett „Brady-rule”) 1&10-el folytathatta a játékot a Bucs a Broncos 49-es vonaláról. Harris-nek újra majdnem lett egy INT-je 1&10-nél, mivel a FB Erik Lorig kezéről felpattant Freeman passza és majdnem a CB kezébe ment, de kicsivel előtte lepattant. 2&10-nél Von majdnem megszerezte első sack-jét ezen a meccsen, de Freeman végül el tudta dobni a labdát, de a passza így is sikertelen lett. 3&10-nél se lett jó Freeman rövid átadása, így a bírók által megítélt holding-ot már nem is kérte a Broncos. Koenen punt-ja következett és Jim Leonhard a 10-en csinált fair catch-et. Mindössze 4:35 maradt még a félidőből, Moreno kapott egy rövid passzot a bal oldalon 1&10-nél és szerzett 3 yard-ot. 2&7-nél Moreno egy futással jött, balra indult, talált egy lyukat, szépen blokkoltak előtte, ki is lépett egy tackle-ből, végül 16 yard-ot tudott szerezni. 1&10-nél Bay-Bay kapott egy rövid passzot, a védőjét szépen lerázta és elindult előre, csak 19 yard után tudták levinni. 1&10 jött újra, ismét egy passzal, Willis kapta középen és szerzett 9 yard-ot. Ronnie Hillman jött futni, de nem lett sikeres a próbálkozása, -1 yard-on megfogta a védelem. Az óra lepörgött a 2-minute warning-ig, ami után 3&2-nél Moreno felé passzolt PM, de a RB nem tudta elkapni a kicsit mögé érkező labdát. Manning gyorsan fel akarta állítani a csapatot, hogy esetleg ismét rossz cserén kapja a védőket, de bírók nem hozták oda időben a labdát, így ez meghiúsult. Idők kért a Broncos, majd Colquitt jött egy punt-ra, jól pattant a labda és Omar Bolden szépen kint tartotta az endzone-ból, végül a 4 yard-on állt meg a labda. Beszorított helyzetből jöhettek a vendégek 1:45-nél és Martin három futásával (3+3+7 yard) lepörgették az órát, bár még volt 3 időkérésük. A félidő végén az eredmény tehát: 7-10.

A Broncos kezdhette a második félidőt egy touchback után a 20-ról. Jött egy kis nyomás PM-re, hátralépett, majd Willis-nek passzolt, aki egy 9 yard-os elkapást csinált. Moreno futott 2&1-nél és yard nélkül fejezte be a play-t, de mivel Beadles-nél holding-ot láttak a bírók, így 2&11 jött. Bay-Bay kapott egy rövid passzot középen és szerzett vele 5 yard-ot, 3&6 helyett pedig 3&1 jött egy korán induló védő miatt. Manning nem talált célpontot kifutott jobbra, először úgy tűnt, hogy megfutja a szükséges 1 yard-ot, majd amikor Moreno-t előtte védője, hátralépett és a földön fekvő futóhoz passzolt, aki meg is csinálta az elkapást majd még pár yard-ot „haladt” is előre, végül 4 yard-ot ért a play és 1st down-t, valamint egy gratuláló sisakveregetést Manning-nek Greg Schiano Bucs HC-tól. 1&10-nél Willis felé szállt egy passz, miután a távolabbi célpontok nem tudták magukat szabadra játszani, nem lett meg az elkapás. 2&10-nél is Willis felé szállt a labda és ezúttal meg is lett az elkapás, de csak 4 yard lett belőle. 3&6 következett, PM elindított egy passzot, de valamiért az alaposan elvétette Tamme-t és kiment a pályáról. Jönnie kellett tehát Colquitt-nek, 55 yard-o punt-ja után a 8-on csinált fair catch-et Roscoe Parrish. Egy futással indította második félidei első támadását a Buccaneers, Martin futott és szerzett 2 yard-ot. 2&8-nál Freeman Williams felé passzolt, de rövid lett az átadása. 3&8-nél Underwood felé ment egy passz, ami pontatlan lett és kiment a pályáról, így egy gyors 3&out után jött Koenen punt-ja, amit Holliday a 27-en kapott el és a 48-ig hordta vissza, kiváló helyzetet adva a támadóknak.

Bay-Bay felé szállt a drive első passza, 13 yard-ot szerzett vele. A Bucs 39-es vonaláról jött az 1&10, ezt pedig egy újabb 1st down követte, mivel Tamme csinált egy 15 yard-os elkapást. A 24-ről jött az 1&10, Tamme felé ment egy újabb passz, ami azonban kissé pontatlan lett és így 2&10 jött. Bay-Bay felé ment egy passz az endzone-ba, amiért hiába vetődött nem érte el, de egy zászló is repült közben, Johnson ellen fújtak defensive pass interference-t, így a 8-ról jött az 1&goal. PM ismét Demaryius Thomas-nak passzolt, akin újra Johnson védekezett, de ezúttal nem tudta megakadályozni az elkapást az endzone végében, így meglett a TD, amihez Prater szolgáltatta az XP-t, visszavette a vezetést tehát a Broncos. Ezzel a TD passzal, a 28-al, PM lett a rekorder a franchise-ban, már ami az egy szezonban adott TD passzok számát illeti, jelenlegi főnökétől, John Elway-től vette el a lista első helyét -> 14-10.

A 20-ról indulhattak a vendégek a vezetés visszaszerzéséért, Freeman hosszú passzot akart dobni, de nem talált célpontot és inkább kidobta a pályáról a labdát. 2&10-nél Martin futott és szerzett 6 yard-ot, de egy holding miatt a bírók 3&4 helyett 2&20-hoz tették le a labdát. Közben sajnos Woodyard lement a pályáról a bokáját fájlalva és sajnos ezen a meccsen már nem tudott visszajönni. Freeman Williams felé indított el egy hosszú passzot, de Harris jól védekezett az elkapón, így nem lett meg a catch. 3&20 jött, D.J. Ware kapta a labdát egy futásra, de csak 8 yard-ot tudott szerezni, így ismét 3&out lett a Tampa Bay támadásából. Koenen punt-ját Holliday a 31-en kapta el és a 43-ig jutott a return-el. Ismét egész jó helyről jöhetett a Broncos első snap-je, Tamme felé ment egy passz középen, meg is lett az elkapás, 14 yard-ot és 1st down-t ért. 1&10 jött, Moreno kapott egy átadást középen és szerzett 5 yard-ot, majd lefutott a pályáról, mert lejött a cipője. Bejött Hillman futni és kapta is a labdát, jobbra indult vele és 6 yard-ot szerezve 1st down-t ért el. 1&10 jött és ismét egy Tamme elkapás, ami ezúttal 9 yard-ot ért. 2&1-nél újra Hillman futott, ezúttal balra, 9 yard-ot és 1st down-t szerzett, ráadásul a bírók még szabálytalan kézhasználatért 5 yard-ot hozzá is tettek a play-hez. A 9-ről jött az 1&goal, majd a visszajövő Moreno mínuszos futása után a 10-ről a 2&goal. Jött egy passz az endzone-ba, Manning újfent Demaryius Thomas-t célozta és ezúttal is meglett az elkapás, pedig két védő is volt rajta. Jöhetett tehát újra Prater és az XP-ja már 11-re növelte a különbséget -> 21-10. A szokásos touchback után a 20-ról indult a Bucs, Martin futott a fal jobb oldalán és szerzett 2 yard-ot. 2&8-nál már passz jöt, Freeman-t Unrein megütötte hátulról, így a passz erőtlenül hagyta el a kezét, pont a légüres térben álló Von Miller kezébe szállt, aki nem tétovázott és elindult a Tampa endzone-ja felé és könnyedén be is jutott, karrierje első INT-ból egyből TD-t szerezve és egy újabb jó pontot szerezve a Defensive Player of the Year címhez. Prater lassan már túlterheltnek is érezhette magát, hiszen újra jöhetett egy XP-ra, de azért bevágta -> 28-10.



Freeman-ék újra a 20-ról indulhattak, a QB Underwood-nak passzolt, aki 12 yard-ot szerzett egy elkapással. 1&10 jött ismét tehát, Martin kapott egy rövid passzot, de csak 2 yard lett az elkapásból. 2&8-nál Freeman-t nyomás alá helyezte a védelem és így üres területre dobta a passzát. 3&8-nál is jött a nyomás, Freeman Williams felé passzolt, de túldobta az elkapóját. Koenen érkezett egy punt-ra, Holliday a 15-ön kapta el az 51 yard-os rúgást a bal oldalon, jobbra indult, kikerült pár embert és átjutott a jobb szélre, ahol majdnem TD-ig jutott, de végül a TB 40-es vonalán az utolsó ember elkapta a lábait hátulról és a földre vitte. Úgy tűnt, hogy Manning-et egy kicsit túlságosan is lázba hozta a kiválóan alakuló harmadik negyed és ettől kissé figyelmetlenné vált egy play erejéig. 1&10-nél Tamme felé passzolt, 3 ember közé, akik közül a hozzá közelebb állót talán észre se vette, mindenesetre ez az utóbbi, a LB Lavonte Davis, könnyedén leszedte a levegőből a labdát a Tampa 25-ös vonalán, majd onnan még a Broncos 48-áig vissza is hordta. Jó helyről és egy picivel jobb lelkiállapotban lépett újra a pályára a Buccaneers támadósora, Freeman passzal is akarta kezdeni, de Doom majdnem elkapta egy sack-re, végül Clark felé ment egy passz, de az pontatlan lett. 2&10-nél Jackson kapott egy rövid passzot a bal oldalon, majd mivel Doom kicsit túl lelkesen odaszaladva megakadályozta, hogy Champ a 1st down marker előtt megállítsa, így 12 yard-ot tudott szerezni. 1&10-nél is passz jött, ezúttal Williams felé, de Harris szépen levédekezte az átadást. Martin futott 4 yard-ot középen 2&10-nél, 3&6-nál pedig Williams csinált egy 12 yard-os elkapást, ami azonban érvénytelenítve lett egy szabálytalan kézhasználat miatt. 3&16 jött egy rossz passzal, Freeman Underwood-nak próbált passzolni, de ez a play se számított, mert Doom korán indult. 3&11 jött így, Freeman-t majdnem elérte a pass rush, de végül fel tudott lépni a zsebben és elindult előre, Adams állította meg 5 yard után és ezzel vége is lett a harmadik negyednek, ami után az eredmény tehát: 28-10.

Egy 50 yard-os Barth FG kísérlettel indult a negyedik negyed és a rúgó nem is hibázott, 15 pontra csökkentve ezzel a különbséget -> 28-13. A 20-ról kezdhettek támadni PM-ék és egy 8 yard-os Bay-Bay elkapással nyitottak, amit egy 6 yard-os Tamme elkapás követett, meglett tehát a 1st down. Moreno próbált futni 1&10-nél, de nem tudott yard-okat szerezni, jobban teljesített nála Hillman, aki 7 yard-ot tudott futni. Manning jelzett a közönségnek, hogy egy kis csendet kér, 3&3 jött, Decker kapott egy passzot középen és szerzett vele 5 yard-ot és 1st down-t. 1&10 jött újra, Moreno futott középen és szerzett 5 yard-ot, majd Tamme kapott egy rövid passzot és szerzett még 4-et. 3&1 következett, ismét Tamme volt PM célpontja és ő meg is csinálta a nyolcadik elkapását a meccsen, ami 15 yard-ot és 1st down-t ért. Hillman futott ki a jobb szélre 1&10-nél, megvárta a blokkokat, majd 8 yard után lépett ki a pályáról. 2&2-nél Moreno jött futni, csináltak előtte egy lyukat a bal oldalon, át is jutott rajta és 6 yard-ot szerzett, meglett tehát ismét a 1st down. A Bucs 16-járól jött az 1&10, Moreno jött egy újabb futással és szerzett 4 yard-ot. 2&6-nál Bay-Bay felé ment egy passz, de a védője majdnem interception-t csinált belőle, végül a labda a földre került. 3&6-nál PM Dreesen felé dobta a labdát, de egy kicsit túldobta az TE-t és így a labda átrepült az endzone-on. Jönni kellett tehát Matt Prater-nek egy 31 yard-os FG-ra, amit be is vágott, így újra 18 lett a különbség és már csak 7:36 maradt az órán -> 31-13.






















Újra a 20-ról indult a Buccaneers, Freeman-t majdnem elkapták Von-ék, de végül fellépve a zsebben el tudott indítani egy passzot Underwood felé, ami azonban sikertelen lett. 2&10-nél Martin-nak ment egy screen passz, elég jól blokkoltak előtt, így 14 yard-ot tudott szerezni, így a 1st down is meglett. 1&10-nél ismét jött a kemény pass rush, Freeman hátrálva dobta oda a labdát Clark-nak, akit Harris egyből a földre vitt, így csak 1 yard lett a play-ből. 2&9-nél Underwood-nak ment egy passz, amiből majdnem INT lett, de Champ kezéből kipattant a játékszer, majd 3&9-nél Freeman megint hátrálni kényszerült, majd kidobta a pályáról a labdát. Nekiment a Bucs a 4&9-nek, de Freeman körül megint beomlott a zseb, még el tudta dobni Underwood felé a labdát, de ez nem lett jó, Tony Carter is tett róla. Nagyon jó helyen, a Tampa 35-ös vonalán kapta meg a Broncos így a labdát 6:13-nél, Moreno futásaival el is kezdték pörgetni az órát, első próbálkozásra nem lett belőle yard, másodikra már 6 azért lett. 3&4 jött a 29-ről, Manning egy gyors passzal akarta volna megszerezni a 1st down-t, de egy védő belenyúlt a Tamme felé menő átadásba, így nem lett meg a catch. Jött Prater egy 47 yard-os FG-ra, de elcsavarta a jobb oldali pózna mellett a labdát, maradt a 18 pontos különbség. 4:37 maradt még az órán, a 37-ről jött az 1&10, Jackson felé szállt egy passz, ő pedig ezúttal meg is tudta csinálni az elkapást, ami 24 yard-os lett. A Broncos 39-éről jött az újabb 1&10, újra passz jött volna, de ezt már Von nem hagyta, elkapta Freeman-t egy -7 yard-os sack-re és még a kezéből is kiütötte a labdát, amire maga a QB vetődött rá végül. A 46-ról jött a 2&17, újra beomlott a zseb, Freeman kimenekült és Jackson felé dobott egy hosszú passzot, ám ezt Moore egy nagyon szép mozdulattal leütötte a levegőből. 3&17 jött és egy rövid Clark elkapás, ami végül 9 yard-os lett. 4&8-ra Barth jött egy 55 yard-os FG-ra és ő nem hibázott, így újra 15 lett a különbség -> 31-16.

Mindenki azt hitte, hogy 3:23-nél onside kick fog jönni, de Koenen egy touchback kickoff-ot rúgott, így a 20-ról támadhatott a Broncos. Moreno kapta a labdát és -3 yard-on elkapták a védők, majd időt is kértek. 2&13-nél újra Moreno futott, újra átjutottak a védők, ezúttal -2 yard-os lett a futás ée jött a Bucs második időkérése. 3&15-nél ismét Moreno futott és szerzett 2 yard-ot és így a vendégek az utolsó idejüket is kikérték 3:09-nél. Colquitt jött punt-olni, 45 yard-os rúgása után Parrish egy 15 yard-os return-t csinált, így a Broncos 47-es vonaláról jöhetett a Buccaneers. 2:57 maradt az órán, Freeman kimenekült az összeomló zsebből és Williams felé indított el egy hosszú passzot, ám az elkapást Carter jó védekezése meghiúsította. 2&10-nél újra Williams volt a célpont, ezúttal meg is lett az elkapás, 14 yard-ot ért és mivel a WR kilépett a pályáról, így az óra is megállt 2:44-nél. 1&10-nél ismét Williams felé szállt a labda, ezúttal Carter egy kicsit lemaradt így meglett a 28 yard-os elkapás és Williams ismét kilépett 2:39-nél. 1&goal jött az 5-ről, Williams-en ezúttal az újonc Bolden védekezett és ezt Freeman ki is használta, TD passzot adott a WR-nek, így mindössze 25 másodpercet elhasználva az óráról közelebb lopózott a Buccaneers, Barth XP-ja után már csak 8 volt a különbség -> 31-23. Ezúttal már tényleg jött az onside kick, de nem lett éppen tökéletes, Decker könnyedén elkapta és gyorsan le is térdelt vele. 2:32 maradt az órán, így Moreno 4 yard-os futása után az óra lepörgött a 2-minute warning-ig. 2&6 helyett 2&1-el folytatódott a játék egy túl korán induló védő miatt, Moreno 2 yard-os futása ezzel pedig már 1st down-t ért, ami után már két térdelés is elég volt az óra lepörgetéséhez, mivel a vendégeknek már nem maradt időkérésük. A Tampa Bay Schiano idei kinevezése óta a térdelésnél is támadnak, amiből már korábban voltak nézeteltérések és ezúttal se maradtak el a morgolódások, de szerencsére nem lett gond. A meccs végeredménye: 31-23.






















A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Manning: 27/38 sikeres/összes passz, 242 passzolt yard, 3 passzolt TD, 1 interception
Moreno: 20 próbálkozás, 69 futott yard, 4 elkapás, 14 elkapott yard
D. Thomas: 8 elkapás, 99 elkapott yard, 2 elkapott TD
Tamme: 9 elkapás, 89 elkapott yard
Willis: 3 elkapás, 22 elkapott yard
Decker: 2 elkapás, 17 elkapott yard
Holliday: 1 kick return, 26 visszahordott yard; 4 punt return 23.8 visszahordott yard AVG
Prater: 1/2 FG, 4/4 XP (31 yard)
Colquitt: 5 punt, 44.8 yard AVG
Miller: 5+1 tackle, 1 sack, 1 interception, 1 visszahordott TD
Harris: 5+1 tackle
Bailey: 3+1 tackle
Trevathan: 3 tackle

Meglett tehát a Broncos hetedik győzelme egymás után, amivel a franchise történetében tizenkettedik alkalommal sikerült megnyerni az AFC West-et és 1986-87 után először két évben egymás után. John Fox vezetőedző ezzel beírta magát a franchise történetébe, mivel eddig ez rajta kívül csak Red Miller-nek sikerült az első SB csapat idejében a 70-es években.

Nem volt egy tökéletes meccs, a támadóknak igazán egy jó negyede volt, de az a 21-0-s harmadik negyed eldöntötte a meccset. Manning-nek nem volt rossz napja, ha nem adta volna el a labdát, akkor akár tökéletesnek is mondhattuk volna. Tamme nyert a legtöbbet Stokley kiesésével, 9 elkapással 89 yard-ot szerzett, de az offense MVP-je ezen a meccsen Bay-Bay lett (8 elkapás, 99 yard, 2 TD).

A védelmet ezúttal is Von fényjelezte, 6 tackle, 1 sack, 1 INT, 1 forced fumble és 1 TD, ennél többet nem nagyon kérhet az ember. Amivel a legtöbbet a védelem tette, az a futások elleni jó védekezés volt, Martin-nak 18 futásból csak 56 yard jött össze, erre csak kevés védelem volt képes eddig a szezonban. Nagyon jól dolgozott a secondary is, ha Freeman kevésbé menekül jól, akkor több sack is lett volna, de így is sikerült 50% alatt tartani a passzok sikerességét.

Az AFC West divízió állása a 13. játékhét után:

1. Denver Broncos 9-3
2. San Diego Chargers 4-8
3. Oakland Raiders 3-9
4. Kansas City Chiefs 2-10

Rövid hét jött a Broncos-nak, mivel csütörtök este (magyar idő szerint péntek hajnalban) az Oakland Raiders (3-9) otthonában, az O.co Coliseum-ban játszottak csoportrangadót. Ennek a meccsnek az összefoglalójával is jelentkezem hamarosan, nem lépett pályára se a bokáját fájlaló Woodyard, se Kuper (szintén boka), se Stokley (csípő).

A lényeg továbbra is:

Nyerni kell, nincs mese...

- Tóth Milán írása -

Az Észak-amerikai profi labdarúgóliga döntőjét december első napján rendezték, és idén is a Los Angeles Galaxy stadionja, a Home Depot Center adott otthont az eseménynek. Bár a vezetést a Houston Dynamo szerezte meg, a vendégeknek nem sikerült a visszavágás, és az egy évvel ezelőtti fináléhoz hasonlóan ismét csak az ezüst jutott nekik.



A Galaxy kezdőjében nem történt meglepetés, Bruce Arena a Saunders – Dunivant, Franklin, Gonzalez, Meyer – Wilhelmsson, Beckham, Juninho – Donovan, Keane, Magee összetételű csapatnak szavazott bizalmat. Dominic Kinnear is a lehető legerősebb 11-ét küldte a pályára: Hall – Ashe, Taylor, Boswell, Sarkodie – Davis, Clark, Garcia, Moffatt – Carr, Bruin alkotta a kezdőt.

A mérkőzés előtt a fogadási tippek alapján az LA volt a találkozó esélyese.

Már az első percben védenie kellett Saundersnek, mivel a Dynamo ekkor jegyezte első kapura tartó lövését. A folytatásban a hazaiak vették át az irányítást, és a vezetést is megszerezhették volna, de Donovan ziccert hibázott, pedig Beckham és Keane szépen megcsinálták neki a helyzetet. A 19. percben egy jobb oldali szabadrúgás okozott komoly gondott a houstoni védelemnek, de a vendégek megúszták a gólt. Mezőnyfölényben játszottak Beckhamék, de gólt nem sikerült szerezniük, és a kihagyott helyzetek meg is bosszulták önmagukat, hiszen Calen Carr egy remek ütemű kiugratás után egy az egyben találta magát Saundersszel. A tamádó nem hibázott, az első félidő utolsó percében a Houston vezetéshez jutott, 0-1.

A fordulás után még feljebb kapcsolt az LA, Keane gólt is szerzett, de les miatt érvénytelenítette a bíró az egyenlítő találatot, maradt a 0-1. A Dynamo beszorult saját kapuja elé, és a 60. percben már nem úszta meg – Omar Gonzalez mindenkinél magasabbra emelkedett, és okosan bólintott a hosszú alsóba, 1-1.

Alig három perccel később újabb LA-gól következett, ám ezt is érvénytelenítette a bíró, véleménye szerint Keane szabálytalan volt védőjével szemben. Ennél a szituációnál valószínűleg hibázott a játékvezető. Még mindig csak a 65. percben jártunk, amikor büntetőt kapott a Galaxy, amit Landon Donovan magabiztosan értékesített is, 2-1. Ez a bírói döntés teljesen jogos volt, kézzel ért hozzá egy houstoni védő a labdához.

Kinnear cserékkel próbálta meg felrázni együttesét, de mindhiába, még helyzeteket sem sikerült kialakítaniuk Bruinnéknek, ráadásul Keane vezérletével a galaxy nagyon veszélyes kontrákat vezetett, de vagy a hazaiak rontottak, vagy Hall védett nagy bravúrral. A bíró három percet hosszabbított, de még ekkor is történtek fontos események. Keane egy remek labdát kapott, egy csellel Hallt is becsapta, aki a csatár után nyúlt. Ugyan az ír labdarúgás büszkesége ment volna tovább, a játékvezető ismét büntetőt ítélt, ezúttal is teljesen jogosan, mivel volt testi kontaktus a kapus és a támadó között. A 11-est Robbie Keane berúgta, megkoronázva az egész szezonban nyújtott remek teljesítményét, 3-1.

Az értékesített büntető után Arena még lecserélte Beckhamet, aki hatalmas ováció közepette hagyta el a játékteret, és intett búcsút a közönségnek – a Manchester United egykori sztárja utolsó meccsét játszotta a Galaxyban.

A győztes csapat edzője a találkozó utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy ez a legjobb hely, ahol eddig dolgozott, mivel igazi profi játékosok alkotják a keretet, akik a rájuk nehezedő nyomás ellenére is könnyedén hozni tudják az ilyen fontos mérkőzéseket.

Donovan elmondta, hogy az első 20-25 percben ugyan még nem, de azt követően hatalmas nyomás alá helyezték a Dynamot, ami a szögletek és a helyzetek számában is megmutatkozott. Hozzátette, Gonzalez gólja után szabadult fel igazán társaság, és ebben maximálisan is igaza van az amerikai támadónak, hiszen az egyenlítő találat után a Houstonnak nem volt kaput eltaláló lövése.

A döntő legjobbjának Gonzálezt választották, ő lett az MVP.

Az utolsó hetekben sem tudta megmenteni a már korábban elszállt szezont a Colorado Buffaloes futballcsapata, és a befejező négy fordulóban is csak vereségeket szenvedtünk, így a program egyetlen győzelemmel zárta a 2012-es kiírást, amely később Jon Embree vezetőedző állásába került.



A szezon kilencedik meccsét november első hétvégéjén játszottunk 1-7-es mérleggel a tarsolyunkban, melyen az országos ranglista aktuális 14. helyezettje, a Stanford Cardinal lehetett az ellenfelünk a Folsom Field-en. Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, és az ellenfél első támadását sikerült hamar elfojtanunk, viszont a második drive alkalmával Webb a saját térfelünkön interception-t dobott, melyet a vendégek azonnal TD-re hordtak vissza. Az első negyedben több pont nem is született, olcsón megúsztuk tehát a kezdést, ám a játékrész utolsó másodperceiben Kasa egy elkapást követően elvesztette a játékszert, az ebből indított akciót pedig pár play alatt TD-ig vitte a Cardinal a második felvonás elején. Sőt, miközben a mieink sorban rúgták a gyors punt-okat, addig vendég oldalon zsinórban három további TD született, az első félidő végére tehát gyakorlatilag teljesen eldőlt a mérkőzés, 35-0-s hátrányban voltunk. Ezek után a második 30 perc már nem sok izgalmat tartogatott, szerencsénkre a vendégek is visszavettek egy kicsit, a továbbiakban "csak" 13 újabb pontot szereztek, a mieink viszont egyetlen pontszerző helyzetbe sem kerültek, legtöbbször a saját térfelünkön megakadtunk, így a találkozó végeredménye egyértelmű, 0-48-as vereség lett. Az offense mindössze 76 megtett yardot és hat first down-t volt képes összehozni, mindhárom irányító színre lépett, összesen 12 sikeres átadáson osztoztak meg testvériesen. A szezonban sok vereségünk volt, de ez mind közül az egyik legkilátástalanabb volt, amit talán a leginkább érdemes gyorsan elfelejteni, ezen a szinten már tényleg jobb inkább homokba dugni a fejünket.

Egy héttel később az Arizona Wildcats otthonában igyekezhettünk a javítás szerény reményével pályára lépni. A legelső coloradói akció punt-tal végződött, amellyel a házigazdáknak a saját 7 yard-osukról kellett indulniuk, s rögtön az első játékban kiharcoltunk egy fumble-t, melyet követően az újonc Powell roboghatott be az end zone-ba. Az előny nem tartott sokáig, a Wildcats percek alatt kiegyenlített, de kisvártatva Hirschman vezetésével egy nagyszerű támadást vezettünk, melynek végén az utolsó egy yard-nak már nem mentünk neki 4th & goal-nál, hanem beértük a biztos közeli mezőnygóllal, így 10-7-tel álltunk jobban a nyitó játékrész végeztével. A rövid szusszanást követően az Arizona pihente ki magát jobban, rögtön két támadást két villámgyors futott TD-vel fejeztek be, a kettő közt a Buffs másodéves irányítója interception-t dobott. Kisvártatva újra elő tudtunk húzni egy hosszú és eredményes támadást, melynek végén ismét Powell libbent be az end zone-ba közvetlen közelről. Visszazárkóztunk négy pontra, de a félidő előtti pillanatokban a hazaiak hintettek még egy TD-t, így 28-17-es lemaradásból vághattunk neki a folytatásnak. A harmadik negyed alatt aztán minden korábbi kérdés megválaszolásra talált, az Arizona három megválaszolatlan TD-vel lombozta le végleg a mieinket. Az utolsó játékrészre már lefutott a mérkőzés, azért még próbáltuk menteni a menthetőt, és a freshman Abron rittyentett egy 10 yardos futott TD-t, nem sokkal később pedig egy 71 yardos összjátékkal voltunk eredményesek, Wood átadása a junior TE Scott Fernandez-t találta meg a szezonbeli első touchdown-jáért, de ezzel is csak 18 pontos hátrányba tudtunk visszakapaszkodni. Nem sokkal később a házigazdák még egyszer eredményesek voltak, amivel kialakult az 56-31-es végeredmény. A Wildcats első számú futója, Carey új konferencia-rekordot jelentő 366 futott yard-dal zilálta szét a coloradói védelmet, összesen közel 500 yardot futhattak ellenünk, miközben a mieink végig meglehetősen szerények voltak. Christian Powell 137 yardot szorgoskodott össze két TD kíséretében, míg Hirschman csak egy átadást hibázott el (12/13), amely interception volt és 123 yardot passzolt, Wood 4/7-es hatékonysággal 90 yardig jutott. Végre szorosabb eredményre voltunk képesek, de reális győzelmi esélyeink sajnos ezúttal sem voltak.

A következő körben gyakorlatilag megint az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára az országos 25. kiemelt Washington Huskies ellen annak ellenére is, hogy hazai környezetben rendezték a találkozót. Az első félidőben kétségtelenül erőn felül teljesítettünk, nagyon jól tartottuk magunkat, és bár támadásban képtelenek voltunk helyzetbe kerülni, Wood két pick-et is dobott a nyitó két negyed alatt, csak egyetlen igazi lehetőséget hagytunk a vendégeknek a pontszerzésre, és nem sokkal a szünet előtt egy TD-vel be is találtak voltak. Féltávnál az állás 0-7 volt az esélyesebb nyugati partiak számára, és a második félidőben sajnos Webb vezérletével sem tudtunk eredményesebbek lenni, ráadásul a Huskies első két támadása újabb TD-vel ért véget, így kezdett végképp eldőlni a mérkőzés. A harmadik negyed második felében végre tudtunk vezetni egy ígéretes támadást, mely csak az ellenfél 20-as vonalánál ért véget, Will Oliver 37 yardos mezőnygóljával sikerült feliratkoznunk az eredményjelzőre. Egyből a következő labdabirtoklást a Washington is sikeres mezőnygóllal zárta, így a befejező játékrész előtt a házigazdák már 24-3-ra vezethettek. Sajnos, a titkon remélt nagy fordulat a végjátékban sem következett be, épp ellenkezőleg a vendégek további két beéréssel végképp tetemessé növelték a különbséget, sanszunk sem maradt a szépítésre, be kellett érnünk a 38-3 arányú fiaskóval. Ismét csak asszisztálni tudtunk az ellenfél sziporkázásához, a coloradói támadóegység mindössze 141 yardot volt képes összekaparni. A három irányító közül egyik sem váltotta meg a világot, Wood három sikeres passz mellett egyenesen két labdát adott el, megint csak strigulázni tudtuk az egyoldalú vereséget.

A szezon záró mérkőzését a november 23-i, pénteki játéknapon vívhattuk a szomszédos rivális Utah Utes gárdája ellen, akiket egy évvel ezelőtt le tudtunk győzni a szezon befejező meccsén, ismét hasonló búcsúban reménykedtünk. Hiába igyekeztünk volna, a nagy kapkodásban Hirschmann már a legelső percekben eladta a labdát bőven a saját térfelünkön, a vendégeknek nem volt nehéz dolguk megszerezni a vezetést egy 16 yardos TD-játékkal kevesebb mint egy perc leforgása alatt. A második boulderi drive már összehasonlíthatatlanul jobban sikerült, a nagyszerű rohamozás végén Hirschmann passzát Spruce kapta el az end zone-ban 8 yardért, így rövid idő alatt kiegyenlítettünk. Az első negyedben már csak egy Utes FG esett, amely támadás Abron labdavesztéséből indult, ezzel a vendégek lehetettek lépéselőnyben az első játékot követően. A második negyedben Olver elpuskázott egy rúgást 43 yardról, majd a vendégek betaláltak egy újabb TD-vel, a szünet előtti utolsó pillanatokban pedig Hirschmann földön való bejutásával zárkóztunk feljebb 17-14-re. A hosszabb pihenőt követően az első támadást a Utes vezetette, melyet sikeres mezőnygóllal zártak le, majd a mieink következtek, és az ígéretes nyomulást Jones TD-jával tettük valóban eredményessé, az ezt követő extra point értékesítésével pedig a vezetést is átvettük 21-20 arányban. Aztán jónéhány akcióváltás következett, majd a negyed utolsó mozzanataként a freshman Abron pontot érő futásával hallattunk magunkról, így a záró játékrészt megelőzően már nyolc pontos volt a csapat előnye. Megint nem örülhettünk sokáig, sajnos a negyedik negyed elején hamar szerte foszlottak a Bölények reményei, az első akciójából TD-t szerzett a Utah és az értékesített két pontossal ki is egyenlítettek. Mi több, ezek után Hirschmann a legelső play során pick-et hintett, a hazai 30-asról pedig pillanatok alatt újra pontot szerzett az ellenfél. Ezzel átvették a vezetést átmenetileg, de bennünket sem kellett félteni, a kickoff-ból az elsőéves DB Mosley repült vissza egy 100 yardos TD-vel, Oliver soron következő kezdőrúgásából viszont a Utes is zavartalanul roboghatott vissza. Nyolc perc maradt még a találkozóból, több változás viszont már nem történt, a kissé őrült finisből a Utes jött ki jobban, a végeredmény így 35-42 lett nem a mi javunkra. Hirschman megkapta a teljhatalmat erre a mérkőzésre, a nagy igyekezetben azonban hiába jegyzett 30 sikeres átadást és lépte át a 300 yardot, mert egyetlen TD-passz mellett négy interception is jutott neki, az egy futott beéréssel pedig túl sokat nem tudott kozmetikázni. Nelson Spruce volt a leghatékonyabb elkapónk, tíz labdából majd' 100 yardot termelt és az egyetlen TD-passzunk címzettje is ő volt. Vereséggel, de több fiatal játékos ígéretes szereplésével fejeztük be a szezont, ami összességében sajnos így is több mint csapnivalóra sikeredett számunkra.

A Pac-12 konferencia végeredménye (conf W-L, overall W-L):

Északi csoport:
1. Stanford Cardinal 8-1 (11-2)
2. Oregon Ducks 8-1 (11-1)
3. Oregon State Beavers 6-3 (9-3)
4. Washington Huskies 5-4 (7-5)
5. California Golden Bears 2-7 (3-9)
6. Washington State Cougars 1-8 (3-9)

Déli csoport:
1. UCLA Bruins 6-3 (9-4)
2. USC Trojans 5-4 (7-5)
3. Arizona State Sun Devils 5-4 (7-5)
4. Arizona Wildcats 4-5 (7-5)
5. Utah Utes 3-6 (5-7)
6. Colorado Buffaloes 1-8 (1-11)

Rengeteg freshman játékos erősítette a Buffs keretét, így sajnos elkerülhetetlen volt ennyi vereség. Az effajta mélyrepülést nem tűrhette az egyetem vezetősége, és napokkal a szezon lezárását követően menesztették az eddigi vezetőedző, Jon Embree-t a program éléről. Jövőre talán egy picit rutinosabb és összeszokottabb lesz a gárda, és ha egyből látványos javulást nem is várhatunk, de talán tényleg elindulhatunk végre pozitív irányba.

Hálaadás miatt egy nap szünetet tartottak az NBA-ben, de az ünnepnapot követően folytatódtak a küzdelmek. Természetesen a Denver Nuggets is folytatta a menetelését, a Warriors és Hornets látogatott Denverbe, majd egy három mérkőzéses nyugati turnéra indultunk, Salt Lake City, San Francisco és Los Angeles érintésével.



Denverbe hazatérve, a Golden State Warriors ellen mozoghatták le a csapat játékosai a Hálaadás napi vacsorán elfogyasztott felesleges kalóriákat. Különösebb meglepetés nem érte a kilátogatókat, a két, eddig hasonlóan teljesítő alakulat összecsapása, kiegyenlített első félidőt hozott. Előfordult, hogy az egyik fél néhány pontos fölénybe került, de a szünetig mindig volt válasza a másik oldalnak is. Gyökeres fordulat a harmadik negyedben következett be, ekkor Iguodala állt a Nuggets élére és az ő vezérletével sikerült 8-9 pontra leszakítani a vendégeket. Szerencsére a záró negyedre is tudtuk tartani a jó tempót és a játékrész felére már jócskán tíz pont fölötti előnyünk volt, amit már könnyedén megőriztünk a lefújásig. A végeredmény 102:91 lett. Amióta Iguodala a Nuggets játékosa messze ez volt a legjobb mérkőzése. Egyértelmű vezére volt a meccsen a csapatnak, nagyon odatette magát, támadásban és védekezésben egyaránt hasznos volt, 29 ponttal a mezőny legeredményesebb játékosa volt. Az utóbbi meccsek halványabb teljesítménye után ezúttal Lawson játékát is méltatnunk kell, 18 ponttal és 9 asszisztal részesült a Warriors legyőzéséből, remek passzai voltak, jól játszott. Gallinari 20 pontja is említésre méltó, viszont távolról továbbra sem megy neki túl jól, inkább betörések és büntetők után volt eredményes ezúttal is az olasz. Faried most is hatalmasat küzdött a palánkok alatt, 11 lepattanója mellé csak egy pont hiányzott az újabb dupla-duplához. Összességében jól játszott a csapat, sok látványos megoldás színesítette a találkozót, McGee, Faried és Iguodala megmozdulásai néha élményszámba mentek.

A soron következő találkozót előzetesen talán a könnyebbek közé soroltuk, a nem túl meggyőző New Orleans Hornets ellen, hazai környezetben, elvárható volt a magabiztos győzelem begyűjtése. Ennek megfelelő magabiztossággal kezdtük a mérkőzést, az első negyedben is inkább a Nuggets akarta érvényesült, ennek ellenére nem tudtunk komolyan elhúzni a vendégektől. Első ízben a második játékrész közepére sikerült nagyobb előnyt kovácsolnunk, de ezt a Hornets még ledolgozta, majd még a nagyszünet előtti hajrában újra visszaállt a tíz pontos előny. A harmadik negyedben aztán jött a denveri henger, ebben a felvonásban egyértelműen domináltunk, esélye sem volt a Hornetsnek, az utolsó negyedre már húsz pont felé nyílt az olló a két csapat között. Ilyen előzmények után a negyedik negyedben Karl pályára küldhetett keveset látott játékosokat is, így kapott lehetőséget Hamilton, Fournier és Mozgov is. A végeredmény 102:84 arányú fölényes Nuggets győzelem lett. Jól játszottunk, nem vettük félvállról az ellenfelet és a találkozó elejétől kezdve koncentráltan kosárlabdázott a csapat. A saját játékunkat tudtuk játszani, sok pontot szereztünk gyors indításokból, jól védtük meg a festéket, de támadásban is könyörtelenek voltunk a palánk alatt. A meccs legtöbb pontját Iguodala szerezte 23-al, őt Lawson és Faried követte 17-, illetve 14 ponttal. Manimal a pontok mellett még 12 lepattanót is jegyzett, amivel egy újabb strigulát húzott be a dupla-dupla rovatba.

A Hornets ellen aratott könnyed sikert követően a Utah Jazz otthonába látogatott a csapat. Kemény küzdelemre számíthattunk a csoport rivális vendége ként, ráadásul pihenőnap nélkül feszültünk neki az ellenfélnek. Ennek ellenére jól kezdődött számunkra a találkozó, az első negyedben magabiztos vezetést szereztünk, amit nyugisan őrizgettünk a nagyszünetig. A játék képe alapján, a harmadik negyedben azt vártam, hogy jön majd a szokásos rohamunk, ráteszünk a 11 pontos félidei előnyünkre még 8-10 pontot és a záró negyedben megint jöhetnek Hamlitonék. A forgatókönyv ezúttal sajnos másképp alakult. A harmadik felvonás első 6-7 percében az addig szokásos mederben csordogált a meccs, majd a Jazz két perc leforgása alatt eltüntetett 10 pont hátrányt, sőt a vezetést is átvették a vendéglátóink. Közben Iguodala két technikait is begyűjtött, amivel természetesen a kizárás sorsára jutott, így már elég kemény hajrára számíthatott a csapat. A negyedik negyedben már kiegyenlített volt a küzdelem, jobbára a Jazznél volt az - legfeljebb 2-3 pontos- előny, de játék képe alapján mindkét csapat reménykedhetett a győzelemben. A vége előtt 27 másodperccel Miller, hármassal próbált meg fordítani, de kimaradt a dobása, Favros szerezte meg a lepattanó labdát, gyors fault, majd egy bedobott büntető után Karl időt kért. Öt másodpercünk maradt a két pontos hátrány ledolgozására, sajnos, az időkérés alatt nem sikerült semmilyen figurát megbeszélni, így annyira futotta, hogy Lawson bevitte a labdát a gyűrű alá, pumpált kettőt-hármat, majd kitette triplára, de már ezt is az idő letelte után. Ezzel 105:103 arányú vereséget szenvedtünk. Dühítő volt ez a mérkőzés, mert nagyrészt mi irányítottuk a játékot, magabiztosan vezettünk is, sőt talán túlzottan el is kényelmesedett a csapat. A Jazz csak az egyenlítése után pörgött fel, mi viszont nem igazán tudtunk váltani, elképzelhető, hogy Iguodala kiesése megzavarta a csapatot, de lehetséges, hogy a back to back miatt kicsit tompábbak is voltunk. Mindezt megfejelte az utolsó támadásunk, főleg úgy, hogy előtte időt is kértünk, ennél a szituációnál semmi sem példázza jobban, hogy mennyire nincs vezére ennek a csapatnak. Talán, ha Iguodala pályán van, megoldja ezt a szitut, láttunk már tőle ilyet még a Phillyben, akár a rájátszásban is, nagy butaságot csinált azzal a két technikaival. Amit még ki kell emelni az a rendkívül gyenge hatékonyság a büntetővonalról. Ez a meccs is meglett volna, ha nem csak 56%-al dobjuk be a büntetőinket. Ezen valahogyan muszáj lesz javítani, vagy valahogyan kompenzálni, mert kiélezett meccseken nagyon hiányozni fognak ezek az elszórakozott pontok. A játékosaink közül Fariedet emelném ki, 21 pontig jutott ezúttal és csak egyetlen lepattanóra volt az újabb dupla-duplájától.

A Jazz ellen megkezdett három meccses idegenbeli túránkat múlt csütörtökön San Franciscóban folytattuk, ahol természetesen a Golden State Warriors ellen léptünk pályára. Az elején kicsit beragadtunk a rajtnál, a hazai csapat hamar kétszámjegyű előnyre tett szert, de a játékrész végére sikerült faragni belőle valamicskét. A második negyedben kezdtük egyre jobban elkapni a mérkőzés ritmusát, olyannyira, hogy Hamilton hármasával a vezetést is átvettük, a nagy szüntet pedig kilenc pontos előny birtokában tölthettük. A harmadik felvonás első felében domináltunk, már jócskán tíz pont fölé tornáztuk az előnyt. Egy időkérést követő fejmosás után a Warriors is magához tért, ennek következtében felzárkóztak. A záró negyed elején gyorsan elolvadt a maradék fórunk, és izgalmas, szoros végjáték következett. Egy-két pont volt csupán a differencia a csapatok közt, de inkább a hazaiak voltak lépéselőnyben. A végén három pontos hátrányban nagy lehetőséghez jutottunk, Iguodalat a hármason túl faultolták, a három büntetőből azonban csak kettőt váltott pontokra. Az esélyeink így is megmaradtak, igaz, már csak tized másodpercek voltak hátra a mérkőzésből. Iguodala kapta meg a labdát, amit oldalról emelt rá, jó volt a kísérlete, csak sajnos, már letelt a játékidő. Egy hajszálon múlott, hogy nem nyertünk egy, az utolsó pillanatban szerzett kosárral. A végeredmény így, 106:105 lett a Warriors javára. Egyébként meglehetősen pechesen alakult ez a mérkőzés a számunkra, pont a meccs végére felejtettünk el büntetőzni, és több olyan dobásra is emlékszem, amikor a labda a gyűrűben táncolt, de végül kifele perdült. Faried óriási lelkesedéssel játszott, elképesztő blokkokkal terrorizálta a hazai játékosokat, a lepattanók gyűjtögetése viszont kevésbé ment jól neki, ezúttal „csak” 7 labdát gyűjtött be. Gallinari is jól játszott, inkább a mérkőzés első felében volt aktívabb, ami a pontszerzést illeti, összesen 20-ig jutott és mellé 9 lepattanó is elkönyvelhetett. A legeredményesebb játékosunk Iguodala volt 22 ponttal, ha 2 tized másodperccel több ideje van a végén, akkor egy győztes kosárral koronázta volna meg a teljesítményét, nem volt szerencséje. Lawsonnak is voltak kimondottan jó periódusai, 17 pontot, 9 aszisztot valamint 4 labdaszerzést hozott össze. Összességében nem játszottunk rosszul, ami nagyon szemet szúrt, az, hogy Lee-t mennyire nem tudtuk tartani, 31 ponttal idei szezoncsúcsot ért el, ráadásul 13/15-ös mezőnymutatóval tette mindezt. A magas embereink közül senki sem volt képes lefékezni, ami a különösen a Lakers elleni meccs előtt nem a legjobb előjel. E találkozó kapcsán a legigazságosabb eredmény, talán egy döntetlen lett volna.

























Három mérkőzéses nyugati túránk lezárására, az edzőváltáson átesett Los Angeles Lakers otthonában került sor. A találkozó első perceiben nem muzsikáltunk rosszul, az első negyed derekáig egész szépen tartottuk a lépést a hazai csapattal. Nagyjából ekkor kezdett el pontokat szórni a Lakers pad, amivel néhány perc leforgása alatt, tíz pontos hátrányba kerültünk. A második negyedben végig komoly lemaradásban követtük a Lakerst, a szünetet 14 pontos mínusszal vártuk. Sajnos a harmadik negyedben sem tudnunk igazán felnőni a feladathoz, ebben a játékrészben csak a különbséget tudtuk tartani, így a negyedik periódusra már úgy fordultunk, hogy nem sok esélyünk volt. A záró felvonás elején még tovább hízott a különbség, elérte a húsz pontos határt. Így már nem volt túl sok értelme hajtani és rizikót vállalni, a végeredmény 122:103-as sima vereség lett. Karl edző csapatának ez back to back találkozó volt, talán ezért is mozogtak a játékosok fáradtabban a szokásosnál, illetve ennek a számlájára írható a sok gyermeteg hiba is (pl. kihagyott zsákolások). Az előre borítékolható volt, hogy Howard nagyon komoly problémát fog okozni a tábla alatt. Ebben sajnos nem is kellett csalódnunk, hiszen az első negyedben 16 ponttal alapozta meg a Lakers meccsét, mellette a magasaink teljesen súlytalanok voltak. Ez önmagában még talán nem is jelentett volna ekkora problémát viszont, amit a hazaiak cserejátékosai műveltek az teljesen meglepő volt és nem tudtunk rá megfelelően válaszolni. A Lakersnek ezen a meccsen minden összejött, 17 hármast értékesítettek, többségét Meeks és Jamison a padról beszállva, erre, ezen az estén nem volt megfelelő válaszlépésünk. Az előző találkozón a csapat egyik legjobbja Faried volt, most viszont nem sokat tudott hozzátenni a csapat játékához. Mindössze két lepattanóra és 8 pontra futotta tőle, de McGee és Koufos sem szerepelt jobban. A kezdőből Gallinarinak volt néhány látványos megmozdulása, 19 ponttal zárt. Lawson különösen gyengén teljesített, nagyon rossz mezőnymutatóval hozta le ezt a mérkőzést és a támadások szervezése sem ment neki ezúttal.

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 14-4 (18 meccs)
2. Utah Jazz 9-9 (18 meccs)
3. Denver Nuggets 8-9 (17 meccs)
4. Minnesota Timberwolves 7-8 (15 meccs)
5. Portland Trail Blazers 7-10 (17 meccs)

A közeljövő programja:

December 4., kedd, 03:00 Denver Nuggets - Toronto Raptors
December 6., csütörtök, 01:30 Atlanta Hawks - Denver Nuggets
December 8., szombat, 01:00 Indiana Pacers - Denver Nuggets
December 10., hétfő, 01:30 New York Knicks - Denver Nuggets
December 12., szerda, 01:30 Detroit Pistons - Denver Nuggets
December 13., csütörtök, 02:00 Minnesota Timberwolves - Denver Nuggets

Egy kicsit keserűen zárul ez az összefoglalónk, de annyira nagy baj azért nincs. Az utóbbi három mérkőzésen bár vereséget szenvedtünk, a Jazz és a Warriors ellen akár könnyen másképpen is alakulhatott volna a dolog, a Lakersnek pedig nagyon összejött minden ellenünk, talán még ők sem számítottak rá, hogy ilyen sima lesz az a mérkőzés. A következő mérkőzésünkön a Raptors ellen lehet javítani, különösen hazai közönség előtt, majd egy négy meccses keleti kitérő áll a csapat előtt. Reméljük, szerencsésebbek leszünk és javítani tudunk a mérlegünkön!

Fantasztikusan kezdődött a 2012/13-as tanév a Colorado State Rams kosárcsapatának, az egy évvel ezelőtti Madness-résztvevő csapat ugyanis első hat mérkőzését kivétel nélkül megnyerte az új vezetőedző, Larry Eustachy irányításával.



Az évad nyitómérkőzését november 9-én rendezték a Moby Arenában a Big Sky címvédője, a Montana Grizzlies ellen. Bár egyértelmű esélyesként léptünk pályára, mégis lassan és pontatlanul kezdtünk, azonban az első félidőben összeszedett hét pontos hátrányt a második játékrészben maximálisan feledtettük, és a meccs végére magabiztos győzelmet arattunk 72-65 arányban. A CSU kissé idény eleji formában játszott, mindössze 37.7 %-ban értékesítettük a dobásainkat a mezőnyből, de amikor igazán kellett, akkor egyértelműen a vendégek fölé tudtunk nőni, és a második félidőben semmi sem veszélyeztethette a sikerünket. Nagyszerűen sikerült a bemutatkozása Colton Iverson-nak a csapatnál, a transzfer által utolsó évére megszerzett center 18 ponttal és 8 lepattanóval volt a csapat legeredményesebb játékosa. A többi kezdő közül Smith (11), Green (11), Eikmeier (10) egyaránt két számjegyű tartományban zártak a pontok terén, Hornung pedig egymaga 16 lepattanót csípett el. A győzelem egyúttal azt jelentette, hogy a program 1980 óta zsinórban a 32. hazai nyitómeccset nyerte meg, egyúttal sorozatban 14-szer diadalmaskodtunk a saját pályánkon.

Hat nappal később újabb hazai fellépés várt a mieinkre, és a másodosztályú Chadron State ellen kötelező lett volna fölényesen győzni. Nem is történt meglepetés, a Kosok már az első félidő alatt padlóra küldték a szerény képességű vendégeket, 20 perc alatt 43-13-ra húztunk el, a második félidőben már különösebben nem is kellett megerőltetnünk magunkat az előny megtartása érdekében. A végeredmény 93-50-es, fölényes diadalmenet lett a javunkra, Colton Iverson ismét 18 egységgel vitte a prímet, mely mellé 9 lepattanót gyűjtött össze. Hozzá hasonlóan a másik magas ember, az ugyancsak senior Pierce Hornung is egyetlen pattanóra volt a dupladuplától, 11 pontja mellé ráadásul hat alkalommal könyvelt el labdaszerzést. Az egyetlen komoly negatívum Green harcképtelensége volt, az irányító a Montana elleni találkozó hajrájában szenvedett agyrázkódást, megpróbált pályára lépni és letudta egymást követő 98. startját, de pár perc után kénytelenek voltunk lecserélni őt. A meghatározó nevek mellett két keveset használt tartalék is kitett magáért, a sophomore Jon Octeus 13, a junior Gerson Santo pedig 12 pontot szorgoskodott össze a fölényes siker alkalmával.

Ezt követően került sor a Denver elleni állami rangadóra a DU kampuszán november 21-én, szerda este. A két helyi intézmény közt izgalmas csörtére számíthattunk, melynek favoritja természetesen a Rams volt, de a Pioneers-t igenis komolyan kellett venni a saját környezetében. A zöld-fehérek már a találkozó elején nyomatékosították, hogy a győzelem reményében látogattak a tagállam székhelyére, és az első félidő alatt 28-20 arányban léptek meg a vendégek. A második játékrész kifejezetten izgalmas csatát hozott, a DU látványosan feljavult és nagyon igyekeztek, de hiába szorongatták a CSU-t, a favorit gárda nem engedte ki a kezei közül a vezetést és 60-53 arányban sikerült behúzni az újabb győzelmet. Dorian Green nagyszerű teljesítménnyel tért vissza a pályára, a végzős irányító 16 pontot szórt, csak úgy mint a bomba formában lévő center Colton Iverson, aki 13 lepattanójának köszönhetően végre a dupladuplát is elérte. Az újabban dobóhátvédként szereplő Wes Eikmeier keze is végre rendesen sült, évadbeli legjobb meccsén három triplának köszönhetően 13 pontig jutott.

A pár nappal később esedékes soron következő idegenbeli meccsen komolyabb ellenállásra számíthattunk a Pac-12 legjobbjai tartozó Washington ellen, azonban a sokat gyengült Huskies képtelen volt feltartóztatni a parádézó csapatunkat. Eleinte még szorosan alakult a mérkőzés, kissé pontatlanul játszottunk az első félidőben, így féltávnál 30-28-ra vezethettek is a házigazdák, a szünet után viszont teljesen padlóra küldtük a seattle-ieket. A második félidő elején a CSU egy 20-4-es futást produkált, így a finis abszolút sima lett és 73-55-tel gáláztunk az újabb sikerért. A végzős támadó Greg Smith 15 ponttal volt a legeredményesebb játékosunk, szorosan követte őt az irányító Dorian Green (14 pont, 7 assziszt), Colton Iverson számlájára ezúttal 13 pontot és 12 lepattanót jegyezhettünk fel, Pierce Hornung pedig hét megszerzett pontja mellé egy tucat lepattanót regisztrált, abból nyolcat a támadó palánk alatt kapart össze. A húzóemberek mellett a padról a másodéves Daniel Bejarano három triplával és 13 ponttal járult hozzá az értékes győzelemhez, amely két meccs alatt a második volt házon kívül ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt mindössze 3-9-es mérleget jegyeztünk idegenben.

Az ötödik mérkőzésen egy újabb coloradói vetélytárs sodródott a csapat elé, a Northern Colorado-t azonban kötelező volt Fort Collins-ban magabiztosan két vállra fektetni. Szokás szerint a kezdés kicsit nyögve nyelősen sikerült a Kosok számára, így a lendületesen játszó UNC az első félidőben többször vezethetett is, de a fordulás idején már a házigazdák voltak 41-35-ös előnyben. Később pedig szép lassan csak tovább nyílt az olló a két csapat közt, és a második játékrész alatt már kétség sem férhetett a CSU újabb biztos sikeréhez, végül 85-69-re diadalmaskodtunk. Hornung agyrázkódás miatt nem léphetett pályára, viszont a szokásos másik négy kezdő valamennyi tagja átlépte a tíz pontos határt. Dorian Green 19 egységig és 7 gólpasszig jutott, Colton Iverson újabb parádés dupalduplát postázott (18 pont és 13 lepattanó), Wes Eikmeier 17 pontot szorgoskodott össze, Greg Smith pedig 14-et tett hozzá, így semmi nem veszélyeztethette a program idei ötödik győzelmét.

Legutóbb a hétvégén az Evansville gárdájával találkoztunk hazai környezetben, akik ellen sima győzelemre számítottunk, és bár a vendégek sokáig meglepően jól tartották magukat, a második menetben sikerült letaszítani őket, a vezetés pedig a végsőkig kitartott és 79-72-es eredménnyel zárult az összecsapás. Hornung távollétében Colton Iverson zsinórban a negyedik meccsén regisztrált DD-t, ezúttal 16 pont és 12 lepattanó szükségeltetett hozzá. Az alkalmi erőcsatár Greg Smith 19 ponttal állt a csapat élére, míg Green és Eikmeier mindketten egyaránt 16-16 pontot süllyesztettek el a Purple Aces gyűrűjében. Az újabb diadal immár zsinórban a 17. veretlenül megvívott hazai mérkőzésünk volt, ezzel a Moby Arena 1966-os átadása óta toronymagasan a leghosszabb honi győzelmi szériát tudhatjuk magunkénak.

A CSU rajtja tökéletesre sikeredett, a szakág történetében korábban mindössze kétszer fordult elő, hogy 6-0-val sikerült volna kezdeni a szezont, még egy újabb győzelemmel az 1970-es és a 2005-ös rekordot is átadhatnánk a múltnak, szerdán azonban a Colorado vendégeként óriási szuper rangadóra lesz kilátás. Ezt leszámítva a közeljövőben is többségében verhető csapatokkal fogunk találkozni, érdemes lesz külön figyelni december végén a Continental Tire Classic torna mérkőzéseire, ahol remélhetőleg tovább folytatódhat Green-ék féktelen száguldása.

A 2012-es NFL szezon 12. játékhetében a Denver Broncos (7-3) a Kansas City Chiefs (1-9) csapatához látogatott az Arrowhead Stadium-ba. Az 5 meccs óta és a csoportjában is eddig veretlen (3-0) Broncos számított mindenképpen a meccs esélyesének, de az NFL-ben soha nem lehet biztosra menni senki ellen, az Arrowhead-ben meg pláne nem. A Chiefs a meccse előtti héten elvesztette legalább erre a hétre a kezdő irányítóját, a Broncos-nál korábban a Josh McDaniels éra elején saját hibáján kívül nagy vihart okozó Matt Cassel-t, a helyettesítésére a tavaly még Denver-ben játszó Brady Quinn-t jelölte ki Romeo Crennel head coach.




















A Broncos is elvesztett egy időre egy kezdőt a tizenegyedik fordulóban, Willis McGahee sérültlistára került azzal az idén bevezetett megjelöléssel, hogy még számít a csapat a visszatérésére, így ha rendbe jön a térde, akkor 6 hét múlva edzésbe állhat és 8 hét múlva pályára léphet, így a rájátszásban akár még láthatjuk is játszani a kiváló futót. Az ő helyét ezúttal az eddig szinte minden meccsen mellőzött Knowshon Moreno vette át a kezdőben, akinek kimondva-kimondatlanul is ez az utolsó esélye, hogy maradandót alkosson és megragadjon a csapatnál, bár még 2013-ra van szerződése. Szerencséjére karrierje mindkét eddigi jó meccsét a Chiefs ellen játszotta, így volt rá esély, hogy ezúttal is tud majd villantani valamit.

További két, immár pozitív irányú változás volt még a denveri oldalon ezen a héten, egyrészt teljes edzésmunkát végzett és így visszakerült a kezdőbe a csapatkapitány RG Chris Kuper, másrészt szintén elutazott a csapattal, bár a 45-ös keretbe még nem került be Tracy Porter, akinek a visszatérése egyre valószínűbbnek tűnik. Rajta kívül kimaradt még Caleb Hanie, Manny Ramirez, Andre Caldwell, Julius Thomas és Sealver Siliga, McGahee helyét pedig még nem töltötte be a csapat a roster-ben.

A meccs eleji pénzfeldobást a hazaiak nyerték és mivel a kezdés lehetőségét választották, így ismét, ahogy már hosszú hetek óta, a Broncos oldalán a védők léphettek először a pályára egy 31 yard-os Shaun Draughn visszahordás után, ami a -2-ről a 29-ig tartott:

DE: Elvis „Doom” Dumervil, Derek Wolfe
DT: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Keith Brooking
S: Mike Adams, Rahim Moore
CB: Champ Bailey, Chris Harris

Jamaal Charles futásával kezdte első támadását a Chiefs és a kiváló RB szerzett is egyből 6 yard-ot, majd le is kocogott a pályáról egy kisebb sérüléssel, ám hamarosan vissza is tért. 2&4-nél az ex-Bronco Payton Hillis jött be futni és indult el a bal oldalon, 2 yard-ot tudott szerezni. Draughn jött be futni 3&2-re és szerzett 7 yard-ot középen, így meglett az első 1st down. 1&10-nél passz jött, Dexter McCluster kapta el középen és szerzett 7 yard-ot. 3&3-nál visszajött Charles és futott egyet a bal oldalon, 4 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10-nél Hillis futott középen, belefutott a bolyba több védő közé és miközben ment le a földre Adams kicsavarta a kezéből a labdát, amire utána rá is vetődött. Az idei évtől minden turnover-t visszanéznek challenge nélkül, ez történt ezúttal is és (jogosan) el is vették a fumble-t, a futó térde tisztán láthatóan lent volt. 2&7-el folytatódott a drive, McCluster kapta a labdát egy futásra, a WR át is jutott a védők első vonalán a jobb oldalon és csak 19 yard után tudta Jim Leonhard levinni a földre a Broncos 23-as vonalán. 1&10-nél Charler szerzett 1 yard-ot, majd Draugnh 6-ot 2&9-nél, így 3&3 jött. Trükkös play-t akartak csinálni a Chiefs játékosai, a snap Quinn helyett Hillis kezébe ment, a QB balra, a RB jobbra indult, majd Hillis Quinn-nek próbált passzolni, de nagyon rövid lett az átadása, így nem jött össze a trükk. Ryan Succop jött be egy 34 yard-os FG-ra a hazai szurkolók fújjolása közepette, akik a rossz playhívás miatt méltatlankodtak és megszerezte csapata első pontjait -> 0-3.

Jöhettek tehát 9:20-nél először a pályára a denveri támadók, a 20-ról kezdhettek támadni egy touchback után:

QB: Peyton „PM” Manning
RB: Knowshon Moreno
WR: Demaryius „Bay-Bay” Thomas, Eric Decker, Brandon Stokley
TE: Jacob Tamme
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: Dan Koppen
RG: Chris Kuper
RT: Orlando Franklin

Moreno kapta a labdát az első play-ben és szerzett futva 2 yard-ot, 2&8-nál pedig egy rövid passz szállt feléje, de jobban járt volna a csapat, ha nem tudja elkapni, mivel 4 yard veszteség lett  a play-ből egy korán odaérő védőnek hála. 3&12-nél középen szállt egy hosszú passz, Stokley el középen két védő között, majd amikor a földre ment az egyik védő jött fel a földről a labdával a kezében. A bírók elsőre interception-t ítéltek, majd amikor ezt a turnover-t is visszanézték ez az ítélet is meg lett változtatva incomplete passzra. 4&12 jött tehát és pályára lépett a Colquitt testvérek közül a fiatalabbik, Britton és valamiért tőle szokatlanul egy rövid punt-ot rúgott, a labda csak 39 yard-ot szállt, ráadásul még egy 20 yard-os Javier Arenas visszahordás is jött utána, így a Broncos 37-es vonaláról indulhatott a hazai drive. Quinn passzal akarta kezdeni a támadást, sokáig ki is várt, majd elindított egy hosszú passzot Jamar Newsome-nak az endzone-ba, de Adams nagyon szépen levédekezte az átadást. 2&10-nél futás jött, Charles indult meg jobbra, majd vissza középre, végül 6 yard-ot szerzett. 3&4-nél egy védelmi hiba miatt a TE Tony Moeaki üresen maradt a jobb oldalon és Quinn passzából 12 yard-ot szerzett a 19-ig jutva. 1&10 jött újra, McCluster futott a bal oldalon és szerzett 4 yard-ot, majd Charles szerzett még 1-et futva, így 3&5 következett. Terrance Copper kapott egy rövid passzot a bal oldalon, de Champ egyből a földre is vitte, így csak 3 yard-ot tudott szerezni, azaz újra FG-al kellett megelégedni a Chiefs-nek, Succop be is vágta a 22 yard-os kísérletet, 6-ra növelve a különbséget -> 0-6.



Trindon Holliday a -3-on kapta el Succop kickoff-ját és ezúttal meg is indult vele előre, átcikázott jó sok ellenfél között és végül csak 47-en tudták kilökni a pályáról. Nagyon jó helyről kezdhettek tehát támadni PM-ék, de ez a helyzet 1&10-nél romlott egy adagot, mivel Manning nem tudott elég gyorsan célpontot találni és így beszedett egy -8 yard-os sack-et. 2&18-nál Stokley kapott egy rövid passzot és szerzett 5 yard-ot. 3&13-nál jó védelmet kapott PM, volt ideje, meg is találta Decker-t középen egy passzal, 29 yard-os elkapás és 1st down lett belőle. 1&10 jött, újra Stokley volt a célpont, meg is lett az elkapás, 8 yard-os lett. 2&2-nél Moreno futott és szerzett 7 yard-ot, de ez végül nem számított, mivel Beadles-nél holding-ot láttak a bírók és 10 yard-os büntetéssel súlytották a Broncos-t. 2&12 jött és egy erős pass rush majdnem el is érték Manning-et, így inkább kidobta a pályáról a labdát. 3&12-nél Bay-Bay felé szállt egy passz a jobb oldalon, kicsit pontatlan lett az átadás, jól is védekeztek rajta, nem lett meg az elkapás. Érkezett Matt Prater egy 47 yard-os FG-ra, de tőle szokatlan módon rosszul találta el a labdát és az egy jobbcsavart véve elkerülte a póznákat. 1:18 maradt még az első negyedből, saját 38-áról indulhatott a Chiefs, vagyis csak a 33-ról egy false start miatt. 1&15-nél Charles futott 3 yard-os, 2&12-nél pedig McCluster csinált egy 7 yard-os elkapást és ezzel le is zárult az első negyed, ami után az eredmény tehát: 0-6.

3&5-el indult a második negyed, Quinn passzolni akart, de célpont híján inkább menekülésbe kezdett, de nem jutott messzire, Von-nak került be végül egy -1 yard-os sack a neve mellé. Jött Dustin Colquitt az első punt-jára ezen az estén és berúgta az endzone-ba. Moreno futásával kezdett a Broncos a 20-ról, volt is egy lyuk előtte, de megbotlott Joel Dreesen lábában és csak 4 yard-ot szerzett. 2&6-nál javította a hibáját, egy rövid passzot elkapva szerzett 9 yard-ot és 1st down-t. 1&10 jött, Tamme kapott egy passzot, az elkapással pedig 7 yard-ot szerzett. 2&3-nál újra Moreno volt egy passz célpontja, ezúttal is megcsinálta az elkapást, ami ezúttal 5 yard-os lett és ismét 1st down-t ért. 1&10-nél ismét passz jött, hosszan szállt a labda a 3 ember által őrzött Decker felé, de egyrészt pontatlan is lett, másrészt nem is volt üresen az elkapó, interception lett a vége, Brandon Flowers kapta el a 12-n, majd még tovább is adta Abram Elam-nek, aki a 20-ig jutott vele. Dwayne Bowe első elkapása indította a hazaik támadását, Moore-on átjutva 11 yard-ot és 1st down-t szerzett. Jött egy futás, Charles szerzett 4 yard-ot, majd 2&6 helyett azonban csak 2&11 jött, újabb false start történt ugyanis. Quinn-t majdnem sikerült Von-nak elkapnia, de a QB végül ki tudta dobni a labdát a pályáról, így 3&11 jött egy hazai időkérés után. Quinn ezúttal Moeaki-nak passzolt, aki elszabadult az emberétől, majd az elkapás után a kisebb kavarodást kihasználva szerzett még pár yard-ot, így végül 21 yard-os lett a play. 1&10 jött tehát ismét, Charles próbált meg futni, de nem tudott yard-okat szerezni. 2&10-nél McCluster kapott egy passzot középen és szerzett 6 yard-ot. 3&4-nél Quinn kimenekült a zsebből és úgy tűnt, hogy meg is lett neki futva a 1st down, de egy holding miatt nem számított a play és 3&14 jött helyette. Bowe kapott egy passzot Champ őrizetében, de a rutinos CB még pont időben le tudta vinni, így csak 13 yard lett a play-ből. 4&1-nek neki akartak menni a hazaiak egy időkérés után, de végül nem kellett semmit se tenniük, mivel Vickerson korán indult és így 5 ajándék yard-ot és 1st down-t adott a Chiefs-nek. 1&10 jött, Charles futott, de csak 1 yard-ot tudott szerezni, majd ugyanennyi lett McCluster elkapásából is, hála Harris-nek. 3&8-nál összeomlott hamar a zseb, Quinn próbált menekülni, de esélye se volt, Woody elkapta egy -9 yard-os sack-re. Jött Dustin Colquitt és egy jó punt-tal a 6 yard-os vonalra űzte vissza a Broncos-t.

5:15 maradt még a félidőből, PM Bay-Bay-nek passzolt, aki a rövid elkapásból csinált hosszút ez védőt lerázva, végül 15 yard lett a play-ből. Újra 1&10 jött, Moreno kapta a labdát, majdnem megállt a labdával a kezében, majd amikor kialakult a lyuk átment rajta és 10 yard-ot szerzett. Ismét 1&10, ezúttal passz jött, Stokley kapta, egy tackle-ből kibújt és így 31 yard-ot szerzett a Chiefs 38-áig jutva. Újabb 1&10, most futással, Moreno szerzett 8 yard-ot a bal oldalon. 2&2-nél is Moreno kapta a labdát, de ezúttal csak 1 yard-ot tudott szerezni, így 3&1 következett. Dreesen kapott egy rövid passzot a bal oldalon és egyből a földre is vitték, de szerencsére pont meglett a 1st down így is. Jött a 2-minute warning, majd 1&10-nél egy passz helyett egy -4 yard-os sack, pedig volt ideje PM-nek. 2&14 jött, ezúttal Tamme kapott egy passzot középen, teljesen üresen csinálta meg az elkapást és 22 yyrd-ot szerzett végül a 10-ig jutva. 0:39-nél Moreno futott 1 yard-ot, majd egy időkérés után Decker csinált egy 2 yard-os elkapást. Újra időt kért a Broncos 0:23-nál, majd újra Jacob Tamme volt egy passz célpontja középen, meg is csinálta az elkapást a 3 környékén, majd magával húzva az emberét bevetődött az endzone-ba megszerezve a TD-t. Érkezett Prater az extra point-ra és megszerezte a vezetést a Broncos-nak 0:18-nál. Ez után már csak egy touchback kickoff és egy Quinn térdelés maradt a félidőből, ami után az eredmény tehát: 7-6.



A Broncos kezdte a második félidőt, méghozzá elég jó helyről, hála Holliday 42 yard-os visszahordásának, amit a 0 yard-ról hajtott végre. Passzal indult a második félidő első drive-ja, a régi jó barát Stokley kapta el Manning passzát egy szép mozdulattal, 18 yard-os lett a catch. 1&10-nél Moreno futott és szerzett 3 yard-ot, pedig pár pillanatig úgy tűnt, hogy mínuszos lesz a play. 2&7-nél passz jött újra, ezúttal Decker volt a célpont és az elkapó, picit kilépett, így „csak” 16 yard-ot hozott az elkapás. 1&10-ből Moreno csinált 2&6-ot egy futással, majd Dreesen csinált egy 2 yard-os elkapást, 3&4 jött a KC 15-ös vonaláról. PM Bay-Bay felé passzolt, vetődött a WR de nem tudta elérni a pontatlan passzot, ami így a földre esett. Jött Prater egy 33 yard-os FG-ra, túlkompenzálta a korábbi jobbra tévesztését és eltalálta a bal oldali póznát, amiről kifelé pattant a labda, sikertelen FG-t eredményezve. Saját 23-járól indulhatott a Chiefs, Charles szerzett előbb 5, majd 11 yard-ot futva, utóbbi már 1st down-t ért. 1&10-et 1&10 követett, hála egy éppen 10 yard-os Newsome-Quinn összjátéknak. Következett még egy 1st down-t érő play, ezúttal egy 11 yard-os Charles futás formájában, így az újabb 1&10 már a Broncos 40-es vonaláról jött. Charles futott kétszer egymás után, összesen 3 yard értékben (2+1), 3&7-nél pedig Bowe felé szállt egy passz, de a WR ezúttal is 1 yard-al maradt el a 1st down marker-től. Ezúttal nem mentek neki a hazaiak a 4&1-nek, inkább beküldték Succop-ot egy 49 yard-os FG-ra és a rúgó nem is hibázott, ismét átvette tehát a vezetést a hazai alakulat -> 7-9. Succop kickoff-ja ezúttl a -7-ig szállt, így nem lett belőle visszahordás, a 20-ról indult a Broncos támadása. Tamme felé szállt egy hosszú passz a bal oldalon 1&10-nél, de szépen levédekezte az őrzője, majd Moreno indított egy futással, türelmesen meg is várta, hogy legyen helye, 15 yard-ot tudott szerezni végül, amihez a bírók még 5 yard-ot hozzáadtak szabálytalan kézhasználatért. A 40-ről jött az 1&10, Ronnie Hillman futott, először ezen a meccsen, 10 yard-ot és újabb 1st down-t szerzett. A félpályáról jött már az 1&10, PM nem talált célpontot, pedig sokáig kivárt, fel is lépett a zsebben, végül ez lett a veszte, mert a földre vitték, igaz nem sack lett a play-ből, hanem egy 1 yard-os futást írtak be neki, mert átjutott a line of scrimmage-en. Moreno jött újra egy futással és szépen dolgozva szerzett 7 yard-ot, 3&2-t kiharcolva ezzel. Manning Tamme-t vette célba, ezúttal pontosan, a TE még szerzett is pár yard-ot, majd egy védőn átvetődve ért földet, igaz a labda ekkor kipattant a kezéből, de már lent volt előtte, így a fumble nem, csak a 12 yard-os elkapás került be a neve mellé. A Chiefs 30-as vonaláról jött az 1&10 4:46-nál, hosszan szállt a labda Demaryius 'Bay-Bay' Thomas felé a bal oldalon, pont jó hosszúsággal és ütemben érte el a WR-t, aki elkapva beszaladt vele az endzone-be, így Prater sikeres XP-ja 5 pontos előnyt jelentett a vezetést újra átvevő Broncos-nak -> 14-9.

Draughn a -1-ről próbált meg egy visszahordást és a 21-ig jutott vele, így innen kezdhettek támadni Quinn-ék. Charles futott 2 yard-ot, 2&8-nál oedig Quinn-t kergették ki a védők a zsebből, de ő mégis tudott adni egy pontos passzot Bowe-nak, aki 11 yard-ot szerzett az elkapással, mielőtt Champ kilökte a pályáról, ám közben repült egy zászló, 1&10 helyett 2&12 jött, clipping-et láttak egy Chiefs-es falembernél, ami 15 yard-os büntetést jelentett a play végétől. Passz jött, Copper kapta és szerzett 11 yard-ot, időt kért a Chiefs, de 3&1 helyett csak 3&6 jött egy újabb false start miatt. Charles kapott egy rövid passzot a jobb oldalon, de nem tudta elkapni, viszont azonnal kapott is egy kemény ütést Woodyard-tól, amit viszont a bírók túlzottan keménynek láttak és 15 yard-os büntetést adtak érte, így 1&10-el jöhetett a Kansas City. Charles futott 5 yard-ot, majd Copper még 1-et, 3&4-nél pedig Quinn kis menekülés után kidobta a pályáról a labdát, így a holding-ért megítélt büntetést már nem is kérte a Broncos. Dustin Colquitt érkezett egy punt-ra és berúgta az endzone-ba. 1:11 volt még ekkor az órán, Moreno kapta a labdát, de jó blokkokat nem kapott, Eric Berry átjutott és -2 yard-on megállította a futást. 2&12-nél Moreno kapott egy passzot egy passzot középen, majdnem levitték, de végül a lendület továbbvitte és szó szerint átbotladozott a 1st down marker-en, 16 yard-ot és 1st down-t szerezve. Ezzel le is pörgött az óra a harmadik negyed végére, ami után az eredmény: 14-9.



A negyedik negyedet egy screen passz nyitotta volna, Decker lett volna az elkapó, de kiesett a kezei közül a labda, pedig már épültek ki a blokkok előtte. 2&10-nél PM valamiért a földre dobta a labdát, vagy kicsúszott a kezéből, vagy csak nem talált célpontot. 3&10-nél már összejött a Manning-Decker összjáték, ezúttal 17 yard-os elkapás és 1st down lett belőle. A KC 49-es vonaláról jött az 1&10, Hillman próbált futni, de 2 yard-ot veszített. 2&12-nél Bay-Bay felé szállt egy hosszú passz, de túl hosszú lett és átszállt a WR kezei fölött. 3&12-nél jött egy komoly blitz, Manning fellépett a zsebben, majd Tamme irányába indított el egy passzot, de a TE-nek esélye se volt elkapni azt, megbotlott és a földre esett. Érkezett az ezen az estén továbbira is meglepően gyenge formában rúgó Britton Colquitt, ezúttal is csak 30 yard-os lett a punt-ja, a 21-ről támadhatott a Chiefs. Charles futott 2 yard-ot, majd 2&8-nál is ő kapta a labdát, ezúttal jobban is sikerült a carry, balra elfutott a fal mellett, kilépett Moore tackle-jéből és mire Woodyard kilökte a pályáról már 15 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10-nél ismét Charles futott, de ezúttal Mitch Unrein 0 yard-on tartotta. 2&10-nél Bowe felé szállt egy átadás a bal oldalon, de Champ-et nem tudta lerázni magáról és így nem is tudta megcsinálni az elkapást. 3&10-nél is passz jött, ezúttal Newsome felé, de rajta Tony Clark védekezett jól és így a labda kiment a pályáról. Dustin Colquitt jött punt-olni, a rúgása után Holliday a 12-n csinált fair catch-et. PM passzal indította volna a támadást, Stokley felé ment a rövid átadás, de szépen levédekezte Arenas. 2&10-nél Moreno futott a jobb oldalon, de csak 2 yard-ot tudott szerezni. 3&8 jött, Manning Tamme-nak dobta a labdát, de ezúttal Berry villantott egy szép play-t, elütötte a TE elől labdát. Jött Britton, a punt-ja ezúttal 49 yard után pattant ki a pályáról a Chiefs 37-es vonalánál.

Charles futása nyitotta a következő hazai drive-ot, talált egy kis helyet a bal oldalon és szerzett 9 yard-ot. 2&1-nél is az elsőszámú RB kapta a labdát, jól takarított előtte a dal, 12 yard-ot szerzett és a Broncos 46-jáig jutott. 1&10-nél Bowe volt Quinn célpontja, Champ szépen védekezett, kipattant a WR kezei közül a labda, amit Moore majdnem el is tudott kapni, de végül a játékszer a földön pattant. 2&10-nél Charles akart futni, de ezt a védelem nem hagyta, Woodyard -3-on kapta el a futót. 3&13 jött, egy screen passzot hívtak a hazaiak, de Doom pont a QB és a célpontja között állt meg, így Quinn inkább a földre dobta a labdát. Dustin Colqiutt jött be ismét és ezúttal egy kiváló és szerencsés punt-ot rúgótt, a labda az 5 környékén pattant fel és a 2-n fogta meg egy Chiefs játékos. Szorult helyzetből indult a Broncos, egy screen passzal indítottak volna, de Bay-Bay, talán szerencsére, nem tudta megfogni az átadást. 2&10-nél Dreesen kapott volna egy passzot, de a TE nem tudta megfogni a könnyű passzot. 3&10 jött, Stokley felé ment egy hosszabb passz középen, de ez nem lett elég pontos és nem lett meg az elkapás. Saját endzone-jából kellett punt-olnia Britton-nak, 51 yard-ot szállt a labda a KC 47-es vonaláig, onnan pont a félpályáig jutott vele Arenas. Passz jött 1&10-nél, Bowe-t vette célba Quinn, de Brooking jól védekezett az elkapón, így nem lett meg a catch. Charles futott 2&10-nél, majdnem meg is lett neki a 1st down, de 9 yard után a két S, Adams és Moore együttes erővel a földre vitte és még a labdát is elvesztette, de az hazai kézbe került, így folytathatták a támadást. 3&1-ből ismét 3&6-ot sikerült csinálni korai indulással, Quinn Bowe felé dobta a labdát, akinek összeakadt a lába Champ-el, így zászló csak a backfield-en érkezett egy holding-ért, amit nem is kért a Broncos. Kikérte második idejét a Chiefs, majd beküldték a punt csapatot, a labda a 16-ig szállt, ahol Leonhard kapta el fair catch-el, bár egy pillanatra kiperdült a kezéből a labda, de végül meg tudta tartani.

6:24 maradt az órán, Moreno 5 yard-os futásával indult neki a támadásnak a Broncos. Az egyből látszott, hogy Manning-ék az órát minden play előtt a lehető legtovább fogják lepörgetni, a 2&5 is csak 5 másodperccel a támadóidő lejárta előtt indult el, Moreno talált egy lyukat a falban és szerzett 17 yard-ot. 1&10 jött újra, Moreno kapta ismét a labdát, ezúttal 1 yard-ot tudott szerezni, majd még hozzátett ehhez 6-ot 2&9-nél. 3&3 következett a 45-ről, ezúttal passz jött, Bay-Bay kapta a labdát PM-től, 10 yard és 1st down lett a play eredménye. 2:50-nél jött az 1&10, ismét futással, Moreno szerzett 2 yard-ot, majd leballagott a pályáról, mert lejött a lábáról a cipő. Még egy snap jött a 2-minute warning előtt, Hillman kapta a labdát és szerzett 1 yard-ot futva. A pihenő után 3&7-el folytatódott a játék, Manning passzolt, ismét Bay-Bay volt a célpont, aki eléggé üresen maradt két ember között a bal oldalon, 27 yard-os lett az elkapás, de az óra megállt, mivel kilökték a pályáról. 1:54 maradt az órán, Moreno futott 3 yard-ot és a Chiefs kikérte utolsó idejét 1:48-nál. 2&7-ből 3&10 lett, jól dolgozott a védőfal és hamar elkapták Moreno-t. 1:04-nél is Moreno futott, ez is csak -1 yard-os lett, de az óra így is lepörgött 0:18-ig, ekkor állította meg a Broncos egy időkéréssel. Érkezett Matt Prater és ezúttal nem hibázott 34 yard-ról, így a különbség már 8-ra nőtt -> 17-9. Egy rövid kickoff jött, ami Chiefs 19-es vonaláig pattogott és onnan csak a 23-ig jött belőle visszahordás, így 0:11-nél innen kezdődött volna a drive, ha Von nem ugrik be korán és nem ad 5 ajándék yard-ot a hazaiaknak. Jon Baldwin felé szállt egy passz, de Woodyard-nak jobb lett volna, mint az elkapónak, de a LB-nek nem lett meg az elkapás. 0:06 maradt az órán, Quinn Bowe-nek passzolt, aki nem tudta megfogni a labdát, mivel Champ egyből ütközött vele, amikor odaért a labda. 0:01 volt ekkor az órán, így egy play-t még elindíthatott a Kansas City, Quinn hosszan dobta a labdát Bowe felé, de a főleg ST-ben használt David Bruton kapta el végül, megszerezve az INT-t és lezárva ezzel a meccset, aminek a végeredménye: 17-9.























A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Manning: 22/37 sikeres/összes passz, 285 passzolt yard, 2 passzolt TD, 1 interception
Moreno: 20 próbálkozás, 85 futott yard, 4 elkapás, 26 elkapott yard
D. Thomas: 4 elkapás, 82 elkapott yard, 1 elkapott TD
Decker: 4 elkapás, 64 elkapott yard
Stokley: 4 elkapás, 62 elkapott yard
Tamme: 4 elkapás, 48 elkapott yard, 1 elkapott TD
Holliday: 2 kick return, 46 visszahordott yard AVG
Prater: 1/3 FG, 2/2 XP (34 yard)
Colquitt: 4 punt, 42.3 yard AVG
Woodyard: 8+1 tackle, 1 sack
Adams: 8 tackle
Bailey: 6 tackle
Bannan: 4 tackle
Miller: 2 tackle, 1 sack
Bruton: 1 interception

Nyögvenyelős győzelem lett a papírforma meccsből tehát, ismét igazolódott a mondás, „a kötelező győzelem a legnehezebb”. Nem lett igazán jó szájíze a legtöbb Broncos drukkernek ettől a meccstől, de legalább a W meglett.

A támadók oldalán Moreno volt az igazi MVP, többheti mellőzés után nagyon jól játszva tért vissza, élt a felkínált lehetőséggel, futásokból és elkapásokból összesen 111 yard-ot szerzett. Bay-Bay volt még értékelhető, a többiek nem fogják a dicsőségtáblára tenni ezt a meccset.

A védőknél már több volt a jó teljesítmény, de azért is se lehettünk teljesen elégedettek, 148 beszedett yard futásokból nem éppen hízelgő mutató. Amiben jó volt ismét a védelem, az a 3rd down-ok levédekezése volt, 14-ből csak 3-szor tudta ilyen helyzetben megszerezni a 1st down-t a Chiefs. Woodyard az, aki továbbra is stabilan jó teljesítményt nyújt és Von neve mellé is bekerült egy sack, szóval voltak azért pozitívumok is. Itt említeném még meg Holliday-t is, aki két nagyon jó visszahordást mutatott be ismét.

Az AFC West divízió állása a 12. játékhét után:

1. Denver Broncos 8-3
2. San Diego Chargers 4-7
3. Oakland Raiders 3-8
4. Kansas City Chiefs 1-10

Ezen a héten is növelni tudtuk az előnyünket a csoport élén, mivel a Raiders simán kikapott 34-10-re Cincinnati-ben, a Chargers-t pedig a Ravens győzte le hosszabbítás végeztével 16-13-ra. A következő fordulóban a SD próbálkozik a Bengals ellen, a Chiefs a Panthers ellen léphet pályára, az OAK pedig a Cleveland-et bírhatja jobb belátásra, miközben a mieink ellenfele a Bucs lesz hazai környezetben.

Következik egy kemény próbatétel hazai pályán, a Tampa Bay Buccaneers (6-5) látogat a Sports Authority Field @Mile High Stadium-ba, ők pedig mind futásban, mind a védelmüket tekintve a liga jobbik csapatai között vannak jelenleg, a mérlegük így egy kicsit csalóka lehet sokak számára. Amennyiben mi nyerünk, vagy a San Diego Chargers (4-7) veszít a Cincinnati Bengals (6-5) ellen, akkor a Denver Broncos (8-3) már a 13. játékhéten megnyerheti az AFC West-et, de mindenképpen a győzelem lenne az elsődleges, hogy ne törjön meg a sorozat és hogy biztosabbak lehessünk a csapat erejében. A lényeg ezúttal is:

Nyerni kell, nincs mese…

Egyetlen győzelemre a pozitív mérlegtől, egyetlen győzelemre a rájátszástól, egyetlen győzelemre a csoport elsőségtől. A Denver Broncos ma úgy lép pályára, hogy beteljesítheti a hozzáfűzött reményeket, amennyiben legyőzi soron következő ellenfelét, illetve akkor is, ha a Bolts újfent vereséget szenved az egyre jobb formában lévő és PO-ért küzdő Bengals ellen. Természetesen akkor csillogna igazán fényesen a divízió koronája, ha győzelemmel szereznénk meg, azonban ehhez az elmúlt hetek egyik legjobb formájában lévő csapatát kéne legyűrni, a Tampa Bay Buccaneerst.



A kalózok 1976-ban csatlakoztak az NFL-hez, méghozzá pont a mi büszke (akkoriban még tényleg büszke) divíziónkhoz, azonban kifejezetten rossz vendéglátónak bizonyultunk, és egyetlen győzelmet se engedtünk nekik divízión belül, s ami még rosszabb számukra, azon kívül se találtak. Első két meccsükön az Oilers és a Chargers pontot se engedett nekik, de később pont nélkül távoztak Cincinnatiból, New Yorkból és Pittsburghből is, hogy szurkolóik láthassanak pontokat, cserébe mi 48-cal "ajándékoztuk" meg őket. A kudarc olyannyira megviselte őket, hogy inkább helyet cseréltek a Seatlle Seahawks-szal, a sólymok jöttek az AFC Westbe, ők meg mentek az NFC Central-ba, sajnos azonban a játékosokat magukkal vitték, azokat nem cserélték ki, így újabb 12 vereséggel 0-26-tal kezdték meg NFL szereplésüket, és második évükre is jutott újabb 6 shotout.

Azonban ahogy megnyerték a szezon utolsó két meccséét, szépen elkezdte feljebb vinni az Isten a dolguk, s '79-re Daug Williams (akivel később fatális találkozásunk volt a '88-as Super Bowlban) és a későbbi HOF-er Lee Roy Selmon vezérletével már divízió győzelemnek és PO-nak örülhettek. A konf döntőben azonban pont nélkül maradtak. A csapat a '80-as évek elején, '81-ben és '82-es csonka szezonban még meg tudta ismételni szereplését, de PO-ban nyerni már nem tudtak, utána pedig zsinórban 14 losing season következett...

...Aztán '97-ben a 4 winning seasonjüket a 4 PO szereplés követte, s Dungy-val 6 év alatt 4× jutottak a rájátszásba. A sikert elsősorban Monte Kiffinnel és Lovie Smith-szel kidolgozott cover 2-n alapuló sémának a Tampa 2-nek köszönhette, amibe persze olyan nevek is kellettek, mint pl Hardy Nickerson vagy Derrick Brooks. Azonban hiába tartja a mondás, hogy Defense wins Championship, az igazán nagy siker mindannyiszor elmaradt. A 2001-es WC vereséget követően pedig menesztették Dungy-t. Hogy pótolják szokatlan módját választották az edző igazolásnak, trade-eltek érte: A 2002-es első két kör, a 2003-as első kör és a 2004-es második kör. Hogy megérte-e? Gruden első évében Super Bowlba vitte a Tampát. A ligaelit (liga legjobb) védelemhez felépített egy olyan támadósort, ami képes elmanagelni a játékot, hozzáadni azt a kis plusszt, ami Dungy alatt hiányzott. A sors iróniája, hogy a döntőben Gruden pont volt csapata, az Oakland Raiders ellen találkozott. A mérkőzésen esélyt se adott a fosztogatóknak, a védelem az alapszakasz MVP Rich Gannon 5 labdáját is megszerezte a levegőben Brad Johnson pedig pontokra váltotta a turnovereket. A 3. negyedben már 34-3 volt a meccs, mely a hosszas garbage timenak köszönhetően végül 48-21-gyel végződött. Dexter Jackson és Dwight Smith 2-2 INT-tel, Simon Rice pedig 2 sackkel vette ki a részét a sikerből.

Hiába azonban a győzelem, a Buccaneers nem tudott hatalmon maradni, 2 évre a PO-ból is eltűnt. 2005-ben és 2007-ben újra rájátszásban voltak ugyan, de meccset nyerni ott, már nem tudtak, s ez odáig vezetett, hogy John Grudennek mennie kellett. Gruden nevét azóta is minden offseasonben 5-10 csapattal szóba hozzák, még sosincs belőle semmi se, a Tampa pedig azóta se volt rájátszásban.

Két éve biztató szereplésük volt, és idén is harcban vannak a rájátszásért, és nagyon jó formában vannak. Zsinórban 4-et nyertek mielőtt egyetlen ponttal alulmaradtak a konferencia első Falcons-szal szemben. Sikereikben a kulcs Doug Martin, az a futó, akit abból a pickből húztak az első körben, amivel mi letrade-eltünk a második körbe, Derek Wolfe-ért. A 223 fontos RB október óta 115 yardot átlagol meccsenként, kompenzálva ezzel azt, hogy a liga egyik leginkonzisztensebb QB-ja  vezeti a légi offenzívát. Ugyanakkor ha Josh Freemantől nem is csinálunk magunk alá, azért a célpontjai közül Vincent Jacksont aligha kell bemutatni. Kevés szép emlékünk van vele kapcsolatban. Védelmükről nagyjából ugyanaz mondható el, mint a támadóikról, földön nagyon jók, levegőben nagyon rosszak. Peyton Manning ellen nem ez a legjobb párosítás.

Márpedig, áttéve kicsit a Broncosra, ha a meccs elején vezetést szerzünk, a gyenge secondary ellen, akkor nem alapozhatnak támadásban a futó játékra, kénytelenek lesznek passzolni, márpedig ha arra szorulnak, akkor több akadályba ütköznek. Elsősorban Von Millerbe és Dumervilbe, akik jó eséllyel már magát a passzt is megakadályozhatják. És itt jön képbe Derek Wolfe, akivel mi se jártunk rosszul azon a bizonyos drafton, mert ő végzi el a piszkos munkát, hogy Von Miller 1-1-ben maradhasson az OT-vel szemben. De ott van az LB sor is, nem csak Miller, Woody ligaelitbe nőtte ki magát, Trevathan egyre jobban beválik, nagy steal ő a 6. körben és visszatért DJ Williams is, aki hamarabb megtalálta helyét az LB sor közepén, mint a szondát szokta, amikor ellenőriztetik a közúton. A secondary pedig sokat profitál a nagy nyomásból, ha kell labdát szereznek, ha nem megy, csak nem hagynak üres célpontot.

Azt hiszem erre mondják, hogy kedvező matchup, ugyanakkor egy az életéért küzdő csapat látogat, egy olyanhoz, ami nincs úgy feltüzelve, ami újabban félgőzzel hozza a meccseket, és úgy tűnik félgőzzel nyeri a csoportot is. Ez nem baj, de kérdés mi lesz, ha hirtelen fel kell pörögni, mert a Tampa ellen ez könnyen megtörténhet. Nem lesz ez könnyű meccs, szükség lesz a szurkolásra vasárnap este 22:05-től: Hajrá Broncos!

- Tóth Milán írása -

Hétvégén rendezik az Észak-amerikai profi labdarúgóliga (MLS) nagydöntőjét, és a tavalyi fináléhoz hasonlóan ismét a címvédő Los Angeles Galaxy és a trónkövetelő Houston Dynamo szállhat harcba a kupáért. Egy évvel ezelőtt minimális különbséggel, Landon Donovan góljának köszönhetően nyertek a kaliforniaiak, most is hasonlóan szoros mérkőzésre van kilátás.

2011-ben a Galaxy remek szezont futott, hiszen az alapszakasz legjobbjának bizonyult, míg a Houston csak a hetedik legtöbb pontot tudta összekaparni, még a Colorado Rapids is jobban teljesített náluk. A dolgok idén abban változtak csak, hogy Bruce Arena legénysége nem tudott ilyen dominanciát kiharcolni, hiszen csak a negyedik helyen végzett a Nyugati konferenciában, míg keleten a Dynamo az ötödik lett, tehát Dominic Kinnear fiai 2012-ben is hasonlóan teljesítettek, mint egy évvel korábban.

Legutóbb májusban találkoztak a felek, akkor a Houston hazai pályán 2-1-re legyőzte a Los Angelest. Ami a csapatok egymás elleni eredményét illeti, nyolc meccset nyert a Galaxy, hatot a Dynamo, négyszer pedig döntetlen lett az aktuális találkozó végeredménye. A 2009-es szezon óta kilenszer játszottak egymással, és aggasztó lehet a tavalyi ezüstérmes számára, hogy csak kétszer nyert.

Ami ismételten a Galaxy malmára hajthatj a vizet az az, hogy megint a Home Depot Center ad otthont a finálénak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak a hazai szurkolók válthatnak jegyet a meccsre, szépszámú vendég sereg is ellátogat, hogy támogassa kedvenceit.

A Houston is „combosodott” azonban, hiszen egy évvel ezelőtt Brad Davis – akit az előző négy évben mindig klubja legjobbjának választottak – sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a találkozót. Most viszont egészséges, és bevetésre kész a 31 éves középpályás.

„Nem akarom jobban az idei elsőséget, mint a tavalyit, hiszen akkor nem játszhattam” – kezdte az idén már nyolc gólnál és 13 asszisztnál járó amerikai. „Azért akarok nyerni, mert a srácok idén is remekül teljesítettünk, és ezért dolgoztunk egész évben. Azért izgulok, hogy egészséges és részese legyek a sikernek, és azért várom már nagyon a találkozót, hiszen egész évben a kupáért dolgoztunk.”

Nem csak egészséges, de remek formában is van, ezt bizonyítja három gólpassza a playoffban. Tavaly ő repítette a Houstont a döntőbe, nagyban függött tőle csapata támadó játéka, és csak a lelátóról nézhette, ahogy 2011-ben a Galaxy Donovan 71. percben szerzett góljával megnyerte a finálét.

Kinnearnak nincsenek sérültjei, a Houston tehát a lehető legerősebb keretével állhat majd fel a Galaxy ellen, míg a Galaxynál vannak ugyan sérültek, de nem a kulcsjátékosok közül.

„A miénk az egészségesebb csapat” – mondta a Dynamo trénere. „Boniek Garcia és Brad mellett Mac Kandji is egészséges, és jól is teljesített a rájátszásban. Jobban állunk egészségügyi szempontból, mint egy évvel korábban, ennek következtében valószínűleg erősebb lesz a csapatunk az idei döntőben.”

A Houstonnál a fentebb említett játékosokra kell odafigyelni, de a Galaxynál is sokat látott futballisták találhatóak: elég csak Donovan, Robbie Keane, Christian Wilhelmsson vagy éppen David Beckham  nevét említeni.

„A második hely semmit nem jelent, ha döntőt játszol nyerned kell” – mondta magabiztosan Marcelo Sarvas, a kaliforniaiak középpályása. „Senki nem tudja, ki a miniszter-helyettes, vagy ki végzett a második helyen a világbajnokságon. Mindenki a győztes nevét tanulja meg. Nagyon jó csapatunk van, remek játékosokkal, akik megérdemelten jutottak el idáig.”

Bár az amerikaiak többsége talán tisztában van azzal, ki is az a Joe Biden, és talán a focit szeretők tudják, hogy Hollandiát verte el Spanyolország Dél-Afrikában 2010-ben, de lényegében igaza van Sarvasnak, a győztesek neve marad fent tovább.

A fogadási tippek alapján ismételten a Galaxy a döntő esélyese, bár most a bukik szerint nehezebb dolguk lesz a címvédőknek a magyar idő szerint szombat este, 22:30-kor kezdődő összecsapáson. A tavalyi 1-0-s finálé helyett idén talán egy gólokban gazdag mérkőzést láthatnak majd az amerikai labdarúgás szerelmesei.

Ott folytatta a Colorado Buffaloes kosárcsapata, ahol tavaly abbahagyta, s a legutóbb konferencia-bajnok együttes az első féltucat meccsét kivétel nélkül megnyerte a 2012/13-as tanévben, köztük több országos szinten is magasan jegyzett ellenfelet vertünk, és immár a top25-ös listán is jelen vagyunk.



A november 9-i évadnyitó meccsen a papírformának megfelelően, könnyű diadalmenetet láthatott a Coors Events Center publikuma a Wofford College ellenében, akiket magabiztos, ám nem mindig sziporkázó játékkal vertünk 74-59-re. A freshman center Josh Scott számára tökéletesen sikerült az egyetemi bemutatkozás, 14 pontjával ő szerezte a legtöbbet a csapaton belül, Spencer Dinwiddie és Askia 'Ski' Booker egyaránt 13-13 egységgel követte. Kissé hullámzóak voltunk, egy-egy jó periódusnak köszönhetően sikerült leszakítani magunkról a gyengébb képességű ellenfelet, helyenként kifejezetten akadozott a játék, nem tagadhatjuk, hogy idény eleji formában játszottunk. Azért a Pac-12 bajnoki címet szimbolizáló zászló felhúzásának estéjén nem érhette semmi gond a mieinket.

A következő hétvégén a Buffs egy nyolc csapatos tornán vett részt Charleston-ban, az egyenes kieséses kupa küzdelmeinek negyeddöntőjében elsőként a Dayton együttesével találkoztunk. Az első félidőt követően némi meglepetésre még a Flyers állt jobban négy egységgel, a második játékrészben azonban a magunk javára fordítottuk a meccset, és bár végig gyengén dobtuk a büntetőket, a finisben éppen a vonalról való hibátlan célzásunknak köszönhetően biztosítottuk be a 67-57 arányú sikert. A másodéves Askia Booker 38 percet a pályán töltve szorgoskodott össze 16 pontot, míg a kezdőből Scott 13, Dinwiddie 12 pontot gyűjtött, a tavalyi év legértékesebb coloradói egyetemi sportolójának is megválasztott Roberson pedig 14 darab lepattanóval hívta fel magára a figyelmet.

A nyolc közötti győzelem egyúttal azt jelentette, hogy a csapat előtt megadatott a lehetőség a nagy visszavágásra, másnap a legjobb négy között ugyanis a Baylor volt az ellenfelünk, akik márciusban az NCAA Tournament második körében kiejtették a mieinket. A srácok rettenetesen fogadkoztak, hogy mindenképpen revansot szeretnénk venni a Bears-en, és hallatlan lelkesedéssel vetettük bele magunkat a küzdelembe. Eleinte jobbára mi vezettünk, a Baylor nem igazán találta a ritmust, így féltávnál a 35-30-as CU-vezetés szinte magától érthetődő volt. A második játékrészben aztán az ellenfél egyre jobban magára talált, többször átvették az előnyt, mégis kegyetlen adok-kapok dúlt a pályán, számtalan alkalommal megfordult a vezetés a két csapat közt, és a végsőkig nem lehettünk biztosak benne, hogy ki örülhet a végén. A hajrában mégis nekünk jött ki jobban a lépés, így hatalmas skalpot begyűjtve diadalmaskodtunk 60-58-ra. Askia Booker egészen 19 pontig eljutott, Dinwiddie 11-et tett hozzá, a junior erőcsatár Andre Roberson hét szerzett pontja mellé egy tucat lepattanót szedett le a visszavágás alkalmával.

A győzelem egyúttal tornadöntőt ért, ahol a St. John's-t legyőző Murray State lehetett az ellenfelünk. Apró érdekesség, hogy a Racers egy évvel ezelőtt a másik Tournament-résztvevő helyi csapatot, a Colorado State-et ütötte el a továbbjutástól, így most a tornagyőzelem mellett a Rams-ért való bosszúállás is hajthatta a mieinket. Roberson-ék lendülete pedig a négy nap alatti harmadik meccsre is kitartott, bár az első félidőben szorosan alakult a meccs, 33-31-re azért vezettünk. A meccs mégis a második játékrész során dőlt el, amikor a Buffs rámenős támadásaira, és az újfent brillírozó triumvirátusára nem lehetett válasza a Murray State-nek. A 81-74-es győzelem alkalmával megint Askia Booker sziporkázott, újabb 23 pontjával fölényesen hódította el a torna legértékesebb játékosának járó címet. Hű társai, Roberson (16 pont és 9 lepattanó), Dinwiddie (14 pont) és Scott (13 pont) sem sokkal maradtak el mögötte. A Colorado tehát nagyszerű tornagyőzelemmel kezdte a szezont, két komoly képességű csapatot legyőzve, amely azt jelentette, hogy a 2005/06-os évad óta először kerültünk oda az országos top25 csapat közé, november 19-től ugyanis a 23. pozícióba kerültünk.

Egy hét szünet után hazatért a gárda és a helyi vetélytárs Air Force ellen kötelező volt a győzelem, bár a két veretlen coloradói intézmény összecsapás pikáns küzdelmet ígért. Az első félidő alatt a kék-fehérek nagyszerűen tartották magukat a komolyabb tudású Bölényekkel, akik végig uralták a játékot, de képtelenek voltak leszakítani a vendégeket magukról. A második menetben aztán fokozatosan elhúztunk, és a végére nem hagytunk nyitott kérdéseket, a szívósan küzdő riválist 89-74 arányban fektettük két vállra. Josh Scott 20 ponttal jeleskedett a találkozón, míg az ugyancsak palánk alatt dolgozó Andre Roberson 18 ponttal és 13 lepattanóval szállított csodálatos dupladuplát. A Dinwiddie-Booker védőpáros sem hazudtolta meg magát, mindketten 15-15 pontot, illetve 7-7 lepattanót tudtak magukénak a nap végére.

Az eheti ranglistán immár a 19. helyre kúszott fel a csapat, és a keddi játéknapon ugyancsak jókora esélyesként vártuk a Texas Southern elleni hazai összecsapást. A csapat mégis pontatlanul kezdett, szemmel láthatóan nem törtük össze magunkat az első félidőben, szerény játékunk pedig tíz pontos vezetést eredményezett a TXSO javára. A második játékrészre egyre jobban összekaptuk magunkat, és nagyjából tíz perc alatt ledolgoztuk a hátrányt, a félidő második felében már folyamatosan mi álltunk jobban, a hajrát mégis elszórakoztuk, és egyenlíteni hagytuk a vendégeket, így a rendes játékidő 59-59-es döntetlennel zárult. A hosszabbítás perceiben is hamar előnyre tettünk szert, de a finisbeli hibák a vendégek egyenlítését eredményezték, ám a második túlórában már semmit sem bíztunk a véletlenre újra el tudtunk szakadni, ezúttal pedig a végén sem engedtük ki a győzelmet a kezeink közül, s 85-80 arányban behúztuk a sikert. Spencer Dinwiddie a 24 pontjából 16-ot a vonalról szerzett, ahonnan mindössze két dobást rontott el. Askia Booker 15 pontot tett hozzá 6 lepattanó és 4 assziszt mellett, miközben mindkét magas ember szokás szerint dupladuplát ért el, Scott 18, Roberson 11 pontot szórt egy-egy tucat lepattanó mellett, így sikerült a hatodik meccsünkön is megőrizni a veretlenséget.

6-0-val kezdtünk, és a két értékes skalp begyűjtését eredményező tornagyőzelem hatására hosszú idő után kerültünk fel újra az AP ranglistára. Ami egyre inkább azt mutatja, hogy a három tavalyi kezdőjét nélkülöző program egy cseppet sem gyengült, épp ellenkezőleg, a 2012/13-as szezonban még erősebbek vagyunk, és ismét nagyon komoly célokért indulhatunk csatába.

Az utolsó három fordulóban aratott két győzelmének köszönhetően viszonylag kellemes szájízzel zárta az esztendőt a Colorado State Rams futballcsapata, amely így 4-8-as mérleggel tudta a háta mögött az elmúlt idényt.


























A legutóbbi összefoglaló óta november 10-én léptünk először pályára, és hazai közegben a UNLV Rebels ellen egyértelmű esélyesként szállhattunk harcba. Ehhez képest meglehetősen döcögősen indult a meccs, mindkét csapat első támadása punt-tal végződött, majd a freshman QB Smith remek passzaival hiába haladtunk előre ígéretesen, mert a vendégek 9 yardosánál a fiatal irányító interception-t vétett. Nem tartott sokáig a Rebels drive-ja sem, ők a félpálya környékén adták el a játékszert, melyet Shaquil Barrett azon nyomban visszahordott egy 49 yardos TD-re az előny megszerzéséért. Legközelebb a második negyed elején tudtunk megvillanni, amikor ismét az ellenfél vesztett labdát a saját térfelén, Shaq Bell pedig 30 yardos fumble return TD-t regisztrált belőle. Kisvártatva megint sikerült labdát szerezni az ellenfél red zone-ján belül, és ezúttal végre az offense csinálta meg a TD-t, noha Alexander-nek cseppet sem volt nehéz dolga 10 yard-ról belibbennie az end zone-ba. A félidei 24-0-s részeredményt Roberts 49 yardos tökéletes mezőnygólja állította be, a UNLV gyakorlatilag saját magát nyírta ki a brutális turnovereivel. A harmadik negyed alatt nem sokat változott a helyzet, egyedül a mieink voltak eredményesek egy középtávoli FG jóvoltából, amivel csak tovább stabilizáltuk az egyébként is meggyőző különbséget. A végjátékban adtunk némi teret a Rebels-nek a szépítésre, akik egy közeli passzjáték jóvoltából voltak eredményesek, majd az összesen 139 yardig jutó freshman Donnell Alexander a napi második futásos beérését is le tudta. Az utolsó pillanatokban még egy UNLV mezőnygól született, ezzel alakult ki a 33-11-es coloradói győzelem. Smith mindössze 109 yardot passzolt 16 sikeres átadásból egy interception mellett, nagy szüksége volt a védelem hatékony támogatására, akik négy turnover-t harcoltak ki és két TD-t közvetlenül megszereztek, melyekkel már az első negyed alatt gyakorlatilag megalapozták a könnyed győzelmet.

Egy héttel később jóval nehezebb feladat várt ránk, hiszen a konferencia legerősebb csapatai közé tartozó Boise State Broncos otthonában kellett volna helytállnunk. Sajnálatos módon az idahói vadlovak egy pillanatig sem teketóriázták, már a meccs legelső offensive play-éből megszerezték a vezetést, melyet végig magabiztosan őriztek, egy percig sem bizonytalanodtak el, így egyáltalán nem tudtunk megnehezíteni a dolgukat, a mieink csak tisztes távolságból tudták követni őket, jobbára inkább a hátukat néztük. Az első negyedben két, a második három megválaszolatlan TD-t szenvedtünk el, melyek által a félidőre totálisan padlóra küldtek bennünket a 0-35-ös részeredménnyel. Ráadásul pár perccel a második félidő megkezdését követően hatodszor is eredményes volt a BSU, majd nem sokkal később Chris Nwoke 72 yardos vágtájával sikerült megmenteni a becsületünket. A Broncos látványosan kiengedett a találkozó végére, így volt lehetőség egy kicsit kozmetikázni, a finisben még egy 30 yardos összjátéknak köszönhetően találtunk be, Smith passzát Law kapta el, így mentettük 42-14-re a végeredményt. Irányítóként meglepetésre a végzős McPeek kezdett, de 4/9-es hatékonysága közben két labdát is eladott, majd a második félidőben az újonc Smith kemény 53 yard kiosztása közben elért egy TD-t, de ő is mindössze négy komplett passzt jegyzett. A futók közt Nwoke ezúttal alaposan lekörözte Alexander-t, bár a napi 119 yardjának jelentős részét a hosszú TD tette ki. Nem tudtuk megnehezíteni a jóval erősebb ellenfél dolgát, egyértelmű papírforma vereséget szenvedtünk Boise-ban.

Múlt szombaton került sor az évad legutolsó mérkőzésére a Hughes Stadium-ben, amikor is a bőven verhető New Mexico Lobos gárdájával találtuk szemben magunkat. Esélyeshez méltóan kezdtük az összecsapást, az első támadásban máris meggyőzően haladtunk előre, és kevesebb mint három perc alatt megszereztük az előny, két újonc összjátéka során Smith átadását Hansley kapta el 29 yard értékben. A második hazai labdabirtoklás ugyancsak TD-vel zárult, ezúttal a freshman RB Alexander tette tiszteletét az end zone-ban, fél negyed alatt tehát 14-0-ra húztunk el. Hamarosan azért a vendégek is adtak némi életjelet magukról, és nem sokkal a nyitó negyed vége előtt Smith saját térfélen dobott pick-jét követően pár play alatt beértek a felségterületünkre és megszerezték a szépítő pontokat. A második negyed eseménytelenül alakult, egy akciót kivéve csak a punterek voltak foglalkoztatva, a kivételt Roberts 48 yardról értékesített mezőnygólja képezte, melynek hála a félidőben 17-7 volt az állás a javunkra. Ezzel szemben a harmadik negyed alatt csak a UNM volt eredményes egy FG által, visszaállt az egyetlen TD-különbség, és hiába kezdtünk sokkal jobban, továbbra sem lehettünk teljesen biztosak a dolgunkban. Ráadásul a befejező etap elején a Lobos egy újabb mezőnygóllal 17-13-ra kapaszkodott fel, majd mivel a következő akciónk megint eredménytelen volt, lehetősége nyílt az egyre felbátorodó vendégeknek a pontszerzésre, és ki is használták azt, a soron következő TD-vel pedig megfordították a meccs állását, alig több mint három perccel a rendes játékidő vége előtt. A legjobbkor még egyszer megráztuk magunkat, nagy lendülettel indultunk meg, és egy újabb Smith-Hansley összjátéknak köszönhetően megint át tudtuk venni a vezetést, s mivel a vendégek utolsó akciója eredménytelen volt, 24-20 arányban valahogy kiharcoltuk a győzelmet. Conner Smith ígéretesen muzsikált az évadzáró fellépésén, 19/26-os mutatóval 254 yardot haladtunk az átadásaival. Joe Hansley a szezon első meccse óta nem jegyzett TD-t, most két labdával is beért a pontszerző területre, és 100 yardnál is többet kapart össze. Ugyanezt tette a földön Donnell Alexander, aki 24 cipelésből 112 yardig jutott, remeklésüknek köszönhetően sikerrel zártuk az évet.

A Mountain West konferencia végeredménye (conf W-L, overall W-L):

1. Fresno State Bulldogs 7-1 (9-3)
2. San Diego State Aztecs 7-1 (9-3)
3. Boise State Broncos 6-1 (9-2)
4. Air Force Falcons 5-3 (6-6)
5. Nevada Wolf Pack 4-3 (7-4)
6. Wyoming Cowboys 3-5 (4-8)
7. Colorado State Rams 3-5 (4-8)
8. UNLV Rebels 2-6 (2-11)
9. New Mexico Lobos 1-7 (4-9)
10. Hawaii Warriors 1-7 (2-9)

Az új tréner Jim McElwain első szezonjából végülis kihoztuk a maximumot, egyelőre úgy tűnik, a hosszú úton jó irányba indult el a CSU szekere, és három konferencia-meccs megnyerésével elhódítottuk a hetedik helyet a csoportban. Ennél többre ez a fiatalos csapat nem lehetett képes, de számtalan freshman játékos nyújtott meghatározó teljesítményt már ebben az évben, ami a továbbiakban mindenképpen bizakodásra adhat okot.

- Tóth Milán írása -

A tavalyi évhez hasonlóan idén is a Los Angeles Galaxy és a Houston Dynamo csap össze az Észak-amerikai profi labdarúgóliga (MLS) döntőjében. A keleti győztes Houston a konferencia-döntő visszavágóján 1-1-es döntetlent ért el a DC United Otthonában, míg nyugaton a Los Angeles ugyan kikapott a Seattle Sounders vendégeként, de összesítésben így is továbbjutott.

DC United - Houston Dynamo

A Dynamo az odavágón hazai környezetben 3-1-re tudott nyerni, és bár nyugodtabb helyzetből várhatta a visszavágót, egy gólt mindenképpen kellett szerezne a biztonság érdekében idegenben is. Ez a mérkőzés első félidejének második felében meg is történt, Oscar Garcia volt eredményes. A hazaiak próbáltak nagyobb erőket mozgósítani az egyenlítés érdekében, de csak a találkozó 83. percében jött az egalizáló gól – a montenegrói Branko Boskovics talált be Tally Hall kapujába. Az eredmény a folytatásban már nem változott, a Dynamo ismét megnyerte a Keleti konferenciát, ráadásul úgy, hogy az alapszakaszt az 5. pozícióban zárta.



Seattle Sounders - Los Angeles Galaxy

A Galaxy otthon a Nyugati konferencia fináléjának első meccsén Robbie Keane vezetésével simán, 3-0-ra legyőzte a Sounderst, így a továbbjutó sorsa gyakorlatilag már eldőlt, de a Seattle becsülettel küzdött, hiszen nem véletlenül jutott el idáig. Végig egy nagyon feszült meccset játszottak egymás ellen a felek, ennek ellenére viszonylag sportszerű volt a találkozó, hiszen csak három sárgát osztott ki a bíró, mindet a hazaiak kapták. Ugyan Osvaldo Alonso a mérkőzés hosszabbításában a kiállítás sorsára jutott – heves reklamálása maitt –, de ez már nem osztott, hiszen a találkozót a Seattle nyerte 2-1-re, de összesítésben a vendégek jutottak tovább.

Már a 11. percben megszerezhette a vezetést a hazai csapat, Eddie Johnson egy remek ütemű passzt továbbított a kapuba, de a bírók les címén érvénytelenítették a találatot, helytelenül. A bírói hiba nem vette kedvüket a hazaiaknak, egy perccel később Eddie Johnson a bal összekötő helyéről kilépve, 16 méterről lőtte el a labdát Josh Saunders támaszkodó lába mellett. Már a második félidő elején jártunk, amikor a stadion ismét felrobban a szurkolók örömétől – Zacharias Scott egy szöglet után volt eredményes, hiszen látványosa, előre vetődve fejelt Saunders kapujába.

A 67. percben Robbie Keane büntetőt harcolt ki a Galaxynak, mivel az egyik Sounders-védő kézzel ért bele a labdába a 16-oson belül. A jogos tizenegyest maga az ír értékesítette, aki a csapatkapitányi karszalagot is viselte a vendégeknél a találkozón. A Seattle mindent megtett az egyenlítésért a folytatásban: büntetőt próbáltak nevetséges módon kiharcolni, szabálytalankodtak a kontrákból meginduló vendégek ellen, de mikor végre helyzetbe kerültek, nem tudták megszerezni csapatuk harmadik gólját.



Mike Magee, a Galaxy amerikai középpályása szerint nem ők az idei döntő esélyesei.

„Határozottan állítom, hogy övék a jobb csapat. Nálunk sokkal gyorsabbak, ráadásul van egy Brad Davisük is” – mondta Magee. „Will Bruin is nagyszerű játékos, rengeteg gólt szerzett már idén. Rutinos csapat, tudják, hogy milyen egy döntőben játszani, szóval még ebben sem állunk jobban.”

Davis és Bruin is remekül teljesít az idei szezonban, hiszen előbbi az alapszakaszban nyolc gólja mellett tíz gólpasszt osztott ki társainak, míg utóbbi 12/5-ös mérleggel rendelkezik. Bár a rájátszásban a 31 éves középpályás „csak” két asszisztig jutott, addig Bruin nem hazudtolta meg magát, jó csatárhoz híven négyszer volt eredményes.

„A Houston egy olyan csapat, amely felett nem lehet csak úgy elsiklani” – folytatta Magee. „Küldje pályára bármilyen összeállításban az edző a csapatát, mindig nyerni akarnak, és a legjobbat adják ki magukból, Dominic Kinnear a liga egyik legjobb edzője. Tudjuk, hogy mire számíthatunk ellenük, ezért alaposan fel kell készülnünk.”

Az Észak-amerikai labdarúgás talán két legjobb együttese feszül egymásnak majd a hétvégén, és az online fogadás piacain fellelhető oddsok alapján inkább a Galaxy az esélyesebb, a bukik szerint a Dynamo sikeréhez kisebb csodára lenne szükség.

A 2012-es NFL alapszakasz lassan a hajrájához közelít, és bár még semmi sem dőlt el, a trendek már kezdenek körvonalazódni. Az eddigi 10 meccs alkalmával láttuk, ahogy a Denver Broncos ügető musztángként szép lassan elszabadul, s mára már száguld a divízió-győzelem, sőt talán nagyobb célok felé is. Útjában azonban még sokan állnak, akik megpróbálják megállítani, megpróbálják betörni, de az utóbbi hetekben rendre kudarcot vallanak a kihívók, ám minden héten újabb ellenfél vár ránk, és minden meccs 0-0-ról kezdődik. A legújabb próbálkozó a Kansas City Chiefs csapata lesz, rettegett stadionjában, az Arrowheadben.



A KC-t a hűséges olvasóink alighanem már az unalomig ismerik, minden évben kétszer találkozunk velük, s már igazából tavaly se igazán tudtam miről írni velük kapcsolatban. 2 éve sikerült megtörniük a Chargers hegemóniáját, hatalmas meglepetésre megszerezve a divízió (meglehetősen leértékelt) koronáját. A nagy ellenfelet övező tisztelettel csodáltuk Jamaal Charles hihetetlen teljesítményét, aki Jim Brown egy adott évben egy futásra jutó átlagát közelítgette, mellette az offense másik nagy fegyverét, Bowe-t, aki magabiztosan tudta kamatoztatni a legtöbb cornerrel szemben fennálló fizikai fölényét, és mindemellett magabiztosan kapta el a labdát, (már amikor Casselnek sikerült nagy nehezen játékba hoznia a labdát). S csodáltuk a védelmet melyben Tamba Hali konstans terror alatt tartott minden ellenük felálló irányítót, s Derrick Johnsont, akin látszólag nem lehetett átjutni, vagy amennyiben igen, még mindig ott volt az újonc safety, Eric Berry, aki már első évében megmutatta a benne rejlő tehetséget, és hogy még sokáig a csapat meghatározó tagja lehet. Kiegészülve a két CB-vel Flowers-szel és Carr-ral, nem sok opciót hagytak az ellenfeleknek. A csapat olyan képet festett, mint egy kész étel, melyről már csak a fűszer hiányzik. A fűszer egy olyan irányító lett volna, aki nem csak annyit tud, hogy a megnyert meccseket nem veszti el, hanem aki, amikor szoros a meccs és hátrányban a csapat, képes hozzá adni azt a pluszt, ami a győzelemhez kell. Alapszakaszt lehet abszolválni QB nélkül, rájátszást már nehezebb, attól hogy a Bearsnek egyszer majdnem sikerült, még mindig ez a biztosabb útja a dolognak.

Nos ezek után nagy várakozások előzték meg a tavalyi szezont, bár QB-t azt pont nem hoztak, és top 10-es pick se állt a rendelkezésükre, de a fiatal csapat legalább egyben maradt, s egy évvel tapasztaltabb lett. 2010-ben megkóstolták a PO-t, sokan azt várták, idén meg is eszik. Azonban 3 meccsen sikerült elveszteni 3 meghatározó kezdőt, Charlest, Berryt és Moekit, aminek következtében már a szezon elején kiszálltak a harcból. Noha a sok körbeverésnek, és gyengélkedésnek köszönhetően, egy nagyon szoros divízióbefutón a végén majdnem mégis odaértek, végül 7-9-cel lemaradtak arról, amit túlélve a szokásos már-már megalázó decemberi gyengélkedést végül is mi nyertünk meg.

Na, de annyi baj legyen, nyáron visszatért Charles is, Berry is, Moeaki s, jöttek újabb fiatal tehetségek, mondjuk kezdő QB az pont ezúttal se. Na de ha egyszer Cassel-lel is PO-ban volt a csapat, most két évvel tapasztaltabban miért ne lehetne. Elengedték ugyan az egyik kezdő CB-t, és helyére hozták az Oaklandból Routtot. Kicsit nagyon túlértékelt CB, de olcsóbb volt mint Carr, az így megspórolt pénzből pedig, amihez még hozzáadódott Bowe hosszú távúja helyetti tag közti különbség olyan nagy neveket igazoltak mint... hmmm... nos nem sokat. Bár épp Peyton Hillisre nem szívesen mondok rosszat, de sajnos sok jót meg nem tudok az idei szezonjáról, Boss illeszkedhetett volna ebbe a csapatba, de a szezon előtt IR-re került, Brady Quinn backup QB-nak meg-megfelelő, na de ha neki játszania kell, akkor már baj van, mert sérült a kezdő QB, vagy csak 3 év után kiderül, hogy nincs is valójában kezdő QB-nk, ja Routt egyébként azóta cutolva lett. Winstonnal éppen elégedettek, a Chiefs egyébként is évek óta megfelelően tartja karban a támadófalat, azt talán csak JMD tudná tönkre tenni egy év alatt, bár ő magabiztosan és jóvátehetetlenül...

A szezon előtt 10-6-ra és divízió-győzelemre tippeltem őket. Nos ebből a 10-6már matematikailag sem jöhet össze, a div győzelem, még pont igen, ha ők nyerik a hátralevő 6 meccset, mi meg minden kikapunk, a Chargers nem nyer 2 meccsnél többet és a Raiders se nyer további 4-et, akkor még éppen pont meg lehetne nekik, de azt hiszem ők sem ezért küzdenek már... Hogy mi hiányzik ebből a csapatból, az fogós kérdés, egy biztos, irányító az nagyon. Mélyebbre ásva szétszakad maga a KC tábor is, míg egy népes és hangos tömeg már az edző, Crennel, és a GM Pioli távozását követeli, addig még mindig vannak, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy ez egy sima PO keret, s a sorozatos blowoutok alatt is csak annyival igazgatták ezt az állítást, hogy egy új QB-val sima PO keret. A két véglet között természetesen számos állomás van, hogy mi az igazság annak az eldöntését nyugodtan rájuk bízhatjuk, én nagy kockázatot vállalva ki merem jelenteni, hogy idén már nem lesz playoffsban ez a csapat, és 18 év után most még egyet kell nekik várni arra hogy meccset nyerjenek az utószezonban. Elnézve pedig a nézőszámot, úgy látom arra felé is egyre többen gondolkodnak hasonlóképpen. Az egykor a liga egyik legnagyobb homefield advantage-e a saját csapata ellen fordult, a saját irányítóját fütyüli ki, a saját irányítója sérülésének örül, és félidőben otthagyja a meccset, melynek végére csak a pár száz ellenfél szimpatizáns marad. Mi, amikor hasonló helyzetben voltunk habzó szájjal követeltük JMD elégetését, és hosszú rebuldingre készültünk, kíváncsi vagyok odaát meddig tart az optimizmus, már akinél még tart.

Akár már most szertefoszlathatjuk utolsó reményüket, de most is igaz a közhely, hogy egy divízió rangadón bármi megtörténhet, és a szokottnál is többet jelent a hazai pálya. Egy szoros meccsen egészen biztosan újra maga mellé állítaná szurkolóit a csapat, a csapat ami küzd a becsületéért. A becsületért küzdeni, pedig sokszor felér azzal, amikor a rájátszásért küzd egy csapat. Jamaal Charles még mindig a csapatban, és még mindig nagyon jó, annak ellenére szállítja megbízhatóan a yardokat, hogy a védelemnek gyakorlatilag szinte csak rá kell figyelnie. Még mindig ott van, noha nem biztos, hogy sokáig, Bowe is, aki okozott már nehéz pillanatokat Champ Baileynek, és nincs már ott, legalábbis a kezdőben nincs már ott Matt Cassel. Mielőtt bárki pánikba esne, Brady Quinn van ott helyette, akivel még nem szerezett TD-t a csapat. Persze van esély arra, hogy most táltosodik meg, hisz saját bevallása szerint sokkal jobb mint mondjuk Tebow, aki a rájátszáshoz pont elég volt, mondjuk esélyeit csökkenti, hogy nem számíthat Branden Albert védelmére. Az egyébként solid KC támadó falból ő nagyon fog hiányozni, még akkor is ha a másik oldalon Eric Winston méltó vetélytársa lehet akár Von Millernek is. Ha egyszer találunk egy lyukat azon a falon, könnyen lehet, hogy még Cassel visszatérését is megélhetjük. Felejthetetlen hanghatással társulna. Mindenesetre ha sikerül is játékba hozniuk a labdát, még mindig ott az egyre jobb formát mutató CB sorunk, Bailey-vel, Harris-szel és Carterrel., nem hinném hogy a mi védelmünk a legideálisabb arra, hogy bemutatkozzon egy régi-új QB. Ugyanakkor a védelmükre ők se panaszkodnak, egyrészt a sok QB-panasz elnyom minden más gondot, másrészt olyan sok okuk nincs is. Noha a védőfal nem dominálja annyira a futójátékot mint szeretnék, cserébe a passz ellen továbbra se tényező, de az LB sor náluk is figyelemre méltó. Justin Houton és Tamba Hali ketten együtt összesen 13 sacket jegyeznek, ez majdnem annyi mint Von Milelrnek egyedül, de azért két embertől is szép szám. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy Houtont jobbára emberfogásra utasítja Crennel. Hali 6 és Houston 7 sackje mindenképp rendben, az mondjuk már kevésbé, hogy rajtuk kívül összesen 4db van az egész csapatnak. A 2 ILB ugyancsak figyelemre méltó teljesíményt nyújt, elsősorban futás ellen. Derrick Johnson a vezető szerelő a csapatban 77 tackle-lel, és idén is a liga elitbe tartozik a runstop terén. Ha valamiben erős ez a Chiefs, akkor az az LB sor. McGahee nélkül nehéz lesz futni ellenük, mondjuk elsősorban úgy is passzolni próbálunk majd. Ahhoz viszont az Oline-nak javítania kell múltheti teljesítményén, máskülönben komoly veszélyben foroghat majd Manning testi épsége, szerencsére úgy néz ki Kuper pont visszatérhet ellenük. Ha pedig már a levegőben a labda, akkor csak Flowers-re és Berry-re kell figyelni, nekünk pedig ennél több veszélyes célpontunk van.

Összegezve, mindegy hogy minden rossz forrása Matt Cassel-e a Chiefsben, jelenleg a legtöbb statisztikában messze elmaradnak tőlünk, szerencsétlenségükre az egyik amiben nem, az pont a turnoverek száma, nem csak hogy elmaradnak tőlünk, hanem egyenesen tök utolsók, és cserébe legalább alig-alig szereznek néhányat. Míg mi 5 meccses győzelmi sorozatban vagyunk, addig ők 7 meccses óta képtelenek nyerni. Erre szokták azt mondani, hogy ezt csak elveszíthetjük, viszont az Arrowheadben sajnos bármikor elveszíthetjük. Célszerű tehát a magas ló helyett a vágtató vadló hátára ülni, mondjuk arról se kellemes leesni, úgyhogy egyelőre talán a fotel is megteszi, kényelmesen nézni a meccset vasárnap este 7-től. Na ezt már én se tudom követni és én se értem, de valahova oda akartam kilyukadni mielőtt elvesztem a gondolatok labirintusában, hogy Hajrá Broncos!

Nagyszerű formában kezdte a 2012/13-as egyetemi évadot az Air Force Falcons kosárlabdacsapata, ugyanis Lyons-ék az új szezon első öt mérkőzését kivétel nélkül megnyerték és már egy rangos tornát is besöpörtek rivális intézményekkel szemben.















A november 10-11-i hétvégén a Sólymok immár hagyományos módon, részt vettek az All-Military Classic elnevezésű négy csapatos tornán Charleston-ban. A hadászati intézmények számára kiírt kupa címvédőjeként az elődöntőben az Army-val találkoztunk, akik ellen mindig szoros meccseket szoktunk játszani. Az első félidőben a Black Knights végig magabiztosan vezetett, féltávnál például hét ponttal álltak jobban, és eleinte a második játszmában is előttünk haladtak, és 12 perccel a vége előtt 50-37-re is mentek már, azonban a végzős Michael Lyons 19 pontjának vezérletével folyamatosan szűkítettük a különbséget és a finisben meg is fordítottuk az eredményt. Az AFA végül 76-65 arányban diadalmaskodott fantasztikus hajrával, és az egyik legfőbb rivális akadémia legyőzésével kezdtük a szezont. Lyons kimagasló teljesítménye mellett további két senior alkott még maradandót, a hátvéd Todd Fletcher 16 pontnál nem adta lejjebb, míg a center Taylor Broekhuis 14 pontot szerzett.

A másnapi fináléban a VMI-t legyőző Citadel gárdája volt az ellenfelünk, s immár a címvédésért szállhattunk harcba. Megint kicsit lassabban és pontatlanabbul kezdtük a mérkőzést, ennek eredményeként az első játékrész alatt jobbára néhány pontos hátrányban voltunk, de nem voltunk okunk kétségbeesni a félidei 28-30-as eredmény kapcsán. A szünet után viszont lassan, de biztosan beindult a Falcons-henger, megfordítottuk a mérkőzést és a hajrában már nekünk állt a zászló, 77-70-es győzelmünkkel pedig sorozatban második alkalommal nyertük meg a tornát. Michael Lyons ismét kitett magáért, a tavalyi tornához hasonlóan ismét MVP lett, miután karriercsúcsot jelentő 33 pontot szórt a Bulldogs ellen, 11/16-os hatékonysággal tüzelt a mezőnyből, 7/12-vel a hárompontos vonalon túlról, egészen ihletett formában kezdte egyetemi pályafutása utolsó évét. Ráadásul 2000. február 18-a óta nem fordult elő, hogy egy AFA-játékos egy mérkőzés alatt ennyi pontot szerezzen, utoljára a mostani assistant coach Tyron Wright dobott 46 pontot az SMU ellen. Lyons mögött az irányító Kyle Green 18 ponttal jeleskedett, az ugyancsak egyéni csúcsot döntő végzős játékos négy triplát hintett, és még a sophomore Max Yon is összekapart 10 egységet a padról, tökéletesen sikerült tehát a nyitó hétvége a csapat számára.

Pár nappal később került sor az évad első hazai mérkőzésére, melyen a Western State College ellen egyértelmű favoritok lehettünk. Az alacsonyabb osztályú helyi csapat ellen kötelező volt a győzelem begyűjtése, ennek megfelelően a mieink végig vezetve, nagyon simán diadalmaskodtak. Az első félidőben a vendégek még egész jól tartották magukat, csak 10-zel vezettünk a szünetben, a második félidőben viszont sikerült végképp padlóra küldeni a szerény képességű vetélytársat. Ráadásul a Falcons még a 100 pontot is elérte, amelyre 1999 óta nem volt példa a szakág történetében, az eredmény ugyanis 102-68 lett. Taylor Broekhuis 21 perc alatt 23 pontot szorgoskodott össze, amellyel karrierje legjobb meccsét produkálta. Michael Lyons önmaga legjobb formájához képest kicsit visszavett, de 15 ponttal vétette észre magát, míg a cserepadról játékra jelentkező freshman Cameron Michael 18 pontot szórt, valamennyit a második félidőben. Az AFA öt darab labdavesztés ellenében 26 asszisztot jegyzett, amely az 1997-es iskolarekord óta a valaha volt legjobb teljesítmény a csapattól.

Az elmúlt hétvégén egy újabb kis csapat elleni hazai meccs szerepelt a programban, és a papírformának megfelelően a Regis gárdájával is simán kellett elbánnunk. Nem is történt különösebb meglepetés, mindkét félidőben az ellenfélnél jóval több pontot szerezve diadalmaskodtunk 83-43 arányban a Clune Arénában. Michael Lyons a 15 pontja mellé 9 lepattanót gyűjtött össze, de 15 kísérletéből mindössze hét volt sikeres. Az újonc Cameron Michael ismét 15 egységet szórt csereként, míg Broekhuis és Coggins egyaránt 13-13 pontot regisztrált az évadbeli negyedik győzelem alkalmával. A 40 pontos diadal közel hat éve a legnagyobb különbségű siker volt a Falcons háza táján.

Utoljára a szerdai napon léptünk fel és a Montana State ellen hazai környezetben megint csak esélyesnek tűntünk. A csapat lassan lendült játékba és az első félidőben a vendégek mindvégig szívósan tartották magukat, hiába szereztünk sok pontot, a szelős védekezésünk miatt nem tudtunk jelentősen elszakadni tőlük. Aztán a második félidő elején volt egy remek periódusunk, amikor tovább folytattuk a hatalmas bombázást, és átmenetileg hátul is feljavultunk, így rövid idő alatt padlóra küldtük az ellenfelet és 86-72-re győztünk. Az AFA tíz triplát bedobott, Michael Lyons négy kísérletből hármat vállalt, emellett 11/15-tel tüzelt a mezőnyből és nem adta alább 29 pontnál. Broekhuis 13, Fletcher 10, Fitzgerald 7, Green pedig öt egységet regisztrált még a kezdők közül.

A rajt mindenképpen ígéretes volt, reménykedjünk a minél jobb folytatásban, bár az erősebb ellenfelekkel szemben kétségtelenül több vereség is be fog csúszni a gépezetbe.

A csapat túltette magát a gyenge kezdésen és bezsákolt néhány győzelmet a múlthéten. A szurkolók joggal bízhattak a sikeres szereplés folytatásában még úgy is, hogy komoly ellenfelekkel kellett megmérkőzni a Denver Nuggetsnak.

























Péntek hajnalban a Miami Heat ellen vehetett revánsot a csapatunk. Karl a szokott kezdő ötössel vágott neki a találkozónak. A rajtnál kicsit beragadtunk, így a Heat biztonságos előnnyel zárta a nyitó játékrészt. Kisebb felzárkózási kísérleteink voltak csak a második negyedben, egyenlíteni nem sikerült, sőt a szünet előtti pár percben a vendégeknek jött ki a lépés és 10 pont fölé nőtt a hátrányunk. A nagyszünetet követően a kiegyenlített játék folyt, nem tudtunk közelebb kerülni a bajnokhoz. A negyedik negyedre fordulva nem sok jóban bízhattunk, hiszen 13ponttal ment ekkor a Miami, de úgy látszik, hogy mi a meccs végére tartalékoltuk az energiáink nagy részét. A negyed elején Miller és McGee jóvoltából hamar belátható közelségbe került az egyenlítés, sajnos a vendégek volt válasza a rohamunkra és tartani tudták a 2-5 pontos különbséget. A játékrész derekára mindössze egy pontra csökkent a különbség, így a végjáték meglehetősen izgalmasan alakult. Nagyjából egy perccel a vége előtt megvolt lehetőségünk a vezetés átvételére, Gallinari azonban elszórakozta a lehetőséget és felelőtlenül dobott egy homályt. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a másik oldalon bevertek egy hármast, amivel gyakorlatilag eldőlt a találkozó, 98:93-ra veszítettünk. A találkozó nagy részében nem tudtunk mit kezdeni a Heat védekezésével. Nem engedtek teret a gyors játékunknak, jól rendeződtek vissza. A palánk alatt is jól tömörültek, sajnos a negyedik negyedig szinte teljesen veszélytelenek voltunk távolról, így ezt nyugodtan megtehették, nem tudtuk széthúzni a védekezésüket. Összességében eléggé esetleges volt a támadójátékunk. Hátul nagyjából rendben voltunk, talán a triplák ellen védekezhettünk volna hatékonyabban, de ez ellen a Heat ellen ez rendkívül nehéz feladat lesz idén valamennyi csapatnak. Ami az egyéni teljesítményeket illeti Fariedet mindenképpen ki kell emelni, 16 pont és 20! lepattanó volt a termése, elképesztő formában játszik mostanában. Rajta kívül Miller és McGee érdemel még dicséretet, mindketten jelentős szerepet vállaltak a felzárkózásban. Sajnos Lawson ezúttal szinte teljesen észrevehetetlen volt, Gallinari pedig a buta hibájával eldöntötte a hajrá kimenetelét.

A San Antonio Spurs elleni mérkőzéssel egy három mérkőzésből álló idegenbeli széria vette kezdetét. Nem számíthattunk könnyű mérkőzésre a texasiak ellen, Duncanék rendszerint komoly erőpróbát jelentenek a hozzájuk látogató ellenfelek számára. Ezúttal mi is csak az első negyed elején voltunk képesek valamelyest tartani a lépést velük, a játékrész végére már közel 20 ponttal vezettek. A második felvonásban egész jól mentünk a hazaiakkal, ez viszont csak annyira volt elég, hogy a különbség ne nőjön drasztikusan a félidőig. A játék képe a következő két negyedben sem változott meg, a Spurs diktálta a tempót, amit mi képtelenek voltunk 1-2 percnél tovább felvenni, ennek a forgatókönyvnek nem lehetett más a vége, mint egy nagyon sima, 129-100-as vereség. A mérkőzés már az első negyedben eldőlt, rengeteg pontot kaptunk ebben a játékrészben és nagyon pontatlanul játszott a csapat. Különösen dühítő volt a sok labdaeladás, amiért a hazai csapat rendre pontokkal büntetett. Miután a sarkantyúsok biztonságos előnyt lapátoltak össze, már érezhető volt, hogy ebben a meccsben nem lesz fordulat. Egyfelől Popovics gárdája sokkalta rutinosabb annál, hogy ilyen előnyt elszórakozzon. Másfelől ezúttal rajtunk sem lehetett érezni az akarás minimális jelét sem, nulla lendülettel játszott a csapat, így sajnos teljesen esélytelenek voltunk. Gallinari volt a csapat legeredményesebb játékosa a maga 15 pontjával és 7 lepattanójával. A találkozó egyetlen pozitívuma Fournier játéka. Igaz csak a meccs végén kapott lehetőséget, hét perc alatt 10 pontot szorgoskodott össze a francia újonc. Remélhetőleg gyorsan elfelejtik ezt az égést a játékosok és visszatalálunk a helyes útra!

A túrát a nagyszerűen rajtoló Memphis Grizzlies ellen folytattuk. A kezdő ötösünk Tennesseeben sem változott, úgy látszik Karl ragaszkodik Koufoshoz a kezdőben és rendre a padról küldi be McGeet. Az első félidő jó színvonalú és kiegyensúlyozott játékot hozott, a félidőben három ponttal vezetett a hazai csapat. A harmadik negyedben még az első félidőben látott játék zajlott, ment az adok-kapok és a csapatok fej-fej mellett haladtak. Az első nagyobb megindulást a Nuggets követte el, a negyedik negyed elején egy nyolc pontos szériát követően 77-70-re vezettünk. A negyed közepére azonban a hazaiak visszazárkóztak és 83 pontnál beértek minket. A döntés az utolsó percre maradt. Szűk ötven másodperccel a vége előtt McGee kosarával fordítottunk, majd Gallinari labdát szerzett és bevert egy hármast, amivel már négy pontra nőtt az előnyünk. Innen már nagyot kellett volna hibázni, hogy elveszítsük a meccset, ez szerencsére nem történt meg, 97:92-re megnyertük a találkozót. Nagyon kiegyenlített mérkőzés volt, egész a légvégéig olyan érzésem volt, hogy hosszabbításba fog torkolni a meccs és ez nem is múlott sokon. Gallinari döntő hármasa a legjobbkor jött, valószínűleg az ellenfelet is alaposan meglepte, mert szinte a teljes meccsen pontatlanul dobott távolról. Az olasz egyébként jól játszott, több esetben is nagyot harcolt a palánk alatt a hajrában pedig egyértelműen a csapat legjobbja volt, 26 ponttal és 5 lepattanóval zárt. A kezdőből rajta kívül csak Faried érte el a tíz pontot, 13 egységgel és 13 lepattanóval. A padról McGee hozta a legjobb formát, 15 ponttal és 8 pattanóval. A döntő faktor talán a palánk alatti teljesítmény lehetett, a negyedik negyedben eléggé felszívták magukat a játékosaink, többször harcoltunk ki második és harmadik lehetőséget is a támadásaink alkalmával.

A Hálaadás napi szünet előtt még ellátogatott a Nuggets a Minnesota Timberwolveshoz egy jó kis csoport derbire. A meccset nem kezdtük rosszul, de az első negyed felére a hazai csapat került fölénybe és a játékrész végére 11 ponttal vezettek. Aztán a második negyed elején közelebb zárkóztunk, de a félidőig ismét elhúzott a Wolves, a pihenőre 14 pontos fórban voltak a farkasok. A második félidőre nekiestünk az ellenfélnek és a harmadik felvonásban már egyenlíteni is sikerült, majd a záró negyed elején egy Hamilton triplával a vezetést is megszereztük. Szorosan alakult a hajrá, nagyjából egy perccel a vége előtt Gallinari két büntetőjét követően 6 pontra léptünk el, itt már hátradőlhetett a denveri szurkolótábor, a végeredmény 101:94 lett a javunkra. Hullámzóan teljesített a csapat, nem kezdtünk rosszul, de nagyon visszaesett a játékunk és nagyjából másfél negyedig abszolút alárendelt szerepet játszottunk. A második félidőben aztán fokozatosan javult a játékunk, különös tekintettel a védekezésünkre. A harmadik negyed végére már teljesen összeálltunk és támadásban is sokkal pontosabbá vált a csapat. Összesen öt játékosunk jutott el tíz pont fölé, közülük Gallinari 19-, Lawson és Iguodala egyaránt 18 pontig jutott. Lepattanózásban pedig Farried vitte a prímet csapaton belül, 14 megszerzett labdával. Kicsit sok volt az eladott labda, de azt el kell ismerni, hogy a hazai csapat nagyon megnehezítette a dolgunkat, különösen az első félidőben voltak erősek a palánkok alatt.

A Miami elleni zakó véleményem szerint még belefért, az azt követő Spurs elleni égés viszont már csúnya volt. Szerencsére a nagy pofon ébresztően hatott a csapatra és két jó mérkőzéssel javították a csorbát. A Grizzlies és a Minny elleni meccsek is izgalmasak és élvezetesek voltak, és nem csak azért, mert nyertünk. Bízzunk benne, hogy onnan folytatjuk ahol Minnesotában abbahagytuk!

Az Észak-nyugati divízió állása:

1. Oklahoma City Thunder 9-3 (12 meccs)
2. Denver Nuggets 6-6 (12 meccs)
3. Utah Jazz 6-6 (12 meccs)
4. Minnesota Timberwolves 5-5 (10 meccs)
5. Portland Trail Blazers 5-6 (11 meccs)

A közeljövő programja:

November 24., szombat, 03:00 Denver Nuggets - Golden State Warriors
November 26., hétfő, 02:00 Denver Nuggets - New Orleans Hornets
November 27., kedd, 03:00 Utah Jazz - Denver Nuggets
November 30., péntek, 04:30 Golden State Warriors - Denver Nuggets

Az NFL 2012-es szezonjának 11. játékhetében a Denver Broncos (6-3) a San Diego Chargers (4-5) csapatát fogadta a Sports Authority Field @ Mile High Stadium-ban, egy 4 meccses győzelmi sorozat után. A tabellán legközelebb álló csoportriválisként érkező vendégek azzal a tudattal kellett, hogy pályára lépjenek, hogy egy esetleges vereséggel talán már elérhetetlen távolságba kerülnek a csoport megnyerésétől, viszont egy győzelemmel nagyon közel kerülhetnek a Broncos-hoz. A két csapat idén már találkozott egymással és két teljesen ellentétes félidő (0-24, 35-0) után a másodikban feltámadó denveri csapat vonulhatott jobb kedvvel az öltözőbe. Minden adott volt tehát egy végsőkig kiélezett csoportrangadóhoz az AFC West-ben.























Az NFL ebben a hónapban tartja a Military Appriciation Month-ot, ami alatt a csapatok és a játékosok a különböző hadászati ág előtt tisztelegnek. A játékosoknál egy különleges kesztyűk, sisakmatricák vagy éppen terepszínű csapatkapitányi jelvények viselésében merült ki, de terepszínűek voltak a törölközők is, valamint a meccslabdákon is egy terepszínű szalag került az NFL pajzsa mögé. A Broncos-nál a helyszínen megjelent katonák előtt azzal is tisztelegtek, hogy megkértek minden nézőt, hogy korán érkezzenek és így a telt házas közönség együtt énekelte a himnuszt a pályán állókkal, hátborzongató élményt nyújtva.

A héten tért vissza a csapathoz és az edzésekre a 9 meccsen eltiltását letöltő DJ Williams, aki egyből be is került a szűkített keretbe, mivel jó formát mutatott az edzéseken, sikerült tehát jól karban tartania magát az elmúlt hónapokban. Nem tudott azonban pályára lépni ezúttal se a két hete bokasérülést szenvedett, de már limitált edzésmunkát végző Chris Kuper és a még mindig egészségügyi problémákkal küzdő Tracy Porter, bár ő is edzett valamennyit a héten. Rajtuk kívül kimaradt még a 45-ből Caleb Hanie, Andre Caldwell (ő valószínűleg azért maradt ki ezúttal, mivel legutóbb Trindon Holliday bebizonyította, hogy lehet rá támadásban is számítani), Knowshon Moreno, Julius Thomas és Sealver Siliga.

Ahogy már lassan megszokhattuk, a Broncos a megnyert pénzfeldobás után a második félidő kezdésének lehetőségét választotta, így ismét a védők léphettek először pályára, köztük a múlt héten vállsérülést szenvedő Elvis Dumervil is:

DE: Elvis „Doom” Dumervil, Derek Wolfe
DT: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Keith Brooking
S: Mike Adams, Rahim Moore
CB: Champ Bailey, Chris Harris

Matt Prater, jó szokásához híven, jó hosszú touchback kickoff-al kezdett, így a 20-ról kezdhetett a Chargers. Jackie Battle futásával indítottak a vendégek, ám ez a futás nem lett túl sikeres, csak 1 yard-ot engedett neki a védelem. 2&9-nál jött Philip Rivers első passza, a kiváló TE Antonio Gates kapta viszonylag üresen és szerzett vele 13 yard-ot és egy 1st down-t. 1&10 jött, Battle kapott egy screen passzot, de Bannan szépen észrevette, hogy mi fog jönni és így csak 1 yard lett a play-ből. 2&9-nél Battle futni próbált, de nem talált lyukat és így yard-okat nem tudott szerezni. 3&9 jött, Rivers passzolni próbált volna, de a kis kivárással blitz-re induló Woodyard kikergette a zsebből és a QB inkább üres területre dobta a labdát. Érkezett Mike Scifres az első punt-jára ezen a meccsen, 56 yard-ot szállt a lábáról a labda, Holliday a 9-en kapta el és a 15-ig hordta vissza, innen indulhatott tehát az első hazai támadás, az alábbi felállású egységgel:

QB: Peyton „PM” Manning
RB: Willis McGahee
WR: Demaryius „Bay-Bay” Thomas, Eric Decker, Brandon Stokley
TE: Joel Dreesen
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: Dan Koppen
RG: Manny Ramirez
RT: Orlando Franklin

Az első play passz lett, McGahee kapta középen a rövid passzot, majd egy védőn átjutva 18 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10-nél ismét passz következett, ezúttal Dreesen kapta az átadást, ő ezúttal 6 yard-ot tudott szerezni. 2&4-nál McGahee futott középen 3 yard-ot, előkészítve egy 3&1-et, amit azonban Lance Ball futásával akart megoldani a Broncos, de ő nem tudta megoldani, 0 yard-os lett a futása. Pályára kellett lépnie tehát elég hamar Britton Colquitt-nek, akinek a punt-ja 58 yard-ot repülve és pattogva az endzone-ba jutott, így a 20-ról jöhettek a vendégek. Battle próbált volna futni, de ezt Von nem engedte, -3 yard-on kapta el a futót. 2&13 következett, egy rövid passz ment Malcolm Floyd-nak, 4 yard-os elkapás lett belőle. 3&9-nél hosszan szállt a labda az ex-Broncos Eddie Royal felé, de Rivers alaposan túldobta a WR-t, így 3&out lett a drive-ból. Scifres rúgott egy rövid punt-ot, Holliday hagyta lepattanni, de ez rossz döntésnek bizonyult,  mivel a labda a 40 környékéről a 13-ig pattogott. Jacob Tamme első elkapása nyitotta a támadást, 7 yard-ot szerzett a TE. 2&3-nál Dreesen felé szállt egy átadás, ebből szintén elkapás lett, Dreesen volt az elkövető, 5 yard-ot szerzett, így 1&10 jöhetett újra. Manning újra passzolni akart, ezúttal Matt Willis-nek, de úgy tűnik, hogy nem vette észre Marcus Gilchrist-et, a CB pedig felugorva belenyúlt a passzba, ami így Eric Weddle kezébe pattant és a kezdő FS egyből meg is indult az ölébe pottyant játékszerrel, 23 yard-ra volt az endzone-tól és mivel csak PM került az útjába, ő pedig nem éppen egy tackle specialista, így rajta könnyedén átjutott és onnan már nem volt megálló az endzone-ig. Érkezett Nick Novak az extra point-ra és be is vágta -> 0-7.

A 20-ról indulhatott a Broncos soron következő drive-ja, McGahee kapta a labdát, jobbra indult a futásra és 9 yard-ot szerzett. 2&1-nél nem járt messze a passz rush PM-től, nem talált célpontot, így inkább McGahee lábához dobta a labdát. 3&1-nél ezúttal McGahee futott, neki sikerült is lyukat találnia, 9 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10-nél Ronnie Hillman kapta a labdát egy futásra, ő is jobbra indult, jó blokkokat kapott és kijutott a szélre, végül 21 yard-ot szerzett, mielőtt kilökték a pályáról. 1&10 jött újra, ezúttal a Chargers 41-es vonaláról, Willis kapott egy rövid passzot, nyakába vett egy védőt, végül tudott szerezni 4 yard-ot. 2&6-nál is passz jött, ezúttal Bay-Bay felé egy hosszú, de 1-2 méterrel túldobta PM és így sikertelen lett a passz. 3&6 jött, nem talált célpontot Manning, így végül kidobta a pályáról a labdát. Jött Prater egy 55 yard-os FG-ra, de sajnos bár a távolság bőven megvolt, azonban az irányzék nem lett tökéletes, így a labda a bal oldali póznán csattant és kifelé pattant róla. Nagyon jó helyen, a saját 45-ös vonalán kapta vissza tehát a labdát a Chargers és egy Ryan Matthews elkapással kezdték a támadást, ő végül 9 yard-ot szerzett a rövid átadásból. 2&1-nél Rivers érezte a nyomást a denveri védelemtől, végül Royal irányába dobta el a labdát, de pontatlan lett a passz. 3&1-nél Battle futásával akarták a vendégek megszerezni a 1st down-t, de ez Woodyard nem hagyta, -1 yard-on kapta el a futót és így 3&out-al zárt a San Diego. Scifres próbálta rossz helyre benyomni a Broncos-t, de a punt-ja bepattogott az endzone-ba. McGahee futott 1&10-nél, 6 yard-ot szerzett, mielőtt nekirohant Koppen-nek. 2&4-nél Dreesen felé ment egy rövid passz, de nem tudta megfogni, jól védekezett rajta Takeo Spikes. 3&4-nél is egy TE volt Manning célpontja, ezúttal Tamme, de kicsit hosszan dobta a passzot és hiába vetődött Tamme, nem tudta megfogni. Jött Colquitt egy punt-ra, 55 yard-ot rúgott, Royal a 19-en kapta el és csinált is egy szép return-t, de az nem számított egy szabálytalanság miatt, ami a 10-ig űzte vissza a vendégeket. 2:03 maradt még a negyedből, Mathews futott középen 1&10-nél és szerzett 6 yard-ot. 2&4 következett, újra Mathews kapta a labdát, de ezúttal Moore tett róla, hogy ne tudjon yard-okat szerezni. 3&4-nél Rivers kivárt, de így már a saját emberét lökték be elé, hiába indított el egy passzot végül, az nem lett pontos. Scifres egy 40 yard-os punt-ot rúgott, ami a Broncos 44-es vonalánál állt meg. 0:20 maradt még az első negyedből, McGahee előtt nyitottak egy lyukat a jobb oldalon, végül 15 yard-ot szerzett, szépen zárva le az első negyedet, ami után az eredmény tehát: 0-7.

A második negyedet a Broncos a San Diego 41-es vonalán kezdhette 1&10-el, Bay-Bay felé szállt egy passz, ami kicsit rövid lett, hiába fordult vissza érte a WR, végül nem tudta elkapni. 2&10-nál McGahee futott 5 yard-ot, 3&5-nél pedig Willis kapott egy rövid passzot és szerzett vele 10 yard-ot és 1st down-t. 1&10 helyett 1&5 jött egy korán induló védő miatt, McGahee kapta a labdát újra, jobbra futva szerzett 8 yard-ot és újabb 1st down-t, de ez a futás nagyon sokba került sajnos, mivel Quentin Jammer úgy vitte földre a denveri futót, hogy közben a sisakja annak térdével ütközött és már egyikük se jött vissza ezen a meccsen, McGahee-nek a belső oldalszalagja szakadt el a térdében és bár műteni nem kell, 4-6 hetet biztosan ki kell hagynia. 1&10 jött a 13-ról, PM az endzone bal oldala felé passzolt Demaryius Thomas-nak, ő el is kapta a labdát, de a közelben álló bíró azt jelezte, hogy nem érvényes az elkapás, mivel nem tette le mindkért lábát az elkapó. Bay-Bay egyből jelezte John Fox head coach-nak, hogy szerinte érvényes az elkapás, ő pedig hamarosan be is dobta a challenge-et jelző vörös zászlót.  A bírók visszanézték az esetet és végül megadták a TD-t, mivel a bal láb letétele után a jobb lábának a hegyét húzta egy kicsit a füvön. Ez lett Peyton Manning karrierjének 421. TD passza, amivel előrelépett az örökranglista 2. helyére, megelőzve Dan Marino-t. Érkezhetett tehát Prater az XP-ra és ki is egyenlítette az állást -> 7-7. Ismét a 20-ról indult a San Diego, Rivers passzolni akart Danario Alexander-nek, de nem vette észre Woodyard-ot, aki pont belépett a passz útjába, a 33-on megcsinálta az interception-t és a jobb oldalon egészen a 8 yard-os vonalig jutott, mielőtt Rivers kilökte a pályáról. PM egyből visszatért az előbbi TD play-hez, de sajnos ezúttal kicsit túldobta Bay-Bay-t, így nem lett meg az elkapása. Hillman jött be futni, de 2&goal-nál csak 1 yard-ot tudott szerezni. 3&goal jött, Ball kapott egy passzot a jobb oldalon, el is kapta az 1 yard-on, de az endzone felé nem fordult, így az 1-en ki is lépett a pályáról. 4&goal jött és a FG csapat, 19 yard-os volt a kísérlet és ezúttal nem is történt gikszer, Matt Prater magabiztosan volt eredményes -> 10-7.

Mathewws futásával indultak a vendégek a 20-ról, de nem lett yard a play-ből, így 2&10 jött. Rivers előre lépett fel a zsebben, de a nyomás így is elérte, végül Von lépett be elé, a QB pedig inkább a földre dobta a labdát. 3&10-nél is passzolni készült Rivers, Floyd felé szállt a labda, de nagyon magas lett, így ismét 3&out-al végzett a Chargers. Holliday 19-ről a 26-ig csinált visszahordást, majd a végén elejtette a labdát (ez se biztos, csak nem kellett a visszanézés), amire Ball vetődött rá, közben pedig volt egy holding a San Diego-nál, így a 36-ról kezdhetett támadni a Broncos. Hillman próbált meg futni, de hamar megállították, -1 yard-os lett a futás. 2&11-nél passz jött, Hillman kapta és el is kapta, ebből a play-ből 4 yard lett. 3&7-et kellett megoldani, Bay-Bay kapott egy passzot középen, majd még szerzett hozzá pár yard-ot, végül 17 yard és 1st down lett a play-ből. Ball kapta futásra a labdát 1&10-nél és szerzett 4 yard-ot, 2&6-nál pedig Decker felé szállt hosszan a labda, csak sajnos túl hosszan. 3&6-nál Ball kapta a labdát, meg is lett volna a 1st down, de nem tudott időben lemenni a földre és így ki tudták csavarni a kezéből a labdát, pont egy védő kezébe, aki a 37-en került le a földre vele. A Chargers a saját 37-ről indulhatott tehát, Mathews pedig egy 2 yard-os futással nyitotta a drive-ot. 2&8-nál Rivers messze nem talált célpontot, a közel lévő Mathews-nak pedig nem tudott jó passzot adni, így a labda a földön végezte. 3&8 jött volna, de mivel Rivers nem indította el a play-t időben, így 5 yard büntetést kapott, azaz 3&13 következett. Robert Ayers majdnem elkapta Rivers-t, ő még időben el tudta passzolni a labdát, a TE Ladarius Green pedig el is kapta, de csak 12 yard-ot tudott szerezni. 3&out-ot „termelt” tehát ismét a San Diego, Scifres jött az újabb punt-ra, az pedig bepattant az endzone-ba. Stokley első elkapását hozta a drive első play-e, 6 yard került fel a neve mellé. Hillmand futott középen 3 yard-ot, így 3&2 jött. PM kimenekült a zsebből jobbra, végül passzolt egyed Decker felé, de ő nem tudta megfogni a kissé pontatlan passzot, hiába vetődött érte. Colquitt punt-ját a Chargers 30-as vonalán kapta el Antoine Cason egy fair catch-el. Mathews futott 1&10-nél 1 yard-ot, ezt pedig egy 8 yard-os Alexander futása követte. 3&1 jött, Randy McMichael kapott volna egy passzot, Rivers kimenekült jobbra a zsebből, de nem lett meg az elkapás, viszont a bírók Adams-et szabálytalannak látták, ezért 10 yard büntetést és ingyen 1st down-t jeleztek. Mathews futott középen 3 yard-ot, majd elkapással is szerzett még 3-at, így 3&4 jött. Rivers-nek még arra se volt ideje, hogy megálljon, amint hátralépett már ott volt rajta Von, le is vitte hamarosan, -14 yard-os lett a sack végül. Scifres jött punt-olni a two-minute warning után, de el se tudta igazán rúgni a labdát, Nate Irving máris ott volt rajta és leblokkolta a punt-ot, amire Ball vetődött rá végül. A Chargers 31-es vonaláról jött az 1&10 és Manning egyből gyilkolni akart és meg is tette, Brandon Stokley-t találta meg szépen az endzone jobb oldalán, aki üresen meg is fogta és megszerezte a TD-t. Prater jött és berúgta az XP-t, 10-re növelve az előnyt -> 17-7. 1:42 maradt még a félidőből, Ronnie Brown jött be futni, ám őt ezúttal Danny Trevathan -1 yard-on megállította. 2&11-nél Brown egy elkapással jelentkezett, de csak 1 yard-ot tudott szerezni. Időt kér t a Broncos 1:11-nél, Rivers pedig Green-nek passzolt 3&10-nél, de a TE csak 9 yard-ot szerezni, így újra punt jött egy Broncos időkérés után. Scifres labdáját a 16-on kapta el Holliday és a 25-ig jutott vele. 0:51-nél jött az 1&10, Tamme kapott egy passzot és szerzett vele 9 yard-ot. Gyorsan fel is állt a Broncos az újabb play-hez, de Ramirez túl korán mozdult 0:29-nél, így 5 yard büntetést kapott a csapat és még 10 másodpercet is lepörgettek volna a bírók, de a Broncos inkább kikérte az utolsó idejét erre a félidőre, hogy az idő megmaradjon. 2&6 jött tehát, Bay-Bay kapott egy 12 yard-os passzot, de nem tudott kimenni a pályáról, így PM-nek egy spike-ot kellett csinálnia, hogy megálljon az óra. 2&10 jött, Ball kapott középen egy passzot és szerzett 11 yard-ot, de mivel a bírók nem tették le időben a labdát, így nem sikerült a félidő vége előtt újra megállítani a labdát. Félidőben az eredmény tehát: 17-7.



Az első félidő előtt a Broncos a második félidő kezdésének lehetőségét választotta, de ezt a Chargers hamar keresztülhúzta, mivel Novak egy onside kick-et rúgott, amivel alaposan meglepte a hazai játékosokat, így végül egy Chargers játékos vetődött rá a labdára a Broncos 49-es vonalán. Nagyon jó mezőnypozícióból kezdhették tehát a vendégek a második félidőt, Rivers hosszú passzal akarta indítani a támadást, de Alexander felé szálló passza nagyon rövid lett, hiába vetődött érte a WR, nem tudta elkapni. 2&10-nél Mathews futott volna, de DJ ekkor mutatta meg, hogy egyáltalán nem rozsdásodott be a kihagyott idő alatt, -2 yard-on földre vitte a futót. 3&12-nél passz jött volna újra, de nem tudták megvédeni Rivers-t, Von odaért, amikor el akarta indítani a dobást és kiütötte a QB kezéből a labdát. Sajnos erre a kiharcolt fumble-re se sikerült Broncos játékosnak rávetődnie, így a labda maradt a San Diego-nál, Von neve mellé pedig egy -6 yard-os sack és egy forced fumble került. Jött újra Scifres, pedig korábban a blokkolt punt-nál úgy tűnt, hogy megsérült, ám ez a punt-on nem látszott, 55 yard után a 2 yard-os vonalig pattogott. Beszorított helyzetben kellett támadni PM-éknek, Hillman futásával próbáltak először kijönni, de az újonc RB nem tudott yard-okat szerezni. 2&10-nél passz jött volna, Manning hátralépett, de mivel Virgil Green elvétette a blokkját, így még szinte reagálni se volt ideje, már lent is volt a földön, ami egy 2 pontos safety-t jelentett a vendégeknek -> 17-9.

Colquitt kezéből 60 yard-ot szállt a labda a szabadrúgás után, Antoine Cason a 20-on kapta el és a 36-ig hordta vissza. Rivers egy passzal akarta kezdeni a támadást, Mathews volt a rövid átadás célpontja, de nem tudta megfogni a kissé sietve eldobott passzot. 2&10-nél Mathews futott és szerzett 5 yard-ot, 3&5-nél pedig Gates felé szállt a labda, ami kissé pontatlan volt, ráadásul Harris is jól védekezett a TE-n, így a labda a földön végezte, a Chargers pedig 3&out-al zárt ismét egy drive-ot. Scifres érkezett újra és a punt-ja ezúttal már az endzone-ban végezte. A 20-ról indult a Broncos támadása, Stokley kapott egy rövid passzot középen és szerzett vele 6 yard-ot. 2&4-nél Dreesen felé ment egy passz, pontos is volt, úgy tűnt, hogy meg is tudja fogni, de egy jókor (vagy rosszkor) érkező védő kiütötte a kezéből a labdát. 3&4 jött tehát, ezúttal Decker kapott egy passzot, de az elkapás után egyből rajta is volt egy védő, így viszont csak 3 yard-ot tudott szerezni, ami kevés lett a 1st down-hoz. Jött Colquitt, rúgott egy 56 yard-os punt-ot a 15-ig, amit Cason a 24-ig hordott vissza. Mathews futása nyitotta a Chargers drive-ját, 5 yard-ot szerzett, majd újra ő kapott lehetőséget, kijutott a fal mellett a bal oldalra és 11 yard-ot szerezve 1st down-t ért el. 1&10 jött a 40-ről, ismét Mathews futott, ezúttal 4 yard-ot szerezve. 2&6-nál is futás jött, Mathews átvetődött pár emberen, de csak 2 yard-ot tudott szerezni. 3&4-nél már passz jött volna, de az OL jobb oldala ismét beomlott Von előtt, ő pedig hamar odaért Rivers-hez, csinált rajta egy -9 yard-os sack-et és ismét kiütötte a kezéből a labdát, ami ezúttal a Broncos-é lett végre, Woodyard szerte fel a 37-en és 25-ig jutott vele. Kiváló mezőnypozíciót kaptak tehát ismét a hazai támadók, 1&10-nél jött egy komoly pass rush a San Diego védelmétől, ezért OM inkább kidobta a pályáról a labdát. 2&10-nél Stokley volt a célpont, Manning ismét figyelmen kívül hagyta Gilchrist-et, aki bele is nyúlt a passzba, szerencsére megfogni nem tudta, csak a földre ütötte. 3&10 helyett 3&5 jött, mivel egy védő korán indult, hála Manning rutinos játékának. Időt kellett kérnie a Broncos-nak, mivel majdnem lejárt a támadóidő, de talán így is lett jobb, PM ugyanis, akit jól megvédtek ezúttal, egy kis kivárás után Eric Decker-nek passzolt középen, ő pedig megindult az endzone felé, végül be is tudott vetődni a labdával, megszerezve egy 25 yard-os TD-t, ami Prater XP-jával együtt 15-re növelte az előnyt -> 24-9.

A szokásos touchback után a 20-ról indulhatott előre a San Diego, Mathews futásával indultak, ezúttal 7 yard-ot szerzett a RB. Rivers Floyd-nak passzolt 2&3-nál, a WR pedig 10 yard-ot és 1st down-t szerzett az átadásból. Jött ismét egy passz, ezúttal Alexander felé, rajta Carter védekezett szorosan, de az elkapást, ami 15 yard-os lett végül, nem tudta megakadályozni. 1&10 jött ismét, Rivers-re jött a nyomás, nem talált célpontot és inkább kidobta a pályáról a labdát. 2&10-nél is a secondary dolgozott nagyon jól, sokáig nem talált célpontot a QB és ismét inkább kidobta a pályáról a labdát, mint hogy benyeljen egy sack-et. 3&10-nél Floyd felé szállt egy passz, aki szoros védekezés mellett (ezúttal Champ volt rajta) csinált meg egy elkapást, 15 yard-ot és 1st down-t szerzett. 28 sorozatban kivédekezett 3rd down kísérletet követően ez volt az első, amit a Broncos védelme beengedett (büntetéssel megszerzett 1st down nem számít), ez a sorozat még a Cincinnati Bengals ellen indult két héttel korábban. 1&10 jött tehát, most már a Broncos 33-as vonaláról, Mathew kapta a labdát és szerzett futva 2 yard-ot. 2&8-nál Gates kapott egy rövid passzot és szerzett vele 4 yard-ot, 3&4-nél pedig Robert Meachem kapott egy passzot az elcsúszó Harris mellett, 10 yard-os elkapás és 1st down lett a play-ből. Ronnie Brown, a harmadik számú RB, is szerephez jutott, 5 yard-os elkapást csinált Rivers passzából. 2&5-nél Brown egy futással jelentkezett, 4 yard-ot szerzett ezúttal. 3&1 jött, Rivers az endzone-ba passzolt Alexander felé, akin Carter védekezett, talán egy kicsit el is lökte a WR, az elkapás végül meglett és TD-t ért, így Novak XP-ja újra 8-ra csökkentette a különbséget -> 24-16. Az XP elrúgása után egy kis lökdösődés alakult ki, amiből Woodyard-ot hozták ki a bírók bűnösnek és 15 yard-al előrébb hozták a kickoff-ot, ami a 3-ig pattogott, onnan Holliday a 21-ig jutott visszahordással. Hillman kapta a labdát egy futásra, jól jöttek előtte a blokkok, kijutott a jobb oldalra és végül 19 yard-ot szerzett a futással. 0:15 maradt még az órán, Ball jött egy futásra, a bal oldalon próbált megindulni, de csak 1 yard-ot tudott szerezni végül. Ezzel véget is ért a harmadik negyed, ami után az eredmény: 24-16.



2&9-el indította a negyedik negyedet a Broncos, Dreesen kapott egy passzot a bal oldalon, amiből 6 yard-ot tudott szerezni. 3&3-nál Tamme kapott egy rövid passzot a bal oldalon, meg is lett az elkapás, 7 yard-ot és 1st down-t ért. Ball jött egy futással 1&10-nél, szépen blokkoltak előtte, egy embert szépen elfektetett egy testcsellel, végül 14 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10 jött újra, Dreesen kapott egy passzot, ezúttal a bal oldalon, lerázott magáról egy védőt és 11 yard-ot szerzett. 1&10 jött a Chargers 21-es vonaláról, Bay-Bay-t célozta egy passzal Manning, de nem sikerült elég pontosra az átadás, így 2&10 jött. Passz volt tervben ismét, de ezúttal esély se volt megvalósítani, PM nyakába egyből jött két védő, ahogy hátralépett a labdával, -8 yard-os sack lett a játék vége. 3&18-hoz állt fel a Broncos, majd újra felálltak egy 3&13-hoz, mivel újra korán indult egy védő. PM-re megint jött egy kis nyomás Manning-re, fellépett a zsebben és Stokley felé passzolt, aki a 12-nél meg is csinálta az elkapást, de így 1 yard hiányzott a 1st down-hoz. Érkezett tehát Matt Prater egy 30 yard-os FG-ra és ezúttal nem hibázott, 11-re növelte a különbséget -> 27-16. A 20-ról indultak a vendégek ismét, Rivers Floyd-hoz passzolt, mielőtt a pass rush odaért, ő pedig megcsinálta a 38 yard-os elkapást Champ őrizetében, a Broncos 42-es vonaláig jutva. 1&10-nél Mathews futott 1 yard-ot a bal oldalon, majd Brown felé szállt egy passz, ami sikertelen lett, így 3&10 jött. Rivers egy hosszú passzot indított el Meachem felé, de majdnem Carter csinált belőle INT-t, végül a labda a földön végezte. 9:19 maradt még az órán, neki is ment a Chargers a 4&9-nek, vagyis a 4&14-nek, mivel nem sikerült időben elindítania a playt a QB-nek. Rivers-re újra jött az erős nyomás, Woody majdnem elkapta, de végül el tudta indítani a passzot, ami pontatlan lett és pont Jim Leonhard kezébe szállt, aki meg is csinálta az interception-t, a 29-en megszerezve ezzel a labdát.

9:10 maradt az órán, a Broncos pedig egy futással indította az ajándékba kapott támadást, Hillman futott 1 yard-ot a jobb oldalon. 2&9-nél is a rookie futó lett a főszereplő, ezúttal egy rövid passzot kapott a jobb oldalon és szerzett belőle 12 yard-ot és 1st down-t. 1&10-nél újra egy futás jött, ezúttal Ball kapta a labdát, 3 yard-ot szerzett középen és ehhez a bírók még adtak 5 yard-ot egy szabálytalan kézhasználatért. A félpályáról jött egy 1&10, újra Ball futott, csináltak előtte egy lyukat a jobb oldalon, kilépett egy tackle-ből és 13 yard-ot szerzett. 1&10 jött ismét, ekkpr már 5:34-nél, Hillmand próbált meg egy futást, de ez csak -1 yard-os lett. 2&11-nél ismét hátrafelé sikerült csak mozogni, PM nem tudott időben szabadulni a labdától és végül egy -7 yard-os sack-et szedett be. 3&18-at kellett megoldani, Manning-et ezúttal sikerült megvédeni, el is indított egy hosszú passzot Tamme-nek, aki a San Diegó 15-ös vonalán csinált belőle egy 30 yard-os elkapást, meglett tehát a 1st down és még egy adag yard. 5:04-nél jött az 1&10, Hillman futott és szerzett 1 yard-ot. 2&9-nél TD-ra ment PM, Decker felé passzot, de egy picit elmérte és így nem lett meg az elkapás. Időt kért a Broncos 4:23-nál, majd 3&9-nél Bay-Bay felé ment egy passz, de kicsit rövid lett és nem lett meg a catch. Érkezett újra Matt Prater, ezúttal egy 32 yard-os FG-ra és be is vágta, 14-re növelve a különbséget -> 30-16. A szokásos touchback után a Chargers egy rövid passzal indította a drive-ját, Mathews kapta el, de nem tudott yard-ot szerezni. 2&10-nél Alexander felé ment az átadás pont mielőtt Doom odaért, meg is lett az elkapás, 12 yard-ot és 1st down-t ért. 1&10-nél Mathews kapott egy screen passzot és szép blokkokat, végül 24 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10 jött újra, ismét Alexander kapott egy passzot, ezúttal középen, 14 yard-ot ért, azaz újra 1&10 következett, most már a Broncos 30-asáról. 2:10 maradt az órán még, Rivers passzolni próbált, de túl magas lett az átadása, bár úgyse számított volna, mivel holding-ot láttak a támadóknál a bírók és 10 yard-os büntetést ítéltek. 2:05-nél jött az 1&20, Brown futott egyet középen, 5 yard-ot szerzett, majd jöhetett a two-minute warning. 2&15 helyett 2&20 jött egy korán induló falember miatt, annál pedig Alexander felé szállt egy hosszú passz, ami 18 yard-os elkapásban végződött. 1:36-nál jött a 3&2, Brown próbált meg futni, de csak 1 yard-ot tudott szerezni. Időt kért a Chargers, majd felálltak a 4&1-hez a 21-en, Alexander felé ment újra a passz, ezúttal Carter őrizte, de a magasságkülönbség miatt nem sok esélye volt, meg is lett az elkapás, ami után benyújtotta a labdát a WR az endzone-ba. Visszanézték a bírók, az Bowl.hu fórumon is kialakult egy vita, hogy érvényes volt-e a TD, fe végül a zebrák megadták, mivel bár a leérkezés után kiesett Alexander kezéből a labda, de mivel a TD már akkor érvényes lett, amikor benyújtotta a labdát, így a labda kiperdülése már nem számított. Jöhetett tehát Novak és XP-ja 7-re csökkentette a különbséget 1:24-nél -> 30-23. Újra onside kick jött, egy Broncos időkérés után, de most jók készültek fel a hazai oldalon is, Green szépen rávetődött a pattogó labdára a San Diego 49-es vonalán. 1:23 maradt az órán és a Chargers-nek már csak két időkérése maradt, ezeket két Hillman futás után el is használták, a két futás egyébként nem hozott yard-okat a Broncos-nak, csak 7 másodpercet lepörgetett az órából. 3&10-nél ismét Hillman futott, -1 yard-on tartotta a védelem, de az óra megindult. Colquitt hagyta is teljesen lemenni a támadóidőt, bevállalva az 5 yard-os büntetést, majd egy 42 yard-os punt-ot rúgott 0:30-nál a 13-ig. 0:23 maradt még az órán, Rivers elindított egy passzot a TE Ladarius Green-nek, aki 4 yard-ot szerzett, majd kilépett a pályáról, hogy megállítsa az órát. 2&6-nál Rivers körül végképp beomlott a fal, Doom kapta el a QB-t -5 yard-on, ki is ütötte a kezéből a labdát és bár Rivers vissza tudta szerezni a játékszert, új play-t már nem lett volna esélye elindítani, így inkább elindult a Broncos oldalvonala felé gratulálni. A meccs végeredménye tehát: 30-23.























A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Manning: 25/42 sikeres/összes passz, 270 passzolt yard, 3 passzolt TD, 1 interception
McGahee: 7 próbálkozás, 55 futott yard
Hillman: 12 próbálkozás, 43 futott yard
Stokley: 4 elkapás, 55 elkapott yard, 1 elkapott TD
Tamme: 4 elkapás, 53 elkapott yard
D. Thomas: 3 elkapás, 42 elkapott yard, 1 elkapott TD
Decker: 2 elkapás, 23 elkapott yard, 1 elkapott TD
Holliday: 1 kick return, 18 visszahordott yard, 3 punt return, 7.3 visszahordott yard AVG
Prater: 3/4 FG, 3/3 XP (19, 30, 32 yard)
Colquitt: 5 punt, 50.4 yard AVG
Miller: 7 tackle, 3 sack, 1 kikényszerített fumble
Woodyard: 5+3 tackle, 1 interception, 1 megszerzett fumble
Bailey: 8 tackle
Dumervil: 4+2 tackle, 1 sack
T. Carter: 4+1 tackle
Williams: 3+1 tackle
Leonhard: 1 interception

Meglett az ötödik győzelem a Broncos-nál egymás után, ráadásul mindegyiken 30+ pontot ért el a csapat, ami a leghosszabb ilyen sorozat a franchise történetében. Manning megszerezte a 148. győzelmét, amivel beérte az örökranglista 2. helyén a főnökét, John Elway-t.

A támadók oldalán nem volt annyira fényes a teljesítmény, mint az elmúlt pár hétben, hiába volt a 3 passzolt TD, nem igazán sikerült hosszabb ideig tartani a labdát, ráadásul McGahee sérülése után a futójáték se ment zökkenőmentesen, szerencsére ennyi is elég volt most. Ball ismét bebizonyította, hogy badarság a kezébe komolyabb helyzetekben labdát adni, érdekes kérdés, hogy mi lesz most vele McGahee kiválásával.

A védelem annál inkább jó volt, az utólag Defensive Player of the Week-nek választatott Von vezetésével a meccs nagy részében emberfelettit nyújtva állították meg a Chargers támadásait, 4 sack-et, 2 INT-t, 3 forced fumble-t és 1 megszerzett gyűjtöttek be. Egyre jobban működik ez a csapategység, pedig minden héten azt hinné az ember, hogy elérték a maximumot, de mindig sikerül rátenni egy lapáttal.

Az AFC West divízió állása a 11. játékhét után:

1. Denver Broncos 7-3
2. San Diego Chargers 4-6
3. Oakland Raiders 3-7
4. Kansas City Chiefs 1-9
 
Megint egy olyan játékhéthez volt szerencsénk, ahol a Broncos kivételével minden divízió-rivális kikapott. A Chargers-t ugye mi vertük, továbbá a Raiders legyőzője a Saints volt 38-17 arányban, míg a Chiefs saját közönsége előtt szenvedett 28-6-os fiaskót a Bengals-tól. A következő fordulóban az Oakland látogat Cincinnati-be, a SD pedig a Baltimore fogadja a KC-DEN rangadó mellett.

Az élet és a szezon dübörög tovább, jön egy újabb csoportrangadó, ezúttal a Kansas City Chiefs (1-9) otthonában, az Arrowhead Stadium-ban, ráadásul egy ismerős arccal a QB poszton, mivel a tavaly még a Broncos-t erősítő Brady Quinn fog kezdeni. A Chiefs, bár rosszabbul teljesítenek, mint sokan vártuk, de mégis kemény ellenfél lehetnek, érdemes óvatos várakozásokkal tekinteni a meccs elébe, ami hazai idő szerint vasárnap este, 19:00-kor fog kezdődni, nehogy meglepetés érje az embert. Jól kell játszani, a védelemnek legalább ilyen jól, a támadóknak jobban és akkor nem lehet baj, hiszen a lényeg ismét ez:

Nyerni kell, nincs mese...

Fantasztikus hajrájának köszönhetően hat vereség mellett öt győzelemmel zárta a 2012-es tanévet az FCS-ben szereplő Northern Colorado Bears futballprogramja, akik természetesen így sem vehettek részt a másodosztályú bajnokság rájátszásában, de az egy évvel ezelőtti 0-11-es szezonhoz képest hatalmasat sikerült előrelépni a fejlődés útján.



Az első öt forduló négy veresége után az évad hatodik fellépésén október 13-án a Cal Poly Mustangs vendégeként léphettünk pályára mérsékelt esélyekkel. Hatalmas lendülettel indították a mérkőzést házigazdák, és az első negyedben két TD-t is szereztek, mindkettőre rövid időn belül válaszolni tudtunk: első ízben a junior Tromaine Dennis lépett be az end zone-ba 1 yard-ról; másodjára Lobato passzából a végzős TE Darin McDonald jegyzett 22 yardos TD-t. Így az első felvonást követően 14-14 volt az eredmény, aztán viszont a középső két negyedben egyetlen pontot sem tudtunk szerezni, az UNC akcióit az ellenfél védelme általában már csírájában el tudta fojtani, ezzel szemben a CP két-két alkalommal újra tiszteletét tette a coloradói felségterületen belül, és a befejező játékrészt megelőzően már 42-14-re húztak el. A záró etap során megismétlődött az első negyed forgatókönyve, a Mustangs két beérésére tudtunk válaszolni Davis közeli elkapásával, valamint Lobato 1 yardos bevetődésével, de közelebbi felkapaszkodásra már képtelenek voltunk. A házigazdák minden egyes negyedben két-két TD-t szerezve magabiztosan ütötték ki a mieinket 56-28 arányban. Nem volt esélyünk a mérkőzésen, sajnos minden tekintetben ellenfelünk alatt maradtunk, Seth Lobato 27/37-es hatékonysága közben 278 yardot hintett, két TD-passzt és egy futott beérést regisztrált turnover nélkül. Illetve Jace Davis hat elkapással 91 yardot ért el, és az egyik TD is az ő nevéhez fűződött.

Egy héttel később az Idaho State Bengals vendégjátéka alkalmával a konferencia egyik leggyengébb csapatával ütköztünk meg Greeley-ben, és a csapat rettenetesen fogadkozott, hogy több éves böjtöt megtörve, újra csoportmeccset szeretne nyerni. Hamar eldőlt, hogy a Bears legénysége nem beszélt a levegőbe, az első játékrészben Lobato 26 yardos passzával Davis robogott be az end zone-ba, másodpercekkel a nyitó menet vége előtt pedig Dennis sziporkázott egy futott TD-vel. A második negyedben először a vendégek adtak magukról némi életjelet egy ígéretes drive-ot lezáró TD képében, azonban a félidőt megelőző három és fél percen belül Lobato újabb két TD-passzt kapott elő a tarsolyából, mindkétszer Gunn volt a címzett, ezeknek hála pedig a csapat 28-7-es lépéselőnyre tett szert. Magabiztosan vezettünk féltávnál, és a folytatásban rövidesen végképp eldöntöttük a mérkőzés sorsát, mert a harmadik negyed alatt újabb pontokkal küldtük padlóra a Bengals-t. Kezdésnek alig egy perccel a folytatást követően Doug Steele egy 70 yardos összjáték végeztével robogott be a pontszerző területre. Nem sokkal később a harmadéves rúgó Dave Eden 45 yardról értékesített egy mezőnygólt, majd még a harmadik negyed vége előtt Tromaine Dennis a napi második beérését is megszerezte (és a meccs végére összesen 178 yardot postázott), illetve Lobato újabb tökéletes passzának Stimphil volt a címzettje a végzónában. Három negyed alatt lefutottá vált a meccs, a végjátékban még a vendégek szépítettek, de így is 52-14-re alaposan lemészároltuk őket. Seth Lobato karriercsúcsot érő öt touchdown-passzt regisztrált, Dominic Gunn kapott el egyedül két TD-t, hét catch-ből 75 yardig eljutva. Megszereztük tehát az elmúlt évek alatt az első győzelmünket a konferencián belül, nem is akármekkora sikert aratva az IDST ellen.

A következő fordulóban újra hazai környezetben léphettünk pályára, a Northern Arizona Lumberjacks gárdája ellen azonban már lényegesen komolyabb ellenállásra lehetett számítani, hiszen ők még veretlenek voltak a Big Sky-ban az egymás elleni derbit megelőzően. Rögtön egy fumble-lal indult a mérkőzés a vendégek részéről, de ezzel együtt is csak a saját térfelünkről kezdhettünk el támadni, ráadásul jobbára csak hátrafelé haladtunk, s mi több, Lobato-t egy -19 yardos play keretein belül földre is vitték a saját területünkön egy safety-t végrehajtva, mellyel a 'jacks 2-0-s előnybe került. Néhány labdabirtoklással később növelhették is volna a vezetésüket, de a coloradói ST-nek sikerült blokkolnia a 40 yardos FG-kísérletet. A második negyed elején egy hibátlan akciót vezettünk, leszámítva, hogy nem sikerült 3 yardot megtennünk a 1st & goal-t követően, de Eden bevágta a 20 yardos rúgást, mellyel 3-2 arányban átvettük a vezetést. Gigászi küzdelem dúlt a pályán, a nagyjából egyenlő erők küzdelmében egyik csapat sem tudott érvényesülni, ezért különösen fájó volt Lobato hibája, aki a félidőhöz közeledve pick-et dobott, a NAU pedig azonnal TD-re hordta vissza azt, és 9-3-ra újra fordítani tudtak. A harmadik játékrészben kivétel nélkül minden egyes drive punt-tal ért véget, majd már csak öt perc volt hátra a találkozóból, amikor a Lobato-Gunn 15 yardos összjátékból egy pont révén vezetést szereztünk. Úgy tűnt, hogy jó irányban haladunk a győzelem felé, ám a NAU a legutolsó akcióban még egyszer megrázta magát, és az utolsó másodpercekben mezőnygólt rúghattak közelről, melyet nem hibáztak el, ezáltal 12-10-re diadalmaskodtak velünk szemben. Óriási küzdelemben húztuk a rövidebbet, komoly csatára késztetve egy erősebb csapatot, de sajnos ezúttal negatív hősök maradtunk.



November 3-án a Portland State Vikings otthonában szerepeltünk, és próbáltuk minél jobb belátásra bírni a vendéglátókat. Az első pontot érő akciót éppen a mieink vezették, ugyanis Eden közép távoli mezőnygóljával hét perc alatt 3-0-s vezetéshez jutottunk. Nem sokkal később viszont fordított a hazai gárda, de a futott TD-t követően blokkoltuk az extra point-ot, így csak 3-6 volt a hátrányunk a nyitó játékrész után. A második negyedben jó darabig nem estek pontok, az utolsó öt percen belül viszont három TD is született, melyből vesztünkre csak egyet regisztrált a Bears, Lobato 35 yardos átadásával a harmadéves Will Jefferson Jr robogott be az end zone-ba, ám a félidei állás így is 21-10 volt a Vikings javára. Ráadásul a szünet utáni első minutumokban rövidesen újabb pontszerzést könyvelhettek el, és immár 18 ponttal voltunk lemaradva tőlük. Továbbra sem estünk kétségbe, és bár sikertelen támadásokat vezettünk, egy hazai felszabadítást követően a visszahordó specialista Dominic Gunn 83 yardos punt return TD-t rittyentett a felzárkózás érdekében. Egyre inkább lendületbe jött a csapat, és a negyed hajrájában még egy ígéretes akciót vezettünk, zárásként Lobato maga lépett be a célterületre, majd sikeres passzjátékkal oldottuk meg a két pontost, ezzel visszazárkóztunk egyetlen FG-különbségre a záró negyed előtt. Mintegy hét és fél perccel a találkozó vége előtt pedig véghez vittük a nagyszerű comeback-et, Gunn elkapásból is megvillant, a 29 yardos catch jóvoltából átvettük a vezetést, és a hátralévő időben már nem adtunk esélyt sem a fordításra, így 32-28 arányban kiharcoltuk a győzelmet a harmadik negyedbeli 18 pontos hátrány ellenére. Seth Lobato 26 sikeres átadással 316 yardig jutott, két TD mellett egyetlen labdát adott el, legnépszerűbb célpontja természetesen Dominic Gunn volt, aki hét sikeres elkapás közt egy TD-t jegyzett, illetve egy visszahordott TD-t is produkált, amivel megkezdtük a felzárkózást.

Ezt követően újra egy több mint sebezhető csapattal, a Weber State Wildcats-cel találkoztunk házon kívül. Nem éppen a mieink szája íze szerint alakult a mérkőzés eleje, rögtön az első akcióból megszerezte a vezetést a hazai alakulat egy sikeres passzjátékkal, de a nyitó játékrész hajrájában először Marcel Gibbons hajtott végre egy safety-t, majd Lobato tökéletes passzából Gunn futott végig a pályán 65 yardos távolságból. A második felvonásban is többször megfordult a vezetés a küzdőfelek közt, egy mezőnygóllal a Wildcats visszavette az előnyt, de Lobato soron következő tökéletes passzából Dennis újra a Bears-t juttatta előnyhöz, ám a negyed derekánál már megint a hazaiak álltak jobban 17-15 arányban. Szerencsére ez az előny sem tartott sokáig, és a szünet előtti időszakban még Lobato és Darin McDonald további két alkalommal játszott össze egymással hibátlanul, a 35 és a 15 yardos TD jóvoltából 28-17-es vezetéshez jutottunk két negyed alatt. A félidő utáni folytatásban egy kicsit megrekedtek a csapatok, és a teljes harmadik etapban csupán az ellenfél szerzett pontot egy közeli mezőnygól jóvoltából. A záró játékrész elején Seth Lobato négy passzolt TD után futva is tiszteletét tette az end zone-ban, de pár perccel később a házigazdák visszakapaszkodtak nyolc pont hátrányba, ám mielőtt esetleg egy 6+2-es akcióval egyenlítési lehetőség adódott volna előttük, rögtön a következő adandó alkalommal Dennis közeli beérésével stabilizáltuk a különbséget, innentől pedig a Wildcats-nek már csak arra volt ereje, hogy az utolsó másodpercekben összehozott TD-vel 42-34-re zárkózzanak fel, de az UNC idegenbeli győzelmét már képtelenek voltak veszélyeztetni. Lobato a már említett öt hatpontos mellett 418 yardot passzolt; ebből 160-at Gunn, 109-et McDonald kapott el, mialatt a földön Tromaine Dennis 114 yardot haladt előre.

A múlt hétvégi záró fordulóban a North Dakota Fighting Sioux együttesét fogadtuk a Notthingham Field-en, s mindnyájan bíztunk benne, hogy sikeresen tudunk búcsúzni a már egyébként is várakozáson felüli szezontól. A vendégek indították a találkozót, de az első labdabirtoklásuknak Friend interception-je vetett véget, majd az ellenfél térfeléről kezdett akciót pár perc alatt sikeresen befejeztük, Lobato Jace Davis-t találta meg egy 21 yardos átadással. A következő két villanás azonban az ellenfél támadóihoz volt köthető, egymás után két drive-ot fejeztek be TD-vel, miközben a Bears csak egy kihagyott FG-ig jutott, Eden rúgása 37 yard-ról tévesztett célt. A második játékrész elején viszont hamar megérkezett a coloradói egyenlítés, a saját 43-asunkról indított támadás utolsó lépését Dennis tette hozzá 1 yard-ról. Megint nem tartott sokáig az öröm, egyből a következő lehetőségből visszaszerezte az előnyt a vendég csapat, de három play alatt egalizáltunk, Dennis az előző beérést jócskán túlszárnyalva, egy 67 yardos vágtával volt eredményes. A félidő előtti utolsó másodpercekben a ND még bevágott egy közeli FG-t, így 30 perc játék után 24-21 arányban ők álltak jobban. A szünet után mintha csak megismételték volna ezt a jelenetet, az ellenfél rúgója ismét 27 yard-ról járt sikerrel és hat pontra nőtt a differencia, de nem sokkal később Lobato passzából Monson TD-je jóvoltából 28-27-re fordítani tudtunk. A befejező játékrészben a ND minden követ megmozgatott a fordítás érdekében, de a kapkodásban két újabb INT-et dobtak, a védelmünk pedig hibátlanul funkcionált, a 28-27-es előny egészen a lefújásig megmaradt. Apró szépséghibája volt a hajrának, hogy a legutolsó play-nél az UNC 12 játékossal védekezett 4th & 1-nél, melyet a játékvezetők nem vettek észre, de emlékezhetünk rá, hogy egy évvel ezelőtt éppen a mieink voltak szenvedő alanyai egy hasonlóan durva, bírói tévedésnek az utolsó fordulóban, ami végül a 0-11-es szezont jelentette. Lobato ezúttal 210 yardig jutott 20/35-ös hatékonysággal és két TD-passzal. Tromaine Dennis újabb kiváló napot zárt a futások terén, 28 cipelésből mintegy 222 yardot repesztett két beéréssel együtt. A senior safety Marcel Gibbons utolsó egyetemi mérkőzésén egymaga két interception halászott le a levegőből.

A Big Sky konferencia végeredménye (conf W-L, overall W-L):

1. Eastern Washington Eagles 7-1 (9-2)
2. Montana State Bobcats 7-1 (10-1)
3. Cal Poly Mustangs 7-1 (9-2)
4. Northern Arizona Lumberjacks 6-2 (8-3)
5. Sacramento State Hornets 4-4 (6-5)
6. Northern Colorado Bears 4-4 (5-6)
7. Southern Utah Thunderbirds 4-4 (5-6)
8. Montana Grizzlies 3-5 (5-6)
9. Noth Dakota Fighting Sioux 3-5 (5-6)
10. UC Davis Aggies 3-5 (4-7)
11. Portland State Vikings 2-6 (3-8)
12. Weber State Wildcats 2-6 (2-9)
13. Idaho State Bengals 0-8 (1-10)

Minden előzetes várakozást fényévekkel felülmúlt a Bears idei szereplése, a tavalyi nyeretlen szezont végképp elfeledtettük, és Earnest Collins Jr mester második évében majdnem elértük a .500-as mérleget is. Talán jövőre tovább folytatódhat az idén már kézzel fogható fejlődés, és akár a konferencia legjobb csapatainak dolgát is meg tudjuk majd nehezíteni.

Egyre jobban játszik a Denver Broncos és ennek megfelelően egyre szilárdabb a helye az AFC West élén. Három hete az írtam, a szezon legfontosabb meccse jön a Chargers ellen, akkor győzelmünkkel beértük őket a divízió tetején. Azóta eltelt 3 meccs és 2 meccses előnyre tettünk szert, de ami ennél is fontosabb, az a mutatott játék. Manningnek nem nagyon akarózik 300 yard alatt passzolni, és általában minden 100 yardjára jut egy TD is, és noha a futójáték kicsit mintha vissza esett volna az elmúlt hetekben, azért amikor kell a yard a 1st downért, még mindig lehet számítani rájuk. A védelem pedig... az ihletett formában játszik. Elsősorban a passrush az, ami újabban a tavalyit is felülmúlja, és a nagy nyomásnak köszönhetően egyre több labdaszerzést is megalapoz. Ilyen formában várjuk a Chargerst.



Igazából annyi beharangozót írtam ellenük, hogy tényleg nem tudom, miről írhatnék még, ami nem lerágott csont. A múltról már annyi szó esett, így most inkább arra koncentrálok ami az előző beharangozó óta történt. Október 16-án kedd hajnalban félidőben 24-0-ra vezetett hazai pályán a Bolts, akik győzelmükkel lépéselőnybe kerültek volna a 2 csapatos versenyfutásban a divízió győzelemért. Azonban a 2. félidőt egy hosszú hibátlan drive-val nyiottuk, majd egy labdaszerzést követő defensive TD után nálunk volt a momentum, és azt többé ki se engedtük a kezünkből, 35-ös rohammal leradírozva őket a pályáról a 2 csapat bye weekje előtt.

Mit eredményezett ez az, a franchise történelméhez méltó, comeback? Mi azóta is szárnyalunk, a Chargersnél meg továbbra is tart az áramszünet. Két hetük volt felkapcsolni a biztosítékot, de úgy tűnik a sötétben nem találták a kapcsolót Norv Turner legényei és a liga egyik leggyengébb csapata ellen egy 6-7-es epic vereségbe futottak. A Clowns az első negyedben TD-t szerzett, majd visszatértek színtelen szagtalan játékukhoz, amivel yardot se nagyon szereztek, a Chargers pedig vérrel verejtékkel küzdve 6, azaz 6 ponttal tudott válaszolni 2 FG formájában. Impressive.

Ugyanakkor mi a bountygate után lassan-lassan magára találó NO Saints-cet fogadtuk, s ott folytattuk ahol a bye előtt abba hagytuk. Az addig meccsenként 350 yardot átlagoló Drew Brees csak a garbagetimeban tudta átlépni a 200 yardot, s az utolsó negyedes nagy leeresztés ellenére se tudtak 20 ponton belülre kerülni, egy az első pillanattól egyértelmű meccsen, ahol hasított mind az O# mind a D#, Hirtelen máris egyedül álltunk a divízió tetején.

A Chargersnek azonban ami nem sikerült a liga egyik leggyengébb csapata ellen, az összejött A leggyengébb ellen. Az egészen az előző fordulóig előnyben egy percet se töltő Kansas City Chiefs ellen lehetetlen küldetés volt kikapni. Kezdő irányítójához érthetetlenül ragaszkodó csapat eddigre tán a hitét is elvesztve mindössze 2 passzt tudott levédekezni a 20-ból, és így a jobb NFL offensek is nehezen nyernek. A KC-nak viszont olyanja nincs, Cassel 181 yardja menetrendszerű labdaeladása mellett még a 2 éve csodált látványos és gyilkos futójáték is teljesen elolvadt 31-13-mal gyűjthettek önbizalmat.

Mindezt azonban hiába mert mi a Bengals ellen jó formánkból győzelmi sorozatot kovácsoltunk. Egy megingást leszámítva, Von Miller (3 sack) vezérletével, megint uraltuk a meccset, és noha egy ponton veszélybe került a győzelem, a 4. negyed még mindig a Broncosé, így a Bengals erőlködése csak arra volt elég, hogy eggyel növeljék Manning 4th quarter comebackjeinek és gamewinning drive-jainak számát...

A győzelmünk ellenére azonban a divízió győzelemért folytatott versenyfutás még továbbra is szoros volt. Volt. az történt ugyanis, hogy Tampa Bayben ha nem is 0-35-ös második félidővel, de egy 3-17-essel nagyon nehéz helyzetbe sodorta magát a Bolts. Philip Rivers hiába adott 3 TD passzt, 2 INTjével eldöntötte a meccset az ellenfél javára.

Mi pedig egy  újabb magabiztos győzelemmel a Panthers ellen komoly lépés előnybe kerültünk. A védelem múlthéten összesen 7 sacket számlált, ami nem túl jó előjel Riversnek, Manning mit sem romló formája pedig a botls védelmének okozhat komoly fejtörést.

Így állunk most, mi 6-3-mal, ők 4-5-tel. Ha az októberi összecsapásra azt mondtam, hogy must win, és hogy számunkra a legfontosabb meccs a szezonban, akkor most ezt elmondhatom rájuk. Ha ma nyernek, újra lőtávolon belülre kerülnek, azonban egy esetleges vereség esetén a szezon elúszni látszana. Persze, ismerjük a két csapat alapértelmezett decemberi formáját, ezért a bátor kijelentésektől továbbra is ódzkodnék, de az is biztos, hogy most, este 22:25-től rajtuk lesz nagyobb a nyomás. Lássuk hogy viselik, hajrá Broncos!

A Denver Broncos (5-3) három egyhuzamban megnyert meccs után a Carolina Panthers (2-6) csapatához látogatott a Bank of America Stadium-ba múlt vasárnap. Ismét egy több érdekesség aspektussal kecsegtető találkozónak nézhettünk elébe, hiszen a Broncos head coach-a, John Fox a Panthers HC pozícióját töltötte be 2002-2010 között, de meg kell említeni azt a tényt is, hogy ezen a meccsen a 2011-es draft 1/1-es és 1/2-es választottja lépett egymással szemben pályára, ráadásul ez a két játékos - Cam Newton a hazai oldalon és Von Miller a denveri csapatban – lett az előző szezon Offensive és Defensive Rookie of the Year díjainak nyertese. A Broncos edzői stábjából kis túlzással szinte mindenki megfordult a Carolina-ban is, többek köz Jack del Rio defensive coordinator, Mike McCoy offensive coordinator és Jeff Rodgers special teams coordinator.



Az már a meccs előtt pár nappal kiderült, hogy a csapat ezúttal se számíthatott Tracy Porter játékára, mivel még mindig nem sikerült megtalálni a gyógyírt az egészségi problémáira. Ugyanígy kimaradt a csapatból az előző héten sérülést szenvedő Chris Kuper is, neki szerencsére a bokája csak kificamodott, a 2-4 hetes kihagyás sokkal jobban hangzik, mint amiktől eleinte féltünk. Rajtuk kívül kimaradt még ezúttal a 45-ös keretből Caleb Hanie, Knowshon Moreno, Duke Ihenacho, Julius Thomas és Sealver Siliga. Bekerült tehát ismét a keretbe az a Lance Ball, aki az előző héten már a ST egységben is képes volt hibázni, nem csak a támadó oldalon nyújt nagyon halvány teljesítményt.

A Broncos nyerte a feldobást és ahogy az lassan szokássá válik, a második félidei kezdés lehetőségét kértük, így a védők kezdhették ezt a meccset is a denveri oldalon:

DE: Elvis „Doom” Dumervil, Derek Wolfe
DT: Justin Bannan, Kevin Vickerson
OLB: Von Miller, Wesley Woodyard
MLB: Keith Brooking
S: Mike Adams, Rahim Moore
CB: Champ Bailey, Chris Harris

Newton-ék egy rövid passzal kezdtek a 20-ró, a RB Jonathan Stewart kapta Newton átadást, Von-t az apró WR Steve Smith szabályosan eltakarította az útjából, de így is csak 4 yard-ot tudott szerezni, mielőtt Champ kilökte a pályáról. Smith blokkjára először az egyik bíró bedobott egy zászlót, de végül nem ítéltek szabálytalanságot a zebrák. Stewart kapta 2&6-nál is a labdát, ezúttal egy futásra, szépen elment a fal mellett, 14 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10-nél passz jött Brandon LaFell csinált egy elkapást a bal oldalon, amivel 5 yard-ot szerzett.2&5-nél is passzjáték következett volna,  de Newton nem talált elég gyorsan célpont, jött a pass rush, megpróbált fellépni a zsebben, végül a sack-et el tudta kerülni, de csak 1 yard-ot tudott szerezni. 3&4 jött, megint jól dolgozott a secondary, Newton balra akart kilépni a zsebből, de ezt Von egyből észrevette és egy -6 yard-os sack-re elkapta a QB-t, majd a Cam-től megszokott Superman-es üdvözlés karikatúráját bemutatva ünnepelte a tettét. Az előző meccs egyik hőse, Trindon Holliday várta Brad Nortman punt-ját, a labda 50 yard-ot szállt a 12-ig, de ezúttal onnan csak a 14-ig sikerült visszajutni, így innen indulhatott a Broncos első támadása:

QB: Peyton „PM” Manning
RB: Willis McGahee
WR: Demaryius „Bay-Bay” Thomas, Eric Decker
TE: Joel Dreesen, Virgil Green
LT: Ryan Clady
LG: Zane Beadles
C: Dan Koppen
RG: Manny Ramirez
RT: Orlando Franklin

Futójáték jött elsőre, McGahee szerzett 3 yard-ot a jobb oldalon. 2&7-nél jött az első passz, Jacob Tamme kapa és szerzett vele 6 yard-ot. 3&1 következett tehát, egy McGahee futással akartuk megoldani, de sajnos a fal jobb oldalán nem jól osztották el az embereket, így a DE Charles Johnson hamar oda tudott érni a futóhoz, akit 0 yard-on tartott, 3&out-al lezárva a Broncos első támadását. Érkezett Britton Colquitt első punt-jára ezen a meccsen, 60 yard-os rúgása után Captain Munnerlyn 6 yard-os visszahordást csinált a 23-ig. A Panthers egy 2 yard-os Stewart futással nyitotta a támadását, ezt pedig egy passz követte 2&8-nál. A védelem egy kicsit megzavarodott, valahogy egy elmulasztott váltás miatt a TE Greg Olsen nagyon üresre tudott futni a jobb oldalon, Newton meg is találta a labdával, ő pedig 26 yard-ot szerzett, mielőtt Harris a földre nem vitte. A play közben Von lent maradt, az egyik falember ráesett a bokájára, szerencsére végül bicegés nélkül ment le, de pár play-t így is ki kellett hagynia, amíg bekötözték a lábát. Nem lassított a Carolina, jött 1&10-nél egy screen passz Mike Tolbert-nek, amire a védelem nem tudott időben reagálni, jó blokkokat kapva indult meg előre a bal oldalon és végül neki is 26 yard-ot sikerült szereznie, a Broncos 23-as vonaláig jutott. Bejött DeAngelo Williams futni és szerzett 3 yard-ot, majd ismét Olsen maradt üresen a jobb oldalon, ismét jött a passz, ezúttal 16-os lett belőle az elkapás, a 4-en lökte ki a TE-t Harris a pályáról. 1&goal jött, érkezett a nyomás Newton-ra, de csak azért juthattak közel, mert így vonták el a hazaiak a figyelmet az üresre futó Olsen-ről, aki egy rövid passz után könnyedén bekocogott az endzone-ba. Érkezett Justin Medlock és az extra point-ot magabiztosan értékesítette -> 0-7.

Holliday a -1-ről próbált meg egy visszahordást, fel is gyorsított, mire az első hazai játékos közel tudott hozzá kerülni, végül egy csapattársa lassította le és a 26-on vitték le a földre. McGahee kapott egy rövid passzot 1&10-nél, egy védőt lerázott egy testcsellel, végül mire földre vitték pont 10 yard-ot tudott szerezni. Újra 1&10 jött tehát, ezúttal futással, McGahee szerzett 3 yard-ot. 2&7-nél Decker első elkapását láthatták a nézők, amit a védők 2 yard-ot tudtak tartani. 3&5-nél is Decker volt a célpont, ezúttal egy hosszú passz ment az irányába, de kicsit rossz ütemben is dobta PM, meg ő is rosszul próbálta elkapni, végül a labda átment a kezei között és a földre pattant. Jönnie kellett tehát újra Colquitt-nek, aki ezúttal egy 52 yard-os punt-ot rúgott a 7-ig, Munnerly visszahordását pedig ezúttal Omar Bolden fogta meg 0 yard-on. Rossz helyről indult a hazaiak támadása, Newton passzolni próbált, de Bannan jó ütemben tette fel a kezét és bele tudott nyúlni az átadásba. Stewart futott egyet középen, de csak 2 yard-ot tudott szerezni. 3&8-nál egy hosszú passz jött Louis Murphy felé, akin Tony Carter védekezett jól és nem is lett meg az elkapás, így a Doom ellen elkövetett illegal use of hands büntetést nem is kérték Fox-ék. Nortman jött egy punt-ra, 57 yard-ot szállt a labda, Holliday a 34-en kapta el, pár pillanatig úgy tűnt, hogy yard-okat fog veszíteni, de végül két embert is le tudott rázni magáról és elindult előre, majdnem át is jutott a Pnathers játékosok között, de végül az egyikük el tudta kapni a bokáját, így csak 7 yard-os lett a visszahordás. Saját 41-es vonaláról kezdhetett támadni a Broncos 3:48-nál, McGahee futott 5 yard-ot 1&10-nél. 2&5-nél Bay-Bay volt Manning célpontja, üresre futott a pálya közepén, el is tudta kapni a felé szálló labdát, így 32 yard-ot szerezve a Panthers 22-es vonaláig jutott. 1&10 jött, McGahee futott középen és szerzett 3 yard-ot. 2&7-nél újra passz jött, ezúttal Dreesen kapta középen és szerzett vele 9 yard-ot és 1st down-t a 10-en. 1&goal következett, PM jobbra futott ki a zsebből, a Panthers TD passzához hasonlóan elvonta a figyelmet, majd visszafelé passzolt a teljesen üresen álló Brandon Stokley-nak, aki könnyedén jutott be az endzone-ba. Ez volt Manning 420. TD átadása, amivel beérte az örökranglista 2. helyen Dan Marino-t. Prater érkezett az XP-ra és kiegyenlítette az állást -> 7-7. 1:32 maradt még az első negyedből, amikor a 20-ról nekiindult következő drive-jának a Panthers. Egy screen passz indította volna a drive-ot, de Newton eléggé elmérte az átadást, jóval magasabb lett, mint amit Steve Smith el tudna kapni. 2&10-nél jött az elvileg sokat futó Newton első run-ja, ami végül 6 yard-os lett. 3&4-nél Newton elég sokat kivárt célpontot keresve, így Doom, megkerülve az emberét, oda tudott érni hozzá és szabályosan kivette a kezéből a labdát, ami a földre esett. Többen is megpróbálták megfogni a földön ide-oda pattogó játékszert, amire végül Newton tudott rávetődni, így a labda maradt a Carolina-nál egy 4&13-ra. Sajnos a jó play-nek lett egy rossz kimenetele is, Doom vállára ráestek, így ő ezen a meccsen már csak pár play-nél tudott pályára lépni, de szerencsére egy MRI vizsgálat kiderítette, hogy nem szenvedett komolyabb sérülést. A punt már a második negyedre maradt, az első negyed után az eredmény tehát: 7-7.

A második negyed első play-e minden Broncos drukkerben az előző heti meccs szép emlékeit hozta vissza, Nortman 59 yard-os punt-ját Trindon Holliday a 24-en kapta el, jobbra indult el, kapott több szép blokkot, kijutott az oldalvonalhoz, Nortman majdnem kilökte, de kikerülte szépen a tackle-t, majd onnan már akadálytalanul szaladt végig a pályán és beért az endzone-ba. A visszajátszásokon látszott, hogy nagyot hibázva korán engedte el ünneplés közben a labdát, így a bíróknak touchbak-et kellett volna ítélniük és a TD is érvénytelen lett volna, de se élőben, se a visszajátszásoknál nem vették észre. Ezért később a liga bocsánatot kért a Panthers-től. Érkezett Prater az XP-ra és magabiztosan értékesítette -> 14-7. A 20-ról indulhatott ismét támadni a Carolina és ugyaninnen jött a 2&10 is, mivel Williams futását 0 yard-on tartotta Von. 2&10-nél Smith felé szállt egy hosszú passz, de túl hosszú lett, esélye se volt elkapni. 3&10-nél érkezett egy erősebb blitz Newton-ra, aki inkább csak eldobta a labdát, nehogy sack legyen. Nortman jött egy punt-ra ismét, amit csak 5 yard-al hátrébbról rúghatott el, mivel egy társa korán indult. Ezúttal 47 yard-os lett a punt, Holliday a 38-on kapta el, egy emberen ezúttal is átjutott, végül a 45-ig jutott előre. Elég jó helyről jöhetett tehát a Broncos, az első play McGahee-é lett, a fal jobb oldalán futott 7 yard-ot. 2&3-nél már passz jött, Bay-Bay volt a célpont, meg is csinálta az elkapást, 8 yard-ot és 1s down-t szerzett. 1&10 következett tehát, PM kimozgott a zsebből balra, McGahee-nek passzolt a vonal mellett, aki gyönyörű mozdulattal el is kapta a labdát, de sajnos nem számított az elkapás, mivel előtte kilépett, így azzal, hogy ő ért hozzá először a labdához, 5 yard-os büntetést „érdemelt ki”. 1&15 jött tehát, Bay-Bay kapott egy passzot üresen, próbált kikerülni pár védőt, de nem járt sikerrel, végül csak 2 yard-ot tudott szerezni. Bejött a pályára Hillman és ha már ott volt, akkor kapott egy rövid passzot Manning-től, amivel 7 yard-ot szerzett. 3&6-ot kellett megoldani, Bay-Bay kapta a labdát ismét, de ezúttal a védők egyből ott voltak rajta és csak 1 yard-ot tudott szerezni. 4&5-höz Matt Prater érkezett 53 yard-os FG kísérletre és ahogy szokta 50+-ról, magabiztosan bevágta -> 17-7.



Egy visszahordás után a 22-ről indulhatott a Carolina, Smith kapta a labdát egy end-around futásra, de nem sikerült meglepni ezzel a védelmet, csak 2 yard-ot tudott szerezni. Stewart próbálkozott egy futással 2&8-nál, de nem tudott yard-okat szerezni. 3&8-nál Murphy felé szállt egy hosszú passz, el is kapta és 34 yard-ot szerzett vele, de ezt a bírók (kissé talán túl szigorúan) érvénytelenítették offensive pass interference miatt és 3&18 következett. Olsen kapott egy rövid passzot és szerzett vele 8 yard-ot, de a drive-nak így is 3&out lett a vége ismét. Nortman punt-ja ezúttal a 29-ig szállt, ahol Holliday fair catch-el kapta el. McGahee futása nyitotta ezt a drive-ot is, 6 yard-ot sikerült szereznie ezúttal, majd másodikra vesztett 1-et, jól dolgozott a hazai védelem. 3&5 jött, Bay-Bay kapta már ötödik passzát ezen a meccsen, 15 yard és 1st down lett belőle. 1&10-nél is passz jött, ezúttal McGahee kapta és szerzett 8 yard-ot. Hillman futott volna 2&2-nél, de nem tudott yard-okat szerezni, a 1st down azonban nem sokat váratott magára, McGahee kapott egy passzot a jobb oldalon és szerzett 9 yard-ot. 1&10 jött, PM előre menekült ki a zsebből és futni kezdett, majd megpróbált lábbal előre slide-olni, de a térdvédője megakadt a gyepben, így elég furcsára sikerült a mozdulat, kapott is érte a társaktól zrikálást eleget. Végül a futás 6 yard-os lett. Matt Willis is kapott egy kis szerepet ezen a meccsen is, ezúttal egy 2 yard-os elkapás sikerült összehoznia.  3&2 jött, Hillman kapott egy rövid passzot PM-től és elég közel jutott a 1st down marker-hez, de a bírók jóval hátrébb tették csak le a labdát és 4&1-et jeleztek. Fox reklamált egy darabig, közben lepergett az óra a two-minute warning-ig, így még tovább vitatkozhatott, de valamiért challenge-t nem kért, hanem beküldte Prater-t és a ST csapatot. Az eddig idén 100%-os hatékonysággal dolgozó rúgót úgy látszik kicsit megzavarta a közjáték, mivel a jobb oldali pózna külső oldala mellett egy kicsivel rúgta el a labdát a 43 yard-os FG próbálkozásnál.

1:57 maradt még az órán és a saját 33-as vonaláról indulhatott a Panthers, Newton Smith-nek passzol, ő pedig 19 yard-ot szerzett az elkapással. 1&10 jött újra és egy screen Stewart-nak, ami elég jól is sikerült, végül csak 19 yard után sikerült földre vinni a Broncos 29-es vonalán. Ismét 1&10, ismét egy passz, de ezúttal sikertelen lett, hála Trevathan szép vetődésének. 2&10-nél is passz jött volna, de érkezett a pass rush, majdnem el is kapták Newton-t, aki végül üres területre dobta a labdát, de az ütést így is megkapta, Ayers kapta el és a Carolina-nak időt kellett kérnie, hogy össze tudja szedni magát. 3&10 jött és érkezett a pass rush is újra, Newton előre bújt ki a zsebből, de nem sikerült elég yard-ot szereznie, csak 4-et. Érkezett Medlock egy 43 yard-os FG-ra és ahogy Prater pár perccel korábban, ő is mellé rúgta, csak ő a bal oldalra tévesztett. A Broncos a 33-ról indulva passzal nyitott 0:40-nél, PM Decker-t találta meg a jobb oldalon, aki 13 yard-ot szerezve lépett ki a pályáról, az órát is megállítva ezzel. 1&10 jött újra, Stokley felé szállt egy passz, aki nem tudta megfogni, de repült is egy zászló, Stokley-t alaposan megrángatta a védője és ez egy 5 yard-os defensive holding büntetést ért. Jött egy kissé rövid átadás Tamme-nak, majd egy újabb Stokley felé, amit először elkapásnak ítéltek a bírók, majd sikertelennek és ennél az utóbbinál maradtak a visszanézés után is. 0:15 maradt még az órán, 3&10-nél Bay-Bay felé szállt egy passz, amit nem tudott megfogni rendesen, ráadásul a védője úgy vitte földre, hogy a WR lent maradt utána, a térdét fájlalva. Szerencsére nem lett semmi baja és a második félidőre már vissza is tudott jönni, de alaposan ráijesztett a Broncos szurkolókra. Maradt még 0:09 az órán, Colquitt rúgott egy rövid punt-ot, ami a 49-ről a 10-ig pattogott és így a félidőnek is vége lett: 17-7.

A második félidőt a Broncos kezdhette a 20-ról, McGahee futott 1 yard-ot 1&10-nél, majd egy rövid passzból szerzett még 6-ot, így 3&3 jött. PM passzplay-t hívott, de nem tudta időben elindítani, egy védő megütötte a kezét és így a labda (szerencsére) üres területre szállt. Colquitt egy 40 yard-os punt-ot rúgott a Panthers 33-as vonaláig, ahol Munnerlyn fair catch-et csinált, de egy holding miatt végül csak a 23-ról indulhatott a drive. Stewart két futásával indított a Carolina, először 6, majd 2 yard-ot szerzett, így 3&2 következett. Newton passzolni akart, de nem volt rá ideje, Vickerson villámgyorsan jutott át a falon és elkapta a QB-t, majd alaposan a földre teremtette, a sack végül -9 yard-os lett. Nortman punt-ja jött megint, ezúttal a labda 45 yard-ot szállt és a 33-ról Holliday a 38-ig hordta vissza. Egy play-action után passz jött, Bay-Bay kapta el a bal oldalon és szerzett belőle 8 yard-ot. 2&2-nél már futás jött, McGahee kapta a labdát és szerzett 3 yard-os és 1st down-t. 1&10 jött, Stokley felé szállt egy passz a jobb oldalon, szépen meg is csinálta az elkapást, ami 23 yard-os lett. 1&10 jött újra, passz is jött volna, de Franklin-t alaposan megverte az embere és elkapta a mit sem sejtő Manning-et hátulról, kisodorva a kezéből a labdát. Megint nagy kavarodás támadt a labda körül és ahogy az általában idén lenni szokott, megint nem Broncos játékosnál volt a labda, amikor a bírók kibogozták a kupacot. Saját 34-es vonalán szerezte meg a labdát a Panthers, innen akarta egy passzal indítani a támadást Newton, ám ehhez még Von-nak is volt pár szava. Szépen átjutott a védőjén és elindult a QB felé, aki elkezdett előle menekülni, de nem volt elég gyors. Von vetődve elkapta a bokáját, Newton pedig még valamiért elindította a passzot a bal oldal felé, de ez nagyon rossz döntésnek bizonyult, mivel pont Tony Carter-hez dobta, aki elkapta a labdát és villám gyorsan megtette a 40 yard-ot, ami az endzone-tól elválasztotta, megszerezve második TD-ját ebben a szezonban. Bejött Prater és bevágta az XP-ot, amivel már 17 lett a különbség -> 24-7.



Prater egy rövid, pattogós kickoff-ot rúgott és ez nagyon bejött ezúttal, az 5-ről csak a 11-ig jutottak vissza vele a hazaiak. 1&10-nél Stewart indult meg futva a bal oldalon, át is jutott a védők között és hatalmas vágtába kezdett keresztbe a pályán, csak 62 yard után tudta földre vinni Adams, de ez szerencsére nem számított, mivel holding miatt a bírók érvénytelenítették a játékot és megfelezték a távolságot az endzone-ig. 1&15 jött tehát a 6-ról, Williams akart volna futni, de Von ismét villantott egyet és az 1 yard-os vonalon megállította a futást. 2&20 jött, Newton LaFell-nek passzolt, akiről Harris egy kicsit lemaradt, így a WR pont 20 yard-ot tudott szerezni, azaz meglett a 1st down. 1&10-nél Newton hátralépett, nem talált célpontot időben, így a Doom kiesésével többet pályára kerülő Robert Ayers el tudta kapni a kezét, így a QB passzkísérlete a földön végezte. 2&10-nél Harris-t blitz-re küldte del Rio, majdnem el is kapta Newton-t, ám ő valahogy kilépett a sack-ből és kifutott a bal oldalra, ahol a pályáról Vickerson rángatta ki, de sajnos rossz helyen kapta el, így egy -2 yard-os sack helyett 15 yard-os büntetés került a neve mellé horsecollar tackle címszóval. 1&10 jött a 35-ről, Williams futott ki a jobb oldalra, de nem sikerült yard-okat szereznie. 2&10-nél el tudta engedni Newton a passzot, de magas lett Smith-nek és kiszállt a pályáról. 3&10-nél már nem volt ennyire jó a helyzet hazai szempontból, odaért a pass rush, először Von miatt indult előre Newton, majd Harris vitte le a földre egy -3 yard-os sack-re. Nortman jött ismét, a punt-ja a 27-ig szállt, onnan pedig Holliday a 48-ig hordta vissza. Jó helyről kezdhetett tehát támadni a Broncos, Holliday először, amióta a csapatnál van, először jött be támadásra, PM mellől indult a backfield-ből, meg is kapta a labdát és a sebességét kihasználva 15 yard-ot és 1st down-t szerzett. 1&10-nél majdnem ugyanaz a play jött újra, csak ezúttal sikertelenebbül, csupán 2 yard lett belőle. A Panthers 35-ös vonaláról jött a 2&8, McGahee indult meg a labdával, szépen haladt is előre, de miután szerzett 7 yard-ot, kiütötték a kezéből a labdát és egy hazai védő vetődött rá először, meglett tehát a Broncos második elvesztett fumble-je 3 negyed alatt. A 26-ról indult támadásra a Carolina, Williams kapta a labdát és futott vele 4 yard-ot. Ezt egy Olsen elkapás követte 2&6-nála, ami 4 yard-os lett, így 3&2 következett. Newton futni akart volna, de esélye se volt rá, Von pillanatok alatt átjutott a falon és -4 yard-on elkapta a QB-t, bár ezt ezúttal nem írták be sack-nek, csak tackle for loss-nak. Nortman érkezett újra egy punt-ra és 43 yard-ot rúgva a 27-ig juttatta a labdát, amit onnan Holliday a 30-ig hordott vissza. 1&10-nál Hillman futott 2 yard-ot, majd Stokley felé szállt egy passz, amiből elkapás is lett, mégpedig egy 10 yard-os, ami 1st down-t ért. 1&10 jött 1:36-nál, újra Stokley kapott egy átadást, ebből 11 yard és ismét 1st down lett. 0:59-nél újra 1&10 következett, ezúttal Bay-Bay volt egy passz célpontja, meg is lett újra az elkapás, ez 17 yard-ot ért és újabb 1&10-et. Maradt még 0:12 a negyedből, PM Dreesen-t célozta a jobb oldalon, a TE pedig szépen meg is csinálta a 22 yard-os elkapást a Panthers 8 yard-os vonalán és ezzel le is zárult a harmadik negyed, ami után az eredmény tehát: 24-7.

1&goal-al kezdődött a negyedik negyed a 8-ról, McGahee próbált meg egy futást a bal oldalon, de nem tudott yard-okat szerezni. 2&goal-nál egy rövid gyors passz jött volna McGahee-nek, de jól védekeztek rajta és nem lett meg az elkapás. 3&goal-nál kemény blitz jött, PM eldobta a labdát Tamme irányába, de nagyon rövid lett az átadás. Érkezett tehát Matt Prater egy 27 yard-os FG-ra és be is vágta, így legalább az előny sikerült növelni -> 27-7. Ismét a 20-ról indult a hazai drive, Stewart próbált meg futni, de nem jutott messzire, Von -4 yard-on elkapta és kiütötte a kezéből  a labdát, de sajnos erre a fumble-re se sikerült Broncos játékosnak rávetődnie. 2&14-nél a denveri védelem hamar kikergette Newton-t a zsebből, ő pedig inkább kidobta a pályáról a labdát, hogy elkerülje az újabb sack-et. 3&14-nél se volt szabad célpontja Newton-nak, végül megpróbált egy passzot, de pont akkor odaért Ayers és belenyúlt a mozdulatba, amitől a labda a földön végezte. Érkezett Nortman egy újabb punt-ra, 56 yard-os punt-ot rúgott a28-ig, ahonnan Holliday a 32-ig hordta vissza a labdát. PM passzal indította a drive-ot, Bay-Bay volt a célpont és az elkapó, 6 yard-os lett a play végül. 2&4-nél egy rövid passz jött volna McGahee-nek, de pontatlan lett az átadás, majd 3&4-nél ismét passz jött, el is jutott a labda Dreesen-ig, de nem tudta megfogni a labdát, mivel a védője kiütötte a kezéből. Jött újra Colquitt, a 7-ig rúgta a punt-ot (55 yard), innen a 11-ig jutott vissza a labdával Munnerlyn. A Panthers egy rövid passzal indított, Newton LaFell-nek passzolt, aki meg is csinált az elkapást, de nem írták be neki a 7 megszerzett yard-ot, mivel úgy került üresbe, hogy ellökte magától Carter-t, amiért a bírók offensive pass interference-t fújtak és 5 yard-os büntetést ítéltek. 1&15 következett, Tolbert kapott egy screen passzot, amivel 8 yard-ot tudott szerezni, így 2&7 jött. Newton hátralépett párat, majd amikor a pass rush átjutott megpróbált menekülni, de nem jutott messzire, Ayers az 1 yard-os vonalon csinált rajta -12 yard-os sack-et. 3&19 jött és vele egy nagyon komoly blitz, nem sikerült Newton-nak hamar célpontot találnia és így Mike Adams el tudta kapni a QB-t az endzone-ban és földre tudta vinni, ami egy 2 pontos safety-t ért a Broncos-nak, neki pedig egy -2 yard-os sack-et és jogot egy kis ünneplésre -> 29-7.



A safety utáni úgy nevezett free kick-et (kézből elrúgott kickoff a 20-ról) Holliday a 12-n kapta el és 29-ig hordta vissza. McGahee kapta a labdát egy futásra és szerzett vele 6 yard-ot, 2&4-nél pedig Decker felé szállt egy passz, ami kicsit pontatlan lett, de talán meg tudta volna fogni, ám a labda átment a kezei között. 3&4-nél hosszú passz jött, Bay-Bay felé szállt a játékszer a jobb oldalon, ami egy kicsit hosszú lett, hiába nyújtózott érte, csak beleérni tudott. Colquitt jött hatodszor ezen az estén és 42 yard-os punt-ja után a 23-ig pattogott a labda. Stewart futásával indult a hazai drive, aki sokat harcolva 9 yard-ot tudott szerezni. 2&1 helyett 2&6 jött, mivel túl sokan voltak a pályán a támadók, LaFell kapott egy passzot a jobb oldalon és szerzett 4 yard-ot. 3&2 jött, Newton Smith felé passzolt, nem lett jó az átadás, de a bírók besegítettek egy kicsit, Champ ellen fújtak holding-ot, amiért 5 yard és 1st down járt a Panthers-nek. 1&10-nél kitartott a fal elég ideig, hogy Newton Olsen-nek tudjon passzolni, aki 13 yard-ot szerzett az elkapással. 1&10 jött újra, újabb passz szállt Olsen felé, Woodyard majdnem megszerezte, de mivel átment a labda a kezei között, így a TE meg tudta csinálni a catch-et, ami 8 yard-os lett. 2&2-nél Tolbert futása jött, át is jutott középe, 3 yard-ot és 1st down-t szerzett. Újabb 1&10, újabb passz Olsen felé és újabb elkapás jött, ezúttal a TE 18 yard-ot szerzett, mielőtt Woodyard a földre nem teremtette. Az 1&10 ezúttal már a Broncos 22-es vonaláról jött, Newton Armanti Edwards-nak passzolt, a WR pedig egy 9 yard-os elkapást csinált az átadásból. 2&1-nél újra Tolbert volt a soros, ismét 3 yard-ot tudott szerezni futva középen, 1&goal következett a 10-ről. LaFell felé szállt egy passz, aki nem tudta megfogni az elkapást, de a bírók úgy ítélték meg, hogy Harris szabálytalanul akadályozta, ezért defensive pass interference-t ítéltek a CB ellen és az 5-ről jöhetett az 1&goal. Newton-ra jött a nyomás, nem talált célpontot, ezért inkább kidobta az endzone végében a labdát. 2&goal-nél Newton az ezen az estén legmegbízhatóbb célpontjának bizonyuló Olsen felé passzolt, akin Moore védekezett, de nem tudta se az elkapást se azt megakadályozni, hogy benyújtsa az endzone-ba a labdát és így meglett a második hazai TD, amihez Medlock szolgáltatta az XP-t -> 29-14.

5:09 maradt az órán, a Carolina egy onside kick-et rúgott, hogy talán még legyen elég idejük támadni, de nem sikerült túl jól a rúgás, simán az üresen álló Bay-Bay kezébe pattogott, aki megfogta és egyből a földre feküdt vele. Saját 46-os vonaláról indulhatott így a Broncos, McGahee próbált futni középen, de hiába szerzett pár yard-ot, Clady-nél láttak holding-ot és 10 yard-o büntetést ítéltek a zebrák. 1&20-nál újra McGahee futott, szerzett is 9 yard-ot, majd újra kiütötték a kezéből a labdát, de ezúttal szerencsére vissza tudta szerezni, így 13 yard-os lett a play végül. Hillman jött be futni, de nem tudott yard-okat szerezni, így 3&7 következett 3:36-nál egy Panthers időkérés után. A Broncos még pontokat akart szerezni, ezért PM Bay-Bay felé indított el egy hosszú passzot a jobb oldalon, ezúttal meg is lett az elkapást és csak az 5 yard-os vonalon tudták kilökni a pályáról, 46 yard-os lett az elkapás. 1&goal jött az 5-ről, Ronnie Hillman kapta a labdát, elindult kifelé a bal oldalra, lerázott magáról egy védőt, majd egy másikat belökött maga előtt az endzone-ba és megszerezte karrierje első NFL-es TD-ját, így Prater XP-ja újra 22 pontos különbséget állított be -> 36-14. 3:23 maradt még az órán, a 20-ról kezdhetett meg még egy támadást a Carolina. Williams kapott egy screen passzot és futott ki vele a bal oldalra, végül 17 yard után lépett ki a pályáról, megállítva ezzel az órát. Újra 1&10 jött, Newton passza kirepült a pályáról, de a bírók Von-t látták szabálytalannak, a roughing the passer büntetés ekkor 15 yard-ot, később $21 000 büntetést ért. 1&10 következett ismét, a TE Gary Barnidge kapott egy rövid passzot és szerzett vele 8 yard-ot, majd Williams futott 4-et, így meglett egy újabb 1st down. Edwards felé szállt egy hosszú passz endzone-ba, de majdnem interception lett belőle, Bolden kaphatta volna el, de kipattant a kezei közül a labda és a földre pattant. LaFell kapott egy rövid passzot 2&10-nél, de elcsúszott az elkapás után és így -1 yard-os lett a play. Lepergett az óra a two-minute warning-ig, ami után Ayers kicsit korán indult és így beszedett egy 5 yard-os büntetést. 3&6 jött, Newton hosszú passzot indított el Edwards felé, ami túl magas lett, átment a WR kezei között és pont Moore kezébe pattant, aki egyből meg is indult előre az INT-el, a 11-en kapta el és a 34-ig jutott vissza vele. 1:48 maradt még hátra, Hillman futásával folytatta a játékot a Broncos, de ez csak -2 yard-os lett. Mivel a Panthers nem kért időt, így kinyilvánította Ron Rivera HC, hogy már nem akarják tovább húzni az időt, ezért már csak két Manning térdelésre volt szükség, hogy vége legyen a meccsnek, aminek a végeredménye tehát: 36-14.

A legfontosabb denveri egyéni statisztikák a mérkőzésről:

Manning: 27/38 sikeres/összes passz, 301 passzolt yard, 1 passzolt TD, 1 elvesztett fumble
McGahee: 14 próbálkozás, 56 futott yard, 4 elkapás, 33 elkapott yard, 1 elvesztett fumble
Hillman: 5 próbálkozás, 5 futott yard, 1 futott TD
D. Thomas: 9 elkapás, 135 elkapott yard
Stokley: 4 elkapás, 54 elkapott yard
Dreessen: 2 elkapás, 31 elkapott yard
Holliday: 2 kick return, 22.0 visszahordott yard AVG, 8 punt return, 15.6 visszahordott yard AVG, 1 punt return TD (76 yard)
Prater: 2/3 FG, 4/4 XP (53 és 27 yard)
Colquitt: 6 punt, 48.0 yard AVG
Harris: 6+1 tackle, 1 sack
Miller: 6 tackle, 1 sack, 1 kikényszerített fumble
Ayers: 3+2 tackle, 1 sack
Woodyard: 3+2 tackle
Moore: 3+1 tackle, 1 interception
Adams: 3+1 tackle, 1 sack, 1 safety
Vickerson 2+1 tackle, 2 sack
Dumervil: 2 tackle, 1 sack
T. Carter: 1+1 tackle, 1 interception, 1 visszahordott TD

Meglett a negyedik győzelem is sorozatban, ismét egy igazi csapatmunkás győzelem, 20 pontot szereztek a támadók, 9-et a védők és 7-et a ST. Ilyen az, amikor egy csapat igazán összeáll és mindenki teszi a dolgát. Ezzel a győzelemmel PM Marino-t a győzelmek listáján is beérte, már csak Elway-nek és Favre-nak van több, mint neki.

A támadók nem játszottak hibátlan meccset, két elveszített fumble és pár drop rontotta a képet, de amikor kellett, akkor mindig tudtak villantani egyet. Manning ismét 300 yard fölé jutott, Bay-Bay pedig újra 100 yard fölé, így ezúttal se volt gond a kicsit gyengébben muzsikáló futójáték.

A védelem újra extrát nyújtott, 7 sack, 2 INT, 2 FF, 1 TD, 1 safety, ezek a számok magukért beszélnek, csak egy elit védelem tud ilyen számokat felmutatni. Von az egész meccsen extázisban játszott, 6 tackle-jével összesen -15 yard-ot termelt a Panthers-nek és egyszer se csináltak yard-ot, ha ő tackle-t szerzett.

A ST egységben Holliday újra megmutatta, mennyire rossz döntés volt a Texans-tól, hogy kirakták, az egység egyetlen fekete pontja Prater kihagyott FG-ja volt, szerencsére ez most nem számított.

Az AFC West divízió állása a 10. játékhét után:

1. Denver Broncos 6-3
2. San Diego Chargers 4-5
3. Oakland Raiders 3-6
4. Kansas City Chiefs 1-8

Rajtunk kívül megint minden csapat kikapott a csoportban, így egyre magabiztosabb az előnyünk az AFC West első helyén. A Chargers legutóbb a Tampa Bay ellen kapitulált 34-24-re, a Raiders 55-20-as pofonba szaladt bele Baltimore-ban, míg a Chiefs legyőzője a Pittsburgh volt egy 16-13-as végeredménnyel záruló mérkőzésen. A következő fordulóban a KC a Cincy-vel, az Oakland a New Orleans-szel fog találkozni, míg a Broncos és a SD egymás ellen mérkőzhet meg.

Következik tehát egy csoportrangadó a San Diego Chargers (4-5) ellen hazai pályán. Őket egyszer már megvertük idén, egy emlékezetes comeback-el, remélhetőleg ezúttal nem lesz szükség ilyesmire, hanem simán tudunk majd győzelmet aratni. Az már biztos, hogy Kuper ezen a meccsen még nem fog visszatérni, bár limitált edzésmunkát már tudott végezni a héten, Doom játéka pedig kérdéses, ahogy Porter-é is. A meccset vasárnap este 22:25-kor játsszák magyar idő szerint és a lényeg ezúttal is:

Nyerni kell, nincs mese…

Közeleg a Colorado Mammoth hosszú offszezonjának vége, és januárban újra kezdetét veheti az évad érdemi része, hiszen nyakunkon a 2013-as NLL-szezon rajtja. Addig is aktuális kiadásainkban a legfontosabb színfalak mögötti eseményekkel foglalkozunk, hogy időről időre helyzetjelentést adjunk a csapatot érintő változásokról.



Nagyszerű hír volt, hogy a tavalyi szezon legjobb újonc játékosa, Adam Jones egy évvel meghosszabbította belépő szerződését a csapattal, így a 2013-as esztendőben is a mieink sorait erősítheti. A 23. életévében járó támadó játékjogát a tavalyi draft harmadik pozíciójában foglaltuk le, fantasztikus újonc szezonjában pedig 29 gólt és 47 asszisztot, azaz 76 pontot szorgoskodott össze, minden tekintetben a liga legjobb elsőéves játékosa volt, januárban és márciusban a hónap újonca lett, az év végén pedig magabiztos fölénnyel hódította el az idény legjobb újoncának járó elismerést. "Adam egy évvel ezelőtt bemutatta, hogy az egész liga egyik legjobb fiatal csatárának számít, így természetesen a jövőre nézve is komoly elvárásaink vannak felé" - tette hozzá Steve Govett, klubelnök.

Egy másik 2011-es első körös kiválasztott, a hátvéd Dan Coates is a csapattal való hosszabbításra adta a fejét az elmúlt hetekben. A 25 esztendős játékos a 2012-es szezonban 94 labdaszerzéssel az NLL listájának ötödik helyén végzett, emellett három gólt, hét assziszt és nyolc kikényszerített turnover-t regisztrált az alapszakaszban megrendezett 16 mérkőzés alatt. Coates aláíratása egyúttal azt jelenti, hogy az egy évvel ezelőtti börzén kiválasztott öt első vagy második fordulós játékos mindegyike élő szerződéssel rendelkezik a Mammoth-hoz a következő évre is. Govett a következőképpen nyilatkozott a fiatal bekkről: "Dan kiváló újonc szezonon van túl, megmutatta, hogy lehet rá számítani, nagyszerű intelligenciával, elkötelezettséggel és páratlan elszántsággal rendelkezik a játék iránt."

Ezen kívül a támadó Sean Pollock és a hátvéd Creighton Reid is visszatér jövőre a csapathoz az új, egy-egy évre szóló megállapodások értelmében. Mindkét játékos a tavalyi szezont megelőzően került kedvenc csapatunk kötelékébe, januártól pedig második denveri idényükre készülnek. Pollock tavaly 26 góllal és 35 assziszttal egyaránt a csapat negyedik legeredményesebb játékosa volt, míg Reid kilenc szerzett pontja mellett 53 loose ballt regisztrált.

A sportág szerelmeseinek hatalmas örömére a közelmúltban bejelentésre került, hogy a 2013-as NLL-szezon összes mérkőzése élőben nézhető lesz majd a YouTube-on keresztül. Annak ellenére, hogy korábban néhány mérkőzést szigorúan tilos volt sugározni, januártól kezdve a világ minden tájáról, a liga összes találkozója nyomon követheti lehet bárki számára. "Nagyon örülünk ennek az együttműködésnek, hiszen a YouTube a lehető legjobb reklámfelület a liga számára, bízom benne, hogy az oldalon keresztül még több szurkoló ismerkedhet meg a sportággal" - jelentette ki George Daniel, az NLL komisszárja.

Egyre inkább kezd kialakulni a csapat kerete a novemberben kezdődő edzőtáborra, ezt követően nagyjából december derekánál kell kihirdetni az évkezdő 23 fős keretet az előttünk álló szezonra, melynek első mérkőzésére január 12-én kerülhet sor a Washington Stealth ellen a Pepsi Center-ben.

- Tóth Milán írása -

A konferencia-döntők első mérkőzéseit rendezték a múlt héten, a visszavágókra pedig fordított felállásban kerül majd sor természetesen, méghozzá a mostani hétvégén. Keleten és nyugaton is sima hazai győzelem született – a Houston Dynamo a DC Unitedot verte 3-1-re, míg a Los Angeles Galaxy a Seattle Soundersnél bizonyult jobbnak három góllal.



Houston Dynamo – DC United

A keleti döntőben a vendégek kezdtek jobban, az első félórában kiválóan játszottak, több helyzetet is sikerült kialakítaniuk, ráadásul a 27. percben Nicholas DeLeon a vezetést is megszerezte a washingtoniaknak, miután csapattársának lövése a kapufáról pontosan elé pattant. Ezt követően a Dynamo is eljutott egy helyzetig, de egyenlíteni ekkor még nem tudott a hazai gárda. 40 percnyi játék után már három csere is volt a találkozón a sérülések miatt: egy houstoni, kettő pedig a vendég oldalon történt. A United gyakorlatilag uralta a találkozót, sőt a félidő hajrájában a hazaiak védőjének pirosat kellett volna kapnia, de a bíró óriási hibát követetett el és továbbot intett. Pedig a Houston játékosa utolsó emberként szabálytalankodott, ezért el kellett volna hagynia a játékteret.

A folytatásban felpörögtek az események, a Dynamo egyenlíteni tudott a mérkőzés 51. percében Andre Hainaultnak köszönhetően, majd a DC ismét megszerezhette volna a vezetést, de a hazaiak játékosa a gólvonalról tudott menteni. 25 perccel a találkozó vége előtt Giles Barnes – akit az angol labdarúgás egyik nagy tehetségének tartottak még tizenéves korában – húzott el a bal szélen, Will Bruin pedig a középre tett labdát valahogy begyötörte a kapuba, és megszerezte csapatának a vezetést. A 81. minutumban kialakult a 3-1-es végeredmény, miután Kofi Sarkodie is bevette Joe Willis kapuját, így kétgólos előnyből várhatja a hétvégi visszavágót a Houston.

A DC Unitednak az idegenben szerzett egy góljára lehet építenie, de még így is nehéz dolga lesz a texasiak ellen. Ami a sérülteket illeti, a Houstonnak alapemberei közül csak Adam Moffat játéka kérdéses, de Calen Carr, Ricardo Clark és Jermaine Taylor is maródi.

A United kilenc MLS-meccs után szenvedett ismét vereséget, de a Houston sincs rossz formában, hiszen ugyanennyi találkozóból csak kettőt veszített el – idegenben viszont nem teljesít túl acélosan a texasi együttes.

Los Angeles Galaxy – Seattle Sounders

Erre a mérkőzésre szokták azt mondani, hogy országos egyes, és az is lett, hiszen Robbie Keane-ék nem kegyelmeztek a Washington állambeli gárdának. Az ír csatár mellett ott volt még a kezdőben az igazi sztárok közül Christian Wilhelmsson, Landon Donovan és a Bajnokok Ligája-győztes David Beckham is. A Seattle jól tarotta magát, sőt még egy tizenegyest nem is ítélt meg a bíró a javukra, pedig a Galaxy védője valóban kézzel ért a labdához a 16-oson belül – ugyanakkor a másik oldalon lerántásért, utolsó emberként akár ki is lehetett volna állítani Fredy Monterót. A félidő hosszabbításáig kellett várni az első gólra, Robbie Keane közelről fejelhetett a vendégek üres kapujába.

A második játékrészben három perc alatt eldöntötte a meccset a Galaxy. Előbb Mike Magee volt eredményes a 64. percben, majd ismét Robbie Keane villant – utóbbi gólja már igen megalázó is volt egy kicsit a Soundersre nézve. A folytatásban már csak játszott a Galaxy ellenfelével, még két gólt minimum szerezhettek volna a hazaiak, de vagy a kapus, vagy a visszaérő védő mentett hatalmas bravúrral. A 3-0-s eredmény nem túl jó a Seattle számára, de Siegfried Schmid együttese aligha adta fel, a német szakember biztosan ki fog találni valamit. A gond csak az, hogy nagyon nehéz lesz megállítani a Keane vezette Los Angeles-i támadásokat.